Tanzaku Gai

Az uton nem nagyon jártatta egyikünk se a száját, ami talán nem volt baj. Ugy is rossz kedvem volt. Hamar elértük Tanzaku Gai, bár jobban megnézve hasonlitott a mi falunkra, csak itt több volt a szorakozo hely. Egy bárba tértünk be kezdetben majd Fumisho kérdezte mit is szeretnék.
- Egy tea, meg valami kisebb sült kaja.
Vágtam oda a pincérnek. Végül Fumisho is folytatni akarta a csevejt, de én nem válaszoltam. Látszott, hogy alig aludtam valamit. Beszélgetni vele meg a tegnapi után... Nos mit ne mondjak... Nem volt sok humorom hozzá. Igy csak bámultam az asztalt és vártam a rendelésemet.

Az étel hamarosan meg is èrkezett, de nem láttam egyből neki, hanem megvártam amig ugy ahogy kihül. A teámat kezdtem el kortyolgatni, Fumisho kérdésén pedig majdnem kiköptem az italt. Nem kiköpötten válaszoltam, hogy hol is a Cuki, inkább téptem le egy kisebb hus cafatot és dobtam be az asztal alá, ugyanis kutyuskám jelen pillanatban ott tartozkodott.
- Egyél csak Cuki.
Mondtam neki vidám arccal és befalta a husit. Fumishonak még mindig nem mondtam semmit. A teámat hamar lekortyoltam és miután kihozták neki a szakét én is rendeltem magamnak.
*Had érezzem jobban magam.
Ezekután csak tovább meredtem az asztalra, viszont már mosollyal arcomon.

A szakénk hamarosan meg is érkezett majd elkeztünk iszogatni. Persze, hogy egyszer ne volt elég és Fumisho rendelt még egy kört. Nem tiltakoztam, bár leginkább csak nem volt kedvem hozzá szolni. Amikor kifizette a számlát a Cuki kikecmergett az asztal alol és jött utánam. Ezuttal nem álltunk meg sehol, hanem a célszemélyhez vezetett az utunk. Reméltem, hogy kész vagyunk végre amikor átadta a kardot az illetőnek, de sajnos tévedtem. Hozuya lerakta elénk az italokat, mire én ösztönből nyultam volna a teáért mégis a szaké került a kezembe.
- Köszönöm.
Ennyit mondtam és belekortyoltam az italba, ami persze nem olyan volt mint amilyet a lebujokban lehez kapni. A házi szakénak ez az előnye. No meg ez sokkal ütősebb is nekem, szoval lehet, hogy ma haza se kerülünk, de ez attol függ Fumisho mit választ éppenséggel. Eközben a Cuki mellettem ült.
*Fumisho... Neked nem mondok semmit a tegnapi után bárhogy is probálkozol. Ideje megtorolni a viselkedésedet.
Gondoltam el magamba, de a szaké miatt pár koty után lassan teljesen készen voltam.

A másik kettő a teához nyúlt, amin nem lepődtem meg. Fumisho még egy poént is elejtett. Ekkor meglepődök az öregen aki elkezdett valamiért nevetni. A kardomra teszem a kezem, alig láthatóan hála az asztalnak. A jobb kezem amúgy is le volt engedve, hogy támadás esetén azonnal közbeléphessek. Fumisho különös módon kidőlt a teától. Innentől kisebb marokra fogtam már a fegyverem, hogy egy lépés alatt kikapjam onnan. Tartott egy röpke beszámolót magáról a házról is a csákó.
*Na... Védett épület? Átokkal? Egy karddal új életet kezdeni? Ennek el ment az esze... Tényleg öreg már.
Elmosolyodik és belemarkol az arcába majd felfedi valódi kilétét. Még mindig nem rántom elő a kardomat, hiszen nem kaptam támadást. Jelt pedig nem adok arra, hogy védekezés kész állapotban vagyok. Végül kibontja a tokot és felém fordítván a kardot rögvest felpattanok és előrántom a sajátomat és elmosolyodok.
- Mit gondolsz? Egy fegyver lehet bármilyen erős. Bírhat akármilyen hatalommal, de van gyenge pontja. Egy fegyver csak kisebb hatalmat és önbizalmat képes adni a használójának. Az új élet nem csak neked kéne. Nekem se lenne rossz újrakezdeni, de sajna ez lett a sorsom. Nem bánom meg soha, mert én ez vagyok. Be kell látnod! Hatalmat csak az kaphat, aki megdolgozik érte! Én tudom! Keményen edzek, hogy egy jó ninja váljon belőlem akkor is, ha sose lehetek a legerősebb, de nem adom fel! A ninja az, aki shinobiként képes tűrni mindent, amit az élet ad neki. Lehet ez öröm és fájdalom. Kemény munka vezet a sikerhez. Ha most te megölsz akkor senki se ismerne el téged. Egyrészt mert hiába vagyok ninja, azért mégiscsak egy lány, akit könnyű megbabonázni másrészt pedig itt tartasz bezárva minket, szóval még tisztességes küzdelemhez se vagy hajlandó. Az én kardom is különleges. Igaz. Nincs különleges képessége, de a használótól függ, hogy az hogyan és miként forgatja. Nem... Nem oktatni akarlak - mosolyodok el. - Nekem is lett volna okom utálni, sőt valakiket utálok is, de mindig van olyan dolog, ami miatt egy kicsit enyhíteni lehet a fájdalmakban. Az utolsó kívánságomat nem szándékozom elárulni, mert az úgyse válhatna valóra - pillantok fél szemmel Fumishora -, de te még megúszhatod a dolgot. Mondjuk nem tudom milyen átkot bocsájtottál a házra, de ha a chakrámat nem szívod el akkor felgyújtom a kócerájt. Köztudottan szeretek lobbanékony természetű lenni.
Egy újabb vigyort vetettem rá és vártam mit fog szólni a sajátos mondandómhoz. Eközben persze végig támadás és védekezés készültségben voltam, hát ha nem sikerült meggyőznöm a pofát.

/Nincs gond /
Éppen szemben állok az ellenséggel amikor a semmiből feltűnik a segítség. Köpni nyelni nem tudtam azon, hogy most ide betört 10 szövetséges ninja és elorozzák az én bemutatómat. Mondjuk örültem is, de... De így kicsit semmilyen volt nekem ez. Mintha nem csináltam volna semmit, pedig nagyon is eljöttem erre a küldetésre és, ha nem is az én érdemem lett az, hogy most elkaptuk ezt a kölköt, de volt egy kis mosoly arcomon. Miután leszerelték az ellenfelet csak lekötötték és elvitték. Csak félszemmel láttam, közben Fumisho előttem esdekelt, hogy ne haragudjak rá. Csak legyintettem egyet és mentem a többiek után. Nem sokkal az indulás után az ismeretlen előkapott valahonnan egy fegyvert, hogy végezzen mindenkivel. Egyikünkkel végzett is, de mivel meglepetés támadás volt, így ezen meg se lepődtem. Fumisho elrúgta valamerre a fickót és a követésből végül elég lett amikor egy tisztásra értünk. Nyugodtan kijelenthettem volna, hogy a csatabárd el van ásva. Innen könnyű lesz végezni vele. Elkezdtem kézjelet formálni majd jöhetett maga a technika is.
- Katon: Housenka no Jutsu!
Hárommal indítottam el a támadást. Ha kell most minden erőmmel harcolok, hogy ne szökjön meg. Ha a támadásom sikerrel járt akkor a Katon: Goukakyuu no Jutsu a következő támadás, amit használok feltéve, ha Fumisho meg nem állít engemet. Ha mégsem találok be akkor a Katon: Ryuuka Dngeki következik be, ami már erősebb jutsu az előző Housenkanal legalábbis a technika elsajátítások között van bőven különbség. Ha ez sem használ és tovább támadhatok akkor a Katon: Karyuu Endan-t próbálom meg létrehozni, ha nem is a legnagyobb erővel, hiszen szintemhez képest teljes erővel nem tudom használni, de egy próbát akkor meg fog érni.

Minden egyes támadásom láthatólag kudarcba fulladt és nagyjából a chakrám felét sikerült is elhasználnom, ami nem volt a legjobb hír nekem. Az egyik támadásából, amit ellenünk indított, viszont felfedte az elemét, a szelet. Ez azért mégiscsak több volt a semminél, de még mindig kevésnek tűnt ahhoz, hogy el tudjunk bánni vele.
- Fumisho-kun... Találj már ki valamit!
Kiáltottam rá, mert én nekem a repertuálom se volt elég a legyőzéséhez és amúgy is ő a parancsnoka a küldetésnek szóval illőnek tartanám, ha nem csak én vinném be a jutsuimat, hanem ő is felmutatna valamit, amivel ha nem is ölhetjük meg, de legalább meg tudnánk sebezni a fickót.
*De ha nem ő lép akkor én vetem be magamat.
Ha Fumisho végül nem tesz semmit akkor a kardommal neki rontok az ellenségnek még ha tudom azt is, hogy sok esélyem nincs, de jutsut használni kész öngyilkosság lenne még ha taijutsurról is van szó. Egyikkel sem fogok jelen pillanatban kockáztatni.

- Chhh még várok, egyszer úgy is ront - szólt fel Fumisho. - Az eleme megvan, támadj még - Szólt fel, amikor te nekirontottál kardoddal,  ő nem használta erejét, szimplán újonnan szerzett kardjával védte ki neki rontásod, majd hirtelen mikor összecsaptak fegyvereitek, egy kisebb széllökést éreztél talpad alatt, és hátrébb repültél, olyan volt mintha egy felhőcske vitt volna arrébb, ekkor még mielőtt újra lecsapott volna a pengével, Fumisho arrébb vitt ölében, és egy fán helyezett el. 
- Megvagy. innentől átveszem. - úgy tűnik Fumisho rájött arra, képes saját technikákra, és hogy van védelmi reakciója is, ezért mikor elrugaszkodott a fáról a már meglévő zsinórra szorított Kunaiokat elhajította. Csak ugyan könnyű lépés, hiszen kardjával szét vágta az ellenfél, de Fumisho is így tervezte, hiszen mikor leért a földre még a levegőben elintézett kézpecsétjeitől, a két becsapódott kunai darabkát kilökte a földből, és a levegőben észre lehetett venni egy második zsinórt amit már kezével húzott rá az ellenfélre, egy laza ugrással nyugtázta az enemy, ekkor a jól ismert tűz stílusú technikát léptette érvénybe, de most jön a fontos, amit az elején talán láthattál is, amikor Fumisho állt, egy földklónt invitált az árnyékába, ami a földel lett egyenlő, és mikor az ellenfél a magasban, a Ryuka no jutsu pedig a zsinóron függ, a földből kiemelkedett egy sárkány fej, mely a tűzzel párosulva hihetetlen elemi kombinációt küldött a levegőben lévő ellenfélre, a sárkány köpetei akár egy lángoló shuriken, de az ereje sokkal nagyobb, legalább három darab eltalálta, amivel egyből padlót fogott, és a földön égett. Persze élve akartátok, ezért Fumisho eloltotta rajta a tüzet.
- Igazad volt, a híres konohai ellentámadások mindig bejönnek, Eiko lejöhetsz! - szólt hozzád mire a kidőlt ellenséget felkapta vállára, és mosolyogva intézett hozzád immáron szavakat. - Ne haragudj hogy csaliként használtalak, de jól helyt álltál! Irány haza, még mielőtt a faluban történt károkat kifizettetik velünk. - 


/Jutalmul 
Chakraszint : +14 
A kard vissza került konoha kincstárába, ám a cipelés közben hazafelé kipottyant foglyotok zsebéből egy jó adag pénz köteg: +4500 ryo/

Az út során Asami kénytelen volt mélyebben bemerészkedni a Tűz országába, mint szerette volna. Persze így jár az ember, ha szeretné elkerülni a háború szerint megsokasodott őrjáratokat, ráadásul csak a határvidék szűk mezsgyéjén ismerős. A céltalannak tetsző botorkálás közepette már-már üdítő látvány volt a város feltűnése, s egyúttal azonnal célt is adott nehézkes lépteinek.
Nem sok pihenésre volt alkalma az út során, társa mellett, ráadásul nem ismert környéken még falvakat sem ejthetett útba, hogy megpihenjen, ez pedig törékeny, sovány alakjának nem használt. Bár konokul támaszkodott  a botjára, és igyekezett előre, a lába már fájón jelezte, hogy időszerű megpihenni, csak annyival biztatta magát, hogy pár pillanat kell csak, és eléri a várost.. aztán pihenhet annyit, amennyit kíván.
Öltözéke is poros volt, egyszerű, utazásra szánt ruha, egy nagy tarisznya, amiben ott zizegtek a gyűjtött gyógynövények. Válla megereszkedett, elgyengült, de szemében akarat tüze lobogott, főként mikor a városba beérve a most is népes embertömeg között kiszúrt egy padot. Attól a pillanattól kezdve megkezdődött a temperamentumos vánszorgás, ahogyan az öregasszonyok szoktak tülekedni, hogy megszerezze magának az ülőhelyet, míg társa valószínűleg meglehetősen  nagymértékű lovagiasságból elindult valami élelemért. Hacsak, Amaya tartott a lehetőségtől, nem döntött úgy, hogy mégis elhagyja. 
Aztán sikerült megszereznie a padot, és nehézkesen lerogyott, csak egy pillanatra. Aztán a pillanatból percek lettek. Végül Amaya úgy döntött, ücsörögve még kitalálja hogy lehet-e a közelben olyan hely, ahol vehet egy fürdőt, majd alhat egy jót. Nem mintha álmos lett volna, egyszerűen csak a testének kellett a pihenés.

Kellemesen remek ez a mai nap fina nyam nyam és sok minden más. Vagy is finom ételek le fordítva a saját kis nyelvemről. Nagyot nyújtózok az ágyamban, ha most áhh nem is. Egyedül vagyok semmi szükség most ilyenekre. Takarót lerúgtam magamról nagy nyújtózásom közepette, most jön ami még nem volt. Ébredezés kellemetlenségei, a fene vigye el épp amikor már alakult volna valami azzal a sexös kék szemű pasival.
Nagyot sóhajtok és magamra veszek valami ruhát.

A tömeg meglehetősen jellegzetes mintázat szerint sodródott, és egy-két ember láthatóan szándékosan indult meg az Asami által keresett épület felé. Volt köztük egy feltűnő, magabiztos fickó is, akin Asami az utazás jegyeit vélte felfedezni, s ezért joggal feltételezte hogy a férfi is valami hasonlót kereshet, mint ő. Ezért aztán nehézkesen felállt, és elindult a nyomába, valamivel később lépve be az épületbe, mint ő.
-Jó napot. Amaya vagyok, és egy szobát, valamint egy fürdőt szeretnék.-köszöntötte ő is a fogadóst, egy pillantást vetve csak a pultnál álló nőre. Ők ketten szöges ellentéteinek tűntek egymásnak. Az idegen a lehető legjobb bőrben volt, csinos, élete virágában, ő pedig ott a pult előtt ácsorogva lesoványodva,egyszerű, közembert sejtető, zöldes és homokszínű ruhájában, botjára támaszkodva akár még ijesztően is festhetett. Amaya nem is tétovázott, némi pénzt húzott elő, mielőtt a fogadós úgy dönthetett volna, hogy ottléte nem emeli kellőképpen a fogadó fényét, és a pultra tette. Vándorlásai alatt alaposan megtanulta a pénzt értékét, és úgy saccolta, hogy megfelelő összeggel toldotta meg a valószínűsíthető árat ahhoz, hogy a fogadósnak ne legyen oka panaszra, s miután megkapta a kulcsot, és némi iránymutatást, kissé kurta módon, elindult a fürdő felé.
Ez a hely más volt, mint a falvak. Sokkal irgalmatlanabb és szívtelenebb. A falvakban örömmel fogadták, itt volt egy olyan érzése, hogy csupán megtűrik.
Botja ütemes kopogása már korán jelezte az érkezését, ahogy belépett az öltözőbe, s nem túl sokat bámészkodva letette a tarisznyáját,s  levette a ruháit, hogy azokat törölközőre cserélje. Egy kupacnyi gyógynövénygolyót vett magához, majd letámasztotta a botját, és óvatosan, a falnál megtámasztva magát, belépett a fürdőbe. Nem bámészkodott, hanem a távolabbi véghez sétált, hogy mielőtt a kádba ülne, lemossa magáról az út porát. Valószínűleg észre sem vette Yuusuke-t, s könnyen lehetett, hogy eltévesztette az ajtót a kurta útmutatás miatt, mindenesetre friss vízbe mártott egy kis törölközőt, és végigsimította vele az arcát, a nyakát, majd a vállát, jól láthatóan azzal a szándékkal, hogy lejjebb csúsztatva a törölközőt, folytatja a műveletet.

Tájékoztatás megvolt szép volt és jó volt. Útközben még egy üveget is sikerült magamhoz venni és csésze nem is kell. A lényeg a lazítás és lazulás mindenek felett. Törcsivel a nyakamban mivel mással lépek be a helységbe ahol már vannak. Tessék ilyen az én formám na de sebaj, nők férfiak vegyesen kit izgat hiszen szabad világban élünk egyenlőre. Törölközőt ledobtam egy székre majd vetkőzni kezdtem. Nincs mit szépíteni egy magam vagyok egyenlőre az öltözőben még.
Be is lépek ahogyan az illik üveg a kezemben. Már kortyolok is belőle, mi ért is ne némi alkohol az jó. Nyami nyami nagyot csettintek a nyelvemmel és törölközővel együtt a vízbe merülök. Derékig érő vörös hajam rögtön a meleg víz áztatja.
Két kezem a víz széli kis párkányra tettem fejem hátra hajtva figyeltem a menyezettet némán csendben. Hárman vagyunk egy fiú és egy másik lány. Mind a hárman csendben, ők ketten talán nem is helyiek oh igaz is. Itt miért is lenének helyi lakosok inkább az utazok. Kortyolok még az alkoholbol és le csukom szemeim.
- Hogy is mondta meg érdemli a pihenést..... néha....
Hiába az alkohol és az ébren töltőt éjszaka meg tette a hatását álom elnyomott. Édes álmok helyet ábrák, testek lebegtek szemeim előtt és szövegek.
- Könyök....kritikus pont koponya....... tompa ütés....trauma........

Asamit elmélyült tisztálkodásából szavak riasztják. Meglepetten kel fel, s tesz egy tétova kísérletet, hogy a törölközője mögé bújjon. Sápadt arcára pír lopózik, hiszen úgy hitte egyedül lesz, így megfeledkezett a gondos terepszemléről.
-Jajj. Én.. nem is láttam, hogy itt van.- Fut ki a száján. A fürdőző fickót és a pincért sem érdekli különösebben a helyzet, ő maga azonban mégis kellemetlennek tartja, hogy a testét szabdaló sebhelyek így közszemlére kerüljenek. Sosem tartotta bölcsnek az ilyen mutogatósdit, hiszen olyan sokan félreértenék, és háborús sérülésnek tudnák be őket, noha minden egyes seb a gyógyulása során keletkezett. Legalábbis ő ezzel magyarázta őket, nem is emlékezve valódi eredetükre.
Ezért aztán tovább szorítva a törölközőt, a legközelebbi kádban keres menedéket, kissé bizonytalan, imbolygó léptekkel. Botja nélkül mindíg kissé bizonytalan volt. Lábai pedig igen erősen jelzik, hogy milyen nagy szükség van a pihenésre, hiszen igen merevvé váltak az izmai. Jót fog tenni nekik a meleg. 
Egy kellemes sóhajjal merül alá, s hagyja a gyógynövény golyókat is magával ázni, melyek a meleg vízben hamarosan szirmot bontanak, és virágként kinyílva zöldesre színezik a vizet. Gyógynövények jellegzetes illata kerül a levegőbe, de őt ez nem zavarja, és nem törődik azzal, hogy a férfi mit szól vajon hozzá. Azok a hatóanyagok segítenek hogy kicsit erősebbé váljon, így szó sem lehet arról, hogy kihagyja a fürdőjéből.
Aztán újra nyílik az ajtó, és a már látott nő lép be, egy üvegnyi alkohollal. Asami érdekesnek találta ezt a helyzetet, hiszen végső soron itt volt három vadidegen, mindenki a maga kis rigolyájával. Ezen gondolkozva Asami újra felfigyelt a nyugalomba kúszó szavakra. Egyik szemöldökét felvonta. Az a nő álmában beszélne? Vagy csak ébren pihen? A szavak mindenesetre ismerősek voltak.
-Trauma?-kérdezett vissza, nem törődve az esetleges fürdő etikettel. Ez valami eseménysor volt, ami sérüléssel járt. De miért is beszélne ilyenekről valaki?

- Bváááááááá magasságos chakra rúgja meg!
Vagy is kiabáltam volna ha nem csúszok a vízbe és ugrok fel hirtelen. A törölköző is lécsúszót rólam és most pillanatra látszott a testem egy része. Mit gyorsan el is takartam újra, ki tudja milyen perverz egyén vetne még szemet ártatlan testemre.
- Jaj már megint elaludtam....
A férfira nézek zöld szemeimmel és el mosolyodom.
- Kiyomi és nem vagyok részeg csak fáradt.
Majd a másik bent lévő felé fordítottam fejem. A lány teste tele van sebekkel vagy azok maradványával. Vagy is sebhelyek és sérülések, rögtön szakmai szemel mértem végig. Ahogyan a férfi sebét is az ő esetében mázlija lehetett, de a lány is alaposan megjárta. Ha az egyik seb a combján ha csak fél centivel odébb. hát most már lehet nem állna itt. Combban futó egyik artéria megsérülése azonnali ellátás hiányában végzetes.
- Trauma? ohh igen bocsánat... szakmai ártalom. Néha ha túl fáradt vagyok beszélek álmomban minden félét. Igaz is kértek?
Meg fogom az üveget és meg lötyögtetem. Nem erős, lágy alkohol valami sima de minőségi gyümölcsös ital. Seggit a lazulásban néha.

Mintha megpendült volna egy nem létező húr, ahogy a fiú bemutatkozott, de Asami mit sem törődött vele. Túl halkan és túl finoman szólt, hogy felfigyeljen rá, noha ott benn, a szívében zengett. 
-Amaya vagyok. Afféle vándor gyógyító.-A srác modora megnyerő volt. És volt benne valami megragadó. Asami szíves örömest siklott át a meztelenség emlegetésén. Elnyúlva a forró vízben már nem zavartatta magát, bár általában véve ez nem lett volna illő. Egy faluban könnyen lehet hogy az ilyen szemérmetlen alakokat ostorral kergették volna végig a vidéken, de a város láthatóan ebben is más volt. Közvetlen és kacsintgatós, ami e pillanatban még mulattatónak is tetszett. Egyszerűen rá kellett mosolyognia a srácra.
- Arakashi Yuusuke, örülök a találkozásnak- egy újabb húr pendült, és ezúttal Asami nem hagyhatta figyelmen kívül. Azzal, hogy kimondta a nevet, furcsa érzés lett úrrá rajta. Valami, amit nem tudott még értelmezni, tovább színezte a fejlődő szimpátiát. 
-Olyan.. különös. Mintha.. hallottam volna már ezt a nevet. Biztosan sokat jársz a határvidéken.-mondta ki végül az egyre hangosabban motoszkáló gondolatot, s tett hozzá egy újabbat, hogy helyre tegye az ismerős név által keltett zavart. A srác is szép sebhellyel rendelkezett, nyilvánvalóan fegyvertől, de jól kezelték. Azzal a ténnyel Asami mit sem törődött, hogy az övéi is hasonlóak, bár javarészt kisebb fegyverektől, az elfeledett támadás emlékei, melynek egyetlen túlélőjeként új életbe kényszerítette a sors.
A másik kád felől érkező vad csobbanás és csapkodás terelte el a figyelmét a srácról. 
-Köszönöm, nem kérek Kiyomi. Szakmabeliként biztosan tudod, hogy az én.. hm... állapotomban nem bölcs dolog alkoholt fogyasztani.- igyekezett kedvesen hárítani a kínálást. Ilyen soványan bizonyára gyorsan a fejébe szállna, és az kellene csak, hogy tovább tetézze a gondjait. Inkább élvezte a fürdőt.

- Há há! Már vesz tettél!
Ugrottam fel diadal ittasan és léptem egyet előre. Lefogadom két ilyen sexi csajjal még életedben nem találkoztál. Fogtál e már ilyen domborulatokat? Én nem hinném én meg igen szóval veeeeeeeeeee.

Nagy csobbanás teljesen vízbe kerülök. Most már lábujj fejbúbig vizes vagyok. Víz alól fel bukanva nagyot prüszkölök és Asamira nézek.
- Hát nem túlzottan, de nem erős alkohol. Neked inkább most egy bizonyos koktél kellene. Egy fajta ital, hát nem épp kellemes az íze de ha szereted a csokit vagy epret. Az italt lehet majd kis dobozban is kapni úgy tervezem. Alaposan tele pumpálva vitaminokkal és fehérjével.
Shinobiknak és hosszú betegségben szenvedőknek.
- Csak a harc ivászat más már nem is?
Kérdezek rá Yuusuke mondatára és végig simítok egyik mellemen.

-Hogy én háborúból? Nem. NEM!-Az eddigi nyugalom hirtelen megváltozott. Elnyújtózó kezei e pillanatban görcsösen megragadták a kád szélét, ő maga pedig előre hajtotta a fejét, haja függönyszerűen omlott előre. Halkan zihált. Küzdött valamivel, amit nem ismert. Annyit tudott csak, hogy a háború szörnyűséges és neki semmiféle köze nem lehetett hozzá. Neki gyógyítania kell, és nincs más bűne, mint a betegség amivel pusztulást hozott a falujára. De valami furcsa kis gondolat ott motoszkált benne hogy az az álomvilág, amit felépített, túl disszonáns.. nem valódi. Aztán az érzés elmúlt, ő pedig lassan megnyugodott.
-Ezek... egy hosszú.. kis híján.. halálos betegség nyomai. A Mesterem egyszerű eszközökkel gyógyított ami.. nem.. mindig finomkodó vagy szép. De megmentette az életem vele. Sokan nem voltak ilyen szerencsések. A járványok.. nem válogatnak, a határok mentén pedig kevés a segítség.-mondta csendesen, s csak ezt követően nézett fel lassan. A vajákos gyógyászat sokféle eszközt használt. Üvegcséket, piócákat,forró tűket, pengéket. Ennek ellenére ha néhány seb esetleg illeszkedhetett is ehhez a meséhez, nyilvánvaló az avatott szemeknek, hogy fegyverek nyomai látszanak a bőrén. Asami mégsem tűnt hazugnak.
-Én.. ezét vándorlok, és segítek ott ahol lehet. Nincs más, aki megtenné. - tette hozzá, jóval nyíltabban beszélve az életéről, mint tervezte, talán Kazu miatt és talán azért kellett az elhivatottság hangsúlyozása, hogy enyhítsen a hangulat komorságán. Pihenni jött ide, de most már képtelen volt rá, mégsem akarta engedni, hogy elragadják a realitásból ezek az érzések, hét próbált kapaszkodni az élők szavaiba.
-Harcolni.. és inni.. Yuusuke, Yuusuke. Ennyi lennél tehát te?- Ez az enyhén feddő érdeklődés lehet hogy már majdnem testvérinek hatott. Próbált mosolyogni, nem ment. Továbbra is volt valami a srácban, ami tetszett neki. Ami otthonosságot árasztott, annak ellenére, hogy ő nem volt híve a harcnak. De nem csak az ő társaságát élvezte. Az, aki gyógyításra teszi fel az életét, még ha ilyen szabados erkölcsű is, már-már a testvérének számít hiszen egyazon szenvedélyben osztoznak. De hogy a kedvéért, vagy a játék kedvéért közszemlére tegye megkopott bájait.. Nem, ebben nem követhette Kiyomit. 
-Egy koktél? -érdeklődés csillant a szemében.
-Ez jól hangzik. Jómagam gyógynövényfőzetekkel kísérletezem. Van néhány teám és kenőcsöm, ami egészen hasznossá vált ennek hála.-Ha a gyógyítás került szóba, máris minden rendben volt. Azzal el lehetett űzni az árnyakat.