Re: Erdőségek

**Akari Tenshi** Hétf. Okt. 13 2014, 23:17

Lehet, hogy már egy kicsit beleőrültem abba, hogy egy lehetséges genjutsu használót keresünk? Nem tudom, de már mindenhol azt remélek és eddig még nem találtam semmit, vagy csak annyira minimális a változás, hogy nem veszem észre. Ki tudja? Sopánkodásomból a lány sikolya ugrasztott ki, mire meg is indultam a hang irányába. Nem kellett sokat haladnom, ugyanis hamarosan megpillantottam a lány testét arccal a fűben, egy pllanatra megijedtem, de gyorsan feltűnt, hogy lélegzik, vagyis él, és ami még furcsább, hogy nincs külsérelmi nyom. Sajnos semmi árulkodó jel nem olt, ami bármiféle külső technika használatra utalt volna, ha csak azt nem vesszük figyelembe, hogy egy törött ág van a lány feltételezhető álló helyén, pontosan fejmagasságban. Vagy eldőlés közben törte le vagy a támadója a fákon közlekedik, ami pedig mindenképp ninjára utal. Hamarosan a fiú is megérkezett csörtetve, ami elárulta, hiszen egy shinobi ennél ügyesebben mozog. Legszívesebben megérintettem volna a lányt, hogy egy kis chakrainjekciót adjak, hátha végre tényleg illúzióval van dolgunk, amibe ő beleesett, de sajnos nem volt rá időm, mert egy ág reccsent a közelben. Fiú egyből a hátamnak vetette a sajátját, én pedig kiterjesztettem a chakrám, hogy megtudjam, vajon milyen erős az ellenfelünk, de egyből fel is készültem a Suiton: Sui nohara// Víz elem: Víz felület technikával, hogy aztán amint a támadónk belép a körbe Yuushutsu Suirou no jutsu// Kibuggyanó vízbörtön technikával elkapjam, így zárva rövidre a harcot, hiszen a technika több használó esetén sem mond csődöt, mivel nem kellenek hozzá pecsétek csak a tenyere összecsapásával aktiválhatom is a technikát, plusz a Vízfelület miatt rejtőzködő technikával sem tud nagyon közel jönni láthatatlanul, ha meg levegőből támadna, arra az esetre ott van az értékelő képességem és a junsun kai// Víz pajzs lövedék, ami védekezésre és támadásra is megfelelő és kézpecsétekre sincs szükségem, csak néhány másodpercre, míg létrehozom a hatást.

Deidara Szomb. Okt. 18 2014, 10:45

Tenshi ügyesen felkészült az ellenfél támadásait illetően. Hátulról társa vigyázott rá, ha mással nem, puszta testével. A lány víz technikáihoz készült elő, megcsapolva az erdő tartalékait, majd amint felbukkant ellenfelük, már csapta is össze tenyereit. A férfi, aki hirtelen ugrott elő a bokrokból, rendkívül gyorsan mozgott. Shinobink csak tapasztalatának és fürge kivitelezésű, kézpecséteket nem igénylő jutsujának köszönhette, hogy a kirobbanó víz magába tudta zárni az érkezőt. Egy örvénylő vízfelület zárta magába a fickót, kit így Tenshiék könnyebben megszemlélhettek. Akárki is volt, egyáltalán nem hasonlított a páros által leírt, idős, szürkeköpenyes alakhoz. Ez a tag fiatal, huszonéves lehetett, hosszú hajat és kékes ruházatot viselt. Sokáig azonban nem vizsgálgathatták, mert az alak a börtönével együtt felrobbant, vízpermetet szórva szét. Egy vízklón. Tehát ellenfele is olyan elemmel rendelkezik, akár ő.

Kiterjesztett chakrája nem érzékelt más jelenlétet, emiatt is csapódott be oly könnyen. A klón eredetije bizonyosan távolabb volt megtalálható, talán menekülőre fogta, vagy képes álcázni chakráját. Amennyiben viszont futásra kényszerítették, sietve kellhet nyomába eredniük, ha nem akarják elveszíteni. De mi van, ha csapda az egész, és pont erre vágyik a támadó, bárki is legyen. Továbbá mit kezdenek ájult társukkal?

**Akari Tenshi** Vas. Okt. 19 2014, 14:01

A támadás jelére a fiú azonnal reagált és felvette a legideálisabb védekező pozíciót. Nem tudom, hogy vajon kiképezték vagy csak reflexszerűen csinálja, de nem számít, hiszen az előkészületeim meghozták a gyümölcsét. A támadó érkezésére egyből aktiváltam a kibuggyanó vízbörtön technikát. Elkaptam a fazont, így könnyen megnézhettük, de nem az volt, akit vártunk. Nem sok időnk volt meglesni, mert azonnal felrobbant a börtönnel együtt. ~Tehát víz elemű az ellenfelem.~ Tudásom ezen fajta klónokról elég tág, lévén magam is szeretném majd elsajátítani, az ellenségem tehát a közelben van, de hiába, nem érzem a jelenlétét, tehát valószínűsíthetően álcázza a chakráját, bár a pontos módszerét ennek nem ismerem. Ha menekülőre fogta a dolgot, akkor sem akarom követni, hiszen nem hagyhatjuk itt a lányt, de aztán gyorsan eszembe jutott egy ötlet. Megérintem az ájult lányt, chakrát vezetve bele, akár hatásos, akár nem, hátha genjutsu hatása miatt ájult el, a fiú felé fordulok.
- Vigyázz a tesódra, én megkeresem a támadót.
Aktiválom a csendes gyilkolás technikáját és korábban a faluban szerzett tudásom alapján a lélegzete és a mozgása alapján, mert ha ő nem kapta meg azt a képzést, amit én Kirigakurétől, akár milyen ügyes nem tud teljesen hangtalanul közlekedni. Sajnos nem tudok létrehozni klónt, hogy megvédje a gyerekeket, de meg kell tudnom, hogy mégis ki ez az egyén, aki megtámadott minket. Aktiválom a junsun kai technikát is, ha esetleg egy már előkészített csapdával várna és megindulok a belőtt irányba.

Deidara Vas. Okt. 26 2014, 21:09

Tenshi nem kívánta hagyni, hogy támadójuk megszökjön, így rögvest elindult, hogy felkutassa a menekülőt. Csapdára számított, vagy a chakra álcázására, így elsősorban hang alapján próbált az illető nyomára bukkanni. Némi futkározás után végül sikerrel járt, beérte a célpontot, ki egy kisebb tisztáson ácsorgott. Ugyanaz az alak volt, akit a vízklón megformált. Fiatal, hosszú hajú és éppen igen meglepődött. Megszeppenve tekintett a lányra, majd végül elmosolyodott.

- Nocsak... nem gondoltam, hogy egyikőtök megtalálna. - Hosszan méregette Tenshit, majd végül levonta a következtetést. - Te shinobi vagy.

Főhősünk fején átfutott a gondolat, hogy az illető vajon logikával szerezte-e információját, vagy chakráját érzékelte. Akárhogy is, foglalkozása immár nem maradt titok, ellenben ettől csak egyre érdeklődőbbé vált irányába a fickó. Úgy tűnt, nem tart tőle, vagy legalábbis nem mutatja. Kifejezetten barátságos hangnemet ütött meg, bár Tenshi jól tudta, nem mindenki ugat, ki harap.

- Mi járatban erre? Csak nem bérelt fel valaki, hogy keress meg?

**Akari Tenshi** Pént. Okt. 31 2014, 22:17

Nem tudtam, hogy vajon elrejti a chakráját vagy csak annyira gyenge, hogy nem érzékelem, vagy csak elrejti a képességét, de nem hagyhatom, hogy egy ilyen ninja megmeneküljön előlem, így a hangok alapján próbálom kideríteni, hogy merre lehet, végül is megtaláltam, amin nem tudom, hogy ki lepődött meg jobban, én azért, mert sikerült megtalálnom vagy ő, hogy így is sikerült megtalálnom. A víz klón pontosan olyan volt, mint a fickó, aki korábban felrobbant. A gyerek egy igazi zseni, nem tudom, hogy miből vonhatta le a következtetéseit. Próbálok olyan ironikus arcot vágni a kijelentésére hogy shinobi vagyok, ami csak tőlem telik. A srác alapvetően jóképű, de vagy ő nyilvánvaló kapitány, aki szereti, ha biztos dolgok kijelentést nyernek vagy annyira jól képzett, hogy a chakrám alapján mondta meg. Az utóbbi gondolat érdekesebbnek tűnt és a számomra az az izgalmas, talán még tanulhatok tőle.
- Nem tudok róla, bár ha eleget érsz, akkor még megfontolom, de egyelőre igazából tanulni szeretnék, mégpedig a genjutsu érdekelne, mint egy jutsu ág.
Közlöm az alakkal a terveim, de közben elő is készítem a korábban klónon használt technikát, hogy ha támadna, akkor egyből védekezhessek, ahogy a junsun kai technikám is aktív még a korábbi használat után.

Deidara Hétf. Nov. 03 2014, 13:21

A srác végigmérte Tenshit, majd elgondolkodott annak szavain. Egyszer kinyitotta száját, majd ismét becsukta, és csak pár pillanattal később szólalt meg.

- Értem. Tehát egy genjutsu-használót keresel, aki taníthat... nincs a saját faludban ilyen? No de az nem az dolgom. - zárta le diplomatikusan a nyitottnak hagyott kérdést egy mosollyal, majd nekidőlt a mögötte lévő fának. - Hmm... végül is ráérek, ha azt nézzük. Mit szólnál egy ajánlathoz? Én segítek neked elsajátítani a genjutsu alapjait, cserébe te lekoptatod azt a két mitugrászt. Elmondhatod nekik például, hogy láttad az öreget, és egy szekéren ülve távozott innét. Vagy valami hasonló.

Főhősünk figyelmét nem kerülte el, hogy a fiú egy pillanatig sem tagadta, hogy képes lenne genjutsura, vagy hogy bármi köze lenne az általuk keresett, idős férfihez. Mondjuk, hogy utóbbiról honnan volt tudomása, az jó kérdés, bár a két kölyök régóta igyekszik nyomra bukkanni, így akár jóval Tenshi érkezése előtt is tudhatott erről a "hadjáratról".

- Nem ismerlek, szóval kezdjük az alapoknál. Mit tudsz a genjutsukról? - kérdezte, miután megegyeztek az alkuban. - Illetőleg milyen chakrairányítási módszerekhez értesz? De ha már itt tartunk, talán a legfontosabb, milyen elemű chakrával rendelkezel?

**Akari Tenshi** Hétf. Nov. 10 2014, 11:35

A férfi végig mért, ahogy én is őt, egyetlen gyanús mozdulatára készen arra, hogy a korábban használt technikát vessem be. Én pontosan ismerem az elemét, hiszen korábban láttam már mozgás közben, így nem is lepődnék meg, ha elég gyorsan képes lenne kiszabadulni, de amíg fogságban van, addig kigondolhatom a következő lépésemet.
- Melyikbe? A születési falumat már több, mint két éve hagytam el, a jelenlegit is legalább fél, azóta járom a vidéket.
Mondom el iszonyat röviden a történetemet, hiszen ennél több nem tartozik rá, bár ez így sem teljesen igaz, de az sem tartozik senkire, csak rám és a falura.
- Akár meg is ölöm neked azt a kettőt, nem érdekelnek, engem a genjutsu érdekel, de ha nem bánod én is adok egy ajánlatot. Nem megyek vissza a két gyerekért, nem is érdekel a sorsuk és az ajánlatom után téged sem fog, te megtanítod nekem a genjutsu alapjait én pedig cserébe búvóhelyet biztosítok neked a Füst országában. Egy szervezet tagja vagyok, el akarjuk söpörni a jelenlegi rendszert és egy új világot akarunk létrehozni a romjain. A szervezet menedéket ad neked, te pedig tanítasz engem a genjutsu művészetére. Mit szólsz ehhez?
Adom fel a leckét, hiszen szükségem van egy ilyen tudású társra és Taishi mellé jól jöhet egy másik genjutsu használó, hiszen ahogy a víz elemű ninják között is van, aki a látványos, nagy víz mennyiséget megmozgató technikákat szereti, míg más inkább a sunyi, nem feltétlen azonnal felfedezhetőket, ugyanúgy a genjutsu használok körében is vannak különböző stílus kedvelői, így a több irányú képesítés nem lehet hátrány. Közben figyelem a reakcióját, majd ha reagált, akkor visszatérek az eredeti kérdésére a genjutsukkal kapcsolatban.
- Tudomásom szerint az egyik legnehezebben elsajátítható jutsu ág, speciális chakrairányítási módszer, amivel képesek vagyunk az érzékeket irányítani és félrevezetni, amihez nem szükséges fizikai biológiai, tapasztalati feltétel. Egy olyan stílus, amit a legkevesebb chakrával rendelkező, leggyengébb shinobi is képes elsajátítani, ha elég intelligens az alkalmazásához. Számos tudományt kell megérteni, hogy megérthessük a.kiterjesztett chakra működési mechanizmusát és érteni kell a precíz irányításhoz. Meg kell tanulni a chakra olyan szintű precizitású irányítását, hogy láthatatlanul összekapcsolhassam egy mozgó, saját chakrát használó ellenféllel, megfelelő hatásokat alkalmazni, hogy átvehessem az ellenfelem chakrarendszere felett az uralmat, testi érzékelés működési mechanizmusát, hogy az ember a megfelelő hatást érje el az adott szervnél, az érzékelés ösztönös, pszichológiai és szociális jelenségeit, hogy a hatás ne vesszen el, a technikát az áldozat ne fedezhesse fel és a megfelelő hatást váltsa ki a technika. A genjutsu az érzékelés manipulálásán keresztül működik, minden genjutsunak van meghatározható hatásmechanizmusa, hogy melyik érzékszerveket manipulálja, ez függ az érzékszervtől és azok számától is. Sorrendben a legkönnyebb az orr, vagyis a szaglás, a következő a nyelv, vagyis az íz érzékelés, ezután a fül, vagyis a halás, bár ez valós idejű, módosított hanghullámokon keresztül könnyen egyszerűsíthető, majd a bőr, vagyis a fizikális érzékelés központja, ami az egész testet borítja, végül pedig a szem, vagyis a látás, ami a legnehezebb, lévén, hogy a környezetünket 180 fokban látjuk be. Emellett a genjutsut befolyásolja az is, hogy milyen úton hajtjuk végre, ennek két módja van. A közvetett, amikor egy médiumot hozok létre, ami az érzékelt információval együtt jut el az agyi központba és az érzékelés folyamatos módosításával átveszi a hatalmat az érzékelőközpont felett. Létrehozásához kevés előkészület kell, de koncentrációt igényel és a genjutsu fenntartásához tartani kell a hatást kiváltó médiumot. Közvetlen esetében a kiterjesztett chakrát a használó a saját irányítása alatt csatlakoztatja az áldozat chakrarendszeréhez és kezdi el módosítani az érzékelést a hatás szerint. Hosszadalmas előkészület és koncentráció igényes művelet, azonban a hatás kezdete után már jóval könnyebb fenntartani a kapcsolatot. Eddig csak, mint hatásmechanizmusról beszéltem, de maga a fogalom mögötti tartalom is lényeges. A hatást figyelembe véve van érzékelés- tapasztalati alapú genjutsu, ahol az érzet, a technikát létrehozó hasonló emlékei alapján fog létrejönni, érzékelő- központú, nem helyhez kötöttek, nem felépítettek, a hatás alatt elváltozó tárgy az érzékelőben egyénileg jön létre a hamis érzékelés által, egyénileg ható, vagyis ahol minden áldozatban külön- külön kell létrehozni a hatást, több áldozatot, a használó chakrájának kiterjesztésével, egyenként való összekapcsolással, majd harmonizált hatással ejti csapdába áldozatait, szabványtól független, azaz a genjutsuk a technikák közben befolyásolt érzékszervek és a manipuláció típusának, illetve a technika céljának összességétől lesznek technikák, nem pedig az azokban szereplő hatás pontos lemásolása, leképezése miatt.
Várom a reakcióját, hiszen a mondanóm igen csak hosszúra és részletesre sikerült, de hát szakmai ártalom a családban, hogy értünk a genjutukhoz és a tudást tovább is adjuk. Ugyan kiskoromba az akadémián is tanultuk, de a tudás legnagyobb része a családomon keresztül ragadt rám. Amilyen szerencsém van a családdal, hogy legalább három dologhoz értenek, de ez a három dolog tökéletesen kiegészíti egymást, így nekem is ezzel kell foglalkoznom.
- A repertoárom chakrairányítási módszerek terén igen széleskörű, minden chakra irányítási módot elsajátítottam, de talán, ami a technikai tudásomat illeti jelenleg egy technikát ismerek, ami már csak egy lépésre van a genjutsuk világától, ami nem más, mint a Kanabishari// paralizáció nevű techniks. Az elemem pedig maradjon titok, bár korábban már láthattál tőlem egy elemi technikát, így akár tudnod is kéne.
Korábban alatt azt a pár pillanatot értem, amíg a klónt elkaptam és az felrobbantotta magát. Igaz, hogy csak néhány tizedmásodpercig csodálhatta a burkot, de annyi időnek elég kellett lennie, hogy felmérje az elememet, bár lehet második elemem, de azt nem kötném senkinek az orrára és egyelőre nem is tervezem megtudni, hogy mi lehet a másik elem, amivel bírok.

Deidara Szer. Nov. 12 2014, 12:36

A delikvens nagy szemeket meresztett Tenshi világmegváltó terveire, a gyerekek megölésének, majd saját lakhelyváltoztatásának említésére.

- Hát, ööö... nem, köszönöm. Csak kopjanak le, de ne tűnjenek el, ne legyen semmi módon se feltűnő. Én jól megvagyok errefelé.

Még majdnem mondott valami mást is, de aztán visszafogta magát. Megkezdték a szakmai diskurzust, Tenshi részletesen ismertette, amit tudott a genjutsukról és chakrairányításról. Az alak türelmesen végighallgatta, majd csak az előadás után szólalt meg.

- Hmm, látom egész jól felkészültél. A többség csak kitalálja, hogy ő majd genjutsu használó lesz, de az elméletre persze nem fűlik a foga. - Mindezt úgy mondta, mintha már sokakat tanított volna, de aztán nem fűzött hozzá több kommentált. - Ami azt illeti, a legtöbb dolog, amit mondasz, a magas szintű, egy speciális ágot jelentő genjutsukra vonatkoznak. Attól persze még helyes. Számos genjutsu nem arról szól, hogy közvetlen chakrairányítással az ellenfél testébe juttasd chakrád. Gyakoriak a hangot, füstöt vagy fizikai tárgyakat használó jutsuk, melyeket pusztán azért nevezünk genjutsunak, mert hatni képesek az elmére. Sőt, az akadémiai bunshinhoz hasonló illúziók egy részét is a genjutsuba sorolja a szakirodalom. Ha jól értem, ismered a paralizáció technikát, ami valóban nagyon hasonló az általad leírt genjutsukhoz. Egy ehhez hasonló jutsu a Genjutu Shibari, ha gondolod, megismertethetlek azzal.

//írd meg nekem, melyik technikát szeretnéd, ha van elképzelésed

**Akari Tenshi** Pént. Nov. 14 2014, 20:01

Gondoltam, hogy furcsán fog nézni a tervekre, de hát ki ne nézne úgy, miután előadtak egy ilyen tervet. Nem nagyon zavar. Az inkább, hogy nem akar velem jönni. Ha tényleg annyit tud a genjutsukról, amennyit láttat, akkor sok hasznát vehetném a szervezeten belül a saját céljaim eléréséhez, de ha nem hát nem, nem erőszak a disznótor.

- Jól van, meglátom, hogy mit tehetek, sajnálom, hogy nem jössz velem, pedig sokat segíthetnénk egymásnak.

Közben figyelem a mondandóját és hát elég érdekes, hogy vannak olyanok, és állítólag okos emberek, akik a sima bunshint is genjutsuk közé sorolják, még ha valóban csak egy illúzió is az, mégsem sorolnám oda, nekem ez furcsa, hiszen mért tanítanának az akadémián genjutsut. Ez tök hülyeség. Miközben mondja a magáét felfigyelek a technika nevére, ami az utolsó szavak egyike. Érdekel a technika, hiszen a kanashibari az egyik technika, amit előszerettel használok és ha ezt egy magasabb szinten művelhetem, akkor mért ne, talán legközelebb egy erősebb ellenfél ellen is meg véd, hiszen a kanashibari technika csak közel egyforma erős vagy gyengébb ellenfél ellen működik, de talán ez a technika felfelé is hathat.

- Nekem megfelel. Örülnék egy ilyen technikának a repertoáromban.

Mondom és várom a folytatást.

Deidara Csüt. Nov. 20 2014, 11:16

- Rendben van. Ez is egy bénító technika. Ahogy felvetetted, a chakrádat kell az ellenfél testére juttatni, megbénítva vele. Itt közvetítő közeg nélkül, a testeden kívül összpontosítod a chakrát. A lényeges különbség az áramoltatás különbözőségében rejlik, amit nehéz elmagyarázni, de vedd alapul a Kai-t, ahol újraindítod a chakraáramlást. Ennek az első szakaszát, a blokkolást kell fókuszba helyezni. Egy klónomon gyakorolhatunk. Ezzel a jutsuval egyébként akár több ellenfelet is lebéníthatsz, magas szintűeket is akár. Ám nem lehetnek túl távol, és ami a legnagyobb hátrány, nem igazán mozoghatnak, hiszen ez egy igen magas koncentrációt igénylő jutsu. Gyakoribb rajtaütésekhez használni, vagy más kiegészítő technikával karöltve. No de kezdjük a gyakorlást! Kezdetben csupán egyetlen lépésnyire állítom tőled a klónom, és teljesen mozdulatlanná teszem. Fokozatosan nehezítjük a feladatot, amíg közel reális helyzetben nem tudod alkalmazni a technikát. Lássuk!

//Néhány próbálkozást, ötletet írj le. A klón egyre távolabbra kerül, később pedig két közeli klónnal is megpróbálhatjátok.

**Akari Tenshi** Vas. Nov. 23 2014, 18:02

Figyelem a mondandját és akaratlanul is eszembe jut Itanashi, akin talán elsők között használtam a Kanashibari nevű technikámat. Ha legközelebb találkozom vele, akkor sokkal egyszerűbb lesz a dolgom, hiszen ő sokkal erősebb nálam, mégis egy genjutsu alól nehezebb menekülni, mint egy egyszerű elemtelen technika alól és az még ráadás előny, hogy több, egymáshoz közel álló ellenségen is használhatom. Remélem a technika valamikor a hasznomra válik, hiszen az előd technikája már sokszor mentett meg. Elgondolkodtam, ő pedig közben befejezte a mondandóját, hogy egy klónjával gyakoroljam. A klón egy lépésre állt tőlem. A chakrám testemen kívüli összpontosítása nem nehéz feladat, hiszen számos hasonló technika van a birtokomba, ami ilyen dolgot vesz alapul, legyen az önálló irányítás, irányításával való mozgatás vagy irányításával való átalakítás., főleg, hogy ilyen közel áll a gyakorló bábú egy klón személyében. A technika mozdulatlan és közeli klónon azonnal létrejön, bár nem tudom, hogy valóban működik, hiszen egy klón a technika nélkül sem mozdul, amíg a létrehozó parancsot nem ad.
- Meg van.
Jelzek tanáromnak, hogy a klón léphet hátra, persze továbbra is a technika hatása alatt tartom a klónt, hogy kiderítsem vajon sikerült-e. Látom, hogy a klón mozdulna, de nem sikerül. Ekkor engedem fel és egyből távolodhat. Kettő, három, négy lépésig még elsőre sikerül, majd az 5. lépés utántól egyre nehezedik a dolog. 7- 8. lépéstől további gondok merülnek fel és egyre több próbálkozás szükségeltetik a sikerhez. Végül a 10. lépés után a mozgás is következik, így valóban már közel reális a dolog. Itt már több hibát is elkövetek. Először elszámítom a mozgását s nem sokkal, de elvétem a technika aktiválását, ő fél lépéssel arrébb tartózkodik, mint ahova én vártam, így megúszta azt a próbálkozást. A következő próbálkozásom is csúfos kudarcba fullad, ugyanis kevés chakrát összpontosítok, ugyan sikerül elkapnom, de éppen csak egy pillanatra, mintha csak Itanashin használtam volna a kanashibarit. Többszöri próbálkozás után végre sikerült. Mesterem most létrehozott egy újabb klónt és most ezzel ismételtük meg a korábbi feladatot. Itt már az egy lépésnyi távolság is ggondot okozott, de második próbálkozásra sikerült, majd távolodtak. Mesterem ebben az esetben nem várta meg a 10 lépést, már a hetedik után mozgásra bírta a klónokat, akik hol közel voltak egymáshoz, hol távolodtak egymástól. Nekem azt a pillanatot kellett elkapnom, amikor éppen elég közel vannak egymáshoz. Először megpróbáltam, hogy egy helyre kötöm az egyik klónt és várom, hogy a másik elég közel kerüljön, de ez nem jött össze, mert ekkor mesterem direkt úgy irányította a másikat, hogy elkerülje a lefogott társát, majd megfigyelés útján próbáltam kitalálni, hogy mikor kerülnek egészen közel egymáshoz. Ugyan sikerült egy ilyen pillanatot elkapni, többszöri próbálkozás után, de nem figyeltem a chakra mennyiségére, így megint a korábbi helyzet állt elő, hogy kevés lett. Egy rövid gondolkodás után megfigyeltem és most nem is hibáztam. A számításom pontosan bejött, a chakra összekötés is meg lett és pont elég volt az a chakra, amit a technika létrehozására használtam.

Deidara Szer. Nov. 26 2014, 15:03

- Nem gondoltam, hogy ennyi chakrával rendelkezel. - vallja be az alak. Nos igen, a külső néha előny. Mindenesetre szüksége is volt chakrakészletére, mire elsajátította a technikát. A jutsu egyszeri használata még nem csapolja meg oly vészesen, de begyakorlása során kellően kifáradt.

- Gratulálok, sikerült elsajátítanod az alapokat. Gyakorold sokat, hogy éles helyzetben is hasznodra válhasson. Persze, mint te is tudod, más működésű genjutsuk is akadnak bőségesen, már egyetlen ilyen technika is komoly erőt ad a shinobi kezébe. Használd jól! Ami engem illet, az alkunk rám eső része teljesítve. Most rajtad a sor.

Elbúcsúztak egymástól, majd Tenshi felkereshette a két apróságot, ha ugyan ez volt a szándéka. Hosszú út állt még előtte következő célállomásáig, de immáron némi plusz tudással tehette meg az oda vezető utat.

//Felírhatod a technikát, valamint +5 chakrapontot. Még egy posztot kérek ide.

**Akari Tenshi** Csüt. Nov. 27 2014, 12:36

Sikerült, tudtam, hogy képes vagyok, hiszen a képzésem a faluban, nem is, a családom kötelékében minimális szinten erre csúcsosodott ki. Mivel a családom legnagyobb része ebbe az irányba is haladt, így nem volt kétséges, hogy nekem is erre kell mennem, de nem felejthetem el, hogy a víz elemi technikák is mindig a segítségemre lesznek. A bókját megköszönöm és ahogy ígértem már rajtam a sor, hogy teljesítsem a rám eső részt. Két fiatalt kell eltüntetnem valahová feltűnés nélkül, tehát a likvidálásuk szóba sem jöhet. Majd kitalálom.
- Rendben, köszönöm és ahogy ígértem akkor a gyerekek eltűnnek innen.
Mondom, majd ugrok fel is egy fára, hogy a következő pillanatban eltűnjek. Jól nézett ki a srác, de nem maradhatok, mert így is késésben vagyok, de nem számít. Taishival nincs megbeszélt időpont a találkozásra, a gyerekek meg ráérnek, de hozzájuk sietek, mert minél előbb el akarok tűnni erről a helyről. Megérkezem a társaimhoz és közlöm velük a tényt.
- Találkoztam az öreggel de mire odaértem már épp indulni készült. Állítása szerint a Föld országába tart, mert itt már nincs számára semmi, ami itt tartja.
Közlöm velük, majd megköszönöm a lehetősége és elnézést kérek, hogy nem tudtam segíteni. Egy pillanatig még maradok, mert nem tudom hova és merre, de ekkor eszembe jut, hogy talán a két gyerek a hasznomra válhat, ha át akarok vágni a tűz országán.
- Segítek nektek eljutni egy darabig, ha ti is segítetek nekem? Mit szóltok?
Ha beleegyeznek, akkor elmondom, hogy én eljátszanám a nagyapjukat és mint civilek vágnánk át a Tűz országán, ahol a Tűz, Fű és a Hang országának határán elválunk.

**Shiruba Tsuki** Hétf. Okt. 05 2015, 15:11

/Jira/

Teltek a napok az órák és a percek, bár számomra egyiknek sincs jelentősége. Nincs túlsók minden, amit várhatnék a jövőtől igazából semmi sincs.
Egyedül lépdelek az avarban halkan nesztelen akár egy kísértet, elsuhanok az árnyak közt. Kedvenc helyemre tartok épp a helyre ahol úgy érzem, biztonságban vagyok. Ahol leülve végre nem kell a külvilágtól tartanom és a bámész undorral teli tekintetektől. Néhány csenevész bokor és egy Tea országában nem őshonos virág van a fa közelében ahova tartok. Illata belengi a környéket és engem valahol meg nyugvással tölt el. Érzem, hogy a feszültség lassan alább hagy és lelkem apránként, de meg nyugszik. Lekuporodom, a fa tövébe úgy talán egy kilométeres távolságra lehetek a háztól. Ahol meg tudtam Homok rejteket lerohanták és már csak romok vannak. Az a múlt és maga a falu soha nem érdekelt különösebben. Hisz a fejemben visszhangzanak még mindig azok a szavak, s jobban fájtak, fájnak, mintha a húsomba marnának kiszakítva szívem.
Még is hogyan is nyugodhatnék meg teljesen?
Ostoba vagyok egy orbitális nagy bolond, ha abban reménykedek, hogy megbékélhetek. Azok, akik ebben az elfajzott mocskos világban mellettem voltak már nincsenek. Anya és apa és a bátyám, akit alig megismertem elvesztettem. Fehér ruhám rejtekébe burkolóztam még jobban s csuklyát fejemre húztam. Csak hosszú fehér hajam maradt napvilágon mibe néha belekapott a lágy erdei szellő.

~Tudom, ennél már jobb nem lehet, csak rosszabb.~

Nem mozdulok, csak ülök ott a fának dőlve akár egy fehér rongyokba tekert hulla. Nem érdekel az erdő zenéje sem most már.
A fejem felemelem az ég felé a fák lombjai felé, de szemeim csukva vannak. Kezeim ökölbe szorulnak egy maréknyi gallyat és levelet szorongatva.

- Muszáj lesz mennem.

Suttogom magam elé elhaló hangon, mint kiből ezzel a mondattal távozik a lélek. Már csak egy valaki van, aki a testvéremhez köt, de ha maradok még bántódása eshet. Gyenge vagyok, hogy megvédjem, azt nem hagyhatom, miattam essen baja. Ennyivel tartozok annak a bolondnak.

~OHH miért is nem hagytál ott, most boldogan élhetnél a feleségeddel. Nem tűntél volna el és most én sem lennék, hogy fájón anyu, apu és a te elvesztésed.~

Lassan egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Hosszú ideje az első fájdalom szülte könny mi most arcom áztatja.

Tudom, mit kellene tennem, legalább is azt hiszem, tudom, csak félek meg tenni.

Jiraiya Vas. Okt. 11 2015, 17:46

   Furcsa dolog, de a lány múltja ködös, talán csak Ő maga ismeri a teljes történetet. Gondolatai még önmagához szólva is teli vannak fájdalommal és nehézséggel. Ha az ember akár hallgatná őt néhány percig, a feje is belefájdulna abba, ahogy és amit mond. Nem... Ez nem amiatt van, mert unják, vagy éppen ellenszenves lenne a fehérbe öltözött lány, hanem ez mind azért van, mert az energia ami körbelengi a lányt, hatással van az emberekre. A fájdalom ami a szívében lappang olyannyira kiérződik ebből a törékeny testből és a kellemes hangból, hogy az emberek menten rosszkedvűek lesznek. Ez az érzés hasonló lehet egy borongós, Őszi délutánhoz, ahol a szürkés felhők uralják az eget, a szitáló eső pedig vízzel áztat mindent.
   A lány ezúttal viszonylag messzire merészkedett a háztól, ahol jelenleg élt. Hallotta, hogy az Ország teljes területén harcok dúlnak, ezért veszélyes errefelé egyedül kószálni. A házat is volt, hogy megtalálta már a Ninják-hada, de nem történt semmi. A harcok alatt mindenki úgy suhant el a ház mellett, ahogy azt csak lehetett. Ám mindig fennállt az esélye annak, hogy egy éhes, vagy éppen ajzott, szedett-vedett csürhe téved erre, akik a harcok alatt olyan szükségletek birtokába kerültek, amik a legmocskosabb módon elégíthetőek csak ki.
   A lány merengve ült tehát a fa tövében, nem törődve az erdő muzsikájával, vagy éppen zajaival. Érzékei eltompultak, hamarosan öntudata is eltűnt, a test csak bámult előre, míg a lélek lassan de biztosan elmerült önmagába, a meditáció állapotába. Ám, pont amikor elérhette volna ezt az állapotot, erős és hangos koppanások hangjai rohannak át egész testén, amire hirtelen adrenalin szintje megugrik. A lány kizökken a semmitevés állapotából, ám már késő... Három Kirigakurei egyenruhát viselő, nagyjából 16 éves fiú áll vele szemben, egy félkört alkotva. Mindannyian démoni mosollyal néznek le a földön ülő lányra. Körülbelül tíz méterre lehetnek tőle, ami egy shinobi számára kicsiny távolság.

// Elnézést a késésért! Nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogyan arra számítottam. ^^' //

**Shiruba Tsuki** Hétf. Okt. 12 2015, 03:10

Már szinte alszom, oh, édes álom. Ilyenkor nem történhet semmi, ha álmodom, nem bánthat senki. Hiszen az álmaim az enyémek ott én vagyok az úr. Persze ez nem azt jelenti, valóságban nem bánthat senki testileg, s lelkileg.
Szeretek elmerengeni, mert ilyenkor magam előtt láthatom otthonom, nem létező barátokat és sok mást. Ilyenkor elképzelem, van egy hely ahova én is tartozhatok. Ahol nem lógok ki a sorból ahol szívesen látnak és örömmel fogadnak.

Tudtam, hogy nem ajánlatos távol lenni a háztól. Úgy gondoltam, ha meg akarnak ölni teljesen mindegy hol, vagyok. Amúgy is talán jobb is, ha ide kint történik, mint oda bent. Úgysem tudnám több ninja ellen megvédeni magam, vagy is magunk. Mina is veszélyben lenne, ennyi minimum.... mindegy is lényegtelen.

Ím, lassan a tudatom kivándorol, testemből vagy ép befelé vándorol egyre mélyebb bugyrokat megérintve? Nem tudom, csak azt érzem, lassan túllépek határaimon mintha időn és téren is át lépnék csillagok közé. Az elmém ki ürü lassan teret engedve az ürességnek a tökéletes semminek. A gondolataim sem peregnek, már nem tépem magam, nem emésztem lelkem apró fonalait bánat gondolatival.

Még is ilyenkor történik folyton valami. Mikor érzem, hogy végre kiszakadhatok az ocsmány valóságból. Amikor végre teljesen egyedül lehetek, még bánna, tol, fájdalomtól is elkülönülve teljesen. Nos, valaki vagy valami megzavar folyton.
A vérem, szívem a testem nyugodt volt szinte alig volt pulzusom a nagy nyugalomtól. Ám ez hirtelen változott mintha egy bomba robbant volna aprócska testemben. Az adrenalin úgy áradt szét ereimben elöntve mindent az utolsó sejtig és idegvégződésig. a vérem fórt és akármi vagy ki zavart meg már most gyűlöltem. Azért, mert zavarni, mert magányomban. Érezni kezdtem, ahogy érzékeim lassan kiélesedtek, erős koppanások forrásait lassan érzékelni kezdtem.

Lassan ki nyitottam szemeim és meg pillantottam a három fiút, vagy talán férfit? Zöld és kék felemás szemeimben semmi élet nem volt. Mintha csak egy lélektelen porhüvely heverne a földön. Egy hulla kiben már csak az élet utolsó fénye pislákol. Talán ez még hihető is lenne, hiszem a testem ránézésre nem épp egy élettel teli lányé. A fehér bőröm és a hajam, nos, nem ép egészségre-életre utal.

Csak vagyok, ülök, a fa tövében szemeim nem mozdulnak, nem nézek se jobbra se balra. Tökéletesen látom őket azzal az ördögi vigyorral a fejükön. Utálom őket, gyűlölöm, ahogy bámulnak az a démoni mosoly, ha csak rágondolok, sötét düh önti el a szívem. Főként, hogy tudom mit műveltek, tudom mihez volt közük.
Nem tudom, mit terveznek, hisz nem tudhatják, hogy honnan származom. Elméletileg csak egy nagyon különc vagy kitaszított falubéli lehetek a szemükben.
~Ők voltak azok, akik anyut, aput, a falut. Sőt lehet Minato miattuk nem jött vissza. Ők úgy bámulnak rám mintha valami... valami... ~
Persze én azt hiszem a külsőm miatt ilyenek, honnan is tudhatnám, mit akarhat három szexuálisan kiéhezett kanos Kirigakurei süldő fiúcska.

Míg ők bámulnak, lassan mozdulok hátam a fának vetve felállok. Valahogy úgy, mint akinek a mozgás nehezére esik, mintha csak egy báb lennék csak épp húsból és vérből megalkotva valami torz elme által. Sejtem érzem itt a vég nem sokára, de nem fogom olcsón adni magam. Annyi Kiri férget taposok el halálom előtt amennyit csak tudok!

Jiraiya Kedd Nov. 03 2015, 18:33

Tsuki egyedül volt, őt pedig szinte már körbevették a Kirigakurei jelzésekkel ellátott ellenfélnek tűnő személyek. Furcsa dolog, hiszen a helyzet rendkívül veszélyes és bizarr, főleg, hogy háborús időket élünk, ahol a fiatalok és idősek feszültek, az egyik út pedig a feszültség oldására a testi megkönnyebbülés, az a jó érzés, ami olyankor elönti a testet. Persze ilyen helyzetben egy Ninja nem erre gondolna először, így a témát hanyagolni is lehetne, hogyha nem tűnt volna fel az az éles hang.
- Hova szaladsz édes?
A hang közvetlenül a lány mellől jött, méghozzá a fa mellől. Egy női, éles hang, aminek hallatán az emberben megfagy a vér. Ahogy Tsuki oldalra néz, láthatja a hölgyet aki éppen szőke haját dobta arrébb hosszú, műkörmös kezével.
Ő már a húszas éveiben járhat, felettébb csinos nőszemély, aki most szúrós, de egyben sejtelmes tekintettel néz a lányra, majd nemes egyszerűséggel elsétál mellette (persze ha a lány addig nem tesz semmit) majd beáll másfél méterre a lány elé.
- Mit csinál egy ilyen lány ennyire messze? Hová tartozol?
Tette fel a kérdés, majd tekintetével végigmérte az ártalmatlannak tűnő kislányt. Idáig érezhető volt a lehelete, ami természetellenesen, édes, epres illatú volt, ahogyan Ő maga is. Egyáltalán nem egy szokványos Kunoichi, egyedül a Chuunin egyenruha volt az, ami miatt azt mondhatta rá az ember, hogy valóban Kirigakurei Kunoichi. Ám a rózsaszín műköröm, a pirosas rúzs, smink és a haj beállítása abszolút nem egy háború veteránra emlékezteti az embert. Lehetséges, hogy nem is az. Ami viszont biztos, hogy az ellenfelet túlerőben vannak, még akkor is nehézséget jelenthetnek, vagyis komoly veszélyt, hogyha csak Geninek... Persze a három fiú a nő mondandója alatt, végig gunyoros mosolyt villantott, villogtatva fogaikat, mint a ragadozók. Valószínűleg nem véletlenül álltak fel így, minden bizonnyal a nő a vezetőjük.

Jiraiya Vas. Dec. 13 2015, 15:56

A Kalandot inaktivitás miatt lezárom!

**Kenshiro Karu** Kedd Márc. 05 2019, 12:50

//Kitsune Haruka//

Körülöttem a levegő forrt az indulatoktól a dühtől. Chakrám lassan láthatóvá vált és a világ ismét a gyűlöletre szűkült, de nem a személy iránt, hanem a helyzet iránt amibe sodort. Tudtam, éreztem, hogy nincs ellene esélyem és ez olyan sokként ért, mikor láttam Chizunét remegni, hogy az életemmel akartam oltalmazni, de talán egy kicsit túlzásba estem. Szerelmem kérlelése meghúzta bennem azt a határt, melyet nem szerettem volna átlépni. Egyszerűen csak megálljt parancsoltam, majd hallottam a Nibi hangját. De ez a lány valami másról beszél, mintha Matatabit említett volna. Ki lehet az? Nibi említette, hogy több van benne, mint ami elsőre látszik, de most már biztosra veszem, hogy igazat mondott.
Saya és Chizune párbeszéde elgondolkodtatott azon, hogy talán lehet még sem kellett volna belefolyni kettejük csatájába, most már nem szállhatok ki belőle. Érzem Sayan, hogy erősebb mint én és kizárásos alapon képzettebb mint Chizu az imént elhangzottak alapján, ha nem is erősebb nála, de esélye lehet szerelmemmel szemben. Ettől félek a legjobban... Mikor azonban Saya elkezdené elmesélni Chizune történetét az ő szempontjából, a lány megragad engem és tenné ezt Ayameval is, de Saya számomra ismeretlen sebességgel érkezik meg mögénk, majd tépi ki Ayamét Chizune kezéből. Hát persze, hogy kell neki egy biztosíték... Én is így csinálnám. Mondhatjuk, hogy a Shinobiknak ez a normális. Chizune és én viszont a fél világot magunk mögött hagyva a pillanat tört része alatt váltunk helyszínt, majd a Tea országában találom magunkat.
[...]
Elkapnám a lány kezét, majd szorosan vonnám ölelésbe mielőtt beszélni kezd. Még akkor is nehezen akarom elengedni, amikor befejezi a Kazuya miaatt félbehagyott történetet érzem, hogy itt a boldog befejezés ki van zárva. Ez lenne hát az ő nagy keresztje, súly melyet egy egész életen át cipelnie kell és soha nem szabadulhat tőle. Mikor Chizune végez a sztorival egy kicsit csak ülök vele szemben és nézem őt. Bámulom azokat a nagy zöld szemeket, melyek ezen az éjszakán még fényesebben ragyognak, mint bármelyik csillag az égen. Hívogat, vagy kérlel, hogy lépjem meg azt a bizonyos lépést.
- Nagyon köszönöm szerelmem, hogy ennyire megbízol bennem. Azt hiszem, hogy értem miért nem akarsz vérengzést és természetesen nem fogok beleszólni kettőtök vitájába adott esetben. - Itt megcsókolnám a lányt és jobb kezem teste olyan területére téved, hol rég járt utoljára. Csípőjénél fogom meg őt és vonom közelebb magamhoz... egyre... közelebb... ekkor azonban csókunk véget érne és én folytatnám tovább de már sokkal halkabban. - Könyörgöm ne kérj olyanra, mit nem tudok neked megtartani. Nem fogom hagyni, hogy egyedül küzdj meg vele. Ugyan úgy ahogy te is mindig ott voltál és ott leszel nekem, én is itt vagyok neked. Ebbe pedig beletartozik, hogy nem vagyok hajlandó ölbe tett kézzel nézni, miként az életedre tör nővéred. - Miután ezt Chizune fülébe súgnám, ismét közelebb húznám magamhoz, ám kezem már egy kicsit lejjebb tévedne testén. Talán nem ez a megfelelő hely és alkalom, de nem bírom leállítani magam. Mintha magamtól cselekedne testem...
Egy újabb csókkal válaszolnék következő mondatára és aztán már nem is beszélnék tovább. Tenném amit ilyenkor egy férfinek tenni kell. Először bal kezemmel kezdeném el kigombolni a lány ingét. Amennyiben engedi. Eközben végig csókolnám és érinteném teste minden pontján, hogy érezzem minden porcikáját, ő már hozzám tartozik!
- Chizu nem bírok leállni, megőrjítesz. Minden rezdülésedet figyelem, amióta eljöttünk a Gőz országából és őszintén szólva egyre inkább úgy érzem mi össze tartozunk. Te is így gondolod szerelmem?
A lány válaszától függően alakul megmaradt kis időnk. Amennyiben ő is így gondolja, még napkelte előtt eggyé válunk ott a Tea országának egy eldugott kis pontján. Saya érkezése előtt még gyorsan megmosdunk a kristály tiszta vízben, mintha ő tudta volna hova kell jönnünk, mielőtt úti célt választott. Mintha olvasott volna a gondolataimban, vagy tudta volna mire vágyom a legjobban, mióta találkoztunk, persze, hogy rá...
Mikor Saya megérkezik, a vállán hozza utánunk Ayamét. Nem tudom pontosan, honnan tudta ilyen gyorsan bemérni Chizunét és, hogy eddig miért nem tette soha, de ez most másodrendű, a kilakult szituációval szemben.
Hagynám Chizunét s Sayát megbeszélni a problémáikat. Megígértem és tartom is magam hozzá. Kissé a háttérbe húzódva figyelnék. Azonban amint észrevenném akármelyikük chakráján a harci szándékot, azonnal kinyúlnék a Nibi chakrájából formázott hatalmas karral Chizu felé s vonnám áthatolhatatlan Chakra lepelbe őt.
Matatabi hát így hívnak? Sokkal jobban örültem volna, ha tőled tudom meg a saját nevedet, de így nem foglak ezen a néven szólítani amíg nem adsz rá engedélyt. Köszönöm, köszönöm, hogy aggódsz értem és próbálsz a helyes úton tartani. Láttad a múltam, mikor chakránk összeolvadt. Nem csak a közelit, de a távolit is. Tudod, hogy miért gondolom azt amit és azt is, hogy miért cselekszem úgy, ahogy. Minden erőmmel azon leszek, hogy a gyilkost visszazárjam a ketrecébe, de vannak olyan pillanatok, amikor ez a ketrec meggyengül, akárcsak a pecsét, mely téged testem fogságában tart. Ilyenkor viszont van egy jó tippem. Mivel a pecsét így is gyenge, de érzem, hogy már nem támadod, így nem gyengül maga a pecsét. Ha jól értelmezem Kazuya elmondása alapján attól is gyengül, ha a chakrádat használom, viszont most, hogy ilyen gyenge, de te úgy döntöttél velem maradsz még egy ideig biztosan, lenne egy kérdésem! Ha úgy alakul és szükség lesz rá, eltávolíthatóm a záró pecsétet és megtarthatom egyedül a bijuu pecsétet, mely segítségével össze vagyunk kötve, tehát önmagadtól is úgy gondolod bennem maradnál, vagy inkább ennyire ne legyek bátor! Sokkal könnyebb lenne neked is és ilyenkor, ha kezdem elveszíteni az eszem, adott esetben fel tudod tölteni a saját chakráddal az én chakra hálózatomat, így gyakorlatilag visszarántani a valóságba, bármilyen állapotból vagy akár genjutsuból. Ezt csak azért mondom, mert ha valaki akkor TE tudsz leginkább a helyes úton tartani a leggyengébb helyzetekben is! Természetesen megértem, ha nem szeretnéd ezt, de úgy érzem ha már nyíltan beszélünk egymással akkor inkább felteszem ezt a kérdést, mert kezdem úgy érezni, hogy megbékélsz velem!
Amint Saya is megjelenik én egy pár lépést hátrébb lépnék és teret hagynék Chizunénak ezzel jelezve, nem fogok részt venni a beszélgetésben, csupán csak hallgató vagyok, azonban mielőtt Saya elkezdené a történetét, még megkérném valamire.
- Itt vagyunk Saya. Megkérnélek, hogy Ayamét engedd vissza hozzánk!

**Kitsune Haruka** Csüt. Márc. 07 2019, 19:02

/ Kenshiro Karu /

A fák lassan hullámzanak, s összeérnek fejetek felett, miközben a szép apró karjai cikáznak közöttük, s a felkelő nap sugarai vetülnek át a levelek árnyai között.

Erdőségek - Page 3 Anime-forest-gif

Chizune befejezi történetét, mely számodra, s számára is olyan erővel bír, mely szinte széttéphetetlenül összeköt majd benneteket. Te vagy az egyetlen talán…ki tudja a titkait, persze Saya-n kívül, s te vagy az egyetlen, kinek önmaga árulta el….tényleg így lenne? Te kaptad meg eme kiváltságot? Miközben lassan közeledve irányába csókot lopsz, s valahogyan érzed, talán ismét közeledhetsz felé…megnyílt előtted, s lelke olyan bugyraiba nyertél betekintést, hova senki, s semmi nem jutott még be. Olyan mélységekbe láthattál, hol a sötétség, talán már őt is kezdte megfertőzni… a felszínt súroltad mindeddig, s talán sosem ismerted azt, ki a burok alatt…meglapulva élt… olyan burok ez, melyet letépve végre azt láthatod, aki valójában áll előtted, még ha soha…nem is láthattad még. Szavaid lágysága kissé magabiztosabbá tették a lányt, s közeledésed, valahogy lassan átalakul, s magad is tudod, ez nem a megfelelő hely, s idő…s a lány most a saját múltja fogja, tűnődve annak árnyain, s vívódva önmagával, s tehetetlenségével, mégis, nem állt ellen neked, talán azért is…mert tudta, lehet nem lesz holnap, melyben tovább létezhettek együtt… az okot nem tudod biztosan, lehet tényleg csupán szerelmét mutatta meg számodra, s talán nem is láthattad mi zajlik a színfalak mögött, elvakult szerelemes iránta, csupán rá vágytál…teste melegére, s félve az eljövendőt…tettétek mire a természet sugallt benneteket.
Időtök fogytán, s hamar cselekednetek kell, nem tudjátok mikor is ugrik elő valamelyik fa mögül a vöröslő szörnyeteg, s szakítja meg kettőtök pillanatát, így sietve mártóztok meg a szinte kristálytiszta vízben, mely a tea országának erdei között csordogálva mossa tisztábbá a tájat. Mintha csak apró gyémántokból állna, s Chizune fehér bőrét érintve szinte vakítóan csillogva kábít el…
Lassan megérkezik Saya…kit annyira vártatok, s tudtátok, közeledik az elkerülhetetlen, de nem tudhatjátok biztosan…tényleg harcolni akar? Szándékait sosem fejtette ki egész pontosan… Chizune biztonsági okokból váltott helyszínt? Vagy talán tudta mi következik? Ennyire biztos volt benne, mi lesz a dolog kimenetele? Vagy talán csak félt, hogy olyasmivel fog folytatódni, melynek következményei túlnőhetnek rajtatok? Saya hírtelen ugrik elő, s szemeitek hamar irányába vetül, s rá mered….itt van. Ayame apró húscafatként hever vállán, s szinte súlynak sem számít…úgy tartja mint egy tollpihét. Látszólag nem esett baja, mégis nem tudhatjátok…tényleg csupán leütötte? Tett vele valamit? Chizune arca kissé aggódónak tűnik, mégis látszik….Saya minden mozdulatára figyel, mintha csak bármelyik percben léphetne, s a játszma elkezdődik majd.
-Hát megvagytok! Üdv újra kedveskéim! – Apró mosollyal az arcán tekint rátok – Csak nem elmesélted a történetünk Chizune, miközben itt sem voltam? Ez gonoszság lenne…mi lesz az én verziómmal? Hmmm? – Mondta, miközben elmosolyodva nézett titeket, s várta Chizune válaszát, vagy talán mégsem? Csupán játszadozott? Tényleg ilyen szörnyeteg lenne, mint azt mutatja…
-Mit csináltál? – Mondta ki Chizune, mintegy kérdően, s nem felelve hirtelen egykori bajtársa szavaira. – Magyarázatot akarsz? Igen, befejeztem a történetünket, volt időm rá. – Mondta, kissé szemrehányóan. – Nem lassúltál le kicsit? – Nézett Saya-ra. – Mégis miben változna a te verziód? Hallgatom… de előbb áruld el mit csináltál Ayame-val. Nem csupán elájult igazam van ? – Nézett rá kissé szúrós szemekkel. – Túl egyszerű lenne hozzád képest. Látom rajta a chakrádat…érzem a szagát… - Mondta, még ha csak talán képletesen is értette, szavaiban némi fenyegető stílust hallhatsz ki. Kissé meghátrálsz, jelezve Chizunak, te csupán hallgatóság vagy, s mégis megpróbálod megkérni valamire a veletek szemben álló felet, akármennyire reménytelennek tűnik is.
- Itt vagyunk Saya. Megkérnélek, hogy Ayamét engedd vissza hozzánk! – Ejtetted kis ajkaidon, s várva a választ, figyeltél, odébb a frontvonaltól nem messze.
-Hmm? Adjam vissza? Érdekes kérés… De lásd milyen kedves vagyok! - Mosolygott. - A tiéd. – Emelte fel a lányt a magasba, majd nagyobbat lendítve kezén feléd lökte őt. – Kapd el cicus. – Mondta, miközben Ayame már repült is irányodba, s a lány semmit sem reagált erre. Nem ébredt fel, csupán egy halkabb nyöszörgést hallhattál felőle. Amennyiben elkapod, ruházatán kisebb égési nyomokat láthatsz ha megfigyeled, s mintha arca is kissé kormos lenne. Bőre nem égett meg, csupán füstös lett. Fehér haja kissé szürkésebb lehetett az átlagnál, de baja nem esett, legalább is külsőleg nem tűnt fel. Chizune hátranézett a lányra, majd a szemeidbe, s mintha ismét önmagadban hallanád őt. ~ Nyugi! Tudom mit érzel…nem tudom mit tett vele. De nem támadhatsz rá. Ez nem ilyen egyszerű… ~ Mondta a lány, s ismét óva intett a beavatkozástól. Ő akar az lenni, aki megoldja ezt? Tényleg ez lenne a fontos csupán számára? Vagy tervez valamit?
-Nos, válaszolj hát…mit csináltál? Mi lenne a te verziód? – Nézett vissza Saya-ra, majd várta a folytatást.
-Mi lenne az én verzióm? Ch… - Komolyodott el, majd szavaival , mintha valamiféle érzelmek ötvöződtek volna, lassan megnyílni tűnt, s elkezdte.
Erdőségek - Page 3 Tumblr_n7n4ehXGTH1sv4ryno1_500

Erdőségek - Page 3 Tumblr_n7n4ehXGTH1sv4ryno1_500

– A kiképzésünk nagyon kemény volt, vér tapadt a kezünkhöz, de gondolom erről ejtettél szót te magad is…így csupán csak azt fogom elmondani, ami változott a szemszögemből. Te voltál az, akit Yugito maga mellé választott, de nem zavart, boldog voltál vele…mégis tudod…én voltam az akit tanított is. – Röpült kicsiny mosoly arcára, s nézett Chizune szemeibe. Szemben álltak, a zöld a sárgával…s mintha valami tűz égett volna bennük…
Erdőségek - Page 3 6fda69917ac9bcf04376dfa3295f41b0

Erdőségek - Page 3 6fda69917ac9bcf04376dfa3295f41b0

- Tudod, amikor elmentél…és otthagytál, szinte holtan…olyan volt, mintha semmivé váltam volna…de…ők visszahoztak az élők sorába. Lekötözve ébredtem egy laborban, mind a négy végtagomon láncok csörgedeztek, a testemet több kötés is tarkította, és az…az is ott volt még. Tudod jól miről beszélek ugye? – Nézett Chizne szemeibe, s lassan felhúzta világos ingjét kissé a hasa fölött. - Ez az….ez a jel, mely hozzám fog kötni téged, s hozzájuk. Kicsit sem gondolkodtál még el rajta, miért is létezik? Hm…Chi-zu-ne… tudod, ez az, amiért mindig tudom ha a közelemben vagy, tudom merre jársz. – Chizu arca kissé meglepetté vált, majd ráncosabbá , mint eddig valaha.
- Végig tudtad merre vagyok? Akkor miért most? Miért csak most…- Komolyodott el.
-Nos, miért is? Mert eddig nem éretzem úgy, hogy messze fölötted járnék…de mára ez megváltozott. – Mosolygott. – És éppen te jöttél el hozzám, édes testvérkém.
- Sosem voltunk igazán azok, mégis annak éreztelek, de… akkor…útjaink elváltak. – Mondta Chizune., s lehunyta szemeit, majd ismét a világra tekintett. – Miért jöttél hát? Mi a célod? És mit tettél ezzel a gyermekkel? – Tette fel ismét a kérdéseket, melyekre nem hangzott el válasz.
-Elég legyen! Hallgass! - Emelte fel hangját. - A gyermekkel…csak egy kis genjutsu…tudod, amolyan játék. - Vont vállat. – Nos, veled…más terveim vannak, és ami a kis barátod illeti. – Tekint rád. – Egész ígéretesnek néz ki. – Nyalta meg száját. – Csak előbb el kéne intézni téged Matatabi… - Mosolyodott, s kezeit összecsapta…miközben te éppen önmagadban a lelkedben rejlő macskával vívódsz…
~Nos, nem lenne a legjobb ötlet engem hívni ellene…~ Nyelt egyet a kék démon, kinél talán valamicske félelmet éreztél volna. ~ A nevem, honnan veszed, hogy ez a nevem? Matatabi…de rég hallottam már… ~ Hunyta le szemeit. ~ Ha akarsz hívhatsz így, de ez a név csak egy eszköz…amit réges-rég kaptam, s csak az enyém. Ami fontosabb, ha engem akarsz használni ellene, lehet, hogy hamar nyerünk…de lehet…hogy ez lehet a bukásod előhírnöke…nem tudom…
Erdőségek - Page 3 Original

Hallgatott el a hang, míg nem figyeltél a körülötted zajló világra, azt hitted, Chizune kézben tarthat mindent? Nos….talán van amire ő sem képes…mi ez? mi történt? Hová tűnt a Nibi, s a hang mely mindig benned élt? Mi ez a csend mely utána maradt? S lelked csupán sötétben bolyong ismét…

**Kenshiro Karu** Pént. Márc. 15 2019, 10:19

Chizune még én a hajnali nap felkelő fényében váltunk egyé ismét. Tudtam, ahogy ő is, egy olyan kötelék formálódott köztünk mára, melyet ember fia eltépni képtelen. Mi valóban egymásnak lettünk teremtve, éreztem ezt abból, hogy a lány mintha a gondolataimat olvasná, tudta minden mozdulatomat, érezte minden rezdülésemet. Olyan tökéletesen voltunk egymásra hangolódva, hogy ez az avatatlan szemnek talán egy kicsit furcsa is lett volna. A hajnal azonban véget ért és szerelmünkre került pecsét örökre beleégette magát lelkünkbe. Egy hideg fürdés után rendbe szedtük magunkat és vártuk, hogy Saya felbukkanjon.
Saya feltűnt végül s hozta magával Ayamét is. Azonban tudtuk mindannyian, hogy a lányt valahogy megkínozta. Ayame csak nyöszörgött és mikor Saya felém lódította én egyszerűen csak elkaptam, majd leültettem az egyik fa mellé. Ekkor azonban már éreztem a lányból áradó iszonyatos erőt. Soha nem találkoztam még hasonlóval. Valóban igaza volt Chizunénak rettenetesen erős. Milyen iszonyatos kiképzésen eshetett át, hoggy eljusson erre a szintre. Ő lenne Kumogakure titkos fegyvere? Akkor miért nem vetették be a háborúban. Lehet, hogy olyan fegyvernek számít, amit nem akartak felfedni a szövetségeseik előtt. Nyilván ha ő él, akkor hozzá hasonlók is vannak még Kumogakuréban. Milyen titkokról nem tudunk még?
A "testvérek" története érdekes volt Chizune és Saya szájából is, de nem is kérdés, hogy én kinek hittem, vagy inkább ki az akinek a része fontos volt számomra. Amikor ellenfelünk először rászólt szerelmemre akkor mozdult meg bennem a Nibi.
Rendben. Nem fogom segítségül hívni az erődet ebben a harcban. De a bijuu nem válaszolt többé. Mi a fene? Hiszen csak összecsapta a kezét...
Gyorsan meg is fosztottak attól, kitől a legnagyobb segítséget kaptam. Tudtam jól, hogy ha most harcra kerül sor csak magamra számíthatok. Kinyitottam ismét a szememet és ezúttal a világoskék íriszeken keresztül vizsgáltam Chizun húgát. Láttam rajta a keserűséget a gyűlöletet, de valahol legbelül mélyen megértettem. Egy nyelvet beszéltünk. Chizune mellé lépnék és én is beszélni kezdenék.
- Látom benned a gyűlöletet, meghurcolást és a szenvedést. Tele vagy haraggal és most végre elérted azt kit szenvedésed okozójának vélsz. Nem fogsz megállni, amíg nem nem bántottad őt. Egy nyelvet beszéltél egész életedben, hiszen te is egy harcos vagy, csak más utakon jártunk. A háború nyelvét beszéled. Nem is tudsz és talán nem is akarsz megtanulni más nyelven beszélni.
Itt megállnék egy pillanatra, hogy hagyjam Sayát is szóhoz jutni. Pontosan tudja ő is és Chizune is, hogy minden szó amit mondok igaz. Ez a lány már egy olyan úton jár, ahova Chizu nem követheti, a kettejük közti különbség megpecsételi sorsukat örökké és habár valamikor barátok, testvérek lehettek, mára már ez a kötelék maximum is csak szerelmemben élhet, vagy inkább csak az emléke.
Megfognám Chizune kezét és az amulettemmel üzennék neki gondolatban.
- Megígértem neked, hogy nem fogok beleavatkozni a harcodba, de ő sokkal erősebb mint azt eleinte gondoltad. Elképzelhető, hogy van olyan ereje amivel benned is kárt tehet. Ha valóban végig képezték, amire nagy esély van, mert egy jutsuval elhallgattatta bennem a Nibit, akkor te is tudod amit én, szükséged lesz rám, hogy le tudd győzni. Nem fogok támadni, elképzelhető, hogy csak olajat öntenék a tűzre, és meg is ígértem neked. Viszont van valami amit meg tudok tenni. Én leszek a védelmed és a pengéd is egyben. Képes vagyok rá, higgy bennem. - Azzal megfognám Chizune kezét és ömleszteném fejébe a tudást, mely eddig az egész világ előtt titok volt. Az az elképesztő pusztító erő, melynek most ő fog parancsolni... Ezt én nem használhatom a húga ellen, mert a végén még megölném. Nibi ide, vagy oda, ezek a jutsuk a gyilkolásra lettek kitalálva, de talán most hasznát vesszük, ha mégsem ölünk vele... Megfognám a lány kezét és chakrámmal megjelölném őt, hogy a harctéren mindenhova azonnal tudjam követni.
- Ha társad nem is lehetek talán ebben a harcban szerelmem engedd meg, hogy én legyek a páncélod s kardod is, ugye érted, hogy mire célzok... - Azzal csak Chizunéra kacsintanék.
Nagyon gyorsan kezdenék kézjelek formálásába és a Katon chakrát túltölteném magamban.
- Izzó Hamu jutsu! - Ejteném ki a technika nevét, majd felvenném azt a sebezhetetlen formát, melyben gyakorlatilag halhatatlan vagyok, míg a chakrám el nem fogy. Ahelyett viszont, hogy támadásba lendülnék, egyszerűen csak elmosódott alaktalan és vörösen izzó testemmel Chizune felé fordulnék.
- Ezt a harcot nem egyedül fogod megvívni szerelmem!
A jutsut úgy szabályoznám, hogy a lány teste körül a hőmérsékletet, az emberi testnek megfelelően nagyjából 20 fokra lőném be, de körülötte a levegő olyan szinten izzana fel, hogy gyakorlatilag, a levegő kezdene el párologni. A vörös izzás nem váltana át kékké, mivel nem Nibi chakrájából hozom létre a jutsut, így viszont annak hatóideje lényegesen lecsökken. Bár én is fent tudom tartani, de mivel a saját chakrám sokkal nehezebben formázható, így a lánnyal folyamatos kapcsolatban kell maradnom telepatikusan, hogy minden mozdulatát követni tudjam. Ehhez azonban teljes mértékben be kell engednie az elméjébe. Én minden sorompót leengedtem előtte, így ha összekapcsolódunk képes leszek rá. A Hamut úgy szilárdítanám meg, hogy a testét minden olyan ponton védje ahol szüksége van rá, de testének azon pontjait, hol szüksége van a rugalmasságra, meghagynám, ez a legjobb a Hamuban, ezt az anyagot úgy fogja formálni, ahogy kedve tartja. Chizune nagyjából most így nézhet most farkasszemet testvérével. Amíg a telepatikus kapcsolat addig ezt az állapotot fent tudom tartani. Egymásra vagyunk már hangolódva annyira, remélem támogatja a helyzetet, hisz így nem szegem meg az ígéretem és mégis megvédem őt ami elől csak tudom.
- Szerelmem a chakrám és tudásom a tiéd használd bölcsen és ne felejtsd el ő nem fog kegyelmezni neked! - A Hamut úgy formáznám, ahogy Chizune azt elképzeli, most ő diktál. ha így kell lennie, hát táncra fel!

**Kitsune Haruka** Vas. Márc. 17 2019, 00:00

/ Kenshiro Karu - A Tűz és Jég dala /

A szél mintha egyre inkább feltámadt volna, a levelek egyre inkább , egyre hangosabban, egyre durvábban érintették egymást, a nap, még világított, de sugarai egyre ritkásabban jutottak át a táncoló levelek árnyai között. Talán vihar közeleg? Nem tudni, de az idő, mely eddig nyugodtnak tűnt, egyszerre támadásba lendült…mintha jelezné egy elkerülhetetlen dolog eljövetelét…a levegő egyszerre vált perzselővé, s jegessé, a két véglet, mintha ellenállhatatlanul egymásnak feszülne, s te vagy az, ki a kettő között állva szemléli az eljövendő eseményeket. A tűz és jég dala…immáron elkezdődött…
Erdőségek - Page 3 6ay8

A szörnyeteg, mely erőd egyik jelentős forrását képviselte, immáron elzárva hevert benned, lelkedben ismét csend honolt, s szembe kellett nézned önmagaddal…ismét egyedül kellett szembe nézned a világgal, mely zord, s telis-tele van iszonyattal…
A társ, ki akaratlanul bár, de lassan megbékélt veled, most magadra hagyott, s valahogyan ezzel meg kell birkóznod, de mégis mit jelent ez? Saya egy igen erőteljes Genjutsu mester, igen…ez lenne a helyes válasz, s a Nibi ismét oda került, hol éveken át hevert… ismét önnön szemeiden keresztül kell látnod a világos, s szemlélned az, mi már elkerülhetetlenné válva kísérti sorsod. A legnagyobb erő, mely segített téged eltűnt, s csakis te maradtál…
Láthattad a sötétséget, mely elfedi Saya szemei elől az igazságot, s mely körülveszi tényét, de ő…ő, tényleg ez lenne? Hisz, közös szökést terveztek, s egy hiba volt az…mely mindkettejük életét megváltoztatta…Mivé vált volna Chizune, ha nem egyedül kerül szembe sorsával, s mivé vált volna Saya, ha megmenekül, s ott és akkor otthonra lel, s vele egy olyan szövetség bontakozik ki köztük, mely erősebb lehetne a testvérségnél is…mely elszakíthatatlan, s mely a vérnél is erősebben köthet…
Saját szemeiden keresztül, talán olyannak láthatod a vöröslő nőt, amilyen az az igaz lénye, amilyen egykoron volt, s amilyen most belül.
Erdőségek - Page 3 22612227

Talán csak egy gyermek, ki bezárt a sötétség, kinek nem volt olyan…hogy gyermekkor, s ki nem láthatta meg a fényt, akkor…mikor Chizunéd igen. S a pont, melynél útjaik elágaztak, egyikőjük számára a fény, s a másiknak az emésztő sötétség…Szavaid, melyeket Sayahoz intéztél elérték a lányt, s hamar válaszra is méltatta őket, bár talán nem úgy…mint azt vártad volna…
-Gyűlölet…- Nézett rád, s szemei egyszerre voltak tele a haraggal, melyet szavaid váltottak ki, s a félelemmel, melyet azok igaznak bizonyulása válthatott ki. – Igen, van kit, s miért gyűlölnöm. Meghurcolás…igen, meghurcoltak, hisz, az amit Chizune tett velem, olyan következményekkel járt, melyek…ch…nem tartozik rád, mégis…tud, hát meg…melyek olyanná tettek, akivel képtelen voltam együtt élni, egészen addig, míg célt nem találtam az életemnek. – Mosolyodott el. – Szenvedés? …Ch…ez az éltem…mindenem a szenvedésre épült. Ez vagyok én…s azért élek, hogy ezt okozzak másoknak, a szenvedésből nincsen más út, mely vezethetne… - Fejezte be, miközben megfogtad Chizune kezeit, s ő azonnal felfigyelt erre. – Nocsak, nocsak…- Hangzott szájából, miközben te szerelmeddel beszéltél, olyan módon, melyet ő nem halhatott. Chizune végig figyelmesen hallgatott, bár ezek a másodpercek azért feltűntek ellenfeleteknek is, s amint befejezted, azért ő is hozzátett néhány szót, mely fontos lehetett számára. ~ Elhallgattatta a Nibit? ~ Ráncolta kissé homlokát. ~ Ez csakis egyet jelenthet…vagy tényleg tanult Yugitótol, vagy olyanná képezték mint ő…vagy talán…pont annak mint ő. Egy másolatnak belőle…mindig is jó volt a genjutsukban, de ez felettébb erős…tudod, ismertem akkor, amiket tud, de ez már egészen más szinten van. Azóta…több lett. Nem tudom, máshogyan kifejezni. ~ Mondta ki a szavakat, melyeket csak te hallhattál, s melyek talán csupán tovább erősítették benned tetted súlyának fontosságát. Az erő, melyet Saya képvisel hatalmas, s melyet ti együtt, talán vetekedhet az övével, de tényleg fenntarthatod sokáig ezt a technikát, s ne lenne olyan trükkje, mellyel kijátszhat? Ne lenne olyan erős, hogy akár egy ütése is akkora legyen, hogy kiesel a ritmusból, s megszűnik a technikád? Tényleg ennyire gyenge lehetne? ~ Legyen hát Karu! ~ Hallod magadban a lány szavait, kitől hevesebben égsz, mint eljövendő jutsud parazsai…legalább is, amit terveztél.~ Légy a pajzsom! ~ Jelentette ki, miközben fél szemmel rád tekintett, s ezek a szavak szinte azonnal erőt adtak számodra, számotokra, hinni a győzelemben. Miközben elkezded a technikát, mely összekapcsolhat titeket, s védőbástya lehetsz az ember körül, ki számodra a mindenséget jelenti, Saya sem igazán tétlenkedik, még nem fejezted be teljesen a technikád, de talán már így is túl sokáig várt?
-Játszunk hát…azt hiszem elég az a pár másodperc amit ajándékba kaptatok nem? Hahahaha…- Vigyorgott. – Így is tiétek az előny. – Folytatta, majd kézjelekbe kezdett…
Te eközben lassan CHizune köré csoportosulsz, s valamilyen szinten létrejön köztetek a technika, mégis, nem hatolhatsz olyan mélységbe, mint szeretnéd, s valami gátat képez…de mi az? Chizune? A tudat alattija? Vagy talán ő maga szab határt kettőtök egyesülésének? A technikád, mely létrejött korán sem oly tökéletes, s kecses, mint az megálmodtad…bár ott vagy szerelmed körül, ő mégis meghúzza a határt, melyet át kellene lépned, s így talán minden veszni fog?
~Karu...~ Hallod Chizune hangját fejedben. ~ Bocsáss meg… ~ Hallod ismét, s mintha valami lenne ott, mely csak az övé, s érezné, itt ő a hibás…mely elhatárolódik tőled, s minden mástól, mely a külvilág lényéhez tartozik. ~ Mi a baj? Nem megy? ~ Hallod Chizune aggódó szavait, miközben bár páncélként védheted, nem úgy, ahogyan szeretnéd. Olykor-olykor lemaradhatsz a mozgásában, s nem láthatod 100%-ban előre minden mozdulatát. Vajon mennyire fog ez akadályt képezni köztetek? Egy tökéletes technika…mely tökéletlenné vált… Egy technika mind felett…mely olyan összhangot eredményezett volna, mely páratlan a shinobi világban, s most…semmivé foszlik? Mint egy halvány élet, mely éppen megszületett, s máris kioltatik? Mivé váltok?
Saya befejzezi a kézjeleit, s cseppet sem sietve vele mosolyog rajtatok. – Nos, tökéletlen hát, a tökéletes? – Kérdezte, miközben egy olyan technikát vette be, mely önmagában is hatalmas erejű, s mely elárulja számotokra, milyen elemet is birtokolhat…egy technika, mely még a nagy Susanot is képes volt megsebezni, s áthatolni tökéletes védelmén…a védelmen, mely az Uchika klán sajátja, s melynél tökéletesebbet nehezen találsz…s ezzel szemben ti, a tökéletlennel próbáljátok kivédeni azt...kimozdulhattok, de a technika egy része akkor is találni fog, s védelmeteken lyukat ütve talán nagyobb sebet okozhat a mozgás, mint a mozdulatlanság? De mégis…ha a Susano páncélját átüti…mi lesz, ha a hamupáncéllal találkozik…s a kár, melyet okoz…Chizune hamvas bőre érzi majd meg. Ő lesz az, ki elszenvedi a lövedékek éles érintését, amint lyukat ütnek húsába, s vére ismét patakokban csörgedezik majd le apró testén? S mi ez a techika, melyet használ? ( Fuuton: Shinkū Renpa // Szél elem: Száguldó Vákuumélek) Mit teszel most? A lövedékek száguldanak felétek…a a technika, melyet felélesztettél nem teljes…s ha ez nem lenne elég, amint el lövi a lövedékeket, Saya hirtelen eltűnik, s amint a lövedékek elhaladnak szinte azonnal ( persze ha valahogyan sikerülne levédeni ) a jobb oldalatokon egy szélsárkány jelenik meg, ám a célpont, most nem ti magatok vagytok, hanem Ayame, ki még jelenleg is eszméletén kívül hever az általad választott fa tövében. Egyik támadás után a másik, s két személy, ki védelemre szorul…de, Chizune tényleg könnyedén nézné a piciny Ayame halálát, egy olyan balesetben, melybe ti magatok rángattátok bele?
Chizune szemei tágra nyílnak, mi legyen a lépés, melyet a másodperc töredéke alatt kellene meghoznotok…s a lány, kit védesz, valószínűleg még szenved a pengék által okozott sérülésektől…már ha ezek csak sérülések, de mi lesz, ha a harc már ott vége ér, s nem tudjátok levédeni a lövedékeket…s a sárkányig el sem jutunk…

( A védelmetek olyan 70%-os jelenleg, mivel nem sikerült a teljes kapcsolódás, s így a mozgásoknál lehetséges, hogy lemaradsz majd, vagy egyes testrésze védtelen maradhat. )

**Kenshiro Karu** Vas. Márc. 17 2019, 11:36

Saya válaszolt, de nem volt már miért vitatkozni vele. Azt hiszem nem is én vagyok az az ember, aki bármiben is meg tudná győzni őt. Az viszont rémisztő, hogy egyetlen jutsuval kispadra tudta tenni a Nibit. Közben Chizune szerencsémre kötélnek állt és hagyta, hogy megpróbáljam megvédeni. Elmondása szerint Sayát hasonlóan képezhették mint Yugitot, vagy még az is lehet, hogy őt szánták a következő Yugitonak?! Érdekes egybe esés ez, a jelen és a múlt összecsapása, ha azt vesszük, most bebizonyíthatom a Nibinek is, hogy valóban fontos nekem. Nem hagyhatom, hogy Saya és Kumogakure kezére kerüljön. Chizunéval sikerült létrehoznunk ezt a közös jutsut, de sajnos az összeköttetés nem volt olyan zavartalan, mint ahogy azt elképzeltem, amikor ez az ötlet született. Chizune nem engedett be a tudatába elég mélyre ahhoz, hogy teljesen össze tudjuk hangolni mozgásunkat és így nem tudtam tökéletes védelmet garantálni. Saya sem tétlenkedett és szinte azonnal támadásba lendült. Nem is csodálom, hiszen a számbéli fölény a mi oldalunkon áll. Fuutonnal támadt, ami nekem nagyon nem volt jó hír, hiszen ha megfelelően jártas a szél elem használatában, akkor ezzel a formával csak magamat tudom megvédeni Chizunét nem... Ha a lány elkezdene teleportálni, akkor esélyem sem lenne lekövetni a mozgását, de egy blokk miatt most sem férek hozzá teljesen elméjéhez, mintha lenne benne egy ösztönös gát amelyet nem nyit fel senki előtt.
~ Chizu? Miért nem engedsz be? Így nem fogok tudni... ~ Ekkor azonban Saya is támadásba lendült én pedig nem láttam szerelmem mozdulatait előre és tudtam, hogy nem fogom tudni megvédeni. Mielőtt még a vákum lövedékek belemarhattak volna Chizune testébe meghoztam a döntést és feloldottam a jutsumat, majd előtte materializáltam magam. Éles fájdalom hatolt testembe, amint szélből létrehozott lövedékek húsomba martak. Vért köhögtem fel és lassan fordultam Chizune felé félig mosolyogva.
- Itt vagyok szerelmem ne aggódj nem eshet bántódásod. - Ezek a lövedékek elég mélyre hatoltak testemben és egy pillanatra meg is szédültem. Ha ilyen ütemben fogom kapni a sebzést, akkor nem sokáig fogok kitartani Saya ellen. Chizu testvére azonban nem érte be ennyivel és most az éppen eszméletlen, vagy még mindig a genjutsu utóhatásaitól szenvedő Ayamét vette célbe egy másik kegyetlen szél technikával. Chizune rémülten tekintett rám. Láttam rajta, hogy lelkében neki is legalább annyira fájt ez a sebzés, mint nekem, de most nincs időnk ilyen dolgokra. Talán egy könnycseppet is véltem felfedezni tekintetében.
- Mentsd meg Ayamét. Chizu INDULJ! - Szólnék rá indulatosabban és ha jól sejtem teleportáló képességével elérheti a lányt és megmentheti a haláltól. - Vidd jó messzire innen. Ne gyere vissza azonnal kérlek. Tudom, hogy ez a te harcod lenne, de jelen körülmények között szükségünk van a képességedre, hogy mindenki életben maradjon...
Ekkor felegyenesednél és oldalra fordulnék Saya felé. Remélem Chizune közben megteszi azt mire kértem és nem kell külön Ayaméval is foglalkoznom. Az ő életük számít!
- Neked aztán van bőr a képeden... Kghh.. - ismét egy kis vért köhögök fel. Az egyik vákum penge eltalálta a bordámat és nagy valószínűséggel el is törte. - Azt ígértem a nővérednek, hogy nem öllek meg, de nem fogom vissza magam, ha már te sem...
Amennyire tőlem telik, olyan gyorsasággal kezdenék kézpecsétekbe... Suiton Zessenzan! Majd a gyilkos vízsugarat, mely az erdő felét kivágná Saya felé irányítanám. Nem tervezem levágni egyik végtagját sem, de a lábára céloznék, hogy megpróbáljam mozgásképtelenné tenni. A víznyaláb úgy szeli a növényeket, mint forró kés a vajat, aztán már csak a kunoichit kell eltalálnom.

Amennyiben ez a jutsu nem talál, ismét kézpecsétekbe kezdenék és a Suiton: Mizu Kamikiri // Vízisten szeletelővel támadnék, szintén azzal a céllal, hogy mozgásképtelenné tegyem. A földben útjára indított két hullámmal a lány inait céloznám meg, hogy azokat átvágva mozgásképtelenné tegyem.

Ha ez sem jön össze akkor harmadik próbálkozásnak a Kongo Fuusa láncait használnál a jobb karomat felé kinyújtva négy chakra láncot küldenék felé, melyeknek szintén az lenne a feladata, hogy elkapják. Eközben bal kezemet kitartanám és létrehoznám benne Suiton : Mizukyuu no jutsu, melyek mintegy Rasengan szerűen egy víz gömböt hozna létre tenyeremben akár csak az imént említett jutsu, ám itt csak a suiton chakrából és vízből áll a gömb. Amennyiben ezt sikerülne hozzávágnom Sayához úgy teljesen tudnám paralizálni, hiszen ennek a technikának ez a lényege. Ha sikerült elkapnom a lányt a láncokkal, akkor azok segítségével rántanék egy nagyot testemen és közben elrugaszkodnék a földtől az energia maximalizálása végett, a levegőben a láncokkal irányítva röppályámat, hogy Saya közelébe érjek mindenképpen. Ha nem kapom el csak a környezetében lévő növényeket, akkor a láncok arra tekerednének rá én pedig a fent említett módon közelíteném meg a lányt a lehető leggyorsabban és próbálnám meg hozzávágni a vízgömböt, hogy elkapjam!

**Kitsune Haruka** Kedd Márc. 19 2019, 18:14

/ Kenshiro Karu - A tűz és jég dala... /

Kapcsolat…egy kapcsolat két ember között, melynek tökéletessége elhozhatná a győzelmet, mind ellenfeletek, mint saját magatok felett, s kapcsolatotok új magasságokba emelkednek, s tudhattad, s talán már ő is tudta előre…a tökéletlenség pont oly fontos, mint a tökéletesség… A technikád tökéletlenné, s sebezhetővé vált, mely nem csupán saját tested, szerelmedét is veszélybe sodorhatta volna. Döntést kellett hoznod, önmagad mented, vagy őt…őt, ki az életednél is fontosabb, s számodra a vár, mely megmentett a sötétből. A válasz egyértelmű volt, s mintha ösztönösen cselekednél, nem volt olyan lehetőség, hogy nem. Nem volt olyan, hogy lehetőség, melyben hagytad volna, hogy baja eshessen, mindegy, milyen kockázattal jár ez rád nézve, s milyen sérüléseket okozhat benned. Nem számított a tested, mely felfogta a támadás, ha ez kell ahhoz, hogy ő biztonságban legyen, s ez kell ahhoz, hogy segíthessen Ayamén, ki védtelen, ám legyen.
-Chizu? Miért nem engedsz be? Így nem fogok tudni… - Csuklott el hangod, miközben Saya szemeid előtt kezdett támadásba, s hirtelen átláttad a helyzetet. Nem tehetsz mást…s, nem volt választásod. Tested szinte azonnal mozdult, s Chizune előtt ismét testet öltöttél. Nem volt kérdés, mit teszel, felfogod, önnön testeddel kell hárítanod a technikát, s hiába maradtál volna hamuba burkolózva Chizu körül, semmit sem ért volna, s ő szenvedte volna el tehetetlenséged súlyát…de így? Így most te magad válasz pajzzsá, mely elhárítja a közelgő lövedékeket, melyek lassan elérik tested, s átütik bőröd eddig bontatlan összhangját. Oly könnyedén szakad át a burok, mely testednek neveztél eddig, s a hús, mely csontjaidon feszül, most akaratlanul is szétbomlik, s mintha felszabdalták volna, olyan volt, mintha pengék szeleteltek volna fel. Tested több pontján, szerteszét, véres kis patakok csordogáltak a föld felé, s lassan elérték azt. Csepp-cseppet követett, s vöröslő borostyánként futottak végig, csörgedezve tested apró szegleteiben. Mintha szédültél volna, ennyire mélyen megsebeztek? A vérveszteség hirtelen volt, elég magas. Hiába birtokolsz egy Biju-t, az elzárva, önmagán kívül hanyatlik testedben. Persze ott van, s segít, mégis…elzárva nem volt olyan a kapcsolatotok, hogy használhasd őt társként, mint eddig is tetted, de talán nem is lenne célravezető vele szemben….mégis, okkal ütötte ki őt, a harc kezdete előtt.
Erdőségek - Page 3 NearSentimentalCrab-size_restricted

Mintha ingerelne valami, mellkasodban furcsa érzés fojtogat…majd köhögni kezdtél, s kezeiden , amint elemeled arcodtól, vér maradt, s lassan folyik végig ujjaid között. Ennyire súlyos? Talán meglepett kissé a dolog, mégis apró mosollyal fordultál Chizune felé, mutatván, semmiség, s mindig megvéded majd, s érzelmeidnek szavakat adtál, mellyel hordozóként, elrepítették üzeneted szíved választottjának. Meddig bírhatod ezt, ilyen ütemben? Aljas? Igen, tudta mi az, hol fog rajtad gyenge pontot találni, s hol, lesz az a pont, hol önmagad eldobnád, s Chizut mentenéd…mindezt tudta? Mégis mi ez a nő? Egy démon a múltból? Egy jeges szörnyeteg, kinek lelke megfagyott az idővel? Nem volt sok időd átgondolni mi is történt, s hogyan tovább, Saya szinte másodpercek alatt ritmus váltott, s már nem te, nem ti voltatok a célpontok. Szinte dúvadként rontott a védtelenül heverő Ayame testére, s támadta meg egy újabb, félelmetes széltechnikával, mely ha eléri őt, azt nem élheti túl. Te nem vagy olyan helyzetben, hogy odaérj, mielőtt a technika megtalálná a lányt, Chizune az egyetlen, aki időben kihozhatja onnan, s mintha a másodperc tört része alatt, gondolataid cikázva játszottak fejedben, s hoztál döntést, de még mielőtt kimondhattad volna, szavaid első betűjénél, mely elhagyta szád, a lány, ki eddig mögötted volt, eltűnt, s már Ayame mellett térdelt, hirtelen kapta fel a lányt, miközben arra kérdet menjen messzire, s vigye el őt innen…s egyenlőre, ne is jöjjön vissza? Ha szükség van rá, miért akarod , hogy eltűnjön? De nem volt ideje felelni, csupán hátra nézett, s talán miattad, maradt kissé tovább mint kellett volna, tekintete zavaros, szomorú, s mégis agresszív volt. Mintha láttad volna, hogy ideges, mégis nem akar, vagy nem mer hangot adni érzelmeinek, figyelt, s a technika szinte századmásodpercek múlva eléri őt…miért nem indult még el? ~ Ne halj meg! Sajnálom Karu…ez nem a te harcod. ~ Hallottad fejedben, miközben hirtelen eltűnt, de a technika súrolhatta jobb vállát. Ruhájának egy darabkája lassan szállt a fákat ringató szélnek, s mintha egyszerre csend lengte volna be a teret. A rongydarab, mely eddig szerelmed testét díszítette, halovány vérfoltot rejtett magán, egyértelműen nem csak a ruha sérült…s szinte még meleg volt…a ruhán ott volt a melegsége, testének apró melege, bár már neki is, s Ayamének is hűlt helye volt…
-Nocsak… - Mosolyogott el Saya, miközben egy tekercset varázsolt elő, majd szétnyitva, egy kardot húzott ki belőle, mely egészen új, furcsa kék színezéssel, mégis vöröslő markolattal, szinte vibrált az erdőben megtört fényen. Mit akarhat vele? A színe…a penge kék, apró szimbólumokkal… - Elmenekült a kis szukával, de vissza fog jönni. De ha mégse... – Mosolygott, majd rád nézve komolyodott el, ki még ki sem heverte az előző technikája által okozott súlyosabb sebeket. Tested ordít a fájdalomtól, melyeket a szétvágott hús, s a vér szagának keveréke csak fokozott. Minden porcikád megfeszül, s szél lassan befejezi a szövetdarabbal való játékos, talán másodpercek vannak a leérkezéségig. – Nos, kipihented magad ugye?- Mosolyodott el Saya. - 3… - Közeledett a darabka a földhöz…- 2… - Azonnal odaér…- 1. – Leérkezett, a kicsiny lepel, s elterült a földön. Saya szinte azonnal rád rontott.
Erdőségek - Page 3 5a7191b1d3ea814ce1188f560795ccd4

Erdőségek - Page 3 5a7191b1d3ea814ce1188f560795ccd4

( Egészen eddig a pontig, az elejétől, ezt a zenét ajánlom: EZT /// Én innentől a végéig, pedig : EZT nem szoktam ilyesmit betenni, de nekem ez bejött, sry xD )

Nagy sebességgel közelít, s talán századmásodpercek vannak addig, míg elér, s, ha tettél valamit, s ha nem is még…hirtelen egy árnyék jelenik meg előtted, s egy vércsepp hullik le, szinte pontosan szemeid előtt, mely ismerős, s szinte tudod, ahogyan meglátod, tudod kihez tartozik…ő az. Nem fogadta meg tanácsod. Eléd ugrik, s Saya meglepődve, hirtelen reagálva használja egyik technikáját, s nagy valószínűséggel nem erre készült. ( Fuuton: Daitoppa), s hátra ugrik, mégis Chizune nem marad előtted, mintha mért volna rád egy odakószált tekinteted, miszerint nyugtázta hamar visszaért, s még semmi nem történt…majd talpa a talajnak feszült, s ellökte magát, egyenesen előre, Saya irányába…hová tűnt a nyugodt nő, ki nem akart harcolni? S ki ő, ki előtted áll most. Olyan tűz ég a szemében, melyet a keserű harag gyújtott, s a tudat, hogy ő tette ezt a testvérével…még mindig önmagát okolná? Nem láthatsz bele a fejébe, s most, hogy visszatért, nem szólt még hozzád, egyetlen szót sem…mit dönthetett el? miért jött, amikor megkérted, maradjon távol, s most így ráront arra az emberre, ki majdnem megölt.
- Gyere csak, testvérkém! – Mondta Saya, miközben ő is előre tört, s kettejük pengéje találkozva egymással, szinte a szívedig markoló éles hangot ad, melyet a szél, vállaira kapva, messzire szállítja az erdőben. A pengék, egymásnak feszülve, egymáson táncolva hevernek, s a két nő szeme, egymásnak meredve, szinte elméjükben is harcot vívnak, s Saya mintha, önnön magával küzdene, pont mint Chizu, ki legbelül, viaskodva érzelmeivel támad a lányra. Saya pengéje körül lassan szél kezd táncot, s Chizu kezében egyre jobban remeg a penge…
Saya láthatja ellenfele gyengeségét ,s talán, de nem biztos, félelmét is…Miközben Chizu Saya arcára figyel, a nő egy taijutsu techikát próbál alkalmazni, kihasználva a lány figyelmének lankadását, s elrúgja Chizune jobb lábát, mellyel hírtelen megrogyva vállához kapja kezét, mely még mindig fájhat kissé, s féltrédre ereszkedve, néz farkasszemet Saya másik lábával, mely vészesen közeledve hozzá rúgásra készülődik, s szinte az utolsó pillanatban teleportál arrébb Chizune, s kissé megbotlik, miközben újra feláll, s Saya már mögötte van , majd Chizune ismét eltűnik előle, s majdnem Saya háta mögött bukkanva elő a földre csap, s villám fut végig a talajon ( Denpō Sekka // Távoli Villám) , s Saya szeme tágabbra nyílik, majd nagy sebességgel ugrik hátra, majdnem melléd, s így kettőtök közé kerül… Chizune kezei villámként izzanak, s ökle körül szinte megtestesül a chakra, szemeiben tűz ég…tűz…mely talán megolvaszthatja a jeget…

**Kenshiro Karu** Hétf. Márc. 25 2019, 14:43

Chizune megdermedt, amikor látta, hogy vért köhögök fel. Mosolyoghattam volna akárhogy, szerelmem érezte, hogy most komoly baj történt. Egy pillanatra le is fagyott, aztán mintha olvasna gondolataimban, azonnal Ayame mellett termett. Hihetetlenül gyors. Fejlődhetek akármeddig, ezt a gyorsaságot talán soha nem leszek képes utolérni. Chizune búsan nézett vissza rám és csak annyit üzent vissza gondolatban. ~ Ne halj meg! Sajnálom Karu…ez nem a te harcod. ~ Hát ennek a kérésnek nem biztos, hogy eleget tudok tenni szerelmem, de legalább addig le tudom foglalni, amíg elég messze menekültök. Valószínűleg ő is érezheti, hogy most nem lesz ott a Nibi, hogy megmentsen az utolsó pillanatban... Mit csinálsz már te lány, már majdnem elkapott a szélsárkány... Hála az égnek az utolsó pillanatban végül elteleportált és szerencsére elég messzire is, mivel a telepatikus kapcsolat is megszakadt, tudtam, hogy elég messze jár, viszont miután kámforrá vált, megláttam valamit, amit nem kellett volna.
Valahol mélyen bennem...
Mit csinálsz te szerencsétlen idióta... Hová lett a tartásod?... Ki vagy te egyáltalán? Elengedtél mindent ami voltál, amit véghez vittél? Miért? Ezért? Képes lennél meghalni úgy, hogy nyomot sem hagytál? Persze a lány fontos, a legfontosabb nekünk, de mi történt veled, most hogy nincs itt a macska? Gyakorlatilag több mint egy éve az ő ereje mögé bújsz, aztán ha valóban történik valami, akkor meg eldobnád az életed? Túl nagy szavak ezek, egy olyan kis embertől, akivé váltál... Hiteltelen lettél... Nagy tettekre emlékezteted az ellenfeleidet, miközben ma már nem is lennél képes rájuk... Hányingerem van saját magamtól. Ne megijedj tőlem te idióta... HASZNÁLJ!
Bár testem sebzett, chakrám teljesen érintetlen, mivel előző tervemet nem sikerült végrehajtani, most az égető fájdalommal küzdő testemet végül megembereltem és Sayára néztem. Szám széléről még csöpögött vérem, de elmosolyodtam mikor Saya hozzám kezdett beszélni...
- Azért ment el, mert jobb ha nem látja azt, ami most fog következni. - Chizune vére láttán olyan mennyiségű adrenalint és gyűlöletet lobbantott fel bennem, mely szinte azonnal száműzte a fájdalmat a térképről. Ott álltam Sayaval és arra koncentráltam, hogy ne halálos jutsuval támadjak neki. Nagyjából két másodpercem lehet eldönteni, hogy mit is szeretnék kezdeni magammal, de... elkéstem... Saya sokkal gyorsabb mint eddig bármelyik ellenfelem, kivel farkasszemet néztem, de nem ösztönből cselekedtem, abból az ösztönből, mely meghatározta múltamat, de kevéssé része jelenemnek és talán jövőm záloga lehet, az élet ösztön, hogy ragaszkodjak ahhoz, ami most van, és ne akarjam minden utca sarkon eldobni...
Chakrát koncentráltam lábaimba és felkészültem rá, hogy kitérek előle a shusinnal, de egy árnyék megelőzött és az összecsapó pengék hangja kis híján megsüketített. Jaj ne... csak visszajöttél szerelmem... Chizu nem kímélte Sayát és olyan hévvel támadt rá, amelyet talán még nem is láttam tőle soha. Elképesztő volt kettejük összecsapása és talán ettől fagytam le egy pillanatra, de Chizun végül hátrálásra kényszerítette Sayát, ki most kettőnk között ragadt...
Megpróbálnám még egyszer Sayát rávenni, hátha nem kell erőszakhoz folyamodnunk...
- Saya állj meg! Chizuval megbeszélhetnétek a dolgot, ha úgy van... - Ettől függően ha a lány egyből rám támad akkor a következő szöveget nem mondom neki, hanem a lentebb leírt tervem következik, amennyiben válaszol ezt mondanám neki: - Azt viszont nem hagyhatom, hogy Chizunét még egyszer bántsd...
Saját chakrám már majdnem felrobban bennem, miközben folyamatosan spanolom magam, Chizune vérének látványától. Enraku már elbújhatna mellettem, de valószínűleg a Kagek is lassan... Nem is rossz teljesítmény, miközben a Nibit használtam mindig, nem is tudtam, hogy így megerősödtem a felszín alatt magam is... Mivel jutsut még nem nagyon használtam a védelmi technikámon kívül, ezért most szinte teljes chakrámat mozgósítani tudom. Közben azonban Chizunak üzennék telepatikusan. Ne aggódj nem fogom megölni, de egyedül nagy veszélyben lennél ellene, legalább a figyelmét meg tudom osztani, de a villám elemet is ki fogod tudni használni, ha sikerrel járok!
Kézpecsétekbe kezdenék, majd mennydörögve a jutsum nevét kezdenék rohamozni Saya felé. Ez az egész egy elterelés, hátha meg tudom osztani a figyelmét és Chizu ki tudná esetleg ütni. Ha elveszti az eszméletét, onnan már könnyedén elkaphatnánk. Vigyáznom kell, a kardjával, rohamozás közben azonnal aktiválnék egy shusin no jutsut ha meg tudna szakítani.
- Suiton Suishoha! - A hatalmas víztömeg feltehetőleg a fél erdőt el fogja sodorni, de most ez a legkevésbé sem érdekel, Chizune bármikor ide tud teleportálni mellém, de azért ezt jelzem neki telepatikusa, mert Saya mögött ő lenne az őrjöngő víz tömeg következő célpontja...
Miután elárasztottam a területet ismét kézpecsétek sorozatába kezdenék és megalkotnék nagyjából 20 víz másolatot a Mizu Bunshin no Jutsu // Vízklón technika segítségével. Ennek a húsz másolatnak mind csak egy feladata van, hogy vagy a Suirou no Jutsu vagy a Suiton : Mizukyuu no jutsu segítségével elkapják Sayát. Amennyiben engem támadna most már a vízben a Suiton: Mizugagami no jutsu // Víztükör technikával védekeznék, így visszatámadnék egyben rá!

Ajánlott tartalom