17. - kiképzőterep

A férfi elugrott a technika elől, egy pörgő mutatvány tett a levegőben, majd mindketten a földön landoltak. A férfi megdicsérte Kintát, majd közölte vele hogy ha lesből támad akkor a technika hatásosabb. Majd egy köszönéssel és egy pukkanással eltűnt.

Kinta az orrát fogta. A vérzés már elállt, de a törés miatt minden bizonnyal elég furcsán nézhetett ki. Hogyan fogja megmagyarázni ezt az anyjának? Az apja minden bizonnyal megérti, de ha az anyja meghallja hogy az ideiglenes kiképzője eltörte az orrát akkor kést ragad, megkeresi Daizot, és elvágja a torkát amiért fájdalmat okozott kicsi fiának. 'Hmm' gondolta Kinta miközben hazafelé vette az irányt 'Lesz miről mesélni.'

//Köszönöm hogy megtanította nekem a technikát Mr Daizo.//

//Kabuto//

"Mentem!" mondta Kinta miközben kilépett az ajtón. Az égre nézett. Egy átlagos Kirigakurei reggel volt. A köd sűrű volt, a levegő sós, a nap pedig viharfelhők mögött bujkált.
'Esni fog.' gondolta Kinta miközben továbbra is az eget figyelte.

Mivel mindenki akivel edzhetett volna küldetésen volt, elindult a kiképzőterep felé. Már szeretett volna valami újat tanulni, de ez egyedül elég nehéz lett volna. Talán majd megkéri valamelyik chuunint vagy jounint akik ott szoktak gyakorolni, hogy tanítsanak neki valamit. Ha pedig mindenki nemet mondott, akkor nincs más választása, egyedül fog gyakorolni.

Éppen a kiképzőterep bejáratánál jársz, amikor egy magas, fekete hajú férfi ugrik eléd.
- Üdvözletem! Ha nem tévedek te vagy Hokoshita Kinta. A nevem Ichi, a Mizukage küldött, hogy tanítsak neked egy technikát, amíg nem tud küldetést adni neked. Mivel van jobb dolgom is, mint hogy egy kölyköt pátyolgassak, egy nagyon egyszerű Taijutsu mozdulatot fogok tanítani neked. A lényege, hogy felugrasz a levegőbe, majd páros lábbal megrúgod az ellenfeledet. Valahogy így! - mondja
Ekkor futásnak ered, majd felugrik a levegőbe és páros lábbal megrúg egy bábut. Egy embernek ez nagyjából mellmagasságban lenne.
- Nos, ennyi az egész. Most te jössz!

// Egy 15 soros postot kérek, amiben próbálkozol elsajátítani a technikát.//

Mikor Kinta odaért a kiképzőterepre, egy férfi ugrott elé, bemutatkozott, aztán pedig megmondta hogy miért küldték. Kintának még annyi ideje sem volt hogy bólintson, a férfi azonnal nekifutott egy bábúnak és demonstrálta a technikát amit tanítani akart.
"Most te jössz!"

Kinta nekifutott a bábúnak, ugrott, két lábbal megrúgta, majd a bal kezét használva tompította a földet érést. Valami nem stimmelt. Ugyan olyan sebességgel futott, ugyan olyan magasra ugrott mint a férfi. Ő viszont mellmagasságban rúgta meg a bábút, Kinta viszont csak hasmagasságban tudta eltalálni. Jobban szemügyre vette a férfit. Sokkal magasabb volt mint ő. Talán a méret különbség miatt nem tudta eltalálni a bábút ugyanott ahol a férfi? Vagy mert ő edzettebb volt mint Kinta?
'Számít egyáltalán, hogy hol találom el a bábút? A technika lényege nem a páros lábbal történő rúgás?' Kinta ebben nem volt biztos, de az ideiglenes kiképző így mutatta be a technikát, ezért talán neki is ugyanígy kellet volna. Vissza állt oda ahonnan az előbb nekifutott, majd ismét megrohamozta a bábút, de most sokkal gyorsabban mint az előbb. Ezúttal magasabbra ugrott, és sikerült mellmagasságban eltalálnia a bábút. De mivel magasabbra ugrott, egy kicsit keményebben landolt. Miután feltápászkodott, vissza állt a 'start vonalhoz' és újra a bábú felé rohant, ezúttal a bábú fejét célozva. Ez sokkal nehezebben ment mint amikor a bábú mellkasát célozta, valamint a rúgás is sokkal gyengébb volt mint azelőtt. 'Ha feljebb van a célpont, akkor magasabbra kell ugranom. Minél több erőt fektetek az ugrásba, annál gyengébb lesz a rúgás.' Hogy megbizonyosodjon, ismét végrehajtotta a technikát, ezúttal a has alatti részt megcélozva, és valóban, a rúgás valamivel erősebb volt. 'Hmmm... talán valamilyen erősítő gyakorlatot kellene végeznem, hogy a magasabb rúgások keményebbek legyenek." Mielőtt azonban elkezdi az erősítő gyakorlatokat, megkérdezi az ideiglenes kiképzőt, hogy van e a valami amit esetleg rosszul csinált volna. Persze csak akkor hogyha a férfi időközben nem lépett le.

//Elnézést kérek hogy ha valami logikátlan, vagy netán túlkomplikált. A technika nem igazán bonyolult, ezért valami problémát kellet teremtenem hogy a post elérje a 15 sort.//

A férfi leguggolt és úgy figyelte a próbálkozásaidat. Nem szól semmit, de jóformán még nem is pislog. Csak vár, egészen addig, amíg tökéletesen be nem mutattad a technikát. Ekkor ugyanis feláll és odasétál hozzád.
- Ügyes. Ha gondolod, akkor gyakorold tovább a gyakorlatot, tökéletesítsd a mozdulatot. Hidd el, ha egy ütközetben jól eltalálod az ellenfeled, akkor hamar elintézheted. Én viszont most megyek a dolgomra. Megtettem amit a Mizukage kért.
Ekkor a férfi megalkot néhány kézpecsétet, majd egy pukkanás kíséretében eltűnik.

//Mivel ez egy nagyon egyszerű technika, nem kérek több próbálkozást. Esetleg még gyakorolhatod, ha szeretnéd. A technika viszont már el van sajátítva, így felírhatod az adatlapodra!//

Kinta örült hogy a férfi megvolt elégedve, de megvolt lepődve hogy ez a technika ilyen egyszerű volt. 'Egyszerű és hatásos.' mondjuk a hatásos részben nem lehetett biztos, elvégre élesben még nem próbálta a technikát, de ha a férfi azt mondta akkor talán csak volt benne valami igazság. 'Egyszerű és hatásos. Ha minden taijutsu technika ilyen, akkor lehet hogy erre kéne specializálódnom.' Miután a férfi eltűnt Kinta még néhányszor megismételte a technikát, majd felállt a kiképzőterep szélére, hogy elvégezzen néhány erősítő gyakorlatot. De alig, hogy belekezdett, az égből vízcseppek kezdtek el potyogni, és néhány perccel később már zuhogott. Így hát nem volt más választása, Kinta félbeszakította az edzést és elindult hazafelé.

//Köszönöm a játékot!//

Nem vagy egyedül a kiképzőterepen, ezt te is tudod. A többiek kissé furcsálva nézik, hogy a levegőt csapkodod, de különösebben nem érdekli őket, a maguk dolgával foglalkoznak. A saját tempódban végzed az edzésedet, egészen addig, amíg hirtelen szellő nem kerekedik körülötted. A következő pillanatban pedig egy fémes csengés jelzi, hogy elvesztetted a fegyveredet.
- Hai! Lenne kedved edzeni egy kicsit? - kérdezi tőled egy nő. - Utána tanítok neked egy technikát cserébe! Na, mit szólsz?

//A kunoichi: http://www.zerochan.net/69687 //

A nő kíváncsian várja a válaszodat. A reakciódra felhúzza a szemöldökét, majd amikor elterülsz, a homlokához kap.
- Te jó ég... ki fogtam a lehető legidiótább embert a grundon. - sóhajtja, majd megpördíti a fegyverét.
- Nah, akkor állj fel és készülj a harcra, nincs sok időm, ha még tanulni is akarsz! - parancsol rád.
A kunoichi igen idegesnek tűnik, jobb lesz ha összeszeded magad, mert még a végén jól helyben hagy.

//Kabutonak Gen jutsu kai//

A mesterem miután hosszasan ecsetelte a genjutsuk hatásait és a megállításának módját. Tehát a genjutsuval befolyásolhatjuk, amit az ellenfelünk érzékel, tehát megzavarhatjuk a hallást, a látást, a tapintást és az egyensúlyt, vagyis mindent, amit az agy irányít. Aztán arról beszélt, hogy ez nem fizika dolog, nem olyan, hogy valami bemászik a fejbe és belülről csócsál. Ez egy mentális támadás. ~És mi újság a szőke libákkal, akiknek esze sincs? ~ Mondott dolgokat arról is, hogy elég nehéz felismerni, sőt kívülről se nagyon látszik, mert nincs fizikai hatása. Aztán mondott egy példát, amiben azt taglalta, hogy a genjutsu akár agyhalált is okozhat, ami ha jól tudom még visszaállítható. ~Tehát, ha az agyam nem hinné el, hogy az a valóság, amit látok, akkor megszűnne a technika.~ Végül a menekülési útvonalakra tért rá. Ki lehet jönni fájdalom okozással. ~Ez lehet saját magamnak okozott fájdalom is? ~ Ha a fájdalom nem segít, akkor jön a genjutsu kai, ami megszakítja a chakrafolyamot. Miután elmondta az elméletet, elindult az épület mögötti kiképzőterepre.
- Most pedig jöjjön a gyakorlat. Rád bocsátok egy egyszerű Genjutsu-t, amiből ki kell szabadulnod. Annyi az egész lényege, hogy kis időre megszakítod a chakrád áramlását és kész. Most pedig figyelj! - mondta a sensei, aztán elmutogatott pár kézpecsétet és hirtelen minden megváltozott.
Hirtelen öcsém születése pillanatába találtam magam, utolsó emlékem anyáról. Ő is sokat szenvedett a szülés fájdalmától, a kistesóm pedig a megszületéstől, de a legrosszabb a halála volt. Aztán hirtelen a következő jelenet következett, amikor a testvéremet gyilkolták le. A küldetésről nem nagyon tudok részleteket, viszont a halálának körülményeiről annál többet. Testvérem a klánhoz méltóan harcolt, de egy beteg állat támadta meg őket, aki csak azért ölt, hogy láthassa a vért, ahogy elhagyja az ember szervezetét. A nálam fiatalabb gyerekeket is hidegvérrel gyilkolta meg.
- Tesó ne!- kiáltottam, bár hiába.
Aztán jött a következő jelenet, szökésünk Konohából. Minden rendben is ment, egészen addig, amíg Konoha elit egysége meg nem támadt minket. Azon az este csak fültanúja voltam a harcnak, most végig kellett néznem, ahogy a nagybátyám kivételes erőbedobással, bár esélytelenül harcol a két anbuval. Hol a nagybátyám, hol a két levél shinobi került előnybe, bár tudtam, hogy ki fog nyerni. Igaz, hogy nagybátyám keményen harcolt és az egyiket meg is tudta ölni, de ez a másikat csak feldühítette és még keményebben harcolt és végül sikerült semlegesítenie a nagybátyám, de arra már nem volt ereje, hogy utánunk induljon. Nem mintha esélye lenne utolérni minket, mert már itt a rádió hatókörén voltunk.
- Mért kell ezt most is végig néznem. Nem akarom, nem akarom! Egyszer megbosszulóm a Levél falut!
A következő kép én voltam, ahogy a két hallgatag Kirigakureivel közeledek az ország határa felé. Észrevettem, hogy a konohai fejpánt itt már át van húzva, pedig tisztán emlékszem, hogy azt csak a faluba megérkezve tettem meg, erről eszembe jutott, hogy ez csak illúzió. ~Mit is mondott a sensei? Szakítsam meg a chakra áramot? ~
- Kai! - Elmutogattam a tigris pecsétet, amivel sikerült a manőver, a mesterem felé fordulok a monológja közben felmerülő kérdéseimmel.
- Olyanon is működik, akinek nincs esze? Például egy buta libán is? El tudom hitetni magammal, hogy ez nem a valóság? Ha nincs társam, saját magamnak is okozhatok fájdalmat, már ha tudok. Feltételezve, hogy nem olyan technikát vetnek be ellenem, ami ezt akadályozza.

[Tenshi]

A Sensei végig szemmel tart, majd hirtelen megszünteti a Genjutsu-t.
- Most pihenj le egy kicsit és ha majd készen állsz a következő próbára, akkor szólj. Akkor jön a következő Genjutsu, amiből ki kell szabadulnod!
Amint készen állsz és ezt jelzed a Senseinek, újra megalkotja a kézpecséteket és aktivál egy technikát. Pár pillanat múlva pedig sűrű köd vesz téged körbe.

//30 sort kérek a próbálkozásról, de ezúttal több szóljon a Genjutsu:Kai-ról! Ráadásul az előző körben is Ködöt küldött rád a Sensei, nem értem, hogy jött ide egy teljesen más emlékkép.//

[Fudou Shun]

A kunoichi ravaszul elvigyorodik, majd megpörgeti a fegyverét, mire annak pengéjét elektromosság veszi körbe. Ezután megindul feléd. Nagyon gyors, egy pillanat alatt a közeledben van és több szúrást indít el, amelyek a testedet célozzák. A fegyvert körülvevő elektromosság folyamatosan zizegő hangot ad. A legkisebb találat is végzetes lehet számodra, tehát óvatosnak kell lenned.
A feléd száguldó döfések azonban nem túl gyorsak, tehát könnyedén elhajolhatsz előlük, esetleg félre is ütheted a kardoddal.

//Kabuto//

Elég sokáig szenvedtem a genjutsuban, majd mikor nem sikerült kibontakozni belőle és még feloldani se, sensei megszüntette a technikát. Én hányingertől küszködve egy bokorig botorkáltam, ahol kihánytam az utolsó étkezés maradékát. Mikor befejeztem visszamentem az épületbe, hogy kimossam a számat és lemossan az arcomról az izzadságot.
- Sensei valamit kipróbálhatokmielőtt újra kezdenénk?
Ha igent mond, akkor keresek egy tavat a közelben, levettem minden felesleges ruhát, csak a bugyim és a melltartóm maradt rajtam, és felsétáltam a vízre, hogy megpróbálhassam a folyam leállítását, úgy hogy ne legyen tétje a dolognak. Addig sétáltam míg elég mélyre nem jutottam. Akkor tigris pecsétet mutattam, majd megpróbáltam leállítani a chakrám áramlását. Ez elsőre nem sikerült, másodjára már éreztem valamit, de csak harmadjára jött a várt eredmény. Igaz fel voltam készülve, hogy mi következik, de mégis egy pillanatra meglepett a víz érintése és a vízes fehérnemű rajtam. Majdnem kicsúszott a számon, hogy benedvesedtem, de aztán visszafogtam magam, még a senseinek valami perverz gondolata támad. Miután megszáradtam még egy kicsit pihentem, majd jeleztem, hogy kész vagyok a következő próbára. Miután a sensei elmutogatta a kézjeleket köd kezdett leszállni. Nem nagyon ilyedtem, mint a múltkor, ugyanis most nem láttam semmit, egyedül a köd volt, amit már megszoktam a kirigakure no jutsu miatt. Körbe sétáltam, de mindenhol ugyanez a látvány fogadott, még a senseit se láttam. Nem tudom mért, de gondolkodás nélkül fogadtam el ezt a helyet. De egy idő után már kezdtem unalmasnak vélni.
- Kai! - Mutattam a tigris kézpecsétet és vártam a vízbe esést, de nem történt semmi. Ekkor gondolkodni kezdtem. Jó ideig nem jutott eszembe semmi, de aztán mégis. A teljes testemben szétáramoltattam a chakrám, majd hirtelen felkiáltottam.
- Kai! - Ismét a tigris kézpecsétet formáztam, de megint semmi.
Újra elosztottam a chakrát a testembe, majd ismét megpróbáltam.
Kai! - Tigris pecsétet mutattam és most végre sikerült kikerülnöm a genjutsuból. Nagyon büszke voltam magamra, de ezt nem nagyon tudtam kifejezni, mert a következő pillanatban, elfelejtettem újra indítani a chakrám, elájultam, de ahogy eldőltem az újra indult, így visszatértem. Gyors arcmosás után jelentettem a senseinek.

/Tenshi/

A Sensei megengedi, hogy próbálkozz. Így hát érdeklődve figyeli a vetkőzésed, majd kéjesen vigyorog. Azonban nem szól semmit, így nyugodtan csinálhatod, amit szeretnél. Amikor sikeresen feloldod a genjutsu-t, egy taps vár téged, a Sensei volt az.
- Gratulálok, sikeresen kiszabadultál a Genjutsu alól! - mondja. - Én már nem is tartalak fel tovább, a viszont látásra!
Ezután a chuunin eltűnik.

//Felírhatod magadnak a Genjutsu: Kai-t!//

/Shun/

Alaposan odafigyelsz az ellenfeledre és hajolsz el a feléd száguldó szúrásoktól. Majd amikor elérkezik a megfelelő idő, félre ütöd a naginatát és készülsz az ütésre. Azonban ekkor a nő átugrik feletted. Egyszerűen csak egy szaltót hajt végre, amivel immár mögéd kerül. Ezután egy félkör ívet ír le a fegyverével, azonban a csapása nem elég gyors, így van esélyed, hogy elkerüld, esetleg még vissza is támadhatsz!

//Bocsi hogy gyenge lett, a következő már jobb lesz, lassan pedig kezdjük a tanulást.//

A kunoichi könnyedén megfogja a kunaikat, majd rád mosolyog miután feltetted a kérdésedet.
- Ma vettem ezt a fegyvert, de még nem igazán tudom használni. Új még nekem. Viszont majd valamikor tökéletesre fejlesztem vele a tudásomat, akkor pedig véged! - mondja vidáman.
- Milyen komoly dolgot szeretnél? Tanulni, vagy még harcolni akarsz? Felőlem folytathatjuk is, de akkor már fegyver nélkül megyek rád!

//Válassz mit szeretnél. A harc már nem fog sokáig tartani, ha azt választod, akkor nyugodtan támadj. Ha tanulni, akkor pedig mondd meg neki hogy a Mizuame Nabare-t akarod, vagy egyszerűen csak bízd az NJK-ra a tanulást //

A nő a földbe szúrja a fegyverét, majd elvigyorodik. Nagyon gyorsan megalkotja az Ökör és a Tigris kézpecsétet, majd mély levegőt vesz. Ezután egy ragadós masszát lehel ki a száján, ami beborítja melletted a talajt.
- Erre gondoltál? - vonja fel a szemöldökét. - Még szép, hogy megy. A villám csak a másodlagos elemem, az elsődleges a víz. Mivel csak gyakoroltunk, nem akartam komolyabb képességeket is bevetni, még megsérültél volna. - vigyorodik el.
- Nos, ha el akarod sajátítani ezt a technikát, akkor ülj le! Csukd be a szemed és kezdj el koncentrálni. Lassan, egyenletesen vedd a levegőt, közben koncentráld a chakrádat a gyomrodba, majd lassan indítsd el a szád felé. Közben próbáld átalakítani a chakrádat ragadós anyaggá. Ennyit árulok csak el, a többire neked kell rájönnöd! - mondja, majd leül az egyik közeli fa tövébe.

//30 sort kérek a technika elsajátításáról. Ha egész jó, akkor megkapod a technikát //

A kunoichi unottan figyeli a próbálkozásodat. Úgy tűnik nem igazán izgatja a dolog, de azért nem hagy cserben téged. Amikor már végre sikerült megalkotnod a technikát feláll a helyéről és teljesen nyugodtan belesétál a ragadós anyagba. Persze pár lépésnél nem jut tovább és beleragad.
- Nos, ezt jól összehoztad, gratulálok! - mondja.
Ekkor megalkot néhány kézpecsétet, majd vizet lehel ki, amivel elmossa a ragacsot. Viszont a térdig vizes lesz.
- Ó jaj nekem, kicsit össze vizeztem magam. Megyek átöltözni. Minden jót! - mosolyodik el, majd egy rövid integetés után elhagyja a környéket.

//Felírhatod az adatlapodra a technikát, ráadásul kaptál +5 chakrát is jutalomként. Nagyon jól írsz //