17. - kiképzőterep

Kicsit morcosan hallgatom végig a kapitány válaszait, mert én már bele is kezdtem volna az edzésbe. "Hm sejtettem, hogy nem azért kaptam katanát, hogy ne tudjam használni" Kis mosoly ült az arcomra bár még nem tudom mit hoz a jövő és milyen lehetőségek állnak előttem. Rátért a gejutsura úgyis hiányoltam a magyarázatából, hogy mégis hogyan működnek. Nem gondoltam volna, hogy a saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg. Még látom, hogy Harada sensei kézjeleket formál majd leszáll a sűrű köd. "Gejutsu csak az elmére hat nem valós képeket mutat nekünk. Szóval bármi jön az nem valóság." Erősítettem a tudatom, szétnézek és már csak azt veszem észre, hogy egyedül vagyok. Egy árny közeledését veszem észre, elég rendezetlen botladozó léptek. "Bármi is lesz az nem a valóság csak egy genjutsu" Nyugtattam magam tovább. A ködből egy gyönyörű lány lépett elő nem más mint a volt osztálytársam Aoin Enou, hosszú szőke haja csapzott volt. Ruháját vér borította a bal oldalán egy sebet markolt ahonnan patakokban folyt a vér. A látványtól ledöbbentem lemerevedtem. A hidegvérem elvesztettem teljesen. Remegve térdre rogytam és a fejem fogtam. "Miért pont ő? Talán mert a genin vizsgán én ejtettem ki? Miattam nem tudta megvédeni magát? Nem lehet ez nem lehet a valóság. Tényleg egy gejutsuban vagyok már meg is feledkeztem Haradáról." Összeszedem magam könnyeim elapadnak és fenézek. A lány tekintete viszont túlságosan valósnak tűnt. Elszakad megint a cérna már nem bírom idegekkel:
- KÉREM ELÉG VOLT! -kiabáltam ahogy a torkomon kifért kétségbe esésemben mást már nem tudtam csinálni.

A három fiatal rosszabban reagált a Genjutsura, mint ahogy azt Harada remélte, így hamar meg is szüntette azt, hogy ne legyen nagy a lelki megrázkodtatásuk. ~ Hát ez nem volt a legjobb reakció... De legalább megtapasztalták milyen lesz ha élesben kapnak be egy ilyen jutsut...~ Gondolta magában, miközben a hegét vakargatta. - Hát srácok ez csak egy D szintű Genjutsu volt, az egyik leggyengébb, amit ismerek. Ez ellen elegek az egyszerűbb módszerek, pl. ha fizikai fájdalmat okoztok magatoknak. Magasabb szinten viszont alkalmazni kell azt a jutsut, amit most fogok tanítani nektek!- Mondta egy cseppet sem sajnálkozva azért, hogy fájdalmat okozott nektek. - A lényege, hogy felmutatjátok ezt a kézjelet, majd koncetráltok és egy ponton megszüntetitek a chakraáramlást a testetekben. Ez nem nehéz, viszont gyakorolni kell, mint a fáramászást.- Magyarázta ti meg elismételtétek a kézejelet.
-A jutsu neve Genjutsu Kai, így az alkalmazés közben azt mondjuk hogy Kai. (feloldás)- No akkor, most ugyanazt a Genjutsut alkalmazom rajtatok, ti pedig védekezzetek, és lehetőleg ne ijedjetek meg úgy min legutóbb.- Szavai végén meg sem várta a válaszaitokat, hanem kézjelei után, megint felszállt a furcsa köd és jöttek a haldokló árnyak...

//Bocsi a késői postért ^^" //

Már könny szökött a szemembe, mikor hirtelen minden eltűnt. Megdörzsöltem a szemem és odanéztem a senseire. "A francba elfelejtettem, hogy ez egy Genjutsu volt. De mégis olyan mintha valóság lenne. Jobban oda kellesz figyelnem." Igen nehezen, de sikerült kivernem a fejemből az imént látottakat.
- Hát srácok ez csak egy D szintű Genjutsu volt, az egyik leggyengébb, amit ismerek. - mondta Harada.
Ekkor nagyon ledöbbentem. " Milyen lehet egy A szintű Genjutsu. Te jó ég."
-Ez ellen elegek az egyszerűbb módszerek, pl. ha
fizikai fájdalmat okoztok magatoknak. Magasabb szinten viszont
alkalmazni kell azt a jutsut, amit most fogok tanítani nektek!-
" Fizikai fájdalom? Szúrjuk magunkba a kunait? Igen bizarr ötlet." Kicsit felcsigázott amikor Harada egy Genjutsu feloldó jutsut fog megmutatni, de egyben meg is rémültem. "Mivan ha nem sikerül? Át kell élnem megint? Nem lesz jó. Most figyelnem kell." Harada elmondta, hogy mit kellesz csinálni és én figyelmesen végighallgattam. Amint befejezte már a köd volt megint és az előző emberek.
"Csak nyugodtan Ryouji. Csináld azt amit a kapitány mondott." Begyűjtöm a chakrát majd kimondom :
-Kai!- kicsit feszülten de kimondtam...

//Ha sikerül...//
Nagy megkönnyebbülésemre sikerült feloldanom a technikát és fújtam egy nagyot. végre valami ami hibátlanul sikerült. Remélem ilyen jól fog sikerülni élesben is.

//Ha nem sikerül...//
Amikor kinyitottam a szemem láttam hogy körülöttem még mindig ott van a köd.
"Na ne! Ez nem igaz."
Hirtelen ledermedtem nem tudtam, hogy mit csináljak. Ekkor eszembe jutott hogy fizikai fájdalommal is ki lehet jutni a Genjutsuból. Ekkor elővettem a kunaiomat és megszúrom magam. Tudom, hogy nem volt helyes, de nem hiszem hogy kibírtam volna még egyszer.

//Elnézést a késet postért ^^//

"Ez a rémálmom ez nem lehet valóság ez illúzió" mondtam magamban megijedt arccal. "Igen ez nem valóság harada mondta hogy ... A francba ezt elrontottam." itt már a szívverésem is vissza eset közel normálisra és a köd kezdet eloszlani az alakok pedig eltüntet.
- Hát srácok ez csak egy D szintű Genjutsu volt, az egyik leggyengébb, amit ismerek.
"hát igen ezt jól elrontottam a hirtelen rémulcségtöl kiment a fejemböl az hogy ez csak egy edzés része. eközben a földre néztem. Majd ránézek Harada kapitányra.
-Ez ellen elegek az egyszerűbb módszerek ... Magasabb szinten viszont alkalmazni kell azt a jutsut, amit most fogok tanítani nektek!
"szóval 1 új technika akkor gyerünk"
Harada meg mutatta a kézjelet és a technika nevét majd megint fel tűnt a köd. "most nem bénázhatom el! Sikerülni fog." megint meg jelenek az alakok köztük anyu húga is. Én ekkor becsukom a szemem és a kézjelet formálom meg majd halkan azt mondom hogy
-hmm.. Kai. mikor kinyitottam a szemem...

// ha sikerül a technika elsajátítsa //
És látom hogy a köd eltűnt az alakokat nem látom. " Ez de jó!! Sikerült! Ez aztán az olcsó ebéd." közben elmosolyodtam " enyivel közelebb vagyok hozzád... "

// ha sikertelen a technikám //
És meg pillantom az anyám húgát.
-Ne ez nem sikerült. Mit rontottam el? Mondtam el keseregve és azt montam Julinak.
-Neked vajon könnyebb volt? Egyáltalán jobb leszek mint te? Majd becsukom a szemem és a kunai késsel majd bele markolok a pengébe ép anyira ameyire kellet. "legaláb nem kellet látnom azt a borzalmat egy hamar ,még ha egy perc múlva vissza is küld harada.

//Shikamaru//

Egy újabb csodás nap köszöntött ránk. A reggeli edzésemet követően, letusoltam, majd egy gyors reggeli után bementem a faluba. Sajnos nem bíztak meg most sem feladattal, kivéve, hogy szokjam meg a környezetet.
Mivel elég sokáig itt éltem, ezzel nem lesz gond. Így hát inkább kimentem a kiképzőterepre, ahol gyakorolhatok egyet.
- Jó lenne kifejleszteni egy saját technikát... - dünnyögöm magam elé.
Alaposan szemügyre veszem a bábukat és elgondolkozok, mit hozhatnék össze. Egy olyan technikára van szükségem, amivel hamar kiiktathatom az ellenfelem a harcból. Mondjuk egy Taijutsura, amivel eltöröm az ellenfelem lábát...

Odasétálok az egyik bábuhoz és hosszasan bámulni kezdem.
- Ez így nem lesz jó... - dünnyögöm. - Kell valaki, akin szabadon gyakorolhatok. Amíg nem találok ilyen személyt, addig nézzük a chakra gyakorlatot.
A lábfejembe koncentrálom a chakrám, majd egy rúgást mérek az előttem lévő gyakorló eszközre. A bábu beleremeg a rúgásba, de semmi más nem történik vele. Úgy tűnik növelnem kell a chakra nagyságát. Rövid koncentráció után az előbbinél sokkal több energiát gyűjtök össze a talpaimba, majd felugrok és páros lábbal beletaposok a bábuba, úgy nagyjából has magasságában. A gyakorló eszköz újra megremeg, de még mindig nem sikerül eltörnöm. Talán éppen ezért próbálkozok újra és újra, egészen addig, amíg el nem fáradok.
Amint kimerülök, leülök egy csendes helyre és pihenek egy kicsit. Kb 10 perc pihenő után újra talpra állok és folytatom tovább a próbálkozást.

//Kinta részére!//

Egy újabb átlagos napon vagyok túl. Sajnos a faluban még nem bíznak meg bennem túlságosan, éppen ezért nagyon kevés küldetést bíznak rám. Ma sem kaptam semmi lényegeset. Délelőtt az időmet az otthoni teendők ellátásával töltöttem.
A megbízásom szerint, egy genin érkezik majd ide a kiképzőterepre, akivel foglalkoznom kell egy kicsit. Személy szerint nem tudom mit fogok még neki tanítani, de majd ha itt lesz, akkor megbeszélem vele. Ölbe tett kézzel várakozok a kiképzőterepen és várom, hogy megérkezzen a tanítványom.

//Mr Gaisuke Daizo//

Kinta éppen kilépett az akadémia kapuján. Mindenkit egy három fős csapatba osztottak és mindenki kapott egy jounin felügyelőt. De mivel
hogy az ez évi végzősök huszonnyolcan voltak, valakinek muszáj volt egyedül maradnia.
"És ez a valaki, te vagy." víz hangzottak a sensei szavai Kinta elméjében "Amíg nem találunk megfelelő genineket akivel egy csapatban
lehetsz, addig kapsz egy ideiglenes kiképzőt." ekkor a sensei turkált a zsebében, kihalászott két darab papírt és átnyújtotta Kintának. Az egyik
Kirigakure térképe volt, és rajta vörössel egy karika. A másik egy fénykép volt. Egy fiatal, fekete hajú férfi. "A férfi neve" fojtatta a sensei "Gaisuke Daizo. Ő lesz az ideiglenes kiképződ. Ez pedig" ekkor a karikával jelölt térképre mutatott "a 17. Kiképzőterep. Itt találod meg."

Kinta végül oda ért a 17. Kiképzőterepre. Egy férfi, hosszú fekete hajjal, ölbe tett kezekkel ült. Kinta elővette a zsebéből a fényképet.
'Ő lesz az.' gondolta. Lassan oda sétált a férfihoz, udvariasan meghajolt majd köszöntötte. "Üdv" mondta Kinta "Maga Gaisuke Daizo?"

Szerencsére nem kell sokáig várnom, hamarosan egy srác érkezik a kiképzőterepre. Látom, hogy egy papírt vesz elő, majd oda jön hozzám és megszólít. A kérdésére bólintok egyet.
- Igen, én vagyok az! Hívj csak Daizonak ha lehetne. Illetve nyugodtan tegeződjünk! - mondom vidáman.
Ezután kissé közelebb lépek hozzá és alaposabban szemügyre veszem. Nagyon úgy tűnik, hogy valóban megfelelt a genin rangra, legalábbis a fizikumából ez jön le számomra.
- Nos, először is kérnék egy bemutatkozást. - szólalok meg, rövid szünetet követően. - A neved érdekel, a jövőbeni terveid, illetve az, hogy mit szeretsz csinálni a szabadidődben! - mondom, majd figyelmesen hallgatom a válaszát.

Kinta kérdésére a férfi vidáman válaszolt. A hosszú fekete haj és fekete ruhák kissé gótikusan mutatták be a férfit, de vidám hangja azonnal meghazudtolta eme állítást. Sőt, még azt is felajánlotta Kintának hogy tegeződjenek! Ez őt kissé zavarta, mivel, habár a férfi nem volt öreg, az ideiglenes kiképzője volt, ezért egy bizonyos szintű tisztelettel akart hozzá beszélni. Elvégre nem mehetett csak úgy oda hogy, Hé te! Ezek mellet nem nagyon értette a férfi kérdéseit. A név az egyértelmű volt, de a jövőbeli tervei és hobbijai kérdést már nem értette. Elvégre edzeni voltak itt, nem pedig ismerkedni és barátkozni. De válaszolt a kérdéseire mert nem akarta magára haragítani.
"A nevem Hokoshita Kinta." kezdte Kinta a bemutatkozást, kissé bizonytalanul "A jövőbeli terveim..." ekkor Kinta megállt és gondolkodni kezdett.
Aztán eszébe jutott a nagybátyjával való beszélgetés. 'Katonák vagyunk' víz hangzottak a szavak Kinta elméjében 'fegyverek akik meghalnak ha azt a parancsot kapják.' "Nos..." mondta Kinta kissé bizonytalanul, hogy mit fog majd mondani a férfi ha ezt meghallja. De úgy döntött hogy az őszinte válasz a legjobb válasz. "Szabad akarok lenni" mondta Kinta, és várta hogy a férfinek milyen az arckifejezése, majd folytatta "A szabadidőmben edzek, vagy le ülök, a plafont bámulom, és gondolkodok."

Csendben várom a fiú válaszát. Olyan, mintha kissé bizonytalannak tűnne a jövőbeni terveivel kapcsolatban. Rövid gondolkozás után, viszont válaszol. Nem hétköznapi, az egyszer biztos... A válaszán kissé megemelkedik a szemöldököm, de annyira azért nem lep meg, hogy eltátsam a számat.
- Nos, a jövőbeni elképzeléseidhez sok szerencsét kívánok! Most viszont, térjünk vissza a jelenbe! Mit szeretnél tanulni? Értek a Taijutsuhoz és a Suitonhoz, esetleg néhány állathasználó technikát is taníthatok neked. Ha viszont még nem ismered az elemed, akkor a Suiton-t inkább ne vegyük számításba. Lehet hogy nem lennél képes elsajátítani. Bár tudomásom szerint, a faluban nagyon el van terjedve a Suiton elem, ezért nem lepődnék meg, ha te is értenél hozzá. Kezdésnek viszont inkább a Közelharcot ajánlanám. - mondom, majd várom a fiú válaszát.

Kinta nem hitt a füleinek. A férfi megkérdezte tőle hogy mit akar tanulni! A kiképzők, ideiglenesek vagy nem, tanítottak ahogy akartak, és minden bizonnyal nem kérdezték volna meg a tanítványokat hogy ők mit akartak tanulni. Ez a férfi már gyanúsan kedves volt...
Abból az információból amit a férfi megosztott vele, Kinta leszűrte hogy a férfi egy víz elemű állat használó, aki jártas a taijutsuban. Ezeket mind megjegyezte, hátha még hasznosnak bizonyulnak ezek az információk, a jövőben. 'Egy állat használó mi?' gondolta Kinta 'Vajon milyen állattal kötött szerződést?'

Kinta válaszolt a férfi kérdésére "Kíváncsi vagyok az elsődleges elememre." mondta Kinta de hirtelen felmerült benne az, hogy a férfinél talán nincs chakra érzékeny papír "De ha nincs mód arra hogy ezt most megtudjam, akkor megfelel a közel harc is." vágta rá gyorsan.

- Nos, jelenleg nincs nálam olyan papír, amivel ezt meg lehetne oldani. - felelem, majd bólintok egyet. - Akkor hát legyen Taijutsu. Először egy kis elmélettel kezdenénk, éppen ezért ülj le!
Ezután megvárom míg helyet foglal, majd vele szemben én is leülök.
- A Taijutsu egy olyan chakrahasználati mód, ami nem követeli meg a chakra felszabadítását, hanem szimplán testi gyakorlattal eléri, hogy a testben tárolódó energia közvetlenül áramoljon a felhasználás helyére, így megerősítve, feljavítva a test biológiailag adott képességeit. A taijutsu előnye a folyamatos rendelkezésre állásában és egyszerűségében van, mivel nem feltétlenül kell hozzá külön koncentrációt igénylő chakra felszabadítása, viszont a taijutsuban edzett ninja teste képes bármilyen chakrát befogadni. Ennek ellenére kevesen határozzák el magukat arra, hogy ezen ágat válasszák specializációnak. A pontos okát nehéz lenne megmondani. Én például azért nem specializálódok rá, mert van néhány olyan technika, amivel a távolból is egyszerűbb elintézni az ellenfelet. Ha közelharcba keveredek, akkor inkább megpróbálok biztosra menni. A technika, amit most tanítani fogok neked, az is lényegében ilyen. 2 lépésből áll: az első lépésben valamilyen dobófegyvert dobsz az ellenfeled felé. A másodikban pedig megrohanod, majd egy erőteljese rúgást mérsz a fejére. Az egész viszont nem lesz ennyire egyszerű. Először a rúgást gyakorold be, én leszek a cél!
Miután befejezem a szavaimat, felállok és kissé távolabb sétálok tőle.
- Állj fel! - adom ki a parancsot. - Ha felkészültél, akkor rohamozz meg, majd ha elég közel vagy, akkor ugorj fel a levegőbe és rúgj meg! Ne aggódj, úgy is hárítom majd a találatod, ezzel csak tesztelem a jelenlegi fizikumodat. - mondom, majd felkészülök a támadására.

Mivel a férfinél nem volt chakra érzékeny papír, belekezdett a Taijutsu tanításba. Leültek egymással szemben, majd a férfi elmagyarázta az elméleti részt. Amit Kinta letudott szűrni az az volt, hogy a taijutsuban nem kell felszabadítani a chakrát mint egy ninjutsuban. A kézjelek tehát azért vannak hogy segítsenek koncentrálni, és felszabadítani a chakrát. Viszont a taijutsuban nem kell kézjelekkel pocsékolni az időt. Ha mondjuk egy ninjutsut használó ellenfeled van, akkor azonnal használhatsz taijutsut hogy elintézd, amíg ő kézjelekkel bajlódik. Ez elég előnyösnek hangzott, de a férfi azonnal megmondta neki hogy nem túl sokan használják. Majd elmagyarázta a technikát amit tanítani akart.
Lényegében egy egyszerű mozgáskombináció, de hogy mennyire egyszerű gyakorlatban, az nem sokára kiderült.

"Állj fel!" mondta a férfi, de ezúttal nem kedvesen hanem parancsolóan. Kinta azonnal talpra ugrott. A férfi azt mondta neki hogy rúgja meg. Nem aggódott hogy megsérül, hiszen chunin volt, tudott vigyázni magára. Körülbelül tíz méter volt közöttük. Kinta hétig futott, két méter magasra ugrott a levegőben, az utolsó három métert pedig átrepülte. A rúgást a jobb lábával vitte végre, egy félkörívben.

A srác engedelmeskedik, feláll és hátrébb megy. Ezután nekifut, majd felugrik a levegőbe és felém rúg félkörívben. Egyszerűen csak kivédem a rúgást, majd hátrébb lépek.
- Nem rossz, bár kissé kevés volt benne az erő. Éppen ezért most megcsinálsz néhány erősítő gyakorlatot. A feladatod az lesz, hogy guggolásból előre és felugrasz. Felállsz a kiképzőterep szélénél és keresztben megcsinálod. Elég ha a feléig elugrálsz, utána pedig kocogsz. Ezután, ha elértél a túloldalra, megismételed visszafelé is. Öt sorozatot kérnék belőle! - mondom, majd várom hogy elkezdje a feladatot.

A férfi könnyedén hárította a rúgást, majd közölte Kintával, hogy kevés volt benne az erő. Ezért pedig egy erősítő gyakorlatot kellet megtennie. A gyakorlat lényegében annyiból állat, hogy Kinta békaugrásokkal elugrál a kiképzőterep feléig, utána pedig kocog, majd vissza felé is megteszi ezt az utat. A férfi azt mondta hogy öt sorozatot csináljon belőle. Egy sorozat minden bizonnyal az oda vissza út volt.

A kiképzőterep egyfajta téglalap szerűség volt. Persze nem nyílegyenes oldalak, hanem kacskaringós vonalak határolták. A hosszúsága kétszáz méter, szélessége száz méter körül lehetett. Tehát Kintának egy tízszer száz méter utat kellet megtennie. Pontosan egy kilométer, félig kocogás, félig ugrálás. Kinta elment a terep széléig, majd nekilátott a gyakorlatoknak.

Csendben figyelem, ahogy Kinta elvégzi a gyakorlatot, majd ha befejezte, megvárom míg pihen egy kicsit. Adok neki pár percet, utána ravasz vigyor húzódik az arcomra.
- Nos, mivel végeztél, a következő feladatod az lesz, hogy megküzdj velem és majd ha esélyt látsz arra, akkor használd a technikát. Arra azért figyelj, hogy a rúgásod egyenes legyen és ne ívesen próbálj lecsapni! Megmutatom hogy néz ki eredetileg a technika.
Ekkor előveszem az egyetlen kunait, ami nálam van, majd az egyik gyakorlóbábu felé hajítom azt. Ezután nagyon gyorsan elindulok a célpont felé. Miután a fegyver hangosan koppan a bábuban, azt követően a lábam is erőteljesen neki csattan annak.
- Tehát így nézne ki! Most pedig gyere és küzdj meg velem! - mondom, majd kiveszem a kunait a bábuból és várom a fiú első támadásait.

Kinta a negyedik sorozat után kicsit lassult, az ötödik sorozat végén pedig eléggé elfáradt. Nagyon leszerettet volna ülni, de nem tette, mert nem akart Daizo szemében gyengének tűnni. Aztán Daizo csinált valamit amire Kinta nem számított. Azt akarta hogy küzdjön meg vele, és ha esélyt lát akkor használja a technikát. Aztán Daizo demonstrálta a technikát amit eredetileg tanítani akart. De hiszen Daizo egy chunin volt, Kinta meg egy kis genin! Nem volt semmi esélye.

Kinta jobban szemügyre vette a terepet . Kinta és Daizo egymással szemben álltak. Mögöttük nem volt semmi. Balra tőlük volt néhány fa. Jobbra pedig a zuhatag folyt. Kinta még mindig emlékezett arra amit Daizo mondott. Mivel hogy az ő eleme a víz, ha eléri a zuhatagot akkor fölényben lesz. Kinta az eget nézte. Nem kellet sokáig gondolkodnia...

Elővett két kunait, rájuk csavart egy-egy robbanó cetlit, majd vissza rakta őket az övtáskájába. Aztán kiszedte azt a tíz méter drótot ami nála volt. Ezt a födre dobta, úgy, hogy az egyik vége közvetlenül a lábba mellett, a másik vége pedig Daizo előtt néhány méterre legyen. Aztán elővett egy sima kunait. Ezt Daizo felé dobta. Daizo bal fülét célozta meg, tehát ha elakar ugrani előle akkor csakis a fák felé menekülhetett. De Daizónak volt egy kardja is. Ha azzal akart hárítani akkor Kinta a drótot használja ami a földön hevert. Ha egy kawarimivel farönké változik, akkor Kinta a robbanó kunaikat a fák felé dobja, felrobbantva őket, így Daizónak muszáj lesz kijönni onnan. A kunai sebesen repült Daizo felé, és Kinta várta hogy Daizo mit fog lépni...

Érdeklődve figyelem, hogy mivel próbálkozik. Kissé meg is lep, hogy nem rohan le, hanem robbanócetlit erősít egy kunaira, majd egy drótot lök le elém. Kissé megemelkedik a szemöldököm. Kezd érdekelni a terve, éppen ezért még mindig várok.
Ezután egy kunait dob felém, de nem pont engem céloz. Nyugodtan oldalra hajtom a fejem, így a támadása elkerül. Mivel ő csak kevés hajlandóságot mutat a támadás felé, átveszem tőle ezt a terhet. Hátra szaltózok egyet, ezáltal a bábu mögé kerülök. Miközben a levegőben vagyok, odafigyelek, nehogy utánam dobja a drótot, vagy valamilyen más módon támadjon rám. Éppen ezért, ha meglátok bármilyen támadási szándékot, a kunaimat használom a védekezésre. Egyszerűen csak felé dobom, nehogy el tudjon kapni.
Amint földet érek, kézpecsétek megalkotásába kezdek, majd egy vízlövedéket lehelek ki, egyenesen a fiú felé. Ha nem elég óvatos, akkor könnyedén eltalálhatja és akkor a földre küldi.
A támadásom után újra védekező állást veszek fel és várok...

Amíg Daizo a levegőben volt Kinta már az övtáskájába nyúlt hogy megtámadja, de a tervétől egy repülő kunai térítette el. Daizo nem igazán célzott. Nem, Daizo támadása nem a kunai volt, hanem egy vízelemű jutsu, ami villámgyorsan tartott Kinta felé. Kinta gyorsan kitért előle és egyben a bal kezével felkapta a drótot ami földön volt. A chakra gyorsan átjárta, és a drót előre csúszott a földön mint egy kígyó. A drót vége hirtelen elkezdett fölfelé repülni. Kinta a dróttal Daizó kezeit célozta meg. Ha össze tudja kötözni őket akkor Daizo nem tud majd jutsukat használni.

De a harchevében Kinta egészen megfeledkezett a lényegről: hogy demonstrálja a taijutsu technikát. Nem, ez már nem érdekelte. Az egyetlen dolog amire gondolt, az az volt hogy legyőzze Daizót. Jelenleg csak ez érdekelte.

A támadásom nem járt sikerrel, de nem is baj. Szegény srácot valószínűleg rendesen összezúzta volna a technikám. Ezután viszont támadásba lendül és mozgatni kezdi a drótot. Elmosolyodok ezen, majd hagyom, hogy egyszerűen csak körbe tekerje a kezeimet.
Amint elkapott, rántok egyet a dróton, majd felé ugrok. A célom egyszerű: egy erőteljes rúgást próbálok mérni az arcára. Mivel a rántásomnak köszönhetően valószínűleg kissé meginog, a védekezéssel nem valószínű hogy fog tudni foglalkozni. Miután leterítettem, kicsusszanok a drótjából és hátra ugrok.
- Egész jó vagy, de nem ez a feladatod! Sokkal tapasztaltabb vagyok, mint Te!

Daizo sokkal idősebb volt mint Kinta, tehát tapasztaltabb és erősebb is volt, mint a kis genin. Daizo egy rántással maga felé húzta Kintát. Daizo talpa Kinta arcával találkozott, és ez a vendég hozott magával valaki mást is: a fájdalmat. Kinta a földön feküdt és az orrát fogta. A száján lélegzett, mivel az orrán át elég nehéz lett volna. Ugyanis az orrából fojt a vér. Minden bizonnyal el is tört, de Kinta nem értett az ilyesmihez.

Kinta feltápászkodott a földről. A kezével megtörölte az orrát. Arra lett figyelmes hogy valaki beszél mögötte. Daizo volt. Éppen közölte Kintával
hogy talán ideje lenne demonstrálni a technikát, és abba kéne hagynia a harcot, mivel úgysem volt semmi esélye. Persze nem ezeket a szavakat használta, de a lényeg ugyanaz volt.

Kinta háttal állt Daizonak. Demonstrálni a technikát éh?

Jobb kezével villámgyorsan kivett három dobó csillagot az övtáskájából, Daizo felé fordult, és egyszerre dobta el őket. Kinta nem várta meg hogy a shurikenek célba érjenek. Elkezdet Daizo felé futni. Amint meglátja hogy Daizo merre fog kitérni, elrugaszkodik, és végre hajtja a technikát...

Talán kicsit durva voltam a sráccal. Az hogy elindul az orra vére, majdnem bűntudatot kelt bennem, de csak majdnem...
Viszont észhez tér Kinta és villámgyorsan néhány shurikent dob felém. Azonnal oldalra ugrok, de ekkor már majdnem ott van a közelemben, hogy eltaláljon. Az egyik lábam már földet ért, így azt használom elrugaszkodásra. A következő pillanatban elszáguld felettem, miközben én a tengelyem körül pörgök vízszintesen.
Pár pillanat múlva földet érünk mindketten. Kiegyenesedek, majd egy fakó mosoly húzódik az arcomra.
- Egész ügyes! - mondom. - Annyi volt a baj, hogy én számítottam a technika használatára. Viszont ha legközelebb használod valakin, az nem tudhatja majd, hogy mit szeretnél. A lényeg, hogy ésszel próbáld használni! - próbálok bölcselkedni. - Mára ennyi lenne, de bármikor megkereshetsz, ha szeretnél még tanulni! Tehát, viszlát! - intek egyet, majd egy pukkanás kíséretében eltűnök...

//Gratulálok, elsajátítottad ezt a technikát! Írd fel az adatlapodra a Dinamikus Belépőt, utána pedig írd hozzá, hogy én tanítottam neked!//