Re: Disutori no Sato

**Kenshiro Yori** Csüt. Jún. 09 2016, 22:05

A szüntelenül szakadó eső cseppjei vígan játszottak a pályán kialakult tócsákban. Merész kamikaze mutatványokkal vetettek véget saját életüknek, hogy egybefonódhassanak társaikkal. Jó mókának tűnhetett, de nem sok ember érezné át, látná mind azt, ami itt történik a kiképző terepen. A két férfi körüli aurába a virgonc cseppek nem tehették be lábaikat, kitiltotta őket a technika fenntartója. Immár körötted minden csont száraz, furcsának is tűnhetett ez az egész, de hamar átadtad magad a megmérettetésnek. Kardodhoz és népedhez, családodhoz való fohászaiddal próbáltad enyhíteni kusza gondolataid áradatait. Olykor-olykor sikerült meglelned a belső békét, de a Koumachiki elvesztése és az összefüggések tomboló vihara kizökkentett harmóniádból. Folyamatosan ismételgetett szavaid az ország védelméért való küzdés, mint Okisha végül tényleg eljuttatott a békesség útjára. Magas vérmérsékleted alább hagyott, szeretteid és emlékeid kitisztították ködösnek látszó elméd s az első próbatételt a mestered által generált fájdalmak árán is legyőzted.
- Remek Aiza! Érzem, hogy egyre közelebb jársz az igaz bensőd feltárására, de talán bonyolultabb környezetben is sikerülni fog? Mutasd meg nekem hogy képes vagy rá, és bizonyíts a népednek Okisha szülötte! - Azzal a férfi újra ujjain keresztül, szabadjára engedi benned a chakráját és körbe járva ismételgeti a procedúrát, míg a fájdalom hatására is eltudod simítani gondolataidat.

//Megírhatod ismét egy hosszabb postba, hogy sikerül uralmad alá venni gondolataidat és folytonosságod fenntartod akárcsak a víz eleme maga. //

**Okisha Aiza** Csüt. Jún. 09 2016, 23:13

A fájdalom újra és újra végigfutott a chunnin testében, mintha ezernyi tű szúrna testébe mindegy egyes érintésnél. A férfi nem kegyelmezett a chunnin számára, ám ezt nem is várhatja el egy olyan, kinek a neve egyet jelent a Fehér Kígyó iránti hűséggel. Aiza mind ezidáig halkan mormolta nevét, biztatva ezzel magát, s csendesítve a folyamatosan felkavarodó chakrat. Kardjának markolatán ismét megfeszültek az ujjak, ahogy figyelme kezdett a fájdalom irányába koncentrálódni, elengedve ezzel a chakrakoncentrálást.
Aiza megmozgatta arcmimikáját, szájával arcának jobb oldalán grimaszolt, fogait összeszorította.
- Engem...nem lehet megtörni...Okisha vagyok. S nevem...örökké...szolgálni fogja a Fehér Kígyót. - mormolta a kelleténél hangosabban, miközben kardjának pengéje némiképp a földbe hatolt, feltörve a felszínt. Aiza a földbe szúrt eszköz markolatán támaszkodott, s megpróbálta kizárni a fájdalmat, mely oly keserűen kínozta őt. Lehunyta szemeit.

A fájdalom hullámai bejárták az egész testét. Ám más is volt még ott. Egy igen gyöngéd, lágy hullám, mely a fájdalomtól szinte láthatatlanná válik. Apró vonalai eltörpülnek a kínzó hullámok vaskos mérete mögött. Mégis...a chunnin érezte, hogy ott van. Ezt az apró hullámot próbálta meg Aiza meglovagolni chakrajával, és megpróbálni duzzasztani, amíg csak tudja. Az apró hullám vékonyka vonalait körbehálózta a chunnin chakraja, majd mintha magába szívott volna egy kisebb részét, duzzadni kezdett. Látványilag semmitmondó a változás, azonban az erőssége szinte kiemelkedni látszott két fájdalomhullám között. Aiza pozíciót váltott, s törökülésben foglalt helyet a földön, kardjának markolatát csupán egyik kezével szorította, balját a markolat és jobbjának tetejére helyezte, kényelmi állapotba. Lábait maga alá tűrve foglalt helyet, majd...megkörnyékezte ismételten az idegen hullámot, mely képes elnyomni a fájdalmat. S tán elsőre szinte lehetetlenségnek tűnt az egész, elérhetetlen volt a chunnin számára, most is érezte, az az apró hullám nem tűnt el benne. A hidegvér, a higgadtság, a nyugodalom, ez is a shinobi erénye. Meg kell tanulni leülni és várakozni. vagy talán már el is felejtette volna azt, amit a Fuuton felszabadításánál tanult? A könnyedség és a türelem. Mindig a megfelelő időpontban kell lépni, kapkodni, sietni lehetetlen, mert az egyenlő a kudarccal. Aiza egyre inkább kényelmesedett el a földön, miközben a férfi érintésére újabb fájdalomhullámok nyomtak el minden más érzést a testében. Egyet kivéve.
Az apró hullám egyre jobban duzzadt és növekedett a chakra hatására, s lüktető érzete kezdte a chakrahálózatát is befonni. A benne hullámzó erő lassú, kényelmes lüktetésbe kezdett, miközben a fájdalom meg megtörte azt. Ám Aiza nem adta fel. Még több chakrat próbált felszabadítani, melyet a lehető legbékésebb tempóban akarta keringetni testében. A benne lévő, idegen vibrálás egyre csak erősödött, ahogy teret nyert testében. A chunnin egyre inkább tudott koncentrálni arra a megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan érzésre, mely benne lüktetett. Mintha szét akarná belülről tépni. Akárcsak egy óceán, mely habzó hullámaival arra készülne, hogy elnyeli és megfullasztja a shinobit. A fájdalom érzete pedig csupán újabb korbácsütés volt.
Majd hirtelen minden megállt. Csak a lassú, ritmusra történő lüktetést érezte.
Mintha szelleme egy másik világba került volna, ahol a fizikai fájdalmak kívül esnek, s ahol nincs megbánás, szomorúság, keserűség...és fájdalom. Csupán az érzés. Az a megnyugtató, hullámzó érzés. Aiza arcán a ráncok teljesen kisimultak, ahogy fogainak erős szorítása is végleg felengedett. Orrán mély, lassú levegőt szívott be, míg végül, szinte teljesen sikerült chakraját egyenletes, nyugodalmas folyásban keringetnie, kiszorítva a fájdalmat. Érezte, ahogy az idegen érzést szinte azonnal elmossák a benne lévő hullámok, akárcsak a homokot a végtelen óceán sós vize. Érezte, ahogy hangulata lecsillapodott, s mintha tiszta fejjel nyitná ki szemeit.

**Kenshiro Yori** Szer. Jún. 15 2016, 20:44

A férfi chakrája akár egy idegen test hatott végig szervezeteden, és akár egy balul elsült műtétnél egész valód ellene próbált küzdeni. Benső energiáiddal próbáltad megzabolázni a vad hullámokat, olykor sikerülni látszott de a kínzó fájdalom nem akart múlni. Földbe szúrt pengéden pihentetett karodon tanítód és ideiglenes mestered elmosolyodott. Számára ez szimbolizálta az eltökéltségedet, a kitartást és a akarni vágyást, azt hogy innen egy tapodtat sem mozdulsz míg el nem éred célod. Tisztázod magaddal a származásod és a Fehér Kígyó iránti hűséged, akárcsak egy rettenthetetlen harcos, a katona ki él és hal elveivel mert ez jelenti igazán és ez tesz igazi Shinobivá. Nem kívánt, talán nem is mert közbeszólni meditációd alatt nehogy kizökkentsen a már-már sikerülni látszó erőfeszítésidből.

Egyre kisimuló arcodról a félszemű egyértelműen levonta a következtetést, készen állsz és legyűrted a lelked démonait. Egyé váltál a hullámokkal, magával ragadt a harmónia és végre kitekintettél a köréd emelkedő kőfalak mögül, körbenézve az eddig talán elzártnak hitt külvilágba hol az örök óceán békéje fogadta kisgyermekként tündöklő szemeid. Légzésed megnyugodott végül a nyugalom hullámai magukkal ragadtak és egyesültél a vízzel, mondhatni te magad lettél a mindent elsöprő áradat hátad mögött a vad orkánokkal a két elem közös pásztoraként.

Ahogy felnyitod szemeid mestered halk tapsolással áll előtted boldognak mondható mosollyal az arcán. Vígan bólogat majd karját nyújtja, hogy felsegítsen. Válladat óvó páncélodon jó nagyot paskol s szóra nyitja felívelő ajkait.

- Ez az a Okisha Aiza akihez jöttem. Gratulálok fiam, és használd bölcsen ezt a benső adottságot. Munkám ezzel véget ért, de ha a fellegek könnyei is úgy akarják, mi még találkozunk: Kapitány! - Fejezte be mondandóját majd hirtelen elfolyt a férfi egész teste és egy tócsát hagyott maga mögött. A felettetek gomolygó fellegek lassan szertefoszlottak és az eső is elállt hátrahagyva a az új remény szivárványát és Téged, a jövő reménységét.

//Remek játék volt és köszönöm a kitartó postokat. A második elemed az ellenőrző Staff tag elbírálása után felírhatod az adatlapodra. További hasonló kiemelkedő játékot és élvezetes időtöltést kívánok! Köszönöm még egyszer! Smile

//

Hidan Szer. Jún. 22 2016, 01:43

Tanulás ellenőrizve, érdekes kis történet volt ez Smile

A kalandban való előlépésed 20 chakrával gazdagodsz, az elem feloldásért pedig további 8-at Yori Mestertől. A technikát felírhatod, nemsokára jön poszt!

**Okisha Aiza** Hétf. Júl. 04 2016, 11:35

Aiza a tetőkön ugrálva közelítette meg barakkjának helyszínét. A sok edzés és kimerítő gyakorlások belőle is kivettek így az éjszakai műszak előtti órákban, így a csapatot sem fogja a kifulladásig dolgoztatni. A sötétedés, és az esti szél jóleső és nyugtató hatással frissítette őt, mondhatni, kiszellőztette a fejét.
Egy elegáns mozdulattal termett végül a laktanya bejáratában, s egy egyszerű porolást követően hátát kihúzta, kezeit háta mögött fogta össze, s katonás lépésekkel, megindult az épületek felé. A csapatnak bőven volt ideje kipihenni a délutáni járőrözést, s Koumachiki halála után talán még jobban összeszedik magukat, és figyelmüket teljes egészében a város védelmébe koncentrálják. Aiza egyre inkább érezte magáénak a csapatot, így egyre inkább érezte, itt nem csupán egy feladatot kell teljesítenie, hanem meg kell óvnia azokat, akik az ő fennhatósága alá esnek. Egy otogakurei tudja, hogy minden, ami az erejüket képviseli, mind azért van, hogy szolgálhassák a vezetőt.
Orrán mély levegőt szívott, melytől a mellvértje kitüremkedett, majd leeresztett.
- Viiigyázz! - szólta el magát, s némiképp elfordulva, kiállt az ajtóból, és lassú léptekkel kezdte el bevenni a területet, megtalálva azt a helyet, ahol bevárhatja a csapat tizenkilenc tagját.
Reményei, mely szerint a sorakozó a lehető leghamarabb kezdetét veheti, még mindig éltették őt, nem akarta a mai napon megdolgoztatni őket, hiszen az éjszaka hamarosan sötétségbe borítja ismét a falut, fel kell készülni az éjjeli őrségre.
A felsorakozottakat egyesével vizsgálja át, lassú léptekkel, szúrós tekintetével. Átvizsgálja mind a ruházat tisztaságát és gyűretlenségért, a fegyverek csillogását és élességét, valamint az egyéb szükséges eszközök meglétét és karbantartottságát. Reméli, hogy emberei kellő figyelmet fordítanak saját felszerelésükre, s rendszerességgel ápolják, amióta Aiza a faluba érkezett. Sokat fejlődtek már, de még mindig csupán az elején tartanak a tökéletes katonák cél elérésének útján. AZ Okisha család gyermeke azonban úgy tűnt, nagyobb optimizmussal tekintett saját helyzetére, mint ahogy azt mások érezték. Elvégre számára öröm volt szolgálni és küldetéseket végrehajtani, mindig többnek érezte ezáltal magát, méghozzá saját magára vetítve. Jobb akart lenni magánál, túl akart szárnyalni saját képességein, hiszen tudta, csak a legkiválóbbak érdemlik ki a Fehér kígyó és Kabuto-sama figyelemszentelését. Kikre pedig ez a két személy egyszer felfigyel, oly erők birtokába kerülhetnek, melyekről mások csupán legendákban és mítoszokban olvashattak.

Hidan Csüt. Júl. 14 2016, 04:43

//5 chakra a késedelemért//

A titokzatos idegennel való találkozást követően az ifjú Okisha újfent a már-már otthonává váló barakk felé veszi az irányt. A levegőt ugyan még mindig megüli az a jellegzetes kanszag, ami érkezésekor fogatta, azonban ennél sokkal fojtogatóbbnak hat a friss gyásztól terhes atmoszféra. Bár napról napra egyre inkább félelemmel vegyes tisztelet övezi Aiza személyét, legnagyobb meglepetésére őszintén felderül az őrszálláson pihenő kilenc katona arca, amikor megérkezik. A másik tíz feltehetően járőrözik, felszerelésük hiányzik az ágyuk mellől. A megannyi komor szempárban mintha a remény pisla fénye csillanna, amikor parancsnokuk csizmás lába koppan a jobb napokat is látott padlódeszkákon. Már azelőtt elkezdik a sorakozót, hogy a shinobi egyáltalán levegőt venne a vezényszóhoz. Mozgásuk még mindig kissé ügyetlen, darabos, valamint mozdulataik összehangolása sem megy túl rózsásan, de egy valamit mindenképp a számlájukra kell írni: lelkesen, lelkiismeretesen próbálkoznak. Amikor - feltéve ha megteszi - "pihenj"-t parancsol az égisze alá rendelt katonáknak, azok egymás szavába vágva zúdítják kérdések valóságos áradatát a chunninra:
- Hol volt Taichou? Már kezdtünk aggódni!
- Megtalálta már Koumanchiki gyilkosát?
- Mikor fogjuk a legközelebbi fegyveres edzést tartani?
- Eltávon utánanéztem a szimbólumnak, amit mutatott. Takigakure szimbóluma az, a végtelenség jelével. Biztos tombolán nyerte az öreg. Jár a dupla vacsora?
- Holnap jön az anyósom vacsorára. Megkaphatnám az esti műszakot, hogy ne lássam a rusnya pofáját?
- Elkaptunk két tolvajt és egy szatírt! Kapunk prémiumot?
- A csöcsö... Akarom mondani Rabada-taichou azt a parancsot hagyta, hogy mielőbb tudassam önnel: egy bizonyos Sensei haladéktalanul látni óhajtja. Ismer ilyen személyt?

**Okisha Aiza** Szomb. Júl. 16 2016, 15:45

A chunnin komor arccal lép az ágyakkal megtömött szobába, ahol az őrség egy része pihent. Aiza összesen kilenc katonáját számolta össze, ám anélkül, hogy szólhatott volna, az emberei egytől egyig felkeltek, s a kezdetekhez mérten gyors, és talán még pontos elkészülés után egytől egyig felsorakoztak. A chunnin fejének bólintásával adja meg a pihenésre mutató jelzést, eközben végignézi a gyászoló emberek arcát. Jó látni, hogy ha szétszórt is, de egy összetartó és még mindig lelkes csapatot kapott a chunnin. S valahol mélyen érezte, az itt lévők kezdik őt elfogadni.
Otogakure bátor harcosa az élen vezeti csapatát ki az udvarra, majd az újabb sorakozó után a katonák szinte egymás szavába vágva ostorozzák Aizat a kérdésekkel. A chunnint jóleső érzés fogta el, mikor néhányuk féltő hiányról kérdezősködtek iránta, míg mások Koumachikiről. Sajnálatos módon a chunnin nem volt képes kézre keríteni a gyilkost, a hamarosan beköszönő éjszaka talán újra felbukkan.
- Hm...legyen. *Név*, ma dupla adagot kap. De aztán ne keljen a mosdóból kirobbantanom magát reggel - válaszolja kedvesebb hangján a chunnin, miközben szája sarka mosolyra kanyarodik, ilyet talán nem láttak még tőle. Habár a chunnin már megfejtette a jelet, dicséretre méltó, hogy vannak, akik komolyabban veszik a helyzet súlyát és maguk is hozzáraknak ahhoz, amit eddig tudnak.
~Takigakure stimmel. De mi ez a végtelenség? talán valami szervezet? Talán Koumachiki nem az volt, akit az emberek hittek.~ a chunnin még mindig nem tudta megfejteni a rejtvényt, a kirakós nagy része még mindig hiányzott, így tovább kell keresni a darabjait. A katonák eközben újabb kérdéseikkel rohamozták meg őt.
- Ha inkább őrködik, mintsem a családjával töltené az időt, engedélyt adok rá. De akkor nem akarom a hangját hallani, csak ha kérdeztem, világos?
~Hm, ezek meg biztos valami kisgyermeket fogtak, aki almát akart elkobozni.~ mosolygott magában Aiza.
- Uraim, ez a dolguk, kapnak érte fizetést. Remélem az eltulajdonított tárgyak visszakerültek a tulajdonosukhoz, igaz? - kérdezte kissé mélyebb hangon, remélve, hogy a katonák nem lopják meg saját országukat. Aiza némiképp elégedetten tekint végig, mikor az újabb jelentkezőt látja
~Hogy ha fizetésemelést akar ez is, mert épp sikerült bekötnie a cipőjét, és a slicce sincs lenn, ő lesz az első, akit futni küldök.~ mosolygott el ismét magában a chunnin, majd fejének biccentésével engedélyt adott. A férfi Rabada és a Senseit említette, mely végre hasznos információ az eddigiek után.
- Beszéljen, katona - kéri a részletes ismertetésre, majd miután befejezte, kiadja a szokásos három központi tömbkörre, majd az éjjeli műszak megkezdését, amennyiben nem érne vissza a chunnin napnyugta előtt.
Feladatkörben az ablakok és ajtók zárolása, valamint lámpások kihelyezése az udvarra a barakk körül. Az osztott műszakban a nappalisok álmát az éjjeli őrség fogja biztosítani. Még egy embert nem veszíthet el a chunnin. Miután ismertette a feladatokat, sürgősen a megadott helyre indult, hogy beszámoltasson végre mesterének a küldetés eddig megismert részleteiről. Ha eléri mesterét, a múltkoriakból adódóan egy kevés hallgatózás után bekopog.

Hidan Csüt. Júl. 28 2016, 14:43

Miután meghallgatta a jelentéseket és a kevésbé jelentékeny kérdéseket, az ifjú chunnin kiosztja a parancsokat katonái közt, majd útjára indul a Sensei rezidenciája felé. Rövid séta után megérkezik a főhadiszállásnak kinevezett épülethez, majd némi lépcsőzés után ismét a Senmaru-taichou irodájának ajtaja előtt áll. A legutóbbi rejtélyes diskurzusra visszagondolva egy keveset habozik, mielőtt kopogna, ezúttal azonban síri csönd fogadja fojtott hangú vitatkozás helyett. Alighogy kesztyűs ökle koppan az ódon fán, egy ideges hangú "szabad!" kiáltás invitálja beljebb az otogakurei fiút. A parancsnokot egyedül találja, aki ugyanazon a széken ülve fogadja, mint legutóbb, mintha csak oda lenne szögezve. A helyiséget nehezen megülő savanykás-dohos szag alapján joggal merülhetne fel akárkiben a kérdés, hogy kimozdult-e már a csapatvezető ebből az egérlyukból, mióta a faluba érkeztek. Amikor a fiatalabb shinobi levegőt vesz, hogy hozzákezdjen szokásos beszámolójához, a férfi türelmetlenül leinti, s mielőtt az Okisha bármit mondhatna, a jounin gyomoridegtől hadaró hangon kezd bele saját mondókájába:
- Ne is fáraszd magad, Rabada már mindent elmondott. A helyzetünk pedig nem fest jól... Ami azt illeti, kibaszottul kurvára szarul fest. Talán elhamarkodott voltam, amikor elismerően nyilatkoztam a parancsnoki készségeidről. Alighogy a kezedbe adtam a városőrség feletti irányítást, az egyik emberünket meggyilkolták, mindezt pedig a barakk kellős közepén! Disutori népe lázong és bennünket okolnak az elvesztett földijükért. Az eltűnt készletek ügyében egy jottányit sem haladt a nyomozás és amikor érted küldetek, kiderül hogy eltűntél se szó, se beszéd fél napra! Magyarázatot várok Katona. Nagyon ajánlom, hogy nyomós indokod legyen, de még ha úgy is van, az se ment fel az alól, hogy egy motyogó fruskára hagyod az embereid, és a saját szakálladra dolgozol a feljebbvalóid jóváhagyása és tájékoztatása nélkül... Hacsak nem valami tanyasi lotyóval hemperegtél, amíg mi próbáltuk feltakarítani a szart, amit magad után hagytál! Kerítsd kézre a gyilkost és a tolvajokat, vagy találok valakit, aki képes rá. Mostantól a nyomozás kell hogy legyen az első számú prioritásod, az őrségnek csúfolt csürhe megregulázása ráérhet, amikor elvégeztük az első számú küldetésünket. Azt akarom, hogy menj el a kifosztott raktárházba és tudj meg mindent, amit meg lehet tudni róla. Minden apróság a segítségünkre lehet. Szükségünk lesz a leltárpapírokra, az őrség pontos létszámára és a jelenlegi útvonalaikra, lehetséges ki- és bejáratok elhelyezkedésére, szerkezeti gyengeségekre, ha nem akarjuk hogy még egyszer kifosszák a legfontosabb ellátóegységünket. Ha egy baka engedély nélkül fingik, azt is tudni akarom! Ha nincs több kérdésed, jelentenivalód, távozhatsz Katona. Azt viszel magaddal a helyszínre, akit akarsz, de ha még egy rendbontás történik a városban emiatt, téged foglak felelősségre vonni. Érthető voltam?

**Okisha Aiza** Szomb. Júl. 30 2016, 14:18

A chunnin épp az a némaság fogadta, mint a kora délutáni órákban, mikor utoljára itt állt. Kopogására azonban szinte azonnali választ kapott. Benyitott, majd belépett az ajtón, s szinte azonnal, ahogy háta mögött bekattant a zár a helyére, Aiza térdére rogyott a sensei előtt. A férfi nem tűnt épp vidámnak, s jó kedélyűnek, mint azelőtt. Dühében minden, a faluban eltöltött bűnöket felsorolta, s a chunnint okolva az eddigiekért némiképp megregulázta. Ugyan Aiza, katona létére nem mutatta ki, de félt. Otogakureban nem különös az, ha valaki, miután igen csak mellé lőtt akár a küldetésén, hogy eltűnjön véglegesen. Nem igazán díjazzák az ellenkezést, sem pedig a bukást. Otogakureba nem valók a gyengék.
Azonban a sensei beszéde közben Aiza oly dolgokra lesz figyelmes, melyeket nem hagyhat szó nélkül, s említést tesz ezekről, amint a férfi befejezte a szitkozódását. A chunnin térden rogyva maradt mindaddig, amíg a férfi kiadta a parancsokat, s ezután ebben a pozícióban folytatja.
- Bocsánatot kérek sensei a hibáimért. Ígérem, még egyszer nem fog előfordulni. Engedje megjegyeznem, kerestem magát kora délután, hogy beszámolhassak önnek az eseményekről, azonban hűlt helyét találtam csupán. A visszautamon pedig beleakadtam egy idegen férfiba, ki segített erősebbé válnom. A félszemű shinobi állítása szerint közös célt szolgáltunk, így azt hittem, egy, a központ emberei közül. A férfival való találkozásomról még Rabada sem tud. Ahogy Koumachiki eltűnésének részleteiről sem. Ő csupán a holttestét és annak a halálát vizsgálta. Azonban a barakkban több különlegességet is sikerült lelnem, melyeket azonban mindez idáig nem tudtam megfejteni.
A chunnin ekkor elkezdett az ágy alatt található fekvőhelynek tűnő poralakról beszélni, s a férfi pipáján és karján található jelzést, valamint annak az eddigi kiértékelését és Takigakure nevének említése után megvárta, hátha a mester reagál valamit. Végül a különlegesen nagy bagolyköpetet is felvetette, melyet szintén talált a barakkban, méghozzá az ágy alatt, valamint a tetem körül is.
Miután Aiza beszámolt az eddig felkutatott információkról, a parancsot követve, elhagyta az épületet, majd gyorsan sietett vissza a saját barakkja felé. Miután elérte azt, újabb sorakozót rendelt el.
- Változtatást indítványozott az ütemtervbe a vezetőség, ezért most ki fogok választani három embert, kik velem jönnek. Rabada lesz mindaddig a parancsnok, amíg vissza nem térünk. - mondta, majd a mestertől kapott hereszorítás után felvett arccal a lányra néz. - Te felelsz értük. Nem akarok még egy embert elveszíteni. Füsttel jelezzük egymásnak, ha valami baj adódna. - az utóbbit suttogva mondja a lánynak. Aiza ezután visszafordul a felsorakozottak felé, majd végigsétál előttük.
- Youhei, és maguk ketten - mutat két olyan egyénre, kik az elmúlt napokban becsületesen teljesítettek a fizikális felméréseken és a legjobban bírták az eddigi megerőltetéseket. - Önök velem jönnek. Pakolják össze a bennmaradt felszerelésüket, vizet és némi élelmet. Ha nincsenek öt perc múlva a barakk bejáratánál, elintézem, hogy többet ne keljen felhúzni az egyenruhájukat. - mondta szigorú tekintettel, majd visszasétált a lány felé, s mikor elérte őt ismét Rabada felé intézett némi útbaigazítást.
- Az éjszaka alatt nem történhet semmiféle probléma. Figyeljen az őrök éberségére...és vigyázz rájuk.- Aiza még egyszer megfordult, majd egy tisztes sorakozó és tisztelgés után elindult a bejárat felé, hogy megvárja a három kiválasztottat.
Tervei szerint a mellékutakon éri el a város raktári részét, s embereivel megkezdik az információgyűjtést mindazoktól, akiket találnak. Leginkább a részlegvezetőket kutatják fel, hogy személyesen elbeszélgethessenek, s megszerezhesse a chunnin a szükséges vázlatokat és információkat.

Hidan Csüt. Aug. 18 2016, 05:16

Miután összeszedte legjobb embereit és a halk szavú kunoichire bízta a maradékot, Aiza negyedmagával indul meg az ominózus raktárházhoz, ami miatt a településre érkeztek eredetileg. A sápadt, késő délutáni fényben fürdő, egyhangú utcákon végigsétálva is kísérti még a Sensei irodájában lezajlottak képe. Bár az arcát borító bandázstól nehézkes lenne biztosan megállapítani, a fiú úgy látta, mintha fekete kötése alatt az idősebb férfi dühödten elvicsorodott volna a félszemű említésére, szóban azonban egy pillanatig sem fejezte ki nemtetszését. A Koumanchiki halálát követő helyszínelés részletei csak félig-meddig tudták lekötni a Taichout, amikor pedig a chunnin a bagolyköpetekről és takigakurei szimbólumokról kezdett beszélni, a jounin végleg elvesztette a türelmét és kihessegette az ifjú shinobit a lakrészéből, mondván, ne rabolja az idejét ilyen gyermeteg baromságokkal. Bár nyilvánvalóan nagy nyomás nehezedik a csapatvezetőre, de mégis... Mi üthetett belé, amitől ilyen hirtelen változott meg a habitusa..?
Disutori no Sato elosztóegysége nagyjából fertyálórányi sétára található a barakkoktól. Három hatalmas méretű raktárház található itt és számos kisebb kamra, ahol roppant halmokba és stócokba rendezve állnak a különböző élelmiszerek és egyéb fogyasztási cikkek, kategóriákra osztva. Szekérhajtók, rakodómunkások, brigádvezetők és írnokok egész raja dolgozik azon, hogy ezt a falu méreteihez képest monumentális struktúrát működőképes létesítménnyé varázsolják. Akár egy szorgos hangyabor. Az elkerített telekre vezető kapunál két lándzsás állja útját a ninjának és kísérőinek, de miután igazolta magát bősz bocsánatkérés közepette kíséri az egyik középvezető irodájához, akit mint utóbb kiderül, azzal bíztak meg, hogy amiben csak tud, legyen a nyomozóosztag segítségére. A kért dokumentumokat és vázlatokat készségesen halássza elő kopottas íróasztaláról, majd behízelgő hangon megkérdezi az Okishát, hogy segítségére lehet-e még valamiben, mielőtt a rablás helyszínére kísérné őt és társait.

**Okisha Aiza** Szer. Aug. 31 2016, 11:59

Az Okisha család chunninja összeszedvén embereit, gyors tempót diktált a barakktól a város szívéig. Az utcákon emberek tömegei sétáltak, így Aiza úgy döntött, a kisebb utcákon át fognak haladni. Ugyan leggyorsabb megoldásként a tetőkön való ugrálást javasolná, shinobiképességek hiánya miatt ez az ötlet most elmarad. Gyalog kell megtenniük a távolságot, mégpedig a lehető leghamarabb. A vezetőség félelme és dühe, egyben a chunnin érzéseit is felerősítették és észhez térítették. Llegfőbb dolga, hogy leszámoljon a városban rejtőző ellenségeivel. Az ország ellenségeivel. A feladat, hogy képezzen ki egy csapatot, ugyan megtisztelő volt számára, rá kellett jönnie, hogy nem ezt szánták az elsődleges célkitűzésül. Meg kell találnia a beépült téglákat.
Azonban Aiza máson is töprengett.
A sensei, mintha nem önmaga lett volna. Ugyan Otogakureban senki sem az, aminek látszik és aminek ismerjük, mégis, ez a lépése felettébb gyanús. Az ismeretlen látogató, majd pedig a megszerzett információk iránti nemtörődése és dühkitörése. Egy jounin nem vethet el semmilyen bizonyítékot, melyet a nyomozás során találnak. Mintha, nem lenne érdekében a valódi siker. Vagy talán mégis csak kicsúszni látszunk az időnkből?
- Most meglátjuk, volt e értelme a kiképzésüknek. - Aiza némiképp rákapcsolt, s gyorsabb tempót diktálva haladt a keskenyebb és sötétebb utcákon át, keresztül a városon, egészen a megadott pontig, a város, talán legfontosabb helyszínéig.
Három hatalmas épület tornyosult a chunnin és csapata elé. A város és az ország raktárvárosaként funkcionáló elosztónegyede nagyobb, mint ahogy a chunnin azt gondolta volna.
- Okisha Aiza, otogakurei chunnin. - mutatja fel papírját, majd miután az őrök tiszteletüket mutatták az érkező csapat felé, az osztag tagjai viszonozták a köszöntést.
Az őrök szinte azonnal fordítottak hátat Okisha osztagának, majd elvezették őket a vezetőségi irodák egyike elé.
Aiza szemei bárhova is tekintettek, mindenhol halomra pakolt kupacokat láttak, s így bizonyosodott benne, ha ez a város elesne, vagy rosszabb esetben az ellenség kezébe kerülne, annak beláthatatlan következményei lehetnek. A feladat egyre fontosabbá vált Aiza számára, így a szigor is egyre inkább kiült ismét arcának mimikájára.
A vezető készségesen nyújtotta át a papírokat, melyeket a chunnin egyesével szemlélt át.
- Szükségem lesz az itt állomásozó őrség adataira, mindenkiére, akik a rablás napján, illetve az előtte és azóta bekövetkező őrségváltáson szereplők listájára. Ha jól tudom, az állandó őrséget néhány, folyamatosan váltakozó emberrel egészítik ki. Az összes névre szükségem lesz.
Aiza körbetekint, majd a vezetőt követve elindulnak, a rablás helyszínére.
Az út alatt Aiza saját emberei közül Youheinek tesz fel újabb kérdést.
- Önöknél mikor volt legutóbb változtatás?
A helyszínen Aiza megvizsgálja a betörés folyamatának részleteit, esetleges eszközhasználatok nyomait, lábnyomokat és a lehetséges menekülési útvonalakat. Minden apró részletre szüksége lesz, ha ki akarja deríteni, hogy ki rabolta meg az országot és merre indult tovább.

Hidan Csüt. Szept. 22 2016, 23:46

- Ha hármas raktárház őreinek a névsorára kíváncsi, akkor megspórolt volna magának egy kerülőt, ha egyből a köztemető frissen avatott parcellájához megy... De senki ne mondja, hogy akadályoztam a nyomozását Okisha-dono.
Feleli keserű arccal, epés hangon a hivatalnok, majd egy fekete szalaggal átkötött dossziét húz ki egyik fiókjából, s löki az asztalon keresztül Aiza felé. Ha a shinobi kinyitja a mappát, hat nevet és igazolványfotót láthat, alattuk adatlap a leglényegesebb információkkal.
- A rakodók munkaidejének lejártával történhetett a dolog, amikor a legcsendesebb a telep... Bár a szívüket eltávolították, a helyszínre érkező szemtanúk elmondása szerint olyan természetes pozíciókban találtak rájuk, hogy feltételezhető, hogy a támadás váratlanul és rendkívül gyorsan érte őket. Kár értük, jó emberek voltak. A másik két épület és az udvarhelyiség őrségének névsorát egy kis időbe fog telni, mire megszerzem, de meglesz, mire végez a vizsgálódással. Értesülései pedig helyesek, túl kevés emberünk van a váltott műszakok lefedéséhez, ezért némi a városi őrségtől kértünk segítséget. Minden héten két embert küldenek, akik besegítenek a fiúknak.
- A rablás idején épp Nemui és Koumanchiki voltak a sorosok.
Szúrja közbe hirtelen Youhei, majd a szakállát sodorgatva elgondolkozik a nekiszegezett kérdésen és pimasz mosollyal azt válaszolja:
- A legutóbbi változtatás..? Hát amikor maga lett a góré, Uram!
A raktárvezető irodájában lezajlott beszélgetés után a chunnin és kis csapata a tulajdonképpeni rakodótér felé veszi az irányt. A fiú legnagyobb szerencséjére az itt történt tragédia óta megszüntettek minden munkavégzést ezen a területen. Egyrészt az esetleges, árulkodó bizonyítékok megóvása érdekében, másfelől pedig azért, mert akkora hiányt okozott a rablás a költségvetésben, hogy a maradék két épület is tökéletesen el tudja látni a jelenlegi ki- és bemenő áruforgalmat.
Egy pár gabonával teli ládát leszámítva tökéletesen kiürítették a helyiséget. A padlózatot nem burkolták, döngölt földből áll csupán, így jól láthatók a lábnyomok, de nehéz kiigazodni rajtuk, lévén rengeteg ember megfordult erre a fosztogatás éjszakáját megelőző napokban is. Az egyetlen értelmes kiindulási pontnak az tűnik, hogy az itt dolgozók egyenbakancsa igen jellegzetes nyomot hagy, s igen könnyű megkülönböztetni tőlük bármilyen más lábbeli lenyomatát. A két nagyobb bejárat közül az egyik felől két pár shinobi szandál útvonalát lehet követni. Az egyik félúton eltűnik, míg a másik a helyiség közepéiig tart, s egy aprócska, homokba ivódott vérfolt jelzi a végét. A legaggasztóbb azonban az, hogy itt a terem közepén számos – legalább harminc, ha nem több – pár ninja saru nyoma látható, s ezek úgy tűnik, mintha a semmiből jöttek volna elő. A centrumból – amit az eredeti nyom vége képez – egyszerűen mintha kirajzottak volna. Útjuk egyenesen a falnál és a galéria alatt feltornyozott raklapok hűlt és enyhén világosabb helyéhez vezet, majd egyszerűen eltűnnek.

//Ismét bocs a késésért, 10 chakra.//

**Okisha Aiza** Szomb. Szept. 24 2016, 00:00

Miközben a férfi beszámolójának, ismert adataival szolgált a chunninnak, az szemével végignézte az elé tolt dossziéban szereplő hat személy képét és adatait. Megpróbálta elméjében rögzíteni a képeket, talán ezzel felismerve olyanokat az utcán, kiknek arca semmit sem mondana a fiú számára. Miközben tekintetével a lapokat szkennelte, fülével figyelmesen hallgatta a férfit, s ügyelt minden egyes szavára.
~Hm, újabb szívkitépés. Valamiféle rituálé lehet a gyilkos szempontjából. Nem egyszerűen megölte ellenfelét, hanem szabályosan áldozta fel. Ez igaz Koumachikire is. A kérdés csupán az, neki miért kellett meghalnia? Mert jelen volt azon az estén és talán égető bizonyítékokkal szolgálhatott volna? Akkor miért nem árulta el? Így marad a másik eshetőség. Ő maga is benne volt, ám valami oknál fogva, társai kiiktatták őt. Ebben az esetben a takigakurei jelkép ismét a támadó nemzetet jelölhetné. De mi a helyzet akkor a másikkal? Talán az ő élete is veszélyben van, vagy netalán ő is nyakig benne van?~ elmélkedik Aiza az említett két neven. Koumachiki az első napján kihívta Aiza szemében a figyelmet, igaz, nem a legjobb értelemben, ám a másik férfit hirtelen arc alapján sem tudott beazonosítani. Mindenképp kulcsfontossággal bírhat az említett férfi. Bármiért is halt meg Koumachiki, Nemuira is hasonló sors várhat ilyen vagy olyan indokok alapján.
Miután a kis csapat befejezte az őrséggel kapcsolatos kérdéseinek megdiskurálását, a bűntény helyszínére sietett. Aiza némiképp boldogan vette, hogy a terület nem üzemelt a bűntény óta, így számos nyomot hagyott a chunnin számára.
Aiza legelőször a földes talajba taposott csizmanyomokat kezdte el vizsgálni. Legtöbbjük túlságosan is nagy és nehézkes lett volna shinobik számára, valamint lenyomatuk túlságosan is egyező, s nagy létszámú ahhoz, hogy AIza kikövetkeztethesse, ezen nyomok a munkásokhoz tartoztak. Azonban némi részletesebb átkutatás után összesen két olyan lábnyomra lelt, mely azonos lehet a ninják által használt szandálokkal. A két nyom közül az egyik rövidesen megszakadt, míg a másik a nagyobb raktárterület közepéig haladt. Majd megállt. Aiza, ügyelve a nyomokra, óvatos léptekkel követte a helyiség centrumáig vezető lábnyomokra, mikor megállt, hogy megvizsgálhassa a földre csöppent foltot, melynek vöröses színe vérre utal. Talán megsebesült. Majd ahogy a chunnin jobban megnézte, több tucatnyi lábnyom indul az utolsó páros nyomdokaiból, a falak mellett körbebarikádozott raklapok irányába. Megszámlálhatatlan nyom haladt végig a termeken, majd tűntek el, pont ahogy megjelentek. Nyomtalanul. Aizát egyre inkább ejtette kétségek közé a feladat. Talán tényleg kevés ehhez egyedül. Ám nem engedheti, hogy bárki is kárt okozhasson a falunak. Mert Otogakure eltiporja az ellenségeit.
A chunnin feltérképezte a nyomokat, s próbálta azonosítani a nagyságukat és a formájukat, esetleges mélyedések alapján súlyt, a távolságokból pedig gyorsaságot becsülni. Valamint, hogy vajon valamiféle hasonmás technika alkalmazásából eredeztethető ennyi nyom, vagy valóban nem szúrt szemet senkinek harminc férfi tevékenykedése. Ahogy a nyomok végérvényesen eltűntek, Aiza a csapata felé tekintett.
- Bármi is történt itt, biztos, hogy tudták, mit akarnak és hogy hol találják. Ha nincs más, ami segíthet, akkor itt végeztünk. Köszönöm az információkat - hajtott fejet. Aiza nem tette említést a Koumachikiről vázolt elképzeléseiről, azonban próbált egy újabb kérdéssel előrébb jutni
- Youhei. Valamint maguk - bök fejjel amellette lévő férfiak felé - Induljanak vissza a barakkba. - kezével zsebébe nyúl, majd egy füstbombát nyújt át a férfi számára - Ha bármi közbejönne, ezzel jelezhetnek. A barakkba érve sorakoztassák fel az embereket. Nemuin pedig tartsák rajta a szemük. Hamarosan csatlakozom.
Amint a három embere elhagyta a létesítményt, Aiza még körbevizsgálja a raktárépületet, a falán kívüli földben keresvén nyomokat. Amennyiben talál, megvizsgálja, s megpróbálja bemérni az irányukat, s megvizsgálja azokat. Ennyi ember nem tűnhet csak úgy el. Főleg ennyi ládával.
- Bármiért is kellett Koumachikinek meghalnia, Nemuira is hasonló sors vár. Vagy így vagy úgy, de az ellenség számára ő célpont. Ám vele képesek lehetünk előcsalogatni a tettest is. Vissza kell mennem, mielőtt bekövetkezik, s a gyilkos újra eltűnne.

Hidan Hétf. Okt. 17 2016, 01:37

Ahogy Aiza alaposabban szemügyre veszi a raktár közepéből kiinduló lábnyomokat, újabb apró részletek fedik fel magukat előtte, lassanként kibontakozva az ügy rejtélyeinek homályából. A nyomok nagyságukban eltérőek, zömében átlagos méretűek, többségük harmincnyolc és negyvenhárom közötti lábméretet feltételez, ezeknél kisebb vagy nagyobb csak elvétve fordul elő. Mélységükből ítélve a betolakodók eléggé eltérő testsúllyal rendelkezhettek, ötven és száz kiló között szinte minden súlycsoportból képviseltette magát egy-egy tolvaj, de az legalább kizárható, hogy gyerekek voltak közöttük, mindegyik nyom felnőtt, kifejlett testméretre és tömegre utal. A legérdekesebb és egyben legfurcsább észrevétel azonban az, hogy közelebbről megvizsgálva a csapások látszólag kusza és véletlenszerű rendszerét a kitaposott ösvényekből gyakran újabbak indulnak. Az egy pár lábbeli által hagyott lenyomatokból újabb, különböző méretűek indulnak ki bizonyos pontokon. Bár sok helyen elfedi őket a betörők által felvert por, ezeken az elágazásokon megfigyelhető egy apró szabályszerűség: szinte minden alkalommal, amikor az útvonal kétfelé ágazik, egy-egy ujjbegynyi vérfolt színezi a döngölt földpadlót. Tempójukat pusztán ezekre felismerésekre alapozva elég nehézkes lenne pontosan meghatározni, de a bemélyedések horizontálishoz képesti szöge és az alapján, hogy a szandálok teljes talppal és nem csak a lábfej elejével hagytak markáns nyomot, a legvalószínűbbnek a sietős gyaloglás, erőltetett menet tűnik.
Az újabb helyszínelés után a chunnin katonáihoz fordul és parancsba adja nekik a szálláshelyre való visszatérést, a sorokozó elrendelését és Nemui megfigyelését. Youhei átveszi tőle a füstbombát, majd kurta biccentéssel jelzi, hogy tudomásul vette az utasítást.
- Számíthat ránk Főnök!
A válla felett hátrapillantva mímelt szigorral ráförmed két társára:
- A fületeken ültök Katonák?! A Kapitány parancsot adott, mi itt végeztünk!
A leteremtett bakák zavartan és esetlenül követve a zsoldos példáját, szalutálnak a shinobinak, majd sietős tempóval a távozás mezejére lépnek.
Amikor az otogakurei magára marad, nekilát megvizsgálni az udvaron hagyott nyomokat is. Itt legnagyobb balszerencséjére már nem vigyáztak annyira a helyszín biztosítására, mint a belső raktérben. Az eltűnt ellátmány ellenére az élet nem állhat meg az élet a Hang Országában, s ha élelmezni akarják lakóit, akkor a munkának is zavartalanul folynia kell tovább, mely nem korlátozódhat pusztán a benti térségekre. Ha itt volt is bármiféle árulkodó jel, ami a tettesek nyomára vezethetné az Okisha klán reménységét, az a súlyos munkásbakancsok már rég letaposták. Arról nem is beszélve, hogy a telephely kerítésén túl már kövezett utca van, ahol lehetetlen lenne megállapítani az irányt, ahonnan az első két behatoló érkezett.

//Szokásos 10 ch-s kárpótlás, igyekszek leszokni róla Very Happy

//

**Okisha Aiza** Csüt. Okt. 20 2016, 00:54

Miután Otogakure hős chunninja ráeszmélt saját emberének épségének veszélyére, szinte azonnal visszaküldte a barrakba a mellette lévő katonáit, hogy biztosíthassa a másik szemtanút, míg vissza nem ér. Aiza azonban még előbb alaposan megvizsgálta a nyomokat. Lassú, óvatos léptekkel haladt a két pár lábnyom irányába, melyet hirtelen több kitaposott útvonal helyettesített. Ahogy Aiza szemlélte, s nyomon követte a lépteket, észrevehette, hogy bármerre is indul, ugyanúgy sokszorozódott lábnyomokat talál, s ami még különlegesebb. Apró, mégis kiszúrható vércseppeket a szétválások előtt.
~Talán valamiféle bunshinnal oldották meg a gyorsabb pakolást. Mindenképp fizikális testtel rendelkező klónt használhattak, elvégre a sima hasonmás nem hagy maga után nyomot.~ azonban ezek a taposások mélyek voltak, s jól kivehető és megállapítható ebből súlyuk és lábméretük.
Aiza szinte végigtáncolt a nyomok mentén, melyek egytől egyig az eltűnt ládák helyére vezettek, azonban ahogy kiért a nyomok alapján az épületből, csalódottan kellett nyugtáznia, a nyomokat idáig volt képes követni.
- Képtelenség ennyi embernek, ekkora felszereléssel együtt hirtelen kámforrá válni. - szögezte le kissé hangosan a chunnin. Amennyiben a falak közelében talál valamiféle fás területet, ahol esetleg néhány letört ág, vagy újabb nyomokat találhat, megvizsgálja. Ugyanez a helyzet, ha egy közeli, üresebb raktár felé veszi az irányt. Összegezte eddigi ismereteit, s megpróbált rájönni ellenségének taktikájára. Azt már tudta, hogy ellenfelei képesek a semmiből szinte előbukkanni, ezt bizonyította az ágy alatt talált nyom, s képes valamiféle nagyobb számú bunshintechnikára. Azonban itt még mindig nem volt megoldva a rejtély. Hová vihettek el ennyi ládát? Teljes mértékben kizárt az, hogy cska úgy kimásszanak a falakon keresztül, vagy nemes egyszerűséggel átsétáljanak a kapun. Aiza kereste a válaszokat, ám azok még mindig ködös ismeretlenségbe burkolóztak.
Otogakure kardforgatója egyre inkább arra gondolt, mi van, ha nem is tűnt el végleg az ellopott áru? Mi van, ha itt van még mindig, csupán elrejtették, kisebb egységeiben a hatalmas zsákmányt? Talán itt lehet még a városban, s akkor, a tettesek biztos, hogy fel fognak bukkanni. Ekkora ládákat nem sodor csak úgy el a szél. Itt eszébe jutott a több helyszínen talált bagolyköpet, s Koumachiki halálának eseménybeszámolója. Talán a bagoly kérdésnek köze lehet az elszállításhoz? A chunnint számos kérdés aggasztotta, s ezek közül nem talált egyetlen utat sem, melyet jelen helyzetében, megoldásnak vélhetett. Amennyiben a közelben nem talál egyetlen raktárat sem, vagy újabb nyomot, visszaindul, hogy jelentést tegyen. Gyors léptekkel szeli át magát a városon, ám egy utca sarkánál megáll, s egy belső hang sugallatára, megfordul, s a barakk felé veszi az irányt. Miután megbizonyosodik a célszemély biztonságáról, embereit felsorakoztatja, majd kiadja a parancsokat.
- Uraim. Rossz hírt kell önökkel közölnöm. A mai naptól, míg el nem fogtuk a téglákat, kik beférkőztek szeretett hazánkba, s orvul hátba szúrtak, addig az őrség egyszerre fog nappal és éjjel járőrözni. Azok, akik éreznek magukban elég erőt az éjszakai műszak iránt, az lépjen előre. Ha nem, én magam fogom kiválasztani az ÖNKÉNTESEKET. - ugyan Aiza nem számolt be embereinek az eddig megismert nyomokról, néhány morzsáját az ügynek azonban elhintette - Okunk van feltételezni, hogy a tettesek éjszaka lendülnek akcióba, így a ma este, talán a város egyik legfontosabb éjszakája lesz. Míg a csapat az én felügyeletem alatt fogja a várost járni éjszaka, addig a csapat másik fele pihen, azonban három személynek mindig őriznie kell a bázist. Rabada - fordul ekkor shinobitársa felé - a te felügyeleted alatt lesz a második osztag, kik a barakkra fognak ügyelni. Az első feladatot azonban a te osztagod kapja. Míg a nap le nem nyugszik a hegyeken túl, addig gyűjtsetek össze annyi lámpást, amennyit csak tudtok. Az én osztagom, később kap eligazítást. Addig is ez a fele pihenjen, van még néhány óránk sötétedésig. Most pedig. Mindenki a dolgára. Otogakureért! - adta ki végső utasításait, majd a barakkban maradtak nyugalmára ügyelve várt, míg Rabada és csapata vissza nem tér feladatukból. Mikor pedig elérkezik a váltás ideje, pihenni küldi, s Rabada gondjaira bízza az ottmaradó kilenc őrt, míg a maradék tíznek az élén, a lámpások nagy részét felkarolva, elindulnak vissza a bűntény helyszínére.

Hidan Csüt. Nov. 03 2016, 04:49

A hármas számú raktárházban végzett vizsgálódásait követõen Aiza újfent elindul jelentést tenni mesterének, az úton azonban hirtelen megfontolásból mégis a kaszárnya felé vezetõ útra fordul. Az elmúlt napokban minden egyes keservesen megtalált válasz kérdések újabb sorát vetette fel, egy ilyen sokismeretlenes egyenletben pedig minden elem gyanússá válik elõbb, vagy utóbb, s ez alól még az elöljárók sem lehetnek kivételek.
A barakkba való visszatéréskor a chunnin tetten éri katonáit, amint valamilyen vetkõzõs kártyajátékot játszanak Rabadával. A kunoichi hazárdjátékos mivoltát fémjelezendõ, asztalnál ülõk többségén már alig pár falatnyi gúnya maradt, míg a lány még a sálját sem vette le, teljes menetfelszerelésben feszít. Amikor kapitányuk betoppan, épp csalással gyanúsítják nõi társát, s követelik, hogy engedje át az „ikreket” egy szigorúan szakmai jellegû vizsgálatra, biztosítandó, hogy nem szorított be közéjük egy pikk ászt. Harsány elégedetlenkedésük azonban egy pillanat alatt kínos hallgatássá satnyul, ahogy hirtelen zavarukban próbálnak a lehetõ leghamarabb sorba rendezõdni. A jó hír az, hogy a vigyázzállásban fejlõdtek valamicskét. A rossz, hogy legtöbbjükön csak egy zokni van, s leginkább az se a lábukon. A vizuálisabb típusoknál még a zászlórúd is szálegyenesen tiszteleg, de túlnyomó részük hamar bevonja lobogóját a kettõ közül a kevésbé érzéki megjelenésû felettesük láttán. Öröm azonban az ürömben, hogy annyira elszégyellték magukat, hogy az Okishának szükségtelen megneveznie az önkénteseket, mindannyian jelentkeznek az éjszakai szolgálatra, hogy valamiképp jóvátegyék szabadidejük méltatlan eltöltését, s hogy csalással vádolták Rabada-taichout.
Amikor a feladatok kiosztása megtörténik, a fekete hajú hajadon, nyomában a segítségére kijelölt városõrökkel nyakába veszi az alkonyi várost, hogy a raktárból és a helyi üvegmûvestõl annyi lámpást szerezzen, amennyit csak el tudnak hozni. A várakozás üres óráiban harmadik társuk érkezése borzolja fel hirtelen a kedélyeket: Seigi tûnik elõ borzongató valójában a döngölt padlóból, hogy egy levelet adjon át Aizának:
„Lényeges információk jutottak birtokomba az eltûnt szállítmány ügyében. Halaszthatatlanul találkoznunk kell. Gyere a régi Közvágóhídhoz, egyedül. Nem bízhatunk senkiben.
Sanmaru.”
A néma hang shinobi mélyzöld, kifürkészhetetlen ragadozótekintete pislogás nélkül bámulja a fiút, amíg az átfutja pillantásával a velõs utasítást, a Sensei kézírásával. Seigi arca furán vonaglani kezd, s mintha cincogást hallatna, de ahogy csukott szájjal ráharap a fogai között vergõdõ rágcsálóra, ismét visszatér természetellenes hallgatagsága. Röviden biccent társa felé, majd ahogy jött, el is tûnik a talajban.

**Okisha Aiza** Szomb. Nov. 05 2016, 00:27

~Nem szabad húznunk sokáig az időt. hamarosan esteledik, s a gyilkosok még mindig köztünk vannak.~ gondolta magában a fiú, miközben egyre gyorsabb léptekkel közelíti meg a barakk kapuját. Mestere nem kis feladattal bízta őt meg, s elvárható, hogy nevéhez hű maradjon, s ezáltal, képes legyen felgöngyölíteni ezt az ügyet. Még ha úgy is érzi, egyre távolabb kerül a megoldáshoz, meg kell őriznie minden hideg vérét, s alázatosan kell végrehajtania a feladatot, mely nem csupán Senmaru, hanem egész Otogakure érdeke. Országa számít a chunninra.
Aiza belép az ajtón, azonban a várt búskomor csend helyett egy éles
- Csaló! - kiáltást hall, majd némiképp sietősebbre véve lépteit, szinte beront a terembe, ahol őrei állomásoznak. Aiza, miután benyitott, szó szerint leesett az álla.
Katonáinak nagy része szinte teljesen mezítelenül ültek körbe egy asztalt, Rabada társaságában. Úgy tűnt, valamiféle játékkal foglalták el magukat, amíg Aiza kis csapata felderítette a rablás helyszínét. Szemei tágra nyílva tekintettek körbe egyesével az emberein, beleértve Rabadat is. A lány úgy tűnt, nyerésre áll, egyetlen ruhanemű nem került még le róla. A kunoichi szerencsejátéki képességei azonban aligha érintették meg Aizat, főleg ilyen nehézkes időkben. Aiza, az ajtó kicsapódásánál talán még hangosabban dobbantotta egymás mellé két lábát, majd egy erőteljes
- Viiigyázz! - ot üvöltve, szinte perceken belül rendbe szedte a bennlévő katonákat. Szigorúan nézett körbe. Tudta jól, hogy egyszerű emberekről van szó, mégis, jelen pillanatban shinobifegyelmet követelt magának. Egyetlen görnyedt hátat is megszólt volna, ha valaki ezáltal kilógna az egyenes sorból. Azonban szerencséjére, vagy épp csapatának szerencséjére, az elmúlt pár napban megtanulták a sorakozó fogalmát. Ez némiképp nyugosztalta a fiút, csupán a feladatának fontossága hajtotta őt ennyire. Kérdésére a tizenkilenc katona szinte egyszerre lépett elő, ennyi önkéntesre azonban nem volt szüksége. Azok, akiken a legkevesebb ruha volt, Rabadara bízta, tudta, hogy a kunoichi is megkezdte a katonákkal való szociális élet kiépítését, még ha ily különleges módon is. Miután eligazítást adott mindkét csapat számára, a megmaradt embereket pihenni küldte, hozzátéve egy
- Akinek a hangját meghallom, hogy fáradt, azt egész éjjel futtatni fogom, világos?! - végső határozatot, egymaga lépett ki a barakk bejáratán, s körbe sétálta azt jó néhányszor. Az ő shinobiképességei lehetővé tették, hogy alvás nélkül is átvészeljen akár napokat, s erőltetett tempóban tehessen meg olyan távolságokat, melyekről átlag ember még csak álmodni sem mer. Ezt jelenti shinobinak lenni. Az ő készletei is végesek voltak, csupán tovább bírta, mint bármelyikük is a teremben. Az ablakon betekintve, rászemlélt embereire, majd továbbhaladva, besétált a bejáraton, s a pihenő ajtajában megállva, hátát az ajtónak támasztva, figyelte az embereket, legfőképp a kérésére a csapatába osztott Nemuit. Félt, hogy az ellenség korábban fog lépni, mint ahogy azt tervezte. S ezzel újabb embertől fosztja meg a csapatot, s magát Otogakuret is. Úgy tűnt azonban, hogy a várt támadás, nem érkezik, legalábbis még nem.
Rabadaék csapata két órája már, hogy elindultak, ennyi idő alatt remélhetőleg annyi lámpást összeszedtek, amellyel a fél falut bevilágíthatnák.
Az eseménytelen várakozás alatt Aiza némiképp megnyugodott, ám ébersége még mindig aktív volt, minden érzékét a teremben alvóknak szentelte. Ahogy egyre sötétebb lett odakinn, az emberei, ha nem is maguktól, de lassan felkeltek. Aiza ekkor a pár órával ezelőtt a szerencsejáték helyszínéül szolgáló teremben ült, mikor mozgásra lett figyelmes. Méghozzá az erősen megtaposott, földes padlózat felől. Harmadik társuk, Seigi feje tűnt elő a földből, majd azt követte egész teste. A fiú egy levelet nyújtott át Aiza számára, majd teljes némasággal várt, míg a chunnin végigolvassa a papíros tartalmát. Aiza összetekerte végül a pergament, majd belső zsebébe helyezve, fejbólintással jelezte, megértette az üzenetet. Seigi, pont oly nesztelenül és gyorsan tűnt el a földben, mint ahogy érkezett.
~Hm. Seigi képességével könnyűszerrel be lehet jutni, szinte bárhova, még egy békésen alvó ember ágya alá is. ~ Aiza mérlegelt a lehetőségeken, ám úgy döntött, a levél üzenete nem tűrhet halasztást. Remélhetőleg Rabadaék visszatérnek ez idő alatt, ha nem, akkor Youheit nevezi ki felettesének, kinek feladata a csapat felkészítése az éjszakai műszakra. Ha az egész csapat felkelt, s elkészült, megindíttatja az esti járőrözést.
- A járőrözés után találkozzunk a vágóhídnál. Ott fogok várni rátok, majd együttesen nekikezdünk a Sentoro no Yoru műveletnek.* - jelentette ki a shinobi, majd megindult a megadott helyre, hogy remélhetőleg találkozhasson mesterével, s együttesen felgöngyölíthessék ezt az ügyet. Vajon mire lelhetett Senmaru mester? Ha egyáltalán ő fog várni rá a helyszínen. Youhei-ék körülbelül fél óra múlva érik el a városnak azon részét, így bármi is várjon Aizara, gyorsan és határozottan kell cselekednie. Ha netalán csapdába sétálna, akkor pedig a kis városi őrsége, még ha erejükben nem is, kitartásukban igazán példamutatóak. Erről saját szemével bizonyosodott meg, mikor rátaláltak Koumachiki holttestére. Aiza a lehető leggyorsabb útvonalat választva, a tetőkön keresztül halad a vágóhíd felé, idő közben lehetősége nyílik felmérni a környezetét, s az esetleges idegeneket. Ha valamikor, hát mostanság biztos itt az idő, hogy újból akcióba lépjenek.

*Sentoro no Yoru, az Ezer Lámpás Éjszakája hadművelet. Amennyiben Senmaruval nem sikerül a nyomára bukkanni a tettesnek, az elkövetkezendő körökben a chunnin igen csak határozott lépésekre szánja el magát, ám ne kapkodjunk semmit sem el. ^^

Hidan Szer. Nov. 23 2016, 04:26

Mivel Rabada és a felügyeletére bízott osztag még nem tértek vissza a Sentoru no Yoruhoz szükséges felszerelések birtokában beszerzõútjukról, a rejtélyes találkozóra induló Aiza a már-már jobbkezévé avanzsálódott Youheire bízza az akciót megelõzõ járõrszolgálat idejére a parancsnokságot. A zsoldos a tõle megszokott könnyed derûvel veszi tudomásul a ráruházott felelõsséget, majd pár gyors vezényszóval menetoszlopba rendezi embereit és az elõre megbeszélt útvonalon indul meg Disutori szûk utcáin.
Az Okishának azonban nincs ideje a sikátorok végeláthatatlan útvesztõjében vesztegelni, így a lehetõ leggyorsabb megoldást választja: toronyiránt indul a vágóhíd irányába, házról házra szökkenve. Szerencséjére nem kell nagy távot megtennie: most, hogy nem kell magát katonáihoz lassítania, shinobitempóban öt-tíz perc alatt a település közel bármelyik pontjára eljuthatna, anélkül hogy egyáltalán megerõltetné magát. Célja – a szóbeszédek szerint csúnya kórságok miatt elhagyatottan álló –, hentesüzem a délután kivizsgált elosztóegységekhez hasonlóan az ipari negyed külsõ gyûrûiben terül el. Így egészen közelrõl veheti szemügyre magaslati pozíciójából a két kivilágított és a harmadik, sötétségbe borult épületet.
Ami a városõrökkel közel negyedórás séta volt, azt egymaga három perc alatt futja le ezúttal, csak pár háztömbbel kellett tovább ugrálnia, mint a raktárkomplexum. Feslett, fából tákolt cégér hirdeti, hogy megérkezett a randevú helyszínéhez. A régi közvágóhíd komor, romosodó kétszintes épület, mely patkó alakban zár körbe egy gaznövényekkel és dudvával sûrûn benõtt, belsõ udvart. Bejárata a városhatár felé néz, feltehetõen azért építették így, hogy a finnyásabb polgárok ne láthassák a kivéreztetett állatokat és persze a rajtuk dolgozó bölléreket. A hosszú, ólomüveg ablakokat már réges-rég kiverték az erõs szelek szárnyán szálló hordalék és a suttyógyerekek, akiknek a kavicsdobálás a legkedvesebb foglalatossága, így bedeszkázták az összeset, az ajtókkal egyetemben. Fura, de a faluban tucatszám tenyészõ és pofátlanul masírozó patkányokból egyet sem látni a környéken.
Ahogy a roskatag tetõn átugorva földet ér a chunnin az elhagyatott hentesszerszámoktól, ketrecektõl eltekintve néptelen téren, fura és émelyítõ illatérzet rántja görcsbe a gyomrát – az elmúlás enyhe, alig észrevehetõ szaga, noha közel egy évtizede nem öltek le itt egyetlen állatot sem. Ahogy körbepillant, csak sivár és kietlen romtelepet lát, a Mestert sehol. A placcot keretezõ, félig nyitott körfolyosón egyetlen szekérbejárót leszámítva minden ajtót bezárva, beszögelve talál. Amennyiben a fiú a tárva-nyitva álló bejárat felé indul, az épületbõl kicsapó huzattal egy erõsebb áramlat is érkezik a vágóhidat megülõ dögszagból, egészen bizonyos hogy belülrõl árad. Közelebb haladva halk roppanást hall csizmás talpa alatt, s ahogy felemeli lábát, hogy megnézze mibe lépett, újfent az ismerõs bûnjelre talál: bagolyköpetre. Ahogy a félhomályba boruló beltér felé pillant, a sötétséghez lassan hozzászokó tekintete elõtt tucatnyi ugyanilyen apró, rágcsáló- és helyenként madárcsontokból, kitinmaradványokból és különbözõ gyomortartalmakból álló fehér kupac sziluettje bontakozik ki. Koncentrációjuk, elhelyezkedésük sûrûsége egyenes arányosságban áll a kapuhoz viszonyított távolságukhoz, minél közelebb vannak hozzá, annál több látható belõlük. A küszöbön túli helyiségben pedig szinte az egész padlózatot vastagon borítja ez a különös állagú hányadék.
Aizának még ocsúdnia sincs ideje a gusztustalan látképbõl, amikor páni, sivító patkányvinnyogásra kapja hátra a fejét. Seigi áll vele szemben pár méterre, lábai körül egy emberi törzsnyi területen valamivel sötétebb a talaj. Kísértetzöld ragadozószemei gonoszan merednek a vele szemben álló shinobira, s úgy dönti oldalt a fejét, mint a prédáját fürkészõ vadász. Varrott száján gúnyos mosoly játszik, mielõtt embertelenül nagyra tárná azt, hogy a markában kétségbeesetten vergõdõ rágcsálót – elõször csontos ujjaival hátborzongató reccsenés kíséretében összeroppantsa, majd – hanyagul szabálytalan õrlõfogai közé dobja. Miközben öklendezõ csámcsogással fogyasztja eszményinek legkevésbé sem nevezhetõ estebédjét, ismeretségük folyamán elõször szólal meg:
– A Mesternek hallgatnia kellett volna rám már az elején, amikor azt mondtam neki, hogy túl veszélyes téged és a lotyót életben hagyni... Azt gondolta, ha hagy kiélni az ostoba katonásdidat a dagadt csürhén, az lefoglal annyira hogy ne zavarj sok vizet. Én nem vagyok ilyen jóhiszemû. A terv második fázisa mûködésbe lépett, mi pedig nem engedhetünk meg egy olyan túlbuzgó mitugrászt a közelünkben, aki beleüti az orrát mindenbe, amibe csak tudja. Pompás darabja leszel a gyûjteményemnek!
A súlyos felismerések terhe alatt rogyadozó Aiza nem is tudja eldönteni, hogy melyik a legrémisztõbb… Hogy Seigi hangja nem is fejmagasságból, hanem valamivel az alól érkezik, hogy nem is tátog beszéd közben, vagy az, hogy a szörnyeteg Koumanchiki hangján szólalt meg..?

//A késésért újfent 10 chakra. Sajnálom, hogy ilyen soká, de hivatalosan is megkezdõdött a finálé Smile

Mivel szabtál egy idõhatárt a katonáknak, hogy mikor találkozzatok, az idõ múlását játéktechnikailag is követnünk kell valahogy. Az erõsítésig (ha jön egyáltalán Razz

) 27 perced maradt, az idõ átlagos múlását tekintve pedig egy poszt 3 percet fog felölelni. Ez azt jelenti, hogy 9 posztig kell túlélned a segítségig, ha ennyi idõ alatt nem sikerül legyõznöd az ellenfelet.//

**Okisha Aiza** Vas. Nov. 27 2016, 02:02

Aiza rendíthetetlenül tört előre a házak tetején, gyors szökkenései közben elgondolkodott.
~Mit találhatott a mester? Mit nem vettem észre?~ tette fel magának ismételten a kérdést. Az egész ügy túlságosan is furcsán hatott. Elvégre a kiosztott csapata körül jelölné meg utolsóként a beépített téglákat, elvégre az ő módszerei segítségével, kiszúrta volna már a shinobit a soraiból. A megterhelő edzéseken minden egyes embere kidőlt, képtelenség ily nehéz és kínkeserves arcot varázsolni, ha nem érzi valóban a megterhelést. Márpedig azt a csapást, ami Koumachiki mellkasán tátongott, s azt a hirtelen megjelenő nyomot, melyet az ágy alatt talált, csak és kizárólag shinobi követhette el. Ez teljesen egyértelmű. Takigakure keze talán benne lehet a dologban, tekintve az országuk jelképét a halott katona testén és pipáján felvésve. Talán leszámolás, de mégis oly helyen, amely Otogakure épségét teszi kockára. Egy biztos, bárki is tette, a falut elárulta. A kérdés, hogy kicsoda. Kik azok, akikkel Aiza kapcsolatba léphetett az elmúlt pár napban? Ott van Rabada. Ugyan a lány különösebb a kelleténél, nem feltűnőbb, mint az ország kunoichieinek nyolcvan százaléka. Ebben az országban a nők még tökösebbek, s annál is kegyetlenebbek. Otogakure már csak az efféle "szörnyek" hazája. Azonban Aiza kiismerte őt is, s állandóan szem előtt tartotta, hol személyesen, hol emberei által. Seigi ugyan nem igazán mutatkozott mindez idáig az elmúlt pár napban. Mostani megjelenése azonban pont ezért hatott különösképp. A fiú megjelenése hirtelen, mintha választ adott volna a chunnin fejében kavargó kérdéseknek. Egy képesség, mely lehetővé teszi a csendes, s szinte nyomtalan megjelenést. Egy képesség, melynek segítségével nagyobb távolságokat is meg lehet tenni, azonban arra is tökéletes, hogy...
- Eltűnjön a tettenérés pillanatában! - mondja ki hangosan a fiú. Visszaemlékezett, mikor mestere hálóterme előtt állva, beszélgetést hallott. Az ajtó megnyitáskakor azonban egyes egyedül találta a férfit, amint az asztala mögött ül. Talán meglehet, hogy...nem, biztos, hogy Seigi látogatta meg a mestert aznap éjszaka.
A chunnin nagyot nyelt, majd egyre előrébb haladt a tetőkön. Ahogy elérte néhány perc leforgása alatt a megadott helyszínt, elfogta egy különös érzés. Maga a helyszín ugyan tökéletes arra, hogy titokban találkozhasson Senmaru és Aiza, azonban túlságosan is...hátborzongató ahhoz, hogy az újra átgondolt tények alapján tűnjön csapdának, mintsem valódi nyomnak. Bárki is várja őt, Aiza érezte, hogy az ügy a végkifejletének fázisába ért. A tetőkön megalkotott egy a Kawarimi no jutsuhoz. testéhez néhány kardját használta fel, majd végül Aiza leugrott a tetőről. Az émelyítő szag már odafenn is megcsapta, idelenn még inkább érezhető volt. Vagy a fél falu lemészárolt testének tetemeit rejtegetik ezen épületek, vagy nem is tudja, mi lehetett még. A szagok egyértelműek a sejtelmesen nyitva álló, sötétségbe burkolózott épület belsejéből eredt. Aiza lassú léptei közben a tőle megszokott elegáns testtartást, jobbját az övén lógó kardon támasztva, s arcán a higgadt, s vérbeli fapofával meglátott katonai maszkját felöltve haladt előre. Bárki is várja őt, nem leplezheti le gondolatait. Ahogy egyre előrébb haladt, hirtelen érezte, valamibe erőteljesen beletaposott. tekintetét a csizma talpára koncentrálva, felismerte a mostanság egyre gyakoribb bagolyköpet nyomát. Ahogy elnézett, több, kisebb kupac jelölte az utat, egyenesen az épület belsejébe. Jó úton haladt. Végül, a chunnin megállt, mikor a sötétségből kilépett az idegen.
Seigi, a különleges társuk sétált ki a fekete épületből, majd megállt Aizaval szemben.
A fiú különösmód sokat beszélt, ez már meglepte a chunninunkat. Tehát az eddigi arculata mindvégig színjáték volt. Miután Seigi kinyilvánította bűnösségét, s Senmaruval együtt vallotta magának a téglák egyikének, így egy komolyabb kérdésre ezennel választ kapott. Ugyan Seigi különös beszédére a chunnin felfigyelt, s némiképp elfogta a rémület, ez arcán nem ülhetett ki, s az előtte álló feladatában pedig főleg nem akadályozhatja őt abban, hogy bevégezze küldetését.
- Hm. Szóval kettőtök közül te voltál az ész, a kitervelő. Azonban rossz hírrel szolgálhatok. Ebben a városban itt és most, véget vetek az árulásnak, s befejezem a feladatot. Csupán egyetlen kérdést teszek fel, áruló (Traitoooor)! Mi vezényelt téged, hogy elszegődj hazádtól? - teszi fel kérdését, majd jobbját megpihentetve a markolaton, képes lehet azonnal előrántani, amennyiben a fiú közelharchoz folyamodva, vagy netalán távolsági fegyverekkel próbálkozna. Azonban Seigit, ha Aiza nem is ismeri, azt már tudja, hogy föld beállítottságú, s képes a földben utazni. Mivel Aiza rendelkezik suitonnal, kiaknázva ezen képességét, suiton chakrat vezetett talpán át a földbe, hogy azzal képes lehessen a talajvizet felhasználva, vizet teremteni abból. Nedves területen a földben való rejtőzködése igen csak megnehezülhet, s ezzel előnyre tehet szert. Remélte, hogy az előtte álló hazaáruló beszédes kedvében van, s ezzel időt nyerve, kellő területet fedhet be, majd kiismerve ellenfelét, lehetőleg nyílt terepen a kenjutsu képességeit felhasználva, képes lehet legyőzni. Aizanak ugyan célja elfogni a fiút, s hadi bíróság elé állítani, amennyiben a harcot nem élné túl ellenfele, a küldetése abban az esetben is siker koronázhatja.

Hidan Szer. Dec. 07 2016, 02:12

A szörnyeteg gúnyos nevetésben tör ki a nekiszegezett vádak hallatán, noha varrott ajkai meg sem moccannak.

- Soha nem árultam el a hazámat! Még a feltételezés is sértõ, hogy valaha is hûséggel adóztam volna egy olyan szedett-vetett lelencmenhelynek, mint Otogakure. Az igazi rejtekfalvaknak legfeljebb csúf paródiája lehet az a földbevájt ürgelak, amit ti otthonnak hívtok! Nincs történelmetek, hagyományaitok, gyökereitek a múltban, s még népetek sincsen. Más országok selejt-shinobijait gyûjtitek be sintér módjára, hogy egy eszelõs, hataloméhes korcs céljait szolgálandó állítsátok õket csatasorba. Épp ezért volt olyan könnyû a soraitokba férkõzni... Régóta untam már ezt a hitvány színjátékot, végre ledobhatom a hamis lojalitás álarcát. Takigakure örök!

Kiáltja Seigi, miközben kézjelek mutogatásába kezd, majd a végén a tenyereit az átnedvesedõ földre csapva mondja ki a technika nevét:

- Doton: Doryou Jouheki!

A következõ pillanatban az elsárosodott talaj heves rengéssel emelkedik ki éles szögben a kettejük közti térben, egy nagyjából öt méter magas fallal elválasztva az egymással szemben álló feleket. Alighogy a rejtélyes fiú eltûnt szem elõl, máris a következõ technika neve hallatszik:

- Tsuchi Bunshin no Jutsu!

Ahogy az várható volt, a sárból emelt gát két oldalán két-két Seigi tûnik fel és kezd Aiza felé rohamozni, egy ötödik pedig a fal tetejére szökken, és kézpecsétekbe fonja ujjait, ahogy társai egy harapófogó-manõverrel próbálják bekeríteni a hangfalusi chunnint. Egy pár másodpercig semmi sem történik, aztán hirtelen elkezd morajlani a talaj az Okisha lábai alatt. Amikor lepillant, látja, hogy apró tüskék nyúlnak ki negyvenöt fokos szögben egy kört rajzolva körülötte, melyeknek hegyes csúcsai egyenesen felé mutatnak. Bár még alig pár centisek, hosszúságuk észveszejtõ gyorsasággal növekszik, így alig pár pillanata maradhatott a védekezésre.

Aiza:

Állapot: 100%

Chakraszint: 94% (Kawarimi, suiton chakra földbe áramoltatása)

Seigi:

Állapot: 100%

Chakraszint: ?

Erõsítésig hátramaradó körök: 8

//Kérlek a következõ posztodban pontosan jelöld meg a Kawarimi és az eredeti test egymáshoz és az ellenséghez viszonyított elhelyezkedését, az elõzõ posztban nem volt nyilvánvaló.//

**Okisha Aiza** Pént. Dec. 09 2016, 01:11

Tehát a fiú sohasem volt lojális a Hang országához. A kezdetektől fogva az orrunknál fogva vezettek, megtévesztettek. Ezt a Hang nem hagyhatja annyiban. A különös takigakurei shinobitól alig öt-hat méterre hősünk kihúzott mellkassal állt.
- Otogakure nem kér Takigakure elnyomásából. Tetteitekért saját hazátok fog bűnhődni egyszer. - Aiza lassú sétába kezd, s előhúzva derekán lógó katanáját, a földön kezd el egy csíkot húzni maga előtt. Szemei a vonalat figyelik, majd visszatérnek a fiú tekintete felé. Elmosolyodott.
- Csak velem nem számoltál, te takigakurei fattyú! Lassú halált szánok neked és a koszos kis társaidnak. Kardjaim éhező pengéit mind megetetem a nyamvadt testetekkel. Ha kell a városom, előbb rajtam kell átjutnod!
Aiza felkészült a harcra, s elegendő vizet juttatott a talajba, hogy az általa megismert ellenfelét megfoszthassa, vagy némiképp lassíthassa a föld elemű technikáiban. Ezzel talán előnyre tehet szert. Seigi a talajból egy magasabb falat alkotott meg, eltakarva magát a chunnin elől. Csakhogy a tetőn bujkáló otogakurei jobb belátást kaphatott az eseményekről. A megszerzett információk segítségével Aiza kiszámolhatta ellenfelének lépéseit, s feltehetően a taktikáját. A Seigik hordája három irányból rontott a chunnin felé. Oldalasan kettő-kettő, míg a levegőből egy takigakurei hasonmás rontott Aizara. A chunninnak nem volt sok ideje bevárni az ellenséget, ugyanis talpa alatt megrezgett a talaj, s egyre több dárdaszerű anyag kezdett kinőni a talajból. Hát valóban képes volt lelassítani őt a föld technikáiban. Egy-null. Aiza azonban még nem ünnepelhetett. Kezeivel pecséteket kezdett el formázni, miközben lábába némi chakrat irányítva, a magasba szökkent. A levegőből támadó shinobi felé ugrott, miközben befejezte a kézpecséteket. Két kezével megragadva kardját, talán nagyobb lendülettel ronthat rá a támadóra, mielőtt az tenné meg. A kézpecsétek befejeztével pedig Aiza körül létrejön egy alig látható, egymást keresztező kör, melyben fuuton chakra kering. Amennyiben a talajról rohamozók a chunnin felé ugranának, miközben ő a légi Seigire koncentrál, a koncentrált körökben a hátára illeszett tantok valamennyiét gyors forgásba kezd, felnyársalva ezzel szinte bármilyen élőlényt, aki nem rendelkezik erősebb védelemmel. Aiza ezáltal bebiztosíthatja magát addig, amíg megpróbál végezni a szálló takigakureivel. Amennyiben a szúrást elvétené, vagy Seigi hárítaná, a chunnin körül forgó kardok még mindig szóba kerülhetnek, mint sebzést okozó eszközök.
Aiza határozott mozdulattal ugrott egyenesen neki a felette épp a csúcspont elérő, s lassan a talaj felé zuhanó fiú felé. Határozottan markolt rá katanájának markolatára, s fogait összeszorítva, hatalmasat lendített ahogy szembeütközött ellenfelével.
- Pusztuljatok innen! - kiált, miközben reméli, hogy pengéje keresztülhalad a fiú testén, s kettéválasztja a derekát a törzsétől. Aiza a földetérést követően gyors szökkenésekkel próbál helyzetén változtatni, s keresve a magasabb pontokat, távolodni kezdett a földtől. A tetőket választotta, remélhetőleg távol, mégis szemközt a valódi chunnin rejtekétől. Remélhetőleg Seigi, mivel feladata a chunnin kiiktatása, követni fogja őt. Aiza egy robbanójegyzetet helyez a tetőre, majd egy másik épület tetejére szökkenve vár, amíg a takigakurei fattyú meg nem érkezik.

//Adatokat külön kaptam a harchoz Hidantól//

Hidan Szer. Jan. 11 2017, 06:56

//A "légi Seigi" nagyon is két lábbal áll a földön, csak felugrott a földfal tetejére, így ennek megfelelően értelmezem a posztod Smile

//

Amit a Kawarimi nem láthat, a tetőn ácsorgó eredetije azonban nagyon is, az az hogy Seigi több klónt csinált, mint amennyit Aiza Testhelyettesítése láthatott. A földfal takarásában a takigakurei shinobi egészen pontosan hét klónt hozott létre, ő maga és kettő ezek közül elmerült a sárban, míg a maradék öt volt az, amelyik az agyaggátat két oldalról megkerülte a támadáshoz - míg egyikük a tetejére ugrott, hogy ninjutsuba kezdjen.

Aiza mása kellően precízen időzíti a levegőbe rugaszkodást ahhoz, hogy sikeresen elkerülje a földből felé sorozó elemi dárdákat. Kitérő manőverét sikeresen alakítja át offenzívává azáltal, hogy a meglévő lendületét felhasználva egy döféssel érkezik a földfal tetejére, teljesen átdöfve ezzel az onnan operáló Seigi-hasonmást. A maradék négy felszínen lévő, látva társuk bukását azonnal menetirányt változtat és a felettük álló Okisha felé fordulnak. Egyikük egy ugrásból indított, hátulról jövő pusztakezes csapással próbálja meglepni a chunnint, de a körülötte köröző pengék jó szolgálatot tesznek, amikor is miszlikbe aprítják az orvtámadót.

A többieknek még ocsúdni sincs idejük, Otogakure shinobija akrobatikus mozdulatok egész sorába kezdve szökdécsel keresztül a gang teljes hosszán, hogy aztán a magaslati viszonyok nyújtotta kvázi-biztonságot élvezve tekinthessen le ellenfelének klónjaira. Mindeközben a két megsemmisített klón is elkezdi újraépíteni magát a talajból, noha teljes erejüknek már aligha lesznek birtokukban.

A kettő sérültet leszámítva mindegyik - azaz három - Tsuchi Bunshin ugyanazon kézjelsorozat elmutogatásába kezd szinkronban. A kézpecsétek után mindhárman a földbe markolnak, egy-egy nagyobb rögöt kiemelve abból.

- Doton: Djugan Barasu no Jutsu!

Kiáltják egymás szavába vágva, majd egy erőteljes hajítással útjukra indítják azokat. Ebből egy egyenes a tetőn álló Aizat - Kawarimi - célozza, a másik kettő pedig a menekülés útját igyekszik elvágni a láthatóan igazinak vélt másolat elől. Kezdetét vette a Klónok Háborúja Very Happy

Aiza:

Állapot: 100%

Chakraszint: 92% (Kawarimi, suiton chakra földbe áramoltatása, fuuton chakramanipuláció)

Seigi:

Állapot: 100%

Chakraszint: ?

7 Tsuchi Bunshin. Kettő belőlük arra kényszerült, hogy újraépítse magát, így a chakrájuk korlátozott feltehetően (33% és 50% kb) A többiek chakraszintjét nehéz lenne felbecsülni, de a doton technika után feltehetően mind a végüket járják)

Erõsítésig hátramaradó körök: 7

//20 chakra a késedelemdíj.//

**Okisha Aiza** Szomb. Jan. 14 2017, 01:35

A harc régóta tartott. Legalábbis a shinobi agyában. Aiza ugyan ismeretes a gyors taktijáinak felállításáról, s egyre kifinomultabb stratégiai tudásáról, a helyzet, s a fölényes létszámelőny nem igazán helyezte őt kedvező helyzetbe. Ugyan a földön operáló hasonmás nem volt képes átlátni a falon, s csupán az öt, a fal különböző irányaiból előtörő Seigikre volt képes koncentrálni. Azonban a tetőkön gubbasztó, s árgus szemekkel elemző fiú betekintést nyerhetett a valós helyzetébe. Míg odalenn a hasonmása újabb hasonmásokkal viaskodik, addig a valódi ellenfele a föld alá menekült, két másik klónjával együtt. Aiza ugyan nem ismerte oly mértékben a föld elem adta képességeket, az eddig látottakból úgy döntött, hogy nem hagyja a kawarimit megállni. Amíg a földön helyezkedik, addig Seigi csak nyerhet, elvégre a terület adott a számára. Ugyan Seigi kezdte meg a harcot, Aiza hamar offenzívába kezdve ostromolta meg a kitérésből adódó lendületével az első támadót. Kardja keresztülszúrta a hasonmást, s megsemmisítette. Legalábbis egy időre. Aiza ugyan ismert klóntechnikát, tudta jól, hogy mennyit képes kivenni a használóból egy újraépítése. Nemhogy hétnek. Aiza hipotézist állított fel. Ha sikerül elérnie, hogy gyors, mégis chakrakímélő támadásokkal hatástalanítja az összes klónt, szinte egy időben, az oly mennyiségű chakrautánpótlással járhat, hogy vagy végleg feloldja, ezzel csökkentve a létszámot, s személyesen csatlakozik végre be a harcokba. Vagy pedig újratölti, erre azonban a készleteinek nagy része rámehet. A hasonmások pedig sohasem lehetnek oly erősek, mint a valódi használó. Ugyan számuk miatt veszélyesebb, mégis, könnyebb megfosztani egy ellenfelet a készleteitől, ha direkt pazarlásba kényszerítik.
Miután a chunnin elérte a tetőket, felmérte a terepet szemből, s oldalasan is egyaránt. A földön lévő öt klónból kettő a falon, illetve annak tövében regenerálódik, mely lekötheti egy időre Seigi chakraját. A másik három pedig úgy tűnt, védelmező állásként fogta körbe a másik kettőt, s a földbe markolva, hatalmas méretű sziklákat emeltek ki, majd az elsőt Aiza felé hajították.
A bekerítés lehetősége megfordult a fiúban, amikor csak egyetlen követ látott, míg a másik kettő hezitált a dobáson. Talán nem egyszerre akarják őt támadni, hanem ki akarják játszani és befedni a lehető legnagyobb területet. Három szikla, kontra a szélrózsa minden iránya. Mivel azonban lefelé nehézkes lett volna a chunninnak elindulni, így oldalas, felfelé vagy hátra fele volt esélye elindulni. Mivel az első szikla telibe akarta kapni Aizat, így az előre sem lehetett opció. A klónok valószínűleg nem fognak vesztegelni, s kihasználják az első lehetőséget. Elvégre egy ekkora szikladarabot meg is kell tartani, így egy kissé berogyasztva, felfelé rugaszkodott, ám mozdulata csupán az elején volt dinamikus. Célja, hogy egy erősen a magasba irányuló ugrást imitálhasson, s mikor látja, ahogy a másik kettő is célra tart, Aiza könnyed mozdulattal ugrott hátra, s baszatott egy szaltót(sorry). A tető védettebb részén helyezkedett, mely talán óvta az első érkező tömbtől is, valamint eltakarhatta magát a klónok elől. Amint az első szikla becsapódik, s remélhetőleg a másik kettő is útnak indult, Aiza remélte, hogy a második két kő igen cska magasra lett célozva, s egy alacsonyabb, shushinnal felerősített szökkenéssel ugrott elő az első szikla felkavarodó füstjében (már ha becsapódott, s nem elszállt) a levegőbe jutott, s meg sem állt a klónok területéig. Mikor elért az öt klón feletti légtérbe, arccal az ég felé fordult, s némi fuuton chakrat gyűjtve tüdejébe, s chakraval átitatva fújt maga elé, hogy megakasztva a szállást, függőlegesen kezdjen el gyorsulni. Ha sikerül elég levegőt fújnia ahhoz, hogy teste szinte megálljon egy pillanatra a levegőben, testével átfordulva, kardját ívelten átpörgetve, s az újabb, légből kapott lendületével együtt indult neki a talajnak. Kardját ekkorra már két kézzel fogta, s a lendülettel pördült meg, egy teljes kört leírva maga körül a katanaval, a Senpu technikát alkalmazva próbálta meg egyszerre felnyársalni a négy közelben lévő klónt. Ha a klónok ki is esnének a katana távolságából, a technika során felgyülemlett chakra a vágással megindítva kiáramlik, s sebesen tágulni kezd. Az ív remélhetőleg megsemmisíti a klónok valamennyiét, már ha azok nem reagálnak idejében. Amennyiben sikerül, vagy ha el is bukik, akkor is gyors ugrással támad a falon lévő ötödik klónra. Dezsavű érzése támadt.

Hidan Kedd Feb. 21 2017, 04:34

//Off egyeztetés alapján, amit a megsemmisült Kawarimivel szándékozott a User végbevinni, az eredeti Aiza fogja csinálni.//

A chunnin Testhelyettesítése, talán mert csupán törédekével rendelkezik létrehozója tudatosságának, talán csak a pillanat heve miatt, de tévesen ítéli meg Földklónok által elhajított agyagrögök röppályáját, becsapódási szögét és rombolóerejét is. Számításaival ellentétben a Djugan Barasu golyóbisai nem sorrendben, késleltetve, hanem egyszerre robbannak a mészárszék megviselt cseréptetejébe - az időbeliségükben beálló aszinkonitás minimális és csak a létrehozó másolatok egymáshoz képesti elhelyezkedéséből fakad. A csali-Aiza szaltóbaszatása által elkerüli a közvetlen találatot, azonban az ellene létrehozott technika ereje nem is abban, sokkal inkább a szélrózsa minden irányában repeszként szóródó törmelékben rejlik, amire a valósággal szétrobbanó tetőszerkezetből felszabaduló cserépszilánkok is alaposan rásegítenek. Egy szó mint száz, az ifjú Okisha örülhet, hogy nem tenmaga, hanem Kawarimije indult elsőként a csatába, különben olyan sebesülésekkel gazdagodott volna ha ő áll a túloldalt, melyek finoman szólva is kétségessé tették volna számára a leszámolás végkimenetelét.

Az ál-Aiza megsemmisülése azonban értékes eséllyel kecsegteti a valódit: az összes látható Bunshin az ellenkező irányba fordítja figyelmét, így teljesen kiszolgáltatottá válnak egy orvtámadás ellenében. Otogakure félelmet nem ismerő shinobija hezitálás nélkül vesz lendületet, hogy rövid nekifutás után az átriumba vesse magát. A levegőben - bár még sosem csinált hasonlót -, szinte ösztönszerű indíttatásból cselekedve nagyobb mennyiségű fuuton chakrát lehel maga elé, hogy a közegellenállás törvényét kihasználva előbb fékezze, majd kis híján meg is állítsa magát a levegőben, dacolva a tömegvonzással. Bár a számára újszerű használat miatt a jutsu folyamatossága meg-meg akad egy pillanatra, mégis sikerrel jár. A fiú szintjén egy ilyen egyszerű chakrairányítási művelet akár intuitív rögtönzés alapján is sikerülhet, noha a tökéletes kivitelezést még gyakorolnia kell majd, ha a jövőben is ilyen mutatványokkal kívánja meglepni ellenfeleit.

Apró széláramlatokkal rásegítve a saját tengelye körüli forgásra, egyre gyorsabb, végül már szemmel alig-alig követhető spirális mozgásba kezd. A pengeörvény levegőt hasító hangjára már csak túlontúl későn lesz figyelmes a három közvetlen közelben található Tsuchi Bunshin. A viharos szelek hangján éneklő kardból felcsapó szélchakra telibekapja mindegyőjüket, és a fal tövében tartózkodó, épülőfélben lévő negyediket is valamivel gyengébben. Lévén, a Földklón az egyik legkeményebb a létező klóntechnikák közül, még ez sem elég a megsemmisítésükhöz. A chunnin legnagyobb könnyebbségére azonban az általa keltett áramlat olyan erővel sodorja őket a hozzájuk legközelebb eső tereptárgyhoz, hogy a becsapódás ereje elégségesnek bizonyul a pusztulásukhoz. Mivel így is jelentős chakramennyiségeket használtak fel, ezek a másolatok a változatosság kedvéért már nem kezdik el újraépíteni magukat a korábbiakkal ellentétben.

Már csak egy maradt hátra, aki magaslati pozíciójából adódóan megúszta a Senpu lökéshullámát. Aiza ezúttal sem tétlenkedik, s bölcsen szinte egy másodpercet sem töltve a talajszinten a levegőbe szökken, hogy megismételje korábbi mutatványát a jobb napokat is látott, teszkógazdaságos Seigin. A legzavaróbb az egészben, hogy bár a Bunshin tökéletesen látta a történteket, mintha nem igazán lenne érdekelt a kitérésben, vagy bármi olyasmiben, ami a javára billenthetné a jószerencse mérlegének nyelvét... Csak áll tétlenül, kísértetzöld szempárjában gonosz lobot vet a káröröm, ahogy hagyja magát keresztülnyársalni a hangfalusi shinobi által, ahogy az landol a földből emelt falon.

Mielőtt a fiú felocsúdhatna, erős markok kulcsolódnak mindkét bokájára, s mielőtt bármit tehetne, derékig a gátat alkotó agyagba rántják. Előtte és mögötte is nagyjából tíz-tíz méterrel egy Seigi emelkedik elő a sár takarásából, azonban a chunninnak még lehet ideje cselekedni, mielőtt ellenfelei rárontanának. De melyikük lehet az igazi, ha köztük van egyáltalán? Elvégre egy még biztosan a föld alatt van...

Aiza:

Állapot: 100% (Sértetlen, de deréktől a falban van)

Chakraszint: 83% (Korábbiak, Kazenagare, Senpu)

Seigi:

Állapot: 100%

Chakraszint: 65%

Erősítésig hátramaradó körök: 6

//Amit használni próbáltál a levegőben az egy létező fuuton technika. Ha magasabb szintű chakrairányítási műveletet szerettél volna végrehajtani szimplán elemi chakra felszabadításával, az bajos lett volna, viszont Aiza ennél sokkal összetettebb technikákat is ismer, így nem láttam akadályát a spontán létrehozást az ő szintjén. Késésdíjad 15 chakra és az alábbi technika://

Fūton: Kazenagare no Jutsu // Szél elem: Szél Áradat Technika
Disutori no Sato - Page 3 Fuuton

Alapvető Fūton technika. A használó kisebb szél áramlatot lehel ki a száján, harcban igazi haszna nincs. Leginkább arra alkalmas, hogy a használó a levegőben megváltoztassa a helyét. Kézjel nem szükséges a használatához, egyszerűen csak mély levegőt kell venni, miközben a testünkben összegyűjtjük a chakránkat, majd kileheléskor kisebb széláramlatot engedünk szabadjára ami arrébb "lök" minket.

Chakraszint: 100
Besorolás: D

Használó: Danzō

**Okisha Aiza** Csüt. Feb. 23 2017, 00:10

A terv nem épp úgy alakult, ahogy Aiza azt tervezte, mégsem volt vesztett helyzetben. Számíthatott volna rá, hogy a tető vékony szerkezete nem fog fel ekkora köveket, s azzal is, hogy a szétszakadó kőzet törmelékei elegendőek lehetnek ahhoz, hogy a kawarimi megszűnjön. Azonban talán még jól is alakította a helyzetet az otogakurei szemszögét tekintve. Egy váratlan támadást indíthatott eredeti pozíciójából, s amíg a klónok a kawarimi felé figyeltek, akcióba is léphetett. A chunnin talán nem is érhetett volna tisztábban földet, a némi chakra és széllel ismét lendületet vevő teste gyorsan érkezett a földre, s néhány kört írt le egész testének forgásával, miközben a kezében szorított katanat előre nyújtotta. Az örvényként becsapódó fiú által generált szél magával ragadta az áruló Seigi hasonmásait, s erősen vágta a falnak vágva, megsemmisítette őket. Az imént használt technikák után Aiza remélte, hogy nem fognak újjáépülve ismét harcba bocsátkozni, hanem most már a valódi fiúval is megütközhet. Ám még egy valaki hátravolt. A földfalon álló, harmadik Seigi ott állt, s a chunnint figyelte. nem mozdult, nem tett semmiféle meggondolatlan mozdulatot. Aiza elrugaszkodott, ám rossz érzése támadt. A hasonmás túlságosan is nyugodalmas volt. Ám az otogakurei már nem állhatott meg. Pengéje átfúrta magát Seigi testén, majd a chunnin nagyot rántva rajta, kettévágta a testet. Az utolsó, felszínen lévő hasonmást is megsemmisítette. Ám nem volt egy másodpercnyi nyugalma sem az ünneplésre. Érezte, ahogy két kéz ragadja meg lábait, majd a földbe rántja őt. A chunnin a derekáig csúszott a föld saras talajába. Aizat elfogták, helyzetén pedig csak tovább rontott a két újabb klón megjelenése. A földbe szorult shinobinak gyorsan kellett cselekednie, ám még gyorsabban használni agytekervényeit, hogy kijuthasson a csapdából.
A két újabb Seigi érkezéséig még van néhány másodperce, ezt az időt mindenképp ki kell használnia. Mivel kezei szabadok voltak, képes volt technikai használatra is, ami igen cska nagy előnyére válhatott. Körömmel nem lenne képes kikaparni magát a földből, mire az ellenfelei ismét megtámadnák őt. Két kezével pecsétet formált, majd a talajból kezdené el feloldani és egyben maga köré juttatni a talajban lévő vizet. Egyben a levegőből is nyerne ki némi felhasználható vizet, mindezt az Ég és Víz Konvergencia nevű technikával. Talán képes lesz annyi vizet gyűjteni a földbe, hogy fellazíthassa a talajt, ezzel kiszabadítva némiképp testét. Azonban ennél több vizet próbál meg maga köré gyűjteni, mégpedig annyit, hogy a verme teljes egészében megteljen, ő maga pedig a Suimenka Dou no jutsu segítségével eltűnhessen benne, fulladás látszatát keltve.
A vízből Aiza, pontosabban egy vízből készült másolata ugrana elő, s érne földet a mélyebb tócsa mellett, két kezében kardot tartva. Amennyiben a Seigik puszta kézzel támadnának rá, abban az esetben a kardjai segítségével próbálná meg döfő távolságból semlegesíteni őket. Ha viszont újabb föld elemű technikával támadnának, oldalas irányba alkalmazva a shunshin no jutsut térne ki. A kitérés után felmérné környezetét, és az ellenfelek közti távolságot. Mindenképp a közelebbi ellenfelét venné célba, mégis kissé a két személy közötti terület felé venné az irányt. Nyíltan futna ellenfele felé, remélve, hogy a másik ellenfél is közelebb kerül, hogy védhesse társát. A megfelelő pillanatban a fiú elhajítaná egyik kardját, mégpedig a háta mögött lévő ellenfél felé pontosabban a lába felé, s előre tartott tenyerével némi levegőt fújna a Zankuuha segítségével, hogy a penge gyorsabban érhessen célt, s némiképp módosíthatóvá válhasson az iránya. A kard talán talál, de lehet, hogy nem, Aiza ezzel talán meglephette mindkét ellenfelét, s mostanra a hozzá közelebb állóra koncentrálva, újabb shunshinnal felgyorsítva testét, chakraját pedig szétoszlatva testében ügyelt a legmegfelelőbb precizitásra. Végtagjaiba juttatva a chakrat próbált meg gyorsabbá válni és még jobban összpontosítani a mozgásra. Talán ezzel a módszerrel egyszerűbben és hatékonyabban végezheti el a következő műveleteket. Kardját erősen megragadva hasított el maga előtt, remélvén az ellenfél megsemmisítését. Aiza elszántan rontott rá ellenfelére, az átlós hasítást követve pedig teste megfordulna egy pörgés során, s a lendületet kihasználva a tócsa és a másik Seigi (amennyiben még él) közé hajítaná. Ekkor újabb kardot húz elő a hátán lévő tantok közül.

//Kiri Kyokumen elsajátítása a körben, engedély Hidantól//

Ajánlott tartalom