Re: Kiképzőterepek

Ōtsutsuki Indra Szer. Aug. 12 2020, 23:26

// Nashimaru Hoshino //

Szavaid megtorpantották a fiút. Meglátásaid helyesek voltak, s Genzo habozásából érezhetted hogy ezzel ő is egyetért. Persze a kilővésre készen álló vasgolyó is hezitálásra késztethette a fiút, bár arcán láthattad most a határozatlanság jeleit - amiket eddig talán soha. Végighallgatott mindkét csapattársad, még ha az egyik szinte remegett is az indulatoktól.

- Nem is tudtam hogy tudsz értelmet beszélni. - Válaszolt Genzo szemrehányóan, majd elkezdett sarkon fordulni, azonban a mozdulatsor felénél megakadt. Maga elé bámult a levegőben. Arca egy dagadt gömbhaléra kezdett el hasonlítani, ahogy próbálta rávenni magát hogy ellentmondjon törékeny büszkeségének.

- El kell tűnnünk innen. - Szólalt meg váratlanul. - Rejtőzzünk el az erdő másik felében. Csapdázzuk szét a területet és bújjunk meg holnap reggelig. Az elég könnyen védhető hely. - Hangja forró volt és heves, de legalább a szavak nyelvtanilag helyesek voltak. - És csak hogy tudd, csak azért segítek neked, mert csak és kizárólag akkor jutunk át ha együtt dolgozunk. A sensei elég világosan célzott rá az előbb... - Folytatta volna, azonban Aya közétek állt, integetve felétek hogy figyeljetek rá. Genzo csak csettintett egyet a nyelvével de ez nem állította meg a lányt hogy lekommunikálja veletek azt amit akart. Kunait ragadva a bal kezébe, a földbe rajzolt, vagy inkább vésett néhány ház-alakot egy kupacba majd három nyilat amik a házak közé mutattak. Ezután a szemedbe nézett, majd hang nélkül elkezdett artikulálni. "Fa-lu". Torkából csak az alaktalan levegő jött ki, de szájáról úgy ahogy le tudtad olvasni a szótagokat. "Fa-lu-ba".

- Istenem, írd már le hogy mit akarsz mondani! - kiabált rá Genzo, akiről lerítt, hogy legszívesebben sem akar itt lenni ezen a tisztáson mindenféle fedezék nélkül. A lány szúrós tekintettel visszanézett a rá, majd kunaiával elkezdte belevésni a földbe az írásjeleket. "Faluba menni nem tilos. Jó búvóhely". A röptében felkarcolt szövegből lemaradtak ugyan a nyelvtani szofisztikák, de elég egyértelmű volt ahhoz hogy Genzo is megértse mit akar mondani vele a néma lány.

- A faluban nem állíthatunk csapdákat. - Szólt Genzo. - Úgysem tudunk teljesen elrejtőzni a Sensei elől. Ha pedig előbb utóbb úgyis a nyomunkra akad, azt akarom hogy legalább legyen csapda amibe bele tudjuk vezetni. - Hangja szemrehányó és kioktató volt. Aya kissé lefőve próbált volna ellenérveket felhozni, de kezei túlságosan remegtek ahhoz hogy kiolvashatóan tudjon írni a poros földbe. Genzo csak flegmán és lenézően megrázta a fejét.

- Indulunk az erdőbe. - Adta ki a látszólagos parancsot, majd attól függetlenül, hogy követitek-e vagy sem, lassan elkezd az erdő másik felébe sétálni. Aya pánikolva húzta le és írta újra a kiolvashatatlan szavakat, kissé könnyezett szemmel.

"Vá̸ṟ̣̞j̡a͇͎t̀o҉̣k̘̗̝" "A ͝fal̢̨͠ub̢̛a͢͝n ̵҉elb̢͏͡ú́́̕jn̷͝i ̀k͏ö͏͟͞nn̵͞͠ye̛bb̧̀" "Tơ̈́͢bb́͡ l̨̢eh̛͢e͘͏tő̷̢ség̀ me͏̷n̸̛̛e̴͞külni̸̛͞" "V͝ą́ŕ͜͡já̸́t͠͠o̴̸͝k.̴͢ ̸͘͝E̴͢ŕ͠d͘őb̴̕͞eǹ ͟͝c͢҉s̛͡a̢p̢̧̢d̛á̴̡҉t ̴̸͡ál̀lít ̶́ő̧͘.̸" "Ę̢r͜dő̢̡҉be̷n̵ sơ̶̈͏t͠͞é̵̀͞t,̢ ̡lè͏v͡a͞͝dász̷̧ ͢m̵͟͟in̸̨k̵͜et͢͡.̴̀"

Nehezen volt olvasható a lány írása, de foszlányokat ki tudtál olvasni. A kérdés már csak az, hogy kinek a pártját fogod, vagy ha van, mi a jobb alternatívád?

**Nashimaru Hoshino** Szomb. Okt. 03 2020, 12:07

//Haku//

Sikerül megállítani Genzo-t, aki nem túl határozottan néz rám. A szavai hallatán kissé gonoszan elmosolyodom. Naná hogy tudok értelmesen beszélni... Csak nem mindig jut el az agyáig. Ezután elég fura grimaszba torzul az arca, mintha olyat látna, ami ránk nézve nem túl jó dolog. Nem fordulok oda, hiszen nem bízom benne. Lehet csak trükk, így akarja elkerülni, hogy rálőjek. A szavai viszont azt igazolják, hogy nem átverésről van szó.
Már majdnem egyetértek vele, amikor Aya közénk áll. Hamar magára vonja a figyelmünket, ráadásul egy idő után beszélni is próbál. Genzo persze azonnal ráförmed, hogy írja le mit akar. A "faluban", mondja a lány. Az sem rossz ötlet. Az erdőben csapdát tudunk állítani, a faluban viszont könnyebb elrejtőzni. Nem hiszem, hogy tényleg sikerülne olyan csapdát felállítanunk, amibe a Sensei belesétálna...
Nem foglalkozom Genzo-val, egyszerűen próbálom a lehető legjobban átgondolni a helyzetet. Bárhogy döntünk is, ha a Sensei győz, akkor a pályafutásunknak ennyi.
- Várj Genzo! - szólalok meg végül. - Ayának igaza van. Szerinted képesek lennénk csapdába csalni egy jounin-t? Ha igen, akkor én nem biztos, hogy tőle szeretnék tanulni... A faluban jobban el tudunk bújni, ráadásul ott nem vethet be ellenünk komolyabb támadásokat. Nem érdekel, hogy jössz vagy maradsz. Én Ayával bemegyek a faluba és ott fogok elbújni.
Ezután nem várok választ. Bólintok egyet a lány felé és elindulok.

Ōtsutsuki Indra Hétf. Okt. 26 2020, 19:55

// Nashimaru Hoshino //

Csupán néhány lépést tett meg Genzo a fasor felé. Háttal állt ugyan neked, de láthattad ahogy karjain lüktetnek az erek az elfojtott idegességtől. Kezeit ökölbe szorította, s még távolról is hallhattad hektikus lélegzetvételeit. Aya maga előtt összekulcsolva karjait, aggódva figyelte a fiút, ahogy szavaiddal megpróbáltál átjutni büszkeségén és - mondhatni oktalan - utálatán. Ez volt talán a legfontosabb pontja a vizsgának; a próbatétel, hogy képesek vagytok-e együtt dolgozni, hogy van-e jövőtök mint csapat. Valamelyest mindannyiótok fejében megfogalmazódhatott már, hogy csak együtt van esélyetek fellépni a sensei ellen.

- Tsk... - Hallottad Genzo felől. - Úgy gondolod jobban tudod, mi? - Fordult meg hirtelen. Szemeivel egyenesen a tiedbe nézett, s bár még mindig ott volt benne a megvetés, mint eddig, de mégis más volt ezúttal. Ott láttad írisze legmélyén azt, minek létezéséről eddig is tudtál, ám látni most láttad először; a gyengeséget.

- Úgy gondoljátok hogy olyan okosak vagytok, hogy azt hiszitek én nem tudok elszámolni kettőig se! - Hangneme hirtelen erősödött fel, ámbár ugyanazzal a tempóval csuklott is el. Szavaiba kapott valami mélyről törő fájdalom. Vad mozdulattal vakarta meg tarkóját, ahogy ide-oda lépkedve próbálta meg leküzdeni haragját, kifakadását, és fáradtságát.

- De honnan is tudnátok ti! Fogalmatok sincs arról mi merre hány méter! - Ekkor fürge léptekkel megindult feléd, akárcsak mintha be akarna vágni neked egyet, ám másfél méterre tőled megállt.

- Te!... - Mutatott rád - Te még csak a genin vizsgán se mentél volna át! Egy selejt vagy. Mit is kellett csinálnod hogy megkapd a szaros fejpántodat?! FUTNOD KELLETT HÁROM KÖRT?! - Ordított rád, majd erőltetett nevetésbe kezdett, mely szinte már kínlódásba ment át.

- Na és neked?! - Fordult hirtelen Aya irányába - Fogadok neked futnod se kellett. Rajzoltál valami szart a senseinek és hozzádbasztak egy fejpántot. - Aya beleharapott ajkaiba. - Vagy nem így történt? Javíts ki ha tévedek! - Aya hátralépett felőletek, mintha csak ütést kapott volna a szívébe. - Ha? NEM HALLOM! - Látva, hogy Aya képtelen visszavágni, visszafordult feléd.

- Neked fogalmad sincs, én min mentem át ezért a fejpántért, Hoshino. Velem nem bántak úgy mint egy nyomorékkal, nem engedtek rövidítéseket. Ha csak tizedannyit kellett volna tenned mint nekem, már rég a kórházban feküdnél a szar tüdőddel. Selejtek. Mindketten selejtek vagytok. Nem érdemlitek meg a fejpántot! - Fejezte be, még éppen magában tartva könnyeit, melyek már kezdtek meg-meg csillani szemében. Néhány másodpercig csak állt előttetek, várva akármilyen reakciót, ami ha nem érkezik, szemrehányóan rátok néz, majd ugyanazokkal a sebes léptekkel amikkel az előbb még az erdő mélyébe tartott, most a falu felé veszi az irányt, ahogy ti azt elterveztétek. Szótlanul.

// Először is szeretnék elnézést kérni a késésemért, elkezdődtek a ZH-k, és a projektmunkák és beadási határidőhöz közelednek. //

// Itt igazából lehetőséged van visszavágni Genzonak ha szeretnél (akármilyen formában :3), ha viszont mellőznéd ezt, a posztod végére beérhettek a faluba. Kérlek írd majd meg, hogy pontosan merre veszitek az irányt, és milyen módon próbáltok meg elrejtőzni. //

**Nashimaru Hoshino** Csüt. Feb. 11 2021, 21:00

//Haku//

Elég könnyen kiszámítható Genzo... Nagyon nem tetszik neki a döntésünk és ennek elég durván hangot is ad. Amikor közeledni kezd hozzánk, védekezően Aya elé állok. Nem hagyom, hogy őt bántsa. Engem megpróbálhat megütni, ha kell össze is verekedem vele. Azonban erre nem kerül sor, megfékezi magát.
- Elég legyen a hülyeségedből! - szólok rá. - Valóban kellett futnom a vizsgán, de mellette célba is lőttem, fekvőtámaszokat is csináltam. Létre kellett hoznom a Bunshin-t is. Ha annyira kemény vagy, akkor maradj itt egyedül, nem érdekel! A faluban legalább védve lennénk a komolyabb támadásoktól. Ha mondjuk elmennénk a piacra, akkor ott a sok ember miatt nem valószínű, hogy olyan nagy erejű támadást bevethetne. Ráadásul a lakosok szeme láttára csak nem kezd el péppé verni minket. A tömegben pedig könnyebb elrejtőzni...
Azt hiszem már a szent beszédem előtt döntött, de a lényeg, hogy elindul a falu irányába. Bólintok egyet Ayának, hogy menjünk vele és kövessük. Nem tudom merre akar menni, de ha lehet, akkor megpróbálom a piac vagy valami hasonlóan forgalmas irányba terelni.
Út közben próbálok elég gyakran hátrapillantani, hátha a Sensei követ minket. Ha látom őt, akkor jelzem a többieknek. Egyébként csendben, kissé duzzogva sétálok.

Ōtsutsuki Indra Hétf. Márc. 08 2021, 19:56

// Nashimaru Hoshino //

Szavaidra Genzo izmai megfeszültek. Kezeit ökölbe szorította, még ha ezzel látszólag magának is fájdalmat okozott, tekintettel a jobb kezén lévő duzzanatra. Lángoló és tikkelő szemekkel hallgatta szavaid, aminek hallatán arcizmai meg-meg rándultak. Látszólag felkészítette testét arra, hogy rádtámadjon, de az utolsó pillanatban vállát megvonva és fejét elrántva tőled elindult a falu irányába.

- Fekvőtámasz... - Mormogja magában. Szavai még mindig indulatosak voltak, de már inkább szomorúság volt a fő profilja. - Fekvőtámasz és Bunshin. Ennyit ér egy fejpánt a Füst Országában. - Reszelte fogait egymáson. Léptei iramossá és súlyossá váltak.

Aya aggódó tekintettel figyelt titeket. Ujjai rászorultak rajztáblájára, s szinte reflexből nyúlt volna az ecsetéért, ha lett volna nála tinta. Határozottságot erőltetve arcára visszabólintott feléd és Genzo nyomába eredt. Hosszú volt a séta a faluig, mely idő alatt feléledt benne az élet. Vad tömeg zúdult az utcákra, sűrű dohányszag áradt a közeli kocsmákból, s a nap is felkúszott az ég legmagasabb pontjára, elkezdve szinte égetni az emberek bőrét. Nem volt új dolog számotokra ez az élmény, jól ismertétek már a falut. Egy mestertáncos eleganciájával és kimértségével kerülgettétek az embereket a tömegen keresztül, résen minden gyanús személyre. Nem ritkák Kemurigakure utcáin a zsebtolvajok, így egyfajta ösztönné vált már az emberekben a tudat alatti paranoia és elővigyázatosság.

Utatok a piacra zavartalan volt. Gondosan figyeltél, kerested a titeket követő alakokat, ámde egy sem szúrt igazán szemet; vagy inkább valamilyen mértékben mind szemet szúrt, lehetetlenné téve a tényleges veszélyforrás beazonosítását. Csuklyás emberek, ninják, roninok: mind előfordultak, s mind álcái lehettek a titeket követő senseinek. A piacra érve Aya egy néhány perc erejéig levált tőletek, s speciális rajztábláját festékkel feltöltve érkezett vissza hozzátok.

"Így már kényelmesebb lesz" láthattad az írást a táblára feszített papíron. Genzo szótlan volt végig. Kerülte a tekinteteiteket, s legtöbbször a tetők felé figyelt. Elnyomott izgatottsággal figyelte a felettetek elsuhanó küldetésre tartó ninjákat, fejpánttal a fejükön. Amint beértetek a piacra, lelassult és mögétek került. Zsebre tett kézzel és önelégült arccal követett titeket. Nem tűnt úgy, mint aki hisz a tervetekben, de látszólag egyelőre nem tudott felhozni semmit sem ellene.

Órákig élveztétek a tömeg nyújtotta védelmet a főtéri piacon. Genzo, egy fél óra elteltével felült az egyik ház tetejére, s onnan tekintett le az emberekre, keresve bármi gyanúsat ami a senseire utalhat. Aya végig melletted maradt, ám feszültsége egyértelmű volt. Ujjai kicsit remegtek, szemeivel szinte nem is pislogott. Ahogy telt az idő egyre jobban elnyelte a paranoia, Genzo pedig látszólag egyre lazább lett. Az első órákban sasszemekkel fürkészte a teret, és a közeli házakat, de mire a nap elérte a horizontot, már csak maga elé tekintett, és kunaiaval játszott.

Elsötétült a kék ég felettetek, szépen lassan eltüntek az emberek a térről. A közeli házak ablakain keresztül még az éjszaka korai óráiban aranysárga fény szűrődött át, ám csupán az utcai lámpák luminációjával kezdtetek bele a hajnalba.

"Lehetséges, hogy nem talál minket?" Nyújtotta feléd Aya rajztábláját. Szorongása látszólag oldódni kezdett, ahogy közeledtetek a vizsga vége felé. Hajnali négy óra volt. Két óra és vége. Ezzel persze egyidejűleg kezdte el nyomni szemeteket a fáradtság, s a kiürült piactéren a tömeg nyújtotta védelmetek is eltűnt.

- Valaki jön. - Szólalt meg Genzo, majd az egyik mellékutcára mutatott, amiből egy szakadt ruhás, piszkos és minden bizonnyal büdös öregember mászott ki, kezében egy borosüveggel. Nagy nehezen talpra álva indult meg a főtér felé, mindeközben ádász küzdelmet vívva a gravitációval.

- Hajléktalan. - Vonta le a konklúziót a fiú. A férfi felétek vette az irányt, s még hozzátok sem ért, már hallotátok rekedt, alkoholtól jókedvű hangját.

- Fiatalok! - Tárta szét a karjait, majdnem elejtve az üveget. - Hát mi ez a koránkelés? - Mondta szinte dalolva, majd közelebb lépett hozzátok. - Nem szánnátok meg egy öregembert némi apróval? - Szivta vissza a kicsurduló taknyot az orrába. Belekortyolt üresnek tűnő üvegébe. - Egy pár százassal csak nem lesz annyival könnyebb a pénztárcátok. - Mondta, majd még közelebb kezdett el felétek tartani, látszólag megállási szándék nélkül.

// A következő posztot ide kérem: >> Utcák és terek << //

**Nashimaru Miuru** Vas. Nov. 06 2022, 04:56

// Uzumaki Kushina //

16+ Obszcén szavak

A kardok élesen csattanva csaptak össze, ahogy pengém ellenfelem kardjával találkozott. Mindkettőnk kardja visszapattant és újult erővel indult tovább. Mindkettő kard elképesztő sebességgel csapkodtak, bár ennek nagy része a két kardforgató képességei nyomán történhetett csak meg. Ellenfelem azonban látszólag csak játszott velem, mert mindegyik támadásomat minden alkalommal az utolsó pillanatban blokkolta csupán, hogy aztán ellentámadással kényszerítsen hátrálásra.
Az ideg, mely a homlokomba lüktetett, nagy eséllyel már annyira bedagadt, hogy bármikor eldurranhatatott volna. A Nashimaru klán edzőtermeiben voltunk csupán, de vérszomjam, melyet az idegesítő sz*rházi okozott, mintha csatamezővé változtatta volna a helyet. Egyre dühösebben támadtam és már nem érdekelt, ha esetleg komolyabb kárt okozok ennek a gyökérnek, de le akartam törni azt a k*baszott szarvát. Ellenfelem egy fogalmam-sincs-mi-a-neve,-bár-mondta,-de-nem-érdekelt sz*rházi, aki valamelyik fő mufti egy tanítványa volt. Elvileg valamelyik főgyökér ötlete volt az, hogy ez a savanyú, f*szarcú ötlete volt ez az egész kibeb*szott színjáték. Nem tudom mit akartak elérni, de egyszerűen a tököm is ki volt már az egésszel. Ellenfelem azonban látszólag épp oly könnyedén forgatta a kardját, mint más a lélegzést gyakorolta. Kár, pedig igazán megfulladhatna a vérében ez a hímk*rva.
Miután a sokadik kardtechnikámat is bevetettem, végül betelt a pohár. Nem érdekelt már tovább ez a gyerekes színjáték. Kicsinálom. Kicsinálom őt is és minden tetves itt lévőt is, ha az kell. Miszlikbe aprítom őket! Az utolsó szálig. Hátrébb szökkenve idegességtől vicsorítva készülök elsütni a Süvítő Nemezis technikámat, ám mielőtt elérhettem volna célomat, ellenfelem egy sóhajtással megközelített. Csupán egy villanást láttam csupán, ám a következő pillanatban olyan erőteljes ütést éreztem a gyomorszájamba, melytől kétrét görnyedve kezdtem felköhögni szinte már gyomrom tartalmát. A hely, ahol a f*szkalap kardjának tompa része eltalált, égető foltként gátolta légzésemet. Vicsorogva nézek fel a faszira, ám ő ugyanolyan nyugodtan nézett vissza rám, mint előtte.
- Gyenge vagy… Miuru igaz? Jah… Szal gyenge vagy hugi! – szól közönyösen.
- Nevezz még egyszer a húgodnak és kitépem a golyóidat és lenyomom a torkodon! – mondom vissza neki szinte fröcsögve, ahogy feltápászkodok – Csak Nee-channak engedem meg, senki másnak!
- Igen-igen. Persze-persze. – legyint unottan – De attól még, ugyanúgy gyenge maradsz.
Most pattant el az ér az agyamba és a következő pillanatban, már azon kapom magam, hogy a faszi torkának ugorva próbálom kitépni azt a helyéről. Észre se vettem, annyira természetesen hatott már a dolog. Azonban mielőtt ismét elérhettem volna, egyszerűen arrébb lépet és a következő dolog, amelyet éreztem, a nyakamba fúródó tű szörnyű csípése. Egyszerűen arrébb táncélt kardom hegye elől.
- Te barom! – kiáltom, ám ebben a pillanatban megérzem gyengülő lábaimat, mik összerogynak a súlyom alatt. – Te… mit… adtál… be… nek..
Hangom szépen lassan elhalt, ahogy szemeim előtt kezdett összemosódni a kép. Földre rogytam, és ahogy a kezeim is elgyengültek, arccal a földre kerültem. Mielőtt azonban elnyelt volna a sötétség, még hallom a faszi utolsó mondatát.
- Gyenge vagy hugi. De erősebbé teszünk. Mondjuk túl sok választásod úgy sincs.

Uzumaki Kushina Vas. Nov. 13 2022, 18:05

[Nashimaru Miuru]

Villanások.

A megremegő szempillák között vakító fényáradat az egyik pillanatban, majd végtelen sötétség. Mintha küzdeni akarna, hogy felnyissa szemeit arra a zord világra, ami lehunyatta vele azokat, de még az ekkénti önkívületi állapotában is érzi és tudja – hiszen aligha több a fajtája egy ösztönlénynél, ami tudja, ha egy magasabb rendű fenevad vadássza a fajtáját -, hogy a tudatalatti szándéka és az ösztönös kísérlete arra, hogy meneküljön, az irháját, életét mentse mindhiába. Épp annyi ereje maradt, mint egy hurrikánszélben táncoló lepkének. A hasonlat túlságosan is illik a helyzetére: a vérébe juttatott szer ugyanolyan ellentmondást nem tűrő elemi erővel sodorja el.

Csakhogy ő nem lepke.

Nem szép vagy ékes, mint a nevezett rovar, de nem is oly' ártatlan vagy gyenge és ha valaha szimbolizált volna bármit, az biztos nem a Lélek, sokkal inkább annak elvevője, az élet kioltója.

Villanások: lepkeszárnypillái megremegnek, majd újra. Résnyire nyílnak és elvakítja a fény. Egy lámpa fénye. Pont a feje felett. Érzi a csuklóiba maró fémcsatos bőrszíjak erejét, ahogyan azt is, hogy a derekánál annyira meghúzták a szíjakat, hogy a lábai már elzsibbadtak. Érzelemhullám környékezi meg ernyedt testét és hirtelen nem is tudná talán megmondani, mi dominál: félelem vagy gyűlölet. A tekintete ugyanis csak ezek miatt foroghat vérben, az elméjét – abban a rövidke koherens átmenetben legalábbis – csak ezek festhetik vörösre, nem?

Sötétség.

Érzi, mint az arcára lélegeztetőmaszk szorul, érzi annak felhelyezésének pillanatát, amikor a vákuum szívó hatása megcsípi alabástrom bőrét a felszerelés peremein. Végre levegő: hideg, akár a téli levegőben edzett acélpenge, egyben mámorító, akár a vérveszteség. Ezzel szemben szöges ellentétként érzi a tűt, ami behatol a nyakánál, a karjánál, az ágyékánál. Tűzforró.

Persze könnyen meglehet, hogy nem is maga a tű az, ami égeti a bőrét, hanem a szer, amit a szervezetébe fecskendeznek, az ugyanis belülről lobbantja őt lángra, mint a vétkes lelket a kárhozat óráján. Kiáltana, sikoltana, de nem tud: a hangszálak megdermednek, majd szinte mintha megolvadnának. Mozdulna, menekülne, de mintha a csontjai, a húsa, az izmai és az inak is szublimálnának. A teste ekként cserbenhagyta elméjét, amit ekként a fájdalom és a kínszenvedés vérvörös borostyánként nő be.

Villanások. Ezúttal nem a fényhatás az, ami megostromolja elméjét, sem pedig a fájdalom vagy a félelem, ami mintha elhintette volna baljós magvait evilági porhüvelyében. Ezúttal az elméje fordul saját maga ellen: emlékek, felvillanó érzelmek sodorják el őt ellenállhatatlan szökőárként. A negatív emlékek megbéklyózzák, a pozitív emlékek megvigasztalják, míg az elemi emlékek meghatározzák őt; ha szeretné ezt, ha nem, ha tud róla, ha nem.

Villanások. Villanás. Lélegzetvétel – ezúttal maszk nélkül; a levegő nem friss, se nem hideg. Érzi az emberi világ bűzét: mosdatlan test ürüléknyomokkal, vér, izzadtság, kemikália. Ebből, így talán utóbb bekövetkező felismerésként: a vér szaga a legerősebb, sőt, annyira erős, hogy pillanatok elteltével a szájában is érzi az ízét.

A szaglása és az ízlelése az első (két) képessége, amivel tudatosan tud rendelkezni, a hallása a következő, ami visszatér: - Úgy tűnik, megmarad. Már kezdtem aggódni amiatt, hogy egy szérumot és egy kiváló mintát elpazaroltunk. Nagy kár lett volna kidobni egy hozzá hasonló miatt. – A hang egy idősödő férfi hangja, aki a jobbján áll, bár talán valamivel messzebb. Tárgyilagosnak tetteti magát, de egy nő bármikor kihallja belőle a lekicsinylést és annak tartalma sem kifejezetten burkolt lekezelés. A hanghordozása és a megfogalmazása sejteti, hogy a jelenlévők között egy felettes személyről van szó. Bár ténykérdés, hogy mindebből még mit sem lehet arról tudni, hogy hol van jelenleg és kik veszik őt körül.

- Hogy érti ezt? Ki ez a gyermek? – Kérdezi az egyik személy, aki szintén a jobbján áll, de a hallása alapján egyértelműen az ágya mellett. - Nem gyermek. Ez a nőszemély egy bestia! – Az idősebb férfi sziszegése úgy terjed el a kórteremben, akár a pestis.

- Akkor mégis ki adta a mintát a szérumhoz? – A hang tulajdonosa a többiekkel szemközti oldalon áll az ágy mellett, nagyjából Miuru lábfeje magasságánál.- A lánytestvér. – Undor és megvetés, ezt hallja ki a férfi szavaiból és hanghordozásából. Ez azonban nem felé irányul.

- Oldalági rokon?! Hiszen mindenki tudja, hogy az borzasztóan veszélyes, sőt, szinte tilalmazott! Hogy engedhették ezt?!

A fiatal férfi felcsattanása nyomán a csend ugyanolyan síri és megtörhetetlen, mint Miuru sajátja. Az utóbbival ellentétben azonban a jelenlévő férfiak megtalálják a hangjukat, hogy a maguk tudatlanságában folytassák azon beszélgetésüket, melynek van plusz füle: - Kiváló meglátás, plusz pontot érdemel. Azonban a mintaalany más a többinél, jobb. Épp ezért akarják őt szaporítani... Mindenesetre! – A léptei távolabb viszik őt Miurutól. - Uraim, szép munka volt! Egy utolsó kör vitamin és nyugtató, aztán fel is ébreszthető! Nem gondoltam volna, hogy eddig eljutunk, de a kutatási jegyzetekbe írják be a dezignációját: 04537.

A férfi távozó léptei után még azt is hallja, amint becsapódik mögötte az ajtó. Hallja és érzi, amint az egyik tanonc fölé hajol és az arcának vonásait vizslatja. - Nem tudom, te hogy vagy vele, de ez az alany nem tűnik egy nulla-négy-öt-három-hétnek.

- Én ezt sosem értettem, hogy miért éppen számok alapján akarja megkülönböztetni őket. Személy szerint... – hajol a lány fölé a másik tanonc is - Én inkább Ketsueki Yaibának hívnám így elsőre, aztán persze ezen vagy mi változtatunk, vagy ő, a hírneve által.

- Legyen. Bár eléggé hétköznapi és általános a Nashimaru-klánt és annak ismereteit illetően. Kapcsold be az utolsó kört, ahogy az öreg mondta.

Sötétség. Megint. De talán utoljára...

***

Ezúttal nincsenek villanások, nincsenek emlékképek, nincs fájdalom, sem rettegés. Csak a felébredés pillanata, amikor a tudata áttöri a tudattalanság határát. Érzi a háta alatti ágymatracot, a mellkasát érintő paplant, a feje alatti lapos párnát. Érzi a levegőt a bőrén, a tüdejében, az orrában: tisztítószer és klór. A teste azonban - a korábbiakkal ellentétben – teljesen az uralma alatt áll: amikor a szemeit fel kívánja nyitni, megpillantva a körülötte lévő világot, akkor azok engedelmeskednek neki. A kezét mozdítva az megmozdul és emelkedik, a lábait parancsolva azok követik utasításait. Ekként látja a szobát, amiben tartózkodik: egyszerű, spártai, de tiszta. Talán a legkiválóbb eleme – az egyetlen, ami számít – valójában annak látogatója. Lánytestvére mosolya olyan, ami csak neki címzett, s csak talán neki való.

- Felébredtél hát? Aggódtunk ám! Mesélj, hogy érzed magad? Mire emlékszel?

//Szeretnék kérni a drog hatása alatt álló emlékkép-támadás okán 3 rossz, 3 jó és 2 rettegést megtestesítő emléket, de ezek természetesen lehetnek most kitaláltak is, amiket a karakter ugyan nem élt meg a játéktéren, de a felhasználó úgy gondolja, hogy azok hozzá tudnának járulni a karakter felépítéséhez. Ehhez szabad kezet adok (nyilván a karakter klánja, nemzetisége, képességei és jelleme keretein belül).

Kérném továbbá, hogy a karakter oldaláról is írd le a fájdalom, nyugtató által okozott szenvedés és hallucinálást.

Megj.: a véletlenszerűen kihallgatott beszélgetésre a karakter emlékszik. A másik, hogy mivel az elején jelezted, hogy esetlegesen lehetnek obszcén szavak, így ezt a kalandot 18+-nak minősítem, így a továbbiakban nem kell ezt külön feltüntetned a posztjaid elején ( tehát, ha véletlen lemaradna a tiédről, akkor nincs belőle utóbb kellemetlenség.)

Ajánlott tartalom