Re: Déli Tenger

Hyuuga Hanabi Csüt. Május 17 2018, 15:57

Miután elbúcsúztál a legénységtől, ők mind boldogok voltak. Boldogok, mivel nem tudták, mi is vár majd rájuk. S ez áldás volt. Áldott tudatlanságban rendeződtek sorokba, egymás mögé, kis kupacba. Egyenesen a fáradtan pislogó sárkányt nézték, ki jelzésedre csak óvatosan bólintott egyet. Bíborszín lélektükreit tágra nyitotta, s az előtte álló emberek mind sorjában szenderültek mély álomba, s hulltak a földre.
- Vigyétek fel őket a hajóra. - mondta fáradtan - És kísérjétek őket biztonságosabb vizekre. Amint otthagyjátok őket, felkelnek. Induljatok - intett az eddig a hajónál sertepertélő sárkányoknak, kik már indultak is.
Lassan, finom mozdulatokkal cipelték fel a matrózokat a bárkára, s még óvatosabban helyezték le őket. Majd megfogva a vízi jármű két oldalát, a sárkánok vezetni kezdték azt. Majd már csak azt láttátok, amint szárnyaikat csapkodva eltűnnek a ködben. Velük együtt a fa tákolmány, s a megannyi matróz is. Azon emberek, kik idáig követtek s hittek benned. Emlékek nélkül... mégis boldog tudattal. Ők már hazafele tartanak, lassan otthon is lesznek. Míg te, ottmaradtál a sárkányokkal. Ott a szigeten. Ahol egy évig voltál. S az az egy év, nem is tűnik most olyan soknak. Mert elvezetett ide. A legnemesebb s legbölcsebb ninjuu-fajjal köthettél szerződést. Megérte a megannyi megpróbáltatás, megérte a megannyi fájdalom... nem?
Tsubasa még várt, körülbelül két percet, miután eltűntek, majd a fekete sárkányhoz fordult.
- Gaho-san, rád bízhatom, hogy figyeld, visszatérnek e? S amennyiben sikerrel jártak, kérlek értesíts. Szeretném, biztonságban tudni őket. - Gaho erre csak bólintott. - Aokaze-san- fordult most feléd. - Gondolom fáradt vagy. Kérlek kövess, tudok neked egy tökéletes hálóhelyet, melyet itt tartózkodásod alatt, birtokba vehetsz. Aisuru-san műve... akit úgy érzem hamarosan meg is fogsz ismerni. De előre szólok, sajna huzamosabb ideig már te sem tartózkodhatsz nálunk. Ezért előre is bocsánat, de így írja ki szigetünk törvénye. Így jelenleg 3 hetet tölthetsz maximum már csak nálunk. Utána visszatérhetsz, de csak fontos okkal. Így, ez idő alatt tedd fel kérlek minden kérdésed. Hozzám azonban bármikor fordulhatsz. - vár egy kicsit, hátha van kérdésed - most viszont kérlek kövess, megmutatom hálóhelyed. - mondta s elindult. Útközben továbbra is mesélt. A szigeten termő különleges növényekről, vagy az itt élő állatokról. S ha kérdésed volt, arra válaszolt. Úgy negyed óra alatt elértetek egy kunyhóhoz. Tényleg úgy nézett ki, mintha ember lakta volna. - Pihenj. Ha szükséged van rám, keress meg. Holnap délben találkozunk. - mondta, s elköszönt, majd továbbindult.
Ha bemész a kis házba, az meglehetősen tiszta. Befelé, egy előszobába nyílt. Onnan egy csepp nappaliba érkezhettél. Onnan pedig egy ajtó vezetett a hálószobába, egy másik pedig a fürdőbe. A nappaliban volt egy kis konyhasarok is. Tényleg szépen be volt rendezve, akár egy puccosabb lakás Konohában. A te döntésed, hogy most mit csinálsz. Pihensz, vagy tüzetesen körbejárod-e a házat. Netán elbarangolsz a szigeten. Ez már rád van bízva. De tudd, hogy bölcsen kell kihasználnod azt az időt amit a szigeten kaptál, mert még egy ilyen lehetőség az életben nem adatik meg.
Ha úgy döntesz alszol, azt zökkenőmentesen teheted meg. Minden békés és csendes. A levegő tiszta és friss. Csodálatos. Reggel a szemedbe sütő napfényre kelnél. S mikor fáradtan kinyitnád szemed, egy furcsa arccal találkozol szembe. Feléd hajol, s alig 10 centi távolságból arcodba bámul. Egy lány az, egy emberlány. Mikor meglátta, hogy felkeltél, mosolyogva egyenesedett ki, s kezét feléd nyújtotta. Szőke haja finoman vállára omlott. Bőre világos volt, s lila ruhát viselt. Szeme pedig mélykék volt.
- Biztos te vagy Atsushi! Naaagyon örülök a találkozásnak! A nevem Aisuru!

// A kaland ezen részét lezárom. A Sárkányokkal való szerződésed megköttetett. Nagyon szép játék volt! A postjaid hosszúak és minőségiek voltak, jól hoztad a karakter jellemét, s szépen tűrted a fárasztó próbákat. Gratulálok! Tekintve, hogy a kaland több mint egy éven keresztül tartott és nem havonta került sor körváltásra, így mindennel összevegyítve 70 chakrát és 15 taijutsu pontot írok jóvá. ezen kívül, még +10ch-t vagy 10tjp. (a választásod kérlek postban jelezd^^ Ezeket a JM-kénti még el nem számolt késéseim miatt kapod. Amennyiben velem szeretnéd folytatni a játékot, úgy kérlek írj majd a postod végére egy technikát, amelyet el szeretnél sajátítani (amennyiben inkább nem tanulnál, kérlek ezt is jelezd). Ha mással folytatnád a kalandot, úgy kérlek azt jelezt nekem akár postban, akár PM-ben//

**Aokaze Atsushi** Kedd Május 22 2018, 09:40

// Hyuuga Hanabi: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //

Miután a matrózok emlékeit törölte Gaho, felvitette őket a kész hajóra mely már csak rájuk várt, hogy kifuthasson oly sok év után a nyílt vízre. Miközben figyeltem barátaim távozását a partról a mellettem álló két sárkánnyal, öröm töltött el. Tudtam hogy jó helyre mennek. És hogy a családjuk is végre viszont láthassa őket, már akinek van. Biztosan hiányolták már őket, csak az vígasztal, hogy amit mi egy évnek éltünk meg. Az számukra sokkal kevesebb volt. Így kevesebb ideig is hiányolnak minket. Nemsokára pedig már csak engem fognak.
A hajó eltűnése után még egy rövid ideig csend vett körül hármunkat. Amit végül Tsubasa hangja tört meg. Szavait öröm volt hallani, hogy nem csak én aggódok, majd a többiek épségéért. Majd felém fordult és egy fekhelyet ajánlott nekem, amit ráadásul az egyik sárkány készített külön nekem. Kíváncsi voltam mire számíthatok, hiszen eddig vagy a tengerparti táborban, aludtam, amit a többiekkel építettünk, vagy az erdő egyik fáján. Utána tért rá a lényegre, meddig is maradhatok még a szigeten.
* Vajon milyen lesz a hálóhelyem? Talán egy ember méretű sárkányfészek lesz a további hetekre fekhelyem? És ki lehet ez az Aisuru, akit említett, hogy meg fogom ismerni? Bár nagy valószínűséggel ő maga is egy sárkány. Így nem is mértem mit aggódok emiatt.
Közben pedig elindultunk, a partról Tsubasa vezetésével.
- Először kérdés helyett inkább kérésem lenne. Nemrég a parton Aokaze-sannak hívtál. Nem hívnál egyszerűen csak Atsushinak, mint a barátaim? Mivel én, annak tartalak téged. Még ha te valószínűleg nem is gondolsz engem annak.
Majd ahogy vezet a szállásom felé, a szigeten lévő különleges flóráról és faunáról oktatott. Bár utóbbi családjába csak ők maguk tartozhatnak. De jó volt hallgatni, mert így végre tudtam, hogy az eddig csak a szigeten látott növények közül melyik termése ehető, vagy éppen használható fel más célokra már, ha alkalmas rá.
- Tsubasa-san azt mondtad a sziget szabályai nem engedik, hogy 3 hétnél tovább maradjak. Azt esetleg engedik, hogy a olyan gyógynövényeket magammal vigyek amik csak a szigeten teremnek meg? Vagy esetleg gyümölcsöt, amit ajándéknak és egyben kóstolónak elvihessek kedvesemnek?
Idő közben elértünk a kívánt helyre. Ahol egy nem mindennapi meglepetés fogadott. Egy fából készült kis kunyhóhoz. Ami azért annyira nem is volt kicsi, kívülről nézve olyan tágas volt, hogy nem csak helység fért el benne. Amint az ajtajába értünk, Tsubasa elmondta a holnapi tervet. Ezután távozott.
- Akkor a holnapi viszont látásra, és jó éjszakát!
Ahogy a sárkány, elindult én is beléptem a házikóba. Nagy meglepetésemre, egyből egy kis előszoba fogadott. Nagy meglepetésemre, még padló is volt, így nyugodtan váltam meg lábbelimtől, hogy nem a földön kéne mezítláb járnom. A következő helység, egy nappali volt, asztallal székkel és az egyik sarkában egy kis konyhával. Innen további két ajtó vezetett tovább. Gyorsan szemügyre is vettem mindkettőt, hogy mit is rejtenek maguk mögött. Az egyik egy hálószobát, benne egy ággyal aminek, már a látványa is kényelemmel töltött el. A másik szoba pedig egy fürdő volt. A ház igaz kényelmes és szépen bebútorozott volt, de korszerűségben azért legalább 100 évvel el volt maradva. Elvégre áram, víz-és szennyvízvezeték és gáz a tűzhelyhez nem volt. A szigeten élőknek ugyan is ezekre nincs szüksége. Az éjszakai világításhoz, gyertyák voltak előkészítve, néhány fahasáb a fatüzelésű tűzhelyhez, a fürdőben pedig egy vödör, ami kád feltöltésére volt elől hagyva.
Mivel már nincs túl sok hátra a nappalból, így inkább maradtam a kunyhóban, ami inkább tűnt egy nyári laknak. Egyedül csak azért mentem el hogy, a kádba vizet hordjak. Miután lemostam magamról a koszt, a tűzhelyet gyújtottam be, hogy megszáradjak mellette. Természetesen az alsóneműm azért végig magamon hagytam. Majd ezután ruháimat is átmostam egy kicsit, elvégre azok is magukon tudtak egy évnyi koszt és vizet csak akkor láttak, ha esett az eső. A nedves ruhákat, kiakasztottam a tűzhely közelében, hogy azok is biztosan megszáradjanak. Amint ez megtörtént pólómat magamra vettem, nadrágom, fölsőm és zoknimat pedig összehajtva az ágy mellé helyeztem. Majd mielőtt lefeküdtem volna az ágyba eloltottam a tűzhelyet, és a gyertyákat.
Reggel, valami furcsa dologra kelek. Mintha valaki arcomat birizgálná egy fűszállal. Ahogy kinyitom a szemem egy ember arcát látom magam fölött elég közel hozzám. Már-már az intim szférámban. A szőke hajú korombeli lány fölém hajolva nézte kék szemeivel ahogy alszom. Igaz próbálta nem arcomba lógatni haját. De egy tincse mégis csak rám lógott, azt éreztem. Így szerintem természetes volt az a reakcióm, hogy egyből tágra nyíltak szemeim a csodálkozástól. Erre a lány mosollyal az arcán egyenesedik ki kezét nyújtva felém, hogy felsegítsen.
Mit tehettem volna, egy rövid lefagyás után megfogtam a kezét és segítségével felültem az ágy szélére. Ezután pedig bemutatkozott.
- Üdvözöllek! Igen én vagyok Atsushi.
Válaszolok, miközben felkelek az ágyról. Majd vele szemben állva bocsánatkérően hajolok meg előtte.
- Sajnálom nem tudtam, hogy ez a te házad. Mikor azt mondták, hálóhelyet készítettél nekem azt hittem egy sárkányról van szó, és ne megy emberről. Ha ezt tudtam volna nem aludtam volna az ágyadban. Még egyszer nagyon sajnálom.
* Miért nem mondták eddig, hogy van a szigeten rajtunk kívül más ember is? Bár meg tudom érteni, egy emberi lány és közel harminc férfi. Nem nehéz kitalálni mi járt volna némelyik fejében. De jobb kérdés ő miért élhet itt, ha én csak 3 hétig lehetek csak? Még saját háza is van.
Ahogy felegyenesedek, jobban szemügyre tudom venni, a lányt. Elvégre most már nem vagyok teljesen lesokkolva a ténytől, hogy nem én vagyok az egyedüli ember a szigeten. Mi tagadást, alakja formás volt, még ruházatán keresztül is jól látszott.
* Így már teljesen érthető miért rejtették el előlünk. Ha nem lenne Ayame talán még jómagam is bepróbálkoznék nála. De ez már lényegtelen. Inkább megkérdezem azt, ami igazán fúrja az oldalam.
- Mond mióta élsz ezen a szigeten a sárkányokkal? Nincs honvágyad?

// Először is szeretném megköszönni a bőséges jutalmazást. Szóval köszönöm szépen! Mivel ch-m már van bőven, inkább a tpj boostot kérem. Ami a további játékot illeti, örömmel folytatom veled. ÉS mivel egyetlen tanulási lehetőséget sem szoktam kihagyni így azt is vállalom. A jutsu amit ez alkalommal szeretnék elsajátítani az Ikazuchi Hakai // Villám Pusztítás. //~tjp felírva~ Hana

Ikazuchi Hakai // Villám Pusztítás.

A ninja a kézjelek után mindkét tenyerét a földre helyezi, majd ezt követően egy hatalmas villámcsapás sújt le az ellenfélre. Minél több chakrát ölünk bele, annál pusztítóbba a támadás. S-szinten a technika nagyobb távolságból is alkalmazható.

Típus: Támadó
Besorolás: A rangú
Chakraszint: 500
Használója: Hatake Kakashi

Hyuuga Hanabi Szer. Május 30 2018, 17:06

//Aokaze Atsushi - Néma évezredek története//

A sárkány szokatlan kérdésedre helyeselően bólintott, majd tovább figyelt. Megvárta, míg befejezted kérdéseid sorát, s csupán azután válaszolt.
- Rendben Atsushi-san - Hát... ha úgy vesszük, tőle ez is haladás. - A gyógynövényekről majd Sumie-samat kérdezd meg. Sajnálatos módon én ezekkel nem vagyok teljes mértékben tisztában. - mondta.
***
Reggel az ismeretlen lány tincsei csikizték meg arcod. Még egy ember? az nem lehet. Hogy kerül ide, amikor arról volt szó, hogy itt több hozzád hasonló nem tartózkodhat?
Az üdvözlés utáni bocsánat kérésedre a leányzó furcsán reagált. Szemöldökét ráncolta és nem igazán értette, mit is csinálsz...vagyis inkább, hogy miért. Válladat megfogva tolt vissza téged egyenes állásba, majd hatalmas kikerekedett, csodálattal telt szemekkel pillantott rád.
- Dehogy is! Megtiszteltetés, hogy itt aludtál! Minden jó? Hasonlít az emberekére? Csak tekercsekből és könyvekből tudom, hogy milyennek is kéne lennie... szerintem egész szép, de ha van bármi ötleted amivel otthonosabb lehetne kérlek mondd! - fogta kézfejedet sajátjai közé. Tenyereit úgy egymásnak szorítva, kérlelőnek hatott. Tényleg várta tanácsod és véleményed egyaránt. Azonban kérdésed hallatán hirtelen lefagyott a kíváncsi tekintete. Arca először lesokkolt volt. Majd szája füléig csúszott fel és halk kuncogásban tört ki.
- Pár ezer éve - nevetgélt magában - úgy, születésem óta. Tényleg ennyire valósághű lennék? Komolyan mondod?! Jajj, el se hiszem. Ez elképesztően jól esik, főleg tőled Atsushi-san - mosolygott - Én nem vagyok ember, Atsushi-san. Társaimhoz hasonlatos sárkány vagyok. Csupán... kicsi korom óta vonzanak az emberek. A kultúrájuk, a lételemük. Minden amit csinálnak. A történeteik... minden. ÉN is ember akartam lenni. Ezért tanultam meg a Henge no jutsut...hogy egy nap én is könnyedén elvegyülhessek és élő emberekkel beszélhessek -tekintett ábrándozóan a messzeségbe. Majd újra szemedbe nézett. Tekintete szinte könyörgő volt - A...Atsushi-san... Mesélj kérlek az emberekről. Mesélj nekem a világodról. Kérlek... és cserébe én is mesélek neked bármit amire kíváncsi vagy... és ha te is tanítasz engem, én is tanítalak téged. Szépen kérlek... mesélj nekem. Van- e családod? Mesélj kicsit nekem magadról - kérlelt - mesélj a faludról, a vezetődről, a szokásaitokról, az ételeitektől. Ha van valami recept amit el tudunk készíteni, hogy megkóstolhassam... mondd! Én is mutatok neked..amit csak szeretnél! Kérlek! - mondta, s enyhén megdöntötte a fejét.
Egy sárkány... miért viselkedik így? Nagyon ellágyult amint meglátott. Miért viselkedik így, egy ember jelenlétében? Bár..elmondása szerint teljesen oda és vissza van értük. Így...megeshet, hogy ők a gyengeségei...

**Aokaze Atsushi** Hétf. Jún. 04 2018, 14:54

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //

Örömmel vetem, hogy Tsubasa a keresztnevemen szólított. Még akkor is ha továbbra is a sárkányoktól megszokott illedelmes formában. Ám sajnálatos módon másik kérdésemre nem tudott választ adni. De még így is útbaigazított, hogy kinél érdeklődjek a továbbiakban az üggyel kapcsolatosan.

A nem mindennapi ébredésem, után szabadkozásom közben a lány megfogja vállaim, majd erővel felegyenesedésre bír bocsánatkérő testtartásomból. Szemei jól tükrözték mennyire csodálkozik. De akkor még nem tudtam az igazi okát. Hogy nem azért csodálkozik, mert egy másik embertársa is van a szigeten. Hanem azért mert embert láthat végre, akikre annyira kíváncsi.
* Miért kérdez ilyeneket? Mintha nem tudná, hogy milyen házakban lakunk. És mi az, hogy olvasottak alapján csinálta. Mikor a többi emberrel élt ő is házban lakott. Legalábbis nem egy barlanglakó ősasszonynak nézem.
Miközben a ház fejlesztésével kapcsolatban kérdez kezeimet, kérlelően már-már inkább könyörgően kezei közé szorítja.
- Igen, nagyon takaros kis kuckó! Szerintem, így tökéletes. Nem csicsás, hanem kellőképpen visszafogott. Ami igazán tetszik benne, hogy harmóniában van a természettel.
Miután megválaszoltam kérdését, én is megkérdeztem tőle, ami engem érdekelt vele kapcsolatban. De nem éppen a várt reakciót láttam rajta. Először csak elmosolyodott, de hamar kuncogni kezdett. Noha nem gúnyos hangon, hanem vidám kacagás volt. Amitől én ismét meglepetten néztem csak. Nem értve semmit sem a helyzetből. Mert még csak nem is sejtetem mit talált benne ennyire viccesnek.
Mikor két nevetés közt elmondta, hogy születése óta, ami bizony már nem most volt. Hirtelen az én szemeim kerekedtek ki még jobban, mint eddig. Csodálkozom, hogy nem estek ki a helyükről szemgolyóim. Az állam is leesett. Így nézem ki, mint egy bamba gyerek, akinek először mutatják meg, hogyan működik a villanykapcsoló. Közben társalgópartnerem, önfeledt vidámságban beszél tovább arról milyen élethű az álcája. Majd lassan elmondja, amit már kezdtem sejteni. Vagyis, hogy ő egy sárkány. Annak ellenére, hogy kezdtem rájönni mi van még, így is lesokkolt a dolog. Mivel már nem jött több meglepetés, arckifejezésem lassan kezdett visszatérni alap állapotába. Közben Aisuru tovább mesélt arról mióta érdeklik annyira az emberek, hogy még az alakjukat is képes magára venni. Majd újabb kérésekkel, kérdésekkel rohant le. S amilyen kérlelően nézett rám nem tudtam vissza utasítani.
- Ami engem és a családomat illet, egyke vagyok. De sok unokatestvérem van. Közülük néhányan shinobik akárcsak én. Vanegy lány Konohában, Ayaménak hívják, akit nagyon szeretek. És ő viszont szeret engem. Képzeld mielőtt elindultam volna ide a szigetetekre megkértem a kezét, és igent mondott. - mesélem nagy örömmel, és egy boldog széles mosollyal az arcomon - A világ legnagyobb mázlistájának érzem magam, miatta. Igaz, már nagyon hiányzik, de vigasztal a tudat, hogy nemsokára újra láthatom. Na, nem mintha nem érezném jól magam veletek. Nagyon örülök annak is, hogy találkozhattam veletek és a bizalmatokba fogadtatok. Ami a világomat illeti, országokra van bontva amiknek az urai a daimyok. Akiknek még a ninja falvak is hűséggel tartoznak. A falum Konoha vezetője a Rokudaime Hokage Shimura Danzou. Szigorú ember, de a falu érdekeit tartja szem előtt. Az igazság az, hogy elég félelmetes figura. Az elődjét Tsunade-samát jobban kedvelem. Ja, igen a hokage a falu vezetője, katonai és politikai értelemben is. Emellett az ország második legfontosabb embere, a daimyo után. Sajnos főzni nem tudok, de az ételeinkről tudok mesélni. Alapvető fogásunk a rizsgombóc, a neve mindent elárul róla. De ott van még a miszo leves, a rámen, a sushi, dango és még nagyon sok étel. Ha egy szer netán ellátogatsz hozzánk, ebben az alakodban meghívlak néhány ételre. És bemutatlak Ayaménak is.
Fejezem be a mesélést, ami egy újabb ígérettel zárult. Elvégre tegnap a kis Rasseinek édességet ígértem, amiért véletlenül őt idéztem meg és ezzel félbeszakítottam a játékban.
- Ha lehet akkor most én kérdeznék tőled. A hegy tetején az egy szentély lenne nektek, ahol az a két sárkányos szobor található a tojással? És kiket ábrázolnak a szobrok? Nagyon érdekel a dolog. De tegnap valahogy mégis elfelejtettem megkérdezni Tsubasától. És ha már az ételekről, főzésről érdeklődtél, ti milyen ételeket szoktatok készíteni?
Elhallgatok abban reménykedve, hogy Aisuru is mesél arról, ami engem érdekel a szigetükkel kapcsolatban.

Hyuuga Hanabi Csüt. Jún. 07 2018, 13:51

//Aokaze Atsushi - Néma évezredek története//

Aisuru hatalmas tágra nyílt szemekkel és érdeklődő tekintettel figyelte mit mondasz. Ritka, hogy valakit ennyire érdekeljen bármi is. De ez a sárkány... látszott rajta, hogy oda és vissza van az emberektől, s minden tettüktől. A kultúrájukért... s mindenért. Mikor megdicsérted a házát, szinte zokniig pirult, majd egy szőke hajtincsét csavargatva, zavarában köszönte meg azt.
- Tényleg tetszik? Ilyenek ma is a házak az embereknél? B..biztos jó? - kérdezte, továbbra is tincseivel játszadozva.
Mikor pedig magadról, s családodról beszéltél továbbra is áhítattal nézett téged.
- És ez az Ayame... milyen lány? - érdeklődött... Lehet, kicsit a magánéletedbe turkál.. de az biztos, hogy nem rossz szándékkal. S tudhatod, semmi nem kerül ki tőle. Majd figyelt tovább, s meghívási ajánlatodra azonnal felkapta a fejét - Tényleg? Ajj, annyira szeretnék egyszer eljutni oda. Emberekkel beszélgetni és megérteni őket. Különlegességeket s egyszerű ételeket enni. Annnnnyiira jóóó lenneee - nyújtotta el szavait vágyakozva.
Kérdéseidre pedig szinte azonnal válaszolni próbált.
- Hogy az? A szent helyünk. A neve Ryu no Yagura. A szigetünk legmagasabb pontán helyezkedik el, ezért is nevezzük sárkányok tornyának. A közel tizenkét méter magas szobrok pedig amikre rákérdeztél, a két első sárkányt örökítik meg. - mondta elmélkedően. - Hogy.. mit eszünk? Eléggé sok mindent. A szigeten termő növényektől kezdve, a halakon át egészen az állatokig majdnem mindent. Tűzön sütünk, pirítunk és főzünk. Ha szeretnéd készítek neked valamit. Mit szeretsz? Sütve főzve esetleg grilllezve? Milyen köreteket kedvelsz? csinálok amit szeretnél! - hadarta el utolsó mondatait teljesen felpörögve. -Bár akkor lehet el kell mennem még beszerezni pár dolgot amiből finomat lehet főzni. Sötétebb helyeken lehet igazán friss növényeket találni. És ha már arra járunk bemutathatlak Ryuujinek is! Na, mit szólsz? Eljönnél velem? - nézett fel rád szinte könyörgően.

**Aokaze Atsushi** Vas. Jún. 17 2018, 10:33

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //

Az emberi külsőbe bújt sárkány itta minden szavam. Mikor pedig az általa készített házat dicsértem zavarában teljesen elvörösödött és hajának egy tincsével játszott.
- Az igazat megvallva, egy kis különbség van felszereltség terén. A világítást már árammal és villanykörtével, oldják meg. És a víz is be van vezetve vezetékesen. De ezek nélkül is nagyon otthonos. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a beszerelésére külön erre szakosodott emberek képesek csak. Ezért ne is szomorkodj miatta. A legtöbb ember sem lenne képes olyanra megépíteni egy házat. Ők sem értenek hozzá. Sőt valószínűleg még egy ilyet sem. Elvégre azon a két hibán kívül, minden olyan, mint egy rendes házban.
Mielőtt még következő kérdésére válaszoltam volna vártam egy kicsit próbáltam összeszedni gondolataimat. Elvégre Ayaméről van szó. Akár hetekig is képes lennék csak róla áradozni. De félek, akkor csak beleunna a dologba. Így összeszedem gondolataimat mit, és mennyit is meséljek róla.
- Ayame egy nagyon kedves lány, de ha kell, igen szigorú is tud lenni. Szorgalmas és segítőkész. Így is ismerkedtünk meg. Mikor még a ninja akadémiára jártunk egyszer áthívott magához tanulni. Mivel én később iratkoztam be, mert a szüleim vándorkereskedők voltak. Kezdetben a legtöbben kirekesztettek, de ő nem. Ahogy mondtam elhívott magához és segített felzárkózni a többiekhez. De nem emiatt szerettem bele. Még az nap sikerült felhúznom, de még dühösen is kedvesen, biztatóan mosolygott rám. Akkor szerettem bele. Bármikor, ha csak rám mosolyog elszáll minden dühöm, búm és bánatom. Melegséggel tölt el már az is, ha csak rá gondolok. Egyébként, ha zavarban van ő is hasonlóképp játszik vörös tincseivel, mint te. Egyenlőre legyen elég ennyi. Ahogy mondtam, majd ha arra jársz bemutatlak neki. Szerintem úgysem vársz sokáig, hogy betartasd, amit ígértem. Majd ketten körbevezetünk a faluban. És elviszünk pár étterembe is.
Igyekeztem mondanivalómat összetömöríteni, hogy ne legyen unalmas társalgó partneremnek. Persze ki tudhatja a másiknak éppen mi sok vagy kevés. Főleg ha az illető egy számára fontos személyről, vagy dologról beszél. Ilyenkor az emberek ítélőképessége gyakran képes felmondani a szolgálatot. Remélem én valahol a kettő között tudtam abbahagyni.

Miután Aisuru elmesélte a Ryu no Yagura történetét, az ételeikről, azok elkészítéséről kezdett beszélni. Majd magával invitált egy begyűjtő útra, és egy számomra eddig ismeretlen sárkány bemutatására. Tekintete szinte üvöltötte, hogy azt szeretné vele tartsak. De a mai napra már Tsubasával beszéltem meg egy találkozót. És nem lenne túl jó már a szerződéskötés második napján megváratnom. Nem festene rólam jó képet a sárkányok számára.
- Szívesen veled tartanék a sziget újabb körbejárására. De nem tudom, hogy elmehetek-e. Tsubasa-san azt mondta délben itt fog velem találkozni. Mit gondolsz addig sikerül visszaérnünk? Mert ha igen, akkor veled megyek. Vagy esetleg valahogy tudjuk értesíteni őt a dologról?

Hyuuga Hanabi Hétf. Jún. 18 2018, 19:13

Aisuru érdeklődve figyelt s itta minden szavadat. Örült neki, hogy értékelted amit készített. Teljesen oda volt és vissza a dicséretéktől. Majd mikor Ayaméről kezdtél el mesélni, arckifejezése ellágyult.Kedvesen mosolygott rád.
- Látszik, hogy tényleg szereted.. - mondta, majd várta, hogy folytasd. Élvezte amit mondasz neki. Teljes mértékben oda volt érted. Hiszen.. mégis csak egy ember vagy. Ő maga pedig imádja az embereket.
Mikor felkérésére visszautasító választ adtál, furcsa módon nem tört le. Sőt, egy kis kuncogás keretében legyintett.
- Jaj Atsushi... nyugodj meg. Tsubasa nem fog haragudni érte - mosolygott - meg mára amúgy is elkértelek tőle -motyogott. Igen.. jól hallottad... elkért Tsubasatól, akár egy kis plüssállatot szokás- szóval mára az enyém vagy! Majd holnap mehetsz vele ahova csak akarsz. De ma nem - kuncogott. - Na! Gyereee.. induljunk mihamarabb - mondta, majd már ott se volt. Az ajtóban még megállt s intett, hogy mihamarabb kövesd. Szerencsédre, megvárta amíg beéred, majd úgy indult meg.
- Mondd közbe, mit szeretnél enni? Elkészíthetem a specialitásomat is.. de igazából te választasz. Sajna emberi ételt nem tudok sokat elkészíteni. Egy szakácskönyvem van, de az már 264 éves.. nem biztos, hogy olyan ételek vannak benne, amilyeneket manapság esztek. Hmm.. de hátha. - mondta, majd nagy boldogan indult tovább. - Előre felkészítelek azonban, hogy Ryuuji nem olyan kedves és életvidám mint én. Eléggé szótlan és furcsa figura. Hogy is mondjam..csendes és... áhh nem köntörfalazok. Lusta. Nagyon lusta. Szerintem Gaho-nál is lustább, pedig aztán ő sem piskóta. De azért egész szerethető figura. Kedves. Szóval ha segítség kellene szólhatsz neki is..De inkább engem kérj meg vagy Tsubasat.. jó? Őt hagyjuk pihenni - mire mondandója végére ért, már meg is érkeztetek. Az erdő mélyén voltatok, hol a fák annyira egymás mellé nőttek, hogy alig engedtek be napfényt. Így sötét volt. Az idő pedig rémesen fülledt. Viszont ennek ellenére az egész területet ellepte a megannyi zöldellő és különleges növény. Számodra ismeretlen fajok. Lábad előtt egy kis rózsaszín bogyó hevert, mely úgy nőtt akár az eper. De íze mégis inkább a narancséhoz hasonlított. Az egyik fáról egy kék, banán küllemre hajazó valami csüngött... ha megkóstoltad, egyszerre volt áfonya és szeder ízű... érdekes. egy bokron, baba kék répaszerű dolog nőtt. Melynek padlizsán és brokkoli íze volt. Furcsa hely ez...furcsa ételekkel.
- Nyugodtan kóstolj meg akármit.. egyél, innen semmi sem mérgező! - mondta Aisuru majd kezébe vett egy kis kosarat és nekiállt szedegetni különféle hozzávalókat az ételhez.
A nagy kóstolgatásból csak egy dolog zökkenthetett ki. Hátad mögül egy hangosabb " Ryuuji keljé' fel" hangzott. Ha odafordítod fejed, láthatod amint Aisuru egy hatalmas szikla előtt áll, és morcosan nézi azt. Majd a sziklának egyszer csak kinyílik a szeme. Ha összességében nézed, a szikla -aki immáron kiderült, hogy Ryuuji - nem egy apró példány. Sőt. Hatalmas. Majdnem akkora lehet mint Sou. A sárkány álmos tekintetét először a lányra, majd utána rád szegezi. Köszön Aisurunak, majd azonnal rád néz. Fejét enyhén felemeli.
- Te vagy Atsushi.. ugye? Hallom kiálltad a próbákat. Gratulálok. - mondja. - Gyere közelebb ifjú. Mesélj egy kicsit. Olyat amit még nem tudok.. vagyis, amit Aisuru nem mondott el. Milyen elemmel bírsz? Magadénak tudod a természet adottságait?
- Ryujiiiiiii... mára az enyém... ne foglald le.. -puffogott Aisuru.

**Aokaze Atsushi** Szer. Júl. 11 2018, 18:43

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //

Kicsit megnyugodtam, mikor hallottam elkért Tsubasától. Na nem mintha bajom lenne vele. Csak nehéz egyszerre két helyen lenni. Kivéve, ha az ember ismeri a Kage Bunshin no jutsut. Akkor akár 3-4 helyen is lehet egyszerre, csak győzze chakrával. Kár hogy nem tanítják akárkinek. Miután útnak indultunk többek közt szó esett az ebédről, és egyetlen szeretett az emberek világából származó szakácskönyvéről. Majd arról a sárkányról mesélt, akit be szeretne mutatni nekem. A hallottak alapján simán lehetne Gaho is, vagy akár az ikertestvére.
- Mivel az emberek ételét már számtalanszor megízleltem és még a többszörösét fogom enni a későbbiekben. Inkább a te saját fogásodat próbálnám ki. Ha már lehetőségem van megkóstolni a helyi különlegességet, akkor nem pocsékolom el a lehetőséget.
Beszélgetésünk közben lassan beértünk egy erdőbe, ahol a fák hűvösséget adó árnyéka ellenére a levegő fülledt volt. Homlokomon a verejték hamar gyöngyözni is kezdett. És már nagyon vártam, hogy találjak egy patakot, aminek a vizével lehűthetem magam. Sajnos nem volt szerencsém, semmi sem csordogált a közelben. Ám a fülledt idő és a víz hiányának ellenére is minden növény zöld színekben pompázott. Némelyiken gyümölcs is volt. Formáik ismerősek voltak, de színeik nem. Mikor pedig a sárkány azt mondta kóstoljam meg őket kicsit félve nyúltam az elsőért. Mert azért lássuk be egy kék banán nem éppen étvágygerjesztő. Ennek ellenére, ahogy lehámoztam és beleharaptam kellemesen csalódtam. Két gyümölcs ízének kombinációját éreztem áfonya és szeder, enyhén savanykás volt. A földről lédús narancsszerű rózsaszín bogyót szedtem, ami igazán jól esett a meleg környezetben. Egy közeli bokorról pedig brokkoli ízű répát.
Miközben én sorra kóstoltam az ételeket ő hozzávalókat gyűjtött az ebédhez. Még egy fonott kosara is volt a gyűjtögetéshez.
Mivel nem akartam degeszre enni magam ebéd előtt így mindengyümölcsből csak egyet ettem kóstoló jelleggel. Utána azt néztem milyen hozzávalókat pakolt a kosarába Aisuru. Amit fűszernek véltem leszedtem és megszagoltam, hátha felismerek valami otthon is használt aromát. Volt ami ismerős volt, de mivel nem vagyok jó szakács, így a nevét nem tudtam. Csak azt, hogy oda haza is használjuk. A nagy kíváncsiságomban nem is nagyon figyeltem a környezetemre. Csak arra figyeltem, hogy a nőstény sárkány mindig a látómezőmben legyen. Így nagyon meglepődtem mikor a nemrég említett Ryuujit szólította fel arra, hogy ébredjen. Mivel szavait irányomba mondta, tudtam, hogy csak mögöttem lehet az említett lény. Gyorsan meg is fordultam. De nem láttam semmit, csak egy hatalmas fekete sziklát. Ahogy nézem, felszínének furcsa mintázatát figyelem meg. De mire feleszmélnék, hogy azok pikkelyek már egy aranybarna szempár egyik fele néz velem farkasszemet. Csak nyelni tudtam a meglepődöttségtől, és próbáltam nem hátra lépni, mert nem akartam seggre esni. Ahogy jobban fel tudom mérni a sárkányt látszanak valódi méretei. Amik magával Shouéval vetekszenek, az általam eddig látott legnagyobb testű sárkányéval. A sárkány amint felált tekintetét Aisurura majd rám szegezi, majd intéz is hozzám pár mondatot.
- Köszönöm kedves szavait, igen én vagyok. Úgy látom nem szükséges bemutatkoznom. Örvendek a találkozásnak! Félek nem tudok újat mondani, azt hiszem Aisuru-san, amit csak érdemes megtudott rólam. Ha pedig már beszélt önnel, akkor a lényeges dolgokat meg is osztotta. - rövid szünet után folytattam, ami csak annyi volt, hogy szusszantam egyet - Talán csak azt nem tudta meg rólam az itt eltöltött évem alatt, hogy mely elemekkel is bírok. Elsődleges elemem a Katon, míg a második a Raiton.
De amit Aisuru mondott attól egy pillanatra letörtem. Hogy esetleg valami új játéknak vél, amit nem enged másnak. De aztán eszembe jutottak szavai miszerint oda van az emberekért. És mivel nem lehetek már itt olyan sokáig szeretne minél, több időt a közelemen lenni. Persze nem egy élő játék baba képében. Hanem barátkozni akar és már így is kötelező számára az, hogy Tsubasával osztozzon azon a kevés időmön, amit a szigeten tölthetek. Ha már vele kötöttem szövetséget. Így az ő esetében talán ez betudható egészséges féltékenységnek. Csak abban reménykedhetek, hogy nem terjed tovább.

// Bocsánat a késésért! Nemrég kezdtem dolgozni most, hogy befejeztem a sulit. És több időt vette el, mint azt én gondoltam. Most is kicsit fáradt vagyok, ezért remélem nem írtam bele valami hatalmas hülyeséget. Ha igen akkor bocsi. //

Hyuuga Hanabi Kedd Júl. 24 2018, 16:36

Ryuji elégedetten bólintott szavaid hallatán.
-Amikor időd engedi, és esetleg Aisuru is kicsit kevésbé tapad rád, látogass meg kérlek. Szeretnék tanítani valamit. Nehogy úgy hagyd el szigetünket, hogy nem viszel magaddal tőlem egy kis tudást. - mondta kedvesen, majd lassan visszaengedte fejét a földre. - El ne felejtsd.
Eközben Aisuru befejezte a hozzávalók összeszedését, s pár gyors mozdulattal jelezte is, hogy mehettek. Ő maga elbúcsúzott társától, majd megvárta amíg te is így teszel. Eztán szépe lassan elindult vissza a kis kunyhóhoz. De nem volt nyugodt. Arcáról ki lehetett olvasni, hogy valamit nagyon el akar mondani. Nem is kellett sokáig várnod, mire kinyögte, ami már nyomta a szívét.
- Atsushi- san.. mesélte már neked valaha is valaki Katsuhito legendáját? Én is még nagyon régen hallottam... két ember mesélte nekem, akik réges régen jártak itt. A legenda szerint.. élt egy férfi, Katsuhito, még jóval azelőtt, hogy az emberek elkezdtek volna chakrát használni. A férfi megszállottja volt a természetfelettinek. Hitte, hogy az egész világ, valami sokkal nagyobb műve. Hogy mindnyájan, csak egy hatalmas színdarab részei vagyunk. Hitte, hogy mindannyiunkat, valaki irányít. S minden álma az volt, hogy megtalálja ezt a valakit. Az egész életét ennek szentelte. Kutatott, írt, jegyzetelt. Folyamatosan. A családját is elhanyagolta. míg nem, egy nap eltűnt. Nem sokra rá, az eberek megpillantották életük első sárkányát átrepülni az égen. A legenda úgy tartja, hogy a férfi eme szigeten kötött ki, s itt találkozott velünk Sárkányokkal. A szava is elállt, lélegezni se tudott. De barátságos mivolta lévén, végül nem üldözték el őt. Így a férfi letelepedhetett, s megannyi jegyzetet készített a szigetünkről, annak élővilágáról, a sárkányokról, az emberekről. A múltról. majd egy nap, elment a szigetről. Vissza az emberek közé, hogy megmutassa amit talált. Hogy bebizonyítsa a természetfölöttit, és hogy biztos a sárkányoknak is köze van ahhoz a mindenkit irányító emberhez. De kinevették. Senki se hitt neki. De Katsuhito nem hagyta magát. Be akarta bizonyítani az igazát. így az összegyűjtött információt végül rossz célokra használta. Mérget készített, amivel képes sárkányt ölni. A halott tetemet akarta társai elé vinni. Az emberek szerint a sárkányok ezt nem engedték, s bezárták a férfit. S a tudásával, s a jegyzeteivel együtt azóta is a szigeten tartózkodik... Én magam próbáltam utánakérdezni.. érdeklődni és keresgélni de senki sem tud semmit. Vagy aki tud, az tagadja. De akkor is érdekel. Érdekel, hogy mi lehet a papíron. Mert tudod, az az időszak még nekünk is régen volt. Alig vannak feljegyzéseink olyan régről. s én mindig is szerettem volna tudni.. hogy.. mi volt régen. - mondta - Atsushi-san.. ha lenne időd...esetleg... az itt töltött időd alatt..valamikor nem segítenél egy kicsit nekem kutatni? Tudom, hogy valószínűleg nincs valóagalapja.. de.. és ha mégis? - kérdezte tőled félénken.
Időközben visszaértetek Aisuru házához, ahol ő, az eléggé régi módú konyhájában neki is állt főzni. Főzött, sütött és ki tudja, hogy még mi mindent csinált. De vagy egy jó másfél órát ténykedett, mire végül elédrakott egy zöldségekbő eléggé érdekesen összetákolt, s kifejezetten színes ételt. Gőzölt, s grillezett, kissé karakterizálódott zöldségek voltak, egy bilikék mártással. Mellette pedig köret gyanánt, egy állagra krumplipürére hasonlító, szó szerint szivárványszínű massza figyelt. Kissé talán érdekes látványt nyújthatott, s nem is volt valami bizalomgerjesztő. de ha meg merted kóstolni, meglepetésedre kifejezetten finom volt. Nem igazán lehetett hasonlítani az ízét az emberek ételéhez. Nem szoktak ilyeneket készíteni. Mégis furcsán ízletes volt. egyszerre volt édes és sós, gyümölcsös és zöldséges. volt egy kis tejszínes és húsos beütése is. De minden csak gyengéden. Az ízek tökéletesen harmonizáltak. Furcsa lehetett.. de egész kellemes...
- Remélem ízlik - mondta Aisuru ragyogó teintettel, s kritikádat várta. - Csináltam édességet is - mondta, majd előhozott a konyhából egy zseléhez hasonlítható állagú, színes gyümölcsökkel tarkított, több színű, hűvöskés édességet. A desszert külseje ropogós volt, s beljebb egyre lágyabb, akár a brownie. Belül szinte folyt, a kissé rózsaszínes, gyümölcscukros lé. A színe befelé egyre világosabb lett. De nem volt nyers. Kicsit se lehetett rajta azt érezni. Kissé édes s kissé savanyú, lágy és egyben ropogós desszert volt, amit Aisuru eléd rakott, majd ragyogó tekintettel figyelte, ahogy megkóstolod, s várta a véleményed.
- Ha nem ízlik szólj... és csinálok neked valami mást! - mondta. - Van bármi amit szeretnél még megtudni? Ha igen akkor kérdezz!
Lassan de biztosan eltelt ez a nap is. Kint egyre inkább sötétebb lett. s mikor már teljesen beköszöntött az éjszaka, Aisuru kissé elkeseredetten köszönt el tőled, s kérlelt, hogy amíg itt vagy, látogasd meg még.

A kaland kimenetelét rád bízom. Dönts, hogy most mihez lenne kedved. Az ebéd utáni rész leírását rád bízom, ahogy az estéjét is. A post végére pedig írd, hogy mi mellett döntöttél. akármit választás, Tsubasa reggel hétkor már ott lesz a kunyhó előtt. Azonban az ő programja elhanyagolható, ha megkéred rá. A lehetőségek:
Ryuji -> Tanulás. Ezesetben kérlek írd le, hogy Tsubasanak mit mondasz, és hogy elmész a kis eldugott részre a sárkányhoz.
Aisuru -> Nyomozós, kissé fejtörős játék, a legenda után való nyomozás. Ezesetben is írd le, hogy mit mondasz Tsubasanak. Aisurut pedig megtalálod ugyanúgy az eldugott erdős részen, miközben élelmet gyűjt, hogy megint ebédet készítsen neked.
Tsubasa -> Harc, hogy felmérje képességeid. -> Ezesetben csupán menj ki Tsubasahoz, és írd le, mit mondd neki Atsushi.

A döntés joga a tiéd^^ Egyes "epizód után" természetesen lejátszhatunk egy másikat ha azt is szeretnéd^^

**Aokaze Atsushi** Kedd Júl. 31 2018, 20:19

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //

Rövid beszélgetésem a fekete sárkánnyal jó volt. Ahogy a mondás is tartja a kevesebb néha több. Persze nem mintha Aisuruval rossz lenne a társalgás. De ha mindenki annyit beszélne velem, mint ő akkor a fejem felrobbanna a temérdek információtól. A nőstény egyed hamar begyűjtötte az ételhez a hozzávalókat. Szinte beszélgetésünkkel párhuzamosan történt.
- Viszlát Ryuji-sama! Akkor valamikor visszalátogatok önhöz.
Köszönésem után az ember bőrbe bújt sárkánnyal sétáltam vissza házikójához. Aki út közben egy legendát mesélt, a hallottak alapján az első emberrel, akikkel szerződtek a sárkányok. És egy könyvről, amelyben róluk értekezik. Mikor ezt meghallottam arra a könyvre gondoltam egyből, ami Konoha könyvtárában volt és ide vezetett. De az nem lehet a szóban forgó könyv, mert az túl jó állapotban ahhoz képest, hogy milyen öregnek kellene lennie. És azt valószínűleg nem is engednék elvinni a szigetről. Így sajnos nem tudom mosollyal az arcomon azt mondani a kincskereséstől lelkes Aisurunak, hogy amit keres az én birtokomban van.
- Jó ötletnek tűnik. De nem gondolod, hogy oka van annak, amiért nem mondták el neked a könyv helyét? Talán jobb nem bolygatni a múltat. De ha adsz egy kis időt, akkor átgondolom a dolgot.
A kunyhóba érve a nőstény sárkány a szedett alapanyagokat készíti elő a főzésre. Én pedig a konyha asztalnál ülve szépen várok az ételre. Közben pedig gondolkozok. De nem azon, hogy vele tartsak-e a kincskeresésre. Hanem azon mivel tudnám meghálálni, a meleg ételkülönlegességet, amit nekem készít. Hogy abból, ami a rendelkezésemre áll mégis mivel tudnám megajándékozni esetleg. Végül döntésre jutottam. Ahogy ő az előkészített alapanyagokkal a tűzhelyhez ment én kimentem a kunyhóból. Majd ott megkerestem azokat az eszközökkel, amikkel a fákat kivágják, feldarabolják és széthasítják. Szerencsére találtam egy viseltes fűrészt és baltát. Előbbivel kivágtam egy kisebb fát, aminek törzse nem volt sokkal vastagabb, mint a felkarom. Majd nagyjából egyforma hasábokra daraboltam. Az így kapott apró farönköket baltával több darabra hasogattam. Végül utómunkálat címszóval egy kunaival egyforma téglatestekké faragtam őket. 21 ilyen fa alakzattal készültem el mire Aisuru hívott ebédelni. Ami nem más volt mint grillezett, párolt zöldségek valamilyen pürével. Első ránézésre igazi vega kajának tűnt, aminek nem mindennapi színei voltak. De ha már azért kértem ezt, hogy érdekességet kóstoljak akkor azt hiszem ez a legjobb választás. Ám még így is kicsit félve fogom meg az evőeszközt.
- Köszönöm az ételt!
Majd bekapom az első falatot. Sok íz volt benne, de mindenből csak egy kicsi. Harmóniában voltak. Egyik íz sem volt kiemelve vagy nyomta el egy másikat. Viszont ami igazán meglepett, hogy valamilyen húsnak az ízét is éreztem. Holott tudtommal az nem került bele. Miután jóízűen bekanalaztam az elém rakott ételt. Egy korty vizet ittam.
- Nagyon jó szakács vagy! Remélem többször is ehetem, majd még az ételeidet a szigeten tartózkodás közben.

Az étel elfogyasztása után segítettem Aisurunak elmosogatni. Majd miután helyet foglaltunk az asztalnál elővettem a nemrég készített 21 fahasábot.
- Hálám jeléül enged meg, hogy mutassak neked pár egyszerűbb játékot, amit mi emberek játszunk. Vagyis ezeket inkább a gyerekek. A 21 fadarabból az asztalra építettem egy tornyot, aminek minden szintje 3 darabból állt, a szintek pedig mindig átlósan követték az előzőt.
- Ennek a játéknak a neve Jenga. A lényege az, hogy kiveszel egy tetszőleges hasábot, amit aztán a tetejére raksz. Majd az ellenfeled ugyan ezt teszi. Az veszít akinél a torony összedől. Mit gondolsz van kedved játszani?
A sárkány még ezt az egyszerű játékot, is nagy örömmel kezelte. Hatalmas mosollyal az arcán bólogatott. Szemei csillogtak, egész játékidő alatt. Noha az első köröket, hamar megnyertem. De Aisuru gyorsan tanult, hibáiból. Így a vége felé már elég kiélezett volt a játék. Addig pedig néha én is rontottam, szándékosan. Végül ez az egy játék is olyan mókássá vált számunkra, hogy elszaladt vele az idő és a többit bemutatni sem volt időm.
Ahogy besötétedett, Aisuru távozott kuckójából, hogy nyugodtan pihenhessek. Ami miatt én kicsit kellemetlenül is éreztem magam, hiszen mégis csak az ő otthona, és mégis ő megy el. Ahogy lefeküdtem az ágyba és gondolkoztam, az jutott eszembe, hogy talán sosem aludt itt. Hiszen az emberi formája mindössze egy jutsu, és mi van, ha álmában visszaváltozik. Így pedig már érthetővé vált miért nem éjszakázik itt sosem. Bár ez csak a saját okfejtésem, lehet simán fenn tudja tartani alvás közben is az alakját. Csak távolságtartást parancsoltak neki. Utána gondolataim a holnapra szegeződtek. Mit is kellene tennem, hisz már 3 sárkány is akar tőlem valamit. Kinek kéne kedveznem és kinek nem. Agyalás közben végül sikerült dűlőre jutnom. Utána pedig nyugodtan elaludnom.

Másnap reggel korán és frissen ébredtem. Hála annak, hogy sikerült még az éjjel döntésre jutnom a 3 sárkánnyal kapcsolatban. És így nyugodtan tudtam aludni. Ahoy kikeltem az ágyból már, siettem is ki a kunyhóból. Aminek ajtajától nem messze Tsubasa már várt.
- Jó reggelt! – Köszöntöm a sárkányt
- Kellemes reggelt neked is!
Úgy döntöttem nem kertelek. Hamar megosztom a sárkánnyal, hogy mások is számítanak a társaságomra, és ezzel kapcsolatban miképp döntöttem. Késleltetni felesleges, hisz előbb utóbb úgyis rákényszerülnék. Akkor pedig inkább essünk túl rajta hamar.
- Tegnap Ryuji-sama és Aisuru-san is megkértek, hogy töltsek még velük némi időt. Ha nem gond holnap és az azt követő napon szeretnék velük lenni. Ma viszont a tiéd vagyok, ha már Aisuru tegnap amúgy is elkért tőled. Nem szeretném, hogy úgy érezd hanyagollak. Remélem neked is jó így? Illetve még egy olyan kérdésem lenne mi lesz a mai nap programja?

Hyuuga Hanabi Csüt. Aug. 16 2018, 15:04

// Szép post volt, a késésért pedig elnézést,+7ch^^ És gratulálok, innentől S szintű vagy! //

A tegnapod jól telhetett, Aisuru körbeugrált és még szívesen várja majd társaságod a továbbiakban is. Reggel pedig Tsubasa várt a ház előtt. Mikor kimentél, köszöntetek egymásnak, majd elmondtad gondolataid neki. Ő csöndben hallgatott, s figyelte amit mondasz. Eztán láthattad rajta, amint cseppet elmosolyodott.
- Rendben Atsushi-san. Örülök, hogy megismered a szigetet s a többi lakót. - mondta- Ma? Ma egy kis szintfelmérő edzést fogunk tartani. Bár a harc nem megoldás semmire... ha valaki neked támad, nem nézheted, amint megöl. Úgyhogy, kíváncsi vagyok milyen szinten is állsz. Szóval.. ellenem fogsz egy kicsit gyakorolni. - mondta, majd intett feléd -kövess kérlek.
Amennyiben így teszel, körülbelül egy fertályóra gyaloglás után, elértek egy nagyobb placchoz. Igazából egy laposra taposott mező volt, melyen helyenként hiányzott a fű. Nem kis hely volt, még Shou is elférne itt kétszer minimum... ha nem háromszor. A teret egy apró folyó ölelte körül, melynek egyik partján az erdő, másikon eme mező helyezkedett el. A vízfolyamot a sárkányok könnyen átlépték, az emberek pedig egy nagyobb ugrással átszelhették.
Tsubasa ide vezetett téged. Ő maga pillanatok alatt átlépett a mezős részre, majd várta, hogy kövesd. Mikor ez megtörtént, ő maga eltávolodott tőled egy jó pár métert. Majd csavart egyet nyakán s kiropogtatta azt.
- Lássuk mit tudsz, ifjú!
Tsubasa várt, várta, hogy támadj. felkészült az ellentámadásra. Mit teszel? Nekirontasz? Lesből támadsz? Tervet eszelsz ki vagy önfejűen rontasz neki? Mi a helyes megoldás? A közelharc..vagy a távolsági küzdelem? A választás rajtad áll. Indulj hát.

**Aokaze Atsushi** Szomb. Aug. 25 2018, 09:50

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //

A reggeli köszönés után mindketten elmondtuk, amit akartunk. örültem, hogy nem neheztelt a tegnapiért, és hogy megérti szeretnék a többiekkel is jobban megismerkedni. A gyakorlóharc hallatán, kicsit meglepődtem. De ahogy mondta senki sem nézheti tétlenül, ha megtámadják. Az pedig hogy a társad milyen erőt képvisel jobb előre megtudni mintsem a harcmezőn szembesülni azzal mit tud. Rosszabb esetben mit nem.
- Félek csalódást fogok okozni neked erő terén társaidhoz képest. De megteszek mindent, hogy kiegyensúlyozott legyen a küzdelmünk.
Intett nekem és már indultunk is. Utunk a sziget érintetlensége miatt egy ritkán járt erdei csapáson keresztül vezetett. Alig negyed óra gyaloglás után, ki is értünk annak a szélére. Egy lapos területre, ami akkora volt, hogy a nagyobb sárkányoknak is volt mozgásterük rajta. A tisztáson rengeteg kitaposott folt volt a fűben. Látszott rajta, hogy gyakorlásra van fenntartva. A réttől azonban egy nagyobb patak, választott el minket. Vagyis inkább csak engem. Mivel Tsubasa könnyedén átlépte, az én lábai azonban ehhez nem elég hosszúak. Ám nem okozott gondot átjutni rajta. Reflexből lábamba vezettem a chakrát és két lépés múlva már a túlparton is voltam. Amíg én megoldottam az átjutást, addig a sárkány a mező túl felére ment. Megfordult és kérte, hogy támadjam meg.

Ekkor kezdődött a baj. Hiszen időm lett volna kitalálni valami taktikát. Ám én nem tettem meg. Miközben ismét farkasszemet nézek Tsubasával felmérem. Hogy miként kellene úgy megtámadnom, hogy egy ekkora lényre is hatással legyen. Hiszen a fegyvereim és a legtöbb jutsum is emberek ellen van. Ami pedig nem az őt is súlyosan megsebesítheti. Testi erőben pedig biztosan felülmúl. Egyedüli reményem az, hogy amíg a földön tudom legalább a gyorsaságunk és mozgékonyságunk lesz nagyjából egyenlő. Csak ezt mégis, hogy tudom sokáig megoldani? S mivel még azt sem tudom milyen elemmel bír, azt sem tudhatom üti e az enyémet. Bár az igazság az, hogy ő sem ismeri az enyémet. Talán jó lenne inkább valami látványossal kezdeni. Aztán majd, ha ténylegesen kezdetét veszi a harc lesz, ami lesz. Gyorsan megformáltam a jutsuthoz szükséges kézjeleket. Majd lábamnál fellobbant egy 2 méteres láng és elindult Tusbasa felé.
- Katon: Hibashiri(Tűz elem: Futótűz)!
Ahogy haladt a sárkány felé kettévált, hogy két oldalról körbezárja. Eközben pedig három újabb kézpecsétet formálok: Kutya, Ló, Tigris.
- Katon: Onidoro(Tűz elem: Démon Lámpás)!
Ahogy kiejtem a jutsu nevét fejünk, vagyis inkább ellenfelem feje fölött megjelenik 15 tűzgömb. Amiket minden irányból neki is indítok a már minden irányból körbezárt Tsubasa felé. Még úgy is, hogy tudom ezzel valószínűleg nem okozok neki nagy sérüléseket. De az egész harc elsődleges célja, hogy megismerjük egymás harcstílusát. Nem pedig az, hogy olyan sérüléseket okozzunk, amiből alig tudunk felépülni.

Hyuuga Hanabi Vas. Szept. 09 2018, 14:15

//Elnézést az újabb késésért, kicsit betett nekem az iskolakezdés ._." +3ch^^ //

Mikor megindítottad a technikáidat, mind sikeresen sültek el. Tsubasa pedig egy pillanatra elmosolyodott.
- Szép... -mondta, amin a tűzgolyók földet és az ő testét érték. Egy pár enyhe égési sérülést okozott csak neki, ami inkább volt karcolás egy ilyen erősségű pikkelyes bőrnek. Eztán a sárkány felrepült, a tűzfal fölé. - Eddig jó! Gyerünk, tovább! - biztatott, majd egy már jel után újra megszólalt - Katon: Goukakyuu no jutsu! - S ezzel a száján egy méretes tűzgolyót fújt ki, egyenesen feléd. Olyan mesébe illő látványt kelthetett, amint egy sárkány tűzet fúj. Kissé talán klisés is, nem de bár?
Tsubasa eztán várt a levegőben. Hogy mit lépsz. Elugrasz talán, vagy megint rohanhat veled Sumire-hez? Vár, hogy mit lépsz. Támadj! Próbáld meg legyőzni! Itt bátran kiengedheted a legerősebb technikáidat is... meg kell mutatnod, hogy méltó vagy a szerződésre. Hogy elég erős vagy szeretteid megvédéséhez. Hogy képes vagy nyerni. Hogy képes lehetsz, nyerni. Már csak az a kérdés... mit lépsz most?

**Aokaze Atsushi** Kedd Szept. 18 2018, 22:46

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //

// Megértem a problémád, nem is olyan rég még nekem is voltak hasonló gondjaim. Idő kell a visszarázódáshoz. Sok sikert a tanulmányaidhoz! //

Ahogy a Hibashiri és az Onidoro lángjai minden irányból közrefogták, Tsubasa semmi félelmet vagy hasonló érzést nem mutatott. Inkább ellenkezőleg, inkább elmosolyodott. Vagy legalábbis úgy láttam a minket elválasztó tűzkör mögül. Ahogy becsapódtak, az égő gömbök, szóban kifejezte dicséretét. De mint a ki meg sem érezte volna a támadásomat rögvest felszállt a magasba. Testén alig lehetett látni a kissé kormos felületeket, ahol eltaláltam a jutsummal. Ekkor biztos voltam benne, hogy jól láttam és pár pillanattal korábban a támadásom előtt mosolygott. Ami nem meglepő látva, hogy nem ért sokat a támadásom. Noha erre már a legelején is számítottam. Az égben lévő sárkány, úgy tekintett le rám, mint a prédájára vadászó sas, majd biztatott szavaival. Majd előkészült és a Goukakyuu jutsut használva, egy elefánt méretű tűzgömböt fújt ki rám szájából. Ahogy közeledett felém a perzselő lövedék, még félelmetesebb ellenfélnek tűnt mögüle ellenfelem. De ezen még felül tudok kerekedni. Hiszen milyen katon használó lennék, ha már egy ekkora tűzgolyó is a frászt hozza rám.
Úgy tettem, ahogy korábban Tsubasas is. Elmosolyodtam közben pedig kézjeleket formáltam. Majd ahogy befejeztem orromon egy mély lélegzetet vettem. Miután pedig a tüdőmben felgyülemlett levegőt vegyítettem a chakrámmal kifújtam azt, és begyújtottam.
- Katon: Karyuudan(Tűz elem: Tűzsárkány rakéták)!
A számtól pedig egy erőteljes lángoszlop indult meg Tsubasa irányába az általa létrehozott tűzgömböt is célba véve. Amit a nagyobb ereje miatt valószínűleg felemészt. A technika alkalmazása után a Shushin no jutsut használva nagyjából tíz méterrel odébb megyek baloldalra. Majd újra támadok, kivételesen nem egy katon, hanem raiton technikával. Kezeimet összeérintem, majd közéjük kezdem koncentrálni a chakrámat. Majd ahogy ismét távolodni kezdenek egymástól, köztük megjelenik egy halványkék színűnek ható gömb. Körülötte kisebb elektromos kisülésekkel. Mikor a gömb focilabda méretűre nőtt eldobtam Tsubasa irányába.
- Raiton: Kyuuden no jutsuval(Villámgömb jutsu)!
Az elhajított villám labdával az egyik szárnyát célzom. Azt remélve, hogy az elektromosságtól elzsibbad, és ezáltal sikerül földre kényszerítenem. Csak azt nem tudom ez is csak annyira lesz hatásos, mint az Onidoro, vagy a jutsu elég erős-e?

Hyuuga Hanabi Hétf. Szept. 24 2018, 16:50

//Köszönöm^.^//

Tsubasa kemény ellenfélnek bizonyult. De mit is vártál mást.. egy sárkánytól? Egy ezer éves, monstrumtól? Aki annyi tudással rendelkezik mint az emberek egy cseppnyi rétege? Nehezen lehet űberelni. Gondolkodni kell...kicselezni.. agyafúrtan cselekedni. Lehet, nem csupán a nyers erő az, amivel egy hozzá hasonló lényt le kell győzni... megeshet, hogy az egésznek a támadás a lényege. Az, hogy felmérd ellenfeled. Annak minden képességét és gyenge pontjait. A harctéren sincs sok időd kiismerni az áldozatot. De itt... már nagyjából ismered ellenfeled. Ő a te társad. A ninjuud. Mivel tudnál a leghatékonyabban ellene támadni? Ész érvekkel? Erővel? Szavakkal, tettekkel? Logikával? egy tervvel, vagy mantrával? Egy idézéssel, egy fegyverrel? Ezt csak te tudhatod. Minden rajtad áll. Képes vagy meggyőzni egy ezerévest lényt arról.. hogy erős vagy és méltó arra, hogy társak legyetek?
Az első techika, mint ahogy gondoltad ellenfeled technikájába révedt. Amelyik azonban célba talált, egy kis nyomott hagyott Tsubasa pikkelyein. Talán kicsit meg is érezte.. bár egy ilyen páncél alatt, ez se lehetett olyan fájdalmas mint csupasz bőrre. A raiton technika azonban annál nagyobb hatást ért el. Ahogy arra számítottál, a sárkány szárnyát kapta telibe. Mely elzsibbadt, s egy kicsit remegett is. Így ellenfeled a földre kényszerült szállni. De nem úgy látszott, mint aki bánja. Sőt...talán élvezte is az összeütközéseteket.
- Katon: Hibashiri(Tűz elem: Futótűz)!- mondta Tsubasa, s a tiédhez hasonlóan lángcsóvák indultak meg feléd a földön. - Gouken, vasököl stílus.. gyerünk Atsushi, tovább! - mondta, majd megindult feléd.
Nos... mit lépsz? Ha eltalál...biztos megérzed és a következő utatok Sumire-nel lesz... gyerünk... itt az idő.. támadj!

**Aokaze Atsushi** Vas. Okt. 07 2018, 22:47

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //

// Most én szeretnék elnézést kérni a késésért. Meló és szakmai vizsgára való felkészülés mellet nem sok szabadidőm volt az elmúlt hetekben. //

Eddig minden terem, amit kiötlöttem sikerrel végbe ment. De sajnos 2/3-ad arányban nem volt jele annak, hogy ért is volna valamit párbajellenfelem ellen. Ám az utolsó végül hozott ilyen jellegű sikereket is. És földre tudtam kényszeríteni az ellent. Ideiglenesen megfosztva őt az égi fölényétől. A kérdés csak az, hogy meddig? Ami viszont továbbra is elkeserítő az nem más, mint az a tény, hogy ezt is mintha élvezné. Kezdem egy re inkább a sarokba szorított egér szerepét magaménak tudni a macska játékában. Viszont jól tudom, hogy ezek a helyzetek a legjobbak arra, hogy túllépjük a határainkat. Fizikális, vagy más egyéb formákban. Így felmerül bennem az is, hogy nem csupán az erőmet szándékozik felmérni, hanem azt is szeretné elérni ebben a számomra elkeseredettnek tűnő küzdelemben, hogy túlszárnyaljam a korlátaimat. Hiszen az első összecsapásunkat ész érvekkel még a kezdete előtt sikerült megakadályoznom. Így az már biztos, ilyesmit nem vár el tőlem még egyszer.
A földre érkező sárkány nem hagy sok időt, ünneplésre hogy sikerült lekényszerítenem. Saját ötletemmel szorít ismét sarokba, a Hibashirivel. A tény hogy az én taktikámat veti be kicsit hízelgően hatott. De sajnos időm nem volt ennek örülni. Mivel rögtön ezután egy frontális nagy erejű támadással ront felém. Amit fel is erősít egy taijutusval ami a Gouken nevet viseli.
Neve hallatán nem számítok semmi jóra. De bele megyek a játékba, vagy legalábbis úgy teszek egyenlőre. Gyorsan kézjeleket kezdek formálni. Amit a végére értem ökölbe szorított kezeim körül egy-egy fényes, átlátszó gömb jelent meg. Amik elektromos kisülések erősítettek.
- Raiton: Raiken(Villám Elem: Villámököl)!
Miután ökleimet én is felerősítettem egy általam ismert jutsuval, nyugodtan vártam helyemen a sárkány első ökölcsapását. Amivel ha megpróbálkozik a Shujshin no jutsu segítségével megpróbálok elkerülni, azáltal hogy felugrok a kezére. Onnan pedig tovább használva a jutsut megpróbálok a hátára jutni. Közben pedig talpamba chakrát koncentrálok, hogy megragadjak testén és ne tudjon lerázni. A hátára érve pedig megpróbálok neki bevinni néhány elektromos ütést. Mivel úgy tűnik csak ezzel tudok neki sérüléseket okozni a tűzzel nem.

Hyuuga Hanabi Csüt. Okt. 25 2018, 13:31

//Késésemert elnézést és az esetleges gyatra post minőségért is^^" +5 ch és egy bocsánatkérős macskás gif //

Érdekes harci helyzetbe bonyolódtál. Olyanba, melyben korábban nem igazán lehetett részed. Valaki olyan ellen, aki nem az ellenséged...mégis alig hatnak rá a technikáid. Egy sárkány. Egy ezeréves lény. Egy olyan faj, melyben az emberek nagy része nem is hisz. S te mégis ott állsz vele szembe. S te mégis harcolsz épp elle. S mégse mondhatos majd el senkinek. A sors fintora, hogy olyat láthatsz, amit az emberek nagy része még csak elképzelni sem mer...de mégse oszthatod majd meg eme páratlan élmenyt...senkivel...soha.
Az ökölharc, mely kezdetét vette...elég érdekesen alakult. Mikor végrehajtottad a technikát, Tsubasa azonnal megindult feléd. Egy méretes ütést vitt volna be, amennyiben el nem kerülöd. Terved úgy látszott tökéletesen működött. A sárkány hátára érve szépen megtapadhattál azon. Míg ő maga, úgy keringett s ficánkolt, mint amikor egy ember egy pókot akar leszedni magáról. Dobálta magát, ugrált. De te rajta maradhattál...bár nem volt könnyű. S az ütés amit bevittél neki...hatásos volt. Egy pillanatra orra bukott, feje előreesett. Mely egy olyan hirtelen lökést adott, hogy te is lerepültél róla, de nem estél nagyot. Tsubasa később kelt fel mint te. Láthattad rajta, hogy fárad; hogy ő se bírja a végtelenségig. De még egyszer felkelt. Nem hozott szégyent a sárkányok nemes nevére. S újfent megindult...lassabban mint eddig...
Ha eltalál, pórul jársz. Valószínűleg már egy ütésre vagytok a küzdelem végétől. Eddig jól teljesítettél...mit lépsz most?

**Aokaze Atsushi** Vas. Nov. 11 2018, 20:23

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //

// Akkor ezennel szeretnék én is bocsánatot kérni a késésért. Nem megtörve a körforgást. Very Happy

Nehéz volt egy olyan stratégiát kitalálnom, ami legalább képes kihozni egy döntetlent a meccsből. Amiért nagyon hálás vagyok. Smile

//

Szerencsére sikerült félrevezetnem Tsubasat, aki egy ökölharcba szerette volna fordítani eddigi távharcunkat. Így sikerült feljutnom a hátára. De csak ott tudatosult bennem a gondolat. Mi van, ha csak simán a hátára veti magát? Biztos palacsintává lapítana, amit még a bölcs sárkányok gyógyítója Sumie sem lenne képes meggyógyítani. Főleg azért mert rögtön meghalnék. Ám szerencsére ez Tsubasa fejében meg sem mozdult. Inkább úgy viselkedett, mint egy betöretlen ló, aki lovasát próbálja lerázni magáról. Ezt szerencsére sikerült elkerülnöm azáltal, hogy lábamba chakrát vezettem, és odaragasztottam magam, mit a fáramászásnál. Noha nem járt sikerrel, nem adta fel és egészen addig próbált lerázni magáról, míg meg nem soroztam hátát több helyen elektromos bokszkesztyűimmel. Noha testi erőm önmagában gyengének bizonyult volna, de a villám elememmel felerősítve sikerült ismét földre kényszerítenem Tsubasát.
Ám olyan lendülettel csapódott a földnek, ami olyan erős volt, hogy hiába voltam hozzá ragasztva a chakrámmal, lerepültem a sárkányról. Már a levegőben, összehúzódzkodtam, lábamat behajlítva mellkasomhoz szorítottam. Úgy pörögtem a levegőben. Majd földe térés után még gurultam pár métert. A lendületet kihasználva, mintha csak bukfencet csináltam volna guggoló helyzetben álltam meg. Bal kezemmel megtámasztva magam. Majd egyből hátra kaptam fejem ellenfelemre, aki továbbra is a földön feküdt, de kezdett ő is magához térni. Kissé szédülve felálltam, de pár pillanat múlva a sárkány is talpon volt. Nem támadtunk, felmértük egymást. Mindkettőnkön látszott, hogy a harcnak mindjárt vége. Lestrapáltak voltunk mind a ketten. Míg Tsubasa fizikálisan fárad ki, addig én chakra tartalékaimat nem kímélő harcmodoromnak köszönhettem kerültségemet.
Ahogy farkasszemet néztem a ninjuuval világossá vált számomra, hogy ez lesz az utolsó menet. Csak azt nem tudtam mit, kellene tennem. Katonnal továbbra sem támadhatok, raiton repertoárom pedig végesebb, mint az előbbi. És Tsubasa nem olyan bolond, hogy kétszer bedőljön ugyan annak a trükknek. Egyértelmű, hogy másként kell nyernem, nem egy erős ütést kell bevinnem neki, hanem harcképtelenné kell tennem. Erre pedig meg is volt a tökéletes technikám. Tervem az, hogy ha a sárkány megindul felém, 1-2 métert ugrálok hátra. Ha pedig már túlságosan közel jut hozzám, vagy én a mező széléhez használom a szigeten töltött idő alatt megtanult jutsumat a Kanashibarit(Paralizáció). Miközben hátrálok, a maradék chakrám nagy részét, Tsubasa felé irányítom. Ami ha ellepi, vagy legalább részben körbefogja kezeinek mozgását meggátolom vele. Azért csak a kezeit, mert ha a teljes testét próbálnám, nem lenne elég chakrám hozzá, hogy használjam a technikát. Így csak mellső végtagjaira koncentrálok. Amiket reményeim szerint képes leszek mozdulatlanná tenni egy kis időre.

Hyuuga Hanabi Szomb. Nov. 24 2018, 18:29

//Igazából most nem késtem, de ne törjük meg a körforgást és elnézést a késésért Very Happy

Továbbá jobbulást.. mielőbbi gyógyulást ^^ //

Mikor már mind a ketten álltatok, Tsubasa fújtatott egyet. Kicsit kifárasztottad. Majd megindult feléd sietve, úgy ahogy azt te tervezted. Sikeresen hátraugrottál, de a sárkány csak nem rémült meg.. Továbbra is rohant irányodba. Technikát pedig, ahogy tervezted, úgy is sült el. A sárkány mikor elért hozzád, s épp ütött volna, keze megdermedt. S próbált volna mozdulni, de nem volt rá képes. Majd elmosolyodott, s ha elengeded kezeit, ő leengedi azokat maga mellé.
- Szép volt Atsushi-san! Zseniális küzdőpartner vagy! Jó harc volt - mondta, majd kicsit megdöntötte előtted a fejét. - Tehát raiton.. tanulhatnál egy s mást Ryuujitől... tudod, ő az egyetlen villám elemet használó a szigeten. vagy várjunk... mintha már találkoztál volna vele.. nem? Ha szeretnél, holnap menj el hozzá... ha megkéred rá, biztos tanít egy kicsit. - mondta- Na de gyere... menjünk s együnk valamit - indult el a tengerpart felé.
Ott jó maga karmival fogott ki s evett meg nem egy halat, s neked is úgy dobált oda párat. Amennyiben akarod, ott tudsz tűzet rakni, s könnyedén megsütheted ételed.
- Kitől tanultad a technikáidat? - kérdezte Tsubasa.
Mikor befejeztétek az ebédet, még elkísért lakóhelyedig, majd ott elköszönt tőled, s szólt, négy nap múlva megint találkozzatok, addig azonban rád van bízva merre mész.
Másnap reggel, már te döntöd el, hogy tanulni indulsz... vagy épp rejtélyt kutatni.

//Kérlek, írd majd le, hogy telik a napod lefekvésig, majd azt, hogy másnap reggel merre indulsz el. Szép harc volt, Gratulálok ^^ //

**Aokaze Atsushi** Pént. Dec. 07 2018, 21:38

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //

// Köszönöm! És noha jeleztem, de bocsánat a késésért. Csak azért, hogy ne nálam törjön már meg a kör. J //

A Tsubasával való farkasszemnézésnek, egyetlen célja volt mindkettőnk részéről. Várakozás, hogy a másik lépjen először. Amit én természetesen nem tehettem meg és nem is tettem. Hiszen azzal tervem dugába dőlt volna. Így végül az ellenfelem kezdett megrohamozni. Ahogy a tervemben szerepelt, hátra ugorva könnyen kitértem ütése elől. Nem meglepő módon a sárkány, nem hagyta ennyiben egyetlen sikeres kitérésem miatt a támadást. De ekkor már én is előkészültem. Chakrám körbejárta kezeit, majd mintha láncra verték volna őket, meggátolta őket a mozgásban. Tsubasán látszott az erőlködés, hogy ki szeretne törni. De nem tudott. Majd egy elégedett mosolyra húzta száját. Ezt látva tudtam vége a harcnak. Megszüntettem a chakra kontrolt, és ahogy sejtettem ökölbe szorított kezeit kiengedte és a földre engedte.

Megdicsérte teljesítményemet és meghajlással tisztelgett. Én vigyázban álltam, majd a béke jelét mutattam és meghajoltam. Utána pedig baráti jobbomat nyújtottam felé.
- Nálunk ez a szokás! - Ha elfogadja a kézrázás után folytatom, ha nem leengedem magam mellé a kezem és szintén folytatom. - Te is kiválóan teljesesítettél. Őszintén szólva, már az elejétől kezdve tudtam, hogy semmi esélyem a nyerésre. Ezért nagyon örülök, hogy sikerült legalább döntetlenre kihoznom. Bár tudom, ha komolyabban vetted volna esélyem sem lett volna.
Mielőtt elindultunk volna tanácsára ebédelni, mesélt Ryuujiról. Csak közben jutott eszébe, hogy már találkoztam vele.
A parton Tsubasa nagytermetének köszönhetően, könnyedén kicsapott a vízből a partra pár halat nekem. Miközben én pár faágat összerakva megcsináltam a tábortüzet. Már csak be kellett gyújtani, ami egyáltalán nem nehéz egy katon használónak. Hiken(Lángököl) jutsumat használva, jobb kezem mutatós ujjával könnyen meggyújtottam a száraz fákat. Azáltal, hogy az égő végtagomat közéjük raktam pár másodpercre. Amint éget a tűz ujjamat, kihúztam majd megszakítottam a chakra kontrolt és a tűz abban a pillanatban eltűnt az ujjamról. Miközben én azt a pár darab halat sütöttem nyárson, amit partra vetett, addig Tsubasa nyersen a tengerből fogyasztotta őket. Amint jól lakott leült mellém, miközben végre én is hozzá kezdhettem a falatozáshoz. Majd beszélgetést kezdeményezve tanítóimról érdeklődött.
- Nos, elég sokan tanítottak az évek alatt. Sőt néhány jutsut én magam fejlesztetem ki. De a legtöbbet csapatom parancsnoka Kai sensei tanította meg. A raiton elem feloldásában egy kumogakurei shinobi segített a neve Kasshoku Hirusuke. A többit pedig egy Onazaki Haruda nevű konohai jounin.
Miután én is megebédeltem, visszatértünk az Aisuru által épített kuckóhoz. Ami ideiglenesen az én otthonomként szolgál. A tisztásra érve a sárkány búcsút vett tőlem. De még előtte elmondta mikor fogunk ismét találkozni. Örültem, hogy sok szabadidőt kaptam. Mivel így Tanulhatok Ryuujitől és az Aisurunka tett ígéretemet is betarthatom.

Beléptem a házba és egyből köszönéssel kezdtem. Furcsa mód nem jött válasz. Pedig azt hittem az aranyszínű sárkány itt vár rám csinos fiatal hölgy képében. Beljebb mentem és a konyha asztalon egy papírt találtam.
„ Atsushinak!

Elmentem vacsorának valóért! Pár óra múlva jövök.

Aisuru”
Mivel a vacsora miatt már nem kellett aggódnom, így kimentem sétálni még egy kicsit. Az erdőben haladva, azon gondolkoztam mi lehet otthon. Hogy áll a háború? Mi van a faluval, a barátaimmal, a családommal. De legfőképpen Ayame miatt aggódtam. Gondolataimat gyerekkacagás zavarta meg. Melyet már hallottam jó párszor. Tudtam, hogy Rasseihez és kis barátjához tartoznak. Ám azonban ő még nem árulta el a nevét, vagyis inkább nem árulhatta el. Hangjuk egyre közeledett felém, míg végül egymás látóhatárába nem értünk. Egymással versengve szlalomozva repkedtek a fák között. Majd előttem leszálltak.
- Sziasztok!
- Szia! - Válaszoltak szinte egyszerre. - Atsushi-san nem lenne kedved játszani velünk? A felnőttek ritkán szoktak játszani velünk.
- Persze, van pár szabad órám!
Válaszolok mosolyogva. Így legalább elterelem figyelmem a nyugtalanító gondolatokról, amik pár perce kísértettek.
- Egyébként neked még be sem mutatkoztam. Aokaze Atsushi vagyok örülök, hogy megismerhetlek! – mutatkoztam be a fehér sárkánykölyöknek
- Én Shiro vagyok!
- Nos, mit szeretnétek játszani?
Egymásra néztek egy másodperc erejéig. Majd vissza rám.
- Fogócskát!
- Rendben, kezdem én! Kaptok 5 másodperc előnyt. Egy… - És már szét is széledtek – Öt!
Végül én is futni kezdtem utánuk. Először Shirot vettem célba. Nem volt gyorsabb nálam. De a repülés némi előnyt adott számára. Megszokott módon szlalomozgatott a fák közt. Ám hamar rájöttem egy rossz szokására. Nem nagyon tekint a háta mögé. Na persze ez nem egy élet halálra menő üldözés. Ez játék, amit élvezni kell. Nem stratégiával túlbonyolítani. Gyermekként én is ilyen voltam. Noha azért most is átadtam magam egy kicsit az érzésnek. Kergetése közben viszont sémát vettem észre repkedésében. Kétszer jobbra majd egyszer balra megy egy fa kikerülése után. Így ezt és azt kihasználva, hogy nem néz hátra. Ahhoz a fához tartottam, amelyiknél balra fog fordulni. Így is történt és a fa takarásából mögé érkezve megfogtam a hátát. Ezt követően indultam is tovább. Megfordult és üldözni kezdett, mivel Rassei távol volt tőle. Én pedig menekülés közben hátra-hátra pillantva, haladtam a másik sárkány felé. Megpróbálva jobban bevonni a játékba és magamnak is pár másodperces pihenőt nyerni. Noha még nem voltam elfáradva. De nem tudtam meddig fog elhúzódni a játék, ezért jobb, ha takarékoskodok az erőmmel. Ahogy azt gondoltam, a gyerekek egy órán keresztül át fogócskáztak velem. Egészen, amíg el nem kezdett sötétedni. Ekkor elköszöntem tőlük. Hiszen még vissza is kellett érnem a házhoz. Aminek ablakából már messziről is jól látható fény éget.
- Megjöttem! – köszöntem, ahogy beléptem
- Üdv! - jött a válasz Aisurutól – Remélem éhes vagy, mert kész a vacsora.
- Persze, a játék a kicsikkel meghozta az étvágyam.
Aisuru leültetett az asztalhoz. Majd egy vacsorához illő könnyedebb fogást hozott elém. Ránézésre omlett féle volt, majd ahogy elkezdtem enni kiderült, hogy az is. Miután ettünk megköszöntem a fogást. Majd magamra vállaltam a mosogatást. Utána visszaültem mellé.
– Tsubasával négy nap múlva kel újra találkoznom. Úgy gondoltam, holnap Ryuujinál kezdek, hogy a tanulást, amit ígért megcsináljam. És utána a maradék időt azzal tudom tölteni, hogy segítek neked a rejtéllyel. Neked jó lesz így?
Az emberbőrbe bújt sárkány mosolyogva bólintott. Beszélgettünk még egy kicsit. De nem sokkal később a sárkány távozott is. Ittam még egy korty vizet, majd jóllakottan elindultam aludni. Másnap reggel kipihentem elindultam a raiton használó fekete sárkányhoz.

Hyuuga Hanabi Pént. Dec. 21 2018, 18:56

// A szép postért és a késésért jóváírok +4ch-t, és kellemes ünnepeket rendeer

//

A szőke, emberbőrű sárkány nagyon örült neki, hogy segítesz majd neki a rejtély nyomába eredni. Egy nagy mosollyal köszönt el tőled, s hagyta meg neked a nyugodt alvás élményét.
Másnap reggel a nap melegen, s mégis kellemesen sütött. Alig pár bárányfelhő állta csak útját. Miután felkeltél, s elvégezted a reggeli rutinodat, úgy indulhattál meg a raitont használó sárkány felé. Az utat már ismerted, hiszen nem is olyan régen jártál arra. Mikor megérkeztél, megcsapott a már olyan érdekes s mámorító illat. Ha szeretnél, nyugodtan falatozhatsz most is a sziget furcsábbnál furcsább növényeiből. A nagydarab fekete sárkány, most is az egyik legelrejtettebb árnyékos helyen pihengetett. Nem zavarta még az sem, hogy odamentél. Kicsit kinyitotta egyik szemét, de gyors ütemben vissza is csukta. Megvárta, míg köszönsz neki. Amennyiben így teszel, álmosan pislog párat, majd ő is üdvözöl téged. eztán kicsit magasabbra emeli fejét a földtől.
- Nohát.. ifjú Aokaze.. csak nem élnél az ajánlattal? - kérdezte, száját enyhe félmosolyra húzva. Egy rettentő kedves, nyugodt, s segítőkész sárkánnyal álltál most szemben, aki szívesen átadná tudását neked. Amennyiben igennel felelsz kérdésére, így folytatja - Na.. gyere ifjú.. kövess. Kimegyünk egy kicsit nyíltabb területre, mert ha itt elpusztítunk valamit, Aisuru nagyon dühös lenne... nem szeretem őt mérgesen látni.. kicsit ijesztő - mondta, valami nevetéshez hasonlatos hangot hallatva, majd elindult. Nem sokkal később egy nyílt mezére értetek. Letaposott fűvel, s a távolban egy kis patakkal. ismerős rész volt... mintha jártál már volna itt. Vagy csak ennyire egyforma a sziget?
- Na.. mielőtt elkezdenénk... mutass be pár technikát.. érdekel mit tudsz. - lépett hátra a sárkány, s várta, mutass neki pár raiton technikát.
Újabb bizonyítás.. újra be kell mutatnod mit tudsz.. de most legalább nem kell harcolnod.

//Kérlek írd le megint -csak, hogy biztos legyen - melyik technikát szeretnéd megtanulni ^^ //

**Aokaze Atsushi** Csüt. Jan. 03 2019, 22:08

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //

// Ugyan már pmben közöltem az okot, de tényleg nem akarom megtörni a körforgást. Ezért szokásos kezdésként, bocsánat a késésért. Very Happy

//

A nősténysárkány örömmel fogadta segítségemet még úgy is, hogy kénytelen várni egy újabb napot, mielőtt bármibe belekezdenénk. Ezután nem sokkal magamra is hagyott. Elvégre jól tudta kemény nap van mögöttem és az előttem lévő sem biztos, hogy könnyebb lesz. Ezt én is jó tudtam így, amint egyedül hagyott le is dőltem az ágyra.
Kora reggel dobott ki magából az ágy én pedig izgatottan siettem az erdőbe, ahol Ryuuji
szokott pihenni.
Az erdőbe érve mivel reggeli nélkül indultam útnak, szedtem párat a pár napja kóstolt gyümölcsökből. Pontosabban inkább egyből többet. Mivel a kék banán íz világa fogott meg leginkább, így abból vettem párat, mivel az áfonyára és szederre hajazó íz nagyon jó harmóniában voltak. Miután jól laktam felkerestem az élő, szunyókáló sziklát. Természetesen az erdő legsötétebb részén volt, ahová a nap fénye alig sütött be. Látva, hogy még alszik egy pillanatra megálltam előtte. Nem tudva mitévő legyek. Mert ha felébresztem és olyan haragos lesz, mint Shou akkor egy végtagom, vagy az életem is bánhatja. De aztán eszembe jutott, hogy a legutóbb is felzavartuk és semmi hasonló nem történt.
- Jó reggelt Ryuuji-sama! Bocsánat, amiért felzavarom. - szólítom meg nem túl hangosan az alvó sárkányt, remélve hogy felébred rá. Hisz nem tudtam, hogy már fel van, és csak színlel. Így a sárkány néhány pislogás mellet köszönt, és felemelkedik a földről.
- Igen, hatalmas öröm és megtiszteltetés számomra, hogy hajlandó tanítani engem.
Válaszom hallva a sárkány arra kér, hogy kövessem és kifejti, miért nem akar itt tanítani engem. Hamar el is érjük azt a helyet ahol viszont igen. Furcsa módon megszólalásig hasonlít arra a helyre ahol Tsubasával harcoltam. Csak annyiból tudom, hogy nem ott vagyok hogy ott az általunk használt Katon: Hibashiri jutsuk köröket perzseltek a talajra. Amik itt nem találhatóak meg.
Ezután újabb utasítást kaptam nem mindennapi tanítómtól.
- Alig tudok többet egy párnál. Nézd el nekem kérlek, hogy ilyen szűkös a repertoárom raiton technikákat illetően. De még nem régóta tanulom őket.
Ahogy befejeztem amit mondani akartam elkezdtem megformálni a Madár, Majom, Kutya, Vadkan kézjeleket. Majd jobb kezemet magam előtt tartottam nyitott tenyérrel. Ahova elkezdtem áramoltatni a villám chakrámat. Hamar megjelent egy alma méretű villámgömb amit meg is ragadtam.
- Raiton: Kyuuden no Jutsu(Villám Elem: Villámgömb Jutsu)!
Majd elhajítottam a rét másik oldalára. Nem sokkal azelőtt enyészett el teljesen, hogy beért volna az erdőbe. A következő már kicsit bonyolultabb volt. Leginkább kézjelek terén. De ez sem jelentett különösebb gondot. Megformáltam a Madár, Kígyó, Tigris, Ökör, Nyúl, Vadkan, Madár, Tigris, Kutya, Tigris pecséteket. Közben pedig már el is kezdtem ökleimbe vezetni a raiton chakrámat. A 3. tigris kézjel után ökölbe szorítottam kezeimet, amik körül két halványkék-fehér gömbök jelentek meg.
- Raiton: Raiken(Villám Elem: Villámököl)!
Mivel a harmadik és ezzel raiton jutsu tárházát készülök bemutatni pár lépést odébb megyek a fekete sárkánytól, miközben a korábbi jutsutm még aktív. Ahogy biztonságosnak érzem a távot a Raiken jutsumat átalakítom, chakra tartalékolás szempontjából. Innentől kezdve a chakrát nem fókuszálom ökleimbe, hanem szabadon bocsájtom azt több kisülés formájában, amik engem vesznek körbe védve a közelharci támadásoktól.
- Raiton: Sandaaboruto(Villám Elem: Mennykőcsapás)! Nos, ennyi volna csupán, amit ismerek.
Majd megszüntettem a chakra kontrollt, amitől a jutsut lassan abbamaradt. Közben tekintetem visszavándorol Ryuujire. Kíváncsian várva reakcióját és hogy vajon milyen jutsut szeretne nekem tanítani.

A jutsu pedig, amit szeretnék megtanulni:
Ikazuchi Hakai // Villám Pusztítás.

A ninja a kézjelek után mindkét tenyerét a földre helyezi, majd ezt követően egy hatalmas villámcsapás sújt le az ellenfélre. Minél több chakrát ölünk bele, annál pusztítóbba a támadás. S-szinten a technika nagyobb távolságból is alkalmazható.

Típus: Támadó
Besorolás: A rangú
Chakraszint: 500
Használója: Hatake Kakashi

Hyuuga Hanabi Csüt. Jan. 17 2019, 19:34

//Igazándiból most taccsra benne vagyok a határidőben, de azért bocsánat, hogy eddig húztam <.< Ezen kívül a gyér post minőségéért is elnézést Sad

Le van szívva az agyam, de nem akartalak tovább várakoztatni >< //

A sárkány figyelmesen végigkísérte technikáidat s mindre elismerően bólintott egyet. Tetszettek neki. Kifejezetten. Láthattad álmos arcán, hogy tetszik neki a fényjátéknak tűnő pusztító elemi tecnikák mindegyike.
- Ezek nagyon is jók.. sőt. Ügyesen használod a raitont ifjú.Na de... ehhez.. mit szólsz? - húzta mosolyra száját, majd kézjeleket kezdett el formálni. Tenyereit a földre csapta, majd láttad, amint egy tőletek nem messze lévő farönkbe egy nem kicsi villám csapott bele.
- Ikazuchi Hakai... - mormolta el végül a technika nevét. - Tudod ifjú... ez egy eléggé erős.. nagy pusztítóerővel bíró technika. Rossz kezekben.. áhh.. nem is akarok belegondolni mi történne. Nahh.. meg akarod tanulni? - mosolyodott el, két ásítás közben. Amennyiben igenlő választ adsz, a sárkány nagy magyarázásba kezd.
- Nem is olyan egyszerű ezt elmagyarázni... tudod gyermek.. nem csak ész.. szív is kell hozzá. Érezned kell a természetet. Érezned a villámot. Látni magad előtt a területet.. szíved s lelked beleadni. Mindent. Először a kézjelek... utána tenyeredet a földre helyezed, s elemi chakrát koncentrálsz a földbe, majd ellenfeled irányába. S megpróbálod ellenfeledhez koncentrálni a raiton chakrádat. S most jön a bonyolult része. Látnod kell magad előtt, amint a villám, ellenfeledbe csap. Érezned kell a hőt amit a villám kiad. Látni mozzanatát, hallani hangját. Irányát, alakját.. mennyiségét. Jelenítsd meg magad előtt, koncentráld chakrád... s a technika sikeressé válik. Minél több chakrát ölsz bele, annál pusztítóbb.. annál gyilkosabb lesz. Az áramoltatás.. a chakra mennyisége.. a képzelet.. s a szíved. Ez teszi annyira tökéletessé ezt az elemet.. s ezt a technikát. Nos ifjú.. képes vagy rá?

//Egy hosszabb postot kérek a tanulásról (nem kell élmény, de azért érted <.< ) Mivel chakrában jócskán a technika felett jársz így hamar elsajátíthatod. Kérlek írd le Atushi gondolatmenetét, miként jut el a technika elképzeléséig.. s addig, hogy szívét is bele tudja adni. Tőletek nem messze egy mező van, oda mentek. A mezőn pedig megannyi farönk gyakorlásnak és nem messze egy folyó is van, ha valami felgyulladna. Összesen 6 próbálkozást kell megtenned, mire a technikát tökéletesítheted. Ezalatt kérek 1 sikertelen próbálkozást is leírni (ez beleszámít a hatba). De a legfontosabb rész a gondolati legyen kérlek Smile

Ha bármi kérdésed van, pm-ben megtalálsz :3 Sok sikert!//

**Aokaze Atsushi** Pént. Feb. 01 2019, 23:22

// Hyuuga Hanabi: Néma évezredek története //

// Bocsánat a lassúságért, ennél a tanulásnál valahogy nem éreztem rá a dologra. Ezért nem lett olyan hosszú, mint szerettem volna. Crying or Very sad

De azért remélem így is megüti a mércét. //

A fekete sárkány egy fejbiccentéssel láttamozza a raiton bemutatómat. Gyakorlott voltam már a jutsukban, így nem volt bennük kivetnivaló. Szóbeli dicséretben részesítés után, hatalmas mosoly ül az arcára. Kézjeleket kezd formálni, amiket én próbálok megjegyezni. Az utolsó után tenyereit gyorsan a földre helyezi. A sárkányt figyelve vártam mi fog történni. Ezért nagyon meglepett, amikor mögém csapott be a villám egy farönkbe. Így már érthető volt a korábbi vigyor az arcán. Miközben én a szenes rönköt figyeltem hátam mögül elhangzott a technika neve is. Vissza fordultam, majd a sárkány mondott pár szót az erejével kapcsolatban. Aztán nekem szegezte a kérdést szeretném e megtanulni.
- Természetesen!
Ment a válasz, igenlő fejbólintás kíséretében. Ezután nem nehéz kitalálni, mi következett. A sárkány a jutsuról kezdett magyarázni. Annak felépítéséről, az egymást követő lépésekről, és hogy mire kell ügyelnem. Szavaira ügyeltem, szerettem volna, ha első magyarázatra megmarad bennem minden. Amint elmondott mindent a sárkány magamra lettem utalva. Átsétáltunk a mező másik oldalára, ahol több gyakorlócölöp is elő volt készítve számomra. Út közben pedig a sárkány szavai jártak a fejemben:
* ”nem csak ész… szív is kell hozzá” Ezt hogy érthette? Ha jutsut tanultam sosem mondtak olyat, hogy szív is kell hozzá. Még az Akadémián sem. Olyat igen, hogy az érzelmek képesek erősebbé tenni azokat. Vagy pont erre gondolt? Ez lehet a sárkányok sajátos megközelítése a jutsuk iránt? Szívüket, ez esetben inkább érzelmeiket és lelküket beleadják. Ha igen akkor ez mindent megmagyaráz. Nos minden esetre egy próbát megér. És ha így nem működik, akkor ráérek törni a fejem egy másik megoldáson a kérdésemre.
Mivel már nem számítok kezdőnek a ninja szakmában. Es a raiton jutsukhoz is konyítok egy keveset rögtön a gyakorlattal kezdem a tanulást. Az évek során rájöttem, egy hibás próbálkozás után hamar rájövök, mi nem megy és mi igen. Így elég csak azoknak a kiküszöbölésére koncentrálnom, ami pedig megy, azzal nem kell foglalkoznom. Így némi időt spórolhatok.
Elkezdem megformálni a kézjeleket, közben az elemi chakrámat halmozom magamban a jutsuhoz. Közben elképzelem a célpontba csapó villámot. A kézpecsétek sorozatának lezárása képen nyitott tenyérrel a földre csapok. A jutsuhoz használni kívánt chakrát pedig testemből kezeimen keresztül kivezetem. A talajban pedig tovább vezetve a hozzám legközelebb álló cölöp felé. Út közben azonban nem várt, vagyis kicsit későbbre várt dolog történik. A villám idő előtt érkezett és belecsapott a talajba. A becsapódás ereje akkora volt, hogy el is sodort. Ryuujinak persze meg sem kottyant, hatalmas termete lévén. Felálltam, és kicsit leporoltam magam. Az érintetlen füves pusztán, jól látszódott, hova csapódott be a korai villám. A kiégett és a körülötte megperzselődött fű jól mutatta.
* Azt hiszem, ezt vehetem fél sikernek! Elvégre, ha nem is találta el a cölöpöt, villám azért volt. Látszólag minden jól ment, csak a koncentrációval lehetett baj. Ennek fényében nem látok gázló tényezőt egy újabb próbálkozásra.
Másodszor is megformálom a sárkány mutatta kézjeleket, közben már koncentrálok az elemi chakrámra. Zárásképpen tenyereimet a földre helyezem, hogy azon keresztül átáramoltathassam a raiton chakrám. Ám ebben a pillanatban, egy olyan gondolat villan fel, ami eddig tanulások közben még sosem:
* Mi van, ha elszúrom és a villám belém csap? Ez nem egy kis elektromosság. Ez tényleg egy villám, ami azonnal megölhet.
A félelem kizökkentett egy pillanatra, ami miatt oda lett a chakra kontrollom. Ezután felső végtagom hiába érintette a talajt nem történt semmi. Szerencsére nem volt villám, ami belém csapott volna. Pillanatnyi félelmem így indokolatlannak tűnt. Vettem egy mély lélegzetet, hogy lenyugtassam magam, szívverésem pedig stabilizálódjon. Így nyugodtan tudtam gondolkozni.
* Ilyen még sosem történt. Egyszer sem inogtam még meg jutsu tanulás közben. Lehet erre gondolt inkább Ryuuji, mikor azt mondta szív is kell hozzá? Megingathatatlan eltökéltség kell különben nem sikerül. Egy biztos ezek után már nem fogok attól félni, hogy belém csap a villám.
Eltökélten ismét nekiveselkedek az Ikazuchi Hakai technikának. Halmozom magamban a chakrát, miközben a kézpecséteket formázom. Az utolsó jel után leguggolok a talajhoz és megérintem azt. A chakrát pedig ezen kapcsolódáson keresztül kivezetem testemből a cölöpöt célba véve vele. Noha szemmel nem láthattam a chakrát éreztem, ahogy halad. Majd, amikor elérte a cölöpöt rövid pár másodperces várakozási idő után egy gyengébb villám sújtott le rá a derült égboltról. Ezt látván vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Egyrészt öröm a siker miatt, hogy az általam generált mennykőcsapás eltalálta a fát. A keserűséget viszont az okozta, hogy se nem olyan erős nem volt, mint a fekete sárkányé, se nem olyan gyors. Abban a pillanatban azt hittem csak a jutsuba fektetett chakrám mennyiségével lehet baj. Így agysejtjeim megkímélése gyanánt nem is agyaltam túl a dolgot. Mivel úgy véltem megtaláltam ismét mit hibáztam el már bele is fogtam az újabb próbálkozásba.
Megformálom a kézpecséteket, ezzel párhuzamosan pedig a már jól megszokott módon a raiton chakrámra koncentrálok. Jobban mondva arra a mennyiségre, amit a jutsuba szeretnék fektetni. Ami a korábbi próbálkozásom másfélszerese. Majd a jutsu létrehozásának következő fázisába léptem. Kezeimmel megérintettem a talajt, majd elindítottam a chakrámat immár a hozzám második legközelebb lévő cölöpöt megcélozva. Miután elérte, ismét volt egy rövid csúszás mielőtt érkezett volna a villám. Ami noha erősebb volt előző változatánál, de kevésbé irányítható. Nem egyenesen, hanem sok töréssel az égen érkezett a cölöphöz. Amit így sem talált el pontosan. Noha azt így is rendesen megrongálta. De mivel ez sem volt tökéletes nem zárhattam le itt a tanulást. Ám egy rövid szünetet beszúrtam. Elsétáltam a patakhoz, majd összezárt kezeimmel vizet mertem belőle, megmosva vele arcomat, ami frissítően hatott. Ezután pedig megismételtem a folyamatot. De most nem arcot mostam, hanem megittam. Tekintve, hogy tiszta édesvízről van szó.
Ezután visszamentem helyemre és ismét elgondolkoztam azon vajon, hol hibázhattam.
* Mit hagytam ki, amit Ryuuji mondott? * A lehető leg pontosabban visszagondoltam arra, hogy mit mondott a sárkány. * Megvan, az első próbálkozás után ezt természetesnek vettem, de úgy tűnik a vizualizáció hiánya a gond. Amire külön fel is hívták a figyelmem és pontos instrukciókat is kaptam hozzá. Ezzel lehet a gond nem mással.
Ötödször is megformálom az Ikazuchi Hakai jutsuhoz szükséges kézjeleket. Miközben nem csak a chakrámat halmozom megközelítőleg ugyan annyit, mint előzőleg. Hanem elképzeltem a cölöpre lecsapó villámot is kitérve a sárkány által megadott részletekre. Ezután tenyerem gyorsan a földre helyeztem, és útnak indítottam a chakrámat. Az pedig sebesen haladt a célpontjául szolgáló cölöp felé. Célba érve minimális várakozási idő most is mutatkozott, de jóval kevesebb, mint a korábbi alkalmakkal. A lecsapó villám pedig, ahogy elképzeltem majdnem egy teljesen tökéletes vonalban érkezett áldozatához. Azt is szinte pont középen eltalálva.
* Laikus szemmel már tökéletesnek lehetne mondani. De aki látta a sárkányét az tudja, hogy a tenyér talajhoz értétől a villám érkezéséig még mindig sok idő telik el. És sajnos már nem tudom, mivel lehetne gyorsítani a folyamaton. Az eddig tanult jutsuimnál én voltam a katalizátor, ami beindította őket. De itt csak a célpontot tudom megcélozni aztán várnom kell, a mennykőcsapás érkezésére… Na, várjunk csak mi lenne, ha a villám indulását is elképzelném? Ezzel nem bízva a véletlenre a dolgot. Talán sikerülhet, egy próbát minden esetre megér.
Ismételten be lekezdek a Ryuuji által mutatott kézjelek formálásába. Ami most már igazán gyakorlottan megy. Emellett a raiton elemem chakráját halmozom magamban. Valamint már előre elképzelem miképp fog haladni a chakrám. Majd, ahogy eléri a cölöpöt megindul az égből a villám. Mivel teljesen egyenesen képtelenség lenne lecsapódnia ezért úgy képzelem el, hogy azoknál a bizonyos töréseknél a lehető legkisebb elmozdulást mutassa. És olyankor is a cél középpontját célozza. Mellette pedig a hatalmas hőt is, ami a villámlást körülöleli. Miután eme 3 dologgal végeztem nagyjából egyszerre, gyorsan leguggolok és nyitott tenyeremmel megérintem a talajt. Ezután a raiton chakrámat, ahogy az imént elképzeltem végigvezetem a földön a hozzám legközelebb lévő még épp cölöphöz. Amint eléri a tiszta, felhőtlen égboltból egy villám csap le. Pont ahogy elképzeltem, kisebb, de nem vészes irányváltoztatásokkal. Felesleges mellékkitörések nélkül, vágódik be a cölöp közepébe. Egy hatalmas villanás és széllökés után, amint újra megpillantom a cölöpöt az ketté van hasítva és koromfekete. Teljesen elszenesedett. Erre a próbálkozásomra pedig már nyugodtan merem mondani, hogy megfelelő. Már csak az érdekel, hogy vajon erről az engem oktató sárkány is így vélekedik e.

Hyuuga Hanabi Kedd Feb. 19 2019, 18:51

//Újfent elnézést a késésért +3ch Smile

És jó volt ez, nekem tetszett ^^ A technikát felírhatod, további +4ch és +1tjp keretében//

Furcsa egy tanulási módszer ez. A szív használata. Hogy ne csak vadul gyilkolj az általad megtanult technikával.. hanem érezd is. Válj eggyé a természettel.. érezd annak mozzanatát. Ne csak egy eszköz legyen a kezedben, hanem a részét is. A jutsuk nem csak gyilkosságra jó.. nem csak fegyverek. A jutsuk a ninja részei, mint a chakrája vagy a karja. A sárkány erre akart téged megtanítani. Hogy ne csak a fejed, de a szíved is beletedd a mozdulatokba. Az érzelmek felerősítik és jóval pontosabbá teszik a mozdulatokat. Emiatt lesz egy fegyver erős. S most már.. te is tudod a titkuk...
A technika elsajátítása után, magad előtt láttad a fekete szárnyas gyíkot. Ryuuji mosolyra húzta száját, s álmosan pislantott párat. Majd elismerően bólintott egyet.
- Szép volt kölyök.. büszke vagyok rád! - mondta.. - Most már készen állsz... - S ez a hang.. mintha nem is az eddig megismert sárkányé lett volna. Mintha valaki teljesen más szólt volna hozzád. Hangja mélyebb volt.. lassabb.. reszelősebb, s mégis sivító. Betűit elnyújtotta és szinte pattogzottak szavai. Az egész földöntúli és furcsa volt.
Hirtelen elkezdett fájni a fejed. Szemed előtt a világ lassan homályossá vállt. Mindenfelé villódzó fényeket láttál. Émelyegtél, mind a látványtól, mind az érzéstől ami elfogott. Mintha nem is önmagad lennél. Egész tested mérhetetlen zsibbadás kerítette maga alá. Nem érezted végtagjaid. Nem éreztél semmit. Csupán azt, hogy zuhansz.. zuhansz a semmibe. A végtelen feketeségbe. Füled sípolt, mintha közelről belesikítottak volna. Majd elvesztetted szemed világát is és hirtelen minden.. sötét lett. Pillanatnyi vakság rántott magával a mélybe. Majd a zuhanás abbamarad és te csak lebegtél a nagy semmiben. Az ürességben, ahol teljesen egyedül voltál. Üvölthettél ahogy akartál, senki se hallotta hangod. Nem hallhatták.. nem volt ott senki. Se egy sárkány, se egy ember. Csak az émelyítő vakság. Majd fantomfájdalomként nyilallt az eddig nem is érzett végtagjaidba egy élesen kínzó, maró érzés. Mintha valami belülről akarná feltépni a bőröd. Mintha a koponyádon belül egy lufit fújnának és lassan szétfeszítené a fejed. Borzalmas érzés volt. Majd a fájdalom ahogy jött, el is ment és újra visszatért a zsibbadás. De legalább már éreztél. S újfent zuhanni kezdtél. De már a világosság felé. Láttad, amint a sötétséget bekebelezi a fény. S egy hatalmas csapódással értél földet. Hátad rendesen odacsaptad valami darabos anyaghoz. Talán homokhoz? Szemeid égetően fényes pacákat láttak csak. Majd füledben a sípolást az előbb Ryuujitól halott földöntúli hang ütötte meg.
- Üdvözlégy Aokaze Atsushi.
Tested már nem zsibbadt tovább. Varázsütés szerűen elmúlt minden kínzó érzés és hirtelen látásod is kitisztul. Feküdtél, s az ég felé néztél. Amennyiben felülsz s a hang felé tekintesz, egy eddig ismeretlen és hatalmas sárkányt pillantasz meg. Még Shounál is nagyobb volt. Hófehér pikkelyein megcsillant a nap égető fénye. Szárnyai vége pedig égkék villámoktól izzott. Fogai élesek voltak. Tengerkék szemei pedig bölcsességet sugároztak. Ott állt feletted, onnan figyelt le rád. Lélektükrei csak úgy szórták a villámokat. Karmai is hasonlóan kékesek voltak.. pasztellkékek. Az egész lé
ny: gyönyörű volt és mégis rémisztő.

Déli Tenger - Page 3 9e722c875fe0dcc958b125943911dfe7

Mellső lábai nem voltak. Vagyis..ez rossz megfogalmazás. A szárnyai voltak mellső lábai. Azokon állt, s nézett le rád.

Ha jobban körbenéztél, az egész hely olyan furcsa volt. A szigetet elborították a felhők, így olyan volt mintha azon állnátok. Az ég mégis tiszta volt, ahogy a levegő is. Kellemes.

- Az én nevem Hisanobu.. a villámok sárkánya. Gondolom rájöttél már, hogy amiket eddig láttál, csak egy színjáték volt. Az álltalam megalkotott színjáték, hogy lássam, tényleg méltó vagy-e a szerződés megkötésére. És tudod ifjú.. az vagy. Ahogy kiálltad a megannyi próbát, ahogy helytálltál, ahogy viselkedtél.. csodálatos volt - mondta az óriási sárkány - Sajnálom, ez talán túl hirtelen volt. Hadd kezdjem az elején. Mind az öt elemet, melyet egy shinobi uralhat, ural egy sárkány is. Víz, föld, tűz, levegő, villám. S mindannyiunknak van egy embertársa. Egy shinobi, akinek méltó a szíve arra, hogy egy ilyen legendás lénnyel szerződjön. Sajna, a legtöbben eléggé finnyásak vagyunk. Az emberiség nagy része romlott és gusztustalan. Haszontalan és förtelmes. Azok a dolgok amiket tesznek, a földünk szembeköpésével egyenlő. De te Atsushi más vagy.. benned láttam a potenciát arra, hogy elérj valamit ebben a világban. Hogy megformálj egy nemzetet. Ezért próbára tettelek.. és remekeltél. Atsushi.. te jobb vagy mint az emberiség. - Villantott egy félmosolyt a sárkány -Nos.. mit mondasz? Szeretnéd a szerződést...lennének még kérdéseid? - Sziszegte, míg fejét lassan lejjebb engedte, hogy közelebbről láthasson téged.

Mindenesetre, sok ez így egy napra az biztos. Főleg feldolgozni nehéz. Mit teszel?

Ajánlott tartalom