Tanzaku Gai

Szórakozónegyedeiről, vöröslámpás házairól és szerencsejátékos helyeiről híres turistaközpont, ami egy Kráter Közepén fekszik. Naruto és Jiraiya ide indult megkeresni Tsunadét a Naruto 86.részében.

Tanzaku Gai egy nagyszerű pont Takefuminak való hely, amiről még soha nem hallott, amíg Konohában volt régebben. Lassan két napja vagy talán már több is hogy visszatért Konohába de pénze még mindig nem volt munkát, pedig nem kapott mivel egyrészről genin volt így egyedül nem mehetett küldetésre másrészről nem is nagyon akart küldetésre menni. A két napot többnyire nagyapja zöldséges boltjának fölötti lakásában láblógatással töltötte. Az öreg örült ugyan unokájának de megelégelte hogy nem csinál, semmit így kitessékelt, hogy próbáljon meg valami munkát találni. A srác kelletlenül vetette bele magát a falu zsúfolt utcáinak emberforgatagába, ahol a fülét két középkorú férfi panaszkodása ütötte meg. Ami persze nem másról szólt, mint hogyan is vesztett el nem kevés pénzt az egyik öreg Tanzakuban szerencsejátékban. Takefumi szeme felcsillant napszemüvege mögött így rögtön útbaigazítást kért a két öregtől hogy merre is található ez a pompás hely. Magyarán szólva így került ide ez lusta de annál lelkesebb pénzvadász a szerencsejáték az ivászat és a prostitúció fellegvárába. Szinte megrészegítette, ahogy elhaladt a különböző helyek mellett. Számára mámorító volt a már korán lerészegedett roninok és egyszerű emberek kacaja, a kockák koppanása az éppen győzedelmeskedő játékos győzelemtől ittas nevetése és a vesztes felek szomorú –„Mit szól majd az asszony?” kijelentése. A hely maga volt a mennyország de abban a tudatban hogy vagyona nagyon csekély volt és hogy az itteni emberek a legnagyobb valószínűséggel nem szeretik itt azokat a shinobikat akik játszani jönnek mivel könnyedén csalhatnak is úgy döntött fejpántját elrejti farzsebébe az pólója pedig elég lesz hogy eltakarja. Most hogy shinobítalanította magát egy kisebb rangú gengszter beütésével rótta a negyedeket. Jól meg kellett fontolnia hova fekteti be a pénzét, ahol jó eséllyel nyerhet is. Miközben ezen járatta az agyát a sikátorban ami mellett pár pillanattal ezelőtt haladt el két pitiáner bűnöző formájú alak próbálta kicsikarni egy szerencsétlentől a tartozását. A régi megmentős pénzkereső módszer viszonylag jól működött a múltba de figyelembe véve a tényt miszerint újra aktív shinobinak számít nem tenne jót neki ha bajba keveredne ráadásul pénzt is kérne a végén. A terve egyszerű volt felveszi egy jelentéktelen fickó alakját, akit még az utazása során látott így nem kaphatja majd el senki. A pecsét megformálása után a Henge no Jutsu-val egy építész kinézetű jó negyvenes éveiben járó átlagos külsejű férfi állt a helyén. Biztos ami biztos alapon jókora izomzatot is adott az átváltozáshoz hátha elég ahhoz hogy a két kemény legény beijedjen. Szikáran erőtől dagadó karokkal magabiztosan lépett be a sikátorba és mély orgánumával kiáltott rá a két satnya pénzszedőre.
- Hé uraim mi lenne ha békén hagynák azt a szerencsétlent és máshol próbálnának pénzhez jutni? – A két férfi szinte teljes szinkronban fordultak az átváltozott Takefumi felé ugyan olyan ronda arcot vágva.
- Mi itten nem szeretjük azokat, akik tartoznak így most behajtjuk rajta ami nekünk jár. – gonosz vigyora mellett a bal oldali fickó még a késének pengéjét is megvillantotta akár csak a másik ezzel azt magyarázva jobb ha eltűnik vagy átalakítják egy kicsit.
- Ahogy gondolják, jöjjenek csak egyedül vagy egyszerre nekem nem számít.- Miután kimondta ezt a behajtók rögtön Takefumi felé kezdtek rohanni döfésre kész késsel. A legrondábbik döfött elsőnek de ninja létére a nagy hősnek nem volt nehéz kitérnie a penge elől. A másik pojáca tovább futott felé, akinek könnyedén sikerült egy jó erőset belehúznia az orrába amitől azonnal a hátára esett majd pedig egy 90 fokos fordulatot véve a megmentő az éppen egyensúlyát visszaszerezni próbáló rondaságot rúgta úgy fenéken hogy pont megízlelje az előtte lévő földet. Amíg a két szerencsétlen próbált összeszedni magát szépen egyesével dobta őket ki a sikátorból, akik bátorság hiányában eredtek futásnak. A megrémített öreg a meglepetésből felocsúdva odasietett a sikátor bejáratában álló még mindig negyven éves izomkolosszus Take-chan hoz nagy hálálkodások közepette.
- Mondja uram hogyan hálálhatnám meg magának hogy megmentett? – az öreg sugárzó arccal nézett fel megmentőjére de az rögtön le is fagyott róla amikor megmentője megszólalt.
- Ugyan szóra sem érdemes, 5000 ryou lesz.- Az öreg megbotránkozva a dolgon és mivel a megmentő fegyvertelennek tűnt rögtön a helyi rendőrök után kiáltott, akik éppen a közelben jártak Takefumi pechére. Faképnél hagyva az öreget futásnak eredet, majd amikor már elég távol járt a jutsut feloldva régi kinézetéhez visszatérve hagyta el a mennyországot. Útját Konoha felé irányította, hogy majd kikössön valahol ahol nincsenek rendőrök meg hálátlan öregemberek.

Igyekeztem követni újdonsült senseiemet aki út közben megemlítette, hogy konoha nem akkora durranás. Hát engem már most levett a lábamról a látvány. Az 5 kőarc amik figyelő tekintetükkel óvják a várost. Lehet ez az ottani embereknek nem nagy szám mert ebbe születtek. De egy magam fajta 'vidéki' fiúnak ez igenis komoly dolog.
Kellemesen elbeszélgettünk majd amikor elértük Tanzaku Gait akkor kaptam egy kimenőt. Így gondoltam elindulok és felfedezem a várost. Ha már konohába nem is jutottam el legalább megtudom milyenek itt a tűz országában az emberek! Így neki indultam a kis falunak. Arra gondoltam, hogy majd este valamikor hazaesek és akkor minden el van intézve, de menet közben észrevettem, hogy minél beljebb megyek a kis faluban annál nagyobb a nyüzsgés és annál világosabb van. Egyre több szórakozóhelyet láttam és egy re több ember nyüzsgött az utcán. Ahogy haladtam jobban befelé a kis faluban egyszer csak megpillantottam egy lányt. Nem lehetett sokkal idősebb nálam olyan 16-17 éves konohai shinobiról beszélünk. A tömeg közepén állt egy elég hiányos öltözetben. Vagy lehet csak én nem szoktam még meg a furcsa shinobi öltözékeket. a hölgy minden esetre óriási domborulatokkal volt megáldva én pedig nem bírtam ki, hogy ne menjek oda hozzá és szólítsam le.

/Ilyesminek kell elképzelni a lányt valami kis miniszoknyában konohai fejpántal!/
- Őőőő szia... - Szóltam oda bátortalanul. - Szeretnék segítséget kérni tőled... Meg tudnád mondani nekem, hogy merre találok egy viszonylag nyugodtabb éttermet ahol egy kicsit tudnék enni is? Elsősorban nyugodtan, mert itt hatalmas a nyüzsgés!

Bizony Tanzaku Gai egy nem túl nyugis környék. Főleg éjszaka pezseg az élet. A fogadók lámpásai felkapcsolnak, az árusok felállítják bódéikat és mindenféle érdekes dologgal kecsegtetnek. Vannak akik messze földről érkeztek és mindenféle illegális dolgot árulnak. A lány is valamilyen kisebb bódénál nézelődött. Furcsa maszkok voltak felállítva. Az árus már dörzsölte is a markát, valószínűleg rossz következtetéseket vont le a leányzó reakciójából, aki ráförmedt.
- Ugye tudja, hogy ezek a maszkok a Konohai ANBU egységének a nem egészen pontos másai? Tudja mi jár ezért? Azonnal tüntesse el.
Azzal a lány csípőre vágta a kezét, majd sóhajtott. A fickó, összeszorított fogakkal és vér vörös fejjel, azonnal pakolta is el a maszkokat és a lány szeme láttára törte szét. Ekkor szólítottad meg a lányt, aki először furcsán nézett rád, majd megszólalt.
- Nem helybéli vagy igaz? De még csak nem is a környékről érkeztél. Nah gyere, meghívhatsz valamire.
Azzal a lány elindult. Menet közben visszafordult és intett neked, hogy gyere. Egy perccel később, egy bódénál állt meg. Valamivel nagyobb volt mint a többi és finom illatokat árasztott magából. Egy gyors ramenező volt.
- Tanzaku Gaiban nem találsz nyugis helyet. Maximum nappal. Nah meghívsz egy tál ramenre?
A leányzó aranyos, csillogó szemekkel nézett rád, amik olyannyira tágra nyíltak, hogy szinte az egész fejét beborították. Kicsit ringatózott is, aminek következtében, gyönyörű, telt keblei is elkezdték egymást lökdösni. Minden bizonnyal tudta, hogy milyen testi adottságokkal rendelkezik és nem volt rest kihasználni azokat.


// A válaszodtól függően irányíthatod a lány cselekedeteit a kövi postodban. //

Igyekeztem felfogni, hogy egy ilyen bombázó szóba áll velem. Ahogy észre vettem egy konohai shinobiról van szó aki ráadásul lány és éppen most próbálja meghívatni magát egy ramen féleségre. Igen azt hiszem most kiélvezem ezt a kis estét hiszen ki tudja mikor járok legközelebb erre. Azt hiszem most megengedhetem magamnak ezt. Ha majd odaérek a hold országába szerintem úgy is segíteni fognak a többiek, hogy elhelyezkedjek illetve munkát keressek magamnak.
- Persze üljünk be meghívlak. - Magamban mosolyogtam hát ki az a kamasz fiú aki ellen tud állni egy ilyen lánynak. - Az én nevem Djuka Mikommi, és átutazóban vagyok errefelé. Téged hogy hívnak és hogy kerülsz ide ilyenkor éjszaka?
Nem akartam megsérteni a lányt, de valóban éjszaka egy ilyen helyen egyedül rohangálni nem éppen egy életbiztosítás. Mondjuk más a helyzet, mert egy shinobiról beszélünk aki feltételezésem szerint egy chuunin és legalább egy-két évvel idősebb is lehet nálam.
- Ha már itt tartunk chuunin vagy? Mert szerintem legalább két évvel idősebb is lehetsz nálam. És mesélnél nekem egy kicsit konoháról? Soha életemben nem jártam még erre és érdekelnek a nagy nemzetek kultúrái. Minél többet tudok meg annál jobb lesz bár így is úgy is tervezek egy világ bejáró utazást. Neked mi az életcélod? És konohában laksz amúgy gondolom, de javíts ki nyugodtan hogyha tévedek!
Igyekszem megismerni a lányt és így elcseverészni vele. Remélem sikerül összeismerkednem vele nem ártana egy konohai ismerőst szerezni!

- Gyíííííí gyíííííííííí gyorsabban!
Kiabáltam hangosan kacagva s a férfi fenekét paskoltam közben. Élveztem a gyorsaságot, a sebesség mivel haladtunk kicsi célunk felé megrészegített. Pompás sőt le írhatatlan érzés volt. Az biztos, hogy vissza felé is hasonló módon utazunk. Ha nem hát majd teszek róla, hogy úgy legyen. Sebességgel sajnos az is együtt jár, hogy a szél hajamba kap. vörös haj zuhatag levegőben lebegve, arcom Take chan hátához nyomom védve legyek a széltől. Közben hangosan újongok, más szóval élvezkedek ha úgy tetszik. Az eszembe sem jut, hogy testem ilyen közelsége milyen gondolatokat ébreszthet egy férfi elméjében.
- Ez annyira jóóó.
Abban reménykedem, hogy az út még eltart pár percig, de miért is csak a földön haladunk? Miért nem a fák közt fent a magasban mint a madarak?
- Take fel a fákra. Menyünk a fák közé léci léci léci léci léci léci léci.
Léci áradat el is indult, addig amíg eleget nem tesz a kérésemnek. Amint fent a fák közt suhanunk elengedem nem kapaszkodok olyan szorosan. Mintha világ egyik vagy talán legjobb dolga történt volna velem fel sikítok.

Az utunk és a nap amit eltöltöttünk a városban fantasztikus volt. Tényleg igaz a mondás ha kellemesen érzed magad az idő szinte repül. Ez több is volt mint kellemes a nap az éjszaka. Természetesen az utazás módja is teljesen egyedi. Talán ha utaznom kell ezentúl felbérelek egy shinobit aki majd így a hátán fog vinni. Az élmény megéri a pénzt és az érzést amikor száguldunk. Talán régen hibáztam, hogy nem ninja élet választottam. Néha ez az érzés felmerül bennem, hisz állítólag lett volna tehetségem hozzá de így most már túl késő van az egészhez. Furán venné ki magát ha most ülnék az iskola padba. Nah de mindegy is talán egyszer ha meg unom a munkám ami sose következik be. Szeretem csinálni amit csinálok, és talán jól is megy. Talán, de nem ártana egy kis tovább képzés. AHH miért jutnak ezek most az eszembe, most azzal kelene törődnöm hogy bulizzak. Talán ideje volna annak is, hogy......FUUUJJJ uram isten magasságos chakra! Micsoda egy gondolatok még én behódoljak egy férfinak és otthon kötényben várjam meg frissen főt étellel!

Nos immáron haza felé tartunk valahol Konoha közelében járhatunk. Fejem Take vállára hajtottam és figyelem az elsuhanó tájat. Furcsa ez az egész, eddig soha nem jutottak ilyenek az eszembe. Meg sem fordult még a gondolat sem, talán tényleg itt az ideje néhány változásnak az életemben.


( Bocs Túl sokáig húzódott, én hibámból. Mivel vizsga időszak van és régóta nem voltál fent egy posztban lezárom. Így neked nem kell írnod ide ha vissza jönnél. Bocs még 1 szer. )

// Killer Bee//

Gonza az éjszakai meditáció után lefeküdt aludni. Másnap reggel tovább ment a vén szamurájjal folytatták útjukat. Több órás gyaloglás után megérkeztek a Tűz országába, azon belül Tanzaku Gai-ba. Ez a hely igen érdekes volt szamurájunk számára, ugyanis még soha sem járt itt. Nyüzsgő utcák, mindenhol kaszinók és szórakozóhelyek, vöröslámpás házak, minden, ami a kényelemhez kell. Gonza ugyan nem szerette a szerencsejátékot, sőt kifejezetten rossz dolognak tartotta, viszont a szép nőket, na meg persze a szakét imádta.
Az utcán szebbnél szebb hölgyek jártak-keltek, Gonza azt sem tudta, hogy merre forgassa a fejét. Gyaloglás közben megpillantott egy szép hölgyet, aki igen csak méretes keblekkel lett megáldva, roninunk nem kis örömére.


- Anyám! Magasságos Buddha! Mekkora mennyei kannák! – mondta Gonza nyálát cunamiként zúdítva perverz vigyorral, kigúvadt szemekkel. Még a vén szamuráj is odalesett egy kis időre, ezt Gonza észre is vette.
~ Látom öreg Te is szereted a jő bőröket…hmm~
Ám tovább kellett menniük, a sok járkálás közben Gonza megkérdezte a mesterét:
- Sensei mond, csak itt tartózkodik az a bizonyos illető, akit keresünk? Ebben a nagy nyüzsgésben nem lenne egyszerű megtalálni. De biztos vagyok benne, hogy Te tudod hogy hol van a búvóhelye.

/Mivel szamuráj vagy, hagyom azt amit eddig tettél, hogy a harc kimenetelét irányítsd.  De a későbbiekben csupán a cselekvést játszd, a képződvényt, akár Sherlock eltervezed mit tennél velük, ne bonyolítsd le, mert az-az én dolgom ^^/

A harc gyorsan végződött, hiszen immáron nem elit Ninják senem elit harcosokra tekintettél, és Raion után ők harmat gyengék. Az egyik mely hátrált futásából megfordult, majd a következő jelenetben eléd szorult mindenük. Tetőről ugráltak az immáron kicsit erősebb kardforgatók, kezükben mindnek chakra érzékeny katana, némelyiknél föld, hol villám, és hol víz, tudván hogy mindegyiknek van saját eleme, láttad hogy kardjuk ugyan ilyen iramba szivja erejüket. A chakra használat, amit te is ellestél, náluk sokkal erősebb volt, hiszen nem csak megtoldották kardjukat, de a föld megszilárdult, a villám vezető lett, a víz pedig bármikor képes szétválni és újra össze alakulni. 
- Gonzaaaa....- rikkant a mestered. - ezekkel okos legyél *csuklik* vegyél elő olyan fegyvert mellyel képes vagy három kardot feltartani. És soha ne hagyd *csuklik* hogy a víz kard közel kerüljön hozzád, mert szétbomlik és a kardodon is átmegy, majd a testednél alakul vissza, és valószínűleg megsebezz.
- Kussolj öreg! - szólt fel a föld kardos. - Íme a Shinobi világ új fegyver készlete, uraljuk az elemeket! - Suhintott egyet kardjával, majd a föld alattad megmozdult, te pedig félre ugrottál. Ekkor a villám és víz használó feléd rontott, és kardjukat össze csapva küldtek rád egy nyalábot mely elől elugrottál, de a víz használónak ez volt a célja, a magasba emelkedve alattad egy tócsa mely igen csak megrázó élmény lehet ha belesel.

/Hagyom hogy lejátszd, később majd hasznosítsd a cselekvés kifundálását, most viszont 45 sorban küzdj meg velük, használva erejüket, mindegyik legalább 3 szor támadjon rád, és sérülj meg, a legvégére játszd ki őket a villám és a víz ütközzön egymásba, ezáltal semlegesítsék egymást, a föld erejével pedig csattogtasd a kardot, majd kapd elő a Nodachit, mellyel az immáron suhintott támadást használd, amit a kard egy picit reccsenéssel prezentál, és ezt kihasználva közelről törd szét, és vágd át, a végére hagyj lehetőséget h irjak, onnantól már beljebb haladunk./

/Ugyeee nem bajha ilyen hosszú sorokat igényeltetek? :3 /



Harcod az elemi manipulatívokkal megkímélt volt, úgy tűnik sebeidet megszerezted, majd mikor berontasz az első házba, hirtelen öröm lányok hada ron el melletted, egy ilyen kéjencnek mint te, a szebbik nem mesztelenkedése kissebb agyi komplexussal jár, majd szinte vérző orral csodálod a gyönyörűségeket, míg végül elhaladnak melletted, az öreg paplan még mindig nyugodtan horkolgat, és beljebb haladva gyenge harcosok sorait kaszabolod le, majd ki érsz egy udvarra, amit a két ház körbe fog. És újabb lépcső sor, immáron csak kevesebb, de láthatóan kinyitódik az ajtó. Előtted pedig egy bevált formáció nyílik meg. 

kérdéseid sora után, Hosuke felállt, leporolta magát, és a részeg vigyorból hirtelen sanda mosoly volt.
- Átmentél Gonza, immáron szinte biztos hogy tanítani foglak. Ő itt Jen, az én kis unokám. Az a újgazdag kölyök tőlem vette el, mikor utoljára itt jártam, csak ugyan nagyon hatalmas shinobi lett belőle azóta, és van még valami amit tudnod kell Gonza, ő az én pénzem.
Ekkor hirtelen leesett állad, és olyan düh kapott el hogy szinte a semmiért harcolsz, amit Jen nyugtatott.
- Nyugi barátom! Attól mert miattam jöttetek oda benn még sok a pénz. - mutatott a házra, majd vállát vonva elindultatok utána. - Lényegében hosszú távútervünk volt Hosukével hogy kifilézzük ezt a pökhendi tagot, aztán kaptam egy posta galambot, amiben az állt, hogy Hiien, azaz szamuráj stílusú technikákat szeretnél tanulni, mivel hogy Kenjutsukra alapozd tudásod előtte elkell sajátítanod a Hien stílus legesleg alapvetőbb technikáit, majd utána Hosuke fog rád mérni pár küldetést ami után egy-egy Kenjutsu lesz a jutalmad, úgy bizony, innentől én is utatokon leszek immáron sokkal jobb segítség mint a rafkos öreg aki végig tettette a részeget. - Majd megérkeztetek egy szobában, ahol egy láda várt titeket, tele arannyal, és Jin pénztárcája, benne több 10 000er ryoval. 
- Jobb lesz ha indulunk, - szólt fel Shoodaime. - immáron hatalmas pusztítást végeztünk, valószínűleg az itteniek nem fogják tolerálni, ideje tovább állnunk. 


/Küldetésed vége, 21'000 ryout találtál a pénztárcában, továbbá 30'000értékű aranyat, küldetésed D-C besosorást kapott, amire kellően szép hosszú terjedelmes postjaid miatt, (ám vétkeztél a cselekvést illetően) +8 chakra pontot ítélek, kérlek írj fel mindent, és Raion amit elkészített Shoodaime Hosuke mesterről leírást új postban adatlapodba rakd be. Jen 3 utadon lesz még jelen, az idő alatt megleszünk az alapokkal innentől jön az edzés./

 Jen elmosolyodott, hogy shinobi praktikák után érdeklődsz, bár látta benned az erőt, főleg azt az egy részt ami furán sugárzott belőled, mintha nemis a tiiéd lenne.
- Nos ha belegondolsz hogy a természet mire hogyan reagál, rá jössz hogy mennyire egyértelmű. A a víz üti a szelet, a szél szakítja a tüzet, a tűz olvasztja a földet, a föld elnyeli a vizet. De sok féle módon lehetne még fokozni, főleg a működésüket. Mindig van rá mód, hogy megszakítsuk a láncot. 
Szólt majd ki értetek a faluból és új utakra eveztek, már már messze konohától.

/nézd meg a térképet és válassz egy helyet ahova írsz./

Amiket kérdezett és mondott nos... nem nagyon figyeltem rá csak amikor a sátrából kinézett és közölte velem, hogy valami szomorú dolognak van az évfordulója. Amikor kiejtette a száján a házasságot először azt hittem biztosan az övé, de mivel a 3. évfordulója így szinte lehetetlennek véltem a dolgot. Bár a ninja világban annyi furcsaság történt már, hogy semmin se lehet meglepődni.
- Jó éjt!
Köszöntem el végül én is és bementem a sátramba. Egy darabig nem is aludtam, hanem csak hangosan gondolkodtam. Mindig így teszek amikor úgy érzem egyedül vagyok és nem hallhat senki se.
- Hm... Talán még se lesz ez olyan egyszerű mint ahogyan azt hittem előzőleg. Végül is nem ismerem annyira Fumisho-kunt... Meglehet, hogy már késő és elcsesztem mindent. Na jó igaz, nem kellett volna annyira közel ülnöm hozzá, de csak próbáltam kicsit... hát... AHJ! - kiáltok fel enyhén. - Holnap elérünk Tanzaku Gaiba és miután végeztünk a küldetéssel őt se látom többet. Talán nem is lesz akkora baj, de majdcsak ki fog derülni. Vagy mégsem? Be kell látnom, hogy...
Így folytatódott ez egészen addig míg végül az álom el nem nyomott engemet.
A reggel hamar jött és annak ellenére, hogy későn feküdtem hamar keltem fel, bár így nem aludtam ki teljesen magamat. Kinéztem a sátramból és elmentem megnézni, hogy Fumisho fel kelt-e már vagy még mindig alszik.