Erdőségek

//Tobi - Ahol a part szakad//


Semmiképpen sem lehetne azt mondani, hogy lazsálással töltöttem az elmúlt hetet. S ez valószínűleg az egykori Konoha pár kilométeres körzetében tartózkodó egyik személyre sem lenne igaz jelen esetben.
A Falu ugyan romokban volt, de az emberek… Őket padlóra küldheted bárhányszor, mindig megtalálják a módját, hogy felálljanak. A törmelékek eltakarítása egész jó ütemben haladt, azonban még a támadás napján tartott ülés során világossá vált, hogy nem fogok itt maradni a munkálatok végéig segíteni. Új küldetésünk volt… Kirigakure. Vajon mire számíthatunk ott? Valóban puccs történt, és vissza akarják hozni a Vérködöt, vagy… már vissza is hozták régóta, és ez az egész csak egy ócska színjáték. De mégis miért próbálkoznának egy ilyen trükkel…? Nincs benne semmi logika…
Igaza van a Hokage-samának. Információ. Ez a legfontosabb erőforrás, amely most a kezeink közé kerülhet.
Az egyik sátorba kijelölt fekvőhelyem elé guggolva bedobáltam felszerelésemet a táskámba, felcsatoltam a súlyaimat, feltekertem a Fuuka Houin tekercseket a kezemre, majd katanámat egy gyors ellenőrzés után visszacsúsztatva a hüvelyébe a szíját átvetettem a vállamon, s táskámat a hátamra véve kiindultam a sátorból.
A sátor bejáratának egyik oldalát félrehúzva kiléptem a sátortáborba, s végigtekintettem a nyüzsgő arcokon. ~ Fájó szívvel hagyom hátra ezt a sürgés-forgást. Olyan sok mindenben tudnék még segíteni… De máshol is vár a munka ~ sóhajtottam, majd megemberelve magamat elszakítottam tekintetemet bajtársaimról, s a kijelölt találkozóhely felé vettem az irányt.
Egy apró csapat volt csak kiválasztva, hogy útnak induljon a Tűz országából. Akane, a kis négyesünk vezetője; egy lány, aki egészen véletlenül pont olyan magas, hajszínű, és testalkatú volt, mint az ANBU, aki az oldalunkon harcolt; a Kirigakurei kardos menekült gyerek; és jómagam. Kivéve, ha nem tudok számolni és jön még valaki innen.
Mikor mindenki megérkezett odaálltam az ANBU lány elé, majd kezemet nyújtottam neki.
 - Természetesen szükségünk van egy bemutatkozásra, mivel nem ismerjük egymást… Nakaikan - kacsintottam a lányra nagyon látványosan, visszahívva emlékeimből a nevet, amit Yoshi kiáltott neki először a csata forgatagában - Én Jaken vagyok.
 ~ Remélem tényleg ő az ANBU, aki ott volt Nagato ellen, mert ha nem, akkor ez egy baromi kínos út lesz… ~




Egy pár napos menetelés állt előttünk, mielőtt elértük a tengerpartot. Ott, pedig miután Yoshitaro csatlakozott hozzánk - akit természetesen nagyon szívélyesen üdvözöltem - eljött az ideje a legnagyobb félelmemnek: hajóra szállás.
 - Ó Kapitány, Kapitányom! - fordultam oda Akanéhez - Arra gondoltam, hogy ömmm… Őrt állnék itt a tengerparton, míg ti el nem éritek a célpontot. Pusztán… Elővigyázatosság! Igen-igen. Hogy leellenőrizzem, követ-e minket bárki. Gonosz Kirigakureiek, Akatsuki, feltámasztott Kagék, Uchihák, Hat Út Bölcse leszármazottak, a szokásos. Szóóóval ha nem gond, akkor majd a megfelelő időpontban odateleportálok hozzátok. Sajnos ugyan lemaradok majd a gyönyörű naplementéről a tengeren, de ez egy olyan áldozat… amit kész vagyok meghozni a csapatért! - kezdenék el oldalazni a lehető legtávolabb a hajótól, ha Akane meg nem állít még valamiért.
Egy kisebb tábort felverve néztem a kihajózó csapatra, majd ahogy eltűntek a horizonton a vízről a környezetemre fordítottam a tekintetemet. Elvégre ha már itt vagyok, akkor tényleg figyelhetem, hogy követ-e minket akárki… Ennél az Akatsukinál bármi opció…




Telt-múlt az idő, s én egyre türelmetlenebb lettem. Sosem tudtam sokáig ülni a seggemen, s ez most sem volt másképp. ~ Mégis mennyi idő elhajózni Kirigakuréba? Négy nap? Áhh, annyi biztos nem! Három? Talán. De ha egy ilyen fontos küldetésről van szó, csak meghúzzák. Biztosan okés már most is, hogy két napja ülök és várok itt. Eljött az idő! ~ álltam fel, pakoltam össze a kis táboromat, nyomtam egy Hiraishin pecsétet a fa törzsére, ami alatt megszálltam, majd egy a tengerre vetett pillantás után elteleportáltam az Akanénél lévő tőrre.
Amivel azonban nem kalkuláltam, hogy esetleg egy olyan pillanatban kerülök vissza a hajóra, amely nem éppen alkalmas Akane számára.
Nem volt túl sok időm felmérni a kabint, amibe érkeztem… Pusztán a nyers, hasító fájdalmat éreztem az arcomon, mielőtt egyensúlyomat elvesztve el nem kezdtem dőlni oldalra, tompán hallva néhány kivehetetlen szitokszót, miközben a világ egyre sötétebbé vált körülöttem.
 ~ Nem, még határozottan nem érkeztek meg ~ tűntem el esés közben, ahogy minden erőmet összeszedve elteleportáltam, s jelentem meg ismét az előbbi fa tövében, mielőtt végleg kidőltem volna az ütéstől.




Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig lehettem kiütve, és a fájdalom sem akart egyelőre elmúlni a szemem alól, azonban bármennyire is nem akaródzott megjönni a kedvem az újabb teleportáláshoz, a küldetésünk túl fontos volt ahhoz, hogy most hezitáljak, így hát az Kootetsu Karada//Acélbőr technikát alkalmazva megkeményítettem egész testemet, védekezően magam elé emeltem kezeimet, majd jött az újabb próbálkozás.
 - NEM AKAROK SEMMI ROSSZAT! - kiáltottam abban a pillanatban, hogy megjelentem a Kirigakurei erdőséget éppen keresztül szelő kis csapatunk mögött - Ohh, ömmm… Szóval már közel járunk. Az szuper. Fontos. Küldetés. Ömmm… Gyerünk! - hebegtem össze-vissza kerülve Akane tekintetét, s tisztes távolságot tartva tőle. Leginkább a a halálos fenyegetést jelentő kezeitől.
Ahogy kis csapatunk egyre mélyebbre hatolt azt erdőségekben, elérkeztünk utolsó táborhelyünkhöz, mielőtt megkezdtük volna küldetésünket. Kissé feszülten néztem körbe az összegyűlt csapaton, s vártam a küldetés megkezdését, azonban az első probléma már most megjelent - pedig még el sem kezdtük az akciót…
A romlott chakrát bármely mezei Genin megérezte volna, ahogy a fák sűrűjéből hömpölygött elő. Túlságosan ismerős voltam mostanra ezzel a típusú chakrával, és sok jó nem származhatott belőle…
Ahogy chakra tulajdonosa, egy sötét alak az árnyak közül előlépett, én már kezemben fegyverrel vártam őt, harcra készen. Az események azonban egészen más fordulatot vettek, s az ismeretlen Yoshihoz szólt…
 ~ Na ez érdekes lesz… ~ vontam fel fél szemöldökömet, le nem véve tekintetemet az érkezőről.
Egy kissé ködös párbeszéd alakult ki a Shiren nevezetű és Yoshitaro között, azonban annak az előrehaladtával egy részlet megragadta a figyelmemet.
 - Ember vagyok, de Természet Anyát szolgálom - mondta Yoshi, akinek szavaira felkaptam fejem.
 - Keresd meg a Természet Gyermekeit! Keresd meg a Hírnököt… - suttogtam halkan magam elé a Sárkány szavait. ~ Ezt az embert is a Ninjuuk küldték? Ő is a Természet egyik Gyermeke volna, ilyen romlott chakrával? ~ fintorodtam el, megvetően pillantva Shirenre.
 ~ Minden porcikám az ellen van, hogy ez az alak velünk tartson, de Ő egy lépéssel közelebb juttathat a válaszhoz, hogy mi az az erő amely képes lehet felvenni a harcot az Akatsuki romlottságával… ~ szorítottam meg jobban fegyverem markolatát. ~ Maradj mellettük és védd őket az életed árán is! Csak így tud a világ megmenekülni! ~ zengtek a Sárkány szavai tovább fejemben. ~ Ha valóban a Természet Gyermeke volna ez az ember, akkor Ő is a mi érdekeinket szolgálja… A kérdés már csak az, hogy Akane mit szól a dologhoz ~ pillantottam rá csapatunk vezetőjére.

//ahol a part szakad- Tobirama//

Napok óta vége van az öldöklásnek, amit a vérköd nevében követtünk el. Mégis mintha valami hiányozna, nem tudom, hogy visszatér az, amit mindig is vágytam. Hiába más útra tér a köd, visszatér a Vérköd, mégis valami nem kerek. Bár nem sok időm volt ezen gondolkodni, szinte azonnal, ahogy lecsengtek a harcok, megjelent az ajtómban egy ANBU ügynök és kemény 3 napos tréning során egy új technikát sajátítottam el. A cahkrám nagy része szinte teljesen elfogyott, de sikerült elsajátítani a technikát. A továbbiakban rengeteg vizet kellett fogyasztanom, mert a suika// hidratációs technika (újévi jutsu, csak időben be akartam helyezni) nagyon sokat kivett belőlem. A korábbi társam nem sok időt hagyott nekem a technika tanulása, 3 nap intenzív, szinte alig aludtam edzés után, már a negyedik napon jelzett, hogy feladata van a számomra, majd egy levelet adott át. Gyorsan átolvastam a levelet. Se konkrét hely, se konkrét idő nincs megadva. Nagyon nem kell összepakolnom, hiszen akármennyire nincs nálam semmi, bármikor magamhoz idézhetek bármit. A szokásos felszerelésemet viszem magammal. Aki rám néz, az akár egy fegyverboltosnak is nézhetne, ettől csak az ANBU, vagyis Oinin egyenruhám, valamint a maszk és az újonnan felkerült tetoválás választ el. A falut könnyedén hagytam el, nem ellenőriztek, nem igazoltattak, hiszen az egyenruha bőven elég volt, hogy ezt megtegyem. Két árnyék klónt küldtem szét különböző irányokba, azzal a paranccsal, hogy ha megtalálják a kérdéses helyszínt azonnal semmisítsék meg magukat, így nyerve vissza az információt. Végül a második klón találta meg a helyszínt. A megmaradt klónnak új parancsot adtam. Jöjjön a helyszínre és mérje fel a helyzetet. Nagyjából már tudtam, hogy az ott lévők hogyan néznek ki nagyjából, sőt néhányukat fel is ismertem. Nem vagyok benne biztos, hogy mit akarnak és azt sem tudom, hogy én miért vagyok itt, így csak tisztes távolból nézem, felhasználva a meisai gakure no jutsu // Álcázó rejtek technikát, míg a klón kimegy közéjük és bemutatkozik helyettem.

//Itt van az előzmény: https://narutohun.all-up.com/t62p200-mizukage-palota#67239 arra kapok majd valamit vagy csak ennek a végén?//

Áhh, kínos-kínos-kínos! Úgy bolyongok itt, mint félpár zokni a mosógépben. Céltalanul, hontalanul, akár egy igazi ízig vérig szerencsétlenségkupac. Nem, nem ezt be kell fejeznem. Igazi Kirigakurei vagyok oszt pont, úgy is kell járnom mintha nem én lennék a vérködi akadémisták lábtörlője. Eskü félek azoktól a kis szarosoktól. Nekik nem csak a pofájuk nagy, hogy jajajkinyírlak hanem kajak kinyírják egymást. Beteg egy világot élünk, csoda, hogy nem zabálják fel egymás tetemét. Bleh, még a gondolattól is felfordul a gyomrom. Na szóval akkor egyenes hát, és csinálj úgy, mint aki tökre vágja, hogy mit keres meg akar itt és nem csak úgy van. Gyerünk, játszd el a céltudatos macát és hidd el, az is leszel ha még te is elhiszed. Na szóval szépen egyenesen járunk és akkor keresünk valami nem túl marcona és kevésbé gyomorkitépő kinézetű pacákot aztán ráakaszkodunk, mint egy jól megtermett lajhárbébi és tüdümm: minden értelmet nyer. Na de komolyan, lesz itt valaki, aki beszédet tart majd, hogy mi a terv? Névsorolvasás, jelenléti ív, bemutatkozás, párkapcsolati tanácsadás... stb? Mert amúgy tök elveszettnek érzem magam. Jól esne valami kis vérpezsdítő pezsgő vagy egy csecsebecse mázas kis lélekerősítő duma. Vagy akármi, ami bebizonyítaná, hogy tényleg volt értelme idejönnöm és nem csak követem majd indián- szökdelésben a nagy csordát és lesz ami lesz, fejjel megyek neki a falunak ami eddig etetett. Szóval jah... történjék ami történjék, csak történjék már mert egyre kínosabb a séta és szerintem a nagymenő pacákok kiszúrtak. Atyaég, besurranónak hisznek. Itt a szaros kis vizes kém a véres ködös vacakos helyről és majd le Kung-fuzza őket szóval gyorsan kinyírják. Á, kéne valamit csinálni, hogy ne higgyenek egy kis spiclinek meg ne gondolják, hogy itt nyakra fogok támadni... csak bokára szoktam.
Minden erőmmel próbáltam nem a furcsán rémísztő párbeszédekre meg a rejtélyes alakra koncentrálni. Nem szívesen folynék bele valami thrillerbe. Szóval kényelmesen -mint aki tökre tudja mit akar meg mit csinál meg minden klappol – mászkáltam, nézelődtem és egyszer csak *atyauramistenithátezekteleportálniistudnakbassz*ameg* ... vagyis hhmm, megtörtént végre a csoda és talán megfogom érteni, hogy mégis mi a csudibudi folyik itt.
Egy narancssárga hajú és arany szemű férfi jelent meg csak úgy hipp és hopp a semmiből előttem. Igazából pár méterre állt tőlem, de na, akkor is teleportált és kész. És-és-és megdicsérte a pólóm. Még sose dicsérték meg a pólóm. Ilyen érzés a büszkeség? Jaj mit mondjak jesszusom hát atyauristen nem hittem, hogy valaha észreveszik a divatot amit diktálok. Áhh, helyben belefulladok az egomba.
- K-k-köszönöm, valami random kis falusi kereskedőtől vettem régebben – ezt tökre nem kérdezte, minek mondtam el? – Y-Yuki-onna – dadogtam el. – Mármint nem a hódémon aki embereket gyilkol – kínos. – csak hát anyámék tök poénos kedvükben voltak és... – még kínosabb. Yuki kussoljál már. Egy furcsa mosolyt erőltettem az arcomra és zavarodottan kapartam meg a tarkóm miközben simán elsüllyedtem volna a föld alá, ahol kedvemre égethetném magam. Ezután megköszörültem a torkom és mintha nem húztam volna le egész Kirigakurét egy mondattal, közelebb léptem és kezet fogtam vele – Yuki – mondtam, roppant mód zavarban, egy mosollyal. Én vagyok Kirigakure szégyene. 


EDIT 


 
Rettentően kínos bemutatkozásomat követően egy nő lépett oda hozzánk. Első látszatra egész normálisnak tűnt aztán megszólalt és ahogy egyre tovább beszélt úgy valahogy a hangjától még a vér is megállt az ereimben meg egy másodpercre kajak elfelejtettem, hogyan kell levegőt venni. Megérte nekem idejönni? Megfogokdögleni. Be is mutatkozott amúgy meg minden de szerintem akkor is kifognak nyírni. És biztos vagyok benne, hogy képtelen leszek megjegyezni ennyi nevet. Szépen megvártam amíg befejezi, amit mondani akart. Nem mozdultam, talán még pislogni se pislogtam de ebben nem vagyok biztos.
Feltett egy kérdést. Vagyis egy jó hosszú kérdést. Áhhhh baszki ennek tényleg nem lesz jó vége, hülye vagyok én a birodalom leigázásához. De ha nem mondok semmi okosat akkor hasznavehetetlen zoknilénynek titulálva kifognak csapni az ellenállóképzőből és akkor nekem reszeltek. Sírni fogok.
Vettem egy mély levegőt és úgy próbáltam magam kihozni ebből a kellemetlen szituációból.
-        Hát-hát igazából most ugye visszajött a-a mááásodik – második?- Mizukage és ugye így most akkor visszajött a vérköd ami amúgy halál nagy szívás. A kis cukimuki akadémisták vizsgafeladata, hogy kinyírják egymást. Apró és aranyos gyilkosokat képeznek, akik nem riadnak vissza attól se, hogy elvágják a legjobb barátjuk torkát. -  Én tuti halott lennék ha a vérköd idejében jártam volna suliba -  A faluban mintha nagyobb lenne a félelem is. A szigor is erősebb amúgy, keményebben fogják a népet. Az emberek is bizalmatlanabbnak tűnnek. Én például simán kinézem bárkiből jelenleg, hogy egy rossz szó és a nyakamnak ugrik. – De amúgy tényleg -  A védelmi rendszerről meg őszintén szólva nem túl sokat tudok. Kirigakurei vagyok, engem sose akartak kinyírni akár ki-be járkáltam a faluba. Az tuti, hogy köd van meg hogy őrök is vannak... talán ketten vagy négyen szoktak lenni – kínos hogy még ezt se tudom – Jah, és a lakótársamból kiindulva elég sok falusi fiatal szereti a vándorkereskedőket mert egész jó cuccaik voltak. Legalábbis a vérköd előtt ez így volt. Meg ha kell odatalálok a Mizukage helyéhez is.. bár az új -régi? - muksónál én még nem voltam, de ha ott székel ahol az előző akkor szerintem nem tévedek el - Légyszinenyírjkilégyszinenyírjki

//Tobi - Ahol a part szakad//


 - ÁUCS! – szisszentem fel a szúró fájdalomtól, ahogy Akane a sebemet kezelte le.
 ~ Jesszusom, mi vagyok én, öt éves? Nem tudok csendben ülni ahogy egy duzzanatot kezelnek rajtam? ~
 - Na igen, stresszes idők vannak mögöttünk… Én sem tudom kiállni az adóbevallást – szusszantam egy nevetőset – Egyébként pedig meg kell hagyni, hogy a látvány…IZÉ… LÁTVÁNYOSAN ~ hogy sikerült túlélnem eddig 20 évet, ha ekkora ökör vagyok? ~ elbaltáztam a magam részéről a dolgot! Előbb küldhettem volna valami cetlit, vagy ilyesmi…
 ~ El sem hiszem, hogy képes lettem volna gondolkodás nélkül felhozni, hogy jó segge van a felettesemnek. Hol marad a profizmus? Elit shinobi vagyok, vagy mi, a rohadt életbe! ...Arról nem is beszélve, hogy atudom milyen ereje van, és az életemmel játszok… ~ húztam rémült mosolyra számat, a rámkacsintó Akane távozásakor.
 


Baljós érzés kerített hatalmába Shiren minden szavával. Nem tudtam lerázni magamról az érzést, hogy az ő megjelenése csak gondot fog okozni nekünk, Ninjuuk küldték ide vagy oda. Meg persze mit tudok én a Ninjuukról azon kívül, hogy beszéltem egy darab sárkánnyal? Vannak gonosz és jólelkű Ninjuuk, vagy mind semlegesek? Mi a céljuk a világunkkal, ha jönnek itt a Természet gyermekeivel, meg ilyesmi? Mi számít nekik győzelemnek a nagy gonosz ellen, és mi nekünk? Mi egyáltalán nekik a nagy gonosz…?
Az minden esetre biztos volt, hogy jelenlegi küldetésünkre nem vetett jó fényt a megjelenése. Az Akanéval folytatott beszélgetése során azonban fontos információk juthattak tudomásunkra. Először is, ha a ködös sztori igaz, az még problémát okozhat. Másodszor, a kisfiús hangjától kirázott a hideg… mert rémesen hasonlított Hanae hangjára… Harmadszor pedig, árnyékklón… Mindig mindenki árnyékklón!
A Kirigakureiek említése és megérkezése aggodalommal töltött el. Gyanakodva mértem végig a felemás szemű lányt és a maszkos férfit, miközben Yoshitaro odalépett a lányhoz, hogy beszélgetésbe kezdjen. Jómagam Choujuurou felé tettem pár lépést, s szemeimet összehúzva, a szavaimban rejlő dühöt leplezni próbálva szóltam hozzá:
 - Értem én, hogy nagyon szeretnéd megszűntetni ezt a Vérköd témát, de talán érdemes lenne elgondolkodni a tetteid előtt! Több személy bevonásával veszélybe sodortad a küldetésünket, és ezzel már az első lépés legelején veszélybe sodortad a saját falvad felszabadulását is! Honnan tudod, hogy ki teljesen megbízható? Vannak ám finom pecsétek, amik blokkolják egyesek emlékeit, és addig azt hiszi, hogy a Vérköd ellen van… Egy kis chakrabehatás, és mint egy kapcsoló, ott áll előtted a legnagyobb fanatikus! Kicsit leegyszerűsítve, de érted te… Azt pedig ne feledd, hogy te kérted hogy jöhess, a Hokage-sama pedig volt olyan kegyes, hogy eleget tegyen a kérésednek… Úgyhogy ezt tartsd tiszteletben, és csak akkor cselekedj… - hajoltam közelebb fenyegetően – …ha a csapatvezetőd… – mutattam a Nakával elfoglalt Akane felé, tekintetemet le nem véve Choujuurouról - …parancsot adott arra! – böktem vissza rá - Értve? Csodás! – vertem vállon egy gyúnyos mosolyra húzva a számat, majd hátat fordítva, a két újonnan érkezőnek intve és egy “Jaken”-t odabökve megálltam egy fánál, majd vártam a táborba való visszaindulást. Yoshi is megérdemelt volna egy kioktatást? Talán. De határozottan jobban esett egy kirigakureivel eljátszani ezt!


 ~ Minden egyes felbukkanó vendéggel rohamosan csökkennek a sikerünk esélyei… Már az is csoda lesz, ha mind élve kijutunk innen, hát még ha sikerül megúsznunk lebukás nélkül… ~
Visszafele úton, mikor Naka és Akane társaságában egy kicsit leszakadtunk, egy igen fontos kérdés merült fel a Hiraishin pecsétekkel kapcsolatban.
 - Sajnos direkt chakrabehatással nem lehet jelezni, legtöbbször vakon kell bemennem és sosem tudom, hogy mi vár a másik oldalon… - hagytam kis szünetet - Most azonban… - villant fel a tekintetem, s nyúltam a fegyvertartómba előhúzva egy pecséttel ellátott tőrt – van egy kis felkészülési időnk, úgyhogy azt hiszem van egy ideiglenes megoldásom! – csináltam négy darab tökéletes másolatot a tőrről a Shuriken Kage Bunshin segítségével – Amikor szükség van rám, vagy biztonságos a teleportáció egy kulcsfontosságú területre, csak pusztítsatok el egy másolatot, a pecséttel megszűnő kapcsolatot érzékelem, és akkor tudni fogom, hogy jelenésem van – nyújtottam oda az eredetit és két másolatot Nakának, a maradék kettő másolatot pedig Akanénak.

A táborba érve egy bokor mögött azonnal nekiláttam az alteregóm felöltésének, majd egy kis idő múlva görnyedt háttal, egy botot szorongatva léptem elő, s előcsoszogva recsegő hangon szóltam:
 - Szólítsatok csak Ojīchan-nak – húztam mosolyra ráncos arcomat, s szürkés szemeim megvillanva tekintettek végig a társaságon.

//Ahol a Part szakad- Tobirama//

Fogalmam sincs, hogy mit is jelent "Igaz kirigakureinek lenni". Mindig annak tartottam magam, így kiváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből. Nem túl távolról figyeltem a csapatot. Most, hogy két kirigakurei gondolat áll szembe egymással már nem tudom, hogy mit is jelent igaz kirigakureinek lenni. Egyrészt megvetem azt a gyengeséget, amit az "új" kirigakure jelent, egy háborúban alávetett nemzet, de egészen pár nappal ezelőttig az jelentette Kirigakurét, még ha most a múltja vissza is tért és jelenleg az kezdi el átvenni a jelentést. Mindig is kirigakurét szolgáltam és egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy jelenleg melyik ideológiát követem. Ezért is jöttem ide a levél hívására. Ki akarom deríteni, hogy melyik az igaz. Mondhatni akár kettős ügynököt játszok, aki még nem döntötte el, hogy melyik oldalhoz is tartozik valójában. Míg eddig oininként az eddigi falut szolgáltam, társaim is innen vannak. Nem szeretek, talán nem is tudom és tudtam soha, hogy mi a szeretet. Felnézek emberekre, de ezt mindig ki kellett érdemelni. Nem vágyom az erőre, mégis tisztelem, a gyengeséget nem tűröm. Míg a jelenlegi kiri erőt mutatott, olyan erőt, amit réggen nem láttam a falutól, talán utoljára akkor láttam, amikor kumo ellen indultunk.
Figyelem a csapatot és Akanén kívül senki nem reagál a jelenlétemre, mégis ő az aki emlékszik a Hó országában használt álnevemre. Érzem, hogy nem kedvességből hív így, de nem igazán érdekel a gesztus. Távolról és láthatatlanul követem a csapatot. Egyelőre figyelem a terveketés a cselekedeteket.

Klón
Amúgy sem vagyok egy beszédes típus és bár a klónnak saját akartot adtam, ő sem igazán válaszol az üdvözlésre a szokásos udvarias meghajláson kívül és visszavonul. Csendben próbálja kideríteni a csapat eddig ismeretlen képességeit, amennyiben használja. Talán a byakugan is feltünik neki, ami nekem ebből a távolságból nem valószínű. Klón ismeri a helyzetemet, így figyel arra, hogy minél kevesebbet takarjon ki, vagyis a csapat hozzám képesti túl oldalán helyezkedjen el.

// Senju Tobirama - Ahol a part szakad... [Vérköd szál] //

Szépen és kissé méltatlankodva hallgattam végig, amit a Kirigakurei muksó mondott, akinek amúgy eskü tudom a nevét és tök szépen le is tudom írni csak nem akarom és pont. Ne tessék kötözködni. ” lusta, de jó szívű egyszerű Kirigakurei leány”... Hát kikérem magamnak minden vagyok én csak nem egyszerű. Olyan nehéz eset vagyok, mint egy tehéncsorda egy tutajon. Meg amúgy is mi az hogy jó szívű? Jó’ van, valamennyi cukorbogár kedvesség van az én szívemben de hát azért inkább vagyok én érdekember, mint önzetlent. Meg a maszkos ürgénél kiemeli, hogy onin engem meg még ninja-számba se vesz. Pedig megküzdöttem érte, hogy Tsususu jounin legyek szóval na. Eddig is lepkefingnak néztek, hát még ezután. Eskü, ez sérti az önérzetem. Nem vagyok én egy egomán teremtés de na.. légyszi... vágom, hogy annyi erő sincs bennem, mint akármelyikük kislábujjkörmében de azért ne vegyük el a maradék menőség érzetem. Nem hiszem, hogy közülük sokan idéznek drogos lajhárt szóval menő vagyok és pont.

//Ide berakom az előző postom editjét, ha esetleg valaki nem vette volna észre://

edit:

A rettentően kínos beszámolóm után csak egy picurikát akartam elásni magam a földbe. Milyen vérködi vagyok én, ha még a Hoooo – Mizukagék számát se tudom. Hogy nem buktam meg én az akadémián?! Szerencsétlen csapatot vezető – és még mindig halálra rémisztő- nőt szerintem teljesen lehoztam az életről. Lehunyt szemmel álldogált előttem teljes csendben. Amiiiii kínosabb volt mint amiket mondtam. Balról-jobbra feszengtem és vártam, hogy legalább annyit mondjon „megbuktál, ásd el magad” vagy tudomisén de legalább valami info-morzsát elhagyhatott volna. De nem, nekem maradt a csend meg a pánik. Majd tökre barátságosan rántott elő egy kunait amivel egyáltalán nem keltett bennem halál félelmet és nem éreztette azt, hogy a fülemen keresztül fogja kivagdosni az agyam darabokban, ÁHHH neeem.
- Hááát, őszintén nem ott születtem, szóval inkább instant-Kirigakureinek – ÁH, rossz vicc rossz helyen. Hölgyeim és uraim: így kell halálos ítéletet pecsételni. Egyre közelebb ért hozzám a szúróvágódöfő eszközével miközben olyan dolgokat mondogatott meg kérdezgetett, hogy reméltem ez csak egy szar álom és a plüssbárányomat ölelgetve fogok mindjárt felkelni. Spoiler: nem álom volt.
Végül csak megállt a körfűrész a kezében, és még több olyan dolog magyarázásába kezdett, amelyet gyermeki szívem csak remélni tudott, hogy nem gondol komolyan. De hát itt nincsenek olyan komolytalan bakfisok, mint én. Végezetül haláltusám megkoronázásaként a nő még előrébb is lökött kicsit, hogy komolyan választásom se legyen. A maszkos pasasra kéne támadnom. Ami egyet jelentene Kiri elárulásával. Bár azzal, hogy idejöttem alapból elárultam Kirit. Mármint nem Kirit, hanem a Vérkirit. De ha őrá rátámadok, azzal körözött Kiris leszek. És semmi sem garantálja, hogy nyerek, ha rátámadok. Szóval támadás előtt, alatt vagy után is megpusztulhatok, vagy ha túlélem akkor mindez után eshetek fejjel a porba. DE, ha meg nem támadok rá akkor ez a nőci és a teljes sleppje fogja rám vetíteni haragja minden cseppjét, ami rosszabb lesz mint egy vízbefulladás és a szadista szavaiból úgy jött le, hogy lassabb is. Szóval választhatok: Tuti és retek szar halál, avagy a nem tuti halál, küzdelemmel. A nem tuti halál bárhonnan is nézem, kecsegtetőbb, mint a tuti halál. Szóval ide nekem árulás és pusztulat! Mert most leigázom önmagamat... max. depi leszek a gyilkolászás miatt.. azt meg vagy túlélem, vagy nem.
Vettem egy mély levegőt, majd az eddig mászkáló maszkos figurára néztem. – tuti megdöglök-. Amúgy bármit is csinált a csapatvezető nőci az előbb, meglehetősen erősnek éreztem magam tőle. Ha már lúd amúgy, legyen kövér. Csinálnom kéne valami látványos marhaságot, hogy ellensúlyozzam az „egyszerű Kirigakurei leány” titulusom. Megformáltam a megfelelő kézjeleket és terveim szerint létrehoznám a technikát a maszkos ürge körül.
- Shoton: Suisho Ro no Jutsu – Motyogtam magamban. Tök feleslegesnek tartom kimondani a technika neveket, de amúgy így menőbb.
Egy kristálybörtönbe zárnám a nekem kijelölt célpontot. Terveim szerint az adott személy a kristályban ragadna, mely hatására elkristályosodna ő maga is, így a börtönnel együtt őt is szét bírnám törni. Ha ez így történne, magam elé kitartanám a kezem és létrehoznám a Suiton: Mizudeppo no jutsu // Vízipisztoly technikát, amivel a kristályba lőve, széttörném azt, egy aranyos „Bumm” hanghatás mellett... lévén az én szememben a „bumm”, maga a technika neve.
 

Használandó technikák:

//Tobirama - Ahol a part szakad//


A vállamra telepedő kéz, s Akane gyengéden figyelmeztető hangját követően még egy pillanatig Choujuurou szemébe meredve álltam, majd csapatunk vezetőjére pillantva enyhén bólintottam, s egy pár lépéssel elhátráltam.
Környékünket pásztázó szemekkel figyeltem a kibontakozó eseményeket. Choujuurou nagyon felbátorodva elkezdte osztani az észt, hogy ha valami nincs rendben, akkor mi azt úgyis kiszúrjuk. A Byakugan biztosan lát egy pecsétet! ~ Az csak egy példa volt... ~ csóváltam meg enyhén a fejemet.
Ahogy pedig teljes közönnyel megemlítette, hogy a maszkos kirigakureit nem ő hívta, szemöldököm felszaladt homlokomra, majd a hátam mögött összefogott kezembe teleportáltam egy kunait, s továbbra is mozdulatlanul, kihúzva magamat figyeltem pozíciómból.
 ~ Milyen nagy lett hirtelen a kardos srác szája... A Hokagéval való találkozón olykor-olykor fellángolva, majd fülét-farkát behúzva szólalt csak fel, most pedig úgy teszi-veszi magát, hogy csak na. Majd mi kiszúrjuk, ha valami nem stimmel... Ha pedig valami balul sül el, az pedig a mi hibánk, mi? Ő hazai terepen van, de eddig alig osztott meg velünk bármi információt. Megvárta, hogy ideérjünk, és csak most mondott akármit a ködről, a belsős emberéről, és az idehívott kirigakureirekről. Arról nem is beszélve, hogy nem mondta el egyből, hogy az egyiküket nem is ő hívta... Mintha nem akarná egészen, hogy sikerüljön ez a küldetés... ~ merengtem el.
Gondolataimból a Yukihoz közelítő Akane rántott ki. Ahogy a fegyvert belenyomta a lány kezébe, Yoshitaro kezdett közelíteni felé. Én csak egy fél lépést téve közéjük Yoshi szemebe néztem, s egy alig látható fejrázással próbáltam rávenni, hogy hagyja kibontakozni az eseményeket, de barátom nem akarta a legkisebb kockázatot sem meghagyni annak, hogy a szituáció vérbe torkolljon.
 ~ Akane csak le akarja tesztelni, hogy valóban képes lenne-e bármit megtenni a küldetés sikeréért Yuki, de úgyse hagyná véghez vinni a Maszkos kivégzését... Ugye...? ~ láttam eközben eltűnni szemem sarkában Nakát ~ Valami veszély van a közelben, amit nem érzékeltem? ~ kaptam fejemet a lány hűlt helyére ~ Ha ő tud valamit, amit én nem, akkor még inkább résen kell lennem ~ kezdtem kiélesíteni érzékeimet, kissé jobban rámarkolva a hátam mögötti pengére.


//A szuper rövid poszt természetesen a mesélő terheléseinek enyhítésére van, egyáltalán és semmiképpen sem azért mert megerőszakolnak a beadandóim!//

//Ahol a part szakad//

Érdekes dolgok történnek a védvonalakban és a csapat berkein belül. Chojuro mondott valamit, amire mindenki a klónomnak támadt. Nem tudom mi történik, de ha úgy alakul a helyzet egyből adom a parancsot a távoli klónomnak. Én alapvetően a csapat oldalára akartak, de ha nem kérnek a szolgálataimból, akkor értem én a célzást. Közben próbálom a chakrán keresztül felvenni a kapcsolatot a csapat közepén lévő klónnal, hogy mi is történik.

//klón//

Choujuro kijelentésére mindenki ellenem fordult, fordult volna meg a fejemben, ha nem csak klón lennék, így valószínűleg csak a "gazdám fejéből pattanhatott ki a gondolat. De még az a gondolat is, hogy nincsenek saját gondolataim sem igazán tud eszembe jutni, hiszen nem kaptam engedélyt a rendszer felülbírálásáre és arra a gondolatra, hogy valójában klón vagyok. Mind tudjuk, hogy a mátrix lakói nem érzékelik a mátrix jelenlétét.
- Hívásra érkeztem, ahogy a társam. "Ha igaz kirigakurei vagy, légy a megadott helyen" Ennyi állt a levélben és mivel én annak tartom magam, így jöttem a hívásra. Ha ezek után úgy érzed, hogy meg kell ölj, akkor hajrá... De miért csak én lehetek az az előbbi, akit nem hívtak? Lehetett a barátotok, aki nemrég hagyott el titeket.
Próbálok az eszükre hatni, miközben felkészülök a legrosszabbra, bár hogy ez kinek rossz, azt nem lehet tudni. Egyelőre csak felkészülök, de ha muszáj lesz alkalmaznom, akkor instant a Raiton: shunshin no jutsu // Villám elem: fürge test technikát vetem be, majd mikor egy kicsit arrébb vagyok, akkor jöhet a denpo sekka // Távoli villám technikát vetem be.

//Eredeti test//
Várom, hogy mi is történik. Még ha a klónnak be is kell vetnie a technikát, akkor is csak figyelem a történéseket és próbálom megérteni a srácok és Choujuro motivációit. Egyelőre nem jutottak vissza a klón által szerzett információ, így csak találgatni tudok, hogy mi is történik.

//Ahol a part(y) szakad//

Ugyan rálátok a történésekre, de nem hallom, hogy mit is beszélnek. Először a kirigakurei társam támadása lep meg a klónom ellen, majd látom, hogy Akane mond valamit, amire a klónom megsemmisiti magát és az információk visszaáramlanak hozzám. Még nekem is furcsa ez az egész. Ugyan néhány másodpercbe beletellik feldolgozni a klón által szállitott információkat, de Chojuro indulása éppen időben jutott el az agyagim és még azelőtt megszólalok, valószinűleg megérezve a jelenlétét, mert lehet, hogy képzettebb nálam, de azért én sem egy kezdő gennin vagyok.
- Megyek magamtól, nem tudom, hogy mire készülsz, de nem lesz rá szükség.
Leugrok a fáról, majd kinézek egy fától mentes útvonalat és a raiton: sunshin-nal megjelenek a csapat előtt. Nem köszönök, mert nem érzem lényegesnek, hiszen a klónom megtette ezt helyettem.
- Ki akarom deriteni, hogy mi az igazság, de egyelőre nem bizhatok sem bennetek, sem a falum vezetőjében. Nekem is furcsa, hogy ha nem tőled kaptam a levelet, akkor kitől?
Átadom a cetlit, amit kaptam, hátha felismeri a kézirást.
- Ezt kaptam, hátha  felismered.
Nem tudom, hogy a falut valójában meg kell-e menteni vagy jó ez az állapot. Éppen ezért vagyok itt, hogy kideritsem mi is a helyzet. Valószinűleg én vagyok a legrosszabb kettős ügynök, mert még nem döntöttem el, hogy melyik oldalt is kellene elárulni. Ha úgy döntök és bemegyünk a faluba, ott is elárulhatom csapatot azt mondva a falunak, hogy csak azért segitettem nekik, hogy sikeresen eljussanak a kaptár kzepére, hogy könnyebb legyen elfogni őket, de ha kiderül, hogy nekik van igazuk, akkor pedig elárulom a falut és részt vehetek a felszabaditásban a hazug zsarnoksága alól. Nem tudom az igazságot, ki kell deritenem és ezért vagyok itt. Az eltökéltség rajtam is látszana, ha látnák az arcomat, de egyelőre igyekszem elrejteni azt, hogy mégis minek szól ez, hiszen én magam sem tudom. Remélem elég lesz a csapatnak, amit elmondtam és várom egyrészt a döntést, továbbra is felkészülve arra, hogy esetleges támadás áldozata lehetek. Végig feszülten várom a történéseket, akár a támadást, akár a parancsot, hogy merre tovább.

// Ahol a part szakad ... (Kirigakure-i szál) - Senju Tobirama //

Azt mondják, hogy az ellenséged ellensége a barátod. Vajon ez a mondás akkor is igaz, ha az ellenséged ellensége önmagával is belharcot folytat? Mikor nem tudod eldönteni, hogy vajon ez az új "barát" tényleg segíteni fog? Vagy csak egy újabb kelepce lesz, mellyel drasztikusan le akarják csökkenteni a hátralévő életed perceit? Kiben lehet bízni, ha mindent elködösít a bizonytalanság fátyla..?
A narancssárga hajú Jounin kényelmetlenül érezte magát, több szempontból is. Egyrészt az időjárás zavarta: a sűrű köd sosem sejtett jót, már csak múltbéli tapasztalatiból is. Minden Felhőkből Rejtőző Falu lakója és Shinobi-ja tudta jól, hogy ahol sűrű köd kezd leülepedni - főleg ahol nem kellene -, ott nagy valószínűséggel Kirigakure-i Shinobi-k tanyáznak. Nem egy olyan Shinobi-val harcolt már életében, akik a Néma gyilkolás technikáját és a sűrű köd technikájával próbálták orvul megtámadni. Sokat gyakorolt vele akkoriban...
~Hana...~ gondolt egy pillanatra egykori kedvesére és a gyomra összerándult, mellkasán az "X" alakú sebhely irritálóan viszketni kezdett.
Ez volt a második indok, hogy kellemetlenül érezte magát: Hana igazi hazája a Víz Országa volt, bárhonnan is nézzük és a veszélye, hogy összefutna vele itt nem teljesen lehetetlen. Bár jó ideig Kumogakure no Sato-nak kémkedett és téves vagy lényegtelen információkkal látta el Kirigakure no Sato-t, végül mindkét felet elárulva próbált megszerezni egy hatalmas erejű fegyvert. Azóta pedig nyoma veszett... bár megvan a módja, hogy elviekben megtalálja. Az az ököl nagyságú, fekete tekercs még mindig ott lapul a zsebében, akarva-akaratlanul is. A félelme pedig ott lapul meg igazán, hogy tisztában van vele Mizu no Kuni hozzáállásával az emberekhez: bárkit felhasználnak a cél érdekében, még ha az egyszer el is árulta őket. Csak nem engedik el élve, ha végzett a küldetésével. S bár nehezen tudja elhinni a férfi is, de lehet tudnak olyat felajánlani a démonnal áldott nőnek, hogy az visszatérjen száműzetéséből és újra sorba álljon gyakorlott mészárosként. (höhö, lölö)
Harmadik nagy gondja pedig a mostani "leállás" van a küldetéssel kapcsolatban. Amióta megjelent a Természet Útjának egy kiválasztottja, minden a fejére állt és egy métert sem tudtak közelebb haladni a kijelölt cél felé.
~Nem lenne elég csak kiütni vagy megbénítani és itt hagyni az országhatár szélén?~ játszott el a barbár egyszerű gondolattal, de tisztában volt hogy ezzel nem oldana meg semmit.
A fenyegető aura, amely Akane-ból áramlott egyáltalán nem javított senki modorán s úgy érezte, megint közbe lépnie. Ha most elkezdenek harcolni és Kawachi-t nem tudják egy ütésből megölni, akkor könnyen egy elhúzódó vadászat lenne belőle, amire biztos felfigyelni egy őrjárat.
Még mielőtt bármi történhetett volna, Chojuro vette át a szót. 
-Ugyan továbbra is azt állítom, hogy nem én hívattalak, ám eszedbe se jusson elárulni célunk. Mit gondolsz mit fognak veled tenni, ha tudják, itt voltál hallgatózni, hogy kaptál egy levelet, amiről nem szóltál nekik? A vérköd ezért kivégez... azzal hogy eljöttél sorstársammá váltál akár tetszik akár nem. Együtt működhetsz, vagy... oké megvan.- válaszolja hirtelen.
-...Mi van meg?- kérdezi gyanakvóan a férfi.
Az előtte álló maszkos alak egy puffanás kíséretében eltűnik.




Nem kellett sok idő, mire Chojuro a földön húzva hozta az eredeti Kawachi testét, ki úgy tűnik valami bénító technika miatt a kislábujját sem tudja mozdítani. Időközben Yoshitaro-t a társai felvilágosították, hogy a sötét kabátos férfi valójában nem csak egy klónt hozott létre, hanem kettőt s azt pedig a falu irányába küldte.
~Most már értem, miért sustorogtak annyit egymással Naka és Akane...~ néz rájuk némán s talán kicsit rosszul érzi magát, hogy kimaradt belőle.
Tény, sűrű ködben még az ő szürkületi látása sem segített volna sokat, viszont szaglása és hallás kifejezetten fejlett a Gepárd Senjutsu tanulása miatt. Mindenesetre elrakja ezt a kellemetlen érzést fejéből a képzeletbeli szemetesládába és megpróbál a beszélgetésre fókuszálni.
-Mindenesetre komolyan beszéltem, ő épp úgy halálraítélt, ahogy mi leszünk, ha elkapnak. Hogy félreáll, vagy segít nekünk, az az ő döntése. - jegyzi meg és úgy tűnik, a Kawachi kezd felébredni a bénultságból.
Tényleg el akart árulni minket? teszi fel magában a jogos kérdést, de választ nem kap rá.


// Ha felmerülni Kawachi megölése, akkora arra szeretnék külön engedélyt kérni, hogy bővíthessem a postom, addig viszont úgy viszem tovább az írásom, hogy nem történt érdembeli dolog ez ügy kapcsán.//


-...Nem azért nem osztottam meg információkat mert ehhez volt kedvem, hanem mert erre utasítottak és okkal. Ha nem bíztok bennem hát legyen, ám ha egy fikarcnyi esélyem van a falum megmentésére, akkor azt ki fogom használni. Ezzel úgy érzem mindenki együtt tud érezni. Mind a saját hazánk védelmére esküdtünk elsődlegesen. S pont ezért lehet nehezére egyeseknek most segíteni Kirigakurén... Pont ezért megértem, ha valaki visszafordulna. Nem kérem, hogy kockáztassátok életetek egy olyan faluért amivel nemrég háborúban álltatok. Nem kérem azt, hogy úgy tekintsetek rá, mint saját falvaitokra. Nem tehetem..., de én mint Kirigakure shinobija, mindenképp nekivágok ennek a küldetésnek.- jelenti ki határozottan s öklei láthatóan összeszorulnak.
Chojuro az ellenszenvek enyhítésére egy beszédbe kezdett és mindenki hazaszeretetére próbált hatni, talán több-kevesebb sikerrel.
~Igaza van.~ néz a fiatal Ködfalusira. ~Ha az én országom lenne ekkora bajban, habozás nélkül ugranék a sűrűjébe, még ha a siker esélye elenyésző.~ mondja magában.Egy sóhaj kíséretében megdörzsöli a tarkóját és Akane-ra néz egy "bökd már ki, hogy folytatjuk, úgy is tudom hogy nem tudsz ellent állni egy öngyilkos küldetésnek" tekintettel, remélem társa észreveszi ezzel az ő véleményét.
- A csapatvezető hozza meg a döntést... melyik legyen? – Chōjūrō kérdésére ő maga is a kapitányuk felé fordulva várja a felettesi döntést


[Flashback - Hajóút]
A hullámok habja sűrűn veti magát a vízi paripa oldalának, miközben mindenki némán figyeli a horizont környékén egyre nagyobb árnyékot vető domborzatot. Közelednek a Víz Országának szárazföldi területéhez, amitől láthatólag mindenkiben egy kellemetlen érzés fogan meg. A narancshajú Jounin ezt pedig a legegyszerűbb módon próbálja elhessegetni: nem gondol rá, hogy az oroszlán szájába mennek. A hajó korlátjára rádőlve élvezi a tengeri szelet, mint mikor még kisgyerekként apjával ment horgászni a közeli kikötőben.
Apró lépteket hall maga mögül, fejét pedig a hang irányába fordítja. Naka jelenik meg a lépcsőknél, aki erőteljesen a halántékát simogatja, majd észre veszi a férfit és mellé sétál.
-Jártál már Kirigakure no Sato-ban?- kérdezi a semmiből.  
-Nem igazán…- s talán nem is tudja úgy igazán felfogni, hogy egy Kumigakure-i Shinobi-nak mennyire öngyilkosság erre a földre lépni. -Na és te?- kérdez vissza.
-Mmm-hmmm…- válaszolja helyeslően, bár némi undort vél felfedezni az arcán. -Igaz, legutóbbi „látogatásomkor” Kirigakure no Satot éppen az Uchiha Projekt fattyai próbálták elpusztítani. Szinte a falu központjának minden sarkán Uchihába botlottam. Ilyen értelemben nem mondhatnám, hogy Kirigakure no Satoról relaxáló emlékeim lennének, de szerintem a falu Vezetősége sem szívlelhetett különösen azok után, amilyen pusztítás árán tudtam csak az ellenség fölé kerekedni. Főleg úgy, hogy ha gyorsabbak vagyunk, talán még a Kagét is megmenthettük volna… Úgyhogy egyfelől nem is szívesen megyek, de tudom, hogy nem is szívesen leszek ott látva.- válaszolja kényesen.
Az Uchiha sereg támadás. Jól emlékszik azokra az időkre, mondhatni beleégett a fejébe azon napok történései és traumái. Sok mindent veszített akkor el és nem csak a bátorságát a Tűz Technikák ellen. A férfi idegesen mély levegőt vesz, kezei megremegnek egy pillanatra, majd társa felé tekint.
-Csatlakozni akartam volna a hadtesthez... de sajnos majd 1 hétig nyomtam az ágyat a Kumogakure lerohanása után. A saját Kage-nk árult el a Sharingan adta hatalomért...- s itt némi bánattal a hullámokat figyeli.- Nekem kellett végeznem vele…- s próbál nem belegondolni a történésekbe.- Mindegy is! - tereli el a beszélgetést. -Nyugi, kötve hiszem, hogy bármelyikünket is örömmel fogadnának a Vérködbe. Ha el is kapnak, valószínűleg gyors halálunk lesz.- a Kunoichi talán halkan felhorkant.
-A gyors halál egy olyan luxus, ami sajnos sokaknak nem adatik meg.- jegyzi meg.
Yoshitaro-nak egy jó ideig nem esik le, mire célzott. A Byakugan-ja - s most már a Rinnegan-ja - óriási fegyvert és hatalmat tudna adni ennek a megszállt Országnak, így vélhetőleg nem ölnék meg azonnal. Kicsit rosszul érzi magát, hogy felhozta ezt a témát...


Miután mindenki beleegyezett a küldetés folytatásába, Chojuro kisvártatva előkap egy térképet Kirigakure no Sato-ról és kiteríti a harmatos fűre.
-Itt hatolhatunk be, ahogy mondtam. Az érzékelő burok hatástalanná válhat bármelyik pillanatban. A B terv pedig a külső bázis... Nincs nagy területünk a szigeten, de van egy külső bázisunk északra a falutól. Kisebb kockázat, ám ha olyan információ van ami más országokba kell eljusson, ott keresztül megy. Magyarán kisebb kockázat kisebb nyereség. Amennyiben az "A" opciót választjuk el kell vegyülni, amire a kikötők lesznek a legalkalmasabbak. Tömöttek, de nem szerzünk ott semmit halakon kívül. Itt és itt viszont tudunk. - s mutatóujjával rábököt a Kage irodájára és az ANBU/Rendfentartó erők épületére.- Mindkettő kockázatos, ám ha ezeken a helyeken nem találunk valamit, akkor sehol. Két csapatra oszolva meg tudjuk oldani azt, hogy egyszerre derítsük fel a két helyszínt. A kijutás lehet csak bajos. A csapatvezető hozza meg a döntést... melyik legyen?- nézz körbe, majd megállapodik Akane-n.


[Az előre megbeszélt csapatfelosztás szerint (Akane elmondása alapjáng): A terv (Kage-iroda és ANBU épület) - Nara Akane, Hyuuga Shakaku, Katsumi Kawachi || B terv (Külső bázis) - Hamacho Yoshitaro, Akihiro Jaken, Hirota Yukionna (és Chojuro)]
Valamilyen szinten aggodalommal tölti el az ifjú Hamacho szívét, hogy külön kell vállnia régi társaitól, de hát a csapat kapitány szava szent, így csak némán bólint egyet döntésére.
-Akár mehetnénk egyenest a kikötők irányába, mint a megbeszélt "árus álcánkkal"...- dörzsöli meg borostáját a narancssárga hajú férfi. -Lerakunk titeket, mi pedig elindulunk északnak, a bázis felé. Már csak az a kérdés, hol legyen a találkozó pont? Kell-e valami jelzőfény a magasba, ha gondban van valamelyik csapat?- néz a festett vörös hajú Kunoichi-re.
Ezt követően viszont inkább csendben maradna és hallgatná a többiek véleményét a tervről.


[Miután vége van a tervezések és útnak indulnak vissza a táborba]
Yoshitaro megragadja egy pillanatra Nara Akane csuklóját és megállásra parancsolja egy pillanatra, majd közelebb lép. Nem lehet igazából eldönteni, hogy ölelés akar lenni, vagy mintha a fülébe akarna súgni valamit. A borostás férfi először egy mély levegőt vesz a társa hajának kellemes illatából.
-Vigyázz magadra.- s mintha mi sem történt volna indul meg az utolsó pihenőhely felé.


[Ha megtörténik végre az indulás a táborból és a szekérnél vannak az eladható portékákkal illetve szükséges papírokkal.]
Yoshitaro álcája valamelyest keveredik a segítő árus és testőr szerepe között. Ez ott vált bizonytalanná számára, mikor meglátta szőke hajú Shinobi társát, ahogy átalakul egy öreg másává. A Jounin a szája elé emeli a kezét és egy halk kuncogás hagyja el a száját.
-Na gyere papi, mert még sérvet kapsz itt nekem.- s mosolyogva elhúzza a szekér hátulját eltakaró ponyvát.

[Edit - Yukionna részére reagálva]
Jaken igaz öreg módjára a magasba emelte reszkető öklét és a fiatalokat kezdte szidalmazni.
~Kezdem azt érezni, hogy élvezi a szerepét.~ mosolyodik el az orra alatt s továbbra is tartja a ponyvát. Abban az esetben, ha Chojuro is velük tartana, úgy számára is fenntartaná a hátsó részek elfoglalásának lehetőségét.
-Te is gyere hátra, Chojuro...san?- s egy pillanatra belezavarodik, hisz nincs tisztában a srác korával. -Jobb, ha nem mutatod annyira az arcod.- s a biztonság kedvéért körbenéz mégegyszer a kihalt erdő területén, szaglásával pedig megpróbálja felmérni a környéket, hátha érezne valami rendelleneséget.
-Yuki, te pattanj fel mellém!- szól rá s közben kényelmesen elfoglaja a kocsis szerepét és helyét.
Bár nagyon régen volt dolga lovakkal - pár Genin és Chuunin küldetéseknel lovakat használtak utazó eszközként -, elég hamar beletanult a szekér irányításába. Szerencsére a Víz Országa nem a hegyekkel teli területekről volt híres, így nem volt gond a sík területen való manőverezésről. Érzi a kocsi egy picit nyekereg, ahogy egy újabb utas pattan fel mellé.
-Azt tudjuk amúgy, hogy mit szállítunk? ... Legalább ehető?- kérdezi szégyenlősen.
A Jounin nem tud magának megálljt parancsolni, hogy ne mosolyodjon el a Kunoichi kérdésén.
~Biztos éhes.~ jegyzi meg, majd le sem véve a lovakról a tekintetét, a mögötte lévő textilen keresztül átnyúl, majd párat motoszkál és elővesz egy itt-ott zsíráztatta papírzacskót, melyben szárította marhahús van. Első sorban talán udvariatlannak tűnik, hogy először ő vesz belőle, de inkább akarja ezzel azt sugalni, hogy nem mérgezett a nasi.
-Parancsolj, szárított hús.- nyammogja az orra alatt s közben a zacskót odatartja a lány elé, illetve megvárja ha vesz belőle pár darabot. - A rakományunk egy tucat írha, illetve...- s visszarakja hátra a rágcsát maga mögé, majd egy dobozt vesz elő. - Ezek itt...- kinyitva pedig fekete és fekete gyöngyök lapulnak meg benne, mindegyikből van 10-20 darab.
A bundákat leginkább az útja és a kikötő városban vették meg - szerencsére ezt a küldetés finanszírozta az álcához -, míg a gyöngyöket egyenest Kumogakure no Sato melletti öbölből vannak. Még régen lettek ezek kihalászva az apja által, elvileg nyakláncot akart csinálni édesanyja számára. Nem csak remek Shinobi volt, de remek tengerész jó horgászati és kagyló vadászati tapasztalattal.
Miután Yuki megcsodálta a tartalmat, a fadobozt újfent eltünteti a ponyva mögé.
-Én leszek a biztos testőrötök, Taro-san.- mutatt büszkén magára.- Hátul a papi legyen...Toshi-sama*? Vagy valami...- vigyorodik el.- Te pedig lehetsz az unokája.- mondja kedélyesen, miközben megtartja a szájában a félig megrágadt húst. -Ninmcs kémdés? Mmjó, mmhetünk!- s belecsap a lovak közé.

*: Toshi-sama = Öreg Úr (very creative, much effort, wow)


//Mivel Nara Akane postjától fog függeni az események nagy része, így nagy valószínűséggel módosítani/bővíteni szeretném azt.