Gawakawa-folyó

// Sai //

// Sajnálattal hallom! Örülök hogy kilábaltok belőle. Persze, jobb a játékélmény, de az egészség fontosabb, szóval nyugi. ^^ Én inkább a kb. 2 hetet magába foglaló inaktivitástól féltem, ami az oldalon volt. De megtörni látszik ^^ //
 
A nekem rontó férfi egyre vadabbul támad, ahogy hátrálok ezzel kitérve az általa vágyott harc és a remélt gyors győzelme elől. Látszott rajta, hogy nincs ínyére, hogy úgy alakul az összecsapás, ahogy azt én szeretném. Nem pedig úgy, ahogy azt ő elképzelte. Ezért sértő szavakat vágva hozzám megpróbált felhergelni és szóra bírni. Ám gondolataim máshol jártak, éppen stratégiát, vagyis stratégiákat eszeltem ki ellene. Így választ nem kapott, amivel ellenkező hatást ért el és csak magát hergelte tovább. Ha tervben lett volna sem tudtam volna jobban csinálni. Így amikor elérkezett a megfelelő idő nekidobtam a füstbombát.
 
Nem tudott kitérni az apró golyóbis elől, ami neki pattanva felrobbant. Ezzel megakasztva az előre nyomulását és néhány érzékétől is megfosztottam átmenetileg. Emberünkön látszik, hogy nem egy lángész, mivel ahelyett hogy megpróbált volna hátrálni inkább tovább szitkozódott. Ezzel elárulva helyzetét a füstön belül. Miután behatároltam, elkezdtem kézjeleket formázni. Az utolsót mutatva körülöttem, fekete színű kanjik jelentek meg a talajon szabályos kör és azt átszelő vonalak képében. Majd megindultak a füstben őrjöngő férfi felé. Mire a füst elenyészett a pecsét jelei, amiket létrehoztam már a férfire voltak tekeredve. Természetesen mozdulni sem bírt bennük, kisebb rángatózáson kívül semmit nem volt képes tenni. Esetleg beszélni, de most nem tette.
* Nem hinném, hogy ez a hústorony volt az egész kieszelője. Valaki biztos felbérelte. Ő lehet a helyi kemény legény és emiatt valakinek kapóra jött. Eddig viszont semmi olyasmit sem árult el, hogy, ki, miért, vagy melyik családot akarja szabotálni. De persze most jön a vallatás, ami közben remélem megered a nyelve. Viszont nem árt az óvatosság. Ma már befürödtem azon, hogy azt hittem egyedül van. Noha eddig segítség még nem érkezett attól még később megjelenhet valaki. Egy robbanójegyzet a testén viszont megoldás a problémára. Hisz ha jön más is elég, ha robbantok és egyel kevesebb.
Elindulok a mozgásképtelen foglyom felé. Közben hátra nyúlok és kiveszek az övtáskámból egy robbanójegyzetet, amit aztán a hátára simítok, hogy ne érje el, ha sikerülne valahogy kitörnie. Majd átkutatom és a chakra érzékeny fegyverétől is megfosztom. Miután végeztem visszamegyek elé, és kezdésként két kérdéssel kezdem a kikérdezést:
- Miért támadtad meg az ide küldött embereket, élnek még? Ki bízott meg azzal, hogy szabotáld az esküvőt?
Válaszok helyett grimaszolt miközben nyálat gyűjtött, majd rám köpte szája tartalmát. Reflexből próbáltam elhajolni, és magam elé tenni a kezem, de persze nem voltam elég gyors. Így bal arcomon landolt szájnedve. Nem tagadom bosszantott a dolog, de nem mutattam ki neki. Inkább kezemmel letöröltem arcomról és egy lendítéssel a földre repítettem róla, amit lehetett.
- Jobb szerettem volna, ha együttműködő, vagy mivel először csinálok ilyet. És még nem is láttam hogyan csinálják. Szóval nem tudom, mi tartozik az emberséges módszerek közé, vagy hol érdemes kezdeni a bántalmazást és milyen mértékben. - Mondom érzelemmentes tekintettel. (Nem blöff, tényleg nem volt még kihallgatáson a karakter.) - De ne aggódj, ütni nem fogok, csak kifárasztana. A nyelvedet pedig szerintem úgysem bírnám ennyivel megereszteni. Szóval inkább…
Ekkor előhúzom a kést, amit a hatástalanított csapdából vettem el. Majd ágyékától pár centire tartom. Majd oldalra fordítom, és hirtelen vágok vele oldal irányba, combját megvágva. Közben végig a szemébe nézek.
- Nos, kezdjük újra. Ki bérlet fel, miért teszitek ezt? Mi lett az ide küldött emberekkel?
Csak remélni tudom, hogy hamar megered a nyelve és nem kell tovább vagdalkoznom. Mert valahányszor nem teszi, a legnagyobb nyugalmat tükrözve arcomon megejtek egy vágást a testén olyan helyek közelében ahol halálos sebet lehet ejteni.

// Sai //
 
Miután szétfeszítettem a száját, belehelyezem a kezemben tartott kést. Úgy igazítva a vágóeszközt, hogy még utána a másik kezemmel is, majd be tudjak nyúlni a férfi nyelvéért. Így is tettem, bal kezem mutató és hüvelykujjammal megfogtam és óvatosan kihúztam a szájából. Mikor már félig kint volt megláttam a hexagram pecsét felét. Elkeserítő volt a tudat, hogy időpazarlás volt, amit eddig tettem. Elvégre sok időt vesztettem, amiből bizony nem bővelkedek. Jól mutatja ezt a lemenő nap is, ami újabb akadályt állít elém a növény megtalálásával kapcsolatban. Miután elém tárul a teljes pecsét jól kivehető, hogy 6 vízszintes vonal alkotja, amik fele meg van törve. Sajnos a vonalak jelentését nem ismerem, így nem tudom van e külön jelentésük vagy mind egyetlen fogalmat alkot.
*Nem teljesen olyan, mint amire emlékszem, de minden bizonnyal hasonló hatásai vannak. Ezzel pedig végre legalább annyit megtudtam, hogy valaki tényleg a háttérből mozgatja a szálakat. Bár az továbbra is rejtély, hogy ki és mi okból akarja szabotálni a frigyet. Tovább nem időzhetek, itt el kell intéznem a férfit és tovább indulnom a növény ért.
Egy tarkóra mért erős ütéssel eszméletlenné teszem a férfit, majd a bokrok közé húzom, hogy mégse legyen szem előtt, és ülve egy fának támasztom, majd odakötözöm a Tatsuo úrtól kapott kötél egy részével. Természetesen rajta hagytam a robbanójegyzetet a hátán. Felső ruházatának egyik ujját pedig letéptem róla, és azt is megfeleztem. Az egyik felével a száját tömtem be. Nehogy segítségért kiáltson. A másikat pedig egy botra erősítettem, hogy ha még sötétebb lesz, fáklyaként használhassam. És óvintézkedésből levetem kezeimről és lábaimról a súlyokat és egy üres tekercsbe pecsételtem őket. Igaz ezzel további időt vesztek, de nem árt az óvatosság.
Ezután visszatértem az ösvényre és haladtam tovább fölfelé, odafigyelve nehogy újabb csapdát aktiváljak. Közben pedig agyaltam még egy keveset.
* Noha továbbra sincs egy név sem, hogy ki áll minden mögött, azért a pecsét is képes árulkodni bizonyos dolgokról. Kicsit vallási eredetűnek tűnt. Ebből kiindulva és abból, hogy a növény is a szerzetesi családot készteti, meghátrálásra olybá tűnik ők a célpontok. Valószínűleg egy másik szerzetes nem szeretné, hogy további befolyásra tegyenek szert. Ami pedig a feltartómat illeti mivel kiderült, hogy van egy megbízója talán társai is lehetnek. Noha nem kiáltott értük, azért jobb az elővigyázatosság.
Egy pillanatra megálltam és elmutogattam egy kézjel sorozatot. A Henge no jutsut használva fölvettem a férfi alakját, még a korábban elkobzott tekko kagit is fölvettem, hogy teljes legyen az álcám. Talán felesleges, de ha többen vannak, akkor talán sikerül megtéveszteni őket, legalább egy rövid időre, ha pedig valami ostoba társa van talán még információt és a növényt is sikerülne megszereznem.

// Sai //
 
Nem vesz túl sok időt igénybe az előkészület, hogy hátrahagyjam a férfit és világításalkalmatosságot gyártsak. Legalábbis nem annyit, mint az a holt idő, amit a férfi kihallgatásával töltöttem. Tempóm a hegyen fölfelé dinamikus, egyenletes és nem túl megterhelő séta. Nem rohantam, mivel talán aktiválnék még egy csapdát. Ami nem túl valószínű tekintve, az őrző helyhez jött ahelyett, hogy megvárt volna. Így viszont gondolkozni is maradt időm, így megfontoltságból felvettem a foglyom alakját. Még a fegyverét is felvettem, hogy meggyőzőbb legyek. Rövid séta után azonban rá kellett jönnöm, hogy felesleges volt az aggodalom. A hegyi ösvény ugyanis egy lankásabb részhez ért. Szinte már vízszintes volt. A terület fák helyett bokroknak adott otthont. Legtöbbjükön pedig, az a bizonyos virág díszelgett, amit én keresek. Tettem egy kört, hogy szétnézzek. Újabb megbújó ellenségek, illetve az eltűnt emberek után. Sajnos nem láttam Tatsuo alkalmazottait.
Mivel a levegő tiszta volt megszüntettem a henge no jutsut, elvégre csak chakra pazarlás. Majd a táskából elővettem a növény rajzát, hogy 100% meggyőződjek, arról a jó növényt viszem. Illetve elolvastam a nevét is, amit idő közben elfelejtettem. Hiszen nem az volt a legfontosabb információ. A szürkületben még nagyjából lehetett látni a rajzot. Amit így könnyen össze tudtam vetni az előttem elterülőkkel. Aztán szedtem belőle párat, elraktam őket a rajzzal együtt. Aztán, hogy időben visszaérjek és esetleg még pihenhessek is a ceremónia előtt elindultam vissza. Rossz érzést keltette bennem, hogy az emberekről nem tudtam meg semmit. De nincs időm és a vallatás ötlete is kudarcba fulladt a pecsét miatt.
* Vajon Tatsuo leendő násza a pecsétből ki tudja deríteni ki állhat az ügy hátterében? Akkor talán az eltűnt emberekről is sikerülne megtudnunk valamit.  Így még, ha ők is meghaltak volna legalább a családjaik nem reménykednének feleslegesen. Talán még a végső búcsú lehetőségét is képesek lennénk megadni nekik.
Ezen okból, a foglyul ejtett férfit útközben felvettem. Meggyőződtem róla, hogy eszméletlen e, csak után oldoztam el a fától. De rögtön utána háta mögött össze is kötöztem kezeit. Aztán egy pofonnal ébredésre bírtam. Majd vissza indultam vele a kúriához.

// Sai //
 
A visszaút lassabb volt az idevezetőnél, elvégre nem kellett futom. Tudtam, hogy van elég időm, és a velem lévő fogoly miatt is jobbnak láttam a normál tempójú sétát. Táskámban pedig ott lapult, a virág, amiből jócskán pakoltam. Zökkenőmentesen haladtunk és a le út kellemesebb, is mint a felfelé vezető. Néhány óra séta múlva megpillantottam a távolban az úti célt. Hiába volt éjszaka, a falu házainak ablakaiból fény szűrődött ki. A kúria pedig a holnapi esemény miatt még mindig ki volt világítva. Az épületek láttán rossz érzés fogott el. Nem egy baljós érzés, hogy valami rossz fog történni. Csak eszembe jutott ismét, hogy mennyi embert nem sikerült megtalálnom. A rossz érzés az út további részén nem tudott tovaállni. A faluban próbáltam feltűnésmentesen haladni a kivilágítatlan mellékutakon. De még így is volt pár ember, aki észrevett minket. De a legtöbb szempár természetesen csak vendéglátóm házánál szegeződött ránk, mikor kiléptünk a sötétből. Kezdetben a tekintetek vidámak voltak érkezésünk miatt. Ám amikor realizálódott bennük, hogy kettőnél t több alak nem lép ki a fényre sok szempár gyászos lett. Leginkább a nőké, akik szeretett családtagjaikat várták, hogy velem visszatérjenek. Ettől a gombóc a torkomban még nagyobbra nőtt. Ökölbeszorított kezem remegett miközben, haladtam tovább a fogollyal. A sok gyászos arc közt viszont egy vidám arc is akadt, ami nem máshoz tartozott, mint az én szeretett Asamimhoz, aki éppen akkor lépett ki az épületből. Egy pillanatra megkönnyebbülten elmosolyodott, legalább ő visszakapta a szerelmét. Mosolyát viszont nem tudtam viszonozni, de még ha tudtam volna sem éreztem volna fairnek a többiekkel szemben. Láttam raja, hogy megérti a dolgot, nem is jött oda hozzám látta, hogy még van dolgom, épségemről pedig megbizonyosodott.
 Pár férfi hamar érkezett és átvették tőlem a foglyomat. Egyikük pedig, a virágokat kérte el. Levettem a hátizsákot és kivettem belőle a virágokat, mindet egy kivételével, amit titokban benne hagytam. Aztán Tatsuot hívtam félre, hogy zavartalanul megosszam vele azt, amit tudok.
- Úgy néz ki nem ez az ember áll az esküvő szabotálása mögött, mindössze csak egy bérenc. Megpróbáltam kihallgatni, de egy pecsét a nyelvén nem engedi neki, hogy elárulja a megbízója kilétét. Holnap szeretnék, majd beszélni erről a menye apjával is. Ő talán felismeri a pecsétet. Teljes biztonságban viszont még így sem vagyunk. Ha az ismeretlen fülébe jut, hogy megvan a virág talán újra próbálkozik. Attól tartok sem a lányt sem a fiát nem hagyhatjuk őrizetlenül. Legalább 3-4 ember vigyázzon rájuk. Vagyis a fiára, majd vigyázok én az éjszaka folyamán. Elvégre ő is itt van a házban, így ez a legkézenfekvőbb. Ami pedig az embereit illeti, talán még életben vannak. Holttesteket ugyanis nem találtam. De nem akartam a többiek előtt mondani, nehogy ismét felizzítsam bennük a reményt és újra meg kelljen majd fosztanom őket.
Átadtam Tatsuo-sannak a legtöbb információt, sejtésemet és véleményemet, ami éppen az eszembe volt. Tudva, hogy értelmes emberről van szó, nem kotyogja szét és meggondoltan fog cselekedni. Esetleg elmondja saját véleményét gondolataimról.

// Sai //


// Bocsánat a lassúságért, nyaralni, voltam, ezért nem tudtam írni. //

 
Tatsuo úr nem bírálta felül egyetlen döntésemet sem. Válasza alapján pedig tudtam, hogy a beszélgetésem a nászával mar el is van rendezve. Akárcsak az ifjú pár éjszakai őrizete. Mivel amit kellett megbeszéltünk mindketten mentünk a dolgunkra. Tatsuo úr elintézni, vagyis elintéztetni amiket kértem. Illetve a tisztító szertartás végrehajtatni, ami pedig leendő családtagjainak a kívánsága, jobban mondva előfeltétele a menyegző megtartására.
Eközben én Asamival próbáltam eltölteni néhány órát, aki tőlünk pár méterre hallótávon kívül türelmesen várta, hogy ő kerülhessen sorra. Hiszen tudta komoly témáról beszélgetünk. Amit a nagybátyjával négyszemközt kell megvitatnunk. Amint kettesben voltunk kiderült, hogy ő sem evett ez idáig, akárcsak én. Hiába volt eltéve hideg élelem a táskámba. Hogy ne zavarjanak minket a szobánkban fogyasztottuk el a késői vacsorát. Utána kényelembe helyeztük magunkat az ágyon. Én szinte félig ültem, a fejem alatt lévő kemény díszpárnák miatt. Feleségem, pedig fejét a vállamra helyezve feküdt le mellém. Beszélgetési témánk természetesen szólhatott másról, mint a frigyről és az azt megakadályozni próbáló rejtélyes alakról szólt. Kezdésnek onnan folytattam a mesélést ahonnan a délután folyamán félbehagytam. Vagyis nagybátyja felkérésétől, egészen addig, amíg elmondtam Tetsuo úrnak a további ötleteimet az óvintézkedésre. Ezt hallgatva szerelmem egy igen fontos dologra hívta fel a figyelmemet:
- És mi van akkor, ha a mennyasszonyt támadják meg pont azért, mert a kém elárulta, hogy az védi a vőlegényt, aki elintézte az emberét?
- Oh, hogy én milyen ostoba vagyok! Még szerencse, hogy itt vagy nekem te, aki gondol az ilyenekre is.
- Ne ostorozd magad. Te sem gondolhatsz mindenre. Az a fő, hogy még időben gondoltunk erre is és tudunk cselekedni.
- Neked mindig igazad van! - adok egy csókot a homlokára - Ha nem bánod akkor indulok is, hogy még időben legyünk.
- Jó lenne, ha maradnál még. De azt nem akarom, hogy emiatt legyen esetleg temetés a menyegző vége. – És már fel is emelte fejét vállamról. Kikeltem az ágyból és egy jóéjszakát, búcsúcsókot adtam neki.
 
Miután kiléptem szobánkból, ahol feleségem aludni készült elindultam volna Tetsuo úrhoz. Hogy megosszam vele mi jutott eszünkbe. Ám meglepetésemre egy alkalmazott már jött is értem.
- Kérem kövessen Arata-sama! Megérkezett az örömapa, de megnevezése jelenleg nem tükrözi a hangulatát. Látni szeretné az ön által elfogott férfit. Megállítani nem lehet kérésében, de legalább rá tudtuk venni, hogy várjon, amíg ön is odaér.
- Köszönöm, hogy szólt, siessünk!
És már indultunk is. Szapora léptekkel haladtunk ahhoz a szobához, ahol a foglyot tartják. Könnyű volt felismernem a férfit. Dühösen, türelmetlenül járkált fel-alá az ajtó előtt.
- Mondanám, hogy szép jó estét, de tudjuk nem az! Így hát csak annyival üdvözölném, hogy estét! Köszönöm, hogy megvárt, a nevem Aihara Arata én fogtam el a bent fogva tartott férfit. Arra szeretném kérni, hogy együtt hallgassuk ki, és hogy ha bármi információja lenne azt ne tartsa vissza előlem!

// Sai //
 
Ahogy haladtunk a kúria folyosóján már messziről kiszúrtam az örömapát. Persze nem volt nehéz hiszen más nincs vörös és barna színkombinációjú szerzetesruhában. Közelebb érve már jobban megnézhettem arcvonásait. Szemei majdnem tüzet vetettek a dühtől. Arca komorságot és ingerültséget tükrözött. Persze meg lehet érteni az okot. De jelenleg megoldani látszódnak a dolgok, szóval azért valami enyhültebb tekintet jobb lenne. Persze nem azt kérem, hogy repüljön örömében, de azért a lánya mégis csak holnap megy férjhez a legújabb fejlemények szerint. Szóval valószínűleg alapból sem lehet az a sokat mosolygó ember, mint amilyennek sokan a szerzeteseket tartják.
Köszönésemet, és bemutatkozásomat ugyan meghallgatta, de amint végeztem türelmetlenül a dolgok közepébe vágott. Újabb eltérést mutatva a sztereotípiáktól.
Az kicsit sem érdekelte, hogy vele tartok e. Amint félreálltak az útjából egyből berontott a szobába a pecsétet keresve. Amint megpillantotta a fickót végigméri a nem kistermetű fickót és riadalom nélkül közeledik felé. Legalább a gyávaság nincs a rossz tulajdonságai közt. Ugyan erőt sugárzott magából a férfi, és a fogoly is meg volt kötözve. De mégsem hagyhattam, hogy túl közel kerüljön hozzá. Így odasiettem közéjük és kb. mikor egy méterre voltak egymástól. Kinyújtottam kezemet és nyitott tenyeremet a szerzetes mellkasára helyeztem akadályozva az előrehaladásban. Amint megállta fogolyhoz fordultam.
- Na, nyisd ki szépen a szád!
A fogoly természetesen nem tett eleget kérésemnek, vagyis inkább felszólításomnak.
* Miért ilyen makacs? Már úgyis láttam a pecsétet. Vagyis valószínűleg jelenleg nem tőlem tart, hanem az örömapától. Akkor tényleg szerzetesi pecsét! És fél, hogy felismeri a pecsétet ezzel pedig megbízóját kezünkre játssza.
Ennek tudatában készséggel, és a férfi kérése nélkül feszítem szét a fogoly száját. A szerzetes egy lépést tett előre és közelebb is hajolt, hogy jobban megnézze a fuin jutsut, amire már annyira kíváncsi volt. Habár arca meg sem rezdült, lélektükrei elárulták, hogy neki igen is többet mondanak a csíkok, mint nekem. Majd hátralépett és csak igazolta korábbi feltételezésemet, amit már én magam is megtettem egy gyors okfejtésben körülbelül egy perce.
- Ha felismerte, akkor biztos tudja ki készítette. Mondja ki áll az egész mögött? Segítsen, hogy segíthessek és holnap egy nyugodt menyegzőt tarthassunk.
Próbálok ész érvekkel hatni a férfire, hogy segítsen az ügy megoldásában.

// Sai //

// Nem gond, tudom a fórumkaland nagyobb prioritású  //
 
A vén szerzetes, aki még a nevét sem volt hajlandó elárulni nekem. Rendre elutasítja minden segítő szándékomat. És szinte biztos voltam benne, hogy tud valamit a pecsétről, de nem hajlandó azt közölni velem. Már kedvem ott tart, hogy lassan behúznék neki egyet, hogy felnyissam szemét. De, hogy nézne ki holnap a lánya mellett, egy lila monoklival szeme alatt. Ezért inkább visszafogom eme vágyaimat.
S mielőtt még elhagyta volna a szobát, megkért térjek vissza vendég szerepkörömbe, a jelenlegi nyomozóból. Emiatt pedig igen nagy dilemmában voltam. Mert egyrészt tényleg az lett volna a legjobb, ha csak vendég maradok. Ami egyébként ment is volna, ha nem ”közeli” rokonok esküvőjéről lett volna szó. De mivel Asamihoz közel álltak, nem hagyhattam ennyiben a dolgot. Na meg az örömapa viselkedése is nyugtalanított. Mert ha azt mondja fény derült, arra ki áll a háttérben és meg tudja oldani a dolgot, már végeztem is volna. Így viszont, hogy tudom titkol valamit, nem ülhetek tétlenül. Ahogy kiér a házból az első szembejövő személynek mondom, hogy adjon át Tetuso úrnak egy üzenetet:
- El kell mennem, aggaszt valami. Amit megbeszéltünk nem tudom teljesíteni, kérjen meg rá 3-4 embert.
Bízom benne, hogy a ház ura érteni fogja, hogy fia védelmét kérem.
 
Majd sietek az örömapa után. A sötétség a ninja barátja főleg, ha követésről van szó. Így tisztes távolságban lemaradva, rejtekhelyről rejtekhelyre lopakodva könnyedén követhetem. Azt tervezem, hogy megnézem, hová tart. Ha egyenesen haza megy, akkor visszatérek Tatsuo birtokára teljes titokban, hogy csatlakozzak a fia őrségéhez.

// Sai //
 
Szerencsére hamar beértem az örömapát a birtok határain túl. Mert utána nem tudtam volna, merre kell menni. Elvégre nem vagyok helyi és az is benne volt a pakliban, hogy talán nem is haza indul. Mikor beértem elrejtőztem egy közeli fához, majd amikor már majdnem eltűnt szemem elől a sötétben, tovább indultam a következő rejtekhelyre. Ami hol egy bokor, hol egy kerítés hol egy ház fala volt. Ha pedig lekanyarodott egy utcában a háztetőn folytattam követését. Közben pedig hallgathattam morgását, és cenzúrázott, virágnyelven történő szitkozódását. Végül megérkeztünk otthonához.
 
Mivel tartottam tőle, hogy őrökbe botlok ezért még óvatosabban követtem. Egészen addig, amíg el nem ért a paplakhoz és meg nem pillantottam az őröket. Megálltam és vártam mi történik.
~ Szóval tényleg haza indult! Akkor nekem sem kéne máshogy tennem.
Már fordultam is vissza, csak közben a strázsásokat odébb küldte, hogy ne legyenek neki útban. De hangjában hallatszott, hogy út közben hiába próbálta kiadni dühét, nem sikerült neki. Csak paprikásabb lett. Ezért megtorpantam a hazaslisszolásban. Miután becsapta maga mögött a bejárati ajtót ordító hangja csapta meg a fülem. Sajnos a távolság és a falak eltorzították az információt, ami férfi lármázásából fakadt. Egyből vissza is fordultam.
* Vajon mit mondhat? A fal és a távolság torzítanak, közelebb kell jutnom. Minél előbb!
Egy hirtelen jött ötletet követve oldalra settenkedtem, ahol kevesebb őrt láttam. Majd létrehoztam Kézjeleket formáztam és létrehoztam egy Bunshint, rögtön macska formában a Henge no jutsu segítségével. Majd útnak indítottam, hogy tőlem minél távolabb, majd magára vonja az őrök figyelmét. Legalábbis reméltem, hogy majd észreveszik. Kihasználva azt a pár másodpercet a Shushin no jutsu segítségével az épülethez futok és felmászok az épület tetejére. Ahol rejtve leszek az őrök elől és remélhetőleg hallom is mit beszélnek bent. Esetleg még egy ablakot is keresek, hogy biztos ne maradjak le semmiről.

// Sai //
 
Könnyűszerrel bejutok az objektumba, és noha ügyelek, hogy lépteim ne okozzanak neszt, miután a padlóra teszem a lábam és lépek párat a lány megfordul. Arckifejezése elnyűtt, szemein nincs nyoma könnyeknek, nem pirosak és nincsenek felduzzadva. De tekintet mégis keserűséget tükröz. Meglepettségnek pedig semmi nyoma arcán. Mintha teljesen természetes lenne számára, jelenlétem. Nem sikít, vagy próbál menekülni. A legnagyobb nyugalomban nevem és érkezésem okáról kérdez. Állapota ellenére is.
* Nincs benne semmi félelem? Ez dicséretes! Oké, hogy őrök vannak kint, akik egy sikolyára berontanak. De mégiscsak egy fenyegetést jelentő betörő vagyok. Vagy ők is olyan szerzetesek, akik nem csak szertartásokat végeznek, hanem fizikális, és chakra használati gyakorlatot is tartanak. Ez megmagyarázná a kiélezett reflexeket.
Mivel ”kicsit sarokba szorultam” azáltal, hogy meglepett azzal, hogy észrevett és átvette a kezdeményezést egy pillanatra megtorpantam. De mivel magamtól is felfedtem volna kilétem és célomat, bemutatkozok:
- A nevem Aihara Arata a másik násznépből vagyok. Én szereztem meg a virágot a tisztító szertartásra. De ennek te gondolom nem örülsz, apád szavai alapján. Gondolom mást szeretsz és ketten próbáljátok szabotálni a frigyet. Vagy tévedek?(Nem hinném, hogy nagy szükség lenne rá. Mert megvan az előző postban, de azért átmásoltam biztos, ami biztos)
Most a lány áll szótlanul velem szemben, éppen úgy, ahogy én voltam pár pillanattal ezelőtt. Szemhéját lejjebb engedi, és gyanakvón végignéz rajtam.
* Nem éppen most kellene ezt csinálnia. Bár lehet mégis csak meglepődött az előbb.
Végül válaszolt, bár nem tudom miért. Talán rájött, hogy nem ártó szándékkal jöttem vagy csak túlságosan bízik saját képességeiben és nem érez ellenfélnek. Ami, ha így van nagyon téve, bár az ellenfele tényleg nem vagyok. De az ok mindegy elvégre végre választ kaptam. Hangnem viszont nagyon emlékeztetett az apjáéra. Gondolom keményen belenevelte a lányába.
* Tehát egy jó ideje nem találkoztak. Vajon mióta lehet ide bezárva?
Sajnálatom a lány iránt egyre csak nőtt, Tetsuo fia iránt viszont egyenlőre nem. Elvéger nem tudhatom, hogy a fiú nem szereti-e a lányt. Vagyis akkor inkább azért sajnálom, amiért nem tudja megtapasztalni, milyen az, ha aki szereti nem szereti viszont.
- Gondolom hallottál már róla, hogy a virág keresése többen eltűntek, és egy ember meg is halt. Mit gondolsz azok akik eltűntek életben lehetnek még? Ha igen hol lehetnek, és az esküvő kimenetelétől függetlenül elengedik-e őket?

// Sai //
 
A lány tekintet beszélgetés közben kerüli az enyémet. Talán a bűntudat jele is lehet, hogy nem néz a szemembe. De ennek semmi más jelét nem adja, ezért talán valami más lehet a dologban. Bárhogy is engem ez a legkevésbé sem érdekel. Csak szeretnék a lehető legtisztább lelkiismerettel lefeküdni majd valamikor, hogy én mindent megtettem az emberekért. Ahogy folytatódik a beszélgetés végül sikerül kialakítanunk egy tartós szemkontaktust. A lány lélektükrei ürességet mutatnak, ami nem csoda egy erőszakkal kikényszerített házasság előestéjén. De figyel a szavaimra nekem ennyi pont elég. Válasza is mutatja, hogy figyel rendesen, ugyanis kérdésem minden apró részletére odafigyelt és megválaszolja.
* Szóval életben lehetnek. És a holnap végkimenetelétől függetlenül elengedhetik őket. Már ha úgy tesz kedvese, vagy bárki, aki a frigy ellen munkálkodik, ahogy a lány most elmondta.
- Köszönöm a tanácsot, és a féltést. De nem kell félni. nem kapnak el olyan könnyen. Tudom elég merész kijelentés miután te simán felfedeztél. De ide úgy jöttem be, hogy elsurrantam 4 őr mellett is. Ettől függetlenül tényleg indulok. Mindent, amit csak meg akartam tudni, megtudtam. - Szerelme nevén kívül, ám ezt megkérdezni nem lett volna túl tapintatos. Sokkal többre viszont nem mentem volna vele, ilyen későn. - Akkor megyek! Nem mondhatom, hogy további szép estét. Szóval csak úgy köszönnék el, viszlát holnap!  
Majd távozni készültem a fenti ablakon, ahonnét bejöttem. Kikukucskáltam, hogy figyel e valaki. Ha nem kimászok és onnan tovább mászok a tetőre. Ott meglapulva tovább várok a megfelelő eliszkolási alkalomra. Ha az őrök másfelé figyelnek chakrát vezetve lábamba jó nagyot ugrok, a birtok vége felé. Majd gyors és viszonylag halk léptekkel futok el a sötétséget megcélozva. A családi birtokra vezető visszaúton, gondolataim már nem az eltűnteken jártak. Értük eleget tettem. Inkább a leendő pár és közös életük jövőén gondolkoztam.
* Már az esküvő sem piskóta, vajon milyen lesz a házas életük? Vajon, ha lesznek gyermekik azok hoznak némi boldogságot az életükbe? De azoknak is milyen lehet, majd látni szülőktől a rideg érzelemmentes mindennapokat. Legalábbis az egyik oldalról biztosan valami hasonlót fognak tapasztalni.
Ha visszatérek a birtokra és nem jön közbe semmi, megkeresem a vőlegény szobáját, ahol ha minden igaz tanácsomra őrséget állítottak. Megkérdezem tőlük mi történt eddig és én magam is őrségbe állok, hajnalig. Amikor fellendül az élete a házban, elmegyek és alszok pár órát az esemény kezdete előtt.

// Sai //
 
// Igazából, azt hittem az oldalon kialakult dolgok miatt késel a postal. Rendben, legközelebb írok. //
 
Kiosonásom a szerzetes birtokról, könnyedén ment hála az arának, aki miután felértem a tetőre magához hívta testőreit, vagy éppen fogva tartóit. Minden csak attól függ, kinek a szemszögéből nézzük a dolgot. A tetőről leérve már gyerekjáték volt az egész. Az éjszakai látóhatár széléről még visszapillantottam, a lányt bebörtönző épületre. Az okát magam sem értettem teljesen, vagy sajnálat, vagy együttérzés miatt, amiket most egy hajszál választott el egymástól.
Az épület egy teljesen átlagos, a vallásnak megfelelő kialakítású hoden volt. Egyedül a szentély őrzői voltak eltérőek az átlagtól, ugyanis nem komainuk voltak, az oroszlánfejű kutyák. Hanem kutsunék, ami azért is volt furcsa, mivel egy róka segítette a növényt őrző férfit is. Mivel már későre járt és a lánynak saját elmondása szerint semmi köze a virágos esethez, így összeesküvés gyártás helyett inkább puszta véletlenként könyveltem el magamban a dolgot.
 
Amikor visszatértem a menyegző helyszínéül szolgáló rokonok birtokára, örömmel summáztam, hogy a kert, a party helyszíne érintetlen. A házból pedig nem hallatszik sem csatazaj, sem kórusének rémült sikolyokból. Mivel eddig erőltetett tempóban utaztam, végre lazábban vehettem a dolgot. Mivel jelenlétemnek, hála annak az esélye, hogy tragédia történik, egy esetleges szabotázsakció miatt jóval lecsökkent. Talán ez nagyképűen hat, de egy ninja mégis többet ér, mint egy egész szakasz őr, még akkor is ha, már nem a legkipihentebb.
A vőlegény őrségétől jelentést kértem, ami egy ”semmi sem történtben” ki is merült. A szobában helyet foglaltam az egyik széken. Nem tagadom jól esett az ülés, egy ilyen nap után. Őrség közben, hogy el ne aludjak néhány lehetséges forgató könyvet átvettem a holnappal kapcsolatban.
Minden rendben történt és az éjszaka folyamán az ara nem csak, hogy elfogadta sorsát, de bele is szeretett a vőlegénybe. Esküt tettek amit egy csókkal pecsételtek meg, majd az utána következő vigadalom alatt lemoshatatlan boldogság ült mindkettejük arcán. Ez az elképzelés ált a legtávolabb a valóságtól, mégis ezt szerettem volna, hogy megvalósuljon. Pontosabban, reménykedtem a dologban.
A második ugyan ez, annyi változással, hogy a lány továbbra sem szeretné, az esküvőt és egy erőltetett mosollyal vészeli át a napot. Sajnos a jó befejeződések közül ez volt a legvalószínűbb.
A következő forgatókönyv már az volt, hogy a vőlegény részéről a násznép gombóccal a torkában várakozik a másik delegációra. Majd páran meg is érkeznek sírva, hogy az éjszaka folyamán a menyasszonyt elrabolták. Ha a lánynak és szerelmének biztos egy happy end lenne, még ha a felszarvazott férjnek nem is. De a csalódást ki bírná heverni, és remélhetőleg emberáldozatokat sem követelt a mentőakció.
Végül egy olyan variáció öltött alakot fejemben, ahol a lagzit banditák zavarják, meg és onnan akarják elrabolni a lányt. Természetesen ebben a helyzetben kénytelen lennék felvenni a harcot. Ön, és közeli családom védelmére, de hogy megakadályoznám-e a lány ”elrablását” azt jelenleg nem tudnám eldönteni.
 
Végül pirkadni kezdett, a folyosó pedig megtelt élettel. Mivel egy nyüzsgő házban a szabotázs valószínűsége alacsony, elindultam a szobámba rövid pihenést remélve. Menet közben az egyik ablakból egy vörös foltot láttam fel, majd eltűnni. Megdörzsöltem szemeimet, és kinéztem. Nem mintha számítottam volna rá, hogy bármit is látni fogok ennyi idő után.
* Ugye nem a tegnapi róka volt? Mert akkor már nem lehet véletlen a dolog. Ilyenkor miért nem lehet velem Shori, Kaori vagy Daisuke sensei? Igazán leválthatna valaki, hogy én is pihenhessek egy keveset. Na de minek is vágyódok olyan dolog iránt, amit úgysem történik meg? Irány vissza őrségbe!
Gyorsan benéztem hálószobámba, ahol az ágyamon tátongó üres hely Asami mellett igazán hivogató volt. De a család miatti kötelesség tudat, nem hagyott volna úgysem aludni ilyen helyzetben. Elvégre családtagként voltam jelen, nem ninjaként. A shinoni lelkiismeretnek semmi köze nem volt az egészhez. Megcsókoltam, majd egy pár szavas levélben megírtam neki, hogy este semmi sem történt. De továbbra is őrségben maradok az esemény kezdetéig. Majd elindultam, hogy tegyek a házkörül egy kört, amit ha gond nélkül megteszek végül felmászok a tetőre, hogy onnan keressem a furcsaságokat.