Erdőségek

Yoh nyugtalanul hallgatta végig az ebet, majd Saito álláspontját, ami valóban kicsit őrültségnek hangzott elsőre. A helyzet már több mint feszült volt, egy háború küszöbén álltak és nem volt biztos tervük arra hogyan állítsák meg az elszabadulni készülő pokolt. Bár a felderítő eb jól felvázolta a helyzetet, a vezetők erejével nem voltak tisztába és a haderő is okozhat nekik kellemetlen meglepetéseket, attól függetlenül hogy képzetlenek.
~Nem ugorhatunk csak úgy nekik, az kész öngyilkosság lenne és a Hokagéval is kommunikálnunk kéne. Küldeni neki egy követet. Ezt az egyik b időben tudná teljesíteni, de addig nem ülhetünk karba tett kézzel. Valamit tennünk kell hogy megállítsuk Kirigakurét.~
Gondolkozott a Jounin, majd ő is elmondta az álláspontját a sunagakurei társának.
-Az addig rendben hogy nem hallgatnának ránk és a vezetők eltávolítása ideiglenesen megoldaná a problémákat talán de szerintem ez csak felhergelné őket. Le kell lassítanunk a csapatokat és kiffagatni legalább az egyik szakaszvezetőt. Ha el tudnánk fogni az egyiket a Genjutsum szóra bírná és akkor megtudnánk mindent a Víz helyzetéről, amit elküldhetnénk a Hokagénak. Valamint ha kiiktatjuk az egyik vezetőt azzal időt is nyerhetünk, szóval koncentráljunk csak a baj egyik felére szerintem.- Magyarázta Yoh, majd szemeivel megpróbálta bemérni a vezetőt, aki bizonyosan az imént látott hátborzongató alak lehetett. De hát hősünknek már volt dolga ezerszer rosszabbakkal is.

Jaiba Mineo írta:Már épp a leszállást tervezgettem, amikor Tsuki szólt, hogy ne tegyem.
- Rendben, ha nem szeretnél menni, én nem erőltetem. Annak viszont örülök, hogy velem szeretnél lenni. Nekem is jobb, ha ott vagy mellettem, nem aggódom magam halálra. – ülök le mellé - Akkor a házunkhoz legközelebbi város mellett szállunk le, ha neked megfelel. Ott be tudod szerezni, amire szükséged van, és onnan Kenseinek is tudok üzenni, hogy ne várjon rád.
Közben tovább repültünk, látszódott a tenger, és végül elhagytuk a Szél Országát
- Remélem nem haragszol meg emiatt. – mondtam Tsukira mosolyogva, majd leültem mögé és átöleltem. Jó, hogy mellettem van. Az eszem tudja, hogy így kevésbé lesz jó, de a szívem nagyon örül ennek.
- Boldog vagyok, hogy hazajössz velem, és megismerheted Minamót.
Ekkor ugrott be, hogy én igazából nagy bajba is kerülhetek. Mi van akkor, ha nem jönnek ki egymással? Azt nem szeretném, ha veszekednének, és azt pláne nem, hogy nekem kelljen igazságot tennem, mert akkor egyikőjüket biztos megbántom. Próbáltam kiverni ezt a fejemből, mert felesleges ezen rágódnom, de mindig ott motoszkált.
- Tsuki, remélem, majd jól kijössz Minamóval.

- Nem... nem haragszok....
Mondtam, de mikor át ölelt érezhette össze rezzenek. testem pillanatra meg feszült ugrásra támadásra készen. Aztán elernyedt, nyugodt lett. Ösztönös reakcióvolt ez amikor meg érintett valaki. Annyira belém ivódott a rossz szokás, hogy képtelen voltam ezt levetni magamról. Mineo érintett meg, de még mindig ez is képes volt ilyen pillanatnyi feszültséget okozni.
- Igazából nem akarom meg ismerni. Nem tudom.... milyen ő, vagy is Minamo. Kedvedért teszem csak, mert sejtem neked jól esne az egész. Ilyen egy testvér nem, hogy igyekszik boldogítani a másikat, vagy tévednék?
Beszédem halk hisz teljesen az ölelésbe merülök. Majd kezeimmel Mineot még szorosabb ölelésre ösztönzöm.
- Ha nem akar bántani és nem piszkál akkor biztosan megleszünk. Neked fontos ugye? Már mint Minamo és az mi ketten jóban legyünk ezért meg próbálom. Tudnod kell, neki nincsenek olyan jogai velem szemben mint neked. Te meg érinthetsz láthatod az arcom vagy még többet is. Ne feled milyen vagyok az idegenekkel szemben akikben nem bízok.
Figyelmeztetés volt ez, egy előre jelzés. Nem bízok a nőben és jobb ha Mineo tudja, hogy ilyenkor mi történhet ha az idegen óvatlan. Mert lehet már elfeledkezett róla.

Jól eső melegség járt át az ölelés következtében. A szeretett, gondoskodás a biztonság érzete vagy ezeknek a keveréke. Lényegtelen a lényeg, hogy most itt békére leltem ha csak egy rövid időre is. A fellegekben a bátyám karjaiban Shiki hátán repülve. Mineo vigyázni fog rám tudom. Nem is inkább érzem, félek még mindig egy kicsit tőle. Ettől az egésztől, de érzem meg bízhatok benne. Sajnos az eddigi éveket nehéz csak úgy semmibe venni.
- Ha ez a kívánságod.......
Hajtok fejet akarata előtt és meg adom magam. Nem is sejti ez menyire nehéz nekem még akkor is ha így egyszerűen csak ki mondom. Vele szemben még valahogy megy. Egy idegennel szemben, mi történik majd ha kettesben leszek azzal a nővel?
- Remélem ő is meg érti az eddigi éveket nem lesz kőnyű el felejteni, remélem ezt te is tudod. Néha még veled szemben is.. miattad is viaskodnom kel magammal.
Nagyot sóhajtok majd ki fújom a levegőt. Legyen meg próbálok uralkodni magamon amennyire lehet. Majd fejem fel kapom bármit kérhetek?
Végül is valamit valamiért hiába tudja mi az amivel még ösztönözni is lehet egy kicsit. Kicsit hátra fordulok és szemeim sarkából figyelem. A ruha szövete alatt elmosolyodom.
- Rendben, majd azt mondom neki, hogy szeretőd vagyok. Már ideje volna, hogy egyszer elmagyarázd mit is jelent az a dolog. Ne feled meg ígérted elfogod mondani. Kívánságom meg nem is tudom majd meg tudod idejében.

- Mineo, tudom mit fogok kérni. Remélem tudod teljesíteni, az egész nos szóval....  Földet akarok nem sokat, csak egy kicsit tudod ahol. Szóval a virágaim gondozhatom majd. Csak pár darab növényről lenne szó....
A dolog számomra fontos, mindig is szerettem a virágokat még otthon is. A drága kicsi lótusz amit anyuék gondoznak most már. Mikor meg cirógatja a fejem mint egy cica úgy fogadom a simogatást. Mosolygok és szinte dorombolok, már menyire ez lehetséges. Meg várom amig Mineo elalszik, é nem moccanok. hagyom hogy engem ölelve szenderegjen. Míg végül elérünk a célunkhoz, lehet én is el aludtam volna? Van pár perc mire nem emlékszem. Vagy talán egyszerűen ennyire szelektív az agyam ?
- Értem, akkor talán sétáljunk egy kicsit. Kell egy dolog, igazából csak egy valamit szeretnék. Egy sötét szemüveget ami eltakarja a szemeim, vagy valamit ami ezt meg teszi. Esetleg az arcom és szemeim is eltakarja.
Látom Mineo arcát, és nagyot sóhajtok.
- Csak vezess a városig. Azt mond meg merre menjek, majd meg találom a házad. Bár tökmindegy mit mondok úgy is elfogsz kísérni és nem hagysz magamra. Ha teljesíted a kérésem akkor kelleni fog néhány virág mag és gumó is. Jobb ha azt majd később veszem meg..
Lassan sétálok előre majd meg szólalok, csak halkan kifejezve gondolataim.
- Talán a feleséged örülne ha eljönne velem....végül is közös program és meg kell ismerjem Mineo kedvéért.

- Mineo, neked sose mondták még? A funkciója a lényeg, ellátja a dolgot amire szánták, ha igen tök mindegy hogyan nézz ki. A többi már csak mind mellékes dolog.
Azt, hogy kívánságom teljesülhet, és Mineo boldog külön öröm volt számomra. Egy kis boldogság ami csak az enyém és nem kell meg osztanom senkivel sem.
Betérve a boltba rögtön még mélyebbre bújok ruhám rejtekébe, csukját még még jobban fejemre húzom. Idegeneknek semmi köze hozzám, főleg az embereknek nem. Némán és hangtalanul egy pulthoz sétálok, és belépéskor is csak intek köszönés kép. Hát igaz a választék tényleg pocsék. Én egy olyan darabot keresek ami eltakarja a szemeim. Tehát sötét lencsék kellenek, ami nem látszik át de én át látok rajta. Volt olyan tipikusan női darab ami mellett elsétáltam, egyszerűen csúcsának találtam őket. Végül két darabon akadt meg a tekintettem, rövid mérlegelés után a feketét választottam. A másik tarka színes mivolta miatt nem igazán nekem való. Mineo elé sétáltam miközben fel vettem a szemüveget ami az arcomhoz simult. Szemeimet teljesen eltakarta így szinte csak minimális rész látszót arcomból. Amit a maszk és a szemüveg nem takart. Intettem neki hajoljon le, s fülébe suttogtam.
- Ezt választom.
Majd az eladóhoz sétáltam és ki fizettem a szemüveg árát. Azt nem tudom Mineo ismeri az eladott vagy sem, fogalmam sincs. Én nem akarom meg ismerni, a feladatát ellátta. Szemüveget szolgáltatott nekem és ennyi.
Fizetés után rögtön ki is sétáltam a boltból, hogy ha kell oda kint várakozzak.

Némán követtem, vagy is bólintottam Mineonak. Bár az meg fogta a kezem és rángat maga után ez nem tetszik. Végül is nekem mindegy, majd legközelebb szolok neki. Bár azt érezheti ösztönösen vonakodok egy kicsit. Mindegy, kézen fogva rohanunk valahova ami rejtély számomra. Végül egy dombra és egy fára kellene felmászni.
Egy fára...én egy fán minek néz valami majomnak?
- Nem vagyok majom, és szolga sem azt tegyem amit más parancsol!
Motyogtam magam elé halkan. Talán Mineo meg is halhatja hiszen erősebb, gyakorlottabb ninja nálam.
Ez volt a célzás arra csak úgy kézen ragad és rángat végig mindenhol. Néha elfeledkezik róla, vagy én vagyok túlságosan is makacs. Nem nem ez a jó szó a dologra ennyire zárkózót lennék és magamnak való?
Végül is felmásztam a fára, hogy körbe nézzek és feltérképezem a környéket. Kell hisz ha baj van nem ár ha ismerem a környezetem.
- Látom, de nem tudók mit mondani rá. Nincs viszonyítási alapom, eddig nem láttam túlsók erdei házat. A házad és az ahol van tetszik, közel a természethez. Távol az emberektől.
Szóval dicsérni nem tudtam, hogy szép vagy ilyesmi. Nekem legalább tetszik az egész amit most látok. Mondatom végén az emberek szónál érezhető volt a gyűlölet.

- Ahh ennek örülök.
Csendben figyelem a környéket majd szemeim résnyire szűkülnek. Ha megtámadnának úgy is megvédeném magam...csak egy a baj. Mineot sodornám bajba és az itteni életét. Vigyáznom kell, hogy ilyen ne forduljon elő.
Meg rázom a fejem majd le ugrok a fáról olyan pozícióba érkezve ami tökéletes ki induló egy harchoz. Vagy épp a meneküléshez, ha az kézenfekvőbb megoldás.
- Mineo.. én...én..féle... Mindegy lényegtelen nem számít.
Nagyot sóhajtok és meg állok Mineo mellett. Felnézekrá, de a kezem nem nyújtom csak álok ott a szemüvegben teljesen elburkolva ruhadarabokkal.
- Ha szeretnél haza menni akkor menjünk.
Igyekeztem, hogy ne érződjenek érzelmeim hangomban ez úttal. Mineo már talán túltol ismer az ilyesmihez. Érezhette, hogy még nem akarok. még mást szeretnék, talán élvezném még a csendet és a környezettet. Ugyan ekkor olyasmit érezhetett kebelöle mint a félelem.

Csak meg rázom a fejem. Tiltakozó hangot adok ki magamból, jelezvén ezt nem szeretném. Nem akarom meg osztani vele azt amitöl félek és azt ami a lelkem nyomja. A bátyám lehet annak még nincs itt az ideje mindent meg osszak. Meg nyílni előtte még erre képtelen vagyok. Nem tudok neki mindent elmondani még.
A simogatása viszont jól esik ez az érintés a mozdulat annyira jól esik. Elégedetten, boldog hangot préselek ki ajkaim közt.
- Nem....
Nehéz ez nekem egy kicsit, ő eddig annyit tett értem. Lemondott dolgokról én legalább is így láttam. Most is inkább engem kísérget és lesi a kívánságaim mint haza menjen. Nekem is tennem kell érte valamit, annyira...annyira.....NE GONDOLKODJ BOLOND CSELEKEDJ!
- Neee, te szeretnél haza menni. A rét a virágokkal pedig holnap is ott lesz, nos mit gondolsz?
Kérdeztem óvatosan a dolgot. Most én magam fogtam meg Mineo kezét és húzom az arcomhoz. Ruhán keresztül is de érezni akarom öt itt és most.

//Deidera - Remélhetőleg genjutsu beavatás//

Hát az előző akcióm Tanzaku gaiba elég csúfos és rövid véget ért, de szerencsére végül is szerencsés és igen sok lehetőséget nyújtó dolgot nyújtott a végkifejlet. Egyelőre senkinek nem kell tudnia erről, ahogy arról sem, hogy mi lett a vége a dolognak, főleg nem néhány bizonyos személyt. Miután a pasi eltűnt én is jobbnak láttam, ha eltűnök a helyszínről és inkább az erdőségekbe vettem be magam útban a határ felé, hogy elhagyjam ezt az elátkozott helyet. Ugyan még egy dolgot el akarok intézni az országból való kilépés előtt, de előtte kell találnom valakit, aki esetleg hajlandó segíteni benne és hát lassan Mirubit is fel kéne keresnem, hogy pénzt lejmoljak a szervezettől és hát bizonyos dolgokat sem ártana elintézni, amihez a segítsége kellene, meg persze a küldetésemről sem szabad elfeledkeznem.

- Megint eliszkolt... - sóhajtott társa is. - Ha egyszer elkapom azt a botcsinálta illúzionistát...

Gondoltam, hogy nem igazán lesz könnyű dolgom, hogy egy háború sújtotta országban találjak valakit, aki bevezet a genjutsuk világába, de ha nem is keresek, akkor úgy még nehezebb a dolog. Egyelőre fogalmam sincs merre keressek embert, aki ilyenekhez ért, de sokáig nem is akarok itt maradni, mert hát dolgom van és hát nem pont itt. Lassan összeszedem hevenyészett táboromat és már indulnék, amikor a bokoról furcsa neszeket hallok és így készenlétbe helyezem a chakrám, hogy azonnal létrehozzam valamelyik elfogó technikámat, amit a közelmúltban tanultam, ha esetleg veszély fenyegetne. Szerencsére csak egy fiatal fiú, aki nem túl sok chakra aktívitást mutat. Ruházata és arca elárulja, hogy már egy ideje már az erdőben van, ha nem is itt lakik, akkor is már pár bokron át kellett másznia, hiszen tele van apró vágásokkal és karcolásokkal, de mindamellett a feldúltság és az eltökéltség is mutatkozik rajta, mint aki a vacsorájául szolgáló vaddisznót keresi az erdőben és néhány vágás nem nagyon fogja vissza. Mielőtt azonban megkérdezhetném, hogy mégis mit keresnek, meg is érkezik a társa, egy lány, aki szintén hasonló hatást kelt, mint a fiú, aki már közben észrevett, megállítja a lányt, majd hozzám lép, hogy valami öreg fószerről kérdezzen. De még a válaszom előtt egy érdekes szóra leszek figyelmes "illúzionista". Talán valaki, aki képes lehet genjutsuk világába vezetni.
- Sajnos nem láttam az öreget, bár furcsasággal szolgálhatok, hiszen az itt létem is elég furcsa, de szívesen segítek nektek.
Nem kell megtudniuk a történetemet, mert nem is tartozik rájuk, hogy mért vagyok itt és a segítség felajánlása sem teljesen őszinte gesztus.

A lány egyből kiszúrta azt, amit nem is próbáltam elrejteni, talán nem annyira használhatatlanok, mint amennyire látszanak, bár ha már nem lesz rájuk szükségem, akkor talán megszabadulok tőlük, de meglátjuk, hogy milyen szolgálatot tesznek nekem és ehet, hogy inkább magammal viszem őket.
- Igen az vagyok.
Zárom rövidre a kérdezősködést, majd hallgatom a beszámolójukat. Egy öreg fószert keresnek, aki álítólag remeteként élt a közelben, egyszer ugyan már megtalálták a lakásukat, de azóta sem tudnak oda visszatalálni. Ha minden igaz, amit elmondtak, akkor tényleg egy genjutsu használóval van dolgom és ez nekem csak jó. Valóban ismerek néhány trükköt a genjutsuk ellen, már ha nem magasabb szintű, hiszen a technikám csak néhány, alacsonyabb szintű genjutsu ellen. Ahogy elvezettek az emlékeik szerinti helyre, ahol úgy emlékeztek, hogy a házat találták. Ugyan nem adok rá túl sok esélyt, mert lehet, hogy a ház volt az illúzió, de bevetem a genjuts kai// feloldás nevű technikát. Amennyiben sikerül és valóban egy genjutsu fogjai voltunk, akkor a terep, de lehet, hogy csak egy kis része változni kezd és akkor ebben az esetben megérintem a két követőmet is és minimális chakrát vezetek beléjük, hogy náluk is megszűnjön a technika. Amennyiben mégsem nyert az ötlet, akkor két dolog merül fel bennem, az egyik az, hogy nincs itt semmiféle illúzió, ezzel nem igen tudok mit kezdeni, míg a másik, hogy valószínűleg valami komolyabb szintű technika lesz, így sajnos komolyabb beavatkozást igényel a dolog. Először magammal kezdem, hogy megvágom a tenyerem, remélve, hogy ekkora fájdalom elég lesz, ha tényleg genjutsuról van szó, míg a társaimat nem kínzom ezzel, hanem a chakra befecskendezős módszert választom.

Sem a genjutsu kai, sem a durvább módszer nem segített, így le kellett vonnom, hogy egyelőre nem találtuk meg az öreg fószert, és ha valóban nem illúzióban vagyunk, akkor itt évek óta nem ált ház. A környezetben található dolgok biztos, hogy valami munkára utalnának, ha a közelmúltban itt épület állt volna, de nem, minden pont olyan, mint az erdő több részén. Sok oka lehet, hogy mért kerültünk ide, nem is sorolnám fel, így várom a folytatást vagy legalább a következő ötletet. Végül a lány adta meg a következő lépést, hogy nézzünk körbe, de ez azt jelenti, hogy szét kell vállnunk, ami nem túl szerencsés ötlet, ugyan én tudok magamra vigyázni, de a két fiatallal kapcsolatban nem vagyok ebben biztos, de ha ezt akarják. Nem eleneztem, bár nem sok reményt adtam a dolognak. Az erdő természetesnek tűnt és elég burjánzónak. Ahogy járkálok egyszer csak egy fura dolgot veszek észre az egyik fán, egy kunait rajta egy kék madártollal. Ugyan hallottam már olyat, hogy némely genjutsut elő lehet készíteni egy chakrával feltöltöt tárggyal, így egy próbát megér. Újra a korábbi két módszerrel próbálkozom, hátha. Ekkor hallom a lány sikolyát, így kikapva a fegyvert a fából rohanok a kiáltás irányába, hogy megnézzem mi történt a leányzóval.