Erdőségek

/Shikamaru/
AZ elveszet ninja első terve balul sült ell. Úgyanis ahogy közelebb engedte magához az ellenfele kését elfelejtett azzal számolni hogy az úgy nem fog sikerülni hogy csak simán előkapja a kardját és ell kezd velle végtagokat levágni. Ehez erőt kell átcsoportosítania a másik karjába. De így a Köd falusi ninja a kunai késével meg tudta sebezni Hiro melkasát. Erre a fájdalomra volt szüksége ahoz hogy kijózanodjon és le tudja győzni ellenfelét. Úgyan elejtette a kardját, de elég erősen gyomron tudta ahoz rúgni hogy eltávoldjon tölle a másik ninja, sőt még a kését is a combjába tudta dobni így aztán az térdre rogyott. Most már biztos volt az elveszet ninja hogy ővé a győzelem, de még nem akarta megölni.
-Figyelj. Nem tudom neked mi a bajod velem, de azért igazán elmondhatnád, hogy mégis miért támadtál rám? - kérdezte Hiro miközben felszedte a földröl a katanáját és letörölte mágról a saját vérét, bár a sebbe továbbra is szépen vérzett.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- üvöltöttem fel hangosan ahogy "kirobbant a lábamnál a víz. Lemerültem a tó aljára, de gyorsan felúsztam és kimásztam a tóból. Ez így nem lesz jó, sokkal jobban kel koncentrálnom. Kezd elegem lenni az egészből. NA de nem adhatom fel, el kell kapnom a kis csajt. Ahogy Nao mondtam úgy fogom megcsinálni az egészet. Hátrébb sétáltam én is ahogy Kodomo tette és elkezdtem erősen koncentrálni. Becsuktam a szemeimet és csak vártam, nem is a chakrával törődtem, elsőnek inkább csak
le akartam nyugodni és felkészülni a következőkre. Ezek után elkezdtem a chakrát bele irányítani a lábamba. Most már be tudtam szabni a határokat tudtam körülbelül mi a sok és mi a kevés.
Megpróbáltam a chakra szintet e két határ közepére helyezni. Miután ez megtörtént és láthatóvá vált a talpamon az a bizonyos kékes szín elkezdtem futni a tó felé. Na mindent bele most már sikerülnie.
A tótól már csak pár méter választott el és mikor a szeléhez értem rá helyezem az egyik lábamat a víz tetejére.

Ráléptem jobb, majd bal lábammal a víz felszínére. Megálltam. Hihetetlen érzés volt. Képes voltam a víz felszínén állni. Az eddigi szenvedések meghozták gyümölcsét. Képesek voltunk a chakránka irányítani, és a lábunkba koncetrálni. Kimentünk a vízből, majd Nao elénk állt, és gratulált. Rém érzetem magam ennyire feldobva. Nao hozzátette, elsajátítottuk a chakra kontrollt egy bizonyos szinten és a vizen járás után a fára mászás se okozhat gondot. Majd elment. Rikuno-hoz fordultam - Látod azt a magas fát - mondtam neki enyhe sunyi mosollyal az arcomon. - Az utolsó fizeti ma a vacsit - azzal neki indultam az óriás fának

// Bee-sama, köszönöm hogy elvállaltad a tanításunkat //

Kodomo után futottam én is, és nekem is sikerült rálépni, és megmaradni a vizen. Nagyon jó érzés volt. Nao odaállt elénk és gratulált, hogy sikeresen teljesítettük a feladatot. Büszkék voltunk magunkra. Ez a lány gyakran átvert minket, és megszívatott, de végülis megtanította azt, amire kértük. Kodomo előállt egy vicces feladattal, miszerint fel kell futni egy fára. Majd elindult. Futottam utána én is, fel egészen futottunk a tetejéig. Lejöttünk a fáról, majd nevetve hazafelé mentünk. Beültünk még vacsorázni, majd hazamentem és aludtam.

//Shikamaru//
Hiro támadója nem válaszolt a feltett kérdésre, de szében csak úgy éget a gyülőlet. Azonban az egyik pillanatrol a másikra ez a sugárzás átváltott félelembe. Az elveszet ninja először még azt hitte hogy tőle fél, de később azt gondolta hogy csak a haláltol. Ami ujabb pár pillanat mulva be is következet. A támadó egyszer csak lehunyta a szemét, és úgy is maradt örökre. Ekkor a ninja egy kicsit megpihenhetett, de nem sokáig. Egyszer csak tapsolást hallott maga mögül és amikor megfordult egy alak lépet ki a fák közül. Meglepően díszes ruhában volt ezért nagy valószinüséggel pénzes ember is lehetett. Azoban nem sokkal később még többen léptek elő. Fegyverekel és páncélzattal felszerelve voltak és valoszinüleg ők meg a gazdag ember őrsége lehetett. Az aki tapsolt megdicsérte Hirot és Ő ebböl arra következtetett hogy ez a ficko volt a támadójának a felbérlője. Az elveszet ninjában felmerült annak a lehetősége hogy most elmenekül, de ezzel inkább még várt. Inkább a gazdag fickóhoz fordult.
-Figyelj nem tudom hogy te ki vagy, de minek kellet rám küldened ezt a szerencsétlent? - kérdezte Hiro, de közben meg esetleges menekülési útvonalakat keresett. Hiszen szemmel láthatóan az őrség tudja is használni a fegyverzetüket és ebben az állapotban és enyi elhasznált chakra után biztos legyőznék az elveszet ninját.

A nemes oda ment a másik ninjához és valamit beszélt hozzá, de ezt Hiro nem nagyon értette. A következő dolog amit látott hogy az egyik testőr megindult a földön fekvő ninja felé és hideg vérel megölte. A nemes ezután az elveszet ninjához fordult és elmagyarázta neki hogy pontosan miért is küldte rá azt az embert. Valamint még azt is hogy meg kellene ölnie az egyik riválisát és ezért természetesen szép összeget is hajlandó fizetni. Az elveszet ninja csak állt és nem is igazán értette hogy pontosan mi történik körülötte. Az agyán csak úgy cikáztak a gondolatok.
~Megölni egy nemest? Akinek szintén legalább ugyan ilyen testőrsége van mint ennek az alaknak? És ha ráadásul még több tucat ninja is védi őt? De ell kell fogadnom! Nagyon pénz hiányban vagyok. ~ gondolta és átvette a papírokat amin az információk vannak a célszemélyről, továbba a fickó adott Hironak még 1000 ryou-t is mint előleget. Hiro gyorsan áttlapozta az infokat tartalmazó papírkötegett aztán pár másódperces csend után megszólalt.
-Rendben elválalom... A testének az elrejtésen nem lesz nehéz, de a területre való bejutás már nehezebb. Csak anyi kérdésem lenne előtte hogy az épületben ahol tartózkodik tűzjelzők vannak-e és hogy mi az eljárás tűz esetén? - kérdezte a nemes embertől aztán letörölte a kicsit még vérző melkasát.

- Igenis sensei! – mondom, miután Kurama sensei abbahagyta a magyarázást.
A számomra leggyorsabb a leggyorsabb tempómmal haladok, mivel elég izgatott vagyok, és nem akarok lekésni semmiről. Természetesen nem feledkeztem meg semmiről, és számítok arra is, hogy bármikor megtámadhatnak. Az üzenetet tartalmazó tekercset az övembe fűztem, úgy hogy ne essen baja, ám mégis biztosan legyen, és ne essen ki. Jobb kezem a futás közben végig a kard markolatán maradt, és feszülten figyeltem minden egyes zajra. Sajnálatos módon hajlamos vagyok arra, hogy a legrosszabbra gondolok néha, így most is az járt eszembe, hogy netán megtámadna minket egy nagy csoport, az üzenetért. Így persze érthető idegességem ,ami nem volt nagy, de nem is volt olyan kicsi. Miután a sensei kicsit megnövelte a tempót, én is próbálkoztam tartani a sebességet kisebb-nagyobb sikerrel. Mikor végre megállunk, kicsit kifújom magam, ám nézem a senseit. Felmérés gyanánt harcra tudtam csak gondolni, hisz gondolom tájékoztatták arról, hogy nem tudok jutsukat, és az egyetlen dolog, amit tudok az a genjutsu kioldása. Akár tudta, akár nem, én felkészültem bármire. Reménykedtem azért, hogy harcra nem kerül sor, ám ha mégis a sensei bármiféle rosszindulatú mozdulatára előrántom kardomat, hogy tudjak blokkolni, ám remélem nem lesz rá szükség.
- Várom parancsait! – mondom, ha nem akar cselekedni.
Mindig is engedelmes ember voltam, aki tiszteli a szabályokat, és betart bármiféle szabályt, utasítást. Ezek után fürkészve állok, és várom az utasításokat.

Mikor a sensei mondataira bólintottam, ám nagyon meglepődtem a többitől. Mikor végzett válaszolok.
- Hát igazság szerint nem ismerek egyetlen jutsut sem, egyrészt az amnéziámtól nem sok mindenre emlékszek, másrészt az emlékeim szerint, amik visszajöttek, csak a kardforgatást tudom. – fejezném be, ám eszembe jut még valami – Ja, bocsánat sensei! A genjutsuk kioldását ismerem, ám semmi többet.
Ezek után, már csak az üzenet számított, ám nem óhajtom kinyitni, és ezt a sensei-nek is megmondom.
- Sensei igazság szerint nem érdekel engem az üzenet. És ha nincs is benne semmi, akkor sem tartozik rám. Az üzenetet csak a címzett olvashatja el, és én evvel tisztában vagyok!
Szavaim után a sensei-re nézek, és egyhangúan így fojtatom:
- Elég szabálytisztelő vagyok, és szeretem minél hamarabb teljesíteni a rám osztott feladatot, így ha megkérhetném a senseit, hogy majd az üzenet célba juttatása után legyen szíves tanítani. Remélem így rendben van uram!
És kissé idegesen állok tovább, ám ez nem látszik arcomon.

/2 választottam: Klóntechnika, Helycsere jutsu (itt azszem Testhelyettesítő jutsuként ismert)/

- Öhm… Azt hiszem…Nincsen kérdés. – gondolkodok.
Mikor végeztem, már is eszembe jutott valami.
- Ha nem gond sensei, még is van. Elmondaná, hogy mégis mik az alapjutsuk? Erre sajnálatos módon nem terjed ki a tudásom. És legyen szíves mindent elmondani, amit tudnom kéne.
Hát így szépen leülök, és hallgatom a sensei szavait. Mikor befejezte bólintok, és elgondolkodok. Nagyon furcsa érzés kerülgetett engem. Nem értettem, hogy lehet az, hogy ismerem a genjutsu kioldásának titkát, de a sima jutsukról fogalmam sincsen. Elég furcsa összeállítás, na de most nem szabad eljárnia a gondolataimnak az a lényeg, hogy teljesen odafigyeljek a sensei-re , hátha már nekiáll a tanításnak kérdezés nélkül. Hát eléggé odakoncentráltam, de gondolataim azért néha-néha elkalandoztak, de viszonylag hamar visszatértem az odafigyeléshez. Ha a sensei szavait sikeresen feldolgoztam, akkor egyszerűen ennyit mondok:
- Értettem mindent, ah magának is megfelelő sensei kezdhetjük!
És felkészülve várom miféle feladatot ad nekem Kurama sensei.

Miután mindenki megérkezett és összemelegedett elindultunk, hogy teljesítsük a ránk kiszabott feladatot. Szépen haladtunk az erdő felé. Én Ame mellett foglaltam helyet. Balra tőle Tomoko, utána Kagami, a kunoichi, mellette pedig Genki. Út közben kitűnt Ame szépsége, amit Tomoko is észevett, sőt egész úton rajta legeltette a szemét. Ez engem nem zavart, mivel ezzel semmi rosszat nem tett klántársamnak. Mivel valószínüleg én voltam az első a klánból, akit megismert jó benyomást akartam kelteni.
- Figfyelj Ame! - jívtam fel a lány figyelmét. - Miután végeztünk szívesen körbevezetlek a klánterületen és a klánban is. Úgyse lesz jobb dolgom, szóval csak szólj ha kell valami.

Ame elkapta a srácok beszélgetését, s remélte, hogy bár Genkivel talán kissé döcögősen indul a kapcsolatuk, előbb-utóbb hasonló barátság születik köztük, mint amit a srác Hiashival ápol. Egy klánhoz tartozott, mégis ennél kicsit többre vágyott. Szorosabb, élőbb kapcsolatra. Mikor pedig a srác rákérdezett Yoru fajára, Ame a hóhajú fiú által még mindig lenyűgözve kissé zavartan, de kedvesen válaszolt.
-Ó, ő párduc. Nem tudom, pontosan milyen. Azt mondják... havas hegyekben van ilyen bundamintázat, de nem hiszem hogy ott született volna. - mondta, s újra hallani lehetett hangjában azt a szenvedélyt, amivel úgy tűnt, a társáról mindig beszél.
Nem mesélhetett azonban túl sokáig, hiszen ideje volt rátérni a feladatra, és a chunnin elővett egy képet, amit Ame figyelmesen vett szemügyre. Megpróbálta memorizálni a kisállat jellemzőit. Igaz nem kellett attól tartania most, hogy túl sok ilyen házikedvencbe futnak bele, de úgy gondolta, ha ezt is edzésként fogja fel, a jövőre nézve jó gyakorlat lehet, hiszen egy nap talán majd olyan küldetést kap, mikor egyetlen apró jellegzetesség felismerése vezet eredményre. Erre a nagy érdeklődésre persze Yoru is közelebb furakodik, termetes kölyöktestével egészen komikus mozdulatokkal, és megpróbál rájönni, mi az a számára érthetetlen papírdarab, ami mindenkit leköt, s olyannyira igyekezik, hogy végül Amenak kell visszaparancsolnia, mielőtt szétszaggatná a karmaival vagy ráharapna, hogy megszerezze magának. A macska tekintetében árnyalatnyi nehezteléssel engedelmeskedik, és duzzogva ül le távolabb, a kapunál, majd éles váltással, lelkesen pattan fel, ahogy a csapat elindul. Láthatóan élvezte a sétát, az út mentén haladt, a bokrok, fák közt néha el-eltünedezve, de folyamatosan a társasággal tartva. Kereste és élvezettel fogadta az új, izgalmas szagokat.
-Mit lehet tudni a kisállatról? Mi a neve? Mit szeret? Mitől fél? -kérdezi Ame, igyekezve szerinte hasznos infókhoz jutni a Genki által megkérdezettek mellett, majd Hiashira néz.
-Annak nagyon örülnék. Még nem volt időm igazán körülnézni.. csak itt-ott. -kialakult egy szokásos útvonala reggelenként, de az nem ölelt fel mindent.

//Elnézést a késésért!//

A kunoichi és Tomoko csendben halad veletek. Egyáltalán nem mondanak semmit, viszont amikor előadjátok az ötleteiteket, Kagami megáll és elővesz a zsebéből egy kis tasakot.
- Végre már előálltatok valami ötlettel is... Azt hittem, hogy nekem kell majd megoldanom a problémát. Itt a nyakörv, de inkább az állatkáitoknak mutatom meg. Ti csak tartalékoljátok az erőtöket, az elfogására!
Ezután kiveszi a tasakból a nyakörvet, majd megszagoltatja az állatkákkal. Szerencsére a kedvencek azonnal szagot fognak, így elindultok, hogy elfogjátok a házi állatot. Olyan 15-20 percig követitek a nyomot, majd egy tisztáson megláttok két állatkát, az egyik a ti vadászgörényetek, a másik pedig egy mókus. Úgy néz ki, nagyon jól eljátszanak egymással. Kagami ekkor csendre int mindenkit.
- Figyeljetek rám! Körbe vesszük a tisztást és megpróbáljuk úgy csapdába ejteni. Mindenki próbálja a lehető legtöbbet kihozni magából és akkor hamar hazamehetünk. Én itt maradok a bokorban, ti pedig a tisztás körüli fákra ugorjatok fel. Ha készen álltok, bólintsatok egyet, majd megkezdem én a támadást. Valószínűleg el fog majd szaladni előlem mindkét állat, de ti csak a vadászgörénnyel foglalkozzatok! Próbáljátok meg elkapni és ne engedjétek, hogy eltűnjön az erdőben. Különben komolyabb vadászatot kell majd indítanunk... Most pedig menjetek és foglaljátok el a helyeiteket!

//Majd írjátok le a próbálkozásaitokat is. A Sensei majd a bokrok közül fog kiszaladni. A következő postomban majd kiderül hogy milyen sikerrel jártatok!//

//Suigetsu//

Nem törödtem azokkal, akik megszóltak, higyék csak azt a bolondok, hogy ilyen béna vagyok, az a lényeg, hogy én tudom, hogy mi a teendőm és csak ez érdekel. Ayamit pillantottam, meg az ajtónál, látszott rajta, hogy meglepődőtt, hogy nincs rajtam a fejpánt.
- Nem is vagy genin? Csak egy egyszerű fiút akartak mellém helyezni egy ilyen fontos küldetésen. Az agyam eldobom, és még egy napot is várnom kell. Na, mindegy addig felmérem a képességeidet, elkísérsz a kiképzőterepekre? - mondta nekem. Bár kicsit lenézett engem, de nem szóltam vissza. Kérdése igen meglepett, hogy harcolni akar velem. Erre nem nagyon tudtam mit válaszolni, mivel nem akartam megbántani, hogy elmegyek a küldetésre és nincs időm ilyenekre, de viszont szívesen nyújtottam volna neki lelkitámaszt és én is szívesen felmértem volna, hogy mit tud, de erre szinte biztos nincs időm.
- Öhm, figyelj, most nem nagyon jó nekem, nem vagyok valami jó kedvemben és ilyenkor szeretek egyedül maradni, ha nem haragszol meg. De ígérem, hogy holnap bepótoljuk, reggel, ha az neked jó.- mondtam neki, gyorsan kitalálva valamit, majd megfordultam és elfutottam. Futás közben még hátraböktem neki egy sziát és rohantam haza, hogy bepakoljam a maradék cuccaimat, mert ez sokkal, komolyabb lesz, mint azt én álmodni is mertem. Azért választottam ezt a megoldást, hogy elfutok Ayamitól, mert így nem kell tovább beszélnem vele, mert a végén még megesett volna rajta szívem, de az nem lehet mert én shinobi vagyok és nálam ez egy kicsit hátrébb szorul, ha munka van. Meg amúgy is sürget az idő és ilyen beszélgetésekre nincs idő. Nem tudom, hogy egyáltalán még fogunk e találkozni, de akkor tuti, hogy jobban összebarátkozok vele.
Mikor haza értem az összes felszerelésemet bepakoltam: 5m dróthuzalt, 5 füstbombát, 10 robbanó jegyzetet, 5 kunait, 5 shurikent, a 10 senbonomat és az elsősegély tobozomat. Az energia tablettán elgondolkodtam, hogy el tegyem e és végül csak be vágtam a hátizsákomban. Egyik övtáskámba, elraktam a shurikeneket, a másikba a kunaiokat. Nadrágomba pedig az erre kifejezetten senbont tartalmazó zsebbe tettem. 5 robbanó jegyzetet is a zsebembe vágtam a maradékot és a többi dologot pedig beraktam a hátizsákomba. Pénzemet kezembe fogtam és megindultam a fegyverboltba, hogy még vásároljak municíót, ha kifogynék fegyverből, így vettem még 10 kunait ((10*150=1500)) és 5 shurikent((5*100=500)) és már úgy éreztem fel vagyok készülve a küldetésre, maradék pénzemet is magammal hoztam, hisz ki tudja biztos jó lesz még valamire. //Maradék pénzem 3150-2000=1150 ryo// Ezzel végezve megindultam az erdőségekbe, azon gondolkodtam, hogy milyen bunkó lehettem, hogy elfutottam, de ez volt az egyetlen megoldás, ami a fejembe jött elősször...Sajnálom szegényt, de igazából ezzel segítek neki többet, hogy kiszabadítom a bátyát és visszahozom neki ide épen és sértetlenül, minthogy ápolnám a lelkét, vagy egy harcban leverném. Egyszer biztosan harcolni fogunk, de annak nem most jött el az ideje, most utam kifele vezet a városból.

A hazugság, ha ily célokból történik, talán még elfogadható, de abba nem gondoltál bele, hogyha holnap várni fog rád, akkor milyen érzésekkel fog majd küzdeni, lehet szereztél egy ellenséget magadnak. De, most nem ez számított, hanem a lány bátyja, és a kiszabadítása, pluszban, ha esetlegesen van időd, akkor a terep felderítése. Bele is kezdesz hamar az utazásba, újdonsült felszereléseddel, és a térképet vizsgálva észreveheted, hogy maximum 2 napnyi utazásra vagy a helytől, ami be van karikázva. Hamar el is indulsz, hallgatod a természet gyönyörű "zenéjét", a madarak csicsergését, mókusok rohangálását, harkályok kopácsolását, a természetes zajokat. Sokan szeretik ezt a melódiát, de vannak olyan emberek is, akik ki nem állhatják, bár azok nem igen járnak ki az erdőkbe.

//30 soros posztot kérek, a táborig eljutásról. Legyen benne az, hogy a végén hogyan rejtőzöl el egy őrjárat elől, és minimum 2 napot kell igénybe venned az utazás során. --> és a Tengerpartra kérném.//

A vezető hidegsége nincs Ame ínyére, rosszkedvét pedig a cica is megérzi, és csendesen felzárkózik mellé, feszülten figyelve gazdáját, aki látva őt, képtelen nem elmosolyodni. Ez persze megnyugtatja a macskát, ami eztán vidáman poroszkál tovább mellette. A jelenet minden vidámsága ellenére, Ame mégis vezetőjük viselkedésén rágódik. Kicsit több szívélyességet várt, de ez a sértettnek tűnő jegesség mintha megpróbálná kikezdeni az optimista várakozását az itteni élettel szemben. Tisztában van vele, hogy ez egy küldetés, és ők már nem is gyerekek, de valahogy azt remélte, hogy ezen a vidéken valami boldogabbat tapasztalhat meg, mint a régi otthonában.
-Yoru gyorsan meg fogja találni.-biccent a lány, ahogy a párduc megszagolja a nyakörvet, majd elindul a nyomában. A tisztásra érve, Kagami egyetlen intésére Ame kérdés nélkül elcsendesedik. Ha már nem olyan vezetője van, amilyet szeretne, legalább a küldetést jól akarja csinálni. Persze hiába határozza el magát újra és újra, valahogy ismét ennél a gondolatnál köt ki, most viszont legalább látják a célpontot.
Yoru hatalmas ásítással jelzi, hogy unja az ücsörgést, és a megbeszélést, szerencsére nem is tart sokáig a dolog. Ahogy Ame elindul a helyére, gondolatban átpörget pár lehetőséget. A füstbombákat elveti, feleslegesen nagy riadamat keltene, és olyan.. ágyúval verébre hangulatot tükröz. A drótot úgyszintén, hiszen bár kezdetben remélte, hogy csapdázásra használhatja, a várható kavarodásban csak megsérülne valaki, netán a kisállat, ha beleszalad, akkor pedig még rosszabb lenne, mintha elszelel. Ilyen célra persze felhasználhatna némi kötszert is, de könnyen lehet hogy amint elkezd szöszölni a tekercsével, a kisállatok megérzik a dolgot és úgyszintén kereket oldanak. Maradt tehát Yoru, aki kellően puhán mozog, és jóesetben nem esz meg semmi apró lényt.

E gondolatsor végére Ame oda is ért a kiszemelt fához, és Yoruval az oldalán felrohant, hogy egy vastagabb ágon pihenjen meg, ahol láthatja az állatkákat, és szemmel követheti, hogy a többiek is elfoglalták-e a helyüket, majd egy bólintással jelezte, hogy készen áll, bár túl direktnek, túl feltűnőnek érezte a tervet.
Ahogy vezetőjük előrohan a bokrok közül, gyors pecsétformálásba kezd, hogy a Bunshin no jutsu (Klón technika) hatásaként két klón kezdjen alakot ölteni mellette, hogy végül azok Yoruval elindulva, kis oldaltávolságot tartva kövessék a macska mozgását, és élő láncként tereljék a kisállatot Kagami felé, mely ha megriad, valószínűleg főként a látott dolgokra fog reagálni, s ha mégsem látszana működni a terv, és úgy tűnne, a kisállatnak esélye van meglépni, Munfurawa maga is megindul, gyorsan létrehozva egy újabb jutsut, Shikyaku no Jutsu // Négy Láb Technika, jobb reflexeit kihasználva maga keríthesse kézre .

Genki ötletére Kagami elő is vett egy nyakörvet, melyet társaim állatai meg is szagláztak. Szerencsére ez előre hozta a küldetés lényegét, így 20 perc gyaloglással kijutottunk egy tisztásra. A tisztás közepén két kis állat volt. Az egyik egy átlagos mókus volt, amin nem is lepődtem meg. De a másik a képről jól felismert célszemélyünk volt. Ahogy erre mindenki rájött összeültünk egy tanácskozásra. A terv egyszerű volt még is hatékony. Kagami itt marad a bokorban, mi pedig a mező körüli fákon fogunk elhelyezkedni és úgy elkapni az áldozatot. De én úgy számítottam, hogy kicsi az esély arra, hogy egy ilyen kicsi és fürge állatot ilyen könnyen elkapjunk. A tervhez viszont tartottam magamat, ezért elmentem Kagamitól és felmentem egy fára, ahonnan beláthattam mi fog történni. Majd elkezdődött a fogócska. Kagami előugrott a bokorból, hogy elkapja a görényt. Ezután mindenki elkezdte a maga kis tervét végrehajtani. Ame klónokkal próbálta összezavarni, Genki pedig hirtelen megjelent és úgy próbálta elkapni. Én nekem is kellett volna mennem, de úgy gondoltam kicsit lustálkodok. Az jutott eszembe, hogy amikor a görénynek semmi esélye menekülni vagy csak egy helyen tudna elfutni, akkor jövök én a Dinamikus akcióva, amivel hirtelen tudok helyet változtatni és előtte termek, hogy a lendületben ne tudjon megállni és így tudjam elkapni.

//Sajnálom a késést és a gyenge postot, de az iskola közbeszólt és még mindig közbeszól. //

A Sensei megvárja míg elfoglaljátok a helyeteket, majd miután már mindenki készen áll, a nő másolata előugrik a bokorból. Az állatok azonnal szétszélednek és külön irányba szaladnak. Ame klónja hamar neki ütköznek az állatoknak, így azok eltűnnek, majd a lány kiugrik a rejtekhelyéből és ő is beveti magát. Azonban az állatka kitér előle. Majd Genkin a sor, hogy próbálkozzon. A terve igazán jó lenne, ha nem zavarná meg valami. A genin villámgyorsan ott terem az állatka mellett, majd orra bukik, ugyanis a fúvócső kiesik a kunai tartóból és pont beakad a lábai közé.
Ezt követően Hiashi is megjelenik, de ő sem jár sikerrel, ugyanis elesik Genkiben és elterül ő is a földön. Majd megjelenik Tomoko. A vadászgörény éppen az ő irányába halad, a nyomában a fiatal kunoichi-val. Ame annyira az állatra koncentrál, hogy észre sem veszi a felé tartó fiút, ráadásul a másik genin sem hajlandó kikerülni, így össze ütköznek, az állatka pedig eltűnik a bokrok között. Viszont egy érdekességet vehettek észre. Tomoko az ütközés után eltűnt, a társatokat pedig valamilyen fekete folyadék koszolta össze. Ezután zajokat hallotok a bokorból. Kagami már eléggé mérgesen, vörös arccal lép ki hozzátok a tisztásra a hátatok mögül. Majd Tomoko újra feltűnik, a kezében az állattal.
- Elkaptam!