Erdőségek

- Köszönöm szépen, hogy segítesz nekem. A nevem Kenshiro Youma. - Szólalt meg válaszul a fiú, ki nemrég csatlakozott hozzám, s kinek valamiért eltűrtem, hogy leüljön az asztalomhoz. 
Bemutatkozott, majd folytatta a mondókáját. 
 - Téged hogy hívnak, és mi járatban vagy az eső országában. Tudod ez nem éppen egy turista barát ország, szóval ha csak átutazóban vagy akkor megértem, hogy erre vezet az utad, de ez egy elég nyomasztó hely. Hidd el nekem. - Túl sok kérdés, és talán túl hirtelen, mint a folyó, mely hömpölyög medrében, úgy áradtak a szavak a nyelvéről, bár tudhattam volna mivel jár, ha ide engedek valakit. Elég beszédesnek tűnik, velem ellentétben, így nem is méltattam nagy válaszokra, csak halkan és szavakkal feleltem. 
- Haruka...- Mondtam kissé duzzogva, s egyenlőre legyen elé ennyi, nem szeretném felfedni nevem, míg nem tudom, a nyomomban van -e valaki, vagy netalán kerestetnek-e. Igazából azt sem tudhatom, hogy ez a kölyök nem engem keres-e a szökésem miatt. De valahogy gyanítottam, hogy más célok vezérlik, nem hiszem, hogy ilyen tempó mellett bárki is utolért volna. - Átutazóban vagyok. - Fejeztem be, majd lesütöttem tekintetem. Mint, aki nem vár választ mondataira, már ha, ezek nevezhetőek annak. Legbelül őrlődtem, a két énem között, melyek mintha furcsaképpen összeillenének. Az egyik énem, maradni akart, a másik elrohanni a világ elöl, hogy soha, senki ne találhasson rá, bár talán ez a sötétebb, zárkózott énem is felengedett volna, mióta megöltem Őt, s ismét magányosan tengetem napjaim. 
- A fogadóban szálltál meg? Lehet nekem sem ártana kivennem egy szobát, csak amíg azok itt vannak. - Szólalt meg ismét, megszakítva ezzel gondolatmenetem, s vívódásom, mely sosem tűnhet el igazán. Egy kicsikét billentettem a fejem, mely amolyan igent jelentett, de nem volt időm többre, hisz a fiú már folytatta is. 
- Addig meg van kötve a kezem. Nem hiszem, hogy utánam jöttek volna, csupán csak küldetésen lehetnek errefelé, de semmiképpen sem szeretnék velük találkozni, a beszédet, pedig a lehető leginkább kihagynám. Tudod mit? Van egy jó ötletem. Ha már így megengedted, hogy csatlakozzam hozzád, had legyek a hasznodra egy kicsit. 
" Talán őt is üldözik? " - Villant be a gondolat, miközben a fiú meggondolatlanul cselekedett, s felpattant mellőlem, majd mintha felém nyúlna, s megragadta kezem, miközben érdekesen vigyorgott. Kifelé próbált vezetni a fogadóból, s bár kissé vonakodva, de nem akartam felhívni magamra a figyelmet, így vele tartottam, de egy apróbb kérdést feltettem halkan. 
- Mégis mit képzelsz mit csinálsz? - Fejeztem be, de mintha nem is figyelt volna rám, folytatta a szövegelést. - Vannak azért itt is elég szép helyek, mi lenne ha megmutatnék párat?! Gyere! - Mosolygott tovább, melytől valahogy minden egyes szőrszál a testemen az ég felé kívánkozott, s furcsán ráncolni kezdtem szemöldököm. " Mégis mit akar? Most komolyan körbe akar itt vezetni? Nem igazán érdekel a hely, csak tovább kell állnom mielőtt utánam jön valaki, s csupán pihenni akartam egy kicsit. " - Járt a fejemben, miközben mint egy szemvillanás, már ki is kiértünk a fogadóból, s a közeli folyó irányába siettünk tovább. Kicsit kezdtem ingerülté válni, de még nem mutattam ki igazán...
- Mesélj magadról egy kicsit te is! - Mondta ismét a fiú, s valahogy ez a mondat húzta meg a határt. " Ez egy álca volt nem ? Kijutottunk, miért kellek még mindig? S, miért nem engedi el a kezeim? Mégis mi ez? "- Pörögtek gondoltaim, majd kissé megrántottam a kezeim, jelezve ezzel nemtetszésem, majd megszólaltam. 
- Elárultam a nevem , s a célom. Miért kellene többet tudnod? Annál többet nem mondhatok, mint, hogy én is menekülök valami elöl. - Fejeztem be, s valahogy azon járt a fejem, ezt miért is mondtam el. - De nem maradhatok itt sokáig, megszállok ma este, de reggel indulok. - Fejeztem be, s értetlenül álltam önmagam előtt, aki valahogy, furcsán fecsegett. 
Igencsak érdekes volt a fiú váratlan közeledése, s az, hogy valahogy az álca melyet felállítottunk megszűnt létezni, mint egy pillangó, mely egyszer csak eltűnik a sűrű rengetegben. Nem tudtam mit akar, vagy mik a tervei...de tudni akarom, mi folyik itt... Mindig furcsálltam, ha valaki túl kedves hozzám... általában minden ember akar valamit...