Erdőségek

- Értettem Rui senpai!
A parancs megérkezett és azonnal el is kezdem a végrehajtást. Még a vacsorát megárom, majd pakolni kezdek és az éjszakát kihasználva eltünök a kastélyból a tekerccsel, amit korábban Rui senpai bízott rám. Nem tudom, hogy mi van benne, de nem én vagyok a címzett, így nem is nézem meg. Valószínűleg jelentés a vezetőségnek. A számításom bejött. Senki nem tartoztatott, bár nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz.
Az erdő magányos és sötét. Már rég látnom kéne a fényt, mégis csak a sötétség vesz körbe. Az erdő nehéz illata szinte mindent elnyom, alig érzek valamit. Néha a magasság átok, néha áldás. Most éppenséggel átok, ugyanis a lelógó ágakat sűrűn kell kerülgetni. ~Remélem jó ösvényt választottam.~ Már nem emlékszem, hogy merre jöttem, ahogy abban sem vagyok teljesen biztos, hogy hány napja vagy akár hete, bár az utóbbit talán kizárnám.
Furcsa érzés kerít hatalmában és az nem köthető sem a erdő sötétjéhez, sem a nagy csendhez, ami körül vesz, ugyanis a csendet már megszoktam, sivatagban nincs más, csak az. Ez nem valamihez, inkább valakihez köthető. Mintha lenne valaki, mintha megfigyelnének, mintha...
Az érzés hamarosan testet ölt. Megkerülve egy fát megtalálom a megfigyelőmet, vagyis mintha már várt volna. Cseppet sem hasonlít a palota őrökre, sőt eddig nem is láttam sem a maszkot, sem a köpenyt. Nem tudom, hogy ki lehet, de nagyon nincs időm ilyenen gondolkodni, ugyanis mozdul a keze, majd földre csap és érzem, ahogy a föld megmozdul alattam. Föld elemű vagyok, bár kevés ismeretem van az elemi technikákról, egyből tudom, hogy ellenfelem valószínűleg ilyen technikát használ. Amint a föld beszakad alattam már tisztában vagyok a helyzettel. Valószínűleg nem akar jót. A támadás váratlanul ér, de milyen shinobi lennék, ha amint lehetőségem van akkor nem védekezek vagy támadok. Így is teszek. Amint ráeszméltem a dologra és felfogom a gödör alján, hogy mi is történik egyből kézpecsételésbe kezdek, majd a föld chakrámmal bevonom a testem, hogy legalább fegyverektől és egyéb támadásoktól védve legyek. A technika, amit használok, az egyetlen föld elemű technikám, mégis most jó szolgálatot fog tenni, hiszen a legtöbb fegyveremtől meg vagyok fosztva, leginkább a bábjaimtól, ez pedig nem más, mint az iwa no yoroi.

Néma lombok - Yamato


Tapasztalataid veszedelmet  kiáltottak, és mikor beomlott alattad a föld, technikáidhoz nyúltál, hogy megoldást találj. Chakrád finom melegséggel töltött el, ahogy áramolni kezdett, hogy kemény burkot vonjon köréd, ami megvédhet a további támadásoktól. Még fel sem épült a sziklapáncél, már hallod a shurikenek surrogását a fejed fölött, ott ahol pár pillanattal korábban még te álltál. Röptük a famaszkos alak felé irányult. Vajon korábbi érzéseid arról, hogy figyelnek, rá utaltak?
Odafenn egyre több zajjal telik meg az erdő. Az avar ropog. Lábak dobognak. Valaki átugorja a gödröt feletted és a maszkos irányába fut. Talán ideje elgondolkoznod azon, jó ötlet-e csak a mélyben kuksolni, bármiféle terv nélkül csak a páncélod felvonva... De bármire is jutsz, a következő pillanatban egy alak torpan meg a gödör szélén, miközben pengék csörgése adja a háttérzenét.
Egy pestisálarcos alak térdel le odafenn és néz le rád. Olyan forma, akit a palotában is tucatszám láthattál.
- Nocsak, nocsak...- hallod a hangját, s a benne bujkáló sötét örömet. Meglepettnek hangzott, de úgy tűnt, jó fogás leszel neki.
- Merre jár a kismadár? - nyúl be a köpenye alá, a gyér fényben megcsillanó drótjaiért. Látod a kezét mozdulni, ahogy a levegőbe dobja, majd ujjai gyors cikázását is, ahogy chakráját kiterjeszti a drótra. Egyértelmű a szándéka: csapdába ejt, hacsak nincs valami ötlet a tarsolyodban, ezzel pedig a küldetésednek is vége lesz...

Érzéseim nem csalnak, valaki megfigyelt, de nem vagyok elég tapasztalt, hogy megmondhassam, hogy merre lehet az illető. Amint viszont megtalálom a támadóm, ő azonnal beszakítja alattam a földet, amire én azonnal reagálok, mégpedig az egyetlen használható föld technikával, amit ismerek. Az iwa no yoroi hatására a testemben melegség árad szét, ahogy a chakrám megindul és elkezdi bevonni a testem a földpáncél. Még fel sem épül a védelmem, amikor shurikeneket hallok elsuhanni a fejem felett. ~Vajon most az illető megtámadott vagy megvédett?~ Fura és érdekes a dolog, főleg, hogy itt vagyok használható technika és fegyver nélkül, csak a közelharci tudásomra támaszkodhatok. Nincsenek itt sem a bábjaim, sem semmilyen fegyverem. Felettem harcolnak, hallom ahogy a fegyverek találkoznak. Valamit tennem kéne, de mit?Nem biztos, hogy itt kuksolni a legjobb ötlet, viszont fegyver nélkül elég használhatatlan vagyok. Épp eldönteném, hogy kiugrom az árokból, amikor már egy ismerős álarc és mögötte lévő ember jelenik meg fölöttem. A hangja nem ismerős, de annál meglepettebb, hogy belém futott. Gyorsan el is múlik a meglepetség és egyből a drótjaiért nyúl. A következő mozdulat már ismerős, hiszen a technikát én is ismerem, amit használni kíván. Pontosan tudom, hogy nem kéne hagyni, hogy használni tudja. Ekkor eszembe jut, hogy a technikám nem csak védelem, hanem valamennyire támadásra is használható. Jobb ötlet híján, bár az erőm nem olyan nagy, a földbe ütök, hogy hátha beszakad a föld a támadóm alatt. Amennyiben ez nem történik meg, akkor ha addig nem kap el, akkor megpróbálok kiugrani az árokból.

Néma lombok - Yamato

A reakciód gyors és ösztönös. Ahogy kezed megüti az üreg szélét, érzed, hogy az erdei talaj bár többféle rétegből épül fel, összességében jóval puhább, mit ahogy számítottál rá, s így az ötleted be is válik. Ahogy a málló föld az ütés nyomán alászakad, feletted a madár álarcos fickó megbillen, drótjai a levegőbe repülnek,bár el nem engedi őket, s ezzel lehetőséget kapsz a kijutásra. Gyors ugrás... 
Szinte ki sem érsz az üregből, mikor elzúg melletted két pengeéles szélfuvallat. A szerencse mentett meg.. de vajon ez elég? A famaszkos alak e támadással olyan ellenfelek ellen próbált fellépni, akiket csak most láthatsz meg. A drótoson kívül még három madármaszkos alakot látsz. Két tűz közé szorultál, egy olyan harcban, ami talán nem is a tiéd. 
Újabb shurikenek repülnek el melletted, egy-néhány a gyorsan létrehozott páncélod is megszaggatja, de nem ér sérülés. Meglepetés annál inkább. A famaszkos alak megragadja a ruhád a nyakadnál.
- GYERE! - kiált rád és megránt maga felé. Nem vesződik sokat azzal, hogy tovább rángasson, ha mész, mész, ha nem, ott a négy madármaszkos alak. A drótos már összeszedte magát. Chakrája végigfolyik a fegyverén, amit felétek dob, hogy ha lehet, mindkettőtöket egyszerre ejtsen foglyul. Közben az egyik shurikenes rendkívül egyszerű alaptechnikát használ, shunshin no jutsuval terem előtted, s ha előző társa elvétené a technikát, súlyos ütést mér rád. Ez nem okoz ugyan komoly fájdalmat, de arrébb taszít, s ezzel ismét út nyílik, a dróthasználónak.


// Úgy írd a postod, hogy mindenképp újabb támadások várhatóak, írhatsz is le néhány eddigihez hasonló támadást ellened, a páncélod kitart, de néhány kisebb problémát okoznak neked, a drótokat elkerülheted. A negyedik madármaszkos még kivár. Talán koncentrál.
Leírhatsz ellentámadást, a sikerét majd eldöntöm, de dönthetsz a menekülés mellett is.//

Végül a tervem sikere, mert az erőm hiába kisebb, mint amit a technika megkövetelne, de így is elég. Ahogy kiugrok az árokból,két szélpenge zúg el mellettem, a támadás valószínűleg nem ellenem irányult, hiszen nem tudhatta a támadó, hogy a következő pillanatban már én fogok ott állni és nem a madárálarcos figura. Amint felocsúdok, hogy  kinn vagyok és élek. Nem tudom, hogy ki van ellenem és ki velem, de gyorsan választ kapok a kérdésemre, de erről még később. Ahogy körbe nézek még két további madármaszkos alakot látok, majd a következő pillanatban a famaszkos alak megragadja a ruhámat és rám parancsol. Nem tudom, hogy bízhatok benne, de egyelőre többet tett értem, mint a jómadarak a túloldalon. Ugyan nem gondolkodás nélkül, de követem a férfit. Talán 1 másodperc sem telik el amíg követem, így talán a drótot elkerülöm és amikor a második a palimadár támadása is megérkezik, már biztos, hogy menekülök, amire az ő támadása további lehetőséget ad a drótosnak, de nekem is a menekülésre, így nincs kérdés, futok. Nincs nálam semmilyen fegyverem, így a menekülés az egyetlen lehetőség, nem mellesleg a küldetésem fontosabb annál, hogy itt haljak meg.

Néma lombok - Yamato

Talpad alatt recseg a száraz avar. Talpad alatt dobban a föld. A famaszkos alak előtted rohan, köpenye szinte repül. Hopp! Egy farönk. Akár a szarvas, ugrotok. Nyomotokban az üldözők. Szédítő iram. Karcos ágak. Éles levelek. Hallod karcos hangjukat ahogy végigkaristolják a védelmet amit viselsz. De ugyan mi az a kis zaj, ha mögötted a drót leomlik, hasztalan repül a kunai, és záródik a zöld? Záródik? Igen! 
Mintha maga az erdő nyelne el titeket egészen, s járatlan üldözőitek nem bírnának vele. Társad szinte ragyog a zöld homályban, ő a friss levegő a moha illatban. Bódít és kábít az a nedves föld, a gombák tenyészhelye, s a cserregő madarak hona. Lásd: még a fény is zöld, ahogy iramotok lassul, a rebbenő köpeny lehanyatlik, léptetek megtorpan. Akár ha egy kapu előtt állnátok, előttetek két ősöreg fatörzs, mögötte finoman rezgő harsányzöld levelek.. Lágyan inganak. Hívnak. Beléptek.
Puhán ölelnek. 
A famaszkos alak az Erdő országi ősrengeteg mélyére vezet. Szavak nélkül lép be veled a zsongó élet szívébe. Szinte érzed a bőrödön cikázni. Egyszerre könnyű és nehéz lélegezni. Aztán megtorpan. Feléd fordul. Ujjai a maszk szájtájékán játszanak. Csendet.
S már lép tovább. Ki a bódító zöld özönből. A varázs eltompul. Ő itthon van. Csendesen áll meg egy tó partján. S látod e rejtett lugast, a kristályvizű tavat, melyben tisztán őrződik az élet magva, oly zölden, mint otthonod egy oázisa sem nyújthat neked. Odébb szarvas lépdel tova. Nincs félelem e helyen.
S itt, ezen édeni helyen, útitársad feléd fordul, s most először, úgy igazán végig mér. 
- Nem itt élsz. Nem az ő jelüket hordod. - szólít meg.
- Hajlandó lennél küzdeni ellenük?

Futok, mintha az életem múlna rajta, mert az is múlik. Egyelőre a páncélomat nem oldom fel, így védve magam a hátulról érkező támadásoktól és a faág okozta karcolásoktól is. Nem igazán zavar a hang, ahogy a levelek és a faágak végig karistolják a páncélom, hiszen sokkal fontosabb a funkciója, hogy megvédjen az ellenséges támadástól. Az erdő illata teljesen elemészti érzékelőszerveimet, szinte már fullasztó az illat, amit e természet létre tud hozni, ha lenne időm még meg is nézném szépségét, de sajnos most erre nem futja, így hát reménykedni tudok csak, hogy nem fulladok bele ebbe a zöld illatfelhőbe. Lassan a támadóink eltünnek, mintha a föld nyelt volna el minket, vagy legalábbis maga az erdő. A maszkos, szinte már elegem van ebből a sok maszkból, lassan megáll és a maszkhoz nyúl. ~Vajon mi a terve?~ Az erdő országának fáinak legmélyén vafgyunk. Voltam már itt, az Erdő országának szélén, egyszer nagyon régen, egy Kamio Hiraku nevű férfival találkoztam, amikor nyersanyagot jöttem ide gyűjteni. Ugyan ismerettségünk nem tartott sokáig és azóta sem találkoztam vele, de mély nyomott hagyott bennem az a találkozás. Aztán hirtelen egy tó kerül a szemünk elé, békés, csendes, szinte hívogató, eszembe jut, hogy szomjas vagyok és vízem sem igazán van, hiszen sietve kellett távoznom az Erdő gyöngyéből, így erre sem jutott idő.
- Valóban, nem idevalósi vagyok! Sunagakurét képviseltem egy béketárgyaláson az Erdő Gyöngyében, de el kellett hagynom idő előtt az épületet.
Hagyok szünetet a válasz között, majd miután újra összeszedtem a gondolataim folytatom.
- Mik ezek valójában? Ki ellen kéne valójában harcolni? Nincs eszközöm és technika terén sem vagyok túl képzett.

Néma lombok - Yamato

- Suna... gakure. - ízlelgeti a szót. Ízlelgeti az országod nevét. 
- Akkor még inkább kérem, hogy segíts. Ezek itt, biztosan nem állnak kapcsolatban az országoddal. - mintha örülne ennek a ténynek, de nem annak, amit ezt követően mond.
- A tárgyalás célja nem a béke. Az, hogy meg tudtál szökni, a véletlen műve kell, hogy legyen. Valami hibát vétettek. Vagy te voltál kellően ravasz. Akár mi is az oka, most nem mehetsz el. Sunagakure, te nem egyedül érkeztél. Segítek megmenteni a társaidat, ha segítesz felülkerekedni az ellenségen. - elég komoly ajánlat a susogó lombok sötét sátra alatt, és a döntés a te kezedben van. Hezitálsz talán, de ő nem kívánja feladni, s ha kell, hát a kifürkészett titkokat is igyekszik megosztani, hogy rábírjon a segítségnyújtásra.
- Néhány hónapja kezdtek beszivárogni... először csak az erdő suttogott róluk. Azt hittük, jönnek és mennek, mint olyan sok utazó, aki a fánkért jön. Vagy a szunnyadó ércekért. De ők... maradtak. Elbújtak a föld alatt. Megmérgezték. A fák beteggé váltak. Az állatok elgyengültek.. De nem maradtak sokáig a föld alatt. Mohó démonokként kúsztak elő, és vették célba  a kastélyt.. az Úrnőt.. és az uralkodó családot.- tartott egy rövid ám súlyos szünetet.
- Valaha a madármaszkok a palota őrökéi voltak. Ők óvták az Uralkodócsaládot, óvták az ország szívét. De ma már... nem tudjuk, ki jár a maszkok mögött. Nem tudjuk, hányan maradtak a testvéreinkből. Azok a démonok közöttünk járnak. Piócaként igyekeznek kiszipolyozni a gazdagságot, kizsigerelni az országot. Álmokat, illúziókat keltenek, és magukhoz ragadták a hatalmat. Ellenük kell fellépnünk. Ha eszköz kell, szerzünk, hogy harcolni tudj ellenük. Ha nem tesszük, elpusztulunk, vagy rabok leszünk a saját földünkön, mint ti. - s e pillanatban alázatosan és mélyen hajolt meg előtted, kérve és könyörgőn.
- Segíts!

Mindig is a jó szívemről voltam híres, mindig segítek az elesetteknek a nálam gyengébbeknek, hiszen rajtam is segítettek, hogy most itt lehessek. Csendben figyelem a mondandóját és kezd leesni, hogy az egész béketárgyalás csak egy csapda volt, amiből nekem a véletlennek köszönhetően sikerült elszöknöm. Segít megmenteni a társaim. Egyetlen társam Rui dono, aki a tárgyalás során a felettesem volt, de szerintem ő jounin létére valószínűleg sikeresebben fog elszökni, mint én. Arról, hogy valójában kik vagy mik ezek nagyon sok információja nincs, csak szóbeszédek. A földet mérgezték meg először, majd a növényeket és az állatokat, végül az embereket is, végül az úrnőt is, az ország daimyouját is. Régen a maszkosoknak az volt a feladata, hogy védjék az uralkodó családot, de most már inkább átvette a féreg az irányítást és nem tudni, hogy ki az, aki valójában volt és ki az, aki már nem önmaga, hanem az ellenség, aki átvette a teste felett az uralmat.
- Természetesen segítek, csak állj fel, mert zavarba hozol.
Ekkor eszembe jut, hogy Sunagakure is elesett és éppenséggel azért voltam itt, hogy a fogságon változtassak, de azok az információk nem jutottak el hozzám, hogy a háborúnak vége van, Kirigakure kilépett és a Víz szövetsége feladta.
- Ha viszont segítek, akkor szükségem lesz bábokra és jó néhány technikára, ami hasznosak lehetnek a harcokban, mert eddig mindig a bábjaimra támaszkodtam, nem sokkal a front előtt tudtam meg a saját elememet, így nem rendelkezem szinte semmilyen technikával.

Néma lombok - Yamato

A maszkos enyhén megrezdül, ahogy szavaid a segítséget ígérik neki. Mintha nem várt volna erre a válaszra. Vagy mintha túlságosan is rég várt volna erre. Szinte hallottad azt a hatalmas köve, ami legördült a szívéről. 
- Úgy, hát köszönöm. A magam, s a népem nevében. - egyenesedett fel, és elgondolkozva hallgatta az aggályaidat.
- Ha az eszközeidet nem hoztad magaddal, akkor csak a kastélyból szerezhetjük meg őket. Az viszont most az ő uralmuk alatt áll. Veszedelmes lenne betörnünk ketten. Már az, hogy távozni tudtál, nagy szerencse. Ezek szerint óvatlanok voltak. De hála az üldözőidnek, már tudják, hogy megszöktél.- vázolja gyorsan, hogy ő miként látja a helyzetet. 
- Egyszerűbb harci eszközöket tudok adni. Kunai, senbon, drót, néhány füstbomba rendelkezésre áll. Egyéb ellátmányt.. nos, talán tudunk szerezni. -majd a lábával arrébb sodorta az avart, s alatta finom homokfelszín tűnt fel.
- Általában három- hét kisebb csapat van a a kastély körül. Jellemzően ugyanazokat a táborhelyeket használják, ezek közül háromat folyamatosan fenntartanak, és néhány egyéb kisebb átmeneti tábort tartanak fenn itt-itt... és ezeken a helyeken. - rajzolja őket hozzávetőlegesen a hevenyészett térképre.
- Három- négy fő tartózkodik egyszerre egy táborban. Az állandó helyeken ellátmányok is vannak. Ezek egyikét javaslom bevenni, mielőtt nagyobb célpontot keresünk. Ebben az esetben van idő arra, hogy néhány Madarat még összegyűjtsünk magunk mellé. - tesz javaslatot a földön lévő rajz felé bökve. 
- Ami pedig a technikákat illeti.. ha jól láttam doton elemmel bírsz. Ha elmondod mi az amit már ismersz, és hozzávetőlegesen mekkora  a tapasztalatod, talán tudok segíteni. Ez esetben legyen ez a jószándékod jutalma, amit népem felé mutatsz.

// a következő postodban nevezd meg a kívánt technikád  És fordíts a karakterjátékodra nagyobb figyelmet.  //

Nem szeretem, ha valaki megalázza magát előttem. Túl sokszor voltam megalázva ahhoz, hogy mástól elviseljem azt, hogy magával teszi. Szinte már zavarba hozott, hogy a férfi, legalábbis úgy tippeltem, térdre veti magát előttem és sírva könyörög, hogy segítsek. Amikor végre válaszolok, hallom a hangján és látom, hogy szinte el sem hiszi. Valószínűleg túl rég óta vannak segítség nélkül, így még inkább hitetlenkedik, hogy egy kívülálló felajánlja a segítségét.
- Nem kell megszerezni, nem is volt nálam a felszerelésem, hiszen a béketárgyalásra úgy hívtak, hogy nem hozhatok magammal semmit, ami fegyverként használható.
Nem akarok és nincs is miért visszamennem, az összes bábom Konohában hagytam egy raktárban és ami azt illeti vissza sem akarok menni, bár ha segíteni akarok a falunak, akkor muszáj leszek.
- Ha alapvető fegyvereket be tudsz szerezni, az elég lesz nekem. Néhány extrább dolog, ami esetleg segítségemre lehet. Esetleg, ha tudsz szerezni egy bábmester eszközkészletet és esetleg egy övtáska, lévén még azzal sem igazán rendelkezem, természetesen a harcok végén visszaadom.
Mondom, majd a kérdésre, hogy mit tudok, egyből válaszolok.
- A korábban bemutatott Föld elem: Sziklapáncél és Föld elem: lefejezés jutsukat ismerem.
 Mondom és várom a reakciót, hogy vajon tanít-e valamit és ha igen, akkor mit.

//Doton: Dochuubaku // Föld elem: Föld robbanás//

Néma lombok - Yamato

A szavaiddal meglepted a maszkost.
- Sosem hittem volna, hogy ezt egy shinobi komolyan betartja. - az egész felszerelést otthon hagyni merőben szokatlannak tetszett neki, hiszen nem csak az esemény idejére, de az utazás alatt is védtelenné vált általa. 
- Ez esetben kételkedem abban, hogy sikerül bábhoz való felszerelést találunk, de megpróbálkozhatunk valamelyik táborral. - mondta, s egy közelben lévő, vastag törzsű fához lépett. Kicsit megkocogtatta, majd tovább lépett, a következőhöz. Pár fát ellenőrzött így, míg az egyik tompán nem kezdett kongani. Akkor aztán kitapogatott egy üreget és egy megviselt tekercset húzott elő, majd feloldotta a pecsltjét. Senbonok, kunaiok és drótok bukkantak elő, ahogy ígérte. 15 senbon, 8 kunai, 3 tekercs drót.
- Szolgáld hát ki magad. Ez minden, amit most adni tudok, de ne aggódj, szerzünk még. - biztatott, majd átgondolta mindazt amit a képességeidről mondtál neki.

// Wordban kérek írni 36 sort. Mivel e B szintű technika leírása rövid, töltsd ki a sorokat próbálkozásal, sikertelenséggel, illetve elmélkedéssel, gondold át eddigi technikáidat, azt mire tudnád használni. Azt nem határozom meg mennyi legyen a konkrét technika fejlesztési rész, mivel a technika leírás nem ad sok segítséget, de ne tudd le 5 sorban.
Magyarázó karakternek, párbeszédekben használhatod a maszkost, de csak technikával kapcsolatos kérdésekben. A tanulássikerét az fogja eldönteni, mennyire leszel ügyes. //

Nem vagyok egy szabálykövető ember, de ha valaminek van értelme, akkor azt követem, meg persze attól is függ, hogy ki adja ki. Így voltam azzal a szabállyal is, hogy béketárgyalásra nem hoztam eszközt. Logikusnak tűnt, hiszen fegyverrel tárgyalni a békéről. olyan, mint szeretkezni a szüzességért, semmi értelme. Pontosan tudtam, hogy nem csak a tárgyalások alatt, hanem az odaúton is veszélybe lehetek. Ezzel tisztában voltam, de a bábok hordozása elég macerás, kisebb fegyvereim nincsenek, vagy nagyon kevés.
- Bábjaimat nem igazán tudom magammal cipelni vagy legalábbis elég bonyolult.
Válaszolok, miközben a férfi a fákat kezdi el ütögetni, amikor az egyik fa furcsa módon kong. A férfi elkezdte fogdosni, majd eltűnt a keze a fában és egy pecséttel ellátott tekercset vett elő, aminek fel is oldja azt. El is teszem a dolgokat, vagyis visszapecsételem a dolgokat és egyelőre a tekercset, lévén semmilyen tárolóeszközöm nincsen. Közben a férfi gondolkodik, majd beszélni kezd, hogy tanítani fog. Örülök neki, ugyanis a bábjaim mellett újabb lehetőségem van a túléléshez és az elsődleges elemem kihasználásához. Figyelek a férfire, ugyan jól esik, hogy dicsér, de pontosan tudom, hogy képzettségem nagyon alul marad ahhoz képest, hogy hol tarthatnék, ha az akadémia „hivatalos” elvégzése óta használnám. Ahogy beszél, végig gondolom, hogy milyen technikákat ismerek, ami segíti a technika tanulást. Sajnos a föld technikák közül nincsen olyan, ami segíthetné a tanulást, de talán a kezdő jutsuim vagy az öt érzék zűrzavara. A kezdő jutsuim közül a robbanó jegyzet: aktiválás vagy a láthatatlanság köpenye. Az előbbi technika a robbanás előidézéséhez adhat segítséget, míg az utóbbi a chakra testen kívüli tárgyban való irányításában segítése. Közben a férfi befejezi a mondandóját, majd alapállást vett fel és egy kisebb robbantással szemléltette a technikát.
- Mekkora robbantás, amit a technikával létre tudok hozni?
A technikát látottak és halottak alapján egy kicsit nehézkes megfejteni. Jó 10 perc gondolkodásba tellett, hogy rájöjjek. Valószínű, ha jártam volna hivatalosan is az akadémiára és nem csak a faluban összeszedett tudásom lenne. Az első feladat, ami már számomra szerencsére ismert folyamat, az a chakra földbe vezetése. Ez a folyamat sikerül, amikor a tanárom rám szól, hogy elfelejtettem az alapállást. Megpróbálom még gyorsan a chakrámat, hogy legalább a már felhasznált ne menjen kárba. Ez a művelet nagyon emlékeztet arra, amikor az első elemi technikát tanító mesterem a földelem feloldásánál egy kisebb feladatot adott, hogy a chakrám segítéségével alakítsam ki Konoha jelét. A feladat akkor nem sikerült, legalábbis nem úgy, ahogy a tanár mondta, ugyanis levél helyett Suna homokóráját hoztam létre. Próbálom feloldani a technikához használt chakrát, hogy felrobbanjon a föld, de egy kisebb dombon kívül nem sok minden jön létre, nem még robbanás.
Most felveszem az alapállást és újrakezdem a folyamatot. Az alapállás, mintha segítené a chakrafolyamot, ami ezúttal könnyebben kerül át a testemből a földbe, de a siker ezúttal is elmarad, de még változás sem történt.
- Mi a baj? – Kérdezek rá tanárnál.
- A chakrádat remekül sikerül kivezetned a testedből, de össze kellene sűríteni, amíg már alig tudod kordában tartani az összesűrűsödött energiát.
Egy pillanatra nem értem a dolgot, de aztán leesik, hogy mit is akar mondani. Ilyet csináltam már, amikor egy idéző jutsut tanultam, csak ott nem robbantanom kellett, hanem kijelölni az idézés érkezésének helyét.* Elég reális dolog, hogy a chakra csak úgy magától. Ekkor eszembe jut, hogy az öreg valamit magyarázott a kézpecsétek jelentésétől. Emlékeimben kutatva próbálom felidézni, hogy melyik pecsét az, amelyiknek a legtöbb köze van a föld elemhez. ~Tori a villám, Ushi a víz és tűz, Tora a tűz, Saru a víz, Inu a szél, Tatsu a tűz, de a szél vagy víz elemhez is köthető.~ Érzem, hogy valami kimaradt, de akkor eszembe jut, hogy a Mi, vagyis a kígyó, ami végül is a föld elemhez köthető. Újra felveszem az alapállást, majd a kígyó kézpecsétet formázom meg és a talpamon keresztül a földbe vezetem a chakrámat és összesűrítem a robbantáshoz, most már tapasztalatokkal és minden tudással a birtokomban.

//Szerk.:
*Nem tanultam a jutsut, hanem újévi jutsunak kértem, de azt nem írhatom le, hogy jött valaki és a fejembe töltötte a tudást  //

Néma lombok - Yamato

Chakrád érzed, ahogy szinte fortyogva, egyre erőteljesebben feszülve gyűlik és gyűlik a kiválasztott földdarabban. Valami összeállt. Valami végre a helyére kattant. Talán épp az idéző technika segített benne, talán a már eddig szerzett tudás állt végre össze benned, de érezted, ezúttal sikerülni fog. A maszkos eközben elővigyázatosan hátrált valamennyit.
Tested szinte remeg. Feszültség? Izgalom? Vajon meddig tartod magadban ezt az érzést, mielőtt szabadjára engednéd a robbanást?
BUMM! 
Elnémulnak a madarak.
A lombok imbolyognak feletted, a föld pedig szétszórva hever körülötted, s ott ahová koncentráltad a chakrád, most egy kisebb mélyedés tátong. Sikerült. Már menni fog.
- Szép volt! Lássuk újra! - a maszkos magabiztosan utasít. Ezek szerint biztos abban, hogy ellenségeitek nem fedezik fel a tanulásodat. A lehetőséget mindenesetre célszerű kihasználnod, hogy újra és újra létrehozd a technikát, értő szemek felügyelete alatt.
A maszkos végül bólintott, majd ismét megszólalt.
-Most pedig pihenj. Ahogy az est leszáll, elindulunk és megtámadjuk az egyik tábort. Meg kell törnünk a rutinjukat, és rá kell jönnünk, kik ők.. és hogyan befolyásolják az Úrnőt. - ez utóbbit valamivel csendesebben tette hozzá, mintha még most is azon morfondírozna, lehetséges-e egyáltalán.
- A tábort amit megtámadhatunk.. kiválaszthatod. Három nagyobb, fontosabb táboruk van, ha emlékszel még. - karcolt fel a homokba ezúttal egy sokkal részletesebbnek tűnő térképet, néhány kaviccsal és ággal is jelezve a lehetséges helyszíneket.

- Három- négy emberrel számolok a fő táborokban. Meg kell osztanunk az erejüket, és kisebb csoportokban, vagy egyenként kell őket levadásznunk, és szóra bírni.
-Mennyire vagy járatos a csendes harcmodorban? Volt már hogy rejtekhelyről, orvul támadtál valaki ellen? Van olyan képességed, amit hasznosnak ítélsz? - mintha az aggodalom visszatért volna a hangjába.
- Lehet hogy csak egy helyre lesz időnk az éjjel.. de talán elég lesz hogy felszabadítsuk a kastélyt. Mondd, melyiket választanád.. és milyen támadást javasolsz. 












// A post hossza meglepően szép volt  Csak így tovább, mert ennyiben már szépen lehet a játék során is a karaktered fejleszteni.
+2 ch jutalmat adok, remélve hogy sikerül ezt a hosszúságot tartanod és szépen kitöltened a továbbiakban is. 
A tanulásoddal kapcsolatban, bár nem teszi ki hosszú részét a postnak ( ezt nem is kértem) örülök, hogy két ennyire alapvető technikához nyúltál vissza és a karakter ezek példáin át gondolkozott, majd több más technikát is bevontál az ötletekbe. Jó ötlet volt, így szerves része a karakterfejlesztésnek. 
Bár a tanulás maga nem hosszú, hiszen egy B szintű technikáról van szó, de ennyi elégnek tűnik arra, hogy lássuk, a karakter megérti a hátterét, amit az ő szintén már kellene is. 
Írd fel az adatlapodra, valamint +5 chakrát kapsz. 


A kisebb épületek táborhelyek, konkrét romos épületekkel. A sárga pontok kisebb táborhelyek amiket vagy használnak, vagy nem. //

Hosszas próbálkozások, agyalás és sikertelenség után végül valami összeáll a fejembe s ez metarializálódik egy robbanás formájában. Nem tudnám eldönteni, hogy melyik technika, amit már korábban használtam, segíthetett abszolválni a technika tanulását, de igazából nem is lényegeges, hiszen a technika esetében a végeredmény számít, nem a módszer, ahogy elsajátítottad és az, hogy használhat lehessen éles helyzetben. A robbanás hatására a madarak elnémultak, a robbanás szele még a közeli lombokat is megmozdította, de a legláthatóbb jele a technikának a földhalom a robbanás helyén. Miután sikerült az első rögtönzött tanárom megdicsért, majd ismétlésre ösztönzött. Még párszor megismétlem a mutatványt.
Mikor már több domb is jelezte a gyakorlásom tényét a férfi megdicsért, majd pihenőt adott, hiszen már meg volt a terve, hogy este kezdetekor elindulunk és megpróbáljuk az illegális bevándorlók rutinját és kideríteni, hogy mégis hogyan befolyásolják az úrnőt. Én sajnos erről a részről lemaradtam, hogy a valódi testet halva találták és aki a tárgyaláson részt vett csak egy hasonmás. Az úriember, aki korábban megmentette az életem és most a tanáromat játszotta, ezúttal egy harmadik szerepet is magára vállalt, mégpedig a küldetés vezetőjévé lépett elő. Ugyan sem falutól, sem senkitől nem kapott feladatot, de amit tett saját akaratból és hazaszeretetből tette, amit tiszteltem benne, ugyanis jómagam is két ízben is a fél világot átrohantam, hogy a saját falum lehetőségeit javítsam a háborúban. Egyszer a A madarak országába rohantam, ahol a falu egy iwagakurei hadtestre csapott le és másodszor pedig ide, amiért most is itt vagyok. Figyelem a férfi mondandójt, de furcsa, hogy én választhatom ki a támadás célpontját. Nem vagyunk nagyon messze az Erdő Gyöngye nevű kastélytól, de azért annyira közel sem, hogy itt találjanak meg minket és akár a harcot is bukhatjuk, hiszen ha így lenne, akkor a robbanásramár az összes közelben lévő ellenséges egység a nyakunkba lenne.
- Nem volt még ilyen az életemben, hiszen a falumban én a táplálék lánc alján vagyok, mint gennin, így maximum egy macskát kellett "orvul" elkapnom, hogy aztán haza vigyem a gazdájának, aki hiányolta.
Mondom el a tény állást és mint aki gonolkodik egy pillanatra elrévedek.
- 15 senbon, 8 kunai, 3 tekercs drót! Ennyivel rendelkezem fegyver gyanánt- Gondolkodok hangosak.- Szinte az összes eszközhöz van megfelelő technikám, így talán elég lesz egyelőre. A technika tudástáram viszont elég szegényes, viszont ha nem túlképzettek az ellenfeleink akár elég is lehet. Míg a kunai és a senbon tökéletesen megfelelhet az emelkedő penge manipulálás technikájának, addig a dróttal a drótcsévélő technikát tudom használni. Ezek a technikák leginkább a szemtől szembeni harchoz megfelelőek, bár valószínűleg meglepetés támadásra is alkalmazhatóak, főleg az előbbi technika, addig a sziklapáncél védelem szempontjából lehet kitűnő, míg a  lefejező jutsu és a most tanult földrobbantás akár elterelésnek vagy távolról indítható technikának is megteszi, miközben én magam védve vagyok.
Újra átgondolom a helyzetet, majd a térképre tekintek. Ismét hagosan gondolkodok, hogy mit lehetne tenni és melyik tábor lenne az ideális.
- Milyen információk állnak rendelkezésre a térképen látható épületek és táborhelyek létszámáról? - Megvárom a válaszát, majd folytatom az információ ismeretében. Az ok, hogy körülbelül három- négy ember van egy helyen, de akár értelmesebb lenne először olyan helyet meglátogatni ahol akár csak 1 ember tanyázik vagy ha szerencsénk van, akkor senki nincs az adott helyen. Lehet, hogy találunk további fegyvereket és eszközöket, amik segíthetnek a harcokban.
leleményes gyerek vagyok, hiszen kiskoromban egyetlen lehetőségem volt túlélni, ha figyeltem a részletekre, ez néha kimerült abban, hogy észre kellett vennem, hogy egy- egy árus mikor nem figyel és mikor tudok elcsenni tőle egy almát, kenyeret vagy egyéb élelmet, de sokszor volt olyan, hogy meg kellett találnom a megfelelő rejtekhelyet vagy egyéb olyan dolgot, amit amúgy egy átlagos ember nem vett volna észre. Már kiskoromban megtanultam, hogy az ördög a részletekben rejlik és sokszor kellett olyan helyzetet teremtenem magamat minimális eszközkészlettel, hogy hiába volt erősebb a másik fél, mégis én jöjjek ki győztesen, hiszen nekem az életben maradásom volt a tét. Így egyelőre nem válaszolok a férfi kérdésére, hogy melyiket támadnűám meg, hanem várom az információt, amire szükségem van.

Néma lombok - Yamato


//Az idő, amiben a kalandod futtatjuk, még mindig az amikor a vezetőd a tárgyalás alatt haza küldött. Lényegében az, amikor kiestél Pein kalandjáról  //


Túllendültél a technika nehezén és már sikeresen létre is hoztad, s lám ennyi nem volt elég. Újra és újra megpróbáltad, és tudtad, hogy nem csupán elmédben állt össze végre, de minden próbálkozással jobban és jobban rögzül, s a végére már szinte olyan, mintha mindig is ismerted volna. Nem kellett sok hogy megszerezd a kellő rutint a használatában.
Aztán végül, mikor már-már pihenni tértetek, oly vallomás hagyta el a szádat, amit máskor talán nem mondtál volna ki. A maszkos alak, mintha összerezzent volna ezt hallva, s láttad, hogy keze egy pillanatra megemelkedik, fel, az arca irányába. Majd mintha meggondolta volna magát. Hosszan hezitált. Végül leengedte a kezét.
- De hiszen.. egy genin nem sajátítja el ilyen könnyedséggel ezt a technikát. Egy egyszerű genin nem.. Egy genin.. egy genin parancsot követ, de nem tudja hogy és mikor hozzon helyes döntést. Mennyire lehet kegyetlen a te falud? - a meglepettség nem csak egyszerűen a hangjában bujkált, de mire a kérdésig jutott, szinte érezted a bőrödön azt a szomorúságot, amit csak egy megalázott ember érthet meg. 
Aztán elhallgatott és hátra vetette fejét. Csendben és mozdulatlanul hallgatta, amíg te összegezted a tényeket. Aztán rád tekintett.
- A segítségedért. Újabb ajándékot adok neked. De ezt.. nem tudod megfogni. - tartott egy kisebb szünetet.
- Megmutatom, amennyire tőlem telik.. és ameddig a küldetés veszélyeztetése nélkül tehetem, milyen az, ha nem csak genin vagy. Ezúttal én leszek a kísérőd. Te a vezető. Figyellek. Segítelek. Amíg megtehetem, és nem veszélyezteti a küldetést. Hiszek abban, hogy a falud nem ismeri jól a képességeidet. Hiszek abban, hogy ahhoz, hogy előre lépj, elég az, ha megtapasztalod, mire vagy képes. De.. ha kell, előre lépek, és átveszem a vezetést. Akkor. Figyelj engem. Tanulj velem. Tanuld meg milyen az, ha nem egyedül vagy. Tanulj meg együttműködni. Ha előre lépsz, tudnod kell, milyen az ha másokat kell vezetned és mások élete van a kezedben. - hangzottak a komoly szavak.
-Nem tudom, mennyi időnk lesz arra, hogy segítsek. Nem hagyhatom magára az országom, és helyezhetlek  téged előtérbe. De mivel jó a szíved és jóindulattal viseltetsz irántunk, kérlek fogadd el, amit adni tudok. - egyik öklét szinte szertartásosan helyezte a mellkasára, majd enyhén meghajolt. Mintha ezzel próbálná pecsételni az ígéretét. 
- Ha technikák tekintetében nem sokkal rendelkezel, ideálissá kell tenned a körülményeket az alkalmazásukra. Sok esetben vagy gyorsan, vagy meglepetésből kell támadni, de ilyen esetben az elsődleges eszköz amit használnod kell, az a fejed, főleg ha nem ismered az ellenfeleid erejét.  A három nagyobb táborban általában négy fővel számolhatunk, ott van az ellátmányuk java, ezért állandó őrség is van. A kis táborok inkább átmeneti, felderítési és védelmi célokat szolgálnak. Azokban lehet hogy nem is találunk senkit, de legfeljebb egy csapatnyi embert, de inkább csak kettőt. Azt még nem sikerült kipuhatolnunk, hogy a nagy táborok közül van-e valami kiemelkedő jelentőségű. Eddig úgy tűnik, hogy nem számolnak nagy ellenállással vagy támogatással, ezért nem is építettek ki komolyabb védelmet.. Jobbára az épületek adottságait használják ki, illetve doton technikákkal erősítik. - ezzel kicsit megváltozott a hangszíne
-De tudod.. a rengetegen nem egyszerű áthozni túl sok ártó céllal érkező embert vagy eszközt. - sötét és jóleső örömmel mondta, egyszersmind büszkén az erdőre, ami az otthona.
- A kis táborhelyeken valószínűleg nem sok dolgot találhatunk, de mivel mindig mozgásban van néhány ember, megpróbálhatjuk őket is ártalmatlanítani. Az aktuális mozgásukat fel tudjuk deríteni. A madarak segíteni fognak. 

Sokat tapasztaltam az életben, talán többet, mint a legtöbb akár idősebb társam is. Sokan a család szeretetével vagy nem törődömségével együtt éltek, de legalább alvóhelyük és ételük volt. Nekem ezt kiskorom óta nélkülöznöm kellett. Az árvaház, ahol egészen 4 éves koromig éltem, miután a szüleim kicsiként beadtak, nem mondható családiasnak, sőt szinte éheztünk a napi szűkös ételadagoktól, a nagyok sokszor erőszakoskodtak és vették el az ételeinket, így volt, hogy étlen kellett lefeküdnünk. Aztán 4 évesen kitettek, hogy csinálj, amit akarsz. 6 éves koromig nem tudom mit csináltam, loptam, koldultam, egyetlen szerencsém volt, hogy találtam társaságot, így együtt éltünk. 6 éves koromra megtanultam mi az, hogy valakire vigyázni. Ekkor vállaltam el az első munkát, amit kereskedő vagy akárki rám bízott. Nem adtak sokat, de így ételt vehettem kisebb társaimnak. Aztán ahogy nőttem rájöttem, hogy mi akarok lenni. Ugyan az akadémiára nem tudtam beiratkozni, de mindig megoldottam, hogy valakitől tanulhassak. Ugyan a vándor ninják a történelmet és egyéb akadémián tanított dolgot nem tartották fontosnak, de a chakra elméletével elég fiatalon megismertem. Ekkor még nem igazán tudtam használni. Körülbelül 8 vesen vett magához egy idősebb bábhasználó, aki megtanított mindent, ami esetleg hiány volt a fejembe. A további elég hosszú történet, de most itt vagyok és nem merenghetek a múlton, mert meg kell védenem egy országot, még ha nem is a sajátom és nem is egyedül vagyok. Remélhetőleg nem, bár itt van velem a maszkos férfi.
- Nem a falu tanította meg! Én magam sosem jártam az akadémiára, levizsgázni is csak úgy tudtam, hogy a nagyapám, bár nem vérszerinti, valahogy beszervezett a vizsgára és sikeresen letettem, így lettem gennin.
Mondtam el, majd figyeltem, hogy mit beszél.Sok mindent tudtam már, tapasztaltam, hogy milyen az, ha más élete a kezedben van, milyen, amikor felelősséggel tartozol valakiért. Ezt az élet már 6 évesen megtanította nekem, de mióta gennin lettem nem volt lehetőségem megmutatni. De nem érdekelt a rang vagy hogy mit bíznak rám, én szolgálni akartam az embereket, mert megtanultam, hogy egy jó vezető először követ, hogy aztán követhetővé váljon.
- Mit értesz a madarak alatt?
Nem igazán értem miről beszél, nem ismerem a környéket, így nehezebb is olyanná formálnom, hogy ideális legyen egy meglepetés támadáshoz. Közben gondolkodom, hogy melyik tábor lenne a legjobb, hiszen egyiket sem ismerem és csak a férfiben bízhatok.
- Te melyik tábort javaslod? Többet tudsz, mint én, így hallgatok rád. Mert hiába én vagyok most a vezető, de az információ többet ér, mint a vezető szava. Mert mondhatok bármit ha rosszak az információk, akkor a legjobb terv is megbukhat.

Néma lombok - Yamato


-Azt hittem.. az olyan nagy országokban, ahonnan te is jöttél, mindenki a falutól tanul. - őszinte meglepettséget hallasz a maszk mögül, ezúttal jóval lágyabb hangon, mint eddig.
- Itt is mindent a vezető tart kézben.. vagyis tartott, míg Azok meg nem jelentek. - komorodott el, mégis az érdeklődése nyilvánvaló volt. Meglehet, hogy élete java részét az erdőben töltötte, talán egyedül, de az is lehet, hogy benned volt meg valami, ami még korai éveid tapasztalatai ellenére is, érdekes lehetett számára. Történeted pedig volt bőven.
- A madarak egy erdőben észrevétlenek. Nagyszerű társak. A szemeik sokat látnak, az énekük, a mozdulataik sok dolgot elárulnak. De még köztük is van néhány, akikkel ennél is egyszerűbb kommunikálni. Azok, akiktől én tanultam, mindig is madarakkal dolgoztak. Tenyésztették őket. Fióka koruktól nevelték. Nekem három madár társam van. Ta, Ke és Ru. Yamato Takeru után, habár egyikük sem fehér.  Mindenesetre mindhármat kiküldhetem felderíteni ha kell, vagy használhatjuk őket üzenetek továbbítására. Az Erdő támogat minket.. és itt nem csak az ország népére gondolok, de a rengetegre. -széles ívben tárta ki karját.
- A fák menedéket adnak, elrejtenek, segítenek. Nem olyan ez, amit ennél jobban el tudnék magyarázni, de az erdő nem véletlen része a minket körülölelő védőgyűrűnek. Ezt a külföldiek nem érthetik... az ellenségek nem fogják fel.. és neked is.. ha lenne időnk... tanulnod kellene. De a lényeg az, hogy fedezékként kell használnod. Viszony lábad alatt az avar áruló lehet. - kérdésedre elgondolkozik.
-Bölcs.. bölcs. De még én sem tudok túl sokat. Nem mertem vagy tudtam elég közel kerülni hozzájuk. - nézte és nézte a hevenyészett térképet.
- Az első felbukkanásukról ellentmondásos hírek vannak. Van aki azt mondja a tenger felől érkeztek, mások a kereskedő utak felől sejtik a jövetelüket. Én úgy gondolom, hogy nem lehetnek messze a kastélytól, ha ilyen erős a befolyásuk. Viszont az is logikusnak tűnik, hogy több kisebb tábort koncentráljanak a legfontosabb szálláshely körül, és olyan helyet válasszanak, ami jól védhető. Így én a középsőt javaslom. A szikla jól védi az egyik oldalát, az erdő pedig elrejti az utakon járók elől,de elég közel van, hogy megoldhassák az ellátmány kérdését. - ekkor egy fülesbagoly röppent át a lombokon, egyetlen fülsértő hosszú húúúú-val. Izgatottan csapkodott körülöttetek, de a maszkos hiába hívta, nem szállt le a karjára.
-Nincs több időnk tervezgetni. Történt valami.. - mereven figyelte a madár csapkodását.
-Ru! Ha nem csillapodsz le, nem fogom megérteni. - mintha a madár megértette volna, izgágasága alább hagyott, majd egy, eddig a bal lába ujjai közt szorongatott valamit ejtett a maszkos tenyerébe, aki azt feléd fordulva, megrendülten mutatta meg neked.
Egy vörös hajtincs. Olyan, akár a titeket fogadó Úrnőé.
- Ru.. megtört valami technikát a legészakibb, kör jellegű épületben, aminek ez volt a középpontjában. Hamarosan felfedeznek minket. Mit tegyünk?

- Mivel a szüleim nem akartak, így árvaházba nevelkedtem, ott meg senkinek nem jut eszébe, hogy akár shinobi is lehetne a gyerekekből, eg hát nem voltam egy jó gyerek, fiatalon kiraktak.
Mondom el, aztán hallgatom, ahogy válaszol, hogy mit is ért a madarak alatt. Mivel nekem a terep ismeretlen, hiába én lettem a kinevezett vezető többet tudok meg, ha hallgatok és kérdezek attól, aki régebb óta van itt, mintha vakon, fej és gondolkodás nélkül indulnék neki a nagyvilágnak. Ezt már fiatalon is megtanultam, hogy nem szégyen olyantól tanulni, aki többet tud valamiről. A lopakodás és bár nem vagyok büszke rá a lopás művészetét is így tanultam meg, ami akkor a túlélésemhez kell, de talán most is hasznunkra válhat.A férfi meséjét egy izgatott bagoly törte meg, aki először nem akart hallgatni a gazdájára, de aztán megnyugodott. A maszkos elmondta, hogy mi történt és hogy nem maradt időnk a további tervezésre.
- Nem ilyen színű az úrnőtök haja? - Nem várva választ folytatom. - Ha indulni kell menjünk! Én követlek a föld alatt, hiszen rám nem számítanak és ha kell, akkor segítek. Menjünk a középső táborba akkor, ami a legvédhetőbb, talán a legvédettebb tábornál nem számítanak támadásra és pszichológiai hadviselésnek sem utolsó.
Amennyiben a maszkos beleegyezik, akkor használva a Doton: shinjou zanshu no jutsu // Föld elem: Lefejezés technikát a föld alá húzódom és követem a férfit a középső táborba.

Néma lombok - Yamato

Ahogy beszélgettek, lassan-lassan egyre több dolgot fedsz fel magadról az idegennek, de vajon te megismersz-e olyan dolgokat közben önmagadról, amit korábban figyelmen kívül hagytál? Vajon a falvad, a körülötted élő emberek, akik nem sokra becsültek, képesek voltak elhitetni veled, hogy értéktele vagy? Vajon most, hogy egy egészen új közegben  a magad lábán kell megállnod, felfedezed-e értékeidet?
A bölcsesség ott fészkel a tekinteted mögött. Bízni az idősebben, vagy abban, aki jobban ismeri a helyet mint te, logikus gondolat.
A vörös szálak láttán feltett kérdésekre csak bólint a maszkos.
- De. Épp ilyen... - Szavaiban azonban ott rezeg, hogy nem csupán ilyen, de ez talán épp az Úrnő haja. 
- Ez egészen biztos, hogy bajt jelent, de talán.. Runak hála, talán... a megtört technika mégis hasznunkra lehet. - Ismét bólint, mikor kimondod, melyik tábor legyen a célpont, és vázolod a gondolataid.
- Légy hát könnyű, akár a lombok árnyéka, és láthatatlan. - a bagoly felröppen és előre indul, nyomában pedig könnyű léptekkel indul meg a szövetségesed. 
Sebesen halad, szinte egy az erdővel. Itt-ott megtorpan, fülel, várakozik. A bagoly időnként visszarepül hozzá, majd ismét előre száll. A kommunikáció köztük szinte folyamatos, de ezen csodálkozni sincs időd, hamarosan elértétek az utat, ahol társad sokáig fülelt. 
-Mehetünk.- suttogta, majd meglepő gyorsasággal lendült előre, és elvegyült a bozótosban. Csaknem már ott is vagytok az épület tövében, így a sürgést könnyen kiszúrjátok.
Társad hátulról közelítette az épületet. Magasabban néhány kisebb ablak van, talán ezeken át akart felderíteni, de az épület előtti szóváltás érdekesebb volt.
- Odabenn mozgolódnak. Talán már rájöttek. 
- Lehetetlen. Mindenre figyeltünk. A pecsétek működnek.
- És odabenn a genjutsu is. 
- Az úrnő pedig a markunkban van. -négyféle hang. Négy ember?
- Nem. -öt. 
- Valahol szivárog az erő. -úgy tűnt, van valaki, aki észlelte a megtört technikát, bár az előny még nálatok, hiszen nem tudja mi a baj. - Az épület előtt kis, kövezett tér van, ott ülnek egy kis tábortűz körül körben a férfiak, jelzés nélkül, porszürke- erdőzöld öltözetben, hárman csuklyában, ketten anélkül, felfegyverkezve( egyikük egy, másik két katanával), ez a kettő áll. Egyik irányból az épület védi őket, ajtaja nyitva, belseje sötéten ásít, a többi irány szabad: bozót, ösvény, bozót. A tűzön fedő alatt lábasban rotyog a leves. Még nem vettek észre, van módotok tervet szőni. 

A faluban eltöltött idő alatt sem volt képes elhitetni velem, hogy értéktelen vagyok, nem is igazán volt időm ilyenre, mert folyamatosan mások segítésével voltam elfoglalva, magamra nem sok időm maradt, nem is foglalkoztam azzal, hogy nekem mire van szükségem, létszükségletemen kívül nem foglalkoztam saját szükségleteimmel. Soha senki nem foglalkozott velem, mindig csak megvetést kaptam, mert ilyen életet élek, de sosem zavart. Nem az én választásom, hogy arra kényszerültem, amire. Mivel én folyton a társaim segítésével voltam elfoglalva, így nem is vettem fel, hogy az emberek elítélnek azért, amiért lopni kényszerültem. Ebből is látszik, hogy a jó és a rossz relatív, mert kinek mi. Törvényileg a lopás rossz, de ha nincs más választásod, akkor hiába rossz, ha ezt mások megsegítésére használod, akkor akár jó is lehet, de ennek is vannak határai. ha mellette a saját önzőségedet akarod kielégíteni, akkor az rossz. Sok mindent meg lehet magyarázni, de én akkor azt nem éreztem rossznak, mert nem volt önző szándék a lopásaim mögött, mindig a társaim és saját túlélésem volt. Ugyan a kérdésem csak költői volt, mégis megkapom a választ. A férfi elengedi a baglyát, hogy az figyelje a környezetét, én pedig a föld alatt követtem. Ennek ellenére pontosan éreztem a földön keresztül a férfi ténykedését a madárral. Gyorsan átértünk az erdőn és a támadók bázisánál találtuk magunkat. Gyorsan felmértem a terepet, ebben már kiskorom óta gyakorlatom van, ugyanis, ahhoz, hogy észrevétlenül el tudjak lopni egy almát minden lehetőségre fel kellett készülnöm, így ezt is meg ellett tanulnom. Valószínűleg azért az évek alatt kikopott, de próbáltam visszaemlékezni az akkor tanultakra. Kibújva a földből létrehozom a Dozon: Iwa no yoroi technikát, majd az öreghez fordulok.
- Van terve, mert ha nincs nekem lenne. - Suttogom. - Jelzésre támadásba lendülünk, ha megfelel a terv. Fel fogom robbantani a tűz alatt a földet, így az égő fa a tűz körül ülőkbe legrosszabb esetben is pár másodpercre elvonja a figyelmüket, de akár némi égési sérülést is okozhat, mindezt a föld alól a fejvadász technikával és a két karddal álló figurát elkapom és ha minden jól megy az iwa no yoroi segítségével képes leszek védekezni a másik katanája ellen. Tovább nem nagyon tudok tervezni, mert innentől már sok minden történhet, ha rájöttek arra, hogy megtámadták őket.
Mondom el az öregnek a tervem és ha nincs ellenvetése, akkor meg is kezdem, bár már az iwa no yoroi jelenleg is aktív már.

Néma lombok - Yamato


Körötted az élő, neszező zöld, érzed az életet a gyökerekben, melyek sötét utad keretezik, s érzed az életet odafenn. Még ha most nincs is melletted senki, igazán nem vagy egyedül. Vajon ifjonti napjaidban, vajon a sivatag sárga homokjában érezhetted-e ezt a tobzódó ölelést, s ezt az érzést, mely oly más, mint a magány?


S érezted-e azt, mint most, mikor ismét segítségére kelsz a védtelennek? Mikor szíved erővel vértezed fel, s akaratod acéllá edzed egy célért, mely akárha más harca is maradhatott volna? Becsültek-e otthonodban segítő tetteidért, mint a lombok honában, hol kísérőd biztos léptekkel surran feletted? Régen... mikor oly könnyen túltetted magad a mellőzöttségen, mikor elég volt annyi, hogy te magad tudtad, hogy mindaz amit teszel jó és helyes, felrémlett-e benned hogy talán másképp is lehet? Sajdul-e szíved a gondolatra, hogy valaki, még ha rövid is az ismeretség, s talán holnap már a semmié, becsül téged és számít rád? Érzed-e hogy létezésed ezzel a puszta túlélés fölé emelkedik?




Most.. már nem vagy egyedül. Számítanak rád. A ellenség pedig mit sem sejtve áll, míg téged minden lépés egy új végzethez visz közelb.

Hirtelennek tűnik az érkezés. Társad feleslegesen int csendre, hiszen érzékeled te is a helyzet súlyát, s hallod az elbizakodott óvatlanok szavait.

-Hallgatom a tervet. - bólintott csendesen. Lám tartja magát ahhoz a gondolathoz, hogy igenis esélyt kínál neked, hogy rátermettséged bizonyítsd. Meghallgat, majd láthatóan elgondolkozik.

-Kockázatos. -szól az első reakció.

-Túlerő esetén, még ha most velünk is a meglepetés, ilyen merész nyitányt csak akkor kockáztatnék, ha biztos lennék benne, hogy nem támad meg az egész csapat egyszerre, vagy ha olyan erős vagyok, hogy ez úgysem számít. A tűz felrobbantása, mint elterelés, beválhat, de... szükség lesz egy második blokkolásra, mert nem hiszem, hogy sokáig lekötné őket. Ha a bagoly felsivít, ugornod kell a levegőbe. Ezt ne felejtsd el. - technikád aktív. Szíved elszánt. Társad biztosít róla, hogy a közelben lesz. Innentől minden rajtad áll.

BUMM!

Égő fa, homok és hamu röpül szerteszét. 




Meglepett kiáltások. Páran ösztönösen kapják a kezüket a szemük elé, többüket odébb taszít a lég. Örülni nincs idő. Csak a tett van: itt és most. Másként az esély eltűnik. Vadász a rögök között. Kezét kinyújtja, hogy ráfogjon áldozatára... ó igen, megvan! S már rántod is a földbe, magad helyett a testét. Meglepted. De a másik kardos alakot nem. Egy időben a mozdulatoddal, máris látod, hogy kék színnel izzik fel a pengéje, s csak a szerencsén múlik, hogy sikerül elkerülnöd. Bár elsőre talán nem gondoltad volna, ez a fickó bizonyult a legéberebbnek.

-Nocsak, nocsak.. micsoda földipatkány. - s kedélyes szavai újabb kardmozdulatba csapnak át. Fegyverkezelése nem erőteljes. Mintha megpróbálna felmérni, míg valaki a csapatból kiszedi a társát a földből.Talán szokott modoruk lenne vállt vállnak vetve küzdeni?
Az ellenfelek rendeződnek,míg te táncolsz. Ritmusod katonás bal-jobb-visszakéz.. Bár kellemetlen volt a nyitány és fel is borítottad párukat, s kisebb sérüléseket is kiosztottál, a jelenléted és a támadás ténye cselekvésre sarkallja őket. Lassan kezded érezni, ez így nem lesz jó.
Feletted sivít a bagoly.
Ugrassz. időben. Lábad alatt életre kel a föld. Lökéshullám fodrozza majd fut tova. Ellenfeleid a földön ismét. A félig kiszedett ember mozdulatlanul fekszik. Két kardja immár hasztalan, gerünce furcsa szögben áll.. A te ellenfeled dühösen tápászkodik fel, miközben a maszkos is felbukkan az erdő szélén, hogy megmozgassa a földet a többiek talpa alatt. A következő támadás azonban hátulról ér, s csúszik le a keményített testedről. Egy kunai és egy jól ismert jelekkel rótt cetli.. Robbanásra robbanás a válasz. Ezúttal a te szemed homályosodik el. De azt tudod, hogy a kardos fickó jön. S ha nem mozdulsz, nem egy hanem két karddal fog megtámadni. Mögötted pedig egy másik ember kezd szapora kézpecsétekbe.

A pillanat, hogy a tervezés ideje lejár és a tettek mezejére kell lépni. Otthon amikor még gyerekként vigyáztam a társaimra még elég volt a tudat, hogy jót teszek velük és sosem vártam ellenszolgáltatást. Most már a helyzet, most nem csak jót teszek, segítek egy nemzetnek, hogy újra jóra forduljon a sorsa. Míg a gyerekek jöttek és mentek a csoportban, addig itt valóban számítanak rám. Viszonzást nem várok, de úgy érzem, hogy ha már a tárgyaláson nem tudtam semmit a béke érdekében, legalább az országért tehessek valamit. És ha ez az ellenség teljes megsemmisítését jelenti, akkor azt teszem. Ha lopásról volt szó, mindig előre felkészültem, hiszen kisgyerekként egy- egy sikeres lopás még egy napot jelenthetett a csapatnak, akiért felelős voltam. Ide se kellett volna terv nélkül jönni, de semmit nem tudván az ellenségről, a fegyvereim nagy részétől megfosztva nem igazán tudok gondolkodni. Egyetlen dolog jár a fejemben, hogy megbánják, hogy félbeszakították a béke tárgyalást. Mivel az öreg egyetértett a tervemmel, bár még én is tudtam, hogy ez csak a kezdet és további tervezésre lesz szükség, sajnos rengeteg mindentől meg vagyok fosztva, ami eddig a túlélésemet jelentette. Mivel nincs további megbeszélni valónk, így bebújok a föld alá és meg is indítom a támadásom első hullámát, ami a tűz felrobbantása volt, majd a föld alatt megközelítem az egyik őrt, akinek el is kapok a bokáját, hogy a föld alá húzzam. Tervem sikeres volt, de arra nem számítottam, hogy társa ennyire éber, mert ahogy mellőle eltünt az ember és én jelentem meg egyből lecsapott a karddal. Ugyan az iwa no yoroi megvédett volna a kardcsapásától a kékes derengés miatt, ami a kardot körbevette, úgy döntöttem, hogy jobb lesz kikerülni, ami végül is sikerült. Nem sok időm maradt, mert kapom a jelet, így ugrok. Épp időben, mert felfogni nincs időm, hogy mi történik, de a következő pillanatban hátba dobnak egy kunai késsel, hogy fel is robbantsák. Kölcsön kenyér visszajár. Leérek a földre, gyorsan felmérve a helyzetet. Korábban lerántott ellenségem holtan, elég furán kicsavart pózban. Nincs sok időm, ugyanisd a bázis korábbi éber őre újra támadásba lendül, bár a robbanástól még homályos a szemem, ezt ki tudom venni Mivel a technikáim jó részét még alternatív módon sosem próbáltam ki, ezért úgy érzem, hogy nem ez a tökéletes időpont, így újra a korábban bevetett lefejezés jutsuval a föld alá vonulok, ha van rá időm. Amennyiben nem lenne időm elbújni, így egyszerűen csak elugranék a támadása elől és amint lehetőségem támad újra a földrobbantást vetem be, de ezúttal nagyobb területre szétoszlatva a chakrámat, hogy nagyobb robbanást hozzak létre, ezúttal nem csak elterelésként és ha ezzel megvagyok akkor újra a föld alá rejtőzöm, hogy ezúttal legyen időm egy végső, még nagyobb robbanást létrehozni.

Néma lombok - Yamato



Ugrassz. Trenírozott tested a levegőben függ.
A világ egy pillanatra mintha megfagyna, s te egyre erősebben hallod:
Dobb. Dobb. 
Szívdobbanás. Majd újabb. Elmédben tervek, szívedben azonban a segíteni vágyás lángja nő minden egyes dobbanással. Több-e ez mint amit a gyermekekért tettél? Többre vezet-e, mint egy kis nemzet megsegítése? Eljöttél a békéért, de vajon a  szívedben gyúló tűz, a hősiesség lángjává nemesedhet-e, bezárva bár bordáid ketrecébe? Képes lesz-e a vasakaratot acélfegyverré kovácsolni, s akár e csapat ellenfél ellen is olyan eszközt adni kezedbe, mely képes lehet a világ sorság is változtatni?
Te, ki a mélységből jöttél. Te, kit a megvetés nevelt. Te vajon képes leszel-e felemelkedni? Megszületik-e az a lény, aki benned szunnyadt, akivé válhattál volna? Itt, hol maszkos társad a népéért könyörögve bízott benned, elszakítod-e a láncokat, melyek a régi, megvetett énedhez kötnek s nem engednek repülni?
Vagy ez vajon, csupán egy lépés volna előre? 
Tudod, érezheted.. rajtad áll ki leszel. Rajtad áll, mit teszel. Rajtad áll, hogy a közöny és megvetés béklyói meddig láncolnak. De vajon.. eszközök és tervek nélkül.. mire mehetsz? Érzed-e a kétely mérgét a torkodban? Mételyezi-e a szívedet. Őrültségnek látod-e, ily kiszolgáltatottan nekivágni? Vagy már nem érdekel? Billegsz-e azon a vékony határvonalon ami a lét és nemlét, az ép elme s őrület között feszül? 
Képes vagy-e, ha kell a végső áldozatot hozni egy ismeretlen nemzetért?


A fagyott pillanat ellobban. A föld recseg és ropog. Nagyot nyújtózik, majd elpihen. Te pedig ott állsz ismét. Majd robbanás. Ellenfeled sem finomkodik, s ott vagy ismét, akaratodból az anyaföld ölelésében, ki sötét méhét szeretőn tárja fel előtted. S épp ilyen szeretettel simul chakrád az akaratodhoz, s kezdi eltölteni körülötted a földet. 
Újabb robbanás. Szétszórta ellenfeleid. Füstölögve igyekeznek védekezni, s kontra támadni, de erődet már egy nagyobb támadásra összpontosítod, így nem vesztegeted az időt. E pillanatban mégis van valami gyönyörű:  Társad, mintha csak előre megbeszéltétek volna, nem pazarolta az időt. Az épület körül mozgatta meg a földet, falszerűen felgyűrve azt, helyes kis csapdát készítve, egy helyen tartva, ha tetszik terelve az ellenfeleiteket, ami neked jól jöhet. Ők azonban nem tűnnek ijedtnek, így mikor ismét a föld alá bújsz, s hasztalan koppannak feletted a robbanójegyzetes kunaiok, biztosra veheted, hogy ők sem lesznek tétlenek.
Újra a föld ölel. Érzed ahogy a robbanás kiharap egy darabolt a földből feletted, és érzed őket odafenn. Érzed, ahogy ketten egy helyre gyűltek az épület előtt. A többiek a falak felé húzódnak.
Chakrád kiterjesztése akadályba ütközik. Az áramlás visszaverődik. Feszítheted tovább az akaratoddal, ellentámadhatsz egy idegen chakrának, de akkor küzdelem veszi kezdetét, és érzed, hogy valami ezen túl sincs rendben. A föld, veled együtt...
Emelkedik.
S lám, kiszakíttattál a földnek mélyéről, s felemelkedél a légbe. Kriptád, vagy koporsód lészen-e az általad uralt s az azt burkoló földdarab, vagy képes lészendel elhagyni tán?
Odalenn, a földön, két fivér egymásba kapaszkodik. Egyikük, kinek keze a földön nyugszik, tekintete épp csak visszatér a valóságba, s keze még mindig érinti a másik férfit, ki a földet körülötted irányítja. Nincs irgalom, és nincs kegyelem. A halál lakozik szemeikben.
Egy kiáltás.
Földbörtönödben csend vesz körül. Az idegen chakra csípősen kavarog. A külvilág nem jut el hozzád, csak az a borzongató érzés, hogy a mozgás, ha ugyan mozgás volt, megáll.
A burok felreped. Zuhanni kezdesz.De a világ végre ismét feltárul körülötted.
Tekinteted látja, ahogy egy férfi, aki mellett egy másik térdelt, megragadja a maszkos társad, és annak ellenére, hogy egy kard áll ki belőle, egyszerűen végighajítja a téren. A maszkos keményen érkezik, reccsenés. Gurul egy kicsit, majd lassan, szédelegve térdre küzdi magát. Egyik karja élettelenül lóg, s a maszkja végighasadt, s használhatatlanul hull alá, feltárva társad valódi arcát.
A pihegő orcát, a kissé elnyílt, vérmaszatos ajkat, s az erdőzöld szemeket, melyek ragyogása nem illhet máshoz, mint egy hozzá hasonló nőhöz.
A kéken ragyogó kardos férfi áll hozzá a legközelebb. Mit sem törődik a maszk lehullásával... megindul felé, és csapásra emeli a kardját.
Valahol egy madár vijjogása hallik.