Erdőségek

/Matsudaro Kitsumo/
Kitsumo Mit sem sejtve ballagott a felső szentély felé amikor hirtelen hat nagydarab férfi termett közvetlenül előtte. A hat férfi egyforma ruhát viselt és egyforma harci páncél volt rajtuk. Arcukat különféle állatokat mintázó maszkok takarták, hátukon pedig egyforma katana díszelgett. A hat idegenben A ruhájukon, és némaságukon kívül még egy apró mégis jelentős közös tulajdonság volt felfedezhető. Mégpedig nem más mint maszkon lévő egyforma minta. Ami azt jelezte, hogy mind Kirigakure shinobiaji. Miután Kitsumo feleszmélt az őt ért hirtelen sokkból a legnagyobb termetű idegen előrelépett és egy kellemesen mély hangon így szólt hozzá. -Matsudaro Kitsumo! Üdvözlöm! Mi a Kirigakuree Anbu osztaghoz tartozunk. Én vagyok a csoport vezetője. Rólam és a tagokról több ne érdekelje! Mit gondolom tudja a shinobi nemzetek hadi készenlétben állnak. Ezért Kirigakure kénytelen felkészülni az esetleges háborúra. A háború véres küzdelmei sebesültekkel járnak és a sebesülések általában fertőzéssel és halállal. Ezért mi azt a feladatot kaptuk, hogy keressük meg önt és kísérjük el a láp országába ahol a ön mint szakértő rengeteg orvosok által használt növényre lelhet. Ránk mint testőrségre azért van szükség mivel a láp országa hemzseg a fenevadaktól és akár ellenséges ninja támadásra is lehet számítani, sőt a banditák támadása sem kizárt. Amennyiben vállalja a kockázatot mi elkísérjük otthonába ahol összekészülhet majd útnak is indulhatunk.- A gyors tájékoztató után az osztagvezető türelmesen várta Kitsumo válaszát.
/Ide kérek egy postot majd a kikötővárosba egy nyitást kérek köszönöm./

//Tenshi//

Egyenlőre nem találsz semmit minden csendes és nyugodt. Kora délutáni idő és a napsütés ideális lenne egy kis romantikus sétához. Persze ha úton álok vagy jelenesetben vadak támadására vágysz. Le nyugvó napban lágy szellő borzolja a fák lomb koronáját. Néha egy motoszkáló állat hangját lehet hallani az avarban de egyenlőre semmi több. Ahogy haladsz előre az úton pár méterrel előtted egy nyúl rohan át keresztbe az úton.
Mintha valami meg moccant volna az egyik fán. Levelek halk zizegése ami nem lehetett a szél műve. A távolból elnyújtott vonyítást halassz.
Amihez csatlakozik még kettő hasonló hang. Mind három tele fájdalommal és haraggal. Még mesze vagy, hogy láthasd a hang forrását, de legalább már tudod mivel is lesz dolgod.

//Mei samaaa//

Sétálok, sétálok, de nem tőrténik semmi. A szél nyugodtan fújja az arcom, még mindig semmi. ~ Ez nyugtalanító.~ Gondolkodom, de ha jobban belegondolok akár egy romantikus sétának is megfelelő hely lenne, már ha nem tudnám, hogy mért is vagyok itt. Elvileg utónálók és vadállatok támadják meg az itt áthaladni akaró lényeket. Legyen az ember vagy állat. Igazából még mindig nem történik semmi, de egyszercsak valami furára leszek figyelmes. Mintha megreccsent volna egy faág és ahogy hallom a lombok is susogni kezdtek, ami nem lehet a szél miatt, ugyanis jelenleg szélcsend van. Aztán valaki vagy valami fájdalmasan vonyít a távolban. Ilyen távolságról képtelenség megállapítani, hogy mi az. Az idegeim pattanásig feszülnek és reménykedem, hogy nem most akarnak megtámadni. Másik két hang is csatlakozik az elözőhöz. ~ Most mi legyen. ~ A kések még mindig a kezembe vannak és várom a támadást.

//Tenshi//

Ahogy sétálsz és egy lejjebb logó fához érsz szinte a frászt hozza rád valaki. Idegeid pattanásig feszülve és még egy hirtelen meg jelenő alak. Aki előtted log fejel lefelé a fán. Sőt mi több hirtelen jelent meg abban a pillanatban mikor lehunytad a szemed, hogy jobban tudj összpontosítani.

Fehér haj, fehér bőr érzelem mentes halott szemek. Alakra teljesen átlagos semmi különösebb nincs benne. Az aurája a chakra amit viszont érzel az hideg. Még is olyan heves és sötét, hogy eltudná emészteni az egész falut.
- Szega húsi. Na ne rémüldözz.
Rád szol hisz biztosra veszi még ha véletlen nem is mulattatod de meg lepődtél, vagy esetleg meg is ijedtél hirtelen meg jelenése miatt.

A hangtól még mindig kiver a víz, de túl kell tennem rajta magam. Ahogy Haladok befelé hirtelen egy alak tűnik fel egy alacsonyan lógó faágán. És mivel nekem a szemem épp be volt csukva, így még meglepőbb volt. Fehér haja, fehér szeme volt. Tökéletesen érzelemmentes tekintet, még egy mosoly se. Alakra akár a városban is elmehettem volna mellette, fel se tűnik, hogy shinobi, de a kisugárzása hideg. Amikor rám köszön egy pillanatra kiráz a hideg. ~ Tudod kit husiz és különben se rémüldözök, csak nem szeretem, ha a semmiből előtünik bárki is, amikor koncentrálok. ~ Húzom fel az orrom és teszem keresztbe a kezem. Szabályosan duzzogni kezdek.
- Ki vagy te? - kérdezem és várom a válaszát.

//Mei sama//

- Az vagyok akit kirendeltek a meg figyelésedre. A nevem nem számít, nem szükséges tudnod. Elég ha annyit tudsz, hogy itt vagyok és figyelem hogyan is oldod meg a küldetést. - mondja a senseim. ~ Na szép. legalább egy nevet mondhatna. ~ Leugrik a faágáról, amin eddig lógott, majd a levegőbe szagol és közli, hogy valaki jár a közelben. ~ Ezt én is érzem, bár én nem az orrommal. ~
- Nos mi lesz? Lemerevedtél és meg futamodsz vagy teljesíted a feladatod? - Próbál meg bíztatni, nem túl kedvesen. ~ Egy lánnyal nem így kell bánni. Bunkó! ~ Erre én is dúzzogva válaszolok.
- Már hogy a fenébe ne teljesítem. Az az álmom, hogy egyszer beléphessek a Bishamonba, pár állatkától nem rémülehetek meg.
A szél még mindig fúj, engem egy kicsit megborzongat. ~ Remélem hatással volt rá a beszédem. ~ A nap is kezd egyre lejjebb csúszni a nyugati égbolton, körülbelül másfél óra lehet még, így hamarosan valami szállást kell találnom, ahol meghúzom magam éjszakára. A vonyítás újra felhangzik, de mostmár közelebbről és mintha valaki hangos kiabálása is vegyülne a fájdalmas hangok közé.

//Tudom, hogy itt nem vagyok senki és jogom sincs hozzá, de 4 óra irodalom érettségi után szemet szúrt. Hol E/3-ba, hol pedig E/1-be írsz. Szerencsére nem egy poszton belül váltogatod, csak két poszt között, de ha nem lennék túl a felvételi első részén, akkor ezért nem is írnék, mert igazából nem zavar, csak megjegyzés.//

Most jött egy hosszabb monológ a szokásos dolgokról, hogy teljesítsek, meg a küldetéseket hajtsam végre hibátlanul. Blabla. ~ Nem vagyok kislány! ~ Ami végképp felbosszantott, hogy közölte velem, hogy várja a következő lépésem, mert ő nem fog segíteni. ~ Előbb halnék meg, minthogy segítséget kérjek egy ekkora tuskótól. ~ Végig gondoltam a lehetőségeimet, majd a késeim az egyik fegyvertokba raktam. Kerestem egy fát, lábamba chakrát irányítottam, majd felmásztam az élőlényre. Elkezdtem a hang irányéba futni, miközben hátra- hátra néztem, hogy követ-e tapló sensei. ~ Bár kit érdekel, hogy mit csinál! Nekem a feladatra kell koncentrálnom. A mizukage számít rám! ~ Próbáltam figyelni a hangokat, miközben én a legkevesebbet próbálok kelteni. Ha már nagyon sötét lesz, akkor körbenézek, hátha van elég ág, hogy itt valami alvóhelyet csináljak. Ha nincs, akkor valami bokrot keresek. Végső esetben 4 fa közé a dróthuzallal magam alá egy háló formát csinálok és ágakkal lefedem, hogy úgy nézzen ki, mintha csak sűrűbb lenne a lombkorona, így nem láthatják alulról, hogy ott alszom. Takarónak pedig a kimonómat. Kihasználom, hogy Miya itt van a hátizsákomba, az estére mindenképp kiengedem a hátizsákomból és őrszemnek használom és reménykedem, hogy senki nem támad meg. Ha a mester ezért megszid, amit kötve hiszek, akkor közlöm, hogy én is ember vagyok és nekem is szükségem van pihenésre. Körbenézek és várom az ihletet, hogy mi legyen.

Előzmények

A rizs ültetés szerencsére gond nélkül sikerült, és a technika megfigyelésének köszönhetően gyorsabban is végeztem, mint a többiek, bár ebben nem volt semmi meglepő, kétség sem férhetett hozzá, hogy én vagyok köztük a legjobb. Miután megkaptuk a fizetségünk ránk eső részét, tovább mehettünk, bevéve magunkat az erdőbe. Ha jól emlékszem most jön a Csipkebokor vessző. Az odavezető úton még mindig ezen morfondíroztam, ám a megérkezéskor kellett konstatáljam, hogy ez is Pinou mester egyik rossz tréfája volt. Rémlik is, hogy annak idején a nevelőotthonban a gyerekek valami hasonló szójátékot játszottak...azt hiszem, egy-megérett a megy, kettő-csipkebokor vessző...hogy az a...
A Sensei üdvözli a vadászokat, kik hozzá hasonlóan vicces kedvükben vannak, jól ránk ijesztenek, még bele sem kezdünk a feladatba, máris elijesztettünk volna egy vadat. A feladat ismét egyszerű, ám ennek a kivitelezése bonyolultabb lesz. Miközben Észak felé vesszük az irányt, fejemben már körvonalazódik a bomba biztos terv. Ha mindenki azt csinálja, amit mondok, nem lesz gond.
Pinou ismét megmutatja mekkora nem törődöm, hát igen, nem hinném, hogy egy 300 kilós, másfél méteres vadkan befogása E szintű küldetés lenne, de sebaj, megoldom a segítsége nélkül is.
- Nos, akkor lányok, fiúk, íme a tervünk. Maru, ha jól tudom, értesz az állat ninjutsukhoz, gondolom nem véletlenül van veled az a kutya. Ti lesztek Miruval az orrunk. Liomei te leszel az őrszem, míg elkészítem a csapdát. Ha bármi gond adódna, kiáltsatok, és míg el nem halad a vadkan, a fákra ugrunk. Ott biztonságos. - Magyaráztam nekik, majd nem is késlekedem, belekezdek a csapda elkészítésébe. Egy vastag, terebélyes farönköd fogunk használni, amit kötelekkel erősítünk az egyik fára, hogy az, a kellő időpontban, a kötél elvágásával egy megadott irányba lendüljön. Ha nem találunk akkorát, amekkora kellene, akkor kisebbekkel dolgozunk, összekötve őket, egy szép kötegbe, és azt húzzuk fel a fáig, majd azt megkötjük. Kiszámítom az irányzékot, és a becsapódás helyére Kunai-mal vakarok egy x-et a talajba. Oda fogok majd állni én. Liomei lesz az, aki elvágja a kötelet a megadott időpontban, míg Maru lesz a csali.
- Maru te leszel az első számú csali, míg én a második. Az lesz a dolgod, hogy Miruval kiszagold a célpontot, és idecsalogasd hozzánk. Ha gyorsabb lenne nálad, használd a Fürge test technikát, és ha már érzitek a szagunkat, rikkants, hogy közeledsz. Én itt fogok állni a kijelölt helyen, és mikor Maru te felkapaszkodsz arra a faágra. - Mutattam a távolban lévő, el sem téveszthető ágra. - Én kivárok az utolsó pillanatig, majd jelt adok, ami egy füttyentés lesz. A füttyentésre Liomei elvágja a kötelet, én pedig egy Testhelyettesítő technikával a fára mászok. Így a vaddisznó nem áll meg, míg "engem" fel nem öklel, közben pedig elállom a rönk látási szögét, így valószínűleg meglepetés lesz, és agyon üti a malacot, vagy legalább is, eszméletlenné teszi. Ha mindenkinek érthető a terv, akkor vágjunk bele. - Mondtam, majd odalépkedtem az általam megjelölt x-re.
- Nem tetszik ez nekem. - Rázta a fejét Maru, de mivel stratégiailag ő a legmegfelelőbb arra, hogy megtalálja a vadkant, nincs más választása. Elindul, elveszve a sűrűben. Látom Liomei-en is az aggodalmat, de biztonságosabb ez a módszer, minthogy harcba szálljunk vele. Innentől nincs más dolgunk, mint várni Maru és Miru közeledését, és rikkantását, majd kezdődhet a csapda ala Tano a megbeszéltek szerint.

//Off: Bocsi, csak gondoltam etikusabb, ha rád bízom a csapda sikerességét, minthogy én kijátsszam.//

* Kutya cica mérési hiba*


Nem szolok semmit és nem is cselekszem csak követlek. Természetesen távolról figyelem minden mozdulatod. Így az egész gyakorlatilag önálló küldetésnek minősülhetne.
Lepihensz hát legyen egy közeli fa ágról figyelem mozdulataid. A gyorsan össze tákolt alvó helyet... Nem is rossz sőt elégé ötletes kis pihenő hely. Míg elő készülsz egy ágon guggolva kémlelem a környéket. Lehet a jellemem olyan amilyen de egy felügyeletemre bízót Genint mégsem hagyhatok meg halni, vagy igazi veszélybe kerülni.

A nap lassan egyre lejjebb kúszik az égen és lassan besötétedik. Mid végig érezheted, hogy valaki figyel és szemel tart egész éjjel.

Sikerült valami alvó helyet összetákolnom, így miután végeztem gyorsan felmértem a lehetőségeim a menekülésre és a környezetembe megpróbáltam felmérni a chakrákat. Remélem a senseién kivül nem találok mást. Ha valóban nem, akkor nyugalomba helyezem magam és éber álomba merülök. Valamiből készítek egy tálat, amit támadás esetére vízzel töltök meg, hogy egyből a rejtöző köd jutsuval el tudjak menekülni. Amúgy se tudnék nyugodtan aludni, mert érzem, hogy a mesterem figyel. Ha az éjszaka folyamán nem támadnak meg, akkor reggel remélhetőleg kipihenten ébredek és folytathatom az utam, hogy megtaláljam a vadállatokat vagy a rablókat, akik itt tanyáznak. Ha viszont az éjszaka folyamán megtámadnak gyorsan felkapom a hátizsákom és a kirigakure no jutsu segítségével zavarom össze a támadókat, onnan pedig majd meglátjuk.

Előzmények

A menet végül elindult, mindenki a helyére került, és gond nélkül meneteltünk az erdők felé, a lehető legrövidebb utat célbe véve. Természetesen az első napon nem számítottam támadásra, hiszen nem bolond senki, hogy még a falu határának közelében essen neki a karavánnak, így valamelyest nyugodtan telt el a nap. Pinou Sensei ki sem bújt a sátrából, míg a geninek, beleértve engem is, a helyünkön ültünk várva, hogy történjék valami, de szerencsére hamar elért minket az este. Viszont az erdő közepén, éjszaka jobban nyitva kellett tartanunk a szemeinket, s habár elfogadtuk a kereskedők által felkínált ételt, felváltva étkeztünk.
Mikor mindenki végzett a vacsorával, és nyugovóra tért, egy gyűlést szerveztem a csapaton belül, a középső kocsi tetején, hol jól beláthattuk a területet, és ha támadás érkezett volna is, nyomban tudtunk volna rá reagálni.
Az út folyamán, mivel volt időm, terveket kovácsoltam támadás esetére, s számításba kellett vegyem a kocsikat, a kereskedőket, és a környezetet, mint tényezőket, így összesen öt terv kivitelezésére maradt időm.
Maru igen fáradt volt, míg Liomei lelkiismeretesen próbált figyelni, ez azt jelenti, hogy a lány útközben elszunyókálhatott, de nem szólok érte, hiszen nem történt belőle probléma.
A gyűlés egy órát vett igénybe, remélhetőleg mindenki megértette a feladatát, ha esetleg támadás következne, úgy silabizáltam ki a védelmi megoldásokat, amilyen környezet várhat minket. Folyópart, erdőség, tisztás. stb.
Mikor végeztem még utoljára számon kértem őket, főleg Maru volt nekem gyanús gyakran le-le csukódó szemei miatt.
- Akkor mindenki megértette a terveket, és a vele járó jelzéseket? - Kérdeztem ismét szigorú tekintetemet Maru-éba fúrva.
- Igen, hagyjál már mostmár aludni. Aludni, aludni... - Nyögte ki, ásítva egy hatalmasat.
- Rendben, akkor mond el, ez mit jelent? - Mutattam neki egy kettest, mire ő bólintott, nagy levegőt vett, majd elkezdte sorolni a terv mibenlétét.
- A kettes félrevezető taktika, a lényege, hogy míg a kereskedők biztonságban bemenekülnek a kocsikba, addig te felugrasz a középső kocsira mutatva, hogy milyen elszánt, és erős vagy. Én, ekkor megrántom a nadrágszárad, hogy védj meg, mert félek, erre te eljátszod, hogy a nyílvessződ célt tévesztett, és egy tőlük távol eső fára lövöd ki. Itt a következő fázis, vagyis a megtévesztés, mi gyengék vagyunk, ők erősek. A második nyílvessződ egy megjátszott remegés miatt megy egy ellentétes irányba, s remélhetőleg nem veszik észre, hogy mindkettő végén dróthuzalok vannak felerősítve. Liomei és én a drótokkal ellentétes irányba szaladunk, én az utolsó kocsi felé, ő az első kocsi felé, ezzel a átlendítve egymáson a huzalokat, fogságba ejtve az ellenfeleket, és onnantól neked már csak le kell őket lődöznöd. - Magyarázta el, már szinte csukott szemmel.
- Remek, és melyik színtéren alkalmazzuk ezt a tervet? - Kérdeztem vissza.
- Erdős területen. - Válaszolt.
- Rendben akkor éjszakai őrség is lesz, Liomei kezdi, amiért ennyire kipihent. - Válaszolom oda kurtán a lánynak, aki zavarában elpirul, majd nevetve bólogat, közben simogatva tarkóját.
- Én és Maru alszunk egyet, két és fél óra múlva váltás, és én jövök. Utána pedig Maru. - Mondtam, majd úgy is tettünk, ahogy utasításba adtam. Az éjszaka is eseménytelenül telt, kellemetlen volt kétszer két és fél órát aludni, de nem bíztam Maruban, így engedtem neki, hogy had aludjon öt egész órát, mielőtt őrségbe állna.
Reggel még mindig Pinou nélkül folytattuk utunkat, ami engem igazából nem zavart, más se kellett volna nekem, mint az ismételt baromsága. Ugyanúgy foglaltuk el helyeinket a kocsikon, mint ahogy tegnap, s miután elhagytuk az erdőséget, nyugodtabban pihenhettem a kocsi tetején.
Dél körül járhatott az idő, mikor kiértünk egy tisztásra, arra a helyre, ahol a legkevésbé vártam volna támadást, de mégis megtörtént.
Miru, Maru kutyája már a hatalmas területre érkezéskor ugatni kezdett, mire mi felfigyeltünk, így nem ért meglepetésszerűen a támadás, mindenkit időben be bírtunk terelni a kocsikba. Amint mindenki elbújt, felmutattam egy számot, mire Liomei egyből bólintott, viszont Maru sokat ki várt a helyeslés előtt. Nem tetszett ez nekem, végül mindenki elfoglalta a helyét. A támadók természetesen a kocsik tartalmát kívánták, ami nem is volt meglepő, de mivel a hármas számot mutattam fel társaimnak, a követelésüknek egy kis ideig eleget teszünk. Én a középső kocsiba futottam be, Maru és Miru az elsőbe, míg Liomei az utolsóba. Berohanásomkor mindenkit nyugalomra intettem, sem az életüket, sem pedig a tartalmat nem kell átadniuk, már, ha be jön a tervem...de már megint, mit beszélek, persze, hogy bejön a tervem.
Egy kisebb ládikát kerestem, s ha megtaláltam, kiöntöttem belőle annak tartalmát, s egy robbanó cetlit ragasztottam a belsejébe. Kitömtem néhány nehezebb kővel, Liomei is így tett, mire Maru látszólag üres kézzel várta a jelzést, persze erről még ekkor nem tudtam. Ő a megbeszéltek helyett Miruval a kutyával egy másik tervet követett, a kutya felvette gazdája alakját, és így várták a jelzést. Én alakváltó Jutsut alkalmaztam kölcsönvéve az egyik Kereskedő külsejét, mint ahogy Liomei is ezt tette, és remélhetőleg Maru is, majd egy füttyentést követően kikászálódtunk a kocsik rakteréből.
Körülbelül húszan lehettek, teljesen körbevéve a kocsit, ami két oldali elosztásban tíz-tíz ember. A tervnek úgy kell lezajlania, hogy a robbanócetlis ládákat odahajítjuk az útonállóknak, mire ő remélhetőleg nem sok IQ-val megáldva megközelítik azokat, s ekkor aktiválva azok nagyot robbannak. Kihasználva a fejetlenséget, ismét alakváltó Jutsut alkalmazunk, felvéve az egyik rabló külsejét, és közéjük keveredve szépen leverjük a maradékot. Oldalra néztem, és helyeslően bólogatva láttam, hogy Liomei is felvette az egyik öreg alakját, de a másik irányba tekintve szinte elszörnyedve konstatáltam a tényt, hogy két darab Maru tápászkodott fel a kocsi tetejére, ráadásul üres kézzel. Nem baj, nem szabad kiesnünk a szerepünkből, tehát belekezdtem a hamis mondókába.
- Itt van minden pénzünk, kérlek ne bántsatok minket, az áru jelentéktelen, a ládákban ládánként öt ezer Ryu van. - Mondtam öreges hangszínnel, majd Liomei az egyik oldalra, míg én a másik oldalra dobtam a ládákat, bár már ekkor feltűnt nekik a két hasonló fiú feltűnése. Ha sikerül a terv, és a fickók beveszik a trükköt, akkor odalépnek a zsákmányhoz, aktiválom...mi a franc? Maru elindult a kocsiról körkörös irányba, míg Miru a kocsik másik oldalán tett ugyanígy. Maru te ütődött, az a négyes terv! Tudtam, hogy nem figyel, nem baj, nem baj, gyorsan Liomei felé mutatom a hármast, s utána egyből a négyes kézjeleket, hogy értse, kombináljuk a terveket. Mire észreveszik, hogy Maru és Miru elindult a drótfonállal, én és Liomei aktiváljuk a robbanójegyzeteket, remélhetőleg ezzel felrobbantva a ládákat.
A Négyes terv lényege, hogy füstbombákat dobtunk volna az ellenfelek közé, így azokat megtévesztve Maru-t és Mirut sebességének köszönhetően útnak bocsájtottuk volna egy tíz méteres dróthuzalokkal, ami a magas fű miatt alig észrevehető lett volna. Lefutottak volna egy kört, és a drót másik oldalát Liomei és én fogtuk volna meg, és ellenkező irányba kezdtünk volna el vele futni, folyamatosan bekerítve az ellenfelet, és mikorra már kapcsolhattak volna a füstben, annyiszor körbefutottuk volna őket, hogy már a drót teljesen körbeért volna, csapdába ejtve a bandát. Persze, igen, ez a magas füves mező, rét esetén alkalmazandó terv lett volna, de tudtam, hogy Maru már félálomban volt, mikor magyaráztam a lényeget. Nem baj, mint már említettem követjük a tervet. A robbanást követően alkalmazzuk Liomei-el az alakváltó Jutsut és felvesszük az ő alakjukat, majd a lány Miru huzalát viszi ellenkező irányba a kocsi másik oldalán. Így a kocsi mindkét oldalán futunk a dróthuzalokkal, míg remélhetőleg ellenfeleink rendezgetik soraikat. Mivel Maru már gyorsabban körbeért, a másik oldalát megfogva a Fürge test technika Jutsu segítségével a lehető leggyorsabban indultam meg az ellenkező irányba, remélve, hogy bejön a terv, és hamar közrefogjuk őket. Eztán felfutottam a kocsira, hogy megnézzem Liomei és Miru munkáját, és ha mindenki megvan, jó szorosra húzzuk a dróthuzalokat. A maradékot, ha még nem vették észre az alakváltó Jutsu turpisságát, egyesével leütögetjük, ha viszont lebuktunk, megpróbálom a legprecízebben lenyilazni őket. Lábra célzok mindenki esetében, precizitás a vérengzés felett.
Ha a terv nem sikerülne, és már az elején megbuknánk, a robbanást követően füstbombákat dobunk közéjük, és felvéve alakjukat nyilak, és Kunaik segítségével elintéznénk őket. Bármi történjék, nincs szükségünk Pinou segítségére, nélküle fogjuk megoldani az ügyet.
Ha bármelyik terv beválna, az egyik oldalon Liomei és Miru, míg a másikon Én és Maru tartjuk sakkban a banditákat.
- Egy jó stratéga ismérve a második támadás álcázása egy kamu támadással. Na most csicseregjetek, ki küldött titeket, és honnan tudtátok, hogy ma itt fog elhaladni a karaván? - Próbáltam faggatni őket, íjamat végig az arcukba tolva, hogy azért érezzék nem üres szavakat beszélek a levegőbe. Biztos kifáradok ennyi Chakra használat után, így két lihegés között váltogatom a célpontokat. Ha valaki gyanúsan viselkedik, elé lövök egy sima nyílvesszővel, s ha ez nem ijeszti meg, ilyen a világ, őt is lábon lövöm.
Ha a terv egyáltalán nem jön össze, s a második vészterv is csődöt mond, négyszög alakzatba állunk várva a támadókat, figyelve társainkat, ha segítségre szorulna kisegítsük, a négyszöggel elég nagy területet tudunk lezárni. Egységben az erő...



//Maga a terv, Miru kék, Maru a bordó, Tano a zöld, Liomei a rózsaszín. (Ezentúl írásban is így különböztetem meg őket). Maru a kocsik felső oldalán fut, velem, míg Liomei az alsók oldalán csinál kört, Miruval. A cél, hogy körbeérjünk a dróthuzalokkal, ezzel csapdába ejtve a banditákat. Remélem így érthető.//

Az éjszaka közepén hirtelen hangok ütötték meg a fülem. 2 férfi és 4 kutya. ~ Ez nem valami kecsegtető. Felkaptam a kardjaimat, majd előkaptam a késem, amit a beteg csajszitól vettem el és miután felmértem, hogy mekkora a chakraszintjük, remélve, hogy nem nagy, megpróbáltam lenézve eltalálni az egyik kutyát. Bármi is történjen utána felkapom az egyik füstbombát és a banditák közé dobom, remélve, hogy nem ninják. Ha a füst rendesen szétterült, akkor felkapva a vizes edényemet, amit tegnap barkácsoltam lemásztam a fa törzsén a földre. Ha sikeresen lejutottam a fáról, akkor lerakom a tálat, majd aktiválva a néma gyilkolás technikáját az egyik férfit vettem célba. Ha sikerül megtalálnom valamelyiket, akkor megpróbálom hasba szúrni. Ha sikerül és emberünk összegörnyed, akkor egy felülről érkező szúrással megölöm, vagyis remélem sikerül. Ha nem sikerül, akkor hátraugorva újra támadok. Ha közben a kutyák is megtámadnak, akkor egy fára mászok fel és shurikennel megpróbálom jobb létre szenderíteni őket. Ha sikerül, akkor a másik pasi ellen megyek. Ha közben felszáll a füst, akkor aktiválom a kirigakure no jutsut, amit addig tartok fenn, amíg én akarom. Ha létrejött a jutsu és a kutyák is kimúltak, akkor a másik célpont ellen indultam. Kikapom a hátamon lévő tokból a fuuma shurikeneket és elhajítottam őket a célpontom felé, a Kage Shuriken no Jutsu // Árnyék Shuriken Technika használatával felturbózva. Ha sikerül, akkor megnézem, hogy a másik él-e még, ha nem, akkor kivégzem őt is. Ha nem sikerül eltalálnom, akkor a reakciótól függően fogok támadni.

Mivel sima emberkröl volt szó, csak kardal és kutyákkal nem volt nehéz dolgod. Kevesebb taktikával és chakrával is nyerhettél volna.
Viszont kicsit túl figuráztad és a dolog elhúzódott. Sensei közbelépet az egyik férfi mögött jelent meg. Akit te nem vetél észre, hisz nem mérted fel terepet jol. Két sima ember elbánik egy kereskedővel, kereskedőkel is akiket általában nem 2 ember kísér útján testőrként.
Anyit látsz, hogy az eddig veled bunkón és hidegen viselkedő jounin egy megjelenő alak mögé kerül. Az illető egy szökőt ninja lehetett vagy valami hasonló. Meglepetés szerűen támad és kiserőd nem lép közbe most halót lennél. Ehelyett azt látod, hogy a férfi mellkasán hatalmas nyitott seb és abból egy kéz nyúlik ki miben még dóban kettőt egy szív.

Szerencsém volt, mivel mezei banditák voltak, így a kutyákat és az embereket is gyorsan letudtam, viszont nem vettem észre valakit, akit szerencsémre a sensei igen, így mire észbe kaptam már csak azt láttam, hogy a sensei keze átszúrta a férfi mellkasát és megmentőm kezében még utolsó kettőt dobban a támadó szíve. Ha már nem érzékelek senkit a közelben akkor a vezető felé fordulok.
- Sensei itt végeztünk vagy még körbenézzünk?
Válaszától függően, miután átnéztem az áldozatokat, vagy tovább megyek hátha találok még valamit, vagy elindulok hazafelé.

- Nem fölösleges körbenézni. Ennyien voltak csak, tudtuk mert már felderítők megküldték a jelentést.
Míg körbenézel sensei áldozatok ruhájába törli a kezét, hogy meg tisztítsa a tisztátalanok vérétől. Majd csak pihen a fa árnyékából figyel. Te pedig szorgos hangya módjára kutatsz fel mindent ami mozdítható.
Az eredménye meg is van a munkának találsz egy kicsi erszényt benne 800 ryuval. Örülhetsz hisz ez plusz pénz azon felül ami a küldetésért járna.
- Ideje indulni! Azokkal ott ne foglalkozz majd a természet elrendezi amit kell.
Még meg várja a mester, hogy elindulj majd mögötted lépdelve követ. Mintha ő lenne a genin és te a Jounin.

* Írj pár sósor posztot amivel lezársz mindent. Legyen benne haza felé vezető út is. Kb 25-30 sor bőven elég lesz*

// 1400 ryu amiben már szerepel a + 800 CH: +5 mivel közönséges emberek ellen harcoltál csak és azt is röviden lett le rendezve./

Sensei közölte, hogy a felderítők már küldtek jelentést arról, hogy a banditák csak ennyien voltak és fölösleges tovább keresni bárkit is, mert nem fogok úgyse találni senkit, de ha gondolom még nyugodtan nézzek körbe. Én még átnéztem egy -két sziklát és a környéket, hátha találok valamit, de semmi. Még megpróbálkoztam a chakrám kiterjesztésével érzékelni a közelben tartózkodókat, de csak a sensei volt itt. Mivel a mester, az információk és a tapasztalataim is azt mondják, hogy itt valóban nincs több dolgom és mehetek haza. Jó pár kilométert tettem meg az éjszaka folyamán, de mielőtt útnak indulnék haza összeszedem az eszközöket, amiket az alvóhelyem készítéséhez felhasználtam és a fegyvereket, amiket ott hagytam, mert nem volt elég időm felkapni. Most már tényleg mehetek haza. Először a földön sétáltam, de aztán ez túl lassúnak tünt, így gondoltam egyet. A lábamba vezettem a chakrám és felmásztam egy fára, majd elindultam ugrálva az otthonom felé. Fáról fára ugrálva egyszer meghallottam egy patak csörgedezését. Ekkor megálltam, hogy egy kicsit pihenjek és felfrissüljek. A víz valóban nagyon finom volt. A kulacsomból kiöntöttem a ki tudja mióta benne álló vízet és a forrás vizével töltöttem fel tartalékom. Miután végeztem ezzel újra chakrát vezettem a talpamba és felmásztam arra a fára, amiről korábban le kerültem és folytattam az utam. Jó sokára értem haza, mivel tegnap este is elég sokat mentem. Mivel már majdnem éhen haltam, ahelyett, hogy haza mentem volna inkább beültem egy étterembe és egy adag rament és 12 sushit rendeltem, amit rövid úton el is tüntettem a hasamba. Innen mentem haza, ahol már alig vártam, hogy végre az ágyamba alhassak. Egy gyors zuhany és pizsamába öltözés után magamhoz vettem a könyvem, de rövid olvasás után be is aludtam.

//Jiraiya-sama//

Tanulásra mindig kellemes az idő, pláne, ha azt a klánom területén kell végeznem. Korán keltem, Tien parancsára, aki nem tűrve ellentmondást, már reggel hat órára ide rendelt engem a klán kiképzőterepére, mely mellett egy kisebb patak csordul le egyenesen a tengerbe ömölve. //Tudom, hogy a mesélő dolga leírni a helyszínt, csak már megálmodtam a klánterületet is. //
Az izgalom miatt, mi átjárta testem, már fél ötkor ébredésre sarkallott, így a reggeli, és a mosakodás után, már csak felszerelésemet kellett rendbe tennem.
Már negyed órával hat előtt kinn voltam a terepen, s szomorúan kellett konstatálnom, hogy egyedül vagyok. A reggeli gyakorlatok is hat órakor kezdődnek, és Tien is pontosságáról híres, nem fog hamarabb megérkezni a megbeszélt helyre. Úgy döntöttem hát, míg nem érkezik meg, gyakorlom kicsit a vízen járás chakrakontrollt. Összeérintettem kezeimet a koncentráció eléréséhez, kizártam a külvilágot, lábamaba vezettem a chakrámat, majd elindultam. Már simán ment, pár lépés után elengedtem kezeimet, és úgy futkároztam, mint aki már vízen járva született. Persze még koncentrálnom kellett, hiszen bármiféle környezeti hatás kibillenthetett volna egyensúlyomból, és akkor a jéghideg vízben kötöttem volna ki, ázott menetfelszereléssel.
A levél már kiérkezett a Mizukage-sama-tól miszerint fontos nemzetközi küldetésre küldenek másik két Shinobi csapattársaként. Valószínűleg a raktárszigeten teljesített példásan elvégzett küldetésem okán részesültem eme megtiszteltetésben, bár zavart kicsit, hogy egy Jounint is mellénk rendeltek. A Dokujakuk neveltetésüktől fogva vezetőtípusúak, nem tűrik meg, hogy mások parancsolgassanak nekik, már ha azok nem közülük valók, rangban felettük álló méreg shinobik. Ha jól emlékszem Tokuno Feng a neve...rá kell majd döbbennie, hogy a rang nem minden egy ilyen fontos küldetésen, ha nem vág az esze, vagy olyan dolgot tesz, aminek köszönhetően veszélybe sodorja a küldetést, egyből átveszem a vezető szerepét. Ezeken a dolgokon elmélkedtem, amikor kiléptem a vízből egyenesen a partra, hiszen már csak pár perc volt hat óráig.