Re: Utcák és terek

Pein Pént. Júl. 31 2015, 11:18

//Shunsui//

Szép játék volt! A kaland maga kissé rövidre sikeredett, de a hosszú posztokkal ezt kitűnően ellensúlyoztad. A jutalmad 10 chakra! Így tovább!

**Katsumi Mao** Csüt. Aug. 06 2015, 15:27

Kenshiro Karu

A nap túlságosan is korán kelt fel ahhoz, hogy besüssön egy fiatal lány házának ablakán. Reggel volt még csupán ám a korai nap sugarai egyből utat találtak szegény pára szemeihez, amit a konohai kunoichi egy fogvillantással és némi morgó hanggal "üdvözölt". Nem is volt rest a lány, megragadta takaróját és egy hatalmasat rántva rajta, átfordult ágyának másik oldalára, ahol már a kellemetlen tényező nem zavarhatja.
Az életkép melyet a lány lakása festett le, költőien katasztrofális volt ahhoz, hogy az ételmaradékok illatanyagai összekeveredve egymással pikáns légkört alkossanak. Maga a szoba nem volt túl nagy így a felgyülemlett instant ramenesdobozok, sushimaradékok és félig elmajszolt csokimaradékok kész tengert alkottak a tatamin heverve. Eme gyönyörű, napsütötte lakot a semmiből egy moraj zavarta fel. Mao hasa kordult meg, jelezve ezzel a lánynak következő étkezésének közeledő időpontját. A moraj elég hangos volt, ahhoz hogy hősünk ismét kinyissa szemeit és immáron fel is keljen ágyából. ~ Chii ~ zendült fel ismét a ház Mao tüsszentésétől, melyet pár erőteljesebb szipogó hang kísért. Lassacskán az apró test feltápászkodott az ágyból, kikerülve a földön heverő aknasereget, majd végigaraszolva köztük az étkezőt célozta meg, hogy elfogyaszthassa mai ínyencségét. Mao csipával telt szeme bőszen kutatott az étkezőszekrényben, emlékezett, hogy a nemrégiben zsákmányként szerzett pudingja valahol csak rá vár. Bőszen turkált a edényei, tányérjai, evőeszközei között, melyek a kellő rendel és tisztasággal voltak tökéletesen összevissza elhajigálva mindenütt.
- Itt kell lennie valahol, biztos vagyok benne hogy ide tette... Hirtelen egy apró gondolat villant át elméjén, majd cikázva mint a villám, berontott szobájába, ahol megpillantotta a földön heverve az üres pudingos poharat. Pár másodpercig néma csendben gyászolta elesett bajtársát, majd vállat rántva új célpont keresésére indult.
- Milyen nap is van ma? Ha jól emlékszem... - nyögdécselte a lábujjhegyen állva miközben a ételpapír maradékok között turkált - Igen, semmi kétség, ma kell elmennem bevásárolni... a puding volt az ételek égköve, azt hagytam utoljára. Ember, megint fel kellene öltöznöm és lemennem vásárolni? Ezt a nyűgöt. - Sóhajtozott a lány, majd ruhái között turkálva kiválasztotta a legideálisabbat ami a mai napra megfelelő az emberek között való mutatkozáshoz. Magára kapta azt, majd kisvártatva el is indult a reggeli szerző csata hadjáratára.

A házam ajtaja kinyílt ahogyan kiléptem rajta esernyőmmel felszerelkezve, melyet az égre, azon belül is a fényesen ragyogó napra szegeztem, majd kinyitva azt kellemes árnyékában indultam meg célom felé. Tekintetem az utcán sétálókat fürkészte, akik jól láthatóan összesúgtak engem látva. Néhány mondatfoszlányt is sikerült néha elcsípnem beszélgetésikből. ~ Te ez az a lány nem? Aki heteken keresztül bezárkózik a házába. ~ ~Úgy hallottam, hogy csak ennivalóért mozdul ki onnan.~ ~Fúj~
- Értéktelen senkik, pondrók közé nemcsoda, hogy nincs az embernek gusztusa kimenni. Morogtam az orrom alatt alig hallhatóan miközben haladtam célom felé, majd alig pár lépés után a hirtelen felkerekedett szél egy újságlapot fújt neki a lábamnak. Kíváncsi tekintettel nézem új szerzeményemet, majd felkapva azt és belenéztem. A háborúról írt egy cikket, talán épp Sunagakureről volt benne szó.
- Barmok, saját otthonukat sem tudják megvédeni... ~Chh~ Mondtam, majd azzal a lendülettel amivel kezembe vettem, össze is gyűrtem a papírt majd eldobtam. Pont annyira voltam érdekelt a háború témájában, mint az az összegyűrt eldobott újságpapír az utca közepén ami senkit sem izgatott. Még a legkisebb érzelmek morzsáját sem sikerült kiváltania a háború hírének, pontosan annyira voltam érdekelt benne mint amennyire érdekelt voltam az otthonom takarításában.

**Kenshiro Karu** Pént. Aug. 07 2015, 10:40

A idő csodás volt aznap és annak ellenére, hogy egy kisebb szemétdombon éltél most egy kicsit talán nagyobb kedved volt emberek közé menni, annak ellenére is, hogy utáltad őket egytől egyig és megvetetted őket. Konoha a mai napon is úgy reagált a megjelenésedre mint legutóbb amikor kijöttél ételt venni magadnak valamelyik általad kinézett üzletben esetleg ramen bárban. Az emberek összesúgtak a hátad mögött és ebből el is kaptál pár szót, de már megszoktad az előítéleteket és nem foglalkoztatott ezeknek a 'pondróknak' a véleménye. Elgondolásod szerin te sokkal többre vagy hivatott és ennek talán a véredben csörgedező ajándék az egyik legnagyobb jele. Minden esetre most a legelső dolgod az volt, hogy szerezz magadnak valamit enni mert amint az gyomrod másodjára is jelezte ezen a szép reggelen, most már tényleg itt az ideje harapni valamit. A boltban a lehető leggyorsabban lezavarjod a szokásos köröket és beszerzel mindent amire szüksége lehet a következő napokban: egy kis csokoládé, puding és behűtött félkész ételek amiket csak meg kell melegíteni. A pultnál a pénztáros kicsit furcsán mér téged végig az esernyőddel együtt ebben a szikrázó napsütésben de aztán gyorsan tovább is lép és már mondja is az árat. Amint kifizettél mindent egy zacskóval vágsz neki az amúgy nem veszélytelen vissza útnak. Ahogy sétálsz vissza az utcán kezedben a zacskóval és az ernyőddel a saját kis tempódban hirtelen valami furcsa hangra leszel figyelmes az egyik sikátorból. Mintha valakivel üvöltenének, de mivel messzebb van a hang forrása ezért nem vagy biztos benne. Eltelik pár másodperc és egy gyereksírást hallasz olyan szívbemarkolót, hogy még te is majdnem meglágyul. Két lehetőség van: vagy odamész és megnézed, hogy mi az vagy egyenesen haza mész és nem foglalkozol ilyen apróságokkal.
Ha odamész a sikátorhoz akkor látod, hogy két idősebb nálad fél fejjel magasabb fiú éppen a földre taszít egy fiatalabb fiúcskát és közben valamit üvöltenek vele...
- Időben oda kellett volna adnod az uzsonnapénzed Otake! Legközelebb kétszer ennyit kell fizetned, hogy verés nélkül megúszd a napot megértetted?
Rajtad áll, hogy beavatkozol-e vagy inkább elsétálsz. A fiú minden esetre észrevesz téged amíg az őt zaklatók neked háttal állnak és segélykérően pillant rád. Érzed, hogy a fiú verése elkerülhetetlen és könnyes szeméből arra következtetsz, hogy ő sírt fel az előbb!
Ha hazamész abban az esetben amint benyitsz a lakásodba egy shinobit pillantasz mesz a aki a falat támasztja az ajtó mellett. A chuunin taktikai mellény arra enged következtetni, hogy rangban feletted áll, de hogy jutott be? Milyen illetlenek ezek...

**Katsumi Mao** Hétf. Aug. 10 2015, 10:17

Már csak pár lépésnyire voltam az üzlettől, ahol be kívántam vásárolni. Bevallom, vártam, hogy megérkezzek oda, mert a kinti szikrázó napsütés kezdett túlságosan is bosszantóvá válni. Amint betettem a lábam a boltba, az emberek furcsán néztek rám, méregettek és összesúgtak egymás között. A hajam tenné, vagy talán tegnap elfelejtettem megfürdeni?! Nemigazán érdekelt, bár vicces jelenet volt amikor szemkontaktust teremtettem velük, s ők azon nyomban elkapták tekintetüket és beletemetkeztek a vásárlásba. Nem is vártam tőlük többet.
- Na nézzük csak, mi is kell nekünk. Motyogtam magam elé és gyorsan összekapkodtam a legszükségesebbeket. Csokoládét, rament, pudingot. Miközben pakolásztam, pár méterrel mellettem megpillantottam egy kis reklámképet amin éppen egy újfajta sushi menüt népszerűsítettek, nem kis sikerrel, hisz nálam is bevált. - Mi lenne ha ma Sushi napot tartanék? Nori lapom, rizsem van otthon és szója szószom is, már csak a lazac és egy kis wasabi hiányzik. A pultos elé állva elmondtam neki mit keresek, aki kisvártatva némi pakolást követően adott is belőlük és ezzel teljessé is vált a bevásárlás, már csak haza kellett vinni a kincseimet és ... a többit meg úgyis tudja mindenki. A kasszához érve terítettem "lapjaimat", hogy az idősebb hölgy, aki csodálkozásában le se veszi rólam és esernyőmről a szemét, összegezni tudja a termékeket.
- Tehát három csokoládé, öt darab instant ramen, egy darab puding, fél kiló lazac és egy tubus Wasabi. Az összesen ... Ryou lesz. Összegezte a hölgy, mire én elővettem pénztárcámat és kifizettem az összeget. Miután összepakoltam a szerzeményt az üzlet kijáratához sétáltam, egy pillanatra megálltam, hogy lelkiekben felkészítettem magam a hőáradatra, majd az esernyőmet felhúzva, kiléptem rajta. A csomag nem volt nehéz, nem vásároltam túl sokat, csakis a szükségeseket, amik jelenlegi szeszélyemet óhajtották kielégíteni.

Miközben az utcán ballagtam hazafelé, az egyik sikátorból kiáltásokat hallottam, majd azt nemsokkal egy gyereksírás követte. A furcsa jelenség felkeltette érdeklődésemet, ezért befordultam a szűk szakaszra, ahol pár tíz métert haladva egy kisebb csapatra bukkantam. Pontosabban két nagyobb fiút találtam akik egy fiatalabb srác felett álltak és kiáltoztak vele.
- Időben oda kellett volna adnod az uzsonnapénzed Otake! Legközelebb kétszer ennyit kell fizetned, hogy verés nélkül megúszd a napot megértetted?
*Tehát két nagyobb fiú akar kihúzni pénzt egy fiatalabból. Könnyű kereset, azonban nem veszélytelen, mert mi van akkor ha egy olyan alak hallja meg a kiáltozást mint például én, egy Konohai shinobi.* Mivel a két idősebb háttal állt nekem, így nem vettek észre ám, az Otake nevű fiúcska egyből megpillantott és segítségkérő tekintettel bámult rám. Hangtalanul egy hatalmasat szökkentem az ég felé, hogy még csak véletlenül se maradjak le semmiről, majd az egyik tetőre megérkezve, leültem annak szélére és onnan, díszi páholyból, csokit majszolva nézhettem végig ahogyan a kis srác megkapja a napi jussát. *Otake volt a neve. Az élet sajnos kemény és nem lehet mindég másra támaszkodni. Tanulj meg alkalmazkodni vagy elkerülni ilyen alakokat, vagy csak simán fizess nekik és kész.* Egy halovány mosoly ült ki a számra és miután a két nagyobb végzett, én is felálltam, majd fordulva egyet a tetőn, hazafelé vettem az irányt. Műsornak nem a legjobb választás volt, ám mégis elégedett mosoly ült ki az arcomra teljesen addig amíg haza nem értem.
Az ajtómon belépve egy shinobi fogadott engem chuunin rangbeli lehetett a mellényéből kiindulva. A falat támasztotta és egy biztosabb pontot talált a lábainak a földön, ahol nem volt éppen szemét.
- Végre! Már nagyon vártam magát. Amint látja rengeteg a tennivaló, ne is pazarolja az idejét, lásson neki a takarításnak! Szólítottam fel, ahogyan ujjaimmal a földön lévő szemétdombra mutattam. - Ja és ne felejtse ki a mennyezetet se. Tekintetem ezúttal felfelé irányult, egészen pontosan a foltokat nézte a mennyezeten. - Megvan annak is a maga története, de maradjunk annyiban, hogy éjszaka megéheztem, nem láttam semmit, ezért egy szemétmentes helyen közlekedtem és étkeztem. Kuncogtam el magam, ahogyan szerzeményem, beledobtam az egyik szekrénybe, én pedig leültem az ágyra, hogy kipihenjem a mai napi izgalmakat.

//Mivel nem segítettem a srácnak, így úgy gondolom olyan mintha oda se mentem volna, hanem egyenesen hazafelé vettem volna az irányt, ezért raktam bele a chuunint. Másrészt pedig, megadnál egy összeget amelyet levonhatok az adatlapomról vásárlás gyanánt? //

**Ayami Remiyu** Szer. Aug. 12 2015, 23:21

Este van az utcák az üzletek üresek. Csak a szokásos éjszakai zajok törik meg néha a csendet. Már olyan régen jártam ezeket az utcákat. minden kő egy repedés házfalon emlékeket idéz bennem. Az idő lassan telik ez nem is baj nem akarok haza menni még. Élvezem az éjszakát. A hús levegőt és benne szálló illatokat.
Le ültem egy padra majd pár perc múlva a padon hanyatt fekve a csillagokat néztem.
- Lassan másfél éve.... milyen sok idő.
Motyogtam magamnak miközben az égen egy csillag suhant el nagy fényes csíkot húzva maga után. Lehunytam a szemem és kívántam egyet. Újra kinyitva szemeim az eget kezdtem bámulni lassan elveszve a nagy feketeségben. Lábaim felhúztam kezeim fejem alá tettem és fel vettem a nagy gondolkodó pózt. Amibe bele is szundítottam csak órák múlva ébredtem fel arra nagyot koppanok a földön.

**Kenshiro Karu** Csüt. Aug. 13 2015, 10:32

Miután szépen végig nézted ahogy móresre tanítják a fiút szépen meg is állapítottad mit kellett volna tennie. Volt abban logika amit hozzáfűztél magadban a dolgokhoz, de vajon a körülmények is adottak voltak hozzá, hogy így meg tudja oldani a dolgokat? Ezt már sosem fogod megtudni ugyan is amint vége volt a műsornak te fölálltál és a lakásod felé vetted az irányt. Ezúttal nem az utcán mentél hanem a shinobik közkedvelt útvonalát a tetőt használtad. Mivel volt nálad két csomag ezért ez jócskán lelassított de mivel nem voltál távol otthonodtól ezért viszonylag gyorsan siekrült abszolválnod ezt a kis utat. A tetők valahogy sokkal békésebbnek bizonyultak mint a nyüzsgő utcák ezen a verőfényes reggelen. Kevés dolog zavart meg és csak a madarak voltak az útitársaid.
AMint beléptél a lakásodba valami furcsa volt. Az ajtód mellett egy shinobit találsz akiről a mellénye árulkodik, hogy nálad magasabb pozícióban van. Te viszont annak ellenére, hogy rangban feletted áll mindjárt ki is osztasz rá néhány feladatot pedig talán cska látásból ismerheted de még az sem biztos.
- Kedves tőled, hogy házimunkákat akarsz kiosztani rám Katsumi Mao de nekem most ennél sokkal fontosabb dolgom van és szeretném ha velem jönnél. Egy küldetésünk van a számodra amit egy konohai geninekből válogatott csapattal kellene végrehajtanod. A feladatotok egyszerű. Egy tekercset kell eljuttatni minden probléma nélkül a határ mellet állomásozó egyik konohai hadtest parancsnokának. Nagyjából annyi ideje van, hogy megreggelizik és aztán délben egy eligazításra kell mennie a főkapuhoz. Szeretném megkérni, hogy próbáljon meg pontos lenni mert a küldetés szempontjából a precízió egy első számú feladat.
Azzal a chuunin köddé is vált. Még az is lehet, hogy cska egy egyszerű klón volt akit csak azért hoztak létre, hogy átadja az üzenetet. Neked viszont megvan a megoldás a minden napi unalom elűzésére. Végre egy kis kaland az életedbe. Most már igen csak elférne egy kis akció is a kaland mellé, legalábbis ezen járhat az agyad ahogy végig nézel a lakásnak nevezett szemétdombodon. Lehet, hogy mielőtt megjelennél a kapuban azelőtt nem ártana kitakarítanod.

// A pénzt a végén majd az ellenőrző staff fogja megadni én nem szeretnék ebbe belemenni. Ha úgy gondolod, hogy kitakarítasz még vagy valamit el kell intézned a küldetés előtt akkor ezt vedd bele nyugodtan a postodba. A köetkező postot kérlek konoha kapujához írd majd ahol már vár rád a csapatod és annak vezetője. A távolból csak a három alakot tudod kivenni a többit már szeretném hogy rám hagyd! //

**Inetsushi Ai** Szomb. Aug. 15 2015, 09:48

//Jiraya, Genkou, Yukizaki//

~Eper illat, mi? De igaza van menjünk.
-Igen csak várj meg.- szólt Muzan-kun után.
Megfordult és intett a többieknek is mosolyogva,hogy bátoritsa a társaságot.
~Nem tudom, hogy mit gondolhatnak róllam vagy Muzanról, de ha nem sok jót, akkor itt az esély. Pozitiv irányba kell tererlni a cselekményeket.
Szótlanúl haladt a társa mögött. A hátát fürkészte. A fiú magasabb volt, mint ő igy nem látta, hogy mi van előttük. Bámult a semmibe, ekkor észrevette a csendet. Lassitott, hátranézett a többiekre.
- Ti eddig az Akadémián jártatok? Nem emlékszem rátok.- kis szünetett tart a válaszokra várva, majd hózzá teszi- Yukizaki, te is Rejtett Homokból jöttél?

**Ginoo Yukizaki** Szomb. Aug. 15 2015, 16:26

A festett arcú fiú mondata meglepi Ginoo-t.
~Mit jelent az, hogy szagom? Honnan, mi, hogy? Az állathasználó nindzsák szoktak ilyesmit csinálni, de nála nem látok ilyeneket. Furcsa.~
A csapat csendesen haladt. Ginoo zavarban volt hisz még nem is látta őket. A lány kérdésére Bólint.
-Igen.
Az, hogy nem emlékszik rá az nem lepi meg. Ő a csendes bábos srác aki nem sok embernek tűnik fel és ha mégis akkor az a bábja miatt van. A következő kérdés kicsit zavarba hozza. Nem szeret erről beszélni.
-Nem csak a szüleim.
Majd hozzáteszi.
-Miért ki jött onnan?

**Rabada Genkou** Szer. Aug. 19 2015, 12:50

Új irány: a kiképzőtér. Nem vagyok jártas konoha térképészetében, ezt az is bizonyítja hogy nemegyszer eltévedtem. De mivel ezt nem szeretném megismételni ezért mindenképpen velük kell mennem- no nem mintha nem így szeretném- amúgy is kíváncsi vagyok rájuk, hogy kik ők. Mert még mindig nem ismerem őket. Aztán a festett srác rám mutat és azt mondja hogy szappan szagom van. Hát nem is csoda, mivel legkésőbb 12 óra 30 perc lehet és én ma már kétszer is fürödtem. ekkor elindult a menet. Én sem leszek kivétel, indulok utánuk. Mondjuk az a festett fiú nem tűnik túl barátságosnak, de a többiekre nincs panasz. Normálisaknak tűnnek, és nekem egyre jobban oldódik a feszültségem. Ekkor a lány kérdezett valamit, és Yukizaki után válaszoltam rá - Én már egy ideje Genin vagyok és nem akadémiai tanuló, de nem ide jártam. Ugyanis én nem konohában lakom, csak... el kellett jönnöm -mondtam, és fájdalmasan visszaemlékeztem a városom látványára, amikor az ellenséges csapatok bevonultak az épületek közé- ... a háború miatt- és elnémultam. Már rég nem tudom hogy hogy vannak anyáék. Bár nincs sok okom aggódni hiszen anya shinobi, és azt hiszem hogy Hamizaki is tud vigyázni magára ugyanis engem is megmentett. Tapasztalt sivatagjáró és ha kell szerintem meg tudja védeni magát. Némán, komor arcal nézem a földet és próbálom elképzelni hogy jól vannak. Mikor látom újra homokrejteket? Talán soha... De sose szabad feladni a reményt, én sem teszem!

Jiraiya Csüt. Aug. 20 2015, 18:25

// Legközelebb akkor váltsatok helyszínt, hogyha én szólok >< Ai-nak már mondtam és tudom, hogy a többiek azért írtak ide, hogy egy helyen legyen, csak gondoltam szólok, hogy mi a helyzet Very Happy

De amúgy most nem baj, csak legközelebb ne legyen ez ^^ //

Muzan-kun ügyet sem vetett Ai-chan kérésére, bár léptei kellőképpen lassúak voltak ahhoz, hogy a csapatocska utolérje őket. Ám így is Muzan volt elől, míg Ai és a másik két Genin a lány két oldalán foglalt helyet. Ahogy pedig a háborúról beszélgettek és Genkou is befejezte a mondandóját, a fiatal Inuzuka érzéketlenül vágott bele.
- Áh ember! Én már várom, hogy szétrúgjak egy-két segget a Háborúban!
Bokszolta a levegőt, majd újra tarkójára vágja a kezeit és kuncog. Igaz, érzéketlen dolog volt ez tőle, ugyanis nem tudhatja, hogy éppen a két Sunagakurei milyen háttérrel rendelkezik a faluban és, hogy miket élhettek át, Ő pedig ilyen könnyedén veszi az egészet. Ám ez a jókedv "átka" így nem róható ez fel neki. Annyira...
- Igaz is... Ismertek néhány menő technikát?
Fordul szembe a társaival, majd hátrafelé menetben folytatja az útját a tömegben. Az idős nénikék döbbenten húzódnak félre, aki pedig háttal áll neki, az érezve a lökdösést, szintén döbbent arckifejezéssel kitér.

**Katsumi Mao** Pént. Aug. 21 2015, 21:10

Kenshiro Karu

Nem volt valami csapatjátékos a férfi aki se szó se beszéd betört a házamba és anélkül, hogy felkérésemre kitakarított volna, lelépett. Nagyokat sóhajtoztam, hiszen most egy küldetéshez volt legkevésbé kedvem, pláne egy értelmetlen "viddelatekercsetésaddleennekésennek". *Unalmasabb küldetéseket ki sem tudnának találni genineknek, ennél még talán a "kapd el a szomszéd néni macskáját" típusú feladatok és érdekesebbek, mert ha belegondolunk, a Shinobi világnak megvan a magához való esze. Mármint a fontos háborúval kapcsolatos információkat biztosan nem adnak ki gyenge genineknek továbbítás céljából, ebből kifolyólag csakis értéktelen információkat kell továbbítani amire még talán a címzett se nagyon kíváncsi nemhogy más, ergo unalmas a feladat.*
Kis okfejtésemet fel alá járogatva hoztam meg a házban, miközben a szemétkupacokat kerülgettem. Nem volt kedvem a feladathoz, viszont valahol mégiscsak motoszkált a fejemben annak az elképzelésnek a lehetősége, hogy a küldetés izgalmakat is tartogathat.
Amint befejeztem a járkálást, céltudatosan a szekrényem felé vettem az irányt és elkezdtem a felkészülést. Előkészítettem a felszereléseimet, a táskámat, fegyvertartómat újra feltöltöttem kunaiokkal, shurikenekkel valamint robbanójegyzettel. Két tekercsem előkotorva előkészítettem azt, hogy váltás ruhát pecsételjek az egyikbe, míg a másikba két fegyveremet, a katanámat és a fuuma shuriknemet pecsételem le. Felszerelés terén már készen álltam az indulásra, azonban még korán lett volna elindulni, reggel volt még és a déli határidő odébb van, így hát leültem egy tisztának mondható pontra a ház közepén, majd mentálisan kezdtem el felkészülni a küldetésre. Megmozgattam befásult chakraáramomat, majd forgattam azt magamban miközben mindkét kezemet kinyújtottam magam elé.
- Shoton: Suisho Kyo//Kristálytükör. Mondtam ki halkan, ahogyan egy kisebb chakrainpulzus halad végig az ujjaim között, majd kristállyá összeállva elhagyják azt és addig tágul, míg egy akkora nagyságú tükör nem jön létre amekkora én magam is vagyok. A technika tökéletesen létre is jött, sehol egy repedés, sehol egy torzulás, csakis az igazi képmást mutatta a tükör. Ezt követően kézjeleket formáltam, majd ismét halk suttogásba kezdtem. - Shoton: Suisho Bushin no jutsu//Kristályklón jutsu. Mondatom hatására az imént létrehozott tükörből két képmásom lépett elő. Olyan gyönyörűen festettek ahogyan én magam is, habár kissé zavaró volt látni magam fordított frufruval. Tudtam hogy ez nem az én hibámból jött így létre hanem a tükörhatás miatt, de mégis idegesített valamilyen szinten, hisz ez az apró változás akár használhatatlanná teheti a teljes technikát.
- Próbáljatok valami értelmes rendet vakarni ebben a házban amíg felkészülök a küldetésre! Adtam ki parancsba a klónoknak akik el is kezdtek dolgozni míg én belefeküdtem az ágyba és szundítottam egyet.
Nemsokkal tizenkettő előtt össze is szedtem magam, hogy nekivágjak a küldetésnek. Hátizsákommal a hátamon már nem voltam messze a kaputól ahol három alak várakozott, feltehetően rám.

//Bocsánat a késésért, de mint a hiányzásokban is jeleztem, nyíralni voltam és ezért nem tudtam írni eddig ^^ //

**Ginoo Yukizaki** Hétf. Aug. 24 2015, 23:20

Ginoo meg is tudta ki az a Homokrejteki genin. Nem tűnik túl furcsának vagy veszélyesnek. A harmadik társa aki megszólalt zavaróbb számára. Persze ez nem látszik rajta hisz jól megtanulta azt elrejteni. A háborúból Ginoo ha lehetne inkább kimaradna. Az nem hangzik túl jónak. A kérdésre meg zavartan, de ő válaszol először.
-Nem hiszem, hogy menők, de tudok technikákat.
Nem is így nézte Ginoo a technikákat, hogy menők-e. Csak tanulta őket és gyakorolta.

**Kenshiro Karu** Vas. Aug. 30 2015, 15:44

A déli napsugarak szinte már bántóan martak bele világos bőrödbe. Ha az esernyődet ide is hoztad akkor egy kicsit valóban bizarr látványt nyújthatsz az utcán. Kicsit olyan vagy mint egy szellem, a múlt egy árnyéka amely visszatért kisérteni az élőket. Tudod, hogy mindenki téged bámul de valószínűleg ez sem érdekel hiszen nem sokára már úgy is elhagyod ismét Konoha falait. A probléma ott kezdődött amikor megérkeztél a csapatodhoz és realizáltad, hogy az a két gyerek alkotja a csapat másik felét akiket láttál, hogy terrorizálják a kisfiút a sikátorban. A két fiú végig mért téged mintha láttak volna már, aztán kiköpött mindkettő valami üdvözlet félét. Amint a sensei felé fordultál ő odalépett hozzád és egy 100as mosollyal üdvözölt téged a díszes kis társaság legújabb és egyben utolsó tagját. A férfi Chuunin taktikai mellényt viselt és a szokásos konohai shinobi öltözéket. Kedves mosolygós shinobi volt és alig lehetett a húszas évei közepén.
- Rendben miután bemutatkoztatok egymásnak kérlek titeket, hogy mindenki kapja össze a cók-mókját és induljunk.
A két fiú kicsit szégyellősen és furán feléd fordult majd bólintottak.
- Szia mi vagyunk a Shintaro és Choroki a Mokubei ikrek.
A sensei megvárja amíg bemutatkoztok egymásnak ha te méltatod a többieket ilyesmire majd teljes vállszéllességgel felétek fordul és ismét rátok villantja nagy mosolyát.
- Üdvözöllek titeket a nevem Kimumaro de szólítsatok nyugodtan senseinek. Úgy hiszem, hogy már ismertették veletek a feladatot de azért elmondom még egyszer amíg elindulunk...
Amint kiléptetek a kapun Kimu mégegyszer ismertette a küldetést majd közölte, hogy ez egy C szintű küldetést ezért valószínűleg nektek séta galopp lesz így nem kell tartani semmitől, de azért örülnék neki ha beleadnátok mindent. Gyerünk!

// A következő post még jöhet ide, ha már itt maradtunk aztán majd várható egy helyszín váltás. Leírom ide neked is külön, hogy most sajnos úgy alakul a munkám, hogy csak a hétvégén tudok postolni hét közben sajnos nem. Remélem ez még szeptemberben változni fog. //

**Inetsushi Ai** Csüt. Szept. 03 2015, 15:56

//Jiraya, Genkou, Yukizaki- Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat késtem és ezzel hátráltattalak titeket. Bocsánat.//

Ai figyelemmel hallgat új társai válaszát. Ekkor eszébe jutott, hogy mennyire bunkó volt és még be sem mutatakozott legújabb ismerősének. De nem volt ideje ezt szóvá tenni. Muzan érzéktelenűl közbevágott. Mondanivalója nem volt valami kedves a jelenlegi helyzetre nézve.
~Tessék?! Szét szeretnél rúgni egy pár segget. Most már én is, egy bizonyos ember segét, tippelhetsz!~ A lány alig tudta visszatartani ezt a mondatott, dühösen összeszoritotta fogait és sziszegve vett levegőt. ~Arra véletlen nem gondolt, hogy az ővét is ,,szét rúghatják''?
Vagy akár annak is, aki kedves számára? Sosem gondolkozik mielőtt dumálna? Idegesitő alak...Legszivesebben visszaszólnék, de nem tudom, hogy mi történt a többiekkel. Nem szeretnék sebeket felszakitani.~
Lesütött fejjel hallgatott, mikor felfigyelt Muzan-kun kérdésére és modortalanságára.
- De tudod van két nagyon jó technika, amiket te nem ismersz és nem is tudsz elsajátitani. Úgy hivják őket gondolkodás és ész.- mondta ki véletlenül hangosan.
~Hoppácska kapácska!! Lehet, hogy ezt nem kellet volna. Nem akarom, hogy megsértödjön mint múltkor, még csinál valami hülyeséget. De ez van, most ki kell álljak az állitásom mellett.~
Nézett fel szúrós tekintettel.

//Még egyszer bocsi a késedelemért!//

**Rabada Genkou** Kedd Szept. 08 2015, 10:34

Ideje lesz belenyugodnom abba hogy nem tudok most semmit tenni Hamizaki és anya épségéért. Nem látom őket még egy darabig. De erősnek kell lennem, hogyha visszatérek, megmentsem őket. Ekkor a "háttaljáró" srác feltette a kérdését. Menő teknika? Nemigazán tudnék erre válaszolni, ezért csak vállatvonok válaszként és az eget nézve sétálok elmélkedve azon, hogyan alakult volna az életem ha nem támadnak meg minket, a várost, Sunagakurét. És most itt sétálok, Konohagakure no sato utcáin három korombélivel, és nem tudom hogyan tovább... ha minden rendbe jön, utólag talán nevetek majd magamon, majd a jövőben... egyszer... talán!

Jiraiya Szer. Szept. 09 2015, 10:36

Ai durván szólalt fel Muzan-kun igencsak modortalan szövegei után, mire a fiú összeráncolt tekintettel állt meg úgy, mintha csak örökre ott akarna állni, ahol éppen most áll.
- Most meg mi bajod van?!
Förmed rá a lányra villámló tekintettel, ám Ai állja a fiú tekintetét és a vége egy "szikrapárbaj" lett a két tekintet között. A csendet Yukizaki kissé bátortalan felszólalása töri meg, mire Muzan-kun tekintete megenyhül és amolyan lenéző, de közben önmagára büszke tekintettel lép el Ai mellett.
- Na látod? Vannak itt még normális emberek!
Lép oda Yukizakihoz, figyelmen kívül hagyva másik két társát, majd elkezdi körbeszagolni a fiút.
- Na és? Köze van ehhez a bábhoz?
Bökdösi meg azt, majd Genkou felé is odafordul.
- És Te? Azt hallottam, hogy ti homoklakók ismertek néhány homok technikát? Te tudsz valamit?
Érdeklődik, miközben ránéz egy pillanatra Ai-ra és kinyújtja rá a nyelvét.

// Már azt hittem, hogy ti is eltűntök :c //

**Ginoo Yukizaki** Szer. Szept. 09 2015, 23:46

A lány felszólalására elég kellemetlen hangulat lesz. Főleg mert a másik fiú le is reagálja. Ginoo pedig nagyon zavarban van mert nem képes az ilyen helyzeteket jól kezelni. Nem tud mást tenni mint bátortalanul válaszol a feltett kérdésre. Erre a helyzet valamennyire oldódik. Viszont a fiú odalép hozzá. A kérdésre tudja a választ úgyhogy szintén idegesen, de legalább most gyorsan válaszol.
-Igen, de inkább a drótokhoz.
Nem tudja, hogy ez mennyire értelmes, de nem tudja most rövidebben elmagyarázni hosszabban meg nem szeretne beszélni.

Pein Csüt. Szept. 10 2015, 18:31

//Hiromi//

A napok eseménytelenül teltek. Jóformán semmi se történt: a még szükséges okmányokkal kapcsolatos procedúrát sikerült átvészelned, de egyébként pénz és egyéb teendő híján leginkább otthon kellett gubbasztanod. Valamiért a Hokage előtt se volt jelenésed, illetve a Frontra se hívtak be. Furcsa, gondolhattad, de igaz: fiatal voltál még, és nem is olyan rég érkeztél. Talán mindez csak annak tudható be, hogy nem túl gyors az átfutás Konoha hivatali szervezetében. De a napok csak teltek és teltek. Aztán hetek, majd hónapok is. A faluban ugyan vállalhattál kisebb munkákat, ha épp erre volt kedved, de maga Konoha nem keresett, a Hokage elé kerülni pedig egyenlő volt a lehetetlennel.
Aztán mint derült égből villámcsapás érkezett a felismerés, mire ment ki a játék. Egy borongós keddi napon jutott a füledbe a hír, hogy időközben új Hokage lépett a színre, egy bizonyos Danzou. A háborúban győzelmet és dicsőséget ígért, a faluban pedig belső biztonságot. Ennek hamar meg is voltak a nyomai mindenhol: egész Konohában ANBU-k cirkáltak fel s alá, a légkör feszültté vált, mindenkit megfigyeltek. Az új Hokagének talán igaza is volt, hiszen a háborús időkben semmi se jön rosszabbul, mint a belső ellenségek áskálódása. Apropó, adódott a kérdés: te most akkor szövetséges vagy ellenség voltál? Hiszen eddig teljesen mellőztek. Nos, hogy erre mi volt a válasz, azt csak te magad tudhattad, annyi viszont bizonyos, hogy azon az ominózus kedden valami más is történt. Egy chuunin mellényes férfialak kopogott az ajtótokon. Arcán furcsa, kissé pökhendi mosoly bújt meg, fekete hajfürtjei pedig több helyen is eltakarták a szemét.
– Sunagakuréból, jól tudom? – kérdezte.

**Inetsushi Ai** Vas. Szept. 13 2015, 17:07

A lány ideges lett. Szégyelte magát, tudta, hogy nem kellett volna azt mondania. Muzan-kun kérdésére nem tudott válaszoloni.
~ Igazából nincs is semmi bajom vele, csak nem tetszett a viselkedése. De ahogy most nézett rám.... Ijesztő volt. És komoly, nem olyan, mint a multkor. Inkább ráhagyom.
Ai dühösen ellépett a fiú útjából. Nézte ahogy az visszatekintt és a nyelvét nyújtja. Ai dacosan fordult el. Probált úgy kinézni mintha nem is érdekelné a dolog. Valójában nagyon is szeretette volna figyelemmel kisérni a történteket. Ezért hátra-hátra pillantgatott és fülelt.
~ Oké, ebből elég! Mehetnénk...

Tettetett idegességgel dobolt a lábfejével és csücsöritett szájával.
-Most már haladnunk kéne! Remélem befejezted a bájcsevejt, Muzan-kun. - Csipöre tett kézzel, a haját dobálva elindult.

**Hiromi Akio** Kedd Szept. 15 2015, 13:55

// Pein //

Utunk során kirajzolódott feltételezésem beigazolódott. Nyugalom, már-már béke volt Konohába, tisztán lehetett érezni. Az utcákon, a boltokban, az erkélyen és a tetőkön egyaránt. Mindegy hogy hol járt az ember, az érzés elkísérte útján. Egy idő után kicsit nyomasztó is lett, nem a békesség, sokkal inkább a semmittevés érzése. Természetesen könyvek olvasásával, anyámmal való társalgással és alkalmankénti sétával telt az időm java része. A legizgalmasabb ami történt velem az az volt, hogy segíthettem egy idős hölgynek leszedni a fáról a kétségbeesett macskáját. Genin vagyok nem várok többet, de azért szeretem tartalmasan tölteni az időmet, idegen falu ide vagy oda.
Hébe-hóba kerestem egy elhagyatottabb helyet és gyakoroltam a fára mászást chakra használattal, de sajna hamar beleuntam. Jó lett volna ha nem is a hokage, de valaki rangos behív segédkezni, talán még harcolni is szívesen mennék. Jut eszembe egyik nap séta közben fél füllel hallottam egy beszélgetést amiből kiderült hogy új hokage került a székbe, egy bizonyos Danzou. Jó vezér gyanánt már szórta is az ígéreteket... Biztonság így, dicsőség úgy. Pont azt amit az emberek hallani akarnak. Aazon a napon előkerültek az ANBU-k is, akikről még csak könyvben olvastam. A maszkjuk jellegzetes volt, pont úgy ahogy Daisuke-sensei mesélte. Élmény volt látni őket, azt leszámítva hogy csak baljós jel lehet egy ilyen osztagot besűríteni a mindennapi emberek életében, de hát ha háború van, akkor háború van.
Amint aznap hazaértem el is meséltem édesanyámnak. Látta a lelkesedést rajtam, amit egy fejsimogatással nyugtázott majd az ablakból kinézve szólt hozzám szinte suttogva.
- Tudom szívem, láttam az ablakból. Szomorú időket járunk, még a háború is házhoz jön.
Utolsó mondatára ironikus kopogás hallatszódott az ajtónkon. Kinyitottam majd egy chuunin látványa fogadott. Kicsit megkönnyebbültem hogy nem ANBU-k jöttek házat kutatni vagy ilyesmi. Mielőtt jobban felmérhettem volna feltett egy kérdést amire én határozottan válaszoltam.
- Igen. Miben segíthetek?

**Rabada Genkou** Szer. Szept. 16 2015, 20:39

Fúúúúha, én aztán társaságba keveredtem. Gondoltam, de ehelyett inkább békítenem kéne őket. De hogyan... Megvan! A srác megkérdte tudok e valamit. Hát nem épp teknika, és nem is igazi szokás, most találtam ki csak ők ezt nem tudják... - Van nálunk egy szokás, ha ez nevezhető ennek. Ha két ember veszekedik, "csitításképp" egy harmadik fél meghívja őket egy ebédre. Hát az ebéden már túl vagyunk... De a fagyin nem. Ki kér? Ha megmondjátok hol van a fagyizó meghívlak titeket útközben. - Hát ez elég hülyén hangozhatott, eredetileg azért akartam megszólalni hogy segítsek rajtuk... hát ez nem hiszem hogy sikerült, de azért hogy ne legyen szép a nap még rontottam is a helyzetemen... Bakker!!! miért kellett kimondanom ezt a marhaságot??? nagyot nyelve hökkentem meg az imént mondott beszédemen, hiszen hülyeséget mondtam- a fagyi részt kivéve - és most várok a kegyelemdöfésre...

Jiraiya Szomb. Szept. 19 2015, 12:20

Ai nőies, vagy éppen kissé kislányos reakcióját Muzan-kun egy kisebb mosollyal kísérte, míg Yukizaki válasza után, egyből Genkou felé tekintgetett és furcsálló arckifejezéssel nézett a fiúra.
- Sunagakuréban van fagylalt?
Tette fel a kérdését, majd miután Ai megsürgette egy kicsit őket verbálisan és non-verbálisan egyaránt, Muzan-kun tekintete újra felélénkült és azonnal felugrott az egyik ház tetejére, ami éppen a közelben volt.
- Rendben! Aki utoljára ér a Kiképzőtérre, az hívja meg a csapatot egy fagyira! Rajt!
Ordítja oda fentről, majd meg is indult a Kiképzőtér irányába. No igen, csak hát a Sunagakurei Geninek nem igazán tájékozottak a faluban, esetleg Yukizaki, aki már hosszabb ideje van itt, így hát az esélyek eléggé kiegyenlítetlenek. Ám Ai tudja az utat, hiszen már elég ideje él itt.

// A Következő posztot ide kérem: http://narutohun.niceboard.org/t38p1035-kikepzoterepek Még nem érkeztek meg, csak elindultok. Beszéljétek meg, hogy mi legyen, vagy éppen induljatok Muzan után. A Döntés csak a saját kezetekben van //

Pein Vas. Szept. 20 2015, 16:59

//Hiromi//

– Takumi vagyok – felelte a férfi. – Többet nem kell tudnod. Válaszolj: milyen képességekkel rendelkezel, és milyen releváns tapasztalataid vannak?
A férfi kissé arrogánsan beszélt, de a hangja mérhetetlen nyugalmat és tudást is sugárzott. Nem kérdezte meg, hogy bemehet-e, talán mindegy is volt neki, hol beszélgettek. Akárhol is teszed meg, miután válaszolsz a kérdésére, egy vörös borítékot nyom a kezedbe, majd elköszön, és felszívódik. A levél további kérdéseket tartalmaz:
1. Ki alapította Konohagakurét?
2. Ki az ellenség?
3. Mit tud a „Hangról”?
4. Hogyan védekezzünk genjutsuk ellen?

//Nem muszáj az összes kérdésre rögtön válaszolnod. Ez egy keresési folyamat. A férfi nem közli, mikor fog visszajönni a levélért, vagy hogy hova kellene azt eljuttatnod. A játékszabályok se tiszták, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem muszáj a karakterednek saját kútfőből dolgoznia.//

**Katsumi Mao** Hétf. Szept. 21 2015, 15:46

//Karu//

Amint közel értem a kapuhoz, megláttam a három várakozó alakot akik nagy valószínűséggel csak arra vártak, hogy a csatlakozásommal teljes legyen a kis csapat a küldetésre, a küldetésre melyhez sem kedvem, sem pedig energiám nem volt. Amint odaértem hozzájuk, szótlanul bólintottam egyet amolyan köszönésképp, nem foglalkozva azzal, hogy észre veszik e eme gesztusomat, majd rögvest felmérem a három alakot. Kissé érdekesnek találtam az élet iróniáját, hogy pont azzal a két sráccal kerültem össze egy csapatban akik korábban azt a kis srácot bántalmazták a sikátorban. Ebből kifolyólag arra a következtetésre jutottam, hogy konoha szempontjából helyesen döntöttem akkor amikor nem avatkoztam közbe, hisz ha akkor elverem a srácokat, most nem lenne ki végrehajtsa a küldetést. Másrészről viszont, ha közbeléptem volna, akkor nem lett volna meg a csapat a küldetésre, ezért valószínűleg engem se zavartak volna ki a házamból és most is kényelmesen pihengethetnék. A csapat idősebb tagja és egyben vezetője első ránézésre egy Chuunin lehetett, már csak a korából kiindulva sem néztem volna ki belőle nagyobb rangot. A férfi felém fordult, majd odalépett hozzám és egy szép mosollyal üdvözölt. Kimumaronak hívták és ahogyan én is kikövetkeztettem, elmondta, hogy a csapat senseie lesz amíg a küldetés tart.
- Mao, yoroshiku/örvendek/! Köszöntem és mutatkoztam be a csapatnak a sensei felhívására, majd ismét végighallgattam a küldetésünk részleteit. Már egészen beletörődtem a dologba, hogy végig kell csinálnom a küldetést és ezért is nem morogtam már a bemutatkozás alatt, mert ha minden simán megy, hamar végzünk és újra haza kerülhetek. Miután a sensei befejezte a beszédet és már készült volna elindulni, felemeltem jobb kezemet, amolyan jelentkezésként, hogy szót kérek. Amint ezt Kimumaro észrevette, elmondtam neki problémámat.
- Sensei, indulás előtt még elugranék egy mellékhelyiségre. Tekintetem merev és határozott volt, mellyel a férfira fókuszáltam, s míg mások szégyenlősen viselkedtek volna és körbeírták volna problémáikat, addig én kerek perec kimondtam. Amint megkaptam rá az engedélyt, esernyőmmel a kezemben kényelmesen megindultam a legközelebbi illemhelyre. Amikor megérkeztem, bezárkóztam oda, majd még mindég kihúzott esernyőmet magam elé tartva a belsejében létrehoztam egy kristálytükröt, amiből egy klónom lépett elő.
- Nem bízom a csapatomban, tizenöt percnyi lemaradással kövess engem az útvonalamon, de ne tegyél semmit amíg nagy baj nincsen. Ha betartod a távolságot, a sensei valószínűleg már nem fog észlelni téged, tehát nyugodtan követhetsz. - Adtam ki a klón feladatát, majd elsőként kilépve a helyiségből, visszatértem a csapatomhoz és is immáron nekivághattunk a feladatnak.

**Hiromi Akio** Kedd Szept. 22 2015, 17:57

// Pein //

A Takumi nevezetű titokzatos shinobi megsorozott egy maréknyi kérdéssel látszólag ok nélkül. Persze olyan hogy "ok nélkül" nem létezik a shinobi világban, ezt még én is tudom. Mit lehet tenni, oda fordultam anyámhoz majd a fel nem tett kérdésére válaszoltam.
- Azt hiszem ez egy teszt szerűség. - A vörös borítékot felé nyújtva folytatom. - A levélben kérdések vannak. Azt hiszem jobb lesz ha ráírom a saját válaszaimat majd... Várom a fejleményeket.
- Ne segítsek?
- Tudom hogy tudnál, de első állású ninjaként és másodállású könyvmojként megalázó lenne, ha nem tudnék ezekre a kérdésekre válaszolni.
Anyám kicsit meglepődött hogy ilyen gyorsan elfogadtam a szituációt, általában mérlegelek és kérdezősködök, akár saját magamtól is. Tudta hogy nem a kis lakásban akarok foglalkozni a levéllel így hát egy büszke mosollyal és puszival a homlokomon elköszönt tőlem. (Most az egyszer kihagyta a vigyázz magadra esténként féle szöveget, furcsa.)
Az utcán sétálva egy tollat és a levelet szorongatva mélyültem bele a kérdésekbe. Hmm-hmm lássuk csak. Releváns, milyen ritka szó, legalábbis a korombeliektől még egyszer sem hallottam. Akkor írjuk is le:
* Kiemelkedő elemzői képesség, szilárd felületeken és vízen való megmaradáshoz szükséges chakrakontroll, háborúban elért veszteségek gyors feldolgozása...
Ez vajon tényleg igaz? Anyám sérülése eléggé kihatott rám mentálisan. De azt leszámítva... Sok bajtársam hullott el a szorosban, még sem álltam meg pedig ők is épp olyan fiatalok voltak mint én. *Sóhaj* Maradjon ez így meg, szépen mutat, majd felnövök hozzá. Nos akkor következő. "Ki alapította Konohát?" Háh! Még szerencse hogy annyi könyvet bújok. De anya meséivel kiegészítve úgy lenne helyes a kérdés hogy "Kik alapították Konohát?", elvégre ketten voltak. Hm mindenesetre leírom.
* Uchiha Madara és Senju Hashirama
"Ki az ellenség?" Hát ez kifejezetten eszes kérdés a háború közepette. Gyakorlatilag mindenki, még az is aki csak virágot árul. Báh, ne legyél ennyire negatív Akio! Lássuk csak:
* Az aki a szeretteid életét veszélyezteti.
Ha csak az életemet veszélyezteti az lehet még csak egy ellenfél is, nem kell feltétlenül ellenségnek lennie. Igen én ezt hiszem. Lássuk a következőket... Hmm... Na ezt most hirtelen nem tudom. Hang alatt vajon mit érthet? A genjutsut tanultuk az akadémián, az ellenség chakráját manipulálja, így mászik bele annak elméjébe, már ha jól emlékszem. A genjutsus részhez beírjuk ezt:
* A chakra megzavarásával, esetleg fizikai fájdalommal.
Azt hiszem ez megfelel majd... De hogy minek azt nem tudom. A hangos részt majd anyától megkérdezem, esetleg ha ő nem tudja akkor a könyvtárba lesurranok holnap. Hazaindultam a holnapi tervekkel a fejemben. Mire hazaértem anyám természetesen már aludt. Én is lefeküdtem aludni a borítékkal a kezemben, valami különös okból kifolyólag nem akartam elveszíteni. Majd holnap folytatom a kis quizt.

// Ezzel szeretném is egy kicsit a kezedbe adni az anya karakter irányítását, addig ameddig másnap megválaszolná a kérdést. Ha persze ez nem probléma Very Happy

//

Ajánlott tartalom