Karada lakása

Hát már megint a szívroham kerülgetett. Amikor a lány arca egyre csak közeledett, és majdhogynem belenyomódtam az ágyneműbe. Hirtelen nem értettem, mit akar csinálni? Csak nem meg akar csókolni? Éreztem, ahogy a szívem olyan ütéseket mér a mellkasomra, hogy mindjárt ki is töri azt. Lehunytam a szemem, amikor már csak miliméterekre volt az arca és néhány hajtincse végig is söpört az arcomon... de végül ,,csak" az arcomon éreztem cuppanni az ajkait. Kivert a verejték, miközben beszélt hozzám, de nem igazán értettem, hogy mit. Csak akkor tértem észhez, amikor az orvosos megjegyzését elsütötte.
- Nem kell, itt vagy nekem te - mosolyogtam. - De tudod, azért néha kicsit gonosz vagy. Ne érts félre, nem zavar, csak ilyenkor nehezen tudom eldönteni, hogy hányadán állok veled. Mondhatnád, hogy tapasztaljam ki, de akkor lehet, hogy baklövést követek el... azt pedig nem szeretném.
De sunyi módon ez a bizonyos tapasztalás megindult közben. Ugyanis az a kezem, amit Matsu-én tartottam, most mozgásba lendült. Lassan, szépen lassan, de elkezdett felfelé siklani, éppenhogycsak érintve a tiltott, fehér bőrt. Direkt lassan haladtam, ahogy figyeltem a reakcióját... és ha csak az ellenkezés legkisebb szikjárát is látom a szemében, azonnal elveszem a kezem...

- Khm amit nekem szabad. Azt lehet neked nem kellene.
Meg fogom kezét mielőtt még olyan helyre téved amit én nem szeretnék.
- De tudod mit na jó. A derekam foghatod és át ölelhetsz. Cserébe segítesz haza cipelni azt amit vásárolni fogok. Segítesz kitenni a képet amit kaptam. És lehet illene apádnak rendesen be mutatkoznom majd lent a boltban. Az előbb nem sikerült. És a helyzetet is tisztázni kellene.
Fel álok nagyot sóhajtva. Sóhajban benne van minden. nehezemre esik a dolog és szívesen lustálkodnék még. Kész szerencse, hogy nem koszoltam össze a ruháim. Kész szerencse, hogy tegnap vetem csak fel őket. De az inget megtartom az már biztos. Nem játszok tovább a férfi vékony ideg szálain. Meg mosakszom és vissza veszem a felsőm. Majd vissza sétálok és ha még kara az ágyban fekszik. Akkor meg fogom a lábát és húzni kezdem lefelé. Ami nem fog sikerülni. Ezért csípőre tett kézzel áll az ágy mellet.
- Na jó akkor majd fel veszem a kimonóm. Ja mellesleg az inged már az enyém. Jobb lesz ha másikat veszel.

Sóhajtok egyet.
- Te most komolyan azt hiszed, hogy csak azért hagylak téged cipekedni, mert nem érhettem hozzád? Ejnye, Matsu, ennyire már ismerhetnél - játszom a sértettet.
De aztán nem birom ki és a végén nevetni kezdek. Ám a felajánlással, hogy megölelhetem, most nem élek. Ezzel is jelzem neki, hogy nem a teste az, ami jelenleg a legjobban foglalkoztat engem vele kapcsolatban. Jobban érdekelt egyenlőre a lelke. Én ezt az elvet követtem. Tény, hogy eddig egyszer sem vált be, de mindig vannak csodák. Sajnos kénytelen voltam ,,elszakadni" a vöröstől, amikor kiment mosakodni. Átfordultam hátamra, ahogy a lányéhoz hasonlító sóhajt eresztettem az éterbe. De jó lenne, ha még itt feküdne. Ám semmi sem tart örökké. Még a képek is megkopnak az idő múlásával.

Amikor hallotam, hogy jön vissza, felültem az ágyban. Beérve kijelentette, hogy annektálta az ingemet. Én erre csak beletörődően bólintottam egyet.
- Tartsd meg nyugodtan, úgy se szoktam hordani. Anyám mániája, hogy mindig inget akar rám erőltetni, de én mindig is póló párti voltam - vigyorgok. - Segítek neked cuccolni. Bár ha apámmal találkozunk... nos, megpróbálhatod kimagyarázni a helyzetet, de tudod az öreg egy kicsit kéjenc - álltam fel az ágyról.

Nem szóltam semmit csak mosolyogtam. Az inget gondosan össze hajtogattam és letettem az ágy szélére. Meg kerestem a cipóim és két zoknit fel vettem. Majd kimonót is a kezembe vettem. Az ágy szélére ültem elgondolkodva néztem magam el.
- Miattad elmaradt a reggeli torna és a futás. Ezért most már tényleg cipeld a cuccaim egészen hazáig. tiltakozást nem akarok az ellenállás hasztalan.
Szolok hangosan mosolyogva. Előbb ültem most felállok. Mint aki már indulna de még is maradna.
- Amugy atoll nem félek. Ha a fiával elbírtam aki szintén nagy kéjenc és szeret kukkolni. Az apa se lehet rosszabb.
Na kész most jól beszóltam neki és számíthattam valami ellen lépésre. Rajtra készen álltam nem csoda következő pillanatban futottam. Karada utánam. Én sikkantva próbáltam menekülni de mindig a nyomóban volt. Rai azt hite vele játszok. És ugatva futott utánam. Kész káosz ala Matsuko. Végül egér utat nyertem de halkan sikoltattam amikor meg csúsztam a padlón és az ágyra estem. Szerencse, hogy nem a földre.
Kicsit zihálva próbáltam takarót magamra ráncigálni, hogy meg meneküljek.

Na most bedurrant az agyam. Mielőtt még észrevehettem volna magamat, felugrottam és nyargaltam a menekülő után. Onnantól már késő volt, futnom kellett a csilingelve nevető, sikoltozó lány után. Uh, ha ezt a szomszédok meghallják... de nem érdekelt. Móresre akartam tanítani Matsukot, hogy bizony a szavainak következményei is vannak. Ám boszorkányosan ügyes volt, és a konyhában még nem tudtam. De ami késett, nem múlott. Átkergettem a hálószobába, ahol egy az egyben rázúgott az ágyra, amikor megpróbált átfutni rajta. Már éppen nyúlt a takaró felé, amikor érezhette, hogy elkapom... és ezzel vége volt. Átfordítottam őt a hátára és rávetettem magam. Ha az ember tanul harcművészetet, akkor nem csak verekedni tanul meg, hanem hogy hogyan vigyen le valakit és tartson a földön. A lány így hamar satuban találhatta magát. Ott feküdtem mellette, félig ráfordulva, ahogy vékony a kezeit a feje felett összefogva tartottam lenyomva a takaróra.
- Nos, mit is kezdjek veled - tanakodtam hangosan, ahogy hirtelen váltottam és most csak a bal kezemmel fogtam le a lányt, a másik szabad lett. - Tudod, arra már rájöttem, hogy itt nem sokat érek el - érintettem meg azt a semleges pontot, ahol tegnap próbáltam őt megcsikizni. - Na de... mi a helyzet itt?
Mire észbekapott, kezem már a lapos hasát mérte fel... és akkor megrándult... az arcomon pedig kéjes mosoly jelent meg. Azzal pedig kezdetét vette a tortúra, ahogy kegyelmet nem ismerve kezdtem el csikizni a lányt. Intenzíven, irgalommentesen. Egy idő után megtaláltam a legkellemetlenebb pontot és ott csináltam egy hosszabb periódusig... ő meg kapálózott, ahogy hiábavalóan akart szabadulni... úgy két-három percig, mire befejeztem... láttam a reményt a szemeiben...
- A-aaa, ennyivel nem úszod meg.
Becsúsztattam a kezem a közelebb levő térdhajlatába és amennyire csak tudtam, felhúztam a lábát... és mire megvilágosodott, hogy mit is akarok, már a talpán érezhette a csiklandozó ujjakat... és újabb kegyetlen tortúra kezdődött...

- Wííííííí
Az egyetlen értelmes hang amit ki tudtam nyögni mikor volt pár nyugodt másodpercem. Alig kaptam levegőt és már a könnyem is kicsordult.
Szabadulni próbáltam de teljesen az ágyhoz voltam szögezve.
- Ne... neeee. Ero...Ero Chan.
Nyögtem ki nagy nehezen és folyattam a nevetést. más választásom nem volt. Galád előre fontolt szándékkal tovább csikiztek. Pocakom is meg tapizta. Más alkalommal talán rósz néven vettem volna. De most nem törődtem vele.
- Haaalod neehhh Ero Chan.
De nem hagyta abba és én se tudtam abba hagyni a nevetést. Tovább feküdtem az ágyon. De furcsa mód olyan gondolatom támadt. Amitől a kis lábujjamig elpirultam. Ez nem látszót mert így is piros voltam már teljesen. De a nagy kínzás után legjobban egy össze bújás eset volna.
A gondolatot nem tudtam meg őrizni. Mert tovább harcoltam a szabadságért.
- Nehh mert be piss hallod.

Na az azért nem kellett volna. Nem sok kedvem volt az ágynemüt kimosni, főleg, hogy tegnap előtt raktam fel újat. Így hát megkegyelmeztem rajta. Még csináltam pár levezető mozdulatot a hasán, de ez már csak amolyan végső mozzanat volt. Az eredmény: egy szó szerint vörös démon, aki már-már kifulladtam fekszik alattam. Na most megtanulta, hányadán álljon velem. Elengedtem a kezeit, visszaadva ezzel a szabadságát... ám még mindig felette voltam. A tekintetem ugyanis megragadtak azokban a zöld íriszekben. Ki volt fulladva, de láttam a szemén, hogy nagyon is magánál van. Na akkor itt az alkalom. Elkezdtem közeledni az arca felé. Biztosra vettem, hogy most ugyanazt éli át, mint én pár perccel ezelőtt. Ugyanaz a félreismerhető mozdulat... ugyanazzal a végeredménnyel, ahogy puszit nyomtam az arcára.
- Illik viszonozni a gesztust - mondtam neki, ahogy eltávolodtam az arcától.
De nem volt még vége a dolognak. Ahogy az oldalamra lefordultam a lánytó, láttam szegényen, hogy alaposan sikerült kikészítenem. Én idéztem elő, akkor segítek is neki. Kissé megemeltem az ernyedt testet, becsúsztatva alá a bal karom, melyel át is fogtam a hátát. Magam felé húztam, és hamarosan a karjaim között találhatta magát. Mindketten az oldalunkon feküdtünk, miközben nyugtatóan dúdolgattam a fülébe és simogattam a hátát.

Hirtelen ledöbbentem amikor arca közeledett felém. Közelebb és közelebb, és még közelebb. Már annyira meg ismertem, hogy tudjam. nem fog azzal próbálkozni amire először gondoltam.
Az amit kaptam egy kicsit meg lepet de tetszett. Határozott de még is tud gyengéd lenni, kedves és megértő.
-Na de Ero chan.
Szólaltam meg tetettet meg leszentségel. Valamint fel háborodással. De ahogy átölelt kezeit kezemmel magamra szorítottam. Kényelmeseb pózt keresve még mocorogtam.
- Hát te aztán nem vagy kőnyű eset. Nem baj nekem tetszik.
Ami a csikizést illeti most jól fel töltődtem. De azért nem bánnám ha néha meg lenne ismételve a dolog. Azt viszont majd megoldom. Egy csípős mondat. Egy vicces meg jegyzés. És csikizés és újra a karjaiban.

Ahogy ott tartottam a lányt a karjaim között, nem pont odaillő gondolatok szántották át a tudatomat. Matsu teljesen ki volt szolgáltatva nekem gyakorlatilag, csak jó helyre kell tolnom a fejemet és kész. Talán még nem is zavarná, elvégre ilyen közel engedett már így alig egy nap ismeretség után. Én csak jól jöhetek ki ebből. De nem... amilyen gyorsan jött az ötlet, olyan gyorsan el is vetettem. Én nem ilyen vagyok. Van pár ismerősöm, akikről el tudtam volna képzelni, hogy röptében még a legyet is megkhm. Ők valószínűleg így jártak volna el... de nem, én más voltam. Fontos volt a számomra a kajraim között pihegő lány... sokkal fontosabb, mint amit a testi vágyak diktálnak nekem. Sok mindent nem tudtam... de egy valami igen: nem akarom őt elveszíteni a hülyeségeim és a türelmetlenségem miatt.

Éppen ezért csak feküdtem vele szemben és vártam, hogy rendbejöjjön. Egyik kezem nyugtatóan járt fel 's alá a két lapocka között, végig a gerince mentén. A másikkal a derekt öleltem át és tartottam. Közben egy másik dallamot kezdtem el dúdolgatni, mert az előző lejárt, ismételni meg nem a legjobb dolog... szóval így feküdtünk, édeskettesben, egymás karjaiba bugyolálódva.

- Akkor segítesz ugye?
Kérdeztem kíváncsian Karada szemeibe nézve. Látszót rajtam, hogy a helyzet nagyon is tetszik. mintha pont erre vártam volna.
- Úgye tudod, hogy megint kitaláltad mit szeretnék.
Közlöm rövid tényként. Majd fejem mellkasához tettem és hallgattam a szív verését. Légzésem lassan vissza állt a normálisra.
- Na akkor gyere menjünk nézzük meg a boltot és az aput. Majd ígérem rendes leszek.
De nem mozdulok. Várom a választ a jelet. Jelet, hogy indulhatunk.

- Sejtettem. Néha bele tudok látni a gondolataidba... ahogy te is az enyémbe... és gondolom látod, hogy legszívesebben jó hosszú ideig itt feküdnék még veled.
Ez pedig igaz is volt. Ahogy a fejét a mellkasomra nyomta, a kezem felcsúszott a tarkójára, mintegy ott tartva a buksiját. Hallgattam, ahogy halkan veszi a levegőt. Nem akartam elengedni. Percekig, órákig, akár hetekig se. Hirtelen fújta őt az életem kavalkádjába a szél, gyakorlatilag a semmiből... és most itt volt, velem, miközben éreztem, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz... és a lány szavaiból okulva, ezt nem csak én láttam így. Sosem voltam annyira boldog, mint most, ebben a pár órában, mióta felébredtünk... és ha belegondolok, hogy igazán még csak ,,kóstolgattuk" egymást eddig...

De sajnos vannak olyan pillanatok, amikor engedni kell az élet törvényeinek és haladni kell tovább. Jól meglapogattam végezetnek, de utána nagyon nehezen elhúzódtam tőle. De nem hagytam csak ott feküdni, hanem uriemberként segítettem neki felállni az agyáról. Csak ezután engedtem el, ahogy a kezeim végigsimítottak a karjain, megállapodva az oldalam mellett.

- Igen és maradnék még szívesen. De így nem fogok tudni otthon megcsinálni semmisítsem. Amugy is már így is sokáig maradtam. Illetlen vagyok.
Na de most ébresztő fel vár a bolt és vár az apuka.
Elgondolkodok és kuncogva szólalok meg.
- Az előbbi után a szomszédok tuti elhíresztelik szüleidnek, hogy itt hatalmas orgia volt.
Számítok egy újabb letámadásra. Csikizés rohamra azért gyorsan felugrok és kimonóm kapom magam elé. Fel készülve, hogy védekezek. De nem történik semmi.
- Amugy ha már úgy is segítesz a dolgaimat cipelni. Tudni fogod hol lakok. Nyugodtan jöhetsz látogatni. De ha nem vagyok otthon akkor edzésen vagyok vagy valahol a városban kószálok.
Mondom és bele bújok a kimonómba majd az ágy szélére ülök.
- Tudod attól félek, hogy olyan nőnek tekintesz aki mindenkivel. Ne érts félre csak én hiszem ezt a buta fejemmel. Félek attól, hogy túl közvetlen vagyok veled és mindent elrontok. Pedig olyan jó volt veled sétálni. És az előbbi nem büntetés volt számomra csakhogy tud.
Cipőim kezembe veszem és az inget is. Majd macska léptekkel az ajtó felé sétálok. Vállam főlőt hátra nézek.

- Addig maradsz, ameddig jólesik.
Amikor tesz egy megjegyzést arra, hogy a szomszédok mit fognak reagálni, azonnal fel is ugrik mellőlem, mint ha várná a büntit. De ezúttal nem csináltam semmit se. A végén még itt fog érni minket az este is... de hogy én azt mennyire nem bánnám. Elmosolyodtam a retorzió helyett.
- Egye csak meg a szomszédokat a sárga irigység.
Ezt követően helyet cseréltünk, és míg ő ülve ecsetelte nekem, hogy ha gondolom, akkor meglátogathatom néhanapján. Én most neki háttal álltam, ahogy a szekrényemből szedtem ki néhány ruhának látszó tárgyat.
- Sort fogok rá keríteni, de előtte mindig fogok neked szólni, nehogy rosszkor jöjjek. Deee... te is nyugodtan jöhetsz hozzám. Háromig dolgozom hétköznaponként és szombaton, vasárnap szabad vagyok, de kedden és pénteken a dojoban vagyok öttől hétig. A maradék időben általában itt vagyok, ha nem alkotok valahol. De akkor is könnyen megtalálhatsz: keress festői helyeket - nevetek.
Már javában öltöztem, amikor rájöttem, hogy gyakorlatilag időpontokat egyeztettünk. Alsóruha volt rajtam, így arra egy hosszú ujjú nadrág került csak. Utána megváltam a pólómtól és lecseréltem egy másikra. Igaz, így egy pár másodpercig félmeztelenül álltam Matsu előtt, de nem zavart. Ha az ember eljár gőzfürdőbe, akkor több is látszik belőle. Amikor a lány szabadkozni kezd, éppen a zoknimat húztam fel. Ránéztem, de akkor már kifele ment, és a válla felett nézett hátra rám.

Erre én odasétáltam mögé, majd óvatosan átöleltem hátulról.
- Nem kell félned, semmi ilyent nem gondolok rólad. Mérges is lennék magamra, ha így lenne. Már mondtad, hogy szereted, ha gondoskodnak rólad... és nem mindegy, hogy ki az a valaki. De ha már itt tartunk... én is félek valamitől. Hogy azt gondolhatod, hogy kihasználom a helyzetet, hogy ilyen közel engedsz magadhoz.

- Rendben te mondtad. De készülj fel előre, hogy még rengeteg dolgot nem tudsz rólam. Azt se tudod igazából még milyen vagyok.
Csak szolok, hogy ne érjen meg lepetés.
Paskolom meg az ölelő kezeket. Majd amint szabadulok lehajolok Raihoz.
- Ha legközelebb jövök hozok neked valamit. De ha nem is a gazdád miatt. Miattad biztos, hogy eljövök még.
Fel is veszem és magamhoz ölelem a kutyust. Látszik, hogy szeretem az állatokat. Vagy legalább is teljesen elbűvölt a kutyus.
Magamhoz ölelem és simogatom. Majd leteszem a földre és ellépek mellöle.
- Lehet nekem is be kellene szereznem egy Rai-t
Jegyzem meg és az ajtóhoz lépek.
- Oda kint meg várlak. Ha még öltöznél és vetkőznél.
Majd gyorsan be is csukom magam mögött az ajtót hátam falnak támasztva plafont nézem. Mosolygok és nagyot sóhajtok. Jó sóhaj mint aki nem hiszi el ami az elmúlt napban órákban történt vele.

- Ahogy te se engem - nevetek, majd elengedem a lányt.
Utána szintén vigyorogva néztem végig Matsu és Rai konklúcióját. A kiskutya boldog vakkantásokat hallatott, mint ha értené, mit mond neki a vörös leányzó, akit mostanában látott feltűnni a gazdi mellett... és akiről sütött, hogy jól is érzi magát a közelében.
- Na ezt jól megkaptam - vigyorogtam Matsu megjegyzésére, hogy inkább ő miatta jönne ide, mint miattam. - Hát igen, jól jön egy ilyen kisaranyos a háznál.
Aztán magamra hagyott, Rai-al a nyomában, hogy készülődhessek. Nem sok mindent csináltam. Kicsit megigazítottam a ruházatomat, meg ha már ott volt, megfésülködtem a fésűvel, ami nemrég még egy vörös buksin munkálkodott. Így hát hamarosan megjelentem.
- Várj egy kicsit.
Átsétáltam a konyhába. Öntöttem még egy kis teát és lehajtottam. Aztán ahogy raktam el a poharat, észrevettem a csomagot, amit apám hozott. Kinyitottam kíváncsian... aztán elmosolyodtam. Belenyúltam, majd visszasétáltam.
- Tessék, egy kis útravaló.
Azzal a lány kezébe nyomtam valamiket. Amikor jobban megnézte, három fahéjas sütit tartott a kezében.

- Te nem is Ero chan vagy. Valami rosszabb és gonoszabb démon. Kedvencem a fahéj minden formában. Te valami tolvaj vagy aki elolvasta az aktámat. Vagy már hetek óta kukkolsz. Ajaj nem lesz ez így jó te.
Mosolyogtam de a sütik lekötötték teljesen a figyelmem. Nem bírtam ellenállni a fahéj illatának. Mind a három sütit befaltam egy morzsát se hagyva. Süti, reggeli, kiskutya, lustálkodás egy ember aki haza cipeli a vásárolt dolgaim. Ennél jobb nem is lehetne szinte már egy reggel.
- Akkor hajrá családi kalandra fel. Kérem mutassa merre van a bolt. Talán még meg is jutalmazom ha dolgát jól végzi.
Elindultam előre, mintha valami gazdag pénzes hercegnő lennék. Akinek minden utasítását lesik. És szinte mindenre van egy külön szolgálója.

Odakint már esteledett, ahogy a konyhában álltam. Elgondolkozva néztem ki az ablakon, ahogy a kellemes illat belengte az egész szobát.
,,Na ez a nap gyorsan elment"
Mozgalmas egy napom volt, azt meg kell hagyni. Amint hazaértem, egyből nyüszítésre lettem figyelmes. Szegény Rait estére elfelejtettem megetetni, így már nagyon éhes volt. Kárpótoltam is érte egy dupla adaggal, hogy ne szenvedjen hiányt. De utána egyből beálltam a zuhany alá, hogy rendbe szedjem magamat. Negyed óra múlva már elfogadható állapotban voltam, szal mehettem a szomszédba. Ott értesítettem a szüleimet, hogy mi várható a holnapi napra. Hát anyám majdnem elejtette a csészéjét, amikor meghallotta... egyrészt, hogy kezdhet főzni, másrészt meg hogy hölgy vendégünk lesz. Apám kalján vigyorgása és anyám állandó kérdezgetése között telt el az a kellemetlen egy óra, míg ott voltam, miközben az öcsém csak lesett, hogy most mi van.

Ám ezzel még nem volt vége. Egyből átmentem a boltba, ahol hazaküldtem Kiotit, az egyik alkalmazottat. Apámmal megbeszéltem, hogy a különleges eseményre tekintettel majd én ledolgozom helyette a leltározást, hogy aztán holnap legyen szabadnapom. Így nem kell majd Matsut magára hagynom, míg nálam van. Igaz, szívtam is a fogam, mert eléggé monoton volt a leltár. Délután ötre végeztünk, én pedig loholtam haza. Most pedig már nyolc fele járt, ahogy elzártam a gázt a sütőben. Vannak ismerőseim a korházban, így tudtam, hogy egy-egy műszak eléggé sokáig tart. Éppen ezért időzítettem mostanra a főzést. Biztos voltam benne, hogy Matsu eléggé éhes lesz, ezért nekiálltam estebédet készíteni. Egyszerű rakott-sonkás tészta volt készülőben... talán az egyetlen étel, amit normálisan el tudok készíteni az omlettet kivéve. Közben pedig morfondíroztam, hol is járhat az én vörös kedvesem...

Későn végeztem de muszáj volt, ha holnapi napra szabad napot akartam. Nehéz és hosszú nap után nem vágytam másra, hogy le fürödjek és ágyba bujak. De még nem volt itt az ideje. Haza sietem és össze pakoltam a holmimat. Váltás ruhát és valami szép öltözéket a vacsorához. Néhány tisztálkodási szert parfümöt. Majd egy gyors mosdás után már készen is voltam. Meg néztem mindent alaposan, hogy minden a helyén van. Majd elindultam Karada háza felé. Az út sokáig tartott. Igaz nem sietnem nem futottam. Alig vánszorogtam. Fáradt voltam és ha már meg ígértem, hogy megyek hát megyek.
~ Pffff hát szépen kell pislognia, hogy eljöttem hozzá munka után ilyenkor.~
Nagyot sóhajtottam a lépcső házban és lassan felsétáltam. Jó késő volt talán már éjfél vagy hajnali egy is lehetett. Megálltam az ajtó előtt magam élőt tartva a táskám. Bekopogtam az ajtón majd vártam.

A főzéssel már rég végeztem, így hát a mai újsággal a kezemben üldögéltem az ebédlőben, az olvasva. Éppen a külföldi híreket néztem, amikor felnéztem a faliórára. Hajnali egy. Na erre pupilláztam egyet. Nofene, megint jól elment az idő. Én meg csak itt ülök és olvasok... és akkor még a keresztrejtvény rovatot el sem értem. Sóhajtottam egyet. Hiába, ha elhúzódik a munka, ez van. Mélyet ásítottam. Sajnos már kezdek fáradni. De nem adhatom fel. Eltökéltem, hogy meg fogom várni a lányt az alvással, addig le nem fekszem.

Így hát tovább lapoztam az újságot, ráérősen olvasva. Hamarosan már a keresztrejtvénynél jártam. Éppen a sodukuval bíbelődtem, amikor hallottam a várt hangot: a kopogást. Erre reménykedve felálltam a székről. Elég kevés fény volt a konyhában, mert csak az olvasólámpa világított. De amúgy az egész lakásban sötét volt, Rai meg már aludt a helyén. Kiódalogtam az előszobába, majd kitártam az ajtót... és abban a pillanatban boldogan elmosolyodtam, ahogy megláttam Matsut az ajtóban. Nem tudtam uralkodni magamon, odahúztam magamhoz egy üdvözlő ölelésre.
- Szép hajnalt - köszöntem neki.

Elmosolyodtam féloldalasan. Fáradt voltam mosoly őszinte volt és volt benne szeretett de látszót a fáradtságom.
- Azt hittem már alszol. Nem kellett volna meg várnod.
Meg simítottam az arcát.
- Szép hajnalt. De most elengednél és be engednél? Bocsánat de nagyon nehéz napom volt. Most a séta után nem vagyok másra mint egy fürdőre és alvásra. Meg erre.
Mondtam és meg csókoltam Karadát majd a fenekére csaptam.
- De ha van valami harapni valód. Az most egy fürdővel együtt életet mentene.

A csók energiát adott a számomra. Mondhatjuk, hogy belém lehelte, ezzel pedig egy csapással kisöpörte a fáradtságot a szememből. Kissé lassan indult be, de aztán viszonoztam a lánynak, hogy azért ne csak nekem legyen jó, hátha kap ő is energiát tőlem. Mondjuk eltarthatott egy darabig, mert mint ha a Hold nem ott állt volna most, mint amikor kinyitottam. Na de mindegy, elvigyorogtam, ahogy betereltem a lányt.
- Menj csak fürdeni, van meleg víz bőven. Addig előkészítem a vacsorádat - kacsintottam neki, jelezve, hogy ne aggódjon, készültem.

Amint Matsu elment (mellesleg találhatott kikészítve magának egy törülközőt), nekiálltam pakolni. Kivettem a sütőből a tésztát, majd nekiálltam, hogy feldarabolgassam. Ez eltartott egy darabig, mert az alja kicsit megégett, de sebaj, annál karakteresebb lesz az íze. Utána kiraktam a lánynak egy tányért, hozzá villával és késsel. Persze magamnak is kiraktam ezeket, illetve két poharat. Elrendeztem az asztalon őket. Én viszont nem voltam olyan felkészült, mint a lány, így csak egy üdítősüveg került elő a hűtőből. Utána leültem az előmelegített székemre és hallgattam, ahogy a zuhanyrózsa dolgozik a fürdőben.

Nem tudom meddig álltam a zuhany alatt. De jó alaposan letusoltam. Hajat most nem mostam. Meg szárítkoztam és alvós ruházatban ami egy nagyon rövid nadrágból állt és Karada vagy is az én ingemből. Az ing hossza miatt a nadrág takarva volt. Mezítláb kisétáltam el a kutyus mellett.
~Lesz holnap nagy meglepetés igaz?~
Karada az asztalnál ült már. Én megálltam és végig mértem. nem tudtam mit csináljak vele. köszönetet mondjak vagy leszidjam amiért itt törte magát, hogy hajnalok hajnalán főtt étellel álljon elő.
- Kedves tőled és köszönöm. De nem kellet volna. Elég lett volna bőven egy szendvics. Vagy kakaó és kenyér. De azért nagyon kedves tőled.
Le ültem az asztalhoz karával szembe és hozzá is láttam az ételhez. Az izén érződött, hogy kicsit megéget az alja. De nem fogom szóvá tenni. Csak jóval illess mások főztjét vagy semmit se szólj. De ha nyer félig meg sült akármi lett volna még akkor is megeszem. mert éhes voltam.

Hamarosan meg is érkezett a hölgyemény. Elmosolyogtam, amikor észrevettem, hogy mi is van rajta. Mondjuk a tény, hogy az ing takarta az alsótestének egy részét is, akarva akaratlanul beindította a fantáziámat. Ám ezt hamar elhessegettem, mielőtt még meg is látszanak az arcomon a gondolatok, esetleg megint elkap az orr-vérezhetnék.
- Úgy voltam vele, hogy ha már ilyen későn hajlandó vagy átjönni, akkor ennyi kitelik tőlem - mosolyogtam, miközben töltöttem a lánynak az üdítőből.
Utána nekiláttunk a szolid vacsorához. Megnyugodtam, mert alig éreztem az étken az égést. Teljesen olyan volt az íze, mint kellene. Persze az alján való recsegés figyelmeztetett rá, hogy legközelebb inkább ne bambuljak el, hanem figyeljek oda, ha már egyszer főzök. Már a felét elfogyasztottam az adagomnak, amikor közöltem valamit a lánnyal.
- Amúgy ma bementem dolgozni, szóval holnap egész nap szabad leszek.

Nagyot nyeltem és mosolyogtam de nem szóltam semmit. Amíg ellnem tüntettem az összes falatot a tányérol.
- Hát akkor mit is kezdjek veled holnap. Vagy is ma, hogy pontos legyek. Már vannak terveim de nem mondom el. Legyen meg lepetés.
Nagyot ásítok amit kezemmel takarok. Majd ki iszom a poharat.
- Ha nem probléma nem fogok most segíteni elpakolni. Majd kárpótollak valamivel cserébe. De én most el megyek aludni. Ha sietsz talán még fent leszek mikor végzel. Tudunk még beszélgetni egy kicsit.
Őszintén semmi kedvem és energiám se nagyon volt, hogy mosogassak. Ezért felálltam és háló szoba felé csoszogtam mint egy zombi.
Egyszerűen az ágya dőltem be takarózva.

Kissé oldalra döntöttem erre a fejem, mintegy kíváncsi kiscica, amikor valami újat lát. Mondjuk nem meglepő, hogy ilyeneket csinálok. Matsu észjárását sosem lehet kiszámítani előre, szóval el se tudtam képzelni, hogy mire gondolt. Oké, ötleteim voltak, de hogy pontosan mire gondolt, az egyenlőre rejtély volt. A jelek szerint most ez a ,,belelátok-a-fejedbe-és-kitalálom" nem működött. Talán a fáradtság miatt, esetleg más miatt volt. Na mindegy, mellékes, pár óra múlva úgyis megtudom.
- Kíváncsian várom - kacsintottam felé.
Amikor a lány szabadkozni kezdett, hogy nem fog segíteni a fáradtsága miatt, csak megértően bólogattam neki.
- Rendben, semmi gond. Pihenj csak le.
Közben már felálltam és elkezdtem pakolni, így még mielőtt felállt volna, nyomtam egy puszit a homlokára.
- Hamarosan jövök én is.
Beraktam a szennyest a mosogatóba, ahogy nekiálltam mosogatni, míg Matsu angolosan távozott a hálószoba felé. Hallottam, ahogy az ágy rugói nyikkannak egyet, mikor is gyakorlatilag becsapódik az ágyba. Halványan elmosolyodtam erre, ahogy elképzeltem a képet.

Szerencsére a mosogatás a kevés szennyes miatt nem tartott sokáig. Elraktam a maradék tésztát a hűtőbe, lefóliázva, majd kiraktam a szennyest száradni. Mivel a részemről az esti fürdés már megvolt, ezért csak a kezemet mostam meg. Utána leoltottam a villanyt és átmentem a halóba. Vakon közlekedtem, elvégre már egy ideje itt élek, tudom a járást. Odamentem a szekrényhez és átöltöztem az alvóruhába. Utána a szennyes ruhát a szekrény mellett levő tartóba raktam és bemásztam a lány mellé.