Re: Disutori no Sato

**Shunsui** Hétf. Jan. 06 2020, 14:10

Madara

Shunsui ajtóstól rontott a házba... vagyis inkább a raktárba. Amint belépett az épületbe és meglátta a benn lévő embereket, elgondolkozott. Csak ekkor gondolta igazán végig,, mit is csinált az előbb és, hogy annak mik lehetnek a következményei.
~ Lehet elhamarkodottan cselekedtem! ~ nyugtázta magában ~ Hamarabb léptem, mint hogy végiggondoltam volna, miként kellet volna cselekednem. Az a két tucat ember, kik épp őt nézték ráébresztette, miszerint nagyon nem úgy kellett volna bejutnia. Hibázott. Ám ezen ballépés, a tapasztalatlanságának is betudható volt. Elég régóta volt már teljes jogú ninja, ám nem sok olyan tapasztalattal rendelkezett, amit a hasonló helyzetekben fel tudna használni. Nem rendelkezett olyan tapasztalatokkal, mert nem volt rá lehetősége megszerezni. Konoha-ban nem volt csapatban beosztva, mindig egy másik, összeszokott csapathoz rakták erősítés gyanánt. Ha nem kiegészítő ember volt, akkor csak olyan küldetéseket kapott, amiket nem igazán lehetett mondani, hogy komolyak. Csomagok cipelése, kevésbé fontos emberek kísérete... ezeket a feladatokat kapta főleg.
~ Vártak ránk! ~ ezt abból állapította meg, hogy meghallotta az egyik benn lévő szavait. ~ Szóval a Főnök? Jó helyen járunk, most már egész biztos.
Ha már hibázott Shunsui gyorsan próbálta korrigálni a kialakult helyzetet. Azonnal felmérte a terepet és az ellenfeleit. A kéttucatnyi ember között volt pár, aki elég illuminált állapotban voltak. A benn tartózkodó férfiak sem tétlenkedtek, miután Ők is végignéztek a raktárba berontó Shunsui-on. Felfegyverkeztek és körbevették a vörös hajú férfit. A kezdő lépést a benn lévők közül az egyik tette meg. Előrelendült és egy komoly sérülést okozó csapást szándékozott bevinni a kezében lévő fémdarabbal az Otogakurei ninjának. Shunsui kicsit nagyobb terpeszbe helyezkedett el és a súlypontját is lejjebb vitte, így várta a férfit csapását. Jött is az, nem kérette magát. Shunsui eltervezte, miként fogja hárítani a támadást. Az időzítése megfelelő volt, nyitott tenyerével pont sikerült elkapnia a fegyvert tartó kezet, ezzel megállítva a rohamot. Szinte a megragadás pillanatában a másik kezével megragadta a munkás csuklóját, fél térdre ereszkedett, és miközben húzta maga felé, vállát elég keményen a gyomrába mélyesztette. Ezzel azonban nem fejezte be a mozdulatsort, Shunsui kihasználta az ellenfele lendületét és átdobta magán a munkást. Direkt még hozzáadott egy kis lökést és úgy célozta a dobását, hogy a levegőbe megfordult férfi, legalább két másik társába csapódjon bele és juttassa őket a földre.
~ Három megvan... ~ nézett körül ~ maradt még sok! A vörös hajú férfi tette néhány másodpercre megállásra késztette a munkásokat. Meglepődtek. Ezen reakció azonban nem tartott túl soká és már Shunsui-nak muszáj volt kerülni a méretes kalapácsokat, csavarkulcsokat, feszítővasakat és láncokat, mikkel felfegyverkeztek a munkások. Két feszítővas elöl kitért, majd elkapva egy csavarkulcsot tartó kezet, védett ki egy másik kalapácsot. Munkásemberek lévén, volt erő a támadásaikban. Ez azonban kevésnek bizonyult egy olyan személy ellen, aki már régóta űzte a pusztakezes harcművészezett s kinek már-már emberfeletti fizikai ereje volt. Reflexei sokkal jobbak voltak, ennél fogva, mikor elkerült egy csavarkulcsot, gyorsan ellencsapást tudott kivételezni és gyomorszájon tudta vágni azt. A fegyverét kiejtve a fájdalomtól kapott a hasához, görnyedt össze s terült el a földön. Közben szaltózott egyet hátra és egy kalapácsot rúgott ki egy másik férfi kezei közül. Az Otogakurei ninja meg sem állt, jó erősen orrba vágta a fegyverét vesztett munkást, közben a leeső eszközt elkapta, ám azon nyomban el is dobta az egyik másik ember felé, kit váratlanul érte a felé tartó eszköz s ideje sem volt ellenlépéseket tenni.
~ Egymás után fogynak. Megint rámarkolt egy csukóra, majd annak tulaját maga elé rántotta. Pajzsként használta fel két ütés felfogására. A csapásoktól az ideiglenes pajzs ájultan esett össze. Ledöbbentek miután látták, hogy a saját csapásaik intézték ez az egyik társukat. Az csak tetézte a döbbenetet, hogy Shunsui az egyik pillanatról a másikra eltűnt a látóterükből. Az egyik mögé került, majd hátulról leütötte azt. A másik, ahogy megfordult rögtön szembetalálta magát a vörös hajú férfi öklével. Shunsui magabiztosan használta a Taijutsu képességeit. A férfi nyugodtan kijelenthette, miszerint a legtöbb vele egykorúnál sokkal jobb Taijutsu használó volt. Ez nem lehetett mondani meglepőnek, hisz egész fiatalon kezdett bele elsajátítani a közelharc minden apró fortélyát. Rengeteg időt szán rá, sokkal többet, mint az osztálytársai az Akadémián. Igaz a Ninjutsuk terén voltak elmaradási, talán több is a kelleténél. De hát nem volt mit tenni, a pusztakezes küzdelem jobban elvarázsolta, mint a többi más készségek.
~ Most, hogy Orochimaru keze alá kerültem esélyem lesz olyan magaslatokba jutni, amelyet el se tudok képzelni. Meg van erre az esélyem, mert a Fehér Kígyót nemhiába tekintik olyan veszélyesnek. ~ Shunsui hallott egyet s mást a volt Konohai legendáról ~ A veszélyessége viszont nagy gond... túlságosan is nagy. Vajon túl tudom élni azt, amire vállalkoztam? Ha nem halok meg, akkor be fogom tudni pótolni a lemaradásaimat, ez egész biztos! Az Otogakurei ninja rövid idő alatt elintézte a raktárban tartózkodó munkások felét. A legtöbben ájultan feküdtek össze vissza a bejárat közelében. A harc színterét nem akarta beljebb tolni az épületbe, ezért azt ajtó pár méteres körzetében maradt. Meggondolatlan berohanása után, végiggondolta miként cselekedjen.
- Fejezzék be az ellenállást és tegyék le a fegyvereiket! – utasította a munkásokat - Láthatják, hogy esélyük sincs ellenem. Ha megadják magukat, akkor rengeteg fájdalomtól kímélik meg magukat! – az utolsó mondatot már szinte ordította.

Uchiha Madara Szer. Jan. 15 2020, 15:02

Mintha egy bika rontott volna be egy papírdobozokkal teli raktárba, új repültek sorra a méretes alakok. Bár jó fizikummal rendelkező egyének voltak, a napokig tartó pakolások, és a kézitusa tudásukban alulmaradt munkások nem voltak képesek felvenni veled a harcot. Ugyan egy-egy kalapács és perdülő lánc meg-megütötte a hátad és a vállaid, sérüléseid képes volták kordában tartani. Amikor pedig szavaid hallatán sem álltak meg, úgy döntöttél , hogy az utolsó emberig elintézed a teljes bagázst. Jöttek azok, hiába látták társaikat a magasba repülni, hogy aztán fejjel érkezve beszakíthassanak jó néhány ládát. A kombinációid hatásosnak bizonyultak és meglehetősen gyorsnak, esélyük sem volt ellened. Az utolsó talpon maradt személy, persze néhány atyai pofon után végre kinyitotta a száját.
- Nekünk ehhez semmi közünk. Csak fizetett rakodók vagyunk. Itt van a városban...az összes láda. De... - ekkor elmosolyodott, legalábbis a szájából ömlő vértől ugyan nehezen kivehetően de vicsorogva nevetett... - A főnök mindjárt ideér és akkor szétrúgja a te seggedet is.
A fickót megütheted, eldobhatod, tehetsz, amit tettél az előző húszon akárhány személlyel, megtudtad, amit meg kellett. A veled érkező katonák remegő tekintettel léptek be a raktárajtón, miután a csihipuhi hangjai elnémultak, vagy te magad adtál rá parancsot.
- Azta... - mondta Youhei tátott szájjal.
- Maga aztán nem szórakozik. Otogakure elég kemény alakokat küldött mostanság. Előbb a Taichou, aztán maga. Mondja csak, ismeri Aiza Taichout? Szerintem tudnának miről beszélgetni. Na de... mit derített ki. Ugye kikérdezte legalább az egyiket, mielőtt kiütötte volna?
Válaszod után közel húsz percetek van, hogy átkutassátok a várost, ugyanis húsz perc múlva a kapuban felbukkan 6 férfi. A városban lehetnek máshol is rakodóemberek, nem ismeritek ellenségeitek pontos számát, így óvatosabban kell eljárnotok, illetve a harc során felszabaduló adrenalin kezdett kiveszni belőled, így a hátadat és vállaidat ért ütések is egyre jobban fájlalták helyüket.

**Shunsui** Pént. Jan. 17 2020, 17:35

Madara

Shunsui fenyegetése süket fülekre találtak. Nem ijedtek meg sem hagytak fel az ellenkezéssel, hiába látták, hogy milyen könnyen intézte el a vörös hajú férfi a társaikat.
- Szóval a nehezebb és sokkal fájdalmasabb utat választottatok! Számoljatok akkor a következményekkel! – azzal nekirontott a maradék munkásoknak. Eddig visszafogta magát a harcban, azonban attól a pillanattól kezdve nem tette. Dühöt érzett magában, amiért nem hallgattak a jó szóra s a rossz utat választották. - Nem finomkodok tovább! – szava végeztével a jobb kezén lévő súllyal megállította a feszítővasat s rögvest fejbe rúgta bal lábával a tartóját. A következőt egyszerűen mellkasba találta, amitől hátra repült. Az utána lévő sem járt jobban, az oldalt ért rúgás eltörte nem egy bordáját. Pusztító erővel rendelkezett a csapás, mert nem csak erő volt benne, hanem pont az alsó végtatján lévő súllyal találta el. A következő mozdulattal a két hozzá legközelebb tartózkodó szenvedte el. Megmarkolta mindkettőjüket, ezt követően forgás közben ellenkező irányba dobta el. Mindketten egyenest egy-egy ládába csapódtak. A munkáscsapat első fele sokkal jobban járt, mint a maradék. Nem szenvedtek el annyi fájdalmat, mint ők. Shunsui betartotta, amit mondott, nem kímélt senkit. A maradékot sokkal hamarabb intézte el. A harc hevében már az sem érdekelte, miszerint mit tőr el az ellenfele testében. a harc hevében figyelembe sem vette, a hátát ért ütéseket, miket a kalapácsok és láncok okoztak neki. Amikor már csak egy maradt talpon, ráeszmélt, hogy vissza kellene fognia magát. Információt még nem sikerült szereznie, és ha most elintézi őt is, akkor várnia kellesz, mire magához tud téríteni egyet. Rögtön lefegyverezte a férfit, s hogy biztos beszéljen, pár ütést és egy lábtőrést intézett neki.
- Azt mondta az egyikőtök, mikor betörtem az épületben, hogy a Főnökötök figyelmeztetett a jövetelünkre! – emelte magasba a férfit - Ki a Főnökötök és merre vannak a lopott ládák? – kezdett bele a vallatásba. A testi fenyítés meghozta az eredményt, dalolni kezdett. Elmondta, hogy csak egyszerű rakodó munkások és az ellopott dolgok a városban vannak, mind az összes. Azt is sikerült megtudnia, hogy a Főnökük hamarosan megérkezik.
- Hol vannak a ládák? – faggatózott tovább, ám a férfi nem válaszolt. Shunusi megmarkolta az egyik csuklóját és csavart egyet rajta. - Azt kérdeztem merre vannak! – ordított rá dűlősen. Ezek után sem válaszolt.
- Azt majd meglátjuk! Oh... bocsánat helyesbítek, majd Én meglátom, mert Te biztos nem fogod! – utolsó szava után a falnak hajította a kikérdezett munkást. Csönd telepedett az épületre. A kísérete csak ekkor lépett be.
- Nem ismerek semmilyen Aiza nevezetű férfit – válaszolt Youhei kérdésére.
~ Hogy is ismerhetnék, hisz csak nemrég csatlakoztam Otogakure-hoz. Ezt pedig nem muszáj tudniuk.
- Igen, megtudtam pár dolgot. – mesélte el, azt, amit sikerült megtudnia - Az ellopott ládák itt vannak valahol a városban. Azt már nem árulta el, hogy pontosan merre, azt viszont igen, miszerint a Főnökük nemsokára megérkezik. Még mielőtt ideér, addig átkutatjuk a várost! Nem tudhatjuk nincsenek-e mások is, ezért legyenek óvatosak. Értették! – megvárta a válaszukat, vagy a kérdéseiket. - Jól van, oszolj! –azzal kisietett a raktárból és megkezdte a kutatást.
~ Lehettem volna óvatosabb egy kicsit, és akkor nem fájna most a hátam. Mikor elintézett mindenkit és kezdett megnyugodni, akkor érezte meg jobban a fájdalmat a testében.
Shunsui mielőtt túl messzire jutott volna, még kiegészítette nemrég elhangzott szavait. Beszéde közben is járt az agytekervényei és próbálta megfelelőképp elemezni a helyzetét, s ahhoz mérten megfelelő utasításokat adni.
- Próbáljanak minél gyorsabbak lenni, nehogy akkor érjenek ide, még mi szanaszét vagyunk a városban. Legyenek gyorsak, alaposak és ugyanakkor éberek. Amint végeztek rögtön jöjjenek vissza ide, fel kell készülnünk a főkolompos érkezésére! – fűzte hozzá - És még valami... Ha találnának köteleket, hozzák el ide, meg fogjuk kötözni a benti embereket! – mutatott az épületre.
~ Majdnem nagy hibát követtem el azzal, hogy megosztottam az erőinket. ~ látta be ~ Még szerencse, hogy időben ráeszméltem erre! Akár rosszul járhattak volna azzal, ha akkor érnek oda, mikor ők magukban vannak.
~ Nem tűnik olyan nagynak ez az egész hely, így remélhetőleg hamar végzünk az átkutatásával és még lesz időnk eldönteni, miként fogadjuk a jövevényeket. A további teendőin morfondírozott, miközben megközelített egy épületet.
~ Ezt követően majd mit is tegyek? Mi következő lépés ilyen helyzetben? Shunsui csak most szembesült azzal, hogy bizonyos tekintettben Ő nem különb, mint egy frissen kikerült Genin az Akadémiáról.
~ Hiába már elég magas szintre fejlesztettem bizonyos képességeimet, a tapasztalat hiánya mennyire kiütközik ilyenkor. Ez is bizonyítja, hogy nem lehet mindenre puszta erővel megoldást találni. A vörös hajú ninjának már lettek ötletei, hogy miként cselekedjen a helyzetben. Először is nem várhatták ölbe tett kézzel a tolvajok Főnökét. Megfelelő fogadtatást kell biztosítani nekik. Az lenne a legjobb, ha csapdákat tudnának állítani. Shunsui tudta magáról, hogy ebben nem igazán jó, remélte hátha akad a többiek között olyan, aki tapasztaltabb és elég jó benne. Ha viszont nincs egy se, hát akkor úgy jártak. Egy lehetőséggel és előnnyel kevesebbe lenne. Azt is tudta, hogy nem egy kupacban várják az érkezőket, a megfelelő helyeken megbújva előnyt szerezhetnek majd. Időközben sikerült valamennyi kötelet sikerült találnia s eljutnia a város széléig, így visszaindult. Első dolga volt minél többet megkötözni és kipeckelni a szájukat. A raktárban is talált még kötözésre alkalmas anyagot, ennélfogva még többet tudott mozgásképtelenné tenni. Az épület egy eldugottabb részéhez pakolta a megkötözötteket, majd a raktár tetejére felmászva végignézett a környéken. Próbálta felmérni a terepet és kitalálni az, hogy hol lenne érdemes elbujtatnia az embereit.
- Nem vagyunk azzal se tisztában, miszerint a tolvajok Vezetője mekkora kísérettel jön vagy, hogy milyen képzettek lehetnek. Ha egy nagyobb létszámmal jön, akkor az akár gond lehet, ám az sem jó, ha egy kisebb, ám képzett emberek csoportjával. – vakarta vörös üstökét és mered a házakra.
Amint visszatértek az emberei és esetleg hoztak köteleket, akkor a maradékot is megkötözik, és a többiekhez viszik.
- Valaki maguk közül jártas a csapdák állításában? – tette fel a kérdést és várta a választ. Ha esetleg akadt köztük valaki, akkor utasítja, hogy állítson pára és még segítséget is ad mellé, Majd némi idő elteltével megkérdezi hol és milyen csapdát állítottak fel. Nem ártott tudniuk, mert nehogy a saját kelepcéjükbe sétáljanak majd bele, ha úgy hozza az alkalom. Ha esetleg senki sincs, akkor megmutatja, hogy ki hol rejtőzzön el és várakozzon addig, míg megérkeznek s nem kapnak jelet Shunsui-tól a mozgásra. A raktár körüli épületekbe osztotta be az Otogakurei-eket, mivel valószínűleg oda fognak menni. Eddig tervezett. Azt viszont nem tudta, hogy ezek után miképp lépjen majd.
~ Pocsék egy shogi játékos lennék! ~ mosolyodott el kissé, miközben ő is elbujt. A többiekkel ellentétben Shunsui a raktárban rejtőzött el és ott várta az érkezőket.

Uchiha Madara Pént. Ápr. 03 2020, 10:22

Miután megtudtad, amit meg kellett, csapatvezetőhöz mérten elkezdted felmérni a helyzetet. Még mindig több volt a kérdés, mint a válaszok, amelyeket összegyűjthettél eddig. Egy biztos, nem maradhatott sok időtök, amíg meg nem érkezik a főnök. De vajon ki lehetett ez a főnök? S amikor visszaér, vajon kivel az oldalán fog belépni? Akinek ilyen tökös emberei vannak, biztos, hogy nem egyedül jár, s hogy kihívta a tiszteletét már, ha ekkora melákok nem akarnak köpni.
Miután szétszóródtatok, hogy a ládák és egyéb eszközök után kutassatok, megkezdődött a hajsza. A hajsza az idő ellen. Szerencsére a gyors gondolkozásnak, tudattad magaddal, hogy bőven hagytál elvarratlan szálat magad mögött, így kötözőanyagokat, köteleket, s egyéb eszközöket kerestél, amellyel a kiütött rakodókat végleg ártalmatlaníthattad. Talán egyszerűbb lett volna elvágni a torkukat, de ezek szerint nem való az efféle sport hozzád. Nem is szükséges mindenkinek hidegvérű gyilkológépnek lennie. A környező épületekben találtál a szükségleteidhez megfelelő eszközöket, így visszatérve az előző épületbe, megkötözhetted mindazon alakot, akik még mindig ájultan hevertek szanaszét a termen belül. Miután végeztél ezzel, s elindultál volna, hogy az embereid után indulhass, ablaküveg csörrenésének zaja törte meg az éjszakai csendet.
Amennyiben a hang irányába sietnél, egy nagyobb épület, nyitott ajtajáig jutnál, ahol meglátod a törött ablakot, melynek épen maradt részét sötét anyag teríti be, eltakarva ezzel a bentről kiszűrődő fényt. De vajon miért törhetett be? Ha beljebb lépsz, egy hatalmas testű alakot vélsz felfedezni, neked háttal áll, méghozzá elég közel a falhoz. Az idegennek, ugyan először nem látod, egy penge lóg ki a hátából, mely némi mozgatásra fénylik a benn pislákoló fáklya lángjában, majd ahogy elhagyja a penge a testet, Youheit veszed észre, ahogy remegő testtel a falnak feszül. Két kezében erősen markolja testőri katanaját, melynek pengéjéről végigcsúszott az ismeretlen alak, majd holtan elterült a földre. Youhei izzadt és remegett. Egy másik alakot is felfedezhetsz, aki a törött ablak mellett fekszik, feje a darabos üvegszilánkok között heverve.
- A...a...azt hiszem...tiszta most már, uram!
A kis fogadószerűség valóban üressé vált, s mindaddig csöndes volt, míg meg nem jelent a csapat harmadik tagja.
- Shunsui-sama. Megtaláltam a ládákat. Azonban...társaságunk van. A kapuba most ért be a főnk. Hat embert számoltam, mindegyikük megtermett férfi. Éppen, hogy el tudtam osonni az egyik épület mellett. El tudtam helyezni egy csapdát, még a fogadó környékén, ahova először belépett. Érdeklődött, értünk e hozzá Nos én régen az apámmal jártam szarvasokra vadászni, és mutatott egy-két trükköt...
- A lényeget, ember. - szólt rá Youhei a beosztottjára.
- Egy egyszerűbb csapdát állítottam, ami ugyan nem lesz elég egyik majomnak sem, de ha bemennek a fogadóba, egy ideig ott maradnak, amíg ki nem törik magukat.
- Szép munka volt, katona. Nos, uram? Úgy tűnik, ha a csapat betér a fogadóba, nyertünk némi időt, s sarokba szoríthatjuk őket.

//A jutalmat a kaland végén fogom megadni//

**Shunsui** Szomb. Aug. 08 2020, 13:55

Madara

Shunsui azt tervezte, hogy majd megbújik és kivárja az érkezőket. Üveg csörrenésének zaja azonban megváltoztatta a szándékát. Az éjszaka csendjében jól lehetett hallani, miként valahol ablakot törtek.
~ Ki okozhatta a zajt? ~ kérdezte magától s a hang irányába rohant ~ Maradt volna még valaki, vagy már megérkeztek! Egy méretes épületnél találta meg a hang forrását, a kitört ablakot. Nem tétovázott, ám nem is kapkodta el úgy, mint azt nemrég tette. Óvatosan lépett be. Először csak belesett az ajtón és körülnézett, csak utána lépte át az ajtót. Néhány lépést távolodott el, mikor észrevett egy melákot háttal felé, elég közel az épület falához. tett még néhány lépést és akkor látta meg a fáklya fényében megcsillanó pengét. Youhei fegyvere volt, ö ott támaszkodott a falnak és remegett.
~ Nehéz küzdelembe lehetett része. Számára egy ekkora ellenfelet elintézni teljesítménynek számít. A vörös hajú férfi részben fel tudta mérni a vele tartottak erőnlétét. Persze ez nem mutatta a valódi képességüket, ám mivel ők nem kaptak ninja képzést és samurájt sem, nem lehettek túl erősek. ~ Egy ekkora ellenfelet... sőt még egy másikat sikerül megölnie. Ez mutatja, hogy mégsem olyan gyenge. A másik férfi holtestét az ablaknál látta meg, az ő feje törte be az ablakot. Ez okozta az ő vesztét is és nemcsak az ablakét.
- Igen, tiszta! – nyugtázta, miközben körbeforgatta a fejét. Talán egy fogadó lehetett vagy valami olyasmi, ezt szűrte le a látottakból.
~ Jó lenne még azelőtt megtalálni az összes ellopott ládát, hogy a vendégek megérkeznének. Shunsui nyugtalan volt, túl sok minden múlott a sikerén. A rengeteg ismeretlen részlet nem hagyta nyugodni. A „Főnök” személye, vajon hány emberrel fog jönni, vajon milyen erősek lehetnek. Azon is járt az agytekervényei, hogy mennyi emberrel kellesz végeznie. Ha lehetett eddig úgy próbálta megoldani a harcait, miképp egyetlen egy életet se vegyen el. Csak a nagyon végső esetben folyamodott arra. Épp ezen ok végett választotta a nehezebb megoldást és kötöztette meg a munkásokat. Tudta jól, hogy ha elvágta volna torkukat, akkor az kevésbé lett volna fáradságos, mint az a megoldás a kötelekkel.
Percekkel később Shunsui érkezését követően a csapatuk egy másik tagja rohant be az építménybe és adta a tudtukra, miszerint meglelték a ládákat.
~ Ez jó hír! ~ örült meg a hallottaknak, ám nem sokáig tarthatott a jó kedve, mert a következő szavai lelombozták a ninját. A várva várt vendégek is megérkeztek, mégpedig heten. Az egyik lehetett a „Főnök” a másik hat megtermett meg a testőrei. Egy csapdát sikerült neki még időben elkészíteni, mégpedig a fogadó körül. Nem állított fel egy bonyolultat, azonban az állítása szerint némi időt tudnak vele nyerni. ~ Egy is több mint a semmi. Jól jött most az, hogy tanult valamit az apjától.
- Most akkor kivárunk és megnézzük, miként fognak cselekedni. – utasította őket. Shunsui odament a betört fejű halotthoz és a helyiség egy eldugottabb helyére vitte. A másikkal ugyanígy tett.

Uchiha Madara Kedd Szept. 08 2020, 10:53

A katona jelentése megkönnyíthette helyzetetek, s az általa összeeszkábált csapda talán tényleg lelassíthatja az érkező ellenségeiteket annyira, hogy felkészülhessetek. A fekvő testek eltakarítása jó ötletnek tűnt, ám úgy tűnt, a főnök és delegációja nem erre a helyre tartott.
Ha megközelítettétek az említett helyiséget, nagyobb csattanás hangja rázhatta meg fületeket. A főnök és két másik társa a fogadóban ragadt, azonban a megmaradt testőrei kiszorultak onnan. Egy gyorsabb, erőteljesebb támadással hamar kiüthetitek a már megszokott, tagbaszakadt munkásokat. Ha jól szemügyre veszed, néhány láda dőlt az ajtóba a másik oldalról, melyek elzárták azokat, akik beléptek.
Miután a kinn rekedt munkásokkal végeztetek, hangos nevetést hallhattatok, egyenest a fogadóból.
- Azt hiszitek, bárki megállíthatja Sanarot? Ostobák. Feltörlöm veletek a falu padlóját. - a mély hang, mely kiszűrődött, nem volt elkeseredett. Vidámnak tűnt, pontosabban magabiztosnak. Rémisztően magabiztosnak.
Hatalmas robbanást rázta meg a környéket, mikor a fogadó fala szó szerint berobbant. A kirepülő fadarabok és téglák több sebet ejtettek rajtad, Youheit és másik társatokat is a padlóra küldték. Mikor a füst tovaszállt, egy megtermett fickó állt a falban tátongó lukban. A fickó kilépett az épületből, majd miközben kezeit törölte le, körbetekintett.
- Ki a fasz vagy, te kis vörös? - nézett egyenest rád. Leszűrte igen csak hamar, hogy te vezetheted a mentőakciót, s neked köszönheti a váratlan meglepetést. - Otogakure ideküldött egy taknyost, hogy elkapja Sanarot? A fejedet itt hagyom a Kígyónak, hátha megérti majd. Erősnek tűnsz, kölyök. De fel sem érhet az erőmmel a tied. Na, mutasd mit tudsz, otoi kutya.

A végjátékba érve, egy hosszú, részletes leírást szeretnék kérni tőled a harcról. A kimenetelében győzedelmeskedhetsz, azonban komoly sérülések árán. A férfi igen csak erős és gyors, ő rendes shinobi kiképzést kapott, és a taijutsu, azon belül is a Gouwan stílusra épített. Egy szép, hosszadalmas kézitusát szeretnék olvasni, amelyben találok majd kreatív megmozdulásokat és ötleteléseket. A férfi nagyobbat üt nálad, így szemtúől szemben nem biztos, hogy egyhamar legyűröd.

**Shunsui** Hétf. Feb. 08 2021, 21:48

Madara

A fickó lépett hamarabb. Shunsui nem gondolt ilyen gyors reakcióra az ellenfelétől. Arra számított, hogy hamarosan lépni fog s ő intézi az első támadást, nem arra, hogy ennyire gyors. Az öklöt már csak akkor érzékelte, mielőtt elérhette volna. Annyi ideje volt még, miszerint az ököl elé kapja a kezét némi védelmet biztosítva ezzel magának. Ám ez nem sokat segített, az ütéstől több métert repült egyenest az egyik közelben lévő ház falának a tövéig. Shunsui a vállát és nyakát fájlalva tápászkodott fel, majd nézett vissza oda, ahol még nemrégiben állt.
~ A francba, nem semmi ereje van az ipsének! ~ nézet az őt méregető férfira. Mosolygott, idegesítően mosolygott. ~ Ha lett volna időm kitérni, akkor most nem kéne bámulnom azt a nagyképű pofáját. Mindegy, van fontosabb dolgom is, mint felidegesítsem magam. ~ nem mint ha ez olyan könnyű lett volna egy küzdelem közepette bárkinek is ~ Ez a férfi erős és gyors. Nagyon is erős, ha engem képes volt egyetlen ütéssel, ilyen messzire repítenie. Shunsui nem volt épp könnyű, a száz kilót lazán elérte és ez csak az izom volt, mi testét borította. Ezzel már nevezhették nehézsúlyú ellenfélnek, azonban edzésként még több száz kilós súlyt cipelt magán. Ha valaki öt ezek mellett el tudja repíteni, akkor bőven mondhatják arra, hogy emberfeletti fizikai erővel rendelkezett. ~ Mostanság nem találkoztam olyannal, aki ennyire kemény lett volna! ~ futott át az agyán, ám nem sok ideje volt mélázni, a férfi újból neki ugrott. A vörös hajú férfi immár felkészülve várta. Számított a csapásra, azonban még emellett sem tudott kitérni előle, muszáj volt védekeznie. Minden erejét latba vetve próbált beleállni a csapásokba, hogy megakadályozza az újbóli elrepülést. Megfeszítette minden egyes izmát úgy védekezett. Pusztító erejű ütéseket és rúgásokat mért Shunsui-ra az ellenfele. Az Otogakurei ninja biztos volt benne, hogy valamelyik csontja megrepedt az elemi erejű támadásoktól.
~ Ez nem mehet ily módon tovább! Veszíteni fogok, ha tovább folytatom a küzdelmet. Nem fogok tudni sokáig védekezni, támadnom kellesz. ~ ugrott hátra kettőt, hogy távolságot teremtsen maga és az ellenfele között. ~ Nem küzdhetek a jelenlegi formámban, teljes erőmet latba fogom vetni, ha le akarom győzni. Shunsui olyat tett, amit csak igen ritkán szokott... levette magáról a súlyokat. Megszabadította magát a „láncaitól”, mik visszafogták az erejét. Először lábait szabadította fel az erejét elnyomó súlyos tárgyaktól, majd a kezeit és őket követte a felsőteste. Amint felszabadult, rögtön támadott. Ki akarta használni azt, miszerint ellenfele azt gondolja látta mire képes ő és ekképp meg fogja tudni lepni. Tényleg meglepte a vörös hajú férfi sebessége, nem tudta hárítani az ütését, mit az arcára mért. Elég erőt vitt be ahhoz, hogy ő is el tudja repíteni a vele szemben álló férfit. Szán szándékkal az arcát támadta, komoly sérülést akart okozni neki. Egyszeri alkalomnál nem több, mikor képes volt így meglepnie, innentől kezdve számítani fog rá és alkalmazkodni fog a megnövekedett sebességhez s erejéhez. Shunsui remélte a fejét ért sérülés befolyásolni fogja a küzdelmük hátralévő részében a férfit. Kételkedett abban, miszerint egy ütéssel el tudta intézni a vele szemben állót.
- Csak ennyi? – szólt oda és elkezdett felé futni. Shunsui meg szerette volna előzni a felé tartó férfit s elrugaszkodva egy ütéssel célozta meg. Az alak azonban kitért előle és a keze mellett elhaladva Shunsui fejét célozta meg a kezével. A vörös hajú férfi gyorsan a másik kezét tartotta oda az ütés irányába. Épphogy sikerült neki, ám alig tudta megtartani ellenfele öklét, mely oly’ erősnek bizonyult, ami hátralökte két lépést. Alig ért földet, mikor megint látta a felé tartó öklöt. Ezen csapást két kézzel állította meg s nem egyel. Még ebben a helyzetben is egész teste remegett a kifejtett erőfeszítéstől, ahogy a kéz egyre közelebb ért a testéhez. Erőt vett magán Shunsui és eltaszította a kart. Az ellenfele ereje majdnem megtörte Őt. Annak ellenére, miszerint levédte az előző próbálkozást, a következővel nem bírt. A teste nem reagált időben, az előző megterhelés miatt, az ököl becsapódott az arcába. Megszédült és elkezdett eldőlni, homályosan látta még, miképp a férfi megemeli a lábát és érzett egy elemi erejű fájdalmat a mellkasában. Lábai elhagyták a szilárd talajt, a levegőbe került. Shunsui elvesztette az eszméletét, csak a fájdalomra ébred, mit a hátában érzett, mikor talajt fogott nyolc méterrel távolabb. Még időben nyerte vissza eszméletét, mert egy láb majdnem belepasszírozta a földbe. Arra volt csak ideje, hogy oldalra guruljon. Érezte a felszakadt föld darabokat, mik a láb becsapódása után repültek repesz módjára szanaszét.
Shunsui hiába próbálkozott, az alak könnyedén tartoztatta fel az újabb csapásait.
- Ennél több erőt nem tudsz belevinni az ütésekbe? – kérdezte és megvető mozdulattal söpörte félre Shunui öklét. Az Otogakurei férfi hátralépett és ismét felvette a megszokott alapállását. Mélyeket lélegzett, gyorsan összeszedte magát, és újra nekitámadt. Az ösztöneire bízta az irányítást, evégett valamennyivel gyorsabban tudott reagálni az izmai. Ellenfele feje felé rúgott, majd gyorsan leguggolt és egy lábsöpréssel próbálta elbuktatni. A férfi hátrahajolt a rúgás elől, majd a lábát felemelve kerülte el a következő mozdulatot. Shunsui számított ere és gyorsan a levegőbe szökkent. Zuhanás közben nyújtott lábbal, a sarkával akarta leteríteni. A támadás ezúttal se bizonyult elég gyorsnak. A férfi eltáncolt a zuhanó ninja elől s amint az földet ért, egy kemény forgó rúgással oldalba rúgta. Az erőteljes találattól minden levegő kiszorult Shunsui tüdejéből, ebben a küzdelembe már sokadszorra.
Ahogy az idő haladt előre s egyre több sérülést szerzett, olyan érzés ébredt fel benne, ami még hasonló helyzetben sosem. A düh egyre hevesebben kezdett lángolni benne. Ahányszor csak harcolt bárki ellen, lehetett bármennyire is rossz a helyzet sosem lett dühös.
~ Nem fogok tudni győzni... ahogy most próbálkozok, így biztos nem! ~ állapította meg. Már egyértelmű lett a számara, miszerint ha úgy folytatja tovább, mint eddig s nem változtat, nem győzedelmeskedhet. Shunsui márpedig győzni akart, jobban, mint eddig lefolytatott harcai során bármikor. Sikertelen támadásai egymás után csak még erősebb dühöt szült benne. Elhatározta változtat. Ellenfele újból kitért a rúgása elöl. Az Otogakurei férfi gyors mozdulattal ismét a lábát célozta a másik férfinak. Shunsui minden egyes mozdulata nem kevés kínnal járt, a rengeteg megrepedt és eltört csont véget. Csoda volt már az is, hogy mozogni tudott, mégis fittyet hányt rá. Ahogy azt gondolta nem tudta elbuktatni, ám ezzel nem adta fel, a lendületet ki használva tovább fordult s egy marék földet markolt fel, mit azon nyomba ellenfele arcába vágta. Ez meglepte a férfit, nem tudott ellenlépést tenni ellene. Shunsui izmai a pattanásig feszültek, miközben elrugaszkodott a földtől s térdel egyenest a tolvajok Főnökének arcába szállt.
~ Tovább, még tovább kell támadnom! ~ utasította magát és megint csak beletérdelt a férfi fejébe, azonban most nem szemből, hanem oldalról. A vörös hajú ninja ütései és rúgásai egymást követték egész addig, míg a betört orrú férfi válasz mozdulatai közül az egyik újfent a földre küldte. Shunsui rögtön talpra szökkent. Minden egyes talpra állása egyre nagyobb kínokkal járt. Megint homokot használt, azonban ellenfele gondolt erre és kezeivel védte az arcát a portól. Shunsui nem bánta, mert emiatt védtelenül hagyta a mellkasát, na meg a hasát. Ahol érte, ott egymás után mérte rá az erősebbnél erősebb ütéseket. Ellenfele kénytelené vált meghátrálni az Otogakurei elől, hogy képes legyen megtörni az elsöprő lendületet. Shunsui elmosolyodott. Elégedettséget érzet azért, mert meghátrálásra kényszerítette a nemrég még oly’ beképzelt férfit. A bandafőnök látta ezt és dühében rohamozta meg a ziháló, vérben és izzadtságban csatakos ninját.
~ Végre! Shunsui erre várt már jó rég óta. Lankadt az ellenfele figyelme a felindultsága végett. Az ütés, amit indított, volt az utolsó próbálkozása, Shunsui azt a jutsut használt, mit alig egy hónapja tanult meg Gensai-tól. A Nan Kaizou//Lágyító Módosulás-t használva megnyújtotta a karját s ráfonta az ellenére úgy, hogy a kézfejével megragadta az arcát. Ettől a ponttól már nem tudott szabadulni az Oto-i szorításából. A lendület továbbvitte a férfit, mit Shunsui meg sem próbált akadályozni, ellépett előle. Miközben elhaladt mellette a bal karjával rátekeredett a torkára, utána fojtogatni kezdte. Minden megmaradt erejét latba vetette, mert nem hibázhatott, ez a technika volt az ütőkártyája. A férfi kapálózott, mindent megtett azért, hogy szabaduljon a szorításból. Hosszú percekig tartott, mire az kiszenvedett. Voltak olyan pillanatok, mikor majdnem sikerült kijutnia, ám ekkor Shunsui még nagyobb erővel szorongatta meg a nyakát. A volt Konohai torkaszakadtából ordított, ahogy szép lassan kilehelte a szorításában lévő férfi a lelkét. A látása elhomályosodott, kis híján elvesztette az eszméletét, mire a kezei között meghalt az ellenfele. Halálát követően feloldotta a technikát és odébb gurult. Ennyire volt képes, nem volt ereje más mozgásra.

Ajánlott tartalom