.::Kikötő::.

- Ugyan ne legyél morci. Egyszerűen nem szeretem ha olyan ember érint meg akit még nem ismertem meg.
Kendőt elfogadom és kezemre tekerem.
- Köszönöm, amint kettesben leszünk.... vagy hármasban viszonzom.
Kyrenára nézek majd meg fordulok. Gawával találom szembe magam és mosolygok, de ezt ő nem láthatja a maszk miatt. Felé lépek egyet, de nem túl közel.
- Tudom, hogy nem olyan vagy mint amilyen ezt majd ha magunk közt leszünk beszéljük meg.
Majd egyszerűen elsétálok Gawa mellet egyenesen a fedélköz felé ahol a konyha található minden bizonnyal. Mikor a férfi mellé érek halkan suttogok neki, hogy senki se hallja.
- Nem szükséges kémkedned utánam és faggatni. Már Konohában is ezt csináltad.
Rövid mondat után elsétáltam le egyenesen a konyha felé. Óvatosan lépdeltem a lépcsőkön és illatokat illetve az út mutatást követve kerestem az étkezdét.
- Helloka van itt valaki?
Ha van bent valaki akkor rögtön hozzá is kezdek, hogy mit szeretnék. Ha pedig senki sincs hát megvárom, hogy valaki felbukkanjon.
- Rögtön az első kérdésem este mielőtt nyugovóra térnénk teának ezt a két tasakot külön külön főzze meg nekem. Ha nagy kérés akkor csak két bögre forró vizet kérek. Tudja mit legyen három bögre forró víz.

A shinobi hármas beszélgetéssel tölti idejét, míg a hajón folynak az események, szinte csak most indultatok, de már kinn is vagytok a nyílt vízen, bizony elrepült az idő. A legénység tovább folytatja munkáját, mi a kapitány lelkesítésének köszönhető, miközben a vezetőtöket, Toriont, nem látjátok sehol.
A kis nézeteltéréstől függetlenül nem történt köztetek komolyabb összetűzés, Yuurei mégis úgy dönt, lemegy és keres egy helyet, ahol ellazulhat, míg Gawa és Kyrena a fedélzeten maradnak.

//Két részre oszlik a csapat, elég lesz a szocializálódásból, max menet közben adtok erre a lehetőségre.//

Yuurei

Leérve a hajóaljba több szobát látsz, talán ez a szállásrészleg, a folyosó végén pedig a kapitány lakhelyére mutat az ajtón lévő kiírás. Oldalt látsz egy ajtót, "legénységi szálló" néven, más ötlet nem jut eszedbe, betérsz oda, ami levezet egyenesen a hajó aljába. Van pár ember ott, iszogatnak és beszélgetnek, míg más alvással tölti idejét, de oldalt ki van szépen alakítva egy kis pult.
- Hali szépségem, nyugalomra vágysz? - Lép eléd egy szép nagy darab férfi, arca enyhén borostás, haja varkocsba van kötve, sokban különbözik a többiektől. Ruhafelső nem volt rajta, félmeztelenül állt előtted, izomzata kidolgozott, több seb díszelgett rajta, jobb karján pedig egy tetoválás húzódott végig, melynek értelmét első pillantásra nem sikerült kibogoznod.

Gawa & Kyrena

Miután Yuurei elhagyta a fedélzetet, látszólag nem változott semmi, minden ugyanabban a mederben folyt tovább, mikor egyszer csak egy pisszenésre lesztek figyelmesek.
A pisszenés a főárboc mellől jön, egy alacsony férfi üldögél ott, messziről látszik rajta, hogy valami nincs rendben vele.
Arca vágásokkal tarkított, foga alig van, azokat is a tombolán szerezhette, mégis az egyik megcsillan a fényben, mely a pillanatra előbukkanó napnak köszönhető. Egy kést forgatott kezével, s néha belekarcolt valamit a mellette lévő fába, majd pördített rajta kettőt, és körmét kezdte piszkálni vele. Ruházata és megjelenése is jóval igénytelenebb volt a többi matrózénál, s mikor közelebb léptek, rájöttök, a szaga is erről árulkodik.
- Van pár infóm ninja úr és ninja asszonyság. Mennyit ér nektek? - Kérdezte sziszegve ocsmány fogai közül, majd körbenézett, biztos nem látja őt senki.

//A válaszok mehetnek a Független területek, Kereskedelmi Vizekhez.//

/Munashi Jinpachi /

Mint mondtam tizenegy percbe telt, amíg elértem a megbeszélt helyre,
 de szerencsére nem lett ebből semmi bajom, sőt még egy halat is kaptam miután megérkeztem.  
Elégé furcsa volt az idegen viselkedése, a ramenesnél hűvös volt és fenyegetőző, ez alkalommal viszont eléggé kedvesen viselkedett, sőt még azt is elárulta, hogy a neve Arashi.
Ezután elmondott még néhány információt a küldetéssel kapcsolatban. 
Aztán megkérdezte az a dolgot, amit reméltem, hogy soha nem fog, mégpedig, hogy készen állok-e ölni.
Tudom shinobi vagyok, és ez ezzel jár, de reméltem, nekem nem kell ezt tennem, vagy legalábbis nem a közeljövőben. Viszont nem akartam ezt közölni Arashi-val.
-          Persze nem probléma, bár remélem, csak elfognunk kell őket. Egyébként megkérdezhetem mennyire tapasztalt az ilyen küldetésekben?
Kérdeztem Arashi-tól, tulajdonképpen nem érdekelt túlzottan a válasz csak gondoltam beszéljünk valamiről, amíg elérjük a kikötőt.
Már elég késő volt mire elértünk a kikötőbe, de szerencsére nem kellett semmire várnunk, rögtön felszállhattunk a hajóra, hogy elkezdhessük a küldetést.
Miután felszálltam feltűnt, hogy több shinobi is van a fedélzeten a többségük idősebb volt nálam és valószínűleg tapasztaltabb is, de akadt néhány korombeli shinobi is a hajón.
-          Nem is mondta, hogy ilyen sokan leszünk. Ilyen veszélyes ez a küldetés?

Kérdeztem Arashi-tól fontoskodó arccal.

- Elsősorban elfogni kell őket, de úgyis ellenállnak majd, tehát olyankor végezni kell velük. - mondja a shinobi. - Szeretnénk biztosra menni, nehogy legyen egy komolyabb ellenfél is, aki kifogna rajtunk. Így hát inkább próbálunk erőfölényben lenni. Ja és van már egy kevéske tapasztalatom, nem hiába vagyok már Chunin. - mosolyodik el, majd magadra hagy.

A hajó szépen lassan elindul az útjára, a fedélzeten nagyon serénykednek a matrózok. Pár pillanat múlva pedig már valósággal száguldoztok a vízen. Az utazás maga leginkább arról szól, hogy az egyik páros állandóan marakodik valamin, a nevük is kiderül csakhamar, amikor többen is próbálják lecsillapítani őket: Karui és Omoi az. A páros végig veszekszik az út alatt, amiből már szinte mindenkinek elege van. Azonban nap végére már ők is elhallgatnak, főleg hogy meglátjátok a hajót, ami távolodik attól a bizonyos szigettől.
Egy cseppet sem lassítva haladtok utána és szerencsére hamar utol is éritek, hála egy Futon használónak, aki sokkal jobb szelet biztosít számotokra. Már csak pár perc van az összecsapásig, készülődnöd kell!

Miután felértünk a hajóra a sensei válaszolt minden kérdésemre és így megtudtam, hogy elsősorban nem lemészárolni kell az ellenséget, hanem elfogni.  
Az, hogy nem kell feltétlenül gyilkolni és hogy ennyi embert rendeltek teljesen megnyugtatott, legalábbis az idegesség miatti hányingert elmulasztotta.   
Miközben ezt végig gondoltam a hajó már javában szelte a vizet és már egész közel voltunk a célpontunkhoz.
Ez a kis út akár nyugalmas is lehetett volna, de volt két shinobi akik ezt ellehetetlenítették.
Már nem tudom, hogy mi volt az ok, de egész úton csak veszekedtek valamin, hiába próbálták helyre rakni őket.
Csak azután csendesedtek el, miután elértük a célpontot, a hajót, ami remélhetőleg a kalózoké.
Természetesen újra magával ragadott az idegesség nem tudtam gondolkodni, sőt még a külvilágot is sikerült kizárnom a nagy idegességben.

Nem tettem semmi mást, csak elővettem egy kunait és mozdulatlanul álltam a hajó közepén.

Kunaival a kezedben várod, hogy megkezdődjön a harc. A hajótok egy cseppet sem lassít, sőt! Az egyik shinobinak köszönhetően sokkal gyorsabban haladtok, majd belementek a másikba. A kalózok erre nagyon nem voltak felkészülve, de hamar össze szedik magukat. Az ellenséges hajó fedélzetén ide-oda rohangálnak az emberek, fegyverrel a kezükben. Pár pillanatig senki sem mozdul, végül a Sensei kiadja a parancsot:
- Támadás! - ordítja, mire mindenki megindul és átugrik a másik hajóra.
Ha követed a többieket és átérsz, akkor pár pillanatig nyugodtan tudsz bámészkodni. Körülötted a társaid már mind harcolnak valakivel, a háttérben pedig látsz egy kalózt, aki csak nézi az eseményeket. Sajnos nincs túl sok időd a bámészkodásra, ugyanis egy vörös hajú srác indul el feléd. Pár évvel lehet nálad idősebb, de a legmeglepőbb az, hogy kézjeleket alkot meg, majd motyog valamit. Ezt követően 3 senbont lehel ki a száján. Könnyedén ki tudod kerülni azokat, de akár félre is ütheted a kunaival, azonban ezt követően villámgyorsan előtted terem és kardjával próbál végezni veled. Itt az ideje, hogy megküzdj az ellenfeleddel. Vajon foglyul tudod ejteni, vagy meg kell ölnöd?


A kalóz:

Úgy álltam ott a fedélzeten mintha transzban lettem volna, még csak nem is pislogtam, nem tudom mennyi ideig tartott volna ez az állapot, ha nem történik valami váratlan, ami felráz, de szerencsére vagy épp balszerencsémre megtörtént.
A mi hajónk nekiütközött a Kalózók hajójának, az ellenség ettől pánikba esett legalábbis a viselkedésük alapján szerintem ez történt, csak fel alá rohangáltak az emberek.
Ezzel szemben a mi hajónkon mindenki, csöndben várt egészen eddig, amíg a sensei ki nem adta a támadási parancsot.
Miután elhangzott a parancs az összes társam támadásba lendült és átugrottak a kalózok hajójára.
Nekem mondjuk kellett egy pár másodperc, amíg összeszedtem a bátorságomat, de végül én is követtem a társaimat a másik hajóra.
Mire átértem, már mindenki talált magának ellenfelet, szóval már javában folytak a harcok.
Volt viszont egy kalóz, aki nem harcolt senkivel, csak nézte a többieket, tulajdonképpen pont úgy, mint én.
Nem volt időm arra, hogy jobban megnézzem magamnak, mert az egyik kalóz kifigyelt magának és elindult felém. Egy vörös hajú gyerek volt tipikus kalóz öltözékben.
A kinézetében nincs semmi különös, viszont tett valami váratlant, kézjeleket formált és három senbon küldött felém a száján keresztül.
Igaz, hogy könnyedén kikerültem, de akkor is pánikba estem, hát tulajdonképpen visszaestem.
Azt hittem az ellenfeleink egyszerű kalózok lesznek, ez viszont chakrát használt.
Nem volt időm gondolkodni ezen a problémán, mert a vörös hajú srác rögtön elém termett és rám támadott a kardjával.
Megpróbáltam hátra ugrani és minél jobban eltávolodni, tőle, hogy aztán neki dobhassam a kezemben lévő kunait.
-         -  Rossz emberrel kezdtél ki répafej, de most még megadhatod magad és akkor nem esik bántódásod.

Ezt akartam mondani neki miután biztonságos távolságra vagyok tőle.

A kalóz nagyon gyorsan közelít feléd, majd hirtelen döf egyet előre. Még épp időben szökkensz egyet hátra és hárítasz a kunaiddal, így nem esik bajod. Könnyedén félre ütöd a pengét, majd pár lépést teszel meg hátrafelé és felé dobod a fegyvered. Úgy tűnik a reflexei nem olyan jók, mint mondjuk neked, mivel későn hajol félre, így a kunai oldalt megvágja a nyakát. 
- Megadni maga? - kérdezi hitetlenkedve, miközben a nyakát fogja. - Hiszen most váltál fegyvertelenné... inkább megöllek, mint hogy megadjam magam! - mondja majd újra rád támad.
Ezúttal is a kardjával támad rád, de úgy tűnik, ezúttal nem leszúrni akar, hanem egyenesen kettévágni. Egy gyors és erőteljes félköríves csapást indít feléd, valamennyivel fentebb, mint derékmagasságban. Nem igazán tudsz már hátrálni, ugyanis elég közel vagy a hajó széléhez. Ha nem vigyázol, akkor most az utolsó perceidet éled!

Nincs túl sok időd gondolkozni, így hát közelebb lépsz ellenfeledhez, így az nem tudja elindítani támadását rendesen. Megragadod a csuklóját, majd lefejeled, amitől a srác azonnal megkábul és hátra tántorodik. Ezt követően pedig egy kunai fúródik ellenfeled nyakába.
- Ne szórakozz velük túl sokat, ezek úgysem adják meg magukat. Végezz velük gyorsan és állj tovább, a következő ellenfélhez! - szólít meg egy kunoichi.
Ha odapillantasz, láthatod, hogy Karui az. A kardja és a keze már piros színű lett a vértől. Úgy látszik neked is embert kell ölnöd. A közeledben hárman is vannak, akik éppen mással harcolnak, azokkal könnyedén végezhetsz egyetlen jól irányzott szúrással vagy vágással.

Ismét sikerrel jártam, nemcsak a támadását tudtam megállítani, de még le is fejeltem, amitől egy kicsit beszédülhetett. Gondoltam, most van itt a lehetőség, hogy harcképtelenné tehessem.
De még mielőtt bármit kitalálhattam volna, valaki megelőzött és végzett a kalózzal. Az egyik volt a veszekedők közül, a neve azt hiszem Karui volt.
Furcsa nem gondoltam, volna róla, hogy ilyen könnyen képes ölni. Amit mondott az még jobban megdöbbentett, azt mondta végezzek velük.
Tudom a sensei is mondta, hogy előrdulhat olyan helyzet, amikor ölni kell, de valójában sohasem akartam megtenni. Plán nem így, ilyen aljas módom.
Viszont küldetésen voltam, valami tennem kellett, nem állhattam csak ott tétlenül.
A közelemben hárman is harcoltak, úgy gondoltam odamegyek az egyikükhöz és teszem, amit tennem kell.
Elővettem két kunait és odaléptem az egyik harcoló párhoz.
Próbáltam a lehető leghalkabba odaosonni az ellenséghez és az egyik kunait a vállába a másikat pedig a combjába állítani.
Végül mégsem tudtam rászánni magam a gyilkolásra, csak megsegíteni akartam az ellenséget és reméltem, hogy ez elég.

Óvatosan haladsz a célpont irányába, bár óvatosságod felesleges. Amint oda érsz a kalózhoz, véghez viszed a két szúrást, aki azonnal a földre rogy. Ezt követően pedig látod ahogy egy kard lemetszi áldozatod fejét. A férfi vére az arcodon fröccsen szét, ami akár meg is ijeszthet, ha nem vagy hozzá szokva, vagy pedig sokkos állapotba kerít.
A másik kettővel már nem kell foglalkoznod, ugyanis őket is levágják egyhamar. Ráadásul a csatának is vége. Nagyjából 10 fogoly, ha esett, a többiek mind halottak. Alaposan átkutatják a hullákat, majd a vízbe dobják őket, miután ki lettek fosztva. 
- Figyelem! Egy csapat partra száll és alaposan átkutatja a szigetet. Addig a genineket vissza viszem a kikötőnkbe, hogy hazatérjenek. Egyenlőre ennyi elég lesz a beavatásukból. Legalább lassacskán hozzá szoknak a háború szörnyűségeihez és nem fognak sokkot kapni a harcmezőn. 
Ezután pedig egy csapat Jounin  partra száll, ti pedig visszatértek a küldetésről.


//Ennyi lenne hát. Bocsi hogy kissé összecsapott lett. Jutalmad: +25ch illetve 3000 Ryo//

A második ellenséget is sikerült leterítenem , vagyis leterítenünk, mert én csak , valaki más pedig levágta a fejét , ráadásul a vér is az arcomra fröccsent.
Ez valószínűleg kiborított volna,de szerencsére hamar véget  értek a harcok és ez elfeledtette velem ezt az egész fejlevágós véres dolgot.
Miután mindenki végzett a harccal gyorsan megtöröltem az arcom és körül néztem túlélők után kutatva,meglepve tapasztaltam,hogy elég kevés túlélő  maradt,a kalózok közül természetesen.
Miután befejeztem a bámészkodást az egyik idősebb shinobi  elmondta mi fog ezurán történni.
Mégpedig , hogy egy csapat átkutatja a szigetet ,a geninek pedig  visszavisz a kikötőbe.
Miután visszaértünk a kikötőbe megkaptam a jutalmamat,jóval többet mint amire számítottam é ez elégé feldobta a napomat,a hajón történtek ellenére is.

//Nagyjából ilyen hosszú küldetésre gondoltam. Köszönöm a játékot és a jutalmakat ,bőkezű voltál:D //

/Gawakatsu HIKURO/

Előzmények 




A lány szavaid után elalélt, és bosszankodott, viszont mikor vissza kérdezted mit gondol a boldogságról, kinyitotta szemét.
- Nagyszerű, a legutolsó dolog ami nekem alig jutott. Tudod a boldogság az a dolog amit minden ember meg akar szerezni, szerelem, szenvedély, románc által, vagy csupán családjával. Nekem egyikből se jutott, bár az elejét még megértem hiszen kis gyerek vagyok, de ki is akarna egy szörnnyel össze jönni...na mind1. Ha valaki boldog, minden dolgát úgy hordozza, úgy cselekszik, hogy boldogsága legyen mindene. De ennyi erővel nekem csak az jutott hogy hurcoljanak, vizsgálgassanak, és ráadásnak saját bátyjáim üldöznek....






Jelen




kikötöttetek, végre megérkeztettek a hullámokkal vert rossz vizről, ahol némelyik ember hányt a vízbe, igen ezt undorral lehetett nézni, de nagy csodára a kapitány üdvözölt téged utoljára, majd a kis Himét nyakadba kaptad, és integettetek a legénységnek. Egyenes irányt vettetek fel, célotok hogy rejtve eljussatok északra, a menedék városba.  A kislány boldogan ült nyakadba, majd észre veszed, hogy immáron követőidnek hűlt nyoma se maradt. Úgy tűnik békésen tudtok haladni (?) 
- Hikuro-san, mit szólnál ha játszanánk találd kiset! Kezdem én, legyen mondjuuuk, hmmm megvan, na találd ki! - Nevet fel vékonyan a boldogságából ragyogó kislány. 

/1 post még ide, és ha nem nagy kérés partvidékekre írj még 1 et :3 tovább faggatózva  /

Egy hónap hosszú idő, főleg a fronton, ahol nem csak az ágyak nem kényelmesek, hanem osztozol a "szobádon" jó néhány társaddal, akinek el kell viselni az alvás közbeni járkálását, beszédét és még sok mindent. Nem beszélve arról, hogy a beosztástól függően össze vissza érkeznek az emberek és emiatt az alvás ciklusok is mások voltak. Én keveset aludtam, hiszen otthon sem voltam az a típus, aki sokat alszik, így a "munkaidőn" kívül, ami a határok figyelése és a járőrözés volt, gyakoroltam a különböző technikákat. Jó lett volna tanulni valami új technikát, amit használhatok a fronton, de sajnos erre nem volt lehetőség, így csak a meglévő technikáimat fejlesztettem, tökéletesítettem az egy hónap alatt. Ugyan voltak harcok továbbra is, de kevesebb ember vívta ezeket és leginkább a felderítő osztag csapott össze a helyi járőrökkel. Kevés embert vesztettünk az egy hónap alatt, igaz az ellenség sem veszthetett többet, így egyelőre patt helyzet alakult ki. A jobb kezem az orvosoknak hála tökéletes lett, bár zongorázni még mindig nem tudok, de valószínűleg nem is fogok megtanulni, mert annyira nem érdekel a zene. A hónap gyógyulással és gyakorlással telt, meg némi járőrözéssel, de alig vártam, hogy végre újra a fronton lehessek.

Könnyedén elhajolok egy felém tartó ütéstől, majd egy rúgással kisöpröm az ellenfelem lábát. A genin nagyot nyekken a földön, majd rávetem magam.
- Nyertem! - szólalok meg. - Ügyes voltál!
- Köszönöm - válaszol, majd leszállok róla és felsegítem. 
- Van még jelentkező, aki edzene egy kicsit? - kérdezem.
Sajnos válasz nem érkezik, így magamra maradok. Az utóbbi egy hónapban nem akadt sok feladatom... Miután elfoglaltuk a partot, két részre osztották a csapatainkat. Egyik fele a parton épített ki védelmet és őrállásokat, míg a másik fele a hajóinkat hozták rendbe. Engem a hajójavítók közé soroltak, így az idő jelentős részét ott töltöttem. Az ostrom óta nem került sor komolyabb összecsapásra. A felderítőink néha harcba keveredtek, de szerencsére minket már nem támadtak meg. Így hát maradt a "barkácsolás", később pedig a járőrözés és a készülődés a további harcokra. A mai napon történ egy kis változás. Az egyik srác nem igazán bírta elviselni isteni személyem és kihívott egy shinobi kumite-re. Természetesen én nyertem, utána pedig még egy ellenfelem akadt. Viszont most már őt is legyőztem, így nincs mit tenni, mehetek az őrségnek segíteni. Hátha valamelyiket le kell cserélni egy kis időre.