Re: Gawakawa-folyó

Sai Hétf. Ápr. 06 2020, 01:02

Mivel nem vetted azonnal üldözőbe a látni vélt vörös foltot, nem is remélted, hogy könnyedén megtalálod. Ezért is választottad az alaposabb körbenézelődsz a ház körül opciót, igyekezve nyitva tartani a szemed. A vélt állatot nem szúrod ki, csak a szokásos esküvő előtti készülődős nyüzsgés zajlik az udvaron. Kipakolják, átporolják a székeket, pár díszítést még megigazítanak vagy kipótolnak, a terepet átsöprik, a virágokat kihelyezik, minél frissebbek legyenek, hogy kibírják a ceremóniát hervadás nélkül. Szintén most helyezik ki a sok-sok gyertyát - kivéve a nagyobbakat, amelyek már tegnap is a helyükön álltak -, s most kerül ki az amúgy házi oltár részét képző közepes Buddha-szentély is.
Elnézel a konyha felé is, de ott is csak a szokott sürgés-forgást tapasztalod, már készülnek a vendégváró falatok, de az esküvői menüsor is alakulóban van. Nagyon ugyan nincs lehetőséged asztalterítők, hasonló jó búvóhelyek alapos átnézésére, de itt sem fedezel fel semmi furcsaságot.
Már épp felmennél a tetőre, visszatérve a pavilonhoz, ahol majd az esküvőt tartják, amikor ismét megpillantod a vöröset, épp csak most bár tempósan halad, nem takarja ki semmi a szemed elől, hogy csupán egy villanás legyen ismét, hanem rendesen követheted az útját. A vörös valóban egy róka, bár így, külsőleg nehéz eldönteni, hogy ugyanahhoz a jószághoz van-e szerencséd, mint akivel a hegyen találkoztál, de akár az is lehet, mert jelentős eltérés nincs rajta, ami miatt kizárhatnád. Viszont jelenléte nem kelt riadalmat vagy zavart. Sőt, az egyik emberhez csatlakozik, kicsit hozzásimulva üdvözölve őt. Az ember egy csoporttal érkezik. A csoport buddhista szerzetesi ruhákat visel, és füstölőket hoznak épp, letéve őket a Buddha-szentély közelébe. Ugyanúgy odakerül egy adag víz is edényben, ami minden bizonnyal a megszentelt, megtisztított víz a minimális rituáléhoz, illetve rizsbor egy másik edényben, mellette két antiknak tűnő pohár a pár számára szintén az esküvői rituáléhoz.
A csoport nem kelt feltűnést, így minden bizonnyal a menyasszony családjához tartoznak. Ha teszel bármit is, tudnod kell, hogy a szertartás kezdetéig immáron nincs, csak körülbelül röpke fél óra.

**Aihara Arata** Kedd Ápr. 14 2020, 22:34

// Sai //

Nem is vártam, hogy hamar megtalálom az ablakból látott, és egyből rókának elkönyvelt lényt. Gyorsan körbeszaladtam a kúriában és a birtokon, minden felé vetve egy-egy gyors pillantást. Mivel mindenhol rendben találtam a dolgokat, úgy döntöttem magasabb pontról kerestem a behatolót. Kimentem a kertbe és a ház kevésbé forgalmas oldalánál pár szökkenés és chakra segítségével, ami megtapasztott a falon már a tetőn is voltam. Madártávlatból figyeltem az eseményeket. Hol a kisebb csoportokban érkező vendégeket figyeltem, hol a hátsókertet. Utóbbi két, jobban mondva három részre volt osztva. Egyik oldalon az oltárt díszítették és a ”nézőteret”, ahol majd az ifjú pár kimondja a boldogító igent, legalábbis ezt hiszi a legtöbb vendég. Én magam csak reménykedek benne, és abban hogy ez, ha nem is azonnal, de tényleg boldogságot fog majd hozni mindkettejüknek. A másik oldalon a lakomához készültek elő, több sor lett kipakolva asztalokból és székekből. A pincérek már az étkészletet pakolták ki. Ezt a két helyszínt választotta el egymástól a harmadik, egy nagyobb üres tér, valószínűleg tánctérnek hagyták meg. Mivel nem tűnt semmi sem olyannak mintha belepiszkáltak volna ezért tekintetem ismét pár percre az özönlő vendégseregre tapadt, hogy aztán ismét a pakolásra figyelhessek. Ez volt a terv azonban, megpillantottam a vörös árnyat, ami tényleg egy róka. Örömöt azonban nem leltem abban a tudatban, hogy sikerült egy paca alapján kiszűrnöm, milyen állatról van szó. A távolság és az erdei gyors menekülése miatt nem tudtam megállapítani, hogy ugyan arról az állatról van e szó. Az viszont biztossá vált, hogy a menyasszony vendégeihez tartozik, mivel pár szerzetes mellett sétált teljes nyugalomban. Végig követtem őket a tetőről, ahogyan hátra mennek és a szentélyhez helyezik a szertartási kellékeket.
* Eddig nem úgy tűnik, hogy bajt akarnának. Viszont nem árt a bemutatkozás sem! De hogy ne keltsek riadalmat, el kéne fednem a rajtam lévő fegyvereket. * Értettem ezt a combtokomra, az övtáskámra és az övemre erősített vadászkésre. * A henge no jutsu tökéletes is lesz a feladatra.
Gyorsan kézjeleket formáltam, majd a teknika nevét kimondva egy pukkanás hangeffektje mellett füst szállt körém. Amiből kilépve már csak az ünneplőruhám volt rajtam. Léptem kettőt és levettettem magam a tetőről ugyan ott ahonnan felmentem. A földet érés ilyen magasságból egy olyan képzett ninjának mint én, meg sem kottyant. Majd odasétáltam a szerzetesekhez.
- Jó napot kívánok! Látom a szerzetesurak a szertartást készítik elő. Úgy hallottam a menyasszony egy rituálét, vagy mit is végre fog hajtani. A róka talán abban fog részt venni, vagy csak a család egy kabalája?
Próbálkozok az információszerzéssel, miközben figyelem mindenki reakcióját, még a rókáét is. Elvégre, ha ő volt az erdőben akkor fel kell ismernie.

Sai Pént. Május 01 2020, 02:20

Kis "átöltözés" után a csoporthoz léptél. A szerzetesek egyike sem reagál furcsán, érdeklődő kíváncsian, felvont szemöldökkel fordulnak feléd, épp úgy, mint általában az emberek szoktak, ha egy számukra ismeretlen valaki megszólítja őket. Ez az arckifejezés is elmúlik, mire az egyikük, talán a rangidős közöttük, készségesen válaszol.
- Nem tudom, Uram, milyen szertartásra gondol, az esküvő kellékeit készítjük elő csupán. A róka pedig Kosui, a menyasszony házi kedvence, egyben legjobb barátja, szerette volna mindenképp, hogy a mai esküvőn is vele lehessen.
Míg a választ hallgatod, felmérheted esetleg az állatot is, aki látszólag figyelmen kívül hagy, rád se pillantva. Méretre stimmelhet, termetesebb róka. Némának egyelőre néma, de ez nem zárja ki, hogy esetleg mégis tud beszélni. De egyelőre semmi más gyanúsat nem villant meg, az egyik, a szerzetes csoporthoz tartozó fickó körül kering, egy másik körül, mint aki körül keringett dörgölőzve akkor, mikor megpillantottad. De ez a másik férfi sem tűnik meglepettnek az akciója miatt, így ez a viselkedés megszokott lehet az állattól.
Míg itt álltok, s beszélgettek, láthatod megérkezni a menyasszony apját is, aki tegnap óta nem lett kevésbé zord. Most is szigorú tekintettel figyel minden előkészített dolgot, s egyszeriben a szerzetesek is, akikkel beszélsz, kissé feszengeni kezdenek, s ha nem tartod szóval a válaszolót, akkor meghajol előtted, és a csoport tovább sürög-forog, a dolgát végezve.
A róka ugyanakkor könnyedén szökell a férfihez, akitől - talán meglepő lehet -, kap is egy kis jutalom simogatást az üdvözlésért. Vajon bárki mással is képes ennyire gyengéd lenni a buddhista főpap, vagy csak a temploma talizmán állatának megtestesülése érdemli ki eme külön bánásmódot?
Minden olyan nyugodt, olyan természetes, mintha nem is tűnt volna el jó pár ember, halt volna meg egy biztosan, s lenne egy fogoly az egyik félreesőbb szobában, miközben a megbízója szabadlábon...

//ha hinni lehet a fordítónak, akkor a kosui ravaszt jelent japánul

Ha mást nem tervezel tenni a fennmaradó 25 percben az esküvő kezdetéig, akkor eljuthatsz odáig, hogy elkezdődik az esküvő//

**Aihara Arata** Vas. Május 03 2020, 21:49

// Sai //

Könnyedén a szerzetesekhez férkőzök, ami nem meglepő elvégre, miért várna bárki bajt egy esküvőn? Persze ez alól én mondhatni kivétel vagyok, és még pár beavatott. Az egyik szerzetes készséggel válaszolt minden kérdésemre. Gyanúra adó indokot senki, még a róka sem ad.
* Vagy jó színész ez a Kosui, vagy tényleg csak annyira intelligens, mint egy háziállat. Minden esetre a gyanús kérdezősködést abba kéne, hagyni. Még a végén engem hinnének szabotőrnek a szerzetesek.
- Bocsánat csak mivel, a ház alkalmazottai már nagyjából összehozták a díszítést arra gondoltam, hogy önök, mint szerzetesek valami rituálészerűséget fognak végrehajtani, az ifjú pár boldogságáért, egészségéért esetleg gyermekáldásért. - Bedobom a bocsánat, de egy gyökér hülyegyerek vagyok cselt.
- Egyébként, ha a róka a mennyasszony kedvence gondolom nem ártalmas. Meg lehet simogatni?
Mindeközben az állat csak a szerzetesek lábának dörgölőzve jár körülöttünk, mint egy igazi házi kedvenc. Ahogy az idő telik megérkezik az örömapa is a birtokra. Valószínűleg sok szempár szegeződhet rá, mert az örömnek semmi jele sincs az arcán, még egy ilyen vidám eseménye sem. Pedig ide igazán magára erőltethetett volna egy hamis mosolyt, ahelyett hogy a szúrós tekintetével ijesztgesse a násznépet.
* Most már tényleg mennem kell+ Nem lenne jó, ha látná, hogy itt alkalmatlankodok. A végén még tényleg kidobnak az esküvőről.
- Elnézést, de akkor én nem is zavarnám önöket tovább a dolguk végzésében.
Tisztelettudóan meghajlok előttük, majd távozok. De azt is mondhatnám, hogy eltűnök a tömegben. Mivel nincs sok idő hátra megkeresem Asamit és családját, hogy azért mégis csak velük legyek az eseményen. Szerencsére ők nem hagyták el egymást, így amint megpillantottam feleségemet a tömegben a többiek arca is hamar előkerült. Átvágtam a vendégek tengerén hozzájuk, mikor szemem elé tárult feleségem az új ruhájában, amit kifejezetten erre az alkalomra vett elakadt a lélegzetem. Felidéződött bennem az a nap, amikor találkoztunk. Akkor is vöröset viselt, bár az a ruha meg sem haladta mostani koktélruhájának szépségét. Tökéletesen passzolt rá, kiemelte karcsú vonalait és bár visszafogott volt mégis csábító.
- Gyönyörű vagy, nagyon jól áll rajtad ez a ruha!
- Köszönöm, de te miért ezt vetted fel, hol van, amit vettünk? – Kérdésétől egy pillanatra ismét elakadt a szavam.
- Mégis honnan… azt hittem, tökéletesen lemásoltam! Sajnálom, de nem sok időm volt átöltözésre és lehet elhamarkodott döntés is lenne. De most ezt hagyjuk is, majd később elmesélek mindent ígérem. Inkább élvezzük az esküvőt! Lassan érkezik a menyasszony is, addig is szeretnélek, minél tovább csodálni téged. Mert nehéz lesz levenni rólad a szemem, hogy majd az esküvőből is lássak valamit.
- Ügyes csel, rendben ezzel annyiban hagyom! De ne hidd azt, hogy nem tudom továbbra is aggaszt valami. Viszont azt is tudom, hogy nem akarod azt sem, hogy ez másokra is kihasson.
- Még mindig egy nyitott könyv vagyok számodra. - Mosolygok vidáman életem szerelmére, majd a pillanat hevébeb meg is csókolom. A beszélgetés végeztével lassan megérkezett a teljes násznép. Asami unokatestvére Kumori, pedig az oltárhoz sétált, hogy ott várja az aráját.

Sai Pént. Jún. 05 2020, 13:39

[Arata]

A róka nem hagyta magát megsimogatni és a szerzetesek sem javasolták az erőltetést, mondván, hogy az állat eléggé öntörvényű. Hiába háziállatnak van tartva, attól még voltaképp vadállat maradt az ösztönök szintjén, s csak az nyúl hozzá a szerzetesek közül is, akit megtisztel azzal, hogy megengedi neki. Ennek ellenére semmi nem utalt arra, hogy aggódnod kellene. Mégis, azok tudatában, amiken előző nap és az éjjel átmentél, nem tudtál nem aggódni minden miatt. Furcsa is lett volna és igen nagy érzéketlenségre utalt volna, ha képes lettél volna elengedni mindazt gondolatban, amit megtapasztaltál.
De ideje volt, hogy visszatérj az "eredeti helyedre", a családodhoz, hogy újra csak vendégként próbálj meg viselkedni. Feleséged számára ugyan nyilvánvaló volt, hogy nem vagy teljesen felhőtlen hangulatban, amit be is vallottál, de végül a dolog egyelőre annyiban maradt. Nem is lett volna szerencsés a tömegben előadni bármit is abból, ami nyomta a lelked.

Az idő viszont veled ellentétben könnyebben továbblép. Alig tértél vissza a családodhoz a kis "incidens" után, máris ideje volt, hogy kezdetét vegye a szertartás. Kumori, a vőlegény már a helyén állt, egy virágokkal és szerencsét hozó Buddha szobrokkal feldíszített oltár előtt. Mellette állt a szertartást levezető szerzetes, aki a főpap helyettese volt, tekintve, hogy a főpap örömapaként volt érdekelt.
Talán fél perccel később a násznép elcsendesedett, ahogy halvány rózsaszín ruhákban belépdeltek a "koszorúslányok", legkisebbjük, egy alig hatéves forma kislány hozta kezében a gyűrűtartó párnát, rajta a két gyűrűvel. A koszorúslányok serege laza sorfalat alkotva állt meg az oltár előtt.
Ekkor tűnt fel a menyasszony. Ruhája hófehéren rikított, amelyet csak a kezében levő csokor bontott meg, amely vérvörösen pompázott. Rózsák. Egyszerű virágok, mégis a fehér és a vérvörös együtt mintha valami szörnyűséget sejtetne. Mozdulni viszont semmi nem mozdul, csupán a menyasszony, akinek az arcát nem láthatod, mivel fátyol takarja teljesen . Talán ezért is a baljós érzés: nem szép, nem titokzatos, hanem sokkal inkább gyászos lesz tőle a lány alakja. Talán fel is idéződnek benned a szavai, a bennük megbúvó szomorú lemondás. Boldognak kellene lennie ezen a nagy napon, ehhez képes arra kényszerül, hogy sivár pusztaságba lépjen ezzel a házassággal. Lehet, hogy kedveli Kumorit, még az is lehet, hogy kicsit meg is kedvelte, ugyanakkor az egész nem más számára, mint gyötrelmes kötelezettség, miközben a szíve más kezében dobog.
Lassú, kimért, mégis kecsesen könnyednek tűnő léptekkel sétál az oltár felé. A tömeg körülötte halkan, mégis izgatottan morajlik, összesúgnak boldogan, mit sem sejtve a rokonok, ismerősök. Ha tekinteted önkéntelenül is körbejár, továbbra sem látsz semmi gyanús mozgást. Minden olyan feszültségkeltően mozdulatlan.
- Kedves Jelenlévők! - csendül a szertartásvezető pap hangja. - Azon örömteli esemény miatt gyűltünk miatt össze, hogy szemtanúi lehessünk e két fiatal egybekelésének. Elsőként, szokásainknak megfelelően, az ifjú ara és az ifjú vőlegény elbúcsúznak családjuktól, hogy együtt új családot alapíthassanak.
A fiatalok szüleikhez léptek. Kumori a virágajándék és a puszik mellett meleg öleléssel/kézfogással búcsúzott az anyjától és az apjától. Arca sugárzott. Boldognak tűnt. Épp ezért szánandónak is. A lány szintén átadta a virágajándékokat, de közte és szülei között egyáltalán nem volt meleg a légkör. A fátylat sem vette le, csupán tiszteletét kifejezve meghajolt illendően. Egy kívülálló mindenre gondolt volna, csak arra nem, hogy a két idősebb ember a lány apja és anyja. Ezután a menyasszony szülei ékszerekkel ajándékozták meg a vőlegény szüleiket, akik viszonzásul a hagyományok értelmében étellel kínálták meg a menyasszony szüleit.
Mikor ezzel a kis rituáléval megvoltak, mindenki visszalépett a helyére, s a szertartás folytatódott.
- Mielőtt megfogalmaznátok saját fogadalmotokat - zendült ismét a pap hangja. -, engedjétek meg, hogy útravalóul emlékeztesselek benneteket férj és feleség feladatairól!
"A feleséget ötféleképpen kell a férjnek irányítania: tisztelet által, illendőség által, hűség által, az által, hogy hatalmat enged át neki, és azáltal, hogy ellátja őt ékességekkel. A feleség ezért szereti őt, jó háziasszony, hűséges, felügyel a férje által szerzett vagyontárgyakra, és tehetsége és lehetőségei szerint minden feladatot ellát." Ez a kiegyensúlyozott, boldog házasság alapja.
A bölcsesség elhangzása után mind a menyasszony, mind a vőlegény aprót bólintott. Ezután került sor az egyéni, saját megfogalmazású fogadalmakra. A vőlegény kezdte, aki szívhez szóló beszédben fogadta meg, hogy élete végéig szeretni fogja leendő feleségét. Érzelmei valósnak tűntek, komolyan gondolta a kiejtett szavakat, minden súlyukkal együtt.
Ahogy befejezte, a menyasszonyon volt a sor, aki először csak állt némán, mozdulatlanul. Majd mint aki mély álomból eszmélt, mozdult lassan két karja, hogy felemelje a fátylat az arcáról. A mozdulatban volt valami drámai, valami feszültségkeltő. Vihar előtti csend - ez juthatott eszedbe róla.
A lány arca, ahogy előtűnt a fátyol mögül, szoborszerű volt. Szépsége megkérdőjelezhetetlen, vonásai, arcformája tökéletes, tekintete megkapóan messzibe révedő. A kezén lógó kis táskából előkerült egy papír, úgy tűnt, a fogadalmi szöveg van ráírva.
- Nem vagyok a szavak embere - kezdte halkan, kissé talán rájátszva a megállapításra. -, ezért leírtam a gondolataim, hogy felolvassam.
Ha tekinteted véletlen a főpapra vándorolna, elégedettséget láthatnál az arcán a papír előkerültére.
- "Kedves leendő férjem!" - kezdte a lány a felolvasást. Művien hatott, mégse érződött mesterkéltnek, pedig nem valószínű, hogy a valódi érzéseiről fog beszélni. - "Tudom, hogy sosem tudom igazán kifejezni, mennyire szeretlek..."
A felolvasás elakadt a kritikus szón: szeretlek. Ennél tompábban szó nem hangozhatott volna, mint ahogy a menyasszony szájáról felzengett. A szoborszerű, márvány arc felrepedezett, ahogy sötétség ült a lány szemébe. Épp úgy, mint tegnap egy pillanatra, mikor beszéltetek. Hirtelen felszegte a fejét dacosan, felemelte a papírt, majd lendületes mozdulattal széttépte azt. A vendégsereg kérdőn és értetlenül felmorajlott, csupán egyetlen horkanás volt dühös, a főpapé. Lépni azonban senki nem lépett egyelőre, a momentum a menyasszonynál maradt, ahogy kirobbant belőle minden.
- De! Pontosan ki tudom fejezni! Egyáltalán nem szeretlek! - fordult a szerencsétlen férjjelölt felé, aki megdöbbenve fagyott le teljesen, ahogy az ártatlan és szűzies menyasszonya voltaképp két lábon járó sárkánnyá változott, aki kénköves poklot készült kiokádni a száján.
Azonban a haragja nem Kumori felé irányult, mert amint ezt kijelentette, a lány az apja felé fordult újra.
- Ez a házasság egyetlen dologról szól: az apám azon törekvéséről, hogy megóvja a család jó hírnevét mindenáron! Mert szerinte bűn, ha a a boldogságot hajszolom, bűn, ha olyan valakibe szeretek bele, aki rangban alattam áll, s még ennél is nagyobb bűn, hogy az a valaki épp úgy nőnemű, mint én magam!
Az egybegyűltek feszülten figyeltek, volt, aki felhürdült, volt, aki csak pislogott értetlenül.
- Elég volt! - zendült a főpap hangja, aki viszont rákvörös volt az egyértelmű dühtől.
- Nem, apám! - rázta meg a fejét a lány. Az idős főpap megindult volna felé, de akkor a lány két melle közül egy robbanójegyzet került elő. Korábban is tapasztalhattad, hogy jók az érzékei, s most egy újabb olyan dolog került elő, ami egyszerű civilek kezén nem fordul meg. Igaz, erre a jegyzetre is érvényes volt, hogy a jel rajta nem volt teljesen azonos az általad ismerttel, de tekintve, hogy az apa megtorpant, nem lehetett kevésbé veszélyes.
- Hallja hát meg mindenki! Egy pár voltunk Mamikoval, azzal a fél lábú egykori kunoichivel, aki a szentélyükben kívánt új életet kezdeni. Mikor azonban felfedtük az érzéseink apámnál, aki kedvelte a lányt, ő teljesen kifordult magából! Olyannyira, hogy száműzte őt mondvacsinált indokkal! De ezzel sem elégedett meg! Nem! Kényszerített, hogy Mamiko életének szavatolása érdekében menjek hozzá Kumorihoz! Zsarolt a szerelmem életével, miközben, mint kiderítettem, már rég végzett vele! - könnyek szöktek elő a lány szeméből. - Már akkor titkon utána küldte az embereit, amikor száműzte! Mert úgy gondolja, rendelkezhet az emberek életével példamutató buddhista főpapként, igaz, atyám? Hát én is ennyire leszek példamutató leányod! Én intéztem úgy, hogy rossz ómen árnyékolja be az esküvőt, én béreltem fel egy férfit, hogy ne engedjen senkit a hegyen található ostorménbangita telep közelébe! Miattam tűntek el a hozzátartozóitok, és halt meg egy ember! Büszke vagy rám, apám? Senki nem gyanakodott egy pillanatig se rám! Még te sem mertél hinni a szemednek, pedig láttad a családunk titkos pecsétjét annak a zsoldosnak a nyelvén, akit most az egyik szobában tartanak fogva! De ne aggódj, biztosítalak róla, hogy utolsó tettemmel egy életre bevésem a család hírnevét a történelembe! - emelte magasra a robbanójegyzetet. Szándéka elég egyértelmű. Közben feltűnhet az is, ha el tudod tépni magad az események sodrásától, hogy a menyasszony rókája eközben felbukkan a násznép mellett, egészen pontosan a menyasszony szüleihez közelít behatárolhatatlan szándékkal, de feltűnően lopakodva.
Vajon tehetsz valamit, hogy megakadályozd, hogy az örömteli összejövetel vérengzéssé váljon?

**Aihara Arata** Szomb. Jún. 13 2020, 09:25

// Sai //

A vendégsereg elfoglalta a helyét, majd lassan a ceremónia igazi résztvevői is. Már csak az ara hiányzott, de nem várakoztatta sokáig a násznépet. Ahogy megérkezett a halk susmorgások abba maradtak, legalábbis egy kis időre. Utána folytatódott még egy kicsit, bár ez már nem inkább a társalgásról szólta, hanem a hüledezésről, hogy milyen szép is a mennyasszony. Ruhája tényleg szép volt, színe az ilyen alkalmakkor megszokott fehér volt, tartotta a régi hagyományt is, a lány arca fátyollal volt eltakarva. Normál esetben szép lett volna az összkép. De ha ránéztem, számomra inkább tűnt egy gyászoló leány viseletének. Szemeim már majdnem kezdték halványszürkének éreztetni velem, holott nem vagyok színtévesztő. Féltem mit takarhat a fátyol, egy bosszús szemű hajadont, esetleg egy kisírt szemű leányt, vagy egy női ruhába bujtatott ninjuu rókát? Jelenleg még bármit el tudtam volna képzelni. Az ara lassú nemesi léptekkel haladt az oltár felé, mikor odaért jövendőbelije gyengéden megfogta kezét és úgy tettek még pár lépést a ceremóniát levezénylő paphoz. Aki nem is késlekedett már kezdte is szokásos ceremónianyitó szöveggel. A szülők jelképesen búcsút vettek gyermekeiktől, hogy közösen függetlenül tudják megalkotni saját családjukat. A vőlegény oldaláról látszódott a boldogság, büszkeség talán még egy szomorúság is, hogy bizonyos értelemben elveszítik ”kicsi” fiújukat. Ennek szöges ellentéte volt az ara családja, kimértek voltak egymással, mintha csak egy távoli ismerőstől búcsúznának. Ezután jött a nászok egymásnak való ajándékozása. Amint a szülők távoztak a pódiumról, a pap folytatta a szövegét és vitte előre a cselekményeket. Egészen addig a pontig, amíg el nem értek az eskütételhez. Szokás szerint a férfi kezdte. Előtört belőlem a régi emlék, mikor én álltam ott hasonlóképpen. Ideges voltam és az elfutás gondolata is megfordult a fejemben. Persze nem azért mert nem szerettem Asamit, csupán féltem a tömeg előtt, holott lámpalázat addig és azóta sem éreztem. Bármikor kész lettem volna megszökni és titokban feleségül venni kedvesemet. Végül úrrá tudtam lenni, félelmen, hiszen tudtam jól Asami szeret, és megérdemel egy olyan esküvőt, amiről minden lány álmodik. Kumori beszédében nem hallatszott a habozás, hogy egy olyan lányt kéne elvennie, akit nem szeret. Szavaiban tiszta érzelmeket, igaz szerelmet véltem felfedezni. Szövege itt-ott kicsit nyálas volt. De esküvőről van szó, kell bele az ilyesmi is minimálisan.
Ahogy végzett mátkáján volt a sor, pár pillanat erejéig mozdulatlanul állt. Majd határozott mozdulattal hátralibbentette arcát takaró fátylát. Megnyugodhattam, nem egy vörös hosszúorrú róka képe figyelt vissza, de nem is ragyogott a mosolya boldogságtól. Ettől eltekintve gyönyörű volt, nem mondta volna meg az ember, hogy nem szereti a vele szemben álló férfit. Majd egyik csuklóján csüngő apró retikülszerű erszényből elővett egy szöveget. És belekezdett egy sablonszövegbe, hogy miért kell a puska. De én tudtam hogy valószínűleg az apja által leírt szöveg van rajta. Alig hogy belekezdett már, félbe is hagyta. Utolsó szava halovány alig érthető volt, rövid hatásszünet után, dacosan felnézett Kumorira, a papírt pedig széttépte. Az arckifejezését félretéve azt hihette volna az ember hogy utolsó pillanataiban, megváltoztatta szövegét és szívéből fogja elmondani miért szereti. Ez pedig így is történt azzal a kivétellel, hogy egy ”nem” szócska is oda került a szereti elé. Amit újra megszólalt már tudtam baj lesz a vége.
* Fenébe, ebből hatalmas baj lesz készen kell állnom, vagy az apja csinál valami őrültséget, vagy újabb bérencek törnek ránk!
A tömegben, természetesen egy szempár sem tapadt rám, mindenki a mennyasszonyt nézte, Asami volt a kivétel, aki engem nézett mivel tudta, hogy én számítottam valami hasonlóra.
- Óvatosan vonuljatok félre! - Súgtam oda, kedvesemnek, majd a lassan elindultam a tömegen keresztül az oltár felé, közben esetleges segítőket keresek a tömegben a menyasszony oldaláról.
Ahogy sejtettem kitálalt, mindent a násznépnek, apja házassági tervéről, korábbi szerelméről, és arról hogyan próbálta meggátolni az eseményt. És akkor minden beigazolódott amit korábban gondoltam az örömapával kapcsolatban. Hogy pontosan tudja ki a szabotőr.
* Na, ezt azért az öregről sem gondoltam volna, oké hogy zsémbes és anyagias, de azért megölni valakit, mert abba szerelmes a lánya.
Na, nem mintha a lány partnerének neme nem lepne meg, baj az nincs vele. Csak ha az ember szerelmeseket képzel el, akkor az egy egészséges fiú-lány kapcsolatban teszi. Amint kitálalt, előhúzott egy cetlit, kicsit másabb volt, de jól láthatóan egy robbanó cetlit, húzott elő keblei közül. Mikor már majdnem a vendégsereg szélére értem megpillantom a settenkedő házi kedvencet is, amint a leány szülei háta mögé próbál osonni látszólag sikeresen. Tudtam, ettől a ponttól már nincs békés befejezés. Jobb kezemet combom mellé kezdem húzni. Hamar feloldom a Henge no jutsut, és már kapok is a combtokomban lévő kunaiért. Feltehetőleg a puffanás és füstfüggöny szétszéleszti a násznépet körülöttem és megzavarja egy pillanatra az embereket. Természetesen nem ülök a füstben, ahogy megragadom a fegyvert kivetem magam és eldobom a rókát célozva. Célom nem a likvidálása így, nem figyelem eltalálom e. Egyből visszatekintek a lányra és a Shushin no jutsut használva chakrát vezetek lábamba, hogy gyorsabban megtegyem a pár méteres távot. Ha megvan megragadom a kezét, megpróbálom kicsavarni azt és ha sikerül az elengedett cetlit az első tárgyra rátapasztom, amit találok és elhajítom. Utána igyekszem lefogni a lányt.

Sai Hétf. Júl. 13 2020, 01:05

A násznép lefagyva figyelte a jelenetet. Senki nem készült ilyen jellegű vallomásra. Csak te voltál, aki azonnal mozdult mondhatni előre araszolva, de neked megvolt az az előnyöd, hogy tisztában voltál vele, hogy szerelemről az ifjú pár tagjai között kölcsönösen szó sem volt.
Ennek ellenére érezhetted mindkét oldalról túlzásnak az eseményeket. Az apa eddig sem volt a kedvenced, de a lány is eléggé átlengett a túlzás kategóriába már a robbanó jegyzetével. Ez volt az a pont, amikor már tudtad, hogy be kell avatkoznod, hogy ne váljon vérengzéssé a menyegző.
Ahogy feloldod a Henge-t, pukkanás és füstfelhő ébreszt mindenkit mondhatni dermedt döbbenetéből. Nem vársz azonban arra, hogy mindenki felfoghassa, mi történik éppen, hanem abban a pillanatban, ahogy a chakraáramoltatást megszünteted a technika fenntartásából, máris nyúlsz a fegyveredért miközben már neki is lendültél, s amint a kunait "megcímezve" elhajítod, figyelmed máris a következő problémáé, azaz hogy a lány közelébe kerülve kicsavarhasd a kezéből a robbanó jegyzetet, mielőtt az aktiválódhatna az amúgy is kezdődő káoszban. Hiszen mire oda jutottál, hogy a lány csuklójára marjon a kezed, addigra az ocsúdó civil ünneplős sokadalom közeledben álló része felfogva a történteket sikításban tör ki, s az emberek pánikolva menekülni kezdenek, tolva maguk előtt és akár el is sodorva a hátrébb álló, kevésbé tisztán látó, az eseményeket annyira követni nem tudó többi embert. A pánikhoz az elhajított kunai is hozzátett, volt, aki már attól is megrémülve menekülni kezdett, hogy becsapódott mellette egy kunai, de a felfokozott hangulatban már a róka is elég volt ahhoz, hogy menekülésre késztesse az embereket, hiába járkált közöttük az állat korábban.

Ami a rókát illeti, a kunai megakasztotta a terveit, hiszen ki kellett térnie a becélzott fegyver elől s mivel a szülők felé repült a fegyvered, ők is tisztába kerültek az ellenük induló sunyi támadással, így az állatnak már nem volt olyan egyszerű dolga, hogy nekiugorjon áldozatainak. Az állat mégis, minden nehézség ellenére nekiugrik a főapátnak, belemarva az alkarjába, ahogy a férfi reflexből maga elé emeli a kezét védekezésül.

De neked sem fenékig tejfel helyzet jut: mert ahogy téged sem lepett meg a lány, úgy a lányt sem lepi meg a tény, hogy shinobi vagy, találkoztatok tegnap éjjel. Így amikor a Henge pukkanva és füsttől övezve megszűnt, rád kapta ugyan a tekintetét, de egyáltalán nem lepődött meg. Épp ezért, és mert elszántsága és halálvágya óriási, illetve a reflexei is kicsivel jobbak, mint egy átlag civilé - ahogy érzékelt téged tegnap is, mikor az ablakon "beléptél" hozzá - pont abban a pillanatban jut odáig cselekedeteiben és agyban, hogy aktiválja a robbanó jegyzetet, amikor megragadod a csuklóját. Így hacsak nincs valami azonnali megoldásod, a robbanást nem leszel képes megfékezni.

**Aihara Arata** Hétf. Aug. 10 2020, 22:20

// Sai //

// Bocsánat a kis mennyiségért, és a lassú válaszért. Csak sokáig, agyaltam azon mi lenne a legjobb döntés az adott helyzetben. És egy kis kutatómunkát is végeztem a robbanójegyzetekkel kapcsolatban. Amik ezt a hosszú válaszolási időt eredméynezték. //

Kitört a pánik, ahogy az várható volt. Az emberek sarkon fordultak és, mint a tűz elől menekülő vadak saját épségükön kívül nem törődve mással, rohanni kezdtek. Ugyan ez nem a legjobb módja volt az evakuálásnak, de a tömeg nagy része kezdett eltávolodni az alakulóban lévő harctérről és a robbanójegyzet hatósugarából. Mit is lehetne mondani erre, öröm az ürömben? A menyasszony közvetlen közelében lévő családtagok azonban továbbra is lefagyva álltak. Csak az eldobott kunaiom zökkentette ki őket. Egy pillanatra tekintetük rám terelődött, de aztán igazi célpontomat is meglátták hátuk mögött. A családi háziállatot, aki merényletre készült, de szerencsére őt is megtudtam akasztani a tevékenységében és le is lepleztem. Két, vagy inkább három legyet egy csapásra. Úgy tűnt minden jól alakult, én is átvergődtem a menekültek tengerén. Ahogy kiértem egyből villámrajtot is vettem a lány felé. Közben a róka is elvégezte az újratervezést, és támadt torokra mehetett, de a főpap már tudott róla, így eltudta hárítani a halálos támadást, egyik kezének feláldozásával. Fogai átharapták az alkart eltakaró posztót és húsba mart. A vér hamar kiserkent a fogak okozta lyukakon. Sajnos nem ez volt annak a pillanatnak a legnagyobb hátránya irányunkba, mivel nem voltam elég gyors, vagy a lány volt túl felkészült, minden esetre csuklója megragadásának pillanatában látszott rajta, hogy pár pillanat és beteljesíti öngyilkos akcióját. Elvenni tőle a robbanójegyzetet és tovarepíteni már nem opció.
* Hogyan tudnám hatástalanítani? Vajon, hogy reagál a jegyzet, az eltépésre? A benne felhalmozott chakra akkor is kitör egy robbanás keretein belül, vagy csak szertefoszlik. Nagy a lutri, mivel nem tudom, hogyan hozták létre az eszközt. Muszáj leszek a legkevesebb élet elvételével járó opciót választani. Ha feltétlen aktiválni akarja, a robbanó cetlit, akkor vigye csak magát a túlvilágra!
Miután sikerült döntést hoznom magamban, megpróbálom kigáncsolni a lányt, és a földre teperni úgy, hogy a cetlit tartó keze teste alá kerüljön. Majd két kézzel hátánál lefelé nyomnám. Hogyha még így is aktiválná, teste felfogja a robbanást. Ezzel elérve, hogy a legtöbb ember egy karcolás nélkül megússza. Ha ezzel sikerülne elérni, hogy ne robbantson, úgy egyik lábammal hátára térdelnék, hogy ne tudjon fölkelni, majd egy tarkóra mért ütéssel elkábítanám.

Sai Szomb. Aug. 29 2020, 00:45

[Arata]

A shinobi lét folyamatos nehéz döntések sorozata. Minden alkalommal, amikor az ember küldetésre indul, de akár akkor is, mikor egyszerűen csak ücsörög az asztalánál, eredetileg a vacsorájához készülődve, a kényszerűség ráviszi, hogy pillanatok alatt hozzon meg súlyos döntéseket. Hogy jól dönt-e? Utólag kiderül. Ha életben marad, ha a küldetése sikerül, talán elkönyvelhető a siker, ha nem, abból, ha van rá esélye, tanul, ha nem, akkor meg már úgyis mindegy, mert az volt élete utolsó döntése.
Neked is hasonlóan, a pillanat tört része alatt kellett a belátásod szerinti legjobban cselekedned. Jól döntöttél? Biztosan lesz olyan, aki azt mondaná, ha kérdeznéd, hogy nem, egyáltalán nem, de olyan is akadna szép számmal, aki helyeslően bólogatna: nem volt az adott helyzetben más lehetőséged. Mégsem volt felemelő érzés.
Mert ahogy megragadtad a lány csuklóját, győzött rajta a végső elszántság. Nem volt visszaút. Látszott a tekintetében, hogy már nem fog leállni. Már elpattant benne minden, ami még a józan döntések felé terelhette volna vissza, már nem voltak gátak, elszakadt minden, ehhez a világhoz racionálisan kötő szál, csak az érzelmek maradtak, az érzelmek, amiket elvettek tőle, és a végtelen nyugalom, ami sötét tekintete mélyéről csillogott vissza egyetlen, utolsó életszikraként. A lélek, amelyet a lány jelentett, már nem akart élni. Kénytelen voltál hát elgáncsolni, és úgy leteperni, hogy veszélyes, tomboló fegyverből tehetetlen pajzzsá váljon, s alig hogy megléphetted eme mozdulatsort - hiszen ereje nem volt, talán nem is akart igazán ellenállni -, robbanás hangja töltötte be a felállított pavilont. A detonáció lökött rajta is egyet, de ninjaként bőven tudsz esni, így nagyobb bajod nem lesz tőle, a lány teste pedig elfojtotta annyira a robbanást egyébként, hogy másnak ne essen baja, csupán a menyasszony közelebb álló szülei azok, akiket még ledönt a lábáról a detonáció. A róka, látva esélyei romlását, visszavonulót fúj, hogy egyedül maradt. Érzései, gondolatai homályban maradnak, annyi viszont bizonyos volt: gazdája halott. A gyönyörű, hófehér menyasszonyi ruhát beszennyezte a vér és a piszok, s kisebb darabjai szűk körben valamennyire szétszóródtak.

Izgatottan érkeztetek feleséged szülőhelyére azzal a céllal, hogy részesei legyetek egy rokon boldogságának. Tele voltatok jókedvvel és mosollyal. A hazaútra azonban nem jutott más, csak megrendült csend és könnyektől vörös szemek, tele együttérző szomorúsággal.
Annyi öröm azért akadt, hogy a lány halálával a felfogadott zsoldos nyelvéről eltűnt a korlátozó pecsét, s mivel már megbízója halott volt, s a pecsét sem korlátozta, a férfi elárulta, hol tartották fogva a többi eltűntet, s legalább a halálos áldozatok száma leredukálódott kettőre. Az utolsó szolgálóéra és a lányéra, aki az egész eseménysor középpontjában állt. Vagy háromra, ha a lány szerelmét is az ügyhöz számolná valaki.

//A kaland ezzel véget ért, köszönöm a tartalmas és kellemes játékot, remélem, fordítva is sikerült élményt átadni.
A jutalmad a kalandért: 50 chakra, 50 TJP és 5000 Ryo //

**Aihara Arata** Csüt. Szept. 03 2020, 18:39

// Sai //

Az embernek sokszor nehéz döntéseket kell hoznia, ezek egy shinobi életében hatványozódnak. Sajnos a mai nap is egy ilyen döntés elé állított. Az esküvő nem felfordulásba egyenesen katasztrófába fordult, melyet a mennyasszony idézett elő. Ugyan fel voltam készülve arra, hogy felborulhat a rend, és akár még merényletet is megpróbálnak majd végrehajtani, de arra nem hogy mindezt öngyilkos manőverrel fogják elképzelni. Ugyan a támadó rókát sikerült felfednem, ami miatt az többé nem próbálkozott a támadással. Viszont a mennyasszony ártalmatlanná tételével elkéstem. Hiába ragadtam meg kezét hogy kicsavarjam kezéből a robbanójegyzetet, már az aktiválására készült. Fejemben a másodperc tört része alatt végbement két forgatókönyv. Az egyikben sikerült eszméletlenné tennem, a lányt a robbantás előtt, de tudtam ennek a valószínűsége hangyafasznyi. A másik viszont sokkal véresebb volt, a közelben lévők meghaltak engem is beleértve és legalább kétszer annyian megsérültek. Saját halálom még elfogadható áldozat lett volna a hibáért, de itt legalább 10 másik élet is veszélyben forgott. Nem tehettem mást egy harmadik opciót kellett választanom. Letepertem a lányt, és úgy intéztem a robbanást felfogja a teste. Sikerült is a tervem, a lány törzse alatt aktiválta a jegyzetet. A detonációt ugyan felfogta, de cafatokban végezte, engem pedig elrepített. A lebegőben egy hátra szaltó elvégzésével talpra érkeztem guggoló állásban. A környezetem vörös volt a szétfröccsenő vértől. Egy pillanatig néma csend, majd azt megtörve folyamatos egymást váltó sikolyok hallatszottak. Többen elájultak, és voltak, akik küzdöttek a rókázással, többségük nem nyert. Ha nem láttam volna, hogy Tenzou 1 éve hogyan vágja el egy Kagerogakurei ninja nyakát talán én is így lettem volna. De nem, inkább azon aggódtam, Aasami, a kiskorú húga vagy a szülei látták e. A tömegen végig tekintve örömmel summáztam, feleségem odafigyelt óva intésemre és a galiba első jeleire messzire vitte a családot.
Miután az emberek lenyugodtak, letakartuk a helyszínt, hogy senkinek se kelljen látni. Ezután hamarosan jó hírt is kaptunk, eltűnt a lány pecsétje a foglyomról és elmondta hová zárta a növény felkutatására küldött embereket. Ettől függetlenül börtön várt rá, de az együttműködés miatt valószínűleg enyhítenek a büntetésén.

Másnap elindultunk haza, az út csendes volt a tegnap előtti vidámság egy cseppet sem volt jellemző utazásunkra. Noha nem láttak semmit a tudat is elég volt számukra, hogy ne szóljanak. Opálos tekintettel néztek csak maguk elé. Számomra a halál viszonylag megszokott volt, ezért egy szinte ismeretlen ember halála már nem képes ilyen hatást kelteni bennem. De szólni én sem bírtam, nem lett volna szép, és a felelősség is az én vállamat nyomta. Inkább hallgattam, és újra lejátszottam fejemben az eseményeket, hogy amíg friss az élmény levonhassam a következtetéseket, mit rontottam el, ezzel törekedve arra, hogy legközelebb ne essek ugyan ebbe a hibába.

// Kösöznöm a játékok és a jutalmakat, nagyon élveztem, fordulatokkal teli volt. Sajnos nem sikerült a happy end, majd legközelebb. Very Happy

Tudom, hogy most elfoglat leszel egy darabig, de remélem viszed tovább a karimat. ^^ //

Ajánlott tartalom