Re: Erdőségek

**Yamato** Vas. Jan. 27 2019, 17:31

Egyre érzem, itt már többről van szó, mint, amit a gyerekekért tettem. Vagy inkább más, nem, a kettő nem összehasonlítható. Most is, ahogy akkor, segíteni akartam, de itt a probléma is más jellegű, nem összehasonlítható. Érzem, hogy ez túlmutat rajtam, amit most teszek, mégis érzem, hogy valami változik, talán lassan felfedezem, amit gyerekként az öreg látott bennem? Vagy mindig is tudtam, csak nem mertem bevallani? Ha túlélem a kalandot, valószínűleg kiderül. Az biztos, hogy még beszélnem kell az öreggel és haza kell térnem a falumba. Valakivel meg kell beszélnem az itt tapasztaltakat. Erősödnöm kell és ez a kaland rávilágított gyengeségeimre. Fegyvereim nélkül gyenge vagyok, de ha túlélem a kalandot meg kell találnom a módszert, amivel ilyenkor sem vagyok fegyvertelen. Az ember, aki tudja, hogy miért csinálja, amit, ha fegyvertelen is, sosem védtelen. Akarat ugyan kevés, de megvéd attól, hogy az első bukás után feladd. Én viszont nem bukhatok el itt. Nem csak a maszkos és nem csak az ország érdekében, de még sok dolgom van, amit el akarok érni és sok mindenki van, akinek segítenem kell. Aztán lassan elvesztem az irányítást és a felfogásommal is valami baj lehet, mert nem igazán értem mi történik, de valahogy kikerültem a föld alól, majd észreveszem maszkos társam élettelen testét, ahogy kirántják belőle a kardot, majd elhajítják, mint a rongybabát. Ekkor egy újabb ismerős hang, egy madárt hallok. Amennyiben lehetőségem van a levegőbe ugrok. Nem tudom, hogy várhatok-e valamit, de mivel társam korábban jelezte, hogy így tegyek, ha hallom a madarat. Akár történik valami, akár nem, elkezdek a levegőben pecséteket formázni, majd a chakrámat a földbe irányítom, hogy ellenségeim alatt létrehozzam a korábban már használt Doton: Dochuubaku // Föld elem: Földrobbantás technikát, ezúttal nagyobb robbanást létrehozva, mivel több chakrát is ölök bele. Amennyiben nincs lehetőségem levegőbe ugrani, akkor is a technikát használom.

Inuzuka Tsume Kedd Feb. 05 2019, 00:20

Néma lombok - Yamato

A nő a halál szélén táncol, ahogy támadója közeledik. Tekintete mégis dacosan villan... Miért nem mozdul? Talán aggódsz érte... Talán mit sem törődsz vele. Terved nem az ő megmentésére szól. Legalábbis nem közvetlenül. A madár fesivít. A levegőbe ugrassz és már a pecsétjeid formázod. A lombok megrezdülnek. Egy pillanatra olyan érzésed van, mintha a földsáncok mögött megéledne az erdő. Mozdul? Nem.. az nem lehet. Mégis surrogó hang suhan át a levegőn, s mire földet érsz, hogy kivitelezd a robbantást, a kardos fickó buborékoló üvöltése hangzik fel. Ha felpillantasz, láthatod, hogy nyílvesszők állnak ki belőle, melyektől hátra tántorodik.
Ujjaid alatt megérzed végre a földet. Lábad rajta dobban. Chakrád pedig máris rutinosan tolod a földbe. Érzed hogy fut szét és feszül pattanásig, aztán BUMM!
Még téged is lever a lábadról és az épület is beleremegett, olyannyira, hogy súlyos kövek zuhantak alá. Épp ekkor repül a két másik madár is a sáncok közé. Nyomukban erdőzöld köpenybe burkolózó további alakok ugranak a robbanás keltette porfelhőbe. A felhőn sejtelmesen átszüremlő fényben néha egy-egy alak árnyát látod. Fegyver csörög, végül, ahogy a por teljesen elül, a csatazaj is abba marad. Két ellenség halt meg a robbantásodban. A maradékot a csapat intézte el. Kettő ártalmatlanná téve térdel, és sötét ábrázattal tűri, hogy megkötözik őket.
A maszkos kissé nehézkesen, de oda ballag hozzád, s kezét nyújtja feléd. Zöld szemében vidám csillogás. Nyertetek.
- Köszönöm a segítséged. - a kastély ismét megremeg. A levegőben valami különös ül.. Mintha ez a kis csata valami jelentőségteljeset hozott volna.
- Suzume. - lépett hozzátok az egyik köpenyes férfi.
- Köszönjük, hogy felderítetted ezt a környéket és értesítettél minket a csapatról és arról, milyen fontosságú, hogy itt lépjünk először. Sokat segítettél. Úgy tűnik, hogy az ellenség egy erőteljes közös technikát tartott fenn és az egész kastélyt genjutsuba vonta. Úgy tűnik, a technika megtört. Még néhány vizsgálatot elvégzünk ezzel kapcsolatban és reméljük az Úrnő is felszabadul. Sem neked, sem a barátodnak nem szükséges tovább itt maradnotok. - ez az utóbbi mondat igen jelentőségteljesnek tűnt. Utalásnak arra, hogy tovább nem vagytok kívánatosak itt.
- Nos.. Idegen. Köszönjük a segítséget. A robbanás pont a megfelelő időben történt. Legyen kegyes hozzád az Erdő. - ezzel hátat fordított és visszaballagott a többiek felé. A nő megfogta a kezed és maga után húzott, vissza a korábbi tisztás irányába. Gyors léptekkel haladt, olyan magabiztossággal, mely nem engedett ellenkezést. Miután távolabb értetek, a korábbi sáncok magasabbra emelkedtek, hogy elrejtsék a kutatást a kíváncsi szemek elől.
- Van valami.. amit szeretnék neked adni. - mondta a lány, miközben még sétált az erdőben.
- Hálából, amiért segítettél nekünk. -torpant meg egy kisebb tisztáson.
- Tudom, hogy nem kellett volna megtenned. Tudom, hogy a jó szíved vezetett... Azt.. Azt akarom, hogy legyen valami emléked arról, hogy mennyit jelentett nekünk.. nekem... hogy bíztál bennem. - ezzel a nyakához nyúlt és lecsatolt egy nyakláncot, melyen az erdő színét idéző gyöngy lógott.
- Ezt szeretném neked adni. - ezúttal, a maszk nélkül, viharverten, jóval fiatalabbnak látszott, mint korábban, maszkot viselve gondolhattad. De azért elég határozott volt ahhoz, hogy semmiképp se utasíthasd vissza az ajándékot.
Ha nincs más, amit megbeszélnétek, búcsút vesz tőled ( Legyen kegyes hozzád az Erdő), és utad egy bagoly fogja mutatni ki a zöld rengetegből, egészen az erdők határáig, melyen túl Otthonod vár.

// Köszönöm a kitartást. Jutalmad: 91 ch, 25 Tjp, a gyöngy értéke: 15000 ryo

Nagyon szépen beindult a karakter gondolataival, emlékeivel, érzelmeivel való írás. Ehhez gratulálok Smile

Fontos része a jellemjáték is a játékoknak, csak így tovább Smile

//

**Okisha Aiza** Szer. Szept. 18 2019, 15:47

Jiraiya

A chunnin jól mérte fel a helyzetét, s úgy tűnt, az általa választott taktika is helytállónak bizonyul. A szörnyeteg egyre inkább veszti el saját akaratát, s ahogy a pecsét egyre inkább veszi át az irányítást felette, úgy válik egyre lelketlenebb démonná. Ha így folytatja, a pecsét hamarosan olyan szinten le fogja bénítani, amelyből még egy ekkora monstrum sem állhat fel. Nem a csontok lesznek, amelyek megtörnek, hanem egész lelke, amint a fájdalom az agyába hatol. A bestia már így is üvöltött, kezeivel sorra törte szét az Okisha alatti fákat, ahogy a fiú egyikről a másikra ugrott. A démon frontális rohamokkal támadta őt, Aiza azonban kitartott, majd ellentámadt.
A chakrapengébe nem fektetett túlságosan is sok reményt, s ha meg is vágta volna, csak még vastagabb csontokat növeszt a helyére. Ehelyett inkább elemi technikához nyúlt, méghozzá a raitonhoz. A pengéből kitörő elektromosság alaposan megrázta a szörnyet, melynek üvöltése bezengte a sötét erdőt. Ezek szerint a villám elem hatásos ellene. Aizanak azonban nem volt túlságosan sok ideje, folyamatos mozgásban kellett maradnia, hogy kellő távolságon kívül tarthassa a bestiapicsát. Azonban a chunnin tévedett. A chakraval rugaszkodó ifjú túlságosan vékony ágra lépett, mely megtört alatta, Aiza pedig zuhanni kezdett. Még le sem ért, a démon már előtte állt. Tekintetük tálkozott, s mélyen a másik lelkébe nézett. Az a tekintet mélyen megragadt benne. Egy halott szempár, melyből kialudt a tűz, ami a lelkünket tartja ébren. Az ő szeméből kihullt a láng, ami az emberségének utolsó szikrája volt. Aiza látta azt, amiről tudta, hogy győzni fog. Félelmet. Ez a rohadt dög fél. S szenved. Itt van hát az ideje, hogy a végét vehesse ennek. Ugyan nem tökéletes szögből, de képes volt célba fogni a szemközti szervét, ami talán az egyetlen gyenge pontja lehet ennek a szarnak, s végérvényesen befejezheti a harcot. Kardját emelte, hogy keresztül döfhesse, ám a bestiából előtörő erő oly reflexszel ruházták fel, hogy Aizanak az utolsó pillanatban el kellett ugrania, hátrahagyva a kardját. Szabaddá vált kezéből hirtelen nagy erejű hullám tör elő, mely a szörnyet próbálja eltaszítani magától, mielőtt még kiereszthette volna magából az előtörő, csontból álló tüskéket. A démonból kitörő erő megakasztotta a fiú hullámát, s a visszájára fordítva, Aizat dobta hátra, egyenest egy fának. Nagyot kapott a háta, de képes volt a térdre rogyva földet érni. A talajt megtámasztva egyik kezével, míg másikkal derekát fogná, szembenézett ismét a démonnal. A bestia maga elé tartja pajzsát, úgy tűnik, ő is be akarja fejezni a harcot, méghozzá egy frontális támadással. Másodpercek lehettek hátra, amíg a fiút eléri, s végleg kioltja az életét. Azonban Aizanak meg volt a terve.
Derekát tartó kezébe egy újabb pengét idézne, hála a kezén lévő pecsétből, pozíciót azonban nem változtatna. Féltérden megtámaszkodva várná, hogy a szörny meginduljon felé. Aiza az utolsó másodpercig várna, s amikor a szörny elég közel érne, aktiválná a testében felgyülemlett raiton elemét, s egy nagy erejű lökéshullám formájában a testén kívülre juttatná. A Robbanó Villám (Bakurai) jó eséllyel megakasztaná a bestiát, s hátralökné. Aiza azonban még nem állna meg. Szinte a hullám mögött érkezve azonnal, egy shunshinnal rugaszkodna előre, egyenest a hátrarepülő bestia felé. A kezében tartott kard méretét és hosszúságát egy kisebb Zanbato méretére növelné a Hien segítségével. Terve, hogy a hátrarepülő, vagy legalább megakasztott bestiát közvetlen a hullám után támadhassa frontálisan, s a chakraból készült nagyobb méretű kardot keresztül döfhesse annak arcán. Ugyan nem a legbiztonságosabb terv, sajnos a chunninnak kockáztatnia kell ahhoz, hogy legyőzhesse, mielőtt még az egész vidéket magukra uszítja.

Jiraiya Szer. Szept. 25 2019, 00:26

// Annyit helyesbítenék, hogy Aiza nem tévedett, a faág nem azért tört meg alatta, mert ráállt, hanem azért, mert azt írtad, hogy a Shunshint használva kerül a Bestia elé, mi egy erősebb chakrahasználattal jár az izmokban. Így lényegében az ág csak akkor tört meg, amikor Aiza elrugaszkodott, s ellökte magát. Akkor is csak azért tört meg, mert akkora erőt fejtett ki rá, de éppen elég volt az idő ahhoz, hogy elrugaszkodva róla a Besita elé kerüljön még mielőtt a faág földet ért volna. : ) //

Nem hiába a tapasztalat és a vezetői képesség.

Aiza rangos ninjához méltón mérte fel a helyzetét és aszerint cselekedett. Minden lépését alaposan megtervezte, s úgy tűnt, hogy egyik megmozdulásával sem cselekedett feleslegesen. A kauzalitás törvényét kihasználva vonta le a következtetéseket, így építette fel a taktikáját. Elvégre jól látható volt a számára, hogy a Bestia érzékeny a Raiton elemre. Ettől függetlenül a terve nem működött zökkenőmentesen.

Hátrányba került, mit aztán igyekezett Shinobi módjára az előnyére fordítani!

Elveszett pengéjét pecsétjének - és a technika elsajátításának, az előre látásnak - hála sikerült a másodperc tört része alatt pótolnia. Pillanatnyi eszköztelen fegyvertelensége elmúlt, ő pedig újfent komfortzónájába kerülve készült fel a Bestia legyűrésére.

- GRRÁRÁÁÁÁÁÁH!!! - Üvöltötte a szörnyeteg, a csontpajzsa úgy csavarodott meg, mintha csak egy fúrófej lenne. Hegyessé vált, s veszélyessé, a feltörő chakra pedig elsöprő volt!

Kirobbanó támadása szinte szemmel követhetetlen volt, de Aiza reflexei a helyén voltak. Ahogyan észlelte, hogy ellenfele elmozdult helyéről és felé közelít, máris használta a testében felhalmozott Raiton chakrát egy hatásos Bakurai technikára. Nem késett el vele, de találat érte! A Bestia lebénulva dermedt meg másfél méterrel előtte, miközben az elektromos robbanás a köröttük lévő erdőtörmelékeket messze repítette. A csontfúró, mi kinyúlt a Bestia karjából, most belemélyed Aiza bal vállába. Nem szúrta át, csupán belemélyedt, így a Chuuninnak van tere kihátrálni belőle.

A lény megint megdermedt az elektromos sokktól, így Aiza végrehajthatta a tervét!

Kimozdulva a szúrásból, sebesülten, de gyorsan ellensége mögé került, s azonnal használva a Hien Formázás útját, bevitte a végleges döfést!

[...]

Egyáltalán nem volt szép látvány, ahogyan az átszúrt koponya a földön fekve nyílt meg előtte.

Furcsa volt, de a Bestia nem változott vissza eredeti alakjába. Csontkinövései, torzulásai megmaradtak, ahogyan óriási termete is. Testének izmai időközönként megrángtak, talán még valamiféle morgás is hallatszódott belőle, mit Aiza nem tudott eldönteni, hogy csak képzelete játszik vele, vagy valóban hallja a hangot. Akárhogy is: ellenfele halott. Sikeresen végzett Kabuto egy csatlósával. A kérdés csak az, hogy hogyan tovább? A fogadó felől ijedt hangú emberek hangja szivárog erre. Nincsenek messze, de a felfordulást ők is észrevették, ahogyan az éjszakai Erdő is. Ha Aiza nem siet, kiléte lelepleződhet.

______________
Állapot: 75% - Vérző seb a bal válladnál, mi fáj és közepesen vérzik. Hosszútávon fontos sérülés, de rövidtávon elhanyagolható.

Chakratartalék: 60% - Bakurai + Hien: Formázás útja + Shunshin

// Rajtad áll, hogy mi a következő lépés,a Szerepjáték adta szabadság az, mi előtted áll! //

**Okisha Aiza** Hétf. Okt. 07 2019, 00:17

A harc sokáig húzódott. Túlságosan is sokáig. Ez a bestia pedig túlságosan is hangos volt ahhoz, hogy ne keltse fel a környék összes lakóját. Szerencsére Aiza el tudta vonni valamennyire a fogadótól, s efféle hangok hallatán nem biztos, hogy az egyszerű lakos kimerészkedne a sötét erdőbe. Ez talán szerencse lehetett, de biztos, hogy az ország is rendelkezik shinobiállománnyal, még ha nem is nagy számban. Azonban az ő dolga most nem itt van. Takigakure a cél, s addig még van egy kis út előtte.
- Jó sokáig húztad, de korcs ribanc. - lihegte, miután a lábával megtámasztva, kihúzta a kardot az egykori nő arcából. A penge kettényitotta a koponyáját, amely a halál beállta után sem alakult vissza. Aiza még egy pillanatig szemlélte a holttestet a lába alatt, közben gondolkodni kezdett.
~ Honnan tudta Kabuto, hogy eljöttem? Biztos az az alak volt, aki kikísért engem az erdőig. Hazaárulás? Ezt még most sem hiszem el. Jobb lesz ha minél hamarabb az ügy végére járok és ha hazaértem, letisztázom a helyzetet. Ezt inkább magammal viszem - nézett a nő testére, majd karjának egyetlen pontos mozdulatával megpróbálja levágni a nő fejét, afféle trófeaként, s megpróbálja elzárni egy kisebb tekercsbe. Jobb lesz, ha visszaszolgáltatja Kabuto számára, amit elhagyott. Vagy esetleg Orochimaru sama hasznát vehetné a csont Kekkei Genkainak? Ezt hazafelé megvitatja még magával. Most azonban jobb lesz, ha indul. A pihenést későbbre halasztja, tekintve, hogy szó szerint kiverték a csipát a szeméből. A tetemet elrejti, miután megbizonyosodik, hogy nem vélhető fel rajta Otogakurei vonás, majd elindul a fák mentén. Chakrajat az ugrásokhoz használja csak, nem rohan. Egyfelől mert sötét van, s shinobi képességei ellenére sem akar belefutni egy fába, másrészt ha már a puha ágyat sztornóznia kellett, pihentető mozgással halad előre. Nem is megy olyan sokat, míg nem megáll. Nem akart a tetem mellett maradni, el kellett hagynia a helyszínt, egy dolgot azonban még meg kell oldania.
Ugyan nem egy orvos, katonalétére látott és átélt pár rutinvizsgálatot, így egy darab ronggyal, melyet a köpenyéből tépne le, erősebb szorítással bekötözi a sebet, miután egy kis vízzel kimosta azt. Miután ellátta a sebet, továbbhalad a fákon.
Terveiben el akarja érni Takigakure határát. Az eddigi tempója alapján megoldható, kérdés, mennyire súlyosbodik a sérülése. A kötést két óránként átköti, illetve friss vízzel tisztítja meg, s csak reméli, hogy lesz lesz vészesebb. Küldetését szinte még el sem kezdte, de már sérülést szenvedett. Vajon mi vezényelhette Kabutot, hogy efféle döntést hozhatott? Ismeri és tudja jól, milyen vér csörgedezik a fiúban, s nem is olyan rég saját maga volt a szemtanúja annak, mire is képes. Alig egy hete, hogy kitüntette őt a lehető leghatalmasabb adománnyal. Miért küldött azonnal gyilkost utána? Gyanús ez neki, de nem tehet semmit, amíg vissza nem ér. A nő hamar elérte, de napok kérdése, hogy Kabuto válasz nélkül maradva, újabb harcosát küldi a fiú után. Az Okisha úgy dönt ezért, hogy nem a megszokott, s kiépített utakat választja, hanem némileg az erdőségben fog haladni, minimális nyomokat hagyva maga után, hogy még több időt nyerhessenek. Ha ez az incidens Takigakure egyik falvában történt volna, már rég menekülnie kellene egy ANBU osztag elől, erre pedig nincs most ideje.

Jiraiya Hétf. Okt. 14 2019, 23:29

Az ellenfél maradéka fölött állva vajmi kevés ideje jutott arra, hogy alaposan átgondolja a helyzetét.

Aiza tudta, hogy valami nagyon nincs rendben, mégis logikus volt a hazaárulás vádja, hiszen engedély nélkül hagyta el a falut, miközben nem a jelenlegi Otokage címet birtokló - vagy tán bitorló? - utasításait igyekszik teljesíteni, hanem homlokegyenest az ellenkezőjét teszi. A kérdés csak az, hogy Kabuto miként látja azt, amit Aiza hazafiságnak hívna. Elvégre, számára a Rejtett Hang igaz vezetője a Legendás Sannin egyik tagja, Orochimaru-sama.

Sejtheti az ifjú Chuunin, hogy amibe csöppent, az csak a kezdete valami sokkal véresebb játszmának, amiben ő lehet az egyik kulcsfigura.

[...]

Mivel minden szükséges felszerelése nála volt, így nyugodt szívvel hagyhatta ott a fogadót.

Elkerülte a forgalmas utakat, így lassabban, de biztosabban tudott haladni. Vizet is talált egy kisebb csermely képében. így folyadékpótlásra is volt lehetősége és időleges sebkezelése is remélhetőleg megteszi majd a hatását. Ami biztos volt, hogy a vér már kezdett megalvadni, karjának mozgása pedig fájt. Na persze nem elviselhetetlenül, de kényelmetlen volt. Amíg a sérülés meg nem gyógyul teljesen, addig bizony csúnya gyenge pontjává válhat az elkövetkezendő időkben, amire jobban tenné, ha odafigyelne.

Miközben időközönként az elnyúló éjszaka sötétjében kezelte sebét, jól látta, hogy a felszíni sérülés szépen forrt össze, de könnyen felszakadhat.

Ami pedig billogját illeti, nem tudott elsiklani a tény mellett, hogy időközönként fájdalmasan égni kezdett. Mintha ártani, hátráltatni akarná őt. Egyik pillanatban olyannyira belenyilallt a fájdalom, hogy megszédült és kiverte a víz. Meg kellett állnia... Tudta jól, hogy közel volt már a határ, hiszen jól tájékozódott. Azt is látta, ahogyan a nap fel-fel sejlő sugarai már kezdték szépen lassan narancsba festeni a sötét éjszakai égboltot, mi sokkal inkább tűnt lilás árnyalatúnak, mintsem piros, sárga, vagy narancs színűnek.

Ennek ellenére még mindig sötét volt az erdő sűrűjében.

Talán ez okozta azt, hogy eddig még nem vette észre őket... Most viszont, hogy az Átokpecsétje vadul ostromolta testét, minden apró rezdülésre érzékennyé vált. Még talán az apró csúszómászók kaparászása is sértette a fülét, nem hogy az Erdő Árnyainak suhogása a hajnal néma fái közt. Szédült, feje zúgott és az ereiben futó vér a pecséttől kiindulva égetni kezdte belülről. Tudta, hogy követték őt, de azt nem hogy hányan! Érezte a jelenlétüket, úgy, mint ahogyan egy átlagos ninja még sosem! Mert őket nem lehet egykönnyen észrevenni, ők az Erdő Gyermekei voltak.

S valóban! A szeme sarkából, mintha látta volna elsuhanni az egyiket a fák takarásában.

Mintha lelassult volna az idő, úgy húzott el mellette, így Aiza jól kitudta venni a feltűnő zöldes árnyalatú démonmaszkot. Ám szarvak helyett óriási csőre és fenyegető tekintete a porcelánmaszkokat idézte, méghozzá azokét a porcelánmaszkokét, amiket a Rejtett Falvak speciális osztagai is viselnek. Konohában ANBU-nak, Kiriben Oininnek, s van ahol Hannyashuu-nak hívják őket. Itt a külhoni pletykák szerint Tengunak nevezték őket...

// Aiza érzi, hogy az Átokpecsét kezd kártékony lenni az állóképességére, ám tudja, hogy erőt is képes belőle meríteni, hogyha akar. Jelenlegi helyzetében még képes tűrhetően felülkerekedni a szédülésén és a fájdalmain, így teljes értékű (sebesült)ninjaként tud cselekedni és gondolkodni. Tehát ha akar, vissza tudja nyerni az állóképességét. A kérdés csak az, hogy meddig és hogy mihez kezd most? Ha kijön ebből a fátyolos, elméjére ködösen ható állapotból, akkor már nem fogja kb-re se tudni behatárolni az ellenséget, de képes lehet logikusan gondolkodni. Ha benne marad az állapotban, akkor egyre jobban érezni fogja, hogy hol az ellenség (azt már most is érzi, hogy nagyjából 3-an lehetnek és 10-30-50 méterre tőle Észak, Dél és Keleti irányban. (Aiza Nyugat felé tart) Ám ennek az állapotban az a hátránya, hogy a teste kevésbé tud gyorsan reagálni amíg át nem adja teljesen magát az Átokpecsétnek. //

______________________

Állapot: 40% - Az Átokpecsét hatása (mi aztán ha visszaszorul, visszakapod a jobb értéket) + A sebed fáj, de jól elláttad a körülményekhez képest, így jelenleg nem vérzik.

Chakratartalék: 60%

// Ami nagyon fontos: A Karaktered tudatában van annak, hogy már közel a határ. //

**Okisha Aiza** Hétf. Okt. 28 2019, 01:04

Az éjszaka lassan tovaszállt, ahogyan Aiza fáról fára ugrálva halad előre. Pontosan tudta, hogy nincs egyedül. Az a csontos ribanc túlságosan is hangos volt ahhoz, hogy felfigyeljenek rá. S bár próbálta gyorsan intézni a nem tervezett ügyeit, sajnos a démonnő felkeltett... úgy mindenkit, akinek füle van az országban. S meg is sebesítette a chunnint, aki szinte el sem kezdte még a valódi feladatát. Mi történt vele? Ezeken elgondolkodva a férfiú kész csődtömegnek kezdte magát érezni. Való igaz, Aiza sohasem az a csendesen beolvadók közé tartozott, ám efféle zajt sem szokott csapni. Késő már sajnálkoznia ezen, ugyanis nem tudja, az őt körülvevő alakok mikor tervezték az összehangolt támadásukat. Ugyanis követték őt...
A helyi ANBU vagy valami hasonló alakok vehették körbe az erdőben még mindig bőszen előrehaladó Okishat. Aizanak nem volt szerencséje. Sérülése következtében az Átokpecsét is gyengülni kezdett, pontosabban erősödni, méghozzá az ő elméje felett. Aiza tudta jól, ha most sérülten szabadjára engedi a pecsétet, azzal lesz annyi ereje biztosan, hogy ezt a négy alakot egy ütéssel elintézze, mégis, jelenlegi állapotában nem tanácsos használnia, ugyanis könnyen a démonpicsa sorsára juthat. Vagy bármelyik szerencsétlen sorsára, akiket a börtönblokkban ölt meg. Eszközként dobnák a következő Aiza elé. Nem, az nem lehet.
Aiza összeszorította fogait, miután egy mély levegőt venne. Chakraját a talpában víz elemű chakraval próbálná feltölteni a lehető leghamarabb, majd a talajra ugrás közben aktiválná a Mizu Kamikiri nevű technikáját. A Vízisten szeletelőt azonban nem támadásra használná, hanem menekülésre. El kell hagynia az országot, méghozzá mihamarabb. Így a talpai alatt létrehozott víztömeg segítségével próbálna meg a lehető legnagyobb sebességre kapcsolva lehagyni üldözőit. Mindeközben egyik kezébe kardot rántana, hogy háríthassa az esetleges fegyvereket vagy közelharci támadásokat. Ugyan nem szokása az Okishanak menekülnie, jelen helyzetében ezt látta a legjobb megoldásnak. Az átokpecsét ugyan segíthet rövid ideig a számára, most nem alkalmazza, nem nyúl erejéhez, mert az túlságosan is sokat kivenne belőle. S ki tudja, mennyi erősítése lehet ennek az országnak a közelben. El kell tűnnie, méghozzá azonnal.
Ha mégis harcba kellene bocsátkoznia, ugyanúgy kardjával a kezében mérné fel a támadókat, s próbálná első jellemzőiből leszűrni a stílusukat. Fegyverzet, ruházat, egyéb ismertetők keresésébe kezdene. Ha közösen ugranának felé, a Raiton: Bakurai-t használva taszítaná el magától őket. Kardjába chakrat vezetve képes lehet szinte minden fegyvert visszaütni, s kellemetlen érzést okozni az arra botló kezeknek és lábaknak. Aiza kegyetlenül forgatná kardját maga előtt, minél hamarabb kell cselekednie, s mivel jó ideje követik, rögtönöznie kell, nem ülhet le tervezni.

Jiraiya Kedd Nov. 19 2019, 13:53

// Elnézést a késésért! A csúszás végett választhatsz, hogy +15 chakrát szeretnél, vagy egy választható maximum D szintű technikát. A következő posztodban kérlek jelezd a döntésed! //

A vezető minden helyzetben vezető marad.

Aiza egy olyan katona volt, ki a helyzethez mérten képes alkalmazkodni a viszontagságokhoz. Előnyt kovácsol a hátrányából, s azt használja, amije van. Nem bocsátkozott harcba, hanem mint egy igazi ninja, mérlegelve arra jutott, hogy a legjobb az lesz, ha odébb áll. Meglepetésszerűen alkalmazta a Mizu Kamikiri-t. Siklása sebessé vált, s már csak jól kellett manővereznie a fák között, ami jelenlegi helyzetében nem ment tökéletesen. Ráadásul elveszítette annak a képességét, hogy ellenfeleit pontosan be tudja határolni. Sejthette, hogy merre lehetnek, de pontosan nem tudta megmondani, hogy hol.

Egy fa vészesen közel került hozzá, súrolta a vállát.

Eközben a hajnal fénye már átszűrődött a fák lombjai között is, miként a harmat vízcseppek formájában gyöngyözött az Aiza előtt lévő ágaskodó fűszálakon. Jól látta, hogy a talajon lévő növényzet megkeményedett, a fű hegyessé, a bokrok levelei élessé vált, s míg a fűszálakat a Kamikiri könnyedén törte össze és hárította el, addig a magasabbra nyúló bokrok gondot okozhattak. Kisebb karcolásokat szerzett csak, ugyanis a fel-fel törő nagynyomású víz eltérítette a bokrok leveleiek nagy részét.

Shurikenek és Kunaiok csapódtak be mellette, s mögötte.

Tempója nem hagyott alkalmat támadásra, még akkor sem, amikor a vele szemben lévő növényzet levelei repültek felé. Chakrától izzó kardjával és az Ő sajátos képességeivel könnyedén hárította őket. Túl gyors volt, túl jól fedte le a technikáit túl jól használta összekombinálva. Az őt üldöző Tengu-k nem érték utol.

Aiza átért a határon!

[...]

Az, hogy a határt átlépte, csak onnan vált biztossá, ahonnan már nem követte őt az ellenség.

Már nem érezte a jelenlétüket és a növényzet is normálissá vált. Persze Aiza figyelme nem lankadt, és csak néhány kilométerrel odébb oldotta fel technikáját. Tisztában volt a háborús eseményekkel. Azzal, hogy Takigakure no Sato meggyengült, azzal, hogy a lakosság nagy részét kimenekítették, így most, a háború után a falu védelme is sokkal kisebb, mint annak előtt. Ez pedig azt jelenti, hogy Ő maga könnyebben közlekedhet az Országban. Valószínűleg ennek okán nem találkozott a másik ország védőivel, míg a felfordulás lavinaként hozta magával az Erdő Országának Ninjáit.

Volt ideje megállni.

A rohanásban átvérzett a kötése, a vér már szivárgott át, így újra kellett kötöznie a sebét. Erre is volt ideje, s addig eldönthette, hogy merre tovább.

[Ha észak felé megy, akkor a Kikötővárosba írj!]

Ahogyan Északnak tartott, szépen lassan megcsapta őt az óceán illata.
A sós levegő nem volt hasonlítható Otogakure csatornarendszerként behálózott járatainak áporodott és nyirkos levegőjéhez. Ez a levegő tiszta, száraz és más illatú volt, mi egyre jobban érződött, ahogyan elhagyta az erdőt. Kitekintve a fák lombjai közül egy főutat vett észre, amin éppen nem járt senki. Lefelé vezetett a szirt egy hasadékába, mi fokozatosan mélyülve végül egy kavicsos néhány négyzetkilométeres területre épített városban állapodott meg. Ez volt a Kikötőváros. A hasadék így kimondottan nagy volt, ugyanis a szirt sziklapárkányai fogták közre Nyugat és Keleti irányban a várost, míg Északi irányban az Óceán. Délen volt a belépés, itt egy fal húzódott.

Azon mentén álmos, a lakosokból verbuvált őrség ásítozott Yarikkal a kezükben.

[Ha nyugat felé megy, akkor Takigakure erdejébe írj!]

Utakat látott, ahogyan tovább haladt egyenesen. Kisebb mellék utakat és főutakat. A főutakon találkozhatott néhány kereskedővel és utazóval, akik már a hajnali órákban megkezdték a mozgolódásukat. Az utak mentén fogadók is vannak szép számmal, ha akar betérhet valamelyikbe. Ha továbbra is az erdő takarását választja, akkor egyre közelebb kerül az Ország középpontjához.

[Ha dél felé megy, akkor Taki no Kuni folyójához írj!]

Utadat egyetlen egy mellékút keresztezte, ezen nem láttál senkit, s mivel úgy döntöttél, hogy Délnek veszed az irányt, rövidesen elértél egy kisebb folyót, mi Észak felé vastagodott és Délnek menve vékonyodott. Követve a vonulatát, lassan egy ösvényt veszel észre, mit ha követsz, úgy gondolod, elvezet a folyó forrásához.

______________
Állapot: 70% - Az Átokpecsét már nem fáj, de a sebed nincs megfelelően lekezelve.

Chakratartalék: 47% - Mizu Kawarimi és fenntartása, chakra a kardban és fenntartása. --> Kilométereket haladtál vele.

Ajánlott tartalom