Re: Kereskedelmi útvonalak

Shikaku Hétf. Nov. 22 2010, 17:05

[Tessa]

Amikor a kocsik lefékeztek, mindenki odagyűlt hozzájuk, és minden további nélkül felhoppantak a nagy postakocsira. Közben persze folytatódott a beszélgetés, és amikor ellőtted a kis poénodat, a társaság gyerekesebbik része elhűlve tolult a veled ellenkező kocsisarokba, össze vissza ölelve egymást, majd pár másodperc múlva megint mindenki nevetett.
-Azt hiszem máris mindenki kedvel - mondta mosolyogva Sacchi, bár a hangját aligha hallhattad a spontán röhögős partitól, ami máris kialakult a meleg és kényelmes, mégis barátságos és nem luxuskabinban, a szájáról könnyen leolvashattad a lényeget. A kocsi zörögve elindult, a banda pedig, mintha jutsut bocsájtottak volna rájuk, elkezdett laposakat pislogni, majd fél óra múlva már mindenki bőven lejjebb csúszvaszundított a széles foteleken, amikről számodra ekkor derült ki, hogy miért is ennyire szélesek.
-Mindig ez van. Általában amikor kocsizunk valami őrületes buli után vagyunk, és ez meg évek óta. Ennek a társaságnak ez a kocsi olyan, mintha az otthonuk egyik szobája lenne - Sacchi is laposakat pillantott feléd, de még kivetett néhány pokrócot, és igyekezett mindenkin átvetni őket. Fáradtsága minden esetre átütő volt, valószínű, hogy a banda mellett élni sem tejfel, és ha te leszel a testőrük, lehet, hogy neked is jut néhány megerőltető pillanat, amiről talán el sem képzelted, hogy komolyan kell venned. A gondolatokból Sacchi szakított ki.
-A szerződést azért gondold át. Ha jól tudom megegyezés nélkül nem maradhatsz el a faludtól, mi meg nem akarunk bajt egy olyan faluval... tudod... - Az utolsó szavai után egy ásítással jelezte is, hogy rá is hat a kocsizörgés jutsuja...

//Bocsi Saito, nem akartalak ennyire kihagyni, de így sikerült hetem.//

**Kushieda Unazaki Tessa** Szer. Dec. 15 2010, 12:11

//Elnézést a késésért ''^^//

Felszálltunk a kocsira ami nemrég érkezett és már lassan el is indultunk utunknak. Nem igazán tudtam, hogy merre megyük csak azt, hogy el innen. Mondjuk én jelen helyzetben bárhol szívesebben vagyok mint Otogakureban. Igaz az az otthonom meg ott él a családom is, de a történtek után csak annyire hiányzik most nekem mint púp a hatámara. A kis harci felkínálásomom, nevezzük inkább viccnek a csapat a megszokott módon összeölölekezve eljátszotta a félő bandát majd nevetésben törtek ki, de ez már nem is igazán zavart engem. A lassú zötykölődés úgy ringatta a kocsit mint a szülők szokták ringatni a bölcsőt, hogy a gyerekek elaludjanak és ez a módszer ebben a helyzetben is bevállt. A banda lassan alábbcsúszott és elterültek az üléseken és Sacchi már el is magyarázta nekem ennek az okát. *Ez lenne az otthonuk? Szemre nem tűnik valami kényelmesnek de a srácok ezt az állítást meghazudtolták.*
Mindeközben Sacchi elmondta még a véleményét a szerződéssel kapcsolatban miközben a bandát takargatta be, hogy meleg éjszakájuk legyen. A szavai igazán meggyőzőek voltak és én végül bólintottam neki egyet jelezve, hogy igaza van és szerződhetünk. Nem akartam bszélni a jelen helyzetben, mert csendre volt szüksége a bandának és Sacchinak is aki ebben a pillanatban ragasztotta le a szemeit. A többiekkel ellentétben én csak most kezdtem el igazán élni. A kis faluban nem csináltam valami sokat, sőt naphosszat tetőkön feküdtem és a fürdőkben lazítottam, egyáltalán nem mondhatom magamat álmosnak. Sóhajtottam egyet miközben szemeim végigfutott mindenkin, majd egy gyors mozdulattal kinyitottam az ajtót, majd fellendültem a kocsi tetejére. Nem akartam sokáig húzni a kiszállást, de muszáj volt ugyanis kint már megkezdődött a téli hideg szezon. A lovaskocsi tetején állva odamentem az egyetlen ébrenlévő emberhez, jobbanmondva ahhoz aki hajtotta a szekeret.
- Nem semmi a banda igaz? Sóhajtottam fel, miközben a hajamba túrtam és igazítottam rajta egy kicsit.

Shikaku Szer. Dec. 22 2010, 12:00

A kocsis, egy fiatal srác, akiről árulkodott, hogy előbb rajongott a bandáért, mint kocsisnak állt volna, a kijelentésedre nagyot nézett. Egyáltalán az, hogy kinn voltál meglepte, de a megjelenésed még jobban rá tett a tűzre, és a sál mögül kinéző képe lángra lobbanni látszott és visszafordult az út felé, miután egyet bólintott.
Az út is így telt, a srác nem akart szólni, legalábbis egy jó darabig csak bámult előre, miközben a tekintete folyton változott, mintha egyre-egyre elfelejtette volna, hogy mellette vagy, ami pedig a lopott oldalpillantásokból ítélve lehetetlen volt.
-Egy helyről jöttünk. Mind az utcán nőttünk fel, vagy mert nem volt más, vagy mert kinn jobb volt mint otthon, vagy bárhol máshol is, és a végén nem tudtunk normálisan felnőni. Neveletlen bunkók, utcaszéli csavargók, akiket mindenhonnan kirúgtak, és akikért most minden helyen rajonganak. Mi a srácokkal - pillantott hátra a másik két kocsi felé -meg tán Sacchi mások vagyunk. Még mindig valahol ugyanaz az utcaszéli banda, egyszerű élettel, és valami nagy-nagy, hatalmas szerencsével, hogy ilyen a munkánk. A többiek, a banda meg már nem tudják mit csináljanak, ezért viselkednek úgy, mint az őrültek, ezért vannak mindig együtt, mert ők tudják legjobban, milyen is most nekik - a mondanivalónak vége szakadt, a kölyök szája pedig bezárt, és a tekintete is eltűnt, mintha csak valahol máshol járna, ő pedig egész éjszakára csöndes maradt.

Hajnalban érkeztetek meg a következő állomáshelyetekre, ami talán rosszabb se lehetett volna: gyakorlatilag elébe mentetek az otthonodba való visszatérésnek. Amikor a kocsisor lefékezett a kis fogadónál, te már láttad a rizsföldeken megcsillanni a hajnal fényeit magatok előtt...

**Kushieda Unazaki Tessa** Pént. Ápr. 15 2011, 00:18

//Remélem ez megteszi folytató postként ^^ //

Ahogyan fellendültem a kocsi tetejére, kíváncsi tekintettel ültem le a hajtó mellé és figyeltem a lovakat, ahogyan azok fáradatlanul haladtak előre. Nagyon felnéztem ezekre az állatokra és tiszteltem is őket mindazért amit az emberekért tesznek, mert valljuk be, nem sok állat tudná helyettesíteni a lovakat. A lovak ádáz figyelésében a kocsis hangja ébresztett fel, ahogyan megráztam a fejem és kíváncsi tekintettel hallgattam végig mindazt amit mondott. A fiúnak hála többet megtudhattam arról a bandáról akik mellé szerződtem. Az eddigi produkciójuk nem volt semmi, legalábbis a viselkedésüket figyelembe véve, és reméltem hogy színt tudnak majd csalni eddigi szürke életembe. A fiú többet nem szólalt meg az út alatt, látszott rajta, hogy belemerült az emlékekbe melyet a bandáról pátyolgat és közben még az utat is figyeli. Tudtam én most csak harmadik, zavaró tényezőként vagyok jelen, ezért egy kecsesebb mozdulattal leugrottam a kocsiról mely szépen lassan elhaladt mellettem.
- Ahhh... Egy jó ki edzés rám férne már nem igaz? Formában kell tartanom magam, hogy mindenre felkészült lehessek. Jelentettem ki magamban, ahogyan lassan kocogtam a kocsi után és közben a vállaimmal, kezeimmel köröztem, amolyan bemelegítésszerűen.
Az éjszaka további részében a kocsi után futottam és amikor elfáradtam, egy pillanatra visszaugrottam annak tetejére, hogy miután vettem pár perces pihenőt, folytathassam az edzést.
Ezzel a módszerrel kihúztam az egész éjszakát, legalábbis a felét, mert a másik felét már nem bírtam volna. Amikor én is elálmosodtam, a kocsi tetején, valamivel hátrébb az azt hajtó fiútól, feküdtem el és néztem a csillagos eget.
Másnap reggel amikor kinyitottam a szememet egy fogadót láttam magam előtt mely túlzott érzelmi hatásfokot váltott ki belőlem. Tudtam, hogy hol vagyok, de azt nem hogy mit keresek itt valójában. Azt hittem, hogy majd elvisznek minél messzebb ettől a helytől, nem azt, hogy pontosan ide fognak jönni.

Ajánlott tartalom