Akadémiai edzőterek

Kenjirou elégedetten szemléli az ifjak próbálkozását, mely során megpróbálnak kijutni, az általa generált gödörből. Elégedett-e a csapat eredményével? Mosolyából nem lehet megmondani, aki látja, a jelenetet, amint mosolyog a kis csapatra, arra gondolhat, hogy Ő maga lesz, aki megrövidíti az ifjak szolgálati idejét. Ragadozó mosolya semmi jót nem ígér. Amikor azonban a csapat tagjai próbálkozásaikkal félúton járhatnak, végül megszólal.
- Nem rossz, gyerekek, de ez nem csapatmunka. Egy frontszolgálati küldetés során is, csak trécselni fogtok egymással, hogy miként lenne helyes megoldani a feladatot? Eddig, egyedül Junpei viselkedett úgy, amit próbálkozásnak lehet nevezni. No sebaj, hiába is várok tőletek azonnal, kitűnő feladatvégzést. Arra úgyse lehettek képesek, amire a frontszolgálat alatt összekovácsolódott csapat képes. De, ezért vagyunk itt, hogy kiváló shinobit faragjak belőletek. Ügyesen haladtok, de ... Kaito! Súlyosan sérült, több sebből vérző, mozgásképtelen shinobi vagy. Ez azt jelenti, hogy nem mozoghatsz. Akane, Junpei, Sado! A feladatotok, hogy kihozzátok, ebből a gödörből. Edzésnek tökéletes lesz. S szeretném, ha valamit megjegyeznétek. Kezdjetek el csapatként dolgozni és kommunikálni. Az édes kevés, hogy sütivel akarod motiválni a társaidat. Összehangolt feladatvégzést szeretnék látni, amelyben tervet alkottok és kihozzátok a sérültet. Eszközötök nincs, kizárólag a csapatra és a tanult chakra kontroll technikára támaszkodhattok. Sok szerencsét, bye-bye! 
Integet, majd újabb kézjelek után, különös változást vehet észre a csapat a gödör alján, amelyet már maguk mögött hagytak. A gödör alja, örvényleni kezd, mintha csak megnyitotta volna a Föld gyomrát, amely most éhes gyermekként akarja elnyelni a négyest. Úgy tűnik, hogy, ha valaki leesik a gödör aljára, az örvény magába szippantja. Mi történik vele az örvényben és a föld gyomrának a mélyén? Arra még gondolni is borzalmas. Ráadásul, az örvény mélyéről, olyan hangok szűrődnek a szabadba és a világba, amely a kis négyes hátán felborzolja a szőrt. Nem lehet túl egészséges beesni az örvénybe, Kenjirou, nyilván ezért Jounin, mert olyan ninjutsukat is ismer, amelyek meghaladják nemcsak egy genin, de egy chuunin szintjét is. Kitudja, miféle pokoli trükkök állnak készen a tarsolyában? Csekélyke bemutatója is elborzasztja a négyest. Ráadásul Kenjirou mosolya sem ígér túl sok jót. Lehet, hogy a háta közepére kívánja a kis csapatot és agyára ment a frontszolgálat? Nos, ezt nem tudhatja a négyes, de egyetlen reménysugárba kapaszkodhatnak. A férfi, valamilyen küldetéssel készült. Ez azt jelenti, hogy.... 

/ Nem írtam túl sokat, mert még mindig a gödörben vagytok. Látnivaló és hallani való van bőven. A feladat egyszerű, összehangolt csapatként, kihozni a felszínre Kaitot és nem leesni a gödör aljára. Poszt mennyiség meghatározás nincs, bármilyen ötlettel előállhattok. Kenjirou egyértelműen csapatmunkát szeretne látni. Az összehangolt, ötletes írásért, extra jutalom jár. A posztok megírása után, mindenki felírhatja magának: a Függőleges terepen való mozgást, chakra segítségével. Chakra jutalmat, a csapatmunka és az írás összehangolás minőségétől függően adok. A válaszposztok után, kezdődik az igazi küldetés, amelynek címe: Lépcső A Mennyekbe.  /

Újabb feladattal lettek megbízva társaim no meg persze jómagam is. Ki kell vinniük engemet a gödörből, ami időközben olyan lett, amire nem számítottam volna. Aki leesik az értelemszerűen odavesz, de ha most nekem a sérültet is kell játszanom még talán így is tudok egy kis segítséget nyújtani nekik. Ameddig tudtam lejjebb mentem, hogy ne nyeljen el a lyuk és a belőle kihallatszó hangok majd kíváncsian vártam társaim milyen ötlettel állnak elő. A térdeimre helyezkedtem a falon, mintha egy függőleges talaj lenne csak.
- Srácok! Segítsetek! Nincs erőm felmenni!
Játszottam el a helyzettel és előszedve kunaiomat próbáltam feljebb küzdeni magamat, de nem sikerült. Reméltem nem hagynak ott és sikerül végre Kenjirout is egy kicsit feldobni, mert eddig csak úgy tűnik mintha kis csapatunk halálára várna és nem arra, hogy a feladatott teljesítsük. Ráadásképpen még ott van az a bizonyos küldetés is. Visszagondolva Hokage-sama nem említette és a papíron sem szerepelt az új tag, de lehet ez csak egy utólag történő változtatás volt, hogy egy erősebb csapatot hozzanak össze, ami ezekszernt 5 fős lesz.

// Elnézést a várakozásért! //

A földfal már rendesen elkezdett kopni a sok Chakra gyakorlat miatt, de már elég jól haladtam ahhoz, hogy megtartsam magam vízszintesen. Bármennyire próbáltam kommunikálni a többiekkel, valahogy mindenki annyira magába volt zárkózva, mintha csak tolvajok lennének csőlátással, csak a pénz, csak a zsákmány. Valami hasonló volt itt is a helyzet, csak itt a gödörből való kijutás volt a lényeg. Egy pillanatra megálltam megtörölni a homlokomat, mikor felnéztem az égre és a mester mosolygóan sunyi arcát vettem észre. Gyanakvó tekintettel felé fordultam és szinte már vártam, hogy történjék valami.
Be is következett a legrosszabb, még jobban megnehezítette a feladatot a mester, méghozzá hogy Kaito-sant kellett kivinnünk a gödörből, ugyanis ő "súlyosan megsérült" és alig bír életbe maradni, nem hogy még falat mászni. Erre persze a csöppet beképzelt Chuunin poénkodva eljátszotta a hattyú halálát, ami nem kis hisztérikát váltott ki a csapattársaimból.
-Ez igen...- motyogtam lenézően, hogyan viselkedik egy Chuunin ilyen helyzetben.
Lemerem fogadni, hogy ha ez a gyakorlat valóság lenne, már rég összevizelte volna mindenét és üvöltene fájdalmában. Ám többre nem is volt időm gondolkodni, csak Ken-sensei vigyorgó arcára figyeltem fel a kézpecsétek végén és megmozdult a talpam alatt a föld. Abban a szent pillanatban is ugrottam táskámért és fel a falra, majd mikor visszanéztem, magát a poklot láttam: a talaj elkezdett forogni és egy örvény keletkezett a közepén, miközben felváltva rémisztőbbnél-rémisztőbb nyögések és sikolyok hagyták el a verem mélyét. Sosem éreztem még ilyen intenzív menekülési kényszert, mint akkor abban a percben. Szerencsére Junpei hangja visszahozott a valóságba és már másztam is a többiek felé. A Hyuuga-srác már ki is ötlött egy kimenekítő technikát, ami be is válhat ha meg tudjuk csinálni, de még mindig nagyon új nekünk ez a fal mászás és máris hármunknak kellene plusz nem is tudom hány kilót felcipelni magunkkal. Nem lesz könnyű...
Ahogy azt Junpei kérte, oda is adtam a fölsőmet neki, plusz ami még a táskában is volt és így egy hosszú kötél segítségével Akane meg is indult felfele, hogy elkezdje a kiemelést. A fehér szemű hapsival már megbeszéltük, hogy akkor az utolsó ruhadarabbal egymás kezét kötjük össze, hogy még véletlenül se essünk a lyukba. Valahogy most tényleg úgy éreztem, hogy egy csapatként dolgozunk, mert amikor minden összedőlni látszik, mikor már csak egy apró reménysugár van, akkor tudnak az emberek igazán összefogni.
Csak egy pillanat volt, mikor épp meg akartam kötni a kezem a ruhadarabot, csak egy pillanatra el is feledkeztem, mire is kell koncentrálnom, csak egy pillanatra elszállt a lábamból a Chakra és már zuhantam is a mélybe. Láttam, ahogy Junpei szemei kitágulnak és üvöltésre nyitja ki a száját, Akane éppen hogy csak megpillantotta a jelenetet, majd tekintetemet a mélységre szegeztem. Láttam az örvényt és mintha emberi kezek nyúltak volna minden egyes másodpercben kifelé, hogy az élőket magukkal rántsák az örök sötétségbe. Azt hiszem, édesanyámat láttam. Éppen hogy a szemem sarkából, de mintha az örvényben őt láttam volna, ahol nyúl felém és szólít, hogy jöjjek. A szívverésem felugrott a magasba, lélegzésem felgyorsult. Eszembe jutott Iroh-bácsikám beszéde, miszerint te iszod meg majd a teát, vagy a tea nyel el téged? Képek sora ugrott szemeim elé: gyerekkori, nemesi életem; a rókahölgy; a családom meggyilkolása; a véres penge; a szobor; a menekülés és a sikolyok.
Ekkor mintha tényleg kinyitottam volna a szemem, mintha eddig csak vakon éltem volna. Éreztem, ahogy az adrenalin és a Chakra keveréke végigjárja a testem utolsó porcikáit. Egy tizedmásodperc alatt előrántottam a kardom, majd egy gyors csapással a falba állítottam azt éppen annyira, hogy meggátolja a további zuhanás sebességét és hogy a talpamat a falhoz tapasszam.
-Nem...itt...lesz...a vesztem...Nem...itt...- lihegtem, majd akár egy rakéta, úgy törtem fel a falon a többiek felé.
Mikor végre odaértem, a kardomat visszahelyeztem a hüvelyébe, az anyagot gyorsan a kezem köré csavartam és jól megszorítottam. Nem érdekelt, hogy fájt a szorítás. A fájdalom jelezte, hogy még élek, még tudok küzdeni.
-Hagyjuk már végre magunk mögött ez azt ocsmány gödröt!-mondtam a többieknek és hármunk erejével elindultunk végre kifelé a gödörből.
Sosem örültem még ennyire a napfénynek, a kék égnek és a lágy szellőnek... 

Kenjirou-sensei érzett-e bármilyen aggodalmat, amikor Sado megcsúszott és majdnem leesett az örvénybe? Nem. Arcáról vagy szemeiből bármit is ki tudtak volna olvasni a próba alá vetettek? Nem. Kenjirou nyugodtan állt és mosolygott. Úgy tűnt, hogy jó kedve van és amikor a kis csapat végül lihegve és fáradtan kikeveredett a gödörből, azt láthatták, hogy a mesterük elégedett. Talán az eddiginél is szélesebb mosoly volt látható. Szemei szinte már-már összeforrottnak tűntek, amint leste a kis csapatot és az elégedettség szinte sütött róla. A mester végül egy kézlegyintéssel jelezte, hogy tegyék le Kaitot, majd lehervadt arcáról a mosoly.
- Örülök, hogy sikerült teljesíteni a feladatot.
Mondta, miközben a csapat mögött a gödör eltűnt és a helyén az eddigi terep volt látható. Tehát a mesterük feloldotta a technikákat.  Mielőtt azonban újra megszólalt volna, benyúlt ruhájának az ujjába és meglengette a küldetés tekercset, amelyet nem rég adhattak ki. Végül a tekercset letette maga mellé egy székre, ami eddig nem volt itt. Úgy tűnt, hogy amíg a gyerekek próbálkoztak a gödörben, hozott magának valahonnan egy széket. Ezután végül megszólal.
- Kaito, Chuuninnak lenni nem csak egy rang viseléséből áll. Hanem társaid segítéséből és tanításukból. Még akkor is, ha a shinobik képzése a Jouninok dolga. Bölcsebb és megfontoltabb leszel, ha továbbra is követed utasításaimat. Még valami... a színészkedést ne vidd túlzásba. Akane, tudom, hogy ennyi férfi között, nagy kihívást jelent nőként helytállni. Motivációnak tökéletes, hogy megmutasd a fiúknak, hogy te is vagy olyan .. hm "vagány", mint Ők. A süteménnyel való motiválás, azonban inkább kezdő akadémistáknál és kisgyerekeknél működik. Ennek ellenére, gratulálok. Ügyes voltál. Junpei! A klánod büszke lenne rád, ha látta volna azt, amit itt végbe vittél. Kitartás fiú és nagy shinobi lesz belőled, akárcsak klánod bármely tagjából. Sado Kenji. Te is ügyes voltál, csak így tovább. Most pedig, mindannyian menjetek az akadémiai ebédlőbe. Egyetek és pihenjetek egy kicsit, ugyanis indulunk egy küldetésre. Ezt direkt nektek kértem, sokat alkudoztam, mire a csapat megkapta, mert eredetileg valami S besorolású ANBU csapatnak akarták adni. De én azt mondtam, hogy nekünk is simán menni fog. Na jó, ez igazából vicc volt, igazából egy C besorolású küldetésről van szó. El kell jutnunk a Mennyekbe és fel kell keresnünk egy Makato nevű remetét. Az illető kiemelkedő képességű Szanitéc és a háború folyamán elesett Szanitécek utánpótlásának képzésére van szüksége rá a Falunak. Nos a probléma az, hogy a Mennyekbe, eleddig, csak ő jutott el és elképzelésünk sincs arról, miféle akadályokba ütközhetünk. De, én úgy hiszem, hogy ez a csapat kiválóan fog teljesíteni ebben az ügyben. Most menjetek és pihenjetek. Szedjétek össze a felszereléseteket. Én még elintézek pár dolgot. A falu kapujában találkozunk, három óra múlva.
Ezek után Kenjirou elsétál és hagyja, hogy a kis csapat pihenőképpen elmehessen ebédelni. Az Akadémia ebédlőjében, négy főre megterítve találnak asztalt. A kiadós menza, bizony jól esik a csapatnak, ha közösen elfogyasztják az ételt. Az ebéd elfogyasztása után van rá lehetőségük, hogy összeszedjék a szükséges felszerelést. A küldetés nem lehetetlen, hiszen a Mennyekről mindannyian hallottak már. Hi no Kuni, egyik legmagasabb hegycsúcsát hívják Mennyeknek. Köztudott róla, hogy koránt sem egyszerű megmászni. Sőt! Egyes oldalai függőlegesek és kizárólag chakra segítségével lehet megmászni őket. Így értelmet nyert az előző edzés, hogy miért kellett megtanulnia mindenkinek, a függőleges felületen való mászást.

/ Aki lemaradt volna róla, annak ismét mondom: mindenki felírhatja az adatlapjára a Függőleges felületen való mászást chakra segítségével. Ezenkívül, mindenki kap +15 chakrát. Stresszes helyzetben megtanulni egy chakrakontroll feladatot, nem könnyű. A következő poszt, a Falu kapujába legyen írva és tartalmazza a közös étkezésen való beszélgetést, valamint azt, hogy milyen felszerelési eszközöket pakoltok be a küldetésre. Az étkezésen beszélgethettek bármiről, akár a küldetésről is. Figyelem! Csak azokat a felszerelési tárgyakat viszitek magatokkal, amit leírtok, hogy vinni akartok. /

Előzmények


A bemutatkozását követően türelmesen figyelte ahogyan leendő társai is bemutatkoznak, a fiú persze azonnal belé kötött, amire nem kívánt reagálni. Aki bolond az az is marad, nincs oka kioktatni, így legalább elkerülheti a felesleges vitákat. A megvédésről szóló részre, pedig még a tekintetét is elkapta a fiúról. Mégis miért mondja ezeket a dolgokat állandóan? Kezd nagyon kényelmetlenné válni. Egy halovány pír fut végig az arcán, ami többnyire saját elkalandozó gondolataiból születtek, majd még mielőtt valaki ráfoghatná, hogy mocskos dolgokra gondol, vagy a fiú szavai hozták ennyire zavarba, maga elé kapja az imént kapott forrongó ráment, és elkezdi falatozni. Sokkal könnyebb a meleg ételre fogni, az ilyesmit, mint buta kifogásokat keresni, arra, hogy mi az oka a pírnek. A magát Erisa-nak nevező lány bemutatkozása pedig meglehetősen rövidke volt, csupán egy szösszenetnyi, éppen, hogy hallatni engedte a hangját. Kicsit megmosolyogtatta a bizonytalan cél, és egy támogató mosolyt küldött a lányka felé. Ha valaki ilyen magasra emeli a mércét az vagy nagyon buta lehet, vagy nagyon eltökélt, és célra törő. Reméljük, hogy az utóbbi igaz rá. 


Még a ramenes előtt a fiúnak üzent jelek, úgy tűnik meghozták a hatásukat, csak kicsit másképpen mint ahogyan arra számított. Félrenyelte a levest, és néhány köhintés közben, oldalra kapja a fejét. Talán jobb lett volna, hogy ha nem sózza másra a magyarázást, és inkább saját maga beszél a sensei-el, a kételyeiről, mintsem egy olyan fiúra bízni aki mint látjuk, nem nagyon érti a célzást. A sensei pedig egy hosszasra nyúló választ adott, kikerülve a harcra vonatkozó részt, el sem utasítva, és el sem fogadva azt. Csupán egy küldetést említ és a lefokozást. 
- Viszont látásra Sensei. - köszön el illendően, és a férfihez hasonlóan ö is kiverekedi magát a bárból, hogy egy meghajlással is búcsúztassa a férfit, azonban mire kijut, addigra a férfi már sehol sincs. Ezt követően azonnal visszatér a társaihoz. 
- Nem fogom hagyni, hogy ez megtörténjen, és szeretném ha ti sem vennétek félváron a dolgot. A helyzetre való tekintettel szeretnék egy stratégiai megbeszélést tartani. Kérlek kövessetek. - megvárja amíg a lányka befejezi az ételt, ha még nem tette, majd pedig határozott léptekkel vezeti vissza a többieket a reggeli találkozóhelyhez. Pont ugyanahhoz a padhoz. 
- Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy Genin lehessek, és nem szeretném a véletlenre bízni a holnapot. A lehető legtökéletesebben fogjuk elvégezni a kijelölt feladatunkat, de ahhoz, hogy ez valóban így legyen, szeretném ha kicsit megismernénk egymást, illetve nem árthat egyfajta stratégiát kitalálnunk. A sensei minden bizonnyal arra kíváncsi, hogy mennyire tartunk ki egy krízishelyzetben, és milyen gyorsan sikerül megoldást találnunk a problémára. Az is előfordulhat, hogy egyből egy bevetésre visz minket. - a hosszúra nyúlt szövegelés után, végignéz a többieken, szigorú pillantásokat vetve mindkettőre, persze csak ha időközben nem gondolja meg magát valamelyik önfejűen és lép le.

 "Kihasználni a lehetőségeket. Vajon mire gondolt? Egy harcban nem az győz, aki az erősebb? Mi lesz ha visszafokoznak Akadémiai Tanulóvá?" Ezek, és sok ehhez hasonló kérdések járták át a fejemet újra és újra, amíg visszaértünk oda, ahonnan elindultunk. Yuu-chan ajánlata a Senseinek minden tekintetből meggondolatlanság volt, nem is tudom honnan vette az ötletet. Mi járhatott a fejében? Semmi esélye a győzelemre! Ráadásul  a mi jövőnk sincs biztonságban. Valamit ki kell találnunk! Sayuri-chan meglátása minden bizonnyal helyes, de nem hiszem hogy egy jounin szintű ninja ellen olyan könnyen tudnánk hatásos stratégiát felállítani. Abban sem vagyok biztos, hogy tapasztaltak vagyunk annyira, hogy képesek leszünk időben megoldást találni a problémára. Csak egy valamit tehetünk. Mivel a győzelemhez kevesek vagyunk, csak be kell bizonyítanunk a Senseinek hogy van bennünk kurázsi. Kíváncsi lennék a képességeire, túl sokat ugyanis még nem láttunk belőlük. Azt sem tudjuk hogy mire készüljünk fel. Így elég nehéz lesz használható stratégiát alkotni. Azzal, hogy fajankónak állítja be magát, az a célja, hogy alábecsüljük. Yuu-chan már bele is esett a csapdájába. Már nála van az előny, pedig még el sem kezdtük. Megpróbálhatnánk, csapdákkal előre előkészíteni a helyszínt, de az sem biztos hogy ott fog minket letesztelni. Semmi támpontunk sincs, így képtelenek leszünk akármit is tenni. Fogalmam sincs mit tervezhet a Sensei. Viszont... Lehet hogy ő az erősebb... De ha nem engedjük meg neki... Hogy kihasználja a lehetőségeit... Talán... Lenne esélyünk? Picit úgy érzem, mintha direkt segítséget adott volna, korábbi beszélgetésünknél. Már csak arra kell rájönnünk, hogy hogyan. Mindenesetre, úgy gondolom, innen kellene felépíteni a stratégiát, úgyhogy közzé is teszem az ötletemet:
- Úgy vélem, hogy az egyetlen esélyünk, ha nem engedjük, hogy kihasználja a képességei, és a helyszín adta lehetőségeit. Mivel a képességeiről nem tudunk semmit, csak a helyszínből tudunk kiindulni, hisz arról mindent tudunk. És bár az is lehet, hogy az csak találkozási pont, és más helyen fog felmérni minket, de egyelőre nem látok más lehetőséget arra, hogy használható stratégiát állítsunk fel. És azzal is számolnunk kell, hogy a Sensei bizonyára számít rá, hogy ez lesz a tervünk, úgyhogy mindenféleképpen kell egy "B"-terv. - Mondtam, hozzám képest meglehetősen magabiztos hangon. Bár nem tudtam, hogyan kellene mindezt véghezvinni, reménykedtem benne, hogy ez segítséget ad majd Yuu-channak, és Sayuri-channak. Más ötletem nincs, hogy három Genin hogy tudna legyőzni, egy Jounint. Vártam a visszajelzéseket a társaimtól, és reménykedtem benne, hogy nem mondtam semmi hüyeséget.