Karada lakása

Kereshetett de csak egy helyen találhatott meg az ágyban feküdtem már és a plafont néztem. Nagyot sóhajtva oldalra fordultam a nyitott ablak felé figyeltem és hallgattam az éjszaka hangjait. Nem is nagyon figyeltem arra, hogy Kara már végzett a fürdőben és most mászkál.
Valahogy minden más lett pár nap alatt. Vajon tényleg így ezt akarom. Ebben a formában elfog fogadni?
Ki tudja ha kibírja, hogy ilyen vagyok és kitart nem pedig menekül.... talán lesz valami egyszer.
- Hm úgy látszik végzet.
Suttogom halkan és vissza fordulok a hátamra.

Az ágyban találtam rá Matsura, ahogyan éppen átfordul a hátára. Befeküdtem mellé, ahogy karomon támaszkodva néztem le rá. Kicsit letörte a kedvemet az, amit a lány mondott pár perccel ezelőtt. Mondjuk igen, sejthettem volna, hogy ez a helyzet túlságosan szép ahhoz, hogy igaz legyen. De most még nem akartam ezzel foglalkozni. A lány most még itt, ebben a pillanatban velem volt, most pedig ez számít egyedül, nekem pedig nincs más dolgom, mint hogy tegyek róla, itt is maradjon. De ha menni akar... akkor el kell majd engednem. Na de most nem ezzel akartam foglalkozni.
- Mit ne mondjak, eléggé zavarba ejtettél a vacsora során.
A szavaim bár külső szemlélőnek szemrehányónak tűnhettek, voltaképpen nem voltak azok, inkább egy megállapítás. Ráadásul mosolyogtam a lányra, miközben lágyan simogattam a hasát.

~ Most mi csináljak. Itt fekszik mellettem. Még hozzám is ér...~
Ránézek egyenesen a szemébe. Nem szolok egy szót sem csak hallgatom amit mond, de ezalatt nagyon veszélyes dolgot művel. Fogalma sincs róla de az érintés, ahogy simogat. Valami ilyesmire vágytam és ez teljesen szóval tűzbe hoz.
- Ha probléma volt, hogy nem tudtam mit csinálni és feltaláltam magam szólj.
Vágtam vissza szintén mosolyogva de közben arcom kicsit kipirult. Nem azért mert melegem van. Halkan és buja, aprócska nyögés hagyta el ajkaim. Egyik kezem számra teszem míg másaikkal Kara kezét fogom meg. Nem azért mert rossz volt amit csinál épp ellenkezője.
- Ha ezt így folytatod tovább az orrod vérezni fog megint. Én pedig szétszedlek és meg halni se lesz erőd.
Suttogom a sötétben mit sem sejtve, hogy ezzel a mondattal mit is indíthatok el. Igen vagy az lesz vagy hatalmas orr vérzés... szerintem inkább orvérzés. Mert úgyse bírná ki és akkor oda az egész.

Matsu szavain hallom, hogy az érintésem elérte a célját. Eljött az idő, hogy szembesüljön a tettei következményeivel. Jó, ez picit úgy hangzott, mint ha büntetni akarnám szegényt. De nem. Igazából örültem a kis praktikáinak, még ha nem is úgy tűnt a vacsora közben. Hiába, a lány keze olyan volt, mint az arany. Jó a közelében lenni.
- Ezt most azért kapod... - mondom mosolyogva, ahogy még lágyabban megsimogatom Matsu hasát.
Csak vigyorgok egyet a megjegyzésén. Bocsi szívem, de ez most nem fog működni. Amikor kiléptem a fürdőből, már felkészültem rá, hogy ezen az estén bármi megtörténhet. Lehet, hogy csak alszunk... lehet, hogy csak kényeztetjük majd egymást... vagy lehet hogy... na, szóval úgy jöttem, hogy itt ma este bármi lehet. Éppen ezért, ha most a szokásos orrvérzéseimre épít, akkor ennyi taktikai előnyöm bizony lesz. Ha vérzett az orrom, az azért volt, mert nem számítottam a dolgokra, amik kiváltották... de most készen voltam akármire... szóval az orromon levő csatorna most bizony zárva lesz. Odahajoltam Matsuhoz, mint ha meg akarnám csókolni... de csak a füléhez hajoltam oda, majd suttogtam.
- Csak nehogy én kapjalak el előbb, kedvesem.
A hangom sokat sejtető volt, meleg és kihívó is. Megmondtam neki, hogy vissza fogja kapni azt, amit adott. Amikor megfogta a kezemet, én csak belecsúsztattam az enyémet az övébe, megfogva azt. Kicsit hátrébb húzódtam, hogy bele tudjak nézni az övéibe... azokba a gyönyörű zöld íriszekbe... majd visszahajoltam, egyenesen az ajkai felé...

( 18 nem is de minimum 16 pici sárga karika)


Azt hittem elrettentem de csak jobban feltüzeltem... egek most mit csináljak. Tovább próbálkozik, hogy még közelebb kerüljön hozzám.
Na jó legyen egyenesen az ágyhoz szegezem és föléje ülök egyenesen derekára. Hiányos öltözetben ami a felső testem illeti és hozzá láttam, hogy szét cincáljam Karát. A felsője alá nyúltam és bőrét simogattam. Kényeztettem majd utána mint éhes tigris mg ízleltem bőrét finoman bele harapva.

Nos ami ezután történt csak Matsura és Karára tartozik. Az biztos, hogy nem aludtak és kártyáztak az éjszaka.

Másnap reggel elégedetten keltem fel. Már hozzá szoktam a koránkeléshez. Kara fölé hajoltam és puszit adtam ajkaira majd kimentem a konyhába. Egy korty hideg hűs víz vagy gyümölcslé. Találok is gyümölcslét amit pohárba kitöltve azonnal el is fogyasztok.

Elszabadult a pokol. Az igazából ártatlannak induló volt a közeledésem, de útközben történt valami, ami elvadította a dolgot. De bántam volna? Nem, egyáltalán nem. Megmondtam, én bármire kész voltam az estére... és ahogy Matsu fölém került, már tudtam, mi lesz este. A testemet érő ízzó ajak jóleső sóhajt váltott ki belőlem, miközben vággyal telt tekintettel néztem fel a lányra. Már felesleges volt akármit is kérdezni a továbbiakkal kapcsolatban. Csak hagytam, hogy az én tudatomra is rátelepedjen az a jótékony vörös köd, amely ellazított és lehetővé tette, hogy minden idegeskedés nélkül viszonozzam Matsu támadását. Nem lesz ám olyan könnyű dolga, mint hiszi...

//18+//

Amikor reggel felébredtem, már egyedül voltam. Mondjuk ez nem meglepő, Matsu mindig is koránkelő volt. Mondjuk hallottam a távolban valami lépdelést, ami jelezte, hogy még itt van. Kinyitottam a szememet... majd szépen lassan elkezdtek beáramlani az elmúlt éjszaka emlékei. Elmosolyodtam ettől a csodás emléktől, melynek során szétszedtük egymást. Lassan felültem és lábaimat leraktam az ágy mellé. Egyből éreztem, hogy bele is akadt valamibe a lábam. Lenéztem, majd le is nyúltam a már nem szükséges védőeszközért, melyet a kukába dobtam egyből. Utána nekiálltam, hogy magamra vegyek valamit. Hiába vagyok otthon, azért nem kéne egy szál semmiben mászkálni. A nadrágomat a szoba másik felében találtam meg, de a felvétel után csak visszaültem az ágyra és elterültem. Ugyan, nincs hová sietni.

Nem mindenki rá érős legalább is én nem. Csináltam valami harapni valót, természetesen mind kettőnknek. Egy laza kis kis rántotta enyhén meg fűszerezve. Szelet kenyér, tea és kész a reggeli. Meg sem fordul a fejemben, hogyan is vagyok felöltözve. Hisz szinte semmi nincs rajtam. Kivéve persze egy inget amit Karátol nyúltam és valami ami illő módon eltakar oda lent is. Két pohárba teát töltöttem nagyot sóhajtva elindultam a fürdő szobába. Na ná simán még szép, hogy zuhanyozni. Tegnap este, hajnalban történt események még mindig hatása alatt tartott egy kicsit. Kezemmel falnak támaszkodva élveztem a forró vizet. Csak mosolyogtam vissza emlékezve a régmúlt eseményeire. Nem hitem volna, hogy ilyen gyorsan megadom magam a vágyaknak, de a vonzalom a pillanatnyi hév túl nagy volt. Meg amúgy se fogok el szaladni egy kis lepedő csata elöl. Talán félórát állhattam a zuhany alatt amikor eszembe jutott, hogy késésben vagyok. Kapkodva törölköztem meg és öltöztem fel. Kisé hiányosan, de szerencsére nem látszott, hogy bizonyos ruha darab hiányzik rólam.
Gyorsan ki szaladtam a konyhába majd azon keresztül a szobába.
- Minden ható Chakra elfogok késni.
Gyorsan csak táskámba dobáltam ruháimat.
- Bocs cukorka, de késésben vagyok. El felejtettem, hogy ma bekellet volna mennem dolgozni. Csináltam neked reggelit kint van a konyha asztalon.
Gyors csók után már mint a szél mentem is.