Tanzaku Gai

// Hiraku //

Úgy döntöttél nem adod Konoha shinobijának tudtára, hogy nem egészen az az ember vagy, akinek gondol. Ez igazából logikus döntésnek is mondható. Hiszen nem úgy tűnik, mintha a feladat túlzottan nyílvános lenne. Ebben az esetben pedig, ha rájön tévedésére, könnyen az életedre törhet, hiszen olyan dologba vagy beavatva - még ha hiányos ismeretekkel rendelkezel is - amit nyílvánvalóan nem akarnak a nagyvilág elé tárni. Viszont, hogy pontosan mivel is állsz szemben, azt még nem tudhatod. Időközben két újabb vendég érkezik, fiatalok. Egy asztalhoz ültek le étkezés céljából. Konoha ninjája még biccent feléd egyet, némi pénzt rak a kocsmáros elé, azután úgy távozik, ahogy érkezett. Nem sokat adhat a feltűnés elkerülésére, miközben érezhetően titkos dolgokat intéz. Talán úgy gondolja, hogy a feltűnés eltűnés? Vagy valami más okból viselkedik így? Feltételezésekbe lehet bocsátkozni, de kevés eséllyel lehetne teljes mértékben megválaszolni.
Italodat felhörpinted, odamész a lányhoz. Szavaidra kedvesen elmosolyodik, szertartásos mozdulatokkal áll fel. Beléd karol és elindultok kifelé az épületből. A lány kecses léptekkel sétál melletted. Közelebbről szemlélve észreveszed, hogy egy Tanto van az Obijába ( vastag öv amivel a kimonot kötik meg a derekuknál a japán nők - és férfiak, de a férfi Obi vékonyabb) tűzve, bár alig észrevehető. Virág és olaj illata árad a lányból. Tekintete kedves, de mégis mintha elvárná, hogy mindenki kotródjon az útjából. Talán érdekes lehet számodra. Kiértek az épületből, megcsap titeket a meleg szél, por száll az arcotokba. Kint nagy a nyüzsgés.
- Takagi meghalt két napja. Akane vagyok. - mondja kellemes, fiatalos hangján.
A hangjából ítélve nem lehet több tizenhat évesnél, talán tizenhét. Mégis a külsejéből ítélve akár húsznak is kinéz. Talán azért mert arcvonásai már sokkal inkább nőiesek, mint kislányosak.
- Te meg tudsz védeni... Idegen-san? Apám hálája megkönnyítené az életed...
Úgy beszél, mint aki biztos a dolgában. Talán ha egy magadban kétkedő pillanatodban találnak meg szavai, még akár fölényesnek is tűnhetnek. Bár a lány keze remeg. Ez az egyetlen jele idegességének, arca a kedvesség maszkja. Mibe nyúltál bele?

// Yazaki, Benzaiten //

Yazaki talán a kelleténél is nagyobb hévvel esett neki az ételnek, de ugye mint tudjuk az éhes ember nem szeret szertartásos lassúsággal étkezni. Benzaiten sem sajnáltatta magát, rögtön pótolta lemaradását barátjával szemben. Ám mind a ketten gyanúsan méregették azt a Konohai ninját. És persze a lányt, akinek arcvonásai gyönyörűek...
Konoha shinobija megindult a pult felé, lerakott némi pénzt - talán a beszélgetőpartnere tisztázta? - majd távozott. Még vetett egy pillantást a két fiatal felé, de nem sokat törődött velük. Elvégre ki gondolná két fiatalemberről, hogy szökött ninják? Erre mind a ketten hamarosan megkapják a választ. A lány és a hozzá odalépő férfi is gond nélkül távoznak. Benzaiten rejtve egy Robbanójegyzetet helyez csészéjére. Már éppen végeznének az ebédjükkel az ifjak, amikor a két szamuráj felemeli kardját, felállnak és könnyed de határozott léptekkel leüllnek melléjük. Bizony, ez a dolog beléjük forraszthatja a szót, sőt különös és váratlan mivolta az esetnek, még akár félelmet is csempészhet az ifjak szívébe.
- Ti ninják vagytok - mondja szenvtelen mosollyal az egyik szamuráj, miközben kardjukat úgy helyezik, hogy az kellően fenyegető legyen - Bár nem látok rajtatok rangjelzést és fejpántot.
Maga a helyzet elég komikus, de azért kellően aggasztó. Honnan a fenéből tudhatja ez a két ember, hogy Yazaki és Benzaiten shinobi? Itt valami biztosan nem kerek az ifjú ninják számára. Nem számít, hogy tagadnak, vagy bevallják kilétüket, a Szamuráj újra megszólal:
- Csalhatatlan érzékem van ennek a felismerésére. Van egy feladat, amit el kell végeznünk. De ketten kevesen vagyunk ehhez. A veszély halálos, ám a fizettségben sok a nulla. Hogy miért titeket néztünk ki? Nos, két Nukenin veszélyben van ezen a helyen... Melletttünk nem kellene a lebukás miatt aggódnotok.
Ravasz mosoly jelenik meg az arcán. Honnan tudhat ez ennyit. Hihetetlen! Itt valami nagyon nem stimmel. A helyzetetek nem is annyira vidám mint gondoltátok....

// Tenshi //

Utad hosszú volt. Noha látszólag minden ok nélkül tettél meg ekkora utat. Talán magyarázható ez a dolog a női szeszéllyel, vagy egszerűen csak ott akartál felbukkani, ahol nem számítanak rád. Különösebben érdekes dolgok nem történtek veled, sikerült átcsusszanod itt-ott. Úticélod egy városnyi kiterjedésű szórakozóhely, bizony sokakat vonz egy ilyen település. Talán nem véletlen hogy Te megad is erre vetted az írányt. Igaz, egy lánynak talán sokkalta veszélyesebb errefelé mint egy férfinak, de ugyebár Te magad nem egyszerű hölgyemény vagy, hanem Shinobi. Igaz, státuszod érdekes, tekintve, hogy pontosan talán Te magad sem tudod meghatározni, melyik faluhoz tartozol, noha van amelyikkel a kapcsolatod egészen jó. Mégis Nukeninnek számítasz. Ez a fajta élet nem csak szabadabb, de sokkalta veszélyesebb is. Bár talán megéri a kockázatot.
A Fogadó, ahova belépsz egyszerű, mégis hangulatos hely. Húsz-huszonöt ember zsúfolódott össze benne, ezért talán kissé szűk a tér. Egy hat fős csoport kockázik. Te magad a közelükben foglalsz helyet. A feléd szűrődő hangokból ítélve a kis banda egyetlen női tagját piszkálják, aki egyre hevesebb válaszokat ad, bár közben jókat nevet.
Talán ez nem is olyan fontos. Már éppen közelebb sétálnál egy kisebb csapathoz, amikor valami megzavarja a nyugalmadat. Egy férfi lép be az ajtón és a hat fős csoporthoz sétál. Súg nekik valamit, nem érted, hogy mit. Nem is ez a fontos, van ennél aggasztóbb. Láttad már ezt a férfit, de nem tudod, hogy hol és hogy ki lehet. Hiába töröd a fejed nem akar beugrani. Pedig emlékszel az arcvonásaira, rémlenek. Mégis hol láthattad már? Elméd sebesen dolgozik, hasztalanul. A csoport fizet és elindul kifelé a fogadóból. Hangulatuk érezhetően megsavanyodott. Hol láthattad? Pedig emlékszel, hogy messze innen, de hol és mikor? Ki lehet? Hiába töröd a fej... Megvan! Felrémlik egy kép! Nem tudod, hogy hol és mikor láttad, de arra emlékszel, hogy legutóbb még Kirigakure fejpántját viselte. Akkor viszont mit keres itt? Ez több, mint érdekes. Az ajtó becsapódik a kis csoport mögött.

Az ebédem utolsó csirkecombjánál jártam amikor, a két szamuráj úgy dönt, hogy csatlakoznak hozzánk. Kardjaikat megvillogtatva, kellő távolságra helyezik, hogy érezzük ha ugy akarják bármikor megölhetnek minket.
- Ti ninják vagytok, bár nem látok rajtatok rangjelzést és fejpántot.
Kis időre megrémülök, hogy félelmem leküzdjem és némi időt nyerjek a gondolkozásra, folytatom az ebédet . A legjobb falat maradt hátra ,így hát gyorsam  leharapom a csirkecombról a megmaradt húst, majd lassan és hangosan megrágom. Ez a helyzet elég komikusan jött le. A szamuráj, hogy ujra fenyegetővé tegye a helyzetet folytassa a mondanivalóját.
- Csalhatatlan érzékem van ennek a felismerésére. Van egy feladat, amit el kell végeznünk. De ketten kevesen vagyunk ehhez. A veszély halálos, ám a fizettségben sok a nulla. Hogy miért titeket néztünk ki? Nos, két Nukenin veszélyben van ezen a helyen... Mellettünk nem kellene a lebukás miatt aggódnotok.
Miutan lenyeltem az utolsó darab húst is a szamban, nemvolt mi elvonja a figyelmemet , és feltudtam mérni a helyzek komolyságát.
Honnan tudja a két szamuráj, hogy elveszettek vagyunk, a kaszinós ügybol csak az derült volna ki, hogy ninják vagyunk de az még nem jelenti, hogy elveszettek is. Valami nem stimmel. Csak  a Víz országában tudják ,hogy elveszettek vagyunk, akkor lehet , hogy ők küldték öket. Nem fedhessük fel kilétünket mert élve megnyúznának a Víz országában. Ott ugyis tudják, hogy honnan jöttünk, igy ha a Víz országából jöttek akkor a fejpántok sem fogják összezavarni őket.
-Valóban ninják vagyunk, de nem tudom , hogy honnan vették azt a hülyeséget, hogy elveszettek lennénk.Várjanak meg is mutatom a fejpántomat. - Bal kézzel lassan,óvatosan benyúlok a ruhám ala és előveszem a Vízesés országában kapott fejpántomat, és jelzek Suinak, hogy ő is tegye ugyan ezt, majd odanyujtom a szamurájnak egészen az ora alá, hogy lássa mennyire mellé lőtt a megérzése, így a karom pont olyan távolságra van, hogy ha aktiválnám a fegyvermechanizmust akkor a tőr beleálljon a szamuráj testébe.
- Mi a Vízesés országából jöttünk, én a maguk helyében elraknám a fegyvereket hátha visszatéved a Konoha ninja aki az előbb ment el. Megtudjuk ezt beszélni civilizált emberek módjára is nem?- Ekkor Belenéztem a tányéromba és eszembe jutott, hogy az ebédnél történtek mindennek nevezhető csak nem civilizáltnak. Majdnem elröhögtem magam ,de sikerült visszafognom a nevetést.

A lány és a furcsa utazótársa, és persze a még furább konohai ninja távozása után még furább dolgok veszik kezdetüket. A két szamuráj akit láttunk odajön hozzánk, majd tudtunkra adják, hogy tudják, hogy elveszett ninják vagyunk, ami mint villámcsapás ér, ugyanis eléggé rejtőzködtünk az utóbbi időben, a Vízesés falu pedig nem arról híres, hogy az elveszett ninjái fölkutatásával töltené az időt, főleg nem szamurájokkal, akik a Vas Országából származnak.
Motoi lenyeli utolsó csirkecombját, míg én újratöltöm csészémet, ügyelve arra, hogy kezem biztosan takarja a robbanópecsétet.
- Csalhatatlan érzékem van ennek a felismerésére. Van egy feladat, amit el kell végeznünk. De ketten kevesen vagyunk ehhez. A veszély halálos, ám a fizetségben sok a nulla. Hogy miért titeket néztünk ki? Nos, két nukenin veszélyben van ezen a helyen... Mellettünk nem kellene a lebukás miatt aggódnotok.
Fölhúzom szemöldökömet, majd válaszolok.
- Nocsak, nem is tudtam, hogy a szamurájoknak ilyen kifinomult érzékeik vannak a nukeninek fölkutatására, tegyük csak próbára akkor a tehetségedet.
Kicsit szkeptikus képet vágok, majd körbenézek a fogadóban.
- Akkor nézzük csak, ott a pultnál az az öreg nő is elveszett ninja, esetleg az a félig részeg ember? De tudják mit, tegyük föl hogy igazuk van, a nukenin rész nem teljesen pontos.
Ekkor Motoi is elkezd beszélni.
-Valóban ninják vagyunk, de nem tudom , hogy honnan vették azt a hülyeséget, hogy elveszettek lennénk.Várjanak meg is mutatom a fejpántomat.
Majd és is előveszem a fejpántot, lassan és óvatosan.
- Mi a Vízesés országából jöttünk, én a maguk helyében elraknám a fegyvereket hátha visszatéved a Konoha ninja aki az előbb ment el. Megtudjuk ezt beszélni civilizált emberek módjára is nem?
- Az ajánlat a sok nullával kapcsolatban csábító, de a sok nulla előtt valami más szám is van? Ha igen, talán érdekel minket az ajánlat.
Kicsit visszafogottabban viselkedem ez után, majd figyelem őket, hogy minél előbb reagálni tudjak ha valami furcsa történne. Ahogy látom Motoi is óvatos velük szemben, csak az után kezdett el beszélni, hogy befejezte az ebédjét ami annyit tesz, hogy ő is föl van készülve rá, hogy sietősen kell távoznunk.
Furcsa dolog két szamurájjal szemben ülni, úgy, hogy ők ajánlanak munkát nekünk, de természetesen mint elveszett ninják ez hozzá tartozik életünkhöz, csak még nem vagyunk hozzászokva.

Mi a rossz? Valami, ami nem tetszik valakinek. De mi van akkor, ha ez a rossz valaki másnak jó? Tegyük fel, hogy én bajt okozok Konoha berkeiben, az Konohának rossz, de a Víz országának ez jó, hiszen akkor rám is figyelnie kell az ellenségnek és minél több helyre figyel, annál kevésbé képes egy dologra koncentrálni. Ugyan amire készülök, bár még pontosan nem tudom mi is az, törvénytelen lesz, de mivel Konoha véleménye erről nem igazán érdekel és a falumnak jó, így arra a döntésre jutottam, hogy mégis csak jót cselekszem, még ha ez Konohának nem is tetszik, de őt nem kérdeztem. A kockázat vonz, márpedig jelenleg a legnagyobb szerencsejáték földjén vagyok, Tanzaku Gai területén és ha már itt vagyok akkor játszunk, az egész világ a játékterem, nem hiába vagyok elveszett, bár a világom jelenleg a falura van korlátozva. Ugyan ez nem látszik és senki nem mondaná meg, de nő vagyok, igaz jelenleg egy férfi képében. Ahova leültem, hogy hátha sajnos nem sok új információt adott, hiszen csak a csapat egyetlen női tagját piszkálták. És ekkor egy fura alak lép be és a csoportomhoz sétál, majd súg az egyiknek valamit, sajnos túl halkan, de az biztos, hogy személyes, ha másnak nem mondta.Ahogy jobban megnézem a férfit a arca és egész vonásai ismerősök. Fogalmam sincs, de már láttam ezt a férfit. Ahogy töröm a fejem semmi, de akkor beugrik... Valamikor ez a férfi is Kirigakure fejpántját hordozta. Miután a csapat felállt és elhagyta az ivót nekem sem volt maradásom, ki kell derítenem, hogy mit keres egy falum beli itt a Tűz országának közepén, vagyis a szélén, de az már annyira nem fontos. Nos tehát követtem a csapatot, hogy mégis mire készülnek.

// Hiraku //

A lány keze még azután is remegett, hogy bemutatkoztál. Ez baráti gesztus volt ugyan és talán egy másik ember megnyugodott volna tőle, de Akane tudta, hogy egyáltalán nem a kérdésére volt válasz. Bár azért legalább valamelyest magabiztosabb lett. Észreveszed, hogy vágyakozva néz egy elhaladó palankin után. Kicsit olyan volt ez a jelenet, mint amikor valaki szívesen visszahozná gyermekkorának megszokott dolgait, de tudja, hogy nem lehet. Rejtett sóhajt enged meg magának, ettől még aranyosabbnak tűnik, és kecsesen lépdelni kezd. Járása kissé bizonytalan, mintha nem tudná pontosan melyik út is vezet oda, ahova menni akar. Rád pillant, talán tőled várja az írányt?
- Egy szállodában vacsoráztunk éppen, pontosabban csak Ő mert én nem voltam éhes, amikor is egyszer csak összeesett és meghalt. Nem tudom miért, talán magához szólította Kagutsuchi-sama. Mogorva ember volt.
A Lány arcán egy szomorú könnycsepp gurul végig az emlékre. Egyetlen egy, nem több. Megfigyelheted, hogy a lány ékesszóló, hanghordozása, beszédstílusa fennkölt. Nem olyan ember benyomását kelti, aki egy városban nőtt fel és az egyszerű polgárok életét élte. Van benne egyfajta szilaj vadság, de mintha ezt elnyomná, hogy megfelelhessen az elvárásoknak. Azt is észreveheted, hogy az idegességtől kicsit ügyetlenül ugyan, de nagyon igyekszik tökéletes kecsességgel lépkedni és az arcára kedves mosolyt erőltetni.
- Amikor Ő védelmezett, akkor kétszer támadtak meg minket Kirigakurei shinobik. Szerinted most is meg fognak minket támadni? Takagi azt mondta, hogy az orgyilkosok nagy kockázatot vállaltak, amikor idejöttek a Tűz Országába. Mégis olyan volt, mintha nem törődnének vele...
Lassan kiértek a városból, de még mindig nem tudod, hogy igazából merre kellene mennetek. Ami azt illeti, a lány is tőled várja, hogy megmutasd neki az utat, vagy ezt csak Te képzeled bele sűrűn rezgő pilláival díszített tekintetébe?

//Yazaki, Benzaiten //

Tényleg érdekes dolog történt veletek. Hogy a fenébe találhatták ki, hogy ninják vagytok? S arra hogyan jöttek rá, hogy elveszettek? Jogosan fut végig elméteken a feltételezés, hogy talán Kirigakure küldötteivel van dolgotok, ami viszont újabb rejtélyt jelentene. Szavaitok után a két szamuráj összenéz és elmosolyodik. Egyikük megszólal:
- Elnézést uraim a vádaskodásért, de így lehet a legjobban kiugrasztani a nyulat a bokorból. Fogalmam sem volt, hogy Őnök milyen shinobik, mindössze abban voltam biztos, hogy shinobik. Nem nagyon rejtegetik a chakrájukat.
Ez csak egyet jelenthet, amit viszont talán leszűrt az ifjú páros, de talán nem. Rajtuk múlik. A szamuráj folytatja.
- Mint mondtam, társakra van szükségünk. Takigakure a szövetségesünk. Önökkel együtt összesen hatan lennénk. Hat fő, hat szövetséges. Jól hangzik nem? - elkezd kuncogni - Természetesen a jutalom nem is kicsi, sőt kifejezetten nagy. Igaz, maga a feladat kimondottan veszélyes, de a Bátor Takigakureiek minden bizonnyal fittyet hánynak a veszélynek, nem igaz? Ahogy mi, itt a Tűz országában. Ötvenezer ryou fejenként, ez az ajánlatom. Csak akkor beszélhetek a küldetésről, ha megesküdnek, hogy hűségesen végigcsinálják, akár az életük árán is, történjen bármi. Ekkora összegnél nem lehet visszatáncolni.
A Másik mogorván, de fegyelmezett érzelem mentes arccal néz rátok. Olyan ember lehet, aki bármikor fel van készülve a vérontásra Szemében nincs félelem. Noha a beszélő fél lejjebb eresztette kardját, a másik még mindig nem. Egyértelmű melyikük a barátságosabb. De melyik lehet a vezér? Talán jobb lenne kihagynotok ezt a feladatot, elég veszélyesen hangzik. Na de ekkora pénzmennyiséget nem kinálnak fel minden nap, ugye? Ráadásul a veszély az élet velejárója, nektek már csak annyit kell tennetek, hogy hasznot húztok belőle. Mi a döntésetek?

// Tenshi //

Úgy döntesz, hogy követed azokat a gyanús alakokat, akik közül az egyik régen talán Kirigakurei shinobi volt. Könnyen lehet, hogy most is az. Vagy nem. A hat fős csapat, amely immár hét emberre dagadt, gyorsan, feltűnés nélkül, mégis szigetként mozog az emberek tömegében. Többször elveszíted őket szem elől, máskor olyan érzésed van, mintha felfedezték volna jelenlétedet. Mégis, sikerül végigkövetned őket a fél városon. Vastagon belep a por, amikor is észreveszed, hogy megálltak. Lankadt a figyelmed, ez hiba volt. Elindulnak feléd, talán hamarosan harcra kerül a sor. Szenzor képességeidnek köszönhetően, hamar felfedezed, hogy mind a heten chakrát vezettek a lábukba. Ezek szerint valamennyien shinobik. Ha jól emlékszel és tényleg Kirigakure shinobiját láttad, akkor vajon a társaidra leltél ebben a csoportban, vagy netalántán árulókat fedeztél fel?
A Gondolatok csak úgy cikázhatnak a fejedben, de késő, mert már elfutni nem tudsz. A Tömeget kihasználva hamarosan körbe vesznek, olyannyira, hogy nem is látszódsz ki a gyűrűből. Olyan helyzetben vagy, amikor könnyedén elvághatnák a torkod és mégcsak észre sem venné senki, csak miután a körülötted álló kör eltűnik.
- Miért követsz minket, idegen?
Minden bizonnyal jól kell válaszolnod. Ám még könnyebb lenne jól válaszolni, ha tudnád, hogy melyik oldalon állnak. Bár való igaz, már maga a Tény, hogy felfedezted hogy mifélék, nos az is elég meglepő lehet számukra, ráadásul ha tudnák, hogy nem is férfi, hanem egy lány vagy... Vannak a kezedben ütőkártyák, de jól kell felhasználnod őket. Ha az egyikük talán idegesebb a kelleténél, elég lehet egy rossz szó és a keze véredet veszi. Kellemetlen volna és végleges. Szavaidra figyelnek, okosan kell cselekedned, de legalábbis szerencsésen.

Úgy látszik a fejpánt bevált , viszont a szamurájoknak sikerült jobban összezavarnia. Továbbra sem tágítanak, igaz a beszédesebb hangnemet váltott és a fegyverét is leengedte. Én is visszarakom fejpántom a ruhám alá, közben kezembe csempészek egy füstbombát, majd gortyolok egyet az asztalon lévő vízből, amit még az ebédhez rendeltem. Majdnem belefuladtam az egy pohár vízbe mikor a szamuráj  megmondja mekkora is lenne a jutalom ha vele tartanánk. 50 000 Ryou fejenként. Na ez aztán betett nekem. Geninként nemhiszem, hogy lenne olyan feladat ami ennyit hozna a konyhára,de ennek ellenére jól jönne ez a kis alamizsna. Kicsit faggatozom még hátha megtudok valamit, meg látom Suinak is tetszik azért a jutalom nagysága, mégis csak 50 000 ryou.
- 50 000 Ryou fejenként, hát mit mondjak nagyon keveslem.- szólok oda az udvariasabb szamurájnak kicsit gúnyosan.
- Mit szólna 50 000 ryou fejenként, a barátja kardjáért, mert látom nagyon nekünk akarja adni, hisz állandóan felénk tartja , valamint némi információért a küldetésről, főleg azért is, mert az elején elveszett ninjaként akart beszervezni minket most meg, hogy megtudta milyen ninják vagyunk továbra sem tágít .- mindig is szerettem alkudozni hátha most is sikerül, egy probát megért, hisz nem tudtunk semmit a küldetésről.
Feszülten figyelem a reakciójukat. Reméllem nem bosszantottam fel őket,de mindenre fel kell készülni és így is teszek, hátha harcra kerülne a sor.

Trükkünk bevált, még jó, hogy meghagytuk ezeket a régi fejpántokat, sosem lehet tudni mikor jön jól egy kis álca. De az álca csak olyan jó, mint amilyen pontos. És valami furcsa dolgot mondott ez a szamuráj. Érezte a chakránkat. Köztudott, hogy a szamurájok nem támaszkodnak szenzorikus képességekre, csakúgy, mint ahogy nem használnak ninjutsut. Hagyom, hogy Motoi folytassa a beszélgetést, így talán alkalmam adódik jobban megfigyelni őket, hátha még több furcsa mondatot ejtenek el, esetleg furcsán viselkednek.
Motoinak nem tetszik az ajánlat, ezzel csak egyet tudok érteni, viszont nem mondok semmit. A két csapat nagyon hasonló, egy-egy beszédes tag, és egy-egy csendes tag. Miért ajánlana egy szamuráj kettő geninnek ennyi pénzt, főleg, ha többen vannak.
Motoi talán a tűréshatárukat teszi próbára, mikor elmondja, hogy fejenként kellene az az 50 000 ryo, és meg a kardot is elkérnénk. Nem tudom, számomra minden fegyver értékes, tehát örülnék, ha egy újabb darabbal bővülne a gyűjtemény.
Mikor lassan társam leteszi kezét, és elrakja a fejpántot, akkor kezdek el beszélni én.
- Uraim! -kezdem mosollyal az arcomon. Ebéd után kell üzletről beszélni, nem gondolják, hogy illetlenség volt megzavarni társamat és engemet ebédünk alatt? Főleg ilyen kétes módon és okból? Természetesen ha a szövetségesünknek szüksége van segítségre, nem mondunk nemet, viszont a Vas Országa semleges ország, tény, hogy hosszabb küldetést kaptunk falunktól, ami miatt nem lehetünk tisztában minden politikai döntéssel, de valljuk be, a körülmények eléggé ködösek és zűrösek ahhoz, hogy kicsit vacilláljunk. Amennyiben több információt tudnának mondani erről a küldetésről, a céljáról, talán megkönnyítenék a döntésünket az ügyben. Amint látják, társam. Yundo. nem nagyon szereti ha ebéd közben megzavarják. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Én Kuroto vagyok.-majd intek a kiszolgáló felé szabad kezemmel, másik kezemmel pedig poharamat takarom, hogy semmiképp se lássák meg a robbanópecsétet.- Legyen szíves, itt a barátunk nagyon szomjas, annyira ki van száradva a szája, hogy egy kukkot sem tud szólni.- majd a kezemmel a kardot tartó szamurájra mutatok.
Remélem, hogy ha meglátja a kiszolgáló, szépen megkéri, hogy a fegyvert tegye el, így talán kicsit mérséklődik a veszély. 
- Tehát, ha mindenki megnyugodott, akkor beszéljünk a küldetésről annak rendje és módja szerint!

// Hiraku - Ő, most veszem észre, hogy a lányt ugyanúgy hívják mint az egyik multidat xD Nem szándékos volt ^^ //

Nem mondhatni, hogy szűkölködsz a rejtélyekben. Még egészen biztosan talán a feladatodat sem ismered, csak részleteit. Persze ez közel sem meglepő, miért is volna az? Ám az fogas kérdés, hogy ez a küldetés számodra jó, vagy rossz szerencsét hoz. Mindegy, nem igaz? Majd kiderül.
Hamar sikerül két ló vontatta szekeret találnod. A Tulajdonosa - széles vállú, izmos, termetes földműves férfi - azt mondta, hogy napi ötszáz Ryouért még a Tengeren is megpróbál átszekerezni veletek. Talán viccnek szánta, nehéz megállapítani. Mindenesetre vagy mély benyomást tesz rád szolgálatkészségével, vagy pedig egyszerűen csak elsötétül a tekinteted és megállapítod, hogy ez az ember nincs ugyanazon a szinten mint egy magadfajta. A Szekér megfelel a céloknak. Két zsák van rajta, talán rizst, vagy valami hasonlót tartalmazhatnak. Küllős kerekei miatt nagyobbnak látszik, mint amilyen, de attól függetlenül kényelmesen elfértek a hátuljában. A Férfi, akit felbéreltél - Zanuzumi a neve - csattogtatja egy kicsit az ostorát, hogy motiválja a lovakat. Miközben elindultok, szúrós tekintetet érzel a hátadban, de ha körülnézel, akkor senkit sem látsz, aki titeket figyelne. 
A lány minden szavadra figyelt és bájosan bólint, hogy rendben, megkapod a válaszokat. Szemében látsz még némi tétovázást, de hamar megvonja kecses vállait. Biztosan úgy van vele, hogy ha ellene fordulnál a szavai után, akkor sem számít, hiszen ezt bármikor megteheted. Talán beletörődött abba, hogy nem lehet mindig óvatoskodni és a kockázatot nem dobhatja félre. Őszíntén beszél:
- Én apám háláját emlegettem, nem pedig pénzt. Azt talán Konoha ninjájától hallottad - elmosolyodik, hangja halk, nehogy a kocsis meghallja - Elsősorban Kirigakure üldőz, de az egész Víz Szövetsége szívesebben látna holtan. A Tűz Ország Daimiyojának unokája vagyok. Kemurigakurébe kell mennem, hogy azután Ashigével...
A lány könnyei megerednek, hangot nem ad ki, némán zokog. Próbálja rejteni arcát, mégis láthatod,  hogy hatalmas szomorúság ül a szemében.
- Azért akarnak megölni, mert abban reménykednek, hogy akkor meggyengítik a Tűz és Füst Országának kapcsolatát. - mondja, miután egy kicsit összeszedte magát.
Zanuzumi elől vígan fütyörészik, miközben talán a saját halálát szállítja napi ötszáz ryouért.... A Szekér döcög és az első útelágazásnál, ahol három írány van a Kocsis hátrafordul és megkérdezi, hogy pontosan melyik írányt is válassza. Legjobb tudomásod szerint a baloldali és az egyenes is elvisz a Füst Országába, a kérdés az, hogy nektek melyik lenne megfelelőbb. A Baloldali rövidebb, míg a másikkal kisebb kitérőt kellene tennetek. A Te döntésedtől függ, hogy melyik írányt választjátok.


// Tenshi //

A Hét ninjából hárman gorombán néznek rád, miután megszólaltál. A Csapatvezér - aki kérdést intézett hozzád - int a többieknek és téged, csoportjuk közepébe rejtve egy szűk és sötét sikátorba visznek. Észreveheted, sőt észre kell venned a két előhúzott Katanát, hiszen szándékosan látványosan vették elő mind a kettőt. Talán nem is volt olyan jó ötlet követni ezeket az embereket, nem igaz? Sokkal kellemesebb lett volna a bárban maradni. Persze az emberben mindig ilyenkor kavarognak ezek a gondolatok, amikor már késő. De kár is ezen keseregni. Hat férfi és egy nő fog közre téged. Egy vékony és mozgékony alak - aki feltehetőleg a vezér - megszólal:
- A Kérdés sokkal inkább az, hogy Te melyik oldalon állsz és, hogy hol rejtegeted a pénzt, amivel fel akartál bérelni minket.
Gonosz vigyorok jelennek meg azoknak az arcán, akiket követtél. A Nyurga férfi int két emberének, akik a parancsra elviharzanak, ki tudja hová. Így javultak az esélyeid, bár még mindig pocsék helyzetben vagy. Nincs kétséged afelől, hogy noha élvezik a helyzetet, nem szívesen vacakolnak veled és ha húzod az idejüket, akkor nem fognak kegyelmezni. Mennének már a dolgukra, de mégsem hagyhatnak csak úgy ott téged. Ám nem öltek még meg, ami azt jelenti, hogy van esélyed az életre. Talán azért, mert meg akarják tudni hogyan szúrtad ki őket? Vagy más oka van?



// Benzaiten, Yazaki //


A Két ifjú végighallgatja mindazt, amit mondanak nekik. Azután Yazaki látszólag nem törődve a veszéllyel beszélni, sőt alkudozni kezd. Persze ez csak a látszat, hiszen fel van készülve egy harcra, sőt a menekülésre is. Nem bolond, hogy előkészületek nélkül ingereljen két szamurájt. Újfent a beszédesebb alak kezdi a tájékoztatást:
- Mint mondtam, azért vádoltuk meg önöket Nukeninséggel, hogy kiugrasszuk a nyulat a bokorból. Bevallom, modortalan módszer, de hatásos. Nem a Vas Országának szamurájai vagyunk, A Tűz Ország Daimiyoját szolgáljuk, persze csak közvetve. Ám szükségünk van társakra, akik más harcmodort ismernek, mint mi, értik, ugye? Egy embert kell elkisérnünk és megvédenünk, de úgy, hogy nem zavarjuk az utazásban. 50000 ezer ryou fejenként és ne sértegessék a barátomat, nem olyan ember, aki kedveli az ilyesmit. Ezáltal nem csak pénzhez jutnak, de országaink szövetségét is erősíthetik.
A Pincér kijön s Benzaiten terve már majdnem sikeres is, ám a mogorva szamurájnak elég egy pillantása és a felszolgáló inkább nem követelőzik. Italt töltenek mind a négy embernek.
- Igaz, nem akartuk megzavarni önöket, pedig ez egy nagy lehetőség mindannyiunk számára. A Szövetségesek barátságának próbája, nem igaz? - elkezd kuncogni - Persze, ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Kérem, mint Takigakure shinobijai, tartsák titokban ezeket a dolgokat. - Letesz némi pénzt az asztalra - Az italt én állom.
Feláll, ahogy társa is. Biccent felétek egyet, majd megindul kifelé. Talán abban reménykedik, hogy utána mentek?
Ha utánnuk mentek, akkor láthatjátok, amint nem messze egy istállónál vannak már, mellettük hat szamuráj, fekete páncélban, és lovon. Az a két ember, akit Ti megismertetek, éppen a páncélját ölti magára, miközben a lovászfiúk az méneket hozzák elp.
Ha nem mentek utánuk, akkor hogyan tovább?

//Danzou - Elveszve a Nap alatt.../

Kezd veszélyessé válni a helyzet, a vélhető csapatvezér, vagyis inkább a leghangosabb egy sikátorba húz a csoporttal, miközben kettő katana kerül elő elég látványosan.
- Hoho, nem kell fölösleges erőszak.
Kezd hívogató lenni a bár, ahol ott maradhattam volna, de mindenképp végig viszem a tervem, ha már belekezdtem, nem célom meghalni itt. Felmérem a csoportot és látok egy hölgyet a 6 férfi között. ~Vajon melyiküké?~ Teszem fel magamnak a kérdést, miközben azon gondolkodok, hogy mit tehetnék, ha mégis rosszat mondok, de azon is gondolkoznom kell, hogy mit is mondhatnék. Ismét a szó cső szólal fel és egyből visszafordítja a mondatomat. Most erősen gondolkodnom kell, hogy mit is mondhatnék. Pénz nekem sincs sok, így nincs mit nagyon felajánlanom és 7000 ryu nem hiszem, hogy nagyon meghatná a csapatot, bár az elég jó fizetség bizonyos feladatoknál. Ekkor úgy döntöttem, hogy elmondom az igazat, persze nem a teljeset, de a féligazság több a semminél.
- Nem hazudok, kirigakure shinobija voltam, ma már csak magamhoz vagyok hű, de nincs sok pénzem igazából munkát keresek.
Igazság az, hogy valóban kirigakure oldalán vagyok, de a féligazság fogalmának megfelel a mondatom. Közben gonoszan mosolyogtak, de a nagyhangú elküldött 2 emberét, így több lett az esélyem, bár még mindig siralmasan kicsi. Bár ha néhányukat megvághatnék a nekotéimmel, akkor már nem lenne ilyen szánalmas a helyzet, hiszen akkor már nem lenne kitől félnem, de azok most a táskámba vannak. Mindjárt kiderül, hogy a válasz megfelel-e nekik, addig pedig gyűjtöm a chakrám a lábamba, hogy ha kell, akkor egyből felfelé meneküljek a ház tetejére, onnan pedig minél messzebb.

//Danzou - Elveszve a Nap alatt.../

A szamurájok feladták a beszervezésünket, és elmentek, viszont a tervem bevált, sikerült némi információt kihúzni belőlük, igaz nem sokat, de a semminél többet. Egy embert kell védeni és ezért jár a mesés jutalom.   Sok ellensége lehet ennek az embernek ha ilyen mesés jutalmat ad ezért a feladatért. Kicsit gondolkoztunk, hogy mit tegyünk, majd  Suial megegyeztünk, hogy  ő  elfogadja a küldetést én pedig távolról követem, és ha gond lenne közbeavatkozom. Azért döntöttünk így, mert Suinak jobban megy a diplomatikus beszéd nekem pedig a lopakodás és a távolról történő célba dobás, hála a napi szinten elfogyasztott madárvacsoráknak, amelyeket saját kézzel ejtettem el. Még mielőtt elváltunk  volna  bátorítottam kicsit,hogy én majd védem a hátát , ne aggódjon semmi miatt .
- Sui akkor sok szerencsét és ne izgulj ha valami baj történne  én felkapom a nyúlcipőt és neked sok szerencsét kívánok.
 Sui a szamurájok után ment, még én távolról meglapulva követem őt. A szamurájok egy közeli istállóhoz mentek ahol már 6-an várták őket.  Én elbújok az egyik sikátorban. Körülnézek , felmérem a terepet nem-e látok valami gyanúsat. Előkészíttek két füstbombát és  két kunait. Egyik kunaira robbanó cetlit tekerek, majd várom a fejleményeket.

//Danzou - Elveszve a Nap alatt.../

Motoival még pár pillanatot elidőztünk, majd elindultunk a szamurájok után. Elgondolkodtató volt a feladat és a jutalom sem csekély, viszont ha ennyi emberre van szükség, a feladat sem lehet kicsi, ezért nagyon fontos, hogy tökéletesen fel legyünk készülve bármilyen lehetőségre az adott körülmények között. Nem szeretném 50 000 ryo miatt elveszíteni az életemet, viszont bármilyen kis tett nagy kihatással lehet a régióra, főleg ha ilyen fontos emberekről van szó, lehet még jól jön majd ez az ismeretség.
- Én elmegyek velük, de hátulról fogsz követni minket, elmondom nekik, hogy te kicsit messzebb leszel, hátha valami gond történne, legalább lesz egy kis meglepetésük, ha valami nagy probléma lenne akkor hozzánk jössz, nem kell hősködni, emlékszel a fű ninjára, majdnem otthagytad a fogadat, alig úsztuk meg. Én pedig a szamurájokkal tartok. Ha valami probléma lenne, köss egy füstbombát a kunaidra, és dobd a magasba, megpróbálunk segíteni.
Ahogy kimentünk a fejemre raktam a maszkomat, féloldalról, hogy ne arcomat takarja. A szamurájok épp indulóban voltak.
-Elfogadjuk ajánlatukat. De ha már elfogadtam, mindent tudni akarok! Ugyebár szövetségek vagyunk, ha az életemet kockáztatom, nem az 50 000 ryoért teszem, ezt tartsák tiszteletben. A társam hátulról fog követni bennünket, elég fürge, szóval nem lesz probléma, specialitása a csendes haladás meglehetősen jó tempóban. Én majd magukat segítem. Van valami különleges felszerelés amit majd használnom kell?
Majd körbenézek az útitársakon, hátha valami furcsát vélnék fölfedezni rajtuk.

// Hiraku //

Úgy tűnik egészen könnyedén veszed a helyzetet, azon felül, hogy alaposan végiggondolod a lehetőségeidet. Talán éppen azért, mert magad a nyugalom szigetének látszol – lehet valóban az vagy – Akane is hamar visszaszerzi flegma arcvonásait. Persze, mindeközben továbbra sem tétlenkedsz. A zsákok éppen megfelelnek Kawariminek. Olyan hosszúak, mint egy wakizashi pengéje és nem is túl nehezek. A Pénz, melyet nagy érdeklődéssel pörgetsz végig a kezedben, összesen nagyjából huszonötezer ryou. Plusz-mínusz száz. Tehát van miből gazdálkodnod.
- Igen, a Hokage valamilyen agyafúrt csellel rávette nagyapámat, hogy adjanak hozzá Kemurigakure vezetőjéhez. Lehet velem akarja magához láncolni azt a ninját…
Kezeit sértődötten összeteszi maga előtt, elsötétült tekintete nem éppen barátságos. Sok gondolat kavaroghat benned, még annál is több kérdés. Mégis hogyan keverhettek össze téged azzal a Takagival? És ehhez hasonlók, ám nem csak erre a témára vonatkozók. Igaz, nem biztos, hogy valóban gondolkodsz ilyesmiken, de azért valószínű. A Kocsis engedelmes és a kijelölt irányba vezeti a szekeret.
Talán egy újabb óráig döcöghettek, amikor is mögöttetek egy kisebb csapat lovas tűnik fel. Sziluettjüket már hamarabb felfedezted, de csak most jöttek elég közel ahhoz, hogy nagyobb probléma lehetőséggé váljanak. Ám fél kilométernél valamiért nem akarnak jobban megközelíteni. Jobb oldalt egy erdő húzódik, míg bal oldalt dombos pusztaság. A titeket követő lovascsapat fele – talán két lovas, vagy három? – letér az útról balra és srégen nagyjából abba az irányba tartanak, amerre ti is. Le akarják vágni az utat, hogy elétek kerüljenek?


// Benzaiten, Yazaki//

Yazaki és Benzaiten, a két ifjú ninja hamar megtárgyalták a dolgokat és ahhoz sem kellett sok idő, hogy cselekedjenek. Yazaki, aki sokkal gyakorlatiasabbnak mutatkozik, mint amit gondolna róla az ember, gyorsan el is rejtőzik egy sikátorba, ahol felkészül az útra. Társával elég egyértelmű dolgokat beszéltek meg, nehéz lenne félreérteniük a másikat, főleg hogy jól össze vannak szokva – legalábbis ez érezhető.
Benzaiten a szamurájok után caplat. Találkozásuk és munkába állásuk elég érdekesen jött létre, de még mindig jobb mintha valami sokkal kellemetlenebb helyzetbe kerültek volna mindezek miatt.
A Szamuráj csak bólint szavaira és közben int a lovászfiúnak, hogy hozzon elő egy újabb lovat, közben egy köteg pénzt nyom az istállómester kezébe.
- Tudsz lovagolni, fiú?- kérdi az eddig legbeszédesebbnek mutatkozó szamuráj, immáron lóháton és páncélban – Mert ha nem, akkor jobb lenne ha inkább futnál. Sietős a dolgunk. Út közben elmondom a részleteket, amit velünk is megosztottak.
Rövid készülődés után megindul a nagy csapat, méghozzá könnyűvágtában. Ha Sui nem tud lovagolni – miért is tudna? – de mégis megpróbálkozik a lóháton való közlekedéssel, akkor nagy erőfeszítésbe kerül számára a nyeregben maradás.
- Láttad azt a bájos leányt a fogadóban? Akanénak hívják, Őt kell megvédenünk. Ám nem szabad közvetlenül kísérnünk, azzal növelnénk a kockázatát annak, hogy megtámadják. Módszeresen végigkutatjuk a tájat és őrködünk, illetve folyamatosan a nyomukban maradunk. Nem egyszerű feladat, főleg, hogy a mi felelősségünk a veszélyek elhárítása. Ha az nem sikerül, akkor már csak a védelmezett kísérőjében bízhatunk.
Yazaki gyorsan és viszonylag észrevétlenül követi a kis csoportot. Egy útelágazásnál négy szamuráj balra fordul, míg a másik négy egyenesen megy tovább. Benzaiten és Yazaki eldönthetik, hogy melyik irányba mennek…


//Tenshi //

Első felszólalásoddal, miszerint nem kell a fölösleges erőszak, nos nem igazán törődnek. A két elküldött ember úgy tűnik el, mint a kámfor, főleg, hogy nem is nagyon figyelsz rájuk. A két neked szegezett Katana sokkal jobban vonzza a tekintetedet. Ez természetesen nem is véletlen. Magadban olyan elméleteket gyártasz, amikről tudod, hogy nem sok esélyed van a gyakorlatban kivitelezni egyiket sem, elvégre a Ha az nem tény, csak egy lehetőség. Pech.
Újabb szavaidra gunyorosan elmosolyodik a „szószóló”. A Tekintetek egyébiránt feszültebbek és ellenségesebbek lesznek.
- Tehát akkor munkát kínálsz és keresel is? Ez így elég érdekesen hangzik. Főleg, hogy elméletileg nincs sok pénzed. Nagyon úgy tűnik, hogy összevissza hazudozol, csak, hogy mentsd az irhád. Most újra feltenném a kérdést, hogy miért követtél minket, de mivel Kirigakure ellensége vagy, ezért…
Noha lábadba chakrát vezettél, hogy felfelé távozhass, beláthatod: helyzeted nem olyan, hogy könnyen el tudj belőle menekülni. Megindultál felfelé, de csípődre és jobb lábadra lánc tekeredik, amelyet vaskemény karok rántanak le a földre. Olyasfajta lánc ez, amelyet a Kirigakurei orgyilkosok használnak. Lábadon véres nyomot hagy. Amint visszazuhansz a földre, megszűnik a Henge no jutsu. Ez picit meglepi őket, de ahhoz nem eléggé, hogy szabadulni tudj a fogságból. Már nincs sok időd, rajtad áll mit teszel. Ha nem reagálsz időben, akkor kalandod véget ér…

A fölösleges erőszakot el akartam kerülni, de hát ők vannak többen, így várható volt, hogy nem fognak erre figyelni. Nem sok esélyem van ennyi, erős shinobival szemben. Ugyan volt tervem, de hát nem mehet minden terv szerint. A mondatom nem igazán tetszett a szószólónak és hamarosan láncok tekerednek a testem köré, ismerem a technikát, hiszen magam is használtam már. A földön fekszem és hát a láncok nem fognak engedni, Ugyan van rá technikám, hogy kiszabaduljak, de hát mit tehetnék ellenük. Nem sokat, és ekkor eldölt. El kell mondanom az igazat és nem tűröm, hogy Kiri ellenségének tartsanak.
- Nem vagyok Kirigakure ellensége, az Akari klán tagja vagyok, a Hold országában teljesítettem küldetést, ami után nem tértem vissza a faluba, hanem egy másik frontra rohantam, ami nem rég zajlott le a Fű országában, ahol Amegakure oldalán rohantam le Kusát. Utána Föld országába voltam egy hetet, majd ide jöttem, hogy egy kis felfordulást okozzak Konohának.
Ez a teljes igazság és remélhetőleg már elhiszi, hogy valóban nem vagyok a falu ellensége és teljes mértékben Kirigakure oldalán állok, mért lenne érdekem, hogy továbbra is hazudjak, ha megölnek érte. ~Komolyan? Te ennyire hülye vagy? Végre egy normális hozzászólás, de nem, nem vagyok ennyire hülye. Van tervem. Na persze!~ Még magamnak is hazudok, hiszen nincs tervem egyéb esetre, csak a remény, hogy elhiszik, amit mondok és ugyan bizalmat nem kérek, de legalább annyira higgyenek nekem, hogy életben hagyjanak.

Úgy néz ki minden rendben. A szamurájok nem viselkednek gyanúsan , kicsit beszélnek Suial, majd útra kelnek. A munkát megkaptuk, Sui is velük tart. Elég sietős a dolguk, úgy látszik túlzottan feltartottuk őket a kocsmában.
Elrakom a sima kunait, és a füstbombát, de a robbanó cetlis kunait elő hagyom vész esetére , majd elkezdek futni a szamurájok után. Próbálom tartani a sebességet, ne túl gyorsan ,se túl lassan. Nem szeretnék túl sok chakrát felhasználni a harc előtt. Nem lennék nagy segítségére Suinak ha még a harc előtt összeesnék a túlzott chakra használatól. Mivel a feladatom nem csak az , hogy a szamurájokat figyeljem, ezért futás közben figyelek a környezetemre is, nehogy valaki megtámadjon amíg a szamurájokkal vagyok elfoglalva. Egy kis futás után a szamurájok ketté válnak . Négy egyenesen megy tovább , és négy pedig balra fordul. Az lenne a praktikus, ha külön válnánk Sui-al , legalább is a küldetést jobban segíteni, hisz ezért vettek fel minket a munkára a '' más harcmodor,, miatt de mivel számunkra a saját életünk fontosabb, így azt a csapatott követem amelyikkel Sui megy. Sui kicsit megtorpan, majd elindul az egyik irányba, én pedig továbbra is követem őt a távolból, de most már kevesebb figyelmet fordítok a szamurájokra és jobban figyelek, a feladatomra, a lehetséges támadók felderítésére.

Miután megbeszéltem a szamurájok vezetőjével, hogy milyen keretek között fog zajlani az akciónk, lovat hozatott nekem, amit illedelmesen elutasítottam, inkább futok, jobban hozzá vagyok szokva, és az igazat megvallva nem sokszor lovagoltam életemben. És sokkal fürgébben tudok reagálni akár mire ily módon.
Meghúzom ninjatáskámon a pántokat, hogy minél kevésbé mozogjon hátamon, majd nekivágunk az útnak. Azt az információt kapom, hogy majd útközben elmondanak mindent a küldetésről. Kisvártatva megtudom, hogy a hölgyet kell megvédenünk, akit a fogadóban láttunk, igencsak furcsa körülmények között távozott egy személlyel. Talán ő is a testőrökhöz tartozott? A küldetés leírása alatt beszéltek valamit egy kísérőről is. De ki lehetett a Konohából származó ninja, és ő miért nem tart velünk?
- Egyébként, ha felderítők, miért a célszemély után haladunk, miért nem előtte? És min haladnak, gyalog, lovon? Jó volna tudni ilyen információt is.
Kisvártatva elérkezünk egy útkereszteződéshez, Motoit nem látom, tehát vagy lemaradt, ami eléggé valószínűtlen, vagy csak jól végzi a dolgát, ami ebben a helyzetben létfontosságú számunkra. Az útkereszteződésnél arra gondolok, hogy mindig rossz, ha szét kell válnia a csapatnak, tehát én ezt szeretném elkerülni. A négy szamuráj magukban is képes fönntartani bármilyen veszélyt ha nem is hibáznánk rá a megfelelő útvonalra, és minden bizonnyal van valamilyen módjuk, hogy jelt adjanak egymásnak. Így hát megjelölöm valahol az irányt, hogy merre megyek, majd egy papírra pár címszóban ráírom a küldetésünket.

* Fura ember, lánnyal a bárban, nehogy eltörje a bokáját*

Próbáltam összevissza leírni, ha netán más találná meg ne tudja mi fán terem, és a shinobi képzés miatt Motoi gondolom nem hagyja majd ott a papírdarabot, talán meg az útirányjelző táblát is megbabrálja ha van esélye, ha követne valaki mindig jó, ha megnehezítjük dolgát.

// Elnézést a Késésért!! //

// Tenshi //
Szavaidat néma csend, majd egy rúgás követi. Hangosan reccsen a combod, ahova betalált a láb. Csak reménykedhetsz, hogy csontod nem tört, ám ami biztos: a katanák még nem lyukasztottak át. Most, hogy feloldódott a Henge no jutsu, már igazán egyszerű a helyzet: nem vagy álcázva, női valódban ott fekszel előttük, megláncolva. Jobb lehetőség híjján magaddal vitatkozol, méghozzá elég groteszk módon, bár nagyon úgy tűnik, hogy már megszoktad az ilyesmit. Vagy legalábbis nem most csinálod először, igaz, ebből a kivülállók semmit sem vehetnek észre, ezért túl nagy jelentősége sincsen, ami azt illeti...
- Ami biztos - szólal meg az, aki eddig is beszélt - hogy Nő vagy és Ninja, noha ezt eddig rejteni próbáltad. Bár az érdekes, hogy először munkát ajánlasz, azután kiderül, hogy inkább csak keresel, majd azt mondod nem szíveled Kirigakurét, most meg már egyenesen Kirigakurei vagy! Arra gondoltam, ha levágom a lábujjaidat, vagy elkezdem lenyúzni a bőrödet, akkor kevésbé tudsz majd hazugságokat kigondolni. Most már érdekel, hogy ki is vagy pontosan.
A férfi jól láthatóan előhúz egy lekerekített pengét, majdnem olyan mint egy sarló, csak annál valamivel egyenesebb. Testeden és lábaidon megfeszülnek a láncok. Karjaidat még tudnád mozgatni, de nem volna valami okos ötlet, mert két Katana írányul feléd, amik arra hívatottak, hogy megakadályozzanak mindenféle ellenállásban.
- A Lábujjaiddal vagy a comboddal kezdjem? - kérdezi a férfi őszínte érdeklődéssel...
Érezhetően nem viccel, vagy fenyegetőzik, hanem komolyan megérdeklődi, hogy neked melyik volna jobb, ha a lábbujjaidat vágná le előszőr, vagy a combodat megnyúzná. A választás előtted áll.


// Kicsit úgy érzem, hogy nem gondoltad ezt rendesen végig. Most már mindegy. Még van lehetőséged szerencsésebbre fordítani a helyzetet, de a karakter élete - hatványozottan - a kezedben van... ^^ //



// Benzaiten //
Úgy döntesz, inkább szaladsz, mint lovagolsz. Logikus választás, de sokkalta kimerítőbb... igaz, számodra a lovaglás sem lenne egyszerű, így végülis az előbbi állítás nem is olyan biztos. Mindenesetre az elővezetett lovat már nem küldik vissza, megteszik málháshátasnak. Kérdésedre a szamuráj csak felnevet, de egészen komolyan válaszol a hahotázás után:
- Azért mögöttük megyünk, mert hamarabb indultak, mint mi. Ennyire egyszerű az egész. De majd időközben néhányan eléjük vágnak. Nos, társaim azt mondták, hogy szekéren folytatják útjukat, tehát lassabbak mint mi, de gyorsabbak, mintha gyalog mennének.
A balra forduló négy szamuráj hamar eltűnik, Te inkább azzal a csoporttal tartottál - mivel nem választottál - amelyikben az eddigi legbeszédesebb szamuráj is van. Már erősen izzadsz a futástól, amikor is egy szekér jól láthatóan feltűnik előttetek. Jobbra erdő van, balra dombos pusztaság. Két szamuráj letér az útról és a dombos pusztaság felé veszik az írányt.
- A szekér elé vágnak, hogy felderítsék van-e arra veszély. Sejtettem, hogy a lányék ezen az úton fognak jönni. Ó és majd elfelejtettem, elnézésedet kell kérnem, de teljesen kiment a fejemből a bemutatkozás: Kazu vagyok. - mondja az aki eddig is beszélt - Fiú, Te inkább menj az erdőben, jobb volna, ha arról fedeznéd őket.
Ha valamire hivatkozva inkább a szamurájokkal mész tovább, akkor láthatod, hogy a szekér megáll és közeledtek felé.
Ha teljesíted a parancsot és bevágsz az erdőbe, akkor amint a szekér közelébe érsz két suhanó árnyra leszel figyelmes...

// Yazaki //
Némán és tőled telhetően a legnagyobb csendben teszed a dolgod, követed a kis lovascsapatot. Próbálod eltűntetni lépteid neszét, bár nem tudsz tökéletes árnyékként mozogni, azért meg lehetsz elégedve magaddal, hogy ilyen sietve is viszonylag halk és csak nehezen észrevehető vagy. Társad az egyenesen továbbmenő lovascsapattal tart.
A Magyányosan telő időt figyeléssel töltöd, de az ember idegei egy idő után megunják az ilyesmit, mégis Te magad egészen jól bírod. Bevágsz egy erdőbe és ott követed tovább társad csapatát, amikor is rossz előérzet kerít hatalmába. Mintha két emberi alakot látnál magad előtt mozogni, bár lehet csak a képzeleted játszik veled...


// Hiraku //
Számodra is feltűnt, hogy ha valaki tartja a távolságot, akkor az valószínűleg rosszban sántikál, vagy legalábbis céljai vannak. Gyorsan könnyítesz magadon és azzal az álcával, hogy kinyújtóztatod tagjaidat tovább figyeled a felétek mostmár közeledő csapatot. Két szamuráj és akik igyekeznek levágni az utat, azok is szintén ketten vannak. Mindannyian páncélt viselnek és fegyvereket. Mintha egy futó alak is lenne a lovak mögött, de ezt nem látod biztosan és egy idő után már egyáltalán nem látod. Gyorsan, könnyűvágtában közelednek. A Kocsis tágra nyílt szemekkel vizsgálja őket, mintha még nem is nagyon látott volna ilyesmit, egy idő után a fejét vakarja. Akane szája széles, üdvözlő mosolyra nyílik és elkezd integetni a közeledőknek. Amikor a két lovas megérkezik, mindketten alig észrevehetően meghajtják fejüket a lány felé és ekkor...


// Yazaki, Benzaiten, Hiraku //

Hiraku egyik pillanatról a másikra megérzi a változást, a veszély jelei olyan gyorsan jutnak el a tudatáig, ahogy az csak egy tapasztalt harcosnál lehetséges. Az erdőből egy alak "robban" ki, lenyűgöző sebességgel, de ugyanebben a pillanatban legalább hat kunai hagyja el a megjelent ember kezét. Nem célzott, de nagyjából mindenki felé tart legalább egy. Az Újjonan jött feltehetőleg shinobi, mert gyorsan kézpecsétek alkotásába kezd...

Yazaki felfedezheti, hogy nem csak a szeme káprázott, két árnyékot látott, melyek valójában emberek. Illetve Benzaiten, ha az erdőn keresztül ment, akkor szintén látja, amint egy árnyék suhan el előtte és kiugrik az útra. Benzaiten nem vette észre Yazakit, de Yazaki tud Benzaiten jelenlétéről. A Második árnyék a két ifjúra veti magát, méghozzá nem is akárhogyan. Több robbanójegyzetes kunai repül a fiatalok felé, amik hamarosan robbannak is... Igaz, egy-kettő alakad a fákban, de ez akár plusz veszélyforrás is lehet a továbbiakban.

Sui eldob egy papírdarabot, majd a megmaradt négy szamurájjal folytatja útját. Odamegyek, és felveszem az otthagyott papírdarabot:

* Fura ember, lánnyal a bárban, nehogy eltörje a bokáját*

Titkos írás, de jó! Nézzük csak, valószínűleg azt akarja jelezni Sui, hogy kit kell megvédeni, és mivel ebből az üzenetből csak a lány a bárból ismerős , ezért ő lehet az akit majd védelmezni kell. Miután megfejtettem az üzenetet elégettem, hogy más ne láthassa, majd folytatom utamat, és követem Sui csapatát. A követés elég jól megy , bár egy kissé kezd unalmassá válni. Bevágok az út szélén kezdődő erdőbe , így jobban megy a rejtőzés , és egy kicsit gyönyörködhetem a tájban is. Rövid idő után rossz érzés kerít hatalmába, mintha árnyakat láttam volna elsuhanni előttem. Nem tudom , hogy ez most képzelet,vagy valóság, de ninja ként fel kell készülni a váratlanra. Nagyobb figyelmet fordítok a környezetemnek is , most már és lehetséges menekülő utat keresek, de közben nem feledkezem meg a két árnyékról sem. Előkészítek két robbanó cetlis kunait és egy füstbombát. Úgy látszik mégsem a szemem káprázott, újra látom a két árnyékot, valamint Sui is feltűnik előttem, az erdőben. Az egyik árnyék villámgyorsan  átsuhan az erdőn, majd kiugrik az útra. Ekkor veszem észre , hogy utolértünk egy kocsit. Úgy vélem ebben a  kocsiban lesz a lány akit meg kell védenünk. Látom, hogy ott van a kocsinál a két szamuráj  valamint még egy ninjának látszó ember szál ki a kocsiból , ezért az útra ugró emberrel annyira nem törődök hárman már csak eltudják intézni a dolgot. Ezért a figyelmem az erdőben lévő árnyékra összpontosítom. Ekkor látom, hogy az az árnyék egy ninja és robbanócetlis kunaikot dob felém és Sui felé is. A támadás nem ér váratlanul, és mivel már előre elkészítettem magamnak egy menekülő utat, így remélhetőleg nem okoz majd nagy gondod kikerülni a kunaiokat, azonban az elégé fáj , hogy annyira mégsem voltam észrevétlen, hiszen a támadó árnyék azonnal kiszúrta , hogy merre ólálkodom. Azt hiszem a lopakodásomon lesz még mit fejleszteni.
Elejtem a kezemben lévő füstbombát, majd elugrok jobb oldalra és megpróbálok kifutni a robbanó cetlik hatósugarából, és elbújni az egyik fa mögött , mindezt úgy , hogy a füstbomba elrejtse merre is futok majd. Ezzel az volna a  tervem, hogy majd a támadó mögé kerüljek és hátúról támadnám, azonban ezt a tervem azonnal feladom, főleg azért is mert ,a két támadó elég furának mondható,nem leplezik magukat,pedig számukra szerintem ez nagyon fontos lenne. Ha csak nem akarnak öngyilkosok lenni akkor 5 ember ellen nincs nagy esélyük arra, hogy elkapják a célpontot főleg úgy , hogy egyikük velünk játszadozik az erdőben. Szerintem még lesznek páran, és ha most mögé mennék a jelenlegi támadónak akkor két tűz közé kerülnek. Ha sikerül elég messze mennem a robbanó cetlis kunaioktól és elbújnom akkor  felé dobok én is két robbanó cetlis kunait , hogy viszonozzam a szívességet, majd létrehozok egy klónt a Bunshin no jutsu segítségével és kiküldöm keresgélni.A klónt arra utasítom , hogy óvatos lassú léptekkel közeledjen a robbanás felé, mintha azt hinném , hogy támadó megsérült, amit persze nem tudhatok, lehet hogy télleg megsérült. Én pedig pár lépessel arrébb megyek és egy másik fánál újra elbújok, majd várom a fejleményeket, hátha a ninja ráharap és megtámadja a klónom ,ezzel újra elárulva a helyzetét.