Re: Erdőségek

Hinata Szomb. Jan. 05 2013, 20:04

Egy fa tövében valamivel beljebb az utol hol sétálsz egy fekvő alakot pillantasz meg. Fényben az árnyas lombok s alj növényzet nehezíti az alak érzékelését. Nő vagy férfi nem tudod elsőre így eldönteni. Meg állsz egy pillanatra és gondolkozol rá jöhetsz, hogy egy nő üldögél a fák alatt. Karja és alakja legalább is egy nő alakja méghozzá egy fehér ruhában és fehér haj zuhataggal. Egy valami van ami furcsa, sőt különös az egészben. Azok az erős fém lemezek mik testén pihenek. Még rá nézésre is elég nagy súlyt képviselnek.

Erdőségek - Page 5 Kunoichi___Dark_Hibana_II_edit_by_buuzen

A nő csak üldögél talán szunyókál épp, de az is lehet teljes tudatában van annak ami a környezetében történik. Mindenesetre ha még mindig nem közelítetted meg most láthatod, hogy nagyot nyújtózik és teljesen hanyatt fekszik a földön.
Élvezi a fák lombjai közt beszűrődő napsugarak melegét s a madarak lágy énekét.

**Djuka Kodomo** Szomb. Jan. 05 2013, 21:01

Az erdőben sétálva a lombok ágai közt beszűrődő fényben egy lányt pillantottam meg. fehéres haja és bőre szinte már betegesnek látszódott, reméltem, nincs semmi baja. testén több helyen igen komoly fémlemezek díszítették, nem tűnt esetlen lánynak. A lemezeket elnézve talán ott helyben megfordulnék és egy másik úton közelíteném meg célpontom. Azonban nem így történt. Shiro szárnyait kinyitva károgni kezdett, éreztem, a lány nem kis képességekkel van megáldva, ha madaramból ilyen hatást vált ki. A lány nyújtózott, tudtam, elkerülni nem tudom, így egyenesen előre mentem. Mikor alig egy méterre voltam tőle, úgy éreztem, megtaláltam, amit keresek. Egy harcos társat, de legalább egy olyan valakit, akivel kicsit edzhetek. Közelebb léptem, majd megszólítottam
- Szia, a nevem Kodomo. - a lány reakciója után a lényegre is térnék, miután megérdeklődöm, mit csinál itt a fűben.
- Igen szemrevaló a "ruházatod" - hangom kissé más lett a szó kimondáskakor - Egy magadfajta harcos miért alszik kinn az erdőben? reméltem, hogy nem zavarom a lányt, kedvem támadt beszélgetni vele, elvégre nem egy hátköznapi lány a ruháját tekintve, talán tud nekem segíteni.

Hinata Hétf. Jan. 07 2013, 20:57

- Ne má még öt percet had.....

Ne már most miért kell ezt. Azt hittem, hogy itt nyugtom lehet és pihenhetek. Még sem mert itt is zaklat valaki. Nagyot nyújtózok és öklömmel a földre csapok. Próbálok ébredezni ami nehezen megy, és van valami amit jobb ha mindenki betart. Jobb ha nagyon jó okkal keltesz fel máskülönben meghalsz.
- Aludni próbáltam volna kölyök, de te meg zavartál! Nagyon utálom ha meg zavarják az álmom.....

Ahogy felállok mérgemben még az iménti fatörzsre csapok. Kéreg és fa szilánkok röpenek a levegöbe mialatt afa gyászos sikolyal az erdő talajára dől. Szembe fordulok az idegennel, vagy is Kodoval ki még nem sejti mibe csöppent. Veszélyes talajon jár most, a bestia áldozatra vár.

- Mert minden féle tejfeles meg zavarja békés pihenésem. Miért van az, hogy ti kiknek a tojáshéj még fenekén van folyton engem találnak meg. Ki, hogy meg mérkőzve velem fitogtassa erejét mások pedig segítségem kérik.

Senki nem várná, hogy az angyali arc mögött egy ilyen indulatos és haraggal teli nő rejtezik. Így ez meglepő lehet annak ki szembesül vele.
Most pedig itt van egy ember aki újfent tesztoszterontól túl pumpálva pózol. Már csak az a kérdés, hogy harc lesz vagy kuncsorgás a kegyeimért?

- Őt....négy....három....

Mire a nullához érek nem kapok valami választ, miért kelet meg zavarnia... nos megbánja mikor felébresztett.

**Djuka Kodomo** Hétf. Jan. 07 2013, 22:02

A lány mérgelődve kelt fel a földről, öklével a földre csap, erejét szinte talpam alatt éreztem. Majd egy nem túl hosszú, annál inkább hatásos leszúrással felém nézett. Majd miután felállt egy újabb ütéssel hangsúlyozta dühének súlyosságát.
Számolni kezdett, választ várt, igen határozottan. De nem kellett sokáig várnia a páncélozott lánynak, amint számolásba kezdett, feleltem neki.
- Nyugalom, nem akartalak zavarni, csupán furcsálltam, hogy itt fekszik valaki, nem tudtam, hogy csak aludtál. - Shiro fejét megsimogattam, a holló megnyugodott egyből, tudta, hogy ez azt jelenti, nincs oka aggódni. Fehér tolla ujjaim között csúsztak végig, miközben folytattam - De mit keres egy ilyen - némi habozással - csinos lány az erdőben? - Végigmérve még egyszer a lányt még most sem tudtam dűlőre jutni hovatartozásával kapcsolatban - Nem idevalósi vagy ugye? A Holdbéli lányok másmilyenek, valamint a külsőd is igen csak feltűnő. - Talán furcsán hangzott a fiú szájából, akinek egy fehér holló ült a vállán, de reméltem, a lány érti, mire akarok kilyukadni. Megvárom, míg a lány válaszol, ha nem kapok választ kérdésemre, miszerint mit keresett az erdőben, ismét rákérdezek - No de mégis...mit csinálsz itt az erdőben? Éhesnek tűnsz. - fejemben félig lemondtam az edzésről, de most úgy éreztem, nagy hasznomra lehet a lány még - Mit szólnál, ha ebédelnénk valamit? Van innen nem messze egy kis Ramenes. Isteni a ramenjük. -. Reméltem, az eddig kőszívű és démoni lány is belátja, nem akartam zavarni - Ezzel talán kiengesztellek, hogy felkeltettelek a legszebb álmaidból itt az erdő közepén. - tettem hozzá. Bíztam benne, hogy a lány elfogadja a meghívásom, és eljön velem a város szélén található kis étteremhez, amelyet oly sokszor látogattam már. Ha elindul velem együtt, nem szólok hozzá, várom, hogy ő nyisson.
Azonban ha így is harcolni akar, akkor azonban kevesebb érzelem van benne, mint a fatörzsben, melybe belevágott. Ha tényleg harcolni akar, hát megkapja. Shiro-t felrepítem, én pedig kardom előrántva felé szegezem fekete pengéjét és felkészülök a támadásra.

Hinata Szer. Jan. 09 2013, 22:08

- Jaaah hogy ingyen kaja na az már más!
El is indulok rögtön a ramenes irányába. Még is mit gondolok én hisz oda akarnak vinni!
- Na jó vezess a falatozóba.
Csak most eszmélek rá, hogy fel tett nekem még valami kérdés szerűséget is. Kegyes leszek vele s meg válaszolom. most az egyszer hamár legalább hajlandóságot mutat ara, hogy bocsánatot kérjen.
- Hogy mások.... neked még is menyi és milyen lányokhoz volt szerencséd. Már ha ez eddig szoba álltak veled? Tudd meg, hogy nem minden a külső.
Hagyom, hogy vezessen a falatoz felé, és természetesen hagyom azt is majd mikor meghív. Vajon milyen rament egyek majd? Talán miso, vagy marha húsost. Talán legyen benne sok hús vagy épp zöldség?
- Ha épp tudni akarod hold falusi voltam és vagyok. Ezt épp nem verem nagy dobra úgy mint egyesek.

**Djuka Kodomo** Szer. Jan. 09 2013, 22:24

A lány elfogadta felkérésem, majd elindult egy irányba. Hamar ráeszmélt, hogy én hívtam, talán az utat sem ismeri.
- Gyere utánan - mondtam mosolyogva.
A lány mellett sétáltam, szépen, lassan.
- Bocsáss meg, nem akartalak megbántani. csupán a habitusod más, mint a városiaké. - majd végiggondolva a piszkálásnak szánt részét a mondatnak folytattam - Igen, de én büszke vagyok rá, hogy a Holdhoz tartozom. Az én klánom az alapítás óta segíti az országot, ha kell, megvédi azt. - válaszoltam határozottan, majd szemeim az égnek eresztettem. Lila szemeimbe belesütött a nap, ám most nem zavart. Egy pillanatig elgondolkodtam, mit is jelent Holdbéli shinobinak lenni. Majd a kalandozásból egy fejrázással visszatértem a jelenbe. Tovább haladtam, csendben.
ha a lány nem reagál semmit, egy kis szünet után rákérdezek, hogy hívják, valamint visszatérek a régebbi kérdésemre, miszerint hogy került ki az erdőbe. Remélem el tudok majd beszélni a lánnyal, érzem, már most megnyílt egy kicsit, mire a rameneshez érünk, remélem már jobb hangulatban fog telni az idő.

Hinata Hétf. Jan. 14 2013, 22:28

- Ah újra itt Shizuka!

Csak intek amikor az öreg üdvözöl és le ülök az egyik székre. Mind ez eddig nem engedtem, és nem beszéltem. Nem kenyerem a csevegés, inkább a tettek. Az ember lelke igazán csak harcban bontakozik ki, csata hevében megmutatkozik milyen is az a lélek.

- A szokásosat?

A fiúra nézek aki mellettem foglalt helyet. Eddig várta, hogy meg tudja a nevem nos.. elégedett lehet. Duplán is mert meg hívhat pár falatra. Csak az a kérdés, hogy ez után mi a terve. Eddig bele mentem a dolgokba, el tűrtem fel ébresztett és azt is , ahogy tekinteni merészelt rám.
Vajon ez után mivel próbálkozik majd? Talán lehet egy jót akart enni mielőtt a fűbe harap és alulról szagolja a virágokat?
- Marha húsos ráment sok hússal enyhén csípősen.
Majd a fiúra nézek és fejemmel intek neki.
- Na most mi lesz rendelsz és fizetsz, vagy csak a szád tátod?
Talán ez ösztönzően hat majd rá, de itt mai nap már semmi sem biztos. Hová jutottam, hogy hagyom megzavarják álmom és nem torlom meg. Mi több eljövök és eszegetek. Hála az égnek nem nekem kell fizetni így ebbe az ital is bele tartozik. Meleg szakét amit elém tesznek már le is hajtom.

**Djuka Kodomo** Kedd Jan. 15 2013, 18:54

- Hm, szóval jártas vagy a környéken. Üdvözletem. - köszöntem én is. A lány leült, én pedig követtem őt. Az öreg mosolyogva felénk lépett, majd felvette a rendelést. A lány nem egyszerű eset, menüje sem a mindennapi ramen, de jó ízlése van, meg kell hagyni. Mikor rám került a sor, az öreg felé fordultam és csupán annyit mondta,
- Ugyanazt kérném én is - majd a széken visszafordulva a lányra néztem. Különös volt nagyon, de mégis valami megfogott.
- Szóval, Shizuka. - mosolyodtam el, szemeit nézve - Szép név. - Igazából magam se tudom, miért mondtam, csupán kicsúszott a számon, a világ legtermészetesebb hangján. A lány láthatólag még most sem akar engedni, nem kis idő lesz, mire beszélgetni tudunk. Nem is szóltam többet, csupán szemeit néztem, majd jobbra-balra fordulva körbenéztem. Shiro még most is ott ült mellettem, az ablakban. Bár állatot nem nagyon szoktak behozni, ismertebb vendég vagyok jómagam is, így nem szólnak. A madarat elnézve szemeim eltűnődtek, talán egy 20 másodpercig csak bámultam a fehér tollú madarat, majd ismét elmosolyodtam. A madár fejét lehajtotta, majd megrázta magát. Fejéhez nyúltam, majd egy ujjam megsimogattam.
Miután megjön az étel, szakém felemelem kissé, majd Shizuka-ra nézek.
- Igyunk erre a véletlen találkozásra - majd beleiszom. Az ételt szép lassan elkezdem enni, nem sietek sehova. Fél szememmel ismét a lányra nézek. Remélem, ha kívül nem mutatja ki, talán büszkeségből, vagy csupán a vele született tulajdonsága miatt, de mégis örül annak, hogy valóban összefutottunk.
- Mesélj valamit magadról? - kérdezek rá, miután lenyeltem egy falatot. Valahogy úgy éreztem, a lány idő kérdése, de meg fog enyhülni, és végre nem olyanok leszünk mint két szobor.

Hinata Hétf. Jan. 21 2013, 17:05

- Cöh mesélni.... azt mindenki tud. Azt mesélhet amit ép jónnak lát ami épp illik a környezetbe ahol van.
Felemelem poharam és legurítom a nedűt azonnal egy húzásra. Lassan enni kezdek, miközben az öreg nagyokat mosolyog. Nos igen ő sem volt épp komplett, hogy az erdő szélén megfáradt utazóknak egy standot nyitott. Amit éjjel összepakol és haza visz majd reggel újra kicammog vele állandó helyére. Az öregember látásból ismer sejti itt akár még irdatlan nagy verés is lehet mai nap.
- Kunoichi vagyok, azt akarod tudni....
Végig mérem a mellettem ülőt majd újra az ételre figyelek.
- Nem vagy az esetem, és ha harcolnánk... nos neked nincs esélyed. A madár viszont tetszik nem rossz úti társ.
Nem is beszélek többet egyenlőre. Előbbi mondattal elmondtam mindent amit lehetett. Csak egy újabb adag italt rendeltem amit le is hajtottam. Nincs mit tenni kell a reggeli ébresztő ital mi fel melegíti tagjaim.
- Egyébként nem láttál erre felé egy kopasz alakot tudtommal fű országából származik.

**Djuka Kodomo** Hétf. Jan. 21 2013, 18:07

A lány ismételten szemügyre vett, majd tőszavakban válaszolt. Majd a szót Shiro-ra terelte egy pillanat erejéig. Elmosolyodtam, majd ismételten megsimogattam a madár fejét.
- A neve Shirokage. Én nevelem, mióta kikelt a tojásból. - Bár kezdtem belenyugodni, a lánnyal nem lehet egy értelmes mondatot sem váltani, nem adtam még fel. Bár nem kérdezgettem olyanról, melyet hosszan kellene megválaszolnia. helyette ittunk még egy kört.
- Igen, azt gondoltam már az első pillanatban, hogy egy kunoichi-vel van dolgom. - néztem ismét végig páncélzatán. - Nem, nem láttam. - válaszoltam kérdésére. Az időt húzva, várva egy megfelelő válaszra tovább ettem, ittam. Az ablakon tekintettem ki, nézve az embereket.
Az étkezést befejeztem, a maradék szakém is megittam, hátradőlök egy kicsit, majd nyugodtabban ismételten kérdezősködni kezdek.
- Amúgy, visszatérve a kopaszra....talán segíthetek neked. persze csak ha gondolod. - abban az esetben, ha a lány elfogadja segítségem, a férfiról kérdezgetem, külsejéről, tulajdonságairól és egyéb fontos tudnivalókról. Ha mindezzel meglennénk, felkelek, kifizetem az ételt és az italokat az öregnek, majd Shiro-t a vállamra hívva a lány mellé állok. Készen állok az indulásra.

Hinata Csüt. Jan. 24 2013, 20:30

- Te segíteni nekem? Ugyan már egy hétig sem bírnád ki. A vérdíjon pedig soha nem osztozom senkivel sem, ezt jobb ha meg jegyzed.
Tovább eszegetek és iszogatok csendben. Nem vagyok egy bőbeszédű nő és általában az alkoholt is bírom de a sokadik feles után már azért gondot okoz. Arcom a fehér bőröm ki pirul egy kissé.
- Amúgy is őrűje, hogy engedtem meghívjál és nézhesd csodás testem. Más férfit már bucira vertem volna ezért!
A madárra nézek és el mosolyodom majd hümmögök.
- Régen volt egy Shiro nevezetű barátom... A bolond emlékére.
Újabb feles kortyoltam fel és töröltem le ajkaimról talán cseppet sem nőies mozdulattal.
- Bolond azt hitte, hogy büntetlenül gyilkolhat és lophat. Falusiak és más ninják látták a kárát, hogy a rossz ultra lépet. Mikor pedig vérdíjat tűztek ki e fejére, nos meg öltem.
Utolsó szavakat úgy mondom ki, mintha a világ legtermészetesebb dolgát jelenteném be épp.

**Djuka Kodomo** Pént. Jan. 25 2013, 21:13

A kis falatozóban ülve egyre jobban kizökkentem a lányon. Nem igazán tudtam már, mire gondol a lány. Egy Shiro nevű ismerősét emlegette, majd poharát emelte emlékére. Ezek után nyugodalmasan jelentette ki, hogy ő maga végzett vele.
- Szóval megőrült. Erre te megölted, ahogy azt a kötelességed diktálta. Hihetetlen, már ha így történt. - Shiro-t közelebb engedtem a lányhoz, hátha végigsimítja a kezét a fehér fejű madáron.
- Szóval úgy érzed, nem lennék képes segíteni neked. Úgy érzed, a saját gyűlöleted elég a harcokhoz? Nem kell melléd senki, aki talán segít, mert szerinted gyenge vagyok. - majd közelebb hajolt a lányhoz. - Hogy ha így érzed, mit szólnál ha tanítanál. - elmosolyodtam - Mérd fel, mire vagyok képes, és taníts. Úgy is edzeni indultam, talán meg is találtam a megfelelő partnert. Tapasztaltnak tűnsz. Erősnek, ám kissé önfejűnek. Komolynak tűnsz, de magadba zárod az érzéseket. Persze ehhez nincs semmi közöm.. - az ablakon bámultam kifelé. lila szemeim eltűnődtek a távolban. - Talán ha edzenél, fejleszthetne mind a kettőnket. Engem erősebbé tennél, én pedig tudnék neked segíteni, hogy közelebb engedj másokat. - fordultam ismét felé, szemeibe nézve. - Ne tiltakozz, senki sem élhet támogatás nélkül, senki sem élhet teljes életet barátok nélkül. - tudtam, a lány egyből cáfolni fog, ám reméltem, belemegy, hogy segítsen engem. Talán jobban megismerem majd, és rájövök mégsem olyan kemény, mint amilyennek mutatni akarja magát.
- Mit szólsz hozzá? Taníts és utána döntsd el, tudok e segíteni neked avagy sem. - Az ételt már megettem, a szakém is elfogyott. Ha a lány is befejezett mindent, Shirot a vállamra veszem, és elindulok a lánnyal együtt kisétálok. A lányon múlik, merre megyek tovább. Ha beleegyezik, akkor vele tartok, ha nem akkor folytatom utam a Kiképzőterep felé.

Hinata Hétf. Jan. 28 2013, 18:51

Kezem ökölbe szorul s ízületeim halkan roppannak. Az öreg már hátrál is a pult tol és inkább hátra megy. Fel dühít ez a kölyök, hogy merészel ilyen pimasz lenni velem?
- Túlságosan is felvágták a nyelved!
Levegő szinte remeg körülöttem a ki sugárzás nem más talán mint a chakrám. Érezni lehet a nyers erőt a haragot és valami mást is de még baljóslatúbb mint az első két dolog. Jobb kezemmel meg ragadom a kölyök ruháját meg markolom és nagyot taszítok rajta. Természetesen csak kicsit ami nagyra sikerült ezért métereket repült hátra. Nem sérült meg mindenesetre a földet érés nem lehet kellemes.
Még földet sem ért szinte már ott álltam felette.
- Ha ilyen puhány vagy inkább meg ölek. Szégyen lenne számomra, ha egy ilyen gyenge kölyköt tanítanák. Kelj fel vagy itt leled végzeted.
Arcom cseppet sem kedves lángol a tétvágytól és bennem tomboló érzelmektől. Meg foglak nyakadnál fogva és felemelek szemein egy magasságba kerülnek és furcsa, de meg szaglászlak.
- Cöh egy víz elemű....... van egy gyenge technika..... soha nem vettem igazán hasznát.

**Djuka Kodomo** Hétf. Jan. 28 2013, 20:20

~Talán kissé túllőttem a célon~ gondoltam magamban, mikor a lány felkelt, majd hátralökött. A földre estem. Ám nem tudtam felkelni, pontosabban időm sem volt arra, hogy felálljak. A lány elém lépett, majd ruhámnál fogva felemelt. Szemeink ekkor találkoztak. Legalább volt lehetőségem mélyebben belenézni a lány szemeibe, mely most furcsán érzelmekkel volt tele. Éreztem, talán kissé túl erősnek bizonyult, amit mondtam, amint elenged, elnézésem is kérem. Elvégre nem akartam megbántani, csupán megakartam fejteni ezt a titokzatos lányt. Mikor azonban utolsó mondata elhagyta száját, lilán fénylő szemeim tágra nyíltak, értetlenül nézték őt.
Lábaim immáron a földet tapogatták, köszönhetően magasságomnak ismét két lábamra álltam önerőmből.
- Sajnálom, nem akartalak megbántani. - majd egy pillanatig ismét elcsodálkoztam - Hogy érted azt, hogy víz elemű? Én Katon beállítottságú vagyok. A Suiton elemtől amúgy is távol állok, hisz senki sem szereti a kontraelemeket. - míg e szavakat mondtam, nem gondoltam át, mire is célozhatott a lány, szaglálása jobban lekötött, igen furcsán éreztem magam ebben a helyzetben. Elvégre nem mindennapi esemény volt, hogy egy lány, akivel az imént még ebédeltem, szaglászni kezd.
- Öhm... megkérdezhetném, mit csinálsz?

Hinata Pént. Feb. 01 2013, 22:45

- Cöh azért néha fürdened is kellene nem gondolod?
A földre taszítom a fiúcskát és első gondolatom, hogy torkára lépek s kicsit meg kínzom. Végül csak jobb lábam mozgattam meg mintha a földön egy bogarat taposnék el. S következő pillanatban dobbantok egyet, mire legközelebbi fát ketté szeli egy kicsi vízhullám.
- Suiton: Mizu Kamikiri ez egy igen sokoldalú technika. A használó ennél a technikánál a lábaival idézi elõ a víz elemû chakrat. Képes a hullámot meglovagolva rendkívül gyorsan haladni előre, valaki ha már jártas a jutsu használatában.
Majd ajkaim félmosolyra húzódnak.
- Van egy fajta tehetségem a dolgok megállapításához. Ehhez közvetlen közel kell kerülnöm valakihez hosszú időn keresztül. Illetve a kisugárzott chakrát elemezni. A többi legyen az én titkom. Most pedig hoz létre ott egy pocsolyát!

* Gonosz leszek minimum 1 A4 oldalt kérek arról ahogy próbálkozol!*

**Djuka Kodomo** Vas. Feb. 03 2013, 12:46

A lány elengedett, lábát felemelte. Úgy éreztem, teljesen elment az esze, ha most nem cselekszem, talán nem lesz soha vége. Két kezem arcom elé emeltem, hogy megakasszam a taposást. Ám tévedtem. A lány lábát a földbe nyomta, majd kissé előre rúgva a földből egy vízhullámot idézett elő, mely igen sebesen futott végig a földön, majd egy fán keresztülhaladva kettészelte azt.
Szemeim hatalmasra nyíltak, még sohasem láttam ehhez fogható technikát. nem tudtam, hogy a Suitont a használó a lábával is képes megidézni.
- Mizu Kamikiri – mondta a lány a technika nevét. – A használó a lábával hozza létre a vizet, melyet képes meglovagolni – folytatta. Hozzátette a technika sokoldalúságát is, melyet az imént mutatott be. A technika igen csak megnyerte a tetszésemet.
Felkeltem a földről, majd leporoltam a ruhám. Ekkor a talpig páncélban álló lány egy kis táskában keresett valamit. Rövid kutatás után elővett egy kis papírt, majd felém nyújtotta. Ismerős volt ez a papírdarab, bár igen rég alkalmaztam. Nem más volt, mint egy chakra papír, melybe chakra-t fejtve megmutatja a használó elemét. A papírt a kezembe vettem, majd elkezdtem chakram áramoltatni belé. Lila szemeim végig nézték, ahogy a papír színe sötétedni kezdett, majd nedvessé vált. Tágra nyílt mindkét szemem.
- Víz elem – mondtam. – De, honnan….hogy tudtam megállapítani? - csodálkoztam. A vizes papír még mindig a kezemben volt, én pedig csak döbbentem álltam. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen találkozás ide vezethet. Hogy egy egyszerű ebédmeghívásból megtudhatom, milyen elemi beállítottságom lehet. Ami gyanús volt számomra, hogy miért éppen a víz, mely kontraeleme a tűznek.
Sok időm azonban nem maradt tűnődni, hisz a lány rögtön parancsba adta, hogy ismerve az elemem hozzak létre egy tócsát. Habár nem hangzott túlságosan nehéznek, mivel csak most szembesültem az elememmel, nehéz feladatnak bizonyulhat.
Reménykedtem benne, hogy az imént bemutatott technikáját megtanítja nekem, és ehhez kell a tócsát létrehoznom. Ebben az esetben nem állhatok tovább egy helyben, mint valami szerencsétlen, hanem nekiálltam a tócsa létrehozásához.
Ahogy a lány is mondta, a technikát nem a szájból, hanem lábból kell létrehozni. Kissé nehéznek bizonyult, mivel a legtöbb technikámat a tüdőmből a számon át hoztam létre, nem pedig a lábamból. Kezeim összetettem, majd egy erőset tapostam a földre, hogy a lehető legjobb nyomást hozzam létre /még ha nem is volt rá szükség, belül éreztem, talán segít, ha érzem a talajt./ Ekkor elemi chakram kezdtem a lábam felé koncentrálni. Nem akartam kiereszteni, csupán gyűjtöttem, és gyűjtöttem. Éreztem, ahogy lábaim átjárja a chakram. Mikor eleget koncentráltam, folyamatosan kiengedem talpamon keresztül. remélhetőleg sikerül létrehoznom a kívánt tócsát. Ha sikerül, akkor a lányra nézem és megkérem, mutassa be a következő lépést az elsajátításhoz, ha nem akkor addig gyűjtöm a chakram, míg nem sikerül.
Ha a módszerem egyáltalán nem sikerül, akkor egy másik úton próbálkozom. A tüdőmből, ugyanúgy, ahogy a Katon technikkat is, kifújom, majd a számban átalakítom, ám most nem tűzzé, hanem vízzé. Nem formázom meg, egyenlőre odáig szeretnék eljutni, hogy vizet tudok létrehozni. Bár nem hinném, hogy ez a módszer a megfelelő, elvégre a lány is megmondta, a technikát lábal kell létrehozni, de ha nem megy, találnom kell egy másik utat.

Hinata Hétf. Feb. 04 2013, 22:04

- Mint mondtam van egy fajta tehetségem bizonyos dolgok terén. Azok mik, az csak rám tartozik és senki másra. Most pedig csináld amit mondtam, vagy levágom a két lábad!
Rád parancsoltam, s lásd nem viccelek elővettem egy kunait is. Majd ezzel nyiszálom darabonként a húst és töröm a csontot. Hallgatva az édes sikolyok lágy dallamát. Oh mily csodás muzsika is a füleimnek s a vér édes fémes illata.
- Nah akkor , hogy legyen egy kis tétje is a dolognak. Estig adok időt, hogy valami eredményt mutass, ha nem lesz akkor ez itt a lábadban fog kikötni.
Csak meg villantottam a tör élét a fényben.

A víz helyet csak kezdetleges tűzet lehelgettél ki. A lábad pedig teljesen fel forrósodott. Izzadt mint valami vulkán talaján járnál, ideiglenes mestered pedig fintorgott. Láthatod, hogy nem tetszik neki az mit művelsz és kedve is egyre jobban elmegy az egésztől.

( Nos minimum 2 oldalas posztot várok el. Egy szóval és sorral sem kevesebbet. A végét hagyd nyitva siker szempontjából. A feladat még mindig a pocsolya létrehozása.)

**Djuka Kodomo** Kedd Feb. 05 2013, 19:37

*Igen, talán most sikerülhet* gondoltam magamban, mikor kinyitottam szemem. Melegem volt már, ám nem adtam fel. Lassan 10 perce egy helyben álltam, lábaimba koncentrálva elemi chakramat. *Adjunk az életnek egy nagy pofont*, azzal a lábamon levő tenketsu pontokon keresztül elkezdtem elemi chakram kiereszteni. A lábam alatt lévő fű füstölni kezdett, apró lángcsóvák borították el talpam, melytől hamar félreugrottam. A francba már, nem hiszem el. Ideges voltam. Ritkán esik meg velem, de olyankor le kell higgadnom, és nyugodt fejjel újra kell próbálnom. Ismételten megálltam, majd elemi chakram elkezdtem a lábamba koncentrálni. Ám ismételten füstölt a talpam.
Homlokomon izzadtságcsíkok csúsztak le nyakamig. Meleg volt, emellett jó ideje csak magam alá gyújtottam. Úgy éreztem magam, mint aki máglyát gyújt maga alatt. rettentő melegem volt. Levettem köpenyem, hogy levegőhöz jussak, majd egy nagy fújás után ismét nekikezdtem.
A módszeren változtattam. Ha lábbal nem sikerül, megpróbálom először a számból kifújni, ha az sikerül, akkor jöhet ismételten a lábbal való gyakorlás.
Mélyen koncentráltam chakram, hogy a lehető legtisztább, elemi chakrat fújjam ki végül. A formázást elvetettem, elvégre nem tudom formázni azt, ami meg sincs még. Valamint egy tócsát kell létrehoznom, így nem is kell formázni.
Torkomban végigfutott a chakram, ám mikor szám kinyitottam, mint egy sárkány, úgy füstöltem, és fújtam a tüzet magam elé. nem lesz ez így jó, nagyon nem.
A lány látszólag unatkozott. Majd egy kunait vett elő, és fenyegetetett, ha estig nem sikerül, a lábamba állítja a tőrét. Most már tisztázódott a fejemben, őrült ez a nőszemély. Felnéztem az égre, a Nap állásából ítélve van még időm, erővel is bírom még, csupán nagyon meleg lett hirtelen. Így állunk hát, van néhány órám létrehozni a tócsát, vagy kunaial a lábamban végzem. Meg sem fordult a fejemben, mi van, ha csak inspirálni akar, ez a nő teljesen őrült.
Nem vesztegethetem az időmet tovább, most, hogy ilyen mértékű tétje lett hirtelen a dolgoknak.
Mély levegőt vettem, megpróbáltam lenyugtatni magam, majd úgy döntöttem, hagyom a szájon át való kifújást, a lényeg, hogy a lábammal hozzam létre.
Így kezeimet ismételten összetettem, majd erősen koncentrálva indítottam meg chakram, melyet most már nem pazarolhatok csak úgy el. Kis mértékben koncentrálni kezdtem majd talpam felé vezettem. A chakra végigfutott a lábamban, ám még nem engedtem ki. Talpamban gyűjtöttem, összpontosítottam, hogy a lehető legjobb legyen, a lehető legnyersebb elemi chakra. Mikor eloszlott mindkét talpamban, lassan kiengedtem.
- Áh. – kiáltottam fel. A füstölgő fűszálak perzselték a lábam, a forróság szinte elviselhetetlenné vált. De nem adhatom fel, úja kell csinálnom, amíg nem sikerül.
Homlokomat egyre több csepp árasztotta el, melyek végigfutottak arcomon. Mi lehet a baj, miért nem akar sikerülni? Mit csinálhatok rosszul? Tökéletesen összpontosítom a chakram, a lábamon keresztül kivezetem őket, még sem tudom előhívni a vizet.
Ekkor fejemben furcsa gondolat fordult meg. Mi van ha…ha az egész összpontosítás értelmetlen volt. Igen. Nem a chakrat kell összpontosítani egy bizonyos pontban, hanem magát a chakrat kell megváltoztatni. Igen, ez lesz az. Azért nem sikerül, mert ingerült vagyok, mert tudom, ha nem sikerül, ez a pszichopata rám támadhat. Ahelyett, hogy segítene, csak az elvárásait sorolja fel, és fenyegetőzik, ha nem úgy megy, ahogy szeretné.
Ez a probléma. Ezért nem sikerül létrehoznom a vizet.
- Áu – morogtam, miközben talpam még mindig égett.
Itt az idő, hogy teljesen másképp álljak a dolgokhoz. Itt az idő, hogy szakítsak ezzel az öncsonkolással, és megmutassam a mellettem álló nőnek, mire is vagyok képes. Igen, megmutatom neki, mire képes egy igazi Djuka. Miután felső testemet már csupán egy szellős felső takarta, elegendő volt ahhoz, hogy ne süljek meg.
Ám fejemben közben egy sokkal vadabb ötlet játszódott le. Egy ötlet, mellyel elérhetem azt az állapotot, hogy képes legyek szétválasztani a két elemem. Ehhez azonban teljes nyugalomra lesz szükségem. Nem akármilyen nyugalomra, hanem belső, lelki nyugalomra. El kell felejtenem minden fájdalmas és idegesítő érzést, csak így lehetek képes kilépni ebből az ingerült jellememből, ami az elmúlt fél órában jellemzett.
Levettem cipőmet, majd kabátom mellé tettem. Kiálltam, kezeim leeresztettem. Mély lélegzeteket szívtam, jó mélyre, szemeim pedig becsuktam. Talpam még mindig égett és fájt, ez még mindig zavart. El kell vonnom a figyelmem a fájdalomról, máskülönben nem sikerülhet. hagynom kell, hogy szabadon áramoljon a chakra a testemben. Hagynom kell kitisztulni a lelkem, nem szabad, hogy a fájdalom úrrá legyen rajtam.
Ennek érdekében chakram részlegesen engedtem ki, hogy teljesen hozzászokjak a fájdalomhoz. Mint aki a parazsakon állt, úgy álltam a füstölő füvön. Ám nem érdekelt már. gondolataim teljesen máshol jártak.

A tengerparton voltam, Sukival. A lány mellettem ült, mosolygott. Egy stégen ültünk, lábaink a vízbe lógott, hűsöltünk. Egy kis édességgel szórakoztattuk egymást, boldogok voltunk. Suki közelebb ült, én pedig átöleltem őt. A nap lassan ment le, narancssárga fénye bevilágította a víz tiszta, csendes felszínét. Csodálatos pillanat volt. Egy ilyen látványt éltünk végig Sukival nem is olyan rég. Csodás nap volt, minden percét bárcsak újraélhetném most is.
Testem ellazult, kezeim élettelenül lógtak testem mellett, lábaim sem voltak már oly merevek, mint eddig. Szám széle elmosolyodott és már a talpamat égető fájdalmat is kizártam a tudatomból.
A tengerpartról hirtelen a klán székhelyére kerültem. Ott állt Namizuo, Ame, Hiashi, mizuri és Ryuu. A családom. Akikkel elnőttem, akik támogattak, mind ott álltak előttem. A Chunnin vizsga utáni hazaérkezésem után fogadott ez a kép.
beléptem a klán kapuján, mikor Namizuo, a klán vezetője elém állt. Öreg arcát ráncok lepték el, ahogy szája és szemei ragyogva sugároztak.
- Hát sikerült – köszöntött. Kezét nyújtotta felém, ám én átkaroltam a nagypapát. A többiek mögötte álltak, mosolyogtak.
- Büszke vagyok rád, nem is tudod mennyire. – mosolygott tovább. Egy könnycsepp is lecsordult öreg arcfelületén. Elengedett, majd a többiekhez léptem. Büszke voltam magamra. Chunnin lettem. Még akkor sem akartam elhinni, hogy sikerült. Talán még most sem bízom annyira magamban, hogy elhiggyem, pedig én küzdöttem meg érte, én tettem meg érte, amit megkövetelt a klán, és én voltam, aki sikeresen végigjutott a száraz sivatagon keresztül, a fullasztó dzsungelen át a csontrázó havas tájakon keresztül a világvégi esős területeken, és sikeresen beértem a célba. Én vittem végig ezeket mind, nem más vitt a hátán.
Bíznom kell magamban, más különben elfelednek. Bíznom kell magamban, hogy elérjem a céljaimat, és hogy az emberek is azt mondják – Igen, ő az, aki bízott magában és elérte a céljait – bíznom kell magamban.
Szemem szép lassan kinyitottam. Sötétedett már. Talpam még mindig fájt, de már nem érdekelt. Sikerült kizárnom a fájdalmat, a félelmet és a haragot a lelkemből. A jó emlékek előtörtek, és így a gondolatom is úgy áradt, mint a víz.
- Bíznom kell magamban. Elvégre ha az ember nem bízik saját magában sem, akkor kiben bízzon? – tettem fel a kérdést, ám leginkább magamnak, nem vártam választ rá.
Úgy éreztem, sikerült megtalálnom a lelki nyugalmamat, közben pedig sikeresen szétválasszam a két elemet, a tüzet és a vizet. Úgy éreztem, sikerült megtalálnom a harmóniát mind magamban, mind a két elem között. Nem volt könnyű, elvégre a két elem is igen bonyolult. Tűz és víz. Ellentétek. Ám ha valaki jól alkalmazza az ellentéteket, nagy tettekre hívatott. Ha valaki megtalálja a tökéletes békét, szintén nagy dolgokra hívatott.
Mosolyogtam, nem azért, hogy mutassam, boldog vagyok, nem én irányítottam most testem. A nyugalom egyik fő jele volt a mosoly. Valamint a boldogság. Bennem jelenleg ez a két dolog volt, ami kitöltött egész testem. A harmónia.
Ilyen állapotban tettem össze két kezem, majd szépen, lassan, lábamba koncentráltam a chakram. Remélem, sikerült szétválasztanom a két elemet, elvégre most már minden feltételt adott, minden szükséges intézkedést elvégeztem ahhoz, hogy sikerüljön.

Hinata Szer. Feb. 06 2013, 11:16

- Jól van, most meg menekültél egyenlőre.
Nyugtázta a kunoichi, hogy ténylegesen sikerült az első feladat, de a jutsu elsajátítsa ettől még nagyon távolinak látszót egyenlőre.

Háttat fordítottam neked s meg tettem egy lépést mikor eszembe jutott, hogy el is kellene köszönni. Hisz az idő már elég későre járt nap lassan horizont alá bukót utat engedve a holdnak. Felhőket s az eget vörösre festette ahogy utolsó sugarak lassan elérték a földet.

- Holnap reggel ugyan itt. Még valami ne merj elkésni, vagy megvárakoztatni. Utálom ha valaki nem tud pontos lenni.

Utolsó mondatot kiejtve el is tűntem, és nem is akárhogyan. Testem hirtelen elektromos kisülések vették körbe s az egész csak egy villanásvolt.

( Folyt köv. másnap reggel úgy írd a postot. )

**Djuka Kodomo** Szer. Feb. 06 2013, 16:40

Ahogy koncentráltam, hirtelen a lábaimban felgyülemlett elemi chakram kiengedtem, majd talpamból tiszta, kristálytiszta víz folyt. Sikerül. SIKERÜLT. Gondoltam magamban, miközben egy a megszabott tócsát létrehoztam. A hideg víz hűsítően hatott égett talpamnak, mely igen csak jól esett. Sikerült végre szétválasztanom a két elemem, most már sikerülni fog a technika is.
Ám a lány kijelentette, hogy az edzést a holnapi nap reggelén fogjuk folytatni. Bár kissé lehangolt, mégis beláttam, jót fog tenni egy fiom vacsora és egy pihentető alvás. meghajoltam a lány előtt, aki hirtelen eltűnt. A nap lebukott a hegyek mögött, beköszöntött az éjszaka.
hazafelé sétáltam, a holdfényes estében. Szerencsére nem laktam messze lábaim is zsibbadtak a sok állástól, jót fog tenni a pihenés.
Mikor hazaértem besétáltam házamba, majd egy kiadós vacsora után egyből aludni mentem.

Másnap reggel korán keltem. Bár lábaim még zsibbadtak, talpam is fájt, úgy éreztem, talán még frissebb vagyok, mint az előző nap. Jót tett az alvás. A konyhába sétáltam, ahol megreggeliztem, majd elindultam ismét az erdőségbe, hogy találkozzak a kunoichivel, és folytassuk az edzést. Lassan elértem a fákkal borított részt, majd megérkeztem arra a helyre, ahol tegnap elváltunk.
ha a lány nincs még ott, akkor kinyújtom minden végtagom, kissé mozgok, nem pedig a földre ülök.

Hinata Vas. Feb. 10 2013, 19:34

Másnap reggel elég korán érkeztél, hogy megelőzd a nőt. Aki még csak most ért oda nagyokat ásítozva. A nap lassan kúszót felfelé az égen elűzve a holdat s éjszaka sötétjét.

Álmosan dörgölve szemeim sétálok a reggeli napfényben. Az idő elég csípős és hűvös, de semmi baj épp ez a jó benne. Friss reggeli levegő szinte nem ér fel semmivel sem. Majdnem semmivel s itt néhány perverz gondolat férkőzőt be elmémbe a tegnap esti kis kalandról.

- Reggelt! Látom nem lazsálsz ezt szeretem. Most az elem meg van akkor rajta jöhet a jutszu. Könnyebb ezt végre hajtani ha vizes területen vagy.

Csak legyezgetek intés címén feléd, hogy folytasd amit megkezdtél.

*Gonosz leszek minimum 2 oldalt kérek A4 természetesen. Lehet benne kép, pihenés...stb. A jutsu gyakorlásáról szóljon. *

**Djuka Kodomo** Vas. Feb. 10 2013, 22:28

A fák között árnyékban nyújtottam, mikor megérkezett a lány. Szavaiban úgy hallottam, mintha a tegnapi nap teljesítménye elégedettséget okozott volna, talán meggondolta mindazt, amit tegnap mondott.
Az egyik fa törzsének támasztottam lábam, hogy kinyújthassam, majd miután a lány kellő instrukcióval és tanáccsal látott el, hozzá is láttam. Mivel a közelben nem volt szélesebb vízfelület, így kénytelen voltam a puszta földön tanulni.

A tegnap már megtanult módszert alkalmaztam, a tócsa létrehozását. Miután elemem már képes voltam felszabadítani, a tegnap már jól megszokott pozícióba álltam, két lábam széttártam, szemeim lehunytam, majd két kezem összetettem, és koncentrálni kezdtem. Lábaim átjárta az elemi chakra, majd óvatosan talpamon keresztül kieresztettem. Bár még most sem sikerült tökéletesen, gyorsan, a tegnapi gyakorlás meghozta gyümölcsét. Egy nem túl nagy tócsát hoztam létre talpam alatt. A vízben állva kinyitottam szemeim, majd elmosolyodtam a vízbe nézve. Egy szőke és fekete hajú, mosolygó fiú nézett rám vissza.
Most pedig, hogy létre tudom hozni a tócsát, nekikezdhetek a technikának, melyet a lány bemutatott még tegnap. Emlékeim szerint egy gyors hullámot hozott létre, melyet talpából szó szerint kilőtt, a láb mozgásával pedig megadta az irányt és a löketet a hullámnak, mely elegendő chakra társaságában képes volt kettévágni a fát. Azt mondta, ezzel a technikával képes a használó hihetetlen gyorsan mozogni is, ám először következzen a támadó része a technikának. A mozgás majd akkor következik, ha képes vagyok már használni.
A chakram kell testemen kívül formáznom, majd egy adott irányba elirányítani. Nem lesz könnyű, bár igaz, sok chakraformázó technikát tanultam, az irányításról ne is beszéljünk.
A létrehozást úgy terveztem, hogy a tócsa formázása helyett a lábamból kijövő chakrat formázom mely egyfajta hullámnak, melyet egy lendülettel fogok „kirúgni”.
Ismételten chakrat koncentráltam a lábamba, most jóval kevesebbet. mint a tócsánál. Mikor elegendőt gyűjtöttem, lábammal előrerúgtam, majd kieresztettem a chakrat. A hatás nem maradt el, ám a vártnál jóval gyengébb volt. Mint aki egy pocsolyába rúgott volna,
úgy fröcsköltem a vizet a talpamból. Hát ige, elsőre semmi sem sikerülhet tökéletesen, valahol el kell kezdeni mindent. Ám nem adtam fel a gyakorlás menetét, adig fogom lóbálni a lábam, míg el nem érem a szintet. Ismét chakrat pumpáltam talpamba, majd meglendítettem. A kitörő elemi chakrat pedig hasonló módon, mint ahogy a katon elemű technikáknál, itt is a legvégén formázni kezdtem, majd kieresztettem. Bár a spriccelés megmaradt, de legalább már egy egyenesben haladó formájú vonalat sikerült létrehoznom. Legalább jó úton haladok. Ismét megpróbáltam, majd újra és újra.
Egy óra telhetett el gyakorlással, mikor odáig jutottam vele, hogy egy vízsugárhoz hasonló formát voltam képes kilőni alig 10 méterre. Bár ez még nem vágja át még a papírt sem, de legalább már alakult. A nap egyre feljebb került az égen, az idő is egyre jobban melegedett. Szerencsére kellően vizes voltam már ahhoz, hogy ne süljek meg a napon, így szinte zökkenőmentesen gyakorolhattam tovább az elkövetkezendő órákban.

Délután 1 körül járhatott, mikor izzadtan kezeim összetettem, majd chakrat koncentráltam a lábamba. Egy fa előtt álltam úgy 13-4 méterre. Majd egyet előre léptem, lábam pedig erőteljesen előre rúgtam. A lábam elejéből kitörő chakra egy hullám formáját vette fel, majd a fának csapódott. A víz élesen belevágott a fába, mely a kéregrészét leszakította róla, ám nagyobb kárt nem volt képes okozni.
Újabb óra telt el, mikor egy utolsó próbálkozás erejéig chakrat koncentráltam. A lábam elhagyva a vízsugár előre tört, majd a fába vágott. A fa, az eddig próbálkozásoknak is, valamint ennek az utolsó támadásnak köszönhetően kellően megtörte a szerencsétlen fa törzsét ahhoz, hogy egy nagy mélyedést hozzon létre. Nem tört ki a helyéről, de elégedet voltam.

Egy fa tövébe ültem, ahol otthon csomagolt élelmet elővettem, majd enni kezdtem. Úgy éreztem, ha még egyszer használnom kell a technikát, elájulok az éhségtől. Egy kis pihenés nem árt, reméltem, a lánynak sem lesz ellenvetése, ha akarja megosztom vele.
Egy tálban Ramen volt csomagolva, valamint egy üveg víz is helyet foglalt a fiú mellett a fűben. A tál tartalma hamar elfogyott, majd kezembe levő üveg egy korttyal lehúztam.

A rövid ebédet egy még rövidebb pihenés követte az árnyéban, a fa tövében. Energiáim feltöltöttem, az edzéshez való kedvem eddig sem lankadt, így minden adott volt, hogy folytassam a tanulást. Bár még pihentem egy 10perc erejéig, felkeltem, majd a már megharcolt fával szembe álltam, és a már agyon gyakorolt mozdulatot újra próbáltam.
A lábamból előtörő vízhullám egyenesen a fába csapódott, ám nem loccsant szét, hanem átsuhant rajta, egy újabb lukat vágva a törzsbe.
Még vagy 4 próbálkozási kísérletet hajtottam végre a fa ellen, mikor végre megadta megát, és kidőlt.
A kidőlt fát átléptem, majd átsétáltam a következőhöz, melyen tudtam a tanulást gyakorolni.
Bár még nem dőlt ki, mégis elfogadható szintre fejlesztettem a tanulást, úgy érezte, ha a lány is beleegyezik, hogy belevágok a technika másik részébe a mozgatásba.
A technika ezen része valamivel könnyebb volt, elvégre nagyobb mennyiségű chakrat kellett felszabadítanom, melyet testen kívül kellett mozgatnom. Így előjött a tegnap begyakorolt tócsa létrehozása, melyben megállva a víztömeget kezdtem mozgatni. Bár nem volt egy egyszerű feladat, a folyamatos kapcsolatnak köszönhetően a víz felszíne zavarossá vált, majd szépen lassan elcsúszott a tócsa, vele együtt én is. Mintha egy teknős hátára álltam volna, úgy haladtam.
Egy órát vett igénybe a gyakorlás, hogy a nagyobb mennyiségű víztömeget egy lassú séta tempójával egy szintre fejlesszek.
A vízzel együtt haladtam előre, lassan, de biztosan.
*Sikerült. Éreztem, sikerült már a technikát elsajátítani. ha hazaérek, Namizuo büszke lesz rám. Büszke lesz rám, hogy képes voltam ilyen gyorsan egy ilyen technikát elsajátítani és jogosan léphetek be a Holdat védő shinobik sorai közé, hogy megvédjem az országot, amiben élek.* Ezen gondolatok jártak a fejemben, miközben a víztömeg hömpölygött talpam alatt, engem pedig egyre gyorsabban haladtam előre.

Ha a lány elfogadja a sebességem és a haladásom a tanulás esetén, abban az esetben ha marad a lány, ha nem, az erdőben maradok, és addig gyakorlom a technikát, míg egy három vágással képes leszek egy kisebb fát kivágni.
Ám míg a lány ott marad, tovább folytatom a víztömeggel való haladást, gyakorolva a sebességet, a víz mennyiségét. Megpróbálok minél több vizet összegyűjteni, hogy ha később alkalmazom a technikát, egy mozgó víztömeggel képes legyek elsodorni másokat.
Minél több chakrat áldozok bele a technikába, annál több vizet vagyok képes felhalmozni talpam alatt. A sebességgel a magam részéről meg voltam elégedve.
Fáradt voltam, és a végső, esti gyakorlás előtt felnyitottam még egy üveget, melyet egy húzással ledöntöttem torkomon. Felfrissítet, majd egy 10 perc pihenés után ismételten belevágtam. Még sem fogok itt virrasztani egész éjjel. megmutatom a lánynak, mire vagyok képes.
Egy fa elé álltam, majd lábamba koncentráltam a chakram. Előre rúgtam, melytől a földben végigfutott egy hullám. A víz sebesen haladt előre, mígnem el nem érte a kiszemelt fát, majd belevágott. Amint belehatolt, rögtön küldtem a következőt is, mely nem messze a vágástól hasított bele a törzsbe, feltépve ezzel a kérgét. A harmadik, egyben utolsó hullám következett. Ha sikerül, akkor remélhetőleg a lány elismeri, hogy tévedett velem kapcsolatban, és kijelenti, sikeresen megtanultam a technikát. Nem aprózhattam el. olyan erősre akartam létrehozni, amennyire csak a chakram engedte. Lábammal rúgtam egyet, majd egy végső, a harmadik hullámot küldtem a fa törzsének.

Hinata Hétf. Feb. 11 2013, 19:26

A lány vagy is én nem is figyeltem igazán azt te mit csinálsz. Csak az árnyékban heverésztem és pironkodva rágcsáltam egy fűszálat.
- Hm milyen meglepet arcot vágott. Végtére is élvezte az egész kis jelenetet.
Majd lustán fáradtan nagyot nyújtóztam s el szundítottam pár percre. Ami órákat tett ki mert a fa kidőlésere ébredtem fel.
- Hé ha négyszer csinálod, az elégtelen. Elsőre vágd ketté nem második vagy harmadik ha nem első feltudod fogni?
Majd most már ébren de még a földön heverészve figyeltem a tevékenységét. Késő délután felpattantam és miközben nagyban őszpontosított mögé léptem. Csak egy picit rúgtam a bokájába de épp elég volt, hogy a tócsába csüccsenjen amit kreált. Ettől picit olyan volt talán mintha bepisilt volna.
- Lassú vagy és ez nem tetszik. Túl sok időt fecsérelsz el, ennyi idő alatt még nagymamám is leverne cölöpnek. Legalább haladtál valamennyit ezt el ismerem. Holnap ugyan itt és ne merj késni.
Azzal ismét eltűntem egy szem pillantás alatt.

*** 2 oldalt emlitettem volna az csak elözö alkalom volt.... BBBhuuu ha ha most 3 oldal a minimum. Miért? mert ugyan had döntsem el én sikerül a fát kidöntened vagy nem. A vége legyen nyitva a siker szempontjából !***

**Djuka Kodomo** Hétf. Feb. 11 2013, 22:12

Lábammal kilőttem a víznyalábot, mely a földön haladva közelítette meg a kiszemelt fát. Elérve törzsét a kérgét feltépve belehasított a fába. Ám a várt hatás elmaradt. Bár a fában voltak már vágások, mégsem tudtam kivágni.
Chakram a mai napra szinte teljesen elfogyott, hihetetlenül kimerített az edzés. haza kellett térnem, különben az erdőben ájulok el. Shrirot vállamra vettem, majd a cuccaimhoz indultam. A megmaradt ételt és üvegeket táskámba tettem, hátamra vettem majd elindultam haza. Sötét volt már, a Hold ismét beragyogott a fák lombaji között. Szomorú voltam és elkeseredett. Szomorú, hogy nem sikerült kivágnom a fát. Elsőre? még hogy elsőre. Gondolom neki úgy ment minden, mint egy zseninek. Ha az elvárása az, hogy egy próbálkozással kell kivágnom egy fát, akkor vagy én vagyok túl tapasztaltan, és alkalmatlan a technikához, vagy a lánnyal vannak bajok. Valahol belül, mélyen.
A gondolat, hogy nem tudom teljesíteni a technikám elszomorított. Nem volt kedvem hazamenni még. most nem. Az erdei ösvényről letértem, majd egy kisebb kitaposott ösvényen indultam el. Habár chakram alacsony volt, úgy éreztem, van bennem még erő egy kis sétához, meditáláshoz. Nem is tudok jobb helyet az egyik kedvenc helyemen. Az ösvény aljnövényzete csökkent, majd szinte teljesen eltűnt. A füves talajt apró szemű homok váltotta fel. Igen, a tengerparton voltam.

- Még mindig csodaszép ez a táj – mondtam halkan, miközben kiléptem a dzsungelszerű erdőből. Mintha egy hatalmas karddal vágták volna el az erdő füves, növényekkel benőtt területét a homokos tengerparttól. Egy kisebb lagúna felé indultam.
A lagúna két hegy, valamint a dzsungel közé volt zárva, tökéletesen elhagyatott, tiszta, érintetlen terület volt. Egy kiálló szikla lógott be a tenger fölé. Shiro károgott. Felengedtem kezemmel, majd elrepült. Ő is szereti ezt a helyet, szeret repülni néhány kört a sziklák között.
Milyen szabadon is száll. Néha én is elgondolkodom, milyen is lehet az ilyesfajta szabadság.
Bármikor, mikor úgy érzem, meguntam az adott helyet, egyszerűen fognám magam és továbbrepülnék. Szabályok, korlátok, kötelékek nélkül. Habár Shiro valamilyen szinten hozzá kötődik, a természet rendje lenne, ha egy napon elrepülne valahova, máshova.
A kiálló sziklára ültem, lábam lelógatva. A víz felszínét néztem, a Hold fényes sugara tükröződött rajta. tiszta volt a víz felszíne és sima. Nem zavarta semmi.

A lagúna nem volt messze az erdőtől. A sziklán elővettem megmaradt ételem és italom, majd elfogyasztottam szépen, lassan. Először egy kisebb tálnyi ramen vettem elő, melyben egy kis hús, valamint enyhén csípős fűszer ízesítette. A kedvencem. Nem ettem olyan gyorsan, mint délután, hanem lassan, nyugodtan. Pálcámra tekerve a tésztát lassan megettem. Az ételt néhány korty vízzel csúsztattam le, mely ismételten felfrissített. Miután elfogyasztottam a maradékot, eltűnődtem ismét a technikán.
- Lassú vagy és ez nem tetszik. Túl sok időt fecsérelsz el, ennyi idő alatt még nagymamám is leverne cölöpnek. Legalább haladtál valamennyit ezt el ismerem. Holnap ugyan itt és ne merj késni. – emlékeztem vissza a lány utolsó mondataira. Leugrottam a szikláról, egyenesen a víz felszínére. A kék sáv megjelent talpamon, fennmaradtam a felszínén, mely egy pillantra zavaros lett, majd ismét lecsendesedett.
A vízen állva lépkedtem, befelé a tengeren. Nem mentem messze, csupán lassan lépkedtem, köröztem. Kezeim hátra voltak téve, összeszorítva. komoly arcom bánatos volt.
Belerúgtam a vízbe. Orrom előre rúgta a vizet, mely egy sávban folyt végig. Kinyitottam szemeim.
Bár nem vagyok jártas a Suiton technikák használatában, abban biztos vagyok, hogy minden vízhasználó ereje nyílt vízen ég hatásosabb, egyszerűbb, elvégre adott a mértéktelen mennyiségű víz, nem kell felszabadítanom hozzá.
Bár fáradt voltam, a sziklán ülve, megétkezve, felfrissítve magam ismét erőre kaptam. Némi chakrat szabadítottam fel a lábamban, majd a körülöttem levő vizet elrúgtam a part felé, egyenesen a sziklafalak egyikének. A vízből egy nagyobb, éles hullám tört elő, majd sebesen szelve a víz felszínét a sziklába vágta magát. A szikla felszínét felsértve eltűnt a hullám, azonban helyéről kisebb darabokba kezdett hullani a törmelék, melyet kivágott magának. Ismételten egy vízhullámot indítottam, most még több chakraval. A szikla fala egyre jobban kezdett leépülni, mígnem nagyobb darabokban hullani kezdett a vízbe. Bár nem sokat tudtam kivágni a falból, éreztem, víz felszínén sokkal könnyebben ment a technika.
Kisétáltam a vízből, majd Shiro vállamra, táskám a hátamra vettem, és hazasétáltam. nagy fáradtságomban miután hazaértem, ruhástul, táskástul az ágyba zuhantam.

Reggel, mikor felkeltem, zsibbadtságot éreztem mind a két lábamban, tegnap egész nap rugdostam, és álltam egy helyben. A konyhába sétáltam, ahol reggelit készítettem magamnak, valamint egy kis adag ételt és italt tettem tekercsembe a mai napra. A tekercsbe 3 tál rament, 5 üveg vizet, kis ételt Shironak pecsételtem, majd kabátom hátulján levő tároló helybe helyeztem. Nem vittem magammal táskát, egy kisebb, praktikusabb megoldásnak bizonyult. Kardom, valamint fegyverim ma is itthon hagyom. Csupán fejpántom, és köpenyem vittem magammal, benne az étellel és itallal.
Kisétáltam a kapun, majd az udvaron keresztül elindultam a székhely bejárata felé. Az őrök intettek felém.
- Szép reggelt, Kodomo-san. Ma is korai edzés? – kérdezte az egyik, moslyogva. Bólintottam, majd meghajoltam, kinyilvánítva kölcsönös tiszteletem. Kiengedtek a nagykapun, majd lesétáltam a köves úton. A főútra érve elindultam a város irányába. Az út mentén pálmafákat ültettek, melyek némi árnyékot biztosítottak az arra járóknak.
Az út végén egy elágazáshoz értem, melynél balra az erdő, jobbra a város található.
Lassan elérkeztem a helyre, melyen ha így folytatom, megáshatom a saját sírom. Shiro a vállamon ült, mikor megérkeztem. Kabátomat az egyik fa tövébe dobtam, majd nekiálltam edzeni. A tegnapi esetből tanulva nem fogom pazarolni a chakram, hanem az elején egy nagyobb mennyiséget felhalmozok, és abból fogok takarékoskodni.
Két kezem összetettem, majd nagy mennyiségű víz elemű chakrat szabadítottam fel a lábamba, melyet nem formáztam, hanem csak kiengedtem.
A már jól megtanult tócsa létrehozásának sikere után a tócsára állok, mely 2 méter átmérőjű lehetett. Bár nem túl nagy mennyiségű víz, mégis csak víz, melyet tudok használni a gyakorlásban. A vízen állva pedig a lány megvárása nélkül elkezdtem a gyakorlást.
Egyetlen próbálkozásból kell, hogy létrehozzam. Egyetlen egyből. Amíg el nem érem, itt fogok gyakorolni, ebben a tócsában. A tócsára taposva lábamba koncentráltam chakram, majd előre rúgtam vele. A tócsából egy éles hullám tört ki, majd a földet végigszelve a fába hatolt. A fa kérgét feltépte, majd a fa törzsébe vágott. Ám ez még nagyon kevés volt.
Ennél több kell, sokkal több. Nem chakra, hanem akaraterő, és elszántság. hinnem, kell, hogy sikerül. Ismét próbálkoztam, majd újra és újra, megpróbálva tartalékolnom a chakrammal.
A tócsa lassan kezdett elfogyni, ám érezhetően és láthatóan többet segít, hogy ott van.
Ott álltam, a víz hűtött, de mégis melegem volt, izzadtam. Tenyereim csúsztak az izzadtságtól, de én tovább próbálkoztam. Nem adhatom fel. Most nem. A mai nap, sikerülni fog. meg fogom mutatni ennek a szadistának, mire képes egy Djuka. Habár gondolataim fejemen futottak végig, talán halkan mormogtam is, mit is gondolok. De nem érdekelt. Egy Djuka vagyok, a Hold legerősebb klánjának a tagja. Nem adhatom fel. nem okozhatok csalódást Namizuonak. Egyszerűen nem tudnám elviselni azt a szégyent, ha megbuknék a technikán. Még soha sem fogott rajtam így ki technika.
Újabb tócsát hoztam létre, ezúttal egy kicsivel nagyobbat. A lábammal folyamatosan rúgtam ki a hullámokat, melyek a földet végighasítva álltak bele a fába, majd szétfolytak.
Ám a fa nem akart kidőlni. Csak ott állt, egy helyben, megtörve, szétvágva, de még mindig állt.

Ebédelni ültem le. Tekercsem elővettem, majd szétnyitottam. Egy tál rament vettem magamhoz, valamint egy üveg vizet. A rament enni kezdtem. Pálcámra feltekertem, majd lassan elfogyasztottam. A mai napon nem siettem el semmit. A vizet sem öntöttem arcomba, mint tegnap, hanem kortolygatva, mintha meleg lenne, úgy ittam. Jól laktam, és a kis pihenő újra erővel ruházott fel. Habár egy fél órán át pihentem, nem éreztem, hogy a mai napon is agyon kell magam hajszolni, nullára redukálva a chakram. Elterveztem az éjjel ott a sziklán, hogy meg fogom csinálni a technikát, ám nem kapkodással és túlhajszolással, hanem azzal, hogy hinni fogok magamban, pont úgy, ahogy Namizuo is hisz bennem. Be fogom bizonyítani, hogy képes vagyok rá.
Felkeltem a fa árnyékából, majd visszasétáltam helyemre. Egy új tócsát hoztam létre, mely sokkal nagyobb volt, mint az előző kettő.
Erős koncentrálással kezdtem neki a hullámoknak, melyeket sorban indítottam a fák ellen. Lehet, hogy azért nem vagyok képes egy hullámmal szétvágni egy fát, mert rossz irányba vágom? lehet, hogy azért nem sikerül, mert a törzse túl vastag ahhoz, hogy egy függőlege vágás kettészelje azt? talán igazam van.
A tócsára álltam, majd kezeim összetettem. Bár még mindig csúsztak az izzadtságtól, erősen egybe nyomtam őket.
Chakram felszabadítottam, majd lábamba irányítottam.
Szél fújt végig a területen, befújva a fák által körbezárt területre. Felfrissültem, végig fújt rajtam, melytől energiát kaptam, testem is lehűlt.
Nem indítottam egyetlen hullámot sem, csupán koncentráltam. Vártam a megfelelő pillanatot. A szél a fák leveit fújta, néhányukat leválasztva az ágaikról az útján keresztül vitte végig. Chakram összegyűjtöttem a lábamba, majd tapostam egyet a tócsa felszínére. Zavarossá vált a víz, majd lábam rúgásától elindult egy hullám. A hullám magasabb volt, mint eddig, vékonyabb volt, mint eddig, és ferde volt, melyet azelőtt még nem próbáltam.
*ha ez a hullám sem tudja kivágni a fát, akkor fel kell, hogy adjam a technika gyakorlását. Túl nagy szinten áll ahhoz, hogy megtanuljam. Túl nehéz ahhoz, hogy elsajátítsam* gondolataim fejemben egy pillanat alatt végigpörögtek. A kissé már melankolikussá vált gondolataim zavartak egy pillanatig aztán elmúltak. Mert bíztam magamban. Nem a kudarc járt a fejemben. Nem a bukás szaga csapta meg orrom. Ez valami más volt.
Szemeim az időt, mintha lassítva látták volna. Ahogy a hullám elhagyta lábam, a földön végigfutva szakította fel a földet. Lassan ment, legalább ebben az állapotomban lassúnak, túl lassúnak érzékeltem, mint bármi mást. Ám valójában igen gyorsan mozgott.
A hullám a szembe hulló falevelek egyikét kettészelte, majd sebesen indult meg egy közeli fa felé. A fán még egyetlen próbálkozásom nyomát sem láttam, egy teljesen tökéletes fa, mely eldönti, alkalmas vagyok e a technikára, avagy fel kell adnom fele, és vesztesként, legyőzöttként, gyengeként haza kell mennem.
Bár a gondolat mindvégig ott volt a fejemben, hogy másodpercek múlva elindulhatok tekercsemért és kabátomért, Shirot vállamra véve visszasétálok, és hazamegyek.
De ezen gondolataimnak ellentmondva csak a hullám mozgását követtem. Mindvégig figyeltem, hogyan tép ketté a levelet, majd lassan belefúródva a fába feltöri a kérgét, és átlósan bele nem vág a fa erős törzsébe. Egy csepp folyt végig homlokomon. Kezeim szinte remegtek. Sikerülni fog? Sikerülnie kell. nincs más kiút.

Hinata Csüt. Feb. 14 2013, 18:38

A fa mintha gally lenne ketté szeletelődött. Izzó kés a vajat a fa is ketté eset. Nincs mit beszélni, vagy nézelődni megtörtént a nagy át törés.
- Nah végre eredményt is láttok.
Meg fogom a vállad, s meg szorítom. Majd szemeidbe nézek , de tekintetem olyan mint amilyenek eddig is meg ismerhetted.
- Már csak az a dolgod, hogy gyakorold. Ez csak a felszín az, egyszer sikerült nem jelenti azt majd szorult helyzetben is reflex szerűen tudod majd használni.

A nő következő pillanatban el is tűnt, mintha nem is lett volna.

* A technikát és elemet fel írhatod. Valamint kapsz 10 ch-t.*

Ajánlott tartalom