Re: Tanzaku Gai

Hidan Csüt. Dec. 08 2016, 00:12

Ahogy a küzdelemben hirtelen szünet áll be, a zongoraszó is suttogóra fogja. Halk, sejtelmes melódiát búg csupán, az óvatosan leütött félhangokban azonban a vihar elõtti csend mindent elsöpörnivágyó feszültsége lakozik, kitörésre készen. Shunsui könnyen felismeri a harci lázban beálló szünetbn rejlõ lehetõséget és a lehetõ legjobb pillanatot választja egy konszenzus elõterjesztésére.

Bár a vele szemben álló négyes sem épp úgy fest, mint akik valamely tudományegyetem katedrájáról sétáltak be az Iszákos Disznóba, arcuk még mindig több jelét mutatja egybefüggõ gondolatoknak, mint amit az eddigi ellenfelek talán együttvéve. Vakok között a félszemû a király.

A csatabárdot szorongató nõstényállat pajkosnak szánt, foghíjas mosolyt villant a vörös égimeszelõ felé, amikor észreveszi, hogy annak tekintete pár pillanatra elidõzött nõi idomain – pontosabban az egyedüli idomokon, amiket asszonyinak lehetne nevezni rajta. A sarlós öregember, akihez a shinobi legközelebb áll meg, harciasan kihúzza magát és próbál farkasszemet nézni ellenfelével. Láthatóan cseppet sem ejti zavarba a tény, hogy szinte nyakát szegi az igyekezetben, hiszen alig a melléig érhet az óriásnak.

- Azt hiszed megrémítenek a fenyegetéseid minket Kölyök?! Jobbakkal is szedettük már össze a fogait!

A rounin kinézetû, a társaságban láthatóan a józan észt és higgadtságot képviselõ férfi azonban megnyugtatólag idõsebb társa vállára teszi a kezét, és visszább húzza kissé.

- Fékezd magad Kagibari-dono, a fiú több tisztelettel szólt hozzánk, mint amennyit a magunkfajta gazemberek valaha is megérdemelnének...

A törpenövésû késforgató is hozzáfûzi a magáét:

- Végsõ soron csak védte magát... Nozirashi ritka nagy pöcs tud lenni, ha új arcokról van szó.

- Finom husinak tûnik!

Szólal meg végül a behemót némber is. Együgyû, mély hangjából nem igazán derül ki, hogy szexuális utalás volt-e, vagy szó szerint meg akarja enni Shunsuit. Méreteibõl ítélve valószínûleg – és remélhetõleg – az utóbbi. A harci kedvét veszített ellenfelek rövid összebeszélés után már épp leeresztenék fegyvereiket, amikor ismerõs bariton szakítja félbe a békekötés pillanatát:

- NA AZT MÁR NEM! Nem hagyom, hogy holmi diplomatikus érzelgéssel elrontsátok az este legjobb mûsorát! Ti ott négyen! Megkétszerezem a béreteket erre a hónapra, ha a szart is kiveritek a kölyökbõl! Vöröske! Fogalmam sincs, mit keresel. Egy dologban azonban biztos vagyok: ha ebben a városban van, akkor rajtam keresztül vezet út a megtalálásához. Bizonyítsd, hogy hasznos vagy nekem, és a segítségemet kapod jutalmul, bármi után kutatsz is. Most pedig cirkuszra fel! Baaten, italt! Sarumaru, zenét!

Hangzanak a parancsoló élû szavak a szakállas féri asztala felõl, mire a zongorista ismét zenebonálni kezd, míg a pocakos csaplár úgy siet oda kiemelt vendégéhez egy üveg drága óborral, mint a kiéhezett kutyák a koncot lobogtató gazdához. A négyes láthatólag kedvetlenül, de ismét harci állásba helyezkedik, miközben azt kiáltják szinkronban:

- Igenis Fõnök!

A szamuráj szánakozó mosollyal fordul a levélfalusihoz:

- Bocs Kölyök, a parancs az parancs...

Szinte még ki sem mondta egészen, de pengéje szemmel alig követhetõ gyorsasággal röppen ki hüvelyébõl, gyors hátrálásra késztetve ezzel a genint. Így ismét van némi távolság közte és támadói között, nagyjából három méter lehet. A láncos sarlókkal felszerelt vén harcsaképû elõrébb lép a többiekhez képest, és maga körül villámgyorsan forgatva görbe pengéit indítja meg az offenzívát a fiú ellen, de támadni még nem támad, csak türelmesen körözik egyelõre a ninjanövendék körül. Eközben a mélynövésû késmester is elõrébb surran, és próbál úgy helyezkedni, hogy a vele szemközt álló öregnek egyfajta tükörképként képezze le oldalazó mozdulatait. Így Shunsui akármerre is fordul, valamelyiküknek mindenképp háttal lesz. A kardos férfi és a bárdot szorongató asszony egyelõre távol tartják magukat a küzdelemtõl.

**Shunsui** Vas. Dec. 18 2016, 19:30

Hidan

A sarlókkal felfegyverkezett idős férfi reakciója nem volt váratlan, mozdulatai és szavai hasonlóak voltak, mint amire Shunsui számított. Az emberek ilyen helyzetbe, mit a fiú kialakított, kétféle képen szoktak reagálni. Első behódolnak és követik az utasításokat. Nem ellenkeznek, mert tudják, esetleg érzik kivel állnak szemben, vagy a helyzetük súlyosságát. Jobbnak látják megalázkodni, így elkerülni a felesleges harcot. Az életüket fontosabbnak tarják, mint az önbecsülésüket. Sok helyzetben ez a meglátás a hasznos megoldás, nem számít, ki mit mond. Nem kis önfegyelem kell ilyenkor, hogy az ember visszatartsa magát. Nagyobb erő kel ezt meglépni, mint a másikat, a másikat, mit az öreg választott. Beképzeltség. Önhit. Ezek támogatták a férfit a cselekedetében s sem a józan esze. A józan ész pedig ilyenkor azt diktálja, miszerint alaposan gondolja át a helyzetet, hogy jó döntést hozzon s nem rosszat. Ő nem a józan eszére hallgatott, vagyis csak ezt remélte Shunsui, ugyanis lehetett még egy lehetőség, mi miatt azt választotta amit. Erős volt, jóval erősebb, mint a vörös hajú fiú. Ebbe azonban nem lehetett biztos, mert nem ismerte az ifjú ninja teljes erejét, ahogy ez fordítva is így volt, Shunsui sem tudta mire képes az öreg és a három társa. A négyesnek annyival könnyebb dolga volt, hogy látták a fiút harcolni és valamennyire tisztában lehettek ez által annak képességeivel. Előnyben voltak ezen téren Shunsui-al szemben, ahogy létszámfölényben is. A fiú csak remélni tudta, miszerint gyengébbek, mint ő maga. Nagyon nem szerette volna megmutatni mire képes, mert fontosnak tartotta azt titokban tartani.
Az öreg után nem sokkal a szamuráj is megszólalt és megállította a társát azáltal, hogy annak vállára tette a kezét s visszahúzta. A szavak, mik elhagyták a szamuráj száját, pont az ellenkezője volt, mint az öregnek. Higgadtabb volt, mint a társa és józanabb észről adott tanúbizonyságot. A katanát viselő után, egyenként a többiek is megszólaltak a négyesből, s kinyilvánították véleményüket. A késforgató „apróság” szintén úgy tűnt legondolkodott a fiú szavain, úgy, ahogy azt szerette volna a ninja. A nő szavait jobbnak látta figyelembe sem venni. Shunui beszéde úgy tűnt elérte a célját, mert némi összebeszélés után, kezdték leeresztetni a fegyvereiket, egy hang azonban félbeszakította azt. A jól öltözött szakállas szólalt meg s utasította a kijáratott elzáró négyest, miszerint folytassák tovább, sőt, hogy a szart is verjék ki a fiúból.
~ Szóval te vagy a góré itt. Ezt jó tudni. ~ nézett a fickó felé ~ Dupla bér… A kapzsiságukat használod föl s ösztönzöd őket, ezzel nyomod el a józan eszüket. Sajnos a helyzet megint kezdett úgy alakulni, ahogy azt legkevésbé sem szerette volna. A fiú helyzete nem tűnt túl rózsásnak, azonban a küldetésében úgy tűnt haladt egy kicsit. Ha a szakállas szavai igazak, akkor megtalálta azt a személyt, aki megkönnyebbítheti a dolgát a keresésében. Már ha igazak, mert fenn állt az a lehetőség is, hogy hazudott és csak fényezte magát, ezzel félelmetesebb embernek mutatva magát. Shunsuinak bele kellett mennie a játékba, amibe a férfi belekényszerítette, bármennyire nem akarta. A harcot kellett választania és egy olyan műsort adnia a szakállasnak, amivel megelégszik.
A négyes hamar tudomásul vette a parancsot s akcióba léptek. Először a szamuráj támadott. Olyan gyorsan rántotta ki a fegyverét a hüvelyéből, hogy az ifjú ninjának alig volt ideje reagálni a cselekedetére. Nem gondolkozott, ösztönből cselekedett és ugrott hátra legalább három métert. Következőleg a lánccal ellátott sarlós indult meg, maga körül kezdte eszméletlen sebességgel pörgetni a hajlított fegyvert. A szamuráj nem tett több támadó mozdulatot, ahogy a harcsabajszú öreg sem azon kívül, hogy pörgette a sarlókat és körözni kezdett körülötte. A harmadik tag szint úgy megmozdult s az öreg tükörképeként követte körbe-körbe. Shunsui-nak meg kellett osztania a figyelmét kétfelé mindenképp és még a maradék kettőre is figyelnie kellett, akik nem mozdultak meg. Nem akartak kezdeményezni így Shunsui-on volt a sor.
- Sajnálatos dolog, el szerettem volna kerülni azt, ami most következik! – mondta és villámgyorsan rugaszkodott el a sarlós felé s közben felkapott egy széket. Az ülőalkalmatossággal felvértezve támadta meg az öreget. Felé csapott és próbálta megakasztani a fegyvert. Amint ez sikerült próbálta elkapni az egyik kezét s nem ereszteni. Erősen szorította a csuklóját, majd a másik kezével a vállára szorított. Megfeszítette a végtagot és térdével csapást mért a könyökére. El akarta törni, mozgásképtelenné akarta tenni egy végtagot a kettő közül. Előnybe kerülne, ha sikerülne, mert az ikerfegyverből egy maradna és az is eléggé korlátozva lenne, mivel a másik párja akadályozná. Ha esetleg nem sikerül megakasztania, akkor a széket használja védekezésrés és kivárásra játszik. Közben, ha a késes is beszáll, felvesz még egy széket s kettővel védekezik. Elsődleges célpontja az öreg lenne, őt próbálná leghamarabb kiiktatni a képből. Ha az egyik szék széttörik, akkor a kezére tekert láncból leenged egy darabot, majd ostorként használja azt. Olyan alkalomra vár, amikor a láncot rátudja tekerni a sarlóra. Kezébe akarta kaparintani a fegyverpár egyik felét és a testi erejét használva felülkerekedni az ellenfelén.
Shunsui-nak nehéz volt ezt elérni, ugyanis nem nagyon harcolt még olyan személlyel, aki azt a fegyvert használta. Egyetlen alkalom, akkor volt, mikor Gensai-al harcolt, ő használta a fiú ellen. Az öreg eltökélt volt abban, hogy a létező legtöbb fegyverrel megismerkedjen a fiú és később elsajátítsa a forgatásukat. Eddig Gensai a terv első felének végrehajtásán volt, Shusnui-nak minél több fegyverrel kellett küzdenie és meg tanulni ellenük harcolni. Gensai-nak tekintélyes mennyiségű fegyver állt a rendelkezésére, mind-mind különböző fajtájúak voltak. Ezeket használta fel az edzései során. Sajnos ezen fajta fegyver ellen, egyszer harcolt és akkor se sokáig. Olyan fegyverek ellen tanult első sorban, amik népszerűek voltak és ezek közé a láncos dupla sarlók nem tartoztak. Mikor elhajította a sarló egyik felét a vénember, akkor elugrott vagy csak ellépett előle, ez a helyzettől függött, majd ügyelt arra, hogy mikor visszarántotta, akkor se legyen útjában. A fegyver közelharcban és középtávúban is veszélyes volt. Profin használta és ez gond volt. Olyan táncba kezdett az öreg, amit más hasonlókorú ember megirigyelt volna. Shunsui azokkal a dolgokkal, amikkel felszerelkezett nagyon kevés esélye volt. Egy olyan trükkhöz kellett folyamodnia, amivel talán győzhet ellene vagy legalábbis lefegyverezze. A fiú próbálta kiismernie az öreg mozgását és egy bizonyos mozdulatot várt. Egy egyszerű trükkel akarta megzavarni s elérni azt, hogy néhány másodpercig megvakítani. Ezt a rövid időt akarta kihasználni és lefegyverezni. A mozdulat, amit várt, egy fordulat volt, mikor hátat fordít a fiúnak. Ameddig nem látja a fiút, ő felkap egy üveg alkoholt s mikor felé fordul, az arcába önti annak tartalmát. Nem volt könnyű kivitelezni és sok ideje sem volt rá, mert volt még egy ellenfele, aki nem hagyta nyugodni. Kivárásra játszott, hosszú percekig védekezett és néha támadott, eközben sebesüléseket szerzett. Amint a megfelelő alkalom megteremtetett, azon nyomban kihasználta. A késes hiába figyelmeztette társát, sikerült az arcába önteni. Shunsui kezeivel erősen megmarkolta a fegyvereket s az öreg felsőtestébe talpalt olyan erővel, hogy biztos elengedje a fegyverét. Ha ez sikerült mindenkitől eltávolodott s próbált szusszanni egyet.

Hidan Pént. Jan. 27 2017, 06:50

//A késésért 20 chakra a kompenzációd. A harcot még lemesélem, utána átengedlek Madarának, mert elvileg tervei vannak veled Smile

//

Az egzotikus ikerfegyvert forgató vénség szédítő táncba kezd, araszoló, mégis pontosan kiszámított lépésekkel közeledve Shunsui felé, míg társa félköríves irányban haladva, a fiútól lehető legtávolabb próbál olyan pozícióba kerülni, ami előnyös lehet egy hátbatámadáshoz. A shinobi felkapja a hozzá legközelebb eső széket és azt maga elé tartva próbál védekezni az esetlegesen felé irányuló vágások ellen. Hogy ez mennyire is volt jó ötlet, arról hamar beszédes tanúbizonyságot kap: szinte amint az arca elé emeli az ülőalkalmatosságot, az egyik görbe penge hangos koppanás kíséretében átfúrja az ülőrészt alkotó falapot, csak egy leheletnyire állva meg a fiú arcától. A támadást ugyan így sikeresen elkerülhette, viszont ha nem fosztja meg magát a saját látóterétől, erre talán szükség sem lett volna. Az öreg nagyot ránt a láncon, a meglepetés ereje pedig felülkerekedik az övénél jócskán fejlettebb izmokén: a szék egész egyszerűen kiröppen a levélfalusi szorításából, hogy ellenfele mellett elsuhanva egyesen a nagydarab asszony fejének csapódjon és essen szilánkokra. Nem mintha nagyon megérezte, vagy egyáltalán észrevette volna...

Mivel az előző ötlet kútba fulladt, ezúttal másképp próbál pontot tenni küzdelmük végére: egy félig teli korsó sörrel próbálja arcon önteni a veteránt, kihasználva a férfi vakfoltját egyik félfordulata közben. Amit azonban nem vett figyelembe, az az, hogy a láncok két-három méteres hatótávja meglehetősen soknak számít folyadékok esetében, így az olcsó lőréből legfeljebb pár kövér csepp éri el a fickót, az arca helyett az egész testén szétszóródva. Ha kívánt hatást nem is, de legalább annyit sikerült elérnie, hogy kizökkentette a vénséget addig töretlen ritmusából és a sarlók íves mozgása is szabálytalanná lett a 'szentségtörés' láttán.

- Ezért kifilézlek te vörhenyes fattyú! Azt a sört előre kifizettem!

Fenyegetése közben a genin legnagyobb szerencséjére elfelejti a sarlóival való védekezést, így semmi nem állhatja útját a shinobi karjáról letekeredő láncnak, melyet sikerül pont a harcsaképű láncának közepére tekerni, s egyszerűen kirántani azt a markából.

Ez azonban a kelleténél több figyelmét követelte magának, így történhetett az is, hogy nem fektetett elégséges hangsúlyt önmaga pozícionálásába, s így kerülhetett a hátába a késeket forgató egyén is. Az osonó lépteket már csak túl későn hallja meg, így a férfinak lehetősége van két átlós vágást ejteni a fiú törzsén, majd gyorsan elhátrálni, mielőtt az védekezhetne egy második székkel. A sebek nem túl mélyek, de határozattan súlyosabbak mint az előző. Belehalni nem fog, de a vérzést el kell majd állítani, amint a harc véget ért, és fertőtleníteni se ártana a sérülést, a tisztasági mutatókat elnézve a kocsmában...

**Shunsui** Szomb. Feb. 04 2017, 13:20

Hidan

Shusnui minél tovább harcolt az öreggel, annál inkább igazolódott be a gyanúja, hogy tapasztalt ellenfelekkel áll szemben. Első próbálkozásai a sarló megszerzése irányába, nem sikerültek, sőt mi több, olyan hibákat követett el, amikről, ha tudomást szerezne Gensai, leordítaná a fiú fejét a helyéről. Shunsui nem kevésbé lepődött meg, mikor a széket sikerült kirántani a kezei közül az idős embernek. Látható volt a kettőjük közötti fizikai különbség és mégis sikerült neki elvennie a bútordarabot. Csodálkozni azonban nem volt ideje, újból kellett próbálkoznia. Ez se úgy sikerült, ahogy azt szerette volna. Nem vette számításba a két sarlót összekötő lánc hosszát, amit pedig jó lett volna, mert annak a segítségével elérte az öreg, hogy csak néhány csepp jusson el az arcáig. Shunsui cselekedete felháborította, sőt feldühítette az idős férfit. Fenyegetőzésbe kezdett és közben nem figyelt a védekezésre, ami esélyt adott a vörös hajú fiúnak. Lánca segítségével sikerült elragadnia az annyira akart fegyvert. Ezen cselekedete, azonban annyira lekötötte a figyelmét, miképp a késesnek alkalma nyílott megsebesíteni a fiút. Két átlós vágást ejtett a hátán, ami nem volt életveszélyes sérülés, ennek ellenére nem kicsi fájdalommal járt s hátráltatni is tudta a Konohai ninját. Shunsui felkiáltott, mikor érezte, ahogy a pengék belevágnak a bőrébe és a húsába is kicsit. Nem eresztette ki annyira a hangját, ám a zene mellett is hallhatta a pultnál lévő férfi vagy a négy főnöke. Shunsui tudta jól, hogy ha rendesen figyelt volna, akkor elkerülhette volna azt a sérülést. Nem rágódott sokáig egy már megtörtént hibáján, inkább erőre koncentrált, mert nem olyan ellenfelekkel állt szemben, akiket félvállról vehetett.
A két elvett fegyverrel azon nyomban megtámadta az öregembert, kitől megszerezte azt. Egymás után lendítette meg a karjait, nem kímélte a vele szemben állót. Minél előbb ki kellett iktatnia őt, nehogy visszaszerezze a fegyverét és az sem ártott, ha csökkenti a fejére pályázok számát. Az öreg meglepődhetett, hogy a sarlók, mint fegyver nem volt idegen a fiú kezeiben. Szokatlan és nem túl népszerű fegyver létére meglehetősen jól forgatta a ninja fiú. Azon mozdulatokat próbálta végrehajtani, amiket Mestere mutatott neki és azokat, amiket az öreg használt ellene nemrég még. Odafigyelt mindkét alkalommal s ahhoz képest, miszerint még nem tanulta meg a használatát a fegyvernek, a mozdulatokat elég pontosan ismételte el. Ez is közrejátszhatott abban, hogy nem egy sérülést tudott okozni ellenfelének. Na meg lehet az is, miképp nem sokszor küzdött a megszokott fegyvere nélkül. Gyorsnak kellett lennie, mert a késes kezdett egyre aktívabb lenni. Az egyik olyan alkalmat használta ki az öreg kiiktatására, mikor a késes megtámadta. Shunsui a sarlópár egyik felét meglendítette maga körül, azzal a céllal, hogy távol tartsa magától a késhasználót. Külső szemlélőnek ennek tűnhetett a próbálkozás, ám volt még egy rejtett célja. A késforgató, amint észrevette az oldalról közeledő fegyvert leguggolt előle s hagyta elhaladni felette. Shunsui nem húzta vissza, hanem úgy tett, mintha még egyszer próbálkozna, azonban, amikor a harcsabajszú öreggel majdnem szembe ért, engedett a láncon. A fegyver hatósugara ennek köszönhetően megnőtt s a hirtelen mozdulatra már nem volt képes reagálni az idős test, a fegyver a mellkasába állt. Ha pár évvel fiatalabb lett volna, akkor talán sikerült volna kitérnie, de ennyire idősen már nem. Shunsui azon nyomban vissza is rántotta a sarló másik felét és védekező állás vett fel. Ha esetleg az öreg időben képes reagálni a felé tartó fegyverre, akkor annak a másik felét is beveti és reméli, miszerint az elöl nem lesz képes kitérni. Oda fog célozni, amerre elmozdul, a saját fegyvere elöl, és közben visszahúzza azt a részt, mi elöl kitér.
Shunsui második célpontja ki más lehetett, mint a hátán sérülést ejtő férfi. Az ellene való küzdelem már egész másként indul, mint az előzőnél. Most már olyan fegyverrel rendelkezett, mivel, ha képes megfelelően használni, akkor hamarabb győzheti le. A Konohai fiú és ellenfele szinte már táncoltak, olyannak tűnhetett a pultnál állónak vagy a zongoristának. Az is meg lehetett mondani, miszerint a késesnek jobban megy a „tánc”, mint a fiúnak. Közelharc folyt kettőjük között. Csapás, csapást követett, vágás, vágást. Egyikük sem adta könnyen a bőrét, mégis úgy tűnhetett, hogy a késhasználó áll jobban. Az ö támadásai közül több ért célba vagy közelítette meg vészesen a fiút. Ruházatán gyorsabban növekedtek a vágások száma, mint az ellenfelén. Ha tapasztaltabb lett volna a fiú, a kezeiben lévő fegyverek forgatásaiban, akkor meglehet, hamarabb és kevesebb sérüléssel került volna ki a harcból. Shunsui hamar rájött, hogy nem mehetett sokáig úgy a harc, mert akkor ő kerül ki rosszabbul a végén. Elég veszélyes helyzeteket csak éppen hogy sikerült elkerülnie. Mikor a nyakát vette célba a férfi, Shunsui nem volt képes kikerülnie egészben, karcolás jelezte, miképp a bőréhez ért a fegyver. Nem csak ez volt az egyetlen olyan sérülés, ami megölhette volna, nem egynek viselte a testén a nyomát. Shunsui-nak akkor csillant fel a remény, mikor felé döfött és a megszokottnál lassabban kezdte visszahúzni a fegyverét. A vörös hajú fiú felrántotta kezeit, majd, mikor már magasabban volt az ellenfele végtagjától, keresztezte a sajátját. Ezzel azonban nem fejezte be, ugrott egyet és a férfi felett egyet fordulva érkezett mögé s rántotta meg a láncot. Azt szerette volna elérni, hogy rászoruljon a kezére a lánc és ezt követően a végtag a férfi felsőtestéhez szorítsa. Ezt követően már csak annyit tett, hogy a feje hátulját megfogta s jó erősen a padlóba verte.

Hidan Csüt. Márc. 23 2017, 03:23

Az idős banditától elorzott ikerfegyver ugyan nem ismeretlen Shunsui számára, mégsem képes olyan manőverekre vele még egyelőre, mint jogos tulajdonosa, hisz a forgatás lényegi része a láncokon, nem pedig magukon a sarlókon múlik. A fiú azonban az újonnan szerzett eszköz birtokában máris jelentős előnyre tett szert korábbi helyzetéhez képest. Egyik ellenfele fogatlan oroszlánná vált gyilkos pengéi nélkül, míg a másik - közelharcra specializálódott - haramia kénytelen óvatos defenzívára váltani a váratlan orvtámadások helyett. A kóbor szamuráj és a nőstényállat még mindig nem adja semmi jelét, hogy közbe akarna avatkozni, amíg parancsot nem kapnak rá, így az esélyek mérlegének nyelve ezúttal valamelyest a konohai oldalára billen.

- Hogy merészeled te kis pondró?!

Fröcsögi ádázul a foghíjas vénember, miközben már tenne is pár fenyegető lépést a genin felé, amikor is rájön, hogy puszta ökleivel vajmi keveset érhet ellenfele ellen, így fürgén hátrál egy lépést.

- Hanzou! Add a kardod, hogy saját kezűleg vegyek elégtételt ezért a sértésért a vörhenyes szarzsákon!

Kiáltja a rounin felé, miközben össze-vissza táncikál, hogy folytonos mozgásával nehezebb célpontot biztosítson a láncos sarlókkal vagdalkozó Shunsuinak. A válasz azonban láthatóan cseppet sincs ínyére, a szamuráj ugyanis megvető nevetéssel utasítja el kérését:

- A saját becsületem talán eladtam, de az őseimét nem fogom beszennyezni, hogy egy magadfajta hitvány alak kezébe adom a klánom ősi fegyverét, aki még a sajátját sem tudja megtartani... Kagibari-dono.

A harcsabajszos törpe dühödten fordul hátra, hogy szikrákat vető tekintetének tőrét társára szegezze, de ezzel a lehető legnagyobb hibát követi el, amit egy harcos tehet: hátat fordít az ellenfelének.

- Kit nevezel te hit...

A mondatot már képtelen befejezni, mert éppenséggel a szavába vág egy tarkójába fúródó sarlóhegy. Egy pillanatra döbbent csend száll az egész italmérésre, ahogy minden tekintet az erőtlenül szörcsögő, üres tekintetű veteránra szegeződik. Egy pillanatig még világtalanul mered maga elé, majd térdre rogy és eldőlt mint egy rongybaba. Ahogy a fiú kirántja a koponyába ágyazódott pengét - amin a tarkócsont egy része rajta is marad -, s már fordulna is a következő ellenfele felé, amikor egy ismerős kiáltás szól közbe:

- Hát bazdmeg ezt még nézni is rossz! ABBAHAGYNI! Még a mosószerért is kár, amivel egy ilyen megzápult agyat kell felmosni a kedvenc kocsmám padlójáról... Leáll beszélgetni, meg hátat fordítani egy leszámolás közepén... Komolyan mondom, én tökönszúrom magam. AMATŐRÖK! Ezért fizetlek titeket?! Hát egy nagy faszt! Ki vagytok rúgva, húzzatok innen a picsába! Ne nézzetek ilyen bambán, persze hogy komolyan mondom! KIFELÉ!

Kiált a szakállas férfi az embereire, mire a maradék három fegyveres szó nélkül, szégyenkező tekintettel fejet hajt, majd a majmos zongoristával együtt a kijárat felé veszik az irányt.

- Sarumaru ne legyél már ostoba, te nem. A zene jó volt, jár a keksz.

Szól a csüggedten kullogó muzsikus után, aki zavartan visszasomfordál hangszeréhez.

Az elegáns, titokzatos alak lassú léptekkel jön közelebb a dulakodás volt helyszínéhez. Csizmájánal orrával maga felé fordítja a lelkét kilehelt aggastyán arcát, majd megvető hangon megjegyzi:

- A halálban is pont olyan sunyi, buta tekinteted van, mint a hiábavaló életedben Kagibari. Egy hitvány szarral kevesebb a világban...

Szavainak egy hegyes köpéssel ad nyomatékot a tetemre, majd Shunsui felé fordul. Hosszú, csontos ujjakban végződő karját a fiú nyaka köré fonja, mintha csak ezeréves cimborák lennének, s mintha arról is megfeledkezne, hogy a geninnél fegyver van, s hogy alig pár perce utasította az embereit a megölésére.

- De ami téged illet... Nos hasznát tudnám venni egy ilyen barátnak Vöröske. Van neved, vagy hívhatlak Vöröskének? Mindig is akartam egy cimborát, akit Vöröskének hívnak... S ha nem csal az emlékezetem... Már pedig nem szokott... Úgy emlékszem, épp kerestél valamit, amikor a mihaszna embereim kóstolgatni kezdtek téged. Mit szólnál egy üzlethez? Én segítek megtalálni azt, ami kell neked... Cserébe pedig tartozol nekem majd egy csekélyke szívességgel. Gyere, sétáljunk egyet a friss levegőn, mielőtt ez a vén bugris hullalevet ereszt magából. Elevennek se volt túl illatos, de ha ez nekem elkezd itt rohadni... Nem mintha bárkinek is feltűnne ebben a szarszagban. Nos, érdekel az ajánlatom?

Kérdezi, miközben egy apró erszényt hanyagul odavet a csaposnak, majd a kijárat felé indul.

//Nos, mivel sajnos nekem nagyon megfogyatkozott a Gundanra fordítható időm mostanság, úgy döntöttem akkor járok el a legméltányosabban veled szemben, ha mihamarabb továbbadlak a megbeszéltek szerint Madarának, vagy akinek szeretnéd. Jutalmad a kalandért 50 chakra és 20 tjp, a késésért járó keksszel együtt. A konohai ügynök által adott pénzt felírhatod az adatlapodra, de ha visszatérsz még Konohába, ott számonkérhetik rajtad az összeget. Az öreg fegyverét is nyugodtan megtarthatod, senki nem fogja keresni rajtad Smile

Örülök, hogy ismét mesélhettem neked, további jó kalandozást!

Ui.: Amire figyelj nagyon a továbbiakban - csak mert a kevésbé vajszívű kollégák harapnak érte -, hogy amikor egy harcba keveredik a karakter, akkor próbáld ahol csak lehet a feltételes módra szorítkozni és csak azokat a dolgokat leírni, amik a Te karaktereddel kapcsolatosak (ez alól kivétel, amikor a Mesélőd az ellenkezőjére kér fel, de ez ritka). Tehát "megpróbál vágást ejteni" "vágást ejt" helyett, illetve általában azt is a Mesélő dönti el, hogy ha Te támadsz a karaktereddel, akkor az ellenséges NJK ugrik-e vagy bukfencezik, vagy nekiáll vattacukrot csinálni, mert az fun. Ennyi lett volna a hamubasült pogácsám a ballagóbatyudba, még egyszer további élménydús gundankarriert kívánok!//

**Shunsui** Pént. Márc. 31 2017, 21:22

Hidan

Shunsui már fel se vette, mikor a fegyverétől megfosztott idős férfi, elég durva szavakkal illette. Az ifjú ninja, ekkor jött rá, hogy két legyet sikerült ütnie egy csapásra. Első, hogy szerzett egy hasznosabb fegyvert, mint, amelyek addig nála voltak. A másik, miszerint olyan szinten sikerült felingerelni az öreget, miképp már alig tudott tiszta fejjel gondolkozni. Ezt az is bizonyította, hogy fegyvertelenül indult meg a fegyveres óriás felé. Nem borult el azonban teljesen az elméje, mert még időben eszmélt fel, hogy a fegyvere nélkül vajmi kevés esélye lenne a vörös hajú fiúval szemben. Nagy megkönnyebbülésére a szamuráj és a nő, Shunsui cselekedetére sem mozdult meg, csak álltak tovább és szó nélkül figyelték az eseményeket. Vagyis csak majdnem, mert dühében az öreg, a szamurájtól próbálta elkérni annak a kardját. A szamuráj reakciója kicsit szokatlan volt. A megvető nevetés, majd a becsületről szóló szónoklatától csöppet megnyugodott az ifjú. Mégiscsak könnyebb dolga van egy fegyvertelennel szemben, mint egy kardot lóbálóval. Kagibari-nak a társ szavaitól telt be az a bizonyos pohár. A Konohai ninjárol megfeledkezve vagy csak nem törődve vele, fordított hátat neki. Egy párviadalban ez nagyon nagy hiba és következménnyel jár. Meg is lett az a bizonyos következmény, mégpedig igen hamar. Be sem tudta fejezni azt, amit szeretett volna, alig tudott kimondani pár szót, a saját fegyvere okozta a vesztét. Az ikerfegyver egyik része a tarkójába állt bele. Síri csen telepedett a helyiségre, minden szempár az épp utolsó leheletét kilehelő Kagibari-ra szegeződött. Az élet gyorsan kiszállt belőle s elterült a padlón. Shunsui csak ekkor húzta vissza a fegyvert magához, ami némi szuvenírt is hozott magával a néhai öregből. A testének egy kis része a penge végén maradt és még az után sem esett le, hogy elkapta a fegyver nyelét az ifjú ninja. Ha nem épp olyan helyzetben lett volna, mint ott, akkor fintorogva öklendezett volna. Ezt azonban abban a szituációban nem tehette meg, nem mutathatott gyengeséget vagy kegyelmet. Tudta, ha nem ő végez az ellenfeleivel, akkor az ellenfelek küldik át őt a Másvilágra. Shunsui még nem szerette volna feldobni a lábát, még sok mindent szeretett volna véghezvinni és átélni. Meg szerette volna kóstolni a legfinomabb alkoholt a világon. Egy, vagy két éjszakát eltölteni egy tucat gyönyörű, méretes dinnyékkel megáldott nőkkel. Az előbbi kijelentés hibás, mert nem egy-két éjszakát szeretett volna eltölteni, hanem öt-hatot. Persze volt még jó pár, de azok közül is a legfontosabb talán az volt, hogy megtalálja a szüleit.
Shunsui arra számított, miszerint a társuk halálát látva valamennyire megdühödnek, és egyszerre támadnak. Nem így lett, sőt a támadás helyett a Főnök szólalt meg. Ócsárolni kezdte a még élő hármat. Annyira nem tetszett neki az események, hogy kizavarta Shunsui maradék ellenfeleit és egyben elbocsátotta őket. Az események váratlan fordulatokat vettek, a fiú számára jobban alakultak, mint arra számított. Kis híján felsóhajtott, ám időben kapcsolt.
~ Tényleg nehéz a színészkedés! Odafigyelni minden egyes mozdulatra, minden egyes reakcióra nem könnyű, nagyon nem. ~ állapította meg magában.
Habár ellenfelek nélkül marad, nem lélegezhetett fel, a neheze még csak akkor jött a kocsmába nem illő férfi képében. Az említett személy megindult Shunsui felé, majd megállt a halott mellett. Csizmájával maga felé fordította annak arcát, ezt követően folytatta az ócsárló szavak hangoztatását. Shunsui-nak nem tetszett a dolog, olyannyira, hogy mikor leköpte az élettelen testet, megremegett az egyik keze. Annak ellenére, miszerint az ellenfele volt és meg akarta őt ölni, akkor sem vetemedett volna ilyen szégyenteljes dologra. Az ifjú ninja próbált higgadt maradni, mikor a férfi feléje fordult és hosszú úját nyaka köré fonta. Nem volt szívbajos a fickó, mert az se zavarta, miképp a vele szemben álló kezei, fegyvereket szorongattak s előtte végzett az egyik emberével, kit ráküldött.
~ Ha így játszol, akkor én is úgy teszek! ~ ahogy a férfi, úgy Shunsui is nyugodt maradt és úgy hallgatta végig a férfi ajánlatát. Elgondolkozott rajta, miközben követte az előtte sétálót.
~ Az ajánlata nem tűnik rossznak, a segítségével hamarabb találnám meg Juukuichi-t, mint nélküle tudnám. Kecsegtető ajánlat, még annak ellenére, hogy rossz érzés fog el a szívességgel kapcsolatban. Kitudja, mit fog kérni a segítségéért cserébe. Nem volt sok ideje gondolkozni, az túl feltűnő lett volna.
- A nevem Shunsui és érdekel az ajánlata Uram! – mondta határozottan. Bármennyire borsozott a háta, a lehetőséget nem akarta elszalasztani. Lesz ami lesz, úgy volt vele.

Köszönöm a játékot!!

Uchiha Madara Szer. Ápr. 05 2017, 18:39

Shunsui

A férfi az ajtó elé lép, majd megvárva válaszod, két kezével kilöki a szárnyait, s mélyet szívva a friss levegőbe, szivart vesz elő, majd rágyújt. Feléd mutat egy másik szálat. Talán illetlenség lenne elutasítani. Mélyet szív a barna dohánytermékbe, majd átkarolva ismét vállad lép tovább. Feléd fordul, miközben újabbat szív a vastag szivarba, majd a füstöt feléd fújja.
- Tudod – mondja, miközben fogai közé szorítja a szivart. – Éldekes figula vagy te kölök. Shunshui maradok a Vöröskénél. Mál ha nem halagszol – ekkor kiveszi a szivart a szájából, miután egy újabbat szívott bele, majd némiképp gondolkodóba esett.
- Mit is kerestél pontosan? Nagy kutyát? Mi van te amúgy, valami spicli, vagy pályakezdő rosszfiú? Mert hogy hülye az biztos. Pénzt lobogtatni ebben a kocsmában öngyilkosság, érted Vöröske? Na majd én megvédelek. Viszont ugyanezt kérem én is tőled. Tudod, van pár rossz arcú emberke itt a környéken. Segíthetnél elintézni őket, cserébe bemutatlak az egyik „Nagykutyának”. Találkozzunk éjfél előtt tíz perccel a nyugati szárny kapujánál. Segíts nekem, hogy visszaszerezhessek némi pénzt, amit elvettek tőlem és akkor, bemutatlak a Főnöknek. Várni foglak kölyök. Hidd el, kurva nagy buli lesz.
A megadott időpontig 3 és fél óra állt még a rendelkezésedre, hogy egyél, és pihenhess, netalán némi tornagyakorlatnak nekiállj valahol. Mind szállást, mind pedig pubokat, és fogadókat találsz a városban, megfizethető árakon* Az időt szabad foglalkozás gyanánt lehet kitölteni.
...
Mikor eléred a megadott helyet, a férfi már ott várt rád. Szerelésén nem változtatott, azonban a lábai mellé helyezett nagyobb táska feltűnt a számodra. Talán a szükséges eszközök lehettek nála? Egészen biztos. Az új társad dohányzott, másik kezében pedig egy szakés üveget tartott. Mélyen húzott bele, majd elfintorodva emelte el szájától, s szívott bele a szivarjába.
- Áh, Vöröske, hát eljöttél. Már azt hittem itt rohad le a herém az unalomtól. Készen állsz? - a férfi eldobva az üveget, majd a szivart, lökte el hátát a kerítéstől, s lendületéből felkapva a táskát, piszkafa lábaival azonnal megindult a város határán lévő utcákon. A lámpák által bevilágított városnegyed kihaltnak tűnt a belvárosi hangulathoz képest. Ahogy haladtatok egyre feljebb a külső peremen, az a néhány játókelő is eltűnt, mikor társad megállt egy masszívabb épület előtt.
A vastag téglaépület ajtaja egy nagy és erős, felhúzható fémkapu zárta el. Felette egy ablak volt, mely résnyire ugyan, de nyitva volt. Fény szűrődött ki a réseken, ám hangokat még a te shinobiérzékeid sem hallottak. Az ajtó fölé egy nagyobb tábla volt helyezve.
„Ashita no Togawa”
- Ez az ajtó túl vastag. Ezen nem fogunk tudni átjutni. Hé, Vöröske. Azokban a résekben ha megkapaszkodnál, talán a te fizikumoddal képes lehetsz felmászni az ablakig. Gyere csak ide, tartok bakot. – köp a földre. – Meg egy faszt. Másszál fel az üregeken keresztül és juss be majd nyisd ki nekem az ajtót.
Vagy az üregeken át, vagy shinobiképességeidet alkalmazva, de képes leszel felmászni a téglafal oldalán, s megkapaszkodva az ablak párkányán, fel tudod húzni magad.

A raktárban ládák sorakoztak magas oszlopsorokat alkotva. Néhány nagyobb termetű rakodót látsz a sorok között ingázni. Mivel nem tökéletes a látószöged, így vagy leugrasz és felméred a terepet, vagy pedig megpróbálod valahogy kinyitni az ajtót anélkül, hogy észrevennék. Körülbelül egy tucatnyi rakodó szorgalmasodik a sorok között.

**Shunsui** Vas. Ápr. 09 2017, 20:46

Madara

Amint Shusnui és az ideiglenes megbízója kilépett az épületből, a férfi meggyújtott egy szivart. Egy másikat vett elő nem sokkal később a zsebéből és a fiú felé nyújtotta.
- Köszönöm elfogadom! – azzal elvette és a vége leharapása után, amit rögtön ki is köpött visszahelyezte. Remélte, hogy a férfi segít neki és meggyújtja azt. Egy éve talán, hogy utoljára élvezte a dohány bódító hatását. Az alkohollal együtt Shunsui igen hamar belekóstolt a másik élvezeti cikkbe. Igaz, szivarhoz kevésszer jutott, inkább a cigi volt a megszokott a barátaival való mulatozáskor. Egy normál családban ez nem történhetett volna meg, a szülök nem engedték volna meg, hogy a gyerekük olyan fiatalon kipróbálja és használja azokat. Az ifjú ninja mostohaszüleit azonban ez nem érdekelte, ahogy a mostoha fiúk sem. Eleinte még lehet, azonban később már nem. Az igazi gyerekeik visszatértével Shunsui szinte feledésbe merült és púp lett a családban. Pótlék volt, amiatt fogadták örökbe és mikor a vér szerintiek visszatértek, arra a sorsra jutott, mint minden más haszontalan pótlék. Kidobták. Hogy pontosabbak legyünk nem dobták ki, ő lépett le még azelőtt, hogy az megtörtént volna. Most már nem bánta, sőt örült neki. Gensai-al jobban megvolt, mint a mostoháival, még annak ellenére, miképp az öreg kesztyűs kézzel bánt vele néha.
Mikor a fiúval közölte, hogy nem fogja Shunsui-nak hívni, hanem marad a Vöröske megnevezésnél Shunsui nem akadékoskodott, volt egy olyan érzése, hiába is próbálta volna rávenni a férfit, hogy a nevén szólítsa, nem ment volna.
- Ha magának úgy jó, akkor legyen! – egyezett bele, habár látszott rajta, miszerint nem igazán tetszik neki a megnevezés.
~ Lehetne rosszabb is! ~ gondolta magában.
- Ha már a neveknél tartunk, akkor megkérdezhetném az Ön nevét! – mondta, mégiscsak úgy könnyebben tudná megszólítani Őt.
Amikor a férfi elkezdte lehordani a Konohai ninját, ő nyugodtan hallgatta. Igazat adott valamennyire a férfinak, pár dolgot jobb lett volna, ha másként csinálja. Mivel nem szeretett volna belemenni a részletekben, nem akarta, hogy tovább faggatózzon ezért figyelmen kívül hagyta a szavai első felét.
- Fer ajánlat. – mondta nem túl hangosan. A férfi végül elárulta mit kérne cserébe a segítségéért. Pénzt kellett visszaszereznie valakitől vagy valakiktől, pontosan nem árulta el kitől. Veszélyes vizekre evezett azzal, hogy segíteni fog a férfinak. Eleve az se tudta ki a férfi, mennyire lehet nagykutya az alvilági körökbe. Azzal sem volt tisztában kitől kell visszaszerezni a pénzt. Olyan ember lábára is taposhat azzal, hogy segít a férfinak, akire nem kéne, mert megvan arra az esély, miszerint sokkal nagyobb kutya, mint a mellette lévő ember. Túl sok volt az ismeretlen tényező, a homályos rész és ez félelemmel és meglepő de izgalommal is eltöltötte. Shunsui az utóbbit nem igazán tudta hová tenni, nem értette miért érezhet úgy egy olyan helyzetben.
- Éjfél előtt tíz perccel a nyugati szárny kapujánál. Értettem ott leszek! – ismételte el a helyet és időpontot s sétált el mellőle. Nem akart amatőrnek tűnni a túl sok kérdéstől, amit fel szeretett volna tenni, inkább magában tartotta s majd az este teszi fel azokat.
Első dolga az volt, mikor elvált a férfitől, hogy szerzett egy palack jobb minőségű alkoholt. Amint az a birtokába került elvonult az egyik sikátorba és ellátta a sérüléseit. Az italt használta fertőtlenítő szerként s a mélyebb sérülését bekötözte. Több mint három órája volt még a megbeszélt időpontig, így úgy döntött közbenéz a városba, de persze csak óvatosan, nehogy valaki felismerje. Na, az lett volna a szívás számára, főleg akkor, mikor cseppet sem lenne szerencsés. A Shunsui által jól ismert városi hangulat cseppet sem változott, még a háború ellenére sem, vagy legalább is a fiúnak nem tűnt fel. A szórakozni vágyok ugyanúgy ki-be jártak a megannyi helyről. Az izgalmukat csillapítani akaró férfiakból sem lett kevesebb a vörös lámpás házaknál. Az élet itt ugyanúgy folyt, mint azelőtt, nem törődve a világban történő meghatározó eseményekkel. Hiába lett volna ideje, nem tért be sehova, inkább keresett egy másik eldugottabb helyet, hol elővette a nemrég szerzett fegyvereit. A fennmaradó időt egy kis gyakorlással akarta tölteni, felelevenítve a Mestere és az öreg mozdulatait és azokat próbált a minél pontosabban leutánozni. Szokni akarta az ikerfegyvereket és a forgatásukat, mert az előtte álló események, kitudja mikor követelik meg a használatukat, kitudja kik ellen kellesz használnia és azok mennyire lesznek erősek. Nem akarta, hogy a kezeiben a fegyver úgy álljon, mint egy kezdőnél. Tudta, hogy azalatt a pár óra alatt nem fogja tudni tökéletesen elsajátítani a sarlók használatát, de legalább nem lesznek annyira idegenek a kezeiben.
Az a három óra hamar elrepült s már a megbeszélt helyen állt. Nem akart késni így hamarabb elindult, inkább úgy volt vele ő várjon, mintsem rá kelljen várni. Azért is indult hamarabb, mert számításba vette az esetleges lassító, akadályozó tényezőket, mert abban a városban akadt elég. Shunsui-al ellentétben ki átöltőzött, a férfinak a megjelenése nem volt más, csak egy kiegészítővel bővült, egy nagyobb táska személyében. A fiú tekintete megakadt rajta, hosszú másodpercekig figyelte, miután újból a férfira nézett.
~ Vajon mi lehet benne? ~ kérdezte magától. A dohány és az alkohol, mint elmaradhatatlan kellék ott díszelgett a kezeiben. A fiú érkezése után rövidest meg is szabadult tőlük és megindult a város külső kerülete felé. A város eme része teljesen ellentéte volt a központnak, hol az élet megállás nélkül folyt. Ahol akkor jártak ott viszont kihaltság uralkodott. Shunsui, mivel nem tudta hova mentek, így egész addig követte, még az valamennyivel előtte menő férfi meg nem állt egy robusztusabb épület előtt.
A Konohai ninja egyből felmérte a terepet. A téglából készített épületet, egy fémből készített felfelé nyíló erős kapu védte. Felette volt található egy ablak, ami résnyire nyitva állt s fény szűrődött ki. A bejárat fölött egy tábla volt található, amin az „Ashita no Togawa” felírat szerepelt.
- Pontosan kitől kell visszaszerezni a pénzét és mennyit is? – érdeklődött. Erre a két dologra mindenképp kíváncsi volt, remélte, hogy kap rá választ. Amint kapott valamiféle választ, a fal mellé lépett s jobban megvizsgálta azt. Voltak rajta olyan részek, amin meg lehetett kapaszkodni és segítségükkel felmászni.
~ Na, akkor ideje mászni. – hagyták el az ajkait a halk szavak. Belekapaszkodott az egyik részbe, majd elkezdte a műveletet. Felkészült arra, hogy netalántán némi chakra segítségét is igénybe vegyen, ha úgy adódik a helyzet. Az ablakpárkányt elérve óvatosan felhúzta magát s bepillantott a helyiségbe. Ha nem látott senkit, akkor fél kézzel jobban kinyitotta az ablakot és óvatosan behatolt rajta. Az épület raktárként üzemelt, számtalan láda sorakozott egymás mellett és toronyként magasodott a tető felé.
Félig az ablakból, csak pár embert látott ide-oda járkálni munkájuk közben. Többet sajnos nem látott, mert nem volt megfelelő a látószög. Sokáig nem időzhetett az ablakban, mert nagyon feltűnő volt, egy több mint két méter magas vörös üstökű személy. Emiatt óvatosan lemászottat s körbenézett a közelben. Ha nem látott senkit, akkor megpróbálkozott az ajtó kinyitásával. Ha látott valamit, akkor elbujt a ládák között és megvárta, míg tiszta nem lesz a terep.

Uchiha Madara Szomb. Ápr. 15 2017, 23:42

A férfi mellett haladva próbáltál némi információt kiszedni mindabból, amit eddig megtudhattál. A férfi, miközben felváltva telítette el száját a szivarral, s némi dugi piával, néhol választ adott kérdéseidre.
- Egyet elárulhatok, kölyök. A nagykutyák között csak Kígyóként emlegetik. Véreskezű és kegyetlen egy fickó, aki ismeri a világ minden kibekúrtúl elbaszott kis titkát. Egy zseni. Az ő pénzét hoztam éppen, amikor ezek a mocskos kis szarrágók félbeszakítottak egy üzletet. Azok a seggfejek a kocsmában, akiket szétvertél, a védelmi köröm megmaradt tagjai voltak. Remélem, veled többre fogok menni. – némiképp félrenyelt, majd egy nagyot böfögött a séta közben.
- Hogy mennyi pénzt? Hát kurva sok pénzt. Hidd el, kölyök, ha a főnök megtudja, mit tettél érte, az biztos, hogy nem lesz fukar a jutalmat tekintve. Azonban a pénz az én részem, a te feladatod egy mappa lesz. A főnök iratai vannak benne vagy mi a fasz. Na, megjöttünk.
A tábla címét elolvasva megbizonyosodott a cél sikerében a férfi, aki talán direkt, talán csak elfelejtett választ adni, amikor a neve felől érdeklődtél. Miután felküldte újdonsült társát, az ablakból szemlélő ifjú nem láthatta be a hatalmas téglaépület belső rakodóterét. Egyrészt a ládák sokasága, másrészről pedig a nagyobb lámpák helyett inkább kisebb világítóeszközökkel alkotott folyosók biztosították a helyszín fényellátottságát. Az óriás atléta szerencsére könnyen leugorhatott, s shinobiképességeit alkalmazva érhetett szinte nesztelenül a földre. Talán a sors is azt akarta, hogy az ajtó körül lebzselő rakodók is a fénnyel borított részébe vonuljanak. Miután a gigászi betörő hajolt testével, ami így is súrolta az átlagember magasságát, lopódzott az ajtó elé. A hatalmas vasajtót semmiképp sem nyithattad volna ki halkan, azonban a jobb szélén egy emberméretű, kisebb bejárat is elhelyezkedett, melyet kettő, fémpántolt zár fogott közre. Ugyan a reteszeket sem volt épp leányálom visszacsúsztatni a sínbe, ezzel szabad utat adva megbízódnak.
Lépések hangjára lehettél figyelmes, mikor az ajtót résnyire kinyitottad, lépések hangjait, melyek a hátad mögül érkeztek.
- Jól van, Vöröske, engedj csak be – nevetett fel megbízód az ajtón túl, mikor észlelte a vasajtó nyílását. Kezével rásegített az erősebb tolásra, mely talán nem épp a legjobb időben történt.
- Hé, te meg mit keresel ott? – tette fel egy idegen hang a hátad mögül – Yondu, te vagy az? – folytatta szinte azonnal, szünetet sem hagyva a két mondata között. Szerencsédre kiléted a rosszabb fényviszonyok takarták egyelőre, az utca lámpáinak beszűrődő fénye azonban kétségtelenül feltűnő volt egy sötét sarokban. Ekkor nyílt meg az ajtó teljesen, s lépett be a férfi.
- Yondu, a kurva anyátok. Kureji papa beköszönt a buliba. Hol a pénzem, seggfejek? – a férfi, kezében egy speciális nyílpuskával rúgta be az ajtót, majd célba is vette a felétek közelítő két munkást. Arcát ekkor valamiféle légzőkészülék takarta. Miután a puskából több nyilat is indított a rakodók felé, azok megálltak, majd összeestek. A férfi feléd fordult, majd egy, a sajátjához hasonló maszkot dobott.
- Dobd fel Vöröske, ha nem akarsz itt megdögölni. Takarítunk egy kicsit.
A főnök, kinek neve Kureji belépőjére szinte az egész rakodótérben állomásozó személy felfigyelt. Páran fémcsöveket és nagyobb méretű, nehéz szerszámot ragadt, addig voltak, akik hátrébb húzódtak, talán saját életük féltése végett, vagy talán erősítés kérésére.
Összesen hat nagyobb darab férfi közeledett, s ha magasságuk nem is, de szélességük jócskán meghaladta még a gigászi tornász méreteit is. A hatalmas munkásokból ketten egyből feléd rontottak, hatalmas és súlyos eszközöket lóbálva maguk előtt. Addig a főnökre másik kettő indult. Testük elé egy-egy hordót emeltek, amik megfogták a puskából lőtt nyilak maradékát. Miután társad ellőtte a tárban lévő összes vesszőt, dühösen vágta a közelebbi hordós felé. Az eszköz hangosan csattant, miközben társad a földre hajított táska felé görnyedt.
- A picsába, ez kifogyott. – turkálni azonban nem volt ideje, ugyanis a vele szemben álló ellenek a kezükben tartott hordókat felé dobták, így kitérésre kényszerítették. Segíteni nem volt időd, s puszta kézzel sem óvhattad magad sokáig a vastag fegyverek ellen. Amennyiben sikeren legyőzöd valamelyik ellenfeled, abban az esetben a megmaradt két hegy is becsatlakozik a harcba. Méghozzá a te frontodon. Mind képességeikben, mind fizikális erejükben erős ellenfeleknek bizonyulnak, akik állják az ütéseket és a különböző csapásokat.

Egy szebb harcleírást szeretnék olvasni a kézitusáról, amelyben a négyből három hegyet képes lehetsz semlegesíteni. Az eszközök és az erőviszonyokat megadtam. A postod végén, az utolsó hústoronnyal szemben állva látod, ahogy társad, kezében egy hosszabb és ívelt pengéjű tőrrel végezte ki a második ellenfelét is.

Ha jól láttam, még nem írtad fel az előző játékban szerzett Kama-kat, így azokat felvésheted.

**Shunsui** Kedd Május 02 2017, 20:39

Madara

Shunsui elégedett lehetett, mert néhány kérdésére választ kapott, - noha nem mindegyikre – s fontos információkkal lett gazdagabb. Megtudta a nevét annak, akivel a mellette lévő férfi össze akarta hozni. Az alvilág fejesei között csak a „Kígyóként” emlegetik a személyt. A férfi szavai szerint rendkívül veszélyes és kegyetlen ember, aki még rettentően nagy tudással is rendelkezhet, zseni az elmondása szerint.
~ Vajon kicsoda lehet az a fickó? ~ a Konohai ninja nem tagadhatta le, hogy kíváncsivá tette őt az elhangzottak.
Az is sikerült megtudnia, hogy a pénz, amit vissza kellett szerezni nem a férfié, hanem azé a „bizonyos” személyé.
~ Ha annyira veszélye lehet az a fickó, akkor nem kicsit lehet beparázva eme fickó! ~ nézett a mellette lévőre ~ A kialakult helyzet után mégsem tűnik annak, egyáltalán nem látom rajta az idegesség vagy a félelem megszokott jeleit. Acél idegzetű lehet.
Sok pénz forgott kockán, mégsem annak a visszaszerzése volt a feladata, mint azt az elején mondta. Valamiféle mappa megtalálása lett a dolga, ami szintén azé a bizonyos „Kígyó” nevezetűé. Shunsui-nak az ajtó belső felénél állva rá kellett jönnie, miszerint nem tudná úgy kinyitni az elsőre kiszemeltet, hogy mások azt ne hallják meg, úgy eme lehetőséget passzolnia kellett. Szerencséjére a nagy ajtó mellett, egy kisebb volt található, amivel másképp nézett ki a helyzet, az már talán ki tudta úgy nyitni, hogy senkinek se hozza a tudomására. A fiú épp mikor már résnyire sikerült csendben kinyitnia, akkor lett figyelmes a távolból közeledő léptek zajára.
- Ez nem igaz, ezeknek is pont most kell erre jönni! – mondta suttogva - Lehet ennél rosszabb! – amint kimondta, az ajtó túloldalán lévő, akkor szólalt meg, nem épp halkan. Ha ez nem lett volna még elég az adott helyzetben, a férfi nem várta meg míg kinyitja az ajtót.
~ Persze hogy válaszolnod kell a kérdésre! ~ mondta magában rosszallóan ~ Mindegy is már, legalább megtudtam a nevét, ha már eddig nem mondta! ~ vett egy mély lélegzetet és félig megfordult. Kureji, mert így hívták, már felkészülten lépett be az épületbe. Egy elég egyedinek mondható nyílpuskával a kezeiben rúgta be a nyílászárót s azon nyomban megcélozta a feléjük közeledő két embert. Más is feltűnt Shunsui-nak a fegyveren kívül, Kureji arcát valamiféle maszk takarta. A fegyverből a lövedékek távozását követően a közeledő két munkás megtorpant, ezután pillanatok múlva összeestek. Kureji ezt követően a fiú felé fordult s egy az övéhez hasonló maszkot dobott. Shunsui habár nem értette miért kellene felvenni, ám inkább követte az utasítást, aztán azon nyomban felhelyezte miután elkapta.
A hangos belépőre csak az nem figyelhetett fel, aki süket volt. A benn dolgozok közül néhányon különböző dolgokkal, mint például fémcsövekkel, méretes és meglehetősen nehéz szerszámokkal felfegyverkezve közeledtek feléjük. A munkások között azonban voltak olyanok is, akik inkább távolodtak tőlük, mintsem közeledtek.
~ Féltik az életüket! Emberi tulajdonság, ők teszik jól. Nem tudják ki fia borja azok akik berontottak és mire képesek. ~ adott igazat a Konohai ninja a távolodók cselekedetére. Shunsui is hasonlóan cselekedett volna, ha fordítva lett volna a felállás. Haton voltak azok, akiknek volt bátorságuk szembeszállni az idegen behatolókkal. Mindegyikük kitűnt az átlagemberek közül, ám nem úgy, mint Shunsui, ki jó pár fejjel magasodott feléljük. Ők inkább testesebbek voltak, mintsem magasak. A vaskos testalkat már az első ránézésre is nem csekély fizikai képességekre utalt. Ketten rögtönk kiváltak a hatból s a fegyvereiket össze-vissza lóbálva indultak a vörös hajú torony felé. Még kettő úgyszintén meglódult és ők Kureji-t vették célba. Felkészültek a férfi fegyverével szembe, mindkettőjük egy-egy hordót tartva maguk elé fogták fel a kilőtt nyilakat. Sokáig nem kellett pajzsként funkcionálniuk a hengeres tárolóeszközöknek, mert az íjfegyver kifogyott a lövedékekből. Shunsui sokáig nem figyelhette megbízóját, mert az ő ellenfelei sem ültek le teázni. A fiú eleinte csak próbálta elkerülni az irányába szánt csapásokat. Fegyvertelenül, csupán a puszta kezével nagyon nehezen ment. Kivédeni a csapásokat bárminemű segédeszköz nélkül, felelőtlenség lett volna, így viszont csak annyit tudott tenni, hogy mikor elhajolt az egyik kezével taszított az eszközön. Ez a helyzettől függött, hogy melyik irányba tette. Volt olyan alkalom, amikor egy lépést tett oldalra s amint has magasságba ért, egy fentről irányuló mozdulattal rásegített a lendületre. Olyan is történt, mikor oldalról ütötte meg a fém rudat. A fiú mozdulatai azonban egyik alkalommal sem fejeződtek be ennyivel, mindig visszatámadt. Ellenfelei nem voltak annyira gyengék, vagy kivédték az ütést, esetleg rúgást, vagy meg sem érezték. Hát igen ilyen is megtörtént. A férfi az ütés után csak elmosolyodott s lendített egyet a fegyveré avanzsált eszközön. Ezen esetek után Shunsui úgy érezte, mint amikor egy fát üt meg. Megelégelve a helyzetét elővette a Kama-kat s azokkal képesek bizonyult megakasztani ellenfelei fegyvereit. A munkások óvatosabbak lettek, mikor a vörös óriás kezeibe vette az ikerfegyverét. Rakodómunkásokhoz képest egész jól bírták, a ninjánknak oda kellett figyelni az erejükre, mert az nem volt elhanyagolható. Erős kézzel kellett tartania fegyvereit és lábaival kellőképp rásegíteni. Egy oldalról indított csapást követően jött rá erre. Shunsui megfelelő időben vette észre a mozdulatot, és fegyvereivel az adott irányba fordulva hárítani tudta a csapást, azonban az olyan erővel érte a fiút, amitől elemelkedett a talajtól s körülbelül két métert repült hátra. Egyensúlyát megtudta tartani a levegőben, emiatt sikerült talpal érkeznie vissza, ám a szokatlanul erős ütés követően a kezei megremegtek s fájni kezdtek.
~ Na, ez már nem tréfadolog. ~ állapította meg ~ Nem mintha az eddigiek azok lettek volna. Alig tudott csak felocsúdni az előző ütéstől, jött is a következő. Másik ellenfele magasba ugrott s onnét indította a támadást. A fiúnak nem maradt ideje kitérni, így újból csak védekezni tudott. A férfi fizikai ereje a gravitációval megspékelve pusztítóbbá vált, Shunsui a beléje csapódó erőtől fél térdre ereszkedett s a karjai meghajlottak, majdnem érték a testét. A munkás nem kicsit lepődött meg azon, hogy Shunsui képes volt kivédeni a csapását, még ha kicsit megroppant alatta. A fiú némi előgyűjtés után eltaszította magától a férfit, ezt követően félig fordulva hárította a másikét. A két Kama keresztbe font nyelével fogta fel a fémcsövet, majd az ikerfegyverek ellentétes irányba való húzásával szorított rá. A két fegyver annyira rászorult a csőre, miképp képes volt a föld felé irányítani a másik tárgyat. Amint lerántotta, azzal a lendülettel, a vállával taszította a másik fickón. A fiú engedte a csövet kicsúszni a sarlók szorításából, hogy utána egy száznyolcvan fokos fordulatot követően, az ellenfelébe mélyessze fegyverét. Csak egy vágást sikerült ejtenie a férfi mellkasán, ugyanis elég gyorsan meghátrált. A másik férfi fegyvere ellen is ugyancsak az a mozdulatot vetette be, annyi kivételével, hogy nem vállalta le, hanem egy másik mozdulatot vetett be. A jobb kezével maga mellett elvezette a fegyverré avanzsált szerszámot s a munkás jobb kezét vette célba. A könyöknél érte öt a csapás és eléggé bele is vágót, nem sokon múlott, miképp végleg elveszítse az alkarját. Az volt a férfi szerencséje, miszerint nem feszítette be a végtagját, hanem ahogy belevágott, engedett a lendületnek oldalra vinni a kezét. A fájdalomtól felordított és fegyverét eleresztve kapott a sérült végtagjához. Shunsui kihasználta azt a néhány percnyi döbbenetét, amit az esemény szült, aztán megrohamozta a másikat. A másik látva a közeledő hatalmasságot, sikerült magát túltenni a társával történteken s a támadója felé szúrt. Az álcázott ninja a bal kezében lévő sarlóval védekezett azáltal, hogy megváltoztatta a cső útvonalát, így nem a testét találta el, hanem mellette haladt el. Nem akart lehetőséget adni egy következő próbálkozásra, ezért a jobbjában lévő Kama-t ráakasztotta a rúdra és a csípőjéhez rántva tette mozgásképtelenné. Az így felszabadult másik végtagjával meg már akadálytalanul mérhetett végzetes csapást ellenfele mellkasát.
Két ellenfele elintézése követőn, a harmadikkal szembe nézve vetett csak egy kosza pillantást Kureij-re. Ö szintén elintézett már egyet és épp akkor végzett a másikkal egy hosszú, ívelt pengéjű tőrrel intézett el.
~ Erősebb, mint az az elején gondoltam. ~ döbbent meg kissé.

/Bocsánat a késésért, az ihlet sajna úgy döntött, messzire elkerül és nem tér vissza olyan hamar!!/

Uchiha Madara Szer. Május 10 2017, 13:51

A hústorony hamar felismerte, pusztakézzel nehezen fogja kihúzni akár az első körét is a gyárban vívott mérkőzéseinek. Ellenfelei a rakodómunkások évtizedes edzésein nevelkedtek, s igen csak megizzasztották a pusztakezes shinobit. Shunsui fegyvereivel egyenlítette ki a mérkőzést, majd végül döntötte saját oldalára a mérleget. A Kamakkal vívó harcos erőfölénybe került még a számtani hátrány ellenére is. A fiú kitartóan és precízen harcolt, kifigyelte ellenségeinek mozgását, s a megfelel időben csapott le. Ennek köszönhette kezdeti sikereit. A két tagbaszakadt férfi összeesett, vérükben ázva haltak meg. A megmaradt kettő feléd fordult, ám mikor Kureji újabb tárat helyezett a fegyverébe, a fickók felé szegezte.
- Most pedig vigyetek a főnökhöz, de kurva gyorsan. Van egy kis megbeszélnivalónk - köpött a végén a földre.
A két férfi belátta, hogy esélytelen lenne a győzelmük ellenetek, így kezüket feltartva, lassú léptekkel indultak a ládasorok között. A labirintusban drótokon lógó lámpások világítottak. Több ládán felfedezhettél egy Napkeltét és egy keze, valamiféle szimbólum volt. Ugyanolyan, mint amilyen a bejáraton is volt. Kureji nem nyitogatta ki a dobozokat, csupán a közelebb lévő hátának szegezve fegyverét tolta előre a csapatot.
A ládákon túl egy bambuszlapokból kialakított terem állt. Az egyik munkás benyitott, majd előre ment. Mikor a másik is belépett, Kureji fejbelőtte az elől állót, majd a másik háta mögé szökkenve kiáltotta el magát.
- Hol a pénzem, faszfej?
Ám a szobában nem volt senki. Valamiféle várakozóterem lehetett, több szék ki volt helyezve, egy nagyobb asztal. Kureji arcán látszott, majd szétrobbant a méregtől. Kalapját megigazíotta, majd cigarettát vett elő. Ahogy az első füst elhagyta a száját, fogaival rászorított a dohánytermék végére.
- Átbasztál, kisköcsög? Jó vicc volt. - mondta, majd két nyilat lőtt a férfi két combjába. A munkás a földre esett, kínjában felordított, ám mielőtt még kihúzhatta volna a közel húsz centis vesszőt, újabbat kapott, méghozzá a kezébe. A bal kezét bele is fúrta a talajba. Kureji felé hajolt.
- Utálom, ha átbasznak - nagyon szívott a cigarettájába, majd ráfújta a férfira. Még egy slukkot szívott, s végül megragadta a fejét, és elnyomta a földre szögezett férfi szemén a csikket. A férfi kiabált, ordított, és sírt. Maga alá hugyozott, miközben Kureji felkelt. A puskáját nekiszegezte a félig már halálán lévő munkásnak, s a tárban maradt hat-nyolc vesszőt belelőtte a testébe. Ezután a főnök a vállán pihentette meg fél kézzel a puskát, s egy újabb cigit elővéve rágyújtott. A szobában felfedezhettétek, hogy a világítás némiképp másabb, mint a rakodótéri. A szoba mennyezetének közepén egy nagyobb lámpás lógott, ám ennek fényét nem tűz adta, hanem valamiféle, foszforeszkáló kő. Mégis, a tenyérnyi kő képes volt bevilágítani a szoba egészét. Kureji körbenézett, mire tekintete megakadt az egyik sarokban. Egy kamera volt felszerelve. Talán a rakodótérben is lehettek már korábban. A kamerán piros lámpa jelezte, hogy üzemképes, s most titeket figyelt. A csendes szobában valami zörejre lettetek figyelmesek. A szoba egyik sarkában valamiféle fémből álló láda volt elhelyezve, innen jött a hang. A láda darabjaira esett, majd a széthulló lemezekből összeállt egy Shunsui magasságával megegyező, lemezekből és drótokból álló báb. A masina előre lépett, majd Kureji felé fordulva indult meg.
A főnök gyorsan töltötte fel eszközét, ám a harmadik nyílvesszőnél rá kellett jönnie, a báb testét nem sebzi fel a vessző, ahogyan a pusztakezes ütések, de még a Kamak vágása sem. A báb ütései nagyobbat cspanak, mint bármelyik munkásé ütött a fegyverével együtt. Mit tesztek most?

**Shunsui** Csüt. Május 18 2017, 21:46

Madara

A vörös hajú ifjú ismét erős ellenfelekkel állt szembe s győzedelmeskedett felettük. Annak ellenére, miszerint nem volt híve az öldöklésnek és nem is ölt addig a pontig feladatai során, ez megváltozott azon a küldetésen, immár három ember életét vette le. Az öreg halálának okozása nem volt könnyű döntés a számára, nem volt az a született gyilkos fajta, érzelmileg hatalmas nyomást helyezett rá a tette. Ideje azonban nem volt megtorpanni és összeroskadni, haladnia kellett tovább. Az öreget követő élet kioltása, már egy fokkal könnyebben ment, a harmadik meg már még könnyebb volt. Talán ez azért lehetett, mert Shunsui egyre jobban beleélte magánt a szerepébe. Még a küldetés kezdetén nem gondolta, miképp ennyire el fog fajulni a helyzet, nem gondolta volna, miszerint embereket fog ölni.
A két munkás halálát követően a maradék felé irányította figyelmét. Kureji megragadta az alkalmat és a nem épp tapintatos stílusában utasította a két férfit. A látottak meggyőzték őket, hogy jobban járnak, ha nem ellenkeznek s elvezetik őket a főnökhöz. Kezüket felemelve indultak meg a láda labirintus folyosóin. A tetőről lelógó lámpák által megvilágított sorok között, a ládákon ugyanaz a szimbólum díszelgett, mint a bejáraton. Egy kezet és néhány vonást látszódott, ami Napkeltét ábrázolhatott, legalább is az volt az első dolog, ami eszébe jutott, mikor megpillantotta. A céljukat elérve egy bambuszlapokból álló helyiségbe mentek be. Bent nem várta senki őket, ami nem kicsit idegesítette fel Kuerji-t. Az elsőnek belépő munkásnak szerencséje volt azzal, miképp gyors halált halt a fejbelövés követően. A másik rosszabbul járt, egy-egy nyilat kapott a combjaiba. Kureji még esélye sem adott arra, hogy a férfi kihúzhassa a nyílvesszőket, a kezébe is belelőtt. Shunsui elfintorodott a látottakon és inkább még egyszer körbe fordította a tekintetét a szobában. Shunsui-nak egyből feltűnt a másfajta világítás. A kinti lámpáktól eltérően ott nem tűz adta a fényt, hanem valamiféle világító kő. Nem volt nagydarab, talán egy tenyérnyi lehetett, mégis az a kicsinyke kő képes volt elég fény t adnia helyiségben. Hiába nézett körbe többször a Konohai ninja, mégis Kuriji vette észre az egyik sarokba szerelt kamerát. Világított.
- Figyelnek minket! – nézett megdöbbenve - Kitudja, mióta tartják rajtunk a szemeiket! – a megdöbbenést düh váltotta át. A csend, ami a szobában uralkodott, miután Shunsui elhalkult valamiféle zörej töltötte be. A hangot követve a szoba sarkában lévő fémből készült láda adta ki. Rövidesen szétesett és a darabokból egy olyan magas báb öltött alakot, mint maga Shunsui. Kureji látva ezt egyből megtámadta. A nyilaknak azonban semmi hasznuk nem volt, nem tudták átszúrni a lemezeket. Shunsui sem járt sikerrel, mikor megtámadta a Kama-kal. Csak annyit ért el, hogy kapott egy ütést a fémbábtól, amit hiába védett ki a fegyverével, még úgyis megsérült a keze.
- Erős… nagyon erős! – állapította meg - Bajban vagyunk, ez az izé kemény és erős! Elkezdett azon agyalni, hogy mit csináljon. A jelenlegi fegyvereikkel értelmetlen lenne tovább próbálkozniuk, nem érnének semmit. Ha mégis próbálkoznának, az esélyük nem nulla lenne, ám nem lenne könnyű dolguk és biztos szereznének sérüléseket, kisebbet és akár komolyabbat is. A komoly sérülés nem épp lenne ideális, ha tovább akarnák folytatni a visszaszerzést. Egyetlen dolog jutott az eszébe hirtelenjében.
- Itt nem maradhatunk! - azzal vállon ragadta Kuriji-t s maga után próbálta húzni - Keresnünk kell valami olyan fegyvert, ami hatásos ez ellen a micsoda ellen! – magyarázta, miközben a ládák között némi távolságot akart szerezni közöttük. Remélte a férfi is belátta igaza van a Shunsui-nak és követte. A raktárban lévő ládákat kezdte felbontogatni és valami olyasmit találni, ami hatásos lehet a fém báb ellen.

Uchiha Madara Pént. Május 26 2017, 19:38

Úgy tűnt a fémember megállíthatatlanul tört előre. A nyílvesszők és a kama éles pengéje oly könnyedén pattant le a lemezelt burkolatról, akár egy gumilabda a falról. A gépezet erős volt és veszélyes. Kureji hátrébb állt, majd zsebeiben kezdett el kutatni, keresve valamit, amivel legalább lelassíthatná a mechanikát. A konohai shinobi azonban jobbnak látta elhagyni az irodát, s az imént végigjárt ládasorokhoz visszatérve, fegyver után kutatott. A szimbólumokkal ellátott ládák tetejét egyesével ütve fel túrtál bele a belsejébe. A legtöbben faforgács és finom levelek közé helyezett fémlemezeket és temérdek mennyiségű drótot találtál. Ilyenek építhetik fel a vasbábot is. Ha tovább kutatnál, találhatsz az egyikben néhány, maroknyi méretű golyót, melynek a tetején egy kapcsolót találsz. Négy ilyen labda hever az egyik ládában. Egy másikban pedig valamiféle fegyvernek látszó eszközre bukkansz. Csőszerkezete közel fél méter hosszú és combvastagságú. A csőszerkezet mellett egy tartószerű eszközt találsz, mely két lábból és egy, a cső átmérőjével megegyező ívelt összekötőrészből áll. A mellette lévő dobozok egyikében pedig az előzőnél nagyobb méretű fémgolyókra bukkanhatsz, melyek pont a csőszerkezetbe illenek bele. Talán valamiféle ballisztikus fegyver lehet. Az ágyú végén újabb gombra bukkansz, mely megeshet, hogy az aktiváló kapcsoló lehet. A szerkezetnek azonban külön külön is van súlya, s precízen összerakni nem vagy képes fél percen belül.
A mechanikus ember idő közben, amíg eszközök után kutattál, elhagyta az irodarészt, s kezével feléd mutatott. Ha jobban megvizsgálod, az alkarján egy közel két ujj vastagságú csövet látsz, melyet egyenesen feléd szegez. A csőből egy közel húsz centi hosszú senbon hasít feléd, melyet képes lehetsz elkerülni, vagy valamilyen eszközzel elütni. Ám a gépezet újra fog lőni, megnehezítve ezzel az ágyú összerakását.
Kureji melléd ugrik a láda takarásában, majd a nálad lévő maroknyi labdák felé nyúl.
- Hát nem csak ellopták, de el is baszták az ötletem...Ez az én találmányom fasszopókáim. Nézzük, legalább működik e a szarotok. - ragadja meg az egyiket, majd benyomva a tetején lévő gombot, a gépezet felé dobta. A labda a gép két lába elé esett, majd felrobbant. A hatalmas füstben eltűnt a mechanikus báb. A fáklyafényben felgyülemlő füstfelhő néma volt. Kureji újabb labdát vett el tőled, majd maga elé emelve elemezni kezdte.
- Hm...végül is nem rossz, az enyémet be kellett gyújtani. De legalább... - mondta, mikor újból zajt hallottatok. A fekete füst felizzott, s heves lángok törtek ki belőle. A gépezet kilépett a portakaróból, majd a bal karját előre tartva, a tenyeréből tüzet kezdett el fújni. A robbanás nem végzett vele, sőt, leginkább csak a lábi részein okozott nagyobb sérülést, mély horpadások képében. Úgy tűnik, az apró robbanólabda nem lesz elég ahhoz, hogy megállítsátok, de talán elterelésnek még jól jöhet. Érdemes lenne összedolgozni az öreggel, s egy valakit bedobni csalinak, míg a másik összeszereli az ágyút.

+5 Ch a csúszásért

**Shunsui** Kedd Jún. 20 2017, 18:15

Madara

A vörös hajú férfinak gyorsan kellett megvizsgálni a ládában található dolgokat, mert nem volt ideje, ugyanis egy felettébb kellemetlen dolog volt a nyomában. Az a dolog egy fémből készült bosszantó dolog volt, ami ellen nem tudott tenni semmit. Ez nem kicsit zavarta, ezért keresett olyan nagy hévvel valamit, amivel szembe tudna szállni vele. Kicsit sok időt töltöttek egy helyben, ugyanis a fémszerkezet utolérte őket. Amint szembe került a két férfival, az egyik kezét feléjük emelte. Az alkarján az álruhás ninja tekintete megtorpant, egy kábé kétujjnyi vastag csővel kezdett szemezni. Rossz érzés fogta el s azon nyomban odébb mozdult. Az ösztönei előre megérezhették a bajt, mert egy senbon állt bele abban a ládába, ami mellett állt. Shunsui kételkedett abba, hogy csak egyszer képes lőni.
~ Még idegesítőbb és még veszélyesebbé vált ez a micsoda, ezzel a képességével! ~ ráncolta össze a homlokát. Kureji is közben egy láda mögé bujt, ahogy Shunsui tett. A maroknyi méretű gömbök felé nyúlt s elmondta, miszerint az Ő ötlete volt a dolog. A labdán megnyomta a gombszerű dolgot és a fémbábu lábai elé dobta. A gömb másodpercekkel később felrobbant s hatalmas füsttel borította el a báb környékét.
- Aszta! – csúszott ki a száján, olyannyira meglepődött a látottakon. Kureji is mondott pár szót, amit csak fél füllel figyelt, ugyanis nem vette le a szemét a robbanás helyéről.
~ Jó lenne, ha a robbanás elintézte volna! ~ reménykedett benne. Hiába tette, ugyanis a fémszerkezet még egyben volt és képes volt mozogni. Az a fegyver csak néhány horpadást volt képes okozni a szerkezet lábán.
- Főnök, a hallottakból azt szűrtem le, hogy maga ért valamennyire a mechanikai dolgokhoz, esetleg nem tudná összerakni azt a valamit. – mutatott a csőre - Én fegyvernek nézem és a mellette lévőt a tölténynek! – bökött rá a gömbökre - A méretükből adódóan, szerintem nagyobb kárt tudna okozni abba az izébe, mint a kisebb robbanni képes labdák. Talán még el is intézné. – megvárta Shunsui, hogy mit válaszol Kureji és ha azt felelte neki, miszerint képes összeszerelni akkor folytatta.
- Én elcsalom a bábot és megpróbálom lefoglalni addig, míg kész nem lesz! – azzal kivett még néhány robbanó labdát és a zsebeibe s táskájába rakta. A rejtekhelyérő előbújva az ellenkező irányba kezdett szaladni s az egyik robbanó labdát élesítés után, az oldalához vágta. Ha a báb elkezdi követni, akkor még eggyel megajándékozza, és közben folytatja a kutatást. Biztosra akart menni, ha esetleg Kureji-nek nem sikerülne összerakni, vagy ha igen, akkor nem tudná működésre bírni. Mert az összeszerelése még nem jelenti azt, miszerint arra is rájön, miként kell használni.

Uchiha Madara Kedd Jún. 27 2017, 02:58

Kureji félreérthetetlen tekintettel fordult feléd, mikor kérdésed felé intézted. Arcán a zavartság és a düh jelei rajzolódtak ki.
- Mégis mit gondolsz, Kureji nem ért semmihez, Vöröske? Tereld el annak a szarnak a figyelmét, csak aztán nehogy ott legyél, mikor robban a kóceráj.
Ahogy a főnök kiadta a parancsot, útjának indította a shinobit, majd egy bukfenccel oldalazva került a láda fedettebb részéhez, majd megkezdte saját ismeretei alapján összeeszkábálni a szerkezetet.
A gépezet pedig nem állt meg, a csali túlságosan is jól sikerült. S habár a felé indított bombák és a feltörő füst akadályozta némiképp, be kellett látnod, hogy ezzel nem fogod sokáig húzni. Ki tudja, Kurejinek csak a szája nagy, vagy valóban számos ismerettel rendelkezik. Amit eddig megtudhattál róla és a képességeiről, sajnos nem elég számottevő, leszámítva, hogy ismeri a jelenlegi ellenségetek. Mégis miféle helyen lehettek? Az Ashita no Togawa titkos és még annál is veszélyesebb fegyvereket tároló raktárában számos meglepetéssel találkozhattál már, s ki tudja, mikor lesz ennek vége. Miféle szervezet lehet ez? Talán Kureji megválaszolhatja ezen kérdéseid, feltéve ha túlélitek.
A gépezet nem állt meg, egyik füstből lépett át a másikba, a testét burkoló vaslemezek azonban úgy tűntek, ellenálltak a kézből indítható bombáknak. A kezén lévő tűkivető pedig megállíthatatlanul tüzelte sorjába a senbonokat. Egy tucatnyi tűt biztosan kilőtt már, s úgy tűnt, még mindig nem akart kifogyni. Talán több tára van, mint azt gondoltátok volna. A harci gépezet ugyan lassan mozgott, lassabban, mint a hegyomlás harcos, s ugyan feladatod az időhúzás volt, nem rejtőzhettél előle túlságosan el, ugyanis akkor ismételten célba veheti Kurejit. A pusztakezes harc, vagy nyílt terepen való szembeszállás mindenképp végzetes döntés lehet. A senbonok néhánya kisebb nagyobb sérüléseket okoznak, mialatt a cslait játszod. Hol felszíni sérüléseket szenvedsz csupán, melyet kiheversz hamar, azonban egy-kettő mélyebbre fúródik a kelleténél. Ugyan egyik sem végzetes, a senbonok mély fájdalmakat képes okozni, ezzel lassítva a tornász shinobi sebességén.
...
Úgy tűnik, elfogytak a rejtekhelyek, s a ládák, a folytonos helyváltoztatás és a robot erőszakos megmozdulásai átformázták annyira a raktárat, hogy sarokba szoríthasson téged a ládák között. Kezét épp feléd szegezte, mikor a háttérből az öreg rikkant.
- Hé te fémfasz. A rozsda nyaldossa ki azt a mechanikus golyódat. El onnan kölyök! - Kureji egy térdig érő szerkezet felett állt, mely egy csőhöz hasonlított leginkább. Az ágyúk egy kisebb verzióját sikerült felépítenie a súlyos percek alatt, ám úgy tűnt, az utolsó pillanatban, de elkészült. Aktiválva a fegyvert, egy nagyobb méretű golyót lőtt egyenesen a fémvázas gépezetnek. A golyó megakadt a mellkasi részen, behorpasztva azt lökte el a talajtól, s sodorta egészen a falig. Amint a gépezet becsapódott, a golyóban lévő, feltehetőleg pirotechnikai eszközök aktivizálódtak, s egy nagyobb, az előző golyók erejének többszörösével robbant a gép mellkasán. Fémlemezek repültek széjjel a raktár különböző pontjai felé. Miután a füst szertefoszlott, a gépezetből nem maradt más, mint alkatrész. Kureji köpött egyet a lemezekre, majd elindult ismét az iroda felé.
A terembe lépve felnézett a kamerára, majd középső ujjával jelezte szándékait a képfelvevő másik oldalán lévőnek. Még mielőtt betért volna, magához vett néhány robbanó bombát, majd egyesével aktiválva őket, hajította neki a terem szemközti részének. Az ajtó mögé ugorva várta meg, amíg a bombák bevégzik a feladatuk, s a fél szobát magával omlasztva, feltárja előttetek a következő termet. A főnök előre ment, majd belépve a terembe, elüvöltötte magát.
- Na mivan paraszt? Elfogytak a játékaid? Most akkor játszunk valami mást.
Ha beléptél, egy kisebb szobában találtad magad. A falon körbe szekrények sorakoztak, nagy részük üresen állt, csupán néhány könyv tarkította a poros polcokat. Egy nagyobb, fából készült asztal állt a szoba közepén, a másik végén pedig egy testesebb, kopasz férfi ült.
- Ez nem lehet... - dadogta a testes alak a szoba másik végéből. - Kureji, hát sikerült túlélned?
- A pénzem nélkül nem megyek innen sehova, úgyhogy kezd számolni a dellát, mert különben ujjatlan Bamori lesz a neved, köcsög. - köp a földre, majd egy nagyobb szökkenéssel termett az asztalon, hogy öklével ronthasson a férfira.
A Bamorinak nevezett férfi ekkor felállt, s az asztala alól egy nyílpuskát húzott elő, s a főnök felé tartotta. Célra tartotta fegyverét, s lőtt. Kurejinek esélye sem volt elkerülni a lövedéket, megakadt az asztal közepén. Térdére rogyva köhögött felé, s dőlt el az oldalára. A kopasz azonban nem állt meg. Oldalra lépve feléd szegezte a fegyvert.
A kettőtök közötti távolság körülbelül 6-8 méter lehet, mely egy shinobinak ugyan nem nagy, azonban frontálisan talán nem lenne érdemes támadni. Székek és néhány könyv, amely hirtelen a kezed ügyébe kerülhet. Egy biztos, Bamori tétovázás nélkül fog rád tüzelni, így ugyanabba a helyzetbe kerültél, amelyből épphogy kimásztál. Elhagyhatod a termet, az ajtó közelebb van, mint a kopasz férfi, vagy netalán ellenállnál?

**Shunsui** Pént. Nov. 10 2017, 15:59

Madara

Shunsui egy kicsit fellélegzett a férfi szavai hallatán, miszerint képes összerakni azt a valamit. Fellélegzett egy kicsit, ám nem többet. Nem ismerte eléggé, így nem tudhatta igazat mondott-e vagy csak fényezni akarta magát. Mindkettő esélyes volt. Nem bízott Kureji-ben… hogy is bízhatott volna egy olyan emberben akit, csak alig néhány órája ismerte meg. A bizalmat csak idővel lehet kivívni, ha egyáltalán sikerül. A vörös hajú férfinak nem volt sok ideje a helyzetén morfondíroznia. Hiába volt gyorsabb a mozgása valamelyest, a mozgó fémkupac sokkal tartósabbnak bizonyult, mint azt remélte.
~ Ki a franc volt képes ilyet dolgot kitalálni és megépíteni! Jelenlegi helyzetében, ha összefutott volna a készítőjével, akkor nem dicsérte volna meg, adott volna némi ízelítőt a fizikai képességeiből.
A gépezet a maga tempójában követte és szinte megállás nélkül lőtte a fiú felé a senbon-okat. Volt mi elöl elugrania, kitérnie vagy védekezésképp elbújnia egy láda mögé. Bármennyire is próbálta, azonban nem sikerült mindegyiket elkerülnie, a sérülései lassanként csak gyarapodtak. Túl nyomórészt kisebb-nagyobb, ám néhány mélyebben fúródott a testébe. Egyik sem olyan helyen találta el, hol létfontosságú szervei voltak és nem is okoztak komolyabb gondot, azonban fájdalommal jártak. És a fájdalom minden egyes találatnál nőt és nőtt. Shunsui tudta, ha túl sokat kap be, akkor azok annyira lassítani fogják, hogy nem szépen fog véget érni az élete. A kezdeti sebessége és mozgékonysága, már jelentősen csökkent a sérüléseinek köszönhetően.
~ Hiába szokott néha a Mester földbe döngölni, úgy látszik azon alkalmak kevésnek bizonyultak. A Mester szavaival élve, annál nincs jobb, ha az ember első kézből tanulja meg a dolgokat. Na, én most a testemen tapasztalom meg azokat. Ennél nem lehet jobban megtanulni.
A csali szerep Shunsui számára hamarabb véget ért, mint azt szerette volna. A nagy menekülésbe nem figyelte azt, hogy merre szalad, figyelmen kívül hagyta a környezetét és végül sarokba szorult.
- Na, ezt megszívtam! – mondta ki hangosan, miközben próbált valamit kitalálni. Hiába nézett össze-vissza, nem látott menekülésre alkalmas utat. A gép lassan feléje emelte a kezét s Shunsui farkas szemet nézhetett azzal a kilövőszerkezettel, ami feléje lőtte azt a számtalan senbon-t, mik közül pár a testébe állt bele. Azonban nem sokon múlott az élete, Shunsui szerencséjére elég ideig játszotta a csali szerepét, elég ideig vonta magára a szerkezet figyelmét, ugyanis Kureji hangját hallotta meg. A Konohai ninjának nem kellett kétszer mondani, a férfi utolsó szava után azon nyomban elugrott oldalra, majd védelmet keresett magának. A Főnökének végül sikerült összeraknia a fegyvert és elsütnie azt. Shunsui tátott szájal figyelte a fegyver erejét, ahogy az elrepítette a bádog embert, majd a falba csapódás után felrobbant.
- Aszta, nem semmi az a valami! – még egyet füttyentett is dicséretképp a szavai után. Amint a robbanás okozta látótávolság csökkenés megszűnt és láthatta, hogy ellenfeléből egy kupac ócskavas marad, csak akkor nyugodott meg némiképp. Kureji még annyira sem méltatta a fémszerkezetet, mint Shunsui, egész egyszerűen mutatta meg, mit gondolt a fémkupacról.
Mihelyst megtette, a vörös hajú férfi megmentője ismét az irodába vette az irányt. Shunsui még várt egy kicsit, további ellenfelekre vagy meglepetésekre. Mivel semmi sem történt, így hát ő is bement az irodába. Vagyis csak akart, mert pár lépéssel az ajtó előtt látta, ahogy Kureji egymás után dobja el az aktivált robbanni képes gömböket. Mindketten az ajtó mögé bújtak és ott várták meg a nagy „durranást”. A nagy „pukk” megtörténte után, felfedésre került a szoba mögötti szoba.
~ Nem bonyolítják túl a dolgokat! ~ mondta magában szarkasztikusan a másik helyiség láttán. Kureji ismét megelőzte Shunsui-t s mire az inkognitóban lévő ninja elérte a másik termet, ő már belekezdett szokásához híven az üdvözlésbe. Bent a teremben egyből körbenézett a ninja és az ellensége kereste. Ellenfeleket nem, csak üres szekrényeket látott körben, miken elvétve volt egy- kettő könyv. A szoba közepén egy nagyobbacska asztal állt, s mögötte ült az a személy, kinek Kureji szánta a szavait.
~ Úgy látszik nem számított arra, hogy eljutunk hozzá! Nagyon bízhatott abba a vas bába, miszerint el tud intézni minket. ~ a dadogó szavaiból ezt szűrte le. Shunsui még mielőtt megszólalhatott volna és kérhette volna, hogy ne csináljon semmi elhamarkodott dolgot, ő a bútordarabra szökkent s ököllel akarta nyomatékosítani a szavait. A kopasz férfit, kit előbb Bamori-nak nevezett ellenlépéseket tett. Egy fegyvert kapott elő az asztal alól és meghúzta a nyílpuskát. Kureji-nek lehetősége sem volt elkerülnie, a lövedék eltalálta s összerogyott töke. A meggondolatlan férfit kiiktatva, a kopasz Shunsui-nak szegezte fegyverét. A férfinak ismét gyors döntéseket kellett meghoznia, el kellett döntenie mit csináljon abban a helyzetben. Hirtelenjében csak két lehetőség jutott az eszébe és azok közül az egyik, a legkönnyebb a menekülés volt. A harc elkerülése és a minél távolabb való jutás. Ha ekképp cselekedne, akkor megeshet, hogy a küldetése kudarcba fulladna s sikertelenül térne vissza a Falujába. Ezt nem szívesen akarta volna, így tehát a másik lehetőséget választotta, a harcot. Gyors pillantásokkal feltérképezte a környezetét és a távolságot kettőjük között. A távolság nem volt túl nagy, maximum nyolc méter lehetett, amit pillanatok alatt képes lett volna megtenni képességeinek köszönhetően, azonban volt egy gond. Ha frontálisan indult volna felé, akkor, ha tüzelt volna, nem biztos, hogy kit tudná kerülni a lövedéket. Az egyenes utat így elvetette és jobbnak látta, ha cikázva közelíti meg. Azért, hogy még jobban megnehezítse a kopasz dolgát a célzás tekintetében, megpróbált felkapni egy-egy könyvet és csak utána indult meg. Amint elrugaszkodott oldalra el is dobta az első könyvet az ellenfele felé. Remélte, hogy az elkerülésével nyer pár plusz másodpercet magának. Egy újabb irányváltás követően a másik magánál lévő olvasmányt dobta el. Ha ezek után sikerült elég közel kerülnie hozzá, akkor egy szökkenéssel megpróbálta átbukfencezni a kopasz férfit. Ennek a mozdulatnak az volt a célja, hogy összezavarja a férfit. Shunsui még azelőtt be akarta fejezni, hogy földet ért volna. A Konohai ninja, amint az ellenfele felett volt megpróbálta elkapni a fejét s a lendületét kihasználva hátratörni annak fejét. Ha netalántán nem sikerült volna a mutatványa és nem érte volna el a fejét, akkor, ahogy leérkezett megpróbálja kisöpörni annak lábait s lefegyverezni.

Uchiha Madara Hétf. Márc. 12 2018, 01:23

Miután Kureji eldőlt az asztalon, a mögötte álló, felfegyverzett ürge máris oldalra lépett, hogy egykori vetélytársának teste ne akadályozhassa őt a másik célpont megölésében. Bamori dühös volt, ez látszott is rajta, miközben a puska újratöltésével foglalkozott.
- A picsába, tudtam hogy a másikat kell magammal hordoznom. - mérgelődött, miközben ujjaival felhúzta az eszközt. Ekkor repült felé az első könyv. Mivel először nem tudta, hogy milyen tárggyal van dolga, félre hajolt, miközben szemeivel feléd fordult. Mikor meglátta, hogy csupán könyvek vannak az óriási vörös kölyök kezeiben, elnevette magát.
- Háh, te kis szarházi. Azzal akarsz elverni? Ostobább vagy, mint az a félőrült Kureji. Miattad sem fognak sírni az ép elméért kutatók csoportja.
Bamori ismét elsütötte fegyverét. A nyíl sebesen szállt, egy arra irányuló könyvet át is szúrt, s azzal együtt folytatta útját feléd. Szerencsédre a könyv lefogta annyira, hogy némileg módosítson a pályán, s egy második könyvbe fúródva, szinte alig érte el a derekadat, egy pár centis mélyedést hagyva testeden. Ha nincs az a két könyv, talán most a falba szegezett volna. Ám nem volt időd a sebeid nyalogatására, ugyanis hallottad, ahogy a fegyver újból kattan, jelezve a töltés befejezését.
Shinobi képességeidnek köszönhetően azonban, amíg a férfi elengedte a nyíl végét, s vállára akasztva a fegyvert, célba akart fogni ismét, azt a két másodpercet képes voltál kihasználni, s a férfi felé ugrani. A fickó megakadt a hirtelen lőtte termő, majd ismét eltűnő shinobi láttán, csupán fegyverét emelte maga felé. Nem lőni akart, hanem inkább reflexszerű védelemnek tűnt. A fejért nyúló kezed megakadt a fegyverben, ezáltal elkerülhette a nyaktörést. Mire sikerült Bamorinak megfordulnia, addigra a konohai hústorony rég lendületet vehetett a pörgőrúgáshoz, melytől a húsos kopasz a földre esett. Lefegyverezni nem kellett nagyon, az esés pillanatában elejtette a fegyverét, csupán a földön kellett tartanod őt. A pacák, ha nem mozdulsz egyből, megpróbál felkelni, vagy ő is a lábad célozva próbál a földre teríteni.
Sok ideig azonban nem kellett fognod Bamorit, ugyanis az asztalon fekvő Kureji mozgolódni kezdett.
- Óh, te faszszopó. Ez fájt. - Kureji nehezen kel fel az asztalról, majd a hasához emeli két kezét. Jól látszott, hogy ruhája alaposan megkopott, ám valamiféle fémszerű lemez védte azt. A lemez horpadt volt, de nem tört meg.
- Ha nincs ez a vért, amit egy Fegyverkészítővel üzleteltem, biztos kilyuggatott volna, mint egy disznót. Apropó disznó... - Kureji az asztalon kezd el közeledni a földön fekvő férfi felé. Kezével a nyílpuskához nyúlt, melyben még mindig ott volt a csőre töltött vessző. - Mennyi játékod van még, te disznó?
Kureji az asztal szélén megállva, célba veszi a földön fekvő, -esetleg megsérült, törött karú- vetélytársát. A puskát elsüti, majd a kilőtt nyílvessző beleszögezi Bamori bal lábát a földbe. A férfi felordít fájdalmában.
- Na halljuk, te szarházi. Hol a pénzem? Ha ilyen fullos szarokkal van megpakolva a raktárad, biztos van itt pénz tökig. Nem hallom, hogy dalolnál, bazdmeg! Talán kérsz még egy vesszőt? Hát ha kérsz, akkor kapsz is. - Kureji nemes egyszerűséggel leugrik az asztalról, majd a földön szétterülő vesszők egyikéhez nyúl. kezein látszott, volt már köze hasonló eszközzel, ugyanis a töltés majdhogynem olyan gyorsnak hatott, mint amilyen Bamori is volt. A nyílpuska dörrent egyet, s egy újabb nyillal szegezte a férfit a földbe, ezúttal a bal kezét. A nyíl a férfi alkarjánál találta el. A testes fickó csak ordított és ordított. Majd végül megtörten, könnyekbe lábadt arccal mutatott a szemközti falon lévő kép felé.
- A...a kulcs az aszthalban van.
Kureji odasétált a megnevezett fiókhoz, majd óvatosan, csapdától tartva kinyitotta azt. A fiók nem tartogatott veszélyt a férfira nézve. Ellenben egy kulcsot, valamint egy kicsi, kompaktabb lőfegyvert. Nyílpuskának látszott, ám jóval kisebb, egykezes kiszerelésben. A fickó fütyülve sétált a kép felé, majd egy nemes mozdulattal tépte le a falról, felfedve ezzel a mögötte megbúvó széfet. A kulcsot behelyezte, majd eltekerte. A széf ajtaja megnyílt, Kureji arcára pedig kiragyogott a vakító ragyogás.
- Aaaaz igen. Ennyi megteszi kárpótlásul. Hé Vörös, hozz nekem egy táskát. De valami nagyot.
Ha körbenézel a teremben, találhatsz néhány táskaszerűséget, mely leginkább kisebb sporttáskákra hasonlított. Néhány fémlemez és papírok voltak bennük, ezektől megszabadulva adhattad oda Kurejinek, hogy aztán ő felpakolja a zsákmányolt pénzt. Miután két táskát pakolt tele, ismét feléd nézett. Arcáról leolvashattad, hogy a két táskát te fogod cipelni az út további részében. Végül a férfi elindult a falon képzett lyuk felé, hogy elhagyja a termet.
- Hát...öröm volt üzletelni...Nyugalom, majd az Ashita talán megment és megtéríti a károdat. Bár kétlem, hogy ha megtudják, mi lett a pénzükkel, életben hagynak... Addig is viszlát, faszszopókám. - int a földön fekvő férfi felé.
- Ne...nem hagyhatsz itt így.
- Ó, dehogy nem.
Kureji, miután elhagyta a termet, egyenesen a kijárat felé veszi az utat. Nézelődni nem hagy sok időt, átvág a raktáron létrehozott ládafolyosón, majd azon az ajtón, amelyet nem is olyan rég rúgott be, elhagyja az épületet. Miután kiértetek, elindul a sötét utcák felé.
- Hát Vöröske...Nélküled nem ment volna ez az egész, így busásan megjutalmazlak. Ahogy pedig ígértem, már pedig Kureji sohasem szegi meg a szavát, bemutatlak a Nagyfőnöknek.
Ahogy haladtok a sikátorokon át, eléritek Tanzaku Gai határát, ahol egy kocsi, és több, sötét árny várakozott. Kureji egyértelműen a kocsi felé vette az irányt. Az árnyak mozgolódni kezdtek, s kettő elindult felétek. Két nagyobb darab, kidobóembernek tűnő figura volt az. A te méreteiddel vetekedő melák megragadta a két táskát, majd visszatértek a kocsihoz. A két lóval ellátott nagyobb szekér körül további két ember várakozott. Egy ült a hintó elején, éppen cigarettázott, valószínűleg ő lesz a sofőr. S a negyedik, egy átlagos ember méreteivel rendelkező férfi. Elegánsabb ruhát viselt, díszesebb kimonóban volt, melynek szegélyét arannyal díszítették. Derekán egy lilás árnyalatú, kötött öv tekeredett. Hátranyalt hosszas fekete haja az éjszakai szellőben nem rezzent. Hosszas állát frissen borotvált és parfümözött arc folytatta. Csupán az orra alatt húzódott egy hosszas, kunkorodó bajusz. Nyakán egy kék színű B jele volt felvarrva.
- Kureji. Hát sikerrel jártál? Hol vannak az embereid? S a vendégünk kicsoda?
- Sikerrel, de még hogy...Nézze csak meg a táskákat. A többszörösét hoztam, mint amit beszéltünk. Ja, hogy azok a barmok? Kirúgtam őket. Ez a kölyök ezerszer többet ér, mint az a sok mamlasz együtt. Szedett-vedett egy csürhe.De...ebben a kölyökben van potenciál. Azt mondja, meg akarja ismerni a főnököt. - nevette el magát Kureji, miközben ő is rágyújtott.
- Kérdés, hogy a mester is akarja e látni.
- Mondom...van benne potenciál.
- Akkor hát ne várakoztassuk Őt. Induljunk.
...
A kocsiba szállva még a három behemót méretű személlyel is kényelmesnek mondhatóan elfértek. Téged az egyik hústoronnyal ültettek le az egyik hármas székbe, míg szembe veled ült a másik benga állat, mellette pedig a két kisebb alkatú férfi. A kocsi hamar el is indul, az, hogy hova? Hamarosan kiderül. Amennyiben kérdéseid lennének, márpedig remélem lesznek, azon kívül, hogy hova mentek, tedd fel nyugodtan.

//A várakozásért +20 Chakrat, vagy esetedben, ha szeretnéd, TJPt írok fel neked, a következő körben. A kalandot visszaveszem, folytatjuk ott, ahol abbahagytuk, és a sok csúszás miatt bele is húzunk kicsit. A postodat ide írhatod. Üdv újra//

**Shibata Mei** Pént. Márc. 15 2019, 17:17

/ Uchiha Itachi /

Shibata Mei…ez lennék én…legalább is ez a név jellemzett eddig, születésem óta ez vagyok, bár persze azóta igencsak sokat változtam… pár hónap, ennyi telt el a szökésem óta, talán 3, de nem is tudom pontosan. Konohagaruke egyik olyan része ez, mely a bűnt, s legférgesebbjét gyűjti össze. Nos, ez a célom, megölni mindenkit…- Haha…- Már a gondolattól is boldogabb vagyok. És miért ne tehetném ezt meg itt, mondjuk kezdetnek, úgy, hogy talán fizetnek is érte? Fertőből, fertőbe? Nemigaz… Egész jól vagyok, azóta valahogy…mintha sokkal inkább látnám önmagam. Váltottam is, manapság, már nem azokat a béna tradicionális viseletet. Sokkal jobban szeretem a (…), na mindegy is… találtam itt egy kisebb lakást. Persze csak egy poros fa vityilló 3. emeleti szobája, egy elkerített konyhai résszel, de mégis…most pont megteszi. Még a mosdó is közös, a többi lakóval, hát…mondanom sem kell talán, eléggé undorító, de van amire a szükség ráviszi az embert, nem? Nos, milyen a szobám? Hát…ahogy belépsz az ajtón, egy egész nagyocska ágy fogad középen, majd egy balra egy szekrény, mely alig áll már a lábán, de tárolásra még megfelel, azt hiszem… Jobbra, egy vékonyka fal húzódik a szoba feléig, majd a túloldalán egy kisebb konyha terül el, mely kicsi…de komolyan. Kicsi! Nekem persze elég. -Amúgy is, ez a szőrgombóc mindent felforgat idebent. – motyogtam, miközben lehajoltam, s felvettem az éppen szundikáló cicust, akit a minap az utcáról szedtem össze. Jellemző-e rám? Hát, mondhatnám, hogy nem. De az nem buli, ha valaki olyan szenvedésen megy keresztül, amit nem én okoztam… és most komolyan, megy hozzám a színe nem? Mintha valami jó ember lennék? – Ch…hülyeség.
Tanzaku Gai - Page 7 Tumblr_mckvnmQ7fH1rvva9so1_500

Tanzaku Gai - Page 7 Tumblr_mckvnmQ7fH1rvva9so1_500

Ott az esőben, összekucorodva, éppen kialudni készült a lángja, a láng, mely mindenkiben ott lapul, ez az, amit csak én oldhatok ki…csak az ártatlan vezérelt víz az, mely el veheti a lángját…bár amikor megláttam éppen tovább akartam sétálni mégis…egy lépés után megfordultam, s felvettem, és mi a hála? szétkarmolja az újonnan megszerzett bőrkabátom…kellett ez nekem? Éppen most loptam az egyik áldozatomról, erre ez az állat…na mindegy. Fogtam és haza hoztam, de így…csak bonyolítja a napjaim.
-Oh, basszus! – Morogtam. – Még fel sem öltöztem. – Siettem a szekrényem felé, majd kikaptam az első ruhadarabokat, amiket elém sodort a reggel, s sietve kaptam fel mindet. – Na jó, készen vagyok, milyen cicus? – Néztem rá, mintha érdekelne, hogyan nézek ki. – Ennél valamit? – Léptem a konyhába, majd löktem oda neki egy kisebb húsféleséget. – Bocsi, de nekem sincsen sokkal jobb. – Mondtam miközben ledobtam magam az ágyra, melyen fehér lepedő volt, s fehér takaró és párna…persze, fehér…nos, szürke, inkább. Ez valósabbnak néz ki. És akkor, lássuk, hogyan is keveredtem ide… Ugye volt egy személy az életemben, aki tönkre tette a családom, ő volt Kotaro, a kölyök, aki még gyermekként került hozzánk, apám halála után, s az ebbe megsavanyodott anyám, hát, ki nem állhatta, de utána lassan már engem sem. Így kapott két fura, egymással ellentétes gyermeket, az iskolában jó voltam, tegyük hozzá, a végén romlottam…persze voltak oka, az a gyermek, mindig belevitt a rosszba…minden miatta volt. - Ahj…- Jobb, kezem a fejemre emeltem…
Nos, olyanok voltunk, mint a tűz és a víz…és ezt lehet szó szerint érteni. Még az elemeink is…az övé tűz, s az enyém, víz? Persze, víz… Miatta volt, hogy minden embert egy aprócska tűzként kezdtem látni, vagyis inkább a bennük rejtőző lelket, a chakrát, mely körülvette őket, mely bennük volt…és ellenálhatatlan késztetést éreztem, s jelenleg is, hogy a számomra ellenséges tüzeket kiolthassam, hiszen ők rontják meg ezt a világot. A paraziták, akik férgessé teszik az almát, igen ők azok…őket akarom eltüntetni, s egy új világot létrehozni…újra írni azt amit elrontott a teremtő. Vele…Kotaroval akartam kezdeni, ez volt a tervem amikor eljöttem Konohából, de mégis…erről hamar letettem. Nem mondom, hogy nem akarom elintézni majd, de nem annyira fontos ő ebben a tervben, hogy első helyen álljon. Előbb önmagamat kell nagyobbá tennem, naggyá…ki képes lesz újra írni a világot, s annak rohamló folyását. Alapvetően higgadt próbálok maradni, ez az új tervem…hiszen el kell érnem valamit, nem lehetek olyan lobbanékony mint a tűz, mely ellen harcolok, nem igaz? S ha kell, a tervemhez kivégzem a világ felét…kik mérgezik azt. Itt van ez a macska…ártatlan, s semmiről nem tehet, nem igaz? Míg ez így marad, nagyon jóban lehetünk…így van ez az emberekkel is…s minden mérgező elemet eltávolítok. Túlszaporodtunk, s így….ez a világ csak romlottabb lesz, s már így is mocskos bűzt áraszt önmagából. – Igaz cicó? – Mondtam, miközben a kis mitugrász felugrott mellém, majd megsimítottam fejét. – Adhatnék neked valami nevet, nem igaz? Lássuk csak… - Tűnődtem el. – Lássuk csak…talán…igen ez az…legyél Ame. – Ejtettem el egy apró, talán másoknak félelmetes mosolyt, mégis ő odabújt, s letelepedett. – Nos, Ame…írjuk át ezt a romlott, keserű világot. – Mondtam, miközben az ágyon fekve… az ablakra tekintettem, mely közvetlenül az ágyam felett terült el. – Egy újabb, esős nap…
Tanzaku Gai - Page 7 Original

Uchiha Itachi Szomb. Márc. 16 2019, 14:50

A háború nyomát érezhetted a tűz országán. Szerte az országból olyan pletykák jutottak el Tanzaku gaiba, amik nem számítottak jó előjelnek, azonban az alvilágnak a meggyengült állam irányítási szervek és a Shinobik kivonása a körzetből csak jót tett. Az utcákon megnőtt a prostitúció, Tanzaku gai sikátorai pedig nyüzsögnek a különböző illegális szereket áruló dillerektől, most valóban ez a város válhatott a bűnözés melegágyává az egész országban, de ez vajon mennyi ideig marad így? A várost bandák uralják, te pedig itt próbálsz szerencsét. Vajon egy törékeny kislány hogy tud érvényesülni ilyen kegyetlen körülmények között?
Szerencsédre sikerült szerezned egy egyszerű lakást, de talán szerencsésebb volt így, hiszen amíg meghúzod magad, addig nem keltesz akkora feltűnést és talán Konoha is elengedte, az elfogásodra szőtt terveit átmenetileg. Te azonban nem vagy még teljesen romlott lélekben legalábbis nem. Céljaid vannak, melyek meghatározzák cselekedeteidet, de a benned élő jónak mi más a jelképe, ha nem Ame? A kiscica megmentése jelenthet neked oly keveset is akár, de talán mindent ez a cselekedet határozhat meg...
Kopogást hallasz az ajtódon. Az idegen nem is szórakozik sokat, a második kopogtatás után egyszerűen csak benyitna lakásodba. Ismerős neked ez a fickó, ő engedte meg, hogy beköltözzél ebbe a házba. Feltehetőleg valami tulajdonos féle lehet, vagy az is előfordulhat, hogy egy pitiáner behajtója valamelyik nagyobb bandának. A férfi nagydarab, izmain látszik, hogy nem kellene vele ujjat húznod, de persze a te ügyességed is valami olyasmi, amit nem szabad lebecsülni, de ez őt a legkevésbé sem érdekli.
- Ayako, ugye ha jól emlékszem? Ezen a néven mutatkoztál be amikor lakást kerestél. Ha még emlékszel, akkor azt beszéltük meg, hogy nem kell azonnal fizetned, viszont most sajnos úgy adódott, hogy mégis. Erre a hónapra 5000 Ryoról lenne szó. Nálad van esetleg most a pénz. Remélem, hogy igen, mert nem szeretném, hogy egy ilyen fiatal lányt kelljen az utcára küldenem, hogy testével keressen pénzt... Persze ennek is megvannak a maga szépségei, de akkor is olyan pazarlás lenne. - Miközben ezt mondja végig pillanat rajtad nőiességedet, már számodra kellemetlen módon végig mérve és mintha egy pillanatra meg is nyalta volna a szája szélét.
A férfi nagyjából egy egyszerű smasszernek tűnik számodra, de az oldalán övéből kilóg egy jókora vadászkés és abban sem lehetsz teljes mértékben biztos, hogy nem tud chakrát használni, bár ez könnyen lehet. Mikor azonban már lépne hozzád közelebb, egy furcsa kopogásra leszel figyelmes a folyosóról. Egy öreg bácsika érkezik meg a nyitott ajtón les be napszemüvegén keresztül, ha csak nem vak... Felemeli botját és a smasszerre mutat...
- Oki-san kérem hagyja békén a fiatal hölgyet. Kezdésnek nem tudhatja, hogy hány pillanat alatt végezne önnel, másodszor pedig itt a pénze. A kishölgy első hónapját én állom... - Azzal egy jó köteg pénzt odalök a behajtónak, aki rád pillant még eggyszer ostoba tekintetével aztán megvonja a vállát...
- Rendben öreg, magával eddig sosem volt gond, hogy miként veri le a lányon a tartozást, az engem, már nem érdekel, csak legyen meg a pénz... - Azzal kicammog és becsapja maga után és az öreg előtt az ajtót. Pár másodperc múlva hallod, amint ajtódon koppan a fa járó bot, ám óvatosan és tisztelet tudóan, rajtad áll, hogy idős segítődet beengeded-e vagy nem...

**Shibata Mei** Kedd Márc. 19 2019, 20:43

// Uchiha Itachi //

A háború nyomai…végig söpörtek konohán, s mintha minden csak erről szólna, mintha ez fontos lenne részemről…annyira nem számít, mit teszek. Az utcákat járva, sok pletykát hallani, egyiket a másik után, mintha csak tűzvészként söpörne végig a világon, s még gyorsabban ezen a kis helyen. Sok baljós előjel közeledett, s talán a furcsa az egészben, hogy itt, ez, jelenleg pozitívan hatott. Kivonták a shinobikat a körzetből, mely az itteni ,cseppet sem legális, cselekményeknek szavad folyást engedett, s a meggyengült állami szervezetek szintén előnyt jelentettek az alvilágnak, mely itt erősen szerepelt a mindennapokban. Az utcákon csak nőtt a fertő, mely bár eddig is burjánzott, most fénykorát élte, a sikátorokban bármit megvehettél, amit akartál, vagy akár azt is, amit sosem képzeltél volna…olyan hellyé vált ez, hol az alvilág, a bűnözés és a rossz, mely eme ország határai között burjánzott itt otthonra lelt. Nem tudni, mennyi ideig tarthat ez az állapot, de nekem… ez pont megfelel. Végre van egy kis élet ezen a szemét dombon, ha lehet, valahogyan ki szeretném használni…ha már ide keveredtem…egész jól elvagyok mióta megérkeztem, de semmi jelentős nem történt…éppen itt lenne az ideje végre valami ütősnek. Már nem vagyok gyerek, s az utcai bandák…szinte mindig ott lebzselnek, ahol nem kellene, még nem akadtam össze velük…de csak idő kérdése…mondhatni, alig várom…
Az ágyon fekszem még mindig, hol előzőleg abbamaradt a történetem. Ame mellettem , s a lassan csordogáló vízcseppeket figyeltem az ablakon, ahogyan egymás után, egyre mélyebbre kúsznak, eltűnve az ablak hideg sarkaiban. Fülem új hangra figyel fel, egy kopogás az ajtón, mely megtörte a csendet, melyet eddig csupán az eső lágy zaja, s néha a kölyökmacska dorombolása nyomott el. Felültem az ágyon, s tekintettem az ajtóra meredt, miközben Ame leugrott az ágyról, eltűnt a szekrény alatt, mely megfelelő búvóhelynek bizonyult. Újabb kopogás hallatszott, mire felugrottam az ágyról, s az ajtó már nyílt is, kissé meghátráltam, s akarva akaratlanul szavak hagyták el a számat.
-Mi a franc? – Mondtam, miközben arcomra egyértelműen harag ült ki. De ismertem az alakot, ki így előttem állt, ő engedett be ide, miatta költözhettem be. Nagy darab állat, mindig is ezt gondoltam róla. Valószínűleg nem ő lehet a hely tulaja, inkább csak az ölebe, ki akkor ugrik, ha kell, s ha az ura ezt parancsolja. Egy talpnyaló, kinek hiába nagy a termete, az agya egy bolháéval vetekszik. Vannak izmai, de vajon használni is tudja? Lehet nem lenne okos dolog megtámadni, s a lángja…a láng, mely a szívében ég… vicces lenne kioltani. Az ilyen agyatlan idióták sem maradhatnak a világomban.
Motyogni kezdett valamit, ám cseppet sem érdekelt, és amúgy is…minek kéne fizetnem máris? Alig pár napja vagyok itt…mégis mondandója végén megakadt a figyelmem. – Mi? – Ejtettem ki ajkaimon, miközben undorító szemei testemet pásztázták, s mintha pajzán gondolatai között elveszve még száját is körbe nyalta volna. ~ Undorító. ~ Fogalmazódott meg bennem a gondolat, s szívem szerint azonnal megöltem volna. De akkor nem maradhatnék itt, ugye?
-Sajnálom, nem tudok segíteni. – Jelentettem ki. – Nem ebben egyeztünk meg. Még nincsen meg a pénz. – Jelentettem ki, miközben próbáltam felmérni mit is tudhat, hiszen meglehet, mivel válaszom elutasító volt, rám támadhat. Nem tűnt chakra használónak, de ki tudja, manapság bárkiből válhat bármi… a férfi oldalán egy vadászkés lóg, mely valahogyan megtetszett, amint a szürkés fény rávetült, egészen szép volt a csillogása, s mintha jó lenne az élezése, így távolról. ~ Ez kell nekem! ~ Meredtem kicsit a késre, majd tovább fürkésztem „ ellenfelem „. Lassan közelebb lépett, miközben egy fura, apró, kopogó hangot hallani a folyosóról, mely valahogyan elvonta a figyelmem az óriásról előttem. Egy egész öreg fazon, amolyan kis papa… ~ Ki ez? ~ Fut át fejemben, miközben ő beles a szobába, napszemüvegén keresztül, már ha lát valamit, s nem azért viseli, mert vak. De ha vak lenne, mi értelme így benézni? Biztos vagyok benne, hogy lát. Igen…lát. Biztos vagyok benne, ez a megérzésem, s lassan be is bizonyul. Felemeli botját, majd a coloshoz kezd beszélni. ~ Oki? Majdnem elnevettem magam a nevét hallva, milyen név ez? De kedvem hamar elszállt, végig hallgatva az öreget. Csak úgy kifizeti a lakásom bérleti díját? Mit akarhat? ~ Elkomolyodtam, miközben gondolataim a nagydarabról a töpszlire csoportosultak. Csak úgy nem fizetsz ki valakinek egy albérletet, nem igaz? Oka, kell, hogy legyen. Ráncoltam kissé szemöldököm, miközben a papit bámultam, ki eközben elővett egy köteg pénz, s Oki-nak adta, ki vállat vonva, s kissé motyogva távozott, becsapva az ajtót, s ezzel elválasztva engem az öregtől. Valahogyan éreztem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű, s az öreg vagy bekopog, vagy igen hamar újra látni fogom, s megérzéseim közül az első volt a helyes. Alig pár másodperc után hallhattam, amint a fa-a fához ér, s az ajtómon koppant a botja. Ame kikúszik a szekrényem alól, láthatóan úgy érzi megmenekült, de miért érzem én úgy, hogy most estem csapdába? Valahogy rossz érzéssel fogott el, mégis tudni akartam miért tette, amit tett…vakar tőlem valamit, és tudni akarom mi az…ha nem árulja el…talán végre lesz egy láng, amit kiolthatok…legyen valami előnyöm is nem? Aki itt megfordul, úgyis megérdemli a sorsát…
Lassan az ajtóhoz léptem, s lenyomva a kilincset résnyire nyitom az ajtót.
-Mit akar? – Vártam a választ, majd kicsit kijjebb nyitottam az ajtót. – Miért tette ezt? Azt sem tudja ki vagyok öreg. – Folytattam. – Nem volt oka segíteni nekem, és ez nem kis pénz volt. Elintéztem volna… - Motyogtam, miközben Ame végig simult a lábaim között, majd vissza futott az ágyra. – Nos…mi volt az ok? Várom a választ? – Jelentettem ki, a sötét szemüveg mögül kikandikáló öreg szemeibe beszélve…

Uchiha Itachi Pént. Május 31 2019, 16:15

A férfi végigmért téged, de láttad, hogy az ő fejében nem azok a gondolatok futottak végig, mint a smasszer behajtóéban, ezért talán kevesebb fenyegetést láttál benne. Az öreg papa óvatosan állt arrébb mikor a smasszer kitrappolt a pénzel, és utána ismét rád vetült jobb időket is látott tekintete.
- Ugyan semmiség kedveském... A nevem Hayato Ibuka és Tanzaku Gai egyik legrégebbi lakosa vagyok. Nézze kishölgy én tudom, hogy simán elintézte volna ezt a két ajtós szekrényt, érzem én, hogy maga fogékony a chakrára, de hát mint talán tudja szerény településünkön a magadfajta shinobik inkább csak átutazóban vannak, magácskán viszont úgy tűnik mintha érdeklődne a város iránt... - Nézett rád a papi, aztán még mindig illemtudóan az ajtóban állva, mivel nem kapott engedélyt arra, hogy bejöjjön folytatta.
- Tudja kishölgy ezt a kis csekélységet tekintheti nyukodtan ajándéknak tőlem, egy olyan ajándéknak, amit nem kell vissza adnia, örülök, hogy tudunk beszélgetni, azonban ha gondolja én hasznát tudnám ám venni az ön képességeinek. Mit gondol Hmm?
Azzal a papi hátat fordított, tekintettel arra, hogy még mindig nem invitáltad be az ajtón, annak ellenére, hogy ő segített neked, úgy tűnt végtelenül tisztelettudó a kisöreg.
- Amennyiben most úgy érzi, hogy tolakodó vagyok, kérem holnap délután keressen meg itt a házban két emelettel feljebb lakom, vagy ha átgondolta az ajánlatomat, önnek mindig nyitva áll az ajtóm hölgyem. Elnézést kérek még egyszer a város nevében a kellemetlenségért. Remélem nem úgy maradunk meg önnek, mint a Bünös város...
Azzal az öreg óvatosan becsukta az ajtódat és elcsoszogott, nélhány másodperc múlva már csak a harmadik lábát hallottad kopogni a féliug korhadt padlón.
Ame nyávogott egyet és felugrott az ablakpárkányra, és tovább figyelte az esőt, mintha semmi sem történt volna, egyedül hagyott a gondolataiddal... Talán most tényleg rád mosolygott a szerencse?

// Elnézést kérek a késésért. Késésemért +7 ch!//

**Shibata Mei** Hétf. Aug. 12 2019, 15:42

/ Uchiha Itachi - Bocsi, a késésem miatt ^^ /

A férfi kifelé vette az irányt, mégis, tekintetében mintha nem a teljes elégedettséget láttam volna, mely kissé felderítette kedvem az előző roppant kellemetlen incidens után, s amint eltűnt a látómezőmből tekintetem ismét az öregre vetült, ki ekkor már engem vizslatott. ~ Mi járhat a fejében ? ~ Gondolkoztam, miközben engem megelőzve beszédbe kezdett, s tekintetem talán elárulta érzéseim, mégis, kissé összeráncolva szemöldököm figyeltem szavait.
- Ugyan semmiség kedveském... A nevem Hayato Ibuka és Tanzaku Gai egyik legrégebbi lakosa vagyok. Nézze kishölgy én tudom, hogy simán elintézte volna ezt a két ajtós szekrényt, érzem én, hogy maga fogékony a chakrára, de hát mint talán tudja szerény településünkön a magadfajta shinobik inkább csak átutazóban vannak, magácskán viszont úgy tűnik mintha érdeklődne a város iránt... - Fejezte be egy pillanatra, időt hagyva szavai megemésztésére. ~ Mégis, honnan tudja mindezt? Megértem, hogy érzi a chakrát, de... az, hogy maradni akarok? Egy jó tipp lenne? Vagy információ lennének rólam? ~ Pörögtek gondolataim, miközben ő még mindig az ajtóból beszélt hozzám.
- Tudja kishölgy ezt a kis csekélységet tekintheti nyukodtan ajándéknak tőlem, egy olyan ajándéknak, amit nem kell vissza adnia, örülök, hogy tudunk beszélgetni, azonban ha gondolja én hasznát tudnám ám venni az ön képességeinek. Mit gondol Hmm? - állt továbbra is az ajtóban, ennyire tisztelné, hogy nem hívtam be? Vagy nem is tisztelettől tartja kint lábait a köszöbön? Más oka lenne? ~ Ok, mellyet nem fedeztem fel? És mégis milyen szüksége lehet rám? Hmm...de ha jól fizetne... ~ Járkáltak a gondolatok a fejemben, egyik a másik után ugrálva, miközben ő hátat fordítva nekem, mintha kicsit megsértettem volna azzal, hogy ezek után nem invitáltam beljebb? Nos, ez az én vackom.
- Amennyiben most úgy érzi, hogy tolakodó vagyok, kérem holnap délután keressen meg itt a házban két emelettel feljebb lakom, vagy ha átgondolta az ajánlatomat, önnek mindig nyitva áll az ajtóm hölgyem. Elnézést kérek még egyszer a város nevében a kellemetlenségért. Remélem nem úgy maradunk meg önnek, mint a Bünös város... - Ezzel a lendülettel az öreg behajtotta az ajtót, s szinte hallottam apró léptei csoszogását tovább haladni, s egyre elhallkulni. - Bűnös város? - Néztem le, hol hírtelen elő került a macska, ki velem együt lakott. - Pont ezért vagyok itt, mert ez a város már bűnös. - Gugoltam le, s kissé megcirógattam riadt kis testét. - Megijedtél? Jobb is ha félsz! - Kérdeztem tőle, mintha csak tudna választ adni. - Vajon mit akar tőlem? - Járt a fejemben, miközben az ajtót bámultam. ~ Szerencsés holnapig várni? Menjek fel most? - Rágódtam, miközben megkordult gyomrom. - Ch... - Pattantam fel, s valami kis ételért indultam a konyhába. Nem mondom, nem dőzsöltem a gazdagságtól, így csak valami száraz maradék akadt a hűtőben. - Áh... - Ment el az étvágyam, s mégis, elrágódtam rajta, ez is valami...
Talán ez, talán más... de valahogy eldöntöttem magamban, felmegyek az öreghez! Az ablakon kinézve, s hatalmas vacsorám elfogyasztva, melynek felét ledobtam kicsiny társamnak, ki hozzám képest olyan jó volt, s én? Imitálhatom a jót, mutathatom, hogy a lelkem oly fehér...de az igazság, nem ez...s az öreg, valahogy meglátta ezt bennem ? Fehér bőröm szövetei alatt, testem , s vele lelkem is lassan egésszen a sötétbe vész? Nem? Ez a sorsom, elveszni valamiben, amiben már oly sokan...de, ki lehet emelkedni a sötétből? Mármint nem a jóra gondolok, lehet valaki feketébb a feketénél, s sötétebb a sötétnél, úgy, hogy ezt a velejéig gonosz énjét a világ csak darabjaiban érezze meg? Lehetek én ilyen ? Kiemelkedni valamiből, mely önmagában is olyan , mint a föld legmélyebb bugyra?
Érdekes kérdések zuhatagában vetett álomra az éj, s a hold halovány fénye világította meg szobám, melyet így gyengén, de teljesen beláttam. - Ma nem lesz sötét? - Mondtam ki gyengén, miközben álmosan töröltem meg szemeim, s a cicó is mellém kuporodott.
Tanzaku Gai - Page 7 Ef596e51b326841c3f4d319faba8b8bb

Tanzaku Gai - Page 7 Ef596e51b326841c3f4d319faba8b8bb

Hamar elért a nappal, s sokat forgolódtam az éjszaka válaszra várva önmagamtól, tényleg elfogadom- e az öreg ajánlatát, de akárhogyan is gondolkoztam, a válasz igen volt. Nehezen bírva magammal, hamar keltem, s kiugrottam az ágyamból. Felkaptam szokásos sötét öltözetem, s felmentem arra a bizonyos emeletre, s megtaláltam hamar az öreg nevét kiírva az egyik ajtó mellett. - Itt lenne? - Motyogtam az orrom alatt, s kissé idegesen emeltem fel kezeim, melyek lassan, de biztosan értek hozzá az ajtóhoz, egymás után háromszor, majd vissza hajtottam magam mellé.
Az a három koppanás, pont olyan gyors volt, mint szívem három dobbanása... mely most kissé izgatottan várta az ajtó mögött lapuló világot...

Uchiha Itachi Vas. Aug. 18 2019, 16:48

Másnap délután az idő most talán kissé jobb lehetett mint előző nap. Ebből te azonban semmit sem érezhettél, ugyanis egész nap a házban rágódtál azon, hogy felmenjél-e az öreghez. Ám akárhányszor nyitottad ki a hűtő ajtót ott nem termett több étel. Lassan ténylegesen kifogytál a megtakarított pénzedből és ennek kárát először gyomrod érezte meg. A pénz azonban nem fog magától a házhoz állni így gyakorlatilag rákényszerültél arra, hogy elfogadd az idős úr ajánlatát. Amúgy is elkezdtél az előző éjszakán szimpatizálni vele, de most már muszáj lesz cselekedni.
Mikor a harmadik kopogás is megtörtént egy pillanatnyi néma csönd, aztán bentről egy ércesebb hang szólt ki.
- Jöjjön nyugodtan...
Ekkor beléptél és egy teljesen átlagos apartman tárult a szemed elé. Átlagosan felszerelt lakás, az egyetlen egy dolog, amely felkelthette az érdeklődésed, hogy a falon, szinte minden falon Katanák voltak felrögzítve.
- Oh látom észrevetted a gyűjteményem... Áh ezek csak korábbi alvilági vezetők fegyverei, azoké, kiknek a fejét vettem... - Egy pillanatra beléd fagyhatott a szó, az öreg pedig a másik szobából teljesen komolyan nézett rád, aztáne egy pillanat múlva elnevette magát. - Csak vicceltem! El ne hidd ennek a vén csontnak egyetlen egy szavát sem. Valamikor egy piacon vettem őket, mindegyik valami régi másolat lehet...
Ekkor beljebb merészkedtél a lakásában s ő a nappaliban hellyel kínált téhed.
- Tehát akkor mégis csak úgy döntöttél, hogy munkába állnál kis vállalkozásomnál? Nos ha erről lenne szó akkor előre szeretnélek figyelmeztetni, hogy ez egy nagyon jól fizető munka, azonban előfordulhat, hogy be kell piszkolnod a kezed. Nem is akármilyen szinten. Amennyiben ezzel tisztában vagy, csak akkor folytatnám tovább, mert ez egy elég fontos része a történetnek. Ha elkezdjük, akkor már nem lesz olyan egyszerű a kiszállás. - Válaszodtól függően folytatja. Ha bólintasz és engeded, hogy folytatja elővesz egy térképet és magyarázni kezd. Amennyiben Nemmel felelsz meghív egy teára, melyet éppen lefőzött, aztán pár kellemes hétköznapi kérdés után utadra ereszt.
- Szóval ez lenne itt Tanzaku Gai valódi térképe. - Egy a városról készült térképet tart a kezében, amelyet bármely árusnál lehet kapni, azonban ezen a térképen különböző negyedek vannak bejelölve különböző színekkel. - Nos szóval ez lenne itt a mindenünk, a bandák és azok területei. Ez alapján mozgunk a városban és tervezzük meg minden lépsünket. A határok megsértése még a halálnál is súlyosabb büntetést von maga után. Amennyiben ezt megjegyezted akkor azt hiszem, hogy folytathatjuk ezt a beszélgetést.
Azzal az öreg csendben marad és várja reakciódat. Most úgy tűnik sokminden múlik azon, hogy miként reagálsz ezekre az információkra. A halálnál is rosszabb büntetés, ez vajon miről beszélhet? Milyen területek ezek? Egyre több kérdés, de ha jól válaszolsz, feltehetőleg nagyon hamar választ kapsz legégetőbb kérdéseidre!

Ajánlott tartalom