Re: Határvidékek

Sai Szer. 7 Dec. 2011 - 1:07

A nő felnevetett, olyan jóízűen kacagott, az már felért egy sértéssel. Aztán visszahajolt a könyve fölé, amit eddig is olvashatott, látszólag semmi papírmunkát sem végezve komolyabban, csupán a könyvet olvasgatta elmélyülten. Ha olyan érzésed volt, hogy teszteli a türelmed, talán nem voltál messze az igazságtól. Hogy mennyire vagy megingathatatlan, az lényegében csak kissé számít ilyen helyzetben, mert az ember izegni-mozogni kezd nemcsak a türelmetlenség, hanem sokszor pusztán az unalom hatására is, így te sem bírtad tökéletesen egy helyben sokáig. Ha tudnál toporogni ülve, minden bizonnyal már közel járnál a ponthoz, mikor becsukja a könyvét, majd rád emeli ismét a pillantását.
- Hó Országa tárgyalásokat kezdeményezett a környező államokkal, hogy a kereskedelem javára kieső védelmét szövetségekkel biztosítsa. A követekkel érthető módon jelentős számú kíséret is érkezik majd. Akkor kívánok lecsapni, mikor az összes befutott, s nemcsak Hó Országát kényszeríteni a lábaim elé, de egyben el is akarom lehetetleníteni, hogy ha kudarcot vallok, se tudjon a kijelölt diplomáciai talpnyalás útján tovább haladni, kivetve önnön gyermekeit, akiket kinevelt, hogy idegeneket öleljen a keblére! - tekintetében most legalább olyan őrült tűz ég, mint amilyen a tiédben is ébredni képes.

//Ha van kérdésed, tedd fel, ha nincs, elírhatod, hogy két nap múlva összelármázzák a kis közösség tagjait gyűlésre, s azt sustorogják, eljött az idő ^^//

**Kenshiro Yuu** Pént. 16 Dec. 2011 - 14:04

Olyan kellemes érzés volt azon a cseppet sem komfortos széken ülni, hogy már majd el is felejtette a szék, ezen hibáját. Az óra szép lassan kattogott tovább a maga ütemében hátrahagyva a másodpercek és percek tömkelegét. Samecchi ez idő alatt megfeledkezett mindenről és élvezte ezt a kellemes csendet, amit az óra és a főnökasszony lapozgatása tört meg egy kicsit. Ezek azonban apró tökéletlenségek voltak, amik például az üllő csapkodás mellett teljesen eltörpültek. Így telt múlt az idő elhozva azt a pillanatot, amikor a kirakós újabb darabokat kap a már megkezdett képhez. A terv olyan szinten átgondolt és előre kitervelt volt tele rengeteg beleölt információval, amitől létrejött, hogy még a mosómedveként alvó Akisame is kinyitotta a szemeit. Az ő saját részéről valami hihetetlen véres összecsapásra számított, ami csillapítja szomját, de a terv annyira lenyűgözte, hogy még háborogni se volt kedve. Úgy érezte, ez kell neki és a véletlen egy remek kis helyre sodorta.
- Asszonyom fejet kell, hogy hajtsak ön előtt. – szavait pedig tett is követte amint felállt eddigi ülőhelyéről.
- Jól kidolgozott egy terv megfűszerezve némi szadizmussal. A vérontás lételemem már évek óta de van egy olyan érzésem ön mellett egy egészen új ízt fogok megtapasztalni az akció során. Nem is zavarok tovább. Legyen kellemes napja!
Az irodát elhagyva egyenesen ideiglenes lakhelyére indult majd fegyvereit magához véve gyakorlásba fogott. Valami nem hagyta nyugodni, és úgy érezte az lesz a legjobb, ha felkészül, és nem hagyja berozsdállni a végtagjait. Az edzésre fordított idő rohamosan fogyott és két nappal később az emberek egyre izgatottabbak lettek. Az utcákon a nők gyakran összesúgtak miközben a férfiak ki komoly, ki pedig vidámságát leplezni képtelen arccal beszélt a nagy eseményről, aminek hősünk is részese lesz. Az időt a barlang faluban nem lehetett megmondani óra nélkül de valamikor dél körül egy eddig még nem látott férfi jelent meg a főtér kellős közepén. Kinézetre, egy bolondra hasonlított tarka ruháiban ám a kezében szorongatott tekercs teljesen másról tanúskodott. Szavai tisztán zengték be a teret melytől felnőtt és gyerek is elhallgatott. A tartalma rövid volt de sokat mondó. Egy gyűlés volt készülőben, amiről persze a kis cápa is szeretett volna tudni. Meghívóval vagy a nélkül de beoson, és meghallgatja, miről van szó. Bárhogy is az emberi reakciókból és a saját megérzéséből arra következtetett hamarosan itt az idő, amikor a lét tét.

Sai Pént. 23 Dec. 2011 - 11:59

Beosonnod nem kellett, mert a falu teljes lakosságát várták a nagyteremben, mindenki azt suttogta, amit te is éreztél, sőt tudtál, csak megfogalmazni nem fogalmaztad meg: megtörténik a várva várt eligazítás, ami azt jelenit, hogy az éjszaka, de legkésőbb holnap megindul a támadás. Egyes emberek szemébe a harciasság lángja, a lelkesedés költözött az idegtépő várakozás után, de akadtak, akik most kezdték érezni az összeesküvés súlyát, amelynek ők is részesei, és meginogni látszottak, legalább is félelemmel vegyes szorongás csillogott szemeikben. Ők lehettek azok, akik csak a jólét és biztonság érdekében csatlakoztak az egész tervhez.
Ahogy az szintén előre látható volt, Mara-san jelent meg a kis pódiumon, amit kialakítottak, hogy jobban látszódjon, és hallatszódjon, amit mondani akar, a terem felbukkanásával pérhuzamosan elcsendesedett. Amibe belekezdett, valóban egy egyszerű eligazítás volt. A követek a határokon belülre érkeztek, s megfigyelőitek szerint holnap estére elérik a fővárost, akkor szándékozott Mara támadni, s a népet négy részre osztva a négy főbb útvonalon - amely a városba vezet - megtámadni a várost. Ezen kívül kijelölt egy kisebb, ötödik csoportot, amely csak pár emberből állt, köztük voltál te is, akiknek a feladata a konkrét merénylet kivitelezése lesz, a nagyobb támadási egységek csak elterelésképp szolgálnak. Egyértelmű volt, Mara-san nem kívánja átvenni a trónt vagy ilyesmi, őt ez valószínűleg, tervei alapján következtetve, hidegen hagyta, ő csak épp olyan felháborodott valaki lehetett, mint jómagad, akit magas pozícióból dobhattak a kutyák elé, mint a maradékot vagy a szemetet szokás. S egy olyan okos, és tehetséges nő, aki összefog egy egész falunyi embert megszervezve életük, az nem fog egy ilyen sérelmet annyiban hagyni, még ha látszólag nem is mozdult egy jó ideig, mert ott akart ütni, ahol a legjobban fáj.
A nagy tájékoztató után egy kisebbre vezettek, ahol már csak ti, a belső, kis különosztag, vettetek részt. Mara-san terve az volt, párosával csaptok le egy-egy küldöttségre meglepetésszerűen, s végeztek annyi emberrel, amennyivel csak tudtok, hogy minél fájdalmasabb sérelem érje az egyes országokat. Téged Mara-san választott magának, s Kumogakure követei ellen fogtok vonulni tervei szerint.

//Szokásos, ha van kérdés, miegyéb, nyugodtan tedd fel, ha nincs, írd össze, milyen felszerelést viszel majd magaddal a másnap esti capásra, s akár kitérhetsz arra is, hogy a hadművelet elindul.//

**Kenshiro Yuu** Szomb. 31 Dec. 2011 - 20:50

Az izgatottság, mint az elektromosság száguldott végig a gerincén, amitől szinte haja is égnek állt. Alig tudta kivárni a másnapot. Az elmúlt napokban teljesen józan volt leszámítva a piát amit olykor magába döntött ám itt a józanság egy teljesen más fogalom volt nála. Nem gyötörte vérszomja és az őrületében még a haját se akarta kitépkedni. Egyszóval száztíz százalékig öntudatánál volt. Úgy érezte a legjobb, ha nagyon nem visz sok fölösleges holmit a csatához. Fegyvertára amúgy sem volt bőséges ám nem sokkal a megbeszélés előtt még beszerzett egy kis dobozkát mely öt hosszabb tűt tartalmazott. Régen alkalmazta párszor ezt a trükköt, de a jelenben nem igazán jutott az eszébe. Hármat gondosan elhelyezett a torkában átalakítva és remélte nem kell majd használnia a jutsut. Nem tartozott a kedvencei közé de már nem egyszer segített neki életet menteni. Mint amikor egy véletlen folyamán kibökte egy bandita szemét. Alaposan végignézett a kis szobában, ahol az ágyon elhelyezett frissen élezett kardokon kívül és a sarokba dobott hátizsákot leszámítva nem volt semmi, amit tulajdonának mondhatott volna. A fegyvereket egyelőre félre tette majd ruhástól lefeküdt. Nem igazán aludt inkább ébren pihent érezve minden apró rezdülést maga körül. Az elmúlt pár nap csendes volt ám egy harc előtt idegei pattanásig feszültek az izgalomtól. Reggel valamikor hajnal tájt tért magához. Üres tekintettel nézett ült fel de valamiért nem volt ereje úgy maradni így helyette visszafeküdt és a plafon bámulásába kezdett. Nem volt benne ezúttal semmilyen gondolat. Órákon át nézte a plafont és hallgatta a falu zajait. Amikor megéhezett táskájából előhalászott egy konzervet és egy kis vizet aztán ismét visszafeküdt. Így teltek az órák. Fekve, a legkevesebb energiát sem elpazarolva. Pár órával naplemente előtt kopogtak az ajtón és szóltak ideje készülődni. Indulás előtt megmozgatta kicsit tagjait utána, pedig új ezúttal az időjáráshoz és hőmérséklethez is passzoló kabátjába bújt bele. Amíg látszólag feküdt, döntött fegyvereinek elhelyezéséről is. Hű katanája továbbra is oldalán foglalt helyett, míg a két ninjato hátul az övébe tűzve kereszt alakban foglaltak helyet. Legbecsesebb kardja, pedig ment vissza a nagy tekercsbe. Egy pillanatig még gondolkodott vajon vigye e magával azt is, ám úgy határozott a legjobb, ha mind a táskája és a tekercs is marad vele. Így hát három karddal lépett ki szobája ajtaján elindulva, hogy megkeresse az akciócsoportot.

// Vásárlás: Egy doboz benne 5 hosszú tű. - 150 ryou //

Sai Vas. 8 Jan. 2012 - 0:51

//Vásárlás elfogadva//

Az egész bázison a várakozással teli izgalom lett úrrá, így mikor útnak indultatok, bár mindenki fegyelmezett volt, mégis mindenkin látszott, hogy alig bírja magát fékezni, s legszívesebben már nyakig lenne a ramazuriban. Neked Mara mellet volt kijelölve a helyed, mint majdani párja. A falu előtt pedig szétoszlott a csapat, mindenki szerepe szerint. Marával oldalról közelítettétek meg a voltaképp eléggé védtelenül maradt várost. A fal mellett nem sokkal húzódtatok meg, várva arra, hogy az elterelő csapat munkához lásson. S nem kellett sokat várni, hamarosan lángok csaptak fel a falu kapujának irányából. Mara megindult, s út közben még megosztott annyi információt, amiről nem árt, ha tudod: - Kumogakure követségét egy jounin és egy chuunin, valamint három genin őrzi, a cél a követ meggyilkolása, a ninjákból amennyi sikerül, ne légy vakmerő, inkább légy hatékony! - ennyi volt még a jó tanács, mielőtt megérkeztetek volna az épülethez, amelyben, nem tudhatjátok, hányan is maradtak a védelemből, és hol lehet pontosan a követ. Mara jelezte, hogy te felülről, valamelyik ablakon át hatolj be, ő ment szemből, az ajtó felől, tisztában léve azzal, hogy jóval képzettebb, mint te.

**Kenshiro Yuu** Kedd 10 Jan. 2012 - 16:26

Mindenki a helyén, lépés indul. Az út a faluig nem volt hosszú ám szinte egy örökkévalóságnak tűnt. Samecchi szíve szinte már a torkában dobogott, elméjét pedig, az izgalom és a kétség furcsa elegye töltötte meg. Utólag átgondolva nem tudta mibe vágta bele a fejszéjét annak ellenére, hogy tisztában volt a tervvel. Amikor pedig jouninokról és chuuninokról hallott a bizonytalansága még nagyobb méreteket öltött. Hősünknek két arca volt. Egy idegbeteg hírnevet hajhászó pszichopata és egy komoly megfontolt énje, aki jól átgondolta a dolgokat és mindig a maximumra törekedett. Jelenleg utóbbi énje volt hatalmon lévén nem volna jó, ha a vörös köd elborítaná elméjét, különben könnyen a földben elkaparva találhatja magát. Mivel józan eszét és ítélőképességét használta tisztában volt vele hogy az évek alatt nem sokat fejlődött. Kardforgató tudása kifogástalan volt ám olyan tudást, ami segítheti a ninját az útján nem sokat szedett össze. A rablókkal és gengszterekkel, na meg a gyengébbek gyilkolászásával töltött évek nem sok jót hoztak számára. Szerény szeméje ugyan nem bízott senkiben ám most nem volt egyedül és mindössze a bizalom lehetett az egyedüli dolog, amivel élve kikerülhet ebből a buliból. Mire újra előbukkant elméjéből elérték a házat Mara utasítására pedig, egy egyszerű biccentéssel reagált. Eljött az idő hogy olyat tegyen, amivel talán bevési a nevét a ninja történelem sorai közé. A tőle telhető leghalkabban felugrott a tetőre és meghúzta magát az ablak mellett elvégre nem lett volna jó, ha a Hold fénye lebuktatja. Szíve az izgalomtól egy sebességgel feljebb kapcsolt és csak remélte hogy az esetleg bent lévő shinobik nem hallják e meg.
~ Mély levegő. Ez az. Egy elmebeteg állat vagy csak le kell vágnod őket. Ésszel harcolsz, és akkor nem visznek el gyufásdobozban. ~
Magát biztatva még nyelt egy nagyot majd kézpecsétet formált miközben imádkozott ne legyen bent egyetlen egy chakra érzékelő shinobi se.
A négy láb jutsu teljes pompájában tündöklő cápa srác készen állt az akcióra kardját egyelőre a tokjában tartva. Fegyvereit ráér akkor előkapkodni, ha beindulnak az események.
~ Jól van. Ha nyílik az ajtó, akkor betörök én is. Persze lehet, hogy valamivel sokkalta elegánsabb belépőre készül. ~

Sai Csüt. 2 Feb. 2012 - 0:42

Átköltöztettem magunk a Falu főkapujához, ott vár a folytatás, és bocsánat a késésért Embarassed

**Kenshiro Yuu** Kedd 21 Aug. 2012 - 14:02

// Itt a célegyenes szóval semmi gond. Meg amúgy se. Plusz, remélem jó helyre írtam. //

Samecchiben égett a limbó láz. Akár így is lehetett nevezni az előbb említett könnyed mozdulatot. Követ-san torkával megízlelte az amúgy kissé mocskos pengét majd ficánkolt egy keveset és mielőtt még összeesett volna a katana fordult benne egyet kis híján lenyisszantva a fejét. Küldetés teljesítve. Már csak a bázisig kellett visszajutni szerencsére a dolgok nagyon úgy álltak, hogy a harcok annyira távolra sodródtak, hogy a kijutás szinte gyerekjáték lesz. Azonban maradt itt egy aprócska etikai kérdés. Vajon hagyja élni a kis kunoichit, esetleg vágja le, mint a bambuszt szokás. Sok minden szólt a dolgok mellett és ellen így ezt a kérdés alaposabban, vagy ha annyira nem alaposan, de át kellett gondolni. Első sorban imádta a vért, de nem látott semmi szadista élvezetet abban, ha egy olyan ellenféllel végez, aki nem képes ellenállni. Holott a jövőben akár üldözheti is, amikor erősebb lesz, hogy végezzen vele. Ez nem lett volna egy utolsó szempont, lévén mindig kell a kihívás és az izgalom, ami az utolsó vérig megy. Nehéz döntés, az bizony. Mielőtt azonban elgondolkodhatott volna rendesen a dolgon, megtisztította a véres pengét a halott követ ruhájával, majd visszacsúsztatta a kardot a hüvelyébe. Elvégre nem hagyhatja, hogy berozsdásodjon. A fájó pont sajnos két kardjának elvesztése volt. Ugyan visszamehetett volna értük, de most nem látta értelmét. Hosszú volt a mai nap és megkapta a szükséges véradagját. Mindezek előtt azonban ideje volt visszatérni az eldöntendő kérdéshez. Leguggolt a sokkos állapotban lévő kunoichi elé miközben jobbra, balra ingatta a fejét. A sajátját.
~ Mit kezdjek veled? Nincs abban élvezet, ha ilyen állapotban megölnélek bármennyire is nagy a kísértés. Hagyjalak itt? Megvan az esély, hogy megerősödsz, és a nyomomba eredsz. Az lenne ám az adrenalintól és vértől csöpögő harc. Bár nem biztos. Különben is mi a garancia arra, hogy a lázadók egyike nem jár erre és végez veled, vagy valami rosszabbat tesz? És miért nem válaszolsz nekem? ~
Egyszer csak homlokon vágta magát, amitől ő is megtántorodott majd hangosan folytatta.
- Hát persze. Eddig magamban beszéltem. Szóval mit tegyek? Valami ötlet?
Tüdejét teleszívta a vérrel mocskolt levegővel és gyakorlatilag azzal egy időben ki is fújta.
- Jól van, döntöttem. Veszélyes vállalkozás, azonban az izgalom mindig kell az életben. Őrült ötlet egy őrülttől, nincs abban semmi. Amúgy is a vér útján válik erősebbé az ember, ahogy megöltem mesteremet én is úgy váltam még erősebbé.
Nehéz szülés volt és hogy megérte e, azt csak a jövő mondhatja meg. Felkelt, megkerülte a genint és tarkón vágta, amitől ájultan terült el. Utána megszabadította a felszerelésétől, nehogy őrült ötlete támadjon kettejük kalandjainak az elején, végül a követtel együtt a vállára dobta. Na persze nem ugyan arra hisz, hogyan nézett volna az ki. Némi súlyfelesleggel, egy picit meglékelt lábbal - amiből menet közben kiszabadította a végzetes szúrás után a kunait – és mínusz két karddal, a lehető legóvatosabban, minden veszélyt kerülve, botorkált vissza a rejtekhelyre.

Sai Kedd 28 Aug. 2012 - 1:04

Utolsó potenciális áldozatjelölted életben hagyása után visszasiették a bázisra, majd ott kiélvezted a meleg fogadtatás előnyeit, és kénytelen kelletlen megvártad, míg mindenki visszaszivárog. De rád is fért a pihenés, hiszen azért neked sem volt annyira egyszerű dolgod. Közben folyamatosan érkeztek a hírek az újabb visszatérőkkel. A terv sikeresnek bizonyult, s abban biztos lehettél, hogy nem marad visszhang nélkül, ráadásul, hagytál egy túlélőt, aki majd ódákat zenghet csodálatosságodról, így biztosan a hírneved is megalapoztad, legalább is ha szeretnéd, dédelgetheted ezt a gondolatot. Egészen addig, míg el nem szenderedsz

[Pár nappal később]
Immáron teljesen felfrissülve, újra felfegyverkezve (a felszerelésed hasonló értékű felszerelésekkel pótolhatod, mint amelyeket vesztettél, nem tudom, végül összeszedted-e a kardjaidat, csak azért ^^). Épp a magad módján loptad a napot, mikor egy férfi jelent meg melletted, majd meghajlás után közölte, a nagyfőnök keres.
Mara most is a korábbi szobában ücsörgött, ami irodájaként üzemelt, s cseppet sem látszott rajta - csupán a kisugárzásán lehetett érezni - a siker. Az országban az uralkodó osztály tekintélyét aláástátok, diplomáciai lehetőségeit megnyirbáltátok, s ha nem is gondolkodsz rajta, biztosra vehető, hogy bár látszólag nem történik semmi, a nő nem pihen, s háttéremberei megkezdték a beszivárgást a hatalomba, visszaszerezve a shinobiknak, ami az övék.
Mikor megérkezel, a nő felpillant azonnal, majd könyökével az asztalra támaszkodva fekteti tenyereibe az állát.
- Mivel még itt vagy, gondoltam, megosztok veled egy újabb érdekes információt. Mostanában szárnyra kapott a híresztelés egy rég kihaltnak vélt klánról, a Kenshirou-król. Legutóbb Hó Országának határvidékéről, egy kisebb incidens kapcsán került elő e rejtélyes vezetéknév. Korábban a klán igen nagy hírnek örvendett, s biztos vagyok benne, hogy ha sikerült csendben túlélniük, akkor a mostani életben maradott, vagy maradottak, elvégre nem ismert számuk, is igen lenyűgöző képességekkel rendelkezhetnek. Nem kis hírnév lenne egyet a kezünkbe kaparintani, és megfejteni klánjának képességeit, elfeledett sajátosságait. Mit mondasz, van kedved a nyomukba eredni a nevemben? - emeli fel kérdőn íves szemöldökét.

//A kérdés eldöntetett XD szóval a játék itt véget ér, a jutalmad: + 15 chakra a szép játékért, valamint 5000 Ryou útiköltség a kutatásokra, emellett, jó eséllyel a hírneved is növekszik, s ha eddig nem voltál tagja, bekerülsz a bingo könyvbe, ha benne voltál, a fejeden levő vérdíj növekedni fog - amint egyeztetek az illetékessel Very Happy

//

**Kenshiro Yuu** Kedd 4 Szept. 2012 - 20:11

// Lezárás //

Az úton nem történt különösebb bonyodalom így Samecchi biztonságban és újabb sérülések nélkül térhetett vissza a fenséges sziklába vájt városba. A várost védő őrök feszült figyelemmel tekintettek abba az irányba mely gyakorlatilag az egyetlen volt, ahonnan megtámadhatták őket. Amikor a vezetőjük által felbérelt shinobi magányos alakja feltűnt harcra készen rántották elő kardjaikat, ám rögtön el is tették, amikor felismerték a férfit. Az egyik arc értetlenséget tükrözött, míg a másik mohó kíváncsiságot. Egyikőjük se tudta vajon sikerrel járt e a jöttment alak vagy megvert kutyaként ballag vissza a biztonságos búvóhelyre. Azonban amikor megvillantotta gonosz vigyorát a két férfi éljenzésben tört ki. Ugyan is hősünk nem kisebb feladatot hajtott végre, mint meggyilkolta a Felhő országának követét. Testőreink hidegre tétele eltörpült ez mellett elvégre diplomáciai szempontból a követ volt fontosabb. A győzelem édes íze, mint az aranyló méz folyt szét egész testében. Nem érezte a korábbi kisebb sérüléseinek fájdalmát csak arra tudott gondolni mit vitt véghez, és miket zengnek majd róla a jövőben. Mit sem törődve az orvosi ellátás hiányával egyenesen a számára kijelölt szállásra ment. Régi kabátjából letépett pár csíkot, hogy bekötözze a sebeit majd megmaradt fegyverzetétől megszabadulva elégedetten dőlt el az ágyon további nagy tettekről álmodozva.

[Napokkal később]

A harc pora elült és eljött az-az idő amikor nem volt már szükség a fegyverekre. Innentől a politikusok, a kémek és mindenki más akik a hatalom átvételén igyekeztek jártatták éjjel nappal a szájukat és próbálták úgy alakítani az eseményeket, ahogy az nekik jó. Mivel ez azt jelentette, hogy Shibának nincs több dolga, szabadidejében azt csinálhatott amit akart. Nem volt szó arról, hogy kapna új feladatot, ha sikerül a merényletet elvégeznie persze azt se mondták neki, hogy szedje a sátorfáját és költözzön melegebb éghajlatra. Idejének nagy részét töprengéssel, kardjának tisztításával és megélezésével töltötte. Amikor nem arra gondolt, hogy miként növelje hírnevét, és persze jusson ki ebből az országból anélkül, hogy bárki is felismerné, és kardélre akarná hányni - elvégre nem akart karriere elején fűbe harapni - olyankor a fegyverraktárban időzött vagy a kovácsoknál új fegyverek után kutatva. Mara ugyan is volt olyan nagylelkű, hogy a férfi ingyen pótolhassa két elveszett kardját melyek a csata hevében maradtak hátra. Azonban szigorúan kikötötte, hogy egy ryouval se kerülhetnek többe az új fegyverei, mint amelyeket elvesztett. Ebben a tudatban válogatott azonban mielőtt döntésre juthatott volna, egy férfi jelent meg mellette azzal az üzenettel, hogy az éppen említett személy keresi. A különféle remek pengék most várhattak, Same vérszagot sejtett az üzenetben. Lóhalálában rohant Mara irodájához, ahol szokás szerint de csak második alkalommal bármilyen előzetes kopogtatás nélkül tépte fel az ajtót. A nő teljes nyugalommal trónolt íróasztala mögött ugyan azzal az arckifejezéssel, mint a harc előtt. Nem lehetett az arcáról leolvasni semmit. Ha az emberek nem ismerték volna őt és a nemrégiben megtörtént eseményeket, azt hihették volna, hogy az egész csetepaté meg se történt. De ez nem így volt. Nagyon nem. Az elveszett shinobi már épp nyitotta volna a száját, hogy feltegye a költői kérdést miszerint hívatták őt, azonban Mara megelőzte. Az új megbízáshoz kétség sem fért azonban vérszagot nem árasztott. Kivéve persze, ha erőszakot kell alkalmaznia. Feladata abból állt, hogy fel kell kutatnia egy rég letűnt klán tagját, akik újra mozgolódni kezdtek, majd elhozni neki az egyiket. Persze ha elvállalja. Még szép, hogy elvállalja.
- Mindig öröm önnek dolgozni asszonyom.
Kurta választ követően bárminemű kérdés nélkül távozott az irodából. Nem kérdezett, elvégre nem volt ismert a klán tagok jelenlegi lelőhelye, így többet nem igazán tudhatott volna meg. Úgy döntött minél előbb indul annál jobb. Előtte azonban kidolgoz egy tervet a biztonságos távozásra, beszerzi az új fegyvereit vagy fegyverét és valami álruhának valót. Mivel nem állt szándékában két új ninja-tot választani, szüksége volt némi időre, hogy megszokja az új eszközöket és gyakoroljon is velük. Útja legelőször a szabókhoz vezetett, ahol vásárolt egy köpenyt, egy fejkendőt acéllappal ellátva és egy másik kendőt, amiről úgy gondolta tökéletes lesz az arcának eltakarására. Hevenyészett és gyorsan összedobott álca volt, ám a henge jutsuval kedvére változtathatta a külsejét, ha a netán úgy adódik a helyzet. A kérdés tehát, hogy milyen fegyvert válasszon. Mivel a harcban katanát használt és ezt látták is páran, már akik életben maradtak. Egyértelművé vált számára némi gondolkodás után, hogy valami nagyon eltérő dologra van szüksége, illetve jelenlegi fegyverzetét is el kell rejtenie. E célból vásárolt egy kis üveg chakraérzékeny tintát, illetve egy kis tekercset, a jelenlegi böhöm nagy helyett a könnyebb elrejthetőség érdekében. Most már csak tényleg új fegyverre volt szüksége. Visszatért a Mara látogatása előtt megjárt fegyverraktárhoz és kiválasztott két olyan darabot, amikre sose gondolt volna korábban.
Felszerelésének egyik újdonsült tagja egy böhöm nagy húsvágó bárdhoz hasonlító zanbato annyi különbséggel, hogy a penge sokkalta nagyobb és durvább megmunkálású. A másik újdonsült társa, pedig egy egyszerű tíz centis pengéjű könnyedén elrejthető kés (tanto). A meglepetés ereje mindig jól jöhet. Legalábbis erre gondolt, amikor a kistestvért választotta. A kardhoz kapott egy erős bőrszíjat, amivel a hátára csatolhatja, plusz egy bőrtokot, ami védi a pengét az elemek ártó szándékától. Egyéb ügyes bajos dolga nem lévén a mai napra régi fegyvereinek elzárását tervezte és az új nagytestvér tanulmányozását, míg emlékeiből megpróbálta előhalászni vajon hol hallotta a Kenshiro nevet. Marát leszámítva.

Vásárlás és fegyver csere:
A két elveszett ninja-to összértéke 5000 ryou.
Az ebből az árértékből beszerzett fegyverek
- Zanbato 3000 ryou
- Tanto 800 ryou
Összesen: 3800 ryou, egyéb nem lévén a levesbe megy 1200 ryou (igen, átgondoltam, és nem, nem fogom megváltoztatni)

Ténylegesen vásárolt tárgyak:
- kis tekercs 50 ryou
- kis chakraérzékeny tinta 50 ryou
- egy köpeny 300 ryou (kérésre az ár Sai által meghatározva)
- egy fémlappal ellátott fejkendő 150 ryou (kérésre az ár Sai által meghatározva)
- egy sima kendő 50 ryou (kérésre az ár Sai által meghatározva)

**Kenshiro Yuu** Szomb. 8 Szept. 2012 - 19:48

// Hashi //

Mint akibe a villám csapott és az óta is rohangál benne az elektromosság. Alig pár órája még az ágyában feküdt és őrült álma volt a múltról melyben rájött, hogy pont annak a Kenshiro klánnak a leszármazottja, akiket fel kell kutatnia. Ezzel az információval akár futhatott is volna Marához, csak hogy ő különleges erejű Kenshirot keresett, de Same azaz a pillanat hevében magát átkeresztelt Yuu nem tudott e fajta képességről. Mindazonáltal álmaiban megjelenő emlékeiben, a Kenshirok híresek voltak, ezért is tűnt tökéletes alkalomnak ez a kis névváltoztatás, hogy féljék, rettegjék, de első sorban csodálják, amiért ilyen híres klán sarja. Persze mivel ide volt "bezárva" nem híresztelhette kicsoda és honnan jött. Elsődleges feladata a túlélés volt. A felismerés és az ebből fakadó névváltoztatás pont kapóra jött neki. Álruhája megtette a magáét, bár itt a hegyek mélyében nem kellett hordania. Többnyire, mint ahogy ebben a pillanatban is, új, hatalmas szeletelő kardjával gyakorolt. Egyrészt a róla keringő információkban katana szerepelhetett mivel azt használt a küldetése alatt. Másrészt nem volt hátrány megtanulni egy új kard forgatását, még ha sokkalta nehezebb és otrombább is volt. Hatékonysága azonban mindenért kárpótolta a kardforgatót. Így mulatta az időt, miközben egyensúlyát tökéletesítette és halmokba vágta a sok gyakorló bábut, rönköt, meg ami a penge útjába akadt. Persze egy mozdulatlan ellenfél nem ugyan az, mint egy igazi élő hús vér visszatámadó személy. Csak úgy fejlődhetett volna gyorsan, és sajátíthatta volna el a kard forgatásának minden csínját, ha valaki kiáll ellene, és egymást püfölik. Azonban nem igazán akadt elég tökös harcos a lázadók között. Sok félelmetes harcosuk és shinobijuk volt, de a kardforgatást kevesen űzték olyan magabiztossággal, hogy kiálljanak egy olyan zakkant ellenféllel, mint Yuu. Jelenleg lehetőség híján maradtak az élettelen tárgyak és az idő folyt tovább, míg ő maga remélte valaki felfigyel arra, hogy nem megy annyira jól neki a favágás ezzel az óriási éles fémdarabbal.

Uchiha Itachi Kedd 11 Szept. 2012 - 18:47

Egyik nap amikor éppen már befejezted a napi gyakorlást és elindultál egy kicsit pihenni a lázadók egyetlen ivójába ahol minden féle söpredék megtalálható volt. Legalábbis a te nézőpontod szerint a fele ennek felhozatalnak inkább csak csőcselék mint értelmes lázadó aki egy napon fegyvert ragad majd azért, hogy a felszabadítsa a hó országát.
Két férfi éppen egy harmadikat próbált ököl jog útján rávenni arra, hogy nekik van igazuk. Ám ezek a kis összetűzések minden naposak itt így nem is tulajdonítottál neki nagyobb jelentőséget inkább csak egy kicsit távolabbi asztalhoz ültél le. Ám ekkor történt az ami meglepett téged először a mai nap folyamán!
A kocsmába belépett egy teljesen feketébe öltözött férfi akit még soha nem láttál. Amikor belépett és kivágódott előtte az ajtó vélhetően berúgta de nem tudhatod még a verekedők is abbahagyták a dulakodást. Lehet, hogy ő lesz a te embered! Csak úgy tudhatod meg ha szerencsét próbálsz!

**Kenshiro Yuu** Szer. 12 Szept. 2012 - 12:13

Teltek az órák, fáradt a kar, porzik a vese és üres a has. Rövid szünet következik. Yuu így határozva felkereste az egyik vendéglőnek nem nevezhető ellátó egységet. Mivel faluról beszélünk, és itt mindenki ismer mindenkit inkább hasonlított a hely egy nagy család ebédlőjéhez mintsem egy vendéglőhöz, kocsmához vagy bármi egyébhez, ahová mindenféle idegenek betoppannak. Na persze ez itt elég nehéz lett volna lévén, hogy a bázis a hegy mélyében jól rejtve volt mindenféle titkos átjárókkal és egyebekkel bebiztosítva. A nagy győzelem után az emberekkel olykor elszaladt a szekér, és amíg a legtöbben kipihenték a nagy irgalmas szamaritánus szerepét, és Yukigakure újjáépítésén segédkeztek, addig pár korsó sör után nagy hévvel ecsetelték mekkora barmok egyesek, hogy egyik nap még katonáikat ölik, utána meg észre se veszik, hogy bár kilétüket letagadva de az ellenség ott segédkezik, ahol tud. Beindult az agymosás és a meggyengült falu átvétele már idő kérdése volt. Azonban arról, hogy ez miként történik majd meg egyedül a főnökasszony tudott, akivel jelen pillanatban nem volt dolga. És ez így is marad, míg nem teljesítette az új küldetését, amit rábíztak. Félretéve a múltat vissza jelenbe óriás karddal mászkáló barátunk evéshez készülődik, amikor betoppan egy feketébe öltözött figura. Valaki majmolja őt? Joggal kérdezheti magáról elvégre ittléte alatt még nem találkozott vele. Az viszont nyilvánvaló, hogy tiszteletnek örvend, mert mindenki befogta a száját. Furcsa. Hiába rejtőznek itt pár százan vagy többen, hiába ez a sok hiába nem lehet ismerni mindenkit. Már pedig a férfi oldalát csak azért is fúrta a kíváncsiság. Ha akkora tiszteletet érdemel ez a fickó akkor ő miért nem volt a főnökasszony kíséretében, mint ő? Remek kérdés. Lehetséges, hogy míg Yuu bár a kíséretben volt és a bérgyilkolászással bajlódott, mert hogy végül egyedül maradt, addig ennek a sötét alaknak egy saját csapata volt, amit vezetett. Már pedig ha kapitány, akkor tudhat egyet s mást. Ezzel a gondolattal felbátorodva, büszkén, hogy megfejtette a rejtélyt, még ha nem is a saját válasza a jó, lekapta óriási disznóölőjét a hátáról, és egyenesen az érkezett jövevényre szegezte.
- Gyere ki a térre, meglátjuk, kinek folyik több vére!

Uchiha Itachi Szer. 12 Szept. 2012 - 16:32

Az illető szépen végig mért téged aztán a lehető legegyszerűbb módon megrántotta a vállát és elindult a pult irányába. Talán kapitány talán nem de téged ez most nem nagyon érdekelt. A férfi rendelt a csapostól egy kört aztán vissza fordult feléd és végig mért újra. Nem próbálta meg leplezni lenézését csak visszafordult a sake felé és lehúzta. Még mindig a pultos felé bámult amikor végre hozzád szólt.
- Meguntad az életed? Tudok róla, hogy sikeresen fejezted be a legutóbbi küldetésed, de ettől még nem kellene, hogy a fejedbe szálljon a sikerélmény. Nekem nem szokásom visszautasítani ilyesfajta kihívásokat de ezen keretek között majdnem egy élet halál harcról lenne szó?!? Ígéretes vagy még és fiatal nem akarok ideje korán véget vetni az életednek ifjú shinobi...
Rajtad áll rohamozol-e vagy megpróbálsz a szavak erejével visszavágni!

**Kenshiro Yuu** Szer. 12 Szept. 2012 - 20:06

A fickó ügyet sem vet hatalmas vadkanszelőre, helyette odébbáll és lehúzza a napi adagját. Átlag őrültek már rég neki ugrottak volna, de Yuu más volt. Fölöslegesen nem keresett konfliktust, ha nem származott belőle neki hírnév. Bár megfontolandó volt, hogy valamicskét megnő a láthatatlan mérce, ha kicsit megkarmolja az öreget, de most éppenséggel edző partner kellett neki nem hulla.
- Oy Jiji! - szólította meg az öreget emelt hangnemben, míg a kardját leeresztette. - Ki beszélt itt halálról. Szükségem van valakire, akivel összemérhetem a pengémet, most nincs időm arra, hogy téged a földbe döngölve ranggal ide kössenek. Nem köszönöm. Mit szólnál egy barátságos párbajhoz. Hozzá kell szoknom ehhez a kardhoz és ennek a legegyszerűbb módja a harc. Idáig te voltál az egyetlen, aki nem rezelt be, mert látott valakit egy ekkora fémdarabbal hadonászni.
Nem kérdezett többet, nem is próbált érvelni. Ha túl sokáig tart a kettejük közti csend, már ha lesz, vagy a férfi elutasítja, szimplán megpróbálja lenyakazni. Azt már érzi, hogy erre vajmi kevés lehetősége lesz, sőt a sikerre nincs meg az egyszázaléknyi esély, azonban ő csak azt akarja, hogy kivonja a saját fegyverét. Onnantól pedig bármikor beindulhatnak az események. Hát, még ha rá is kontráz.

Uchiha Itachi Pént. 14 Szept. 2012 - 21:21

- Nos ebben az esetben nem bánom. Egy vállalkozó szellemű lázadó. Kell nekünk még a hasonló hozzá állású fiatal. Remélem azért nem fogom letörni a lelkesedésedet. És tanulj meg valamit. Azok az emberek akiket eddig kihívtál nyilván a kardod méretét nézték. Egy kardot nem a mérete hanem a használója tesz nemessé!
Azzal újdonsült ellenfeled lehúzta a második kör saket is majd feléd fordult és az ajtó felé intett fejével. A többiek mind eközben csöndben hallgatták végig a feltehetőleg kapitány rangú shinobi mondandóját és hol rád hol fekete szerkósra bámultak. Amikor kiértetek a kocsmából a tömeg kiözönlött a szabadba úgy látszik ezt a párbajt senki sem akarta kihagyni. A feltörekvő fiatalság a tapasztalat ellen. Ez talán még tetszett is neked mert ezzel még jobban nőhet tekintélyed ha itt és most legyőzöd ezt a figurát. Aki egy mosollyal az arcán kivonta katanáját és farkas szemet nézett veled. Ezek szerint a párbaj elkezdődött!

**Kenshiro Yuu** Csüt. 20 Szept. 2012 - 19:06

~ Blablabla. Nemesség meg az anyám tyúkja. A kard, az kard, mindegy, hogy kicsi vagy nagy. Különben is nem unalomból használom jelenleg ezt a disznóölőt. Fölösleges is volna ezt megemlíteni, miután nem szópárbajt akarok. ~
Míg az agya járt így tettek a lábai is és követték ki okos pistát szabadba. Miután kardja továbbra is a kezében volt egyszerűen ismét a férfira szegezte majd két kézre kapta és rögtön rá is rontott, miután ellenfele előrántotta a kardját.
- Védd magad!
Ez egy olyan egyszerű felszólító mondat, amit éppen a támadás előtt kellett volna elmondani és csak utána lendületet venni egy nagy csapáshoz. Jelen esetben nem ez történt és gyakorlatilag mindegy is volt.

Uchiha Itachi Hétf. 1 Okt. 2012 - 9:59

Ahogy rárontottál a férfira és teljesen nyugodtan és laza karral védte a támadásaidat és a ki előadásotok látszólag tetszett a közönségnek és egyre több embert vonzott oda. Eddig az emberek azért nem mertek kiállni veled mert megijedtek csupán a kardod méretétől is. Ez jelen pillanatban megdőlni látszott és valószínűleg emberedre találtál. A férfi ügyesen hárította a támadásaidat de volt olyan ami elől csak eltáncolt egy-egy jól megkompnált mozdulattal. Úgy tűnt mintha nem tudnád eltalálni sehogy sem. A heves vágásaidat amitől másoknak még a foga is összekoccant, hogy egy ilyen disznó szeletelő közeledik felé, ez a férfi laza kézzel hárította és a gyorsaságáról ne is beszéljünk.
Technikát vagy harcmodort kell váltanod ha eredményes akarsz lenni mert jelen pillanatban ez a férfi látszólag csak játszik veled és felméri a képességeidet. Mutatnod kéne valamit amitől meglepődik vagy előállnod egy tervel!

**Kenshiro Yuu** Szomb. 20 Okt. 2012 - 18:41

// Megkésve bár de törve nem. //

A nagy fém darab süvítve hasította a levegőt, legalábbis így lett volna az igazi. Yuu mindent beleadott ám a férfi könnyedén hárította a csapást nem is hiába, elvégre a kardja nem is kevéssel volt könnyebb, mint ez a hatalmas disznóölő arról nem is beszélve, hogy a kis mészáros szintén a katanához van hozzá szokva, és azt forgatja profin. De most ugyebár megvan a saját oka, amiért ezt a kardot forgatja és nem a másikat. Jelen pillanatban azonban ez mit sem számított. Az egyetlen leszűrhető eredmény pusztán annyi volt, hogy bár tapasztalatlanabb katonákat minden bizonnyal könnyedén ketté vágna egy komolyabb ellenféllel szemben, igen csak hátrányba kerülhet. Szóval vagy használja a jó öreg katanát vagy sürgősen megtanul ezzel a nagy tepsivel harcolni. Ideje a pihenésre és a gondolkodásra volt bőven azonban egyetlen csapásból is meg lehet állapítani mi az amiben hátrányt szenved. Ez pedig a megfelelő erő és gyorsaság amivel lesújthat. Száját őrült mosoly torzította el mint általában amikor agyát elborítja a vörös köd. Nem gondolkodott sokat mivel nem volt rá szükség. A kard csakhamar a földbe fúródott, ő maga pedig, pecsétalkotásra adta a fejét, mint azon az éjszakán oly sokszor. Szinte már fanatikus módjára használta ezt a technikát mely minden szempontból vadabbá és erősebbé tette őt. Viszont nem volt szüksége teljes átváltozásra. Egyedül karjai és lábai erősítésére koncentrált. A négy láb nevezetű technika kihúzta már őt párszor a pácból, na és persze célba is juttatta, így mint régi ismerős üdvözölte a jutsuval járó kellemes érzést. Az említett végtagok némiképp alig látható változásokon mentek át ám kétség sem fért hozzá, hogy sokkalta erősebbek, mint voltak. A folyamat végeztével az őrült shinobi megragadta kardjának markolatát majd a földből kihúzva játszi könnyedséggel pörgette meg feje fölött a súlyos pengét. Meg se várva kicsiny bemutatójának hatását teljes erőbedobással ismét nekiiramodott, hogy egy oldalvágással úgy szelje ketté a férfit, mint azt a kumoi genint azon a véres éjszakán. Nem volt különösebb terve, de remélte, hogy elég erőt sikerült kisajtolnia magából legalább ahhoz, kimozdítsa a fickót a helyéről, ám ha mégse egy kis ugrás hátra némi fordulatból vett lendület és ismét lecsap.

Uchiha Itachi Kedd 23 Okt. 2012 - 15:56

Ahogy férfi megpillantotta milyen technikát alkalmazol egy kicsit elveszített a gőgös mosolyából ugyanis most neki is szorosabbra kellett húzni a gatya madzagot, hogy ellened megmaradjon. A csapásaid felgyorsultak és egy egy blokkolás után láttad, hogy ellenfeled fogai össze koccantak ahogy a két penge egymáshoz ért. A férfi ugyanúgy növelte a sebességet ahogy te is és igyekezett tartani veled a lépést ám a négy láb technikával huzamosabb ideig tartani a versenyt eléggé megviselte őt is.
Amikor már belefáradt folyamatos kerülgetésbe az egyik összecsapásnál hátrébb ugrott és a mellkasa sűrűn emelkedett és süllyedt. Csak annyit figyeltél meg rajta, hogy most koncentrálhat valamit aztán a kardja hirtelen mintha a kétszeresére nőtt volna.
Nem ismerted ezt a stílust csupán annyit sikerült megállapítanod, hogy a fegyvere most már felvette a versenyt a te disznóölőddel sőt ha nem vigyázol akkor komoly bajod is lehet belőle. Úgy látszik most már ellenfeled is komolyan vesz téged lassan közeledik a végjáték!

**Kenshiro Yuu** Kedd 6 Nov. 2012 - 21:13

Jobb, bal, bal, jobb, kereszt csapás ismét egy rövid kombó. Nagyjából ilyen monotonitással, de annál nagyobb erőbedobással püfölte az előtte lévő férfit aki, mint valami kifáradhatatlan, sőt legyőzhetetlen csodalény minden csapást hárított. Mondjuk mindez csak egy dolog, ha azt vesszük, hogy a lassan már görcsberánduló kezeiben a katana még mindig egyben van. Nem számít. Samecchi, jobban mondva új szuper rejtélyes és ötlethiányos nevén Yuu elszántan püfölte tovább a fémdarabot, ami csak nem akarta megadni magát. Így ment ez egy órán, sőt napon át, ami ebben a formában nem volt, igaz így gyakorlatilag nagyjából egy röpke percen belül szünet állt be az egyoldalúnak mondható küzdelembe. Dehogy is volt ez egyoldalú. Mivel egyik fickó se tudott a másik fölé kerekedni totális patthelyzet alakult ki. Drága kihívott barátunk lassan, de biztosan kezdett megválni a tüdejétől, míg az őrült mészáros vérben forgó szemmel némi izzadsággal és szintén fogyatkozó állóképességgel méregette ellenfelét. Ilyenkor hiszi azt az ember, hogy már semmi meglepő nem történhet. Folytatják egymás ütlegelését, míg végül valaki egy ügyes mozdulattal megszabadítja a másikat fegyverétől. Na persze az elképzelt papírforma nem mindig jön be. Ismeretlen, fekete köpenyes, négymellényű barátunk olyat mutatott, amitől még eme őrült férfi is őszinte csodálkozással tátja el a száját. A katana egyik pillanatról a másikra megduplázta pengéjének hosszúságát, ami minden normális, sőt őrült embert is, rögtön azonnali hátrálásra szólít fel. Hogy ilyenkor mi a teendő, miként lehet ez ellen védekezni, vagy hogyan lehet támadni, azt senki se tanította meg ennek a humanoid egyednek. Azon kívül, hogy tartja a távolságot, és ezúttal teljes egészében kihasználja, kardjának teljes hosszát és onnan hadakozik vissza, mint egy ijedt gyerek jobb ötlete nem volt. Egyetlen reménye egy óvatlan pillanat, egy rés a férfi pajzsán és akkor visszatámad. Az őrület és az elmebetegség két különböző dolog és hogy ez most miként jön ide? Nos, csak úgy, hogy Yuu kénytelen lesz feladni a meccset, ha nem talál ki gyorsan valamit.

Uchiha Itachi Szomb. 10 Nov. 2012 - 23:16

A helyzeti előny a férfinél volt mert mindkettőtök fegyvere ugyan akkora ám az övé könnyebb és ebből adódóan gyorsabban is kéne forgatnia ám amíg te fent tartod a jutsut és vadállat módban vagy addig a reflexeid és az izmaid kiküszöbölik a súlybeli különbséget. A férfi ugyanúgy a kardja hosszúságát próbálja kihasználni ám amikor már kezdene nagyon egyhangúvá válni a dolog ellenfeled hátrébb ugrik és chakrát koncentrál fegyverébe. Ezúttal a megnövekedett méretek mellé még egy kis aura szerű villám chakra is társul. Tudván, hogy a fém vezeti az elektromosságot most aztán tényleg bajban vagy.
A férfi eddig minden támadásod elől eltáncolt. Volt olyan helyzet amikor csak az utolsó másodpercekben de valahogy mintha előre tudná a mozdulataidat... Sürgősen ki kell találnod valamit vagy lehet, hogy ezt a párbajt elbukod. Bár eddig is szép teljesítményt nyújtottál egy kapitány ellen, de nem hinném, hogy egy Kenshiro ennyivel be érné.

// Következő postban kérek egy szépen kidolgozott taktikát. 30 soros legyen a post kérlek!

**Kenshiro Yuu** Szer. 14 Nov. 2012 - 8:59

Az izzadság, mint vízesés hullott alá szerencsétlen Yuu bőréről, aki bár ennél kitartóbb volt még nem tudott hozzászokni, hogy ilyen sokat, ilyen gyorsan és ennyire intenzíven forgasson egy általa megszokott sokkalta nehezebb kardot. Az edzés nem sokat ér, ha nem ugyan olyan intenzitással végzi miként, ahogy ebben a párbajban is részt vesz. Szépen lassan ugyan megerősödik, de neki pont az volt a célja, hogy minél előbb tegyen szert elég tudásra ahhoz, hogy elhagyhassa ezt helyet. Ezt az egy dolgot egy az egyben megkapta most. Egy remek lehetőség, ahol rövid idő alatt annyit fejlődhet, mint még soha. Már ami új kardjának lóbálási képességeit illeti. A csapások szép egymásutánban követték egymást, melyeket hol hárított a kapitány, hol pedig félre ugrott és bár kardjaik mérete most megegyezett ez nem változtatott azon a tényen, hogy a férfi kezdett fáradni. Nem tudni a nézők miként látták az eseményt, de Yuu pontosan tudta, hogy ő, aki évekig könnyű melót végzett és semmi komolyat nem csinált, leszámítva a pár éjszakával ezelőtti akciót, az ilyen intenzitású dolgok hamar kifárasztják. Ennek tudatában kénytelen kiötleni valamit, már ha győzni szeretne, vagy egyszerűen nem szégyenben akar elkullogni. Nem vetne rá jó fényt, és bár akármennyire is őrült, neki is van egója. Épp ezen kezdene töprengeni, amikor egy vágást kikerülve a fickó hátra ugrik és jól látható módon, megint készül valamire. Amikor legutóbb hasonlóan cselekedett a kardja kétszer akkora lett, már pedig ha megint megnöveli a penge méretét, akkor itt bizony mit sem ér a tervezés. Feszült pillanatok következtek miközben ugrásra kész idegekkel felvett egy védelmi pozíciót. Tekintetét egy pillanatra se vette le férfiról, aki láthatóan nagyon koncentrált. A kérdés már csak az volt vajon miért nem támadta meg, míg ellenfele nem tett semmi? Yuu nem volt a fair play embere, mert tudta, hogy ha nem használ mocskos trükköket, azaz életébe is kerülhet. Ám most, bár mindketten beleadtak mindent, és fiatal barátunk szívesen megvagdosta volna kicsit a kapitányt, mégis csak egy „barátságos” párbaj keretei között vívtak. Viszont a türelmi idő véget ért. A férfi kardjának pengéjén őrült módjára kezdett cikázni a soha el nem tűnő elektromosság. A feszültség nem csak a fegyveren de a felspécizett katanával szemben álló fiatalon is úrrá lett.
~ Azt a jó… Egy találat és végem van. Ki hitte volna, hogy mindent bevet ellenem, és még így is lehet, hogy itt nem ér véget a vicces kis móka tára. Most adjam itt fel? Nem kéne elvégre, mégse vérre menő harcot vívunk. Na meg azt se kell megemlítenem, hogy nem ölhet meg. Mara tartozik nekem és küldetést is adott a számomra. Felkutatni a nagy Kenshiro klán tagjait. Bár ha olyan nagyok nem tűntek volna el ilyen könnyedén. Már legalábbis erre következtetek abból, amit az öreg mesélt. Elméletileg a mi családunk is leszármazott, amiről nem tudom, hogy igaz e vagy sem de álnévnek megteszi, amíg utazok. Sose voltam jó abban, hogy kamu dolgokat találjak ki, már pedig ha ellenőriznek, nem volna jó a tudtukra hozni, hogy bocsi én vagyok Shiba Akisame és levágtam pár embert a Hó országában. Tuti kinyírnának. Nem lenne utolsó szempont új álnevemet se elfelejteni. Most viszont koncentráljunk a problémára. A kardjának hatótávolsága akkora, mint az enyémnek viszont ő ehhez még adagolt némi villám elemű chakrát, ami még jobban megnehezíti a dolgot. Ha a kardommal akarom kivédeni, itt helyben megsüt, ha a nélkül, akkor talán kevésbé. Hmm… miért is ne!? ~
Az örök akrobata kardvívónak ismét egy veszélyes, szokatlan ám talán éppen ettől hatásos terv jutott az eszébe. Ha lett volna nála egy rejtett kunai vagy bármilyen kés, talán jobban képes lenne kivitelezni a tervet, de mindenki érje be azzal, amilye van.
Halálfélelem nélkül kezdett rohanni a férfi felé ügyelve arra, hogy elkerülje a villámló fémdarabot majd egy látszólag értelmetlen cselekedettel, megzavarja a férfit. Ez a cselekedet nem volt más, mint egy nagy ugrás. Mint mindig most se hagyott ellenfelének időt arra, hogy felocsúdjon, mert kardját rögtön a talpig feketébe öltözött kapitány irányába dobta. Látszólag őrültség megszabadulni egyetlen fegyverünktől de ő már hozzászokott az ilyen taktikákhoz. Remélvén, hogy a férfi elugrik a fegyver elől a föld ágyazódott disznóölő markolatát ugródeszkának használva, lövi ki magát, hogy leterítse áldozatát. Nem volt egy nagy terv, de a pontosság és a gyorsaság volt a mérvadó, melyben hősünk nem szenvedett hiányt elvégre nem egyszer hajította el a fegyverét csak úgy élvezetből vagy éppen más okból. Na persze ilyenkor mindig volt nála plusz egy-két penge, amivel támadhatott is miután az egyiktől megszabadult. Itt viszont csak ez a nagy fémdarab volt nála, ami tényleg felveti egy kisebb penge beszerzésének gondolatát. Elvégre leteríteni az áldozatot egy dolog, na de utána mi van.? De ezt most később, egyelőre a hajmeresztő és légből kapott ötlet kivitelezésén a sor.

Uchiha Itachi Vas. 23 Dec. 2012 - 17:36

Ahogy a kapitány felé dobod a kardot egy pillanatra mintha megfagyna körülöttetek a levegő. Még a néző sereg is elfelejt levegőt venni. Sok mindent kinézett belőled ellenfeled, de ezt biztosan nem, hogy neki rohansz és, hogy még a fegyveredtől is megszabadulsz. Amint a disznóölő hasította a levegőt és megközelítette az ellent az őrület szikrája csillant a szemedben amitől a kapitány hátra ugrott pont ahogy tervezted. És ekkor csúszott apró hiba a számításodba. A férfi nem ugrott olyan sokat hátra mint gondoltad hanem nagyjából másfél méter után földet ért és kicsit még csúszott hátra a befagyott talajon majd villámló kardjával hárította a pengédet.
Menthetetlenül zuhantál lefelé, tested engedelmeskedett a gravitáció hívó szavának. Fegyvered beleállt a földbe ám a kapitány kardja még mindig hozzáért ezért izzott a feszültségtől. Egy pillanatra átfutott az agyadon, hogy itt most vége és eddig tartott nagy kalandod, ám amikor odaértél a 'dobbantóra' érdekes módon csak egy kis bizsergést éreztél a lábadon semmi komoly. Izombénulás helyett pedig kihasználtad ellenfeled közelségét és meglepettségét és olyan erővel rúgtad fejbe, hogy legalább három métert repült mielőtt földet ért. A kardja beleállt a földbe és egyből vissza zsugorodott eredeti méretére és megszűnt benne a pulzálás.
Ezek szerint közvetlen fognia kell a kardot, hogy hatásosak legyenek a technikái. Kábultan tápászkodott fel a földről számodra pedig itt az alkalom, hogy befejezd ezt a harcot.

// Elnézést a késésért! //

**Kenshiro Yuu** Csüt. 17 Jan. 2013 - 20:15

A spontán használt, ám korántsem megszokott taktikája, ismét beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A kard melytől nem pusztán megszabadult, hanem célba is dobott vele, mint valami halálos dárda tépett át a levegőn és csapódott a földbe a tőle telhető legnagyobb pusztítást véghez víve. Ami lássuk be nem volt nagy, de éppen elég zavaró volt a súlyos fémdarab, hogy megzavarja ellenfelét és ezáltal Yuu könnyedén útjára bocsássa a kapitányt. Bár ilyen könnyű lenne minden. Tény és való ezen események megtörténtek, viszont őrült barátunknak kijutott a sokkoló érzésből noha csak egész visszafogott formában. Így hát semmi se akadályozta meg abban, hogy kirántsa a kardját a földből és folytassa a harcot, mintha mi se történt volna. Hogy is ne. A hatalmas lószelő visszakerült a háta mögé, ahol a szíjak kissé feljajdultak a súlytól, de összességében kitartottak.
- Vesztettél és ezt jobb ha belátod, akár tetszik, akár nem. Részemről nem látom értelmét a harc folytatásának.
Yuu bár fáradt, még bőven akad ereje, hogy szemtől szemben befejezze a harcot, kivéve persze ha megint az elektromossággal feltöltött pengét kéne kerülgetnie. Na azt már nem. Jó ez így ahogy van. Már pedig maradjon is így amíg egy oldalon állnak vagy nem jut ki innen élve, ideiglenes szövetségesei barlangjából.

Ajánlott tartalom