Déli Tenger

// Hyuuga Hanabi: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
Miután a matrózok emlékeit törölte Gaho, felvitette őket a kész hajóra mely már csak rájuk várt, hogy kifuthasson oly sok év után a nyílt vízre. Miközben figyeltem barátaim távozását a partról a mellettem álló két sárkánnyal, öröm töltött el. Tudtam hogy jó helyre mennek. És hogy a családjuk is végre viszont láthassa őket, már akinek van. Biztosan hiányolták már őket, csak az vígasztal, hogy amit mi egy évnek éltünk meg. Az számukra sokkal kevesebb volt. Így kevesebb ideig is hiányolnak minket. Nemsokára pedig már csak engem fognak.
A hajó eltűnése után még egy rövid ideig csend vett körül hármunkat. Amit végül Tsubasa hangja tört meg. Szavait öröm volt hallani, hogy nem csak én aggódok, majd a többiek épségéért. Majd felém fordult és egy fekhelyet ajánlott nekem, amit ráadásul az egyik sárkány készített külön nekem. Kíváncsi voltam mire számíthatok, hiszen eddig vagy a tengerparti táborban, aludtam, amit a többiekkel építettünk, vagy az erdő egyik fáján. Utána tért rá a lényegre, meddig is maradhatok még a szigeten.
* Vajon milyen lesz a hálóhelyem? Talán egy ember méretű sárkányfészek lesz a további hetekre fekhelyem? És ki lehet ez az Aisuru, akit említett, hogy meg fogom ismerni? Bár nagy valószínűséggel ő maga is egy sárkány. Így nem is mértem mit aggódok emiatt.
Közben pedig elindultunk, a partról Tsubasa vezetésével.
- Először kérdés helyett inkább kérésem lenne. Nemrég a parton Aokaze-sannak hívtál. Nem hívnál egyszerűen csak Atsushinak, mint a barátaim? Mivel én, annak tartalak téged. Még ha te valószínűleg nem is gondolsz engem annak.
Majd ahogy vezet a szállásom felé, a szigeten lévő különleges flóráról és faunáról oktatott. Bár utóbbi családjába csak ők maguk tartozhatnak. De jó volt hallgatni, mert így végre tudtam, hogy az eddig csak a szigeten látott növények közül melyik termése ehető, vagy éppen használható fel más célokra már, ha alkalmas rá.
- Tsubasa-san azt mondtad a sziget szabályai nem engedik, hogy 3 hétnél tovább maradjak. Azt esetleg engedik, hogy a olyan gyógynövényeket magammal vigyek amik csak a szigeten teremnek meg? Vagy esetleg gyümölcsöt, amit ajándéknak és egyben kóstolónak elvihessek kedvesemnek?
Idő közben elértünk a kívánt helyre. Ahol egy nem mindennapi meglepetés fogadott. Egy fából készült kis kunyhóhoz. Ami azért annyira nem is volt kicsi, kívülről nézve olyan tágas volt, hogy nem csak helység fért el benne. Amint az ajtajába értünk, Tsubasa elmondta a holnapi tervet. Ezután távozott.
- Akkor a holnapi viszont látásra, és jó éjszakát!
Ahogy a sárkány, elindult én is beléptem a házikóba. Nagy meglepetésemre, egyből egy kis előszoba fogadott. Nagy meglepetésemre, még padló is volt, így nyugodtan váltam meg lábbelimtől, hogy nem a földön kéne mezítláb járnom. A következő helység, egy nappali volt, asztallal székkel és az egyik sarkában egy kis konyhával. Innen további két ajtó vezetett tovább. Gyorsan szemügyre is vettem mindkettőt, hogy mit is rejtenek maguk mögött. Az egyik egy hálószobát, benne egy ággyal aminek, már a látványa is kényelemmel töltött el. A másik szoba pedig egy fürdő volt. A ház igaz kényelmes és szépen bebútorozott volt, de korszerűségben azért legalább 100 évvel el volt maradva. Elvégre áram, víz-és szennyvízvezeték és gáz a tűzhelyhez nem volt. A szigeten élőknek ugyan is ezekre nincs szüksége. Az éjszakai világításhoz, gyertyák voltak előkészítve, néhány fahasáb a fatüzelésű tűzhelyhez, a fürdőben pedig egy vödör, ami kád feltöltésére volt elől hagyva.
Mivel már nincs túl sok hátra a nappalból, így inkább maradtam a kunyhóban, ami inkább tűnt egy nyári laknak. Egyedül csak azért mentem el hogy, a kádba vizet hordjak. Miután lemostam magamról a koszt, a tűzhelyet gyújtottam be, hogy megszáradjak mellette. Természetesen az alsóneműm azért végig magamon hagytam. Majd ezután ruháimat is átmostam egy kicsit, elvégre azok is magukon tudtak egy évnyi koszt és vizet csak akkor láttak, ha esett az eső. A nedves ruhákat, kiakasztottam a tűzhely közelében, hogy azok is biztosan megszáradjanak. Amint ez megtörtént pólómat magamra vettem, nadrágom, fölsőm és zoknimat pedig összehajtva az ágy mellé helyeztem. Majd mielőtt lefeküdtem volna az ágyba eloltottam a tűzhelyet, és a gyertyákat.
Reggel, valami furcsa dologra kelek. Mintha valaki arcomat birizgálná egy fűszállal. Ahogy kinyitom a szemem egy ember arcát látom magam fölött elég közel hozzám. Már-már az intim szférámban. A szőke hajú korombeli lány fölém hajolva nézte kék szemeivel ahogy alszom. Igaz próbálta nem arcomba lógatni haját. De egy tincse mégis csak rám lógott, azt éreztem. Így szerintem természetes volt az a reakcióm, hogy egyből tágra nyíltak szemeim a csodálkozástól. Erre a lány mosollyal az arcán egyenesedik ki kezét nyújtva felém, hogy felsegítsen.
Mit tehettem volna, egy rövid lefagyás után megfogtam a kezét és segítségével felültem az ágy szélére. Ezután pedig bemutatkozott.
- Üdvözöllek! Igen én vagyok Atsushi.
Válaszolok, miközben felkelek az ágyról. Majd vele szemben állva bocsánatkérően hajolok meg előtte.
- Sajnálom nem tudtam, hogy ez a te házad. Mikor azt mondták, hálóhelyet készítettél nekem azt hittem egy sárkányról van szó, és ne megy emberről. Ha ezt tudtam volna nem aludtam volna az ágyadban. Még egyszer nagyon sajnálom.
* Miért nem mondták eddig, hogy van a szigeten rajtunk kívül más ember is? Bár meg tudom érteni, egy emberi lány és közel harminc férfi. Nem nehéz kitalálni mi járt volna némelyik fejében. De jobb kérdés ő miért élhet itt, ha én csak 3 hétig lehetek csak? Még saját háza is van.
Ahogy felegyenesedek, jobban szemügyre tudom venni, a lányt. Elvégre most már nem vagyok teljesen lesokkolva a ténytől, hogy nem én vagyok az egyedüli ember a szigeten. Mi tagadást, alakja formás volt, még ruházatán keresztül is jól látszott.
* Így már teljesen érthető miért rejtették el előlünk. Ha nem lenne Ayame talán még jómagam is bepróbálkoznék nála. De ez már lényegtelen. Inkább megkérdezem azt, ami igazán fúrja az oldalam.
- Mond mióta élsz ezen a szigeten a sárkányokkal? Nincs honvágyad?
 
// Először is szeretném megköszönni a bőséges jutalmazást. Szóval köszönöm szépen! Mivel ch-m már van bőven, inkább a tpj boostot kérem. Ami a további játékot illeti, örömmel folytatom veled. ÉS mivel egyetlen tanulási lehetőséget sem szoktam kihagyni így azt is vállalom. A jutsu amit ez alkalommal szeretnék elsajátítani az Ikazuchi Hakai // Villám Pusztítás. //~tjp felírva~ Hana
 
Ikazuchi Hakai // Villám Pusztítás.

A ninja a kézjelek után mindkét tenyerét a földre helyezi, majd ezt követően egy hatalmas villámcsapás sújt le az ellenfélre. Minél több chakrát ölünk bele, annál pusztítóbba a támadás. S-szinten a technika nagyobb távolságból is alkalmazható.

Típus: Támadó
Besorolás: A rangú
Chakraszint: 500
Használója: Hatake Kakashi

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //
 
Kicsit megnyugodtam, mikor hallottam elkért Tsubasától. Na nem mintha bajom lenne vele. Csak nehéz egyszerre két helyen lenni. Kivéve, ha az ember ismeri a Kage Bunshin no jutsut. Akkor akár 3-4 helyen is lehet egyszerre, csak győzze chakrával. Kár hogy nem tanítják akárkinek. Miután útnak indultunk többek közt szó esett az ebédről, és egyetlen szeretett az emberek világából származó szakácskönyvéről. Majd arról a sárkányról mesélt, akit be szeretne mutatni nekem. A hallottak alapján simán lehetne Gaho is, vagy akár az ikertestvére.
- Mivel az emberek ételét már számtalanszor megízleltem és még a többszörösét fogom enni a későbbiekben. Inkább a te saját fogásodat próbálnám ki. Ha már lehetőségem van megkóstolni a helyi különlegességet, akkor nem pocsékolom el a lehetőséget.
Beszélgetésünk közben lassan beértünk egy erdőbe, ahol a fák hűvösséget adó árnyéka ellenére a levegő fülledt volt. Homlokomon a verejték hamar gyöngyözni is kezdett. És már nagyon vártam, hogy találjak egy patakot, aminek a vizével lehűthetem magam. Sajnos nem volt szerencsém, semmi sem csordogált a közelben. Ám a fülledt idő és a víz hiányának ellenére is minden növény zöld színekben pompázott. Némelyiken gyümölcs is volt. Formáik ismerősek voltak, de színeik nem. Mikor pedig a sárkány azt mondta kóstoljam meg őket kicsit félve nyúltam az elsőért. Mert azért lássuk be egy kék banán nem éppen étvágygerjesztő. Ennek ellenére, ahogy lehámoztam és beleharaptam kellemesen csalódtam. Két gyümölcs ízének kombinációját éreztem áfonya és szeder, enyhén savanykás volt. A földről lédús narancsszerű rózsaszín bogyót szedtem, ami igazán jól esett a meleg környezetben. Egy közeli bokorról pedig brokkoli ízű répát.
Miközben én sorra kóstoltam az ételeket ő hozzávalókat gyűjtött az ebédhez. Még egy fonott kosara is volt a gyűjtögetéshez.
Mivel nem akartam degeszre enni magam ebéd előtt így mindengyümölcsből csak egyet ettem kóstoló jelleggel. Utána azt néztem milyen hozzávalókat pakolt a kosarába Aisuru. Amit fűszernek véltem leszedtem és megszagoltam, hátha felismerek valami otthon is használt aromát. Volt ami ismerős volt, de mivel nem vagyok jó szakács, így a nevét nem tudtam. Csak azt, hogy oda haza is használjuk. A nagy kíváncsiságomban nem is nagyon figyeltem a környezetemre. Csak arra figyeltem, hogy a nőstény sárkány mindig a látómezőmben legyen. Így nagyon meglepődtem mikor a nemrég említett Ryuujit szólította fel arra, hogy ébredjen. Mivel szavait irányomba mondta, tudtam, hogy csak mögöttem lehet az említett lény. Gyorsan meg is fordultam. De nem láttam semmit, csak egy hatalmas fekete sziklát. Ahogy nézem, felszínének furcsa mintázatát figyelem meg. De mire feleszmélnék, hogy azok pikkelyek már egy aranybarna szempár egyik fele néz velem farkasszemet. Csak nyelni tudtam a meglepődöttségtől, és próbáltam nem hátra lépni, mert nem akartam seggre esni. Ahogy jobban fel tudom mérni a sárkányt látszanak valódi méretei. Amik magával Shouéval vetekszenek, az általam eddig látott legnagyobb testű sárkányéval. A sárkány amint felált tekintetét Aisurura majd rám szegezi, majd intéz is hozzám pár mondatot.
- Köszönöm kedves szavait, igen én vagyok. Úgy látom nem szükséges bemutatkoznom. Örvendek a találkozásnak! Félek nem tudok újat mondani, azt hiszem Aisuru-san, amit csak érdemes megtudott rólam. Ha pedig már beszélt önnel, akkor a lényeges dolgokat meg is osztotta. - rövid szünet után folytattam, ami csak annyi volt, hogy szusszantam egyet - Talán csak azt nem tudta meg rólam az itt eltöltött évem alatt, hogy mely elemekkel is bírok. Elsődleges elemem a Katon, míg a második a Raiton.
De amit Aisuru mondott attól egy pillanatra letörtem. Hogy esetleg valami új játéknak vél, amit nem enged másnak. De aztán eszembe jutottak szavai miszerint oda van az emberekért. És mivel nem lehetek már itt olyan sokáig szeretne minél, több időt a közelemen lenni. Persze nem egy élő játék baba képében. Hanem barátkozni akar és már így is kötelező számára az, hogy Tsubasával osztozzon azon a kevés időmön, amit a szigeten tölthetek. Ha már vele kötöttem szövetséget. Így az ő esetében talán ez betudható egészséges féltékenységnek. Csak abban reménykedhetek, hogy nem terjed tovább. 
 
// Bocsánat a késésért! Nemrég kezdtem dolgozni most, hogy befejeztem a sulit. És több időt vette el, mint azt én gondoltam. Most is kicsit fáradt vagyok, ezért remélem nem írtam bele valami hatalmas hülyeséget. Ha igen akkor bocsi. //

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //
 
Rövid beszélgetésem a fekete sárkánnyal jó volt. Ahogy a mondás is tartja a kevesebb néha több. Persze nem mintha Aisuruval rossz lenne a társalgás. De ha mindenki annyit beszélne velem, mint ő akkor a fejem felrobbanna a temérdek információtól. A nőstény egyed hamar begyűjtötte az ételhez a hozzávalókat. Szinte beszélgetésünkkel párhuzamosan történt.
- Viszlát Ryuji-sama! Akkor valamikor visszalátogatok önhöz.
Köszönésem után az ember bőrbe bújt sárkánnyal sétáltam vissza házikójához. Aki út közben egy legendát mesélt, a hallottak alapján az első emberrel, akikkel szerződtek a sárkányok. És egy könyvről, amelyben róluk értekezik. Mikor ezt meghallottam arra a könyvre gondoltam egyből, ami Konoha könyvtárában volt és ide vezetett. De az nem lehet a szóban forgó könyv, mert az túl jó állapotban ahhoz képest, hogy milyen öregnek kellene lennie. És azt valószínűleg nem is engednék elvinni a szigetről. Így sajnos nem tudom mosollyal az arcomon azt mondani a kincskereséstől lelkes Aisurunak, hogy amit keres az én birtokomban van.
- Jó ötletnek tűnik. De nem gondolod, hogy oka van annak, amiért nem mondták el neked a könyv helyét? Talán jobb nem bolygatni a múltat. De ha adsz egy kis időt, akkor átgondolom a dolgot.
A kunyhóba érve a nőstény sárkány a szedett alapanyagokat készíti elő a főzésre. Én pedig a konyha asztalnál ülve szépen várok az ételre. Közben pedig gondolkozok. De nem azon, hogy vele tartsak-e a kincskeresésre. Hanem azon mivel tudnám meghálálni, a meleg ételkülönlegességet, amit nekem készít. Hogy abból, ami a rendelkezésemre áll mégis mivel tudnám megajándékozni esetleg. Végül döntésre jutottam. Ahogy ő az előkészített alapanyagokkal a tűzhelyhez ment én kimentem a kunyhóból. Majd ott megkerestem azokat az eszközökkel, amikkel a fákat kivágják, feldarabolják és széthasítják. Szerencsére találtam egy viseltes fűrészt és baltát. Előbbivel kivágtam egy kisebb fát, aminek törzse nem volt sokkal vastagabb, mint a felkarom. Majd nagyjából egyforma hasábokra daraboltam. Az így kapott apró farönköket baltával több darabra hasogattam. Végül utómunkálat címszóval egy kunaival egyforma téglatestekké faragtam őket. 21 ilyen fa alakzattal készültem el mire Aisuru hívott ebédelni. Ami nem más volt mint grillezett, párolt zöldségek valamilyen pürével. Első ránézésre igazi vega kajának tűnt, aminek nem mindennapi színei voltak. De ha már azért kértem ezt, hogy érdekességet kóstoljak akkor azt hiszem ez a legjobb választás. Ám még így is kicsit félve fogom meg az evőeszközt.
- Köszönöm az ételt!
Majd bekapom az első falatot. Sok íz volt benne, de mindenből csak egy kicsi. Harmóniában voltak. Egyik íz sem volt kiemelve vagy nyomta el egy másikat. Viszont ami igazán meglepett, hogy valamilyen húsnak az ízét is éreztem. Holott tudtommal az nem került bele. Miután jóízűen bekanalaztam az elém rakott ételt. Egy korty vizet ittam.
- Nagyon jó szakács vagy! Remélem többször is ehetem, majd még az ételeidet a szigeten tartózkodás közben. 

Az étel elfogyasztása után segítettem Aisurunak elmosogatni. Majd miután helyet foglaltunk az asztalnál elővettem a nemrég készített 21 fahasábot.
- Hálám jeléül enged meg, hogy mutassak neked pár egyszerűbb játékot, amit mi emberek játszunk. Vagyis ezeket inkább a gyerekek. A 21 fadarabból az asztalra építettem egy tornyot, aminek minden szintje 3 darabból állt, a szintek pedig mindig átlósan követték az előzőt.
- Ennek a játéknak a neve Jenga. A lényege az, hogy kiveszel egy tetszőleges hasábot, amit aztán a tetejére raksz. Majd az ellenfeled ugyan ezt teszi. Az veszít akinél a torony összedől. Mit gondolsz van kedved játszani?
A sárkány még ezt az egyszerű játékot, is nagy örömmel kezelte. Hatalmas mosollyal az arcán bólogatott. Szemei csillogtak, egész játékidő alatt. Noha az első köröket, hamar megnyertem. De Aisuru gyorsan tanult, hibáiból. Így a vége felé már elég kiélezett volt a játék. Addig pedig néha én is rontottam, szándékosan. Végül ez az egy játék is olyan mókássá vált számunkra, hogy elszaladt vele az idő és a többit bemutatni sem volt időm.
Ahogy besötétedett, Aisuru távozott kuckójából, hogy nyugodtan pihenhessek. Ami miatt én kicsit kellemetlenül is éreztem magam, hiszen mégis csak az ő otthona, és mégis ő megy el. Ahogy lefeküdtem az ágyba és gondolkoztam, az jutott eszembe, hogy talán sosem aludt itt. Hiszen az emberi formája mindössze egy jutsu, és mi van, ha álmában visszaváltozik. Így pedig már érthetővé vált miért nem éjszakázik itt sosem. Bár ez csak a saját okfejtésem, lehet simán fenn tudja tartani alvás közben is az alakját. Csak távolságtartást parancsoltak neki. Utána gondolataim a holnapra szegeződtek. Mit is kellene tennem, hisz már 3 sárkány is akar tőlem valamit. Kinek kéne kedveznem és kinek nem. Agyalás közben végül sikerült dűlőre jutnom. Utána pedig nyugodtan elaludnom.

Másnap reggel korán és frissen ébredtem. Hála annak, hogy sikerült még az éjjel döntésre jutnom a 3 sárkánnyal kapcsolatban. És így nyugodtan tudtam aludni. Ahoy kikeltem az ágyból már, siettem is ki a kunyhóból. Aminek ajtajától nem messze Tsubasa már várt. 
- Jó reggelt! – Köszöntöm a sárkányt
- Kellemes reggelt neked is!
Úgy döntöttem nem kertelek. Hamar megosztom a sárkánnyal, hogy mások is számítanak a társaságomra, és ezzel kapcsolatban miképp döntöttem. Késleltetni felesleges, hisz előbb utóbb úgyis rákényszerülnék. Akkor pedig inkább essünk túl rajta hamar. 
- Tegnap Ryuji-sama és Aisuru-san is megkértek, hogy töltsek még velük némi időt. Ha nem gond holnap és az azt követő napon szeretnék velük lenni. Ma viszont a tiéd vagyok, ha már Aisuru tegnap amúgy is elkért tőled. Nem szeretném, hogy úgy érezd hanyagollak. Remélem neked is jó így? Illetve még egy olyan kérdésem lenne mi lesz a mai nap programja?

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //
 
A reggeli köszönés után mindketten elmondtuk, amit akartunk. örültem, hogy nem neheztelt a tegnapiért, és hogy megérti szeretnék a többiekkel is jobban megismerkedni. A gyakorlóharc hallatán, kicsit meglepődtem. De ahogy mondta senki sem nézheti tétlenül, ha megtámadják. Az pedig hogy a társad milyen erőt képvisel jobb előre megtudni mintsem a harcmezőn szembesülni azzal mit tud. Rosszabb esetben mit nem.
- Félek csalódást fogok okozni neked erő terén társaidhoz képest. De megteszek mindent, hogy kiegyensúlyozott legyen a küzdelmünk.
Intett nekem és már indultunk is. Utunk a sziget érintetlensége miatt egy ritkán járt erdei csapáson keresztül vezetett. Alig negyed óra gyaloglás után, ki is értünk annak a szélére. Egy lapos területre, ami akkora volt, hogy a nagyobb sárkányoknak is volt mozgásterük rajta. A tisztáson rengeteg kitaposott folt volt a fűben. Látszott rajta, hogy gyakorlásra van fenntartva. A réttől azonban egy nagyobb patak, választott el minket. Vagyis inkább csak engem. Mivel Tsubasa könnyedén átlépte, az én lábai azonban ehhez nem elég hosszúak. Ám nem okozott gondot átjutni rajta. Reflexből lábamba vezettem a chakrát és két lépés múlva már a túlparton is voltam. Amíg én megoldottam az átjutást, addig a sárkány a mező túl felére ment. Megfordult és kérte, hogy támadjam meg.
 
Ekkor kezdődött a baj. Hiszen időm lett volna kitalálni valami taktikát. Ám én nem tettem meg. Miközben ismét farkasszemet nézek Tsubasával felmérem. Hogy miként kellene úgy megtámadnom, hogy egy ekkora lényre is hatással legyen. Hiszen a fegyvereim és a legtöbb jutsum is emberek ellen van. Ami pedig nem az őt is súlyosan megsebesítheti. Testi erőben pedig biztosan felülmúl. Egyedüli reményem az, hogy amíg a földön tudom legalább a gyorsaságunk és mozgékonyságunk lesz nagyjából egyenlő. Csak ezt mégis, hogy tudom sokáig megoldani? S mivel még azt sem tudom milyen elemmel bír, azt sem tudhatom üti e az enyémet. Bár az igazság az, hogy ő sem ismeri az enyémet. Talán jó lenne inkább valami látványossal kezdeni. Aztán majd, ha ténylegesen kezdetét veszi a harc lesz, ami lesz. Gyorsan megformáltam a jutsuthoz szükséges kézjeleket. Majd lábamnál fellobbant egy 2 méteres láng és elindult Tusbasa felé.
- Katon: Hibashiri(Tűz elem: Futótűz)!
Ahogy haladt a sárkány felé kettévált, hogy két oldalról körbezárja. Eközben pedig három újabb kézpecsétet formálok: Kutya, Ló, Tigris.
- Katon: Onidoro(Tűz elem: Démon Lámpás)!
Ahogy kiejtem a jutsu nevét fejünk, vagyis inkább ellenfelem feje fölött megjelenik 15 tűzgömb. Amiket minden irányból neki is indítok a már minden irányból körbezárt Tsubasa felé. Még úgy is, hogy tudom ezzel valószínűleg nem okozok neki nagy sérüléseket. De az egész harc elsődleges célja, hogy megismerjük egymás harcstílusát. Nem pedig az, hogy olyan sérüléseket okozzunk, amiből alig tudunk felépülni.

//Elnézést az újabb késésért, kicsit betett nekem az iskolakezdés ._." +3ch^^ //


Mikor megindítottad a technikáidat, mind sikeresen sültek el. Tsubasa pedig egy pillanatra elmosolyodott. 
- Szép... -mondta, amin a tűzgolyók földet és az ő testét érték. Egy pár enyhe égési sérülést okozott csak neki, ami inkább volt karcolás egy ilyen erősségű pikkelyes bőrnek. Eztán a sárkány felrepült, a tűzfal fölé. - Eddig jó! Gyerünk, tovább! - biztatott, majd egy már jel után újra megszólalt - Katon: Goukakyuu no jutsu! - S ezzel a száján egy méretes tűzgolyót fújt ki, egyenesen feléd. Olyan mesébe illő látványt kelthetett, amint egy sárkány tűzet fúj. Kissé talán klisés is, nem de bár? 
Tsubasa eztán várt a levegőben. Hogy mit lépsz. Elugrasz talán, vagy megint rohanhat veled Sumire-hez? Vár, hogy mit lépsz. Támadj! Próbáld meg legyőzni! Itt bátran kiengedheted a legerősebb technikáidat is... meg kell mutatnod, hogy méltó vagy a szerződésre. Hogy elég erős vagy szeretteid megvédéséhez. Hogy képes vagy nyerni. Hogy képes lehetsz, nyerni. Már csak az a kérdés... mit lépsz most? 

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //

// Megértem a problémád, nem is olyan rég még nekem is voltak hasonló gondjaim. Idő kell a visszarázódáshoz. Sok sikert a tanulmányaidhoz! //

Ahogy a Hibashiri és az Onidoro lángjai minden irányból közrefogták, Tsubasa semmi félelmet vagy hasonló érzést nem mutatott. Inkább ellenkezőleg, inkább elmosolyodott. Vagy legalábbis úgy láttam a minket elválasztó tűzkör mögül. Ahogy becsapódtak, az égő gömbök, szóban kifejezte dicséretét. De mint a ki meg sem érezte volna a támadásomat rögvest felszállt a magasba. Testén alig lehetett látni a kissé kormos felületeket, ahol eltaláltam a jutsummal. Ekkor biztos voltam benne, hogy jól láttam és pár pillanattal korábban a támadásom előtt mosolygott. Ami nem meglepő látva, hogy nem ért sokat a támadásom. Noha erre már a legelején is számítottam. Az égben lévő sárkány, úgy tekintett le rám, mint a prédájára vadászó sas, majd biztatott szavaival. Majd előkészült és a Goukakyuu jutsut használva, egy elefánt méretű tűzgömböt fújt ki rám szájából. Ahogy közeledett felém a perzselő lövedék, még félelmetesebb ellenfélnek tűnt mögüle ellenfelem. De ezen még felül tudok kerekedni. Hiszen milyen katon használó lennék, ha már egy ekkora tűzgolyó is a frászt hozza rám.
Úgy tettem, ahogy korábban Tsubasas is. Elmosolyodtam közben pedig kézjeleket formáltam. Majd ahogy befejeztem orromon egy mély lélegzetet vettem. Miután pedig a tüdőmben felgyülemlett levegőt vegyítettem a chakrámmal kifújtam azt, és begyújtottam.
- Katon: Karyuudan(Tűz elem: Tűzsárkány rakéták)!
A számtól pedig egy erőteljes lángoszlop indult meg Tsubasa irányába az általa létrehozott tűzgömböt is célba véve. Amit a nagyobb ereje miatt valószínűleg felemészt. A technika alkalmazása után a Shushin no jutsut használva nagyjából tíz méterrel odébb megyek baloldalra. Majd újra támadok, kivételesen nem egy katon, hanem raiton technikával. Kezeimet összeérintem, majd közéjük kezdem koncentrálni a chakrámat. Majd ahogy ismét távolodni kezdenek egymástól, köztük megjelenik egy halványkék színűnek ható gömb. Körülötte kisebb elektromos kisülésekkel. Mikor a gömb focilabda méretűre nőtt eldobtam Tsubasa irányába.   
- Raiton: Kyuuden no jutsuval(Villámgömb jutsu)!
Az elhajított villám labdával az egyik szárnyát célzom. Azt remélve, hogy az elektromosságtól elzsibbad, és ezáltal sikerül földre kényszerítenem. Csak azt nem tudom ez is csak annyira lesz hatásos, mint az Onidoro, vagy a jutsu elég erős-e?  

//Köszönöm^.^// 


Tsubasa kemény ellenfélnek bizonyult. De mit is vártál mást.. egy sárkánytól? Egy ezer éves, monstrumtól? Aki annyi tudással rendelkezik mint az emberek egy cseppnyi rétege? Nehezen lehet űberelni. Gondolkodni kell...kicselezni.. agyafúrtan cselekedni. Lehet, nem csupán a nyers erő az, amivel egy hozzá hasonló lényt le kell győzni... megeshet, hogy az egésznek a támadás a lényege. Az, hogy felmérd ellenfeled. Annak minden képességét és gyenge pontjait. A harctéren sincs sok időd kiismerni az áldozatot. De itt... már nagyjából ismered ellenfeled. Ő a te társad. A ninjuud. Mivel tudnál a leghatékonyabban ellene támadni? Ész érvekkel? Erővel? Szavakkal, tettekkel? Logikával? egy tervvel, vagy mantrával? Egy idézéssel, egy fegyverrel? Ezt csak te tudhatod. Minden rajtad áll. Képes vagy meggyőzni egy ezerévest lényt arról.. hogy erős vagy és méltó arra, hogy társak legyetek?
Az első techika, mint ahogy gondoltad ellenfeled technikájába révedt. Amelyik azonban célba talált, egy kis nyomott hagyott Tsubasa pikkelyein. Talán kicsit meg is érezte.. bár egy ilyen páncél alatt, ez se lehetett olyan fájdalmas mint csupasz bőrre. A raiton technika azonban annál nagyobb hatást ért el. Ahogy arra számítottál, a sárkány szárnyát kapta telibe. Mely elzsibbadt, s egy kicsit remegett is. Így ellenfeled a földre kényszerült szállni. De nem úgy látszott, mint aki bánja. Sőt...talán élvezte is az összeütközéseteket. 
-  Katon: Hibashiri(Tűz elem: Futótűz)!- mondta Tsubasa, s a tiédhez hasonlóan lángcsóvák indultak meg feléd a földön. - Gouken, vasököl stílus.. gyerünk Atsushi, tovább! - mondta, majd megindult feléd. 
Nos... mit lépsz? Ha eltalál...biztos megérzed és a következő utatok Sumire-nel lesz... gyerünk... itt az idő.. támadj! 

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //

// Akkor ezennel szeretnék én is bocsánatot kérni a késésért. Nem megtörve a körforgást.  Nehéz volt egy olyan stratégiát kitalálnom, ami legalább képes kihozni egy döntetlent a meccsből. Amiért nagyon hálás vagyok.  //
 
Szerencsére sikerült félrevezetnem Tsubasat, aki egy ökölharcba szerette volna fordítani eddigi távharcunkat. Így sikerült feljutnom a hátára. De csak ott tudatosult bennem a gondolat. Mi van, ha csak simán a hátára veti magát? Biztos palacsintává lapítana, amit még a bölcs sárkányok gyógyítója Sumie sem lenne képes meggyógyítani. Főleg azért mert rögtön meghalnék. Ám szerencsére ez Tsubasa fejében meg sem mozdult. Inkább úgy viselkedett, mint egy betöretlen ló, aki lovasát próbálja lerázni magáról. Ezt szerencsére sikerült elkerülnöm azáltal, hogy lábamba chakrát vezettem, és odaragasztottam magam, mit a fáramászásnál. Noha nem járt sikerrel, nem adta fel és egészen addig próbált lerázni magáról, míg meg nem soroztam hátát több helyen elektromos bokszkesztyűimmel. Noha testi erőm önmagában gyengének bizonyult volna, de a villám elememmel felerősítve sikerült ismét földre kényszerítenem Tsubasát.
Ám olyan lendülettel csapódott a földnek, ami olyan erős volt, hogy hiába voltam hozzá ragasztva a chakrámmal, lerepültem a sárkányról. Már a levegőben, összehúzódzkodtam, lábamat behajlítva mellkasomhoz szorítottam. Úgy pörögtem a levegőben. Majd földe térés után még gurultam pár métert. A lendületet kihasználva, mintha csak bukfencet csináltam volna guggoló helyzetben álltam meg. Bal kezemmel megtámasztva magam. Majd egyből hátra kaptam fejem ellenfelemre, aki továbbra is a földön feküdt, de kezdett ő is magához térni. Kissé szédülve felálltam, de pár pillanat múlva a sárkány is talpon volt. Nem támadtunk, felmértük egymást. Mindkettőnkön látszott, hogy a harcnak mindjárt vége. Lestrapáltak voltunk mind a ketten. Míg Tsubasa fizikálisan fárad ki, addig én chakra tartalékaimat nem kímélő harcmodoromnak köszönhettem kerültségemet.
Ahogy farkasszemet néztem a ninjuuval világossá vált számomra, hogy ez lesz az utolsó menet. Csak azt nem tudtam mit, kellene tennem. Katonnal továbbra sem támadhatok, raiton repertoárom pedig végesebb, mint az előbbi. És Tsubasa nem olyan bolond, hogy kétszer bedőljön ugyan annak a trükknek. Egyértelmű, hogy másként kell nyernem, nem egy erős ütést kell bevinnem neki, hanem harcképtelenné kell tennem. Erre pedig meg is volt a tökéletes technikám. Tervem az, hogy ha a sárkány megindul felém, 1-2 métert ugrálok hátra. Ha pedig már túlságosan közel jut hozzám, vagy én a mező széléhez használom a szigeten töltött idő alatt megtanult jutsumat a Kanashibarit(Paralizáció). Miközben hátrálok, a maradék chakrám nagy részét, Tsubasa felé irányítom. Ami ha ellepi, vagy legalább részben körbefogja kezeinek mozgását meggátolom vele. Azért csak a kezeit, mert ha a teljes testét próbálnám, nem lenne elég chakrám hozzá, hogy használjam a technikát. Így csak mellső végtagjaira koncentrálok. Amiket reményeim szerint képes leszek mozdulatlanná tenni egy kis időre. 

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //
 
// Köszönöm! És noha jeleztem, de bocsánat a késésért. Csak azért, hogy ne nálam törjön már meg a kör. J //
 
A Tsubasával való farkasszemnézésnek, egyetlen célja volt mindkettőnk részéről. Várakozás, hogy a másik lépjen először. Amit én természetesen nem tehettem meg és nem is tettem. Hiszen azzal tervem dugába dőlt volna. Így végül az ellenfelem kezdett megrohamozni. Ahogy a tervemben szerepelt, hátra ugorva könnyen kitértem ütése elől. Nem meglepő módon a sárkány, nem hagyta ennyiben egyetlen sikeres kitérésem miatt a támadást. De ekkor már én is előkészültem. Chakrám körbejárta kezeit, majd mintha láncra verték volna őket, meggátolta őket a mozgásban. Tsubasán látszott az erőlködés, hogy ki szeretne törni. De nem tudott. Majd egy elégedett mosolyra húzta száját. Ezt látva tudtam vége a harcnak. Megszüntettem a chakra kontrolt, és ahogy sejtettem ökölbe szorított kezeit kiengedte és a földre engedte.
 
Megdicsérte teljesítményemet és meghajlással tisztelgett. Én vigyázban álltam, majd a béke jelét mutattam és meghajoltam. Utána pedig baráti jobbomat nyújtottam felé.
- Nálunk ez a szokás! - Ha elfogadja a kézrázás után folytatom, ha nem leengedem magam mellé a kezem és szintén folytatom. - Te is kiválóan teljesesítettél. Őszintén szólva, már az elejétől kezdve tudtam, hogy semmi esélyem a nyerésre. Ezért nagyon örülök, hogy sikerült legalább döntetlenre kihoznom. Bár tudom, ha komolyabban vetted volna esélyem sem lett volna.
Mielőtt elindultunk volna tanácsára ebédelni, mesélt Ryuujiról. Csak közben jutott eszébe, hogy már találkoztam vele.
A parton Tsubasa nagytermetének köszönhetően, könnyedén kicsapott a vízből a partra pár halat nekem. Miközben én pár faágat összerakva megcsináltam a tábortüzet. Már csak be kellett gyújtani, ami egyáltalán nem nehéz egy katon használónak. Hiken(Lángököl) jutsumat használva, jobb kezem mutatós ujjával könnyen meggyújtottam a száraz fákat. Azáltal, hogy az égő végtagomat közéjük raktam pár másodpercre. Amint éget a tűz ujjamat, kihúztam majd megszakítottam a chakra kontrolt és a tűz abban a pillanatban eltűnt az ujjamról. Miközben én azt a pár darab halat sütöttem nyárson, amit partra vetett, addig Tsubasa nyersen a tengerből fogyasztotta őket. Amint jól lakott leült mellém, miközben végre én is hozzá kezdhettem a falatozáshoz. Majd beszélgetést kezdeményezve tanítóimról érdeklődött.
- Nos, elég sokan tanítottak az évek alatt. Sőt néhány jutsut én magam fejlesztetem ki. De a legtöbbet csapatom parancsnoka Kai sensei tanította meg. A raiton elem feloldásában egy kumogakurei shinobi segített a neve Kasshoku Hirusuke. A többit pedig egy Onazaki Haruda nevű konohai jounin.
Miután én is megebédeltem, visszatértünk az Aisuru által épített kuckóhoz. Ami ideiglenesen az én otthonomként szolgál. A tisztásra érve a sárkány búcsút vett tőlem. De még előtte elmondta mikor fogunk ismét találkozni. Örültem, hogy sok szabadidőt kaptam. Mivel így Tanulhatok Ryuujitől és az Aisurunka tett ígéretemet is betarthatom.
 
Beléptem a házba és egyből köszönéssel kezdtem. Furcsa mód nem jött válasz. Pedig azt hittem az aranyszínű sárkány itt vár rám csinos fiatal hölgy képében. Beljebb mentem és a konyha asztalon egy papírt találtam.
„ Atsushinak!
 
Elmentem vacsorának valóért! Pár óra múlva jövök.
 
                                                                 Aisuru”
Mivel a vacsora miatt már nem kellett aggódnom, így kimentem sétálni még egy kicsit. Az erdőben haladva, azon gondolkoztam mi lehet otthon. Hogy áll a háború? Mi van a faluval, a barátaimmal, a családommal. De legfőképpen Ayame miatt aggódtam. Gondolataimat gyerekkacagás zavarta meg. Melyet már hallottam jó párszor. Tudtam, hogy Rasseihez és kis barátjához tartoznak. Ám azonban ő még nem árulta el a nevét, vagyis inkább nem árulhatta el. Hangjuk egyre közeledett felém, míg végül egymás látóhatárába nem értünk. Egymással versengve szlalomozva repkedtek a fák között. Majd előttem leszálltak.
- Sziasztok!
- Szia! - Válaszoltak szinte egyszerre. - Atsushi-san nem lenne kedved játszani velünk? A felnőttek ritkán szoktak játszani velünk.
- Persze, van pár szabad órám!
Válaszolok mosolyogva. Így legalább elterelem figyelmem a nyugtalanító gondolatokról, amik pár perce kísértettek.
- Egyébként neked még be sem mutatkoztam. Aokaze Atsushi vagyok örülök, hogy megismerhetlek! – mutatkoztam be a fehér sárkánykölyöknek
- Én Shiro vagyok!
- Nos, mit szeretnétek játszani?
Egymásra néztek egy másodperc erejéig. Majd vissza rám.
- Fogócskát!
- Rendben, kezdem én! Kaptok 5 másodperc előnyt. Egy… - És már szét is széledtek – Öt!
Végül én is futni kezdtem utánuk. Először Shirot vettem célba. Nem volt gyorsabb nálam. De a repülés némi előnyt adott számára. Megszokott módon szlalomozgatott a fák közt. Ám hamar rájöttem egy rossz szokására. Nem nagyon tekint a háta mögé. Na persze ez nem egy élet halálra menő üldözés. Ez játék, amit élvezni kell. Nem stratégiával túlbonyolítani. Gyermekként én is ilyen voltam. Noha azért most is átadtam magam egy kicsit az érzésnek. Kergetése közben viszont sémát vettem észre repkedésében. Kétszer jobbra majd egyszer balra megy egy fa kikerülése után. Így ezt és azt kihasználva, hogy nem néz hátra. Ahhoz a fához tartottam, amelyiknél balra fog fordulni. Így is történt és a fa takarásából mögé érkezve megfogtam a hátát. Ezt követően indultam is tovább. Megfordult és üldözni kezdett, mivel Rassei távol volt tőle. Én pedig menekülés közben hátra-hátra pillantva, haladtam a másik sárkány felé. Megpróbálva jobban bevonni a játékba és magamnak is pár másodperces pihenőt nyerni. Noha még nem voltam elfáradva. De nem tudtam meddig fog elhúzódni a játék, ezért jobb, ha takarékoskodok az erőmmel. Ahogy azt gondoltam, a gyerekek egy órán keresztül át fogócskáztak velem. Egészen, amíg el nem kezdett sötétedni. Ekkor elköszöntem tőlük. Hiszen még vissza is kellett érnem a házhoz. Aminek ablakából már messziről is jól látható fény éget.
- Megjöttem! – köszöntem, ahogy beléptem
- Üdv! - jött a válasz Aisurutól – Remélem éhes vagy, mert kész a vacsora.
- Persze, a játék a kicsikkel meghozta az étvágyam.
Aisuru leültetett az asztalhoz. Majd egy vacsorához illő könnyedebb fogást hozott elém. Ránézésre omlett féle volt, majd ahogy elkezdtem enni kiderült, hogy az is. Miután ettünk megköszöntem a fogást. Majd magamra vállaltam a mosogatást. Utána visszaültem mellé.
– Tsubasával négy nap múlva kel újra találkoznom. Úgy gondoltam, holnap Ryuujinál kezdek, hogy a tanulást, amit ígért megcsináljam. És utána a maradék időt azzal tudom tölteni, hogy segítek neked a rejtéllyel. Neked jó lesz így?
Az emberbőrbe bújt sárkány mosolyogva bólintott. Beszélgettünk még egy kicsit. De nem sokkal később a sárkány távozott is. Ittam még egy korty vizet, majd jóllakottan elindultam aludni. Másnap reggel kipihentem elindultam a raiton használó fekete sárkányhoz.

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //


// Ugyan már pmben közöltem az okot, de tényleg nem akarom megtörni a körforgást. Ezért szokásos kezdésként, bocsánat a késésért.  //
 
A nősténysárkány örömmel fogadta segítségemet még úgy is, hogy kénytelen várni egy újabb napot, mielőtt bármibe belekezdenénk. Ezután nem sokkal magamra is hagyott. Elvégre jól tudta kemény nap van mögöttem és az előttem lévő sem biztos, hogy könnyebb lesz. Ezt én is jó tudtam így, amint egyedül hagyott le is dőltem az ágyra.
Kora reggel dobott ki magából az ágy én pedig izgatottan siettem az erdőbe, ahol Ryuuji
szokott pihenni.
Az erdőbe érve mivel reggeli nélkül indultam útnak, szedtem párat a pár napja kóstolt gyümölcsökből. Pontosabban inkább egyből többet. Mivel a kék banán íz világa fogott meg leginkább, így abból vettem párat, mivel az áfonyára és szederre hajazó íz nagyon jó harmóniában voltak. Miután jól laktam felkerestem az élő, szunyókáló sziklát. Természetesen az erdő legsötétebb részén volt, ahová a nap fénye alig sütött be. Látva, hogy még alszik egy pillanatra megálltam előtte. Nem tudva mitévő legyek. Mert ha felébresztem és olyan haragos lesz, mint Shou akkor egy végtagom, vagy az életem is bánhatja. De aztán eszembe jutott, hogy a legutóbb is felzavartuk és semmi hasonló nem történt.
- Jó reggelt Ryuuji-sama! Bocsánat, amiért felzavarom. - szólítom meg nem túl hangosan az alvó sárkányt, remélve hogy felébred rá. Hisz nem tudtam, hogy már fel van, és csak színlel. Így a sárkány néhány pislogás mellet köszönt, és felemelkedik a földről.
- Igen, hatalmas öröm és megtiszteltetés számomra, hogy hajlandó tanítani engem.
Válaszom hallva a sárkány arra kér, hogy kövessem és kifejti, miért nem akar itt tanítani engem. Hamar el is érjük azt a helyet ahol viszont igen. Furcsa módon megszólalásig hasonlít arra a helyre ahol Tsubasával harcoltam. Csak annyiból tudom, hogy nem ott vagyok hogy ott az általunk használt Katon: Hibashiri jutsuk köröket perzseltek a talajra. Amik itt nem találhatóak meg.
Ezután újabb utasítást kaptam nem mindennapi tanítómtól.
- Alig tudok többet egy párnál. Nézd el nekem kérlek, hogy ilyen szűkös a repertoárom raiton technikákat illetően. De még nem régóta tanulom őket.
Ahogy befejeztem amit mondani akartam elkezdtem megformálni a Madár, Majom, Kutya, Vadkan kézjeleket. Majd jobb kezemet magam előtt tartottam nyitott tenyérrel. Ahova elkezdtem áramoltatni a villám chakrámat. Hamar megjelent egy alma méretű villámgömb amit meg is ragadtam.
- Raiton: Kyuuden no Jutsu(Villám Elem: Villámgömb Jutsu)!
Majd elhajítottam a rét másik oldalára. Nem sokkal azelőtt enyészett el teljesen, hogy beért volna az erdőbe. A következő már kicsit bonyolultabb volt. Leginkább kézjelek terén. De ez sem jelentett különösebb gondot. Megformáltam a Madár, Kígyó, Tigris, Ökör, Nyúl, Vadkan, Madár, Tigris, Kutya, Tigris pecséteket. Közben pedig már el is kezdtem ökleimbe vezetni a raiton chakrámat. A 3. tigris kézjel után ökölbe szorítottam kezeimet, amik körül két halványkék-fehér gömbök jelentek meg.
- Raiton: Raiken(Villám Elem: Villámököl)!
Mivel a harmadik és ezzel raiton jutsu tárházát készülök bemutatni pár lépést odébb megyek a fekete sárkánytól, miközben a korábbi jutsutm még aktív. Ahogy biztonságosnak érzem a távot a Raiken jutsumat átalakítom, chakra tartalékolás szempontjából. Innentől kezdve a chakrát nem fókuszálom ökleimbe, hanem szabadon bocsájtom azt több kisülés formájában, amik engem vesznek körbe védve a közelharci támadásoktól.
- Raiton: Sandaaboruto(Villám Elem: Mennykőcsapás)! Nos, ennyi volna csupán, amit ismerek.
Majd megszüntettem a chakra kontrollt, amitől a jutsut lassan abbamaradt. Közben tekintetem visszavándorol Ryuujire. Kíváncsian várva reakcióját és hogy vajon milyen jutsut szeretne nekem tanítani.

A jutsu pedig, amit szeretnék megtanulni:
Ikazuchi Hakai // Villám Pusztítás.

A ninja a kézjelek után mindkét tenyerét a földre helyezi, majd ezt követően egy hatalmas villámcsapás sújt le az ellenfélre. Minél több chakrát ölünk bele, annál pusztítóbba a támadás. S-szinten a technika nagyobb távolságból is alkalmazható.

Típus: Támadó
Besorolás: A rangú
Chakraszint: 500
Használója: Hatake Kakashi

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //

// Bocsánat a lassúságért, ennél a tanulásnál valahogy nem éreztem rá a dologra. Ezért nem lett olyan hosszú, mint szerettem volna.  De azért remélem így is megüti a mércét. //
 
A fekete sárkány egy fejbiccentéssel láttamozza a raiton bemutatómat. Gyakorlott voltam már a jutsukban, így nem volt bennük kivetnivaló. Szóbeli dicséretben részesítés után, hatalmas mosoly ül az arcára. Kézjeleket kezd formálni, amiket én próbálok megjegyezni. Az utolsó után tenyereit gyorsan a földre helyezi. A sárkányt figyelve vártam mi fog történni. Ezért nagyon meglepett, amikor mögém csapott be a villám egy farönkbe. Így már érthető volt a korábbi vigyor az arcán. Miközben én a szenes rönköt figyeltem hátam mögül elhangzott a technika neve is. Vissza fordultam, majd a sárkány mondott pár szót az erejével kapcsolatban. Aztán nekem szegezte a kérdést szeretném e megtanulni.
- Természetesen!
Ment a válasz, igenlő fejbólintás kíséretében. Ezután nem nehéz kitalálni, mi következett. A sárkány a jutsuról kezdett magyarázni. Annak felépítéséről, az egymást követő lépésekről, és hogy mire kell ügyelnem. Szavaira ügyeltem, szerettem volna, ha első magyarázatra megmarad bennem minden. Amint elmondott mindent a sárkány magamra lettem utalva. Átsétáltunk a mező másik oldalára, ahol több gyakorlócölöp is elő volt készítve számomra. Út közben pedig a sárkány szavai jártak a fejemben:
* ”nem csak ész… szív is kell hozzá” Ezt hogy érthette? Ha jutsut tanultam sosem mondtak olyat, hogy szív is kell hozzá. Még az Akadémián sem. Olyat igen, hogy az érzelmek képesek erősebbé tenni azokat. Vagy pont erre gondolt? Ez lehet a sárkányok sajátos megközelítése a jutsuk iránt? Szívüket, ez esetben inkább érzelmeiket és lelküket beleadják. Ha igen akkor ez mindent megmagyaráz. Nos minden esetre egy próbát megér. És ha így nem működik, akkor ráérek törni a fejem egy másik megoldáson a kérdésemre.
Mivel már nem számítok kezdőnek a ninja szakmában. Es a raiton jutsukhoz is konyítok egy keveset rögtön a gyakorlattal kezdem a tanulást. Az évek során rájöttem, egy hibás próbálkozás után hamar rájövök, mi nem megy és mi igen. Így elég csak azoknak a kiküszöbölésére koncentrálnom, ami pedig megy, azzal nem kell foglalkoznom. Így némi időt spórolhatok.
Elkezdem megformálni a kézjeleket, közben az elemi chakrámat halmozom magamban a jutsuhoz. Közben elképzelem a célpontba csapó villámot. A kézpecsétek sorozatának lezárása képen nyitott tenyérrel a földre csapok. A jutsuhoz használni kívánt chakrát pedig testemből kezeimen keresztül kivezetem. A talajban pedig tovább vezetve a hozzám legközelebb álló cölöp felé. Út közben azonban nem várt, vagyis kicsit későbbre várt dolog történik. A villám idő előtt érkezett és belecsapott a talajba. A becsapódás ereje akkora volt, hogy el is sodort. Ryuujinak persze meg sem kottyant, hatalmas termete lévén. Felálltam, és kicsit leporoltam magam. Az érintetlen füves pusztán, jól látszódott, hova csapódott be a korai villám. A kiégett és a körülötte megperzselődött fű jól mutatta.
* Azt hiszem, ezt vehetem fél sikernek! Elvégre, ha nem is találta el a cölöpöt, villám azért volt. Látszólag minden jól ment, csak a koncentrációval lehetett baj. Ennek fényében nem látok gázló tényezőt egy újabb próbálkozásra. 
Másodszor is megformálom a sárkány mutatta kézjeleket, közben már koncentrálok az elemi chakrámra. Zárásképpen tenyereimet a földre helyezem, hogy azon keresztül átáramoltathassam a raiton chakrám. Ám ebben a pillanatban, egy olyan gondolat villan fel, ami eddig tanulások közben még sosem:
* Mi van, ha elszúrom és a villám belém csap? Ez nem egy kis elektromosság. Ez tényleg egy villám, ami azonnal megölhet.
A félelem kizökkentett egy pillanatra, ami miatt oda lett a chakra kontrollom. Ezután felső végtagom hiába érintette a talajt nem történt semmi.  Szerencsére nem volt villám, ami belém csapott volna. Pillanatnyi félelmem így indokolatlannak tűnt. Vettem egy mély lélegzetet, hogy lenyugtassam magam, szívverésem pedig stabilizálódjon. Így nyugodtan tudtam gondolkozni.
* Ilyen még sosem történt. Egyszer sem inogtam még meg jutsu tanulás közben. Lehet erre gondolt inkább Ryuuji, mikor azt mondta szív is kell hozzá? Megingathatatlan eltökéltség kell különben nem sikerül. Egy biztos ezek után már nem fogok attól félni, hogy belém csap a villám.
Eltökélten ismét nekiveselkedek az Ikazuchi Hakai technikának. Halmozom magamban a chakrát, miközben a kézpecséteket formázom. Az utolsó jel után leguggolok a talajhoz és megérintem azt. A chakrát pedig ezen kapcsolódáson keresztül kivezetem testemből a cölöpöt célba véve vele. Noha szemmel nem láthattam a chakrát éreztem, ahogy halad. Majd, amikor elérte a cölöpöt rövid pár másodperces várakozási idő után egy gyengébb villám sújtott le rá a derült égboltról. Ezt látván vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Egyrészt öröm a siker miatt, hogy az általam generált mennykőcsapás eltalálta a fát. A keserűséget viszont az okozta, hogy se nem olyan erős nem volt, mint a fekete sárkányé, se nem olyan gyors. Abban a pillanatban azt hittem csak a jutsuba fektetett chakrám mennyiségével lehet baj. Így agysejtjeim megkímélése gyanánt nem is agyaltam túl a dolgot. Mivel úgy véltem megtaláltam ismét mit hibáztam el már bele is fogtam az újabb próbálkozásba.
Megformálom a kézpecséteket, ezzel párhuzamosan pedig a már jól megszokott módon a raiton chakrámra koncentrálok. Jobban mondva arra a mennyiségre, amit a jutsuba szeretnék fektetni. Ami a korábbi próbálkozásom másfélszerese. Majd a jutsu létrehozásának következő fázisába léptem. Kezeimmel megérintettem a talajt, majd elindítottam a chakrámat immár a hozzám második legközelebb lévő cölöpöt megcélozva. Miután elérte, ismét volt egy rövid csúszás mielőtt érkezett volna a villám. Ami noha erősebb volt előző változatánál, de kevésbé irányítható. Nem egyenesen, hanem sok töréssel az égen érkezett a cölöphöz. Amit így sem talált el pontosan. Noha azt így is rendesen megrongálta. De mivel ez sem volt tökéletes nem zárhattam le itt a tanulást. Ám egy rövid szünetet beszúrtam. Elsétáltam a patakhoz, majd összezárt kezeimmel vizet mertem belőle, megmosva vele arcomat, ami frissítően hatott. Ezután pedig megismételtem a folyamatot. De most nem arcot mostam, hanem megittam. Tekintve, hogy tiszta édesvízről van szó.
Ezután visszamentem helyemre és ismét elgondolkoztam azon vajon, hol hibázhattam.
* Mit hagytam ki, amit Ryuuji mondott? * A lehető leg pontosabban visszagondoltam arra, hogy mit mondott a sárkány. * Megvan, az első próbálkozás után ezt természetesnek vettem, de úgy tűnik a vizualizáció hiánya a gond. Amire külön fel is hívták a figyelmem és pontos instrukciókat is kaptam hozzá. Ezzel lehet a gond nem mással.
Ötödször is megformálom az Ikazuchi Hakai jutsuhoz szükséges kézjeleket. Miközben nem csak a chakrámat halmozom megközelítőleg ugyan annyit, mint előzőleg. Hanem elképzeltem a cölöpre lecsapó villámot is kitérve a sárkány által megadott részletekre. Ezután tenyerem gyorsan a földre helyeztem, és útnak indítottam a chakrámat. Az pedig sebesen haladt a célpontjául szolgáló cölöp felé. Célba érve minimális várakozási idő most is mutatkozott, de jóval kevesebb, mint a korábbi alkalmakkal. A lecsapó villám pedig, ahogy elképzeltem majdnem egy teljesen tökéletes vonalban érkezett áldozatához. Azt is szinte pont középen eltalálva.
* Laikus szemmel már tökéletesnek lehetne mondani. De aki látta a sárkányét az tudja, hogy a tenyér talajhoz értétől a villám érkezéséig még mindig sok idő telik el. És sajnos már nem tudom, mivel lehetne gyorsítani a folyamaton. Az eddig tanult jutsuimnál én voltam a katalizátor, ami beindította őket. De itt csak a célpontot tudom megcélozni aztán várnom kell, a mennykőcsapás érkezésére… Na, várjunk csak mi lenne, ha a villám indulását is elképzelném? Ezzel nem bízva a véletlenre a dolgot. Talán sikerülhet, egy próbát minden esetre megér.
Ismételten be lekezdek a Ryuuji által mutatott kézjelek formálásába. Ami most már igazán gyakorlottan megy. Emellett a raiton elemem chakráját halmozom magamban. Valamint már előre elképzelem miképp fog haladni a chakrám. Majd, ahogy eléri a cölöpöt megindul az égből a villám. Mivel teljesen egyenesen képtelenség lenne lecsapódnia ezért úgy képzelem el, hogy azoknál a bizonyos töréseknél a lehető legkisebb elmozdulást mutassa. És olyankor is a cél középpontját célozza. Mellette pedig a hatalmas hőt is, ami a villámlást körülöleli. Miután eme 3 dologgal végeztem nagyjából egyszerre, gyorsan leguggolok és nyitott tenyeremmel megérintem a talajt. Ezután a raiton chakrámat, ahogy az imént elképzeltem végigvezetem a földön a hozzám legközelebb lévő még épp cölöphöz. Amint eléri a tiszta, felhőtlen égboltból egy villám csap le. Pont ahogy elképzeltem, kisebb, de nem vészes irányváltoztatásokkal. Felesleges mellékkitörések nélkül, vágódik be a cölöp közepébe. Egy hatalmas villanás és széllökés után, amint újra megpillantom a cölöpöt az ketté van hasítva és koromfekete. Teljesen elszenesedett. Erre a próbálkozásomra pedig már nyugodtan merem mondani, hogy megfelelő. Már csak az érdekel, hogy vajon erről az engem oktató sárkány is így vélekedik e.