Kiképző terep

Itt gyakorolhatnak a shinobik.

Elsőként érkeztem a kiképző terepre. Furcsálltam mivel a többiekre nem jellemző hogy késnek. Nem mondhatnám hogy izgulok inkább boldog vagyok hogy végre kapunk egy mestert aki erősebé tehet minket.

A csapatbeosztás tanulmányozása után elindultam a kiképző terep felé. Érkezésem után körülnéztem, de a senseit sehol sem láttam. Gondoltam kicsit jobban körülnézek, a kiképző területen volt néhány fa és gyakorló bábú, a füves talaj néhány helyen kikopott a gyakorlatozó nijaktól. Miután kicsit odébb sétáltam felfedeztem Karaszut egy fa árnyékában, odamentem hozzá és beszélgetésbe elegyedtünk és együtt várakoztunk tovább.

Halottam, hogy megkaptuk a csapatbeosztást és Amegakure kiképzőterepére kell mennem. A Senseijünket itt fogjuk megismerni. Izgatott voltam, hogy végre csapatban is dolgozhatok. Fusino Karaszu és Fusino Kei már ott volt amikor odaérkeztem. Ezután mosolyogva üdvözöltem őket egyedi kézfogásunkkal.

Nagyon meglepődtem, mert azt vártam, hogy férfi lesz a sensei-ünk. Tulajdonképpen nem is baj, legalább egy nő is van a csapatban. Viszont nem elég kedves üdvözlése volt az biztos, de hát a szigorúsága minket erősebbé lesz. Remélem... Lenyűgöző volt, ahogy közeledett az eső úgy erősödött és a ruhája is száraz maradt. Mindig is arra vágytam, hogy annyira erős legyek, hogy az esőt is tudjam manipulálni. Remélem megtudja nekem tanítani, hogy így tudjam manipulálni az essőt! Remélem sok és ritka víz jutsut tanít majd nekem! Még sokat tanulhatok tőle!
-Üdvözlöm sensei! Mondtam neki és közben a hosszú vörös haját néztem. Kiadta az első parancsot melyre azonnal válaszoltam: - Igen is sensei! Majd a földre ültem és el kezdtem a chakrámat koncentrálni a kezembe! Teljes erőmet beleadtam és forgattam a chakrámat a kezembe a sensei kérése szerint. Régebben is csináltam már hasonlót. A családi edzéseken is kellett már ilyet csinálni, de nem ekkora nyomás alatt. Egy név járt az eszembe "Tenshi-sama" a sensei mondta ezt a nevet, hogy akar kezdeni velünk valamit, de vajon mit?

Mikor meghallottam hogy aki elsőnek megcsinálja az haza mehet, a többiek meg maradnak takarítani, ültemből gyorsan felpattantam és tejes erőmből elkezdtem rohami a fa felé. Gondoltam míg a többiek az udvarias ostobaságaikat csinálják addig én már kész is leszek és ők maradnak takarítani. Istenek se fogom én kitakarítani. Elég közel voltam már a fához amikor úgy döntöttem hogy futás közben nekirugaszkodok és el kapom az egyik ágat. Az ugrás jól sikerült csak az ágat nem kaptam el, így fejel nekirepültem a fa törzsének. De egy másodperc múlva már fent lógtam az ágon vérző orral. A faágon lógva mondtam furcsa maszkos mesterünknek hogy: - Egyébként engem Fusino Karaszu-nak hívnak nem használok fegyvert, jobban szeretek kézzel harcolni. A célom az hogy én legyek a világ legerősebb sinobi-ja és hogy minél több hatalmam legyen. Valamint hogy kiaknázzam mind két chakra típusomat és hogy minél erősebb legyen a klánom. Elakarom azt is érni hogy egyszer Kage legyek. Kezdetben meg akarom tanulni a Kuchiyose no Jutsu-t (Idéző Jutsu) azután bármit ami erősebé tehet. – mikor ezt befejeztem a kezemből elment az erő és leestem az ágról de egyből vissza is ugrottam. Így ment ez egy darabig.

Szeleburdi? Jó hát ezt már régóta sejtetem, bár mostanában elégé elmélyült. Kei egész nap pörög, jó hogy végre valaki meg mondta neki az igazat. De ha Kei a szeleburdi, akkor biztos Toge a lelkes és minden bizonnyal én vagyok a semleges! Konkréten még el se kezdtük rendesen tanulni de, már háromszor leestem a fáról. Egyszer mikor már nem bírta több erővel a kezem egyszer mikor szeretet unokatestvérem vicces kedvében volt harmadszor mikor szeretet maszkos mesterünk kedvétámat lelöknie. Bár tudtam, hogy nem ez lesz az utolsó esésem az edzés alatt. Mikor már ötödszörre estem le a fáról inkább kezet váltottam mivel már nem bírta a jobb kezem. Mikor már tízen ötödszörre estem le a fáról inkább leálltam egy kicsit és elkezdtem gondolkodni: „Nyilvánvaló hogy azért kelet az edzés előtt a kezünkben forgatni a chakrát mivel ezzel a módszerrel kell fel ragasztani magunkat a fára. De eddig is forgattam a kezemben a chakrát de egyáltalán nem ragadt. Akkor viszont mi lehet a probléma? Lehet, hogy több chakrát kellene beleadnom vagy gyorsabban, kellene forgatnom a chakrát, esetleg lassabban? Na mindegy kipróbálom az összes eshetőséget. Bár kíváncsi lennék, hogy ez a technika működik e más testrészünkkel is. Az akadémián szó volt chakra manipulációról bár ez papíron egyszerűbbnek tűnt.” Mikor abbahagytam az elmélkedést több chakrát irányirtottam a kezembe és felkapaszkodtam a fára. Gyakorlás közben óvatosan Toge ága mögé settenkedtem (amelyiken épen gyakorolt) Fölugortam a mögötte lévő ágra. Halkan lóbáltam magam rajta és lendületből a bordái közé rúgtam, aminek hatására leeset. Ezután egy gúnyos vigyort akartam dobni de a rúgás következtében az ág, amelyiken lógtam le szakadt, úgyhogy balszerencsémre Toge után estem.

Örültem, hogy egy pillanatra sikerült feltapadnom az ágra. Karaszu lerúgott az ágról, de nem sérültem meg nagyon. Fiatalabb korunkban, amikor Karaszu szülei meglátogattak minket Karaszu-val együtt, akkor is sok csatát vívtunk egymással. A szülők hagyták is, mert látták, hogy a kis csatánkban mindketten fejlődünk és csak előnyünkre van. Ez a lerúgás csak egy kis lökésnek tűnt azokhoz az ütésekhez képest, amit régebben egymásra mértünk. Karaszu-nak viszont nagyon nem esett jól a kificamodott válla. Mosolyogva odasétáltam hozzá megfogtam a vállát és csak ennyit mondtam:
- Vigyázz fájni fog!
Egy rántással visszatettem a kiugrott vállát a helyére. Egy furcsa megállapítás járt a fejembe: nincs is jobb bosszú, mint úgy bosszút állni valakin, hogy segítek neki.
A csapat akkor lesz erős, ha minden tagja épségben van és a maximumot tudja nyújtani így ha Karaszu lesérül, akkor a csapat hátrányban van. Ekkor jutott az is eszembe, hogy egyik küldetésem során szereztem 3 db Elemi chakra-érzékeny papírt és szívesen adnék 1-1 darabot Karaszu-nak és Kei-nek, így megtudhatnák milyen az elemi chakrájuk. Én már tudom, hogy nekem víz elemű a chakrám, de ők még nem jöttek rá, hogy milyen elemű a chakrájuk és gondoltam így tudok segíteni nekik és a csapat sokkal erősebbé válhat.
Gondolkodásom után visszaültem a fára, ahol előbb próbálkoztam és tovább gyakoroltam. A sensei utasítása az volt, hogy: "Szerintem elég érthetően megmondtam, hogy a kezeteken belül forgassátok.", ezért jobban koncentráltam, hogy a kezemen belül forgassam a chakrámat. A fa ágához emeltem a kezem, amin ültem és megint felülről próbálkoztam. Arra az érzésre gondoltam, ami akkor volt bennem, amikor egy másodpercig a fa ágára sikerült rátapadnom. Ez az érzés segített jobban megérteni, hogyan áramoltassam a chakrámat a kezemben. Itt volt az ideje, hogy újra megpróbálkozzak a fára tapadással...

Mikor unokatestvérem vissza tette a vállamat üvölteni akartam de nem-adtam meg neki ezt az örömöt. Ezek után mesterünk kijelentette, hogy idióták vagyunk és a kék-zöld foltos vállamból kiindulva nem is, tévedett nagyot. Ekkor úgy döntöttem, hogy ha beledöglök akkor is megcsinálom. Visszamentem az ágamhoz és egyből fel akartam kapaszkodni, de megsajdult a vállam. Bár nemrég Toge vissza rakta de, még mindig fáj. Akkor nincs más választásom, csinálom egy kézzel. Bár azzal semmit nem érek el, ha megint felugrok, és leesek. Ki kell találnom, hogy hogyan csináljam. Először is meg kellene tudnom, hogy menyi chakra kell hogy ne legyen túl sok, de ne is legyen túl kevés. Ezért a bal kezemet neki nyomtam a fa törzsének a jobbal, pedig koncentráltam a chakrát. Fájt a jobb vállam, bár a chakra koncentráláshoz nem kell nagyon mozgatnom. Mikor úgy éreztem, hogy elegendő a chakra akkor lassan elkezdtem forgatni majd kis időközönként egyre gyorsítottam. Ekkor kezdtem érezni egy minimális ragadó erőt. Amikor megéreztem kicsit boldog lettem de most a chakra irányításra kell koncentrálnom. Végig csináltam ezt mind kettő kezemmel majd egyszerre a kettővel is. Nagyon sokszor megfájdult közben a jobb vállam de nem akartam csak ezért feladni, úgyhogy tűrnöm kellet. Miután már mindkét kezemben éreztem a ragadó erőt úgy döntöttem, hogy megpróbálom most már egy ágon. De tudtam, hogy ennél ez sokkal nehezebb lesz. Kicsivel több chakrát küldtem a kezembe mert tudtam hogy több kell ahhoz, hogy megtartsam magam. Neki készültem majd neki ugrottam. Amikor az ágat megfogtam, éreztem a ragadó erőt de, ekkor egy éles fájdalom hasítót a jobb vállamba, ezért ismét leestem. Ez nem volt olyan mint a többi esés. Bár a hátamra estem de a jobb vállamat is bevertem. Olyan érzésem volt mintha izzó vasat nyomtak volna a vállamnak. Elfojtottam az üvöltésemet és úgy öt percet, feküdtem a sárban. Miután már jobban voltam feltápászkodtam. Ekkor eszembe jutott valami. Az akadémián azt mondták, hogy a chakra két részből áll a szellemi energiából és a fizikai energiából. Majd ezek megfelelő vegyítéséből jönnek le a jusuk. Ekkor úgy döntöttem, hogy kipróbálok valamit. Két kezemmel elkezdtem koncentrálni a chakrámat a kezembe. Kicsivel többet, mint az előző próbálkozásnál mivel már éreztem, de még kevés volt. Majd ezek után elkezdtem kiüríteni a fejemet és csak a chakrámra koncentrálni. Kizártam a fejemből a győzni akarást, a fájó vállamat, a zuhogó esőt és a lassan növekvő fáradságomat. Tejesen lehiggadtam és elkezdtem koncentrálni a fára. Ekkor egy sokkal masszívabb erőt éreztem a kezemben. Éreztem, hogy most sokkal jobb lesz mint az előző volt. Majd neki lendültem. Felkapaszkodtam és működött, bár nem a leghosszabb ideig de ment. Mikor kezdtem boldog lenni, hogy egyre jobban megy, de ekkor hirtelen megszakadt és leestem. Furcsamód valahogy most sikerült talpra esnem. Elhatároztam, hogy így fojtatom ameddig nem sikerül.

Miután sikerült meg csinálnom gondoltam megyek hencegni a többiekhez, de akkor közölték, hogy Toge csinálta meg először szóval én csak a második lettem. Ettől nagyon dühös lettem. Gondoltam hogy itt helyben kihívom egy párbajra, de úgy véltem, hogy az ilyen dolgokat ezen túl kerülnöm kell, mivel újdonsült és kedves mesterünk nem preferálja az ilyesmit. Csúnyább szavakkal letépi a karomat, ha rossz vagyok. Úgyhogy inkább csöndben maradtam. Oda sétáltam egy fához és gondoltam, hogy ha már nem tudtam elsőre megcsinálni, akkor legalább én csinálom meg a legjobban, és újra elkezdtem gyakorolni.
Később nagy bánatomra Kei-nek is sikerült és bár ö lett az utolsó mégis ö csinálta meg a legjobban. Úgyhogy megint vesztetem… Legszívesebben kihívtam volna egy párbajra de, a fent említettek miatt ismét csöndben maradtam. Leszűrtem magamban, hogy mesterünk mesterien tud másokat befolyásolni. Konkrétan letépi annak a karját, aki nem azt csinálja amit mond. Ezt nekem is meg kéne tanulnom.
Miután Kei is végzet, mesterünk azt mondta, hogy az-az új feladatunk, hogy fussunk fel az általa megjelölt fára. Én a mesterünk előtt álltam megszégyenülve mivel nem sikerült elsőre a feladat, de mikor meghallottam hogy új feladatot kaptunk vissza tért belém a lélek. Konkrétan a mesternek meg csak félúton volt a keze, amikor én már futottam ara amerre mesterünk nézet mivel első akartam leni, aki meg csinálja. Már tíz métert futódtam, amikor észre vettem, hogy mesterünk pont az ellenkező irányba mutat. Gyorsan megfordultam és tejes erőmből rohantam.
Amikor a megjelölt fához értem gondolkozás nélkül felléptem rá és szinte azonnal leestem. Azonnal föl akartam ugrani és megint meg akartam ismételni de leállítottam magam. Gondoltam hogy az előzőnél is azért vesztetem, mivel gondolkozás nélkül ugrottam neki. Úgy hogy fölálltam majd az egyik lábamat neki nyomtam a fa törzsének, majd elkezdtem chakrát küldeni a lábamba. Ki próbáltam, hogy menyi chakra kell, ahhoz hogy a fához ragadjon a lábam. Némiképp gyorsabban ment mivel konkrétan ugyan azt csináltam mint az előző feladatban. Amikor úgy éreztem, hogy meg van akkor mind két lábamba, küldtem azt a mennyiségű chakrát amennyit, az előbb határoztam meg majd neki futottam. Sajnos nem jutottam túl magasra de már éreztem azt, amit az előző feladatban éreztem a kezem és a fa között. Amikor úgy éreztem, hogy nem tudok tovább futni egy hátra szaltóval talpra érkeztem. „Legalább talpra esni is meg tanulok” gondoltam ekkor. Miután leérkeztem éreztem hogy ez még mindig nem a legjobb, úgyhogy két kezemmel elkezdtem koncentrálni a lábamba a chakrát. Mint az előző feladatnál most is tejesen lenyugodtam és csak a chakrámra koncentráltam.
Ekkor éreztem egy nagyon masszív ragadó erőt a lábamban. Ekkor neki futottam. Miután a hetedik ilyen nekifutást csináltam észrevettem, hogy egyre magasabbra jutok. Ekkor nagyon neki bátorodtam. Úgy döntöttem, hogy nem pihenek addig, amíg fel nem jutok a csúcsra és meg fogadtam magamban, hogy még egyszer nem veszitek.