Erdőségek

Hiro épp a Hold országában volt egy kis vakáción a sok menekülés meg kisebb-nagyobb harcok után ugyanis úgy érezte ki kell magát pihennie. Ebből az okbol ellutazot a Hold országának híres tengerpartjára és egy heti pihenés után ideje lesz vissza indulni a kontinensre és megprobálni új ismerősöket és pénzt szerezni hogy végre hajthassa a tervét. Hiro nagyszabású terve ugyanis az volt hogy ha elég támogatója lesz visszatér szűlő hazájába a Föld országába és megprobálja átt venni az írűnyitás Iwagakure azaz a Földben rejtőző falu felet. De eddig még rengeteg dolgot ell kell intéznie. Ahogy sétált eljutot egy erdőbe anélkül hogy észre vette volna, mert anyira belemerült a gondolataiba. ahogy ment és az erdőt, a növényeket és a kisebb patakokat nézte leült egy fa alá és pici köveket dobált egy patakba miközben a vissza utat tervezte és hogy azután mit fog csinálni.

Ahogy Hiro elméjedt a gondolataiban egyszer csak egy különös érzés fogta ell. Valakinek a jelenlétét érezte, de eleinte nem tudta hogy barát vagy ellenség, ezért úgy döntöt hogy vár addig, amíg az idegen elő nem tünik. Nem kellet sokat várnia amikor hirtelen 4 kunai kés repült felé a levegőben. Először arra gondolt hogy az egyik föld elemü védekező jutsujával fog védekezni, de ezt gyorsan elvetette mert így a támadója megtudta volna hogy milyen elemel bír. Így aztán csak odébb ugrot a kések elől egyenesen egy fa mögé és elövett egy kunait aztán várta hogy most mi lesz.
~Merre lehetsz? A kések abbol az íránybol jöttek szóval szerintem azon a fán vagy. ~ gondolta, de nem cselekedett semmit, inkább várt hogy a támadója fedje fel magát.

Hiro a fának támaszkodva várta az ujabb támadásokat, de egy ideig semmi sem történt.
~Na most mi történt? Enyi volt az egész? ~ gondolta magában ám ekkor valami furcsa hangra lett figyelmes ami a háta mögül érkezett. Ahogy megfordult feltünt neki hogy a patakban egy alak áll, de nem volt ideje megnézni, úgyanis ahogy megfordult és az alakra nézet abban a pillanatban feltünt neki hogy egy vízsugár közeledik felé. Ez elől a támadás elől is megprobált félre ugrani és amint kikerül a víz nyaláb hatóteréből egy kunai kést dob az ellenfele felé. Ezután kézjeleket formál
- Tsuchi Bunshin no Jutsu- mondja és ha sikerül a jutsu létrehoz egy föld klónt aki rátámad az ellenségre.

Nao, miután újra átvert egy víz klónnal minket, rendesen feladta a leckét. Egy tó közepére ült, majd ott várta, hogy kitaláljunk valamit. Odahívtam magamhoz Rikuno-t, majd pár perc gondolkodás után eszembe jutott egy újabb ötlet. Talán beválik, ha nem, legalább a tóból ki tudjuk csalni remélem. Azzal a táskámba nyúltam, elővettem a drótokat, Rikuno-tól is elkértem, majd a robbanó jegyzeteket a kunai-okra erősítettem, és egyesével fellógattam a hosszú madzagra. - Rikuno, kéne a segítséged. - Majd mutattam egy pontra, hogy oda hozzon létre egy kődárdát.. A tó végéről elindultam a másik végébe, közben a robbanó jegyzetekkel próbáltam kiterelni Nao-t a partra. Reméltem beválik, hisz a közelébe nem mehet a kötélnek, mert akkor aktivizálva a pecséteket felrobbanna. Lassan elindultam Nao felé a drót csapdával. Rikuno pedig várta, hogy megfelelő távba érkezzem, ahonnan el tudja kapni.

-Újabb klón- mondtam dühösen, majd kimásztam a földből. Kodomo-val elindultunk, majd megláttuk a lányt egy tó közepén, ahogy ül és vár minket. Kodomo odajött hozzám, reméltem támad majd valami ötlete. Támadt is, egy elég jó ötletet mondott, azzal elkérte tőlem a drótokat, valamint pár robbanó kunait. Összekötöttük, majd egy általam leszúrt kődárdára rákötve a tó végéből a robbanó drótot lógatva elindult terelni a part felé Nao-t. Én pedig oda mentem, ahová terelik majd ki a lányt. Remélem ez a terv beválik, és nem csak egy újabb klón fogok majd meg. Elegem volt a klónokból. Ha beválik a terv, akkor a tereléssel szinte a kezeim közé csalják a lányt.

/Shikamaru/
Hiro sikeresen kitért a víz sugár elől és a kunai kése is célt talált, de megdöbbentő tényel kellet szembesülnie. A kés egyszerüen áthatolt az ellenfelén, de a sebe egyböl befort.
~Ez egy klón? De a klónok nem képesek jutsukat létrehozni! Legalábbis úgy tudom. ~ gondolta és a pár másodperces muzdulatlanság ideje alat rájött arra hogy ez az alak valami szoldos szerü lehet, hisz ninja, de nincs fejpántja. Vagy Ő is elveszet ninja. De nem volt sok ideje ezen agyalni hisz egy hangot hallot. "Kirigakure no jutsu" hallota és hamarosan sürű köd kezdte belepni a területet. Gyorsan kellet valamit cselekdnie, de nem jutot semmi normális ötlet az eszébe, ezért mivel az ellenfele elrejtőzik a ködben, Ő is ezt fogja tenni a földben.
-Doton: Iwagakure no jutsu - mondta egy rövid kézjel sorozat után, és amenyiben a jutsu sikeres lesz beleolvad a talajba. Így ugyan nem tud semmit sem tenni, és nem látja az ellenfelét, de legalább Ő se látja Hirot. Ameddig a földben rejtőzik azon gondolkozik hogyan tudhatná meg az elenfele helyét.
~Talán valami tűz jutsuval fel kéne égetnem az erdő ezen részét és akkor csak elő kel bujnia. A klónt majd elpárologtatom, de most előbb inkább az igazit kéne megtalálnom. ~ gondolta és várt hogy most mi fog törtnénni.

Hiro épp hogy csak ell tudot rejtőzni a földben, pár pillanatal később egy hatalmas vízlöketet észlelt ami kitarolta a környéken a fákat. Illetve egy hatalmas chakra felszabadulást is észlelt aminek köszönhetően gyorsan be tudta határolni az ellenfele helyzetét.
~Na most megvagy te szemét. ~ gondolta és hatástalanitotta az Iwagakure no jutsut, de azzonal kézjel sorozatba kezdet.
-Doton: Doryuudan - mondta és ha sikeres lesz a jutsuja akkor a földböl egy sárkányfej emelkedik ki ami sár lövedékeket küld az ellenfele felé. És ha sikerül ujabb kézjeleket mutat és egy másik jutsut is alkalmaz.
-Katon: Karyuudan - mondja és ha ez is sikeres akkor a száját több tűz lövedék hagya ell és a sár lövedékekel együt az ismeretlen felé szálnak.
~ Most elkaptalak. Ha ez elől a támadáselől ki tudsz térni akkor gratulálok neked. ~ gondolta és várta hogy mi fog történni.

// Bee-sama //

Nao pár mozdulattal kijátszotta a hálónkat, amivel újabb fejtörést okozott. Innen nem volt más kiút. Ha ő nem jön ki, nekünk kell bemenni érte. Gondoltam. Majd a tó mellett elkezdtem a chakrámat a lábamba összpontosítani. Ökleimet összemarkolva koncentráltam és összepontosítottam, próbáltam a chakrámat a talpamba irányítani. Ezzel eltelt egy pár perc mire éreztem, majd egy vékony kék chakra-sáv jelent meg a talpamon. Azzal elindultam a tó felé majd jobb lábamat a víz felszínére tettem. Megtartott. Viszont mikor szinte egész testsúlyomat próbáltam rátenni bokáig becsúsztam, de éber voltam, nem süllyedtem bele a vízbe. Még egy kicsit koncentráltam, majd újra próbáltam. Most még nagyobb magabiztosságot érezve léptem a vízbe. Alig, szinte pár centit süllyedtem, de a vízen összpontosítva sikerült fél lábbal megálljak a víz felszínén. Majd jött a bal lábam. Sikerült. Képes voltam megállni a víz felszínén. Majd apró lépéseket tettem, és intetten Rikuno-nak - Nem nekem kell elkapni Nao-t. Én a helyedben igyekeznék. - mondtam mosolyogva.

/Shikamaru/

Hiro örrömel vette tudomásul hogy a jutsujai sikeresek voltak és hogy azt ami a környéken megmaradt azt ez a kombináció eltüntette. De még jobban megörlült amikor egy hatalmas, fájdalmas kiáltást hallot abbol az iránybol amerre az ellenfele volt. Abban a hitben hogy végzet vagy harcképtelené tette az ellenfelét le eresztette a védelmét és szuszant egyet, ugyanis ez a technika elégé kifárasztotta. Épp készült volna leülni egy picit amikor hirtelen megpördült és így éppen ki tudot térni a támadója halálos szúrása elől.
-Hogy a francba lehetsz még életben? És mit akarsz te tőlem? - kérdezte az elveszet ninja aki szemmel láthatóan elégé ledöbbent azon hogy a Köd falusi még mindig harcolni akar. Gyorsan előkapott egy kunai kést és a katanáját ugyanis közelharcra kerül sor.
~Ha ez egy köd falusi ninja akkor most nagyon ovatosnak kell lennem. Ezeket a ninjákat a csendes lopakodásra képezték ki és le merrem fogadni hogy van még pár trükkje amit képes bevetni. A legfontosabb amit Iwagakuréban megtanultam az a védelem. Lehet hogy elégé lesérült és telle van égési sebekkel meg még isten tudja mivel, de akkor sem szabad neki esnem bármekkora is a csábitás. ~ gondolta a Chuunin és várta hogy először az ellenfele támadjon.

Hiro a kivárás közben rájött hogy talán mégse kellet volna átadni a kezdeményezést az ellenfelének hiszen megvan sérülve így talán könnyű célpontot nyujtana. De mikor támadni készült volna már késő volt. A Kirigakure no jutsu ujra használatba került és a csillapodó köd ismét leszált és átláthatatlan köd lepte ell ujra a vidéket. Az elveszet ninja várta hogy most mi fog történni amikor a semmiböl egy kunai kés repült felé és éppen hogy ki tudott térni a támadás elől, de kicsit még így is megsebesítette. Miútán gyors megnézte menyire érte találat a karját, egyből felkészült a következő támadásra, ami pár pillanat mulva be is következett. Érezte hogy valami nincs rendben ezért megfordult és pont hárította a támadást. Ahogy a két kunai egymásnak feszült Hiro egy kicsit lazítot a nyomáson és ahogy az ellenfele kése közelebb ért hozzá villám gyorsan előkapta a katanáját és megprobálta levágni a szerencsétlen, megperzselődöt ellenfele karját. Ha ez nem sikerülne akkor csak simán elrúgja magátol és a kazében lévő kést dobná az ellenfél felé.

Nao pár mozdulattal kilőtte az utolsó csapdánkat. Beláttuk, nincs más választás. Ha nem tudjuk kihozni, be kell érte menni. Kodomo megállt és elkezdett koncentrálni. Percek teltek el, csöndben állt egy helyben. Kezét összetéve állt a parton alig egy méterre a tótól. Majd egy kék színű sáv jelent meg a talpánál. Képes volt a chakráját a talpába irányítani. Majd rálépett a tóra. Szólt, hogy nekem kell elkapni, így én is elkezdetm koncentrálni. Pár perc után éreztem a chakrámat a talpamban. Azzal elindultam a tó felé Ráléptem a felszínre. Közben reménykedtem, hogy ne süllyedjek el a vízben.

Miután az egész testsúlyomat ráhelyeztem a lábaimra, egy pillanatra azt hittem, sikerült. De tévedtem. Elsüllyedtem a vízben. Kimásztam, mikor derékig kinn voltam, hallottam, hogy Rikuno is hasonlóan teljesített. Kezdett nagyon elegem lenni a lányból. Levettem a felsőmet, majd két tenyeremet összenyomva próbáltam újra koncentrálni a chakrát a talpamba. Percekig próbálkoztam. Éreztem, ahogy átjárja a testem, és a talpamba irányul. Most sokkal jobbnak éreztem, mint elsőre. Próbáljuk újra. Jobb lábam rátettem a víz felszínére. - Héj, Rikuno, csinálsz is valamit, vagy csak ott állsz??? Végül is nem nekem kell elkapni. Csak nem tudom mit csináljak, ha majd beértem. - mosolyogtam, azzal megpróbáltam rátenni a bal lábamat is. Csak sikerüljön.

Miután a legelső próbálkozásom nem sikerült újra kimásztam és megálltam a vízzel szembe.
- Nyugalom Kodomo most sikerülni fog remélhetőleg.- mondtam eléggé idegesen Kodomonak. Kezd elegem lenni ebből a helyzetből.Tiszta víz és iszap voltam, ezért kénytelen voltam nekem is levenni a felsőmet.
Az előbbi helyzetből csak annyi jött le, hogy kevés chakrát irányítottam a lábaimba. Na még egyszer megpróbálom. Most sikerülnie kell. Ezek a mondatok hangoztak el magamban. A chakrát újra elkezdtem irányítani a lábamba, de most több időt vártam, biztosra akartam menni. A talpam alatt látszott, hogy most jóval több charát irányítottam bele mint először. Miután éreztem, hogy ennyi elég lesz rátettem a jobb lábamat a vízre és utána megpróbáltam a balt is. Most sikerülnie kell!

Végre megtudtam állni a víz felszínén. Az a baj, hogy elvesztettem az egyensúlyom és beleestem, de már jó úton járok ahhoz, hogy bemenjek Nao-ért. De nem sikerült megint. Újra vizes, iszapos lettem. A lány csak nevetett. Rikuno-nak sajnos nem sikerült még odáis se eljutni, mint nekem, hogy megálljon egy helyben. Nao tanácsolta, hogy lendületből próbáljuk meg. Hát, legyen. megpróbáljuk. A partól úgy 5-6 méterre álltam meg, majd a chakrámat koncentrálni kezdtem a talpamba, úgy mint a legutóbb, de tovább csináltam, hogy még tovább kitartson. Mikor eltelt pár perc, elindultam a tó felé, közben folyamatosan koncentráltam a chakrámat. Egyre gyorsabban és gyorsabban mentem neki a tónak. Talpamon már ott volt egy igen vastag "chakra réteg", reméltem ennyi elég lesz ahhoz, hogy beérjek. De ha benn is vagyok, Rikuno-nak kell elkapni. De már annyira nem érdekelt, hogy elkapjuk-e, hanem, hogy be tudjunk menni a tó közepére. Hisz azzal már megtanultuk koncentrálni és irányítani a chakránkat. Pár lépés választott el a víztől. Kezeimet összetéve már futva indultam neki a tónak. Ennyi remélem elég, hogy fenn maradjak. - Rikuno, ne add fel nekem, mert ha nekem sikerült, neked is sikerülnie kell. Vagy azt akarod, hogy Nao-val együtt röhögjünk rajtad? - mondtam kissé gúnyosan neki. Nah gyerünk. Gondoltam magamba, aztán ráléptem egyik lábammal a vízre.