Erdőszéli Város

 
Mikor már kezdett volna a honvágy úrrá lenni rajtam a Sunagakuréban töltött idő alatt már indulhattam is vissza szeretett otthonomba. Természetesen erőltetett ninja tempóban haladtam végig, kisebb pihenőkkel még az alvási időt is megrövidítettem, hogy előbb érhessek haza az én drága Asamimhoz. Utolsó nap úgy döntöttem lassítok a tempón, mégse a nyúzott képem legyen az, amit megpillant a szerelmem. Belépve az ajtón megéreztem a főztjének az illatát óvatosan letettem a hátizsákom és megszabadultam a ninja szandáltól, ami már lassan rárohadt a lábamra. Belopakodtam a konyhába, feleségem szerencsére háttal volt nekem így meglephettem egy hazaértem öleléssel. Ez lett volna a tervem, de az utolsó lépéseknél hirtelen megfordult és a nyakamba vetette magát.
- Üdv itthon!
- Megjöttem! - válaszoltam miközben szorosan magamhoz öleltem, majd megcsókoltam - De mégis honnan tudtad, ügyeltem, hogy nesztelen legyek.
- Ha a fülemmel nem is hallhattalak azért az orrom még nincs fából, sajnálom drágám, de bűzlesz. - válaszol egy ártatlan mosollyal
- Az meglehet. - válaszolok kedvesen, az üdvözlés után elmentem zuhanyozni, az fürdőben a tükörből egy borostás fazon nézett vissza rám, így a zuhany után egyből a borotváért nyúltam. Miután rendbe szedtem magam visszatértem Asamihoz, aki már éppen az ebédhez terített. Ebéd közben elmeséltük egymásnak mi történt abban a néhány napban, amíg távol voltam.
Néhány nappal később az újságot olvasva egy hirdetésre lettem figyelmes. Leginkább azért, mert egy munkafelkérés volt olyan, amit általában inkább egy ninja falunak küldenek el, hogy hivatalos küldetés legyen. Mivel a napjaim mostanában elég nyugisan teltek, nem kaptam munkát a Hokagétól úgy döntöttem elvállalom a felkérést. Az Asamival való egyeztetés után elkezdtem átnézni és összepakolnia felszerelésemet holnapra. Mivel a készleteim megfogytak úgy döntöttem elmegyek a boltba és feltöltöm készleteimet. A bevásárlás során vettem 2 kicsi chakra tekercset, 1 kis üveg chakra tintát valamint 10 db kunait és 1 headsetet. Hazaérve a 10 kunait belepecsételtem a már korábban meglévő chakra tekercsbe, valamint előkészítettem a shuriken tartómba 5 robbanójegyzettel ellátott senbont.
Másnap korán indultam a munkaadó otthonához, mivel távol van Konohától. Néhány gyaloglással töltött óra után megérkeztem egy kis faluba, ahol a helyiek segítségét kértem. Az útbaigazítás után hamar elértem a kúria és a hozzá tartozó kert határához, amit egy jól látható masszív, díszes kovácsoltvas kapu jelzett.
* Azt hiszem, jó helyen járok, ez a kerítés biztos nem volt olcsó így csakis egy tehetős ember, vagy éppen asszony birtokát határolhatja.
A már művészi alkotásnak mondható kapu megcsodálása után kerestem valamit, amivel jelezhetem érkezésemet, a munkaadómnak.
 
// Bocsánata soványka postért, nem igazán volt ihletem a kezdéshez. //

[/size][size=13]Felszerelés[/size][size=13]:

Az utóbbi időben számos dolog történt a világban, melyekről csak keveset tudok. Amióta elveszítettem a testemet, nem igazán kaptam feladatot a faluban. A legtöbb ember nem igazán állja a társaságomat, akárhova megyek csak szörnyülködő pillantásokat kapok. Majd jött a hír, hogy Konohát támadás érte. Eleinte csak minimális információt szivárogtattak ki, így eltelt nem kevés idő, mire rájöttünk, hogy a falu megsemmisült. Ezt követően megkezdték a segítő csapatok toborzását, de ilyen-olyan okok miatt egyikbe sem fértem be.
Eléggé el voltam már keseredve, amikor egy újság keveredett az orrom elé. Először el akartam hajítani, de valami azt súgta, higgadjak le és olvassak. Így találtam rá a felhívásra. A Tűz Országában egy idős nemesasszony kért segítséget: el akarja hagyni az országot, de az emberei mellé kell még neki némi erősítés. Mivel nem igazán bíztak rám az utóbbi időben küldetést, így azonnal jelzem a feletteseimnek, hogy távozok a faluból egy független küldetés miatt. Valahogy nem lepett meg, hogy elengedtek. Ezt követően elszaladtam az egyik kereskedőhöz, hogy bevásároljak nála ezt-azt. Vettem egy széles övtáskát, 20 robbanó cetlit, egy elsősegély és egy szanitéc készletet. A következő állomásom az otthonom volt. A szobámban összeszedtem a cuccaimat, majd egy gyors búcsú után távoztam otthonról. Ezúttal nem Utenában indultam el, hanem a normális alakomban. Persze utazó köpenyben vettem fel, aminek a csuklyáját mélyen a szemembe húztam, majd erőltetett menetben már mentem is a kijárathoz...

Maga az utazás nem tart sokáig, szerencsére nem egy elhagyatott koszos kis falucskába kellett jönnöm. Az utcán hamar észre vesznek az emberek, így azonnal átváltok lopakodó módra és próbálok észrevétlenül közlekedni. Nagyjából egy órát töltök azzal, hogy hallgatózok és a főbb utakat átvizsgálom, hogy tudjam mi merre van. Majd már megyek is az öregasszony otthonához. Mielőtt még a kapuhoz érnék, a Henge no Jutsu-val átalakítom a külsőmet. Így teljesen élőnek tűnök, pont úgy, mielőtt átváltoztam volna.
- Jó napot! - kiabálok. - A küldetés miatt vagyok itt!
Ekkor jön egy eléggé kiöltözött ember, aki közli velem, hogy ne hangoskodjak. Ezután viszont beenged, majd előttem haladva mutatja, hogy hova kell mennem.

Felszerelés: 5 kunai,5 shuriken, 5 robbanócetli(+20), 2 tekercs (bennük Hitogoroshi és Utena), 1 katana, 1 könnygáz bomba, 1 elsősegély készlet, 1 szanitéc készlet.

Élelem: Nincs rá szükségem

Vásárlás: 20 Robbanó cetli = 4000 Ryo,  Széles Övtáska = 2500 Ryo, Elsősegély készlet = 500 Ryo, Szanitéc készlet = 1000 Ryo

- Remélem nem akarnak sokáig váratni minket. Otthon is tudnék ücsörögni, vagy jobban is eltölthetném ezt az időt.
Ezután felállok és elkezdek fel alá járkálni. Ettől nem lesz jobb, de legalább csinálok valamit.


A karim lényegében úgy néz ki, mint Genos. A fém karokat persze nem kell figyelembe venni. Ha nincs Henge alatt a kari, akkor kinézetre olyan báb jellegű, mint Sasori, csak szőke hajjal.

Nem szeretek várakozni, most viszont elég sokat kell... Egyszerűen nem történik semmi, ami nagyon zavaró. Nem tudom mennyi idő telik el, amikor megjelenik egy cseléd és elkezdi feltakarítani a homokot, amit a ruhámból szórtam ki. Kissé elszégyellem magam... azt hittem, hogy a vénségnek fogok kellemetlenséget okozni. Helyette egy fiatal lány takarítja fel a mocskomat. Szomorúan figyelem ahogy dolgozik, majd a szemem akkor sem veszem le róla, amikor meghajol és távozni készül.
Miután látom, hogy a lány megbotlik, azonnal oda ugrok hozzá. Már mentegetőzésbe is kezd, majd hirtelen távozik. Na most aztán tényleg kellemetlenül érzem magam. Nagyon szeretnék segíteni neki, de így most nem tudok... Majd a következő pillanatban újra nyílik az ajtó és megjelenik a komornyik. Kissé bosszúsan nézek rá, de nem mondok semmit, szimplán csak bólintok egyet. Ekkor megvárom, míg a többiek is csatlakoznak, majd mindenkit magam elé engedve már megyünk is a megbízónkhoz. 
A komornyik a társalgóba vezet minket. Egy meglehetősen nagy terembe érkezünk, ami túl csicsás az én ízlésemnek. Otthon szinte minden homokszínű, nagyon kevés dísz van a házunkban. Erre itt... Kissé el is fintorodok a látottakon. Közben hallom, hogy az idős férfi épp bemutat minket. Így eszembe is jut, hogy be sem mutatkoztam. Akkor majd most!
- Üdvözletem! - szólalok meg. - A nevem Obake Kaito, sunagakurei medikus vagyok! 
A bemutatkozásom után a lehető legudvariasabban meghajlok a hölgy előtt. Ekkor a munkaadónk is bemutatkozik, illetve bemutatja nekünk a családját. Alaposan megfigyelem őket és próbálom megjegyezni, hogy kik azok, akiket meg kell védenünk. A Hölgy azt is elárulja, hogy pont Konoha miatt akarják elhagyni az országot. Nem tudom biztosan, hogy mi történt, csak annyit, hogy a falu megsemmisült. Azt viszont kétlem, hogy ugyanolyan kaliberű ellenfél venné célba ezt a családot, mint aki a pusztítást okozta. Ez viszont az ő döntésük. Az viszont érdekel, hogy a többiek mit válaszolnak. Éppen ezért érdeklődve nézek rájuk. Ha esetleg nem tudnának egyenes, vagy határozott választ adni, akkor átveszem a szót és mosolyogva azt mondom: Higgyék el, így hárman biztos el tudjuk látni a feladatot!
A beszéd végén próbálom jelezni, hogy szeretnék még mondani valamit. Ha szólhatok, akkor próbálok a lehető legudvariasabb lenni. Tanultunk etikettet, de nem tudom, hogy az ilyen gazdag embereknél mit illik...
- Mint említettem, medikus vagyok. Éppen ezért már most szeretném közölni, hogy küldetések alatt páncélt szoktam viselni. Nem szeretnék senkinek sem kellemetlenséget, ezért csak akkor veszem fel, ha elindulunk. 

A nap további részét a háttérben töltöm. Próbálom megkeresni a cselédet, aki feltakarította utánam a homokot. Ha megtalálom, akkor ellátom a sérülését. Ha nem akar beegyezni, akkor is ráerőszakolom magam és addig nem hagyom, amíg meg nem gyógyítom. Közben kikérdezem, hogy milyen embereknek tartja a megbízóinkat. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek ezek a nemesek, hiszen a lakosoknak nincs túl jó véleményük Akiko-ról. Amennyire lehetséges és meg tudom oldani úgy, hogy senki ne vegye tolakodásnak, akkor a személyzettől lényegében ezt próbálom megtudni, illetve azt, hogy van-e bármilyen haragos, akire figyelnünk kell. 
Az estét, ha nincs rá külön programunk, a szobámban töltöm és Hitogoroshi-t, illetve a páncélomat, Utenát készítem elő a küldetésre.


Szimpátia: -1

// A nagyságos asszony kocsiútja //
 
A személyzeti étkezőben várakozva sorra érkeztek az útitársak, az Inakoval való beszélgetésből, már ha annak lehet mondani azt a pár mondatot, amit váltottunk megtudtam, hogy a család még mindig a reggeliét folytatja. Ami még időben belefért, ha pont akkor kezdtek el enni amikor én érkeztem. Rövidest megérkezett Homuramaru kíséretében Kaito is, előbbi arca komorabb volt, mint mikor Inakot, vagy éppen engem kísért. De ez érthető volt a fiú nem mindennapi érkezése után. Valószínűleg az sem segített, hogy ez után a szoba közepén porolta le magáról a szél országának homokját, amit lássuk be már jó ideje megtehetett volna.
* Úgy látom a rövid találkozás mély benyomást tett mindkettőre, valószínűleg nem lesz unalmas a munka!
Miután lepakolt a srác, bemutatkoztam mire ő is így tett, majd baráti jobbot nyújtott, amit természetesen viszonoztam.
- Nem tudom Inako, hogy van vele engem különösebben nem fog zavarni, ha játszod a rejtélyest. Csak annyit árulj el csak azért csinálod, hogy kiborítsd a komornyikot, vagy csak szimplán szégyenlős vagy?
Az idő lassan telt, csak az időnként benéző szobalányokból lehetett tudni, hogy nem állt még meg az idő a szobán kívül. Az elsőnek bejövő szobalány az étkészletet jött csak összeszedni. Kaito végül nem bírta tovább hangot adott türelmetlenségének és elkezdett járkálni a helységben.
- Mikor mi érkeztünk még reggelizett a család, vagy nagyon lassan teszik, vagy megbeszélik a munka részleteit esetleg felfrissítik magukat. Vagy csak a maguk szórakoztatására teszik ezt velünk, mint valami nemes hóbort. - Folytatom a társalgást Inako után
A később érkező második cseléd már seprűvel érkezett és a Sunagakurei srác Szél országából hozott szuvenírjét jött eltakarítani.
* Értem én, hogy előkelő embereké a kúria, de ez a tisztaságmánia nem túl extrém? Alig jött le valami piszok a srác köpenyéről mégis úgy takarítják föl mintha jól látható sáros lábnyomokat hagyott volna a padlón.
Az hogy közben ránk-ránk pillantott nem volt meglepő, a ninjákat gyakran bámulják meg a civilek, engem legalábbis meg szoktak. A harmincas éveiben járó vörös hajú nő a takarítás után illedelmesen maghajolt azonban, ahogy elindult kifelé megbotlott és térdre is esett. Azonnal a segítségére siettem.
- Jól van, nem esett baja fel tud állni?
Kérdéseim közben már nyújtom is a segítő kezem felé, miután felállt kezét fogta fájlalva, de nem tette szóvá. Csak annyit kért tőlünk, hogy ezt nem említsük meg senkinek, lélektükreiben félelemmel.
- Rendben! De miért ez a félelem? - Kérdezem a nőtől, halkan
* Mitől félhet ennyire, és miért hajt ilyen keményen, hogy a kimerültség határaira sodorja magát? A komornyik hajtja őket ennyire, esetleg összefüggésben van ezzel a nagy rendmániával?
Miután a hölgy elhagyta a szobát éppen csak annyira volt időm, hogy belegondoljak vajon miért fél ennyire, de társaimmal már nem tudtam megbeszélni, mivel szinte azonnal megérkezett az egyébként már jó ideje várt Homuramaru, hogy munkaadónk elé kísérjen minket. A társalgóban a család nagy része ott volt, és egy cseléd, aki valószínűleg azért volt bent, hogy bármikor a rendelkezésükre álljon. Miután a komornyik bemutatott Inakot és engem, Kaitot nem tudta mivel, neki a fiú korábban nem mutatkozott be, de most megtette azt a családfő előtt, ez követően a komornyik kisétált a szobából. Ezután a ház feje, munkaadónk Akiko asszony bemutatkozott nekünk, majd családjával is így tett, végül a meghirdetett munkáról kezdett beszélni nekünk. A költözés okát Konohaiként nehéz volt végighallgatni, de nem engedtem, hogy bármilyen érzelem is kiüljön arcomra. A beszélgetés kezdett egyre kedvezőtlenebbé alakulni számunkra Inakoval amikor Reiko kisasszony is beszállt a társalgásba.
* Remek, megkérdőjelezik hozzáértésünket, így aztán tényleg kellemes lesz ez az utazás. De még nem küldtek el minket, ami annyit tesz lesz esélyünk bizonyítani a Konohai shinobik megbízhatóságát. Viszont nem látom Taira úrnő lányát, ami furcsa tekintve, hogy most készülnek elköltözni.
Amikor szót kaptunk vártam egy kicsit, hátha Inako akar szólni, mint Tokubetsu Jounin az ő rangjával bizonyára nagyobb bizalmat tud kelteni. Ám azt sem akarom, hogy sokáig várakoztassuk őket, így mivel ő nem vette magához a szót nekem kellett.
- Üdvözlöm önöket! Sajnálom, hogy csak most teszem meg, de faragatlanságnak tartottam volna, ha félbeszakítom önöket. Sajnálattal hallom, hogy elvesztették falunkban a bizalmat, és remélem az út alatt képesek leszünk visszaépíteni belőle valamennyit. Úgy vélem képességeink vannak olyan jók, hogy az esetleges veszélyeket elhárítsuk, ha pedig arra kerülne a sor testi épségünket nem féltve védelmeznénk önöket! A védelmezéssel kapcsolatban még egy kérdést szeretnék feltenni, ami lehet egy kicsit fájó lesz. – itt várok egy kicsit, mivel sejtem, hogy szomorú, esetleg kényes témára kérdezek rá tapintatosan - A lányát, Reiko úrnő édesanyját nem említette meg. Vele mi a helyzet?
Ha esetleg meghalt, vagy történt vele valami úgy elnézést kérek a téma felhozataláért:
- Nagyon sajnálom, hogy felhoztam a témát, csak tisztában szerettem volna lenni vele, hogy nincs más, akit még védelmeznünk kell.
MIután kitárgyaltuk a konohaiakat érintő témát Kaito vette magához a szót, hogy elmondja medikus és a küldetés alatt páncélt fog hordani. A munkaadóinkkal a társalgásnak Akiko asszony vetett véget, szabadkozott kicsit a lassú pakolásért, a várakoztatás ellenében vendéglátásról biztosít minket, majd a későbbi jutalmakra is tesz utalást, mire veje köhint egyet, még szerencse hogy épp nem az italát fogyasztotta, mert fenn ált volna a veszély, hogy félrenyel.
A szobából távozva először a személyzeti étkezőbe térek vissza, abban reménykedve, hogy a többiek is majd hasonlóképp tesznek és tudok, majd beszélni velük a helyzetről.
- Nem furcsa számotokra egy kissé a család? Költöznek éppen mégis olyan tisztaságot várnak el most is a cselédektől, hogy még azt a kevés homokot is ami Kaito köpenyéről lejött feltakaríttatják, arról nem is beszélve, hogy ez a személyzeti étkezőben történt. És ki is lehetnek hajtva rendesen, de ami a legfurcsább az a félelme volt.
Ha társaim nem jönnek utánam úgy, később összehívom őket megbeszélni ezt. Egyébként szabadidőmben a házban járkálok és nézelődök, több szobában is látható, hogy bizonyos berendezések hiányoznak, a falakon üresen álló akasztók meredeznek. Ha látom, hogy valami nehezebbet visznek még a cipekedésben is megpróbálok segíteni. Ám a ház körbejárásának nem csak az idő elütése volt a célja, azt a szobalányt kerestem, aki elesett. Amint megtaláltam egy ürüggyel félre is hívom.
- Bocsánat el tudna vezetni a mosdóhoz?
- Kérem erre kövessen. - A lány mit sem sejtve tervemről örömmel vezet el a mellékhelységhez., megfordul és utat mutatva távozik a nagy teremből egy kétszárnyú ajtón én. Az ajtón túl egy folyosó és egy lépcsősor volt az emeletre, amin fel is mentünk ott balra a negyedik ajtó volt a végállomás. A mellékhelységhez érve, szétnézek és kiélesítem érzékeimet, hogy meggyőződjek óla, hogy senki sincs a közelünkbe. Normál esetben egy cseléddel történő beszélgetésnél nem lennék ennyire óvatos, de korábbi reakcióit látva inkább megteszem, hogy meg tudjam nyugtatni csak ketten vagyuk.
- Hogy van a keze? – érdeklődök állapotáról - Nem kell félnie most nem lát, vagy hall minket senki. Gyakran van ilyen hajtás és tisztaságmánia a háznál? Tudna mesélni a Taira családról kicsit? Bocsánat, ha sokat kérdezek csak szeretem tudni milyenek a megbízóim, hogy a kedvükben tudjak járni.
Utóbbi állításom csak félig igaz, normális esetben amúgy is hidegen hagyna milyenek megbízóim, de sok a furcsaság, a hosszú várakoztatás, az alkalmazottak viselkedése. És ha azt veszem alapul, hogy egy közös utazáson kell velük részt vennem azért mégis jobb tisztában lenni a dolgokkal.
Miután keze állapotáról kérdezem, a nő megfogja a kérdéses végtagját és gyengéden dörzsölni kezdi azt.
- Ami azt illeti, eléggé beütöttem és elég nehezen tudom ellátni miatta a feladataimat. - Közölte lesütött szemmel. - A nagyságos asszonyt sokan gonosz embernek tartják azért amiket tesz, de valójában csak a tökéletességet várja el. Az emberek odakint sok mindent mondanak róla és rólunk is, de az igazság az az, hogy az emberek ellenszenvet éreznek a vagyona miatt, irigység tölti el őket a sikerei miatt. Én árva voltam, amikor a Taira család felkarolt és gyerekkorom óta a szolgálatukban állok, amit meghálálnak azzal, hogy van hol laknom és van mit ennem... 
Hirtelen lépések hangját hallom meg a lépcső felől, mivel érzékeim kifinomultabbak az átlagemberekénél, így még volt annyi időm, hogy mutató ujjamat szám elé tudjam tenni jelezvén, hogy maradjon csöndben.  Röviddel ezután egy férfi jelent meg és megszólította a lányt.
- Madoka?!
A srácon látszódott a meglepődöttség, és őt látva a lány is meghökkent kicsit, de gyorsan összeszedi magát, meg hajol és távozik, hogy további teendőit végezze.
- Köszönöm a segítséget Madoka! Szólok felé, miközben távozik az érkező férfi is vele tartott és a következő párbeszéd hallatszódott távozásuk közben:
- Sajnálom Daisuke, az egyik vendégünk útba igazítást kért a mosdóhoz. - Látszólag kellemes társaság volt számára a fiú, olyan hangnemben beszéltek mintha barátok lennének. - Menjünk, még egy csomó teendőnk van holnapig.
Az egyik ajtón befordulva eltűntek a szemem elől.
* Szóval Madoka és Daisuke, látszólag elég közeli a kapcsolatuk, talán közelebbi is, mint szimpla barátság. Ha így van, remélem nem értette félre a szituációt, és okoztam ezzel kellemetlenséget Madokának. Ha holnap ők is velünk tartanak az utazás során lehet beszélnem kéne a sráccal. Viszont az alapján, amit mondott a falubeliek sem szívlelik őket túlságosan, lehet az irigység már tettlegességgé is fajult korábban. Amit viszont még egyáltalán nem tiszta az, hogy vajon akik neki dolgoznak azokat, miért veszik a szájukra?
Ezután még sétálgattam a rezidencián, próbálgattam diszkréten hallgatózni, majd amint kint sötétedni kezdett ismét visszatértem a személyzeti étkezőbe, ha volt még ott étel ettem egy kicsit miközben arra vártam, hogy kiosszanak nekünk egy szobát. Mikor újra találkozok társaimmal úgy a következőt kérem tőlük:
- Később el tudnátok, majd jönni a szobámba? Jó lenne átbeszélni a holnapi napot.

Szimpátia: 1 (az előző postból lemaradt, bocsi nincs megszokva )

// A nagyságos asszony kocsiútja //

Kis visszakanyarodás a délelőttbe:
Miután én hangot adtam annak, hogy nem bánom ha Kaito csuklyában lesz legtöbbször, Inako is becsatlakozott és szavaiban pedig az enyémmel ellentmondásos tartalom volt. Majd azt is kifejtette az nem ellenem van.
- Nem is veszem annak. Sőt, még ha úgy nézzük jó is, hogy ezt felhoztad, mert ez azt mutatja félreérthető voltam. Mikor én azt mondtam nem bánom, ha rejtélyeskedik az csak az arcának eltakarására irányult.

A jelen: 
Miután megmutatták a szobáinkat lepakoltam a cuccaimat és vártam társaim érkezését. Nem telt el sok perc,amit elmélkedéssel tölthettem volna, hogy mit és hogyan adjak elő a többieknek. Kaito érkezett először, de Inako sem várakoztatott minket túl sokáig. Mivel nem volt túl sok ülő alkalmatosság így az ágyamat tudtam csak felajánlani, illetve egy széket. Én oda ültem ahol helyet hagytak.
- Köszönöm, hogy átjöttetek hozzám. Igazából van egy másik oka is annak, hogy ide hívtalak titeket. Nem lett volna jó a folyosón megvitatni a dolgot, vagy az étkezőben ahová, bármikor betoppanhat valaki. - tartok egy kis szünetet a beszédemben - Először is beszéltem a lánnyal, aki az étkezőben elesett, akitől megtudtam, hogy a faluban többen a szájukra veszik a családot, de még az alkalmazottakat is. Szerinte ez csak irigységből van, de ha már az alkalmazottakat is véleményezik szerintem több is lehet a háttérben. Az is kiderült, hogy árvaként fogadták, be és azóta is itt dolgozik. Tudom ezek nem tartoznak a feladatkörünkbe, és nem is foglalkoznék vele magam sem, csak meg akartam osztani veletek, ha netalán az utazás során történne valami gyanús. Esetleg valami észrevétel, javaslat? Az is megteszi, ha csak annyit mondotok, hagyd ne foglalkozz vele. - zárom le, egy kisebb baráti mosollyal
Miután befejeztem Kaito elmondta mit tapasztalt a faluban mielőtt a birtokra jött volna, részben megerősítette amit Madokától hallottam és olyan új információkat osztott meg miszerint több helybeli megélhetését is tönkretette a család. Inako ugyan új információkat nem osztott meg, de jó volt hallani, hogy maga is hasonlóan gondolkozik és érez a házzal és lakóival kapcsolatban. Valamint újabb furcsaságokra vonta fel figyelmünket, és mutatott rá dolgokra.
 
- Ha már nem akartok tovább a témával foglakozni, akkor kezdjünk bele a holnapi felállás megbeszélésébe. Először is ismerjük meg egymást kicsit, ki miben jó, aztán mehet a taktikai megbeszélés! Én nin-és tai jutsuban vagyok jártas, katon és fuuton elemmel rendelkezek. Általában súlyokat használok, de még így is képes vagyok gyorsan reagálni, szóval nem foglak visszatartani titeket.
Ismét Kaito folytatta a megbeszélést, maradva ez előző sémánál elmondta miben jártas, és hogy a medikus képességein kívül bábokat használ.
* Azt hiszem ez érthető is, így távol tud maradni valamelyest a harctértől, de mégis részt tud venni benne.
Igazán csak akkor lepődtem meg, amikor felfedte valódi testét, a Henge no jutsu megszűnését egy puffanás és némi füst követte. Ami meglepett és beindította védekező reflexeimet, egyből a még övemen pihenő vadászkésemért nyúltam, nem rántottam, ki de erősen markoltam, hogy ha kell használni, tudjam. Ahogy a füst szétoszlott, egy mechanikus test állt előttünk, aminek arca hasonlított Kaitoéra. Meglepett a látvány, és ahogy a srác elkezdte mesélni, hogyan tett szert ilyen testre lassan eleresztettem a fegyver markolatát.
* Kész csoda hogy él, ilyen sérüléseket szenvedett, és még ezek után is shinobi maradt, ez aztán az elhivatottság. De ami most igazán fontos, hogy ez az igazi bizalom jele, örülök, hogy felfedte kilétét.
Inako néhány képessége számomra nem volt igazán nagy újdonság, konohaiként tudom miről híresek a Yamanakák, de örültem, hogy a többi adottságáról is szerzek információt. A jó taktika megalkotásához elengedhetetlen, a társak ismerete, még ha felületes is.
- Köszönöm, hogy megosztottátok ezeket. Neked pedig külön köszönöm Kaito, hogy bizalmadba fogadtál minket - felállok és a fiú bábtestének vállára helyezem a kezem - azzal, hogy megmutattad igazi alakod. Nem hinném, hogy sokan képesek lennének továbbra is ninjaként dolgozni, ha átestek volna azon, amin te.
Elengedtem a fiút és Inako felé fordultam.
- Tudom normál esetben a Jouninnak kellene a taktikát kifejtenie, de mivel ezt nem tetted meg bátorkodom felvázolni a saját ötletem. A karaván méretétől függően kellene majd szétválnunk. Ha három vagy kevesebb kocsi alkotja majd, akkor szerintem maradhatunk együtt közel a családhoz. Ha Négy és hat között akkor azt javaslom, te és Kaito legyetek elől, és a család is, bár ők a második kocsitól előrébb ne helyezkedjenek el. Ketten jobban tudjátok védeni őket, Kaito medikus képességei pedig bizonyára jobban megnyugtatná őket, te pedig Inako ahogy korábban mondtad rendelkezel felderítő technikával, ami elől hasznosabb, mint hátul! Ha pedig hattól is több kocsi lenne, akkor kénytelenek lennénk három részre szakadni! Elől Inako, középen Kaito, aki közelében lenne a család indokaim nem változtak. - várok egy kicsit - Tudom, úgy hangozhat, nem akarok elől lenni, ez nem így van, csupán tényleg úgy gondolom ezek a legmegfelelőbb formációk. De ha a csapat máshogy szavazza meg simán bevállalom az első kocsik

Szimpátia: 1

 
Délelőtt:
Úgy tűnik, a konohai srácot nem igazán érdekli a titokzatoskodásom, míg a kunoichi megszól érte. Próbálok mosolyt erőltetni az arcomra, majd kedvesen megszólalok:
- Ne aggódj, hamarosan mindent megtudsz! - válaszolom neki, majd ezzel zárom is a témát.

Este:
Miután megtörtént a beszélgetés a gazdag küldetésadónkkal, megmutatják nekünk a szobákat. A szobámban előveszem a bábjaimat és azok tisztításával töltöm az időt, egészen addig, amíg Arata nem hívat. Mivel egyedül vagyok, nem tartom fel tovább az emberi külsőmet, újra olyan vagyok, mint mindig. A hívást persze elfogadom, így újra megváltoztatom a külsőmet a Henge segítségével.
A társam ajtajához érve óvatosan kopogok, majd gyorsan elrejtem a kezem. Ezután egy laza mozdulattal belibbenek a szobába. Miután mindannyian bent vagyunk, Arata belekezd a mondandójába. Miután befejezi, én is előadom, hogy mit tapasztaltam odakint:

- Ami azt illeti, mielőtt idejöttem volna, körbe jártam kicsit a települést. Nem igazán szeretik a munkaadónkat a lakosok. Nem tudom, hogy ez mennyire fog gondot okozni, de ha szerencsénk van, akkor hagyják őket elmenni és nem próbálják elzavarni őket. Nem akarok civilekkel harcolni.

Csendben hallgatom Aratát, hogy mit szeretne a holnapi napra tervezni. Majd elárulja, hogy miben jó. Bólogatok neki, majd én is elárulom hogy mihez értek.
- Nos, én bábmester vagyok, de a közelharchoz is értek valamennyire. A páncélomban hatékony leszek. Illetve medikus képzésben is részesültem, szóval bizonyos sérüléseiteket meg tudom gyógyítani!
Ezután felállok és a szoba közepére sétálok.
- Engedjétek meg, hogy mutassak valamit, mielőtt folytatnánk a megbeszélést - ekkor a lányra nézek és ledobom magamról a köpenyt. - Tudni akartad, hogy mi ez a titokzatoskodás nálam. Hát ez!
 Ekkor feloldom a Hengét és egy pukkanást követően láthatóvá válik az igazi külsőm. A "bőröm" sötétebb, mint élő koromban, ráadásul bambuszból van kialakítva, a szemeimből pedig hiányzik az élet. Párszor körbe fordulok, hogy meg tudjanak nézni maguknak.
- Az egyik küldetésem során súlyos égési sérülést szereztem és ez volt az egyetlen módja, hogy túléljem. Néha vannak fantom fájdalmaim... Viszont nem foglak hátráltatni titeket és nem származik majd bajotok belőlem!
Ezután felöltözök, közben Arata előadja az ötletét, a taktikát. Miután befejezi, rövid ideig várok, közben gondolkodok.
- Részemről rendben van. A páncélomban ott leszek a család mellett és védelmezem őket. A bábommal pedig közepes távolságig képes vagyok segíteni nektek is.

Szimpátia: -1

// A nagyságos asszony kocsiútja //
 
Délelőtt a társalgóban:
 
Sajnálatos módon fájó pontra tapintottam, amikor a hölgynél a lányáról kérdeztem. Legalábbis a testbeszéde erről árulkodott, a kellemetlen kérdés miatt le is hajtottam egy kicsit a fejem miután elnézést kértem miatta. Szerencsére nem túlérzelgős a munkaadónk, vagy csak pusztán racionális és nem foglalkozik sokat a fájó múlttal. Összeszedi magát egy szinte varázserejű taps után és ismét a korábbi hangvitelben folytatódik a társalgás. Szerencsére elégedett volt a csapatunkkal, amiben valószínűleg az is közre játszott, hogy Kaito egy medikus. Szavaiból úgy tűnt még  minket konohagakurei shinobikat is szívesen látnak, sőt esélyt kapunk a faluban elveszett bizalmukat is visszaszerezni. Ám mikor csapatvezetőként engem emelt ki az egy cseppet meglepett, de igyekeztem pókerarcot vágni hozzá. Mindössze csupán annyit tettem, hogy gyorsan társaimra pillantottam. Elvégre Inako rangban felettem áll, még ha ezt munkaadóink nem is tudják neki rosszul eshet, Kaitonak pedig azért eshet rosszul, mivel másik falu ninjái alá osztják be, persze nincs kizárva, hogy rangban is zavarja, de azt nem tudhatom mivel bemutatkozáskor nem ezt nem osztottuk meg egymással.
Közben Akiko asszony folytatta és elmondta a pontos feladatkörünket, mi is az amit védelmeznünk kell majd az út során. Amihez unokája viccesen hozzátette az apja italait is, ami az idős hölgy reakciójából ítélve inkább az apja bosszantására jegyzett meg Reiko.
- Bocsánat, bár jól esett, hogy csapatvezetőnek vélt, de nem vagyok az, ez a kérdés még nem merült fel köztünk mivel nem egy faluból valók vagyunk. De ezt akkor később megbeszéljük társaimmal. Azonban eme rang nélkül is szerintem nyugodtan szólhatok társaim nevében is, hogy mindent megteszünk, testi épségük, vagyonuk és a személyzet védelmében.
 
Este a megbeszélésen:
 
- Volna még valami, amit meg szeretnék vitatni veletek. Korábban a társalgóban Akiko asszony tévesen engem vélt csapatvezetőnek. Remélem ez senkit sem érintett rosszul. Bár abban igaza van, hogy kellene egy vezető, hogy koordináltabban tudjunk dolgozni, mert ha az imént megbeszélt tervbe egy nagyobb hiba csúszik, nem biztos, hogy lesz időnk leülni megbeszélni egy tervet, taktikát. Bár én ezt a vezetőt inkább csak vészhelyzeti vezetőnek nevezném, aki tényleg csak a legkilátástalanabb helyzetben válik parancsnokká.
Kis szünetet tartok a mondandómban, amíg végig nézek arcukon bár Kaito báb így tekintete semmit sem árul el, egy tökéletes pókerarc.
- Félre értés ne essen, nem azért hoztam fel, hogy én legyek az. Nincs túl nagy gyakorlatom a csapatvezetésben, egyszer kényszerültem csak rá. Inako rangban felettem vagy, neked bizonyára több tapasztalatod van. Kaito neked ugyan nem tudom a korodat, vagy rangodat, de a korábbi Henge no jutsus alakod elnézve nem lehet túl sok év köztünk, így te is lehetsz magasabb rangú ninja. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán akarod e, hogy másik falubéli parancsokat adjon neked. Ha nem akartok vezetőt választani nekem az is megfelel, ha simán megkérjük a családot, hogy jelöljenek ki ők egyet közülünk holnap. Ebben az esetben én természetesen elmondom nekik hogy csak egy chuunin vagyok. Ha magunk közt akarunk dönteni akkor én rád szavazok Inako! A te képességeiddel akár távolabb is lehetünk egymástól, úgy is tudsz parancsokat adni.
 
A megbeszélés végeztével felkeresem a fürdőszobát és lezuhanyozok elalvás előtt, mivel az utazás során kitudja, mikor lesz rá ismét lehetőségem. Ezután, ha nem történik semmi az éjszaka folyamán reggelig alszok.
 
Szimpátia: 2 (Bár azt mondtad nem kell kiírni inkább folytatom, így biztos nem felejtem el  )

A fogadáson:
Csendben hallgatom a beszélgetést, ami a megbízónk és egyik társam között zajlik. Úgy tűnik nagyon nincsenek kibékülve a konohaiakkal. Aratát elismerik ugyan vezetőnek, meg még egy kényszeredett bókot is elsütnek, de úgy érzem, hogy ez amolyan ha ló nincs, jó a szamár is dolog. Otthon engem is hasonlóan kezelnek. Elismerik, hogy a közösség tagja vagyok, tudják, hogy nem tettem semmi rosszat a falu ellen, de a külsőm miatt mégis viszolyognak tőlem. Vajon annak idején Gaara-val hogy bántak? Azt tudom, hogy féltek tőle, elvégre ő volt Sunagakure fenevadja, aki bármikor tombolásban törhetett ki, de ha meglátták, akkor a Kazekage fiát látták benne, vagy pusztán egy szörnyet?
Merengésemből végül a viccelődés zökkent ki. Úgy tűnik elég sok embert kell majd megvédenünk, illetve lényegében a kocsikat. Így elsőre ez egy sima karavánkísérő munkának tűnik. Az viszont érdekelne, hogy a szokásos banditákon kívül számíthatunk-e komolyabb támadásra...

A megbeszélésen:
Azt hiszem az egész sokkal jobban ment, mint vártam. A kezdeti félelem átment együttérzésbe. Úgy érzem, hogy nem lesz problémájuk a külsőmmel kapcsolatban.
- Ami azt illeti - nézek Inako-ra - szívesen meggyógyítalak, ha arra kerül a sor. Viszont, ha lehet próbálj meg vigyázni magadra, én sem vagyok mindenható, nem biztos, hogy a halál torkából vissza tudlak hozni! 
Kezdek kicsit izgulni a küldetés miatt. Régen voltam már csapatban, ráadásul az utolsó alkalommal majdnem meghaltam, de ez a mostani küldetés kezd felvillanyozni. Aratával mindketten járatosak vagyunk a Taijutsuban, így mi ketten leszünk elől a közelharcban. Közben persze a bábommal is apríthatom az ellent, míg Inako hátulról támogat minket a Ninjutsu tudásával. Remélem megmutathatjuk majd az ügyfélnek, hogy Konoha nincs elveszve, hiába rombolta le az ellenség. Konoha és Sunagakure a mai napig erős szövetséget alkot és ezt most ők is láthatják!
Majd a megbeszélés azzal folytatódik, hogy Arata elnézést kér, amiért őt tartják a csapat vezetőjének. Jó ideig nem is szólalok meg, hagyom, hogy befejezze amit mondani akar, majd a fejemet vakarva, kissé kuncogva szólalok meg.
- Ööö az a helyzet, hogy én még csak genin vagyok. A tudásom persze magasabb, de sajnos nem volt még alkalmam chuunin vizsgára menni. Szóval, ha azt nézzük, én nem nagyon parancsolgathatok itt senkinek. Én elfogadom, hogy te legyél a parancsnokunk - nézek Aratára. - Viszont én azt mondom, hogy ha a helyzet olyan, akkor inkább döntsünk közösen. Dolgozzunk össze, mutassuk meg nekik a csapatszellemet, amit Konoha és Sunagakure belénk nevelt. Ha kell, leszek én, aki beszél Akiko asszonnyal és a többiekkel. Szóval, ha Inako-nak is megfelel, akkor lehetsz a csapat feje, Inako a szeme, én pedig a szócsöve. 

A megbeszélés után:
Miután visszatérek a szobámba, Hitogoroshi-t befektetem az ágyamba és betakarom, mintha én lennék benne. Ha valaki bekukkant, akkor azt fogja hinni, hogy itt vagyok. Ezután kimászok az ablakon és nagyon óvatosan körbejárom a birtokot. Próbálok az árnyak között mozogni, hogy véletlenül se tudják meg, hogy kémkedek. Próbálom kideríteni, hogy merre vannak a szekerek, illetve a pakolást szeretném megfigyelni. Ha nem látok semmi különöset, akkor visszatérek a szobámba, majd meditálással töltöm a maradék időt. Alvás helyett nekem már csak ez maradt.

Szimpátia: 0

// A nagyságos asszony kocsiútja //
 
Örömmel töltött el, hogy a többiekben nem hagyott tüskét az, hogy engem véltek vezetőnek. Meglepetést pedig az okozott, hogy a szavazás azzal zárult, hogy tényleg megszavazták nekem ezt a pozíciót, szerencsére abban is egyetértettünk, ez a kinevezés inkább csak névleges és csak a legrosszabb helyzet bekövetkeztéig csapatként döntünk.
- Akkor legyen így! - ennyivel le is zárom a választ, köszönetet a bizalmukért csak azért nem mondok, mert őszintén remélem, nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy parancsnokként kelljen viselkednem.
 
Mielőtt lefeküdtem volna, levettem övemet és combtokomat, hogy kényelmesebben tudjak feküdni. Azért a biztonság kedvéért az övemről leszereltem vadászkésemet, könnyű volt mert a tokja mindössze egy klipsszel volt felcsatolva rá, és a párnám alá helyeztem. Ninjaként idővel az ember megtanul, vagy jobban mondva inkább kénytelen megtanulni éberen aludni. Ez a készség most jól jött, az éjszaka közepén ugyanis csörömpölés hallatszott. Szemeim egyből kipattantak, és reflexből nyúltam a párnám alatt pihenő vadászkésemért, és már pattantam is ki az ágyból. Már éppen azon gondolkoztam volna, hogy valószínűleg csak egy fáradt szolgáló volt ügyetlen, mint korábban Madoka is, de hirtelen egy az egész házat felverő sikoly ismét megtörte az éjszaka csendjét. Ez pedig azt jelentette a korábbi zaj sem véletlen. Kirohantam a szobámból, kezemben a tokjában elzárt fegyveremmel és a hang irányába indultam. Nem volt nehéz megtalálni honnan jött a hang hiszen a folyosón sötétség volt és csak egy szobának volt tárva az ajtaja, ahonnan gyenge pislákoló fény világított. Szinte egyszerre értem oda társaimmal az ajtóhoz, a szobában különös látvány tárult elénk, Madoka egy törött palackot tartott a kétségbeesetten sikoltozó Reiko kisasszony felé. Ahogy megpillantottam őket, már készültem hogy félrehúzva az előttem lévő társaimat közéjük ugrok és lefegyverezem a lányt. Ezt nem kellett megtennem, mivel a többiek is gyorsan kapcsoltak, Kaito közéjük lépett, a szolgálólány furcsán lépdelt majd teste elgyengülve esett volna össze, bele a kezéből kipottyanó törött palackba, ha Inako nem kapja el.
Látszólag társaim jól kezelték a helyzetet, így maradtam az ajtóban és kint tartottam az érkező személyzetet, kivéve Daisukét, aki Aoval érkezett így átengedtem. De hamar ki is jött amint látta, hogy a kisasszony mezítelen a takaró alatt, legalábbis fölülről biztosan. Ahogy kilépett és végigmértem a folyosón tébláboló személyzetet, távolabb megpillantottam, ahogy Hanami a távolból követi az eseményeket, csettintett nyelvével majd visszatért a szobába.
- Kérem mindenki távozzon, társaimmal kivizsgáljuk a helyzetet! Ez önre természetesen nem vonatkozik Ao úr. Sőt szeretném megkérni, hogy pár percig maradjon a lányával és nyugtassa meg, addig mi az ajtó előtt megbeszéljük, miként folyjon a nyomozás! Madokát mindenképpen, be kell zárni valahova, legjobb lenne a szomszéd szobába, hogy közel legyen, addig míg ki nem hallgatjuk, a fegyvert pedig meg kell vizsgálni.
Ahogy ezt kimondtam beléptem a szobába és felvettem, a törött palackot megforgattam, jól megfigyelve, mi volt benne, és a címkéjét. ezután gyorsan szét is néztem a többi darabja után, és hogy találok e bármilyen folyadékot körülötte. Majd kisétáltam a szobából, várva a többiekre, hogy ők is megnézzék, amit akarnak és átbeszéljük a dolgokat. Ahogy kiléptek halkan bele is kezdek, úgy hogy csak ők hallják.
- A támadás elég különös, miért most próbálkozott ezzel Madoka? Valaminek lennie kell a háttérben, mert épeszű ember nem olyankor próbál gyilkolni, amikor ninják vannak a házban, ráadásul úgy hogy erre számtalan alkalma lett volna már. Ki kell hallgatni és megvizsgálni mindkét lányt, - Inakora néztem és talán még halkabban folytattam - ezt meggyorsítani lehetséges volna valamelyik Yamanaka technikával? - tekintetem ezután a fiúra vándorolt - Testi épségük vizsgálatára pedig rád, gondoltam Kaito, medikus ismereteiddel ez könnyebb volna. Ja - itt ismét még visszavettem hangerőmből - és Hanamival vigyázzatok, korábban megpillantottam, ahogy a tömegtől távol nézelődik, de nem éppen tűnt úgy mintha meghökkentette volna az eset. Van valami amit, kihagytam esetleg valami, amit másképp csinálnátok, vagy észrevételetek?
 
Szimpátia: 2
 
// Kaito második alkalommal a te karaktered is kapott 1 szimpátia pontot, így már a tiéd sem 0  //

Miután este elcsendesedik az épület, beteszem az ágyba a bábomat, majd távozok az ablakon. Újabb felderítésre megyek, hátha megtudok valamit a kocsik rakományáról.
Szerencsére könnyedén elhagyom az épületet, majd észrevétlenül körbejárom a birtokot. Így találom meg a rakodás helyét is. Az árnyakba olvadva megközelítem a munkálatokat, majd megfigyelem a történéseket. Elég sokáig nem történik semmi érdekes, a szolgálók megállás nélkül dolgoznak, a környék pedig csendes. Kis idő múlva megjelenik Madoka, hogy egy üveg bort vegyen el az egyik kocsiról. Kicsit furán mozog, de miután megnézi a palackon lévő címkét, már megy is vissza. Ami azt illeti, hamarosan én is így teszek.
A szobámba vissza érve leülök a földre és meditálni kezdek. Talán órákig vagyok ebben az állapotban, amikor valamilyen furcsa zaj üti meg a fülem. Azonnal felugrok és az ajtóhoz sietek. Már épp kinyitnám, amikor eszembe jut a külsőm. Azonnal felveszem az emberi alakomat, majd úgy lépek ki a szobámból. Pár pillanatig hallgatózok, majd meghallom a sikolyt, így már rohanok is a hang irányába. Így érek Reiko szobályához. Egy pillanatig sem habozok, belépek az ajtón, majd villámgyorsan felmérem a terepet. 
Reiko épp Madoka elől próbál elhúzódni, miközben a lány egy törött üveget szorongat. Azonnal közéjük állok és felkészülök arra, ha esetleg meg kellene állítani a támadást. Ekkor feltűnik, hogy a lány szemei nem épp életszerűek. Olyan, mintha valaki irányítaná. Az egyértelmű, hogy nincs magánál. A következő pillanatban pedig Inako fogja meg, hogy ne essen össze. Reiko ekkor elmondja, hogy mi történt. Arate ekkor megkér mindenkit, hogy távozzon, így hamarosan jobban megkezdhetjük a nyomozást.
Amint mindenki távozik, Arate előadja a tervét. Csendben hallgatom, közben bólogatok. Az én dolgom lesz az egészségük vizsgálata. Ez sima munka lesz, könnyen elintézem.
- Ami azt illeti, miközben mindenki lefeküdt aludni, én kilógtam egy kicsit - mondom a társaimnak. - Oda kint folyamatosan megy a pakolás, eléggé belemerültek. Viszont láttam, hogy Madoka is kijön. Elég furcsán mozgott, majd levett egy üveg bort és bejött a házba. Amikor bejöttem, akkor is furcsán mozgott, ráadásul a tekintete üres volt. Szinte biztos vagyok benne, hogy valamilyen úton módon irányították. Először őt kellene megvizsgálni. Én nem vagyok jártas ilyen technikában... de valaki esetleg ismer olyan technikát, amivel irányítani lehet másokat? Ha van ennek valamilyen nyoma, akkor először arra utaló jelt kellene keresni - ekkor Inako-ra nézek. - Egyéb ötlet?


Szimpátia: 0

//-1 szimpátiám volt, ahhoz kaptam 1-et, azért van 0  //