Erdőségek

//Kakashinak és Hitsukinak//

- Ez eléggé hamar sikerült. - mondom Hitsukinak, miközben baktatunk a ramenes felé. Barátom helyeslően bólogat. Néhány perc után visszaérünk a városba, majd újabb egy-két perc után a rameneshez. Átnyújtom a kajajegyet.
- Egy csípőset kérek. - azzal leülök és várom. Hitsuki is kikéri a sajátját. Nem telik bele egy perc és megkapjuk a forró ebédet.
- Ámen. - azzal falni kezdek. Mikor végeztem, jóllakottan hátradőlök és megvárom a társamat. - Na, azt hiszem ideje mennünk, ne várakoztassuk meg a senseit.
Kilépek az étteremből és elindulok vissza az erdő felé. Hitsuki hamarosan csatlakozik mellém. Félóra kellemes séta után a találkapontnál vagyunk.
-Amíg nem jön addig sziesztázok. - jelentem ki, majd leheveredek egy fa árnyékába és onnan bámulom a felhőket, amíg meg nem jön a sensei.

- Ez eléggé hamar sikerült. - mondja Urami meglepődött arccal.
- Hát igen, azt hittem, hogy egy kicsit tovább fog tartani. De sebaj, mert úgyis megéheztem. Még jó, hogy ez volt a jutalom. - mondom az étterem felé menet. Néhány perc múlva a ramenesnél vagyunk.
- Egy csípőset kérek. - kéri az adagját Urami.
- Én marhahúsos rament kérnék. - mondom, miközben kilyukad a gyomrom az éhségtől. - Nagyon jó illat van itt! - szagolok a levegőbe.
- Örülök, hogy ennyire jónak találod. - mondja a ramen étterem tulajdonosa.
- Ámen.- mondja a társam, majd neki is áll a falatozásnak.
- Jó étvágyat! - mondom, majd én is nekiállok az ebédnek. Urami hátradől, majd így szól:
- Na, azt hiszem ideje mennünk, ne várakoztassuk meg a senseit.
- Én is megyek mindjárt utánad, csak én még befejezem. Különben is, szerintem megint késni fog. De te nyugodtan menj csak előre. - bólint a barátom, majd kilép az étteremből és elindul a találkozópont felé az erdőbe. Mihelyst megettem az ebédet, rögtön elindulok én is a megbeszélt hely felé.
- Egy kicsit gyorsabban megyek, mint Urami. - állapítom meg a lábnyomok távolságából. És igazam is lett, mert még a találkapont előtt találkoztunk egymással. Miután csatlakoztam, együtt megyünk tovább. Félóra séta után már ott is vagyunk a találkozónál.
- Na, mit mondtam, a sensei még mindig nincs itt. - mondom egy kicsit dühösen. - De sebaj, én addig is gyakorolom a kunai és shuriken dobást egy közeli fánál. - azzal sarkon fordulok, és elkezdem az edzést.

/Kitsumo/

A farkas láthatólag nem volt megelégedve a szendvicseddel és téged szemlélt tovább. Pont beütött nálad a narkolepszia ami megmentett az égnek hála. A farkas látta ahogy kiterülsz a füvön és egyszerre fülét kihegyesítve elkezdett szaglászni mintha érdekelné mi is történik éppen. Miközben téged figyelt lassan szájába vette a szendvicset majd két harapást követően lenyelte. Ült előtted egy darabig és figyelte, hogy mit fogsz tenni. Teltek múltak az órák, majd szépen lassan a farkas is elaludt unalmában. Leheveredett nem messze tőled egy fa tövébe, és hegyezte füleit. Nem sokkal később felkeltél és veled egy huzamba a farkas is lábadozni kezdett. Téged nézett, de nem csinált ezen kívül semmit, minden bizonnyal szimpatikus voltál számára. Mire felfogtad, hogy mit történt és történik észbe kapsz, hogy már este van és egy két helyen már látható a holdvirág a holdfényben tündökölve. /Amint megpróbálsz kihúzni egy virágot a farkas rá fog mordulni a virágra...nem rád!!!/

Végighallgatom a sensei mondókáját, majd amikor kiadja a feladatot nem habozok.
- A feladat érthető sensei, azonnal nekilátok! - mondom nagy lelkesedéssel. Összeteszem a két kezemet, behunyom a szememet és arra koncentrálok, hogy a chakrámat a talpamba áramoltassam. Mikor úgy érzem, hogy sikerült nekirugaszkodok és elkezdek felfelé futni a fán. Sikerül megtennem 4-5 lépést, de aztán érzem, hogy elkezdek csúszni, így gyorsan megvágom a fa kérgét a kunaial.
'Túl kevés volt a chakra és nem áramolt folyamatosan.' - állapítom meg magamban. Újra koncentrálok, majd ismét nekifutok. Ezúttal ugyan magasabbra jutok, de ismételten kicsúszik a fa a talpam alól. Harmadszorra is nekiállok a koncentrálásnak, és harmadszorra is nekirugaszkodok a fának. Sikerül túlszárnyalnom az első kettőt, de most pedig érzem, hogy megrepedt alattam a fa kérge, így kénytelen vagyok ismét elugrani.
'A francba. Ez nehezebb, mint hittem.' - kicsit oldalra pillantok, Hitsukinak hogyan megy, de aztán megrázom a fejem. - 'Most a feladatra koncentrálj! Hitsuki is biztos ugyanolyan béna, mint te. Ne terelje el a figyelmed. Ezúttal ő a vetélytársad, ne szurkolj neki.'
És ez az utolsó gondolat ad erőt a következő nekifutásnak. Ha ő nyer, akkor tuti az orrom alá dörgölné, azt pedig nem hagyhatom. Nem fogok veszíteni ellene!
- Sajnálom Hitsuki, ezt a partit én nyerem meg! - mondom, majd még egyszer koncentrálok, és most minden eddiginél magabiztosabban nekiindulok, hogy legyőzzem a fát és vele együtt Hitsuki barátomat...

Két óra várakozás után egy porfelhő jelenik meg mellettünk.
- Na, éppen ideje volt! - jelentem ki dühösen.
- Bocsánat, hogy megvárattatalak titeket, de volt egy kis dolgom. - kezdi a sensei mentegetőzve.
- De ha már itt van, akkor kezdheti is a mondani a küldetést. - mondom. Azzal a sensei belekezd az információk közlésébe, és amikor végzett, egy kunait dob az egyik fára.
* Áh, erről a bizinyos chakra koncentrációról mesélt nekem az apám.* - gondolom magamban, mikor megjelenik egy jelenet a fejemben. Éppen a Bunshin no Jutsu-t gyakoroltam, mert ez az egyetlen jutsu, ami nekem nem ment. Akkor a házból kijön az apám, és belekzd egy apai jó tanácsba:
- Fiam! Látom nehezen megy a Bunshin-t megidézni. Ezért lesz az első jutsu-k között a chakra koncentráció. - mondja.
- A chakra koncentráció? - kérdezem igen kíváncsian.
- Igen. Tudod a ninjának kivétel nélkül kötelező megtanulnia a chakráját kordában tartani. Ezt általában fára, vagy vízen járással lehet fejleszteni. Vegyük például a fát. Ha túl kevés chakrát koncentrálsz a talpadba, akkor le fogsz csúszni, de viszont ha túl keveset, akkor megreped a fa, és szintén leesel. Ezt jól vésd be a fejedbe, fiam! - mondja, majd megsimogatja a fejem, és egy mosolyt hagy el a száján.
Amikor visszatérek a valóságba, azon kapom a fejem, hogy Urami már kétszer is felfutott a fára, de egyenlőre csak néhány lépést tett meg.
- Na lássunk hozzá! - kiáltok fel, majd egy kézjel után a chakrámat kezdem koncentrálni a talpamba. Nagyon erölködök, majd amikor úgy érzem, hogy a talpam szinte ,,izzik'', akkor nekifutok a fának. Felugrok rá, és elsőre egy 5-6 lépést teszek felfelé, amikor is elveszítem az egyensúlyom.
- Jaj, ne! - kiáltok fel, majd egy határozott mozdulattal a kunai-al megjelölöm az elért magasságot. - Na, még egyszer! - azzal újra nekifutok, ezúttal viszon már 7-8 lépsét is meg tudtam tenni, amikor is megrepedt a fa, majd kunai-al megvágom a fát.
- Sajnálom Hitsuki, ezt a partit én nyerem meg! - hallom, hogy Urami barátom szemében ott ég a tűz a versenyszellem miatt.
- Ne is álmodozz erről, haver! - én is mondom, majd egy magabiztos futás után a fának ugrok, és reménykedem, hgy ezúttal sokkal jobban fogok teljesíteni, mint eddig...

Kakashi & Hitsuki

- Értettem sensei. - mondom, miután végighallgattam. Visszamegyek a fához és teljesen kizárom a gondolataimból Hitsuki teljesítményét.
"Gyerünk koncentrálj!" - mondom magamnak, miközben koncentrálom a chakrát a talpamba. Bár már kissé fáradt vagyok, de azért még teljes összpontosítással futok fel a fára. Ezúttal sikerül a lehető legmagasabbra jutnom, de megint elvesztem a lendületemet, nem sokkal a célom előtt. Másodszorra is nekifutok, még magasabbra jutok, de megint nem sikerült. Harmadszorra viszont teljes összpontosítást hajtok végre, és minden eddiginél jobban és tisztábban érzem a chakra egyenletes áramlását a talpamban.
"Ez tök jó érzés" - gondolom, miközben mosolyogva futok a fa felé. Túljutottam a vágáson és érzem, ezúttal feljutok a tetejére. Még egy-két lépés...

- Folytassátok! - mondja a sensei, majd int, és visszaül a helyére.
* Ki kell zárnom mindent a gondolatomból. Nem csak Urami teljesítményét, mindent! * gondolom magamba, majd hosszú percekig csak a chakrakoncentrációval foglalkozok. Minél jobban koncentrálok, annál jobbnak és erősebbnek érzem magamat.
- Akkor kezdjük el! - kiáltom, majd teljes erőmből sprintelek a fa irányába, majd ugrok fel, és látom, hogy az eddigi legmagasabb távomat lefutom, és egyre inkább rohanok az ég felé...

//Kitsumo//
Miközben morgott az újonnan szerzett barátod, te értetlenül álltál, hogy mit is akar pontosan. Meg kérted, hogy magyarázza el mi baja, de csak nézett rád, majd megfordult és elindult. Két három lépés után fejével visszafordulva jelezte, hogy kövesd. Nem dönthet helyetted, csak rajtad áll, hogy követed-e és lehet csapdába végzed, vagy itt maradsz és kitéped a virágot. Nem ad sok időt gondolkodni hanem eltűnik a bokorban te meg ott állsz tétlenül. Gyorsan utána kell szaladnod, vagy csak hagyod, hogy végleg eltűnjön és foglalkozol a rád kiszabott feladattal.

Elhatározásra jutottál és követted a farkast. Lassacskán kiértetek a sűrű növényzetből és egy nyílt tisztásra értetek ami tele volt gyönyörűen pompázó holdvirággal. A farkas felemelte bal mancsát és a virágokra mutatott, majd leült és várta, hogy kitépjél annyit amennyi csak jól esik. Nem is haboztál sokat hallgattál farkas komára és leszedtél annyi virágot amennyire szükséged van, majd elindultál vissza a táborhelyedre. A farkas lefeküdt sátrad előtt te pedig a sátorba és aludtatok mint a bunda. Másnap reggel összepakoltál és még egyszer megnézted azt a virágot amire morgott a farkas. Döbbenten vetted észre, hogy az életed ezennel egy farkas mentette meg. A virág mi mostanra megmutatta való alakját egy húsevő virág volt ami más virágok alakját veszi fel, hogy magához vonzza a bogarakat és a mérgével feleméssze őket. Amennyiben hozzáértél volna nagy valószínűséggel téged is megmérgezett volna és a méreg a véráramodba kerülve egy órán belül végzett volna veled. Körbenéztél, hogy megköszönd a megmentődnek, de már nem volt sehol ahogy jött úgy el is tűnt. Már csak hazafele kell venned az irányt és odaadnod a holdvirágot apádnak.

Elhatározásra jutottál és követted a farkast. Lassacskán kiértetek a sűrű növényzetből és egy nyílt tisztásra értetek ami tele volt gyönyörűen pompázó holdvirággal. A farkas felemelte bal mancsát és a virágokra mutatott, majd leült és várta, hogy kitépjél annyit amennyi csak jól esik. Nem is haboztál sokat hallgattál farkas komára és leszedtél annyi virágot amennyire szükséged van, majd elindultál vissza a táborhelyedre. A farkas lefeküdt sátrad előtt te pedig a sátorba és aludtatok mint a bunda. Másnap reggel összepakoltál és még egyszer megnézted azt a virágot amire morgott a farkas. Döbbenten vetted észre, hogy az életed ezennel egy farkas mentette meg. A virág mi mostanra megmutatta való alakját egy húsevő virág volt ami más virágok alakját veszi fel, hogy magához vonzza a bogarakat és a mérgével feleméssze őket. Amennyiben hozzáértél volna nagy valószínűséggel téged is megmérgezett volna és a méreg a véráramodba kerülve egy órán belül végzett volna veled. Körbenéztél, hogy megköszönd a megmentődnek, de már nem volt sehol ahogy jött úgy el is tűnt. Már csak hazafele kell venned az irányt és odaadnod a holdvirágot apádnak.

Kensei egy kicsit egyedül akart maradni, talán a túl sok hirtelen történt eseménynek köszönhetően. Abban biztos, hogy valahol össze kell szednie a gondolatait, hogy mi lesz a bosszújával, Yun-al, na meg persze ezzel az egész misszióval, amit a nyakukra sóztak. Nem mintha lenne belőle valami is. Már eltökélte, hogy nem hajlandó ebben részt venni. Kumogakure pusztulását akarja, de nem úgy, hogy ő közben egy taggal harcol csak. Nem, ő az egész falut személyesen akarta a porba dönteni, de sajnos ez nem következhetett be. Nem is fog egy ideig, de hát erre a dologra készül egész életében, és még bizony erősödnie kell. Elhagyta a bázist, és egyenesen az erdők felé vette az irányt. Ugrálva egyik ágról a másikra feledkezhet gondolataiba. Ilyenkor nem is számítana az ember társaságra. Nem is csoda, Kensei nem lesz nagyon elragadtatva, hogy pont most fut össze valakivel. Oga-t pillantja meg a távolban, bár tudhatta hogy csapattársa vár rá, hiszen hallhatta Koike ugatását, csak úgy visszhangik tőle az erdő. Leugrik a fáról a férfi, amikor már elég közel ért, úgy közelíti meg Oga-t.
Látja, hogy Koike, morog, és ugat rá, de őt nem különösebben zavarja. Már hozzá szokhatott vadabb állatokhoz is az erdőkben, különösképpen, hogy elveszett shinobi.
- Látom nem csak én akarok egyedül lenni. - mosolyog egy kicsit gúnyosan. Provokálni akarná társát? Ugyan már csak mérges, mert ezek szerint mégse tud egyedül lenni. Nem elég, hogy a bázison lévő Bishamonosok felhúzták. Kurono-val az élen... Az a kis takony nem tudja hol a helye. Azt hiszi erős, pedig még nagyon sokat kell tanulnia. Példaképp sokkal kevesebb harci tapasztalattal is rendelkezik, mint bárki más az Aka-Bara-ban. Kensei utálja az ilyen fenhélyázó alakokat.
- Csak nem vesztetek össze Shion-al? Mert észrevettem, hogy mennyire figyelted. Legközelebb egy kicsit óvatosabban bámulj egy nőt, talán emiatt utasított vissza. - próbál jobban gúnyolódni, meg talán egy kicsit ki is okítani Oga-t a nő ügyekről. Volt már egy jó pár csaja, így nyilván-e téren is szerzett már valamennyi tapasztalatot. De nyilvánvaló, hogy ezzel most csak idegesíteni akarja társát.

Már talán Oga is hozzászokhatott Kensei viselkedéséhez, hiszen szereti az embereket felhúzni. Természetesen őt is fellehet, nem egy dologgal... Ami furcsa, hogy mindig ellenezte a hirtelen haragot. Mégis mindig sikerül dühbe jönnie. Hacsak Yun-al, vagy a a klánjával kapcsolatos dolgokat feszegetik. Na és, hogy szánalmas lenne-e Kensei? Hát miért is lenne? Szeret viccelődni az igaz, néha a legrosszabb helyzetekben talán. Viszont amikor például a tanács ignorálta őt, nos hát... Direkt vetett be egy poént, hogy visszaszerezze egy kicsit a társaság figyelmét. Az már mellékes, hogy Yun amiatt meg mérgesedett rá, de hát van ilyen.
- Tudod a modorod irányomba se változott. Nem is csodálom, úgy emlékszem, hogy régen megütöttelek... áhh... igen, azt hiszem az te voltál. 7 éve volt... Ugye milyen gyorsan telik az idő Oga? De te mégis mindig ugyan olyan maradsz... - mosolyog ördögien, ahogy most nem csak arra célzott, hogy társa modora nem változott. Látta Oga-t mostanában harcolni, de egyelőre a sikerét csak puszta szerencsének ítéli, nem többnek. Tisztán, és érthetően még mindig lenézi Oga-t. Be is fejezi most a mondókáját, többre nem is akarja méltatni a múltat, csak figyel. Persze megint csak provokatív megjegyzést kap, és nem is akármilyet. A férfi keze ökölbe szorul, tekintete ördögire változik, ahogy egyre jobban csak feszül a dühtől. Emlékeztetnie kéne magát, hogy a nyugalom fontos erény, főleg a harcban. Nem szabadna őrült dühvel fejjel rohannia a falnak. A legtöbb shinobi így szokta ott hagyni a fogát. Így meglepően egyelőre nem mozdul semmit, csak próbál nyugodtan válaszolni.
- Szóval én reménytelen, és szánalmas vagyok, mi? Érdekes... De nem vártam, hogy egy kis senki mondjon ilyet nekem. Van egyáltalán fogalmad arról, hogy mégis kivel beszélsz? - szeme bezöldül, ahogy megjelenik benne a Midoriryugan. Genjutsu-val próbálkozna? Áhh... ugyan, egyelőre csak egy kicsit megpróbálja beijeszteni Oga-t. Nem is méltatja társát annyira se, hogy a genjutsut aktiválja.