Re: Erdőségek

**Kenshiro Yori** Pént. Ápr. 29 2016, 15:49

- Mi fele kérdés? Az oka az, hogy maga az újonc. Kíváncsi vagyok arra, miként reagál és arra is hogy hogyan. - Feleli próbálva egy kis magabiztosságot kölcsönözni mondandójával. Figyelemmel végighallgatja a megállapításodat majd a remek ötletedet ahogy magatok mögött hagyjátok a jelzést a Megbízónak címezve. Bár lehet pár járókelő furcsán tekintene a találkával kapcsolatos üzenetre, de az éjszaka folyamán erre csekély esély van. Amint végeztél meg is indultatok az erdő pereméhez.

- Minden embernek megvan a maga rejtegetni valója. Egy olyan lelki, egy olyan testi seb melyet nehezen lehet begyógyítani. Van amit nem gyógyíthatnak be az orvosi technikák, csak az előreláthatatlan, kiszámíthatatlan idő. - Feleli a karoddal kapcsolatos kérdésedre, bár úgy tűnhet a jobb karodon rejtegetett "emlékről” konkrétan nem tud. - Nem mindig a harci tudás vezet győzelemre Orimi. A technikák és a képességek csupán kellékek melyekre támaszkodhatunk a csaták folyamán, viszont a tapasztalat lesz az ami kiemel a tömegből. Egy háborút sem egy ember nyeri meg, hanem Ő és az őt támogató sereg. Fogd fel úgy ezen a kalandon én leszek a te személyes sereged. - Húzza fel a szemét mely egy kellemes mosolyra utal. - De hogy képes vagyok e harcolni? Majd meglátod. - Felelte amint megérkeztetek az erdő elejét behálózó bokrok rejtekébe.

Óvatos léptekkel haladtok egyre befelé a már nem is túl távol fénylő tűzrakáshoz. Egy terebélyesebb cserje ágait félretolva tárul elétek a pokoli látvány. Egy szekér alakja vehető ki a sűrűn gomolygó füstből. A szekér alatt egy embert véltek felfedezni ki karjaival kapálózik fájdalmas üvöltések kíséretében. Tőle pár méterre egy fa tövében egy páncélos férfi ül, mellkasán egy hosszú seb tátong, karjában egy lándzsát tart mellette egy díszes pajzzsal. A sebesült ember felett három vörös fejkendős fickó áll, egyikük a lándzsát tartó férfi előtt guggol, valószínűleg információért kínozza, de cselekményük aligha kivehető a tűz mozgolódó fényeitől. Taro kérdően néz rád, várva mit is cselekszel.

//A döntés rajtad áll melyikőjükhöz mész először. A kocsi alatt rekedt férfihez, bár nem tudhatod még mit rejt a sűrű füst. A fa alatt ülő férfinél a három kendős állja utadat, ha azt választod a küzdelmed kezdeményezését, és kivitelezését is írd meg.//

**Djuka Orimi** Pént. Ápr. 29 2016, 16:58

-Ez a mi emberünk lesz, a szekér alatt. Legalábbis gondolom.-
A történések által deformált helyszínt fürkészve próbálok meg rájönni, hogy mi is lenne a helyes döntés.
-Taro, én oda megyek a szekéralattihoz. Addig te fedezz, hátha közben támadni akarnának. Esetleg kérdezz rá a helyzetre annál a három fickónál. Lehet, hogy orvosi technikákat konkrétan nem tudok, de megtudom nézni a sebeit. A másik fickóval foglalkozunk ha az a három már nincs ott. Ezért kell hogy beszélj, addig megtudom nagyjából vizsgálni. A feladatod egyszerűbben fogalmazva az időt nyerni. Vagy...-
Gondolkozom el félmásodpercre.
-Lesből támadunk, míg nem biztos a szándékuk nem bántjuk őket. Én a láncommal lefogom őket. Nagyjából 10-15méter a maximális hossza, valamint olyan nekem már, mint egy harmadik kar. Egy hosszú, ronda, nyúlós és erős fém kar. Elég gyorsan tudom mozgatni ennek fényében, tehát remélem bejön. Ha sikerül, akkor míg lefogom őket, addig te...Várj, van nálad drót?-
Amennyiben nincs nála odaadom a saját készletemből.
-Tehát addig te a dróttal még körül tekered őket. Vagy bármivel, amivel mozgásképtelenné tudod tenni őket. Ha ez nem válik be az első tervem lép életbe. Hátra mozdulok és megvizsgálom a szekér alattit, te meg addig feltartod őket. Persze csak ha tényleg rossz szándékúak Mehet?-
Amennyiben ésszerűnek tartja tervem, kioldom karomból láncom majd hirtelen előugorva bokorból a három férfit célzom meg vele a tervem alapján. Közben egy kunait készítek elő az esetlegesen felém dobott fegyverek ellen. Bár mivel meglepetésszerűen támadunk és a láncom viszonylag kis súlya miatt, valamint vele való tapasztalatom fényében elég gyorsan mozgatható, reményeim szerint szempillantás alatt összerántom a három embert. Ha mégis esetleg gyorsabbak, akkor megvárom, hogy Taro cselekedjen, majd a terv szerint hátrahőkölök és visszahúzván a láncom a szekér alatti emberhez sietek.

**Kenshiro Yori** Pént. Ápr. 29 2016, 19:08

//Djuka Orimi - A Kék és vörös láng tánca//

- Legyen úgy remélem igazad van, hogy ő az! - A szekérből kicsapó lángok magasan törtek az ég felé, ahogy az összetákolt lécek okádták magukból a mindent betakaró szürke füstöt. A három férfi látszólag teljesen el volt foglalva a fa lábánál ücsörgő sebesülttel, míg a szekér alatt rekedt egyre kezdte erejét veszteni a kapálózásban. Taro helyeslően bólintott tervedre: Miszerint te megpróbálsz odaosonni a szekérhez és segítesz a csapdába esett alaknak, míg társad figyeli a környezeteteket majd jelez amint valami furcsaságot észlel. Akár egy surranó macska, puha léptekkel kezded megközelíteni a szekeret és már egyre jobban hallod a kocsi alól nyögdöső ember hangját.
Meglepetésére akárcsak egy szellem bukkansz elő a füst homályából.
A férfi azonnal végigmér lassan lehunyódó szemeivel és egy halk sóhajjal a földre hajtja a fejét. Értetlenül állsz előtte, megrázó élmény lehet számodra látni egy sorsára hagyott haldokló embert látni. Nem is gondoltad talán, hogy az első komolyabb küldetésed ilyen nyitánnyal indul. A szekér alatt ragadt férfi óvatosan szóra emelte a száját, melyből egy apró pataknyi vér kezdett folydogálni beleíva magát a pros földbe.

- Hát végül ideértek! - Köhögött fel még egy adagot a vörös folyadékból majd suttogva folytatta. - A lányom… elrabolták. A szekér csapdába sétált, és felrobbant … Erre a káoszra tértem magamhoz. Kérem mentsé…. - A férfinak nem maradt ideje befejezni amibe belekezdett. Hangja elcsuklott, szeméből árva könnycseppek hullottak ahogy örök nyugovóra tért a pokol közepén.

Mögötted Taro a bozótból nem jelzett. Úgy tűnt a három férfi nem mozdult a helyéről így szabad a pálya vissza a társadhoz. Amint visszafelé indulsz, mögötted a szekérből nagyobb lángnyelvek csapnak ki, majd egy robbanás tör ki mely lökéshulláma pár métert repít rajtad a bokor irányába. A landolás után a füled sípol, szédülsz egy kicsit de szerencsédre már elég messze voltál a robbanástól. A három férfi ijedten elfordul a sebesülttől és megpillantanak téged a földön.

**Djuka Orimi** Pént. Ápr. 29 2016, 20:02

A megbízó volt a szekér alatt. Pár mondatot közölt, amiből kiderült, hogy küldetésünk alanya a lánya. Elrabolták, nekünk pedig ki kell szabadítani. Mondata, azonban a közepén szakadt félbe. Eltávozott belőle a lélek. Visszafelé indultam társamhoz, közölni a híreket, mikor a lángok hirtelen feljebb csaptak, majd egy robbanás repítette szét azt ami megmaradt a néhai szekérből. Engem is elsöpört az ereje pár méterre. Fülem sípolni kezdett mintha fütyültek volna bele, valamint szédülés fogott el. Ezeken kívül szerencsére semmi bajom nem esett. Örülhetek, hogy megúsztam. Kicsit feljebb tápászkodtam, és viszonoztam a három férfi meglepődő pillantását. Egymást nézzük egy kis ideig, közben láncom kioldom karomból. Majd amint megmozdulnak egy kunait ragadok kezembe. Ha támadó szándék látszódik felőlük, pengéimmel fogom próbálni tartani a távolságot, távolabbi, oldalirányú csapásokat, illetve egyenes szúrásokat leadva vele (Tulajdonképpen ahogy a pillanat megkívánja, úgy támadok vele.). Amint viszont elhaladtak egy adott ponton, Taronak jelzek hátulról való támadásra, míg én próbálom őket feltartani. Az esetlegesen dobott fegyverek elől pedig kunaial védekezek, ha túl sokkal céloznak meg akkor a pillanatnyi menekülést választom, melyet egyszerű elugrásként kell értelmezni. Amint esetlegesen 3-4 méter távolságba is beér az egyikük, akkor kézjeleket formálva felkészülök közvetlen közelről támadni a Katon: Endan-nal. Csak ilyen kis távolságban alkalmazható úgy, hogy annak legalább erős égési sérüléseket okozó ereje legyen, ám így se halálos ha jól tudom. Ez lenne a terv, meglátjuk, hogy hogy sikerül.

**Kenshiro Yori** Vas. Május 01 2016, 21:05

A három férfi először csak bámult rád, mint egy partra vetett sellőre.,Amint leengedted karodról fegyvered és a holdmintás fejpántod felcsillan a füstön átszűrődő Holdfényében sietősebbre veszik a tempót. A sípolás és a szédülést a felgyülemlett adrenalin azonnal feloldja a testedből, ahogy a három vörös kendős megiramlik feléd. Gyors észjárásodnak köszönhetően és a lánccal való rutinodnak hamar felismered a szituációt és védekező csapásokba kezdesz. A körkörös ívben haladó támadásaid túl átlátszónak tűntek a támadóid számára melyeket könnyedén hárítottak. Egyikük mozgása esetlennek és nem túl gyakorlottnak tűnt, tátott kétségbeesetten ordító szájából csak úgy habzott a nyál amint egyre közelebb ért feléd. Mintha egy ostorcsapást akartál volna véghez vinni, magad előtt vezetted végig a gyilkos láncolatot mely vezérpengéje semmi ellenállás nélkül vágott utat magának a férfi bordái között, át a tüdején és végül távozva a lapockája alatt. Szájából már a lyukas tüdejéből távozó levegő segítségével felöklendezett vér permete szállt szét az éjszakai fényekben. Karodat hátrarántva a hajlított pengék újra megjárták a célpontod hús és csont alkotta szervezetét, kinek szemei felakadtak és élettelenül hullott a földre. A másik kettő mit sem törődve életét vesztett társukkal tovább folytatták rohamukat. Már-már túl közel értek a védelmi vonaladon belülre egy hangos füttyel jeleztél Taronak, ki egy másodpercet sem kéjelegve robbant elő a bokorból egyenesen az egyik támadódnak. Keze ökölbeszorult majd a kezén egy számodra alig látható, kéken lángoló aura jelent meg, mely telibe találta a piros kendős állkapcsát. Szinte hallottad, ahogy az állkapcsa megreped és a hatalmas ütéstől egyenesen a lángoló szekér roncsaiba repül mintha egy ágyúból lőtték volna ki. Az utolsó támadó jóval túlhaladt már a „seregeden” de itt az újabb lehetőség, hogy megmutathasd harci képességeidet! Az, miszerint megküzdesz és kivégzed a banditák utolsó emberét, vagy kivallatod miután legyőzöd csak rajtad múlik.

//A küzdelmedről ahogy legyőzöd az utolsó férfit, részletes harci leírást szeretnék kérni! //

**Djuka Orimi** Vas. Május 01 2016, 21:39

A három férfi nem teketóriázott sokat, egyből felém indultak lendületesen, kissé esetlenül. Egyből arra gondoltam, hogy nem lehetnek túl képzett harcosok.

~ Ezek lennének az ellenfeleink? Nem túl kemények eddig. Mindenesetre nem lenne szabad őket lebecsülnöm. Könnyen lehet, hogy ezek csak akiket hátra hagytak "takarítani". Jobb ha tartom egyenlőre a távot.~

Mindenesetre távolabb próbáltam tartani magamtól őket. Az egyik bandita felém rohanva tüdővel védte láncomat, a másik a csapattársam áldozata lett, aki jelzésemre bukkant elő. Egészen a néhai szekér maradványaihoz repítette ahol a gyengéd biztatás hatására, amit állára kapott, talán végleg lepihent. Azonban nem láttam belőle túl sokat, mivel a lángokból előszálló füst függönyként takarta el őket szemem elől. Épphogy a mozdulatot kitudtam venni belőle

~Egy maradt.~

Rohanva közelített felém. Láthatóan egy ütésre készülve indította rohamát. Amire én felelésképp próbáltam pengéimet visszahúzni és azzal megelőzni csapását. Ám az túl messze volt már így csak oldalirányban tudtam elmozdítani, de azzal se értem el. Közel ért, egész közel szinte egy ütésnyi távolságban volt már. Kezét lendítve készült támadására, majd ahogy keze átjárva az erőtől, készülve arra hogy átadja nekem, egy kecses mozdulattal buktam oldalra, közben lábamat emelve egy rúgásra, közben támasztásként jobb kezem földre helyeztem. Ahogy azt elvárhattuk sikerült levédenie, ám miközben elhajoltam lábát megtudtam vágni, a kezemben lévő kunai segítségével. Miután lábát sikeresen megvágtam térdénél, jobb karomra helyezve súlyomat, földön lévő lábammal ellöktem magam, majd egy körívet formálva, visszahúzva rúgásból másik lábamat, a térdét vettem célpontul. Ám ez elől is kitért egy egyszerű elugrással. Közben láncom visszatérése elől is sikeresen elugorva. Két kunai volt a kezében mire földet ért, melyekkel rögtön engem célzott. Jobb lábammal rugaszkodtam el, arrébb vetődve a kések elől, majd ugyan azon lendülettel alkaromra érkezvén fellöktem magam két lábra. Lábán lévő sebe eléggé vérzett, de nem súlyosan. Várhatóan nem vérzik el.

-Kinek dolgoztok? Ki bízott meg ezzel titeket?- Kiabáltam felé, dühös, agresszív hanglejtésben, mint amit egy vallatáskor használnék.

Választ nem adva indított újabb rohamot, ám ez közel sem volt olyan gyors, a sérült lába miatt. Könnyen tudtam ellene cselekedni egy, a pengesorommal leadott vágással a jobb karján. A vágás következtében térdre rogyott.

-Nem ajánlom a további harcot, lényegében vesztettél.-

Ismét szavaimat hanyagolva tekintett végig rajtam. Majd számomra ismeretlen kézpecséteket formált kezeivel. Nagy levegőt vett majd kifújva azt egy vízsugár távozott szájából.

-Suiton: Kaihoudan!-

A széles vízsugár úgy tört ki szájából, mint tökig nyitott csapból a víz. Nem volt túl nagy nyomású ám elég volt ahhoz hogy kibillentsen egyensúlyomból és levegyen ezzel a talpamról. A víz viszont három kunait hozott magával. Vagy azért mert már sérült volt, vagy csak pontatlan és nem használta ezt a taktikát túl sokszor korábban, nem talált telibe egyik sem. Azonban tény hogy eltaláltak. Egyik a bal karom alatt a mellem mellett vágott meg felszakítva ezzel fehér felsőm amelyet átlagos öltözékem alá vettem fel és bőrömbe hasítva. Egy másik a jobb vállamat érte kicsivel jobban, de nem nagyon mély vágást ejtve. A harmadik pedig a jobb combom belső részét érte kissé közel a... Mihelyst elértek szinte egyidejűleg vele a technika folyamatossága is megszűnt. Elállt a jutsu, ezzel újra mozgásképessé téve engem. Ennek eredményeképp, víztől eddig nem látott képek tárultak elém. A bandita kifárasztotta magát, sebeit fogva térdelt továbbra is.

-Agyalágyult hülye gyerek! Mégis mi célod volt azzal, hogy kunait dugsz ebbe a húgyba, ha még célozni se tudsz vele?! Inkompetens f**z.- Ordítottam dühösen torkom szakadtából. Majd kissé önelégült félmosollyal arcomon folytattam. -Legalább, ha már így rám ijesztesz legyen is alapja annak.-

Láncomat ellenfelem felé irányítottam nagy sebességgel, a nyaka irányába. A férfi szemei a halál félelmet tükrözték, rémületet sugároztak szemei. Ám nyakához érve lelassítottam pengéim és köré fontam azt, pengék lapjával, kissé így is sikerült a vállába vágni, de nem súlyosan. Elindultam felé, könnyed, nőies léptekkel. Ahogy közeledtem szépen lassan emeltem fel nyakánál fogva, vigyázva nehogy nyaka törjön, vagy megfulladjon. Közvetlen elé érve, épp hogy lábujjai érték a földet. Közelebb léptem egy lépést, belehajolva személyes aurájába, már-már smároló távolságba, majd kedves szavaimmal kértem együttműködését. Kisebb vágásokat ejtve mondataim között mellkasán, kunaiommal ami még mindig a kezemben volt.

-Na most. Te hernyó hányadék. Elmondod, hol a lány ki bérelt fel titeket, ki a vezér, és miért raboltátok el a lányt. Vagy addig leszel vagdosva ezzel itt, míg át nem érek a másik oldaladra.-

Próbáltam meggyőző lenni, bár nem lettem volna képes ilyen kegyetlen módszereket alkalmazni. Utána belegondoltam abba, hogy még mindig ő az aki ezt az egészet művelte. Legalábbis szerepe volt benne. Csak visszakapná ami jár neki. Lassan a biztonságossá lett helyzet következtében, sebeimen is éreztem már a fájdalmat. Nem egy nagyon gátló fájdalom, de fájdalom. Arcom rezzenéstelen maradt, elvégre nagyobb kínokat is éltem már át már régebben. Ezek után, szigorú, szúrós tekintetemet továbbra is fent tartva még pár mondatot az arcába üvöltve várom válaszait.

-Nem hallod?! Szaros tégla b*sszon pofán! Válaszolj!- Itt kissé nagyobb, válltól csípőig tartó, de nem súlyos vágást ejtek, mely mélyebb is az előzőeknél.

**Kenshiro Yori** Hétf. Május 02 2016, 19:40

// Djuka Orimi - A Kék és vörös láng tánca //

Az előtted térdepelő gúsbakötött férfi arcáról a magatehetetlen düh ragyogott rád a szekér lángoló fényében. Már-már mondhatni kínzó cselekedeteid viszont egy árva szót sem akartak kicsikarni a vörös kendős fickóból, míg nem szabadszavú mondataid elhagyták a szád.
- Nem vagy te más, csak egy holdból jött suhanc kit gyermekkori múltja ilyen szadista cselekedetekre késztet. – Válaszolta fenyegetésedre majd egy jókora vérrel átitatott köpetet küldött a szandálodból kikukucskáló lábujjaid végére. Felemelte fejét majd az arcodba vigyorgott undormányos képével. Újabb szavaid és a válltól - csípőig érő vágásod hatására ordításban tör ki a férfi.
- Azzal hogy ki bérelt fel minket, semmit sem érsz el… - kezdett volna bele monológjába mire le esett, hogy árulását követve már feletteseinek amúgy sem lesz dolguk vele, ez már a biztos halál és ő már a poklok kapujában vár a bebocsájtásra. – A Vörös Rózsa. A Rózsa bérelt fel bennünket hogy támadjuk meg a falvatokba igyekvő lelkész urat. A lány olyan képességekkel és befolyással rendelkezik, melyből szép váltságdíjat nyerhetne ki a szervezet, de nehogy azt hidd, hogy elaprózzák a dolgokat. – Lebéklyózott kezeivel, kínjaival szembeszállva egy fecnit túr elő erszényéből, de a cselekménye közben a pengéd még jobban belevág a testébe. Valószínűleg egy létfontosságú szerv körül roncsolhattad meg az idegeket, így a férfi akárcsak egy jól megrakott zsák puffan a földre majd élettelen sóhajával a túlvilágra száll a lelke. Talán nem voltál túl büszke magadra, hogy egy már tehetetlen ember életét oltottad ki, de a kérdéseidre megkaptad a választ. Már csak ki kell derítened mihez is kezdesz az információkkal melyet hátrahagyott a férfi. Taro mindeközben a fa mellett fekvő férfit vizsgálta, félszemmel figyelve akciód.

//Ennek az off topicnak különösebb jelentősége nincs. Ezzel szeretném jelezni az ellenőrző Staff tagnak hogy a Játékosom előző postjában tőlem kapott engedélyt az NJK-val való teljes küzdelemre (Harci "fogalmazásának" gyakorlására). //

**Djuka Orimi** Hétf. Május 02 2016, 20:05

A férfitől megtudtam, hogy a Vörös Rózsa bérelte fel őket. Ez a név nekem mégsem mondott semmit. A zsebében turkált készült valamit elővenni, de szinte azon pillanatban elhunyt. Értetlenül álltam, elvégre nem szabadott volna meghalnia, hisz csak felületi vágásokat ejtettem rajta jóformán. Miután élettelenül lógott teste, nyaka köré tekeredett láncomról, leengedtem. Élettelenül terült el a kissé megperzselődött zöld leplen, mely a földet borította. Zavart érzések keringtek bennem, ám eltudtam fojtani eléggé, hogy az ne ütközzön ki rajtam. Nem akartam senkit megölni, ám hitegettem magam, hogy nem volt más választás, és a kegyetlenségükért kapták ezt. Lehajoltam és átkutattam a férfit, megtalálva kezében a fecnit. Amit fogva egyből Tarohoz rohanok és megnézem a másik fickót. Amennyiben életben találom megpróbálom ellátni minimálisan a sérüléseit. Majd Tarora hagyom a kérdezősködést. Átnyújtom a papírt, hogy megnézhesse, közben elfordulva lehántom magamról két felsőm. A fehér alulra felvett ujjatlanomat eltépve sebeimet lekötözöm, majd vissza veszem a feketét. Bár a fekete inkább egy tréning ruhának mondható aminek hiányos az oldala és a háta, ugyanis a lábrésszel egybe van.
~Ah, kissé felszabadult érzés levenni végre. Na meg jobb ha le vannak kötve a sebeim, ha nem is mélyek.~
Amint végeztem visszafordulok társamhoz és kérdezni kezdem.
-Nos, sikerült valamit megtudnod? Mi áll a fecnin? Ezt annál a másiknál találtam. Elméletben a Vörös Rózsa bérelte fel őket, szó szerint idézve: "A Vörös Rózsa. A Rózsa bérelt fel bennünket hogy támadjuk meg a falvatokba igyekvő lelkész urat. A lány olyan képességekkel és befolyással rendelkezik, melyből szép váltságdíjat nyerhetne ki a szervezet, de nehogy azt hidd, hogy elaprózzák a dolgokat." Nekem a név se mond semmit. Vörös Rózsa...sose hallottam, te?-

**Djuka Orimi** Csüt. Május 05 2016, 20:07

//Yori-Benji//

A sensei fejmosását megkapva mindössze pár mondatot szóltam mielőtt elindultunk volna.

-Elnézést, ha bármi olyat mondtam amiből lenézést lehet leszűrni, eszemben sem volt. Ez a kiskrapek valószínűleg már régebb óta genin mint én, csak ismertettem a dolgokat, sajátos stílusomban. Mindenesetre sajnálom, ha tényleg így lehetett kivenni szavaimat. Nem így szándékoztam érteni őket.-

Majd bocsánatkérésem után elindultunk a faluból, az erdőségek felé. Az erdő északi részén van megjelölve a térkép, mely valószínűleg valami központjukat jelölheti, nagy valószínűséggel gondoltam, hogy megtaláljuk ott a lányt. Egyre beljebb hatoltunk az erdőségbe, egy szót sem szóltam, nehogy valamit megint félre értsenek társaim. Meg persze gondolkoztam a tényállásról, miként lesz tovább ha odaérünk. Fáról fára ugrálva fehér köpenyem fel-fel csapódott a menetszél hatására. Nem is igazán köpeny inkább vékony kabát szerű ruha darab bő ujjakkal. Legalább jól takarja karom titkát. Kissé feszélyezve éreztem klántársam közelében, idegesen, pillantgattam rá, ám mikor visszanézett rám elrántottam tekintetem mindig. Nem haragos idegességgel volt telve tekintetem, hanem inkább olyannal mint amit egy fiatal érez mikor először megy be óvszert venni. Nem tudtam semmit a klánomról, csak amennyit anyám könyvében olvastam. Sok kérdésem volt felé ám ezeknek várniuk kellett. Először a munka. Türtőztetni azonban még sem tudtam magam, egy kérdést megengedtem magamnak.

-Mond Benji, milyen a klánunk? Sajnos nekem még nem volt alkalmam találkozni anyámon kívül egy másik Djukával sem. Terveztem a felkutatásuk.- Kérdésem közben viszont az előttem lévő tájat kémleltem, nem ránéztem feltétele közben.

Válaszát fogadva nem adok különösebb reakciót, inkább hagyom hátha ő is szegezne felém néhányat.

**Djuka Benji** Csüt. Május 05 2016, 23:04

Miután Orimi, felfedezte a térkép titkát, a sensei 1 szempillantás alatt ott termett, még is hangtalanul, szinte észrevétlenül, megdicsérte Orimi-t és megpaskolta fejét, jutalom gyanánt. De ennek ellenére, leszidásba részesült Orimi, a lenéző stílusa gyanánt, de ezek után belém is lelket öntött, hogy ne búslakodjak
"Fel a fejjel, mert ti vagytok e falu jövője" - egyből beugrott Hiari sensei, szinte ugyan azt mondták, tökéletes másolata volt a hang leejtése is.
Ezek után elnézést kért Orimi tőlem és a mesterünktől, amit természetesen el is fogadtam, hisz amúgy se sértett vérig, csak kissé kellemetlenül éreztem magam, hogy ilyen becenevekkel szán meg engem. Ezek után én szólaltam fel:
- Igaza van Taro! Ezentúl 100%-os formámat fogom hozni, és mindent megteszek, hogy sikeres legyen az küldetésünk! Megfogom mutatni, hogy ki is az a Djuka Benji, hisz én fogok lenni a Tsukikage! - kiáltottam, mérhetetlen magabiztosságot sugározva és hatalmas mosollyal a számon. Ezek után, elindultunk a kapun, kellemes idő volt, meleg volt, de enyhe szél hűtötte a testem, néhány perc sétálás után, oda is értünk az erdőséghez, majd ott társam felsétált a fára, én meg kissé ügyetlenkedve másztam fel, hisz nem tudok függőleges terepen megmaradni. De szerencsére semmit nem szóltak rá, majd a fán ugrálva folytattuk az utunkat, Orimi egy folytában zavartan tekintgetett rám
~ Vajon mi lehet a gondja? ~ gondolkoztam el.
Majd ezek után egy kérdéssel indított felém, hogy milyen a mi klánunk, mert neki nem volt sajnos szerencséje egy Djukához sem, csak édesanyjához. Ezen a kérdésen, kicsit lefelé tekintettem, komor arccal.
- Tudod. Sajnos én sem tudom... Édesapám volt az egyetlen Djuka akivel találkoztam, de sajnos 3-4 éves koromba elvesztettem a szüleim, egy titkos küldetésen vesztették életüket, és mivel Djuka-k, a sok rossz akaró, elkezdte terjeszteni, hogy az országot árulták el és a falu egy osztaga intézte őket el - mondat felé, kissé elváltozik a hangom, a vissza fojtott haragom gyanánt, majd folytatom a kommunikációt
- És nálad mi a helyzet? Ismered a klán titkos technikáját? Édesanyádék még életben vannak? Egyébként lehet, hogy unokatestvérek vagyunk, de az biztos, hogy valami távoli unokatestvérek - mondtam, kellemes mosollyal az arcomon
Ezek után haladok tovább, figyelmesen kémlelve a helyszínt, hát ha találunk valamit, kissé kezdtem ideges lenni, és az okát egyből meg is mondtam:
- Most kapcsolok. Ha az erdőben van ennek a bandának a székhelye, biztos tele van csapdákkal, de ha nem is itt vannak, akkor is menekülés közben, 100%, hogy elrejtettek. Nagyon legyünk résen, ne, hogy itt leljem halálom. A térképen pontosan fent van a hely ahova tartunk? Ha nincs akkor esetleg a csapdák alapján, tudnánk őket követni. - fejeztem be mondandóm, miközben elég kellemes tempóban haladtunk az erdőben.
Ezek után csendben haladok, hát ha válaszol/kérdez Orimi, illetve a bal kezem a kunai tartónál tartom, hogy ha gyorsan kell lereagálni a dolgokat, gyorsan tudjak kapcsolni.

**Kenshiro Yori** Pént. Május 06 2016, 17:36

//Djuka Orimi és Djuka Benji - A Kék és vörös láng tánca//

Szinte egy vonalban haladtatok mesteretek előtt, egyik fáról a másikra pattogva. Veletek ellentétben viszont a terepet fürkészte, tapasztalata és jártassága révén nem is bízhatta volna az óvatos közlekedést a két geninre. Szeme hirtelen szélesre nyílt majd lábával akkorát lökött magán, hogy szétrepedt a talpa alatt az őt megtartó ág. Akárcsak egy fegyverből kilőtt golyó repült felétek, elkapta mindkettőtök lábát és visszahúzott benneteket a levegőben. Meglepettségetekben szinte köpni nyelni nem tudtatok a hirtelen fékezéstől, amint mesteretek elszáguldott mellettetek és felétek fordulva széttárta karjait.

- Hasra! - Üvöltött rátok Taro. Világos fényességgel az előttetek elterülő nyolc méteres szakasz egyszerre villant fel, jegyzetek százai köpték magukból a sziporkázó szikrákat majd láncreakcióban robbantak fel óriási krátert hagyva a csapda területén. Taro hátán egy körben parázslott köpenye a felétek száguldó robbanás törmelékeinek felfogása miatt. Mesteretek féltérdre rogyott, majd megszabadult a lángra kapó köpenytől.

- Ahelyett, hogy mindenféle aprósággal elvonjátok egymás figyelmét ilyen szituációkba juttathat bennünket! Ha már a saját küldetéseteken lennétek rég a robbantás áldozataivá váltatok volna azt ugye felfogtátok, Geninek!? - Förmedt rátok Taro ahogy egy szilánkot húzott ki a vállából. Erszényébe nyúlt és alaposan bekötözte a sebet. - Örülök annak, hogy egymásra találtatok mint ”testvérek” de majd ennek a beszélgetésnek is eljön a maga ideje! - folytatta háborodottan. Mélyen jogosnak érezhettétek miért is van kiakadva, hiszen most áldozta volna fel a saját életét a tietekért. - Benji, az utat figyeld ne a földet bámuld, keresd a nyomokat és csapdákat, nem egy átlagos kiránduláson vagyunk, hanem gyilkosok után kutatunk! Orimi, ezt várom el tőled is! Igyatok inkább egy kortyot, tisztítsátok ki az elmétek és koncentráljatok ez nem az akadémi, ez már a gyilkos valóság! - Fejezte be végül majd táskájából egy-egy flaskát dobott felétek.

- Ha kész vagytok folytassuk, a formáció ugyan ez. - Tovább haladva eseménytelenül egy szoroshoz értek ahol a térképen is két irányba ágaz el az út. A jobb oldalon továbbra is fák és bokrok díszítik a járható utat. A bal oldal sziklás, indás terepként tornyosul előttetek. Az hogy merre mentek, csak rajtatok múlik.

//Beszéljétek meg ötleteiteket, és válasszatok egyhangúan egy útvonalat. Figyeljetek oda, ez már egy éles küldetés ahol az életetekkel fizettek ha valami balul sül el!//

**Djuka Orimi** Pént. Május 06 2016, 18:19

A rangidős fejmosását szótlanul tűrtem, miután megmentett minket. Dobott mind kettőnknek egy-egy flaskát melybe kortyolhattunk. Majd kiosztotta a továbbiakat, ebbe viszont volt belekötni valóm.
-Elnézést, de szerintem nekem, aki a térképet kell, hogy figyelje nem feltétlenül kéne elől mennem, az elöl lévő ember feladata, hogy jelezze amit lát, ezért a legjobb érzékekkel bírónak jár ez a szerep, míg tény...hátul is fontos ugyan ez. Ám aki a térképet kell hogy kezelje annak a figyelme már alapból megosztott, így nem igazán alkalmas első embernek. Állításomban lehet keresni a hibát, de így logikus. Tehát valaki menjen a helyemre előre, szerintem. És ne mondja nekem senki, hogy pisis kis újonc genin vagyok és nem értek semmihez, mert lehet így van de attól még ez tény. Az elől és a hátul lévő ember, amennyiben egy sorban haladunk a terepet kell figyelje.- Jegyeztem meg nyugodt hangon. Nem sokára tovább is indultunk, lassan elértünk egy elágazáshoz az egyik látszólag biztonságos, a másik veszélyesebb terep. Nyugodt szívvel közöltem, hogy jó irányban járunk. Majd meg kellett tanakodni, miként tovább.
-Benji, mit gondolsz? Őszintén, nekem fogalmam sincs. A biztonságosnak tűnő terepen a bokrok, fák megannyi csapdát rejthetnek, viszont a veszélyesebb terepen kiszolgáltatottabbak vagyunk. Valamint szinte biztos vagyok, a csapdák meglétében mind két útvonalon. Sőt most is megéri már a lábunk elé nézni itt a két út torkolatában. Ki tudja mennyire mennek biztosra. Azonban még mindig lehet hogy jobb lenne egy alapból biztonságosabb úton haladni, ám lehet hogy pont erre gondolva veszélyesebbé tették azt.- Sorakoztatom fel mondataim, szigorú komolysággal, jelezve, hogy komolyan veszem helyzet komolyságát. Valamint folyamatosan gondolkoztam a választásról. Majd társam véleményének hallgatása közben, megfogtam pár követ és az egyik majd a másik ösvény felé dobáltam őket, hátha beindítanak néhány csapdát, ezzel megkönnyítve döntésünk.

**Djuka Benji** Pént. Május 06 2016, 19:10

Miközben beszélgetve, nyugodt tempóban haladtunk, egyszer csak egy fa ág törést hallottam, majd valaki megragadta a lábam, nem tudtam lereagálni, nagyon gyorsan történt minden, ez a kéz, vissza húzott engem maga felé és felkiáltott: "Hasra" - ezek után egyből tudtam, hogy ez az illető Taro, egyszer csak magam előtt óriási fénycsóvák kezdtek keletkezni, illetve több száz jegyzet kezdett aktiválódni, és hatalmas láncrobbanás keletkezett előttünk. Nagyon bepánikoltam, de Taro felfogott minden törmeléket, ezzel minket megmentve, de ettől féltérdre kényszerült és a lángba borult köpenyét le kellett dobnia. Nagyon meglepődtem
~ Egy ember aki miattam feláldozta volna az életét? Miért? Miért tette ezt? ~
Ezek után, várhatóan megkaptuk az alapos leszidást, hogy figyeljünk oda jobban, persze teljesen jogos volt, és én elnézést is kértem, azon nyomban
- Sajnálom sensei... És köszönöm, hogy megmentett... Igaza van, mindent meg kell tennünk, jelenleg a küldetés a legfontosabb
Majd Orimi is elnézést kért, de felvetette, hogy nem neki kéne elől mennie, hisz a térkép mellett, nem tud az útra figyelni, ami szerintem is jogos felvetés. Taro egy-egy flaskát dobott felénk, hogy pihenjünk kicsit és haladjunk tovább, én szomj oltás képen, egyből le is húztam. Nagyon kellemes volt, hisz már elég régóta úton lehettünk, és már szomjas voltam. Sensei kérdezte, hogy haladhatunk-e tovább, amivel társammal egyetértve, igennel feleltünk. Próbáltam elől haladni, hogy Orimi kedvébe járjak és nagyon alaposan figyeltem az utat, de semmi további csapdát nem találtunk, majd egy szoroshoz értünk, ahol az út kettő irányba ágazott el, balra egy sziklás-indás terep volt látható, jobbra továbbra is egy bokros fás terep. Orimi tőlem kérdezte, hogy merre menjünk, azt is felvetette, hogy valószínűleg biztonságosabb lenne a bokrok és fák terén haladni, de az nagyon sok csapdát rejthet, viszont a sziklás terepen, sokkal kiszolgáltatottabbak vagyunk. Ezzel teljesen egyetértettem, majd felszólaltam:
- Én is így gondolom, de hiába biztonságosabb a fás terület, ha Taro nem lenne, akkor egy ugyan ilyen terepen, már életünket vesztettük volna. Szerintem menjünk a sziklás terület felé, harcban több esélyünk van, és több lehetőségünk cselekedni, egy elrejtett csapdával szembe. Ráadásul, szerintem a fás területnél fognak minket várni.
Foglaltam állást, majd Orimire pillantottam, magabiztosságot sugárzó mosollyal. Akármelyik terepen haladunk tovább én haladnék elől, és nagyon alaposan szemlélném a magunk előtti terepet.

**Kenshiro Yori** Hétf. Május 16 2016, 00:05

//Elnézéseteket kérem az elhúzódott post miatt, bár a háttér storyról tudtok, de mégis még egyszer elnézést!//

Orimi ideges megjegyzéseire és mondhatni okoskodására sokára érkezett válasz. Már az útvonal megválasztásakor Taro gyengéden pihen le egy fa árnyékába. Arcán némi fájdalomra utaló kifejezés ült ki, köhögött párat majd a száját elfedő átázott fáslin egy halvány vörös folt lett kivehető. Csak halkan intett nektek tudatva, hogy semmi baja, elvégre mesteretekként és rangidősként nem állt szándékában nyíltan felvállalni fájdalmait, de a szemnek látható tényeket nem lehetett tovább véka alá rejteni.
- Benji, nincs miért bocsánatot kérned, lehet igaza van Oriminek és én várok tőletek túl sokat. Az meg, hogy az életemet is adnám kettőtökéért cserébe ezzel gyanítom mind ketten az első pillanat óta tisztában vagytok. - Tekintete meghitt komolysággal vándorolt rajtatok majd ismét belekezdett, fájónak hangzó szavaiba.
- Orimi, igazad van és mindig is lesz mert eszes egy csaj vagy remélem tudod! Mostantól végig te vagy a főnök. Ketten kell folytatnotok a küldetést hátrahagyva engem, és erről nem nyitok vitát! Amint összeszedtem magam utánatok megyek. A sziklás terepen megfontoltan, figyeljetek és használjátok az összes érzéketeket, nem sejtek sok jót. - Vázolta fel gondolatait amint fájdalmai ismét mutatkozni kezdtek és a vörös folt tovább terjeszkedett a fáslin.
Nem akaródzott otthagyni mesteretek de a küldetésnek akárcsak egy színházi műsornak pörögnie kell tovább és megindultatok a sziklák által körülölelt terepen. Jó ideje haladtatok a lelógó indák és éles kövek rejtekei között amint egy rozoga függőhidat pillantottatok meg, körülbelül száz méterre előttetek a sziklafalban két barlangnyílást összekötve. A hídon négy férfi alakját vettétek ki, úgy tűnt abból a távolságból mintha őrséget cseréltek volna. Lehetségesnek látszott, hogy meg van a Vörös Rózsa búvóhelye, legalábbis a legnagyobb esély megvolt gyanútok beigazolódására.
Találjatok ki egy tervet miként is ellenőrzitek a barlangok rejtelmét, majd sújtson le a Djukák ereje!

**Djuka Benji** Csüt. Május 19 2016, 16:55

Mi után Taro annyira megsérült, hogy jelenleg nem tud tovább haladni, ketten folytattuk utunkat Orimivel. Csendesen ugráltunk sziklától-szikláig, szinte annyira némaság volt, hogy hallani lehetett volna, ahogy egy méh leérkezik a virágra, tehát monotonan utaztunk, mindketten megvoltunk illetődve, az előbbi robbanás miatt, és talán egy kicsit bűntudatunk is volt Taro miatt, legalább is nekem igen. Megakartam törni, ezt a kínos, unalmas csendet, tehát elkezdtem kérdezősködni.
- Mióta ismered Taro-t? Milyen szintű ninja, és, hol tevékenykedik? Talán csapattársad?
Ezek után, bár utat figyelve, de érdeklődéssel hallgatom, Orimi válaszát. Miután elég hosszasan haladtunk, hirtelen megálltam, Orimi is hirtelen bestoppolt és kérdően tekintett rám, ekkor csak annyit válaszoltam
- Kissé elfáradtam, egy pár percet pihenjünk kérlek és folytassuk utunkat
Ezek után egy sziklának dőlve, feküdtem le a talajra és gondolkodásba kezdtem, kis pánik kezdett bennem előtörni, hisz ha előbb Taro nem lett volna ott velünk, akkor halottak lennénk, most pedig csak ketten maradtunk, de erőt vettem magamon és ezt a pánikot leküzdöttem magamban. Miután kifújtam magam, felálltam és oda szóltam csapattársamnak, hogy folytathatjuk. Miután jó ideje haladtunk, megpillantottunk körülbelül 100-150 méterrel felettünk egy rozoga hidat, melyen összesen 4 személy tartózkodott, egyből bestoppoltam és intettem Orimi-nek, hogy csendben legyünk, hisz egyből gondoltam, hogy ez a 4 ember őrt áll, és nem jó kedvükből vannak ott. Ez az ócska híd, két barlangnyílást kötött össze, mivel őrködnek ezek előtt, nem kellett zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjek, van valami a barlangokban. Talán ez a főhadi szállásuk.
- Nagyon résen kell lennünk, hisz lehetnek ninják is, nem szabad meggondolatlanul cselekednünk, amíg nem ismerjük az erejüket - szólaltam fel
Kis gondolkozás után, számtalan terv megszületett a fejembe, elsőnek az, hogy le kéne vágnunk a hidat, de az nagyon hangos lenne és talán lenne idejük lereagálni, akkor meg ciki a helyzet. Ezek után eszembe jutott az is, hogy robbanó cédulákkal intézzük el őket, de az megint csak túl hangos lenne. Majd végül fejembe tört egy eléggé érdekes, de annál óvatosabb és talán hasznosabb terv is.
- Figyelj Orimi... - szólaltam meg kissé zavarba - Eszembe jutott egy terv, de előre szólok, ki ne merj nevetni. Mivel az ellenfeleink lehetnek ninják is és nem ismerjük az erőjüket, nem rohanhatunk csak így nekik. Ha elővennék egy-egy kunai-t mind a két kezembe és az alakváltás technikával, felvenném egy cserebogár alakját, te feltudnál dobni a híd egyik oldalára, úgy, hogy ha észre is vennének, nem nagyon gyanakodnának, majd ha nem figyelnek már oda rám, felveszem az igazi alakom és a fürge test technikával végig mennék a hídon úgy, hogy a két kunai-val mély sebet ejtenék a lábukon, vagy a gyomrukon, hogy harc képtelenek legyenek. Ha ez sikeresen bejön, akkor pedig megvizsgálnánk az embereket, hát ha bármi nyomot találunk. Ha esetleg megtudjuk állapítani, melyik barlang nyílást védték a fejlettebb Ninja-k ott folytatnánk utunkat, de mindenféleképpen ketten maradunk, hisz egyesével, nagyon sebezhetőek vagyunk. Nos bármi ellenvetésed van, vagy ötleted szólj nyugodtan.
Ezek után tesztelés képen megpróbáltam felvenni a cserebogár alakját, de nem tudtam olyan kicsi alakot felvenni, tehát egy óriás méretben vettem fel, majd vissza változtam a rendes alakomba és felszólaltam.
- A p##ába. Nem vagyok képes felvenni ilyen apró alakot. Akkor muszáj lesz egy hangos megoldást választanunk, én becélzom a híd bal tartó kötelét/indáját, te pedig a jobb oldalát. Ha egyet értesz, akkor várjunk picit, hátha őrt cserélnek, és akkor forrósítsuk fel a kunai-kat és egyszerre elhajítjuk, majd ahogy leszakad a híd, nem tartom valószínűnek, hogy az a kettő harcképes lesz, de ha még is, akkor elintézzük őket, majd felsietünk a barlang nyíláshoz ahol az őrök állnak, ha mindkettőnél állni fognak, akkor én megyek baloldalihoz, te jobboldalihoz és kivárjuk a ki sietőket. Csak van egy kis gáz... Én nem tudok függőleges terepen menni, szóval valahogy fel kéne segítened. De még mindig szívesen meghallgatom, ha bármi terved van, és csinálhatjuk azt is - mondta mosolyogva Benji

/ Ha egyéb ötlete támad Oriminek, belemegyek, ha viszont nem, akkor két kunai-t csúsztatok elő és a tűz elemű chakrámmal felmelegítem a pengéjüket /

**Djuka Orimi** Csüt. Május 19 2016, 23:03

Nem szívesen hagytam, hogy Taro egyedül maradjon. Igaz, képzettebb és szívósabb mint, mi ketten együtt...talán sokszorosan is. Ám haladni kellett tovább. Ki kellett szabadítanunk a lányt. A sziklafalak között tovább menetelve, társam kérdéseire lettem figyelmes. Főleg Taroról.
-Mióta ismerem? Nagyjából...tegnap óta. A rendfenntartástól jött. Képességeiről nem tudok sokat. Ám amit láttam tőle meggyőző. Hogy úgy fogalmazzak...egy perc lennénk kb neki, így hogy sérült.-
Továbbmenvén Benji szólt, hogy pihenjünk le egy kicsit. Természetesen beleegyeztem, de közben kémleltem a terepet, nehogy bármi meglepetés érhessen. Persze terveken is agyaltam, megpróbáltam mindenre felkészülni. Miután kicsit kifújtuk magunk, tovább indultunk, míg egy hidat láttunk meg magunk előtt, fölött. Szemünk, négy embert látott a hídon. Nem volt kérdéses, hogy a mi embereink azok. A térképre pillantottam, ott voltunk, a jelölésnél. Társam elég gyorsan ötletelésbe fogott és óvatosságra intett. Hamarosan elő is állt egy tervel. Bogárrá szeretett volna alakulni. Kicsit talán látszódott arcomon a meghökkenés mellett, a visszafogott röhögés, ám elmagyaráztam neki mi lehetett a gond.
- Cserebogár? Ember, lehetetlenre gondolsz. Még ha talán lehetséges is elméleti síkon, egy henge no jutsunál a testfelszínre gyűjtöd a chakrádat és ott, azzal változást hozol benne létre. Jobban mondva, a chakrádat folyamatosan használva, a tested más formájú, kinézetű lesz. Ám mivel a chakrádat folyamatosan használod, egy ilyen mértékű transzformáció úgy le droppol mint a death metal. Szóval alakváltással hosszútávon nagyon ne is próbálkozzunk szerintem. Kis ideig tartó megtévesztésre alkalmas ez, főleg más személyek alakját felvenni.-
Társam, nem csüggedve, szinte azonnal előállt egy másik tervel. Amit fel is vázolt, miután felfedezte, hogy meghaladja képességeit egy ekkora mértékű transzformáció.
-Hmm. Na, látod...megy ez. Nem rossz az ötlet, ám így valóban kérdéses lesz a feljutásod, de megoldjuk. Belém kapaszkodsz, utána fent leugrasz rólam. Nincs jobb ötletem. A levágás meg egyszerűbb lenne, ha csak az egyik felét vágnánk le, elvégre egy függőhíd, egyből lecsapódik. Azt pedig rám bízhatod, addig forrald a kunaiaid. Induljunk neki!
Amennyiben, Benji beleegyezik, a módosításaimmal hajtanánk végre a tervet. Megindulnánk, majd óvatosan mennénk fel a sziklán, minél gyorsabban, és minél kevésbé észrevehetően. Mikor alkalmas távolságba érünk köpenyem ujja alól kígyóként kúszik ki láncom, majd a híd tartó köteleit célzom velük. Amennyiben ahogy a híd lecsapódik, az embereink is leesnek. Úgy egyből a barlang nyílások mellett lapulnánk meg, takarásban várva az esetleges támadókat, akik az ordításra, vagy a híd zajára jönnek. Azonban, ha nem sikerül a tervünk, szembeszállunk, az(okk)al aki(k) nem zuhant(ak) le.

**Kenshiro Yori** Hétf. Május 23 2016, 00:55

// Orimi és Benji //

Nehezetekre esett hátrahagyni mestereteket, sajnálkozva iránta hogy mihez is fogtok nélküle kezdeni. De mint két shinobit nem kell benneteket félteni. Még a pihenőtökben is taktikátok körül járt eszetek melyre úgy tűnt pár perc múlva szükségetek is lesz. Benji első ötlete talán megközelítette a legendás shinobik esetleges hadviselését, de ahogy megpróbálkozik a cserebogárrá változással annak sajnos semmi haszna nem lesz. Orimi lelkesen és tanítóan próbálja meg neked elmagyarázni, hogy miért nem lehetséges a terved kivitelezése, de ettől nem meghátrálva egy újabb tervel rukkoltál elő mely elnyerte csapattársad bizalmát is, de egy kis módosításra szorultak.
Közösen indultatok meg lopakodva a híd aljába, ahol Orimi a hátára kapott téged. Talán szerencsétek volt, vagy csak a barlangokat felügyelő őrök voltak túl alulképzettek ahhoz, hogy észrevegyenek benneteket, de terveteket sikerrel kiviteleztétek. Láncoddal való harcmodorod ismét megvillogtatta tudását így játszi könnyedséggel eltaláltad a híd tartó szerkezetét és Fortuna kegyeltjeiként a szerencsétek továbbra sem hagyott el benneteket. Az egész terv úgy ment, mint ahogy elterveztétek és a híd elpusztításával az imént történő őrségváltás is odaveszett. Ahogy felkapaszkodtok a barlang bejáratához halk kuncogásra lesztek figyelmesek. Két férfi áll előttetek, egyikőjük magasabb, a másik köpcös kis alak ki idétlen vigyorával Benjit méregeti.
- Oda nézz Jakzou két kis legyecske tőrbe csalta a csapatokat. – Szólalt meg idegesítő hangján az alacsony majd elé állt a másik ki egy hatalmas monstrumként takarta a barlang bejáratát.
- Lapossá trincsírozom őket Makzou! – Szólalt ormótlanul ostoba hangnemben a melák majd döcögve megindult felétek. Nem tekintett benneteket igaz ellenfélnek így talán tiétek lehet a meglepetés ereje hogy megmutassátok milyen fából is faragták a Djukákat!

**Djuka Orimi** Hétf. Május 23 2016, 19:32

Meglepetten fogadtam kissé, hogy tervünk maradéktalan sikerrel zárult, ám ami utána várt minket, még inkább meglepett. Két férfi, egy alacsonyabb köpcös és egy magas, lomha fickó fogadott, akiknek szándéka, legalábbis állításuk szerint, hogy megállítsanak minket. Mintha csak a tipikus gonosz ellenfelek gyülekezetéből szöktek volna. Már ha létezik ilyen. Mindenesetre tény, hogy minden megvolt hozzá. Kis tömzsi idegesítő hanggal és a nagy pacák a zúzni akarással. Más helyzetben nyíltan elröhögtem volna magam, de itt most ez a kettő az ellenségünk. Meg köztudott, hogy az ilyenek mindig megszívatják a történet hőseit. Elsőnek a páros feltehetően kőagya -Amennyiben tényleg ennyire klisések.- kezdett felénk lépkedni, míg a másik hátrébb maradt. Talán mert eddig nem igazán volt részem csapatmunkában, vagy csak mert ösztönösen féltem a nálam fiatalabb Benjit, egyből támadásnak indulok. Egy shunshin no jutsuval kerülök a melák közönségi baljára, úgy, hogy közben viszonylag közel legyek a másikhoz, majd a technika közben lefejtett láncommal próbálom megszabadítani lábától nagyobbik ellenfelünk. A vágáshoz leguggolok, a csapás erejéhez és gyorsaságához próbálván hozzáadni, egy teljes balra történő fordulatot viszek véghez a támadás irányába. Ahogy végeztem a körbefordulással, lábammal a port felkavarva kissé, kitámasztok, így egy ugrásra kész pozíciót felvéve a köpcös szemébe nézvén kézpecséteket formálok.
-Katon: Endan!-
Szavaim után, a fél kos pecsétjét formálva bal kezemmel, nagy mennyiségben lehelném ki a chakrával telített levegőt, melyet számból kiérve gyújtanék be, elemi chakrám segítségével. Amennyiben eltalálnám, tartom még kicsit a technikát, had piruljon, közben, ha még társam nem tette volna, jobb kezem láncával, a másik fickó torkát támadnám.

**Djuka Benji** Pént. Május 27 2016, 20:05

Orimi a hátára kapott, majd megindult velem felfelé, kissé izgultam, de szerencsére az őrök nem vettek, minket észre. Miután végrehajtottuk a tervet, az őrök, sorra zuhantak le, készenlétben vártam, hogy harcképesek maradnak-e, de hatalmas meglepetésemre, sikeresnek bizonyult a tervünk. Éppen kapaszkodunk fel a barlang bejáratnál, egyszer csak megjelenik két irritáló alak, az egyik egy tömzsi alak, mellette viszont, egy hatalmas férfi, szinte monstrum, jelent meg előttünk. Az alacsonyabb, végig mért engem, majd idegesítő hangon, megjegyzést tett nevetve, ekkor hirtelen elindult felém a melák. Kissé pánikba estem, hisz sokkal erősebb nálam, de észbe se kaptam, már Orimi suhant el mellettem és a culáknak próbálta, levágni a lábait, majd egy elképesztő technikával égette az alacsonyabb alakot
~ Hihetetlen ez a technika ~ ámultam a tűz technikája előtt
De nem volt sok időm gondolkodni, ezért a kezembe készített kunai pengéjét felmelegítettem gyorsan, majd elrugaszkodtam és a fürge test technikával a colos felé vetettem magam, mellkasát célozva, de próbálom úgy a támadást végrehajtani, hogy mély sebet ejtsek, de ne túl halálosat, majd ezek után, szintén a fürge test technikával kilövöm magam egy biztonságosnak tűnő helyre, 5-6 méterre az ellenfelektől, és előkapok 3 shuriken-t melyet az alacsonyabb alak mellkasa felé hajítok.
~ Innen tudok majd védekezni, ha esetleg megtámadnának, de tudom fedezni Orimi-t is ~
Ha esetleg bármelyik ellenfelem megtámadná Orimi-t, akkor odarohanok és szemtől szembe gyors vágásokat próbálok ejteni az ellenfelem testének változó pontjain, ha esetleg annyira szoros a helyzet, gondolkodás nélkül a torkának vetem magam.

**Kenshiro Yori** Szer. Jún. 29 2016, 17:19

// Orimi és Benji //

A mesékbe illő ellenfeleitek párosa röhejesnek tűnhetett, de egymáséhoz hasonló nevük sejtették, hogy valamiféle testvéri viszony áll fenn köztük. Ezek az elenyészőnek tűnő információk lehet elkerülték a figyelmetek, de egy shinobinak minden apró részletre figyelnie kell talán majd az elkövetkezőkben fény derül a dologra. Orimi támadása a hatalmas férfi ellen célba talált, kirobbanó gyorsaságod meglepett arcot váltott ki a melákból és fájdalmas szisszenttel nyög fel majd lábára mért támadástól térde rogy. Szerencséjére nem érte oly mélyen a vágás ormótlan végtagját így még idejében mellkasa elé tudja emelni karját melybe a fiatal Benji csapódik be kunai pengéjével. Kicsi a bors, de erős tartja a mondás, ahogy a forró kunai mélyen sisteregve szab utat magának Jakzou méretes karjában. Benji az újabb akrobatikus mozdulattal a szinte házoldalnak megfelelő végtagról ismét kilövelli magát fedezékébe.
Orimi a köpcös Makzou felé indított tűz technikája sikerrel pörköli le ellenfele arcát és a Benji által útnak indított shurikenek is telibe találják a megszenesedett hullát. Korai lett volna, ha már most győzelemtől mámoros mosolyotok ült volna ki az arcotokra. Az Orimi technikájából megolvasztott férfi a három shurikennel mellkasában sárrá mállva folyt szét a nyílásokkal teli kőzeten. A térdétért sebzésből a férfi mintha nem is történt volna semmi áll fel térdéről, majd arra lesztek figyelmesek, hogy sebéből jódarabnyi kőtömbök hullanák alá. Morcos tekintetével egy hatalmasat ordít, mire megjelenik keze ügyében a köpcös figura, akit megragad és egyenesen Benji felé hajítja. Az elhajított férfi akár egy torpedó száguld a fiú felé, teste akár egy kőből készült töltény repeszt a fiatal shinobi felé, Jakzou pedig óriási lábát Orimifelé indítja meg. Úgy tűnik az ellenfél csapat is támadásba lendült, de vajon képesek vagytok e megoldani a Kő testvérei által nyújtott fejfájást?

//Láttam új mesélő után kutattok, ha már találtatok akkor egyeztessetek vele és velem PM-ben vagy FB-n, ha nem akkor folytathatjuk a játékot. +5 ch-t majd jóvá irattatom az ellenőrző staff taggal a késedelmeimért. //

Felírtam most ~ Jiraiya

**Djuka Orimi** Pént. Júl. 01 2016, 19:24

//Magam részéről, teljesen megvagyok elégedve a játékkal, tehát fölöslegesnek tartom másik mesélő keresését. Mindössze arról volt szó, hogy esetleges további késésed esetén, valaki egy kört lemesél nekünk. ^^//

Támadásom sikerrel zárult, ám mégsem. A köpcös teste sárrá folyt szét. Értetlenül és meglepődve néztem a folyamatot, azonban észlelnem kellett, hogy a nagydarab sebe nem vérzik, inkább kövek potyognak belőle. Felállt, mint akinek meg se kottyant egy ekkora seb, majd a megjelent köpcöst hajítja társam felé.
~Sárrá mállik, majd újra alakul...földdarabok, kövek hullanak a másiknak a sebéből. Milyen isten barma technikák ezek? Mintha csak két báb lenne. Mint egy valódi testtel rendelkező klón techni....várj...~
-Benj! Vigyázz ez csak....-Szakad félbe szavam, ugyanis egy vészesen közeledő láb bukik bele látóterembe.
Megpróbálok kitérni, odébb ugrani, amennyiben sikerül folytatom megkezdett figyelmeztetésem.
-Ezek csak valamiféle klónok, vagy bábok nem tudsz ártani nekik...újra és újra összerakják magukat. A használót kell megkeresnünk.-
Esetleges sikeres kitérésem esetén mondandóm közben hátrébb ugranék még pár méterrel, közben egy kunaira robbanójegyzetet kötnék, majd földet érve, szúrásba kezdenék láncommal, egyenesen a melák fejét célozva, majd amint azt hárítja a kunait dobom felé.

**Kenshiro Yori** Csüt. Júl. 14 2016, 12:08

//Djuka Orimi és Djuka Benji //

Kitűnő megfigyeléseid alapján sikerül rájönnöd hogy ez az egész csak egy színjáték. Ellenfeleitek kilétét hamar felfedted, miszerint akikkel szemben álltok Makzou és Jakzou bábok. Elég élethűen ábrázolta mesterük az arcvonásokat és a részletes kidolgozottságot, de valószínűleg a Tarotol megjegyzett tanácsok segítették sikered. Egy shinobinak fontos hogy jól mérje fel környezetét és te ismét csak kiemelkedően teljesítesz remek szokásodhoz híven, kár hogy mestered ezt nem láthatja.
Még mielőtt szavaid elérhettek volna társadhoz, már az óriás fickó által elhajított köpcös sártengerként toccsant szét Benji előtt, kit alaposan betemetett és mozgásképtelenné tett ez a meglepő támadás. A fiú irányából a viaskodásba visszaforduló tekintettel máris azon kapod magad, hogy a férfi lába egyenesen feléd száguld. Akárcsak az akadémián kiosztott tankönyvek alapján hajolsz el a támadás elől majd támadó pozíciót felvéve láncodat és mögötte egy cetlis kunait küldesz támadód felé.
A méteres lánc, végén a kampós pengével sebesen szelte maga előtt a levegőt, s becsapódáskor sem tett másképp könnyedén szelte át az óriás koponyáját, majd a mellkasába fúródó kunai parázst hányva magából robbantotta cafatokra a férfit.
Pár másodpercig a felkavarodó portól semmit sem lehetett látni, de egy valamit végül sikerül tisztán kivenned egy harmadik hang baljós nevetése kíséretében. A kavalkádban mintha valamiféle láthatatlannak tűnő damilok vagdosnák a porfelhőt a Benjivel szemközti falrepedései közül. Valószínűleg sejtésed végleg beigazolódik, és lehet ott rejtőzik a bábmester ki a köpcöst és az óriást irányítja.
Amint leül a porfelhő előtted ágaskodik a két testvér, majd elől a kicsi s mögötte a nagy rontanak feléd elvetemült tekintettel!

// Benji két hetes inaktivitása eredményeként most egy körből kimarad, a játék folyamatosságának nem megtörése érdekében. Ha a közeljövőben megérkezik, nyugodtan csatlakozhat a kaland hátralevő részében. //

**Djuka Orimi** Vas. Júl. 24 2016, 00:19

Sűrű por és füstfelhő fogadott, tervem sikerességét jelezve. Ám ekkor egy hangot hallottam, amit az egyik, repedéses szikla mögül tudtam eredeztetni. Így meg is volt a tervem. Társam felé, egy robbanójegyzetes kunait dobok, úgy hogy annak ereje kiszabadítsa a sárból, ám lehetőleg ne sebesítse meg. Közben egy másik jegyzettel a kezemben egy shunshint hajtok végre az említett szikla felé, amire rá is helyezem, majd odébb ugorva szintén felrobbantom. Majd láncomat a robbanás felé, szúrás szerűen viszem, előkészítve egy támadást, az esetleges ellenség felé.

**Djuka Benji** Vas. Júl. 24 2016, 00:55

Annak ellenére, hogy ez az első küldetése együtt Benjinek és Oriminek, úgy dolgoztak együtt a két ellenség ellen, mint ha évek óta védelmeznék egymást. Miután az egyik férfi térdre rogyott, a másik pedig megszenesedve, pár shurikennel végezte a mellkasába, Benji arcán látszódott az öröm, ami a sikeres támadásainak volt köszönhető.
- Igen! Sokkal nehezebbre számítottam, szép volt Orimi! Jól elintéztük ezt a két bohócot - önelégülten kiáltott fel az ifjú Djuka csapattársának.
Ám ekkor hirtelen kétségbeesés és értetlenkedés zajlott Benji fejébe, és a mosolya, szó szerint lefagyott az arcáról, amikor a két testvér, gyakorlatilag, újra rakta a sérüléseit.
~ Mi a fene?... Ez most valami féle Genjutsu? Nem lehet... Mikor kerülhettem volna bele?! De akkor még is mi lehet ez? ~ gondolkozott a fiú
Nem volt túl sok idő az elmélkedésre, hisz az óriás megragadta a kisebb alakot, és Benji felé hajította.
~ Fenébe... Túl gyorsan halad, ha megpróbálnék kitérni, akkor is telibe kapná a vállam, ami azt eredményezné, hogy az egyik karomnak búcsút inthetnék... Legalább is a harc végéig biztos. ~
Miközben süvített felé az alak, Orimi óvatosságra intette, majd figyelmeztetette, hogy ezek csak bábok, ám ekkor a köpcös alak szinte sárrá robbant Benji előtt, akinek csak arra volt ideje, hogy arcával tükrözze a meglepődöttségét, és ezek után ahogy a sár beterítette, mozgás képtelenné vált
~ Fenébe! Szépen beleestem a csapdájába, de ami még cikibb, hogy még át se láttam az egészen, de Orimi már rég megfejtette... Mindenesetre, ha nem jutok ki valahogy, hamar megfulladok ide bent ~
Szinte mire a Djuka fiú a gondolatainak a végére ért, Orimi már intézkedett és egy robbanó cédulával ellátott kunai-t irányított a csapdára, ami robbanás után, sikeresen kiszabadította a fiút, ám kissé meg is sérült Benji válla.
- Áhhhhh, kösz Orimi - kiáltott fel az ifjú Djuka fájdalmasan, ám hálálkodóan
A porfelhőbe mint ha damilokat lehetett volna kivenni, és több se kellett a forró fejű shinobinak, hisz Orimi előre szólt, hogy csak bábok, miután végre hajtotta társa a szúrását és a robbanást, Benji el indul a repedések fele, ahonnan a damilokat lehetett látni, útközbe ha találkozik pár eldobott shurikennel vagy kunaival, felkapdossa, hisz fogytán a készlete, amennyiben az ellenségre bukkan, előhúzz 3 shurikent és megcélozza vele a bábmester mellkasát majd további kettőt kap elő és megcélozza vele a bal illetve a jobb karját és elhajítja, közbe előkap egy kunait ezek után a Shunshin segítségével, kilövi magát a bábmester felé, majd kunai-t szegez a torkához és egy erős ütést visz be, gyomorszáj fele, majd ha összerogy az ellenség, akkor megragadja a tarkóját és megpróbálja leszorítani, persze a kunait a továbbra is ott tartja az ellenfele torkánál

**Kenshiro Yori** Szer. Aug. 03 2016, 14:22

//Djuka spanok!//

A Djukák gyors észjárásának köszönhetően kellő sietséggel vakarják ki magukat a rosszból melyet eddigi kiemelkedő teljesítményük is tükröz. Hiába két geninről van szó, eszük és szívük a helyén van is tudják mikor, s miként kell cselekedniük. A Benjit fogva tartó sártömlöct nyitó kulcs sebesen kelt útra Orimi kezéből, maga mögött csahosan himbálózva a robbanójegyzettel együtt. Az ötlet remekvolt és a lassan megszilárduló sárbörtönt könnyedén robbantotta le társáról, bár a törmeléknek nem igazán mondhatjuk meg hogy milyen óvatossággal vesse szét repeszeit így pár keményebb darab Benji vállának ütközik. A hirtelen jött fájdalom, viszonylag hamar elillan a fiú karjából, elvégre az adrenalin és a küzdelemben fellépő odafigyelés olyan szinten tompította a zúzódást, hogy míg Benji ki nem lép harci státuszából ez az egész sérülés meg sem fog kottyanni neki.

Mindkettőtök kiválóképp kiszúrja a füstfelhőt vígan szeletelő fonalakat, így végleg megpecsételődött Orimi ötlete miszerint egy bábhasználó bolondját járatja veletek. A vélhetőleges búvóhely felé megindított támadások eredményesen csalták ki fedezékéből a bábmestert ki már a robbanást megelőzően vetette ki magát a rejtekéből. Orimi kivetett lánca célba talált, és csak tovább száguldott maga előtt, a kurtított pengés vég vörös cseppeket hagyva maga után.

A bábmester ilyen módon iszonyatosan gyengének tűnt ahogy szinte megállt az idő, és felnyársalt testét néztétek a levegőben. Karjai és lábai oly csontosak voltak melyeket zsír és hús aligha látott az elmúlt esztendőkben. Csuklyája alól kikandikáló beesett arca egy pillanatra mindkettőtök szívét megszorongathatta, hiába tört az életetekre a férfi, azért látszott rajta, hogy talán mégsem a maga útját követte, inkább valaki másét. A kavargó gondolatok a fejetekben ha voltak végül alábbhagynak ahogy a visszahúzott láncok végén elétek terül el a férfi, kin ugyan úgy a szekta jeleit vélitek felfedezni.

Bábjai a testvérpár kolompolva gurultak szét a barlang bejárata előtt, tudatva hogy a vész legkisebb jele is elült végre a fejetek felett, így már csak a vezető és a fogoly maradt hátra akiért jöttetek. Az előttetek elterülő férfi mellkasa még látszólag járja fel, s le mozgó ritmusos táncát, de valószínűleg már az utolsókat rúgja. Bevérzett szemével a fegyvereit gyűjtögető Benjit figyeli, majd csontos ujjaival felé mutat. Valamit megpróbál kinyögni, de haldokló suttogása végül elhalkul s örök álomra zárja szemeit.

Immár ha felkészültetek csak egy út maradt számotokra, a barlang és a benn rejtőző fenyegetés, és a végső megoldás. Magatokban is érzitek, hogy végleg eljött első kalandotok utolsó pár órája.

Ajánlott tartalom