Utcák és terek

Konohagakure utcái, valahogy mindig a legforgalmasabbak. Nem hiába éli a tűz országa az aranykorát, ide mindig szívesen tér vissza harcművész barátunk. Mindig derűs emlékek merülhetnek fel... Ó igen "derűs". A sok italozgatás, a lányok, mégtöbb alkoholos lötty. Na dehát neki eddig ez volt az élet. Persze azt tudhatjuk ez az életforma sose kifizetődő. Elherdálni az összes pénzt, és csak lopni a napot egy hostess bárban. Valakinek persze ez szórakozás. Mindenesetre Akushou éppen ezért tért vissza Konohába, hogy újra mulasson egy keveset, a maradék kis pénzésből.
Sokminden változott ugyan a faluban, de egy csomó fontos, és értékes hely megmaradt. Elégedetten sétál végig az utcán, keresve egy fogadót, vagy valamiféle kocsmát kezdésnek nem árt egy kis fröccs, vagy hasonló... hogy is nevezik azt itt? Vizezett sake? Na mindegy, visszatérve a történetre, talál is egy kellemes kis helyet. Vajon járt itt már egyszer? Sok kocsmában előfodult már, a faluban is nem egy van, de ez mintha új lenne. Talán tényleg nemrég épülhetett. Akárhogyis, immár 3 éve, hogy utoljára járt Akushou a faluban. Az bizony hosszú idő, és nem meglepő, hogy változnak a dolgok. Remélhetőleg természetesen kedvenc rámenese megmaradt. Ichiraku úr ramenje volt eddig a legízletesebb, amit kóstolt.
Bemegy hát a kocsmába, ezúttal nem kelt túl nagy feltűnést, szokatlan a részéről. Talán csak a hosszú út miatt van ez? Lehet, hogy az ital helyreteszi majd egy kicsit, ha nem is ébreszti fel teljesen, de legalább egy kis jókedvet csal az arcára, meg némi plusz önbizalmat, hiszen csajozni se ártana.
- Bocsásson meg, egy kancsóval a legjobb sake-jából. - összedörzsöli a tenyerét, már előri iszik a medvebőrére, ahogy azt szokták mondani. Körbenéz a helyen, hátha talál egy érdemes női egyedet, már olyan régóta nem szórakozott, végre teljesen ellazíthatja magát. Még mindig nem kelt túl nagy feltűnést... öhm.. még... csak próbál mindenkire idiótán vigyorogni. A legtöbben sértésnek is vehetnék, és páran furcsán is néznek rá, gondolván csak ki akar kezdeni néhány fickóval. Ám hölgyek felé is ugyan olyan bambán vigyorog, remek...

Kisvártatva megkapja a sake-ját, és egy kisebb pohárral azonnal le is gurít belőle. Érzi, hogy újra visszatér belé az erő, és végre megint pöröghet. Mégha nem is ez a legjobb sake, amit kóstolt... csak sóhajt egy nagyot, miután lehúzta, ezzel is magára vonva egy kicsit az emberek figyelmét. Na igen, ugyebár a városlakók sehol se szeretik a zajos, és gyanús jött-menteket. Jönnek be új emberek a kocsmába, és bizony egy lányon megakad a szeme, és hirtelen magába elkezd olyan ördögien vigyorogni. Ezt természetesen már azért nem mutatja ki, mert nem akar mindenkit elüldözni a kocsmából. A kiszemelt hölgy is a pulthoz sétál...
~ Hmm... egy ilyen helyre jött egy gyönyörű nő? Hacsak nem szerti ugyan úgy az alkoholt ahogyan én... ~ fogalmazódik meg benne a gondolat. Mert hát mi másért jönnének az emberek egy ilyen helyre. Előre elnézést kérek, szegénykémnek nem esett le, hogy étel is van itt. Ő mindig csak az italt látja, de hát ezt nézzük el neki.
~ Lehet, hogy ez egy jó alkalom, ezt nem szalaszthatom el... ~ néz végig elégedetten a nőn, most végre azt is észreveheti, hogy kunoichi. Az anyja is kunoichi volt, most azt gondolja, hogy megtalálta a végzet, és ehhez a szépséghez irányította, remek. Valószínűleg egy kicsit feltűnően bámulja a nő idomait, még a körülötte lévő emberek is nézik, "hogy most ezt komolyan gondolja?". Naná, ő ennél nem is lehetne komolyabb... Persze az már nem vitás, hogy kiszemeltje is észreveszi ezt a "szemmel vetkőztetést". Csak megpróbál a pulton mégjobban előre hajolni, minél többet láthasson. Igen, most a melleket akarja jobban szeműgyre venni. Az már más, ha ezért kikaparják majd a szemét, és soha többé nem láthat semmit.
Elkezd egy picit mosolyogni, ahogy már egészen áthajol a pulton, közben persze a pincér szintén furán néz rá, és elkezdi egy kicsit böködni.
- Elnézést uram, de nem hiszem hogy... - fogja be hirtelen a pultos száját, de úgy hogy oda se néz, semmiképp se akar félrenézni, de ez lesz a veszte. Ilyen hamar hatott volna az alkohol, vagy csak emiatt a kunoichi miatt kezd el forrani körülötte a levegő. Nem tudja, mindenesetre érzi, hogy szaladnak a celziuszok.

Hát az biztos, hogy a tapintat hiányzik Akushou-ból, és hogy ez a szülei hibája lenne? Na az biztos hogy nem, főleg az apja szerette jól fejbeverni ha ilyesmiket csinált, na meg akkor is ha nagyon elkalandozott magába, és nem figyelt másokra. Uhh... gyűlöli az apját, már csak ezért is. Anyja mindig kedves és engedékeny volt, így általában mindenhez hozzájuthatott Akushou gyerekkorában, csak egy kicsit kellett durcizóst játszania mami előtt. Most viszont elég keményen az orrához vágják a dolgot. Ő ugyan nem a nő szemeit nézte, habár azok is elragadóak lehetnek, de a férfit inkább a kunoichi egyébb "testrészei" kötötték le. A lány kisiet, és ebben a pillanatban a publikum is elkezd nevetni.
- Áhh... pofa be! - ordítja el magát. Elég durván nevetségessé tették. Khm "tették"... Inkább ő tette saját magát ezzel a nagy fikszírozással. Akárhogyis bocsánatot kéne kérnie? Elvégre az ő hibája volt, kicsit elkalandozott, najó nagyon. A lényeg hogy igen, bocsánatot kéne kérnie. Nem foglalkozik már a sake-jával, csak lerak pénzt a púltra, de nem szól semmit, és már megy is a kunoichi után. Ugyan nagy a tömeg itt az egyik főutcán, de még látja a sértettet, és utána is szalad, remélve, hogy legalább meghallgatja.
- Várj egy picit... - szólal meg egy kis megbánással a hangjában. Nem mintha valaha el is tudná a nő testét felejteni, de ezt ő nem mondaná el. - Szeretnék bocsánatot kérni az előbbiért, nem tudom mi ütött belém, csak elbambultam, rossz szokásom. - nevet magán ahogy elkezdi a tarkóját dörgölni szégyenében.
- Valószínűleg sok dolgod van, hisz kunoichi vagy igaz? Csak szeretnélek kiengesztelni valahogy, tényleg nagyon szégyenlem magam. - próbál kérlelően tekinteni. Nos hogy mivel is szeretné kiengesztelni a nőt, hát még nem tudja. Kérhet bármit, már persze amire a péntárcájából futja. Az a helyzet, hogy Akushou barátunk mindig le van égve picikét. De egye kutya maximum megint vállal mosogatói állást, ha már képes volt idáig lesüllyedni.

- Hm leet ismerem lehet nem kitudja. Elárulom, hogy hm vagy talán mégse? na jó elmondom.
Kezeim mutatom neki vagy is kezeimet nézem.
- Hitted volna, hogy ez a két kéz képes téged meg menteni ha több seböl vérzel vagy valami kórság gyötör? képesek finom kéjt és mámort okozni de képesek kínzó fájdalmat is elhozni?
Végig mérem a férfit mellette sétálva de immár éhes tekintettel.
- Azt hiszem te valamiféle művész vagy. Festő vagy ilyesmi de a tested nem erre utal inkább valami harciasabb dologra vagy olyanra ami nagy erőt igényel.
Ott sétálok az utcán és ismerkedni próbálok. Talán neki ez jobban fog menni. Vagy lehet nekem fog ez igazán jól menni? Most lesz az igazi macska egér játék. Én leszek a macska és ő meg az egér. Vagy pont fordítva? Én azt se bánom.

Ahogy sétálnak végig az utcákon Akushou még mindig a nőre figyel, konkrétan annak "bájaira", de persze csak diszkréten, nehogy megint rajtakapják. Időnként oda-oda pillant, amikor beszélnek hozzá, természetesen figyel arra is, amit mondanak neki, ezúttal...
- Áhh... szóval afféle gyógyító vagy eltaláltam? Orvos, és konkrétan milyen szakterületen? - érdeklődik már egy picit, valahol el kell kezdeni az ismerkedést ugyebár. Ami azt illeti ő örömmel mesél magáról, sok meélni valója van, hiszen vándor, és sokmindent megélt már. Mégis tudja, hogy most a lányra kell odafigyelnie.
- Mellesleg jól gondoltad. - mosolyog. - A művészet csupán csak egy hobbim, az igazi mesterségem a harcművészet. Teljesen egyedi stílust fejlesztettem ki, és jelenleg az országokat járom, hogy minél több harcművészt győzhessek le, és én legyek a legfőbb harcművész mester a világon. - szép álmokat kerget meg kell hagyni, de hát ő rendületlenül ragaszkodik a céljához. Volt már dolhga karate-val, taekwondoo-val, Jiu-Jitsu-val, különböző box stílusokkal, és eddig mindegyikből győztesen került ki.
Azért nem tagadja nem egy mozdulatot tett bele harcművészetébe. Ellesett néhány fogást ellenfeleitől, és csak még erősebbé tette. Ám míg itt csevegnek, hamarosan meg is érkeznek ahhoz a bizonyos étteremhez, ami kívülről semmi extrát nem mutat, viszont majd belülről. Na ott aztán csúcs lesz, Akushou-nak eddig a kedvenc design-ja...

- Ah értem harcművész. Tudod mit ha megtörtént a meghívás. és nem rúgsz be annyira, meg beszélhetnénk néhány dolgot. Lehet, hogy nagyon jól fogsz járni.
Végig mérem a helyszínt ahova érkeztünk. Kívülről nem rósz, de nem látszik nagy számnak. Igaz a külső nem minden. Ki tudja lehet oda bent minden csoda szép lesz.
- Próbálok legtöbb szakterületen otthon lenni. Rendes gyógyászától ami betegségekre terjed ki illetve a sebek ellátására és azok össze varrására. Jövőben viszont szeretnék más dolgokat is megismerni. Régen azt mondták kunoichi lehettem volna. Lett volna hozzá tehetségem sokan azt mondták.
Talán már kapiskálhatja, hogy mire gondolhattam az előbbi mondatom során. Annak viszont még nem jött el az ideje, hogy elmondjam neki azt a hirtelen ötletemet.

Az étterem ugyebár kívülről tényleg nagy szám, az emberek nem is tudják milyen csodálatos belülről. Na és a kiszolgálás is remek... Itt itta idáig a legjobb sake-t. Az a zamat, egyszerűen nem tudta elfelejteni, még mindig ott van a szájában. Már alig várja, hogy újra kóstolhassa. Eddig azért nem akart idejönni, mert mitagadás igen csak drága... De most persze ez mellékes, hiszen egy igazán szép nő társaságát élvezheti. Ilyenkor nem árt egy kis ünneplés, nemde? Közben persze hallgatja, hogy mit mondanak neki, konkrétan kérni akarnak tőle valamit? Hmm... vagy felajánlani? Mindig szeretett üzletelni, ő ugyen mindenben benne van, ami izgalmas.
- Szóval lehettél volna kunoichi, ezt nevezem! Édesanyám szintén kunoichi volt, illetve még most is az, de a shinobi világháború alatt szökött el, nagyon tisztelem őt. - mesél egy kicsit elégedetten a mamájáról a férfi. Na jó, nem éppen egy ilyen első randifélén kéne beszélnie a lánynak az anyukáról, de hát ez most így jött ki.
Az ajtóhoz lép, és kinyítja az ajtót Akushou, természetesen a hölgyet mindig előre kell engedni, ezt ő is nagyon jól tudja. Éppen ezért addig nyitva is tartja, ameddig Matsuko nem lép be az étterembe. Belülről már igencsak csicsásnak mondható a "fészek". Vörösfal, amolyan szőnyegtapéta féle, valamint a parketa is egy különleges sötétebbszínű fából készült, teljesen lakozott. Nagyon szép csillárok is lógnak a plafonról, és az asztalok is nagyon szépen terítettek.
- Nos, remélem tetszik... - mosolyog, s odalép a főpincérhez. - Elnézést remélem még nem teltek meg. - néz körbe, majd vissza a pincérre. - Nem, szerencsére még van egy szabad asztalunk, két főnek tökéletes. - erre Akushou csak mosolyog egyet a pincérre, majd Matsuko-ra.
- Gyere, ez lesz a mi asztalunk. - húzza is ki a széket a férfi illendően. - Ha gondolod arra is rátérhetünk lassan, hogy miről is akartál beszélni velem. - kíváncsiskodik egy kicsit, egyelőre nem hívta vissza a pincért, még ráér a rendelés.

Körbenézek és tényleg nagyon szép hely lehet ez a a hely amiről Anko mesélt párnapja. Ha a kinézet ugyan ilyen és a kiszolgálás is akkor az ételek is biztos finomak.
- Na jó legyen egy jó napod szöszi fiú. Arra gondoltam én néha szoktam edzeni sportolni néha, de kevésnek érzem. kell valami izgalmasabb az életembe. Azt gondoltam, hogy néhány fogásra meg taníthatnál. Cserébe én is mutatok és tanítok pár dolgot.
Próbálok csábosan nézni és pislogni az előttem ülőre. Tudom, hogy mivel érhetek célt hisz ő is csak férfi egy hím semmi több aki érdeklődik a bájaim iránt. Direkt úgy teszek, hogy minden apró mozdulat, egy pillantás ingerelje, hogy felkorbácsolja az érdekelését még jobban. Több kevesebb sikerrel talán menni is fog a dolog.
- Tudod ismerek pár olyan dolgot ami neked talán jól fog jönni és van pár különleges képességem is.
Ez alatt azt gondol amit csak akar, hisz különleges mi az az mindenkinek mást jelent. Ki a haját vagy szemeit véli annak. Egyeseknek maga a test a bőr és minden velejáró az. valakinek pedig akikből ninja lett chakrarájuk ilyen.

Az étterem olyan értelemben is élvezhető, hogy rendkívül nyugodt. Egy meghitt beszélgetéshez meg aztán pláne. Valahogy a légkör olyan nyugtató, ide egyedül is szeret járni, nem mintha gyakran tenné sajnos. Mindenesetre örül, hogy Matsuko-nak is tetszik a hely. Meg kell hagyni legalább jó ízlése van Akushou-nak. Közben előre figyel, kíváncsiskodóan, már nagyon érdekli, hogy mégis miről szólhat ez a dolog. Míg végül megkapja a választ, és mi tagadás igen csak meglepődik. Néhány mozdulatot kéne tanítania... Hmm... Eddig sose kérték arra, hogy tanítson bárkit is. Ha egy férfi kérte volna meg, szinte azonnal nemet mondott volna, ám ahogyan ez a nő néz rá, na és a mellei. Ahh... még mindig az jár a fejében, komolyan most tudna ilyesmire nemet mondani? Már idáig is annyira érdekelte Matsuko, hogy nem is lett volna szükséges ilyen csábosan nézni rá.
- Rendben van, szívesen tanítok neked fogásokat, de csak akkor, ha cserébe én is kisérletezhetek néhány fogással rajtad... - mosolyog egy kicsit perverzen, konkrétan megmondta, hogy mit szeretne cserébe. Illetve egy kicsit burkoltan, de hát csak azért, mert étterembe vannak. Így is próbált odafigyelni, hogy ne beszéljen olyan hangosan.
- Amúgy meg kell jegyeznem, te vagy az első, akinek ilyen téren igent mondtam. - mondja ki azért ezt. Nem azzal a szándékkal, hogy megtisztelve érezze magát a lány, ugyan... Csupán csak hogy lássa mennyire is érdeklődik iránta, és bizony ha Akushou valaki, vagy valami iránt érdeklődik, azt általában vagy megszerzi, vagy legalább kipróbálja. Az már biztos, hogy eddig semmi se tántorította el céljától. Ő ugyan mindig is egy kemény férfi volt, és az is marad...

- Hm tényleg juppi akkor ez nekem most jó?
Mosolyogtam és pislogtam tovább ártatlanul. Mint aki azt se tudja mi az, hogy alkohol. Akit még nem érintet meg a világ.
- Részemről nem te vagy az első aki aki ennyire próbálkozik nálam. Legutóbb egy perverz Shinobi próbálkozót előtted azóta senki nem ostromolt.
Mosolygok továbbra is kedvesen és csábosan. Ha van egy kis esze akkor észre veszi, hogy direkt csinálom. Direkt vagyok ilyen, hogy tovább és még tovább kínozzam. Egyre jobban fel keltsem kíváncsiságát.
- De te vagy az első aki elvitt egy ilyen helyre. Egyedül túl unalmas, beülni egy falatozóba.
Ahogy ülök hajammal kezdek el babrálni. láng vörös tincseket látszólag kislányos zavaromban piszkálom. Vörös zuhatag eltakarja arcom. Kíváncsian tekintek a férfi szemeibe.

Tény, hogy a férfi nagyon gyors tempóba akar közelférkőzni a nőhöz, de hát az ő élete mindig is nagy sietségben telt. Ezt a kis hibáját már csak ellehet neki nézni nem igaz? Mert alapvetően nagyon kedves fickó, meg segítőkész is, na jó... Már akivel, ugyanis tud rendkívül bunkó is lenni. Azt a részét valószínűleg apjától örökölte, sose lesz rá büszke, annyi szent. Rákönyököl az asztalra, ahogy figyelmesen hallgatja Matsuko-t. Nem valami illő ilyet csinálni egy ilyen pompás, előkelő helyen, de hát most annyira leköti őt a beszélgetés. Legalább többet megtudhat a nőről.
- Szóval nálad ilyen sokan próbálkoznak? Hmm... - kap állához jobb kezével, s finoman megdörzsöli kis szakállát. Arcára egy amolyan sejtelmes mosoly ül ki, mintha valami rosszra gondolna jelen pillanatban a nővel kapcsolatban. Hiszen eléggé félre lehet érteni, mivel egyáltalán nem elútasító vele szemben se. Lehet, hogy a többi férfinak is ilyen könnyen bármire igent mondott?
- Ha gondolod, akkor rendelhetünk is, a háznak van egy specialitása, ami nagyon finom. Igaz nem túl népszerű a vendégek körében, de csak azért, mert ismeretlen alapanyagokat raknak bele, konkrétan egy titkos recept. De nekem a kedvencem. - veszi állától jobb kezét, madj int egyet a pincérnek. Remélhetőleg nem lesz rá túl mérges Matsuko, de szeretné, ha megkóstolná azt a bizonyos fogást.
- Kérnék szépen két házspecialitást, valamint ezen alkalomból még szretnék kérni egy remek minőségi fehérbort. - a pincér csak bólint, majd tovább is áll. Akushou visszafordul a nőhöz, s rámosolyog.
- Nyugodt lehetsz, ízleni fog amit kértem. Az én szándékom most csak az imponálás. - ez így is van, hiszen csak hízelegni próbál. Egy finom bor, egy remek fogás, csodálatos, romantikus vacsora ez nem debár?

- Próbálkoznak de nem járnak sikerrel. Igaz néha nekem is lehet gyenge pillanatom.
Szemeim elkerekednek, de nem az étel miatt. Azzal nincs probléma, szeretem a meglepetéseket és az új ízeket. A bor viszont meg lepet. Számíthattam volna rá, hogy bort fog rendelni.
- Oh igazán nem kellene. Izééé... vagy is ne verd költségekbe magad miattam. Csak egy sima beszélgetésről és falatozásról volt szó.
Sikerült enyhe pírt csalni az arcomra. zavarba hozott, hogy így elsőre még szinte ismeretlen vagyok neki. Már is uh na ne tényleg nyomul nem is kicsit. Egy kész randit próbál ide teremteni.
- Már észre vettem, hogy... nem tudtam nem észre venni, hogy erősen dolgozol rajta. Ennyi talán nem árt, hogy egy kapcsolat vagy jaj miket beszélek. Egy ismeretség lehető legjobban kezdődjön.

Nem igazán az volt a célja, hogy azavarba hozza a nőt, csupán gondolta ha már ennyire nyomul, és ilyen pofátlanul el is hívta egy étterembe, legalább akkor már megadja a módját. Mindenesetre mosolyogva veszi, hogy sikerült egy kis pírt csalnia Matsuko arcára, kezdeti teljesítménynek nem is olyan rossz. Az egyetlen tulajdonsága, amire tényleg büszke a férfi, hogy némiképp érti a nők nyelvét, mert hát általában mindig rájön, hogy mire vágynak a leginkább. Talán ezért se volt még nagyon panasz Akushou-ra... Ő is mindig örömmel gondol vissza az előző lányokra, akikkel dolga volt.
- Ne aggódj, ehhez a kis extrához én ragaszkodom, ha már elhoztalak egy ilyen helyre. - hajol egy kicsit előrébb, de most nem arra kell gondolni, hogy jajj már megint azokat a csodás kebleket akarja csodálni, ugyan... Most csupán Matsuko szemeit nézi, mintha nem tudná elkapni a tekintetét, megpróbál minél többet kiolvasni a nő szeméből. Nem hiába a szem a lélek tükre. Egy oldalát már megismerhette a szépségnek, ideje hát, hogy mást is előcsaljon belőle, talán egy rejtett ént a lány lelkében, kitudja.
- Csupán szeretnélek közelebről megismerni, már lassan három éve, hogy nem élvezhettem egy ilyen szép nő társaságát. - jobb kezével megpróbál Matsuko arca felé nyúlni, és megérinteni azt, márha engedi. A férfi könnyedén meg is teheti így, hiszen már eléggé előrehajolt.
- Szereted az idősebb férfiakat? - teszi fel ezt a hirtelen kérdést, no persze nem mintha öreg lenne Akushou, de ő meg honnét tudná, hogy esetleg a nő nem vonzódik a fiatalabb "férfiakhoz". Férfiak, inkább fiúk, hiszen tudhatjuk, hogy húsz év alatt egyáltalán nincs férfi.

- Azt lehet, mármint közélebről megismerni., de én döntöm el, hogy milyen közelről.
Egyszerűen felemelem a kezem és egy mozdulattal a taperolni vágyó kezet elutasítom. Olyan finom könnyed mozdulattal, hogy az ne legyen sértő. mintha csak kezét akarnám megfogni.
- Hm idősebb ugyan már.... a kor, hogy ki hány éves nem számít. Szerintem ez teljesen lényegtelen, egy hatvan éves is beszélgethet egy huszonévessel. Nincs olyan szabály ami tiltaná, hogy jól érezzék magukat.
Halkan hümmögök.
- Mi ért te nem szereted az idősebb korosztályt talán a szöszi zsenge fiatal nők hada után vágyakozik?
Teszem fel a költői kérdést és várom a választ. közben megérkezik a bor. Most jön egy újabb próba. Vajon érdekli a személyem annyira, hogy nem fog inni és berúgni vagy asztal alá fog kerülni?

Kuzomi kilépett a lakása ajtaján és elindult császkálni a városban. A csapata, már elég régen felbomlott és ennek következtében a napok unalmasan telnek. Se társak, se küldetés, se sensei aki edzzene...
Konoha egyik nagyobb utcájára tévedve eszébe jutott, hogy már régen kinézett magának két Fuuma shurrikent, csak még nem vett magának elég erőt, hogy meg is vegye.
Belépett egy kisebb fegyverkereskedésbe.
- Jó napot!
- Üdvözlöm! Miben segíthetek?
- Két darab Fuuma shurrikent szeretnék!
- Máris hozom! - mondta az eladó.
Az emberke, aki a boltot vezeti, elviharzott és leemelte a polcról a rendelt árúcikkeket. Gyorsan visszajött a pénzzel kecsegtető vevőhöz.
- Ezek megfelelnek?
- Igen, Remek! Mennyit fizetek?
- 600 ryou lesz! - mondta az eladó.
- Szóval 500? - kérdezte Kuzomi.
Az eladó elmosolyodott és rábólintott.
Kuzomi kifizette a kért árut és kiment a boltból. Visszament az egyik nagyobb utcára. A Fuuma shurrikeneket persze már régen elrakta.
Kuzomi céltalanul bolyongott tovább...

( Pénz levonva)

Hirtelen meglepődött az illető, de aztán meg köszönte és meg igazította a fegyverét. Miután végigmért kissé határozatlanúl a következőt mondta: "A ruházatodból itélve és persze a fejpntodból, te egy Shinobi vagy akár csak én. - kis habozás - Hát... izé... nem tudsz esetleg olyan csapatot ami... ömmm... hogy is mondjam... hiányos?" Sajnálom, de hiányos csapatot nem ismerek, mivel jelenleg nincs olyan hogy hiányos csapat mindenkit kipótolnak és mennek a frontra csak a hozzám hasonló geninek maradnak csapat nélkül hisz a bürokrácia az bizony bürokrácia. Viszont gondolom te is genin vagy azért tengeted az idődet egyedül ilyenkor, ha akarod akkor szívesen társulok veled és akkor már csak egy harmadik ember kell. Azután a karomat nyújtottam felé és azt mondtam: Egyébként Kaito örvendek a találkozásnak! Fura általában nem beszélek ennyit ...

Örvendek Kuzomi !!! Egy kis gyakorlás sosem árt jó ötletnek tartom a gyakorlás kis edzés sosem baj, legalább felmérjük egymás tudását és jobban össze szokunk. Holnap ráérek neked mikkor jó ???

- Hát... nem is tudom... Dél körül? - kérdezte Kuzomi.
A válasz közben Kuzomi hasa megkordult.
- Akkor dél körül találkozzunk a... a 3-as kiképző terepen. - mondta Kuzomi kicsit határozatlanul.
Miután rendesen lebeszélték a dolgokat Kuzomi elköszönt és elkezdett hazafelé futni. Futott, mert most már volt mit csinálnia... Egy kis edzés sosem árt! Ezért boldogan futott egészen hazáig.
Berontott a konyhába és előkapott egy tányér rament és elkezdte enni...
A nap hátralévő részében nem történt semmi érdemleges.
Este, már nagyon várta a másnapot...



( Akkor, ha ez neked jó, akkor még írj ide egy postot utána meg, majd a kiképzőterepek nevű topicba írjunk majd )

//Shikamaru - Kuzomi//

No Kuzomi előre ment és konoha felé vette az irányt. Határozatlannak tűnt számomra. Kicsit sokat is beszélt. Miközben nem figyelt sehova és csak előre ment. Én próbáltam utolérni mikkor a következőt mondtam, kicsit halkan:
- Jó maradjunk együtt, az hogy a macska ösztönös abban igazad van! És még annyi sietnünk kéne tehát a maszkodat ne vegyük fel, mert a macska idővel távolabbra kerül és a sötét is neki kedvez.
Azt amit a pincérrel kapcsolatban mondott nem is olyan régen nem értem mire gondolt, de inkább hagytam is nem éreztem értelmét annak hogy feszegessem ezt a témát tovább inkább haladtam előre. Gondolataim a körül forogtak hogy most határozottnak kell lennem, mert ha hárman lennénk és mind hárman szétszórtak lennénk akkor kellene aki össze fogja a dolgokat. Ennek meg felelően mentem előre megállíthatatlanul, bár legbelül úgy éreztem, hogy csak a lábam visz előre.
Ahogy haladtam előre néhány embernek meg mutattam a képet, de csak a fejüket csóválták. Elértem egy nagyobb teret ahonnan sok kis utca ágazott ki még voltak emberek rendesen és azon kezdetem gondolkodni, hogy az utcai árusokat kéne megkérdezni mert ők egész nap itt álltak. Miután ezt végig gondoltam tekintettemmel Kuzomit kerestem hogy elmondjam ezt az ötletemet.

(Kuzomi fontos dolog, minimálisan mozgathatod a karakteremet a következő postotban (pl: Kaitoval oda mentünk ehhez meg ehhez stb ...) azért hogy gyorsítsuk a keresést)