Re: Rizsföld falu

Shikaku Vas. Május 09, 2010 4:28 pm

A terv tökéletes volt, viszont amint elborult elmédben a függöny, úgy tűnik nem gondolkodtál tisztán többé. Az idegen gyűlölet vezetett, amikor nekirontottál a még mindig és egyre jobban ziháló Elrosnak. Az utolsó utáni pillanatban történt hatalmas változás. A kakute Elros nyaka felé tart, amikor is valami neked csapódik. A test az, amit az eddig valamiért nem figyelembe vett klón cipelt. Nem tudtad, hogy egy klón lehet ilyenre képes, sőt azt sem tudtad, hogy árnyékklónon kívül klón képes lehet bonyolult harcokra, ez mégis az volt. A test neked csapódása idején a klón Elros gyorsaságával mozgott a gazdája mögé, és kezét a kakute elé téve védte meg annak nyakát.
Mielőtt a test súlya és lendülete elrántott volna, láthattad, ahogyan a kakute által kiszakított bőr alól földdarabkák potyognak ki, majd a seb újraépül és eltűnik. A következő pillanatban látod, amint az igazi Elros után már csak egy pukkanás maradt a másik test alól, majd a klón újra rád ront.

**Kushieda Unazaki Tessa** Vas. Május 09, 2010 5:04 pm

A kép bevillanása után az elmém elborult haraggal és meg akartam ölni a férfit azért amit velem tett. Lépteimet meggyorsítottam, így lassan és feltűnésmentesen közeledtem hozzá, legalábbis szerintem, de a klón aki mellettünk sétált figyelemmel tartott és amikor a kezemet Elrosra emeltem, az egyszerűen rám dobta a magán cipelt "terhet" majd a Kakute elé vetette magát és klón magába szúratta a tüskét. Kellemetlen pillanat, de ez még mindég nem a végleges állapot. Az igazi Elros egy pukkanás keretein belül eltűnik előlem, miközben én már a földön heverek a nekem dobott teher miatt, majd a földklón újra megindult felém. A rajtam lévő férfit lelöktem magamról, majd lassan négykézlábra húzom magam. Nem állt szándékomban sem felállni sem harcba kerülni a klónnal. A rosszindulat, a harag hirtelen mind elszállt belőlem és én könnyes szemekkel néztem fel a klónra, és vártam. Vártam, hogy mihez fog kezdeni.
- Nem értem mi történik velem... Mondtam ki sírva, ahogyan visszagondoltam mindarra a dolgokra amik kiváltották ezt belőlem. - Miféle faluvezető az aki "megmérgezi" saját falujának szolgálóját? Ekkor az egyik kezem elemeltem a földtől, majd megtöröltem vele a könnyekkel már eláztatott arcbőrömet. *Olyan jól indult a nap... Lustálkodás, elvés, és öröm. Minden rossz ott kezdődött el, hogy apa elküldött egy küldetésért, ami miatt most akár az életemet is veszthetem.*
- Ez olyan akár egy rossz álom-. Jegyzem meg halkan... -rossz álom aminek csak szemlélője vagyok és magamat nem tudom irányítani. Ekkor ha még a klón nem támadott meg, vagy kapart fel a földről, akkor elengedem magam és újra hasra esek a földön. Arcom oldalra néz, majd hirtelen bevillan valami. *Ez pont olyan mint akkor... Akkor amikor apa ivott és megvert. Pont így feküdtem a földön és a földön heverő virágszirmokba markoltam.* Ezúttal is pont úgy tettem mint akkor, nagyon régen, de ezúttal a földbe markoltam bele jó erősen. - Sajnálom... édesanyám.

Shikaku Vas. Május 09, 2010 10:55 pm

Már megint... már megint reggel van. Minek kel fel egyáltalán a nap, miért kell elhagynom a kényelmes meleg ágyamat, hogy teljesítsem valaki szeszélyeit? A reggeli nap első egyenesen rám sütött be az ablakon, felkeltve és tudatosítva bennem, hogy mi is a kötelességem. *Még jó, hogy genin maradtam... akik átmentek a vizsgán, mind panaszkodtak, hogy sok a munkájuk. Így valamivel tovább aludhatok.* Gondolkoztam el miközben hatalmasra nyújtottam ki a kezem egész testemet kellemesen megmozgatva. Az ágyból felkelve, a szoba sarkában lévő rumlira néztem amit a tegnapi "edzés" már ha lehet azt edzésnek nevezni, hagytam ott ahol. Tovább nem is foglalkoztam vele, kisétáltam a konyhába ahol Yura már készítette nekem az ennivalómat. Oda sertepertéltem hozzá, majd sunyi módon hátulról megöleltem. Az asztalhoz leülve megvártam, hogy elém tegyenek valami ételt és ez meg is történt. Gyorsan bekaptam azt, majd lustálkodva visszamentem a szobámba, de még mielőtt beértem volna oda Hanzo rám is szólt, hogy ne lustuljak inkább menyek a falu vezetőjéhez...

És újra kinyitottad a szemed. Egy csendes kis szobában feküdtél, és megrohant minden, ami a reggel utáni őrületből megmaradt. A plafon nem volt ismerős, sem a kemény, karakteres szag, valami, ami minden szobának megvan.
-Sajnálom, hogy így lett vége. - A hang kitépett a gondolkodásból, és egyre gyorsabban lettél tisztában azzal, hogy hol vagy. Az ággyal szemben Elros ült, mellette pedig az asztalon minden holmid. Pár másodpercig tétlenül néztél felé, majd eszedbe jutott; ha minden holmid az asztalon van... Rajtad egy túl nagy póló, és egy szoknyaszerű alsó volt. A kép mulatságos lett volna, még azzal együtt is, ahogyan a fejedbe villanhatott, ahogyan Elros megpróbál rád valamennyire passzoló ruhadarabot keríteni, viszont ott volt a szégyen érzése is még mindig, jó mélyen. Mindaz, amit tettél, amit az okozott, és végül az, hogy így kellett lemosni rólad a történések súlyát. A gondolatok sorakoznak a fejedben, és ahogy egyre élénkebb leszel, csak tudod, hogy minddel neked kell megbirkózni; nem lesz olyan könnyű dolgod, mint azoknak a kezeknek, amik lemosták rólad a nap mocskát - valaki, bizonyára Elros, megfürdetett. A testeden még érezted a friss fürdés utáni érdes, száraz tisztaságot. Elros pedig, aki már annyi mindent tud rólad, most is ott ül az oldaladon és vár.

**Kushieda Unazaki Tessa** Hétf. Május 10, 2010 8:06 am

A rizsföldek, ez az a hely ami örökre az eszembe vésődött. Itt történt meg az, hogy megszületett önmagam gonosz árnya és ugyan itt esett meg, hogy megtámadtam azt a férfit aki mellém volt kiutalva egy küldetés miatt, és ugyanitt volt az a vérlázító esemény is a dóm alatt.
Amikor kinyitottam a szemem, ismeretlen helyen találtam magam és hirtelen az emlékek, mint valami gyorsvonat áthajtottak rajtam és szememből újra csurogni kezdtek a könnyek, bár erre az erős szúrós szag is rátett egyel. Körbenéztem, és legelőször egy kis szekrényt láttam meg aminek a tetején álltak a ruháim és minden egyéb holmim, ekkor felkaptam a fejem, hogy mégis mi van rajtam és ekkor láttam meg a nem rám illő pólót és szoknyát, valamint azt is megláttam, hogy Elros éppen ruhák után kutatgat.
- Sajnálom... Mondom ki halkan és ez az igazi érzésem volt ami legbelülről, egy belső burokból jött ki. Egy belső burokból amit a sértések és megaláztatások miatt húztam magamban még amikor diák voltam. Fejem elfordítottam, mert nem mertem a férfi szemébe nézni. *Most vajon hol lehetek? Első ránézésre és a szag alapján kórháznak tűnik, azonban akkor Elros nem keresgélne rám ruhát, hanem az ilyenkor mindenkinek adni szokott fehér köpeny lenne rajtam. Talán valami elmeintézet? Igen talán az lenne a legjobb, de még mindég nem az igazi... Talán az otthonába lennék?* Gondolkoztam el a helyszínről, miközben szemem sarkából rápillantottam a férfira. - Miért nem a rácsok mögött ülök? Elvégre a tetteim miatt megérdemelném. Eme szavakkal félig Elros felé fordulok az ágyon, és értetlen, azonban még mindég könnyes arccal várom a válaszát.

Shikaku Kedd Május 11, 2010 1:11 pm

-Nem tudom. - A kezei átdörzsölték a nyúzott, karikás szemű arcot, majd Elros felállt a széktől, és kisétált a szobából. -Nemsoká jövök, és hozok valaki, aki tudja. Nem kell félned. Ő nem olyan, mint Kabuto. - Azzal kiment a szobából, és becsukta. kintről hallottad, amint a léptei elhalkulnak a folyosón.
Később tért vissza, egy vele egy kaliberű, csak valamivel kisebb méretű ember társaságában, akiről te is azonnal tudtad, hogy nagy rangban áll. Az illető be is mutatkozott, mint Shoytsu Negara. Kivert a víz, amint megtudtad a nevét, ugyanis Kabuto mellett ez az egyik olyan név, amit egy Oto ninja nem kerülgethet sokat, lévén a falu egyik tábornokáról van szó. A férfi gyorsan lépdelt körbe, és jelét mutatta, hogy tud a történtekről, de egy küldetése van, amin tervez megismerni, hogy tudja mit kezdjen veled később. Az elutasítás rövid volt //tőszavakban a kihirdetett fórumkalandról szólt// és arról, hogy a ti csapatotok Otogakurét fogja képviselni Takumi no Satoban, hogy megtudjátok, mi is a fegyver, és milyen értéke is van, vagy lehet a falu számára, az indulás pedig azonnali jellegű.

//Át vagy adva Konannak, +12 chakraszinted lesz a bővinél.//

**Shoytsu Negara** Kedd Május 11, 2010 10:32 pm

Különös nap volt ez a mai - ezt bizony már a reggel felkelő Napból ki tudta olvasni Negara. Lassan már egy hét telt el azóta, hogy semmi feladat nem lett kiszabva rá, bár azt pontosan nem tudni miért. Talán Kabuto úgy látja, túlságosan lestrapálta és pihenőt adott neki? Hisz eddig szinte naponta meg lett bízva valami aprósággal, ha nagyobb volumenű akció nem is volt lefolyóban, ám most még a rutintalan újoncoknak sem kellett előadást vagy bemutatót tartania. Akárhogy is, a Shoytsut határozottan aggasztotta a helyzet. Ha mást nem, hát azért, mert a feszültség egyre inkább csak gyűlt benne, levezetni pedig nem nagyon volt lehetősége, hisz neki egy puszta bábu vagy fal nem elég beteges harcolni akarása kielégítésére. Ő maga is szenvedni akart, amivel még inkább elöntheti a fejét a düh és harag, hogy aztán még többet adhasson ki - szokás szerint pusztán hamut vagy apró cafatokat hagyva így ellenfeléből, mindezt egy békésnek nevezhető lelkiállapotért, mely a tábornoknak többet ért, mint akármilyen drog.
A társaságot pedig amúgy is kerülte, tekintettel arra, hogy nem különösebben kedvelt bármilyen másik embert, mely alól még maga Kabuto sem volt különösebb kivétel, maximum vele tovább bírt egy szobában lenni és beszélgetést folytatni, nem úgy mással... ha legalább letéphetne egy-két fejet, de nem, neki erre sincs lehetősége!
Elég hamar le is hullt a lepel, miért érezte már előre soron kívülinek ezt a napot. A jóságos "Otokage" (a hang falusiaknak kötelezően kellett így nevezniük, hivatalos körökben mindenképp, Negara azonban személy szerint legszívesebben köpött volna egyet akármikor meghallotta, mert nem tetszett neki a selejtes nemzetek lépfenés szokásainak követése) magához hívatta, s rábízott egy, a hallottak alapján rendkívül fontos feladatot. A lelkében tomboló csupa sötét érzelemről tanuskodó fekete szemekben, akár a főnix, ismét fellángolt az az oly régóta szunnyadó láng. Azonnal összecsapta tenyereit, s sietett is útjára.

****

Negara rezzenéstelen arccal mérte fel a lányt. Mióta belépett, számtalanszor tette már meg ugyanezt, ám sosem lehetett elég biztos, a sokadik alkalommal is hajtotta a vágy, hátha valami újat talál, amit eddig nem látott. Hát, eleddig ez nem sikerült neki. A legtöbb hang shinobi azt terjeszti róla, hogy megvet mindent és mindenkit, ebből következik, hogy a lány is talán egy olyan tekintetet várt majd, mely tömény undort hordoz magában, ám a hamufekete szemből semmiféle érzelmet vagy gondolatot nem lehetett kiolvasni - csak mint általában.
Azt, amit a tábornok mondani akart, már kifejtette a küldetésükről. Már csak arra várt, hogy a lány összekapja magát és indulhassanak végre valahára - a feladat nem tűrt halasztást! Ugyanakkor azt egy tapasztalt szem már testtartásából is láthatta, kivételesen hajlamos válaszolni bármilyen kérdésre. Azt azonban csak maga Negara tudta, hogy mindennemű kérdésre a választ legfeljebb útközben fogja megmondani.
~ Hmm... talán sírt? ~
Eztán szemei Elrosra mozdultak.
- Talán pihenned kéne. - S mielőtt bármi reakció érkezhetett volna, rászegezte pillantását Tessára. - Kapd össze magad és indulunk. Időnk, az egyetlen tényező, ami most nincs. És ha nem sietünk eléggé, akkor a többi tényezőt is elvesztjük.

**Kushieda Unazaki Tessa** Szer. Május 12, 2010 7:28 am

Még mindég az ágyban feküdtem amikor könnyes szemekkel néztem a férfira, akit megtámadtam és nem adott fel, holott mások már réges-régen egy cellában ülnének, sőt mi több, halottak lennének. Elros a kérdésemre, kicsit elfordította a fejét, majd válaszolt "Nem tudom". Ez a két szó nagyon kevés, mégis nagyon sok mindent tud elárulni valakiről. Azonban még mielőtt jobban belemerülhettem volna gondolataimba, a férfi kilépett az ajtón, majd közölte, hogy hoz valakit aki segít rajtam. *Nem értem. Kabuto megmérgez engem egy küldetés közben és most hoznak valakit, hogy meggyógyítsanak. Még mindég nem értem, miért kell ártani annak, aki a saját faluját képviseli...* Gondolatmenetemet az zavarta meg, hogy Elros visszatért és hozott magával valaki, méghozzá nem is akárkit. Shoytsu Negara tábornok volt az. Nem mertem megszólalni a jelenlétében, és amint elkezdett a szemeivel fürkészni egy kicsit kínosan éreztem magamat. A megnyúlt, nagy póló ami rajtam volt és a rám nem illő szoknyaszerűség amit nemrég Elros turkált össze és adott rám, hát nem éppen a szalonképes verziómat mutatta be. A fejemet kissé jobbra is fordítottam, hogy ne lássam a tábornok tekintetét. Miközben Negara szemeivel engem vizslatott elmesélte, hogy mi is lesz a következő feladatom, méghozzá pont a tábornokkal. *Miért én? Miért mindig nekem kell szenvednem az ismeretlennel? Mindegy, muszáj teljesítenem a küldetést, különben a jövőm akár el is homályosulhat. Már csak azt reméltem, hogy ő különbözik Kabuto-tól.* Miközben Negara siettetni próbált engem, ismét magamra néztem és a rajtam lévő ruhákra, majd a mellettem lévő kis szekrényen lévő rendes ruháimra. Megszólalni most sem mertem, hisz egy ilyen rangos személy előtt ki merne, pusztán köhintettem egyet, majd a szekrény tetején lévő összehajtott ruháimra mutattam a bal kezemmel. Ezt remélhetőleg megértik és nem kell kimondanom, hogy át szeretnék öltözni, bár ha nagyon nem értik, muszáj leszek kimondani ami egy kicsit az ellenemre volt.

**Shoytsu Negara** Szer. Május 12, 2010 11:45 pm

Tessa kerülte Negara tekintetét és meg sem mukkant. Két olyan dolog, amit a tábornok már megszokott sajátjai között - no nem mondhatni, hogy a férfi ne lett volna végül is hálás érte, hisz jobban szerette, ha minden amit mondania kellett, csupán a felhasználni kívánt jutsu neve volt, a harcokat pedig nem szemekkel kell lezavarni, ezt mindig is így gondolta (ennek ellenére sosem bújt ki egy farkasszemezés alól sem, még ha végül vesztett is).
Ugyanakkor sosem értette igazán. Hisz ő sosem titkolta, hogy nem süketnéma rabszolgákat akar maga alá, hanem mindössze tiszteletet vár el. Ilyen célokra pedig a mondatok formális megfogalmazása és netalán-tán még az "uramozás" volt a leghasznosabb, nem a kussolás. Valóban, a hősünké egy elég idegbeteg személyiség, de bizonyos ideje már a feszültségét határozottan az ellenségein vezette le, nem az ő oldalán állókon. De hát aki ahogy gondolja... ő aztán nem bánta azt sem, ha a közelében senki nem szólt egy árva szót sem.
A lány zavart volt. Mondjuk igen, a történtek fényében teljesen megérthető ez, s Negarát ez tűnődésre sarkalta. Vajon jobb nem hánytorgatni a múltat, vagy esetleg szembe kéne menni vele? Hát, a Shoytsu az előbbit határozottan gyávaságnak tartotta, meg úgy egyébként is előnyösebb legyőzni a félelmeket, nem? Az igazi dilemma az, hogy a tábornok-e az, akivel beszélnie kéne róla. Majd a továbbiak során kiderül.
Így elmélyülve gondolatainak hullámtengerében, a férfi azt vette észre, hogy Tessa elég egyértelmű utalásokat tett. Valóban, volt ebben igazság. De ez a köhintés nagyon nem tetszett neki.
- Harapni harapok, de nem hang shinobikat. Ha képes vagy kulturáltan megfogalmazni a mondanivalódat, azt szívesebben fogadom, mint hogy teleköhögöd a szobát, hidd el. - Fejtette ki halkan, de érthetően véleményét. Tette mindezt a tőle elvárható legtoleránsabb hangnemben. Shoytsu Negara... kemény ember volt ő mindig is, de legfőképpen azáltal, hogy mindig tudta, mikor kell a vasököl-vasszigor, s tudta, hogy most nem arra van szükség. - Kérlek, töröld meg a szemeidet. Méltatlanok egy hang shinobihoz. - Odalépett az ágy mellé, páncéljában teljes tábornoki méltóságával tornyosult a lány fölé, csak azért, hogy aztán egy tiszta, fehér kendőt nyújtson át Tessának. Pár másodperc után, ha a másik elfogadja azt, ha nem, leereszti kezét és az ajtóhoz sétál, szokásos, határozott lépteivel.
- Odakint várok. A követ már vár ránk. Nincs vesztegetni való időnk. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt az esélyt hagyjuk kicsúszni a kezeink közül. - Mondta még el, hátra sem nézve, az ajtóra meredve. Aztán kinyitotta azt, (~~gondolom~~ Elrossal együtt) távozott, s becsukta maga után, készen, hogy azonnal induljanak, amint a lány csatlakozik hozzá.

szerk: Shizune

**Kushieda Unazaki Tessa** Csüt. Május 13, 2010 12:32 pm

Miután köhhintettem egyet és a ruháimra mutattam azzal a céllal, hogy szeretnék felöltözni Negara egy komolyabb arckifejezést vett fel majd tudtomra adta, hogy jobb lenne ha beszélnék. Végiggondolva az egészet igaza volt és ezt én is tudtam pláne meg nem is voltunk olyan "kapcsolatban", hogy köhintgetéssel adjam tudtára mondandómat. - Értettem és sajnálom. Mondtam ki halkan, közbe bólintottam lassan egyet, habár még féltem tőle, azt sugallta, hogy engem nem fog bántani. Egy ügyes mozdulattal letöröltem a könnyeket a szemem alól, majd felállva megvártam amíg elhagyják a szobát. Amint Elrossal együtt kiléptek az ajtón én neki is láttam az öltözködésnek, fehérnemű, majd azt követte maga a ruha és a fegyverek. Magamra biggyesztettem a fegyvertartómat, tekercseimet a táskába tettem, majd azt is magamra kaptam. *Azt hiszem készen vagyok. Nem mégsem vagyok kész teljesen...* Gondolkoztam el, majd odasétáltam az ágyhoz és kecses mozdulatok sora után megágyaztam azt és a ruhákat amiket Elrostól kaptam szépen összehajtogattam, majd azokat rátettem az ágyra. *Ez a legkevesebb azok után amit értem tett... Amit érted tett?* Érkezett a még mindég ijesztő és hátborzongató hang mellőlem. Amint oldalra néztem Yoko ismét megjelent előttem, most másodjára, azonban most teljes alakjával volt előttem. Lassan az ágyhoz sétált majd leült rá. *Gondold csak végig mit tett velünk és most ez a Negara is... Bár az előbb hallottakból ellene nincs semmi kivetnivalóm...* A lány aki a tudatomban alakult ki a szer hatása alatt ismét előbukkant, mikor én már azt hittem végleg megszabadultam tőle akkor. Hát nem így történt. Szemeimet ismét könnyek áztatták el, mindkét kezemet a fejemhez raktam, majd ott ahol voltam egyszerűen összecsúsztam és földet vizslattam amin térdeltem. *Kérlek tűnj el örökre... Nem akarlak látni többet...* Erősen összecsuktam a szememet, majd vártam egy kicsit. Amikor kinyitottam azokat felnéztem és a vörös szemű lány már sehol sem volt. Lassan felálltam, megtöröltem ismét az arcomat, majd helyre ráztam egy kicsit magamat. Ezt követően az ajtóhoz léptem, kinyitottam azt, majd megláttam Negarat. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd halkan megszólaltam. - Elnézést a késésért. Indulhatunk?

Konan1 Pént. Május 14, 2010 8:03 am

A szobában voltak mindhárman amikor már megérkezett a hozzájuk kirendelt követ. Azonban az nem akart bemenni a szobába mert előre fél, hogy mit fog ott látni. Két hímnemű és egy szerencsétlen lány, hát bele sem mert gondolni, ezért inkább kint megvárta, hogy kijöjjenek. Nem kellett sokáig várnia és már a két fiú ki is jött a szobából, amint azok kitették a lábukat meglátták a követet. Egy jólfésült, elegáns ruhában megjelent öregemberről volt szó, aki amint meglátott titeket, szégyenkezve jobbra-balra lóbálta a fejét.
Rizsföld falu - Page 2 CLANNADep07042

- Ha jól sejtem akkor ti ketten fogtok rám vigyázni? Mert ha igen akkor el kell, hogy mondjam... Azonban még mielőtt befejezhette volna a mondatát, Elros mellé sétált és közölte, hogy ő nem tartozik a kísérő csapathoz és elment. Az öreg egy kicsit meglepődött és egyből arra gondolt, hogy a bent lévő lány lesz az aki el fogja kísérni őt a még előtte lévő fiú társaságában. Ezért nem szólt több szót addig meddig ki nem jött a küldetés másik résztvevője is. Egy kicsit sokat kellett várniuk a lányra, bár ez nem meglepő, szinte minden lányra sokat kell várni, hogy rendbe kapja magát.
Beletelt egy kis időbe ugyan, de Tessa kijött a szobából és ő is megpillantotta az öreget.
- Nos ha már mindenki itt van akkor ismertetném a részleteket. A küldetésetek nem más lesz mint az én védelmem. A fegyverkészítők egy hatalmas erővel bíró fegyvert készítettek el amint el szeretnének adni valamelyik shinobi nemzetnek. Ez a fegyver tudomásunk szerint olyan erővel bír, hogy az a nemzet amelyik megkaparintja, az ő javára billenti valamelyest a háború alakulását. Ezért nem győzöm hangsúlyozni, hogy nekünk kell megszereznünk a fegyvert, hogy némi tiszteletet vívjuk ki az öt nagy shinobi nemzet körei között. Amint az öreg befejezte a mondandóját, Tessára nézett és egy kicsi mosolyt biggyesztett az arcára, majd várta az érkező kérdéseket. Ha a lánytól nem is, de a tábornoktól szinte elvárta, hogy kérdezzen.

**Shoytsu Negara** Szomb. Május 15, 2010 8:52 pm

[font=Verdana]- Mondjon, amit akar. Az a dolga. - Reagált Negara, mellkasa előtt összefont karokkal a követnek, s fejét enyhén oldalra fordította. Meglehetősen szúrós tekintettel vizsgálgatta a követet, ugyanis a megkezdett mondata folytatása nem hitte, hogy túl dicsérő lenne rájuk nézve. Választ azonban nem kapott, Elros pedig már elment, így a Shoytsu is úgy döntött, inkább nem erőlteti a témát. Legalább mindenki nyelve a folyosón a helyén marad egyelőre, nemde? Meg amúgy is kár lenne, Negara talán teljesen összetörne, ha egy idős, védtelen ember ellen kéne erejét használnia.
Bár nem valószínű.
Tessa végre előmerészkedett, [s]Negara pedig a zajra felébredt[/s] a követ pedig sikeresen megosztotta az élet titkát a két shinobival. Mármint a tábornok azt hitte az öreg hangsúlyából, hogy ez fog következni, ám nagy sajnálatára semmi új nem rejlett mondandójában. Legalább képes fenntartani az emberek érdeklődését a szövegelésére. Egész jó.
Sőt, miután a követ befejezte, Negara halk, hűvös nevetésszerűséget hallatott. Hiába, akármilyen idegbeteg, egyben fiatal is, ebből fakadóan kitűnően szeret szórakozni. Igaz, a legtöbb másik emberével a világon nem feltétlenül egyezett a humorérzéke...
- Le sem tagadhatná, hogy diplomata. - Szólalt meg, az esetleges értetlen arckifejezéseket megelőzvén. - Ha igazi Hang Shinobi lenne, az utolsó mondata teljesen másképp hangzana.
Arcáról eztán az előbbi gesztus mindennemű nyoma eltűnt, mintha csak egy varázsütésre tűnt volna, mimikája kőkemény komolyságot tükrözött, s látszódott, hogy tűnődik valamin.
- Nézzük csak. Ha minden shinobi ország küld egy követet, akkor lesz ott jó pár ellenséges ninja... ha mi nem is próbálkozunk semmivel, a kisebb nemzetek képviselői mindenképp megpróbálnak majd a fejünkre koppintani. Az ok, amiért mi nem próbálkozunk semmivel az, hogy ha megszereznénk mások életén keresztül, akkor akár szövetségeseinket is elveszthetjük. - Nyelt egyet, halkan sóhajtott, egy pillanatra oldalra tekintett, majd ismét a követre. - Aggályaim vannak. Ha megszerezzük, akkor nem tiszteletet fogunk kivívni, hanem felszítjuk a háború tüzét. Háborús helyzetben ez a fegyver éppen elég fontos lehet, hogy megkockáztassák a nemzetünkre rontást. Fokozottan óvatosan kell eljárnunk. Arról nem is beszélve, hogy ez is simán lehet csapda. Hmm... ha megszerezzük azt az akármit, üzennem kell az Otokagénak, hogy készítse elő a fokozott védelmet és helyezzen el néhány állást, hogy az utunk visszafelé zökkenőmentes legyen. És egy jó lehetőség is egyúttal... igen, egy kivételes esély... vétek lenne elszalasztani. Ezt nyilván a többi ország is tudja... Kéne három felderítő, akik majd a kovácsok faluja körül járőröznek majd. Nem akarok semmilyen meglepetést.
- Na de igen, kérdések... egészen pontosan mi lesz a dolgunk? Minden körülmények között kísérjük el magát a faluba és vissza, semmi más? Milyen tempóban kíván haladni? Mennyi időt fogunk ott tölteni? És végül, hogy szólíthatjuk?

**Kushieda Unazaki Tessa** Vas. Május 16, 2010 4:43 pm

Amint kiléptem az ajtón, egy öreg fazon várt rám, mellette pedig a tábornok állt és láthatóan engem vártak. Tényleg ami tény sokáig voltam bent és ez annak köszönhető, hogy Yoko újabb elbeszélgetést tartott velem. Persze mint szokott ebből sem származott semmi jó. Ám amint kint álltam a többiek előtt, az öreg bele is kezdett a dolgok ismertetésébe és én csendben figyelmesen hallgattam végig a mondandóját és közben a fejemben próbáltam meg összerakni a képeket. *Tehát akkor egy hatalmas fegyverről van szó, ami olyan erőt birtokol ami, hát... nagy. Ha a falunk megszerzi ezt a fegyvert, akkor igencsak meg nő a hadi erőnk és akár az öt nagy shinobi nemzet mellé emelkedhetünk.* Mindeközben Negara az aggályait közölte mindenkivel amiben volt valami, de nekem ezzel szemben volt ellenvéleményem.
- Ha ekkora fegyvert hoztak létre, akkor biztos nem egy lepukkant, állandó védelem alatt nem álló területen lesz a csere és a tárgyalás. Az úton lesz az ami bajos lehet, mert a velünk nem szimpatizáló faluk megnehezíthetik a dolgunkat. Az, hogy ha megszerezzük a fegyvert és több ellenséget szerzünk mint barátot... Hát szerintem ez fordítva is elsülhet. Mivel ha megszerezzük akkor a falu ereje jelentősen megnő, és a velünk szövetséges faluk nem pártolnának el tőlünk, mert akkor fenn állhat egy esetleges támadás esélye a részünkről, valamint a shinobi háború szempontjából szerintem egyik falu sem akar megválni a nehezen megszerzett szövetségeseiktől. Fejtettem ki a véleményemet hosszan a jelenlévőknek és megvártam, hogy mit fognak minderre reagálni. *Most, hogy belegondolok ez az első alkalom amikor ilyen huzamosabb ideig beszélek. Vajon a többiek mit fognak szólni ahhoz amit mondtam? Nem lepődnék meg ha csak úgy leidiótáznának...* Villant át az agyamon a tény és szemeimmel a többieket fürkésztem.

Konan1 Hétf. Május 17, 2010 2:04 pm

Az öreg nem győzte a tekintetét ide oda kapdosni amikor a két shinobi kifejtette a véleményét a küldetéssel kapcsolatban. Amint mindketten befejezték a mondandójukat, az öreg lassan elindult ki az épületből.
- Ideje lenne indulni, nincs vesztegetni való időnk. Út közben majd elmondom nektek amit tudni kell. Az épületből kiérve az öreg egy kicsit megkönnyebbült, majd nagyot szippantott a friss levegőből. - Nos hülgyeményel kell egyetértenem. Jól megerősített helyen folynak a tárgyalások majd, és ha netalán mi nyerünk akkor a többi nemzet nem fogja megkockáztatni a mi szövetségünk elvesztését. Valamint még az úton sem kellene történnie semminek, mert a fegyverkészítők azzal a feltétellel adják oda ezt a nagy erejű fegyvert, hogy nem történik atrocitás. Az úton nem támadhat meg senki senkit sem a tárgyalás alatt. Az aki ezt megszegi, lehet örökre elesik a fegyverkészítők szerződésétől és nem kap fegyver utánpótlást. A többit ti is kikövetkeztethetitek. Ekkor az öreg Negara felé fordult, majd a kérdéseire válaszolt. - A nevem Utemaru Gin. A Ti dolgotok a védelmem biztosítása ha valamilyen vándorba, vagy rablóba ütköznénk. Mivel a falu ahol a tárgyalások folynak majd, nincs messze ezért nem kell rohannunk. Hogy menyi időt töltünk ott azt magam sem tudom. A tárgyalások bármeddig elhúzódhatnak.
A beszélgetés hosszúra nyúlt, és már azon kaptátok magatokat, hogy el is értétek a Hang Országának határát. Eddig a dolgok jól mentek, senkinek sem állt szándékába a követre, vagy esetleg a két shinobira támadni. Az egyetlen dolog ami az utat nehezítette, a furcsa, hirtelen eleredő intenzív eső.

//Következő post mehet a határvidékekre//

**Kakuzo** Csüt. Feb. 20, 2014 6:58 pm

||HINATAˇˇ

Tegnap beszéltem az öreggel, hogy még a kiképzésen tanultam orvostudományt, anatómiát és bár a gyógyszerekhez úgy ahogy értek de ninjutsut nem tanultam.Az öreg azt mondta ismer valakit aki ért az ilyenekhez és talán le tudja vele beszélni, hogy találkozhassunk. A mai nap ismét voltam érdeklődni küldetés iránt de nem volt csak csupa unalmas küldetés. Elmentem kicsit edzeni és aztán hazafelé indultam. A recepciós a hotelben utánam kiáltott. Megfordultam és egy levelet lengetett, amit aztán átvettem tőle. A levélen ez állt: "Kakuzo orvosi képzés". Lent még nem bontottam ki inkább gyorsan felszaladtam szobámba lehuppantam az ágyamra és ott bontottam ki. Úgy nézhettem ki mint egy kis gyerek karácsonykor. Talán tényleg beszélt az ügyemről az öreg? Valahogy majd meg kell neki hálálnom de most nem érek rá, el kell olvasnom a levelet. A levélen ez állt:

Ez az tényleg megsegített az öreg. Majd valamit ki találok út közben de most megyek ahova utasítottak, a rizs földre! Körülbelül három perc telt el és a recepciós hölgy elég furcsán nézhetett, hogy felszaladtam aztán pedig kisuhantam mind össze 3 perc alatt. Nem számít nagyon izgatott vagyok alig várom, hogy odaérjek. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet a leendőbeli edzőm. A régiről elég rossz emlékem van. Szélsebesen rohantam a kitűzött pont felé. Megérkeztem ~Huh-huh-huh~ lihegtem párat és elkezdtem keresni a személyt. Egy ácsorgó nőt láttam és nagyon azt gyanítottam, hogy ő lesz az. ~Most komolyan... Egy nő? Remek, ennyi erővel akár egy kisegér is edzethetne. De mind egy pozitívan kel hozzáállni.~ Odamentem hozzá és üdvözöltem.
-Helló! Ön küldött nekem levelet? Önnel van találkám? Kakuzo vagyok! Ide való vagyok a hang faluba! Az ön személyében kit tisztelhetek?

Hinata Csüt. Feb. 20, 2014 7:22 pm

A nő neked háttal áll és mikor megszólítod fordul feléd.
- Szerencséd, hogy nem késtél. Az öreg beszélt rólad pár szóban, végül is ez engem nem izgat különösebben. Előre meg mondom.....
Hozzád lépek és jobb kezem mutató ujjával mellkason böklek.
- Nem tűröm a hibákat, az ügyetlenséget és a kifogásokat. Vagy csinálod vagy nem, de soha ne próbálkozz. Most jobb ha indulunk, már így is késni fogunk.
Rizsföld falu - Page 2 Anime-girl-glasses

Rizsföld falu - Page 2 Anime-girl-glasses

A szemüveges nő aki még be sem mutatkozott nem épp szelíden, kedvesen indítja a jövőbeli kapcsolatot veled. Igen, habár arca kedvesnek, kissé szomorkásnak tűnik. Testalkata pedig az átlagnál vékonyabb még kicsit talán törékenynek is tűnik. Még is olyan kisugárzás árad belőle ami ezek ellenkezőjét sugározza. Egy szóval, jobb alaposan meg ismerni mielőtt még szórakozásból hergelnéd.

- Az amit eddig tanultál az ide édes kevés. Ha eddig kiemelkedtél valamiben, büszke voltál. Nos ezek a büszke magas eredmények mostantól egyenlőek a nullával. Figyelj és tanulj, mert sokszor a nyavalyás iskolák csak elbutítanak és az élet sokkal jobban beléd neveli a mesterségeddel járó tudást és tapasztalatot.

**Kakuzo** Csüt. Feb. 20, 2014 9:42 pm

Egy vékony törékeny lány fordul hátra mikor mögé lépek. Nem éppen éppen volt udvarias pedig a kinézete alapján annak hittem. Mind egy is csak érteném, hogy miért bökdösi a mellemet. Lehet bejövök neki és azért mondogatja folyton azt, hogy ne moccanjak rá... Nem mintha végig is futott volna az agyamon az, hogy rámoccanok. Na mind egy tanulni jöttem a csaj meg tanítani indulás. Aztán mondott valami hülyeséget.
-Mi az, hogy nem tűröd a hibákat? Nem az én asztalom a hibázás szóval nem kell aggódnod de akkor sem kell buta megjegyzéseket tenned! A helyett, hogy beszólogatsz inkább mutatkozz be!
Majd aztán mentem a lány után aki egyre inkább csak sürgetett és sürgetett. Közben elmondta a dolgait és hamar olyat mondott ami kicsikét szíven ütött hisz én többet tanultam mint ő lehet, hogy évszámban nem de összesítésben órákban és kitartásban igen.
-Hát szerintem mutathatok neked újat... Én nem iskolában tanultam amit most tudok szóval vegyél vissza kislány! Először kérdezz aztán beszélj...
Nah eddigi tapasztalataim az körülbelül annyi, hogy a szája nagy de mutatni nem sok mindent mutatott.
-Én oda teszem magam de akkor te is mutass valamit és végre gyakoroljunk ne csak azt magyarázd, hogy én mennyire kevés vagyok... Honnan tudod amikor még nem is ismersz?

Hinata Vas. Feb. 23, 2014 4:34 pm

- Kislány cöhh...., azt sem tudod ki vagy mi vagyok.....
Felhúzom a felsőm ujját jobb karomon könyékig, és látszik valami ami nem e világi. A karom csuklónál, illetve feljebb könyék alatt nemsokkal borzalmasan néz ki. Mintha valaki régen levágta, nem is inkább letépte volna őket. Még is ott van a helyén minden csak még más is. Fekete seb varró fonál a sebek vagy is a végtagom körül.
- Az egész testem ilyen, van még valami amit látni szeretnél, vagy már eleget mutattam.
Újra elrejtem a testi hibám, és talán ha figyelsz már érted honnan is az a fura kisugárzás. Törékenynek látszik testileg, de még is van benne valami ami ennek ellenkezőjét sejteti.
- Kislány.....ez vicces.....meglepődnél ha tudnád igazából hány éves vagyok.

Hamarosan be is érünk a faluba, egy apró kis hely semmi különös. Az egész olyan mintha a világ el felejtette volna a létezését. Mintha itt az idő megállt volna. Az idegenre, vagy is rád azonnal felfigyelnek, hisz itt ritkán jár. Külvilági egyén, de éppen azért mert a különös nővel vagy nem lép hozzád senki és nem zaklatnak. Kiserődre, mély tisztelettel pillantanak. Mielőtt belépnétek házába egy kislány szalad oda hozzá, és egy apró csomagot nyújt át.
- Apa küldi Hitomi-hime, ajándékba anyu miatt.

A kislány fejét kedvesen meg simítom, aki megfordul és el is szalad. Feltehetőleg haza felé. A ház ahova pedig belépünk, nagyon egyszerű már szinte spártai elrendezésű. Egy kicsi előtér, szegényes konyha, szoba és a fürdő. Végül egy nagy helység, a falakon polcok tele üvegcsékkel, dobozokkal. Három ágy és egy magasabb asztal mellette letakart eszközökkel. Egy szóval egy nagyon jól felszerelt első osztályú kórházakba illő helyszín.

- Szóval, anatómiát tudod néha ez nem jelent semmit. Ettől függetlenül az alapoknál kel kezdeni. Meg kell értened valójában hogyan is működik a test. Nem elég szimplán itt a szíve itt meg a mája. Mire készen leszek veled képes leszel vissza varin egy levágott kart vagy lábat is akár. Mivel vagánykodtál, hogy ilyen jó vagy meg olyan jó kezdjük a közepén. Shindan // Diagnózis, alkalmazása és mire is jó valójában, végül használd.

**Kakuzo** Vas. Feb. 23, 2014 5:59 pm

Hajjaj valaki nagyon fel kapta a vizet de ő azért sértegethet. Végülis nőből van megtanulhattam volna már, hogy ők ilyenek. Megmutatta a karját és egy varratot mutatott rajta. Kissé megrémültem viszont még is mintha már láttam volna ehhez hasonlót. Nagyon ismerős látvány volt de mégsem rémlett, hogy honnan. Minden esetre ezzel most sokat nőtt a szememben a hölgyike de akkor sem fogom hagyni, hogy beszólogasson. Egy vagy kettő még elmegy de, hogy folyamatosan... Ezután semmit sem szóltam neki csak tovább követtem. Idegen helyre léptünk és az utcán mindenki megbámult. Nem tudtam, hogy az öltözetem miatt vagy csak azért mert nem láttak még erre felé de bámultak. A ház előtt egy kislány stoppolja le eddig névtelen hölgyet de hamar megtudtam mi is a neve. Szóval Hitomi? Legalább ezt is megtudtam...

Beléptünk a házába és csak a régi emlékek jöttek elő a rejtekhelyi laborról. Sok üvegcse, borszesz égő, kémcső és minden más ami szükséges a keveréshez. A lány ismét tesztelget viszont én nem hülye vagyok csak ezt nem tanultam meg pusztán.
-Többet tudok azért az emberi testről de ebbe most kár bele folyni. Nos kedves Hitomi-hime igaz a gyakorlatot nem tudom bemutatni de tudok beszélni erről a jutsu-ról. Szóval a Shindan más néven a Diagnózis jutsu az legalapvetőbb ninjutsu az orvosi jutsuk közül. Ezzel mérheti fel a ninja a beteg testében a károkat. Az orvos chakráját a kezében összpontosítja és az a jellegzetes zöld aura jelenik meg a keze körül. Eztán az orvos megtudja állapítani az összes belső sérülést a testben. Ennyit tudok erről a jutsuról mint mondtam bemutatni nem tudom.

Hinata Vas. Feb. 23, 2014 7:12 pm

- Akkor gyakorold, és tanuld meg. Ám a jutsu nem pusztán csak erre jó, a testben okozott károkat méred fel ez igaz. Ahhoz feltud mérni magát a testet is átnézed. Vagy is egy ép testen is használható a jutsu. Szervek el helyezkedése, esetlegesen egy protézis pontos helyzete, vagy annak kapcsolódása.
Nem is törődök veled, csak az egyik asztalhoz lépek. Majd kicsomagolom a csomagot és elmosolyodom. Párdarab sütemény, igaz nem első osztályú. A lényeg a szándék, az valaki hálája rejtezik benne. Ez mindennél jobbá teszi, még ha az íze rossz is.
- Nos protézisek, láb és kar. Van kik elvesztették kezük, lábuk. Azok kikben ott lapul a lehetőség, mármint a chakra. Az nem elég, hogy ninják lehessenek. Néha kivételes esetekben mozgatható végtagot kapnak. Ami végül is majdnem ugyan az mint a bábhasználók test módosításai. Vannak olyan eljárások amivel a mechanikus alkatrészeket. A megfelelő izmokra, inakra kötik így akár egy sima civil és képes lehet megfogni újra egy poharat. Igaz a keze soha nem lesz képes arra amire az elvesztett végtag. Ez az eljárás viszont rendkívül drága és nehéz, ezért nem igen találkozni, vagy hallani ilyenről.
Közben egy sütit veszek a dobozkából és elkezdem majszolni. Bal kezem felemelem és a ruha ujja lecsúszik. Kakuzo láthatja az is pontosan olyan állapot mint a jobb karom. Majd már az említett jutsura jellemző zöldes aura jelenik meg a kézfejem körül. Kicsi rágcsálás után immár süti mentesen szólalok meg.
- A chakrád koncentráld a kezedbe, tudnod kell azt irányítani. A következő lépés tudnod kell azt át sugároznod a vizsgált testbe és vissza hívni.
Nagy pala táblához lépek, egy fehér krétát felvéve egy emberi test körvonalát rajzolom fel. Majd csak egy kéz körvonalait a test felett mellkasi résznél. Ez után a kéz körül egy gömb jelent meg, ez volt hivatott jelezni a zöld aurát. Majd egy pici csőszerűség és a testben is egy gömb. A gömb kitöltötte a kéz alatti területet. Kis nyilak is voltak amik a kéztől indultak ki majd a kézbe tértek vissza.
- A chakrád át kel áramoltatnod a testen, ami az át áramolva az ép, vagy sérült felületen. Nos rá lelsz a sérülésre és annak a mértékére is. Eközben azt is megtudod, hogy az ép részek milyen állapotban van.

**Kakuzo** Vas. Feb. 23, 2014 9:57 pm

Nem sokat kérdezősködött eztán a lány de nincs is rá szükségem. Tanulni jöttem nem pedig hallgatni a sok hülye dumát. Elmondta, hogy még mire tudom használni a Diagnózis jutsut és mit ne mondjak tudott új dolgot mondani vagy legalábbis részben biztosan. Aztán hozzám vág egy "akkor gyakorold" dumát. Azt sem tudom, hogy kéne elkezdeni de mind egy. Először próbálgattam sikertelenül míg a hölgy sütit tömött a fejébe én közbe halkan csak ezt ismételgettem szinte suttogva:
-Diagnózis-Diagnózis-Diagnózis
És cibáltam a kezemet, hogy végre sikerüljön már. Aztán megállt a próbálkozásom sorozata amikor megpillantottam a lány másik kezét. Ez a nő egy komplett műanyag. Minden testrésze valami másból van. Hihetetlen. Próbáltam nem foglalkozni és ismét csak próbálkoztam de a nő most egy táblára írt, pontosabban rajzolt. Most nagyon odafigyeltem mit mond és, hogy mit magyaráz. Megpróbáltam felfogni a dolgokat majd lehunytam a szemem. Egyre jobban és erősebben koncentráltam megpróbáltam minden chakrámat a jobb kezembe összpontosítani majd így szóltam:
-Diagnóziis!
Nem is szóltam inkább felkiáltottam ahhoz volt hasonló a hangnemem.

Hinata Vas. Feb. 23, 2014 10:30 pm

Legalább van benne akarat, semmi infó nélkül képes neki állni. Vagy ennyire elvakultan képes követni a mestere szavait?
- Ha kiáltozol attól nem lesz jobb, csak magad akadályozod.
Szolok rá, miközben a sütiket vissza csomagolom. Igen valóban az kiabál, megnehezíti a dolgát és engem is idegesít. Az ha mérges vagyok, nem jó dolog.
A fiúhoz lépek és meg szorítom a kezét amin a jutsut próbálgatta. Majd rá tettem a jobb kezemre, érezhette testem melegét az élet lüktetését.
- Figyelj jól, de ne csak a szemeddel.
Így most kézzel a kezemen ismétlem meg az előbbit amivel ő is próbálkozott. A zöld aura körbe veszi kezem egy pillanat alatt. Majd a fiúhoz érintem a kezem. Tudom, látom minden rendben vele. Nem is azért csinálom, hogy megvizsgáljam.
- Az elméletet tudod és már kétszer meg is mutattam. Ezt a jutsut nem árt gyakorolni valakin. Más nincs most itt így engem próbálj vizsgálni vele.
Fel ülök a vizsgáló asztalra majd hanyatt fekszem.
- Rajta próbálkozz! Figyelmeztetlek a lábaimon és karomon illetve a hasamnál gyakorolhatod. Mellkasomat kerüld el, nem engedem ott is játszadozz.

( Az első két próbálkozás nemfog sikerülni. Majd úgy írd, hogy a harmadiknál már éreztél valami furcsa dolgot. A negyediknél, már érzékeled a testet halványan. Az ötödik próbálkozás már lehet sikeres, de azt mellkasnál hajtsd végre. Legalább legyen a posztod jelenleginél 3 szór hosszabb.)

**Kakuzo** Vas. Feb. 23, 2014 11:19 pm

Francba nem sikerült eléggé leégek a nő előtt ha így folytatom. Na mind egy figyelem a következő utasításokat. Ne kiabáljak-ne kiabáljak bla-bla. Mit csináljak ha nem megy a dolog? Tán suttogjak? Nem szeretem ha így dirigálnak de megfogadom a jó tanácsot. Odajött a hölgy segíteni nekem majd megvizsgált bár feleslegesen. Viszont most menni fog, érzem... Nagyon rákoncentráltam a dologra és legbelül éreztem, hogy most megcsinálom. De most sem sikerült.
-Aaaaaajh!Hitomi ez nekem nem megy valamit nem jól csinálok. De csak maradj fekve majd most megcsinálom!
Ismét megpróbáltam most még inkább koncentráltam de ismét csak kudarcba fulladt a dolog. Már semmit sem szóltam inkább csak még jobban összpontosítottam. Nem akadhatok el itt, ilyen hamar. Még semmi érdekeset nem csináltunk ez csak egy semmi kis diagnózis jutsu. Ezt meg is beszéltem magammal és most már tudtam, hogy meg kell csinálnom. Harmadik próba összpontosítom a jobb kezemben minden chakrámat és most sikerült.
-Hitomi-hime most sikerült érzek valamit, valami furcsát.
Aztán abbamaradt a dolog és ismét eltűnt a zöld aura a kezem körül. Nem igaz, hogy ez a csaj a zsebéből kirázta ezt a jutsut én pedig itt szenvedek vele. De a negyediket érzem, hogy sikerülni fog. Sikerülnie kell, tudom, hogy jobb vagyok mint ez a műanyag nőcike. Meg kell, hogy csináljam. Negyedik próbára ismét csak sikerült és most még éreztem is a testet és benne a szerveket de nem tisztán csak alig-alig.
-Sikerült sikerüüült bár nem sokat érzékelek de már most tudom, hogy kell a dolgot csinálni.
Viszont ahogy kimondtam teljesen eltünt még az a parányi kép is és ismét csak az orromat lógattam. Nem lehet igaz, folyton csak kudarcot vallok. Ha ötödikre is elrontom nem tanulok orvosi jutsukat. Ám az ötödik próbám hibátlanul sikerült és egész tiszta képet kaptam a mesterem testéről.
-Megcsináltam, most nagyon jól látom a szerveket, megcsináltam.
Ezt már nem mondtam olyan nagy fenhangal de akkor sem koncentráltam annyira, hogy hol is kutakodhatok és hol nem így hát akaratlanul is a hölgyike mellkasára értem és ott diagnosztizáltam a dolgokat.

||Nem háromszor annyi mint az előző de 2szer Very Happy

||

Hinata Vas. Feb. 23, 2014 11:45 pm

Amikor mestered mellkasához tévedsz fura dolgot fedezhetsz fel. Talán le is döbbensz, vagy elkapod a kezed. Az mit gondolsz és érzel az a fekvő nőnek rejtély, de arcodról némi érzelmet azért le olvashat. Mi a furcsaság, nos egy embernek ugye egy szíve van, nos a mesterednek ebből három van. Meglepetés, vagy mi a fene egy szörnyeteg fekszik előtted.

Megfogom a kezed, és ellököm magamtól. Azzal pedig mit produkálsz amikor meg érzed mi lapul bennem, nemtörődők igazán. Kezem felemelném, hogy hatalmas csattanóst keverjek le neked. Belátom, ezzel semmire se mennék. Nem szolok egy szót sem csak a csomaghoz lépek és felfalok még egy sütit. Amiből persze bunkó módon még meg sem kínáltalak. Majd nagyot sóhajtok és feléd fordulok.
- Kérdezhetsz ha akarsz, de ne most majd később.
Letörlöm a táblát amint ez megvan valaki kopogtat az ajtón. Egy nőt kísérek be aki elvágta a kezét. Apró seb, legalább is ami a gyógyászatban előfordul. Attól azért nagyobb, hogy csak úgy otthon valaki kezelje.
- Hitomi, remélem tud segíteni...
Csak bólintok és az asztal mellé ültetem a nőt. Oda ahol az előbb még én feküdtem.
- Nézze el nekem, hogy nem látom el most rögtön. Van egy láb alatt valóm aki próbálja elesni hogyan kell gyógyítani.
Kiyomaru-t alkalmazva meg tisztítom a sebet. Mint a nemrég gyakorolt jutsunál itt is sejtelmes zöld aura veszi körbe mutató és középső ujjam.
- A most alkalmazott technikával a sebet és környékét tudod ki tisztítani. Csak miattad, használom most ezt. Legközelebbi alkalommal ezt fogod tanulni.
A seb és környéke tehát tiszta, már nem maradt más csak az sebet össze húzzuk valamivel. Nem elég mély, hogy varrni keljen még is össze kel húzni gyógyulás érdekében. Az egyik szekrényhez lépek, annak polcáról le emelek egy fehér dobozt. Előveszek a dobozból három fehér csíkot. Mindegyiknek a vége sárgás színezetű, most jön a csel. A kis csíkocskák egyik felét majd a másik felét bőrre tapasztva összébb húzzák a sebet.
- Kötözd be a sebet, de óvatosan! Már ha eleget csodálkoztál a mai nap, vagy csináljam én helyetted?

**Kakuzo** Hétf. Feb. 24, 2014 4:43 pm

A fene a figyelmetlenségembe! A hülyeségem miatt a tiltott területre értem. Hihetetlen furcsát éreztem... Sokat tapasztaltam és láttam de ilyet még soha, a hölgyikének háromszor vert a szíve nem a megszokott módon. Lehet, hogy 3 szíve van? Még nem fogtam fel a dolgot de megvallom az őszintét kissé megijedtem de nem vettem el onnan a kezem megbizonyosodtam róla és tényleg annyi volt neki. Pont hagyott annyi időt nekem, hogy megtudjam érteni a dolgot aztán elütötte a kezemet onnan. Felpattant a lány és semmit nem szólt hozzám pedig biztosan tudta, hogy én mit tudok. Én sem szóltam neki és semmi féle arckifejezést sem mutattam. Pusztán csak vártam a következő utasítást és magamban elgondolkodtam a mai látványon. Eztán evett ismét egy kis süteményt. Talán így vezeti le a stresszt.

Eztán szólt nekem a lány de én csak bólintással válaszoltam majd miután letörölte a táblát valaki bekopogott az ajtón. Egy nő lépett be egy közepes sebbel. Jó helyre jött. Elég sokan ismerik ezt a hölgyet és sokan elismerik a munkáját így egyre inkább megtisztelőnek tartom, hogy ez a hölgy lehet az én tanítóm.

Nem lecefecézett sokat hamar ellátta a sebesültet bár neki ez a dolga. Azután nekem szólt, hogy kössem be a kezét ha merem. Már miért ne tenném? Összeszedtem a kötözéshez való felszerelést és szóvá is tettem véleményemet a bátorságpróbámról.
-Hát azért ne gondold azt, hogy hülye vagyok. Ennyit megtudok csinálni és kicsit többet is azonnal bekötözöm a hölgyet!
Leültem a nő mellé és elvégeztem az utolsó simításokat és kötszerrel szépen bekötöztem a leányzó kezét ahogy annak rendje van!
-És már kész is!

Majd mikor mindezzel végeztünk ismét Hitomi felé fordultam csillogó szemekkel hisz így, hogy ezt már valamennyire tudom innentől kezdve csak gyakorolnom kell és tökéletesen mehet viszont nem állhatok meg ennyinél így hát kissé felpörögve és siettetve így szóltam hozzá:
-Na mivel folytatjuk? A diagnózis megy és mint látod a kötözés is... Talán valami komolyabb dolgot is csinálhatnánk!

Hinata Szer. Feb. 26, 2014 9:05 pm

- Ma már nem csinálunk semmit. Elfáradtam, különben is.....
Elhallgatok és lecsukom a szemeimet, túl öreg vagyok én már ehhez. Mielőtt még a nő szólhatna, felemelem a kezem.
- Nem nem tartozol semmivel tudod jól.
A nő csak bólintott majd távozott én pedig leültem egy székre és ismét sünikézni kezdtem.

- A diagnózis már megy, de nem tökéletesen. Amikor tökéletesíted, tanulunk másik jutsut. Ha csak halmozod, de egyiket se tudod használni az egész nem ér semmit. Különben is, a gyógyítás nem csak ennyiből áll. Te megint komolyabbra vágsz...
Felállok és ládához sétálok, majd azt félre húzom. A feltáruló nyilasból egy könyvet húzok elő bőrbe csomagolva. Poros, amit le is fújok majd kicsomagolom. Majd leülök az előbbi székre és bele lapozok.
- Akkor mond, hogyan látsz el egy nyílt törést? Mire utalhat az amikor a beteg keze felduzzadt. A duzzanat eddig a kézfejnél, és a csuklónál van jelen. Pár nappal ezelőtt megszúrta a kezét egy tüske.
Ezekre választ adsz kapsz a süteményemből és te is kérdezhetsz tőlem.

Ajánlott tartalom