Fáradt ninja étterem

//Régen volt már, így nem nagyon emlékszem, hogyan is alakultak dolgok... de megoldom...//

Kétségbeesetten és mindent egy lapra feltéve küzdöttél az életedért a túlerővel szemben. Az ellenséged egyenként is erősek voltak, de így szinte már teljesen legyőzhetetlenek, éppen ezért, ha a legerősebbet köztük sikeresen kitudtad volna iktatni, akkor talán egy hajszálnyi esélyed maradt volna. De így? Csak a szerencse menthetett meg és meg is mentett.
Sikeresen kerülted el a csapást és lendültél ellentámadásba, de a gyorsaság közted és a kunoichi között újra megmutatkozott. Sebesen ragadta meg a csuklódat a másik kezével, ahogyan ezzel az egy cselekedetével meg is állította a támadásodat és húzta keresztül az utolsó esélyedet is. A testvérpár már mögötted is volt és készültek megadni neked a kegyelemdöfést. Utolsó pillanatban még felnéztél a lány arcára, melyre egy széles mosoly ült ki és éppen téged nézett, látni akarta a fájdalomtól eltorzult arcodat, ahogyan meghalsz.
De akkor keletkező légáramlat megváltoztatott mindent. A lány arca pillanat alatt változott meg és a tekintette mögéd terelődőt.
- Te mit keresel itt? - kérdezte valakitől, ahogyan egy ismerős hangot hallottál.
- Tudod, hogyan van ezzel az ember... sétálgat és csak betalál egy helyre...- hallottad meg a választ és egy fiatal férfi hangját. Ruken hangját, akivel a városkapuban találkoztál és aki elvezett ide is. És attól a pillanattól változtak meg az események.
A fiatal shinobi védte a hátadat, könnyedén kapta el a két kést és tartotta magabiztosan, ahogyan a kunoichi is másfelé tekint, itt az esély, hogy megváltoztasd a helyzetet.

A lány keze mintha megenyhült volna, ahogyan az új ellenfelére koncentrált és téged figyelmen kívül hagyott. És ezzel megcsillant egy újabb lehetőség. Újra visszatért beléd a remény és az erő, felcsillant egy lehetőség, melyet nem hagyhattál figyelmen kívül. És az a következő események hihetetlenül gyorsan játszódtak le.
A kezed kiszaladt a kunoichi markai között, akinek a tekintett egy pillanat alatt terelődött vissza rád és mozdult ezzel párhuzamosan a teste. A kés megakadt, de nem azért, mert újra sikertelenül próbálkoztál. Hanem azért, mert sikerrel jártál. A kunai kés beleszaladt a lányba, bár csak kisebb sérülést okozva neki. Idejében ugrott hátra, bár a hasfalába fúródott kunai erős vérzéssel adta tudtára, hogy ellátásra szorul. Arcán először vetted észre az idegesség jeleit, ahogyan rád nézett szikrázó tekintettel.
Közben pedig két halk puffanás hallottál, ahogyan Ruken melléd sétált és leporolta a kezeit. Könnyedén ütötte ki a teavárpárt, akik a földön voltak és a fájdalomtól erősen, sőt görcsösen, nyögve, próbáltak talpra állni ismét, vajnyi kevés eséllyel.
- Kirigakurei cserbenhagy engem? -kérdezte Ruken-től a lány, aki halványan elmosolyodott.
- Nem teljesen... - válaszolta neki- … megvolt a lehetőséged, hogy nyugton maradj a megállapodás kezdetéig, de te az önző és ostoba eszméid miatt, nem tudtad kivárni a határ időt. - nézett hátra testvérpárra- Kirigakurei nem kíván a szövetségesed lenni! -jelentette ki- a Mizukage sama azért engedte, hogy ez a fiú belépjen a falúba és megtaláljon téged, hogy próbára tegyen, betartod-e a szavad. És ha jól látom,egy ilyen egyszerű feladott sem vagy képes megcsinálni... De ahhoz, túl veszélyes ellenfél vagy, hogy szabadon engedjelek... most meghalsz és lezárul egy kellemetlen korszak Kirigakurei életében...- jelentette ki ridegen.
- És csak ennyien próbálkoztok?- állt fel és húzta ki magát a kunoichi, ahogyan észrevetted te is, a szoba tele volt ANBU tagokkal, akik a semmiből tűntek fel. Jó tízen, tizenöten lehettek és teljesen körbevették a lányt.
A harc véget ért, vagy éppen ellenkezőleg, éppen most kezdődött el? A harc előtti utolsó felvonás, mikor még a szavaké a főszerep és egyben előkészítik a fő parádét.

Ruken tekintette rád szegeződött a kérdés hallatán. Kisebb volt nálad jó egy fejjel, de még így felnéztél rá, révén, hogy éppen térdeltél. Bár másért is megtehetted volna. A falú egyik legerősebb shinobija állt előtted. Egy olyan fiú, akinek a története sokkalta többet ebszélt róla, mind tette ő saját maga. Na de majd kiderülnek ezek az infók, vagy nem! És választ is kaptál a kérdésedre:
- Természetesen...- válaszolt- Soha nem fordulna elő olyan, hogy egy körözött shinobit felügyelet nélkül hagyunk a faluban sétálni! Főleg, hogy tudjuk itt van... bár azt hittem, hogy ez neked is természetes lenne. -oktatott ki, ahogyan te megköszönted a segítségért, hiszen az életedet köszönhetted neki, majd félreálltál és végignézhetted, hogyan esik mindenki kétségbeesésbe és hullnak a remények a porba.
Minden egy pillanat alatt történt. Szemmel nem is tudtad követni az eseményeket. Olyan volt, mintha a kunoichi egyszerre lett volna több helyen, mintha 15 kunoichi támadott volna egyszerre és 15 ANBU hullót volna a porba egy pillanat alatt. Az egyik testvér, aki még magánál volt halványan nevetett fel, hiszen csak te és Ruken voltatok talpon, titeket nem támadott egyedül a lány.
- Értitek már! -kacagott fel- Lényegtelen a túlerő, minden taktika, akármilyen jutsu vagy éppen mindenfajta tervezés. Ő a Shion klán valaha élt legerősebb tagja! És a klán jelenlegi vezetője! Ő Shion Shitsui! Akinek az ereiben, három vérvonal is csörgedezik! A tökéletes shinobi, aki legyőzhetetlen! -köhögött fel, ahogyan elájult és a kunoichi immáron csak feletek foglalkozott, ahogyan a véres katana a kezében, Kurono kardja volt.
- Fejjezük be!

A lány csak mosolygott egyet a kérdéseden. Nem hitte, hogy még mindig nem jöttél rá a lényegre, de a szavaidból nyilvánvalóvá vált számára, hogy ez így van. Egy lépést tett felétek, ahogyan Ruken ezzel párhuzamosan egyet lépést hátrál, hogy tartsa a távolságot.
- Hogy minek?- kérdezte tőled- Még erre sem jöttél rá?- kérdezte tőled ismét – Csak azért, hogy erősebbé tegyem a klánomat. - közölte veled- Nekem nincs szükségem egy ilyen kardra, az erőm meghaladja azt a szintet, mikor ilyen fegyverekre keljen hagyatkoznom. Azonban ez csak rám igaz. A klánom tagjai túl gyengék ahhoz, hogy fontos szerepet játszanak a terveimben. Ezért béreltem fel zsoldosokat, akik nem pénzért, hanem az erőm miatti tiszteletből követnek. Ezért gyűjtök kardokat, fegyvereket, hogy erősebbé tegyem a klánom, mert egy nincs időm várni. - közölte veletek, ahogyan Ruken elmosolyodott.
- Szóval igaz...- arcára egy kisebb mosoly ült ki- ahhoz, hogy ennyi vérvonalat birtokolj, hogy sikeresen ellopd őket és ilyen szinten használni is tudd őket.... mind hatalmas kockázattal jár. - közölte a tényeket- A tested ár nem bírja sokká, a sok ismeretlen dns lánc megbontotta a tiédet és ha nem tévedek minden perccel közelebb kerülsz ahhoz, hogy örökre lecsukd a szemeidet. Ezért sietsz annyira és kapkodsz, sűrgett az idő! – nyúlt hátra, ahogyan csak akkor vetted észre, hogy a derekára egy tanto van kötözve és ezzel egyetemben a te kezed is megfeszült a másik katana-nan ,mely nem reagált a chakrádra sajnálatosan.
- Lenyűgöző!- dicsérte meg a fiút- De nem is vártam többet egy olyan shinobi-tól, akit a hét kardforgatója közé választottak...- szóval innen az ereje, erre is fény derült hát-... ám de ezen kiváltságot visszautasította. - szorult meg a keze Kurono kardján- De ne hidjétek visszafogom magam! Kezdjük el!- közölte veletek nyugodtan.
És olyan gyors volt, hogy nem is láttad a mozgását. Egy csattanást hallottál mögüled, ahogyan Ruken éppen felfelé csapta a rád lesújtani készülő kunoichi kardját. De immáron te is gyorsan vagy és ilyen helyzetből tökéletesen lehet visszatámadni. Megpróbálkozol vele, vagy nem? Az rajtad áll.

A lány arcára egyáltalán nem ült ki meglepettség vagy éppen félelem, sőt az arcizma sem rándult Ruken határozott védése láttán. Hiszen szemeit egy pillanatra sem vette le rólatok, így azt is látta, ahogyan felhúzod a lábadat és megpróbálkozol egy ilyen helyzetben a lehető legtökéletesebb támadással. A mellkasát célzod, de nem találsz be. Egy másik kéz útját állja a rúgásodnak. A kunoichi keze, ahogyan az egyenes lábadat lefelé tolja és felugrik a levegőbe, ahogyan a lábadat használja egyfajta kitámasztásnak. De ez nem is csoda, így megvagy bénítva, nem tudsz elmozdulni és mellesleg kitűnő támadási pocizóba is került ezáltal. Hiszen ahogyan felugrott, a lábait is felhúzta és ebből már tudtad, hogy mire készül.
A jobb lábával egy rúgás intézet, de nem csak ellened. Hanem Ruken ellen is. A rúgás uganis nem egyenes volt, mind a tiéd, hanem félkoríves. A fiatal Kirigakurei shinobi, még sikeresen letudott hajolni a rúgás elől, de a következő célpont te vagy. És nagy bajban vagy. A lábadat még mindig szorítja a kunoichi keze, így elmozdulni nem tudsz a rúgás elől, esetleg elhajolni vagy lenne egy más terved? Mindjárt kiderül, mert egy pillanat esélyed van csak.

Ugyanazt a mozdulatot próbáltad meg mind a kunoichi ette azt veled és sikerrel. Egy ügyes mozdulattal ragadtad meg a fejed felé tartó lábát és egy pillanat alatt indítottál ellentámadást. Felugrottál te is a levegőbe, ahogyan megindítottad a rúgást, bár az nem olyan volt mind a kunoichi-é. Neked megkellet fordulnod közben a tengelyed körül, hogy sikeres tud kivitelezni a mozdulatod, révén, hogy csak bal kézzel tudtad elkapni a lábát, nem jobbal, mert abban a kard volt. És ez apró ok elég volt, a lánynak, hogy kivédje a támadásodat. Idejében hajolt el a rúgás ellő, ahogyan te a kezedet le nem vetted a lány lábbáról és ez volt a lehető legokosabb dolog. Sikeresen mozditotad az eddig megingathatatlanak hitt egyensúlyából és Ruken is ellentámadásba lendült. Te a levegőben voltál. A kunoichi pedig nem tudott mozdulni és mellesleg az egyik lábát lekelett raknia a földre közben, hogy meg tudjon állni a lábbán és ezt tetézte az elhajlás. Nem látta, mi folyik alul és ez lett volna a veszte?
Ruken ugyanis egy gyors mozdulattal termet hallattad, ahogyan a keresztbe rántva a kardja telibe találta a lányt. A kunoichi felszisszent, ahogyan te éppen akkor értél vissza a földre, egy félkör alakú rúgás után, mely azonban nem olyan volt mind a kunocihi-é, révén, az övé vízszintesen volt félkör, de tiéd fügölegesen. Na de nem ez a lényeg,m hanem földet értél, és a kunoichi kiszolgáltatott helyzetben! Mit csinálsz? Az rajtad áll!

Tiszta a cél, és szinte elhibázni sem lehet. A lány arcára sem rémület, sem félelem nem ül ki, csendben és nyugodtan nézi, ahogyan a vér beborítja a talajt, és a hasán éktelenkedő mély vágásból sugárban fröccsen ki a vér és borítja be a lábaidat. De ez legyen a legkevesebb hiszen te ezzel párhuzamosan indítod el a szúrást a lány nyaka felé, de ő még így, sérülten is képes kitérni előle, bár a győzelem így is biztos. A kunoichi vállát szúrja át a kard és egyben szögezed őt azzal a talajhoz is, ahogyan a tekintetek összeütközik és az eddig nyugodt arcra érzelem is kirajzolódik. Nem fájdalom, nem kétségbeesést látsz az arcán, hanem örömet, ahogyan arcára széles mosoly ül ki. Fölötte térdelsz, ahogyan a feje hátrahanyatlik.
- Hahahaha...- neveti el magát, ahogyan abban a pillanatban vért köhög fel, és ez elfolytja démoni kacaját. A szúrás a tüdőt érthette, nem sok van neki hátra. - … szánalmas! Még így is, alig tudatok legyőzni... amikor legközelebb találkázunk, az lesz az utolsó pillanat az életetekben! - kacag fel, ahogyan a feje lehagyatlak, szemei elkerekednek és többször láttad már ezt az arckifejezést. Meghalt. De a szavai ott csengenek a füledben és értelmet is kapsz rá, ahogyan meglátod a következő percet.
A hallod ellenfeled arca lehámlik és egy ismeretlen lány holteste fekszik ellőtted. A bőrszíne alapján már régóta hallót, így pedig Ruken-san szavai hozzák meg neked minden felmerülő kérdésre a választ.
- Így már érthető! - lép melléd- Az a fickó azt állította, hogy ez a kunoichi három vérvonalat is birtokol, de mi mégis csak az egyiket láttuk tőle. Ostobán hittem azt, hogy ez a mellékhatása annak, hogy ilyen erőre tett szert...- guggol le a holtest mellé. - Felhasznált egy holttestet és elárulta a szövetségeseit is...- néz hátra a két eszméletlen Missin-nin-re. - … csak azért, hogy ő biztonságban maradjon és távolból játszón velünk egyet. Annak fényében, hogy mennyi kárt tett e testében a beavatkozás, érthető, hogy a tudatán kívül, miért csak az egyik vérvonalat volt képes áthozni abba a testbe és miért nem tudta olyan szinten használni, mintha az eredeti testében állt volna elénk. De ha ez igaz, akkor ő a lehető legnagyobb veszélyforrás jelenleg! – áll fel, ahogyan rád néz, pont úgy, mind aki ítéletet akar mondani.

Ruken nem szólalt meg, csak felsóhajtott, ahogyan a derekára tetet a kezét és megcsóválta a fejét a szavaid hallatán. Majd pedig fenyegetően tett feléd egy lépést, de az arca, mellyel rád nézett mosolygós volt, egyáltalán nem olyan, aki bántani, vagy éppen harcolni akard veled.
- Hát azzal a meséssel lesz egy kis gond...- közölte veled, az arcán továbbra is a mosollyal. - Tudod ahhoz, hogy szabadon engedjek egy szökött ninját, egy olyan shinobit mind te, ahhoz megvan kötve a kezem. Amikor beraktad a falúba a lábadat, már akkor eldőlt, hogy innét csak két módon mehetsz el! - arcáról lefagyott a mosoly- Vagy keresztülvágód magad a fél falún, vagy együtt működsz... -jelentette ki, ahogyan a válasz rajtad áll. - Én nem szívesen harcolnék veled, de ha nem hagysz más választást, akkor meg kell tennem a lépéseket afelé, hogy soha ne hagyd el élve ezt a helyett...- fenyegetett meg és azt már jól tudtad, hogy ezen szavak mögött van erő is- Az Okami-val való együttműködésed miatt, olyan titkokat is tudsz a falúról, mellyel bajt hozhatsz a fejünkre... és az erőd... az még veszélyesebb, ha ilyen iramban fejlődsz tovább, akkor nagyobb bajt okozol nekünk mind hasznot... - keze megfeszült katana markolatán – Szóval együttmüködsz és velem jössz a Mizukage elé, vagy nemet mondasz és akkor itt halsz meg!- közölte veled a végszót, a válasz rajtad áll.

Ruken arcizma sem rándult a megnyilvánulásodon, hiszen ő is tisztában volt vele, hogy a kettőtök közti erőkülönbség lényeges, főleg azután, hogy te sokkalta többet harcoltál az imént mind ő, így pedig a mérleg nyelve teljesen az ő oldalára billent. De a szavaid hallatán, melyek bizonyították, hogy nem vagy örült és nem kezdesz harcot vele, megnyugtatták és arcára visszaült a mosoly.
- Ennek örülők! -mondta neked- Nem szívesen öltelek volna meg...- közölte veled mosolyogva, mintha ez a mindennapos dolog lenne- De a Mizukage mindent elmond majd neked... köves...- sétált ki az ajtón, ahogyan követted és odakint bizony, már jó tíz Kirigakure chuunin állt, hogy behatoljon az épületbe. Ruken csak mosolygott egyet rájuk, ahogyan veled már nem is foglalkozva megrohamozták az épületet és egyben elfogták a két körözött személyt.
Ruken-nél volt a két chakraérzékeny kard, mely annyit jelentett, hogy megtartja magának, bár ez a viszonya fegyverekhez érthető volt, hiszen egy olyan országban tartozkodtál, melyben a legerősebb nagyobbikat a Hét kardforgató közé választják, így pedig nemcsoda ez a kardmánia. Na de lényegtelen. Bár amit Ruken közölt veled az utón, az már érdekesebb volt.
- A Mizukage érdekes személyiség. Utálja, ha a koráról vagy az időről beszélnek, szóval ha jót akarsz, akkor ezeket ne hozd fel ellőtte...- adata tanácsot- … de ami ennél is fontosabba, hogy hazudtam neked...- kezdett bele- … annak hogy most elé kerülsz és az, hogy engedtelek harcolni a Shion csaj ellen, nem az volt a része, hogy felmérjük, hogy mennyire megbízható, hanem hogy te mennyire vagy erős! -adta tuttodra- De a többi részletet a Mizukage-sama tól tudott meg! - vakarta meg a tarkóját- Na itt is vagyunk! - vonultatok be az épületbe és értettek a híres kunoichi szállása elé.

//Köv. post. a Mizukage iródája... ott lesz alkalmad eldönteni, hogy csatlakozol-e Kirigakure-hez!//

Mire felocsúdtam a meghívás keltette meglepettségből, már az étterem egyik asztalánál ültünk. Előttem volt az étlap, de mégse nyitottam ki. Kívülről fújtam már, elég sokszor jártam ahhoz már itt.
- Én csak egy miso-levest kérek, egy pohár teával - adtam le a rendelést.
,,Anyu megnyiffant, ha bezabálok az otthoni étkezés előtt, az reggel terjengő illatokból ítélve pedig eléggé terjedelmes kaja készül odahaza."
Miután Hikari leadta a rendelését, Hana megkért minket, hogy meséljünk magunkról. Szóval kezdhetjük ugyan azt, mint Somoko-nál annak idején. Remek. Pedig még reménykedtem is benne, hogy megúszom szövegelés nélkül.
- Magamról igazából nincs mit mondani. Egyszerű, szürke egyéniség vagyok, semmi extra. ,,Nem egyszerű családi háttérrel" - tettem hozzá magamban. - Nincsenek különlegességeim, álmaim. Csak életcélom: Kiri hasznára akarok válni, ennek köszönhetően pedig első a falu. A képességeim se kiemelkedők. Alapjutsu-kat ismerek csak, meg tudok törni genjutsu-kat, illetve a chakra-kontrollom és formázásom elég jó. Annyi előnyöm van más geninekkel szemben, hogy szokatlanul nagy ügyességgel rendelkezek. Ennek köszönhetően nem okoz gondot a különböző fegyverek, illetve a drót használata, akármelyik kezemet is használom. Szerintem ennyi - fejeztem be, ahogy várakozóan néztem a többiekre.

Még sosem jártam ebben az étteremben, talán azért mert elég távol van a házunktól. Habár jók az árai, meg a hangulata is baráti. Leültünk egy asztalhoz, és rendeltünk. Nagy nehezen sikerült döntenem. Végül sült halat kértem rizzsel, és egy pohár vizet. Kazuya kezdte el először a bemutatkozós szöveget. Igaz, hogy már körülbelül három napja ismerem, de talán a legfontosabbakat nem tudom róla. Nem is baj, hogy megismerjük egymást, hiszen mostantól együtt kell dolgoznunk. Miután a fiú befejezte, egy kicsit csalódott voltam, de hát amúgy sem olyannak ismertem meg idáig, aki annyira bőbeszédű lenne. Utána én folytattam:
- Számomra is fontos a falu, és talán ugyanennyire fontos még számomra a családom. Azért lettem ninja, hogy értük harcolhassak, és hogy büszkék legyenek rám. – mondtam mosolyogva - Gondolom a képességeimmel tisztába vagytok, szóval inkább a terveimről fogok beszélni. Fejlődni szeretnék mind Ninjutsuban, mind pedig Taijutsuban. Főleg a víz elemű Jutsuk érdekelnek, de nem akarok egy területen leragadni. A Genjutsu sosem vonzott igazán, szóval nem hiszem, hogy abba nagyon belemélyednék a közeljövőben. – mondtam, és Kazuya felé fordultam. – Te melyik területen szeretnél inkább fejlődni? – kérdeztem tőle kíváncsian.

Kicsit meglepett, hogy Hikari kérdezett tőlem. Mondjuk érthető, hiszen egy csapatba osztottak be minket, én meg amúgy se vagyok az a szószatyor gyerek, hogy magamról beszéljek. Így hát magától jön, hogy kíváncsiskodik. Nekem pedig kötelező válaszolnom, ha már kérdeztek.
- Alapvetően én ninjutsu beállítottságú vagyok, az elemem pedig a Katon. Ennek fényében én erre szeretnék szakosodni. Igaz, nem vetem meg a nem elemi technikákat se, kifejezetten a védelemre vagy orvoslásra jó jutsu-kat. A ninjutsu az, amihez igazán van tehetségem, és fogékony is vagyok rá. Akárcsak neked, nekem se kenyerem a genjutsu. Viszont én a ninjutsu-val is hadilábon állok. Tudok lopakodni, meg verekedni, de ebben kimerül a tudományom, a komolyabb közelharci technikák valószínűleg nem mennének. Ezt viszont ellensúlyozza az ügyességem és az, hogy kifejezetten jól bánok a fegyverekkel. Szóval ezt az oldalamat sem ártana majd csiszolni a későbbiek folyamán.
Reménykedtem benne, hogy sikerült kielégítenem a lány kíváncsiságát. Mert ha nem, akkor sejtettem, hogy mi lesz a következménye. De eszembe jutott valami, amivel talán megelőzhetem a kérdezősködést.
- Mond csak Hikari, hogyhogy csak most osztottak be téged egy genin csapatba? Csak azért kérdezem, mert szemmel láthatóan idősebb vagy az átlag kezdő genineknél, nem is kevéssel.

Figyelmesen hallgattam végig Kazuya válaszát. Nem csak azért, mert hasznos információk voltak, amiket a későbbiek folyamán a harcokban, és küldetésekben érdemes tudni, hanem azért is, mert érdekelt. Annak ellenére, hogy inkább visszahúzódóbb vagyok, nagyon kíváncsi a természetem, és gyakran ez kerekedik felül. Habár látható volt, hogy a fiú nem szívesen beszél, így gyorsan hárított egy felém intézett kérdéssel. Nem sejthette, hogy egy fájdalmas pontra tapintott.
- Nem ez az első csapatom… - mondtam csendesen és a tekintetemet a távolba fordítottam – Erről nem szeretnék beszélni. – mondtam lezárva a témát.
Szemmel láthatóan bántott valami, és ezt nem tudtam jól titkolni sem. Még mindig nem tettem túl magam az elvesztésükön, pedig már majdnem egy éve történt. Az étterem hirtelen nagyon csendes lett, és egyáltalán nem volt már kedvem beszélgetni sem. ~ Talán az lenne a legjobb, ha nem kedvelném meg egyiküket sem. Nem tudnám még egy ember halálát elviselni, aki olyan közel állt, hozzám, mint az előző csapatom tagjai. ~ gondoltam
Talán Fujishima sensei ismeri a körülményeket, és tudja, hogy ez egy olyan emlék, amit nem kéne még megbolygatni. Hiszen nem véletlenül tartott az egy évig, hogy beosszanak egy újabb csapatba. Ez még mindig egy olyan seb, ami bármikor felszakadhat.

//Na végre visszatértem és látom, hogy bár elégé nem volt aktív a játék, elszórakoztattok egymást... Na de kezdjünk is bele!!!!//

Hana szépen csendben, szinte meglapulva hallgatta a szavaitokat. Ellentétben veletek, ő csak egy teát kért, nem evet és ez a csendes és visszafogott, sőt háttérbe húzódó jellem, ismerős lehet Kazuya-nak. Amikor először találkoztak annak idején Hana-val, az is itt történt. Ők beszélgettek, míg a sensei a háttérből hallgatta őket és nem szólt közbe és most is ez történt.
~Szinte minden ugyanaz, amire előre számítottam...~ állapította meg az első szavaitokból az eredményt, hiszen az adatlapotokról és a chuunin tanárok leírása alapján, addig a percig nem történt lényeges eltérés. ~Hihetetlen, hogy minden közölt anyag, ennyire stimmel. Bár lényegében Kazuya-nak nincs igaza. ~ gondolta~ Ő egy genjutsu beállítottságú fiú! Megvan hozzá az esze és a szükséges tudása, hogy azon a téren is kiemelkedő képességű legyen, mert hogy szokatlanul nagy ügyességgel rendelkezne? Nem... téved! Az az igazság, hogy jó megfigyelő és az agya jól pörög. Míg a legtöbb genin csak felismeri, hogy mi történik, ő már képes cselekedni is és ez az intelligencia.~Mosolyodott el, ahogyan Kazuya szavaira is reagált magában ~És ő, hát igen! Ugyanolyan mind én, olyan képességekkel megáldva, melyekhez foghatóval csak én rendelkeztem ennyi idősen. Benne talán nagyobb potenciák is van, mind vártam és szeme... rég láttam olyan tekintett!~ emlékezett vissza, hogyan nézett rá Hikari, mikor Kazuya-t földre küldte.
És a kibontakozó érdekes beszélgetésnek ő maga vetett véget.
- Semmi olyant nem kell elmondanod, melyet nem akarsz. - nézett Hikari-ra, ahogyan a lány jól sejtette, hogy Hana tud a múltról – Egy shinobi csak azt mondja el, amit akar és magába folytja a keserűségét és az érzéseit. Hiszen Egy shinobi, kerüljön akármilyen helyzetbe, sohasem mutatja ki az azokat. Ő csak egy fegyver, a rejtek fegyverre és a falú akarata, számára szent és sérthetetlen kell hogy legyen. Főleg igaz ez Kirigakure! - nézett rátok mosolyogva, ahogyan ha rájöttök, hogy mit is mondott, az már jó jel.

Bólintottam a lány reakciójára, ezzel megerősítve, hogy nem erőltetem a dolgot. Az ég egy adta világon semmi közöm sincs olyan dolgokhoz, ami rossz emlékeket idéz fel másokban. Szemmel láthatóan most sikerült kifognom egy ilyen esetet. Nem volt nehéz elképzelni, hogy miért zárkózik el Hikari a válaszadás elől. Akinek van valami sötét folt a hátterében, az biztosan átérzi a dolgokat. Így hát lassan hátradőltem a székemben, ahogy vártam a fejleményeket. Mindenesetre, akár jó, akár rossz pontra tapintottam rá, lényegében a célomat sikerült elérnem ezzel a kérdéssel. Sikerült elejét venni az újabb kérdéseknek, még ha ez külső szemlélő számára érthetetlen is volt a részemről.

Nem okozott túlságosan nagy fejtörőt Hana mondanivalója, egyből rájöttem, hogy miről beszél. Nem volt nehéz, tekintettel arra, hogy Takato nagybátyám folyton hasonló szövegekkel készített fel engem az elkövetkezendő évekre a pihenők alkalmával. Nem győzte hangsúlyozni azt, hogy a ninja csak egy eszköz a falu vezetőségében szemében. Mi vagyunk a fegyver a vezetőség kezében, hogy úgy fogalmazzak. Mondjuk ez volt az az álláspont, amivel sosem értettem egyet. Az eszköz egy olyan dolog, amit az ember használ egy darabig, majd eldobja, ha már hasznavehetetlen, vagy úgy követelik meg az érdekei. Na de hogy ezzel mi a baj? Az, hogy a ninja, kiváltképp az igazi tehetségek - ami persze nem én vagyok -, mint ilyen eszköz, fogyóterméknek számít. Főleg egy háború kellős közepén....

Megnyugtatott, hogy nem kell beszélnem róla. De ha kértek volna sem tudtam volna semmit sem mondani. Még Shoutanak sem tudtam beszélni róla. Egy ideig csak néztem a poharat, majd a kezembe vettem és kortyoltam egyet belőle. A shinobi csak egy fegyver… sokszor hallottam már ezt korábban is. De mindig is bántott ez a kijelentés. Sosem fogadtam el, és azóta a nap óta, már biztos vagyok benne, hogy nem fog megváltozni a véleményem. Én nem egy fegyver vagyok, hanem egy ember, a többi ninjával együtt. Ha a falumért meghalok, akkor azt azért teszem, mert szeretem a hazám, és mert meg akarom védeni. Minden egyes élet fontos. A habárú kiöli az emberből az emberséget, és egyszerű fegyverekké teszi őket. Követik a parancsokat, és mindent megtesznek a falu vezetőjéért. De vajon a faluért is? Vajon tényleg jó ügyért dobják el az életük? Egy fegyver nem gondolkozik, nem kérdez vissza, és feltétlenül követi a parancsot bármi is legyen az. Tényleg jó ez így?

Hanara néztem, és a tekintetét fürkésztem. Eddig mindig olyanokat mondott, amik alapján úgy tűnt, hogy szereti Kirigakuret, és nem árulná el. De akkor Somoko miért nem bízik benne? Újra kortyoltam egyet a pohárból, és az asztalt kezdtem bámulni. Kicsit letompított ez a harc akárhogy is…