Re: Erdőségek

**Nashimaru Shizu** Vas. Okt. 13 2019, 11:30

// Aokaze Atsushi - Családfakutatás - Első Megálló //

- Nagyon szépen köszönöm! - Válaszolok Hamosuke szavaira. Nem teljesen így képzeltem el a szerzetest. Jo-sensei után, valamiért egy perverz, szadista, és a legkevésbé sem barátságos embert festett le az agyam az ide vezető rövid utam során. Hamosuke sokkal inkább tűnt visszafogottnak, kedvesnek és nyugodtnak, de persze ha tévednék is, nem ez lenne az első alkalom hogy rosszul ítélek meg valakit.

Követve a férfit szemem hosszasan elidőzik a nyugodt és békés lakhelyén. Mély merengésem aladt kicsit váratlanul ért a kérdése, arról nem is beszélve hogy fel sem tűnt, hogy voltam olyan bunkó hogy nem mutatkoztam be neki.

- Elnézést. Shizu vagyok. - Mondom neki, ahogy követem birodalma mélyébe. - Egyébként azt hogy tetszett érteni hogy "Ezúttal szerencsém van?". Voltak már utazók akik nem járták a szerencse útját talán? - kérdezem tőle bohókásan, nem várva komolyabb választ, mindössze csak ki akartam emelni a szórordulata furcsaságát. Ahogy követem a szállásadómat a verandán, akaratlanul is szóra fordul a szám.

- Egybént mit tetszik csinálni a mindennapokban? És hogy hogy-itt él? - Kérdezem tőle, ahogy megkerüljük az épületet. Ahogy beérünk a melléképületbe hosszasan felmérem az épületet, fürdőt keresve, amit persze meg is találok. Igazából ami számomra a legjobban számított, hogy egy kellemes meleg fürdőt tudjak venni, azután pedig nekem már az sem számít ha a szabad ég alatt kell hogy aludjak.

- Yokatta!~- Kommentálom Hamosuke melegvizes fürdőre tett megjegyzését, majd kicsit megilletődve folytatom.

- De kérem Hamosuke-san, nagyon szívesen segítek bármiben, nem csak azért ajánlottam fel, hogy 'fizessek' az éjszakáért. Tényleg, nagyon szívesen besegítek bármiben, függetlenül attól, hogy önnél aludhatok-e vagy sem. - Mosolygok.

A nap további részében vagy segítek Hamosuke-nak (attól függően hogy elfogadja-e), vagy sétálok egy nagyot a közeli erdőben, Chakrával fel-fel ugorva a fákra, megtapadva törzsükön, ezen felül kijelölve egy szerencsétlenebb fatörzset kunaiok és shurikenek célpontjává teszem, illetve még vacsora előtt visszasétálok a kis faluba is, körülnézni és élvezni a szabadidőmet. Persze pénzem nincs, de egy kisebb korzózás a falucska utcáin is feldobja a kedvemet. Visszaérve vacsorára pedig, az étkezés mellett megint megpróbálok szóba elegyedni Hamosukéval.

- Itadakimasu! - Mondom élettel telve. - Még egyszer köszönöm hogy szállást ajánlott, és hogy megosztotta velem a vacsoráját! - Köszönöm meg neki még egyszer.

- Egyébként honnan valósi, Hamosuke-san? - Kérdezem meg tőle, majd mielőtt még válaszolhatna, újra elkapom a szó fonalát. - Úhh, nézze csak Hamosuke-san, ezt még nem is mutattam! - Mondom neki, majd az egyik evőeszközt ráhelyezem az orromra, majd chakrával odatapasztom, és elkezdem lóbálni azt, mintha egy elefánt lóbálná az orrát.

- Ezt a trükköt nem rég tanultam! Hogy tetszik? - Kacagok fel, majd levéve az orromról, végre enyhítem éhségemet a finomnak látszó curry-vel.

Vacsora után veszek egy hosszú és meleg fürdőt, majd álomra térek. Kicsit talán korán fekszek le, de ennek fényében korán is szeretnék felkelni, elvégre egy igen hosszú út áll előttem.

**Aokaze Atsushi** Vas. Okt. 20 2019, 22:15

// Nashimaru Shizu - Családfakutatás – Első megálló //

Miközben a szerzetes körbe vezet otthonában, kérdéseket tesztek fel egymásnak, hogy megismerjétek egymást és elkerüljétek a kínos csendet.
- Egyszerű az oka, próbálok visszafogott életet élni. És a nagy tömeget, amúgy sem szeretem. Ez az eldugott hely annak a kis falunak a közelében maga a béke szigete számomra.
Segítségedet hiába ajánlod továbbra is Hamosuke makacsul ragaszkodik korábbi kijelentéséhez. Továbbra sem fog be dolgozni.
A vacsora közben egy újabb feltett kérdéssel próbálod jobban megismerni vendéglátódat.
- Itt születtem a Tea országában, de hamar megárvultam így egy szerzetesi templomban nevelkedtem. Majd amikor 20 éves lettem elhagytam a kolostort, hogy vándor szerzetesként világot lássak. Majd letelepedtem itt. Ha már itt tartunk te honnan származol? Mi járatban vagy erre? – Érdeklődik a szerzetes.
Miután végeztetek a vacsorával és vettél egy jóleső meleg fürdőt aludni térsz, hogy holnap korán útra kellhess.

Reggel mielőtt még a szerzetes szélnek eresztene, utoljára megvendégel, egy omlett reggelivel. A búcsúzkodás után visszaindulsz a faluba, hogy onnan tovább mehess eredeti megállód Wasabi város felé. A faluból kivezető út ugyan olyan, mint amilyenen bejöttél. A település határán túl a kereskedelmi út mentén veteményesek, legelők, több hektáros búza és más egyéb kalászos növények aranysárga táblák helyezkednek el. Úgy vannak elhelyezkedve, hogy ahogy távolodsz a falutól, egyre inkább olyan növények vannak, amik kevesebb gondozást igényelnek. Míg végül újra teljesen füves síkságra vált a táj. Másfél napos utad során áthaladsz még 1-2 kisebb településen, erdőkön, kisebb lankákon.

Másnap délután 3 körül felérsz egy nagyobb domb tetejére. A szellő megsimogatja arcodat és hozza magával a sós víz illatát. Amikor letekintesz meglátod az emelkedő aljától pár kilométerre, helyezkedő várost. Ami látszatra olyan, mint a többi. Legalábbis a te irányodból. Lakó- és vásárló negyedek, itt-ott egy gyár, a település határában. De a város másik vége már más tészta. Rengeteg raktár látható, a végtelen óceánba nyúló stégek előtt. A stégek közt pedig hajók és az azokat kirakodó daruk találhatók. De azon túl az érintetlen tenger hömpölyög, aminek a szél is hozta az illatát. A látvány innen csodálatos. Érdemes eszedbe vésni. Mert ha Wasabiba érsz, talán nem találsz olyan helyet, ahol hasonlóan szép lesz a kilátás.

// Az utazás leírását nem akartam a végtelenségig húzni. Persze ha akarod te nyugodtan bővebbre veheted. De ha nem szeretnéd, az sem baj. Smile

A postot írd addig, hogy elérsz a városhatárig. //

**Nashimaru Shizu** Kedd Okt. 22 2019, 11:39

// Aokaze Atsushi - Családfakutatás - Első megálló //

- Én is hasonló cipőben járok. - válaszoltam Hamosukénak - Lehet hogy még talán korai, de szerettem volna világot látni... Így hát itt vagyok. A Füst Országában születtem, de itt, a Tea Országában nőttem fel és nevelkedtem. Elsőnek a szülőföldemet terveztem meglátogatni, de utána... Utána pedig majd amerre visz a lábam. Túl nagy a világ ahhoz, hogy egy helyen töltsem el az életemet. - Persze mondani könnyű ezt, de hazudnék ha azt mondanám, hogy esténként nem hiányzik sokszor a meleg ágyam, édesanyám forró kakaója, a húgom, apukám, vagy az otthon biztonsága.

Rövidre fogtuk a társalgást. Valószínű volt, hogy most találkoztunk elsőre és utoljára, de azért jól esett ez a kis céltalan bájcsevely, feltöltötte a lelkemet. A vacsora és a megnyugtató hosszú meleg fürdő után korán nyugovóra tértem, elvégre egy hosszú, másfél napos út állt előttem.

Másnap reggel Hamosuke még vendégül látott egy könnyed reggelivel, amit jómagam egy 'köszönöm'-től eltekintve szótlanul fogyasztottam el. A nap még csak most kezdett felkelni, de én már üdén és frissen vettem magamra hátizsákomat. Még egyszer megköszöntem Hamosukénak kedves gesztusait, majd miután még egyszer leellenőriztem, hogy mindent elraktam-e, elindultam vissza a faluba, ahonnan rátérve a főútra, folytathattam utamat Wasabi városába.

Hosszú utamat az emberi kéz munkája szegélyezte, ahogy végigtekinthettem az emberi akarat és elszántság tájat formáló munkáján. Ugyan messze álltak ezek a veteményesek a természetes látképtől, egységük és mennyiségük valahogy még így is meg tudta melengetni a szemlélők szívét. Ahogy pedig elhagytam ezeket a megmívelt földeket, rájöttem, milyen messzire is kerültem az otthonomtól. Egy rövid visszapillantás formájában sokadjára is búcsút próbáltam venni a visszafordulás gondolatától, de persze több kell ahhoz, hogy csillapítani lehessen az emberben a honvágyat, illetve tudtam én jól magam is, hogy még mindig a Tea Országának földjeit taposom, így nem mondhatom azt, hogy nem vagyok otthon. Bár rengeteg féle emberrel találkoztam már, mindannyian Teaföldiek voltak, pont olyanok, akik otthon körülvettek. Az igazi kihívás majd csak akkor kezdődik, ha átlépem a Konohai határt...

A következő másfél nap igen eseménytelenül tellett. Igyekeztem az útba eső kisebb településeken megszállni az estére, vagy ha más nem, legalább engedélyt kérni egy meleg fürdőre. Kissé irritál mikor fürdetlenül kell hogy nyugovóra térjek, de persze amióta eljöttem hazulról, többször is kellett már úgy álmodnom a szabad ég alatt.

Végül másnap délután éreztem meg, hogy elérkeztem az első mérföldkövemig. Egy kisebb dombra felmászva szimatoltam meg a sós víz illatát, melyet egyből felismertem.

- Umi da! - Szólalok fel, ahogy szemem megpillantja a gyönyörű, kavargó és gomolygó kékséget. Egy pár percre meg is állok csodállni a látképet, amihez egyébként már hozzá voltam szokva, hiszen a város ahonnan jöttem is egy tengerparton helyezkedett el. Az óceán után a város került inspekció alá, melyhez sok gondolatot nem tudtam hozzáfűzni. A szél erre vitte az emberek kiáltásának sziluettjét, és persze a szélben nem csak a tenger illata került utaztatásra, hanem a város szaga is. Úgy éreztem, talán várhatnék itt akár egy pár napot, talán munkát is tudok vállalni egy kis ryo-ért, elvégre pénzügyileg elég szűkösen állok.

Persze azt, hogy mit fogok csinálni, meddig fogok maradni, én sem tudom biztosan megmondani, hisz ködös előttem az út, de feltárni is csak akkor fogom tudni, ha belevetem magam a hempelygő rejtélybe, így egy mély levegőt véve, elindultam Wasabi városának szíve felé.

// Bocsi xD Szólj rám, ha elidőznék valamin amin nem kellene, őszintén szólva el tudnék én beszélgetni hónapokig a legjelentéktelenebb bolti eladóssal is, úgyhogy ha stagnálna a mesélés miattam, akkor tényleg csak jelezd és moderálom magam Smile

//

**Aokaze Atsushi** Kedd Okt. 29 2019, 21:18

// Nashimaru Shizu - Családfakutatás – Első megálló //

A város határában a sós óceán illatát, már alig lehet érezni nem úgy, mint a sokkal messzebb lévő dombtetőn. A város egyéb szagai elnyomják a sósvíz aromáját. A korábbi kis falukkal ellentétben Wasabiban nyüzsögnek az emberek. De hogy élettel telibb-e az más kérdés. Az utcákat járva láthatod az emberek arcában, hogy sokuk megfárad a napi monotonitásba, amit leginkább munkájuk idéz elő. Utcaseprők, erőltetett mosolyú szórólapozók és pincérek stb. A település centrumában egy hatalmas tér kapott helyet, ami elhelyezkedése miatt a leginkább dugig van járókelőkkel. Többségük nem is helyi, turisták, matrózok kereskedők. A téren kisebb mozgó étterem bódék is helyet kaptak a tömegben, melyekből finom illatok szállnak. A teret körbevevő épületek is hasonlóan az utazókra vannak szabva. Éttermek, kávézók, ajándékboltok, hotelek és más egyéb olyan üzletek, ahol az utazók a pénzüket költhetnék anélkül, hogy messzire kéne menniük. Elvégre a kikötő pár száz méterre kezdődik. Valamint hirdetőtáblák is helyet kaptak. Amit ha elolvasol meghirdetett munkákat is találsz rajtuk.
1. Kikötői rakodómunkás 500-1000 ryo/nap. A fizetés a munka nehézségétől függ. Jelentkezés a kikötőmesternél
2. Halászhajón segédmunkás, 400 ryo/nap. Jelentkezés Ichirounál a ”Vén keszeg” nevű hajónál
3. Pincér(hajón) 1000 ryo/nap +szállás +étkezés. Kizárólag hosszú távra. Jelentkezés Daisukénál a Tengeri csikó Étterem és Panzióban.
4. Pincér(szárazföldön) 500 ryo/nap +szállás +étkezés. Kizárólag hosszú távra. Jelentkezés Daisukénál a Tengeri csikó Étterem és Panzióban.
5. Konyhai kisegítő 300-400 ryo/nap munka jellegétől függően +étkezés. Jelentkezés Daisukénál a Tengeri csikó Étterem és Panzióban.

// A választás joga a tiéd, már ha elolvasod a hirdetőtáblát. És nem magadtól próbálsz felkutatni valami munkát. Következő post mehet ide: Wasabi kikötőváros Igazán nincs azzal semmi baj, ha elidőzöl bármivel. ^^ Csak feleslegesnek véltem végigírni tájleírást másfél napnyi utazásról. A helyszínek felsorolás meg még sorkitöltésre is kevés volna. //

Ajánlott tartalom