Re: Határvidékek

**Datara** 9/24/2019, 1:31 pm

Lanmao

Ahogy Datara száját elhagyta az utolsó szava, Tenkuu az egyik ágynál lévő ládában kezdett kutakodni, ami nagy valószínűséggel az Övé volt. Mindegyik fekvő alkalmatosság végénél található volt egy kulccsal zárható darab. Mint percekkel később kiderült, tévesen gondolta, hogy a Keleti Kontinensen vannak.
~ Miért is hihettem ezt! ~ gondolta magában. Az a látomás vagy akármicsoda, még azután is nem hagyta nyugodni, hogy magához tért. Tenkuu a ládából egy tekercset vett elő és azt terítette ki. Egy térkép volt látható a papíroson. Több tekercset látott még, azonban azokat csak egy pillanatnyi időre. A kiterített térképhez tartozhattak, annak kiegészítései lehettek.
- Akkor a Folyó és a Tűz Országának határánál vagyunk! Még ez is meglepte, hisz ezen hely, szintén messze volt az Erdő vidékétől.
- Elnézést, úgy néz ki még mindig nem tértem teljesen magamhoz, még nehezen tudom felfogni a velem történteket. Tenkuu közben elmondta az útitervüket, hogy merre mennek tovább és hogy, miképp fogják majd ténylegesen elérni a Keleten fekvő Kontinenst.
- Miért haragudnék, hisz a felvetése jogos. – értett egyet a férfival. - A legjobb lesz, ha az elején kezdem. Nem tudom, hogy hol születtem, sem azt, hogy kik voltak a szüleim. – kezdett bele - Egy mészárlás helyszínén találtak rám. A hely és persze a tetoválások miatt, mik már akkor is a testemen voltak, féltek tőlem s segítség nélkül ott akartak hagyni. – ezt még az Apja mesélte neki. Ő nem titkolta el ezt előle, inkább elmondta az igazságot. - Egy Szerzetes, aki véletlenül arra járt magához vett és elvitt abba a Templomba, hol élt. Ennél fogva nem tudom elmondani, hogy miért vagyok olyan magas vagy, hogy miért ilyen a hajam és a szemem színe. A tetoválások célját sem sikerült még megfejtenem, azóta sem, pedig már oly’ régóta próbálom. Azóta sok mindenen mentem keresztül, mi arra sarkalt, hogy utazzam be a Világot s ismerjem meg azt! Rengeteg dolog történt vele, köztük jó és rosszak is egyaránt.

Jiraiya 10/1/2019, 3:07 pm

// Ezzel a profillal folytatom tovább a játékod!

Datara - A Csalogány Éneke

Tenkuu csak bólogatott, s tovább figyelt.

- Ugyan, - legyintett - a magadfajta óriások gyakorta dőlnek ki. - Mosolyodott el, miközben újfent belső zsebében kezdett el turkálni. Egy egyszerű pipát vett elő. - Ha nem bánod... - mutatta fel, s meg sem várva a válaszod, beleszívott. Először nem történt semmi, majd a pipa tömő részéből szálnyi füst csíkozott ki, végül a parázs felizzott és Tenkuu már pöfékelt is. - A Füst Országából való. - Hunyorított, ahogyan a füst a szemét környékezte. - Kuroneko a neve.

- Nyuuur!!!! - Mászott elő az ágy aljából egy kis lény, mit Datara talán már el is felejtett. A fejét rázva vakarózott.

- Na igen, a kis barátod készségesen követett minket. Valamiféle ninjaállat? - Kérdezte, miközben Kuromaru az ágyat fixírozva leste, hogy fel tud e ugrani. Kismacska mivoltából adódóan, egyedül nem lenne rá képes.

Tenkuu csak hallgatta a történteket, s figyelmesen pöfékelt. Nagyokat hümmögött.

- Érdekes egy figura vagy te Szerzetes. - Megint csak hunyorított, ám ezúttal nem a füst bántotta a szemét. Datara arcát vizslatta. - A tetoválásaid... - mutatott a pipát tartva felé - talán nem is tetoválások. Nem gondoltál még rá, hogy pecsétek is lehetnek? - kérdezte, s nagyon úgy tűnt, hogy felvetése elgondolkoztatta. - Miért jöttél el a Templomból? Mi késztetett barangolásra?

**Datara** 11/20/2019, 6:29 pm

Jiraiya

- Csak nyugodtan! – adta Tenkuu tudtára, hogy nem bánja, ha rágyújt arra a pipára, amit előbb vett elő. Ismerősei körében is voltak olyanok, akik élvezték a dohány bódító hatásait. Egy ideig Datara-nak a zsebében szintén volt található valamilyen dohánytermék. Hosszú ideje azonban már nem. A tetovált Szerzetes olyannyira megzavarta az a látomás, hogy megfeledkezett valakiről. A nem régiben hozzácsatlakozó úti tárásról volt szó. Mikor megszólalt, csak akkor kapcsolt igazán. Amerről a nyávogást hallotta odanézett. Kiyoumaru mászott ki az ágya alatti részről.
- Kiyoumaru! Még mindig itt vagy? – lepődött meg kissé. Nem számított rá, hogy mellette van még.
- Nem. Nem ninja állat, csak egy egyszerű állat. Vagy valami olyasmi... – tette hozzá még az orra alatt. - Lehet, hogy mindkettőnk hasonló sorson osztozik, ezért hozott össze minket a Sors maga. Datara kinyújtotta a kezét és feltette a kis állatott az ágyra, mivel látta, miszerint szeretett volna felmenni oda.
- Már jómagam is gondoltam rá! Próbáltam utánanézni a felvetésnek és megkérdeztem olyan személyeket, kik jártasabbak a Pecsét technikák világában, ám egyikőjük sem tudott segíteni. A férfi márpedig érdekelte, hogy vajon miért vannak azok a jelek a bőrén. Mit jelenthetnek kik helyezték a testére. Ezen kérdések mindeddig ott motoszkáltak a férfiban és szinte biztos, hogy addig ott is lesznek, mígnem választ nem fog kapni rájuk. Tenkuu kérdésére, hogy miért jött el a Templomból, az arca elkomorodott.
- A Templom, a hely hol éltem, a hely, amit otthonomnak nevezhettem nincs többé! – érezhető volta a hangjában a bánat. - A testvéreimet, a Szerzeteseket mind egy szálig megölték! Rajtam kívül persze. Én vagyok az egyedüli túlélője. Datara tudta jól túl kell lépnie az elvesztés fájdalmán és lassacskán sikerült neki az elfogadás ösvényén a végéhez közelednie.
- Egy Szerzetes tanácsára, kit régóta ismerek kezdtem el járni a Világot. Ő mondta, hogy keljek útra és akkor túl tudom tenni magam az átélteken. Ez késztetett, ám azóta egy teljesen más dolog miatt járok s kelek a Világban. A Tudás miatt. Meg akarom ismerni a Világot, többet akarok tudni róla és közben lehet, megtudok egy s más dolgot magamról is. Datara nem szerette volna megosztani Tenkuu-val a teljes történetet. Idegen volt még a számára a férfi, így nem bízhatott benne. Azt, amit még tett, azok nem olyan dolgok, amelyeket bárkinek is elmondhatott.

Jiraiya 12/10/2019, 12:04 am

A jószág csak nyávogva köszöntötte Datarát, majd örült, ahogyan az ágyra tette őt.

Odafent nézelődött, szagolgatta az ágyneműt és körbejárta az ágyat. Úgy tűnt, hogy le akar menni, majd a következő pillanatban elugrálta szélekről és a takaróval kezdett el játszani. Gyermeteg kíváncsisággal tekintett az ágyra, arra a világra, amit most felfedezhetett.

Tenkuu hümmögött, nem firtatta tovább az állat témát.

- Ha már a szerzetesek sem tudtak segíteni, akkor ott más lehet a háttérben. - Szívott pipájába, majd mintha csak sóhajtott volna, úgy fújta ki annak füstjét. - Ők a Fuuin jutsuk mesterei. Lehet valóban csak valamiféle tetoválások szimbólumai. - Hunyorított Datarára. - Az egész testedet behálózzák? - Kérdezte. Látszólag nem hagyta nyugodni ez a dolog, ezt a témát már jóval érdekesebbnek találta.

- Ezt sajnálattal hallom Datara-kun. - S arcán valóban a részvét tükröződött. - Hasonló múlton osztozunk, bár ez a csapatunk minden tagjáról elmondható. - Azzal térdeire támaszkodva állt fel, s hóna alá csapta egyik pillanatról a másikra kialudt pipáját. - Köszönöm az őszinteségedet. - Hajolt meg könnyeden. - Ha összeszedted magad, gyere le a fogadótérbe. Megmutatom, hogy mi hogyan is dolgozunk. - Azzal megindult az ajtó felé.

Nem várta meg, hogy Datara kövesse.

[...]

Ahogyan Datara kitette a lábát a szobából, a padló, sőt mi több: a falak rezgését érezte.

Ezzel együtt dallamos, ütemes dübörgés és mély, bizsergető hangok szivárogtak fel odalentről. Balra volt a levezető lépcső, jobbra pedig egy zsákutca, minek bal és jobb mentén további szobák helyezkedtek el. Az egyetlen logikus út a lépcső volt, így hát arra vette az irányt. Vélhetően Tenkuu is arra ment, ha idejében követte, még látta is őt lemenni a lépcsőn.

Amint megindult lefelé, a zene hangja egyre csak erősödött.

[A Dallam --> A zene szövege nem stimmel, a hangulata és a dallama viszont pontosan ugyanilyen, mint amit ennél a zenénél is hallhatsz]

Vonós hangszerek, furulyák, pengők, rögtönzött dobok és felváltva szóló énekhang dörmögött.

-"Ha nem vigyázol felfal az erdő... Az erdő... erdőőőő!"

- "Heeeeeeeeey Shoun-Shoun!"

- "Bőrt húznak! (Megnyúznak!)"

- "Nyakukba csontot akasztanak! (Kifiléznek) Meglásd!"

A lépcsőn lefelé a baljós szöveg egyfajta emelkedettebb zenei hangzással párosult. Ezt követte egy sokkal inkább szavaló hang, mintsem éneki.

- Azt suttogják régmúlt korok, hogy a gyermek vérben zokog! - Ahogyan Datara leér a lépcsőn, annak aljában megtalálja Tenkuu-t ki egy árnyékban a falnak dőlve figyel.

A csapat többi tagja a szokványosan berendezett fogadó egy-egy véletlenszerű szegletében ült, feküdt, esetleg állt. Egyeseknél szék és fakanál volt dob gyanánt, másoknál valódi hangszerek. Felváltva regélték történeteiket, miközben torkukból bőgték dallamukat. - Áldozattal megnyert élet, nem jön reá végítélet! A hercegnő papnővé vált, a szolganép halált kiállt!

Datara Tenkuu mellé ért, a férfi pedig suttogva szólt hozzá.

- Már mindannyian alkoholmámorban úsznak. - Nézett végig a fogadóban lévő vendégeken, akik együtt mulattak az éneklő, táncoló Yanzaku hívőkkel. - Mindig így van. - Mosolyodik el. - Shoun Papnőről énekelnek. - Datarára nézett. - A táplálék istennőjéről...

- De nem jön reá a rút halál, a hívőkhöz visszatalál!

**Datara** 1/5/2020, 1:38 pm

Jiraiya

- Igen, az egész testemet fedik a jelek. – válaszolta meg Tenkuu kérdését – Ahogy mondja, lehet, hogy csak sima tetoválások, azonban a Pecsét gondolatát sem szeretném elvetni. Nagy a Világ és kitudja... lehet még az, annak ellenére, miszerint nem ismertek rá. A Keleti Kontinensen például olyanokat használnak, amelyeket az Öt Nagy Nemzet nem ismer.
~ Hasonló múlton azt mondod? Nem is tudom... ~ Datara eddigi élete nem igazán volt sétagalopp. Sok nehézségen és megannyi szenvedésen ment keresztül ez idáig. Tettei között voltak olyanok, melyekre nem igazán lehetett büszke. A férfi megköszönte Datara őszinteségét. A tetovált Szerzetes erre nem számított, meglepte a könnyed meghajlása.
~ Ha tudná, hogy mennyire voltam igazán őszinte, akkor nem ezt mondaná. Vagy talán... talán tudja, hogy nem mondtam el neki mindent. Lehet már átlátott rajtam... ~ suhant át az agyán. Tenkuu közben magára hagyta őt a szobában, hogy pihenjen és azt mondta, ha elég jól érzi magát, akkor menjen le a fogadótérbe, ahol majd megláthatja, miként dolgoznak Ők.
- Szerinted mennyire bízhatunk Tenkuu-ban és a társaiban? – kérdezte az ágyán játszadozó macskát - Nem vagyok olyan hülye, hogy jött ment embereknek kiteregessek mindent a múltamról. Mit gondolsz, mennyire ügyeljünk? – a kis állatott figyelte még egy darabig, majd leszállt az ágyról és követni kezdte a nemrég távozott férfit. A szobából kilépve érezte, ahogy a padló s a falak rezegnek. A földszintről ritmusos robaj és dallamos hangok szűrődtek fel. Balra vette az irányt egyenest a lépcsőkhöz, jobbra csak egy pillantást vetett. Az az irány nem vezetett sehová, csak pár szoba helyezkedett el két oldalt. Minél lentebb ment a lépcsőn, annál jobban hallotta a zenét, mit lent játszottak. A különféle hangszerek dallamos muzsikája bezengte a fogadó alsó részét. Lenn a lépcső alján szinte azonnal meglátta Tenkuu-t a falnak dőlve. Csapata többi tagja szétszórva ültek vagy feküdtek az asztalokon, esetleg álltak. Ők játszották a zenét s énekeltek. Datara Tenkuu mellett a falnak dőlt és onnan figyelte a mulatozó társaságot, közben hallgatta a halkan megszólaló férfi szavait.
- Érdekes a szövege. Miről is énekelnek pontosan? – kérdezett rá.

Jiraiya 1/26/2020, 12:07 am

Tenkuu-san csak pukkanó "p" hangokat adva fújta ki pipafüstjét és úgy figyelt, miközben Datara kifejtette gondolatait. Eztán vállat vont, bár nem olyat, mint akit nem érdekel a téma, hanem sokkal inkább olyat, amivel azt akarta érzékeltetni, amit ki is fejezett szavakban.

- Ki tudja azt? - Már az ajtóhoz közelített. - Remek cél vezérel ifjú Szerzetes.

[...]

A macska látszólag értelmesen figyelte Datara szavait.

Minden bizonnyal tudta, hogy éppen hozzá beszél, de el volt foglalva az ágynemű levadászásával. Minden gyűrődést, minden sarkot és saját maga által keltett mozdulatot is megtámadt. Ha Datara akart, még játszhatott is vele, miközben kérdezett. Ez azonban láthatóan Kuromarut cseppet sem zavarta, ő jól érezte magát a fogadó melegében. Ezt követően fülelni kezdett. Ha Datara egyáltalán felfigyel erre és jelentőséget tulajdonít a kismacska hirtelen kimerevedésének, fülének hegyezésének, akkor ha koncentrál, meghallhatja ő is a szoba egyik ládája mögüli motoszkálást. Kuromaru egy pillanat alatt rugaszkodott el és vetette le magát az imént még számára magasnak vélt ágyról és rohant a hang irányába. Néhány másodperc múlva egy vérző tarkójú kisegérrel tért vissza. Szájában volt, s nem eresztette. Morgott, tegyen bármit is Datara. Apró mancsai közé fogta a hozzá képest is ötöd akkora állatot, s úgy ropogtatta tovább a gerincét. A kis élőlény lábai nagyokat rúgtak a halál metsző fogaitól, de a seb a tarkóján arra engedett következtetni, hogy már halott.

Kuroneko bizonyára éhes volt már... Ki tudja, hogy mióta nem jutott élelemhez és vízhez?

Ha ezt látva nem, akkor saját hasának korgásakor biztosan eszébe jutott mindez Datara számára is. Szédelgett, kissé fájt a feje. Gyomrát valóban mardosó éhség szorongatta, így muszáj volt megindulnia lefelé, hol egy sokkal melegebb és hangosabb életérzés fogadta. A melegség minden értelemben felütötte a fejét, legfőképpen a fáklyák narancsszín fényeiben, melyek ritmusát diktálták a fogadótér táncoló árnyainak. A kandalló is meleget sugárzott magából, na meg persze az alkoholmámor is, amiben a - legfőképpen - mulatozó férfiak úsztak. Csak elvétve volt egy-egy hölgy, kiknek társaságáért bizony fizetni kellett. Ők jól tudták, hogy miért vannak itt. Egy átmulatott éjszaka, ingyen étel és ital, mígnem egyikőjük ágyában kikötve másnap tőle kérhetik a fizetségüket... Tudtak élni, az egyszer biztos.

- Talán nem hallottál még Shoun-ról? Úgy is emlegetik, mint az "Éhség Úrnője," de jobban szeretünk róla úgy emlékezni, mint a "Táplálék Istennője." Mégis csak barátibb, bár aligha számít. - Nézett végig a társaságon, s vizslató szemeit folyamatosan járatta saját csapata tagjain. Olyan érzést keltett Datarában, minthogyha éppen felügyelné őket. - Shoun Istennőről úgy hírlik a keleti legendák szerint, hogy egy véreskezű hercegnő volt, kit saját uralkodócsaládja is szégyellt. Furcsa dolgokat tett, s különös kapcsolata volt a természettel. - Ekkor Tenkuu Datarára nézett, árnyékot vetettek rá a lángok, ettől arca borússá vált. - Úgy tartja a legenda, hogy olyan embertelen áldozatot nyújtott a Szellemeknek, hogy egy Démon megszállta a testét és teljesítette szívének leghőbb vágyát... - A férfi végig rezzenéstelenül, egyenesen csak Datara szemébe nézve mesélt. - Attól a naptól kezdve isteni erőre tett szert és halhatatlanná vált. Követők ezreit gyűjtötte maga köré, s sikeresen elfoglalta a Keleti Kontinens egyharmadát. - Most fordult vissza a mulatozók felé. - Követői állatként viselkedtek és éltek, olyanok voltak, akárcsak a veszett farkasok, miközben nagyon is okosan, egyként, egy célért harcolva törekedtek teljesíteni Istennőjük és ezzel Főpapnőjük minden vágyát! Végül az úgynevezett "Fény" vallásai elpusztították a Shounistákat és lepecsételték a Főpapnőt, de ezért óriási árat fizettek. A hadjárat akkori vezetői a Fukurokujo, a bőség és szeretet Istenének követői voltak. Ők sikerre vitték az ügyüket, de Shoun Papnő szörnyű átokkal sújtotta Fukurokujo Hívőit, s Száz évvel ez előtt a vallás teljesen el is tűnt a föld színéről. Feljegyzések és imahelyek is alig maradtak Fukurokujo mivoltáról és a hívők szertartásairól. Az utolsó templomukat felégették, s minden megmaradt hívőt a porral tettek egyelővé. - Azzal Tenkuu visszafordult Datarához. - Ez lenne az, amit mi jelenleg tudunk a Shounistákról és az Istennőről. Néhány tucat követője még a mai napig szennyezik a Keleti Kontinens területeit, de Shion-himesama igyekszik kordában tartani őket. Ha engem kérdezel, csupa elmebeteg. - Néhány másodpercnyi szünetet tartott, majd végignézve Datarán folytatta. - Olyasvalakinek tűnsz, aki szomjazza az információt, ezért talán elnézed nekem, hogy megeredt a nyelvem.

**Datara** 2/6/2020, 2:09 pm

Jiraiya

Datara érdeklődve hallgatta a jókedvű daloló férfiakat és egyúttal Tenkuu-t is.
~ El ne fellejtsek a szobába visszamenet némi élelmet és vizet vinni Kuromaru-nak! Megfeledkeztem róla és arról, hogy őt el kell látni. ~ emlékeztette magát. mielőtt lejött volna látta, hogy a kis állat ösztönei előtörnek és szerez magának némi élelmet.
- Hallottam és olvastam is már róla néhány történteket. – Datara sokat olvasott. Rengeteg történetet, mesét mind a Keleti, mind a Nyugati Kontinensen történtekről. Minden nap, ha volt rá ideje s alkalma, betért Mestere könyvtárába és órákat töltött olvasással. Lexikális tudását folyamatosan bővítette. Sok vallásról olvasott a Keleti Kontinensről és ugyanannyi Istenről vagy Istennőről.
~ Olvastam Hiyon-ról a termékeny föld és élelem Istennőjéről s az alattvalóiról. A követői a földeket gondozták és az általuk megtermelt ételeket áldozták neki. ~ elevenítette fel magában azon információkat, miket olvasott. ~ Ott vannak a Nikkóisták és Istenük a Fény Ura Nikko. Az Ő követői már sokkal militarista berendezkedésűek. Megszállottan harcolnak a „sötétség” ellen a „fény” nevében. Magukat a béke őreinek mondják. Ott vannak a szöges ellentéteik a Jashin hívők. Istenük Jashin a vér és pusztítás Istene, az egyik legkegyetlenebb Istenség. Az Ő követői borzalmasabbnál borzalmasabb tetteket hajtottak végre Uruk és parancsolójuk nevében. Kazar a tengeren lévő viharok és széláramlatok Istene, a hívei halászok és a tengert járok. Az egyike azon szektáknak, kik békességben élnek. Shii, a némaság és elvakultság Istene és követői, hasonló birodalmat építettek ki, mint a Jashinisták. Veszélyes harcosok, kiket némaság jellemezett. Shoken és Shion, a gyógyítás és a járványok Istenei, Roshi, a kovácsisten. Mindről rengeteget olvasott meséket és legendákat, szörnyűbbnél szörnyűbb történeteket. Valamelyikről többet, másokról kevesebbet.
- Nem kell semmit elnéznem, örülök annak, hogy ilyen részletesen mesélt róla Tenkuu-dono! Mint azt már mondtam meg szeretném ismerni a Világot, így nem zavar, ha belemegy a részletekbe. Úgy volt vele, kitudja mikor hal valami olyasmit, amiről nem olvasott, ezért érdemes végighallgatni.

Jiraiya 2/25/2020, 1:13 pm

- Na és Mōryō-ról? - Fordult feléd hidegen, s talán véletlenül, de a gyertyák fényei pont úgy táncoltak, hogy arcára árnyékot vetetettek. - A Démonról, akit Shion-himesama zárt el néhány évvel ez előtt? - Datara akárhogy reagál, Tenkuu csak figyelmesen hallgatva őt sétál odébb a tömeg és az asztalok mögött. Hátrapillant és ha Datara nem követi akkor fejével int neki, végül pedig megállapodnak egy eldugottabb asztalnál. Ide leülve a csapos figyelmét felhívva folytatja. - A segítőink azt jelentették, hogy Mōryō börtönét ismeretlenek támadták meg az elmúlt pár hétben. Megölték az őröket, feloldották az akadálypecséteket, de magának a Démonnak... - Ekkor ért oda a csapos, mire Tenkuu elhallgatott. - Egy kancsó szakét kérem, aztán hagyjon minket magunkra! - A férfi kezébe nyomott egy tetemes összeget, miben a levegőnek nézés ára is benne volt. Ha Datara szeretne, itt most kérhet ő is valamit, de Tenkuu egészen biztosan nem egyedül akarja meginni a Szakét. - Tehát... - Nézett a távolodó csapos után - a Démon nyughelyének nem esett bántódása. Nem próbálták meg kiszabadítani vagy feltörni a pecsétet. Az, aki megölte az őröket, majd eltűnt nem akarta kiszabadítani Mōryō-t. Vagy legalábbis még nem. - Meghozták a szakét és azt, amit még Datara esetlegesen kért, majd a csapos el is tűnt. - Oda tartunk. - Csapott az asztalra Tenkuu, s hátradőlt a székében. - Ez a mi munkánk, a legendák nyomába eredni és tudni róluk mindent. Velünk tartasz akkor?

Még mielőtt válaszolhatott volna, Datara úgy érezte, hogy testére mázsás súlyok nehezednek, s azok nyomják bele a székbe. A táncoló gyertyaláng árnyékok most megnőttek, mindent eltakartak, ami a szeme elé kerülhetett. A sötétség bekebelezte a fényt, ő pedig holtsápadtan meredt maga elé.

- Láááááátlaaak... - Lehelte suttogva a hang, mely mintha a sötétségből szólt volna. - Figyelőőőő... - A suttogás fojtott hangú volt, mintha csak nehezére esett volna beszélnie. A hang nyomán képek derengtek fel a sötétségből. Magas, díszes sapkát viselő, vékony, alig védő páncélzatban álló, kardjukat vont embereket látott, kiket valamiféle lilás tűz kezdett el mardosni, végül pedig nem maradt belőlük semmi, csak hamu. A tűzből egy alak lépdelt előre, lépései előtt a lángok szétnyíltak, ez pedig ismerős volt Datara számára. Ám még mielőtt jobban megfigyelhette volna a történéseket, a sötétség egyszerűen csak elkúszott a szemei elől és maga előtt látta Tenkuu aggódó arcát.

Mellette állt, jóformán az arcába bámulva nézett rá.

Immáron a fogadóra csend telepedett, Datara a székében hátradőlve látta, ahogyan mindenki őket nézi. Furcsa, de most már nem érzi nehéznek a testét, úgy tűnik, hogy megint elájult? Arca sajog.

- Minden rendben? Már nem akartam erősebbet ütni, de így is alig tértél magadhoz. - Mondta az ültében is magas óriásnak, mire egy másik, kissé unott arcot vágó, zsebre tett kezű férfi lépett közelebb.

- Mattaku... Te aztán nem vagy semmi. Hogy akarsz így velünk tartani, ha óránként elájulsz? - Kérdezte, de a végén már elmosolyodott. A férfi kissé hasonlított Tenkuura azzal a kivétellel, hogy talán valamennyivel fiatalabb volt nála és a haja tincsekbe volt rasztásítva.

- Tsugai, segítenél a Szerzetesünknek feljutni a szobájába? Nekem van még itt egy kis elintéznivalóm. - Végig sem mondta, de Tsugai már igyekezett alákarolni Datarának, hogy felsegítse őt. Néhány másodperc múltán mindenki rájött, hogy semmi szükség a cipekedésre, Datara a saját lábán is tökéletesen meg tudott állni. Ez utóbbi "ájulás" - ha lehet ennek nevezni - nem olyan volt, mint a pár nappal ez előtti. Nem viselte meg annyira.

- Ha tudsz járni, akkor csak utánad, Szerzetes-san. - Mutatott előre a férfi, ki Datara után baktatva ment felfelé a lépcsőn.

// A posztot szedd kettőfelé. Az egyikben reagálj a történtekre. Írd addig, hogy eljuttok a szobába de Tsugai megáll az ajtóban. Ha akarod, tőle is kérdezhetsz, vele is beszédbe elegyedhetsz. A posztod másik fele már az esti lefekvés után történjen. A nap zárásával a félrészeg társaság parancsra megtalálja a szobájukat. Itt nagyjából nyolcan férnek el, így egy mellettetek lévő négyfős szobát is béreltek. Mindenki lefeküdt, Tenkuu mintha csak egy "óvóbácsi" lenne, utoljára marad fent és oltja el a lámpásokat. Mindenki egyszerre tér aludni, így Datara is, aki a nyolcfős szobában tér nyugovóra a macskájával. Tsugai nincs a csapatban, ő feltehetően a másik szobában száll meg. Ezen részben summázd Datara gondolatait, mik az észrevételei, mikre következtet, egyáltalán mit gondol az elmúlt dolgokról. Most van ideje összeszednie a gondolatait, s végül ott legyen vége a posztnak hogy elalszik.

Az eddigi játékért +30 Chakrát írok jóvá, valamint +8Tjp-t és választhatsz egy maximum a szintednek megfelelő szintű technikát amit a következő posztban kell jelezned és elfogadtatnod! //

**Datara** 3/2/2020, 2:25 pm

Jiraiya

- Róla igen keveset tudok, akárcsak a néhány évvel ezelőtti eseményekről! – Datara azt tudta, hogy az előző Főpapnő zárta el az életet árán a gonosz lényt, ám mást nem. Időközben a férfi elindult, a tetovált Szerzetes követte őt, miközben beszélt. Egy eldugottabb asztalnál állapodtak meg. Helyet foglaltak, majd Tenkuu jelzett a csaposnak. Itt folytatta tovább az idősebb férfi a beszédet. Datara, amint meghallotta, hogy megtámadták a Démon börtönét, egy pillanatra még a lélegzete is elállt. A csapos épp akkor ért oda hozzájuk. A beszédét félbeszakított férfi és kért egy kancsó sakét, az árát még előre oda is adta. Bőségesen fizetett, ez látszott az összegen. Datara nem kért semmit, inkább várta a folytatását annak, amibe a vele szemben ülő férfi belekezdett.
- Nem szabadították ki! – lepődött meg - Mi értelme volt, akkor a cselekedetüknek. – a Szerzetes nem értette a tettüket - Ha ezt csak próbának szánták, akkor tisztában kell lenniük azzal, miszerint legközelebb nem lesz olyan könnyű dolguk. – vázolta hangosan a gondolatait - Ezek után egész biztos, hogy komolyabb őrséget rendelnek oda ki. Megerősítik a védelmüket azon a helyen és egy darabig készültségben lesznek majd.
~ Mi lehetett akkor az igazi céljuk a tettükkel? ~ ezt a kérdést csak magában tette fel.
Tenkuu és csapata oda tartott és a férfi, Datara-t is meginvitálta. Mielőtt azonban válaszolhatott volna, testére oly’ hatalmas nyomás nehezedett, ami azt az érzést keltette benne, mintha a székébe préselődne. Ha ez nem lett volna elég, az eddig szeme előtt ülő férfi, s a fogadó látványa eltűnt és csak a sötétség maradt. Újból egy hangot hallott és megint képek árasztották el elméjét. Több embert látott, kik hosszú díszes sapkát és könnyű vértezetet viseletek, kardjukat kivonták a kezükben. Tűz vette körbe őket, ám nem a megszokott, lilás színben pompázott az elemi erő. Az emberek nem bírtak ellenállni ennek az erőnek, elhamvadtak s csak a hamvúk árulkodott arról, miképp ott nemrég még voltak valakik. A tűzből egy férfi lépett elő, s a lángok ismerősen nyitottak utat neki. Most sem volt ideje jobban megfigyelni az alakot, mert a látomás szétfoszlott és csak Tenkuu aggódó arcát látta. A fogadóban csend honolt, s minden benn tartózkodó személy Datara-t figyelte. Teste felszabadult a hatalmas nyomás alól, ám az arca fájt. Datara ismét értetlenül meredt maga elé.
~ Megint megtörtént! Mi lehet velem? ~ közben csak egy pillantást vetett a fonott hajú, kissé unott képű férfira, aki odament hozzájuk. Szavaira nem reagált, tudta jól, elég, ha csak az arcára néz. Ő magát is zavarta ez az ájulás, ami az elmúlt időben sorozatosan megtörtént vele. Tenkuu megkérte a fiatalabb férfit, a Tsugai nevezetűt, hogy kísérje fel a szobába a magas Szerzetest. Datara nem ellenkezett. Testében már volt annyi erő, hogy segítség nélkül is fel tudjon menni, ennélfogva Tsugai segítsége feleslegesnek bizonyult. Ahogy a lépcső felé indult, az egyik asztalról felvett egy kancsó vizet és némi ételmaradékot, majd úgy indult felfele. Eszébe jutott, hogy Kiyoumaru-nak még ételt és vizet kell vinnie. Felérve a szoba ajtajánál, megköszönte Tsugai-nak, hogy elkísérte, majd bement. A férfi nem követte őt be, az ajtóban elváltak. Az ételt és vizet az ágya mellett lehelyezte, majd lefeküdt az ágyra...

A többiek már feljöttek és nyugovóra tértek ám még Datara nem tudott álomba merülni. Látta, ahogy Tenkuu eloltja a lámpásokat, majd bezárja az ajtót. Gondolatai túlságosan is nyugtalanok voltak, ahhoz, hogy hamar el tudjon aludni.
~ Miért történik ez velem? ~ azok a látomások nem épp idilli képek voltak. A látottak nem viselték meg, nem úgy, mint a miértje. ~ Genjutsu talán. ~ első gondolata az a Ninjutsu ágazat volt, ami képes befolyást gyakorolni más személyek elméjére. Olyan dolgokat képes láttatni az emberrel, ami meg sem történt vele, vagy csak egy a használója által kitalált dolog. Ez lett volna a leg kézenfekvő válasz a kérdésére, azonban muszáj volt kételkednie benne. Ki vonhatta Őt Genjutsu alá és mikor! Tenkuu esetleg a csapata egyik tagja? De miért tennék ezt vele!
~ Muszáj másnak lennie! ~ tanácstalan volt és ez a tanácstalanság zavarta a legjobban. Nem tudta miért látja azokat. Egyáltalán mit lát. Kicsoda az az alak. Milyen eseményeknek volt tanúi már másodjára. Az elsőt sem tudta elfelejteni, ám azóta, hogy másodjára megint látott valamit, megfeledkezett az addigi eltervezettekről. A tudat, hogy nem értett semmit jobban megviselték, mint maguk a látottak.
~ Hogy fogok választ kapni a kérdéseimre! ~ eszébe jutott Tenkuu, ám még nem bízott benne annyira, miképp habozás nélkül mindent kifecsegjen magáról. ~ Lehet, Ő tudna valamilyen információval szolgálni nekem! De vajon elmondhatom neki! ~ az őrlődés egész estig tartott. Folyton folyvást ezen gondolatokon, őrlődött megállás nélkül.

/Ezt választanám:
Gogyou Fuuin // Öt Elemû Pecsét
A technika segítségével a használó mind az öt ujján egy elemi pecsét jelenik meg, (víz, fém, föld, tûz, fa) és ennek a segítségével a megfelelő helyre bevitt ütéssel képes gyengíteni - vagy akár meg is szüntetni - egy pecsét hatását, de az alatta levő pecsét nem tűnik el.
Chakrapont: 500
Besorolás: A
Megjegyzés: A pecsét az S szintű pecséteket maximum 30%-os pecsétminőség romlással tudja csak gyengíteni, instabillá tenni, míg az A szintű pecséteket 60%-os pecsétminőség romlással képes gyengíteni, (Chakra erősítő szer, módszer használatával képes meg is szüntetni a pecsét hatását) az A szintűnél gyengébb pecsétek hatását pedig 100%-osan képes megszüntetni. De természetesen ez a pecsét csak blokkolja az alatta lévő pecsétet, de nem szünteti meg!

Gogyou Kaiin // Öt Elemû Felnyitás
A Gogyuu Fuuin hatását és pecsétjét szünteti meg és tünteti el, ezzel a Fuuin alatti pecsét hatása visszaállítódik az eredeti formájára.
Chakrapont: 500
Besorolás: A
Megjegyzés: Az Öt Elemű Pecsét ismeretében a használó automatikusan képes erre a technikára is./

Jiraiya 3/17/2020, 5:33 pm

// Technikák elfogadva! //

Az éjszaka álmokat hozott magával, olyan álmokat melyek Datara kétségeit, félelmeit, s legfőképpen: múltja démonait hozták magukkal.

Az ébredés ehhez képest zökkenőmentes volt. Tenkuu keltette a csapatot, bár néhányan már fent voltak. Jól láthatóan a holmijukat pakolták, míg egyesek éppen csak nadrágjuk övét csatolták be, addig mások már felpakolva álltak az ajtóban. Ahogyan Datara lenézett maga mellé, láthatta, hogy Kiyoumaru vize megmaradt, ám az ételmaradék, mi jobb híján kenyér volt, teljesen eltűnt. A kis jószág ott aludt mellette. Akkor kelt fel, amikor Datara.

- Ideje útnak indulni! - Mondta hangosan Tenkuu, majd Datara mellé lépett. - Ezt rágcsáld el útközben! - Nyújtott át Datarának egy papírgalacsint, mit ha a férfi átvesz, érezheti, hogy nem éppen szokványos súlya van. Ebbe bizony csomagoltak valamit. - Csokoládé. Egyenesen a Vörösbab Országából! Talán segíteni fog az állandó eszméletvesztéseiden. - Mosolyogta, s remélte, hogy a szerzetes elfogadja az ajándékot. Akárhogy is cselekszik Datara, Tenkuu összetrombitálja a csapatot és ha mindenki kész, megindulnak együtt.

Úgy tűnt, hogy az már magától értetődő, hogy Datara is velük tart.

[...]

Odalent egy négyfős csapat fogadta őket, élükön az unott képű Tsugaival.

Ahogyan Datara végignéz rajta, látott benne valamit. Úgy érezte, hogy több rejlik a férfi mögött, mint ahogyan azt elsőre gondolná az ember. A nyugodt arc mögött csillogó tekintet sokat sejtet, ám azt Datara egyelőre nem tudja megmondani saját magának sem, hogy mit. Ami viszont biztos, hogy Tsugai fontos szerepet tölt be a csapatban és Datara felfigyelt rá. Persze nem minta mindenki más nem ugyanígy lenne a Vándor Szerzetessel! Óriási termete, kirívó külseje és a testét borító tetoválások teljesen felkeltik bárki figyelmét, nem beszélve arról, hogy akár komoly célponttá is tehetik. Ám ez azon kívül, hogy mindenki tekintetét magára vonzza még a csapatból is, úgy tűnt nem zavarja Tenkuut.

- Mindent elintéztünk Tenkuu-dono. A hajó készen áll az indulásra.

- Remek, remek Tsugai! Akkor hát indulás! - Vonult el a raszta hajú mellett a csapat korosodó vezetője.

- Elnézést... - Azzal meg is állt. Tsugai hangja visszafogott volt, de mégis határozott. - Az összeg csak a mi tizenegy főnket fedezte, ahogyan azt kiszámoltam a költségvetésünkben. - Ekkor szeme sarkából Datarára sandított. Nem kellett többet mondania, hogy Tenkuu tudja mire céloz.

- Vagy úgy. - Torpant meg, s hátrafordult. A csapat maradéka szétnyitott a hátul lévő Datara és az előre törő Tenkuu között. Bizony, Datara egyelőre hátulra szorult, ott kapott helyet, bár mindenki fölött átlátott. A csapat ruházata vegyes volt. Voltak akik még viseltek egy-két falufejpántot, voltak köztük vallási jelképek, ninja tartozékok, de szakács és vadász eszközök is. Ez mind-mind elmondott ezt-azt róluk. - Datara-kun, hogy állsz anyagilag? - Szegezte máris neki a kérdést, mindenféle köntörfalazás nélkül. A többiek tekintete Tenkuuról Datarára ugrált.

[Az anyagiak rendezése után]

Miután megoldódott a helyzet, a csapat elindult hát a kikötőbe.

A matrózok éppen több hordót görgettek fel a fedélzete, onnan pedig a raktárba. Mások árukat pakoltak felfelé, kelméket, bundákat, szőtt és font anyagokat. Ládákat teli zöldséggel és szárított hússal. Mindent, mi egy hosszú hajóúthoz szükséges lehet!

- Csak hogy ideértek! - Kiáltott az idős, már valóban hajlott korban lévő kapitány. Ő nem negyven és ötven közötti lehetett, mint Tenkuu, ő már jócskán a hatvanat taposta. Ősz kaporszakálla, sánta lába és sebhelyes arca a fémfogaival igencsak tapasztalt tengeri-medve ábrázatát keltette, hangja viszont pontosan olyan volt, mint a szomszédban lakó, kotnyeles öregemberé! - Fel a fedélzetre de tüstént! - Hadonászott a csapat felé, s amint felértek, és végül az utolsó hordót is felgurították, máris behúzták a pallót, majd a hajó vitorlát bontva kezdett el kimanőverezni a nyílt Óceánra!

Bizony... Percek elteltével már messze jártak a parttól, s Datara láthatta a távolodó házakat, az erdőket, s mindent, mi eddig talán az otthonát is jelenthette. Úgy látszott, hogy teljesen elhagyja mindazon történéseket, melyek eddigi életében történtek.

- A világ nem olyan nagy, mint amilyennek elsőre hinnéd. - Lépett mellé Tenkuu, s immáron együtt nézték a távolodó kontinenst. - Majd meglátod! - Azzal elfordult tőle, hogy elfoglalják a szálláshelyüket.

Datara olyan vizekre kezdett evezni, melyek teljesen zabolázatlanok, ismeretlenek számára! A kérdés csak az, hogy itt hagyja emlékeit és eddigi életét, hogy egy újat kezdjen helyette Keleten, vagy mindvégig emlékezni fog arra, hogy honnan is jött? Ez csak tőle függ!

// A következő posztodat nyugodtan szedd többfelé, ahogyan én is csináltam. Az anyagi kérdést meg kell vitatni, lehetséges, hogy nem is tudsz velük menni. Ebben az esetben az utána írt játék nem fog megtörténni!
Kérlek a következő posztodban írd meg nekem, hogy a Keletre történő utazást szeretnéd-e játéktéren kijátszani, vagy meghagynád magadnak, mint élményezhető időszakot? Amennyiben szeretnéd kijátszani a Keletre történő eljutást, hosszabb kalandsorozat kezdődik, melynek célja, hogy eljuss a Keleti Kontinensre. Amennyiben inkább élményidőszaknak szeretnéd meghagyni, egy kisebb ugrással eljutunk a Keleti Kontinensre! Ez a te döntésed! //

**Datara** 4/2/2020, 8:13 pm

Jiraiya

Nagy kárára Datara nem tudott fellélegezni, miután elaludt. Reménykedett benne, hogy az éjszaka folyamán kicsit kit tudja majd pihenni az aznapi fáradalmakat. Abban a hitben hajtotta álomra a fejét, hogy amint sikerül elmerülnie az álmok világában, megnyugszik kissé. Pont az ellenkezője történt vele. Olyan emlékeket hozott elő, amiket eltemetett magában vagy a feledésbe próbálta taszítani. A nappali kételyeket és kétségeket, rémálmok váltották fel. A múltja árnyai újra felelevenedtek benne s nem hagyták nyugodni. Az Apja, a Szerzetesek és a banda tagjai, kiket bosszúból lelkiismeret furdalás nélkül ölt meg, mind-mind ott álltak előtte. Ki megvetően nézett rá, kik bántó szavakkal vágtak hozzá és voltak olyanok, akik csak álltak s csendben nézték, bármilyen nemű érzelmek nélkül. Régebben egyenként is nehezen sikerült Datara-nak megbirkózni velük, most azonban mind egyszerre ott voltak előtte. A tetovált Szerzetes egyszer már legyőzte ezen démonait, és újból megteszi. Jöjjenek elő akárhányszor, nem fogják megingatni őt, nem fog újra a kétségek mélységes szakadékába zuhanni. Belezuhant már egyszer s a saját erejéből kijutott belőle – igaz némi segítséggel. Megfogadta, hogy a jövőbe fog tekinteni, tanulva az elkövetett hibáiból és tetteiből, legyenek azok bármilyenek is...

Datara zajokra ébredt fel. Tenkuu volt a zaj forrása. Ébreszteni jött társait. Köztük volt olyan, akik ébren voltak már akkor és javában készülődtek, ők már a felszerelésüket pakolták össze. Voltak viszont olyanok is, akik a nadrágjukat vették még fel. Egy páran már készen álltak az ajtónál. Datara miután körbenézett a szobában, maga mellé pillantott. Kis társának odakészített vize megmaradt, az étel, amit felhozott viszont elfogyott. A macska ott aludt mellette, éjszakára sem hagyta magára a tetovált férfit. A Szerzetes nem akarta hátráltatni a többieket azzal, hogy rá kellejen várni, így igyekezett minél gyorsabban útra készen állni. Még időben sikerült elkészülnie. Tenkuu miután kiadta az indulási parancsot, az óriás férfihez lépdelt s átadott egy kis csomagot. A papírba göngyölt ajándék csokoládé volt, mégpedig a Vörösbab Országából való. Az idős férfi azért adta az édességet, hátha majd az segíteni fog Datara-nak az eszméletvesztésein.
- Köszönöm! – vette át s miután megnézte a táskájába rakta.
Lent a fogadó térben Tsugai és másik három személy várta őket. Tsugai valamiért felkeltette Datara érdeklődését. Fura kisugárzása volt a férfinak, amit nem tudott hová tenni. Azt már leszűrte, hogy Tenkuu után, Ő is fontos tagja a csapatnak. Tájékoztatta a fonott hajú, hogy a hajó készen áll és még egy fontos dologra felhívta a figyelmet, ami pedig az anyagiak. Hát igen, a pénz. Úgy lett kiszámolva a költségvetésük, hogy tizenegy fő fog utazni és nem egyel több, tizenkettő.
~ Már sejtem, mi fog következni mindjárt. Jó gondolkozott, mert Tenkuu rákérdezett a Szerzetes pénzügyi helyzetére.
- Mennyi lenne a költség? – kérdezett rá. Tartott magánál pénzt és nem nagyon költekezett. Amint megmondták neki mennyi kellene, Ő elővette az erszényét és kikereste a megfelelő összeget, azt követően Tenkuu-nak rögvest átadta. Az anyagiak sosem foglalkoztatták őt. Nem szórta a ryo-kat és nem is verte a fogához. Csak annyit költött, amennyi feltétlen muszáj volt neki. Ha nem volt más választása, ez csak akkor történt meg. Kevéske pénzét, néha még megosztotta a rászorultakkal, kiknek semmijük sem volt...

A kikötőben már várta a társaságot a hajó, mi átviszi őket a másik földrészre. A tengeri jármű öreg Kapitánya tűkön ülve várhatta utasai érkezését, mert rögvest utasította a csapatott, hogy csipkedjék magukat. A rakodásból nem sok maradt hátra, a hajó rakománya szinte mind benn volt a jármű gyomrában. Percekkel később, mára a hajó elhagyta a kikötőt és megkezdte útját a Keleti Kontinensre. A szárazföld lassan elhalványult Datara szemei előtt. A kikötő épületei, az Erdő Országának fái lassan tovatűntek.
- Lehet, hogy úgy van, ahogy azt Ön is mondta Tenkuu-dono. – mondta, miközben még a part irányába nézett. Tekintetét még akkor sem vette le a szárazföldről, mikor az idősebb férfi odalépett hozzá s szóra nyitotta a száját.
~ De az is lehet, hogy sokkal nagyobb, mint azt el tudnánk képzelni! ~ mondta magában, ezt már nem szerette volna hangosan kimondani.

/Az átjutást szeretném egy élményben kijátszani./

Jiraiya 4/8/2020, 11:16 pm

Tizenöt hosszú nap telt el azóta, hogy a hajó útra kelt.

Mindösszesen kétszer kötöttek ki és nem időztek sokat a partokon. Feltöltötték a készleteiket, s aztán tovább mentek. A csapat minden éjszaka megragadta az alkalmat arra, hogy mulatságot csapjanak. A kapitány az út végére még engedményt is adott az utasainak, így fejenként csak 5.000 Ryot kellett fizetniük. Datara készséges volt az induláskor, kifizette azt a 10.000 Ryot, amiből aztán Tenkuu az út végén vissza adott ötezret. Így mondhatni, hogy Datara megúszta az utazást nagyon is tömött erszénnyel.

Az út során Datara sok időt töltött a társasággal. Volt ideje megfigyelni őket és megismerni majdnem mindenkit. Persze csak felületesen. A legtöbb időt Tenkuu-val töltötte a kabinjukban. A férfi azt mondta, hogy nagyon érdeklik őt a testét borító jelek, ezért megkérte Datarát hogy had tanulmányozhassa őket, cserébe ő tanítja őt. Ha Datara beleegyezett az alkuba, akkor alkalomadtán a pecsétjeit tekercsbe másolta. Miután mesélt neki arról, hogy miként alakul a Keleti kontinens vallási frakciója, s arról, hogy mennyire megosztott a terület, arra is megkérte Datarát, hogy vegye le ruházata felső részét, hogy a testén is megnézhesse a pecséteket. Összességében rengeteg időt töltöttek együtt, s ez szemet szúrt a csapat minden tagjának. Főleg Tsugai tűnt kimondottan ellenségesnek. Amikor csak tehette, kerülte Datara társaságát és a szemkontaktust.

Az elején a többiek is láthatóan összesúgtak az óriás háta mögött, csakúgy, ahogyan a matrózok is félve néztek fel rá. Aztán a csapat elkezdte őt befogadni, Tsugait kivéve.

Datara megtudta Tenkuutól, hogy azért mennek vissza a Démonok Országába, hogy jelentést tegyenek Onigakure no Sato Templomőrségének. Azt is elmondta, hogy vélhetően új információkat kapnak majd arról, hogy miféle vallási aktivitások történtek az elmúlt időszakban a kontinensen, s azok nyomába kell majd eredniük, feljegyezve mindent.

- Egy ugyanilyen feladat végett küldtek minket ide a háborút megelőzően, csak aztán itt ragadtunk. - Magyarázta a szobájukban elköltött vacsora közben, mi savanyított káposzta és valamiféle leves volt. Tenkuu jóformán beköltözött Datarához az elmúlt pár napban: mindenhol méretes gyertyák égtek, miket a lefolyt viaszuk tartott a helyükön. Az ágyak körül kiterített tekercsek, tintatartók és jegyzetek voltak. Datara is olvasott belőlük nem is keveset. Mind-mind énekek voltak olyan istenekről és történésekről, melyeket eddig csak említésként hallott. Ezek a versek mégis részleteztek mindent! Ködösek voltak, de aki képes volt olvasni a sorok között, az óriási tudással gazdagodhatott! - A Tűz Templomát valaki szó szerint elsüllyesztette. A semmivel lett egyelő, miközben a papokat kivégezték. Már nem ez volt az első eset, hogy ilyesmi történt, de ez most minden eddiginél felháborítóbb volt. Még sosem tüntettek el így egy Templomot sem!

Tenkuu elmondta, hogy nem sikerült kideríteniük semmit. Nem maradt az eset után szemtanú, egyedül egy Démoni, undorító chakra maradványait vélték felfedezni, valamint Jashinista szimbólumokat. Így gyanítják, hogy mi történhetett.

[...]

Az út utolsó szakaszában Datara már sok mindent megtudott a Yonzakuról.

Nem Tenkuu csapata az egyetlen, akik közéjük tartoznak. Azt mondja, hogy az eleve szokatlan, hogy csoportba verődnek, de valahogyan amerre csak járt a világban, valaki mindig csatlakozott hozzá. Ezért elég sok nemzetből valóak. Van köztük olyan, aki maga is szerzetes volt. Akadt gyilkos is köztük, de még szakács is. Ami közös bennük, hogy mind képesek használni a chakrát egy bizonyos formában. Van köztük, aki alig jó benne, de más dolgokban kitűnik. Bár Tenkuu személy szerint nem említett meg soha senkit, azt mondta, hogyha Datara többet meg akar tudni a csapatról, akkor kérdezzen tőlük. Datara majdnem mindenkiről megtudhatott mindent az eltelt tizenöt nap alatt, kivéve Tsugairól. Ő nem beszélt magáról, s róla sem beszélt senki. Távolságot tartott Datarától.

Ami furcsa volt, hogy a fiatal szerzetest nem rohanták meg ájulásos rohamok az út alatt és furcsa látomásszerű álmai sem voltak.

[...]

- Minden egyes hordót úgy fogjatok, mintha pöcsötök lenne! - Morogta a kapitány, miután az egyik ügyetlen matróz megrepesztette az egyik értékes rakományt, ahogyan pakolták kifelé a kikötőből. - Hogy a ragya cifrázzon ki Chojiro, markold már meg tisztességesen! - A Yonzaku tagjai ekkora már a parton voltak és elköszöntek a kapitánytól is. Céljuk a közeli fogadó volt, ahol megszállhattak. Mindenki tudta a dolgát. Elfoglalták a szobáikat.

- Remélem nem bánod a társaságom Datara-kun. - Vetette hátra az ifjú szerzetes előtt utat mutatva Tenkuu, miután már mindenki elfoglalta a szobáját. Úgy festett, hogy a vezető megint Datarát akarja társaságnak.

Miután elfoglalták a szobájukat, Tenkuu leült az ágyra.

- De jó végre szilárd talajon állni! - Fújta ki magát, s rá gyújtott a pipájára, mit valamiért az egész tengeri út során elő sem vett. - Pontosabban ülni. - Mosolygott. - Mond csak, az elmúlt idő alatt a megszerzett tudással, a céljaid változtak? - Kérdezte pöfékelve.

// Három dolgot választhatsz, melyről Datara az út során a leírtakon kívül többet megtudhatott. Bármilyen dolgot a következő posztodban megnevezhetsz, én pedig leírom majd, hogy ezekről potnosan mit tudhatott meg. Minél komolyabb és értékesebb az információ, annál ködösebb a megismert tudás! Ide kérem a kövi posztot: https://narutohun.all-up.com/t336-kikotovaros //

Ajánlott tartalom