Karada lakása

- Mond meg jól áll nekem a hosszú haj? nem vagyok vele csúnya? Milyen lenne ha rövid lenne?
Gondolatok szaladnak cikáznak. De fél álomban szerintem már azt se tudom mit beszélek. Az álom manó járja be a szobát és szórja az álom porát.
~ A kis drogos álom manó, kábulatba ejt.~
- Hmm.... Nem....
Hallatszik a motyogásom a sötétben. Majd halk szuszogás jelzi, hogy elaludtam. Fáradtság és a teli pocak együttese kiütéssel győzőt.
Nem csoda, hogy ha egy kényelmes ágyban fekhetek. Ha minden szépen és jól megy egészen reggel alszok. Néha mocorgok és motyogok valamit. Ami persze érhetetlen hangok csak. Édes álom alatt egyszer az is elő fordult, hogy Karadához simultam. pontosabban ahogyan fordultam át neki ütköztem és kezem lábam átvetve rajta aludtam. maga a helyzet és a póz biztos vicces egy kicsit. De én semmit sem tudok. Ha csak másnap meg nem jegyzi nekem valaki.

Aha, szóval ébren volt még. Mondjuk a kérdése eléggé meglepett. Ám dacára annak, hogy kihallottam a fáradtságot a hangjából, válaszoltam neki.
- Te így vagy gyönyörű, ahogy vagy - suttogtam.
Utána hallottam, ahogy a lélegzetvétele átmegy egyenletes szuszogásba. Az én kis angyalkám szépen elaludt. Elmosolyodtam, miközben nyomtam egy puszit az arcára. Utána viszont én is bekábultam rendesen. Hiába, az a harc a feljegyzésekkel meg számításokkal, na meg a hajnalig való ébrenlét betette a kaputtot. Még vetettem egy pillantást a mellettem levőre, de aztán csak lehunytam a szememet és hagytam, hogy elnyomjon az álom.

Csak egyszer ébredtem fel: amikor éreztem, hogy valaki hozzámér. A hasamnak nyomódó domborulatokból aztán hamar leesett, hogy Matsu az, aki a jelek szerint a nagy forgolódásban préselődött hozzám. Mondjuk nem sokat fogtam fel ebből az egészből, mert eléggé kába voltam. Csak egy gépies mozdulattal a közelebb levő karommal átkaroltam a lányt és újra elaludtam. Aztán reggel jött a kellemetlen ébredés. Mármint csak addig kellemetlen, míg az ember a csipákat törülgeti a szeméből. A fejem lassan oldalra fordult. Matsu már nem volt rám fordulva, de az arca felém nézett. Halványan elmosolyodtam az édesen alvó lány hatására. Átfordultam felé az oldalamra, majd míg vártam, hogy felébred, elkezdtem az egyik tincsével játszadozni. Ám akárhogy vártam, Matsu nem akart felébredni. Erre sóhajtottam egyet. Na akkor addig elintézzük a reggeli mosakodást.

Csendben átbattyogtam a fürdőszobába, ahol nekiálltam a napi rutinnak. Zuhany, fogmosás... és ahogy készülődtem, nem hallottam, hogy kinyílik az ajtó... sem azt, hogy valaki benyit a hálószobába.
- Onii, itthon va...
Ám a nemrég belépő Houtei Takemoto, az öcsém nem pont azt az alakot találta az ágyban feküdni, akit várt...

Csak halk hümmögés. Félálomban vagyok még hallom ahogy az ajtó nyílik és csukódik nem törődök vele. Nem érdekel hagyatok még aludni.
- Naaa csak még öt percet.
Motyogom a párnák közé arcom hajam takarja félig. A takaró pedig csak derékig takar. Idegen hangra leszek figyelmes. Be is nyit a szobába a kis szemtelen.
Na kész egy perverz. Vagy még sem nem nem is tudta, hogy itt vagyok olyan gyorsan hallgatott el. Vörs hajzuhatag köz zöld szempár résnyire feltárul. Ez nem is Kara hanem valaki más.
~ váááááh összenyálaz mindent.~
Még színlelem az alvást és várok, hogy mit lép. De le van merevedve. Nem mozdul csak le eset állal bámul. Na jó a lustálkodásnak vége hála az idegenek aki így be nyitott. Nem szeretem ha meg zavarják a lustálkodásom főleg nem az alvásom akkor ha az így történik.
Tapasztaltam már pár dolgot ezért tudom, hogy a test a legnagyobb fegyver egy nőnek a férfival szemben. Csak nyújtóztam egyet a hátamra fordulva halkan felnyögve. Még midig csak leselkedve mert nem akarok még fel kelni.

Hát valóban, szegény öcsém úgy állt ott, mint f... na, izé, az a bizonyos a lakodalomban. A kis tizennégy éves srác hirtelen nem tudta, hogy mire vélje az elé táruló képet. Szegénynek már az is eléggé sok volt, hogy a bátyja helyett egy idegent lát az ágyában feküdni... az már csak hab volt a tortán, hogy milyen idegenről is volt szó. Takemoto nem igen foglalkozott eddig a női dolgokkal köszönhetően annak, hogy kissé magának való fiúcska volt. De mondhatjuk, hogy most sikeresen átesett a tűzkeresztségen az ágyban fekvő lánynak köszönhetően. Szegény zavarát csak növelte, hogy eléggé feszült az ing Matsu testén... ráadásul még ki is dudorodott rendesen, amikor az alany nyújtózkodni kezdett. Takemoto csak állt az ajtóban, ahogyan kidülledő szemekkel figyelte az ágyban levőt. Teljesen leblokkolt, csak állt és nézett, mint borjú az új kapura. Minden lehetséges cselekmény kiszáguldott most a fejéből, ahogyan csak hebegett, habogott. Jó pár kínos másodpercen keresztül ment ez.

Ám ekkor kinyílt a fürdő ajtaja. Dolgom végeztével éppen kifele jöttem és csak egy törülköző volt a derekam köré csavarva... köszönhető ez annak, hogy elfelejtettem ruhát vinni a fürdőbe. Ám megtorpantam, amikor észrevettem az öcsémet az ajtóban.
- Takemoto, te meg mit csinálsz? - néztem furcsállva a fiúra.

Végkép muszáj felébredni. Kara is színre lépet és végén még szegény kölyköt leszidja. Ki nyitom a szemeim és fel ülök az ágy szélére, ásítok és nyújtózok mintha ott sem lenének a fiuk. Majd felállok és meg lepettséget próbálok erőltetni magamra de a mosoly ott lappang.
- Hát izé hm nem számítottam rá, hogy fel kelek és két pasival fogok farkas szemet nézni.
Kara tudja, hogy néha kiszámíthatatlan vagyok. Szerintem ő arra tippelt, hogy sikítok és megdobálom őket. Ehelyett oda sétálok a kölyökhöz és Karához. Meg érintem a kölyök állát és finoman felfelé meg nyomom, hogy be csukja a száját.
- Csúszós lesz a padló és neked kell felmosni. Az alsó szinten meg nem örülnének, ha beázna a plafon. Ez rád is vonatkozik Kara.
Majd elmosolyodok látszik kicsit vissza fogom magam a fiú érdekében.
- Egyébként Matsuko Kiyomi vagyok. De neked csak Matsu rendben?
Nézek a fiúra és össze kócolom a haját.
- Ne merd leszidni azt hitte egyedül vagy.
Majd utam a fürdő szoba felé veszem. Karada fenekére csapok egy nagyot és kacsintok a vállam felett. Majd távozás közben csak egy rövid mondat.
- Ha vártok pár percet csinálok reggelit.

Lassan odaértem a szeppenten álló öcsémhez, aki most már rám nézett. Benéztem a szobába és pont láttam, ahogy Matsu éppen kikászálódik az ágyból. Ahha, így már mindent értettem. Mondjuk azt még mindig nem értettem, hogy mi a hétrámenzabáló jó életet keres itt, de feltett szándékom volt megtudni, ahogy kérdő tekintet vetettem rá. Ám mielőtt még Takemoto magyarázkodásba foghatott volna, Matsu jelent meg mellettünk, helyrerakva az öcsém állát. Láttam rajta, hogy szeretné menteni a kellemetlen helyztet. Mondjuk nem sok szükség volt rá.
- Hou... Houtei Takemoto - mutatkozott be öcsém Matsunak.
- Hé, egyáltalán nem volt szándékomban - néztem kiskutya tekintettel a távozó lányra.
Végignéztem, ahogy eltűnik a fürdőbe vezető ajtóban.

- Figyelj csak, azért legközelebb kopogj, ha jössz - nézek rá a srácra. - Kicsit kellemetlen lett volna, ha öltözködés közben nyitsz rá.
Takemoto erre nyelt egyet.
- Ne haragudj - süti le a szemét.
Erre elvigyorogtam magam.
- Ugyan, semmi gond - borzoltam össze Matsu-san a haját. - De azért elregélhetnéd, hogy miért is jöttél.
- Ja... ja igen - igyekezett összeszedni magát. - Anya megkért, hogy szóljak, hétre hozzá át a vacsorát. Addigra szedj össze mindent, amire szükség lehet.
- Aham, értem. Volt valami extra kívánsága?
- Igen: lehetőleg ne úgy nézzen ki a lakás, mint amit a tyúk kapargatott az elmúlt három hónapban.
Na erre lemondóan sóhajtottam egyet. Anyám még a legnagyobb rendben is a rendetlenséget látta. Imádtam, amikor ilyen. Mondjuk ilyenkor kedvem támad néhanapján direkt rendetlenséget csinálni.
- Majd igyekszem. Egyéb?
- Semmi. De én most rohanok is.
- Nem maradsz itt reggelizni?
- Nem, otthon ettem, meg amúgy is késésben vagyok a suliból - azzal gyorsan az ajtóhoz sietett.
Kinyitotta, de még visszafordult.
- Aztán kellemes napot - vigyorgott rám sokat sejtetően.
Ha lett volna valami a kezemben, valószínűleg utána vágom, de így csak villámló tekintettel nézhettem utána, ahogy becsukja az ajtót. Egy darabig csak álltam, majd éreztem, hogy valami hozzádörgölőzik a lábamhoz.
- Oké, oké, mindjárt.
Miután Rai megkapta a reggeli adagját, átmentem a hálószobába, hogy felöltözzek végre.

Érdekesen indult a reggel. Felébredek és meg szeppent fiú áll velem szemben. Csak mosolygok a zuhany alatt. Élvezem a kellemesen forró vizet mi bőrömre ömlik. Hajat most nem mosok. Ezért vörös haj zuhatagot össze fogtam egy szalaggal.
Kezem a zuhanyzó falának támasztva állok. Gondolataim peregnek mint a víz esésnél lezúduló víz.
~ Nem sokára igen. Sikerül amire már évek óta várok. De félek. Mi van ha nem fog sikerülni a nagy elméleti vizsga? Legyél erős Matsu céltudatos, hogy elérd amit akarsz!~
Nagyot sóhajtok elzárom a csapot majd meg törölközöm és tiszta ruhát veszek fel. Teljesen átlagos hétköznapit. Semmi kihívó nincs benne. Sima fekete nadrág és egy fehér felső. Mai nap miatt kénytelen vagyok ilyen ruhákba préselni magam. Bár semmi kedvem hozzá.
A zár kattan és én kisétálok a fürdő szobából. Egyenesen a konyhába. nem tudom Kara még sehol csak Rai reggelizik nem mesze tőlem.
Kis huncut még biztos öltözik. Meg vonom a vállam és nyakig hűtőbe bújva keresek valami reggelit.

Nem vittem túlzásba az öltözést. Csak egy egyszerű rövid-ujjú ruházatot húztam fel az alsónadrágra. Úgy voltam vele, hogy egyelőre még nem kell kiöltözni, szóval megengedhetem a lazaságot. Közben hallottam, hogy Matsu kijön a fürdőből és átsétál a konyhába. Ó, végzett a hercegnő. Pont időben, már megyek én is. Beleléptem a papucsomba és átsétáltam a konyhába. Először nem láttam Matsut, amin meg is lepődtem. Nem olyan nagy ugyanis a konyhám, szóval elég nehéz elbújni. De ahogy oldalra néztem, rájöttem, hogy dehogyisnem. A hűtőm az ajtó mellett helyezkedett el a szomszéd fal mellett, Matsu pedig éppen bebújt félig a ,,dobozba"... eléggé kompromittáló helyzetben ráadásul. Megigézve néztem a ,,teliholdat"... aztán éreztem, hogy nem tudok uralkodni magamon. Odaléptem a lány mögé és végighúztam a kezemet a formás tomporon.
- Hmmmm - hallattam egy elismerő hangot.
Igazság szerint semmi olyat nem tettem, ami elítélendő. Még azt se lehet rám fogni, hogy nem viszonzás. Matsu nem egyszer eljátszotta már velem ezt a kis intermezzót, hát most törlesztettem egy kicsit.
- Na, találtál valamit? - kérdezem.

- EEeek te na megálj.
Nyögtem fel mikor majdnem bevertem a fejem.
- Ja hát tejet és lekvárt és egy kis méz.
Halk hümmögéssel számba veszem meztől csillogó mutató ujjam. Karadával szemben állva. Majd kéjes arc kifejezéssel eltávolítom róla a mézecskét. Majd elő pakolok mindent amit kiszemeltem reggelire.
Szépen ki tettem mindent az asztalra. Majd a kenyeret is az asztalra.
- Na reggeli?
Kérdezem felvonva a szemöldököm.

Kéjesen vigyorogtam a lányra, miközben megcsinálta, amit csinált. Nem mondom azt, hogy tudtam, hogy ezt fogja csinálni, de az előző után valami hasonlót vártam tőle. Jó, elismerem, kicsit elvörösödtem erre, de annyira nem volt feltűnő jelenség. Gondolkoztam rajta, hogy utána én is megnyalogatom az ujját, de hát egyszerre egy perverzkedés bőven elég, a végén még rászokok. Mindenesetre segítettem kipakolni Matsunak, ahogy előkapartam valamelyik sarokból egy üdítős dobozt.
- Aham, jöhet... ááám.
Itt megfogtam Matsu két vállát hátulról, majd finom mozdulatokkal leültettem őt arra a székre, ahol a vacsora idején is ült.
- Szerintem úgy illendő, hogy én készítem el. Elvégre nálam vagy és tegnap te csináltad - kacsintottam rá. - Nos, mit parancsol a hölgy? - vártam a kívánságát.

- Akkor legyen valami ehető. Az teljesen mindegy most rád bízom magam. De utána ha nem bánod nekem tanulnom kell.
Pár nap múlva nagy lépés vagy is lehetőségem lesz. Amit nem akarok kihagyni.
Vártam, hogy Kara elkészítse a reggelit addig pedig én szemeimet is becsuktam. Tényleg meg lepetés legyen a reggeli.
Nem voltam túlságosan éhes igazából. Csak egy szelet kenyér már vagy rajta egy kis vaj. Igazából Kara miatt pakoltam elő ennyire. De ő nem akarta, hogy ma is én készítsem a reggelit.
- Na várom ám a meg lepetés reggelit.

- Hm... tanuláshoz sok energia kell.
Nagyjából öt percet vett igénybe, mire mindent elkészítettem és kiraktam a lány elé. Azért tartott ilyen sokáig, mert közben időről időre felnéztem az ücsörgő Matsura. Kicsit olyan volt, mint egy kisgyerek, aki türelmesen várja, hogy megkapja a születésnapi ajándékát. Csak ücsörög, becsukott szemmel és vár. Ez pedig időről időre mosoly jelent meg az arcomon. Aztán:
- Kész is volna. Jó étvágyat.
Igazából nem volt túlságosan nagy reggeli, de arra, hogy elindítsa a napot. Két kenyér volt Matsu tányérján. Az egyik egy szendvics, amin minden volt, amit kivett a hűtőből. Ez alól csak a méz volt kivétel. Mert ezzel készítettem egy külön mézeskenyeret. Továbbá facsart, hűtött narancslé pihent a pohárban előtte.
- Mire készülsz amúgy? - kérdeztem, miközben magamnak is összedobok egy szendvicset.

- Lesz egy nagy vizsgám. Ezen fog minden múlni, hogy orvos lehetek vagy sem. Már jó ideje dolgozok mint ápoló és gyakornok.
Beleharapok a szendvicsbe majd a falat után.
- Köszönöm finom lett. Tudod ha sikerül akkor teljesülhet az álmom és orvos lehetek. Lehettem volna kunoichi. A tehetségem megvolt, hogy medikus ninja legyek. De az az út nem nekem való.
Mondtam két falat közt majd kortyoltam egy kis narancslét. Majd elfogyasztottam a reggeli minden morzsáját. Felálltam és össze szedtem a tányérom és poharam. Még nem vittem el csak egymásra pakoltam őket.
- Ezért is kell sokat tanulnom. Remélem nem baj, hogy pár órára magadra hagylak. De nyugi nem megyek el. Elhoztam a könyveim és jegyzeteim egy részét.

- Oh... ha így áll a helyzet, akkor természetesen nem fog zavarni. Nem szeretném, ha az álmaid nem teljesülhetnének - mosolyogtam. - Használd nyugodtan a szobámat. Addig kiköltözök ide a festőállvánnyal. Az unokahúgomnak jövőhéten lesz a születésnapja és megígértem a szüleinek, hogy festek nekik egy képet. A vázlat már megvan, csak ki kell színeznem. Szóval nyugodtan vesd be magad, nem foglak zavarni - lenéztem az asztal tövébe. - Ez rád is vonatkozik hékás!
Rai ott ücsörgött az asztal tövében és kiskutyaszemeket vetett ránk, hátha kap valami csemegét a reggelije után. A megszólalásomra csak vakkantott egyet, amit egy szalámidarabbal honoráltam. Amint végeztem a reggelimmel összepakoltam a szennyest és beraktam őket a mosogatóba. Egy poharat és a narancslés üveget viszont odaadtam Matsunak.
- Jól fog jönni tanulás közben - bólintottam.

- Köszönöm az ajánlatot.
Felállok meg fogom a poharat és az üveget majd dobok egy puszit és besétálok a szobába. Kezdetét veszi az egész napos tanulás.
Elővettem a kevés jegyzetet könyvet és füzetet amit magammal hoztam. Ki nyitom és kényelmesen elhelyezkedve olvasni kezdek.
Fejezet címe lényegében az egész könyvé az emberi anatómia. Néhány képel és ábrával érdekesé is van téve a dolog. Valamint az egyes szervek lehetséges meg betegedése. Vagy betegségek kiváltó oka is fel van sorolva. Szív és rendszeri problémák. Tüdő és emésztéstől kezdve szinte minden le van írva. Mi után ki olvastam alaposan kortyoltam egy kis narancslét. Majd folytattam. Csak most egy másik kötettel.
Ebben a betegségek voltak leírva. a kialakulásuk és az orvoslás valamint a megelőzésük. Persze ez már nem egy könyvből állt. De ide magammal csak az utolsó kötetet hoztam el. Tanulás közben észre se vettem, hogy menyire telik az idő. A tudást párosítani tudjam mikor olyan részhez értem bele olvastam jegyzeteimben is meg felelő helyen. Ami talán másnak vicces az egész tanulás alatt halkan motyogtam. Valahogy így jobban memorizálni tudtam a dolgokat.
Mikor pihenőt tartottam vettem csak észre, hogy hányóra. Egy gyors mosoly Karának és elszaladtam fürdeni. Hiszen készülődnöm kell a vacsorára. Gyors fürdés hajat még este mostam. Így most csak jól kikellet fésülnöm. Némi illatszer természetesen kedvenc virágomé ami a lótusz. Majd frissen illatosan tiszta szép ruhába felöltözve jelentem meg. Ruha tökéletes egy szolid családi vacsorához.

Gyorsan kihoztam a festékeimet meg a festőállványt a hálóból, hogy minél kevesebb ideig zavarjam a páromat. Felállítottam az állványt az asztal mellett és neki is kezdtem. A képen a tízéves unokahúgom vigyorgott vissza, aki a homokozóban való játék közben rajzoltam le. Igaz, kicsit elmosódott egy két dolog rajta, de aki ismeri, az bőven fel fogja ismerni rajta. Megropogtattam a kezeimet, majd nekiálltam a műnek. Első dolgom a fontosabb vonalak kiemelése volt, hogy a színezés közben ne vesszek el az alakzatok között. Ezzel el is ment pár óra, köszönhetően annak, hogy nem akartam félmunkát végezni. Igaz, hogy csak egy családi ház falára szánom és nem egy múzeumba, de attól még legyünk alaposak. A kép pedig hamarosan elérte a második fázist, amikor is megkezdtem a színezést. Először az unokahúgom volt az, aki megkapta a színeit. A hátteret majd végül hozzá akarom igazítani, mert én csak az alakot magát rajzoltam le. Ez is benne lesz egy kis időben.

Közben lassan átjáróházzá változtunk, mivel anyám elkezdte áthordani az ételeket lassacskán. Figyelmeztettem rá, hogy csak csendesen, mert Matsu tanul a szomszéd szobában. Mondjuk jó, hogy ettől nem kezdett el lábujjhegyen járni. Na mindegy, szóval időnként megjelent és hozott valamit. Én pedig lassan befejeztem a színezés egy részét, amikor Matsu elment zuhanyozni. Erre felnéztem az órára és láttam, hogy eléggé elment az idő. Sóhajtottam egyet, mire nekiálltam rendet rakni. A felszerelést visszaraktam a helyére, majd mire leültem, a lány már vissza is jött. Lassan végigmértem, miközben odasétáltam hozzá.
- Nagyon csinos vagy - leheltem egy lágy csókot az ajkaira, figyelve, hogy ne érjek hozzá a festékes részeimmel. - Megyek fürdök én is. Ne lepődj meg, ha valaki bejön, anyu hozza át a vacsorát.
Azzal a jóváhagyást követően átbattyogtam a hálóba, ahol kivettem némi friss ruhát, majd irány a fürdő és nekiálltam rendbe szedni magamat.

- Köszönöm.
Tudom kislányos de nem mertem előbújni. Majd Karával együtt. De, hogy lefoglaljam magam. Elpakoltam a holmim, hogy minden szép és tiszta legyen. Idő még volt bőven. Így most Karadát vettem kezelésbe.
Elővettem egy fehér inget és egy fekete nadrágot amit szépen az ágyra terítettem. Valamint zoknit és alsó neműt is. Szépen az ágyra helyeztem. Remélem nem fog sokáig a fürdőben lenni.

Hát a mosdásomat nem lehetett valami gyorsnak nevezni. Idő kellett, mire letakarítottam magamról a festéket meg társait. Sikáltam így egy darabig a bőröm. Főleg a zöld festékkel szenvedtem, mire ki tudtam mosni a bőrömből. Hiába, a festékek már csak ilyen ragaszkodó természetűek. Fürdés után mosdás meg társai. Felkaptam a magammal hozott ruhát és visszaballagtam a hálóba. Meglepettségemre Matsu már készült és kirakott nekem az ágyra valami vacsorához méltó ruhát.
- Látom a gondolatolvasás még mindig működik - mosolyogtam hálásan a lányra.
Leültem az ágyra és neki is álltam átöltözni. Nem szégyenlősködtem, elvégre alsónemű alapvetően volt rajtam és azt nem volt szándékomban lecserélni.

Amíg öltözött én elfordultam. Oda álltam az ablakhoz és az utcát néztem. Nem fordultam meg nem leskelődtem. Nem kérdezősködtem.
Némán álltam amíg Kara oda nem lépet hozzám. Meg fordultam és végig néztem rajta.
- Hm nem rossz.
Mormogtam az orrom alatt és el mosolyodtam.

Nem öltöztem fel gyakorta ilyen eseményekhez, szóval tartottam tőle, hogy nem pont úgy fogok kinézni, ahogy kellene. Legszívesebben mondtam volna Matsunak, hogy ugyanmár, ne szégyenlősködjön, ha már én se, de aztán úgy voltam vele, hogy ha ezt akarja, hát legyen. Kicsit lassú mozzanat volt, de végül odaálltam Matsu mögé, aki megfordult.
- Tényleg? - kérdeztem, miközben megfordultam. - Nincs valami kivetnivaló? - őszintén érdekelt a véleménye.

- Ha lenne akkor mondtam volna.
Szolok és meg igazítom a gallért az ingen.
- Vagy meg igazítom.
Mondom teljesen komolyan. komoly tekintet komoly testtartás.
- Talán ideje lesz indulni. Nem árt ha segítünk nekik.

Megpusziltam a lány arcát köszönésképpen.
- Na igen, lehet, hogy fel kellene készíteni az ebédlőt a rohamra.
Alighogy ezt kimondtam, kinyílt az ajtó. Anyu lépett be rajta, tudatva valószínűleg az egész épületegyüttessel, hogy áthozta az utolsó ételtálat is. Sóhajtottam egyet. Miért kell mindig kiabálni? Na mindegy. Fejemmel jeleztem Matsunak, hogy jöjjön, majd átsétáltunk az ebédlőbe. Ott már három ember várakozott ránk... akik a léptek hangjára felénk fordultak, és kifejezetten a vöröshajú leányzó keltette fel a figyelmüket.
- Kedves család, bemutatom nektek Kiyomi Matsukot. Matsu, ők a közeli családom. Édesanyám, Gorode Rika - úgy mutattam be, amilyen sorrendben megindultak felénk -, kishugom, Houtei Motoko, illetve őt már ismered, Houtei Matsuda.
Utána hátrébb álltam, hogy lezajoljon a szoksásos procedúra.

Köszönés kép meg hajoltam. Most próbáltam illedelmes lenni. Ami igazából nem teljesen én voltam nem teljesen önmagam. Általában laza fej biccentés vagy intéssel elintézem a dolgokat.
- Üdvözlöm önöket.
Mikor az apa került sorra akit már régebben meg ismertem halkan suttogtam.
- Látja mindig meg kapom amit akarok és behajtom az ígéretet.
Mosolyogtam és Továbbra is Kara mellett álltam.

- Hát az bíz igaz, kislány - vigyorgott a fater.
Na, már megint kezdi. Mr. Houtei hamarosan megkezdi az áradatot. Persze addig még kell egy kis idő, na meg pár bor, mire ki is tőr belőle.
- Oh, szóval te volnál az - mosolygott rá anyám. - Na de minek ez a magázó hangnem, annyira azért nem vagyok öreg.
- Á, nem, csak naponta hallgatom, hogy ,,jaaaj, öreg csontjaim".
Na igen, a húgom mindig is az egyenes beszéd híve volt, egyáltalán nem szívbajos. Emiatt történtek is érdekességek. Anyámon láttam is, hogy legszívesebben elfenekelné Motokot, ha nem vendég előtt lennénk. Így hát csak egy rosszalló pillantás lett a vége. Igyekeztem menteni a helyzetet.
- Na, de szerintem üljön le mindenki. Nem, nem, anya - válaszoltam a fel nem tett felvetésre. - Mindig a házigazda a felszolgáló, az meg jelen esetben én vagyok.
- Hova fogsz egyáltalán ülni? - nézett apám a négy székre, ami az asztal körül volt.
- Majd kihozom a festőszéket. Na de üljetek le. Gyorsan megterítek.
Azzal míg a többiek a helyezkedéssel voltak el, nekikezdtem a gyors procedúrának.

Csak mosolygok a rövid családi csipkelődésen.
- Tetszel nekem Motoko. Remélem most nem leszel olyan meg szeppent mint reggel.
Karadára nézek és kacsintok. jelezve, a reggeli eseményeket. Tekintetemből tudta, hogy készülök valamire. Már ismerhetett ennyire.
Lehet elkezdem az én kis táncom. Apró másnak észre vehetetlen csipkelődéssel. Ami mind bosszantó perverz és hagyományos módban is.
- Még mit nem, hogy egyedül csináld az kéne még csak.
Pattanok fel és indulok is, hogy segítsek a terítésben. A tányérokat vagy valamit mindegy, hogy mit és hogy de segítek. Nekem már csak az evő eszközök maradnak.