Re: Akadémiai edzőterek

**Kawahara Tadashi** Szer. Aug. 19 2015, 14:50

Hogy is tudtam meg az elememet? Na, ez egy felettébb érdekes történet lenne, ha az lenne, márpedig nagyon nem az, sőt. Egy tök általános edzésnapon a sensei, mármint a régi bejelentette, hogy ja, ma pedig az elemeiteket fogjuk megismerni. Miért, mert csak…
- A sensei a háborúra való tekintettel úgy gondolta, hogy nem árthat. Azt mondta, nem tudhatjuk, mikor adódik olyan alkalom, hogy képezhetjük magunkat, vagy esetleg mikor lesz szükségünk az elemi technikákra. Na, kábé ennyi az egész kerettörténete. – a bibi csak az, hogy a csapattársak nagyon nem erre voltak kíváncsiak, hanem a dolog mikéntjére. Elárulhatom, valószínűleg semmilyen szakmai titok nincs mögötte, maximum kielégítem a kíváncsiságukat. - Chakraérzékeny papírokkal, vagy mi a francnak nevezik őket. Mindegy, a lényeg az, hogy megkapod a papírt, chakrát vezetsz bele és a papír az elemed szerint fog változni. Nekem elázott a papír, ergo a víz az elsődleges elemem. A volt csapattársaimnak szétszakadt, szóval ők szél eleműek, a többire csak halványan emlékszem, de a tűznél elég, a villámnál… asszem összegyűrődik talán, a földnél meg passz. – oké, hát én megadtam a kérdésükre a választ, nem tudom, használható volt-e, vagy csak a számat járattam, na mindegy. Innentől kezdve kissé elkalandoztam, szóval marhamód nem tudom, miről folyt a témázás, csak a sütire kapom fel a fejemet. Szóval tud sütni? Naná Tadashi, nem mindenki olyan béna, hogy magára gyújtja a konyhát, törődj bele…
- Naná hogy, még szép! A süti a legjobb. – majd pont kihagyok egy ingyensütizést, nem? Majd ha befagy a pokol. Ráadásul megjelenik a sensei is, olyan már csak te hiányoztál alapon, hát ha süti kell, akkor éhen halsz, pontosság bajnoka. Most komolyan, iderendeled a bandát 10-re, te meg betoppansz egy laza 15 perces késéssel? Dugó volt, öreg? Amúgy komolyan azon kezdtem el az előbb gondolkodni, hogy ez a csávó a wc-re is azzal a karddal jár? Mert kis dolgot még csak-csak lehet vele végezni, de a … na mindegy, már megint csak a hülyeségen pörög az agyam, éljen. Semmi értelme semminek.
~ Örvendek neki, hogy ilyen kukkolási hajlammal megáldott egyén vagy, éljen. Csak a wc-re ne kövess, lééégyszi… – fintorodok el a szavaira és nagyon remélem, hogy nem gondolja komolyan, amit mondott, mert akkor pillanatok alatt rásütöm a köcsög jelzőt. ~ Már látom, hogy ez a fazon ki fog csinálni… Valahogy az ember megérzi az ilyesmit.
Nem velem kezdi a sort, hanem Arisával és szépen ki is osztja. Ember, most már komolyan kezdek félni, lényegében ezer és egy negatívumot mondhat rólam, ezek után valószínűleg meg is fogja tenni, persze, ki nem hagyná. Az ilyen feldobott labdákkal általában élni szoktak az emberek, már ha magamból indulok ki. Viszont ő is átment, szóval ez az úgymond lecseszés szerintem nem sokat nyom a későbbiekben. Ha egyszer éles helyzetre kerül a sor, már amúgy sem egyenként fogunk kiállni, hanem csapatként. Nekem a régi senseiem mindig azt tanította (illetve nekünk), hogy a genineket azért osztják csapatokba, mert így a kezdeti hibáikon gyorsabban és biztonságosabban tudnak javítani. Hát, valószínűleg ez nálunk is így lesz, szóval hadd jöjjön a lecseszés.
Shunsui a következő, aha, szóval engem hagy a legvégére. Ez általában nem szokott jót jelenteni, vagy akkora lecseszést kapok, hogy összecsuklom, mint a napozóágy, vagy csak mert betűrendbe állított minket és mint T betűs, tehát Tadashi, én vagyok az utolsó. Visszatérve az értékelésre… Shunsui elhasalt? Most szívatsz? Mindenesetre láthatott benne valamit a sensei, mert átengedte, szóval… és itt jövök én.
A kérdésére majdnem elröhögöm magam… most komolyan, ha beledöglök sem árulom el, hogy teljesen véletlen megmozdulás volt részemről, egyébként asszem gyomros akart lenni, de hát ilyen az élet. A célomat elértem vele, szevasz. Igazából a kínos vigyoromat, amit az előbb felvettem, felváltja a totális meglepődés. Jóformán a számat is eltátom, kissé idióta fejem van most, de na. Talán mégsem annyira szenyó…
~ Ez egy pöcs… – igen, persze, hogy kapom az ívet a magasságom miatt. Mert miért is ne. ~ Ja, majd pont hagytam volna, hogy azok az egyedfejlődési csődtömegek elverjenek, nem? Most komolyan… ha úgy kellett volna elszállítani, inkább elásom magam szégyenemben.
- Miért pont tökön? Miért, nem ott fáj a legjobban? – kérdezem, miközben arcomon egy ördögi vigyor terül szét. Naná, már csak a két szarvacska hiányzik, meg a tűz mint háttér és helyben is vagyunk. Többet nem szándékozok hozzáfűzni, megtartom a véleményem magamnak a hiányos felszerelésemről, meg arról az ökör nagy mákról, hogy tudtam használni a Mizu Bunshinomat. Egyébként nem tudom, hogyan oldottam volna meg ezt az egészet, de hát sikerült, ennyi.

~ 24-es, mi? Legalább páros szám. – sóhajtok egyet és próbálok túllépni azon a megjegyzésen, hogy már teljesjogú Geninek vagyunk. Részemről már egy ideje az vagyok, szóval ennyi. ~ Ebbe a vacakba meg minek vezessek chakrát? – kíváncsiságom kielégítendő, megteszem, amit a sensei kér és… ~ Kössz… pontosság… – mert mintha nem engem cseszett volna le, mikor előbb értem oda a kelleténél. Az összetartozást? Hát, tényleg pöpec ez az egyen kunai, de egyébként attól még egy pettyet távol vagyunk szerintem. Kell még ahhoz bőven idő. Látom, ahogy a sensei arra vár, van-e kérdésünk, de nekem nincs. Adja a feladatot és haladjunk.

Namikaze Minato Hétf. Aug. 24 2015, 12:39

Nem sokat tettetek hozzá az értékeléshez, és ez láthatólag meghökkentette Bakut. Felvonta fél szemöldökét felétek, talán azt remélte, hogy majd jó alaposan kiosztjátok, de nem így történt. Arisa lepkevadászatára még a szeme sem rebbent. Tadashi kérdésére egy pillanatra, mint ha pajkos fény villant volna a szemében, de egyből el is halt. A Sensei körbekémlelt a csapaton, majd megszólalt:
- Rendben vagyunk akkor. Kaptunk egy küldetést, C besorolással, ami sajnos könnyedén B szintű feladatba torkollhat. De nem kell aggódnotok, itt vagyok, hogy kihúzzam a valagatok a pácból. Több napra leszünk, távol a falutól szóval úgy pakoljatok össze, és két óra múlva találkozunk a főkapunál. Út közben majd mutatok egy vagy két technikát.
Elvigyorodik, majd előkapja a zsebéből az óráját, és a tőle megszokható módon ismét a számlapnak szenteli minden figyelmét, ezzel jelezvén a csapatnak, hogy leléphetnek.

Mikor a határidő után a kis csapat összegyűlt a kapu előtt, Baku ismét a teljes felszerelésében várakozott, illetve egy tömött hátizsák fityegett a hátán. Elismerően bólogatott, mikor meglátott benneteket, elvégre mind időben érkeztetek a legnagyobb meglepetésesre.
- Nos, örülök, hogy sikerült csiszolnunk a pontosságotokon. Akkor vágjunk a közepébe. A Sunagakurei határhoz fogunk menni, hogy egy kis takarítást végezzünk. A határ környékén elesett Shinobikat fogjuk felkutatni, a neveiket és a felszerelésüket összeszedni, és a holttesteket elégetni. Vagyis takarítani megyünk. Fontos, hogy nem csak mi kereshetjük őket, és elképzelhető, hogy át kell mennünk a határon is. Fokozott figyelemmel kell, hogy eljárjunk, nem szeretnék engedetlenséget tapasztalni. Ha azt mondom fussatok, akkor futtok, ha azt mondom, oda mentek végezni a dolgotokat, akkor az lesz a pöcegödör. És most indulás!
Mondta és lassan elkezdte terelgetni a csapatot kifelé a faluból.

// A következő posztokat az előző sorrend alapján a Határvidékekhez kérem. Még nem értek oda a helyszínhez inkább csak utaztok, így ismét lehetőség adódik egy kis szockodásra esetleg tanulásra, amihez kérlek írjatok le magatoknak egy olyan Jutsut, amit szívesen megtanulnátok. //

**Komimushi Zanami** Pént. Feb. 05 2016, 20:32

Éppen hazafelé mentem, mikor találkoztam néhány barátommal. Beszélgettünk egy keveset aztán arra jutottunk, hogy együtt elmegyünk enni. Órákon át beszélgettünk az étteremben. Mindannyian tele ettük magunkat. Késő este mentem haza, amikor apa már elaludt a kanapén. Gyorsan beszaladtam a szobámba olyan halkan amilyen halkan csak tudtam, átöltöztem és sietve befeküdtem az ágyamba még mielőtt a felébredt volna. Nagyon nagy szerencsém volt, mert reggel mikor megkérdeztem tőle, hogy hogy aludt, azt válaszolt, hogy jól ráadásul sokat is. Erre nem tudtam mást mondani csak, hogy örülök neki. Agyilag és testileg is lefagytam, annyira féltem tőle, hogy észrevette amikor hazamentem. Igyekezve befaltam a reggelimet aztán mielőtt elindultam, megnéztem megjött-e a posta, mert posta nap volt. Hirtelen csak a nevemet láttam az egyik borítékon, aminek nagyon örültem, mert régen kaptam már levelet, gyorsan ki is nyitottam. Mivel lassan olvasok sokáig tartott de megérte, mert elolvastam el is mondtam apának, hogy holnap 10-re el kell mennem. Mielőtt elindultam volna, gyorsan beraktam még néhány fegyvert magamnak. Apa még kérdezett néhány dolgot aztán hagyta, hogy elmenjek edzeni. Bár sokáig tartott, de sikerült kiszabadulnom az otthon fogságából. Legalább is egy kis időre biztosan. Magamhoz méltóan rendesen kihasználtam ezt az időt

     Órákon át, inkább egész nap edzettem:többször föl-le futottam Konoha egyik legmagasabb hegyén. Csak 1 órán át gyakoroltam a kunai és shuriken dobálást és az alap jutsuk használatát. Miután annyit edzettem, mégsem éreztem magamat kimerültnek...sőt, imádtam. Soha életemben nem éreztem magamat olyan elevennek, mint akkor. Egész nap csak hajszoltam magamat, mert azzal tartottam magamban a lelket, hogy holnap elkezdődik majd valami új. És igazam lett(de erről majd később). Most is nagyon késő értem haza, de apa már megint aludt. Valószínűleg valami kórban szenved, mert folyton csak aludni látom. Később ismételten besurrantam a szobámba ninjához méltóan és lefeküdtem.

     Reggel amikor felébredtem apa csodálatos módom már ébren volt. Ami igazán meglepett, az az volt, hogy még reggelit is csinált. Úgy értem igazi reggelit, nem csak müzli, hanem szendvicset és még rántottát is. Ez egy történelmi pillanat volt, mert amióta anya meghalt apa még nem főzött. Sőt...még soha nem is főzött. Meglepődtem, de mégis nagyon örültem neki. Mindenből ettem. Apa annyira figyelmes volt, hogy még uzsonnát is csinált nekem aznapra. Ismételten nehezen, de sikerült elindulnom otthonról.

     Út közben folyamatosan az időre gondoltam, futottam, siettem, de mégis...Időközben még gyorsan beszaladtam az egyik barátomhoz a kórházba, hogy meglátogassam, mert szegény nagyon beteg volt. Persze még egy kis virágot is vittem neki. Beszélgettünk egy kicsit, aztán én jobbulást kívántam, ő meg szerencsét. Az igazat megvallva nagyon örültem neki, hogy benéztem hozzá, mert adott pár tanácsot amit később még az előnyömre fordíthatok (ha már az akadémiai osztály első adta a tanácsot). Mire elértem a helyszínt már mindenhol csak embereket láttam. Szokásomhoz híven megint elkéstem, akaratlanul is. Sietve eltűntem a tömegben, hogy nehogy pont engem szólítsanak meg, ha már annyian vagyunk. Jól is tettem, mert hamarosan megérkeztek a felsőbb rendű shinobik és pont a mellettem lévő gyereket kérték meg,hogy válaszoljon néhány kérdésre. Onnantól kezdve csak vártam, hogy történjen valami, amiben nem kell nagy szerepet játszanom.

Namikaze Minato Szomb. Feb. 06 2016, 20:57

Az akadémia edzőtere pont olyan volt mint minden eddigi napon. Talán csak annyiban különbözött, hogy most, egy kisméretű sámlin egy meglehetősen testes emberke álldogált. Nomeg persze körülötte Geninek tömege tolakodott, hogy megtudja mégis hova, kivel, és kihez lesz beosztva. Akár a cukorkaosztás, csak itt cukorka helyett új családot osztanak, akik lehet az életedre fognak törni. Igazán szívmelengető gondolat nem?
A férfi kedves mosollyal az arcán tűrte a gyerekek fennhéjázó hangnemét, a veszekedések, és üvöltözések kereszttüzét, és így osztotta ki a csapatokat. Egyesével szólította a diákokat, és rakta őket, egy-egy Jounin kezei alá. Néhány tanár már ott álldogált, és várta a potenciális szadizhatnivalókat.
Az idő múlásával a gyerekek több mint fele, már el is indult az új csapatával Sensei-ével kifele a kapun. Páran még mindig ott lézengtek, egyesek pedig csak szimplán leültek a fűbe ismerkedni. Eddig nem kerültél sorra, és ahogyan kezdted észrevenni el is fogytak lassan. Ezután már csak te magad álldogáltál egymagadban a fűvel borított tér közepén. Az emelvényről a testes férfi leszállt és magához intett.
- Zanami? Drágaságom ne hidd, hogy kihagytunk volna. Te velem leszel én leszek a mestered. A nevem Akimichi Chozu. Téged pedig már ismerlek legalább is a neved. Gyere üljünk le oda és mesélj magadról egy keveset.
Mutat egy üres fűfoltra a földön, és le is telepszik törökülésben, szemével barátságosan tekint irányodba. Az Akimichi klán amúgy is híres a jókedéjű és kedves tagjairól, de ezt te most első kézből tapasztalhatod meg.

// Első körökben megyünk egy pár lanyha bemelegítő kört ^^ Ezt amiatt, hogy megismerjem az írási stílusod, és hogy lássam, miként tudunk majd haladni, fejlődni Smile

Amire érdemes figyelni. A környezetedben lévő karaktereket embereket nem irányíthatod, ez az én dolgom. Például ugye itt volt az hogy beraktad a komplett geninosztályt Very Happy

Ezzel nincs baj mert ez az első kör. De a későbbiekben figyelj ^^ //

**Komimushi Zanami** Szomb. Feb. 13 2016, 14:09

Miután annyit vártam, hogy végre beosszanak nagyon örültem neki, hogy annyi idő után rám is sor került. Bár már elzsibbadt a lábam, megkönnyebbülés volt végre leülni. A sensei tényleg nagyon kedvesnek tűnt, ahogy az az Akimichi családtól elvárható. Amint leültünk körülnéztem és a táj nagyon emlékeztetett valamire. Egy kis gondolkodás után eszembe is jutott...Még mielőtt anyukám meghalt, egyszer kimentünk egy a házunktól nem túl messze lévő üres kis füves területre, ami tele volt virágokkal. Egy kis üres terület volt amit körbe vett az erdő, de mégis meglehetősen otthonosnak éreztem. Amint kiléptünk a házból a hátsó kertebe csak egy alacsony kis kerítés volt, amit akkor éppen, hogy csak felértem. Ez választotta el a házat az erdőtől és a tisztástól. Csak a rések között láttam ki, de igazán varázslatos érzést keltett már csak a látványa is. Még nagyon kicsi voltam, éppen ezért volt egy kicsit halvány az egész. Így belegondolva, mintha egy tisztás lett volna. Arra is emlékszem még, hogy apa mintha csinált volna limonádét nekünk, míg mi össze gyűjtöttük az összes virágot úgy, hogy aznap a ház tele volt csokrokkal. Akkor ott kérdeztem valamit anyától amíg apa bent készítette nekünk a harapnivalókat (Az volt különös, hogy ahhoz képest, hogy apa csinálta egészen finom lett...azt hiszem). Az is furcsa volt, hogy anya megértette amit mondtam, mert még csak körülbelül 2 éves lehettem (különös az is, hogy ahhoz képest, hogy milyen kicsi voltam egészen jól tudtam beszélni, csak néhány szó hangzott furcsán, mert nem tudtam az ,,R'' hangot. Csak néha sikerült, de az is csak véletlenül) :
-Anyu, mikoly megyünk ujja a faluba?
-Nem tudom Zanami, egyenlőre nincs szükségünk semmire a faluból.
-Jendben, de én szejetnék egy új labdát, melyt a másik máj kilyukadt. Ja, és szeretnék még egy új plüsst is, mert...
-Ja, arra emlékszem. Tudom mit akarsz mondani és megértem, hogy nem megy! Nem az amikor a múltkor a faluban voltunk és közben az erdőből egy állat betört a házba, nagyon megtetszett neki a plüssöd és mire visszaértünk, a ház mellet aludt rajta? Apád nem is merte elvenni tőle!
-Igen az!!!
-Akkor értem, hogy miért lettél hirtelen ennyire szomorú, eszedbe jutott ez a történet. Igazából meglepett, hogy emlékszel rá, mert ez körülbelül fél éve történt.
-Engem is, melyt eddig csak most jutott eszembe.
-Igen.-furcsa, hogy emlékszik rá, mert én is csak most először emlékeztem rá teljesen, különös-És különben melyik virág tetszik a legjobban?
-Hát ez....-mutattam rá a nekem legjobban tetsző virágra-hát nem szép? Ez a kedvenc színem...KÉK!!! Akadémiai edzőterek - Page 7 Hqdefault

-De...gyönyörű.
Ennyire emlékeztem azzal a nappal kapcsolatban. Ez volt az egyik utolsó emlékem édesanyámról. Az volt életem eddigi egyik legszebb napja, amellett amikor Konohába jöttünk. Egy kicsit később eszembe ötlött, hogy ott ülök a sensei mellett. Annyira lefagytam, hogy egy szót sem tudtam szólni. Bár a sensei azt mondta, hogy meséljek magamról, nem tudtam semmit sem mondani. Nem csak mondani, hanem még csak gondolni sem tudtam semmire ezen kívül.

3 perc múlva megkérdeztem a senseitől, hogy miről és kiről is kéne mesélnem, mert teljesen lefagytam...

Namikaze Minato Szomb. Feb. 13 2016, 17:47

A sensei jó kedélyűen üldögél miközben fűszálakat tépked és figyelmesen hallgat. Vagyis hallgatna, de te elmerültél a gondolataidban, úgy hogy fel se tűnt, az egész tisztás kiürült egy szempillantás alatt, és már csak ti ketten gubbasztotok a fűvel borított edzőtéren. Mikor visszatértél a révületből, halkan kuncogni kezdett magában a Sensei.
- Hehe… Látom valamerre másfele jártál. Semmi baj van időnk. Azt hogy miről is beszélsz, rád bízom. Mesélj bármiről, ami csak az eszedbe jut. Ne félj nem harapok, legalábbis még. Höhö…
Nevet halkan a saját vicén. Megvárja míg válaszolsz, vagy ha nem is szólalsz meg akkor folytatja:
- Csináljuk így. Én is mondok magamról valamit és utána te is. Nézzük… A nevem már tudod. Szóval 27 éves vagyok Jounin rangomat múlt héten kaptam meg. És tavaly vizsgázott a genincsapatom. Egy kivéltével mindből Chuunin lett. Most te jössz.

**Komimushi Zanami** Szomb. Feb. 13 2016, 18:03

Miután visszatértem a képzeltem világából, jól hatott rám az a példa amit a sensei mondott. Így én is elmondtam magamról néhány dolgot. :
-Én Komimushi Zanami vagyok, 12 éves, de nemsokára lesz a születés napom...Február 24.-én. Az édesapám Komimushi Enoshi, ő is shinobi és csakugyan jounin. Az édesanyám Komimushi Inomo volt...már vagy 10 éve meghalt. Aztán, én egy genin vagyok. Még csak nemrég vizsgáztam aztán kaptam egy levelet, hogy idejöjjek. És most itt vagyok...ja és nagyon lusta tudok néha lenni. Arról viszont ne is beszéljünk, hogy még nem is tudom, hogy milyen típusú chakrám van és, hogy nem tudok elég jutsut!...sajnálom, elszaladt velem a ló, az érzelmeim néha átveszik felettem az irányítást.

Próbáltam mást is mondani csak úgy éreztem, hogy mégis kifogytam a szavakból. Olyan érzésem lett, hogy a sensinek feltűnik, hogy nem vagyok az a bőbeszédű típus.

Namikaze Minato Szomb. Feb. 13 2016, 23:58

- Hmmm értem… sajnálom az anyukádat, biztosan jó ember volt és kár érte. De akkor gondolom édesapád mindent megtesz érted. Ez becsülendő, hiszen ha egy férfinek kötelező megtanulnia a ház körüli dolgok elintézését, nem maradhat minden csak a hölgyekre. –kacsint rád cinkosan. – A lustaság pedig fél egészség, de ez nem jelenti azt, hogy szabad elhanyagolni magunkat. A mindennapos testedzés segít formában maradni, megőrzi az egészségünk, és sokkal-sokkal többre leszünk képesek. A szellemi edzés pedig hozzájárul ahhoz, hogy a Ninja mindig éber maradjon, és a legveszélyesebb helyzetekben is képes legyen hidegfejjel a legjobb döntést meghozni. Mivel te is beléptél a Shinobik világába, előre szólok, hogy nem lesz csak mulattság az életed. Most a Tűz népének hadseregének a tagja vagy, és mindent meg kell tenned a hazád védelméért. – hangja kicsit komolyabbá vált, arca megkeményedett, így jelezvén, hogy komolyan beszél. – Az életedben sok döntést kell majd meghoznod, lehet olyanokat, melyek végkimenetele számodra a legrosszabb, de a küldetésednek a legjobb. Barátokat veszíthetsz el, és lehet neked is ki kell oltanod életeket.
Arca lassan kezd ellágyulni, ismét visszatér rá a barátságos kifejezés.
- De ez csak a távoli jövő, hiszen senki nem várja el, hogy egyből a fronton harcolj. Csak szerintem tudnod kell róla. Nem megrémiszteni akarlak drágaságom, de sajnos ilyen a munkánk. De nem kell aggódnod. Itt vagyok és megvédelek akármi is történjen.
- De tereljük a témát, hiszen a Geninné válás nem egyszerű folyamat. Lehet megkaptad a fejpántod, de ettől még nem vagy teljes jogú genin. – kuncog egy sort, majd folytatja – Az akadémián megtanultad az alapokat, sőt talán még többet is. De nem jártál még soha éles helyzetben. És itt jövök én a képbe. Ahhoz, hogy teljes jogú geninnek nevezd, magad át kell esned egy vizsgán. Bizony egy újabbon. És itt én magam vagyok a vizsgabiztos.
- Nem kell megijedni, nem lesz vészes, de ez már hagyomány. Emlékszem amikor én voltam genin, hogy reagáltam arra, hogy kell egy újabb vizsga ahhoz, hogy küldetésekre mehessek. Vicces volt az egyszer biztos. De vissza rád.
Ha bármi mondanivalód vagy hozzáfűznivalód van a korábbiakhoz, akkor azt meghallgatja és válaszol rá, majd előbányászik a zsebéből egy üres kulcskarikát.
- Konoha egészében van három kulcs, ilyenek – felmutat egy ódon kulcsot, nagyobbat mint az átlag. Tömör vasból van, és a súlya sem lehet kicsi. Igazán egyedi rendhagyó darab. – A feladatod a következő. Keress meg legalább kettő kulcsot. És rakd fel a karikára. – ezzel odadobja neked a fémkarikát, majd az ósdi kulcsot felakasztja a saját övére.
- Persze csak hogy ne üresben rohangáljunk. Az első kulcs itt lóg az övemen. A második kulcs a negyedik Hokage orrából kandikál kifele. A harmadik pedig teljesen jól érzi magát az utcák sűrűjében.
Rád néz vigyorog egy sort majd folytatja.
- A feladat adott, szóval futás, és csak hogy ne legyen olyan egyszerű. A nyomodban leszek és megpróbálom elvenni a megszerzett kulcsokat. Ha elveszed az enyémet, akkor egy fél órára eltűnök ezzel nagy előnyt adva neked. Ha elveszem az egyik kulcsod az kiesett a játékból. És persze a slusszpoén. Ha éjfélig nem sikerül akkor a vizsga nem sikerül. mivel egész konoha a játszóterünk, így bármilyen Jutsut vagy fegyvert használhatsz ellenem. Sok sikert, én maradok egy tíz percig itt utána indulok. Hajrá!

// A következő posztod Konohán belül oda megy ahova szeretnél menni Very Happy

Te döntöd el hiszen egész konoha a játszóterünk ^^ Írhatsz tervet, miként csinálod a feladatot kérdezhetsz is a Sensei-től készségesen válaszolni fog rá. Ha valami nem világos akkor pedig írj nekem ^^ Ha írtál dobj nekem egy PM-et, ogy hova is írtál ^^ Sok sikert Very Happy

//

**Komimushi Zanami** Szer. Ápr. 20 2016, 21:13

Az otthon töltött néhány napot pihenéssel és edzéssel töltöttem, hogy legközelebb ne bukhassak el Chozu sensei feladatain. Apa segített és minden egyes nappal egyre jobban ment mind a shuriken és kunai hajítás, mind a közelharc, meg persze azt a néhány jutsut is fejlesztettem, amit tudtam. Reggel nem ettem sokat, inkább vizet ittam és miután elköszöntem apától, elindultam az edzőterekhez.A megbeszélt időpontra mentem el az Akadémiai edzőterekhez. Chozu sensei még nem volt ott, ezért leültem egy fa alá az árnyékba és mire észbe kaptam megint egy világvégéről szóló rémálmom volt. Nem is történt benne más, csak az, hogy egy ellenséges shinobi le tudta győzni az öt Kagét, én meg csak ott állok a csata kellős közepén és nézek ki a nagyvilágba, vagyis csak a csatára!

Namikaze Minato Szer. Május 04 2016, 18:18

A fa alatt ücsörögtél és az élet értelmén gondolkoztál, vagy éppen annak a végén. Ez teljesen ésszerű dolog, már ha világmegváltó terveget szövögetnél. De így hát ki tudja, lehet egy kicsit ijesztő. Bár még mindig jó hogy csak a fejedben cikázó gondolatok ezek és nem tettek.
Percekkel később befutott Chouzo is szokásos ruhájában az Akimichi jellel ellátott mellényben. Mikor meglátott odaintett neked majd miután oda is ért leült veled szemben akár csak a múltkor.
- Szia Zanami. Remélem sikerült felépülnöd. – mondta miközben szokásához híven mosolygott.
- A vizsgáddal kapcsolatban, hiszen nem szeretném húzni az időt, a döntés egyértelmű. Mivel nem sikerült a feltételeket teljesíteni így megbuktál. De ezt gondolom, már te is tudod.
- Viszont, nem küldelek vissza az akadémiára, főleg hogy én úgy gondolom, nem fogsz ott többet megtanulni, mint ha éles helyzetekbe kerülnél. Ezért most egy kicsit gyakorlunk. Erőnlét, technikai ismeretek, elméleti tananyag, helyzetfelismerés. Némelyikhez csak az agytekervényeidet kell megdolgoztatni, másokhoz az izmaid, megint máskor mind a kettőt egyszerre. Úgyhogy kezdjük akkor.
Körbetekintett az edzőtéren ahol egy két genin és akadémiai tanuló kóricált, majd így szólt hozzád:
- Először is melegíts be. Kis nyújtások. Mozgasd át az egész tested, főleg azokat a részeket ahol átgurultam rajtad. Utána húsz kör futás a tér körül. Ha végeztél, akkor folytatjuk. Ötven fekvőtámasz és felülés, és ugyanennyi guggolás. Indulás!
Adta ki a parancsot a Sensei, miközben valahonnan a ruhája egyik redőjéből előhalászott egy ételhordót, és jóízűen elkezdett falatozni, miközben árgus szemekkel figyelte hogyan teljesítesz az erőnléttel.

**Komimushi Zanami** Vas. Május 08 2016, 08:29

Ücsörögtem egy fa alatt amikor befutott Chozu sensei.:

- Szia Zanami. Remélem sikerült felépülnöd. – mondta miközben szokásához híven mosolygott.
- A vizsgáddal kapcsolatban, hiszen nem szeretném húzni az időt, a döntés egyértelmű. Mivel nem sikerült a feltételeket teljesíteni így megbuktál. De ezt gondolom, már te is tudod.
- Viszont, nem küldelek vissza az akadémiára, főleg hogy én úgy gondolom, nem fogsz ott többet megtanulni, mint ha éles helyzetekbe kerülnél. Ezért most egy kicsit gyakorlunk. Erőnlét, technikai ismeretek, elméleti tananyag, helyzetfelismerés. Némelyikhez csak az agytekervényeidet kell megdolgoztatni, másokhoz az izmaid, megint máskor mind a kettőt egyszerre. Úgyhogy kezdjük akkor.

Körülnézett a területen ahol egy-két genin és akadémiai tanuló mászkált, majd folytatta:

- Először is melegíts be. Kis nyújtások. Mozgasd át az egész tested, főleg azokat a részeket ahol átgurultam rajtad. Utána húsz kör futás a tér körül. Ha végeztél, akkor folytatjuk. Ötven fekvőtámasz és felülés, és ugyanennyi guggolás. Indulás!

Ezt nem hagyhattam szó nélkül, hiszen mégis csak létfontosságú dolgokat mondott...akaratlanul is felszólaltam:

- Sensei! Köszönöm, hogy nem kell vissza mennem az akadémiára és sajnálom, hogy elbuktam. Remélem a következő feladatot sikerrel fogom elvégezni és nem okozok megint csalódást. Még mielőtt elkezdeném szeretném elmondani, hogy nem tudok valami sok technikát és ha később lenne rá lehetőség, akkor én szívesen változtatnék ezen...a többi remélhetőleg menni fog...Szóval inkább el is kezdem mondjuk a futással.

Aztán csak elcsöndesedtem és belekezdtem a futásba. húsz kör meglehetősen könnyen ment. A futás után elkezdtem fekvőzni. A negyvenkilencedik fekvőtámasz már kissé nehezen ment...főleg az ötvenedik. Mikre azzal végeztem kissé elfáradtam, majd egy kis pihenés után folytattam a felülésekkel. Ez teljesen simán ment, mert a felüléseket nagyon sokat gyakoroltam. Végül ötven guggolást csináltam, ami szintén lassacskán ment végén, de ezt is sikerrel teljesítettem, majd félholtam elkúsztam a senseihez a következő feladatomért.

Namikaze Minato Kedd Május 17 2016, 08:37

// A jelenlegi posztokkal egy kicsikét téged fogunk most fejleszteni Very Happy

Az eddigi körváltások alatt láttam néhány hibát, ami nem csak nálam kerül elő. Az első és a legfontosabb, hogy ne az én posztjaimat másold az esetek 90%-ban. ^^ Elég nekem egyszer elolvasni, nem kell a te posztjaidban is Very Happy

Törekedj az egyediségre, és arra, hogy a saját szavaiddal fogalmazd meg a dolgokat. Leírhatod persze azt, amit én írtam, de másként. Akár a karakter szemszögéből, akár megjegyzésként, vagy egyéb bármiféle módon, csak ne 100%-ban úgy ahogy én. Mert a másolással nem lehet haladni.
Ez a leglényegesebb. Mostantól erre fogunk gyúrni, hogy alakítsunk az írásaidon. ^^ //

A sensei végighallgatta a mondanivalódat, majd bólintott. Igazából legbelül örült egy kicsit, hogy nem összezuhantál, hanem fellelkesedtél. Miután elküldött, te neki is álltál elvégezni a feladatokat, amik valljuk be a könnyű hangzás ellenére sem voltak kevéssé megerőltetőek. A fizikai erőnlét fontos egy ninja életében, és ezt már az Akadémián is megtanultátok. És noha ott is volt alkalom – nem is kevés – a fizikumotok fejlesztésesre, attól még nem elhanyagolható a testedzés.
Miután befejezted, egy kicsit már gyöngyözött a homlokod, és a légzésed sem volt egyenletes. A kimerítő bemelegítés megtette a hatását.
Chouzo sensei ott ült, ahol eddig is. Az ételhordók száma az eltelt idő függvényében megnövekedett, így egy kisebb szemétkupac figyelt most mellette.
- Nos akkor ezzel meg is volnál. Folytassuk. Hogy egy kicsit pihenj, most az agyadat tornáztatjuk meg. De előtte nyújts egyet, nehogy aztán elmacskásodjanak az izmaid.
Miután ez megtörtént a Sensei bele is kezdett a mondandójába.
- Kapsz tőlem egy szituációt. A következő történik: B szintű küldetés két társaddal együtt csináljátok. A feladatotok egy tekercs elszállítása A pontból B pontba. Félúton elkapják az egyik társadat, és tekercset követelik. Az elfogott úgy véli, hogy az ő feláldozza magát a tekercsért, szóval menjetek tovább. A másikuk meg akarja menteni őt, a tekercsért. Te mit tennél? Megmentenéd a társad, így biztosan elbukva a küldetést, vagy feláldozod őt a siker érdekében?
A kérdés után elhalkult, és minden figyelmét neked szentelte.

**Komimushi Zanami** Szomb. Május 21 2016, 15:58

//Rendben, jobban fogok figyelni! //

Amint végre végeztem és elmondtam amit akartam, leültem a sensei mellé várva a következő feladatra. Kicsit megnyugtatott azzal, hogy nem fizikai feladat várt rám, hanem logikai, mint később kiderült, inkább valamiféle döntő képesség vizsgálat. Nagyon kíváncsi voltam, mindaddig, amíg a feladat szavai el nem hagyták Chozu sensei száját. A feladat látszólag egyszerű volt, de mégis...eldönteni, hogy a küldetés vagy a társam. Egy gondolat menet futott végig az agyamon, miközben a sensei kérésére elkezdtem nyújtani:

~ Régen anya, még a halála előtt azt mondta, hogy: A shinobik világában azokat akik megszegik a szabályokat szemétnek nevezik, de akik cserbenhagyják a társaikat, azok még a szemétnél is rosszabbak.

Erről még Zanami nénikém is eszembe jutott, aki feláldozta magát az apám megmentéséért...lehet ez is egy ok arra, hogy miért imádom a nevemet.~

Visszatérve a valóságba csak a sensei szemeit láttam és elképzeltem a lehetőségeimet. Ha a küldetést választom, a társam meghal, de ha a társamat választom akkor a falu nagy károkat szenvedhet! Nehéz döntés...de kialakult bennem a válasz, pont mire újra éreztem a kezeimet.

- Sensei! Tudom a választ. A társamat választom, mert nem vagyok hajlandó még egyszer látni egy szerettem halálát. Ha a küldetés kudarcba is fullad és ha emiatt el is ítélnek engem...nem érdekel! Én tudom, hogyha ilyen helyzetbe kerülök mit kell tennem!-igyekeztem elhatározottnak tűnni, még akkor is ha csak egy parányi félelmem is volt legbelül

Namikaze Minato Pént. Jún. 03 2016, 14:50

A sensei nem szakít félbe. Figyelmesen követi a mondandódat, miközben ujjaival kényszeresnek mondható mozdulatokkal tépkedi a földről a fűszálakat. Mikor befejezted, egy pillanatra elgondolkodik, majd ismét megszólal.
- Eddig rendben. Megmented a társad, de a tekercs elveszik. Egy B szintű küldetés sok pénzt jelent a falunka, nem is beszélve a befolyásokról, és a hírnévről. Ha valaki elbukik egy ilyen mértékű küldetést, az elég hosszú időre megpecsételi őt. A falu elveszít egy megbízható pénzes ügyfelet, vagy ha olyan volt a küldetés, akkor a faluról szolgáltat ki információkat, ami nem megengedhető, háborúban főként. Szóval azzal, hogy megmentetted a társad nagyon sokat vesztettél. Becsületet, pénzt, befolyást, hírnevet. Lehet, a következőkben nem küldenek csak D és E szintűekre. Szerinted így is megérte? A falu és a lakói is veszélybe kerülhettek. Nem is beszélve a jövődről.
Miután elmondta ismét teljesen rád koncentrál.

**Komimushi Zanami** Szomb. Jún. 11 2016, 22:35

Miután Chozu sensei kifejtette, hogy a döntésem rengeteg szempontból rossz lenne, rájöttem, hogy én persze megértem, hogy a falunak rossz lenne. Ezzel nem is lett volna semmi, baj, de akkor eszembe jutott Konoha Fehér Agyara. Ő megszegte a falu törvényeit, hogy megmentse a barátait, bajtársait. Mind a mai napig, az én szemszögemből ő egy igazi hős. Ez csak biztatott abban, hogy a döntésem, miszerint megmentem a társaimat, helyes. Sajnos ezután eszembe jutott, hogy a küldetés sikertelenségét követve a Fehér Agyart kiközösítették, nehezteltek rá és megutálták még azok is akiket a küldetés árán megmentett. Persze az bizonytalansága valamilyen szempontból érthető volt, mert ki tudna elviselni ennyi stresszt? Ezt minden ember rosszul viselné és nem bírná egyedül, ahogyan ő sem bírta. Őt különösen meg viselte, hiszen ezt követően öngyilkos lett. Nem csak a családjának, de a falunak is óriási veszteség volt a halála. Az elvesztése nagyon szomorú volt, a róla a szóló történeteket én mégis imádom. Vannak pillanatok amikor az erejéről szóló mondák adnak erőt, de az is eszembe jutott már jó néhányszor, hogy milyen szerencsétlen véget is ért ő és ezzel a róla szóló történetek is. Szó ami szó...vagyis gondolat, még egyszer végiggondoltam, hogy mit is mondhatnék a senseinek. Még egy kis gondolkodás után lassan, de biztosan beszéddel is kifejeztem a gondolatomat:
- Sensei! Tudom, hogy ha hátrahagyom a társaimat, a falu jutalmat kap, de mégis...Ha segítek rajtuk, remek emberek és shinobik menekülhetnek meg. Ha utálni is fognak, mint a Fehér Agyart, én erős leszek, túllépek rajta és tovább fejlődök! A falu lakói szintén biztonságban maradnak, hiszen remek shinobik menekülnek meg, akik megvédhetik őket. A falu is biztonságban marad és a hírneve sem csappanhat meg. A Hokage és a falu vezetői, a shinobik akik mindent megtesznek a faluért és a lakosok sem hagyják majd, mert ugyanannyira szeretik a falut és a társaikat is mint én. Igazából nem is tudom kifejteni...csak annyit mondhatok amit a szívem diktál!-fejeztem be halkulva, mert már valóban nem jutott eszembe semmi.

Namikaze Minato Szer. Jún. 15 2016, 13:30

Chozu sensei továbbra is csak téged nézett. Tekintete tűnődő, mintha folyamatosan a szavaidon rágódna. A Fehér Agyar említésekor felhúzza a szemöldökét, de nem szakítja félbe a mondandódat.
- Szóval azt mondod, attól, hogy elvesztettetek egy B szintű küldetést a falunak nem eshet baja? Egy ninjának minden lehetséges szempontból meg kell vizsgálnia a helyzetet. Lehetett abban a tekercsben olyan információ ami különböző segítségeket nyújthat egy ellenséges falu shinobiainak. Teszem azt egy rég elfeledett alagút helye, egy megrongálódott, javításra váró fal leírása, esetleg az őrségváltás sorrendje. Attól hogy sokan vagyunk és képzettek nem jelenti azt, hogy legyőzhetetlenek is. Befolyást veszíthetünk, elvégre gondolj bele. Felfogadsz ninjákat egy feladatra, majd utána ők azt elbukják. Neked ki kellett fizetni hatalmas összegeket, és mégsem sikerült. Mi lesz az első gondolatod? Nem hiszem, hogy az, hogy szerencsétleneknek rossz napjuk volt. Így tehát beláthatod az érveid gyenge lábakon állnak.
Folyamatosan téged nézett miközben beszélt. Szeme erősen a tiedbe fúródott, hangja komoly volt. Úgy tűnik nem volt elégedett a válasszal. Viszont egy kis idő után lágyulni kezdtek az arcvonásai, és a megszokott mosoly visszaköltözött az arcára.
- Amúgy honnan ismered a Fehér Agyar történetét? Elég kevesen szokták emlegetni. Viszont igazad van. A társaink elsőbbséget élveznek minden felett. Arra akartam rávilágítani, hogy esztelenül nem lehet kijelenteni, hogy A vagy B opció a helyes. Mérlegelni kell, de akkor is a társaink javára kell dönteni. A fenti esetben választhattad volna még azt, hogy utána egyből a támadók üldözésébe kezdtek. Egy ninjának mind a kettő fontos. A küldetése és a társa. És mind a kettőért meg kell tennie mindent! Ezt ne felejtsd el.
Kicsit elhallgatott, megvárta hátha van valami megjegyzésed, majd utána folytatta tovább.
- Most hogy egy kicsit bemelegítettél, mind testileg, mind szellemileg azt hiszem itt az ideje, hogy tanulgassunk egy kicsit. Mivel a most következő feladatod a chakra irányítását fogja magában foglalni, így fontos, hogy testileg és szellemileg is éber legyél, amihez a feladatok pont illettek is.
Egy sajtcédulára emlékeztető lapot húzott elő az egyik zsebéből és neked adta.
- Amit a kezedben tartasz nem sima papír. A fa amiből készítették reagál az ember chakrára, és mivel a természetben található meg, így képes kimutatni az ember természeti chakráját. Elvégre mindannyian rendelkezünk elemi chakrával. Tűz, víz, levegő, föld, villám. Ez az öt elem, ami alapból velünk van. A papír segít kideríteni, hogy mivel is rendelkezünk. Ezért fogd, és vezess bele chakrát. Utána meglátjuk miféle chakrára kell erősítenünk.
Ezzel odadobta neked a papírost.

**Komimushi Zanami** Hétf. Júl. 11 2016, 07:07

Miután a sensei ismételten megcáfolta az érveimet, csak ennyit tudtam mondani.:

- Lehetséges, hogy nincsenek jó érveim és nem vagyok képes megfelelő választ adni, de azért vagyok itt, hogy megtanuljam azokat. Mindenki a hibáiból tanul és ha nem bukok el akkor nem is fejlődök. Bár ez csak az én szemszögemből van így. Mindenki másképpen látja a világot...

Amint ezt elmondtam ismét kérdésekre kellett válaszokat adnom.:

- Valóban hallottam már a Fehér Agyarról, hiszen édesanyám iszonyatosan szerette őt. Végtelenül sokat beszélt róla kiskoromban. Egészen egy éves körömig, ami bár annyira nem hosszú idő és persze nem is emlékszem rá,de apa mindig felemlegeti, hogy anya így, anya úgy és akkor gyakran szóba kerül a Fehér Agyar is. Szóval emiatt válaszoltam az amit, de azért a körülmények apró részletei is nagyon fontosak, amelyekkel megváltoztathatom a válaszomat. Mégis...nagyjából most csak ennyi lenne.

Egy rövid ideig ismét csak nézett rám miután megadtam a választ, aztán elmondta, hogy most már kívül belül jól kéne lennem ezért meg kell tanulnom irányítani a chakrámat. Ez elsőre furcsán hangzott, mert még nem nagyon esett szó ilyenekről, de nem volt baj, hogy új. Sőt...inkább örültem. Egy kis bambulás után újra elkezdett beszélni hozzám a sensei. Amit mondott azt nem nagyon fogtam fel, mert azon gondolkodtam, hogy mit jelenthet amiről beszél, bele se gondolva, hogy talán arról beszél amiről elméláztam. Aztán meghallottam három szavacskát: papír, vezess, chakrát. Ezek voltak és ebből értettem mit kellett tenni, mikor a sensei odaadott egy apró lapocskát. Egy kicsit nehéz volt bele vezetni a chakrát és többször is próbálkoztam mire sikerült, de igazából akkor sem értettem, hogy mi. A lap elázott. Fogalmam nem volt, hogy mit jelenthet. Először azt hittem, ogy elrontottam valamit. Szomorúan néztem a senseire, hogy mondja el mit kéne tennem.

Namikaze Minato Csüt. Júl. 28 2016, 19:52

A papír amit a sensei neked adott, a belevezetett chakra hatására, átnedvesedett és lehanyatlott. Számodra pedig ez egy kicsit furcsán jött ki. Chouzo sensei felvonta az egyik szemöldökét, és úgy nézett rád meg a papírodra.
- Nos, úgy tűnik meg is van, amit kerestünk. Mint mondtam a papír reagál a chakrára, vagyis annak a természeti formájára. Ez a te esetedben a víz. Vagyis az, hogy a papír elázott azt jelenti, hogy az elsődleges chakraelemed a víz. Ez teljesen jó, és illik is hozzád. Viszont ezt meg kell tanulnod az uralmad alá vonni. Lehet, kicsit furán hangzik, viszont ahhoz hogy tudd használni meg kell ismerned és elsajátítanod. Érezned kell, és előhívni. Kontrollálni. Erre pedig van egy bombabiztos megoldás, amit gyakorlásnak hívnak. Így tehát most jöjjön néhány feladat, amik arra lesznek jók, hogy megtanuld használni, és a későbbiekben különböző technikák alapjaként használni a chakrádat.

Az egyik mellényzsebéből előhalászott néhány – vagyis inkább egy maréknyi – papírt. Hasonlót ahhoz, amit eláztattál.
- Nos, a feladatod, könnyűnek fog hangzani, de valójában nem lesz az. A koncentráció a chakraformázás alapja, és így a feladatunké is. A következőkben fogod a papírt, és chakrát vezetsz bele, viszont – és itt egy darabka szénceruzával egy kört firkantott a papírra, ami körülbelül a felét tette ki annak. – nem ázhat el más csak a kör belseje. Majd ha az megvan… akkor nehezítünk, és csak a karika vonala ázhat, el a papír többi része sértetlen kell, hogy maradjon.
- Papírt itt találsz majd a fa mellett. Lesz, belőle bőven ne félj. Úgyhogy itt az ideje munkához látni. Ha kész vagy akkor majd ébressz fel, én ledőlök szunyókálni.
Ezzel intett neked, és egy közelebbi pad felé lépdelt, ahova aztán kényelmesen felfeküdt, és perceken belül hangos horkolást kezdett feléd hozni a szél.

// A feladat adott ^^Egy hosszabb irományt szeretnék kérni olyat amiben több bukást is leírsz, és a sikerhez vezető utat Smile

Napnyugtakor sikerül elérned, hogy csak a kör belseje legyen csak vizes, és olyan éjfél tájékán sikerül csak a körvonalat átáztatnod ^^ //

**Komimushi Zanami** Hétf. Aug. 22 2016, 14:50

//Remélem elég, ha nem akkor megpróbálok még írni, bár nem tudom menne-e... Embarassed

//

Miután elázott a kis lapocska amit Chozu sensei először adott. Persze nem tudtam, hogy mit jelent, de miután sikerült érthetően elmagyaráznia, hogy mit is jelent ez elkezdett beszélni egy feladatról amit meg kellett csinálnom. Arról kezdett mesélni, hogy ad még néhány sajt cédulát. Ezek után elővett meg egy szénceruzát is, amivel elkezdett köröket rajzolgatni a lapokra. Azt mondta, hogy gyakorolnom kell a víz elem manipulációját. Azt is meg említette, hogy nagyon sok munka megtanulni irányítani egy elemet, ezért kell most elkezdenem gyakorolni. Miután elment szokása szerint aludni, úgy döntöttem, hogy bele is kezdek a feladatba. Legelőször odamentem a fához és leraktam a felszerelésemet. Mivel ott vég volt rengeteg papír, ezért nem vettem fel őket, hanem azt néztem, hogy Chozu sensei mennyire megy el messzire tőlem. Egy ideig nézegettem amikor lefeküdt, aztán meguntam és elkezdtem gyakorolni. Fogtam egy cetlit és feltűztem a fára. A szél egy parányit fújdogált, de nem nagyon érdekelt. Elkezdtem koncentrálni a lapra. Próbáltam belevezetni a chakrámat, de sehogy sem akart sikerülni. Akkor kitaláltam, hogy nem kéne úgysem elsőre sikerülnie megtanulnom irányítanom a víz elemet, ezért nem is gondoltam a vízre, hanem elkezdtem csak a chakrára koncentrálni. Egy ideig így gyakorolgattam, mire elállt a szél és a lap egy kicsit megmozdult. Követve az előbbi hipotézisemet, chakrát vezettem a lapba. Nem a körbe vagy a vonalra, hanem a lapra, hogy kicsit ráérezzek. Ennek a gyakorlásával elég sok időt elpazaroltam, de nem nagyon érdekelt, mert így már bele tudtam képzelni a feladatba, azt hogy ne csak egyszerű chakrát vezessek a lapba. Csak vezettem és vezettem a chakrát, amikor az megint teljesen elázott. Persze ezt már sokadszorra. Egy jó nagy kupac papír volt már a fa tövében, mire bele szerettem volna vezetni a vizet. Mert ugyebár sokat próbálkoztam a sima chakra irányítással a laphoz, de sajna elfelejtettem, hogy ez különleges lap. Minden esetre én ezt nem hiba hanem tanulság gyanánt fogtam fel. Ezután nem tettem több lapot a fára, hogy könnyebb legyen, hanem a kezemben tartottam. Így persze már kicsit más volt…vagyis nehezebb. Újra belekezdtem a chakrám irányításába. Egy-két órán át hullattam a lapokat, mialatt a sensei még mindig aludt, én csak azt vettem észre, hogy fogynak a lapok. Már kezdtem eléggé elfáradni, amikor megláttam, hogy egy kicsit ugyan de sikerült csak a kör egyik széléhez chakrát vezetnem. Ez nagyon nagy megkönnyebbülést nyújtott, mert rájöttem, hogy valamit azért kezdek sejteni erről az egész maszlagról a víz elemmel kapcsolatban. Miután ezzel végeztem megittam egy liter vizet és egy kicsit ejtőztem, mert kezdtem fáradni. Miután egy tíz-húsz percet ücsörögtem, újra elkezdtem csinálni a feladatot. Addigra már elfogyott a fele a kupacnak, ezért annyira koncentráltam és belemerültem a dologba, amennyire csak tudtam, hogy ne fogyhasson el az összes lap amit a sensei adott. Szóval folytattam azzal a taktikával amit az előbb használtam, amikor valamelyest sikerült belevezetnem egy kis chakrát. Csak próbálgattam és próbálgattam, amikor egy nagyobb körben sikerült. Így folytattam tovább, amíg egyre nagyobb nem lett a kitöltött része a körnek. Olyan napnyugta után fél órával sikerült az egész körnek eláztatni a belsejét. Ez nagyon nagy megkönnyebbülést okozott nekem, mert a lapok is fogyóban voltam és már fáradtam is, de előttem volt a feladat, miszerint még nem végeztem és a neheze még hátra is van ezért ettem egy két falat valamicskét amit a táskámban találtam és leültem, majd elmentem ismét tanulni. Meglehetősen sok…sőt annál is több lapot használtam el arra, hogy sikerüljön csak a kör szélén csak a vonalba chakrát vezetni, de mi lesz ha elfogynak a lapok…akkor esett le, hogy ez sokkal nagyobb kihívás lesz mint az előző feladat volt. Abban a pillanatban megint elkezdtem azzal a módszerrel próbálgatni, amivel korábban. Megint csak nehezen ment, mert valahányszor sikerült is belevezetnem chakrát, az mindig átjutott a kör belsejébe is. Ez teljesen kiakasztott, amiatt elkezdtem stresszelni. Csak fogytak körülöttem a lapok, amikor már nem bírtam tovább és odafutottam a senseihez. Próbáltam felébreszteni, hogy segítsen, de olyan mélyen aludt, hogy meg is fojthattam volna, nem ette volna észre…hacsak nem az volt a célja, hogy direkt nem kel fel, hogy egyedül oldjam meg a feladatot, de így sem korrekt, mert akkor ha végeztem volna és úgy ébresztem fel akkor szintén nem kel fel…ez teljesen összezavart, szóval elmentem vissza a fához és leültem. Egy pillanattal később már csillagos volt az ég, ami azt jelentette, hogy elaludtam. Ennek észrevétele után megint elkezdtem gyakorolgatni. Akár hányszor csak próbáltam mindig csak egy része sikerült, és a többi belevezetett chakra a kör belsejébe ment, ami mindent mindig elrontott. Persze egyre jobban ment, de mégsem elég jól. Csak próbáltam és próbáltam, mire hirtelen úgy sikerült…félig-meddig, mert meg tudtam oldani a feladatot úgy, hogy nem ment már a kör belsejébe. Persze e nem volt így sem tökéletes, mert a vonalba csak részletekben sikerült chakrát áramoltatnom a papírba. Ez megint csak lassan de egyre jobban ment. Ahhoz képest, hogy először csak össze vissza foltokban sikerült csak a vonalba vezetnem a chakrámat, most kezdtem összefolyatni a kis foltocskákat. Ez eléggé hatásos volt, mert nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz. Persze nem teljesen volt az, hisz eléggé megsínylődöm a gyakorlás elejétől addig a percig, amíg be nem fejezem, addig nem is változik. Ez kicsit furcsán hatott az agyamnak…nem gondoltam volna, hogy ekkora hülyeségeket is ki tudok találni…Minden esetre én folytattam az edzést. Az ég egyre feketébb lett, akár a pokol kapuja, én meg többször majdnem eldőltem, annyira fáradt voltam. Nem is tudtam már hány óra, annyira elment az időérzékem azon a napon, amikor sikerült teljesen belevezetnem a chakrámat a lapon lévő körnek a felébe. Aztán annyira megörültem, hogy éreztem, hogy a maradék már csak kis miska az eddigiekhez képest ezért minden megmaradt charámat…már amennyit bírtam felhasználtam a siker érdekében. Egy ponton olyannyira elfáradtam, amikor már mindkét feladatot teljesítettem és csak gyakoroltam őket, hogy elájultam. Rettenetesen fájt mindenem és már szerettem volna odamenni Chozu sensihez, hogy felébresszem, de már nem is ment. Csak feküdtem és feküdtem…de az ért jó volt egy kicsit pihenni is.

**Hyuuga Ai** Csüt. Május 26 2022, 11:18

Gyönyörkeltő, derűs dúdolás. Misztikus, elbűvölő látkép. Az álombeli szépség kecses látomása. Rózsaszín szalagok szellő lengette játéka a magasztos napsütésben. A Tavasz nyomainak összes megtestesülése egy káprázatosan szende lányban.

Valószínűleg így érezhette magát Ai, ahogy végiglépkedett a háború pusztította, romos Konohán. Egy három nappal ezelőtti, számára megigéző estén hallott dallamot dúdolt, miközben játékosan haladt az edzőterep felé, ahol a reggel kapott levél tanúsága szerint már vártak rá. Menet közben, ha nem a peremen haladt végig, akkor hasadékról hasadékra ugrott és nem törődött az őt mereven figyelő, vagy óva intő egyénekkel. Csak azzal foglalkozott, hogy hevesen verő szívét csillapítsa, úrrá legyen az izgalmán. Habár gyanúsnak találta az olvashatatlan kézírású, névtelen levelet, melyet alá sem írtak -elvégre nem így szoktak megbízások kézhez kapni, nem mintha sokat tudott volna róla-, azért a felkelő kíváncsiságának ellentmondani képtelen lány felülkerekedett kétségein és útnak indult. Reggel megmosakodott és sokat foglalatoskodott hajával és bőrével, bár tudta, hogy az első benyomásnál nem ez fogja a legtöbbet számítani. Hosszan nyújtózkodott az ágyában a felkelés előtt és ez jó kezdetet adott a napjának - úgy érezte, semmi nem zavarhatja. Reggeli után titokzatosan, családjának semmi nem mondva összekészítette felszerelését és az ablakon át lopakodva indult el a megadott helyszín felé.

Hullakeltő, hamis dúdolás. Az egyszerű csalódás rögvalósága. Botladozó rémálmok emlékeket idéző képei. Szokatlanul rendezett haj lebbenésmentességétől való durcásság. A Tavasz örvénylő ellentéte, mégis tökéletesen illő látványa egy fiatal, magányos lányban.

Valószínűleg így látta a mindennapi, metaforaképzetlen közember, aki túlságosan ragaszkodott a valósághoz. A lerombolt házakhoz. A sok heti munkát ígérő, kemény téglákhoz. És ők voltak többségben. Nem is lehet hibáztatni őket, a közelmúlt képei túl élénken éltek még a fejekben. Ai szemeibe is örökre beleégtek, de ha ezt elfogadva nem foglalkozik mással, akkor végleg elveszett volna. Azon gondolkodott, milyenek lesznek a csapattársai és a mestere, milyen kalandokban lesz együtt részük és neki mi lesz a szerepe ebben. Családja sokat várt tőle, ami számára nyomás volt. Mégsem vette túl komolyan, tudta, hogy a kötelességét el kell végeznie. Fittyet hányva a lehetséges veszélyre jutott egyre közelebb és közelebb a megbeszélt találkozóhelyre, nyugtalansága a megtett méterekkel arányosan fokozódott. Az edzőterepre érés előtt ellenőrizte felszerelését, amit reggel pakolt be: övtáskában három kunai, öt senbon, tíz robbanójegyzet, egy doboz energiatabletta -csak nem nézzék gyógyszernek-, három füstbomba, shurikentartóban öt shuriken, három méter drót. Elégséges ahhoz, hogy ne nézzék felkészületlennek és kevés ahhoz, hogy túlságosan leterhelje. Adrenalintól fűtve lépett be a megbeszélt találkozó helyéül szolgáló edzőterepre. Ha semmi gyanúsat nem talál, nem használja Byakuganját.

**Gedo Mazo** Szomb. Jún. 04 2022, 13:33

//Hyuuga Ai - Saruwatari a hatalmas //

Konoha lakossága kellemes reggelre ébredhetett a mai napon, bár munka rengeteg volt amit el kellett végezni, de kinti hőmérséklet kellemes tavaszi volt, nem volt se túl hideg, se túl meleg, a szél pedig hűsítően hatott azok számára akik a kemény munkában kimelegedtek. Konoha jelenleg újjáépítés alatt áll és eme munkálatok két részre és helyszínre voltak bonthatóak. Egyrészt konoha egykori centruma helyén ahol jelenleg egy kráter éktelenkedik, már javában zajlottak az építkezések ugyanis a lökéshullám minden törmeléket a kapu köré sodort így sok takarítani való nem volt a központban, másrészt a romok eltakarítása a külterületeken nagy erőkkel zajlottak. Ezen a külterületen haladt végig Ai is aki lelkesen haladt a kiképzőterep felé ahol már találkája volt valakivel. A levél amit kapott, csak egy utasítást tartalmazzon miszerint találkája van jelenlegi csapatával és Saruwatarival aki majd egyengeti ninja útját.

A találka helyszíne az akadémiai kiképzőterep volt ahova a növendékek gyakorolni jártak ki tanítás alatt és utána is, hogy csiszolják képességeiket. Maga a terep Konoha határában volt egy tisztáson amit egy erdő vett körül. Ai amikor megékezett, nosztalgia foghatta el, ugyanis ez a helyszín már kívül esett a kataklizma hatósugarán, így megmaradt régi pompájában. Egy érintetlen patakocska szelte át a tisztást amiben halak fickándoztak mit sem törődve azzal, hogy tőlük nem messze minden romba dőlt. A patak mellett a jellegzetes három faoszlop magasodott az égbe melyeken milliónyi ütés nyoma beleivódott a fal kérgébe jellegzetes mintát hagyva.

Ai megérkezésekor szemei egyből a faoszlop előtt helyet foglalóegyénen akadtak meg és már gondolhatta, hogy csak rá várhatnak. Ahogyan közeledett a lány az egyénből úgy fokozatosan rajzolódott ki egy méretes kutya alakja. Ránézésre bulldog alakja volt, azonban az átlag bulldogoknál sokkal nagyobb, ember méretű, talán még egy kicsit annál is nagyobb volt. Bőre sötétbarna volt és kérges, agyarait elnyúló nyálas pofabőre takarta ami olyan mintát rajzolt az arcára mintha állandó borongós kedve lenne az ebnek. Ahogyan közelebb értél hozzá, láthatóan ő maga is felfigyelt rád és mély érdes hangon megszólalt.

- Veled meg is lennénk. Ha a szimatom nem csal te vagy a Hyuuga növendék. - Jegyezte meg kedvetlenül. - A másik kettő már úton van romot takarítani a kapukhoz... lelkesek voltak, így korábban értek ide a kelleténél, de ne csüggedj, hamarosan te is találkozol velük. Jegyezte meg az eb, ahogyan hátsóját megemelte a földől és közeledni kezdett feléd. Amikor melléd ért csak akkor döbbentél rá mekkorák is a méretbeli különbségek közte és közted, ha akarná szinte egyben belefértél volna a szájában. - Saruwatari vagyok, ideiglenes mestered. Hogy miért pont én?! kérdezhetnéd jogosan, az igazság az, hogy minden chuunin és jounin, de még a geninek is konoha újjáépítésén dolgoznak, így engem Konoha ninjuuját bíztak meg a tanításotokkal. - Itt az eb vett egy mély levegőt és komolyabb, mennydörgős hangnemben folytatta. - Csak azért mert ninjuu vagyok, teljes tiszteletet várok el az irányomban, ellenkezésnek helye nálam nincs! - ÉS most hogy bemutatkoztam, vedd elő legjobb formádat és azt akarom hogy a legerősebb csapásoddal sújts le egyenesen rám! - Parancsolt rád az eb és kissé oldalasan állt be neked, hogy tiszta támadási felületet biztosítson mellső mancsai feletti vállrészen.

Akadémiai edzőterek - Page 7 71f6fb6acbdae11a36ea2ac91795a44e

**Hyuuga Ai** Vas. Jún. 05 2022, 11:40

Ai hálás volt a kellemes időért, az őt jobb kedvre derítő hűsítő szellőért, mely bizonyára mindenkire jó hatással volt, bár mintha nem sokan foglalkoztak volna az élete ezen apró örömeivel. Mindenki mereven dolgozott és mintha ellenséges tekintetek jártatták volna a szemüket rajta, amiért ő nem segít az újjáépítésben. A lány megborzongott. Valószínűleg csak beképzelte, mert rosszul érezte magát, hogy ő nem veszi ki a részét a komoly munkából. A falu lerombolása óta nem volt alkalma, sem ereje, hogy ilyen tetteket végrehajtson. Nem bírta látni az otthonát ebben az állapotban és csak napok múltán volt képes elfogadni a történteket. Az alkalmankénti megbotlások, amiket a falu és az ott dolgozók megfigyelése okozott meg-megtörték a dúdolt dallamot, ám ez nem zavartatta a lány - volt, hogy háttal tett meg néhány lépést, miközben elcsodálkozott a munkások állhatatosságán. Ő is tenni akart valamit, még ha a kétkezi munka nem is igazán volt neki való.

Nem minden változott meg viszont. A kiképzőterepre érve a régi jól ismert látkép fogadta és lelkes mosollyal nézett körbe, amíg meg nem pillantotta a túlsó oldalon már rá várakozó senseit. A patakban mit sem sejtő halak úszkáltak, ami emlékeztette rá, hogy csak néhányan vannak, akiknek ez az esemény ilyen nagy gondot okozott. Nekik azonban többet jelentett ez az egész világnál.

Ahogy közelebb ért, egyre, könnyebbé vált kivenni a kutya alakját, aki félreérthetetlenül bámult rá. Egy kicsit megilletődve ugyan, de odacsatangolt hozzá, nem megbántódva az eseményen. Ahogy a kutya megszólította, a tisztelet és a meg-nem-értett helyzet miatt rögtön vigyázzba vágta magát és néhány pillanatig lélegezni is elfelejtett. Nem mintha bánta volna, hogy egy kutyát jelöltek ki útmutatójául, de azért meghökkentette az eset. Számított ugyan rá, mégis meglepődött, mikor az állat megszólalt.

- Igen, uram! - felelte lelkesen a kutya szavaira, noha az valószínűleg nem várt választ rá. Lehet egy kutyát uramozni? Látszólag szöges ellentéte volt az állatnak, ám ezt ne bánta. Nem akart rossz pontokat szerezni és eleve nem látott problémát a kialakult furcsa helyzettel.

Ugyan azt hitte, ő lesz a legszorgalmasabb, a másik kettő már úton volt romokat takarítani -tehát mégis ki kell majd vennie a részét az újjáépítésből, még ha aligha is állt rá készen-, ő viszont időben érkezett mindezek ellenére.

A kutya dorgálására mgévigyázabba állította magát és bár nem volt a másiknak oka azt feltételezni, hogy nem tiszteli, mindent elkövetett, hogy a legnagyobb tisztelettel tekintsen rá.

- A nevem Ai, uram, a Hyuuga klánból - mondta el egy szuszra, mikor alkalma nyílt rá. Tudta ugyan, hogy a legtöbben a falu újjáépítésével foglalatoskodnak és hogy előbb-utóbb rá is sor kerül, mégsem értette a titkolózás okát. Akár le is írhatták volna, hogy törmelékeket megy szedni, ahogy ehhez csapat sem feltétlenül szükséges. Ám nem kérdőjelezte meg a felette állók bölcsességét.

Saruwatari kérésére kikerekednek a szemei -nemcsak a közelebb érő kutya méretei miatt- és azon kezd el agyalni, hogyan is kellene nekifognia. A Hyuuga klán védjegyének számító nyitott tenyeres csapással? Nem lehetne azt mondani, hogy nem gyakorolta titokban, mégsem sikerült teljes egészében elsajátítania a technikát. A kétujjas csapásokat akár el is felejtheti. Akkor egy ökölcsapás? Testi erő híján az sem ért volna túl sokat. Végül úgy döntött, majd odaérve kiválasztja a helyzet alapján legmegfelelőbbnek vélt opciót, ahogy egy normális harci helyzetben is tenné. Byakuganját nem aktiválja, hiszen nem célja tényleges kárt ejteni a kutyában, ahogy nem is lenne rá képes - ilyen szinten még nem tartottak tanulmányai, így csak felesleges felvágásnak tűnne a cselekedet.

Felveszi a Hyuuga klán szokásos harci állását és azt megtartva iramodik meg a kutya irányába. Kezeit ökölbe szorítja, ám az utolsó pillanatban meggondolja magát - nem tagadja meg klánja harcstílusát, így kinyitja tenyerét, ami miatt lendületet veszít, így azt visszanyerendő, egy pörgés után sújt csak le a támadási felületre, teljes testsúlyát beleadva a csapásba, hiszen nem számít ellenállásra, így a későbbi védekezéssel sem kell majd törődnie - az utasítás egyértelmű volt.

**Gedo Mazo** Vas. Jún. 12 2022, 09:36

Morfondíroztál, hogy miképp hajtsd végre a kért csapást és úgy döntöttél, majd a helyzetből adódóan kialakul valami. Habár az utolsó pillanatban meggondoltad magad és végül kinyitottad tenyeredet ez lendületvesztéssel járt, de okosan egy perdülettel és abból keletkezett lendülettel sújtottál le Saruwatarira. A támadás jól sikerült, mondhatni pazarul, érezted, hogy egy meglehetősen erős támadást sikerült kivitelezned, azonban amikor tenyered eltalálta az állatot, olyan érzést keltett mintha betonfalba ütöttél volna, ennek hatására kicsit el is zsibbadt a tenyered, de nem volt tartós ez a hatás.
- Hmm. Jó, nagyon jó. - Bólogatott elismerően hatalmas fejével - Hat pontot adok rá a tízből, a testsúlyod hozzáadása okos döntés volt, nem is vártam kevesebbet egy Hyuugától. Már csak a chakrád hiányzott a támadásból, ha a klánod specialitását, a Jukent/Enyhe öklöt is bevetetted volna, akkor akár kellemetlen pillanatokat is okozhattál volna nekem. - Mondja elmélkedve, miközben egyik mancsával a hastáji bőrredői között keresgél, majd kihúz onnan egy tekercset és lerakja eléd a földre. A tekercsen a Hyuuga klán szimbólumát vélted felfedezni szemeiddel.
- Rá is térek a lényegre. A főág tagjai arra kértek, hogy edzelek és tanítsam meg neked fortélyaikat. Ebben a tekercsben - Bökött egyet az orrával a földre - A klánod titkos technikái vannak, ráadásul még azokat a tudásokat is tartalmazzák amiket csak főág tagjai között osztanak meg. Mondanom sem kell, az életem árán bízták rám ezt a tekercset. - Az eddig merev és tekintélyt parancsoló Saruwatari aurája most megváltozott, kellemes meleget sugározott magából amire egy kurta mosollyal méginkább rátett.
Az időjárás hirtelen megváltozott és nagyobb fuvallat süvített át a terepen égbe kapva hajadat.
- Akkor szánalmas életednek itt és most véget vetek! - Hallatszott nem is olyan távolból egy hang melynek forrása ismeretlen volt egészen addig amíg meg nem jelent közted és Saruwatari között. Egy köpenyes alak volt a hang forrása, arcát teljes egészében maszk fedte, így abból túl sokat nem lehetett látni ám ezüstös haja szinte vonzotta a tekintetedet. - Yo! - Köszönt és az alak abban a pillanatban, hogy megjelent köztetek, felkapta a tekercset a földről és a tenyerével mellkason találva téged jó hat méterre repített el egy erős lökéssel. A találat egy pillanatra megforgatta veled a világot, azonban nem okozott komolyabb sérülést, pusztán csak meglepett. Hamar fel is pattantál a földről, azonban már csak azt láttad, hogy Saruwatari a földre rogy, testébe pedig három ninjato markolata is éktelenkedik. A maszkos alak még egy pillantást vetett rád, maszkját csak annyira emelte el az arcától, hogy gúnyos mosolyát láthasd, a következő pillanatban futásnak eredt az értékes információval a kezében és az első fa ágára rugaszkodva a fákkal tarkított erdőség felé vette az irányt.

//Testi épség: 96%
- Múló mellkasi fájdalom//

**Hyuuga Ai** Csüt. Jún. 23 2022, 16:31

//Bocsi a csúszásért, tönkrement a laptopom, most is egy csere-laptopról írok u.u//

Kezdeti bizonytalanságát ---talán--- ügyesen ellensúlyozta gyors helyzetelemzéssel, döntéshozatallal és a családja iránti alázattal. Ha ezek nem lettek volna meg, biztos volt benne, hogy kisebb pontszámot kapott volna, így azonban a ninken szavaira egy elégedett V-t mutat fel két ujjával, mintha legalább tíz pontot kapott volna - ő ugyanis tényleg boldog volt az eredmény miatt. Ennél ugyanis, úgy érezte, nem tudott volna többet nyújtani jelenlegi tudásával. Tudta, hogy a Hyuugák Jukenjével, vagy más elsajátított harcmodorral képes lett volna jobban teljesíteni, ám ezek nem voltak a birtokában, ezért meg sem lepődött a hatoson - azon annál inkább, amit ezután halott a kutyától. Habár.. Ha képes is lett volna alkalmazni a technikát, nem volt biztos benne, hogy megtette volna. Nem szívesen okozott volna ---ok nélkül--- ártalmat neki, akkor sem, ha ezt várta volna el tőle, így valószínűleg csak még bizonytalanabbá vált volna. Ám igaz, ami igaz, valóban ideje lenne már nem alibi-ütésekkel próbálkoznia. A ninalétben ez a kis kellemetlenség semmi lett volna az állatnak és egyszer ellenfeleinek és még nagyobb kellemetlenségeket kell majd okoznia. Remélte, hogy erre nem kerül sor, de azt is, hogy ha igen, akkor nem fog hibázni.

Döbbenet ült ki az arcára, mikor a kutya elővette a tekercset, nem azért, mert nem számított rá, hogy hamarosan eljön ez a nap és nem is azért, mert ezt a kutyára bízták -bízott az ítélőképességükben-, csupán nem hitte volna, hogy ezen a napon történik majd meg, főleg, mivel küldetésre hívták. Valójában, valószínűleg egyik nap sem állt volna rá készen. Mégis, tisztelettel és hálával mosolygott vissza a kutyára. Azt kérdezte volna, nem lesz-e gond, hogy most edzenek, mikor küldetésre kellene mennie, ám szavait megakasztotta egy hirtelen jött támadás. Olyan gyorsan történt minden és annyi mindent kellett végiggondolnia, hogy az tettre sarkallta --- egy helyben ülve ugyanis túl sok lett volna ezt mindet feldolgozni. A rá eleve rossz szemmel néző főág még mérgesebb lenne, ha újabb, ezúttal valódi okot adna rá, hogy haragudjanak rá. A tekercset vissza kell szerezni. A tolvaj stílusa sem tetszett neki. Hogy mer így beszélni egy állatról? Persze, az ő szemében csak egy kirabolandó szőrcsomóról volt szó, akit annyira sem méltatott, hogy szavaihoz híven végezzen vele, mégis zavarta a lányt a belőle áradó rosszindulat. A harmadik, ami feltűnt, hogy bár ha alapos munkát akart volna végezni, sokkal nagyobb erővel kellett volna lesújtani a lányra. Talán le tudná győzni. Talán csak egy opportunista... Talán.. Túl sok talán, amiről bizonyosságot kell szereznie. Mi van, ha a faluból származik? Ha el akarja adni az értékes tudást? Azonban.. A technikák önmagukban semmit nem érnek, a Hyuuga klán Byakuganja nélkül. Nem véletlen, hogy megtámadta, azt is meg akarja szerezni. Nem kizárható tehát, hogy nem adta bele minden erejét.

- Saruwatari-san, haza tud térni így?* - kérdezi meg futás közben az állattól. Ha a felelet nem, úgy segít kiszedni belőle a ninjatokat -fájdalmas, nyers, de hatásos mozdulatokkal- és ha úgy látja, hogy képes lehet harcolni, úgy megkéri, hogy kövesse. Nem akarja, hogy baja essen, így ha kell elengedi, azonban az információt nem hagyhatja elszökni. Neki van 75 méter előnye.. De segítség nélkül.. Az sem biztos, hogy utolérheti. Ezen kívül a kutya a harcban is segíthet, ha ő képes egy tíz pontos rúgásra. Ha a kutya utánaküldeni, vagy hazatérne, akkor csak annyit mond neki, hogy gyógyíttassa meg magát és a maszkos nyomába ered. Hiába lehet gyenge, vagy akarja elcsalni, a tekercset akkor is vissza kell szerezni, másképp veszélybe sodorhatja a családja többi tagját.

Aktiválja Byakuganját, hogy lássa, feltérképezze a környezetet, tudja, merre halad a maszkos, lehetnek-e abban az irányba rejtett csapdák, vannak-e társai. Ha képes, megjegyzi a chakráját, hogy később rátaláljon.** Ezután rágyorsít és amíg az ellenfél látótávolságon belül tartózkodik, deaktiválja a szemképességét, hogy ne fogyassza feleslegesen a chakráját.

//* Ezt a kérdést arra alapozta, hogy a Naruto Shippuuden egyik részében az ending után Kakashi az akadémistáknak tanította a Kuchiyose no Jutsu alapjait. Ha ez "filler" és Ai nem tudhat a ninjuukról, akkor levezetem, hogy miért gondolja úgy, hogy idézésről van szó.

** Itt pedig szimplán úgy emlékszem, hogy Neji mintha meg tudta volna különböztetni Naruto chakráját másokétól, bár ebben nem vagyok biztos. Ha ez nem lehetséges, akkor természetesen kimarad.//

**Gedo Mazo** Vas. Jún. 26 2022, 23:31

A támadás váratlanul ért mindkettőtöket, de főleg Saruwatarit aki a földre is rogyott szerzett sérüléseitől. A maszkos alak miután eltaszított téged, a tekercset felkapva menekülőre fogta lépteit, mintha minden tökéletesen a tervei szerint sültek volna el. Ilyedtedben, miután összeszedted magad az óriási ninjuuhoz futottál, hogy megbizonyosodj az állapotáról. A kardok amelyek kiáltak a testéből félelmetesen néztek ki, s bármit is akartál kérdezni tőle, nem válaszolt mert az eszméletét vesztette, de egy dologban megbizonyosodhattál. Életben van. Légzése lassú volt, de folyamatos, sebeiből csak lassacskán csurdogált a vér, feltehetően azért mert a kiálló rövid kardok elszorították a nyílásokat, bármit is tenni ilyen helyzetben megfelelő medikusi képesítés nélkül esztelenség lenne, mert lehet csak rontana a helyzeten.
Döntést kell hoznod, vagy hívsz segítséget és ezzel megmentesz egy életet, de nagy valószínűséggel a tekercs nyomát veszted, vagy megkockáztatod, hogy Saruwatari állapota jelenleg stabil és egyből a támadó nyomába veted magad még mielőtt szem elől tévesztenéd őt.
Ha úgy döntesz, hogy segítségért sietsz, akkor azt gyorsan kell tenned, minél előbb érkezik a segítség annál hamarabb biztosíthatod Saruwatarinak a biztonságot, ehhez azonban a falu irányába kell tartanod, ami szöges ellenétte amerra a támadó menekült. Közel tíz perc futás után megtalálod a segítséget egy kunoichi személyében, akinek miután felvázolod a történteket, a segítségedre siet.
Ha úgy döntesz, hogy a támadó nyomába eredsz, a byakuganoddal szépen tudod követni az útját, sőt sok hasznos információt is kiderítesz róla a chakrasajátosságán kívül amíg haladsz utána. Kiderül, hogy bal lába megsérülhetett valamikor amikről apró vércseppek is árulkodtak és ez jelentősen befolyásolja a haladását, jelenle gyorsabb vagy nála és nem is telik bele sok időbe, hogy utólérd. Egy virágos réthez érve a maszkos támadó megáll, tudja, hogy nem tud lerázni téged ezért inkább szembeszáll veled.

//A következő postodban válassz a két lehetőség körüll. Ha segítségért mész, akkor a postod tartson addig, hogy a kunoichivel visszasietsz Saruwatarihoz. Ha üldözöd a támadót, akkor addig tartson a postod, hogy a virágos réten szembe szálsz vele felkészülve a harcra.//

Ajánlott tartalom