Erdőségek
+12
Kenshiro Karu
Akari Tenshi
Deidara
Jaiba Mineo
Shiruba Tsuki
Jiraiya
Hisao
Huramino Saito
Shikaku
Misaki Kiyoko
Unazaki Ashura
Shikoku Naoki
16 posters
4 / 5 oldal
4 / 5 oldal • 
1, 2, 3, 4, 5
Re: Erdőségek
Kitsune Haruka Kedd Ápr. 02 2019, 21:28
/ Kenshiro Karu /
Chizune, s te, mintha csak két test, s egy lélekként, szemtől szemben állva, míg köztetek a vöröslő démon, ki talán most…most az egyszer hibát vétett? Hibát, melyen közétek kerülve aláírta saját sorsának….saját történetének zárását, mely egyetlen lappal, egy árva szóval fejezheti be élete eddigi folyását, s talán végleg véget vethet annak…
-Saya, állj meg! Chizuval megbeszélhetnétek a dolgot, ha úgy van… - Mondtad ki a szavakat, miközben a lány köztetek helyzetét igyekezett felmérni, s lehetséges kiutat találni közületek. Mintha fejében végig csak az pörögne, hogyan szabadulhat meg innen, s mégis szavaid hallatán tekintete rád fókuszált. – Megbeszélni? – Kérdezett vissza, miközben mintha, bár csak egy pillanatra, de valamilyen furcsa, szomorúság csillant fel, mintha bánná a történteket, s mintha vágyna a meg bocsátásra, valahol ott a lelke távoli zugaiban, talán van benne valamicske jó? Vagy talán már végleg elrabolta őt a sötét oldal? Vagy látsz még benne vívódást? –Azt viszont nem hagyom, hogy Chizunét még egyszer bántsd… - Folytattad, s erre tekintete ismét azzá vált ki volt, s szemeivel szinte izzó parázsként tekintett rád, melyek színe hasonlíthatott a benned lakó szörnyetegére. Mintha a Nibi nézett volna rád, az elején…akkor amikor elfogva, s bezárva érezhette magát…akkor amikor hozzád kerülve számára megszűnt a külvilág… ugyan az a tekintet néz most vissza rád, mint a folyó, ki a viharban kitörni készül, de a meder, mely folyást enged neki mégis megzabolázza hevesen bolyongó hullámait.
Erőd egyre fokozódik, érzelmeid egyre hevesebbek…a csata, talán még csak most indul el? Mégis, sérült vagy, így talán nem vagy képes teljes erődet azonnal bevetni, a vágások kissé talán még akadályozhatnak, mégis az adrenalin, mely megbolondítja tested olyannyira eltereli róla a figyelmed, hogy talán nem is foglalkozol velük. Testedet még tarkítját a vérfoltok, s itt ott még talán csordogál is alá némi vöröslő bíborban áztatott folyadék…Miközben már támadásaid tervezed, igyekszel telepatikusan hozzáférni Chizuhoz, s elmondani neki, hogy nem akarsz olyasmit tenni, mi végzetes lehetne, de segíteni akarsz neki a csatában, melyet így hamar számotokra előnyös helyzetre fordíthattok. „ Karu…” – Hallottad fejedben, mintegy választ, s mintha lenne folytatás, mégis, a hang elcsuklik, miközben már rohanvást indulsz meg Saya felé, jutsud nevét hangoztatva. „ Ő a testvérem, a családom utolsó élő tagja, de… ha meg kell halnia…akkor az az én kezeim által lesz. „ Fejezte be, majd arca egyértelműen érzelmei hevességéről árulkodva változott, de mégis elszántnak láthattad. Már nem akarja meggyőzni Saya-t? Már nem ad esélyt számára? Mi lehet az oka? Mit láthat ő?
Igaz , Saya figyelme részben rád szegeződött, főleg hangoskodásod miatt, mégis egyszerűen kitért, nem foglalkozva a technikáddal, elteleportált, mintha ott sem lett volna, miközben te végrehajtottad a Suiton Suishoha-t, ő abban a pillanatban eltűnt, s hirtelen vele együtt Chizune is, mintha tudta volna hová ment…
Az őrjöngő víztömeg, melyet szabadjára engedtél egyenesen előre törve az erdő nagy részét tönkretette, fákat mozgatott meg, s sodort el, melyek nem kapaszkodtak eléggé az éltető földbe, s cserjéket tépett szét, melyek még csak most kezdték el ifjú életüket. Az erdő apró állatai az életükért menekültek, s a madarak hirtelen reppentek fel az éppen kidőlő fák lombjaiból…s, lassan elcsendesülve, a víz pusztítását látva magad előtt, egyedül maradtál…a két nő eltűnt, s a terveid, melyeket szerelmeddel akartál végrehajtani most a semmibe vesztek? Hol lehetnek? Másik helyen folytatják a csatát…nélküled? 5…talán 10 perc telt el…amikor hirtelen fémek hangja csapja meg a füled, s mintha csak a semmiből tűnnének fel, Saya és Chizune, egyszerre térnek vissza … láthatóan Chizu tudta hová tűnt a nő, s akarata ellenére is visszarángatta azt. Vagy talán amúgy is vissza akart jönni? Mi ez az egész? Ez a csata, már túl nőtt az emberi ésszel felfogható….ezek a képességek…a teleportáció…mintha nem e világi lenne. Ám valamit érzel, valami megmozdult benned, Kensiro Karu…talán gyengült Saya Genjutsuja az eltűnésével? Mintha a Nibi, benned mocorogna… mintha éreznéd őt, valahol ott bent. Kitört? Vagy ki akar törni? Nem, egészen biztos, a lány eltűnésével a Nibi ismét a tied, mintha csak ő maga nem akarna a felszínre törni…fél? Fél a lánytól? Mintha éreznéd őt, de mégsem… egy szellem, ki benned rejtőzködik a külvilág elől? „ Karu…figyelj…” Nem jut időd elmélkedni….Chizune vissza hozta az ellenfelet, vagy talán magától tért vissza, lényegtelen… most szerelmed hív csatába, s úgy tűnik komolyan gondolja, hogy ha szükséges, halálos sebet mérjen ellenfeletekre. Saya láthatóan észrevette, hogy a jutsuja hatása már nem él rajtad, kézjeleket próbál formálni…talán vissza akarja zárni a bestiádat? Vagy elhagyja, s inkább támadni készül? Nem tudni… s talán már sosem tudod meg, hisz Chizu hírtelen kezd támadásba, s tekintetéből látva, elvárja, hogy tartsd a tempót…” Vigyázz, egy kicsit fájni fog! „ Áll meg szinte melletted szerelmed, s talán egy lépéssel lehet előrébb. Pillantása kissé rád szegeződik, s miközben kézjeleket mutat, hangját hallhatod a fejedben… „ Jól jönne egy kis víz! „ Adta ki számodra a parancsot, melyre reagálnod kell, akár akarod, akár nem, majd szájából hallhattad a technika nevét, melyet használni szinte abban a pillanatban, talán azért is hangoztatta, mert így hamarabb reagálhatsz rá, s tudhatod, milyen jutsu az, mely erősítheti azt. - Raiton: Gian – Hatotta végre a technikát, s a villámnyalábok szinte azonnal előre törtek Saya irányába, ki tőletek kissé előrébb helyezkedett el. „ Nem fog elteleportálni! „ Hallhattad ismét Chizu hangját fejedben. „ Nem teheti meg. „ Mosolyodott el kissé, miközben mintha azt láthatnád rajta, valahol legbelül élvezi a harcot, mely most kezdett érdekessé válni… Mivel segíted szerelmed? Mi lesz az, mellyel hozzájárulsz a technikájához.
Amennyiben segítesz, s együtt támadtok egy víz és villám technikával, az elfogja találni Saya-t, ki erre kissé hátrarepülve nekicsapódik az egyik fának mely állva maradt félig-meddig előző technikád hatásának hála, majd lassan a földre ereszkedik. Féltérdre ereszkedve, szájából egy vércsík folyik alá, s ruhája szürkéllik a portól, s csordogál belőle a víz, melyet te magad uszítottál rá. Ekkor Chizune , furcsa hangot ad ki.
-Ch…- Hallod szájából. - Valaki, vagy valami....van itt...
Lassan, a nap elmúlni látszik fejetek fölül, s sötét, viharos felhők közelítenek...melyeket villámok kísérnek...az időjárás... mintha meg szeretné adni a hangulatot a csatához, melyen oly sok múlhat...
Chizune, s te, mintha csak két test, s egy lélekként, szemtől szemben állva, míg köztetek a vöröslő démon, ki talán most…most az egyszer hibát vétett? Hibát, melyen közétek kerülve aláírta saját sorsának….saját történetének zárását, mely egyetlen lappal, egy árva szóval fejezheti be élete eddigi folyását, s talán végleg véget vethet annak…
-Saya, állj meg! Chizuval megbeszélhetnétek a dolgot, ha úgy van… - Mondtad ki a szavakat, miközben a lány köztetek helyzetét igyekezett felmérni, s lehetséges kiutat találni közületek. Mintha fejében végig csak az pörögne, hogyan szabadulhat meg innen, s mégis szavaid hallatán tekintete rád fókuszált. – Megbeszélni? – Kérdezett vissza, miközben mintha, bár csak egy pillanatra, de valamilyen furcsa, szomorúság csillant fel, mintha bánná a történteket, s mintha vágyna a meg bocsátásra, valahol ott a lelke távoli zugaiban, talán van benne valamicske jó? Vagy talán már végleg elrabolta őt a sötét oldal? Vagy látsz még benne vívódást? –Azt viszont nem hagyom, hogy Chizunét még egyszer bántsd… - Folytattad, s erre tekintete ismét azzá vált ki volt, s szemeivel szinte izzó parázsként tekintett rád, melyek színe hasonlíthatott a benned lakó szörnyetegére. Mintha a Nibi nézett volna rád, az elején…akkor amikor elfogva, s bezárva érezhette magát…akkor amikor hozzád kerülve számára megszűnt a külvilág… ugyan az a tekintet néz most vissza rád, mint a folyó, ki a viharban kitörni készül, de a meder, mely folyást enged neki mégis megzabolázza hevesen bolyongó hullámait.
Erőd egyre fokozódik, érzelmeid egyre hevesebbek…a csata, talán még csak most indul el? Mégis, sérült vagy, így talán nem vagy képes teljes erődet azonnal bevetni, a vágások kissé talán még akadályozhatnak, mégis az adrenalin, mely megbolondítja tested olyannyira eltereli róla a figyelmed, hogy talán nem is foglalkozol velük. Testedet még tarkítját a vérfoltok, s itt ott még talán csordogál is alá némi vöröslő bíborban áztatott folyadék…Miközben már támadásaid tervezed, igyekszel telepatikusan hozzáférni Chizuhoz, s elmondani neki, hogy nem akarsz olyasmit tenni, mi végzetes lehetne, de segíteni akarsz neki a csatában, melyet így hamar számotokra előnyös helyzetre fordíthattok. „ Karu…” – Hallottad fejedben, mintegy választ, s mintha lenne folytatás, mégis, a hang elcsuklik, miközben már rohanvást indulsz meg Saya felé, jutsud nevét hangoztatva. „ Ő a testvérem, a családom utolsó élő tagja, de… ha meg kell halnia…akkor az az én kezeim által lesz. „ Fejezte be, majd arca egyértelműen érzelmei hevességéről árulkodva változott, de mégis elszántnak láthattad. Már nem akarja meggyőzni Saya-t? Már nem ad esélyt számára? Mi lehet az oka? Mit láthat ő?
Igaz , Saya figyelme részben rád szegeződött, főleg hangoskodásod miatt, mégis egyszerűen kitért, nem foglalkozva a technikáddal, elteleportált, mintha ott sem lett volna, miközben te végrehajtottad a Suiton Suishoha-t, ő abban a pillanatban eltűnt, s hirtelen vele együtt Chizune is, mintha tudta volna hová ment…
Az őrjöngő víztömeg, melyet szabadjára engedtél egyenesen előre törve az erdő nagy részét tönkretette, fákat mozgatott meg, s sodort el, melyek nem kapaszkodtak eléggé az éltető földbe, s cserjéket tépett szét, melyek még csak most kezdték el ifjú életüket. Az erdő apró állatai az életükért menekültek, s a madarak hirtelen reppentek fel az éppen kidőlő fák lombjaiból…s, lassan elcsendesülve, a víz pusztítását látva magad előtt, egyedül maradtál…a két nő eltűnt, s a terveid, melyeket szerelmeddel akartál végrehajtani most a semmibe vesztek? Hol lehetnek? Másik helyen folytatják a csatát…nélküled? 5…talán 10 perc telt el…amikor hirtelen fémek hangja csapja meg a füled, s mintha csak a semmiből tűnnének fel, Saya és Chizune, egyszerre térnek vissza … láthatóan Chizu tudta hová tűnt a nő, s akarata ellenére is visszarángatta azt. Vagy talán amúgy is vissza akart jönni? Mi ez az egész? Ez a csata, már túl nőtt az emberi ésszel felfogható….ezek a képességek…a teleportáció…mintha nem e világi lenne. Ám valamit érzel, valami megmozdult benned, Kensiro Karu…talán gyengült Saya Genjutsuja az eltűnésével? Mintha a Nibi, benned mocorogna… mintha éreznéd őt, valahol ott bent. Kitört? Vagy ki akar törni? Nem, egészen biztos, a lány eltűnésével a Nibi ismét a tied, mintha csak ő maga nem akarna a felszínre törni…fél? Fél a lánytól? Mintha éreznéd őt, de mégsem… egy szellem, ki benned rejtőzködik a külvilág elől? „ Karu…figyelj…” Nem jut időd elmélkedni….Chizune vissza hozta az ellenfelet, vagy talán magától tért vissza, lényegtelen… most szerelmed hív csatába, s úgy tűnik komolyan gondolja, hogy ha szükséges, halálos sebet mérjen ellenfeletekre. Saya láthatóan észrevette, hogy a jutsuja hatása már nem él rajtad, kézjeleket próbál formálni…talán vissza akarja zárni a bestiádat? Vagy elhagyja, s inkább támadni készül? Nem tudni… s talán már sosem tudod meg, hisz Chizu hírtelen kezd támadásba, s tekintetéből látva, elvárja, hogy tartsd a tempót…” Vigyázz, egy kicsit fájni fog! „ Áll meg szinte melletted szerelmed, s talán egy lépéssel lehet előrébb. Pillantása kissé rád szegeződik, s miközben kézjeleket mutat, hangját hallhatod a fejedben… „ Jól jönne egy kis víz! „ Adta ki számodra a parancsot, melyre reagálnod kell, akár akarod, akár nem, majd szájából hallhattad a technika nevét, melyet használni szinte abban a pillanatban, talán azért is hangoztatta, mert így hamarabb reagálhatsz rá, s tudhatod, milyen jutsu az, mely erősítheti azt. - Raiton: Gian – Hatotta végre a technikát, s a villámnyalábok szinte azonnal előre törtek Saya irányába, ki tőletek kissé előrébb helyezkedett el. „ Nem fog elteleportálni! „ Hallhattad ismét Chizu hangját fejedben. „ Nem teheti meg. „ Mosolyodott el kissé, miközben mintha azt láthatnád rajta, valahol legbelül élvezi a harcot, mely most kezdett érdekessé válni… Mivel segíted szerelmed? Mi lesz az, mellyel hozzájárulsz a technikájához.
Amennyiben segítesz, s együtt támadtok egy víz és villám technikával, az elfogja találni Saya-t, ki erre kissé hátrarepülve nekicsapódik az egyik fának mely állva maradt félig-meddig előző technikád hatásának hála, majd lassan a földre ereszkedik. Féltérdre ereszkedve, szájából egy vércsík folyik alá, s ruhája szürkéllik a portól, s csordogál belőle a víz, melyet te magad uszítottál rá. Ekkor Chizune , furcsa hangot ad ki.
-Ch…- Hallod szájából. - Valaki, vagy valami....van itt...
Lassan, a nap elmúlni látszik fejetek fölül, s sötét, viharos felhők közelítenek...melyeket villámok kísérnek...az időjárás... mintha meg szeretné adni a hangulatot a csatához, melyen oly sok múlhat...
Kitsune Haruka- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 57
Tartózkodási hely : Rejtett Róka Lak
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 375
Re: Erdőségek
Kenshiro Karu Hétf. Ápr. 15 2019, 22:13
Bár megpróbáltam minden tőlem telhetőt és egy pillanatra mintha láttam volna megcsillanni a remény szikráját szemében, de olyan gyorsan el is illant ez a reménysugár a megbocsájtásra, ahogy megjelent. Tervem egyik fele sikerrel járt, mert el tudtam terelni Saya figyelmét, azonban teljességgel meglepett, amikor kitérve a technikám elől egyszerűen csak köddé vált. Mi a fene, ő is tud teleportálni? Ez eddig nem volt az étlapon. kezdtem érezni, amint egyre nehezebben veszem a levegőt. Sebeimből még csordogált a vér, de már nem olyan vészesen, azonban állapotom egyre csak romlott. Bár fájdalmat a harc hevétől nem éreztem, azt tudtam testem, ilyen megerőltetés mellett, nagyon gyorsan meg fogja adni magát...
Chizune Sayaval együtt tűnt el. Egy olyan harc kezd előttem kibontakozni, amihez én szinte hozzá sem tudok szólni. Ebben az állapotban legalábbis nem. A vízáradat letarolta az erdő nagy részét, de aztán kezdett elcsendesedni, szerelmem pedig még mindig sehol. Kezdtem volna már aggódni, mikor eltelt már vagy 5 perc, mikor hirtelen megéreztem valakit magamban. Egy társ kit alig vesztettem el pár órára, most mégis úgy tűnt, mintha évek óta nem találkoztunk volna. Nibinek csak egy megszólításnyira volt ideje, mert ekkor fém fémmel találkozó kísérteties pendülése rántott vissza a valóságba. Valamit azonban éreztem magamban. A bijuu chakrája ismét elkezdte átjárni a testemet, amint kiszabadult a már amúgy is sérült pecsétből. Mint egy függő nyúltam utána azonnal mentálisan, mintha a drogtól vontak volna meg, olyan volt ez a pár óra. Túl késő, már átestem a túloldalra... A Nibi is bizonyára érzi, hogy mennyire hiányzott nekem.
Szükségem van rád Nibi kellesz nekem!... Alig töltöttünk egy kevés időt anélkül, hogy nem lettél volna benne a fejemben, de gyakorlatilag majdnem megöltem magam...
Folytatnám a gondolatot, de a hang visszahúz a valóságba, majd megjelenik a két nő, látszik rajtuk, hogy élethalál harcot vívnak és bár Saya chakrája elképesztő, az én Chizummal nem olyan egyszerű felvenni a versenyt. Mikor a lány harcba hív az idő egy pillanatra megfagy körülöttem. Chizune rám pillant nagyjából a következőket láthatja.
A sziklás meredélyen, ahol álltam az utolsó csöpp vér is a földre hullott és ezzel egyetemben a kisebb kövek felemelkednek a talajszintről, majd körülöttem kezdenek cikázni és a szikla alattam lassan kettéreped. A chakra erőssége, ami felszabadul belőlem nagyjából azzal lehet egy szinten, mint amikor Chizune életveszélyben volt... Sebeimből a vérzés szinte azonnal eláll, amint a Nibi chakrája újra egyesül az enyémmel. Chizune most már érezheti, ez nem a Nibi és én külön, hanem mi... együtt.
~ Itt vagyok szerelmem...
Chizune mozgása az emberi szem által láthatatlan sebességre kapcsol, de azt hiszem adok neki egy kis időt... Ő akkor nem látta, hogy én mire vagyok képes így, még ha az a forma nincs is meg... Amikor elrugaszkodok a szikláról melyen eddig álltam, az nemes egyszerűséggel kettétörik. A kunoichi feltehetőleg meglepődik, de aztán remélem realizálja a helyzetet. A megszokottnál gyorsabban formázom meg a kézjeleket, mikor közös erővel támadunk Sayára.
- Suiton: Suiryuudan no Jutsu.
A vízsárkány a villámnyalábokkal közelítette meg áldozatát, majd csapta testét a nagyjából 20 méterrel távolabb lévő fának. Saya a földre hullott és most talán elkezdte érezni, hogy kezd egyre nagyobb hátrányba kerülni. Chizune és ellenem nem lesz esélye. Most, hogy a Nibi ismét visszatért, így már főleg nem.
Chizune Sayaval együtt tűnt el. Egy olyan harc kezd előttem kibontakozni, amihez én szinte hozzá sem tudok szólni. Ebben az állapotban legalábbis nem. A vízáradat letarolta az erdő nagy részét, de aztán kezdett elcsendesedni, szerelmem pedig még mindig sehol. Kezdtem volna már aggódni, mikor eltelt már vagy 5 perc, mikor hirtelen megéreztem valakit magamban. Egy társ kit alig vesztettem el pár órára, most mégis úgy tűnt, mintha évek óta nem találkoztunk volna. Nibinek csak egy megszólításnyira volt ideje, mert ekkor fém fémmel találkozó kísérteties pendülése rántott vissza a valóságba. Valamit azonban éreztem magamban. A bijuu chakrája ismét elkezdte átjárni a testemet, amint kiszabadult a már amúgy is sérült pecsétből. Mint egy függő nyúltam utána azonnal mentálisan, mintha a drogtól vontak volna meg, olyan volt ez a pár óra. Túl késő, már átestem a túloldalra... A Nibi is bizonyára érzi, hogy mennyire hiányzott nekem.
Szükségem van rád Nibi kellesz nekem!... Alig töltöttünk egy kevés időt anélkül, hogy nem lettél volna benne a fejemben, de gyakorlatilag majdnem megöltem magam...
Folytatnám a gondolatot, de a hang visszahúz a valóságba, majd megjelenik a két nő, látszik rajtuk, hogy élethalál harcot vívnak és bár Saya chakrája elképesztő, az én Chizummal nem olyan egyszerű felvenni a versenyt. Mikor a lány harcba hív az idő egy pillanatra megfagy körülöttem. Chizune rám pillant nagyjából a következőket láthatja.
A sziklás meredélyen, ahol álltam az utolsó csöpp vér is a földre hullott és ezzel egyetemben a kisebb kövek felemelkednek a talajszintről, majd körülöttem kezdenek cikázni és a szikla alattam lassan kettéreped. A chakra erőssége, ami felszabadul belőlem nagyjából azzal lehet egy szinten, mint amikor Chizune életveszélyben volt... Sebeimből a vérzés szinte azonnal eláll, amint a Nibi chakrája újra egyesül az enyémmel. Chizune most már érezheti, ez nem a Nibi és én külön, hanem mi... együtt.
~ Itt vagyok szerelmem...
Chizune mozgása az emberi szem által láthatatlan sebességre kapcsol, de azt hiszem adok neki egy kis időt... Ő akkor nem látta, hogy én mire vagyok képes így, még ha az a forma nincs is meg... Amikor elrugaszkodok a szikláról melyen eddig álltam, az nemes egyszerűséggel kettétörik. A kunoichi feltehetőleg meglepődik, de aztán remélem realizálja a helyzetet. A megszokottnál gyorsabban formázom meg a kézjeleket, mikor közös erővel támadunk Sayára.
- Suiton: Suiryuudan no Jutsu.
A vízsárkány a villámnyalábokkal közelítette meg áldozatát, majd csapta testét a nagyjából 20 méterrel távolabb lévő fának. Saya a földre hullott és most talán elkezdte érezni, hogy kezd egyre nagyobb hátrányba kerülni. Chizune és ellenem nem lesz esélye. Most, hogy a Nibi ismét visszatért, így már főleg nem.
A felhők körülöttünk rohamosan gyülekeztek, valamiért éreztem, hogy Chizunak ehhez lesz valami köze és nem véletlenül mondta, hogy ő fog végezni Sayával.
Magam elé tartom a kezem és testemből vörös és kék chakra gömbök szóródnak szerteszét, aztán amint koncentrálni kezdek és a chakrát egy pontba sűríteni, körülöttem a föld teljesen felreped, ahogy a chakra gömb egyre nagyobb nyomásnak van kitéve. Chizune valószínűleg tudja, hogy mire készülök, de nem használom a jutsut, csupán csak a chakrát koncentrálom, ennyi idő alatt úgy sem tudok annyi chakrát felszabadítani, hogy a robbanás minket is veszélyeztessen, de ha ezt most Sayára küldöm, akkor azt valószínűleg nem élné túl. Szerelmem ha úgy alakul akkor adjunk neki! Ha jól sejtem te is készülsz valamire, ha Saya valóban nem tud elteleportálni, akkor ezt a támadás kombinációt biztosan nem élné túl, de én csak akkor lövöm el aa Bijuu Bombát, ha engedélyt kapok rá!
Majd küldenék neki egy mosolyt gondolatban...
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Erdőségek
Kitsune Haruka Csüt. Jún. 06 2019, 23:03
/ Kenshiro Karu-nyá /
Emlékek...képek, melyek a műltad ábrázolják, alakok, melyek újra, s újra feltűnnek, s kik talán örök életedre kísérteni fognak. Újabb, s újabb emberek, újabb, s újabb helyszínek, újabb, s újabb érzések, melyek körül fonják a lényed, mely valahol te vagy, mégis ők. Emlékekből épülünk fel...melyek néha a halálunkba üldözhetnek...
Saya hatalmas csapást kapott, egy fának csapódva, szinte pillanatok alatt hullt alá, s teste szétcsúszott a földön, s az apró porszemekre nehezedve, jobb kezén támaszkodva próbált életet lehelni gyenge, éppen csak mozgó testébe. Féltérdre ereszkedve liheg, s apró mellkasa szitnte minden pillanatban levegőért kapkod. Mindeddig fehérlő inge, most a por aprócska szemcséitől váltott sötéten játszó színre, s szájából apró vércsík fut alá, majd kicsiny cseppekben hull alá a szürke talaj elhúzódó síkságaiba. Ruhája minden kis darabkájából vízcseppek igyekeznek kiszökni, smint egy ázott kutya, egy hideg őszi napon, úgy tekint fel rátok, s szemeiben mintha a félelem halovány szikrája mutatkozna, melyet hihetetlen erővel próbál elnyomni. Izmai szinte egymás után rezzennek meg arcán...
Kétségbe esett? Talán támadni fog? Fel fogja adni a harcot? Elmenekül? Milliónyi opció, s annyi kimenete lehetne...millió dolog lenne, amit tehetne, vagy amit meggondolatlanul elkövethetne... ám mégis, figyelmetek, most nem Sayára irányul, jobban mondva valahogyan nem csak rá.
Miközben kezeid magad elé tartod, s körülötted megjelenik chakrád... vörös, s kék...ez a két szín jellemzi a körülötted lévő gömböket, melyek következő csapásod első jeleiként szolgálnak. A föld körülötted, cikázva, szinte pillanatok alatt reped körös körül, s az apsó rések körbehálózzál a talajt, ahogyan egyre nagyobb terhet kénytelenek elviselni...
-Ch…Valaki, vagy valami....van itt... - Hangzik el egy számodra igencsak kedves hang, melyet azonnal megismersz. Chizune érez valamit...de mégis mi lehetne itt? Mi az ami olyan jelentéktelen, hogy ezidáig nem is figyeltetek rá. Talán a harc heve? A félelem, hogy Chizu vérét láttad vonta el figyelmed? S az övét? A bosszú Saya iránt? A csata tette volna ezt? Keresgélhetsz az értelmetlen válaszok között, vagy válaszd ki, mely leginkább elnyeri tetszésed, mégis...most van itt valami, egy apró charkra rejlik, s bújuk meg a körülöttetek lévő fás terölet rejtekében.
- Apró, mégis érzem. - Hallod Chizunetól, miközben Sayára pillantva, mintha tekintete hírtelen idegességről árulkodna, s mintha az ő figyelme is az apró chakra keresésére irányulna. - Karu, kérlek hagyd abba, nem lenne értelme így rálőni bármit is, engem jobban érdekel mi ez a chakra. - hangzott el, az eddig még harcra áhítozó szerelmed szájából. Talán mert felfigyelt Saya zavartságára? Talán tervez valamit? Belelátsz a nőbe, ki a társad életed folyásában? Mit tervez most... szemei a rengeteget fürkészik, s Saya ezalatt lassan, de biztosan ismét lábain támaszkodik, bár még megviseltnek, s eddigi megjelenéséhez képest, igencsak rozoga, mégis lábain állva ismét előted áll.
- Ott, Karu! - Ugrik el mellőled hírtelen Chizune, s tekinteted arra irányul, merre kezeit lendítette éppen egy pillanattal mozgása előtt. Egy árny, egy halovány kis sötét lény mozdul az ágak között. S, mire kedvesed odaért, már odébb is ugrott. - Mi ez?- Hangzott Chizutól, ki láthatóan nem veszi komolyan a csöppnyi lényt, bár kissé idegesen kezdi keresni, mivel kisebb gondja is nagyobb lenne ennél...s, talán jelen helyzetben hagynia is kellene az egészet. De hagyhattok megszökni egy chakrával rendelkező lényt, ki tudja merre van a nagy Kenshiro Karu? Valószínűleg el is tudja mondani...így talán a csöppnyi lény veszélyt jelent. De ott van Saya...aki még, bár gyengébb, de még életben van...
Egy pillanat alatt...Saya vállán terem valami, mi eddig a bokrok között lapult, s msot alakolt öltött az árny, minek a parányi chakrája lehetett. Szőrös, bozontos, s talán kissé furcsa is, s a hangja, mint egy vékonyka szellő az esőben, mely végig siet a vízcseppek között. Kicsiny, s nyávogó...
- Nyá...mit művelsz itt, nyá? - Tette fel a kérdést Sayanak, ki erre kimeresztette szemeit, s az állatkára nézett. - Nyá, már el kellett volna jönnöd hozzá, nyá! Nem, igaz, nyá? - Néztek szemtől szembe egymás szemébe. Saya egy pillanatra lefagyott, majd egy egész nagyot nyelt, s megszólalt.
- Éppen úton voltam de... - Láthattad szemeiben, hogy hazudik, vagyis úgy tűnt, nem akarja elmondani az igazat.
- Nyá, nem hiszünk neked, nyá. Hazudsz, nyá. - Nyafogta a kicsinyke teremtmény. Kié, s mié lehet? Úgy tűnik olyan személy küldte, ki Saya-t is befolyása alatt tartja? Vagy talán fél tőle? Újabb, s újabb kérdések...de vajon valaha...kapsz válaszokat? - És te, nyá, ott, nyá... Kenshiro-nyá vagy, igaz? Oh, és Chizune-nyá? - Folytatta. - A gazdám, nyá, már, vár titeket, nyá. Velem jönnétek nyá? - Ejtette ki száján, s hírtelen abba is maradt beszéde, miközben, Saya hírtelen hátrállt kissé, s lelökte válláról a macskát.
- Szálj le rólam ostoba szőrlabda. - Jelentette ki. - Senki nem megy sehová, míg ezt le nem rendeztük! - Jelentette ki, miközben kézjeleket kezdett formázni, a cseppet sem sok megmaradt chakrájából.
- Nyá, megőrültél, nyá? Vesztettél, nyá. Nem, látod, nyá? - Ejtette ki száján a macska, kinek szavait azonnal Chizune hangja követett.
- Saya! Nem hagysz más választást, ugye? - Tekintett rá, kissé még meglepetten, minek oka a kicsiny állat lehetett, s mégis szúrósnak tűnő szemekkel. - Nem nyugszol, igaz? - Hunyta le szemeit, majd az égen egyszerre több villámlás volt látható, igencsak hangos dörgés kíséretében...
~ Karu...- Hangzik el fejedben, miközben a körülötted lévő zajló események pörögnek, s szemeid igyekeznek követni azt. A kékség, ki testedben van, viszont mondani akar valamit, s ezt igencsak erőteljesen ki is fejezi, mintha hírtelen magába szippantana egy hatalmas tenger, s a felszíni események, egyszerre lennének élesek, s szürkék, életlenek, mintha egy tenger fenekéről kémlelnéd a felszínt, hol az emberek élnek, s te lent, a mélyben...lassan elmerülsz.
~ Én azt hiszem, tudom, kihez tartozik ez az álnok állat... egy régi ismerős...
A csata vége eljött hát, s a család végét, egy új kaland fejezi majd be...s egy macska, ki elűtűnt a rengetegből...
Emlékek...képek, melyek a műltad ábrázolják, alakok, melyek újra, s újra feltűnnek, s kik talán örök életedre kísérteni fognak. Újabb, s újabb emberek, újabb, s újabb helyszínek, újabb, s újabb érzések, melyek körül fonják a lényed, mely valahol te vagy, mégis ők. Emlékekből épülünk fel...melyek néha a halálunkba üldözhetnek...
Saya hatalmas csapást kapott, egy fának csapódva, szinte pillanatok alatt hullt alá, s teste szétcsúszott a földön, s az apró porszemekre nehezedve, jobb kezén támaszkodva próbált életet lehelni gyenge, éppen csak mozgó testébe. Féltérdre ereszkedve liheg, s apró mellkasa szitnte minden pillanatban levegőért kapkod. Mindeddig fehérlő inge, most a por aprócska szemcséitől váltott sötéten játszó színre, s szájából apró vércsík fut alá, majd kicsiny cseppekben hull alá a szürke talaj elhúzódó síkságaiba. Ruhája minden kis darabkájából vízcseppek igyekeznek kiszökni, smint egy ázott kutya, egy hideg őszi napon, úgy tekint fel rátok, s szemeiben mintha a félelem halovány szikrája mutatkozna, melyet hihetetlen erővel próbál elnyomni. Izmai szinte egymás után rezzennek meg arcán...
Kétségbe esett? Talán támadni fog? Fel fogja adni a harcot? Elmenekül? Milliónyi opció, s annyi kimenete lehetne...millió dolog lenne, amit tehetne, vagy amit meggondolatlanul elkövethetne... ám mégis, figyelmetek, most nem Sayára irányul, jobban mondva valahogyan nem csak rá.
Miközben kezeid magad elé tartod, s körülötted megjelenik chakrád... vörös, s kék...ez a két szín jellemzi a körülötted lévő gömböket, melyek következő csapásod első jeleiként szolgálnak. A föld körülötted, cikázva, szinte pillanatok alatt reped körös körül, s az apsó rések körbehálózzál a talajt, ahogyan egyre nagyobb terhet kénytelenek elviselni...
-Ch…Valaki, vagy valami....van itt... - Hangzik el egy számodra igencsak kedves hang, melyet azonnal megismersz. Chizune érez valamit...de mégis mi lehetne itt? Mi az ami olyan jelentéktelen, hogy ezidáig nem is figyeltetek rá. Talán a harc heve? A félelem, hogy Chizu vérét láttad vonta el figyelmed? S az övét? A bosszú Saya iránt? A csata tette volna ezt? Keresgélhetsz az értelmetlen válaszok között, vagy válaszd ki, mely leginkább elnyeri tetszésed, mégis...most van itt valami, egy apró charkra rejlik, s bújuk meg a körülöttetek lévő fás terölet rejtekében.
- Apró, mégis érzem. - Hallod Chizunetól, miközben Sayára pillantva, mintha tekintete hírtelen idegességről árulkodna, s mintha az ő figyelme is az apró chakra keresésére irányulna. - Karu, kérlek hagyd abba, nem lenne értelme így rálőni bármit is, engem jobban érdekel mi ez a chakra. - hangzott el, az eddig még harcra áhítozó szerelmed szájából. Talán mert felfigyelt Saya zavartságára? Talán tervez valamit? Belelátsz a nőbe, ki a társad életed folyásában? Mit tervez most... szemei a rengeteget fürkészik, s Saya ezalatt lassan, de biztosan ismét lábain támaszkodik, bár még megviseltnek, s eddigi megjelenéséhez képest, igencsak rozoga, mégis lábain állva ismét előted áll.
- Ott, Karu! - Ugrik el mellőled hírtelen Chizune, s tekinteted arra irányul, merre kezeit lendítette éppen egy pillanattal mozgása előtt. Egy árny, egy halovány kis sötét lény mozdul az ágak között. S, mire kedvesed odaért, már odébb is ugrott. - Mi ez?- Hangzott Chizutól, ki láthatóan nem veszi komolyan a csöppnyi lényt, bár kissé idegesen kezdi keresni, mivel kisebb gondja is nagyobb lenne ennél...s, talán jelen helyzetben hagynia is kellene az egészet. De hagyhattok megszökni egy chakrával rendelkező lényt, ki tudja merre van a nagy Kenshiro Karu? Valószínűleg el is tudja mondani...így talán a csöppnyi lény veszélyt jelent. De ott van Saya...aki még, bár gyengébb, de még életben van...
Egy pillanat alatt...Saya vállán terem valami, mi eddig a bokrok között lapult, s msot alakolt öltött az árny, minek a parányi chakrája lehetett. Szőrös, bozontos, s talán kissé furcsa is, s a hangja, mint egy vékonyka szellő az esőben, mely végig siet a vízcseppek között. Kicsiny, s nyávogó...
- Nyá...mit művelsz itt, nyá? - Tette fel a kérdést Sayanak, ki erre kimeresztette szemeit, s az állatkára nézett. - Nyá, már el kellett volna jönnöd hozzá, nyá! Nem, igaz, nyá? - Néztek szemtől szembe egymás szemébe. Saya egy pillanatra lefagyott, majd egy egész nagyot nyelt, s megszólalt.
- Éppen úton voltam de... - Láthattad szemeiben, hogy hazudik, vagyis úgy tűnt, nem akarja elmondani az igazat.
- Nyá, nem hiszünk neked, nyá. Hazudsz, nyá. - Nyafogta a kicsinyke teremtmény. Kié, s mié lehet? Úgy tűnik olyan személy küldte, ki Saya-t is befolyása alatt tartja? Vagy talán fél tőle? Újabb, s újabb kérdések...de vajon valaha...kapsz válaszokat? - És te, nyá, ott, nyá... Kenshiro-nyá vagy, igaz? Oh, és Chizune-nyá? - Folytatta. - A gazdám, nyá, már, vár titeket, nyá. Velem jönnétek nyá? - Ejtette ki száján, s hírtelen abba is maradt beszéde, miközben, Saya hírtelen hátrállt kissé, s lelökte válláról a macskát.
- Szálj le rólam ostoba szőrlabda. - Jelentette ki. - Senki nem megy sehová, míg ezt le nem rendeztük! - Jelentette ki, miközben kézjeleket kezdett formázni, a cseppet sem sok megmaradt chakrájából.
- Nyá, megőrültél, nyá? Vesztettél, nyá. Nem, látod, nyá? - Ejtette ki száján a macska, kinek szavait azonnal Chizune hangja követett.
- Saya! Nem hagysz más választást, ugye? - Tekintett rá, kissé még meglepetten, minek oka a kicsiny állat lehetett, s mégis szúrósnak tűnő szemekkel. - Nem nyugszol, igaz? - Hunyta le szemeit, majd az égen egyszerre több villámlás volt látható, igencsak hangos dörgés kíséretében...
~ Karu...- Hangzik el fejedben, miközben a körülötted lévő zajló események pörögnek, s szemeid igyekeznek követni azt. A kékség, ki testedben van, viszont mondani akar valamit, s ezt igencsak erőteljesen ki is fejezi, mintha hírtelen magába szippantana egy hatalmas tenger, s a felszíni események, egyszerre lennének élesek, s szürkék, életlenek, mintha egy tenger fenekéről kémlelnéd a felszínt, hol az emberek élnek, s te lent, a mélyben...lassan elmerülsz.
~ Én azt hiszem, tudom, kihez tartozik ez az álnok állat... egy régi ismerős...
A csata vége eljött hát, s a család végét, egy új kaland fejezi majd be...s egy macska, ki elűtűnt a rengetegből...
Kitsune Haruka- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 57
Tartózkodási hely : Rejtett Róka Lak
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 375
Re: Erdőségek
Kenshiro Karu Szomb. Jún. 08 2019, 12:23
A vörösre szűkült világban már nem számított más, csak a bosszú, hogy elvegyem annak az életét, ki szerelmem vérét ontotta. Ott volt előttem a cél, ráadásul, most sérült volt, még menekülni sem tudott volna nagyon. Elég komoly ütést kapott tőlünk, én meg be akartam fejezni a harcot. Valahol tudatom peremén ott motoszkált a gondolat, hogy ezt nem itt és nem most kellene használnom, de Chizune vérét látván teljesen lényegtelenné vált minden ígéret és szép szó. Chakrám a szemem előtt koncentrálódott egy pontba, miközben karomon ismét kezdett feltűnni annak a furcsa chakra alaknak az árnyéka, melyet a Nibivel egyesülés után értem el. Ekkor azonban Chizune hangja tépte szét a vérszomjas délután képét.
A lány kérésére testem mintha magától cselekdett volna, elengedtem a chakra gömböt, befejeztem a koncentrációt és a megkezdett Bijuu bomba szépen lassan elpárolgott a levegőben. Sayára pillantottam. Szemem akár a gyilkosé, így meredtem vér vörös hajú ellenfelemre és fenyegetően szóltam oda.
- Kit hívtál segítségül? - Feltehetőleg sejti, hogyha egyet is mozdul valószínűleg azzal a lendülettel vetek véget az életének, szerintem ez a tekintetemben le van írva. Vert helyzetben van, itt lenne az ideje, hogy belássa ezt. Talán még Chizune is végezni tudna vele egyedül, de most, hogy ketten vagyunk...
Ekkor Chizu elugrana az apró chakra gazdájának irányába, erre az hirtelen Saya nyakába vetio magát. Mi a fene?
- Ez most komoly? - Annyira képtelen helyzet, hogy egy kis macskát idézett meg, hogy azt hirtelen nem is tudom hova tenni. Testem azonban kezdi megérezni a komoly vérveszteséget.
Chizu, valamit gyorsan lépnünk kell, mert nagy bajban leszek. Míg te szerencsére nem vesztettél legalábbis csak egy csepp vért, amennyire én láttam, én nem tudom, hogy meddig bírok még a lábamon állni. Bár a Nibi visszatért, de a testvéred technikája nem egy helyen lyukasztott ki. Ebből baj lesz, ha gyorsan nem fejezzük be...
Látva, hogy Chizune is megállt, én is kétkedve figyeltem az eseményeket. A kis macska úgy tűnik ismerte Sayat, sőt még említett valakit, akit a lánynak meg kellett volna látogatnia, tehát van itt valaki aki mozgatja a szálakat, sejtettem, mindig van egy nagyobb hal, vagy macska jelen esetben. Mi több az új vendég is felismerte, hogy ellenfelünk vert helyzetben van. Saya ettől függetlenül nem adta fel. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez a lány itt ma meg akar halni. A kis macska még mindig nem fejezte be, ismert engem is és Chizunét is. A francba, megint egy hatalmas ellenfél. Ekkor azonban Saya lelökte válláról a kismacskát és tovább harciaskodott.
- Chizu... - Megfognám a lány kezét, s mint amikor kezemben tartottam sérült testét, azonnal elkezdtem neki átadni chakrámat, de már későn. Az ő hívószava elérte elmémet.
Csak ne most... Éppen egy harci szituáció kellős közepén meg akarsz ölni? Gondoltam magamban, de már csak a villámlásokat hallottam az égbolton, aztán süllyedni kezdtem...
Most? De miért most Nibi? Meg akarsz ölni? Nem lég, hogy a testem mindjárt elvérzik, de a chakrám is fogyóban van... Viszont mikor beszélni kezdett, azonnal elhallgattam s a panszkodást is későbbre hagytam...
Hogy mit is mondtál? Ismered ezt az állnok állatot? Állnok, ez nekem nagyon nem tetszik... És mégis kihez tartozik? Ha jól sejtem akkor most jön az a rész, hogy elmegyünk ehhez a valakihez. Viszont egy kérdésem lenne előtte. Örülnék, ha elmondanád, hogy ki ez a régi ismerős és mire számíthatok tőle? Ő is téged akar majd megkaparintani, vagy esetleg Chizunét?
Eközben az anyagi világban figyelném, hogy Chizune mit művel testvérével és annak megfelelően cselekednék... Amennyiben Saya támad, úgy a Katon Itami jutsummal próbálnám semlegesíteni támadását és közben a feje fölé célozva kivágni a körülöttünk lévő fákat nagyjából 50 méteres körben, ezzel is jelezve, hogy a következő támadásommal nem fogok célt téveszteni.
Ha Chizune elsüti a jutsuját, amiről sejtem, hogy területi sebzést okozhat, ha ennyi ideig dolgozott a létrehozásán, úgy az egyetlen esélyem, ha a menekülök, vagy a bijuu chaakrájából létrehozok magam köré egy védőmezőt, minderre maximum is csak akkor vagyok képes ha a Nibi beleegyezik.
Szükségem lenne a segítségedre Nibi. Egyesítsük a chakránkat, különben nagy bajban leszek. Segítesz nekem?
Kérlelném a bijuut. Remélem beleegyezik, mert ha nem akkor komoly bajban leszek. Abban az esetben megpróbálom Chizune mozgását követni a Shunsinal...
A lány kérésére testem mintha magától cselekdett volna, elengedtem a chakra gömböt, befejeztem a koncentrációt és a megkezdett Bijuu bomba szépen lassan elpárolgott a levegőben. Sayára pillantottam. Szemem akár a gyilkosé, így meredtem vér vörös hajú ellenfelemre és fenyegetően szóltam oda.
- Kit hívtál segítségül? - Feltehetőleg sejti, hogyha egyet is mozdul valószínűleg azzal a lendülettel vetek véget az életének, szerintem ez a tekintetemben le van írva. Vert helyzetben van, itt lenne az ideje, hogy belássa ezt. Talán még Chizune is végezni tudna vele egyedül, de most, hogy ketten vagyunk...
Ekkor Chizu elugrana az apró chakra gazdájának irányába, erre az hirtelen Saya nyakába vetio magát. Mi a fene?
- Ez most komoly? - Annyira képtelen helyzet, hogy egy kis macskát idézett meg, hogy azt hirtelen nem is tudom hova tenni. Testem azonban kezdi megérezni a komoly vérveszteséget.
Chizu, valamit gyorsan lépnünk kell, mert nagy bajban leszek. Míg te szerencsére nem vesztettél legalábbis csak egy csepp vért, amennyire én láttam, én nem tudom, hogy meddig bírok még a lábamon állni. Bár a Nibi visszatért, de a testvéred technikája nem egy helyen lyukasztott ki. Ebből baj lesz, ha gyorsan nem fejezzük be...
Látva, hogy Chizune is megállt, én is kétkedve figyeltem az eseményeket. A kis macska úgy tűnik ismerte Sayat, sőt még említett valakit, akit a lánynak meg kellett volna látogatnia, tehát van itt valaki aki mozgatja a szálakat, sejtettem, mindig van egy nagyobb hal, vagy macska jelen esetben. Mi több az új vendég is felismerte, hogy ellenfelünk vert helyzetben van. Saya ettől függetlenül nem adta fel. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez a lány itt ma meg akar halni. A kis macska még mindig nem fejezte be, ismert engem is és Chizunét is. A francba, megint egy hatalmas ellenfél. Ekkor azonban Saya lelökte válláról a kismacskát és tovább harciaskodott.
- Chizu... - Megfognám a lány kezét, s mint amikor kezemben tartottam sérült testét, azonnal elkezdtem neki átadni chakrámat, de már későn. Az ő hívószava elérte elmémet.
Csak ne most... Éppen egy harci szituáció kellős közepén meg akarsz ölni? Gondoltam magamban, de már csak a villámlásokat hallottam az égbolton, aztán süllyedni kezdtem...
Most? De miért most Nibi? Meg akarsz ölni? Nem lég, hogy a testem mindjárt elvérzik, de a chakrám is fogyóban van... Viszont mikor beszélni kezdett, azonnal elhallgattam s a panszkodást is későbbre hagytam...
Hogy mit is mondtál? Ismered ezt az állnok állatot? Állnok, ez nekem nagyon nem tetszik... És mégis kihez tartozik? Ha jól sejtem akkor most jön az a rész, hogy elmegyünk ehhez a valakihez. Viszont egy kérdésem lenne előtte. Örülnék, ha elmondanád, hogy ki ez a régi ismerős és mire számíthatok tőle? Ő is téged akar majd megkaparintani, vagy esetleg Chizunét?
Eközben az anyagi világban figyelném, hogy Chizune mit művel testvérével és annak megfelelően cselekednék... Amennyiben Saya támad, úgy a Katon Itami jutsummal próbálnám semlegesíteni támadását és közben a feje fölé célozva kivágni a körülöttünk lévő fákat nagyjából 50 méteres körben, ezzel is jelezve, hogy a következő támadásommal nem fogok célt téveszteni.
Ha Chizune elsüti a jutsuját, amiről sejtem, hogy területi sebzést okozhat, ha ennyi ideig dolgozott a létrehozásán, úgy az egyetlen esélyem, ha a menekülök, vagy a bijuu chaakrájából létrehozok magam köré egy védőmezőt, minderre maximum is csak akkor vagyok képes ha a Nibi beleegyezik.
Szükségem lenne a segítségedre Nibi. Egyesítsük a chakránkat, különben nagy bajban leszek. Segítesz nekem?
Kérlelném a bijuut. Remélem beleegyezik, mert ha nem akkor komoly bajban leszek. Abban az esetben megpróbálom Chizune mozgását követni a Shunsinal...
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Erdőségek
Kitsune Haruka Kedd Jún. 11 2019, 20:26
/ Kenshiro Karu /
Egy test...egy árny mely benne él... s sokszor, ha a test elvész, csupán az árny marad, mely megszűnik létezni önnön magányában. Egymás nélkül létezni sem képesek, s együt mégis oly tökéletes egészet alkotnak. Lelked, mint egy madár az égen, hevesen, s tisztán szárnyalt, igyekezett megvédeni azt, ki fontos számára...Tested, mint a hervadásnak indult apró cseresznyevirág, melyet a jeges esőcseppek sodornak magukkal, úgy sodródsz te magad is egy olyan jövő irányába, hol a választás, csupán a te kezedbe kerül majd, s egyetlen választáson múlik életed törékeny fonala, melyet oly nagy keservek árán szőttél meg, s oly hamar vesztheted el, ahogyan elveszik egy csep víz, a milliónyi mellett az élet hatalmas óceánjában.
Tested újabb, s újabb bíborvörös cseppek hagyják alá, hullva alá a homokba, mely egésszen ellepte lábaid, s tested egyre inkább megérzi hiányát. Végtagjaid apróbb remegéseket produkálnak, mint az újszülött gazella, ki első lépteit teszi meg, s érzed, lassan kimerülsz. Hiába van itt a vad, ki benned rejlik, tested lassan szétesni készül, be kell fejeznetek, hisz, csak úgy mint ő, te is a végleteid súrolod, még ha lelked nem is érzi meg eme terhet, tested egyre inkább a súly nyomása alá kerül. Szinte üvölt, hogy segítségre van szüksége, s ha nem hagyjátok abba hamar, nem lesz olyan egyszerű a gyógyulásod.
-Chizu...- Ejted ki ajkaidon, majd a világ, melyet ismertél elsötétedni látszik, s mintha szerelmed arca, melyet eddig figyeltél, haloványabb, s szinte lassan homályossá válik, mintha eltűnne a felszín, s alámerülnél a világba, melyet önmagadnak teremtettél. Dörgések visszhangoznak körülötted, melyek valószínűleg a valós világ utóhangjai, melyek még valahogyan, haloványan elérik elméd, s lassan mintha benned, lelkedben is vihar készülne kitörni. Mi történik kint, s mi történik bent? Összemosódik a valóság, s hol a határ?
A benned rejlő kékség, miután mondott pár szót, máris felketette érdeklődésed, s figyelmed elengedte a világot, mely körülvett téged, s már a villámok hangja is csupán moraj a távolból. Kérdéseid záporoztak, mielőtt a Nibi bármit is kifejthetett volna, s figyelmed csupán válaszain csüngött.
-Elmenni hozzá? Hahaha... - Nevetett kissé morogva. - Ilyen állapotban ? Ne is gondolj rá, nem harcolhatsz tovább Kenshiro Karu. - Jelentette ki, majd hamar folytatta. - Gyenge vagy, mint az emberek általában. A tested szép lassan szétesni látszik, s mégis tovább harcolnál? Emberek... - Mordult kicsit majd vissza is tért a beszélgetésetek elején említett állathoz. - Láttam már. - Hunyta le szemeit, majd ismét rádnézett. - De csak futólag, még akkor, amikor benne voltam. - Utalt az általad jól ismert személyre, kinek neve oly sokszor előkerült már. - Nem tudom pontosan kié, de tudom, hogy egy magasabb személlyé, aki valószínűleg képezhette Saya-t, s a fehéret is. Grr...- Nézett rád. - Nem tudom pontosan, de... szerintem azé a családé, aki akkor befogadta őket. De ez csak sejtés...jóformán. - Mintha valamit nem akarna az orrodra kötni, mégis segíteni akar. Mintha ki akarná mondani mégsem teszi... furcsa, de őszintének tűnik. - Ennyit mondhatok. - Fejezte be, miközben az anyagi világ nem teljesen látható számodra, annyira a Nibi belső körében vagytok, hogy csupán halovány foltokat fogsz fel a körülötted lévő eseményekből. Chizune támad, az égen villámok futnak, s Saya reagál, melyre te is igyekszel mozdulni, s támadni, még ha nem is teljesen összpontosítva, mégis erőltetetten mozgásba lendülsz. Az Itamival sikeresen végrehajtod a támadást, s Saya egy pillanatra lefagy, s ekkor Chizune is támad, s a Kirin, mely a villámokból született, oly hevesen csap le, hogy a vöröslő tincsek egyszerre hullnak alá a földre, s lepik el a talajt, Saya teste elnyúlt a földön, s mintha az élet lassan elhagyni készülne, gyengén pihegve, félig csukott szemmel néz rátok. -Chizu...ne...- Hangzik szájából, ám már nem úgy, mint amikor elősször hallottad tőle eme nevet, most szavai gyengék, s esetlenek. - Én...- Köhintett, s pár csepp vér hullt alá szájából, melyre Chizune mellé lépett. - Én... sajnálom. - Szöktek könnyek szemeibe, melyek kissé üvegesen tekintettek a semmibe. Tényleg itt a vége? Vagy megmenthetnétek valamivel? Chizune beváltja ígéretét, s megöli? Vagy megkíméli?
A macska, ki eddig csupán megfigyelt, most a lány teste mellé ugrott. - Látod, te buta lány-nyá? Én megmondtam, nyá! - Borzolta fel szőrét, miközben kicsit megszimatolta Saya testét. - A mester nem lesz boldog, nyá! - Jelentette ki, majd rád tekintett, s lassan Chizunéra szökött pillantása. - Nyáááá...- Ásított egyet. - Hagyjátok itt meghalni! Gyertek a mesterem vár...- Sétált el Sayatól, s léptei elvezettek , el messze a fák közé. Chizune meredten bámulta Saya-t, ki alig lélegzett. - Sh... - Ejtett ki egy furcsa hangot ajkain, majd egy fegyvert vett kezeibe, melyet jól ismertél, egy kard, melyet szemeid nem elősször látnak már. - Most...most...- Remegett Chizune keze, majd a kardot a magasba emelte...a penge kissé megcsillant a lassan eloszló viharfelhőkön átszűrődő kicsiny fényben, melyet a naplemente hozott magával.
Talán észre sem vettétek, de a nap lassan nyugovóra tér, s az uralmat átveszi az éjszaka...de az éjszaka csupán a tájon fog uralkodni? Vagy elborít, s megnyer magának egy elmét...ki eddig a fényben járt? Egy elmét, mely kívülről fehér , mint az első lehulló hó, s belül...ezentúl maga lesz a sötét...szörnyű éjsötét...
Egy test...egy árny mely benne él... s sokszor, ha a test elvész, csupán az árny marad, mely megszűnik létezni önnön magányában. Egymás nélkül létezni sem képesek, s együt mégis oly tökéletes egészet alkotnak. Lelked, mint egy madár az égen, hevesen, s tisztán szárnyalt, igyekezett megvédeni azt, ki fontos számára...Tested, mint a hervadásnak indult apró cseresznyevirág, melyet a jeges esőcseppek sodornak magukkal, úgy sodródsz te magad is egy olyan jövő irányába, hol a választás, csupán a te kezedbe kerül majd, s egyetlen választáson múlik életed törékeny fonala, melyet oly nagy keservek árán szőttél meg, s oly hamar vesztheted el, ahogyan elveszik egy csep víz, a milliónyi mellett az élet hatalmas óceánjában.
Tested újabb, s újabb bíborvörös cseppek hagyják alá, hullva alá a homokba, mely egésszen ellepte lábaid, s tested egyre inkább megérzi hiányát. Végtagjaid apróbb remegéseket produkálnak, mint az újszülött gazella, ki első lépteit teszi meg, s érzed, lassan kimerülsz. Hiába van itt a vad, ki benned rejlik, tested lassan szétesni készül, be kell fejeznetek, hisz, csak úgy mint ő, te is a végleteid súrolod, még ha lelked nem is érzi meg eme terhet, tested egyre inkább a súly nyomása alá kerül. Szinte üvölt, hogy segítségre van szüksége, s ha nem hagyjátok abba hamar, nem lesz olyan egyszerű a gyógyulásod.
-Chizu...- Ejted ki ajkaidon, majd a világ, melyet ismertél elsötétedni látszik, s mintha szerelmed arca, melyet eddig figyeltél, haloványabb, s szinte lassan homályossá válik, mintha eltűnne a felszín, s alámerülnél a világba, melyet önmagadnak teremtettél. Dörgések visszhangoznak körülötted, melyek valószínűleg a valós világ utóhangjai, melyek még valahogyan, haloványan elérik elméd, s lassan mintha benned, lelkedben is vihar készülne kitörni. Mi történik kint, s mi történik bent? Összemosódik a valóság, s hol a határ?
A benned rejlő kékség, miután mondott pár szót, máris felketette érdeklődésed, s figyelmed elengedte a világot, mely körülvett téged, s már a villámok hangja is csupán moraj a távolból. Kérdéseid záporoztak, mielőtt a Nibi bármit is kifejthetett volna, s figyelmed csupán válaszain csüngött.
-Elmenni hozzá? Hahaha... - Nevetett kissé morogva. - Ilyen állapotban ? Ne is gondolj rá, nem harcolhatsz tovább Kenshiro Karu. - Jelentette ki, majd hamar folytatta. - Gyenge vagy, mint az emberek általában. A tested szép lassan szétesni látszik, s mégis tovább harcolnál? Emberek... - Mordult kicsit majd vissza is tért a beszélgetésetek elején említett állathoz. - Láttam már. - Hunyta le szemeit, majd ismét rádnézett. - De csak futólag, még akkor, amikor benne voltam. - Utalt az általad jól ismert személyre, kinek neve oly sokszor előkerült már. - Nem tudom pontosan kié, de tudom, hogy egy magasabb személlyé, aki valószínűleg képezhette Saya-t, s a fehéret is. Grr...- Nézett rád. - Nem tudom pontosan, de... szerintem azé a családé, aki akkor befogadta őket. De ez csak sejtés...jóformán. - Mintha valamit nem akarna az orrodra kötni, mégis segíteni akar. Mintha ki akarná mondani mégsem teszi... furcsa, de őszintének tűnik. - Ennyit mondhatok. - Fejezte be, miközben az anyagi világ nem teljesen látható számodra, annyira a Nibi belső körében vagytok, hogy csupán halovány foltokat fogsz fel a körülötted lévő eseményekből. Chizune támad, az égen villámok futnak, s Saya reagál, melyre te is igyekszel mozdulni, s támadni, még ha nem is teljesen összpontosítva, mégis erőltetetten mozgásba lendülsz. Az Itamival sikeresen végrehajtod a támadást, s Saya egy pillanatra lefagy, s ekkor Chizune is támad, s a Kirin, mely a villámokból született, oly hevesen csap le, hogy a vöröslő tincsek egyszerre hullnak alá a földre, s lepik el a talajt, Saya teste elnyúlt a földön, s mintha az élet lassan elhagyni készülne, gyengén pihegve, félig csukott szemmel néz rátok. -Chizu...ne...- Hangzik szájából, ám már nem úgy, mint amikor elősször hallottad tőle eme nevet, most szavai gyengék, s esetlenek. - Én...- Köhintett, s pár csepp vér hullt alá szájából, melyre Chizune mellé lépett. - Én... sajnálom. - Szöktek könnyek szemeibe, melyek kissé üvegesen tekintettek a semmibe. Tényleg itt a vége? Vagy megmenthetnétek valamivel? Chizune beváltja ígéretét, s megöli? Vagy megkíméli?
A macska, ki eddig csupán megfigyelt, most a lány teste mellé ugrott. - Látod, te buta lány-nyá? Én megmondtam, nyá! - Borzolta fel szőrét, miközben kicsit megszimatolta Saya testét. - A mester nem lesz boldog, nyá! - Jelentette ki, majd rád tekintett, s lassan Chizunéra szökött pillantása. - Nyáááá...- Ásított egyet. - Hagyjátok itt meghalni! Gyertek a mesterem vár...- Sétált el Sayatól, s léptei elvezettek , el messze a fák közé. Chizune meredten bámulta Saya-t, ki alig lélegzett. - Sh... - Ejtett ki egy furcsa hangot ajkain, majd egy fegyvert vett kezeibe, melyet jól ismertél, egy kard, melyet szemeid nem elősször látnak már. - Most...most...- Remegett Chizune keze, majd a kardot a magasba emelte...a penge kissé megcsillant a lassan eloszló viharfelhőkön átszűrődő kicsiny fényben, melyet a naplemente hozott magával.
Talán észre sem vettétek, de a nap lassan nyugovóra tér, s az uralmat átveszi az éjszaka...de az éjszaka csupán a tájon fog uralkodni? Vagy elborít, s megnyer magának egy elmét...ki eddig a fényben járt? Egy elmét, mely kívülről fehér , mint az első lehulló hó, s belül...ezentúl maga lesz a sötét...szörnyű éjsötét...
Kitsune Haruka- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 57
Tartózkodási hely : Rejtett Róka Lak
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 375
Re: Erdőségek
Kenshiro Karu Kedd Jún. 25 2019, 17:24
A Nibinek igaza van. Be kell fejeznem a vérveszteség miatt. Persze shinobi vagyok, de nem halhatatlan. Hiába nem fáradt el chakrám, testem igen s ennek az árát is meg fogom fizetni, ha nem állok le. Azonban nem tehetem. Amíg halovány szikra van bennem, ott fogok állni mellette. Még kissé szédülök, a bijuu magánakciójától, de aztán mikor rövid beszélgetésünk után ismét visszatérek az anyagi síkra, olyat látok, melyet nem hittem, hogy valaha is bekövetkezhet. Chizune szabadjára engedte a technikát és ahol korábban Saya állt, most egy halandó számára felfoghatatlaniul erős elektromos robbanás szakította szét a korai esti idill óráit, ebben a már amúgy is csatától megtépázott erdőben.
A légnyomás olyan erővel változott meg, hogy a fülem csengés helyett pattogni kezdett és a robbanás lökéshulláma nagyjából három métert repített hátra. Ahogy a hátamra estem éreztem, hogy egy nagyjából tíz centire a gerincemtől valami elreccsen testemben. Éreztem, hogy ennek most nagyon nem kellett volna megtörténnie... Mikor magamhoz tértem annyira, hogy képes legyek feleszmélni, Chizunénak hűlt helye volt, kiindulási pontomon... Vörös hajszálak fogták körbe a lányt, ki kardját emelte a magasba, hogy ítéletet mondjon valaki felett... valaki felett, kit egykor testvéreként szeretett.
Igyekeztem feltápászkodni a kőről, mi valószínűleg egyik bordámat szilánkosra törhette, de levegő után kapkodva kezdtem el megérezni, hogy ez az ütés és vákum pengék lassan kezdik megtenni hatásukat. Hiába próbálok levegőt venni, olyan mintha fuldokolnék a víz alatt.
- Ciri! - Kiáltok rá a szerelmemre, azon a néven, mely felderengett történetéből. - Ne tedd meg, ez nem a te utad! NE... - "Felejtsd el ki vagy" gondoltam hozzá a köhelyt, de annyira jól illett ide, én azonban már szavak és levegő helyett már csak vért öklendeztem fel. Csak annyit láttam, hogy a lány smaragd szeme megcsillan, aztán a sötétség...
Bármi következik ez után megérte. Chizunéért megérte. Ha sikerült megakaddályoznom, hogy elinduljon azon az úton, melyen jómagam már rég elhagytam az emberség legalsó határát, akkor már megtettem azt amiért életemet is lelkemet is adnám. DDe most még nem szállhatok ki...
"Kenshiro Karu ennyivel még nem szállhatsz ki... Messze még az út vége!" Gondoltam magamban, aztán jöttek a gondolatok, melyektől rettegtem a sötétben egyedül maradni. A klán véres múltja, majd annak árulása. A barátok és család elvesztése... Legvégül pedig valami olyasmi, mellyel Chizune a félelem szikráját korbácsolta lángoló tűzzé lelkem minden sarkában... A gyermek kit végül sosem ismerhettem meg. A veszteségek és ezek rémképei, melyek minden álommal töltött órában kínoznak...
Itanashinak igaza volt. Nem egyensúlyozhatok örökké a határvonalon. El kell dönteni az utam és meg kell járnom azt magamnak és azoknak, kiket mellém sodor az élet. De a célhoz ragaszkodni kell. A kitűzött célnak kell élni, különben semmi sem ad értelmet az egésznek.
Persze könnyen beszél az, ki életét egy "magasabb" cél érdekében elkötelezte egy entitásnak ami talán nem is létezik...
Mi értelme ennek az egésznek Nibi? Mi értelme van járni az utat? Mi legyen az én célom? Miért éljek én? Az gondolom tiszta sor, hogy nem állhatok be konoha zászlója alá, hogy egy magasabb cél érdekében egyesítsem a világot... Én nem ez az ember vagyok...
Aztán éreztem valamit az arcomon, mintha valaki...
A légnyomás olyan erővel változott meg, hogy a fülem csengés helyett pattogni kezdett és a robbanás lökéshulláma nagyjából három métert repített hátra. Ahogy a hátamra estem éreztem, hogy egy nagyjából tíz centire a gerincemtől valami elreccsen testemben. Éreztem, hogy ennek most nagyon nem kellett volna megtörténnie... Mikor magamhoz tértem annyira, hogy képes legyek feleszmélni, Chizunénak hűlt helye volt, kiindulási pontomon... Vörös hajszálak fogták körbe a lányt, ki kardját emelte a magasba, hogy ítéletet mondjon valaki felett... valaki felett, kit egykor testvéreként szeretett.
Igyekeztem feltápászkodni a kőről, mi valószínűleg egyik bordámat szilánkosra törhette, de levegő után kapkodva kezdtem el megérezni, hogy ez az ütés és vákum pengék lassan kezdik megtenni hatásukat. Hiába próbálok levegőt venni, olyan mintha fuldokolnék a víz alatt.
- Ciri! - Kiáltok rá a szerelmemre, azon a néven, mely felderengett történetéből. - Ne tedd meg, ez nem a te utad! NE... - "Felejtsd el ki vagy" gondoltam hozzá a köhelyt, de annyira jól illett ide, én azonban már szavak és levegő helyett már csak vért öklendeztem fel. Csak annyit láttam, hogy a lány smaragd szeme megcsillan, aztán a sötétség...
Bármi következik ez után megérte. Chizunéért megérte. Ha sikerült megakaddályoznom, hogy elinduljon azon az úton, melyen jómagam már rég elhagytam az emberség legalsó határát, akkor már megtettem azt amiért életemet is lelkemet is adnám. DDe most még nem szállhatok ki...
"Kenshiro Karu ennyivel még nem szállhatsz ki... Messze még az út vége!" Gondoltam magamban, aztán jöttek a gondolatok, melyektől rettegtem a sötétben egyedül maradni. A klán véres múltja, majd annak árulása. A barátok és család elvesztése... Legvégül pedig valami olyasmi, mellyel Chizune a félelem szikráját korbácsolta lángoló tűzzé lelkem minden sarkában... A gyermek kit végül sosem ismerhettem meg. A veszteségek és ezek rémképei, melyek minden álommal töltött órában kínoznak...
Itanashinak igaza volt. Nem egyensúlyozhatok örökké a határvonalon. El kell dönteni az utam és meg kell járnom azt magamnak és azoknak, kiket mellém sodor az élet. De a célhoz ragaszkodni kell. A kitűzött célnak kell élni, különben semmi sem ad értelmet az egésznek.
Persze könnyen beszél az, ki életét egy "magasabb" cél érdekében elkötelezte egy entitásnak ami talán nem is létezik...
Mi értelme ennek az egésznek Nibi? Mi értelme van járni az utat? Mi legyen az én célom? Miért éljek én? Az gondolom tiszta sor, hogy nem állhatok be konoha zászlója alá, hogy egy magasabb cél érdekében egyesítsem a világot... Én nem ez az ember vagyok...
Aztán éreztem valamit az arcomon, mintha valaki...
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Erdőségek
Kitsune Haruka Hétf. Júl. 01 2019, 15:01
/ Kenshiro Karu /
Kezeid lassan egyiket, a másik után téve, felsegítenek a talajról, miközben tested szinte ropog, mintha minden sejtje egyenként kiáltana fel. Minden levegővételed egy csepp a tengerben, mely mélyebbre sodor önnön gyengeségeid fogságában. Mintha nem tudnál felkapaszkodni, mégis megpróbálod...megpróbálod elérni azt ki előtted áll. Mintha semmi lennél, s ő lenne mindenki. Mintha úgy éreznéd semmire sem vagy képes, s ha mégis megpróbálod, mindig....újra, s újra aláhullsz a hamvakba, melyekből indultál, s melyek egyre jobban, egyre erősebben rántanak vissza. Mintha egy erő, valami, mit nem ismersz nem hagyna elhatárolódni önnön erőd végétől...
- Ciri! - Hangzott egy gyenge, halovány levegővételből, mely elhagyta tested. A személy kinek hangzott, csupán állt, s mintha nem is hallotta volna hangod, furcsán, mozdulatlanul állt, majd pár másodperc elteltével, kissé fejét feléd fordítva tekintett rád, s a látványod, mintha elborzasztotta volna, mégis valahol melegséggel töltötte volna el. - Ne tedd meg, ez nem a te utad! NE... - Folytattad, majd gondolataidba temetkezve fejezted be csupán, miközben tekintete végigfutott rajtad, s mintha szemei sarkában egy apró gyöngyszem rajzolódott volna ki. Egy gyöngyszem mely oly tiszta volt, mint a kristály, mely frissen született, s oly ragyogó, mint a fény, mely elsőként érinti a halovány eget napkelte előtt. Ez volt az utolsó, melyet láttál, mielőtt az éjfekete sötétség elfedte volna szemeidet. Bármi következik is...bármilyen úton kezdesz járni, s bármilyen úton kezd majd járni, úgy érezted, hogy megérte...megtetted, melyre erődből futotta, s megtetted azért, kiért az erőd áldozhatod...megtörtént, megtörtént melytől kissé féltél, melytől mindig is rettegett az elméd, mely bár erősnek mutatod, valahol csupán egy vékonyka kötélen egyensúlyozó törékeny gyermek, ki kénytelen volt olyan útra tévedni, melyben nem teljesedhetett ki. S ezen út gyötrelmei nehezítik el aprócska lényének zugait...
Tudtad, hogy nem hagyhatod el magad, nem szállhatsz ki...de elegendő a tudat ahoz, hogy megakadályozza a teljes összezuhanásod? Emlékek... olyan dolgok melyek meghatározzák valódat, melyek megtörténtek, s mellyek azzá kovácsoltak ki ma vagy. Szükséges, vagy szükségtelen dolgok? Talán mind kellett ahoz, hogy ma itt és most az lény, kinek lenned kell...talán egyik sem, s sorsod minden aprócska fonala ide sodort volna, ide ehez a naphoz, s ehez a szituációhoz...talán sosem tudod meg, mit jelent a sort, s mit fon az a bizonyos háló, mely életed fonalát rejti, mégis...az emlékeid most leperegtek szemeid előtt. Minden apró képkocka, melyek meghatározták személységed. A család, barátok, szerelem... a felemelkedés, s a bukás... a szeretet, s a harag...a boldogság, s a bosszúvágy... mind, mind részei voltak életednek. Megtanultál rossznak lenni, majd megtanultál mindennél jobban szeretni...s megtanultál feladni...feladni a céljaid azért, ami fontos. Láttál egy célt, melyet el akartál érni, s melyért megérte feladni olyan célokat, melyek nem bizonyultak oly fontosnak, s melyek felé egy személy lépett, kinek érzelmei elsőbbséget jelentettek számodra. S ki talán a mai napig nem tud mindent, nem tudja mi az, mit feladtál érte, s mi az, melyet talán az idő múlásával sem mersz feltárni előtte. S mit csupán az tudhat, ki mindig benned él, s mit talán csak az láthat, ki mindig benned él. Szinte egy test, s talán egykoron egy lélek is lesztek a kékséggel, kivel osztoztok tested bugyrain. S kinek azt köszönheted, hogy még ilyen állapotban is vagy, s létezel. Mi lennél most, ha ő nem él benned Kenshiro Karu?
Kérdéseket intézel hozzá, s azt várod majd mindent megmagyaráz, de vajon tényleg így lesz? Képes válaszokat adni...talán ő jobban ismeri a lelked, mint te magad? Egy kívülálló személy, ki mégis ott van benned, s láthatja lelked fényét, s sötétjét is? Válaszok melyeket megadhat...talán léteznek, talán nem...de erre legyen ő maga az, ki felel számodra.
- Kenshiro Karu! - Hangzott el benned a név, ki önnön valód jelentette, majd ott találtad magad, hol már oly sokszor. Lelked méllyének rejtett zugában, hol kapcsolódik lelketek, s elmétek. A szoba, hol a vízben lépdelve közelebb kerülhetsz hozzá. - Mi értelme járni az utat? Olyan kérdés ez tőled, melyre valahol már számítottam. Hogy miért élj? Mit tehetsdz meg, s mit nem ? - Hunyta le szemeit, mintha elmélkedne valamin, majd rád tekintett égető, sárga szemeivel. - Mindig csak annyit tehetsz meg, amennyit meg akarsz tenni! Mindig csak azt az utat járhatod, melyet járni akarsz! S mindig azt a célt űzheted, azt a célt érheted el, melyet el akarsz érni. Nézz méllyen önmagadba, s minden választ megtalálsz. Mi a fontos számodra? Nem látsz olyan utat, melyet megérné követni? - Kérdések, s válaszok...melyekre csakis te felelhetsz...melyeket csakis te tehetsz fel...
Megszakad a kép, mintha valami, vagy valaki felébresztene, s kirántana a szobábol, mielőtt befejeznétek a beszélgetés, melyet még talán el sem kezdtetek. - Karu... a te utad egy... - Hallod a Nibi hangját, de elhalványulva, lassan eltűnik, s szemeid mintha a fény felé vinnének. Egy hüvös érintést érzel az arcodon végigfutni, majd egy hangot, mit talán ismersz, talán nem, hírtelen nem is tudod hová tenni, de ő lehet az. Chizune? Nem...ez nem ő...apróbb a kéz, s vékonyabb a hang, - Karu... Karu...- Hallod újra, s újra, miközben az aprócska kéz ismét végigfut rajtad, de most a mellkasodon. - Élsz még? - Hangzik a kérdés, majd szemeid lassan egy aprócska ívben felnyílnak, s egy fehér hajzuhatag hull alá arcod mellett, szemeidbe pedig, mihelyst kicsit jobban kinyitod egy zöld szempár néz be. De nem szerelmed szemeit tükrözik vissza sajátjaid. Egy sokkal fiatalabb szempár ez, kit szinúgy ismersz már. A lány az, ki nemrég utánad jött, s kit Ciri megmentett nemrég Saya elől. Látszólag semmi baja. Ép és sértetlen. Magához tért, s ereje talán több mint eddig valaha is volt. De mi történt? Hisz ő nemrég még sérült volt...
Ahogyan felülsz egy tisztáson vagy, a nap sugarai borítják bőröd, s a szél hut végig testeden. A madarak csicsergése fedi be a tájat, s a fűszálak ringatózása az számukra aláfestést.
- Áh...Karu! - Hallod a hangot önmagad körül, s amint felülsz a hátadhoz szorulnak szerelmed ismert idomai, s már jóol tudod, a másik hang gazdája is ő volt. - Hogy érzed magad? - Hallod a hangot a hátad mögül, közvetlenül a füled mellett. Lehelete szinte borzolgatja a hajad. S mintha hangjában csöppnyi megbánás csillana meg, tettei miatt. De mit tett? Nem tudod, mi történt? Mi is volt a vége a történetnek? S hol kezdődik a következő? Lesz egyáltalán új kezdet...lesz új lap, mely tovább írja a történeteteket? - Mond csak... mire emlékszel a történtekből? - Tette fel a kérdést Chizune, miközben mögötted ült, s előtted a másik leány figyelt. Mindketten épen, s sértetlenül, pont mint saját tested. Apró hegek fedték csupán a harc nyomait. Bár erőd, még halovány árnyéka volt az eddiginek, tested már gyógyulgatott. Bordáid még sajogtak...de ami a legjobban szenvedett....talán a lelked, ki a saját útját keresi...egy világban...hol megbicsaklani látszott...
- Te lány... hoznál nekünk egy kis vizet, nem messze van egy patak. - Kérte meg Chizune a fiatal kis társatok, mely talán az eddiginél is kissé jobban szorított meg.
( A kaland ezen részét lezártnak tekintem, JUTALMAD 100 CH ÉS 25 TJP PONT
)
Kezeid lassan egyiket, a másik után téve, felsegítenek a talajról, miközben tested szinte ropog, mintha minden sejtje egyenként kiáltana fel. Minden levegővételed egy csepp a tengerben, mely mélyebbre sodor önnön gyengeségeid fogságában. Mintha nem tudnál felkapaszkodni, mégis megpróbálod...megpróbálod elérni azt ki előtted áll. Mintha semmi lennél, s ő lenne mindenki. Mintha úgy éreznéd semmire sem vagy képes, s ha mégis megpróbálod, mindig....újra, s újra aláhullsz a hamvakba, melyekből indultál, s melyek egyre jobban, egyre erősebben rántanak vissza. Mintha egy erő, valami, mit nem ismersz nem hagyna elhatárolódni önnön erőd végétől...
- Ciri! - Hangzott egy gyenge, halovány levegővételből, mely elhagyta tested. A személy kinek hangzott, csupán állt, s mintha nem is hallotta volna hangod, furcsán, mozdulatlanul állt, majd pár másodperc elteltével, kissé fejét feléd fordítva tekintett rád, s a látványod, mintha elborzasztotta volna, mégis valahol melegséggel töltötte volna el. - Ne tedd meg, ez nem a te utad! NE... - Folytattad, majd gondolataidba temetkezve fejezted be csupán, miközben tekintete végigfutott rajtad, s mintha szemei sarkában egy apró gyöngyszem rajzolódott volna ki. Egy gyöngyszem mely oly tiszta volt, mint a kristály, mely frissen született, s oly ragyogó, mint a fény, mely elsőként érinti a halovány eget napkelte előtt. Ez volt az utolsó, melyet láttál, mielőtt az éjfekete sötétség elfedte volna szemeidet. Bármi következik is...bármilyen úton kezdesz járni, s bármilyen úton kezd majd járni, úgy érezted, hogy megérte...megtetted, melyre erődből futotta, s megtetted azért, kiért az erőd áldozhatod...megtörtént, megtörtént melytől kissé féltél, melytől mindig is rettegett az elméd, mely bár erősnek mutatod, valahol csupán egy vékonyka kötélen egyensúlyozó törékeny gyermek, ki kénytelen volt olyan útra tévedni, melyben nem teljesedhetett ki. S ezen út gyötrelmei nehezítik el aprócska lényének zugait...
Tudtad, hogy nem hagyhatod el magad, nem szállhatsz ki...de elegendő a tudat ahoz, hogy megakadályozza a teljes összezuhanásod? Emlékek... olyan dolgok melyek meghatározzák valódat, melyek megtörténtek, s mellyek azzá kovácsoltak ki ma vagy. Szükséges, vagy szükségtelen dolgok? Talán mind kellett ahoz, hogy ma itt és most az lény, kinek lenned kell...talán egyik sem, s sorsod minden aprócska fonala ide sodort volna, ide ehez a naphoz, s ehez a szituációhoz...talán sosem tudod meg, mit jelent a sort, s mit fon az a bizonyos háló, mely életed fonalát rejti, mégis...az emlékeid most leperegtek szemeid előtt. Minden apró képkocka, melyek meghatározták személységed. A család, barátok, szerelem... a felemelkedés, s a bukás... a szeretet, s a harag...a boldogság, s a bosszúvágy... mind, mind részei voltak életednek. Megtanultál rossznak lenni, majd megtanultál mindennél jobban szeretni...s megtanultál feladni...feladni a céljaid azért, ami fontos. Láttál egy célt, melyet el akartál érni, s melyért megérte feladni olyan célokat, melyek nem bizonyultak oly fontosnak, s melyek felé egy személy lépett, kinek érzelmei elsőbbséget jelentettek számodra. S ki talán a mai napig nem tud mindent, nem tudja mi az, mit feladtál érte, s mi az, melyet talán az idő múlásával sem mersz feltárni előtte. S mit csupán az tudhat, ki mindig benned él, s mit talán csak az láthat, ki mindig benned él. Szinte egy test, s talán egykoron egy lélek is lesztek a kékséggel, kivel osztoztok tested bugyrain. S kinek azt köszönheted, hogy még ilyen állapotban is vagy, s létezel. Mi lennél most, ha ő nem él benned Kenshiro Karu?
Kérdéseket intézel hozzá, s azt várod majd mindent megmagyaráz, de vajon tényleg így lesz? Képes válaszokat adni...talán ő jobban ismeri a lelked, mint te magad? Egy kívülálló személy, ki mégis ott van benned, s láthatja lelked fényét, s sötétjét is? Válaszok melyeket megadhat...talán léteznek, talán nem...de erre legyen ő maga az, ki felel számodra.
- Kenshiro Karu! - Hangzott el benned a név, ki önnön valód jelentette, majd ott találtad magad, hol már oly sokszor. Lelked méllyének rejtett zugában, hol kapcsolódik lelketek, s elmétek. A szoba, hol a vízben lépdelve közelebb kerülhetsz hozzá. - Mi értelme járni az utat? Olyan kérdés ez tőled, melyre valahol már számítottam. Hogy miért élj? Mit tehetsdz meg, s mit nem ? - Hunyta le szemeit, mintha elmélkedne valamin, majd rád tekintett égető, sárga szemeivel. - Mindig csak annyit tehetsz meg, amennyit meg akarsz tenni! Mindig csak azt az utat járhatod, melyet járni akarsz! S mindig azt a célt űzheted, azt a célt érheted el, melyet el akarsz érni. Nézz méllyen önmagadba, s minden választ megtalálsz. Mi a fontos számodra? Nem látsz olyan utat, melyet megérné követni? - Kérdések, s válaszok...melyekre csakis te felelhetsz...melyeket csakis te tehetsz fel...
Megszakad a kép, mintha valami, vagy valaki felébresztene, s kirántana a szobábol, mielőtt befejeznétek a beszélgetés, melyet még talán el sem kezdtetek. - Karu... a te utad egy... - Hallod a Nibi hangját, de elhalványulva, lassan eltűnik, s szemeid mintha a fény felé vinnének. Egy hüvös érintést érzel az arcodon végigfutni, majd egy hangot, mit talán ismersz, talán nem, hírtelen nem is tudod hová tenni, de ő lehet az. Chizune? Nem...ez nem ő...apróbb a kéz, s vékonyabb a hang, - Karu... Karu...- Hallod újra, s újra, miközben az aprócska kéz ismét végigfut rajtad, de most a mellkasodon. - Élsz még? - Hangzik a kérdés, majd szemeid lassan egy aprócska ívben felnyílnak, s egy fehér hajzuhatag hull alá arcod mellett, szemeidbe pedig, mihelyst kicsit jobban kinyitod egy zöld szempár néz be. De nem szerelmed szemeit tükrözik vissza sajátjaid. Egy sokkal fiatalabb szempár ez, kit szinúgy ismersz már. A lány az, ki nemrég utánad jött, s kit Ciri megmentett nemrég Saya elől. Látszólag semmi baja. Ép és sértetlen. Magához tért, s ereje talán több mint eddig valaha is volt. De mi történt? Hisz ő nemrég még sérült volt...
Ahogyan felülsz egy tisztáson vagy, a nap sugarai borítják bőröd, s a szél hut végig testeden. A madarak csicsergése fedi be a tájat, s a fűszálak ringatózása az számukra aláfestést.
- Áh...Karu! - Hallod a hangot önmagad körül, s amint felülsz a hátadhoz szorulnak szerelmed ismert idomai, s már jóol tudod, a másik hang gazdája is ő volt. - Hogy érzed magad? - Hallod a hangot a hátad mögül, közvetlenül a füled mellett. Lehelete szinte borzolgatja a hajad. S mintha hangjában csöppnyi megbánás csillana meg, tettei miatt. De mit tett? Nem tudod, mi történt? Mi is volt a vége a történetnek? S hol kezdődik a következő? Lesz egyáltalán új kezdet...lesz új lap, mely tovább írja a történeteteket? - Mond csak... mire emlékszel a történtekből? - Tette fel a kérdést Chizune, miközben mögötted ült, s előtted a másik leány figyelt. Mindketten épen, s sértetlenül, pont mint saját tested. Apró hegek fedték csupán a harc nyomait. Bár erőd, még halovány árnyéka volt az eddiginek, tested már gyógyulgatott. Bordáid még sajogtak...de ami a legjobban szenvedett....talán a lelked, ki a saját útját keresi...egy világban...hol megbicsaklani látszott...
- Te lány... hoznál nekünk egy kis vizet, nem messze van egy patak. - Kérte meg Chizune a fiatal kis társatok, mely talán az eddiginél is kissé jobban szorított meg.
( A kaland ezen részét lezártnak tekintem, JUTALMAD 100 CH ÉS 25 TJP PONT
)
Kitsune Haruka- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 57
Tartózkodási hely : Rejtett Róka Lak
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 375
Re: Erdőségek
Kenshiro Karu Pént. Júl. 19 2019, 22:02
18+ tartalom
Egy álom jellegű beszélgetés a Nibivel, most
nagyon jól esett. Tudtam, hogy ha valakinek aztán igazán adhatok a szavára akkor az a bennem lakó bijuu lesz. Ittam a szavait mint talán még soha előtte. Befejezni azonban nem tudta, mivel valaki hangja lassan felváltotta testem másik lakójáét, s amint az ő hangja egyre jobban halkult, egy fiatal női hangra lettem figyelmes helyette...
A fene persze, hogy ébren vagyok...
- Igen, igen Chizu.... - Viszont mikor kinyitottam a szemen egy másik szempár nézett vissza rám.. A lány hát persze ki más... - oh te vagy az.. Szia! - köszöntem rá, s közben próbáltam mosolyt erőltetni arcomra. - Én megmaradok köszönöm, veled minden rendben? Hol van?...
A kellemes szellő és a madarak kísérik tekintetem és adnak kellemes aláfestést az idilli környezetnek. Őt keresem... nem is nagyon érdekel más. Felülök s testem jelzi közben, hogy nem kellene még nagyon megerőltetni. Tudom, hogy túlfeszítettem azt a bizonyost húrt, de meglep, hogy ilyen jó állapotban tértem magamhoz a lyukas tüdő után!
Ezt neked köszönhetem Nibi?
Kérdezném a Bijuut, de ekkor végre meghallom azt a csilingelő hangot amire vágytam, s Chizune testét érzem hátamhoz simulni. Semmi kétség ez ő lesz az én szerelmem!
Nem akarnám félbeszakítani, de mielőtt még befejezhetné kérdéseit fordulok meg és ölelem át olyan szorosan, mintha attól félnék, hogy a szél tova fújja.
- Mi történt szerelmem? Mi lett Sayaval, hova tűnt a kis macska? Hogy kerültünk ide? Mond, hogy nem fejezted be azt a támadást a nővéred ellen... Te nem vagy ez a fajta és nem indulhatsz el ezen az úton... hidd el nekem csak nyomort találnál, tapasztalatból mondom...
Aztán megvárom amíg Chizu elküldi csapatunk legújabb tagját s mesélni kezd.
Hosszan figyelem Chizune meséjét és közben egyre közelebb húzódnék hozzá... Annyira közel, hogy utolsó mondatainak végét már egy csókkal fojtanám a lányba, majd mellé hajolnék és a fülébe súgnám...
- Annyira vágytam már rád!
Csókomat sejmes bőré folytatnám s nyakán elidőznék kicsit. Amennyiben úgy érzem, hogy ő is benne van egy kis játékban, gyorsan elkezdeném kigombolni felsőjét...
// Köszönöm a jutalmat és eddigi fáradozásaidat is!
//
Egy álom jellegű beszélgetés a Nibivel, most
nagyon jól esett. Tudtam, hogy ha valakinek aztán igazán adhatok a szavára akkor az a bennem lakó bijuu lesz. Ittam a szavait mint talán még soha előtte. Befejezni azonban nem tudta, mivel valaki hangja lassan felváltotta testem másik lakójáét, s amint az ő hangja egyre jobban halkult, egy fiatal női hangra lettem figyelmes helyette...
A fene persze, hogy ébren vagyok...
- Igen, igen Chizu.... - Viszont mikor kinyitottam a szemen egy másik szempár nézett vissza rám.. A lány hát persze ki más... - oh te vagy az.. Szia! - köszöntem rá, s közben próbáltam mosolyt erőltetni arcomra. - Én megmaradok köszönöm, veled minden rendben? Hol van?...
A kellemes szellő és a madarak kísérik tekintetem és adnak kellemes aláfestést az idilli környezetnek. Őt keresem... nem is nagyon érdekel más. Felülök s testem jelzi közben, hogy nem kellene még nagyon megerőltetni. Tudom, hogy túlfeszítettem azt a bizonyost húrt, de meglep, hogy ilyen jó állapotban tértem magamhoz a lyukas tüdő után!
Ezt neked köszönhetem Nibi?
Kérdezném a Bijuut, de ekkor végre meghallom azt a csilingelő hangot amire vágytam, s Chizune testét érzem hátamhoz simulni. Semmi kétség ez ő lesz az én szerelmem!
Nem akarnám félbeszakítani, de mielőtt még befejezhetné kérdéseit fordulok meg és ölelem át olyan szorosan, mintha attól félnék, hogy a szél tova fújja.
- Mi történt szerelmem? Mi lett Sayaval, hova tűnt a kis macska? Hogy kerültünk ide? Mond, hogy nem fejezted be azt a támadást a nővéred ellen... Te nem vagy ez a fajta és nem indulhatsz el ezen az úton... hidd el nekem csak nyomort találnál, tapasztalatból mondom...
Aztán megvárom amíg Chizu elküldi csapatunk legújabb tagját s mesélni kezd.
Hosszan figyelem Chizune meséjét és közben egyre közelebb húzódnék hozzá... Annyira közel, hogy utolsó mondatainak végét már egy csókkal fojtanám a lányba, majd mellé hajolnék és a fülébe súgnám...
- Annyira vágytam már rád!
Csókomat sejmes bőré folytatnám s nyakán elidőznék kicsit. Amennyiben úgy érzem, hogy ő is benne van egy kis játékban, gyorsan elkezdeném kigombolni felsőjét...
// Köszönöm a jutalmat és eddigi fáradozásaidat is!
//
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Erdőségek
Kitsune Haruka Szer. Júl. 24 2019, 16:33
/ Kenshiro Karu - Az, akit választottam / 
Kis társatok hamar eltűnt a közeli erdő sűrűjében, s miután kérdéseid záporoztak szerelmedre, ő kissé lesütött szemekkel, nehézkesen kezdett bele szavaiba. Kissé ráharapott ajkaira, mintha valami, vagy valami nem engedné szavait köszökni szájából, s mint egy ijedt kismadár, ki fél a hüvös esőcseppek érkezésétől, nem tudja mihez kezdjen.
- Saya... - Nézett félre kissé. - Tudod, Karu...- Rezzent meg hangja. - Én megtettem volna. - Nézett vissza a szemeidbe, kissé könnytől megcsillanó szemekkel. - Szinte éreztem a zsigereimben, ahogyan elöntött a harag, s bár tudtam, hogy én hagytam ott, és nem mentem vissza érte...mégis... amit éreztem, valahol valós volt. Nem éreztem gátat, és...én tényleg...meg akartam tenni. Meg akartam őt ölni. - Csordult ki az első könnycsepp szemeiből. - Komolyan úgy gondoltam el kellene tűnnie a földről, mert bántotta a számomra fontos embereket, pedig igazán ki sem derült mi volt az indoka, amiért utánunk jött. Igen, megtámadott, de mégis... Lehet csak valaki kényszerítette...vagy talán... - Vált kissé zavarodottá beszéde, s érezhetted hangján, hogy szüksége van a támaszodra, mert talán ez az erős nő, most bizonytalanabb mint eddig bármikor. - Ha akkor nem esel össze, ha nem érzem meg a gyengeséged, s nem éred el a határaid....ha nem vonod el a figyelmem, talán én... befejeztem volna. - Fordította el ismét tekintetét. Szégyen? Csapódottság? Gyengeség? Mik folyhatnak le a fejében, s mit tehet te ezért? Oly sok kérdés ismét, s oly kevés válasz... talán a legjobb, ha mellete vagy, ha támaszául szolgálsz. Miközben a lány szavai elhangzottak, testeddel egyre inkább közelebb húzódtál hozzá, melyet talán észrevett, talán nem...mégis, amikor elég közel voltál, s szembe vele, gyengeségét egyetlen mozdulattal folytottad el, s talán ez volt az, mely kissé összeszedte megbicsaklott lelkének darabjait. Egy csók, igen egy szerény, mégis gyengéd lépés, mely olyan érzelmek közvetítésére képes, melyeket az ember mélyen, legbelül érez, melyek olyanok, mint a frissen hulló cseresznyevirág szirmai.
Gyengéd, mégis borzongató. Egy olyan csók, melyben testeds, s lelked is eléri. Melyből tudjátok, mit érez a másik, s melyben szívetek is összeér, valahol, a lelketek méllyén, úgy mint a felhők az égen, mikor a nap nyugovóra tér, s csupán a csillagok tarkította eget szelik át. Mintha sose érne véget...mégis, valahogyan lassan megszakadva mellé hajolsz, s füleibe suttogsz egy mondatot, melyet oly rég akartál már, melyre oly rég vágytál már, s mellyet oly nehezen tudtál mikondani...de itt az idő.
- Annyira vágytam már rád! - Hangzottak a szavak, melyektől szinte láttad, ahogyan Chizune teste megborzongott, s mintha sosem látott igzalom fogta volna át. Bár arcán még csordogált némi könnycsepp, talán már nem a félelem, és a gyengeség miatt, a helyzet változni látszott, s te lassan nyakára adtál könnyed csókokat, mintha az első hó hullt volna alá a mennyekből. Chizune kissé meglepve, mégis ellenállást nem mutatva köréd fonta karjait, majd könnyedén maga felé húzva borultatok le a gyenge pázsitra, mely ékszerként csillant meg Chizune egy legördülő könnycseppjétől, melyet aztán lassan kezeddel töröltél le, gyengéden, mégis magabiztosan.
Szerelmed tökéletes hamvas bőréhez, hófehér hajához, szinte ékszerként simult a talaj zöldje, s mintha csak magához csábított volna, mint az édes méz illata, vonzotta tekinteted a nő, kiért szíved oly hevesen vert mindeddig, s ezután is végig...egészen a végtelenig...oly rég epedezel szent teste után, s most úgy hever előtted mint egy gyenge, hamvas virág. Gyorsan ingje irányába nyúlnak kezeid, s egymás után hullnak alá a gombok, melyek eddig oly feszesen tartották testén a fehér, kissé poros felsőt. Lassan előbukkan testének minden apró vonala, mely oly nőiessé teszi, s oly csábító szemeid számára. Chizune lassan feléd nyúl, s kezeid végig futna arcodon, majd egésszen leszaladnak derekadig, megérinte felsőd alsó vonalát emelik ki apró újjai, majd egészen le rólad. Immár mindketten félmeztelen hevertek, s tekintetetek egymásról szinte meg sem mozdul... Chizune ajka lassan a tiédhez ér, s kissé megemelkedve húz oda egészen magához...olyan közel, hogy lélegzete a füled súrolja, s mintha a levegő, mellyet kifúj perzselően hatna. Olyannyira édes...olyannyira a tiéd...olyannyira az...amire mindig is vágytál... előtted a nő, a nő...ki társad, ki a párod, ki a másik feled...s ki életed halovány értelmét adja...most mindenestől a tied, s egyé váltok az elhalványuló nap sugarainak határán... egy lélek, s most...egy test.
Kis társatok hamar eltűnt a közeli erdő sűrűjében, s miután kérdéseid záporoztak szerelmedre, ő kissé lesütött szemekkel, nehézkesen kezdett bele szavaiba. Kissé ráharapott ajkaira, mintha valami, vagy valami nem engedné szavait köszökni szájából, s mint egy ijedt kismadár, ki fél a hüvös esőcseppek érkezésétől, nem tudja mihez kezdjen.
- Saya... - Nézett félre kissé. - Tudod, Karu...- Rezzent meg hangja. - Én megtettem volna. - Nézett vissza a szemeidbe, kissé könnytől megcsillanó szemekkel. - Szinte éreztem a zsigereimben, ahogyan elöntött a harag, s bár tudtam, hogy én hagytam ott, és nem mentem vissza érte...mégis... amit éreztem, valahol valós volt. Nem éreztem gátat, és...én tényleg...meg akartam tenni. Meg akartam őt ölni. - Csordult ki az első könnycsepp szemeiből. - Komolyan úgy gondoltam el kellene tűnnie a földről, mert bántotta a számomra fontos embereket, pedig igazán ki sem derült mi volt az indoka, amiért utánunk jött. Igen, megtámadott, de mégis... Lehet csak valaki kényszerítette...vagy talán... - Vált kissé zavarodottá beszéde, s érezhetted hangján, hogy szüksége van a támaszodra, mert talán ez az erős nő, most bizonytalanabb mint eddig bármikor. - Ha akkor nem esel össze, ha nem érzem meg a gyengeséged, s nem éred el a határaid....ha nem vonod el a figyelmem, talán én... befejeztem volna. - Fordította el ismét tekintetét. Szégyen? Csapódottság? Gyengeség? Mik folyhatnak le a fejében, s mit tehet te ezért? Oly sok kérdés ismét, s oly kevés válasz... talán a legjobb, ha mellete vagy, ha támaszául szolgálsz. Miközben a lány szavai elhangzottak, testeddel egyre inkább közelebb húzódtál hozzá, melyet talán észrevett, talán nem...mégis, amikor elég közel voltál, s szembe vele, gyengeségét egyetlen mozdulattal folytottad el, s talán ez volt az, mely kissé összeszedte megbicsaklott lelkének darabjait. Egy csók, igen egy szerény, mégis gyengéd lépés, mely olyan érzelmek közvetítésére képes, melyeket az ember mélyen, legbelül érez, melyek olyanok, mint a frissen hulló cseresznyevirág szirmai.
Gyengéd, mégis borzongató. Egy olyan csók, melyben testeds, s lelked is eléri. Melyből tudjátok, mit érez a másik, s melyben szívetek is összeér, valahol, a lelketek méllyén, úgy mint a felhők az égen, mikor a nap nyugovóra tér, s csupán a csillagok tarkította eget szelik át. Mintha sose érne véget...mégis, valahogyan lassan megszakadva mellé hajolsz, s füleibe suttogsz egy mondatot, melyet oly rég akartál már, melyre oly rég vágytál már, s mellyet oly nehezen tudtál mikondani...de itt az idő.
- Annyira vágytam már rád! - Hangzottak a szavak, melyektől szinte láttad, ahogyan Chizune teste megborzongott, s mintha sosem látott igzalom fogta volna át. Bár arcán még csordogált némi könnycsepp, talán már nem a félelem, és a gyengeség miatt, a helyzet változni látszott, s te lassan nyakára adtál könnyed csókokat, mintha az első hó hullt volna alá a mennyekből. Chizune kissé meglepve, mégis ellenállást nem mutatva köréd fonta karjait, majd könnyedén maga felé húzva borultatok le a gyenge pázsitra, mely ékszerként csillant meg Chizune egy legördülő könnycseppjétől, melyet aztán lassan kezeddel töröltél le, gyengéden, mégis magabiztosan.
Szerelmed tökéletes hamvas bőréhez, hófehér hajához, szinte ékszerként simult a talaj zöldje, s mintha csak magához csábított volna, mint az édes méz illata, vonzotta tekinteted a nő, kiért szíved oly hevesen vert mindeddig, s ezután is végig...egészen a végtelenig...oly rég epedezel szent teste után, s most úgy hever előtted mint egy gyenge, hamvas virág. Gyorsan ingje irányába nyúlnak kezeid, s egymás után hullnak alá a gombok, melyek eddig oly feszesen tartották testén a fehér, kissé poros felsőt. Lassan előbukkan testének minden apró vonala, mely oly nőiessé teszi, s oly csábító szemeid számára. Chizune lassan feléd nyúl, s kezeid végig futna arcodon, majd egésszen leszaladnak derekadig, megérinte felsőd alsó vonalát emelik ki apró újjai, majd egészen le rólad. Immár mindketten félmeztelen hevertek, s tekintetetek egymásról szinte meg sem mozdul... Chizune ajka lassan a tiédhez ér, s kissé megemelkedve húz oda egészen magához...olyan közel, hogy lélegzete a füled súrolja, s mintha a levegő, mellyet kifúj perzselően hatna. Olyannyira édes...olyannyira a tiéd...olyannyira az...amire mindig is vágytál... előtted a nő, a nő...ki társad, ki a párod, ki a másik feled...s ki életed halovány értelmét adja...most mindenestől a tied, s egyé váltok az elhalványuló nap sugarainak határán... egy lélek, s most...egy test.
Kitsune Haruka- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 57
Tartózkodási hely : Rejtett Róka Lak
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 375
Re: Erdőségek
Kenshiro Karu Hétf. Aug. 05 2019, 22:47
// 18++ //
Ott és akkor már semmi sem számított csak Chizune és én. Feküdtünk a fűben ketten, közben epdig szépen lassan lefejtettük egymásról a textilt. Éreztem minden egyes apró kis rezdülését. Ebben a pillanatban közelebb került hozzám, mint előtte talán bármikor. Közelebb mint a Nibi, vagy mint bármilyen személyes tragédiám tudna és mégjobban beleégette magát lelkembe smaragd szín szempárjával. Egy csókot lehelt arcomra, közben pedig érezheti, hogy szívem majdd kiugrik a helyéról, miközben érzem a sejmes fövenyt mint karomat csiklandozza.
Mohóságomban le akartam tépni a lányról minden ruháját, de ez most nem a vad érzelem kitörések pillanata volt...
Fölé hajoltam és ismét csókot leheltem puha ajkaira, majd egy mondatot ismét a fülébe súgtam miközben szépen megszabadítottam nadrágjától is...
- Kellesz nekem Chizune örökké! Örökkön örökké szerelmem...
Ekkorra már sikerült lefejtenem róla gyengéden mindenét, ekkor pedig ő következett. Lassan levette rólam is az alsót, de közben végig alattam maradt. Valahogy most érezte, hogy a munka oroszlán részét jobb ha nekem hagyja és nem is téveddett.
Lassan megcéloztam a nyakát és érzékien kezddtem csókolni az bárosonyos bőrt, melyre egész életemben vártam. Szerelmem vonaglott alattam, majd egy kis idő elteltével nyögdécselni kezdett szelíden. Minden más megszűnt körülöttem, a külvilág, a zajok, a problémák. Olyan mennyiségű adrenalin szabadult fel bennem, mintha a front kellős közepén lettem volna és higyjétek el, ha valki én tudom miről beszélek.
Chizune lassan megfogta a két vállam, majd körmét bőrömbe mélyesztette és nem engedett el. Végig karmoltam a hátamat, mikor már mellénél tartottam. Nem adtam fel testének ostromllását csókjaimmal, rajta pedig érződött csak erre, semmi másra nem végyott már. A gyengédségre, melyet most tőlem ténylegesen megkap. Elidőztem mellkasánál, addig, míg lélegzetvétele szaggatottá vált és az apró nyögddécselések összefüggő nyögéssé vált. Mellbimbóinak külön figyelmet szenteltem, tudtam, hogy most nem elég, ha egyszerűen csak felizgatom, aztán rövidrezárjuk... Éppen ezért jobb kezemmel lassan kényeztetni kezdtem csiklóját, de éreztem, hogy odalent már felforrósodott a hangulat, hát valóban nem tévedtem, ő tényleg rám várt.
Teste megfeszült, akár az ugrásra kész vadmacskáé, ki prédáját lesi. Éreztem, hogy már közel jár első orgazmusához, amint elidőzök testén, de nem akartam hagyni, hogy ennyivel megússza és fokozni kezdtem a tempót amennyire tőlem csak tellett.
Odalent már teljesen benedvesedett és tudom, hogy mit szeretett volna már magában tudni, de még nem tartunk ott, ez az alkalom, az extrém érzékiségről szólt. Arról, hogy meggyógyítsuk, vagy elkezdjuk begyógyítani sebesült lelkét és, hogy végre mindeketten magunk mögött hagyjuk a kísértő múltat, melynek árnyai még most is valahol ott lebegnek az éterben, arra várva, hogy lecsaphassanak...
- Még nem kicsim, még nincs itt az ideje, még had játszam egy kicsit. - Mondtam neki lassan s közben lassan alhasát puszilgattam, majd lent kezdtem el kényeztetni, melytől olyan hangosan sikkantott fel, hogy attól féltem fiatal úti társunk esetleg észrevehet. Egy pillanat alatt elengedtem a gondolatot és tovább ostromoltam szerelmemet nyelvemmel, melyre egyre hevesebben válaszolt teste...
Ott és akkor már semmi sem számított csak Chizune és én. Feküdtünk a fűben ketten, közben epdig szépen lassan lefejtettük egymásról a textilt. Éreztem minden egyes apró kis rezdülését. Ebben a pillanatban közelebb került hozzám, mint előtte talán bármikor. Közelebb mint a Nibi, vagy mint bármilyen személyes tragédiám tudna és mégjobban beleégette magát lelkembe smaragd szín szempárjával. Egy csókot lehelt arcomra, közben pedig érezheti, hogy szívem majdd kiugrik a helyéról, miközben érzem a sejmes fövenyt mint karomat csiklandozza.
Mohóságomban le akartam tépni a lányról minden ruháját, de ez most nem a vad érzelem kitörések pillanata volt...
Fölé hajoltam és ismét csókot leheltem puha ajkaira, majd egy mondatot ismét a fülébe súgtam miközben szépen megszabadítottam nadrágjától is...
- Kellesz nekem Chizune örökké! Örökkön örökké szerelmem...
Ekkorra már sikerült lefejtenem róla gyengéden mindenét, ekkor pedig ő következett. Lassan levette rólam is az alsót, de közben végig alattam maradt. Valahogy most érezte, hogy a munka oroszlán részét jobb ha nekem hagyja és nem is téveddett.
Lassan megcéloztam a nyakát és érzékien kezddtem csókolni az bárosonyos bőrt, melyre egész életemben vártam. Szerelmem vonaglott alattam, majd egy kis idő elteltével nyögdécselni kezdett szelíden. Minden más megszűnt körülöttem, a külvilág, a zajok, a problémák. Olyan mennyiségű adrenalin szabadult fel bennem, mintha a front kellős közepén lettem volna és higyjétek el, ha valki én tudom miről beszélek.
Chizune lassan megfogta a két vállam, majd körmét bőrömbe mélyesztette és nem engedett el. Végig karmoltam a hátamat, mikor már mellénél tartottam. Nem adtam fel testének ostromllását csókjaimmal, rajta pedig érződött csak erre, semmi másra nem végyott már. A gyengédségre, melyet most tőlem ténylegesen megkap. Elidőztem mellkasánál, addig, míg lélegzetvétele szaggatottá vált és az apró nyögddécselések összefüggő nyögéssé vált. Mellbimbóinak külön figyelmet szenteltem, tudtam, hogy most nem elég, ha egyszerűen csak felizgatom, aztán rövidrezárjuk... Éppen ezért jobb kezemmel lassan kényeztetni kezdtem csiklóját, de éreztem, hogy odalent már felforrósodott a hangulat, hát valóban nem tévedtem, ő tényleg rám várt.
Teste megfeszült, akár az ugrásra kész vadmacskáé, ki prédáját lesi. Éreztem, hogy már közel jár első orgazmusához, amint elidőzök testén, de nem akartam hagyni, hogy ennyivel megússza és fokozni kezdtem a tempót amennyire tőlem csak tellett.
Odalent már teljesen benedvesedett és tudom, hogy mit szeretett volna már magában tudni, de még nem tartunk ott, ez az alkalom, az extrém érzékiségről szólt. Arról, hogy meggyógyítsuk, vagy elkezdjuk begyógyítani sebesült lelkét és, hogy végre mindeketten magunk mögött hagyjuk a kísértő múltat, melynek árnyai még most is valahol ott lebegnek az éterben, arra várva, hogy lecsaphassanak...
- Még nem kicsim, még nincs itt az ideje, még had játszam egy kicsit. - Mondtam neki lassan s közben lassan alhasát puszilgattam, majd lent kezdtem el kényeztetni, melytől olyan hangosan sikkantott fel, hogy attól féltem fiatal úti társunk esetleg észrevehet. Egy pillanat alatt elengedtem a gondolatot és tovább ostromoltam szerelmemet nyelvemmel, melyre egyre hevesebben válaszolt teste...
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Erdőségek
Kitsune Haruka Kedd Aug. 06 2019, 16:37
/ Kenshiro Karu / 18+
- Kellesz nekem Chizune örökké! Örökkön örökké szerelmem... - Hangzottak a szavak, mellyek mint egy ártatlan vízcsepp, mely bejárja egy zuhogó folyó útján a hegyet, melynek csúcsai közt kavarogva, csak zuhog alá a mélybe. Oly csendes a táj, s oly ragyogóak a csillagok, oly lágyan rejti el mozdulatotok, s oly közelinek, mégis távolinak hat. Eltűntek a ruhát, előbb a lányról, s hamvas bőre mint egy szikra csillant meg a lágy sötétben, majd te következtél s talán kissé ügyetlenül, s kissé megremegve, de Chizune is igyekezett megszabadítani téged ruháid rejtekéből, s mintha azt sugallta volna, hogy rád bízza magát, azt teszel amit a tested kíván, mégis olyan gyengéden érintett mintha csak a reggeli napsugarak kúsztak volna végig testeden.
Lassan a nyakához kúsztál, s csókokat hagytál rajta, egyiket a másik után, s mind olyan volt számára mint egyszerre borította volna tűz, s jég bőrét. Mintha minden egyes csók egyszerre borzongatta volna meg havas bőrénet felszínét, s végig kúszott volna egésszen a szívéhez, mintha minden amit tettél volna egy újabb csepp egy pohárban, mely bármelyik pillanatban kiborulni látszik. Mely egyszercsak kiborul, s akkor valami olyasmi kezdődik el, mellyet oly nagyon vágytatok már. Szerelmed szinte izzott alattad, s oly apró, s oly édes hangokat hallatott, melyek egésszen végig borzolták tested minden apró szegletét, a világ megszűnni látszik, s mintha csak ti léteznétek, ketten az univerzum sötétjében, s ketten a távoli nap fényében...ketten a világ ellen, most, s mindörökké. Igen, szent fogadalom ez, mellyet testetekkel egymásnak tesztek. Csak egymásért éltek, igen, ez az a pillanat, amikor nem éltek semmi másért, nincsenek problémák, gondok... nincs üldözés, nincsenek shinobik, nincsenek csaták, s a menny egyszerre törik meg felettetek, s hasad meg a föld... tűnik el a látható világ, s feltárul egy másik, melyet érzelmeitek töltenek meg. Egy egészen új világ, melyben csak ti létezhettek.
Chizune lassan megfogta vállaid, s körmeit egésszen méllyen húzta végig rajta, s nyoma olyan volt, mintha bőrőd bármely pillanatban feladná a harcot, s vér sercenhetne alatta, s te csak tovább ostrolomtad szerelmed testét, mely reagálva érintésedre egyre inkább saját vágyai hatása alá került, s átadta magát neked, mintha nem vágyna másra, csupán érintésed melegére, s érzékei szinte csak rád fókuszáltak. Hnagja egyre összefügőbbé vált, s szinte izzott bőre felszíne, mellyen apró vízcseppek jelentek meg, s miközben tested alatt vonaglott a cseppecskék igyekeztek végig folyni teste szinte megfeszült bőrén, mely néhol a tiedhez feszült, s te nem adtad fel. újabb testrésztére csaptál le, mint a vadász, ki végre elejtette prédáját, s igyekszik teljes erejéből legyőzni azt, de itt ki is volt a vadász, tényleg csupán te vadásztál eme nemes fehér vadra? Mint egy oroszlán, ki kirí a tömegből, s ki egyedi fehér bundával él közömbör társai között, oly ritkaság számodra ez a nő, ki havas, fehér hajával belopta magát a szívedbe.
Egésszen elhúztad a dolgot, s miközben már minden tocsogott, egyre inkább csak fokozni akartad az érzelmeket, hisz végre itt az idő, a ti időtök, s most ez a pillanat az, mely kötés lehet sebeiteken, egymás gyengédsége, mely begyógyíthatja sebeiteket... szerelmed már nem bírt magával te mégis a következző szavatak ejtetted ki ajkaidon. - Még nem kicsim, még nincs itt az ideje, még had játszam egy kicsit. - Majd tetteid következtében, mely közben egésszen lekúsztál szerelmed altestéhez, ő egésszen vékony, csicsergő hangon sikkantott fel, egyszerre megglepődve, s az érzéstől elalélva alattad, arcán láthattad, alig bírja türtőztetni magát, s talán lassan már nem is bírja majd. Félelmeid hamar elszálltak, s lassan folytattad párod ostromát, ki lassan rád vetette pillantását, s lélegzete talán minden eddiginél gyorsabbra váltott. - Nem csak te tehet ilyesmit meg, ugye tudod? - Vált a vadászból üldözött, a vadból a vadász. Chizune egyszerre feléd kerekedett, nem is értetted hogyan tehette ezt meg, mégis... megtörtént, kissé melleted feküdve, pár centivel feletted lebegett, mint egy madár, s hüvös kezei, most egésszen forróvá váltak, mintha más lenne, mint általában, lassan végig simította felsőtested, s megszólalt. - Ez már, már kegyetlenség, nemde? - Nézett rád, egészen édes, mégis kívánó szemmel, s mégis valahol méllyen vadság rejlett tekintetében. Újjai egésszen lecsúsztak, olyan helyre hol még nem jártak azelőtt, s szemeid egyszerre tágabbra nyíltak. Igen, érzékeny terület, mégis érintése oly kellemes volt, egyszerre érintette combjaid szélét, majd beljebb haladva egésszen kellemes, mégis ismeretlen érzés futott végig testeden. Szerelmed érintése ott, azon a helyen, ismeretlen vizekre evezett el veled, s fordult a kocka... ki próbál legyőzni kit? A szerelem csatája kibontakozni látszik, s ezután lassan szerelmed teljesen feléd kerekedett, szemei szinte smaragdként villantotta meg feletted, s lábait lassan emelte ár rajtad, pontosan feletted térdelt... hagyod ezt? Tényleg feléd kerekedhet ezen kellemes szituációban, s lehet ő az, ki irányít? Chizune az idő elteltével egyre magabiztosabb, kezded vissza adni számára azt, mit elvesztett, s te is kezded vissza kapni azt, mit szemeid már oly rég nem találtak... s oly rég kutatsz már...
Szerelmed hóvehér haja arcod cirógatja, s egyre közelebb érve, Chizune lány, ss egyre erősödő csókokkal halmozza el ajkad... talán egy lépésre vár tőledd, vagy talán egy lépés az, mellyet meg készül tenni? Mely oly rég történt már meg köztetek... egy kapocs...mely egész testetek...s egész lelketek...egybefonódását eredményezi... egyé váltok, mint a hullámok, kik összeérve a hold lágy fényénél egy új reményt keltenek életre...egy reményt, s egy érzést, mely majd okot az a holnapra, de a mai este korán sem köözeledik a végéhez, hisz maradt valami, talán a legfontosabb részlete az estnek, melynek megtétele rád vár...
- Kellesz nekem Chizune örökké! Örökkön örökké szerelmem... - Hangzottak a szavak, mellyek mint egy ártatlan vízcsepp, mely bejárja egy zuhogó folyó útján a hegyet, melynek csúcsai közt kavarogva, csak zuhog alá a mélybe. Oly csendes a táj, s oly ragyogóak a csillagok, oly lágyan rejti el mozdulatotok, s oly közelinek, mégis távolinak hat. Eltűntek a ruhát, előbb a lányról, s hamvas bőre mint egy szikra csillant meg a lágy sötétben, majd te következtél s talán kissé ügyetlenül, s kissé megremegve, de Chizune is igyekezett megszabadítani téged ruháid rejtekéből, s mintha azt sugallta volna, hogy rád bízza magát, azt teszel amit a tested kíván, mégis olyan gyengéden érintett mintha csak a reggeli napsugarak kúsztak volna végig testeden.
Lassan a nyakához kúsztál, s csókokat hagytál rajta, egyiket a másik után, s mind olyan volt számára mint egyszerre borította volna tűz, s jég bőrét. Mintha minden egyes csók egyszerre borzongatta volna meg havas bőrénet felszínét, s végig kúszott volna egésszen a szívéhez, mintha minden amit tettél volna egy újabb csepp egy pohárban, mely bármelyik pillanatban kiborulni látszik. Mely egyszercsak kiborul, s akkor valami olyasmi kezdődik el, mellyet oly nagyon vágytatok már. Szerelmed szinte izzott alattad, s oly apró, s oly édes hangokat hallatott, melyek egésszen végig borzolták tested minden apró szegletét, a világ megszűnni látszik, s mintha csak ti léteznétek, ketten az univerzum sötétjében, s ketten a távoli nap fényében...ketten a világ ellen, most, s mindörökké. Igen, szent fogadalom ez, mellyet testetekkel egymásnak tesztek. Csak egymásért éltek, igen, ez az a pillanat, amikor nem éltek semmi másért, nincsenek problémák, gondok... nincs üldözés, nincsenek shinobik, nincsenek csaták, s a menny egyszerre törik meg felettetek, s hasad meg a föld... tűnik el a látható világ, s feltárul egy másik, melyet érzelmeitek töltenek meg. Egy egészen új világ, melyben csak ti létezhettek.
Chizune lassan megfogta vállaid, s körmeit egésszen méllyen húzta végig rajta, s nyoma olyan volt, mintha bőrőd bármely pillanatban feladná a harcot, s vér sercenhetne alatta, s te csak tovább ostrolomtad szerelmed testét, mely reagálva érintésedre egyre inkább saját vágyai hatása alá került, s átadta magát neked, mintha nem vágyna másra, csupán érintésed melegére, s érzékei szinte csak rád fókuszáltak. Hnagja egyre összefügőbbé vált, s szinte izzott bőre felszíne, mellyen apró vízcseppek jelentek meg, s miközben tested alatt vonaglott a cseppecskék igyekeztek végig folyni teste szinte megfeszült bőrén, mely néhol a tiedhez feszült, s te nem adtad fel. újabb testrésztére csaptál le, mint a vadász, ki végre elejtette prédáját, s igyekszik teljes erejéből legyőzni azt, de itt ki is volt a vadász, tényleg csupán te vadásztál eme nemes fehér vadra? Mint egy oroszlán, ki kirí a tömegből, s ki egyedi fehér bundával él közömbör társai között, oly ritkaság számodra ez a nő, ki havas, fehér hajával belopta magát a szívedbe.
Egésszen elhúztad a dolgot, s miközben már minden tocsogott, egyre inkább csak fokozni akartad az érzelmeket, hisz végre itt az idő, a ti időtök, s most ez a pillanat az, mely kötés lehet sebeiteken, egymás gyengédsége, mely begyógyíthatja sebeiteket... szerelmed már nem bírt magával te mégis a következző szavatak ejtetted ki ajkaidon. - Még nem kicsim, még nincs itt az ideje, még had játszam egy kicsit. - Majd tetteid következtében, mely közben egésszen lekúsztál szerelmed altestéhez, ő egésszen vékony, csicsergő hangon sikkantott fel, egyszerre megglepődve, s az érzéstől elalélva alattad, arcán láthattad, alig bírja türtőztetni magát, s talán lassan már nem is bírja majd. Félelmeid hamar elszálltak, s lassan folytattad párod ostromát, ki lassan rád vetette pillantását, s lélegzete talán minden eddiginél gyorsabbra váltott. - Nem csak te tehet ilyesmit meg, ugye tudod? - Vált a vadászból üldözött, a vadból a vadász. Chizune egyszerre feléd kerekedett, nem is értetted hogyan tehette ezt meg, mégis... megtörtént, kissé melleted feküdve, pár centivel feletted lebegett, mint egy madár, s hüvös kezei, most egésszen forróvá váltak, mintha más lenne, mint általában, lassan végig simította felsőtested, s megszólalt. - Ez már, már kegyetlenség, nemde? - Nézett rád, egészen édes, mégis kívánó szemmel, s mégis valahol méllyen vadság rejlett tekintetében. Újjai egésszen lecsúsztak, olyan helyre hol még nem jártak azelőtt, s szemeid egyszerre tágabbra nyíltak. Igen, érzékeny terület, mégis érintése oly kellemes volt, egyszerre érintette combjaid szélét, majd beljebb haladva egésszen kellemes, mégis ismeretlen érzés futott végig testeden. Szerelmed érintése ott, azon a helyen, ismeretlen vizekre evezett el veled, s fordult a kocka... ki próbál legyőzni kit? A szerelem csatája kibontakozni látszik, s ezután lassan szerelmed teljesen feléd kerekedett, szemei szinte smaragdként villantotta meg feletted, s lábait lassan emelte ár rajtad, pontosan feletted térdelt... hagyod ezt? Tényleg feléd kerekedhet ezen kellemes szituációban, s lehet ő az, ki irányít? Chizune az idő elteltével egyre magabiztosabb, kezded vissza adni számára azt, mit elvesztett, s te is kezded vissza kapni azt, mit szemeid már oly rég nem találtak... s oly rég kutatsz már...
Szerelmed hóvehér haja arcod cirógatja, s egyre közelebb érve, Chizune lány, ss egyre erősödő csókokkal halmozza el ajkad... talán egy lépésre vár tőledd, vagy talán egy lépés az, mellyet meg készül tenni? Mely oly rég történt már meg köztetek... egy kapocs...mely egész testetek...s egész lelketek...egybefonódását eredményezi... egyé váltok, mint a hullámok, kik összeérve a hold lágy fényénél egy új reményt keltenek életre...egy reményt, s egy érzést, mely majd okot az a holnapra, de a mai este korán sem köözeledik a végéhez, hisz maradt valami, talán a legfontosabb részlete az estnek, melynek megtétele rád vár...
Kitsune Haruka- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 57
Tartózkodási hely : Rejtett Róka Lak
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 375
Re: Erdőségek
Senju Tobirama Kedd Aug. 20 2019, 18:47
Az ajánlott Chakramennyiség és TJP felírva, kérlek vezesd fel az adatlapon Kenshiro Karu.
_________________
Senju Tobirama- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: E
Rang: Hokake
Chakraszint: Halálütés
Re: Erdőségek
Nashimaru Shizu Pént. Aug. 23 2019, 09:13
//Aokaze Atsushi//
Mindössze két napja amióta elindultam Jo-sensei szentélyétől. Gondolataim még mindig az útjaink elválása körül cikáztak, s ebből a mély elmélkedésből még az erdő zenéje sem tudott kizökkenteni. Kerestem az okokat Juuichiro nyers hangnemére, és arra, hogy miért is kellett az éjszaka közepén elhagynom az otthonukat, és bár ezer meg egy okot tudtam kitalálni, ezek nem voltak mások csak a fantáziám szüleményei, a teljes igazságot valószínűleg sosem fogom megtudni.
Persze a fájdalom a szívemben melyet legszívesebben be sem ismernék hogy érzek, ettől függetlenül megmaradt. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy akármi is történt, megtörtént valahogyan magam mögött kell hagynom és ennek egy módja van, méghozzá ha továbblépek és újra szemem elé helyezem a célt amit utazásom kezdetén kitűztem magamnak. Persze a hosszú és magányos úton erre is volt időm reflektálni. Miért indultam el? Csak azért, hogy megtaláljak egy embert akivel soha nem beszéltem, soha nem találkoztam, és valószínűleg még csak meg sem ismerne? Igaz, már akkor elkezdett hajtani a kíváncsiság, hogy vajon milyen ember lehet mikor édesanyám először mesélt róla. „Jóképű volt, kedves, és szerettem” hangoztatta többször is az üres szavakat melyekből csak annyit tudtam leszűrni, hogy vagy nem akar az apámról részletesen beszélni, vagy valójában ő sem ismerte igazán a férfit. Az egyetlen érdemi információ melyet valaha is kaptam tőle, hogy a neve Nashimaru Shirosuke, viszont a nevét Shiro-ként használja, illetve hogy klánunk otthona Rejtett Füstben található.
A gondolat hogy ilyen apróság arra késztetett hogy otthagyjam a szerető családom, az otthonom, no meg a meleg és puha ágyam néha arra késztet hogy a fejemet esténként a földbe döngöljem. Ettől függetlenül viszont ez a furcsa érzés nem lankadt bennem… Ez a szabadságérzet talán? Hogy arra megyek amerre akarok, hogy csak a képzeletem szab határt hogy mit érhetek el, hogy arra visz az utam, amerre lépek? Ezek a gondolatok mindig bizsergő érzéssel telítettek el ha megfordultak a fejemben és még mindig azt teszik. Igazából üres kérdéseken kívül nincs más, amit mondhatnék a vér szerinti apámnak ha találkoznék vele, mégsem tudom rávenni a testem hogy a józan logikára hallgatva visszaforduljak. Kicsit megijeszt ugyan az esztelenségem, de ugyanakkor mindig mosolyt csal az arcomra és jókedvvel tölt el, emellett pedig valami azt sugallja hogy az utam még csak most kezdődik…
Egy ideje már nem számoltam a heteket hogy mióta hagytam el az otthonom. Utazásom alatt a táj többször is változtatta meg arcvonalait szebbnél szebb mosolyokat mutatva, s a Tea földjéhez híven nemegyszer találtam elhagyatott szentélyeket melyek titkos történetüket hordozták repedt és zuzmós köveiken. Jelenleg Wasabi kikötővárosba tartok településről településre haladva, ahonnan a következő megálló a Konohai határ lesz. Tapasztalatból tudom már, hogy érdemes a forgalmas utakat követni elkerülve ezzel az esetleges bandita támadásokat, illetve bandita támadás esetén itt nagyobb eséllyel fordul elő segítőkész ember.
//jelenlegi körülbelüli tartózkodási helyem az alig látható piros körön belül található.//
Nashimaru Shizu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 457
Elosztható Taijutsu Pontok : 105
Állóképesség : 177 (C)
Erő : 160 (C)
Gyorsaság : 160 (C)
Ügyesség/Reflex : 160 (C)
Pusztakezes Harc : 300 (B)
Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja (Uchiha fogoly)
Chakraszint: 469
Re: Erdőségek
Aokaze Atsushi Pént. Aug. 23 2019, 22:24
// Nashimaru Shizu - Családfakutatás – Első megálló //
//Sajnálom, hogy ezzel kell kezdenem. De arra kell kérjelek, hogy írd át azt a részt, ahol az utazás hosszát taglalod. A Világunk->Térképek topicban van egy kép, ahol van alap ahhoz, hogy bemérd mekkora távot mennyi idő megtenni. Amit te írtál az jóval több, még lassú tempóban is. De ne szegje kedved, elvégre nem tudhattad. Edit: Már meg lett beszélve az ok. //
Édesapád és klánjának, vagyis családod felkutatására irányuló utazásod magányosnak ígérkezik. De mit várjon az ember lánya, ha már az indulás sem volt mindennapi. Az eddigi utad ugyan hosszú volt és még sokkal hosszabb lesz. Viszont látnivalóban gazdag. Csodaszép, háborítatlan erdők, színes virágokkal takart mezők. Olykor kisebb faluk, aminek lakói olyan szinten ismerik egymást, mintha egy hatalmas család lennének. Vajon ilyenek lesznek apád rokonai is? Hamar befogadnak és szeretni fognak, vagy inkább tudomást sem fognak venni rólad? Ám ha van szép és jó, akkor kell lennie rossznak és szomorúnak. Mint amilyenek a romos szentélyek és kolostorok. Mindegyiknek más a története, van amelyiknek tűzvész okozta vesztét mutatják a még fennmaradt szenes gerendák és kormos kőfalak, már ahol nem mosta le az eső vagy nőtte be a gyom. Akad olyan is, amit megtámadtak a banditák és kifosztottak. És olyan is, amit csak simán magára hagytak.
Egyik nap utazásod, noha látszólag egy gyakran használt útszakaszon folytatod nem találkozol rajta másik utazóval. És egy elég hosszú útszakaszon nincs se egy település se bármi civilizációra utaló jel. Csak erdők melyekben, ha halk vagy hallhatod a motoszkáló állatok hangját. Melyet egy kopárabb dimbes-dombos szakasz vált fel. De nem tart sokáig, bár a felmenet valamivel hosszabb és megterhelőbb, mint a lejtmenetek. Az utolsó emelkedő tetejéről zöld fűtenger pillantasz meg, amit egy barna földűt galád módon félbeszakít. A látvány egészen szemed látóhatáráig húzódik. Fölötted a kék szinte felhőtlen égen a nap magasról süt le rád. Amiből következtetni lehet, hogy dél körül jár az idő. Valamint, hogy egy izzasztó út vár rád.
Már nagyjából egy órája lehet, hogy a sík terepen folytatod az utadat, amikor árnyékot szolgáltató fák egy kisebb csoportját pillantod meg a távolban. Pihenésre tökéletes hely egy ilyen napos időszakban. Ahogy közelebb érsz a tájból kimagasló növényekhez, két ember alakját pillantod meg a fák hűvösében. Vajon kik lehetnek, és mit akarnak? Utazók, mint te vagy banditák? Fegyvert nem látsz náluk, de ebből a távolságból nem is nagyon lehet. Mit teszel? Haladsz tovább az úton lesz ami lesz, vagy kerülőt teszel a réten?
//
Édesapád és klánjának, vagyis családod felkutatására irányuló utazásod magányosnak ígérkezik. De mit várjon az ember lánya, ha már az indulás sem volt mindennapi. Az eddigi utad ugyan hosszú volt és még sokkal hosszabb lesz. Viszont látnivalóban gazdag. Csodaszép, háborítatlan erdők, színes virágokkal takart mezők. Olykor kisebb faluk, aminek lakói olyan szinten ismerik egymást, mintha egy hatalmas család lennének. Vajon ilyenek lesznek apád rokonai is? Hamar befogadnak és szeretni fognak, vagy inkább tudomást sem fognak venni rólad? Ám ha van szép és jó, akkor kell lennie rossznak és szomorúnak. Mint amilyenek a romos szentélyek és kolostorok. Mindegyiknek más a története, van amelyiknek tűzvész okozta vesztét mutatják a még fennmaradt szenes gerendák és kormos kőfalak, már ahol nem mosta le az eső vagy nőtte be a gyom. Akad olyan is, amit megtámadtak a banditák és kifosztottak. És olyan is, amit csak simán magára hagytak.
Egyik nap utazásod, noha látszólag egy gyakran használt útszakaszon folytatod nem találkozol rajta másik utazóval. És egy elég hosszú útszakaszon nincs se egy település se bármi civilizációra utaló jel. Csak erdők melyekben, ha halk vagy hallhatod a motoszkáló állatok hangját. Melyet egy kopárabb dimbes-dombos szakasz vált fel. De nem tart sokáig, bár a felmenet valamivel hosszabb és megterhelőbb, mint a lejtmenetek. Az utolsó emelkedő tetejéről zöld fűtenger pillantasz meg, amit egy barna földűt galád módon félbeszakít. A látvány egészen szemed látóhatáráig húzódik. Fölötted a kék szinte felhőtlen égen a nap magasról süt le rád. Amiből következtetni lehet, hogy dél körül jár az idő. Valamint, hogy egy izzasztó út vár rád.
Már nagyjából egy órája lehet, hogy a sík terepen folytatod az utadat, amikor árnyékot szolgáltató fák egy kisebb csoportját pillantod meg a távolban. Pihenésre tökéletes hely egy ilyen napos időszakban. Ahogy közelebb érsz a tájból kimagasló növényekhez, két ember alakját pillantod meg a fák hűvösében. Vajon kik lehetnek, és mit akarnak? Utazók, mint te vagy banditák? Fegyvert nem látsz náluk, de ebből a távolságból nem is nagyon lehet. Mit teszel? Haladsz tovább az úton lesz ami lesz, vagy kerülőt teszel a réten?
A hozzászólást Aokaze Atsushi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 30 2019, 22:34-kor.
Aokaze Atsushi- Játékos Mesélő
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1441
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 650 (A)
Erő : 400 (C)
Gyorsaság : 691 (A)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 400 (B)
Tartózkodási hely : Konoha
Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 1160
Re: Erdőségek
Nashimaru Shizu Szomb. Aug. 24 2019, 13:21
//Aokaze Atsushi - Családfakutatás - Első Megálló //
Mai utam a szokásosnál is magányosabbnak ígérkezik. Egy ideje ugyan már úton voltam, mégsem találkoztam sem utazókkal, sem pedig városról városra járó kereskedőkkel. Bár az út szokatlan kihaltsága kissé nyugtalanított, nem éreztem okot az aggodalomra, s így lehetőségem nyílt arra hogy zavartalanul élvezhessem a természet adta nyugalmat. Viszont mikor már az út egy hosszabb részén még táblákkal sem találkoztam kissé elkapott az aggodalom, hogy jó irányba haladok-e. Persze ilyenkor az ember visszaemlékezik az utat mutató emberekre, jelzőtáblákra és térképekre, de ha minden jel is arra utal, hogy valóban jó irányba halad, akkor sem tudja kiverni a fejéből a frusztrációt amíg valamilyen megerősítést nem kap dedukciója helyességéről.
A hosszas erdős rész után egy dombosabb terep következett mely nem kívánt fizikai megerőltetést igényelt, ami igen kényelmetlenül esett a nap tűző melegében. Lekapva magamról kabátomat a fejemre tettem azt, hogy ezzel is védekezzek az ártalmas napsugarak ellen. Kicsit zavart ugyan hogy csöppet meg kellett izzadnom, de a dombok tetejéről látott teljesebb tájképek valamelyest kiengeszteltek. Persze nem voltak ezek lélegzetelállító látképek, de hazudnék ha azt mondanám hogy nem festett az arcomra egy-egy halvány mosolyt a látványuk.
Az utolsó domb tetején viszont kibújt belőlem a gondosan eltemetett négy éves kislány. Rohanva siettem le a dombról egyenesen az élénkzöld fűóceánba melybe belevetettem magam. Percekig csak a sűrű fűben vergődve nevetgéltem mint valami degenerált. Igazából nem tudnám megmondani hogy mi váltotta ki belőlem ezt a fajta gyerekes viselkedést, de a pillanatnyi gondtalanság oly kellemesen hatott az énemre mint bőrömnek egy hűvös szellő ezen meleg napon. Persze a szórakozás sem tarthat örökké, miután levedlettem magamról az út frusztrációit, ráléptem a földútra mely undok módon csúfította el az ide-oda hullámzó rét teljességét.
Talán egy óra telt el, miután menedéket pillantottam meg a nap melege elől. Vártam már ezt a pillanatot, egyrészt, mivel nem érzem úgy hogy a kabátomnak a fejemen van a helye, másrészról pedig megállhatok pihenni, illetve étkezni egy kicsit, tekintve hogy reggel óta nem ettem egy falatot sem. A két alak a fák alatt pedig még akár társaságot is nyújthatnak ebédem alatt. Persze megfordult a fejemben, hogy akár banditák is lehetnek (vagy rosszabb), de hosszas vizslatás után sem látok több embert az árnyékokban, és nem láttam még banditákat akik három-négy főnél kevesebb emberlétszámmal várnak a prédára. Ettől függetlenül tévedhetek, de legrosszabb esetben is el tudok futni, vagy ha nagyon rossz irányt venne a szituáció, meg is tudom védeni magam. Így hát úgy döntök nyíltan feléjük veszem az irányt, és hacsak nem csinálnak semmi gyanúsat, amint körülbelül tíz méterre vagyok tőlük, odaszólok nekik.
- Üdv! - Mondom, kabáttal a fejemen integetve. - Van még hely esetleg a fák árnyékában számomra? - Kérdezem mosolyogva. Kicsit persze izgulok, de nem gondolnám hogy ez látszik az arcomon.
Nashimaru Shizu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 457
Elosztható Taijutsu Pontok : 105
Állóképesség : 177 (C)
Erő : 160 (C)
Gyorsaság : 160 (C)
Ügyesség/Reflex : 160 (C)
Pusztakezes Harc : 300 (B)
Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja (Uchiha fogoly)
Chakraszint: 469
Re: Erdőségek
Kenshiro Karu Szomb. Aug. 24 2019, 20:16
// Kitusne Haruka //
Chizune cselekdete szinte sokkolt. Egyik pillanatban még alattam feküdt, aztán pedig már felettem volt. Soha nem használta még ennyire nyitottan ennyire közel hozzám ezt a képességét. Mintha eddig titkolta volna, vagy talán nem akarta, hogy tudjak róla. Minden esetre meglepett, de ami utána következett azt talán annyira élveztem mint az utóbbi hónapokban semmit. Chizune is akcióba lendült, ahogy sejtettem nem hagyta, hogy csak én végezzem a munka oroszlán részét...
Élvezetünk azon az estén nagyon hosszan tartott és ez talán egy kicsit regenerált is minket nem csak testileg de lelkileg is. Mikor magamhoz tértem a mámoros élmények után végre úgy keltem, hogy szerelmem mellettem feküdt. Ennél talán nincs is jobb dolog a világon. Régóta álmodtam erről. Kis kísérőnk közben visszatért, de úgy tűnik mintha csalódott lenne.
- Na mi a helyzet sikerült megtalálni azt a forrást? - Vigyorgok rá a lányra, aki csak egy gonosz tekintetel mered rám egy pillanatra aztán duzzogva vonul el. Hát igen nem mindenkinek juthat a jóból...
Ezek után Chizunéhoz fordulnék, ha már neki is sikerült összeszednie magát.
- Szóval akkor kezdjük a legelején. Ki volt az a macska? Miért mondta, hogy a mestere küldte Sayat is?
Gondolom CHizu nem végzett a nővérével így sikerült visszamennie ehhez az emlegetett mesterhez. De vajon ki lehet ez a személy, ki a háttérből mozgatja a szálakat? Az biztos, hogy az illető egy hatalmas befolyással rendelkező személy lehet, éppen ezért nem kellene az ellenségeink közt tudni. Viszont ha ő tudja, hogy ott voltam akkor vcalószínűleg Kumogakure is tudta, hogy átléptem a határaikat. A következő lépésünket nagyon okosan kell megtennünk Chizunéval. És akkor még itt van a lány is... Ki tudja, hogy ő nem egy konohai besúgó-e. A másik olyan nemzet ahol karóba húzva látnának engem a leginkább. Azonban a Nibi miatt ez nem fog megtörténni. Legutóbb amikor Kazuyával találkoztam csak annyit mondott, hogy kevesen maradtunk mi Jinchuurikik és éppen ezért nem fognak úgy kezelni, ahogy én azt gondolom. Ebből csak arra tudok következtetni, hogy valami a háború végeztével készülődik a szinfalak mögött és nem biztos, hogy ott szeretnék lenni az első sorban amikor ez a valami beüt.
- Chizune el kell mondanom neked egy történetet. El kell mesélnem, hogy pontosan mi is történt abban az időben velem, amikor eltűntem a fű országából és azt mondtam neked, hogy egy adósságot megyek törleszteni. Azt szeretném ha ezt a történetet tőlem hallanád. Előbb azonban meséld el, hogy ki volt ez a macska és kiről beszélt, amikor azt mondta, hogy valaki már vár minket? Innen pedig gyorsan el kellene tűnnünk szerintem ha a közelben vannak Shinobik akkor biztos megérezték a csatát... Mi legyen a következő lépés szerelmem merre tovább?
Chizune cselekdete szinte sokkolt. Egyik pillanatban még alattam feküdt, aztán pedig már felettem volt. Soha nem használta még ennyire nyitottan ennyire közel hozzám ezt a képességét. Mintha eddig titkolta volna, vagy talán nem akarta, hogy tudjak róla. Minden esetre meglepett, de ami utána következett azt talán annyira élveztem mint az utóbbi hónapokban semmit. Chizune is akcióba lendült, ahogy sejtettem nem hagyta, hogy csak én végezzem a munka oroszlán részét...
- xXx 18 xXx:
- Nem hagyom ám magam. Tudom, hogy Chizune is szeretne érvényesülni, de megpróbálom az élvezet hullámai között ismét legyűrni őt. Ezúttal sokkal nehezebb dolgom van. A lány most már sokkal jobban ellen áll, addig a pillanatig, amíg egymáshoz érünk egy olyan helyen, hogy az ellenállása megszűnik. Feje egy kicsit hátracsuklik az élvezettől én pedig belekezdek és egyre csak a lány hevesebb lélkegzetére, apróbb sikkantásaira és emelkedő pulzusára koncentrálok. Minden egyes lökéssel közelebb kerülünk a csúcshoz. Chizune már egybefüggően zihál és közben karmolja a hátamat, de olyan erővel, amit még sosem tapasztaltam tőle. Olyan erővel szorít magához, mintha soha nem akarna elengedni. Én ezt viszonzom és miközben egyre közelebb kerülünk a legédesebb pillanathoz egyszer csak a szemembe néz mélyen... azokkal a smaragd szemekkel és érzem ő ugyan úgy szeret engem mint én őt. Soha nem akar már mással lenni mint én. A világ egy pillanatra megáll, ahogy egy csókba burkolva átéljük az aktus tetőpontját. Mindeketten izzadtan fekszünk vissza a földre egymás karjaiban.
- És most mi lesz? - Teszem fel az egyetlen kérdést mely eszembe jut...
Élvezetünk azon az estén nagyon hosszan tartott és ez talán egy kicsit regenerált is minket nem csak testileg de lelkileg is. Mikor magamhoz tértem a mámoros élmények után végre úgy keltem, hogy szerelmem mellettem feküdt. Ennél talán nincs is jobb dolog a világon. Régóta álmodtam erről. Kis kísérőnk közben visszatért, de úgy tűnik mintha csalódott lenne.
- Na mi a helyzet sikerült megtalálni azt a forrást? - Vigyorgok rá a lányra, aki csak egy gonosz tekintetel mered rám egy pillanatra aztán duzzogva vonul el. Hát igen nem mindenkinek juthat a jóból...
Ezek után Chizunéhoz fordulnék, ha már neki is sikerült összeszednie magát.
- Szóval akkor kezdjük a legelején. Ki volt az a macska? Miért mondta, hogy a mestere küldte Sayat is?
Gondolom CHizu nem végzett a nővérével így sikerült visszamennie ehhez az emlegetett mesterhez. De vajon ki lehet ez a személy, ki a háttérből mozgatja a szálakat? Az biztos, hogy az illető egy hatalmas befolyással rendelkező személy lehet, éppen ezért nem kellene az ellenségeink közt tudni. Viszont ha ő tudja, hogy ott voltam akkor vcalószínűleg Kumogakure is tudta, hogy átléptem a határaikat. A következő lépésünket nagyon okosan kell megtennünk Chizunéval. És akkor még itt van a lány is... Ki tudja, hogy ő nem egy konohai besúgó-e. A másik olyan nemzet ahol karóba húzva látnának engem a leginkább. Azonban a Nibi miatt ez nem fog megtörténni. Legutóbb amikor Kazuyával találkoztam csak annyit mondott, hogy kevesen maradtunk mi Jinchuurikik és éppen ezért nem fognak úgy kezelni, ahogy én azt gondolom. Ebből csak arra tudok következtetni, hogy valami a háború végeztével készülődik a szinfalak mögött és nem biztos, hogy ott szeretnék lenni az első sorban amikor ez a valami beüt.
- Chizune el kell mondanom neked egy történetet. El kell mesélnem, hogy pontosan mi is történt abban az időben velem, amikor eltűntem a fű országából és azt mondtam neked, hogy egy adósságot megyek törleszteni. Azt szeretném ha ezt a történetet tőlem hallanád. Előbb azonban meséld el, hogy ki volt ez a macska és kiről beszélt, amikor azt mondta, hogy valaki már vár minket? Innen pedig gyorsan el kellene tűnnünk szerintem ha a közelben vannak Shinobik akkor biztos megérezték a csatát... Mi legyen a következő lépés szerelmem merre tovább?
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Erdőségek
Aokaze Atsushi Pént. Aug. 30 2019, 22:33
// Nashimaru Shizu - Családfakutatás – Első megálló //
Az utazás nem mindig kellemes. Főleg ha az illető egyedül utazik és nem is rövidtávra. Így nem csoda, ha olykor apróbb dolgoknak is meg tud örülni. Esetedben ez az apróság a szemlátomást végtelen fűtenger. Aminek láttán gyermeki éned elő tört belőled, ami nem nehéz, hiszen 14 évesen az ember még nem felnőtt. De azért már kisgyermeknek sem számít. Leszaladtál a dombról belevetve magad a mezőbe. Szerencsédre állat nem járt erre a közelmúltban. Vagy csal pont jó helyen huppantál a fűbe. De az biztos, hogy tehénlepényt, lócitromot és semmi hasonló nyalánkságot nem kentél magadra játékod közben.
Amint kiszórakoztad magad, folytattad utadat. A végeláthatatlan mezőn könnyű lenne eltévedni, ha nem tudod, merre melyik égtáj helyezkedik. Vagy nincs egy jól kitaposott földutad, amin csak sétálni kell, továbbra is letaposva a kinőni vágyó füvet, ami próbálja újra összekötni az elválasztott fűtengert.
Mikor megpillantod a fák árnyékában hűsölő két alakot gondolkodóba esel, banditák vagy egyszerű utazók. Abból a távolságból ahol éppen vagy nem tudod eldönteni, melyikek lehetnek. Végül megközelítésükhöz mérleget állítasz fejedben mellette és ellene oldalakkal. Mindent összevetettél, aminek vége az lett, hogy elindultál a két alak felé.
Ahogy közelebb érsz, a két embert természetesen annál jobban látod. Az egyikük, aki neked háttal ül a fa alatt, hosszú háta közepéig érő, lófarokban összefogott haján kívül semmit nem látsz belőle semmit. Vele szemben, törökülésben egy idősebb bácsi ül. Legalábbis bácsinak tűnik rövidre vágott ősz hajából és orra alatt található szintén kifakult bajszából ítélve. A bácsi mellett mindössze egy bot van a földre helyezve. Mivel veszélyt egyenlőre nem lehet érzékelni felőlük, így tovább indulsz feléjük és egy mosollyal megszólítod őket. Az öreg csak egy kicsit mozdít fején, hogy társa feje mellet rád nézzen. A vörös hajú lassabban néz rád elvégre neki hátra kell fordulnia. Egy a 30-as évei vége felé járó hölgy arca tekint rád. Egy pillanat erejéig a két utazó rossz szemmel tekint rád. De amint realizálják, kb. mennyi lehetsz, és hogy a kabátod a fejed fölött tartod elmosolyodnak.
- Szia! - jön mindkettejüktől a válasz köszönésedre - Persze, foglalj csak helyet! - folytatja az öreg.
Ahogy leülsz kézéjük, egy pillanatnyi kínos csend köszönt társaságotokra. Ám ezt gyorsan megszakítja a hölgy.
- A nevem Kiku, az utazótársam pedig Akio! Téged hogy hívnak? És ne haragudj, hogy megkérdezem…
- Öhömm! – Köszörüli meg a torkát a férfi, valószínűleg nem akarja beleütni az orrát a dolgodba
- Most mi van, csak érdeklődök? - Akio nem válaszolt a nőnek, így az folytatta:
- Na, szóval mi járatban erre egy ilyen ifjú, mint te, egyedül egy ilyen helyen?
Valószínűleg a nő sem akar túlzottan vájkálni az életedben. Mindössze csak egy beszélgetést próbál kezdeményezni.
Az utazás nem mindig kellemes. Főleg ha az illető egyedül utazik és nem is rövidtávra. Így nem csoda, ha olykor apróbb dolgoknak is meg tud örülni. Esetedben ez az apróság a szemlátomást végtelen fűtenger. Aminek láttán gyermeki éned elő tört belőled, ami nem nehéz, hiszen 14 évesen az ember még nem felnőtt. De azért már kisgyermeknek sem számít. Leszaladtál a dombról belevetve magad a mezőbe. Szerencsédre állat nem járt erre a közelmúltban. Vagy csal pont jó helyen huppantál a fűbe. De az biztos, hogy tehénlepényt, lócitromot és semmi hasonló nyalánkságot nem kentél magadra játékod közben.
Amint kiszórakoztad magad, folytattad utadat. A végeláthatatlan mezőn könnyű lenne eltévedni, ha nem tudod, merre melyik égtáj helyezkedik. Vagy nincs egy jól kitaposott földutad, amin csak sétálni kell, továbbra is letaposva a kinőni vágyó füvet, ami próbálja újra összekötni az elválasztott fűtengert.
Mikor megpillantod a fák árnyékában hűsölő két alakot gondolkodóba esel, banditák vagy egyszerű utazók. Abból a távolságból ahol éppen vagy nem tudod eldönteni, melyikek lehetnek. Végül megközelítésükhöz mérleget állítasz fejedben mellette és ellene oldalakkal. Mindent összevetettél, aminek vége az lett, hogy elindultál a két alak felé.
Ahogy közelebb érsz, a két embert természetesen annál jobban látod. Az egyikük, aki neked háttal ül a fa alatt, hosszú háta közepéig érő, lófarokban összefogott haján kívül semmit nem látsz belőle semmit. Vele szemben, törökülésben egy idősebb bácsi ül. Legalábbis bácsinak tűnik rövidre vágott ősz hajából és orra alatt található szintén kifakult bajszából ítélve. A bácsi mellett mindössze egy bot van a földre helyezve. Mivel veszélyt egyenlőre nem lehet érzékelni felőlük, így tovább indulsz feléjük és egy mosollyal megszólítod őket. Az öreg csak egy kicsit mozdít fején, hogy társa feje mellet rád nézzen. A vörös hajú lassabban néz rád elvégre neki hátra kell fordulnia. Egy a 30-as évei vége felé járó hölgy arca tekint rád. Egy pillanat erejéig a két utazó rossz szemmel tekint rád. De amint realizálják, kb. mennyi lehetsz, és hogy a kabátod a fejed fölött tartod elmosolyodnak.
- Szia! - jön mindkettejüktől a válasz köszönésedre - Persze, foglalj csak helyet! - folytatja az öreg.
Ahogy leülsz kézéjük, egy pillanatnyi kínos csend köszönt társaságotokra. Ám ezt gyorsan megszakítja a hölgy.
- A nevem Kiku, az utazótársam pedig Akio! Téged hogy hívnak? És ne haragudj, hogy megkérdezem…
- Öhömm! – Köszörüli meg a torkát a férfi, valószínűleg nem akarja beleütni az orrát a dolgodba
- Most mi van, csak érdeklődök? - Akio nem válaszolt a nőnek, így az folytatta:
- Na, szóval mi járatban erre egy ilyen ifjú, mint te, egyedül egy ilyen helyen?
Valószínűleg a nő sem akar túlzottan vájkálni az életedben. Mindössze csak egy beszélgetést próbál kezdeményezni.
Aokaze Atsushi- Játékos Mesélő
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1441
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 650 (A)
Erő : 400 (C)
Gyorsaság : 691 (A)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 400 (B)
Tartózkodási hely : Konoha
Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 1160
Re: Erdőségek
Nashimaru Shizu Szomb. Aug. 31 2019, 13:57
// Aokaze Atsushi - Családfakutatás - Első megálló //
Ahogy közelebb értem a két ismeretlenhez, egyre inkább bizonyosodott be, hogy valóban jó döntést hoztam azzal, hogy bizalmat fektettem beléjük. Mosolyukat viszonzom, majd belépek én is a fák hűs árnyékába. Gondosan szemügyre veszem a ruházatukat, holmijaikat, hisz ugyan nem látok okot az aggodalomra, az ember sosem lehet elég biztos. Kabátomat a hónam alá veszem, majd egy diszkrét, tizenöt fokos meghajlással köszönöm meg nekik a lehetőséget. Helyet foglalok a nő jobb oldalán, kabátomat pedig leteszem magam mellé a földre, majd ráteszem a táskám, hogy ne fújja el véletlenül se egy bohókásabb szellő. Oldalamról leveszem a Wakizashimat, s tokkal együtt a táskám mellé helyezem, hogy kényelmesebben tudjak ülni.
- Shizu. - Válaszolok a nő kérdésére - Örvendek a találkozásnak! - Mondom őszinte mosollyal az arcomon, majd mélyre nyúlok a táskámba s előkapok három darab dagadt rizsgombócot* - Esetleg megkínálhatom önöket? - Kérdezem tőlük. Ha kérnek természetesen átnyújtok nekik egyet-egyet.
Az öreg közbevágását a nő szavaiba betudom egy amolyan baráti csipkelődésnek, és csak mosolygok rajta egyet.
- Wasabiba tartok éppen. - Válaszolom a nő második kérdésére, majd beleharapok a rizsgombócba. Természetesen amíg le nem nyelem nem beszélek, de ha addig nem tesznek fel kérdéseket, akkor folytatom. - Wasabiból pedig a Konohai határ felé fogom venni az irányt, a végső célom pedig a Rejtett Füst. - Nem találok okot rá hogy nem legyek velük őszinte. - Remélem jó irányba megyek. - vakarom meg a tarkómat - Már egy ideje nem találkoztam semmilyen táblával vagy emberrel, őszintén szólva, abban bíztam mikor megláttam önöket hogy talán útmutatást tudnának adni. - kacagok fel kicsit. Egy vándor, akir nem tudja hol van és merre tart... Kicsit kínos. - Tényleg, és egyébként önök merre tartanak?
//nem tudom hogy betudhatom-e így, de az adatlapomon van felírva "hét napnyi élelem". Én úgy gondoltam hogy három rizsgombóc körülbelül egy napnyi élelemnek felelhet meg, persze ha ez nem így van, vagy ha előre kellett volna tisztáznom, hogy milyen étel van nálam akkor átírom, vagy úgy ahogy van kitörlöm //
Nashimaru Shizu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 457
Elosztható Taijutsu Pontok : 105
Állóképesség : 177 (C)
Erő : 160 (C)
Gyorsaság : 160 (C)
Ügyesség/Reflex : 160 (C)
Pusztakezes Harc : 300 (B)
Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja (Uchiha fogoly)
Chakraszint: 469
Re: Erdőségek
Aokaze Atsushi Csüt. Szept. 05 2019, 10:32
// Nashimaru Shizu - Családfakutatás – Első megálló //
Miután meggyőződtél róla, hogy nem ártó szándékú emberek, legalábbis irányodba (Hiszen nem tudhatod egyébként, mivel foglalkoznak egy köszönés alapján.) helyet foglalsz mellettük. Kényelembe helyezed magad Kiku mellett. Vagyis megválsz minden tárgytól, ami az ülést kényelmetlenné tenné. Mikor a wakizashidat akasztod le, akkor sem tesznek semmi természetellenes reakciót. De szemükkel végig követik mozdulataidat. Majd a hölgy kérésére elárulod a nevedet.
Mivel már amúgy is enni készülődtél és csak egy helyet kerestél hozzá, nem fogod vissza magad újdonsült társaságod jelenléte ellenére sem. Persze nem vagy bunkó, így egyből 3 rizsgombócot veszel elő táskádból. Megkínálva őket belőle. Mindketten rád mosolyognak, bár Akio mosolya hátborzongatóbb, mint utazótársáé sebhelyes arca miatt. De tőle sem kell tartanod.
- Köszönjük, de pár perce fejeztük be az étkezést. Hozzád hasonlóan mi is inkább hűvösben akartuk elfogyasztani az ételünket. – utasítja vissza kedvesen Akio az ebéd meghívást
- Plusz, amúgy sem szívesen fogadnék el egy fiatal lánytól ételt. Nem mintha nem merném elvenni, de nekünk felnőtteknek könnyebb pénzt keresni és élelmet vásárolni. - folytatta Kiku
Hogy a beszélgetés ne álljon le ennyinél, tovább folytatjátok úti célod megvitatásával. Igaz, csak főbb pontokat adsz meg útitervedből, és abból sem sokat. De egy ilyen hosszú utazást, ha az ember rendesen el akarna mondani sokáig tartana. Plusz, te magad sem vagy tisztában, azzal mi vár rád a Tea és a Füst országa közt, elvégre nem jártál még a határon túl.
- Igen, jó felé haladsz! Körülbelül 1-1,5 óra gyaloglás után elérsz egy faluba. Ott egy útjelző tábla majd mutatja merre tovább.
Közben Kiku elővesz egy kerámiakulacsot, és 2 műanyag poharat saját táskájából. Az egyiket odaadja neked, utána pedig az üveg száját lezáró parafa dugót kihúzza. És tölt magának és neked a benne található nedűből. Zöldtea volt benne.
- Tudom nem meleg, de gondolom neked sem esne jól, ilyen melegben a forró ital. Csak ez az öreg fickó inná még inkább ilyenkor is melegen.
A nő szótlanul várja, hogy belekortyolj és véleményezd az italt.
- Ami pedig a mi utazásunkat illeti, nem tartunk sehová sem. Csak járjuk a településeket, munka után.
Válaszol a férfi korábbi kérdésedre, miközben ti teáztok Kikuval.
// Igazából, szerintem mindenki magának dönti el mennyi egy napi kaja igénye. Chojinak szerintem 3 rizsgombóc reggelire sem lenne elég. Egyébként szerintem jó az, ahogy leírtad az adatlapodra. //
Miután meggyőződtél róla, hogy nem ártó szándékú emberek, legalábbis irányodba (Hiszen nem tudhatod egyébként, mivel foglalkoznak egy köszönés alapján.) helyet foglalsz mellettük. Kényelembe helyezed magad Kiku mellett. Vagyis megválsz minden tárgytól, ami az ülést kényelmetlenné tenné. Mikor a wakizashidat akasztod le, akkor sem tesznek semmi természetellenes reakciót. De szemükkel végig követik mozdulataidat. Majd a hölgy kérésére elárulod a nevedet.
Mivel már amúgy is enni készülődtél és csak egy helyet kerestél hozzá, nem fogod vissza magad újdonsült társaságod jelenléte ellenére sem. Persze nem vagy bunkó, így egyből 3 rizsgombócot veszel elő táskádból. Megkínálva őket belőle. Mindketten rád mosolyognak, bár Akio mosolya hátborzongatóbb, mint utazótársáé sebhelyes arca miatt. De tőle sem kell tartanod.
- Köszönjük, de pár perce fejeztük be az étkezést. Hozzád hasonlóan mi is inkább hűvösben akartuk elfogyasztani az ételünket. – utasítja vissza kedvesen Akio az ebéd meghívást
- Plusz, amúgy sem szívesen fogadnék el egy fiatal lánytól ételt. Nem mintha nem merném elvenni, de nekünk felnőtteknek könnyebb pénzt keresni és élelmet vásárolni. - folytatta Kiku
Hogy a beszélgetés ne álljon le ennyinél, tovább folytatjátok úti célod megvitatásával. Igaz, csak főbb pontokat adsz meg útitervedből, és abból sem sokat. De egy ilyen hosszú utazást, ha az ember rendesen el akarna mondani sokáig tartana. Plusz, te magad sem vagy tisztában, azzal mi vár rád a Tea és a Füst országa közt, elvégre nem jártál még a határon túl.
- Igen, jó felé haladsz! Körülbelül 1-1,5 óra gyaloglás után elérsz egy faluba. Ott egy útjelző tábla majd mutatja merre tovább.
Közben Kiku elővesz egy kerámiakulacsot, és 2 műanyag poharat saját táskájából. Az egyiket odaadja neked, utána pedig az üveg száját lezáró parafa dugót kihúzza. És tölt magának és neked a benne található nedűből. Zöldtea volt benne.
- Tudom nem meleg, de gondolom neked sem esne jól, ilyen melegben a forró ital. Csak ez az öreg fickó inná még inkább ilyenkor is melegen.
A nő szótlanul várja, hogy belekortyolj és véleményezd az italt.
- Ami pedig a mi utazásunkat illeti, nem tartunk sehová sem. Csak járjuk a településeket, munka után.
Válaszol a férfi korábbi kérdésedre, miközben ti teáztok Kikuval.
// Igazából, szerintem mindenki magának dönti el mennyi egy napi kaja igénye. Chojinak szerintem 3 rizsgombóc reggelire sem lenne elég. Egyébként szerintem jó az, ahogy leírtad az adatlapodra. //
Aokaze Atsushi- Játékos Mesélő
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1441
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 650 (A)
Erő : 400 (C)
Gyorsaság : 691 (A)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 400 (B)
Tartózkodási hely : Konoha
Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 1160
Re: Erdőségek
Nashimaru Shizu Pént. Szept. 06 2019, 17:44
// Aokaze Atsushi - Családfakutatás - Első megálló //
- Naaa, egy falatot sem? - Mosolygok - Én csináltam saját kézzel! - kacagok, majd elteszem a két rizsgombócot, ha még így sem kérnek belőle. Régen volt már társaságom az utam során, és bár a legutóbbi tapasztalataim nem éppen pozitívak, ettől függetlenül mindig jól jön ha szót tudok váltani egy-két emberrel, hisz sosem lehet tudni, milyen lehetőség fedi fel magát egy-egy találkozóval. Bólintok egyet a megerősítésre hogy valóban jó irányba haladok, és újból belemártom fogaimat a fenséges rizsgombócba. Nem sokkal azelőtt hogy lecsusszant volna a torkomon a falat, Kiku előkapott két poharat melyek közül egyiket nekem szánva teával kínált. Vigyorogva nézem ahogy az ital szépen lassan megtelíti a pohár űrjét, s bár vissza akartam utasítani azelőtt hogy töltött volna, hacsak a kézmozdulataimból nem szűri le hogy nem kérek, akkor feleslegesen lesz összpiszkolva a pohárka.
- Jaj, nem kérek köszönöm! - Mondom nekik miután lenyeltem a rizsgombócból kiharapott igencsak vaskos darabot.
- A zöld tea nem éppen a kedvencem. - Mosolygok a nőre majd visszanyújtom a poharat.
- Meg sajnos én is azok közé tartozok akik melegen hajlandóak csak teát inni. - nevetek fel kicsit. Shoji-sensei anno szisztematikusan rászoktatott az ízléses teafogyasztásra és készítésre, és azóta hogy meg tudom állapítani hogy mi különbözteti meg a tökéletes teát a rettenetestől, én is csak melegen fogyasztom ezt a nedűt. Kicsit fáj a szívemnek hogy vissza kell utasítanom a kedvenc innivalómat, de egy bizonyos pont után nem adok egy bizonyos pont alá. A zöld teával még nem is lenne olyan nagy probléma, elvégre ugyan nem a kedvencem, viszont nem is mondtam hogy nem szeretem, de nem igazán van kedvem műanyag pohárból inni.
- És miféle munka után kutatnak? - Kérdezem őket, majd beleharapok mégegyszer a rizsgombócba, amiből így már csak egy utolsó falat marad hátra. Őszintén szólva reménykedek benne, hogy én is tudok munkát vállalni a közeljövőben, hogy legyen egy kis pénzem amivel tudom támogatni az utamat.
// Elfogadták a pályázatom, így mostmár hivatalosan is Vándor Ninja vagyok (yaaaay), viszont szeretném jelezni, hogy bár tudom az alap E szintű technikákat, kivitelezésükben még nem vagyok teljesen jártas, ezt Sai kérte hogy jelezzem feléd //
Nashimaru Shizu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 457
Elosztható Taijutsu Pontok : 105
Állóképesség : 177 (C)
Erő : 160 (C)
Gyorsaság : 160 (C)
Ügyesség/Reflex : 160 (C)
Pusztakezes Harc : 300 (B)
Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja (Uchiha fogoly)
Chakraszint: 469
Re: Erdőségek
Aokaze Atsushi Vas. Szept. 22 2019, 22:18
// Nashimaru Shizu - Családfakutatás – Első megálló //
// Bocsánat a lassúságért, nem sok szabad időm volt az elmúlt 1,5 héten. //
Hiába ajánlgatod tovább, az általad készített finomságokat, a két utazó továbbra is kedvesen visszautasítja. Gesztusodra tett hála képen, ők is próbálnak megvendégelni itallal. Étellel minek is próbálkozzanak, ha éppen falatozol. A tea visszautasításának okai hallatán Kiku mosolya fancsalivá, keserűvé vált. Utána, hogy ne akadjon meg a beszélgetés két falat közt tovább kérdezel.
- Leginkább ”könnyű és gyors” munkákat keresünk. Ha kell emberekre vadászó, megveszett állatokat vadászunk le. Vagy védelmet szolgáltatunk valakinek. Esetleg, ha elrabolnak valakit, felkutatjuk és hasonlók. Olyan kisebb falvaknak, nemeseknek dolgozunk, akik vagy nem akarnak ninja falvakat megbízni, vagy nincs pénzük rá.
Kiku válasza után Akio megköszörülte torkát, éppen úgy mint, amikor a nő utazásod céljáról kérdezett. - Már megint kezded?! - Háborodik fel a nő, kicsit hangját is felemelte. De hallható volt benne a játékos kedvesség is mintha nem gondolná teljesen komolyan. - Nem osztottam meg vele semmi különöset.
- Tudom, csak jelezni próbáltam, hogy lassan indulhatnánk.
- Akkor miért nem azt mondod, ahelyett hogy a torkodat köszörülöd... Mindegy menjünk!
Felálltak, és összeszedték cuccaikat. Mikor készen álltak a nő megsimogatta arcodat.
- Remélem minden gond nélkül eljutsz Kemurigakuréba kislány. Szia!
- Szia!
Csikar ki magából egy búcsúzó szót az öreg is. Amikor te is kipihentnek érzed magad, szintén tovább indulsz. Ahogy Akio mondta 1-1,5 óra séta után, eljutsz egy kis faluba. A tempót te döntöd el, de ne feledd délután 2 körül jár az idő. A falu körül megművelt földek, vagy legelők terülnek el váltakozóan. Néhol lehet látni egy-egy juhászt vagy egy földművelő helyi lakost. A falu nem túl nagy 7-8 utcája lehet, és elég ”csendes” mivel nincs forgalom, a gyerekek az utcákon rohangálnak, játszanak és nevetgélnek. Ugyan van felnőtt forgalom is, de többségük inkább otthon végez házimunkát. Ha útbaigazítást kérsz valakitől, akkor elmondják, hogy Wasabiba úgy juthatsz el, ha a faluban kettéágazódó főúton jobbra mész tovább. Valamint, hogy egy tábla is jelzi majd, a kérdéses elágazónál. De elmondják azt is, hogy kb 1,5 nap az út még onnan. Ez alapján kell döntened, hogyan tovább.
// Bocsánat a lassúságért, nem sok szabad időm volt az elmúlt 1,5 héten. //
Hiába ajánlgatod tovább, az általad készített finomságokat, a két utazó továbbra is kedvesen visszautasítja. Gesztusodra tett hála képen, ők is próbálnak megvendégelni itallal. Étellel minek is próbálkozzanak, ha éppen falatozol. A tea visszautasításának okai hallatán Kiku mosolya fancsalivá, keserűvé vált. Utána, hogy ne akadjon meg a beszélgetés két falat közt tovább kérdezel.
- Leginkább ”könnyű és gyors” munkákat keresünk. Ha kell emberekre vadászó, megveszett állatokat vadászunk le. Vagy védelmet szolgáltatunk valakinek. Esetleg, ha elrabolnak valakit, felkutatjuk és hasonlók. Olyan kisebb falvaknak, nemeseknek dolgozunk, akik vagy nem akarnak ninja falvakat megbízni, vagy nincs pénzük rá.
Kiku válasza után Akio megköszörülte torkát, éppen úgy mint, amikor a nő utazásod céljáról kérdezett. - Már megint kezded?! - Háborodik fel a nő, kicsit hangját is felemelte. De hallható volt benne a játékos kedvesség is mintha nem gondolná teljesen komolyan. - Nem osztottam meg vele semmi különöset.
- Tudom, csak jelezni próbáltam, hogy lassan indulhatnánk.
- Akkor miért nem azt mondod, ahelyett hogy a torkodat köszörülöd... Mindegy menjünk!
Felálltak, és összeszedték cuccaikat. Mikor készen álltak a nő megsimogatta arcodat.
- Remélem minden gond nélkül eljutsz Kemurigakuréba kislány. Szia!
- Szia!
Csikar ki magából egy búcsúzó szót az öreg is. Amikor te is kipihentnek érzed magad, szintén tovább indulsz. Ahogy Akio mondta 1-1,5 óra séta után, eljutsz egy kis faluba. A tempót te döntöd el, de ne feledd délután 2 körül jár az idő. A falu körül megművelt földek, vagy legelők terülnek el váltakozóan. Néhol lehet látni egy-egy juhászt vagy egy földművelő helyi lakost. A falu nem túl nagy 7-8 utcája lehet, és elég ”csendes” mivel nincs forgalom, a gyerekek az utcákon rohangálnak, játszanak és nevetgélnek. Ugyan van felnőtt forgalom is, de többségük inkább otthon végez házimunkát. Ha útbaigazítást kérsz valakitől, akkor elmondják, hogy Wasabiba úgy juthatsz el, ha a faluban kettéágazódó főúton jobbra mész tovább. Valamint, hogy egy tábla is jelzi majd, a kérdéses elágazónál. De elmondják azt is, hogy kb 1,5 nap az út még onnan. Ez alapján kell döntened, hogyan tovább.
Aokaze Atsushi- Játékos Mesélő
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1441
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 650 (A)
Erő : 400 (C)
Gyorsaság : 691 (A)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 400 (B)
Tartózkodási hely : Konoha
Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 1160
Re: Erdőségek
Nashimaru Shizu Kedd Szept. 24 2019, 22:38
// Aokaze Atsushi - Családfakutatás - Első Megálló //
// Semmi baj Nem probléma a lassúság //
Nem probléma a lassúság //- Hát ha nem, hát nem. - Mosolygok a két utazóra, majd visszateszem a táskámba a felkínált ételt, gondosan ügyelve rá, hogy sűrű mozgások során se nyomódjon nagyon össze. Kikuhoz hasonlóan én is egy kicsit kínos mosolyt tudtam csak felmutatni a tea elutasítására. Bíztam benne hogy talán nem emiatt fogják leszedni a fejem. Kérdésemre egy hosszabb és sejtetősebb választ kaptam, aminek hallatán még a számban lévő falat rágása is szünetbe fordult egy pillanatra.
~ Valamiféle zsoldosok talán? ~ Futott át a fejemben a gondolat. Persze nem társítottam ehhez az ötlethez semmilyen negatív érzelmet vagy esetleg bizalmatlanságot, egyszerűen csak meglepődtem az információn.
- Hooo~ - Teszem hozzá Kiku rövid összefoglalójához miután lenyeltem a falatot, azonban mielőtt kérdést tehettem volna fel, Akio egy diszkrét torokköszörüléssel közbeavatkozott a beszélgetésünkben. Nem vagyok annyira hülye, hogy ne vegyem észre ha valamit rejtegetni akarnak előlem, de szerencsére annyira sem, hogy mindezek ellenére tovább feszegessem a témát, ezért csak egy halk kuncogással és mosollyal kísérem Akio és Kiku civakodását.
~ Ki tudja, lehet emberekre vadásznak és azt titkolják... ~ Mosolygok el a gondolaton. Persze ha így is lenne, se lenne okom elítélnő őket, ráadásul az elmondásuk szerint faluktól kapott megbízást végeznek el, tehát egy bizonyos szempontból törvényszolgák is lehetnek...
Még be sem fejeztem a rizsgombócomat, mikor Akio és Kiku már a továbbállás mellett döntöttek. Természetesen semmi okom kérlelni őket, hogy maradjanak, úgyhogy amíg ők összepakoltak én gyorsan benyomtam a rizsgombócból megmaradt utolsó félfalatot is és már készültem volna egy tisztelettudó elköszönésre, amikor Kiku váratlanul megsimította az arcomat a kezével. Látszott rajtam a csöpke meglepődöttség, de végül is csak elmosolyodtam rajta és egy alig halható kérdő-hümmögéssel kísértem végig a kedves gesztust.
- Önöknek is minden jót! Viszlát! - Köszönök el tőlük, talán végleg. Egy pár percnyit pihenek még a fák árnyékában, majd én is felkapom magamra a holmijaimat. A kabátomat belegyűröm a táskámba, a Wakizashimat pedig visszateszem az oldalamra. Egy aránylag rövidebb séta idejéig még élvezhettem a természet adta naturális nyugalmat, mielőtt még a faluba értem volna. Talán azt mondaná az ember, hogy kevésbé forgalmas a hely, viszont szememben mi sem tölt fel egy várost jobban élettel és lélekkel mint a mindennapi gyermekkacaj.
Egy rövidebb szusszanás után végül odamegyek egy vajszívűbbnek tűnő helyihez akit kedves és optimista hangon megszólítok.
- Jó napot! Elnézést a zavarásért, csupán átutazóban vagyok Wasabi felé, tudna nekem segíteni hogy mely utat kellene követnem, hogy elérjem célomat? - Kérdezem meg, majd miután válaszolt, egy újabb kérdést fűzök hozzá a mondandómhoz.
- Milyen lehetőségek vannak szállásra és fürdésre a faluban egy kívülállónak?
A hozzászólást Nashimaru Shizu összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 02 2019, 16:36-kor.
Nashimaru Shizu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 457
Elosztható Taijutsu Pontok : 105
Állóképesség : 177 (C)
Erő : 160 (C)
Gyorsaság : 160 (C)
Ügyesség/Reflex : 160 (C)
Pusztakezes Harc : 300 (B)
Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja (Uchiha fogoly)
Chakraszint: 469
Re: Erdőségek
Aokaze Atsushi Kedd Okt. 01 2019, 23:33
// Nashimaru Shizu - Családfakutatás – Első megálló //
Amilyen gyors volt a találkozásotok, olyan gyorsan tovább is állnak. Kiku furcsa módon köszönt el tőled, úgy mintha egy családtagjától tenné. Ilyen esetben a legtermészetesebb reakció, ha az ember meglepődik, ahogyan azt te is tetted. Majd egy mosollyal viszonoztad. Mivel a készülődésük közben gyorsan bekaptad azt a pár falatot, ami még volt a rizsalapú ebédedből. Pár perc elteltével, te magad is útnak indultál. Sok mindent nem kellet pakolnod, hiszen minden a melletted lévő táskádban van. Kabátodat kivéve, amit korábban árnyékhoz használtál, de már arra sincs szükséged. Csak a wakizashidat tartottad továbbra is kézközelben.
Hamar elérted a falut, amiről a két kedvesnek látszó utazó említett. Élettel teli volt a település. Méretéből ítélve, valószínűleg mindenki ismeri a másikat. Szóval a pletyka igen jól tud terjedni. Egy járókelőt leszólítasz útbaigazításért. Már az első emberrel szerencséd volt, és útbaigazítást adott neked. A kapott információk alapján, viszont rájöttél, hogy kéne valami fedél a fejed fölé. Így kvártély után is érdeklődni kezdtél. A férfi válasza most kicsit lassabban jött. Borostás állát vakargatta, tanakodás közben.
- Szállónk nincs a faluban. Én pedig, sajnos nem tudlak elszállásolni. De talán tudok valakit, aki igen. Hamosuke szerzetes valószínűleg szívesen vendégül lát. Habár ő nem a falu lakója, de elég közel lakik. Amolyan remete féle. Ha azon a mellékúton továbbhaladsz – rámutat a legközelebbi leágazásra a főútról - egyenesen előre akkor az én tempómban haladva 45 perc alatt eléred a házát. De amilyen fiatal vagy neked szerintem kevesebb idő is elég.
Ahogy a férfi mondta te hamarabb elérted a házat, kb. 30 percre séta után megpillantasz egy tori kaput, mögötte pedig egy hodenre emlékeztető épületet. Az épület mellett, pedig egy férfit, aki éppen a ház körüli munkákat látat el.
// Ha úgy döntenél nem élsz a lehetőséggel, hogy a szerzetesnél töltsd az éjszakát akkor addig írd a postod, hogy elhagyod a falut, természetesen Wasabi város irányába. //
Amilyen gyors volt a találkozásotok, olyan gyorsan tovább is állnak. Kiku furcsa módon köszönt el tőled, úgy mintha egy családtagjától tenné. Ilyen esetben a legtermészetesebb reakció, ha az ember meglepődik, ahogyan azt te is tetted. Majd egy mosollyal viszonoztad. Mivel a készülődésük közben gyorsan bekaptad azt a pár falatot, ami még volt a rizsalapú ebédedből. Pár perc elteltével, te magad is útnak indultál. Sok mindent nem kellet pakolnod, hiszen minden a melletted lévő táskádban van. Kabátodat kivéve, amit korábban árnyékhoz használtál, de már arra sincs szükséged. Csak a wakizashidat tartottad továbbra is kézközelben.
Hamar elérted a falut, amiről a két kedvesnek látszó utazó említett. Élettel teli volt a település. Méretéből ítélve, valószínűleg mindenki ismeri a másikat. Szóval a pletyka igen jól tud terjedni. Egy járókelőt leszólítasz útbaigazításért. Már az első emberrel szerencséd volt, és útbaigazítást adott neked. A kapott információk alapján, viszont rájöttél, hogy kéne valami fedél a fejed fölé. Így kvártély után is érdeklődni kezdtél. A férfi válasza most kicsit lassabban jött. Borostás állát vakargatta, tanakodás közben.
- Szállónk nincs a faluban. Én pedig, sajnos nem tudlak elszállásolni. De talán tudok valakit, aki igen. Hamosuke szerzetes valószínűleg szívesen vendégül lát. Habár ő nem a falu lakója, de elég közel lakik. Amolyan remete féle. Ha azon a mellékúton továbbhaladsz – rámutat a legközelebbi leágazásra a főútról - egyenesen előre akkor az én tempómban haladva 45 perc alatt eléred a házát. De amilyen fiatal vagy neked szerintem kevesebb idő is elég.
Ahogy a férfi mondta te hamarabb elérted a házat, kb. 30 percre séta után megpillantasz egy tori kaput, mögötte pedig egy hodenre emlékeztető épületet. Az épület mellett, pedig egy férfit, aki éppen a ház körüli munkákat látat el.
// Ha úgy döntenél nem élsz a lehetőséggel, hogy a szerzetesnél töltsd az éjszakát akkor addig írd a postod, hogy elhagyod a falut, természetesen Wasabi város irányába. //
Aokaze Atsushi- Játékos Mesélő
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1441
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 650 (A)
Erő : 400 (C)
Gyorsaság : 691 (A)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 400 (B)
Tartózkodási hely : Konoha
Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 1160
Re: Erdőségek
Nashimaru Shizu Szer. Okt. 02 2019, 16:36
// Aokaze Atsushi - Családfakutatás - Első Megálló //
Szerencsésnek mondhattam magam, hiszen szinte egyből találtam egy kedves és segítőkész férfit, aki szívesen válaszolt egy idegen kérdéseire. Jótékonyságát egy kedves mosollyal viszonoztam, majd elgondolkodtam rajta, hogy bár elkerülhetetlen hogy az ég alatt aludjak Wasabi felé legalább egyszer, - tekintve hogy másfél napnyi járásra van még - igazán kedvemre lenne ha nem is egy fedéllel a fejem felett, de legalább egy olyan helyen tudnék aludni, ahol a nap végén lemoshatom magamról az út porát egy meleg fürdővel. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy az utam további része majd elválik akkor ha oda ér az idő, egyelőre a mai napon szerencsét próbálok ennél a szerzetesnél.
- Nagyon szépen köszönöm a segítségét! Minden jót. - Köszönök el a férfitől, majd követve az útbaigazítását, elindulok Hamosuke házának irányába.
~ Még egy remete szerzetes, huh? Nem is tudom honnan ismerős ez nekem... ~ Mosolygok el magamban. Persze nem valószínű, hogy bármiben is hasonlítani fog Jo-senseihez, - aki hasonlóan ehhez a Hamosukéhez egy remete szerzetes féleség volt - azért csak így a híréből nem tudok nem párhuzamokat vonni a két ember között, annak ellenére hogy az egyikről még semmit sem tudok. Eszembe jut az a kellemes két hónap, amit Jo-sensei mellett töltöttem, a rengeteg abszurd szituáció amit átéltünk és az a megannyi vicces piszkálódás, amivel szivattuk egymást éjjel-nappal. Persze vége van már azoknak az időknek, és még ha kicsit keserű is volt a zárásuk, mindig édes az emlékük.
Hosszan elmerengve a múltban, szinte észre sem vettem, hogy elfelejtettem lefordulni a főútról, úgyhogy egy röpke fejvakarás után körülnéztem hogy nem-e látja-e valaki, ahogy idétlenül visszafordulok mint aki a világát sem tudja, persze ha látják is csak egy erőltetett mosollyal de ugyanúgy megteszem az utat visszafele is, majd miután lefordultam a korrekt útra, még egy rövidebb ideig újra élvezhettem az atmoszférát, melyhez mára már igencsak hozzászoktam. Néha-néha szökkenek egyet-kettőt, amit én sem értek, hogy miért teszek, de valószínűleg a hülye vigyorgásommal és jókedvemmel jár egy csomagban. Talán harminc perc telhetett el, mire megláttam a magasba emelkedő fenséges torii-t ami szinte ugyanolyan volt mint Jo-senseinél is. Szemöldököm diszkréten megemelkedik az egybeesést látva, annak ellenére hogy a Tea országában az ilyen szentélyeknél szinte mindig áll egy torii, és ezt jól tudom.
Még néhány extra lépést követően meg is látom a kuncsaftot ahogy éppen a ház körül tesz-vesz. Megállok egy 10-15 méter távolságra tőle, megadva a tiszteletet az otthona határainak, majd elég hangosan hogy értse, megszólalok.
- Jó napot! Hamosuke-sanhoz van szerencsém? Elnézést, az közeli faluból ide irányítottak, azt mondták hogy talán önnél szálást lelhetek az éjszakára. Így hát... Jöttem szerencsét próbálni. - Mosolygok - Persze nem gondoltam ingyen, igaz, nem sok pénz van nálam, de nagyon szívesen segítek bármilyen házimunkában. - Ajánlom fel.
Nashimaru Shizu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 457
Elosztható Taijutsu Pontok : 105
Állóképesség : 177 (C)
Erő : 160 (C)
Gyorsaság : 160 (C)
Ügyesség/Reflex : 160 (C)
Pusztakezes Harc : 300 (B)
Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja (Uchiha fogoly)
Chakraszint: 469
Re: Erdőségek
Aokaze Atsushi Pént. Okt. 11 2019, 21:00
// Nashimaru Shizu - Családfakutatás – Első megálló //
Szálláskeresési kísérleted a falusinál félsikernek mondható. Mivel kaptál egy címet, de azt nem lehetett tudni ott vajon lesz e tető a fejed fölé éjszakára. S még ha egy röpke pillanatra figyelmetlenségből túl is mentél az elágazón, nem tévedtél el. Mondjuk nehéz lett volna tekintve, hogy csak egy elágazás volt az egész úton Hamosuke szerzetes otthonáig.
A félreeső szentélyszerű házhoz érve, hamar megpillantottad a szerzetest. Majd kellő távolságban megállsz, és habozás nélkül megszólítod a szerzetest és azzal a lendülettel elmagyarázod neki érkezésed okát.
A szerzetes hangod hallatán félbehagyta amit éppen csinált és hátrafordult, hogy megnézze ki érkezett hozzá. Miközben hallgatta, amit mondasz lassan közelített feléd, közben pedig kezét uniformisába törölte.
- Üdv lányom! A faluból gyakran küldenek hozzám megfáradt utazókat. De eddig te vagy az első ilyen korú magányos ifjú hölgy aki, a te szavaiddal élve szerencsét próbál. Azt kell mondanom ezúttal… szerencséd van. - mosolyog rád vissza - Gyere, kerülj beljebb!
Majd elindult a háza felé, vezetve téged. Majd válla mögül visszaszól.
- Egyébként hogy hívnak lányom?
A tori kaputól a szentély kialakítású házig ki volt taposva az alacsony fűben az út. De a férfi miután a lépcsőn felment a veranda szerű épület körüli nyitott közlekedőre, ahelyett hogy bement volna jobbra elfordulva megkerülte az építményt. A túloldalra érve egy valamivel kisebb melléképület volt. Kinyitotta az ajtót és maga elé engedett. Belül 3 helység volt, egy konyha, amibe egyből érkeztél onnan pedig két kisebb helység. Az egyik a szerzetes szobája, míg a másik egy fürdő volt.
- Ez az épület közművesítve van, szóval nyugodtan tudsz, majd venni egy meleg fürdőt is, ha szeretnél. Amint látod vendégszobám nincs, így a hodenben tudlak csak elszállásolni. Ami pedig a felkínált segítségnyújtást illetni. Köszönöm, de nem kérek semmit. Ha viszonoznád akkor az nem segítségnyújtás lenne, hanem egy szolgáltatás munkáért cserébe.
A nap hátralévő része úgy telik, ahogy jónak látod. A vacsora curry, amit 6 órakkor fogyasztotok. Utána ismét szabad kezet kapsz hogyan, töltöd az időt, tisztálkodhatsz, vagy beszélgethetsz Hamosukéval. Mikor aludni tértek, visszakísér a hodenbe, egy feltekert futonággyal, takaróval és egy közepes méretű párnával. Ideiglenes szobád falát vallási festmények díszítették. Amiről a legnagyobb jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy egy hozzá értő személy keze munkája.
- Remélem nem hozzák rád a frászt. Magam festettem őket.
A szerzetes segít neked a megágyazásban, majd elköszön tőled és aludni indul.
Szálláskeresési kísérleted a falusinál félsikernek mondható. Mivel kaptál egy címet, de azt nem lehetett tudni ott vajon lesz e tető a fejed fölé éjszakára. S még ha egy röpke pillanatra figyelmetlenségből túl is mentél az elágazón, nem tévedtél el. Mondjuk nehéz lett volna tekintve, hogy csak egy elágazás volt az egész úton Hamosuke szerzetes otthonáig.
A félreeső szentélyszerű házhoz érve, hamar megpillantottad a szerzetest. Majd kellő távolságban megállsz, és habozás nélkül megszólítod a szerzetest és azzal a lendülettel elmagyarázod neki érkezésed okát.
A szerzetes hangod hallatán félbehagyta amit éppen csinált és hátrafordult, hogy megnézze ki érkezett hozzá. Miközben hallgatta, amit mondasz lassan közelített feléd, közben pedig kezét uniformisába törölte.
- Üdv lányom! A faluból gyakran küldenek hozzám megfáradt utazókat. De eddig te vagy az első ilyen korú magányos ifjú hölgy aki, a te szavaiddal élve szerencsét próbál. Azt kell mondanom ezúttal… szerencséd van. - mosolyog rád vissza - Gyere, kerülj beljebb!
Majd elindult a háza felé, vezetve téged. Majd válla mögül visszaszól.
- Egyébként hogy hívnak lányom?
A tori kaputól a szentély kialakítású házig ki volt taposva az alacsony fűben az út. De a férfi miután a lépcsőn felment a veranda szerű épület körüli nyitott közlekedőre, ahelyett hogy bement volna jobbra elfordulva megkerülte az építményt. A túloldalra érve egy valamivel kisebb melléképület volt. Kinyitotta az ajtót és maga elé engedett. Belül 3 helység volt, egy konyha, amibe egyből érkeztél onnan pedig két kisebb helység. Az egyik a szerzetes szobája, míg a másik egy fürdő volt.
- Ez az épület közművesítve van, szóval nyugodtan tudsz, majd venni egy meleg fürdőt is, ha szeretnél. Amint látod vendégszobám nincs, így a hodenben tudlak csak elszállásolni. Ami pedig a felkínált segítségnyújtást illetni. Köszönöm, de nem kérek semmit. Ha viszonoznád akkor az nem segítségnyújtás lenne, hanem egy szolgáltatás munkáért cserébe.
A nap hátralévő része úgy telik, ahogy jónak látod. A vacsora curry, amit 6 órakkor fogyasztotok. Utána ismét szabad kezet kapsz hogyan, töltöd az időt, tisztálkodhatsz, vagy beszélgethetsz Hamosukéval. Mikor aludni tértek, visszakísér a hodenbe, egy feltekert futonággyal, takaróval és egy közepes méretű párnával. Ideiglenes szobád falát vallási festmények díszítették. Amiről a legnagyobb jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy egy hozzá értő személy keze munkája.
- Remélem nem hozzák rád a frászt. Magam festettem őket.
A szerzetes segít neked a megágyazásban, majd elköszön tőled és aludni indul.
Aokaze Atsushi- Játékos Mesélő
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1441
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 650 (A)
Erő : 400 (C)
Gyorsaság : 691 (A)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 400 (B)
Tartózkodási hely : Konoha
Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 1160
4 / 5 oldal • 1, 2, 3, 4, 5
4 / 5 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.