Kitaki no Sato

**Uchiha Kagami** Csüt. Jan. 16 2020, 03:34

Térkép

Elhelyezkedés, gazdaság

Kitaki no Sato lényegében egy kisebb község: a Daimyou palotájától fekszik nem messze, gyakorlatilag a hegyláncolat tövében. Nyüzsgő településről beszélünk Kitaki no Sato esetében; a Fagy Országának végigdúlása ide vonzotta azokat, akik elnincstelenedtek, vagy éppen alkalmi munkát kerestek, így növekedett meg a népessége, amely már majd' kétezer főt számlál. A község természetesen főleg ércbányászatból és a közeli fenyveseknek köszönhetően a fakitermelésből tartja fenn magát, no meg a Daimyou egyes kiváltságait is élvezik; kevesebb adót kell fizetniük, viszont azt főleg tiszta ércben és megmunkálatlan fában, hogy ne élvezhessenek kereskedelmi monopolhelyzetet, azt a földesúr tarthassa a kezében. A helyiek nem igazán szívlelik az idegeneket, továbbá igen vallásosak: a földesúr Mikoja a kis közösség vallási vezetője, kinek minden szavát törvényként értelmezik.

Irányítás

Bár van egy elöljáró, bizonyos Hirose Aoi, Kitaki no Sato tényleges irányítása a Miko kezében van; még Aoi-san is elé járul tanácsért. Természetesen ez azt eredményezi, hogy a Daimyou a falu közvetett irányítója, akaratát pedig a Mikon keresztül képviseli. A törvénykezés szigorú, már a lopást is halállal büntetik. Az őrökkel szemben nem tanácsos támadólag fellépni, ugyanis a támadó igen hamar egy naginata erdőben találhatja magát, ahonnét nincs menekvés, még néha a shinobiknak sem. A vakhitű ellenfelek ugyebár a legveszélyesebbek, és Kitaki no Satou védőinél kevesebb hitbuzgóbb ember létezik eme világon.

Haderő

A község méretéhez mérten a haderő nagyjából a település tíz százalékát teszi ki, ami összesen annyit jelent, hogy kétszáz fővel rendelkeznek. Ez a kétszáz fő századokba és szakaszokba van szedve, azonban fő feladatellátásukat leginkább a terület védelme teszi ki. Folyamatosan járőröznek az utakon, s állítólag az őrkapitányok bizony képzett shinobik, akik itt telepedtek le, miután elvándoroltak korábbi hazájukból; hogy ez igaz-e, annak még senki sem járt utána úgy istenigazából. Mindannyiuk fejpántot visel, rajta a Fagy Országának jelképével, így még a megkülönböztetés is nehéz. Átlag fegyverzetük a naginata, továbbá az íjászok yumit és ninjatot használnak. Néhány kivételesen erősebb tagnál előfordulhat zanbato; állítólag van egy tízfős osztag, akik ilyen nehézfegyverekkel operálnak. Pár őr Yarit hord magánál. Általános felszerelésük közé tartozik még a túlélőkészlet, ruházatuk pedig jelvényekkel tűzdelt, többszörösen bélelt felső és nadrág, no meg persze szőrmés bakancs.

Fontosabb helyszínek

- Kyuden Suzume - Az elöljáró lakrésze

- Suzume Bushi Iskola - A fiatalok oktatására emelt épület. Főleg vallási oktatásról beszélünk.

- Felvonulási terület - Az őrök mindig itt adják és veszik át a váltást

- A Magisztrátus rezidenciája - A Miko lakhelye, ha nem a templomban van

- Magtárak - Az élelem tárolására szolgáló épületek

- A Reggeli Fény Istállója - Közel' s távol a Fagy Országának legjobb lókereskedőjének, Higuchi Hagának az istállója.

- Inari Temploma - A helyi vallás követőinek temploma; a Miko többnyire itt található meg.

- A Reggeli Fény Fogadója - A község legnagyobb fogadója, egy bizonyos Eguchi tulajdonában.

- A Smaragd Kasa Fogadó - Eguchi konkurenciája.

- Soba Sarasu Étterme - A község kis ramenező étterme.

- Selyem és Ezüst Kereskedőház - Ruhaneműk, otthoni kellékek, ékszerek... itt minden van. Persze, import áru.

- Piactér - A helyi piactér

- Miya Küldönchivatala - Ha üzenetet akar valaki küldeni, az Miyát keresse fel. Küldöncei mindig célba értek eddig.

- A Villámsárkány Sóhaja Sakékimérde - Jobb Sakét nem kapni a környéken, mint itt.

- Iku Tésztázója - Iku állítólag jobb rament készít, mint Soba, de egyéb tésztaételekben verhetetlen.

- Kisume csirkefarmja - A név magáért beszél.

- A Balszerencse Kereke - Ha el akarod veszteni a gatyádat is, itt a helyed.

- A Selyemtapéták Háza - A belsőépítészet mekkája, a tulaj egy bizonyos Okane nevű férfi.

- Az Elválasztott Élek - A helyi pengekovács, Noguchi boltja és háza. Ő készíti az őrök fegyvereit, tán a falu leggazdagabb embere.

- Hatachi Kovácsműhelye - Patkók és egyebek terén őt ildomos keresni, Noguchi karddal kerget ki ilyen kérésre.

- Lady Doji temploma - Állítóag Inari egy megtestesülése, a Miko másik kedvelt helye.

- A Jáde Ököl Vendégház - Átutazók gyakran pihennek meg itt.

- Mesemondók Mezeje - Sok öreg mesél itt történeteket a gyermekeknek.

- A Becsület Csarnoka - A Fagy Feldúlása során elesettek neveit vésték ide.

- Hatate Sakékifőzdéje - A helyi sakéfőző mester műhelye.

- Suzume játszótér - A gyermekek szórakozásának kedvelt színhelye, sok a hóember. Errefelé kevés szórakozási lehetőség van a hóemberépítésen kívül....

- Kyouko Kaszinója - Még egy kaszinó. Itt könnyebb nyerni, majd aztán veszíteni még könnyebb.

- Mamizou Selyemnapernyői - Hóvakság ellen kiváló, állítja Mamizou, aki helyinek még sosem adott el napernyőt, külföldinek annál többet.

- Klánkövetség - A helyi nemesi klánok érdekképviseletének épülete. Az ércben pénz van, a pénzben pedig temérdek érdek.

A helyszínek leírásai a térképen találhatóak fordításai. Sorrendben megegyeznek.

**Katsumi Kawachi** Hétf. Jan. 20 2020, 19:18

//Kagami: Szilánkok- Kezdőposzt//

Életem kicsit felfordult a támadás után és sokkal kevesebb nyugalom maradt a faluban a dúlás után. Hiába az információ zárlat a lerombolt házakat és a halott ANBU és exANBU holtesteket nem lehetett eltitkolni. Ilyen körülmények között kaptam megbízást, hogy a fagy országában lenne egy feladat. A városban egy banda gyerekeket rabol el. ~Remek, már megint a gyerekek. Miért engem bíznak meg gyerekek mentésével?~ Egy pillanatra remény villant fel, hogy végre megint harcolhatok. Nem igazán gondolkodtam a felszerelésen. Ezúttal magammal vittem a zanbatomat, amit a hátamon állítva rögzítek, 2 ninjatomat, ami a két vállam mögött helyezkedett el, valamint 2 katanát, amik egymással szemben a derekamon helyezkedtek el. A ruházatom hagyományos Oinin egyenruha maszkkal az arcomon. További fegyvereim az ikerpengéim, amivel a villámkötés nevű technikámat használom. Az övtáskámat kiegészítettem 10 senbonnal. A falu fegyverárusánál vettem két fegyvermechanizmust, amibe belehelyeztem egy- egy ballisztikus kést, valamint 100 méter drótot, két 50 méteres darabban, két, fegyver tartására alkalmas övet, amibe darabjába 10- 10 fegyver tárolására van hely, valamint 10 dobókést és két darab 4 méteres kusari fundot. Éppen indultam volna ki a kereskedőtől, amikor valami eddig számomra ismeretlen fegyver keltette fel a figyelmemet.
- Az mi öreg?
- Oh, az egy igen érdekes fegyver. Hari Bakudan a neve, használójára is veszélyes, ugyanis robbanás után 20 kisebb senbon robban ki.
- Ötöt kérek belőle.
Vettem le a polcról ötöt, majd átadom a teljes árát, amia vásárlás után jár.
//2 fegyvermechanizmus 4.000 ryu, 5 hari bakudan 30.000 ryu, 2* 50méter drót 1.000 ryu. 10 dobókés, 2 db fegyver öv, 2 db kusari fundo 4.400 ryu összesen: 39.400 ryu +???//
Még egy utolsó fegyverellenőrzés, majd meg is indulok a kikötőbe. Ugyan kifejezetten a Fagy országába nem találtam hajót, viszont sikerült találnom egy hajót, ami a Tészták országába vitt. Az út egy hetet vett igénybe, vihar nem akadályozott minket. Napközben [url=]Rikuto[/url] nevű srácként jártam a hajót, már ha kimozdultam a szobámból, mind a maszkomat, mind a fegyverem nagyrészét a szobámba hagyva. A napjaim nagyrészében a szobámban tevékenykedtem, csak nagyon ritkán, enni és friss levegőért jöttem ki a szobámból, ilyenkor általában a ninjaton kívül nem volt nálam semmi. A megérkezés után kifizettem a hajót, majd egyből a fegyvereimmel felszerelve egy következő hajót kerestem és találtam is, ami már elvitt a Fagy országába. Az út 5 napot vett igénybe, mert először a szél hiánya okozott gondott, majd a túl sok egy vihar formájában. A szobámba ülve vártam végig a vihart, de végül sikeresen megérkeztem a Fagy országának kikötőjébe, majd onnan, mint egy árny indultam meg a helyszínre. Gyorsan és puhán csusszantam át az esetleges őrjáraton köszönhetően a megfelelően kiválasztott rejtőző technikámnak köszönhetően, már ha szükséges volt. A falut körbejárva gyorsan felfedeztem a kovácsot, ahol vettem két ninjatot is (20.000 ryu), majd a helyszínre is megérkeztem, ahol kértem némi innivalót, lehetőleg teát, és egy szobát, majd a legtávolabbi sarokba vonulok.

**Shibo** Kedd Jan. 21 2020, 11:39

//Felszerelés:
Övtáska: extra pólya, 1 doboz energiatabletta, 5 robbanó jegyzet
Shurikentartó: 5 kunai robbanójegyzettel, 5 shuriken//

Egy világban, ahol a másság normális, az őrület erény. Az erényeket pedig el kell pusztítani.

Shibo türelmetlenül topogott a Halott Horizont Arborétum társalgójában, fel-fellibbenve az általa dúdolt dallamra, furcsa táncot járva a pislákoló nap fényében. Kanashimi információira várt ilyen hektikus veszteglés közepette, aki hetente jelentett a kirigakurei helyzetről, a mai nap pedig állítása szerint igen ígéretesnek bizonyult. A férfinak, akárcsak a pólyásnak szabad bejárása volt, habár utóbbi ritkán élt vele, elvégre hivatalosan ő úton van. Ó, igen.. A vérmocskos út, mely annyi de annyi undorító gyönyörrel jár. Évek óta tart már ez a Dance Macabre, mely soha nem szűnni akaró kéjjel kecsegtetett. Olyan mámort hozott el a sok átélt, őrülettel teli éjszaka, amit nem cserélt volna ezer élettel teli nappalra, hisz számára a kettő szinte már eggyé vált. Nem is akart szabadulni tőle, magához szorította, mint csecsemő a játékát, ugyanis számára sem volt ez más. És ettől a hírtől is valami hasonlót várt. Valamit, ami felkeli szunnyadó hitét és cselekvésre buzdítja, hiszen már olyan rég érezte magát élőnek. Az utóbbi hetek rányomták bélyegüket a tébolytól szikrázó szemek fényére, életét megnehezítette az úttól való távolság. Ezen kívánt most változtatni, Kanashimi értesítőjétől ezt a csekély örömöt várta.
Végre becsapódott az ajtó és elégedett fütyörészés közepette belépett a bőrig elázott hírhozó.
- Semmi – mondta csalódottan, majd Shibo haragtól telt szemeibe pillantva védekezően felemelt kezekkel módosította kijelentését. – Ahogy sejtettük. A Fagy Országának földesura shinobikat kért fel egy ügy megoldására. Gyermekrablás.. Shibo. – Ez utóbbi szavakat, ha a pólyás nem ismerné eléggé, akár szomorú felhangúnak is hallhata volna, ám tudta, hogy a borús kedélyű beszéld mögött káröröm rejlik. Mindig kíváncsiak voltak, hogy reagálja le az ilyeneket.
Maga is örült – bár lelkének megmaradt szilánkjaiba beletapostak, alig várta, hogy visszaadhassa a szívességet. Ez egy olyan lehetőség volt, amin kiélhette régóta félretett vágyait, valamint felszínre hozhatta igaz valóját – Kanashimi szerint ráadásul információkat is szerezhet a jelenlegi világ egyre sötétedő mivoltáról, melybe nemrég maga is beleízlelt. Rég volt már, hogy saját szemeivel látta volna romlottságát és fel akarta idézni ezt az elfeledett emléket, mely egykor megkeserítette életét, most azonban izgalommal töltötte el porciókáit.
Rögtön fel is ugrott a levegőbe és csomagolni kezdett volna, ha társai nem állítják meg a folyamatban.
- Nem lesz ez olyan egyszerű, mint hiszed. – Figyelmeztette Dojo, ahogy térdre ereszkedett. – Kérlek, vigyél magaddal. Az életemmel is megvédelek. – Hangjából balsejtelem visszhangzott.
- Ne, kérlek engem válassz – hajlongott a másik is. Kárörömnek itt már nyoma sem volt, csak a nyomasztó őszinteségnek. Lebecsülték. Féltették. Vezetőjük elvesztésének gondolata félelemmel töltötte meg szívüket.
- Csak mókázni megyek – paskolta meg Shibo Kanashimi arcát. – Nem hagyhatom, hogy mindig jól érezzétek magatokat, elpuhulnátok. – Ami lázadáshoz vezethetne. Márpedig már így is épp elég szabadkezet adott nekik. Nyugtatásképp megpuszilta az orrát, mire a férfit kirázta a hideg. Azok után, hogy nap mint nap látta mit művel, egy ilyen ellentmondásos tett inkább undort, mint kellemes érzést váltott ki belőle. Ők még nem voltak mesterük szintjén.
Több szó nem esett, a kettőnek meg kellett értenie, hogy egyedül távozik, mégha a gondolatait, melyek erre sarkallták nem is tudták. A múltban nyílt és őszinte gyermek céljairól immár semmit nem tudhattak. Csak bízni tudhattak vezetőjük tettiben, ami eddig nem hagyta cserben őket. Csak sejthették, hogy ez ezúttal sem lesz másképp. Nyilván megvannak a maga tervei.
És meg is voltak. Shibo egy hosszú dallamot fújva pakolt és közben semmire nem gondolt. Minden üres volt. Már rég összetette magában a képet; élete szikráját készül újra fellobbantani, izgalmat, kalandot keres, valamit, ami feltölti örömmel, miközben végez néhány semmirekellővel, akik a természetet bolygatják és megérdemlik a kínokat, amiket remélhetőleg át fognak élni. Gyermekkori énjét látva el kellett ismernie, hogy ezt az egy dolgot fontos védelmezni. Ezen túl pedig valóban jó kikapcsolódás lehet ez a kirándulás. Kiszakadhat az őt évek óta fogvatartó hely légköréből és démonokra vadászhat. Merthogy a helyiek azt emlegetnek. Ő azonban tudta, hogy a démonok csak belül léteznek. Most pedig ezeket fogja levadászni, ami sokkal nehezebb feladat, mint valóságosakat üldözni. Beleborzongott a tudatba, hogy végre ismét átélhet valamit – akármi legyen is az.
- Ezt vidd magaddal – dobott neki egy doboz energiatablettát és 10 robbanó jegyzetet Kanashimi indulás előtt. – Szükséged lehet rá.
- És ezt csak úgy odaadod? Milyen rendes tőled – vonta fel a szemöldökét az ajándékozott.
- Dehogy adom, fizesd ki szépen. Nem volt olcsó.
Shibo nem számított másra. Odaadta a csomag árát, átvette a térképet, több napnyi élelmet és társai jegyzeteit a helyről és az esetlegesen kiküldött shinobikról, szívből jövő búcsút intett a másik kettőnek és elhagyta lakhelyét, melyre már régen nem volt példa. Kissé mintha szíve heves dobbanásait is hallotta volna, ezt azonban semmiképp nem akarta a tudatával is felfogni, így inkább nézte, milyen szépen nő a fű.
A kikötőbe érve kiválasztotta az első csónakost, akit megtalált. Megtanulta már, hogy nem jó dolog ilyen helyen időzni, főleg az ő külsejével. A révész ismerte már, többször jól megfizette, ám sohasem jöttek ki jól. De nem is kellett. Amíg jól elvégzi a munkáját és nem kérdezősködik a hogyléte felőle, addig Shibonak legalább annyira megtette, mint bármelyik másik bármunkás. Talán még jobb is volt, mintha egy hajóra szállt volna fel, mégha az út lassabb is volt.
Úgy kalkulált, hogy hajnalra érjen oda a kijelölt célterületre. Így lesz ideje körbenézni és elsőként érhet oda a találkozóhelyre. Márpedig ő elsőként akart odaérni. Látni akarta társait, ahogy odaérnek, leülnek, rendelnek, látni akarta az interakcióikat, azt, hogy miként viszonyulnak egymáshoz és a világhoz. Minden egyes rezdülésüket meg akarta figyelni, mindent, ami emberré teszi őket.
A több napos út egy kis csónakon unalmas lett volna, így úgy gondolta feldobja magát. Eleinte csak a mellettük fel-feltűnő szigetek élővilágát figyelte meg és azt mutogatta a járművesnek, miként végezne ott mindennel. Az persze nem értette, csak értetlenkedő pillantásokat vetett rá és remélte, hogy nem készül semmi őrültségre. Aztán mikor ezt elunta, táncot lejtett a bárkán, aminek a szemben ülő persze egyáltalán nem örült, mivel többször majdnem felborultak és nem enyhén vizes lett. Ahogy a másik visszaült, mormogott is az orra alatt.
- Pólyás szörnyszülött.
- Félcentes feromonivadék – lehelte ki a száján Shibo. Épp annyira hangosan beszéltek, hogy a másik még pont hallja a halkan kimondott sértést.
- Őrült küklopsz.
- Műveletlen majom.
- Rongyos tahó.
- Penészes pojáca.
- Ganajtúró.
- Féregnyúlvány.
És itt nagyjából abba is hagyták, innentől egy szót sem váltottak egymással. Szó nélkül adták át a másiknak az evezőt, amíg a másik pihenni akart, Shibo pedig üres fejjel evezett előre. Azon kívül, amit otthon eltervezett, egyáltalán nem látta értelmét, hogy máson is gondolkozzon. Már mindent előre látott. Hogy hogyan illeszkedik be társai közé. Hogy hogyan viselkedik majd a daimyouval. Hogy hogyan végezz a gyerekrablókkal. Mindent előre kitűzött maga elé és ezen kívül nem látta értelmét másra fókuszálni. Így pedig meglehetősen egyhangúan telt az egyhetes utazás, melynek során sehol nem kötöttek ki, csak a hullámok tengerét élvezték a ringó csónakon. Az étel hamarosan elfogyott, a révész pedig kárhozta a napot, amikor elindultak. De ha visszafordult volna, még több időt kellett volna eltöltenie a fehér-lilába öltözött, általa elmebajosnak titulált egyénnel. Arról nem is beszélve, hogy ki tudja mit tett volna, ha ezt meglépi.
A vihar, mely őket is elérte, hamar elvonult, mégis meglehetősen sok gondolt okozott a csónakosnak, aki nem volt rest újra elővenni sértéseit, amit az addig alvó Shibora zúdított, mikor felkelt.
Végül enyhén feldúltan, de partra ért, mikor is Shibo szórakozottan tengerbe vetette magát, hogy csak a cipője ázzon, kifizette a munkásembert és haladt tovább célja felé a hófödte terepen. Élvezte, hogy sötétben sétálhat, nosztalgikus érzéseket keltett benne, amiktől megszabadulni sem akart, mert ezek kellemesek voltak. Ez mindig közel állt hozzá és önnön belsőjére reflektált.
A faluba érve elég késő volt ahhoz, hogy a nap minden beragyogó sugarai megvilágítsák a környéket, mégis túl korán ahhoz, hogy bármi is nyitva legyen. Egy játszótér mellett vezetett el az útja, amihez megfogadta, hogy később visszatér. Elvégre mégiscsak gyerekekről volt szó és ez a hely legutóbb is hasznára vált. Ideje lesz megismerkedni az itteni lurkókkal. Ami felkeltette még a figyelmét, az a templom volt. Igaz, a falusiak Yōkaikat emlegettek, ez azonban többre mutatott egyszerű hiedelemnél, itt komoly vallási központ lehetett. Alig várta, hogy többet megtudjon a helyről. Ekkor eszébe jutott a papír, amit Dojo nyújtott át neki még otthon és elővéve elemezte a faluról megtudott információkat és átolvasta az eshetőségesen kiküldött shinobik neveit. Amoi Akuri, lehetetlen, hogy az a vén szatír éljen még. Egyáltalán, egy ilyen küldetésre nem valószínű, hogy csak a Víz Országából toboroztak volna – sőt, talán onnan utoljára, ha gyorsan meg akarták oldani az ügyet. Már az is furcsa volt, hogy külsősöktől kértek segítséget. Valószínűleg a falusiak sem fogadják majd őket örömmel.
Ahogy felkelt a reggel, ő is rögtön Eguchi fogadójába sietett. Kellemes hangulatú kis bárnak tűnt, ahova alig érkeztek emberek. Közülük is kitűnt egy sarokban megbúvó, talpig felfegyverzett egyén, aki túl komolyan vette, bármit is csinált. Szinte egyből észrevette. A gyors lelepleződés az ára annak, ha valaki túlságosan is el akarja kerülni mások figyelmét. Nyilván ő lehetett az egyik, akit ide küldtek segíteni. Tehát mégsem elsőként ért oda. Maszkot viselt, így legalább valami közös is volt bennük – ez pedig mindennél jobban taszította. Mivel el akarta kerülni a feltűnősködést, ő egyszerűen lehuppant az egyik távolabb eső székre és igyekezett a lehető legtermészetesebben viselkedni, miközben időről-időre az idegenre esett pillantása.

//Vásárlás: 1 doboz energiatabletta, 10 robbanó jegyzet - 5000 ryo//

**Shiawase Zouo** Csüt. Jan. 23 2020, 12:50

[Szilánkok]

A chuuninná válásom rengeteg frusztrációt hozott az életembe, egyetlen határozott pozitívuma azonban mégis akadt. Többet járhattam a Lélek irodájában, mint magányos geninként, s végre használt. Nem vagyok ugyan egy erős Test számára még, de végre elkezdett számításba venni!
A Lélek most is tömör volt és szigorú. Tudom, hogy csak azért jöhetek számításba, mert az ország lábra állásához és megerősödéséhez a képzettebb shinobikra más területeken van szükség. A háború Kusagakurén is rajta hagyta a nyomait.
- Fagy Országában két hete folyamatosan tűnnek el a gyerekek. A falvak zúgolódnak és félnek, a szóbeszédek pedig már démonokat és más, legendákhoz köthető lények jelenlétét is beleszövik az eseményekbe. A hisztéria elszabadulóban van. A daimyou megbízásából a feladatod az lesz, hogy a többi nemzettel együttműködve kerítsd kézre az emberrablókat, holtan. Elvárom az eredményességet! - nyújtotta át a Lélek a küldetés részleteit tartalmazó tekercset, valamint az utazás költségeit fedező erszényt, amit meghajolva vettem át, majd újabb meghajlás után távoztam az irodából, nyugtázva a feladatom.
Ezúttal egyedül kell mennem. Igaz, nem szabadultam meg a társaktól, mert más nemzetek shinobijai is az ügyön fognak dolgozni, de legalább velük kevesebbet kell feleslegesen interakcióbe keveredni, mint kellene a saját nemzetem - főleg ha magasabb rangú - tagjaival kellene.
Míg otthon összeszedem a legfontosabbakat, átfutom a küldetés részleteit. A leginkább az tetszik benne, hogy a célpontokat ki lehet végezni. Gyűlölöm, amikor meg van kötve a kezem, és vigyázni kell az elkövetőre, aki közben az életemre tör. Így legalább kvittek vagyunk. Különösen nagy könnyebbség ez úgy, hogy a tudásom és a technikáim lehetőségei végesek és kötöttek - nem mellesleg nem feltétlen tudom őket vigyázva használni (mert nem is akarom).
A virágaimat tartalmazó négy tekercsem a sz övemen kialakított tartókba kerülnek. Nem sok. Megint olyan terepre megyek, ahol a meglevő technikáim java használhatatlan, vagy csak igen korlátozottan használható, amíg a lepecsételt alapanyag kitart...
Emiatt a lábamra erősített kis táskába bekerül 5 kunai, 5 shuriken, 50 senbon. A másik oldali kis táskába, ami szintén a combomon feszül, kerülnek a bombáim, 2 füstbomba, 2 villanó bomba, valamint a 10 robbanójegyzetem, illetve 5 darab energiatabletta. Ezután már csak magamra kapom a Kami no Tsurámat, az övemre kötök még egy 2 méteres drótot, és a felfegyverkezés véget ért. Vihetnék elsősegély készletet, de nem foglalom vele a helyet. Azzal kalkulálok, hogy nem kerülünk messze a lakott területektől, ott kapunk esetleges ellátást, ha meg mégis, akkor csak akad egy ninja majd a társak között, aki volt annyira aggodalmas, hogy el tudjon látni akár egy hadsereget is.
Amúgy sem szokott különösebben érdekelni, hogy megsérülök.
A kabát még most túlzás lenne, így azt nem veszem fel, hanem a hátizsákomba tömöm tekercsestől. Emellé pakolok még némi élelmet, illetve egy kulacsban vizet, s nem is húzom az időt, máris nekiindulok. Pakolhatnék még ruhát is, de úgy döntök, nem cipekedek. A kabátomra szükségem van, mert az speciális kialakítású, hogy könnyebben tudjak harcolni is benne akár, minden mást majd beszerzek, ha már szükség lesz rá.
Az útitervem arra alapozom, hogy minél tovább tudjak szövetséges vagy semleges nemzetek területén haladni. Mivel ilyne szempontból Fagy Országa elhelyezkedése kedvező, az út nagyjából felét Tűz Országán keresztül teszem meg. Nem akarok időt veszteni, ezért a saját ninja tempómban száguldok a terepen, kerülve a lakott településeket. Csak akkor térek be egy-egy faluba, kerülve a feltűnést, civilként viselkedve, ha élelemre, innivalóra van szükségem, s nem tudom másképp időveszteség nélkül beszerezni. Tűz Országát elhagyva Gőz Országán haladok keresztül - a Vég Völgyét elkerülöm, keletebbre keresek olyan utat, ahol átjuthatok az újabb országba. A haladási morálom hasonló az eddigiekhez. Nem különösebben köt le a változó táj, csak olyan szempontból, hogy hogyan változik a figyelmem azzal kapcsolatban, hogy ne tudjanak csak úgy levadászni, mert figyelmetlen vagyok - bár ennek jelét nem tapasztalom az út során, sosem lehetek elég óvatos, banditák, útonállók, elveszett ninják bárhol lehetnek, és bármikor dönthetnek úgy, hogy rossz helyen vagyok rossz időben.
Mielőtt elérném Fagy Országának határait, egy nagyobb városkában megállok, s melegebb ruhákat vásárolok, azokat rögtön magamra is véve. Így már rétegesebben öltözködve érem el Fagy Országának határait, ahol előkerül a kabátom is, aminek a belső felén kialakított tartóiba kerülnek át az övemről a tekercseim.
A kapott térképet követve immár jobban megközelítem a településeket, hogy betájoljam magam, jó irányba haladok. Valamennyit módosítanom kell a haladási irányomon, de nagyobb gond nélkül jutok el végül Kitaki no Satoba hét napnyi tempós utazás után.
Mivel őrség óvja a falut az idegenektől, így a megfelelő protokoltt elővéve mutatkozom be nekik, miközben átnyújtom a megfelelő papírokat, hogy lássák, valóban a célból érkeztem, amit állítok. A beengedés után - ami amúgy pozitív benyomást kelt bennem, számomra kifejezetten szimpatikus a hely ridegsége, bizalmatlansága, végre nem egy rakás botor ember él egy rakáson, hanem olyanok, akik tudják, hogy az emberi kontaktus kényszer, és egyben minden ilyen kontaktus életveszély egyben. Ebbe a közegbe belesimul a saját bizalmatlan komorságom, s nem kell külön figyelnem arra, ne sodorjon veszélybe más könnyelmű naivitása.
Még az őröktől megérdeklődtem, merre kell mennem, hogy eltaláljak a Reggeli Fény fogadójába, ami a találkozó helyeként votl megjelölve, így egyenesen oda tartok. Ha valaki megbámul, viszonzom a pillantását hasonlóan áthatóan, de semmiféle ellenséges gesztust nem teszek, épp csak jelzem a pillantás viszonzásával, hogy én sem félek használni a képességeim, ha valaki belém köt.
A Reggeli Fény Fogadó egy háromszintes épület. Felül minden bizonnyal szállásként funkcionáló szobák találhatók, ahol az utazók megpihenhetnek. Az alsó rész maga a bár. Belépve körbepillantok, míg a pulthoz lépek. Tudom, hogy itt illik rendelni valamit, ha benn akar maradni az emebr, így én is így teszek. Egy adag Hijajakko-t kérek, mert az - mivel hideg étel - hamar elkészül, mellé egy kis pohárnyi gyenge alkoholtartalmú sört rendelek. Fizetés után a terem felé fordulok, tekintetemmel keresve a shinobikat illetve a helyi eligazítót is. Azt se bánom, ha az evésre, ivásra semmi idő sem jut, alapvetően is csak azért rendeltem bármit is, hogy ne sértsem meg a helyi szokásokat, s ne vessek rossz fényt a Lélekre.
De ami valójában érdekel, az maga a küldetés, illetve az, hogy milyen riválisokkal hozott össze a sors. Mert hiába kell együttműködnünk az ügyön, riválisok. Ha ők aratják le a babérokat, az ő falujuk hírneve nő, márpedig én Kusagakure nevét akarom az itteniek fejébe vésni a lehető legpozitívabb értelemben. Minden egyes megnyert ember egy megnyert potenciális kliens, aki gazdagíthatja és felemelheti falunk a kis nemzetek sorából.

Felszerelés:
2m drót - övre kötve
4 tekercs (jelen pillanatban tele virágokkal) - kabát tartóiban
Egyik combtáskában
5 kunai
5 shuriken
50 db senbon
Másik combtáskában
2 füstbomba
2 villanó bomba
10 robbanó jegyzet
5 db energiatabletta
Háton
Kami no Tsura
Illetve egy válltáska: benne a kabát, élelem, innivaló, kapott pénz az útiköltségekre

//majd a ruházkodásra, élelmezésre kérnék egy összeget, amit vonjak le értük //

**Hamacho Yoshitaro** Szomb. Jan. 25 2020, 16:26

Hirtelen ébredés. Tág pupilla. Erős verítékezés. Rendszertelen zihálás. Görcsben álló végtagok.

Egy igazán rossz álom utóhatásai voltak ezek. Mostanában egyre gyakrabban álmod rosszakat, de általában az a világ végét elhozó óriás-albinó fa szokta okozni. Ezúttal más volt viszont: mintha minden rossz dolog ami történt és történni fog, egy nagy örvénnyé alakult volna és beszippantotta volna a narancssárga hajú férfit. Kezeit ökölbe szorított s akadozva az arcába nyomta, mintha ezzel el tudná nyomni a rossz érzést magában.

Sikolyokra emlékezett. Megint látta a Fehér Fát, ami kiszipolyozz minden élő dolgot a világon. Látta az apja halálát, majd a batyjáét. Ez már azért is érdekes volt, mert nem volt mellette, mikor meghalt. Több száz kilométerre volt az eseményektől, miközben ő a természet útját próbálta elsajátítani.

Lassan elengedi az öklét a szemgödreiből és átadja magát a nyomástól kialakult zsibbadásnak. Az aprócska fájdalom jelzi, hogy él, a lelke még nem szált ki a testéből.

Megpróbált újra visszaemlékezni az álomra, de csak utolsó pár képkocka ugrik vissza neki. Az egyik Akatsuki-s tag narancssárga maszkja, melyben ott vöröslik az a gyűlöletes, vöröslő szem. Folyamatosan közeledik rá, mintha újra egy olyan ocsmány Genjutsu-ba kerülne ahol agyilag zoknivá teszik az embert. A kép elmosódott, s megint az égig érő fehér törzset pillantotta meg. A gyökereket, melyek teljesen a horizontig nyúlnak. A gubókat, melyekben ott lapulnak a már kiszipolyozott áldozatok, majd egy elesett, női sikoltást hall a távolból. Minden idegvégződés automatikusan felkiált, mintha fantom-fájdalmai lennének. Újra érzi, hogy a pulzusai a magasba szökken. Remegve, de kikeveredik az ágyából és elkezd fekvőtámaszokat csinálni. Az edzés eddig is mindig segített megnyugtatni elméjét s most sem hagyta cserben.

~Kicsit még túl fiatal vagyok hozzá, hogy poszt-traumás stresszem és rohamaim legyenek...~ zárja le magában az egész reggeli hacacárét.

A bemelegítő edzés végeztével felkapja fekete-narancssárga pulcsiját, lazán magára csapja és lágy léptekkel elindul a konyha felé. Yoshitaro jelenlegi szobája igazából a gyerekkori játszószoba volt, csak természetesen átalakítva felnőtt sztendertekre. Mindenki mondta a családból, hogy nyugodtan költözhetne a klán vezető szobájába, de nem érezte magát...odavalónak. Mintha egy öltönyszekrénybe akarnának valami tollas ruhát beakasztani: nem illett oda.

A Hamacho-birtok egy sziklaszirtre épült, melyről csodás látvány nyílt az alattuk elterülő városra, s távolban a kikötőt és a világító tornyot is jól észre lehetett venni. Külön épületben voltak a halószobák (leginkább ez a munkásoknak és szobaasszonyok használták), külön épületet kapott az irodai és könyvelő részleg és külön részlegbe lakott maga a főcsalád. Igen, az évek alatt nagyon megcsappant a létszámuk, de így is kitartóan dolgoztak a klán fennmaradásáért.

A férfi szinte érzéketlenül szelte át az udvart mezítláb, pedig jóvalta 10 fok alatt volt már a hőmérséklet. Mondjuk akik hegyek magaslatán született és ott élte le majdnem egész életét, a hideg nem volt számára nagy ellenfél. A felfázás már annál inkább.

Yoshitaro szerette a hegyeket: megmutatták, hol áll épp a világban, akár egy irányjelző.

A konyhában gyorsan összetákolt némi tengeri falatkát, párolt rizst szója szósszal, ízesített gyömbérszeletekkel és folyadékképp némi szódavíz. Csendbe elmajszolta a reggelijét és az újságot olvasta, bár nem számított hogy új dolgokat olvasson benne. Mindenhol csak a politikusok ugranak egymás torkának, fröcskölik egymásra a szennyet, miközben tisztára mossák kezeiket. A háború "elméleti" lezárásáról is volt szó, bár ez mind csak sajtó. Meg akarják nyugtatni a népet, de az összes Shinobi a világon tudta, hogy ennek közel sincs vége.

Aggódó tekintettel nézett maga mellé az üres székre. Akkoriban mindig volt valaki, akivel le tudott ülni reggelizni. Az apjával, a bátyjával vagy édesanyjával. Azóta már csak egyikük él és még ő is a sok hatása alatt van, egyre ritkábban látni őt. Az édesanyja valószínűleg teljesen minimumra próbálja fogni a társalgást másokkal, amíg rendbe nem szedi magát.

Közeledő lépteket hall a távolból, hallhatóan elég sietős dolga van. Hirtelen beront a konyhába egy zihált Kunoichi futár, aki jó ha eléri a másfél métert. Szégyenlősen meghajol majd előre emel egy tekercsét.

-Elnézését a - levegő vétel.- zavarásért, de a - levegő vétel.- a Raikage keresi egy - levegő vétel.- egy küldetés miatt. Kéreti, hogy amint lehet, jelenjen meg az irodájában.- hadarja el gyorsan és megpróbálja rendbe szedni magát.

-Köszönöm az üzenetet.- mondja semmitmondóan, majd átveszi a tekercset.

A hölgy szégyenlősen meghajol, majd amilyen gyorsan érkezett, ugyan olyan gyorsan távozott is. Hősünk még falatozik párat könnyen elkészített reggelijéből, majd a kíváncsiságtól vezérelve kibontja a tekercset.

Vonszold fel a segged az irodába. - Darui

Meglepő üzenet volt ez számára a jelenlegi Raikage-tól, de mivel Darui-t már a Ninja Akadémián ismerte meg, nem volt épp szokatlan hogy így beszéljenek egymással. Csak hát amióta ő ül a főnöki székben, változott a helyzet, nem lehet csak úgy agyba-főbe káromkodni egymással ha valaki Kage lett. Minden esetre az üzenet megmosolyogtatja, majd el is indul összeszedni a cókmókját.

~¤¤¤~

A Hokage palotája ma is egy kész káosz volt, mondhatni az lenne a vészjósló, ha síri csend lenne benne. Shinobi-k és Kunoichi-k egymást váltva sétáknak le és fel erőltetett tempóban, hol pedig küldöncök és titkárnők rohangálnak tekercsekkel illetve papírkötegekkel. Valahol a háttérben pedig folyamatosan csöng az a fránya telefon. Valaki igazán felvehetné már...

Yoshitaro némán a faborítású falnak támaszkodva várja a sorát az irodába. Pár ismerős arc feltűnik, de éppen csak egy pillanatra ahogy elsuhannak előtte és köszönnek neki. Két civil sétál éppen ki az irodából, mindketten nagyon le vannak törve, az egyik vigasztalja a másikat. Vállaik fölött megpillantja a jelenlegi Raikage-t, Darui-t, aki épp idegesen masszírozza a halántékát. Gyorsan beslisszol a két férfi mellett, majd becsapja az ajtót, remélve nem előzi meg senki. Az óriási iroda bal oldalán egy külön asztalnál szinte fáradhatatlanul dolgozik Mabui, mondhatni a Kage jobbkeze a papírmunkákban.

-Hosszú nap?- kérdezi a Jounin.

-Még csak el sem kezdődött...- válaszolja a Raikage, még mindig a fejét dörzsölve.

-Szóval...Milyen ügybe kerestél meg?- tér rögtön lényegre hősünk.

-Áhh, igen...várj egy pillanatot...- s elkezd egy csomó papírköteg között keresni, mire a szomszéd asztalról köhintés hallatszik.

-Itt lesz a tekercs amit keres, Raikage-sama.- dobja oda Yoshitaro-nak, aki szimplán elkapja az egyik kezével.

-Köszönöm. Kezdjünk is bele...- megköszörüli a torkát s közben a Jounin kibontja a tekercset.- A szomszédos ország, a Fagy Országa segítséget kér egy ügyben, mondjuk ebben semmi érdekes nincs, a Faluja mindig is a mi segítségünket kérte megoldandó problémák esetén. Ezúttal viszont külsős országok is szóba jönnek, mivel ez a küldetés nemzetközileg lett meghirdetve. Szeretném, ha utána járnál a dolognak és a lehető legprecízebben hajtanád végre a küldetést. A szállásod a Reggeli Fény Panzióban már el van intézve a mai estére, csapatmegbeszélés holnap reggel lesz a fogadó alsó szintjén.-

Egy pillanatra s alig láthatóan felélénkül a hírtől, reménykedve hátha ismerős arcokkal dobja össze megint az élet. Mondjuk egy fekete hajú Konohai Kunoichi-vel...

-Megint kirakat bábú leszek?- nézz rá egy unott arckifejezéssel.

-Nem, nem, ezúttal nem diplomáciai feladat lesz. A kevés információ alapján amit kaptunk, egy csapat gyerekeket rabol el. Az indíték ismeretlen, váltságdíjról nem kaptunk hírt. A helyi erők megpróbálták felkutatni őket, de a nyomozás nem hozott érdemi előrelépést.-

-Ééértem, tehát oldjuk meg helyettük az ügyet.- fonja össze a kezeit a tarkóján.

-Finoman fogalmazva, igen. A lényeg: szedd össze minden felszerelésed és egy indulj meg a főkapu felé. Hamarosan indul majd egy karaván, ami kényelmes tempóban elvisz téged az országhatárhoz, onnan pedig nem lesz már messze a falu.-

-Értettem.- nyugtázza a megbeszélést.

A narancssárga hajú férfi épp indulni akar, de a Raikage még egy szóra megállítja.

-Kérlek, diszkréten járj el. Az ottani civilek nagyon vallásosak, nem szeretnék politikai botrányt belőle.-

-Hé, ha ők nem piszkálnak, én sem fogom őket. Egyébként meg tudod, hogy mindig a béke megőrzésére törekszem.- s tekercset zsebre vágva indul is kifelé.

-Tudom.- mosolyog Darui s újra beleveti magát a papírkötegbe.- Majd öltözz fel melegen, valószínűleg sok hóra kellesz számítani.- teszi még hozzá, míg végül teljesen elmerül az elméje az iratokban.

-Igenis anya.- mondja az orra alatt és már indul is kifelé az ajtón.

~¤¤¤~

A karaván 2 nagyobb szekérből és 2 lovas kíséretből áll, amely a háború miatt már megszokottá vált. Ha nem is ellenséges csapatok, de portyázó banditák mindig vannak és lesznek is az országokban, akik közkedvelten a védtelen rakományokat támadják meg. Hát, ha valaki is bele akar kötni ebbe a karavánba, az igen pórul fog járni.

Még az indulás előtt beszaladt a birtokra egy vastagabb, jól bélelt kabátért s rohamtempóba átszáguldva elérte a karaván indulását. A karaván vezetője, Donku-sama egy szakállas férfi volt, akit próbálta énekkel feldobni az utat. Néha pár oktávot elszámolt, pár ez betudható a délelőtti piálásnak is. Véleménye szerint segíti ébren tartani és nem is fázik annyira így...

~¤¤¤~

Az út az éneklést mellőzve csendbe telt el. A két lovas testőr néha beszélgettek egymással, de ők is javarészt csendbe ügettek elől. Yoshitaro az egyik szekér rakterébe helyezkedett el, ahol kényelmesen bedőlve a szőrmék között utazott. Nem történt semmi különös esett a határig.

~¤¤¤~

A határfalvakat elérve hősünk búcsút mondott a karavánnak, s váratlanul a karaván vezetője közelebb hajolt a férfihoz.

-Figyeljen majd oda jó Uram az útján! Furcsák azok a népek ottan. Nem szeretik a kívülállókat...-s egy erős csuklás hallatszik tőle, megfűszerezve megemésztetlen alkoholszaggal.- Azt mondják, hogy a hegyeikbe valami démon költözött és nyomtalanul eltűnik az, aki találkozik vele. - majd egyik kezével tisztelegni próbál, de mivel még ott szorongatja a sake-s üveget, inkább lefejeli azt, mint sem hogy tiszteletteljes búcsúzást tudna véghez vinni.

-Hát...- vesz egy mély levegőt Yoshitaro.- Köszönöm az információt. Jó utat visszafelé!- int az öregnek és már útnak is ered.

~¤¤¤~

Ahogy egyre inkább halad a Fagy Országa belseje felé, a hegyek száma annál inkább megsokszorozódik, az utak leszűkülnek és a frissen esett hó veszi át a szerepet. Mivel a normális és terebélyes fákat leváltja a több méteres fenyvesek rengetege, a fákon való ugrálás kicsit megnehezedik. A szekér és a bundák melege hiányozni kezd a férfinak.

Lassan oda kéne érnie már...

~¤¤¤~

Kitaki no Sato Tumblr_pgyn83hyxe1uuy2i8o1_540

Sötétedésre sikerült elérnie Kitaki no Sato szélét és talán élete egyik legcsodálatosabb kilátásában lett ezáltal rész. A hegyek a gyönyörű égi látványosságnak a nagy részét kitakarták ugyan, de az északi fényt így is tökéletesen meg lehetett csodálni, miközben a falu fényei még inkább megdobták a hely idilli szépségét.

Váratlanul két katona lép elő a falu szélénél elhelyezkedő bódéból és érdeklődni kezdenek ittléte mivoltján. A Jounin felmutatja a tekercset s az őrök továbbengedik. Kisgyermeki csillogó szemmel csodálta némán a természeti jelenséget, ahogy óvatosan lépkedve betért a falu piacterére. Láthatóan csak a standok voltak kihelyezve, amiket már természetesen leszedtek, reggel szinte biztos hogy teljes nyüzsgéssel újranyit majd. Némi keresgélés után meg is pillantja a fogadót, meleg fények szűrődnek ki az ablakaiból.

Ahogy betér a recepció részlegre, kellemes fahéj illat csapja meg az orrát. Illedelmesen levakarja magáról a havat és a recepciós hölgyhöz sétál.

-Jó estét kívánok! Ööö... szobafoglalásom van elvileg.- kezd bele.

-Jó estit! Milyen néven van a foglalás?- kérdezz vissza a hölgy.

-Valószínűleg Hamacho. Yoshitaro.-

-Ühüüüüüm...- hosszasan nézi a papírlapokat, majd kiszed egy kisebb paksamétát és valamit felír rá. - Meg is van! Üdvözöljük először is a Reggeli Fény Panzióban. A reggelit 7-től 10-ig tudja elfogyasztani, vacsorát csak külön kérésre tudunk csinálni, ebben az esetben kérem jelezze felénk minél hamarább. Portaszolgálatunk 0-24 órában működik, így ha bármi gondja van, nyugodtan jöjjön a recepcióra.- hadarja el a vélhetően már jól begyakorolt sablon szöveget.

-Köszönöm. Egy teát kérnék majd a szobámba.- teszi még hozzá.

-Rendben van, azonnal visszük is fel. Egyéb kérés?- kérdezi illedelmesen a hölgy.

-Nem, köszönöm, csak ennyi.-

-Reeendben, akkor itt is lesz a szoba kulcsa. Első emelet, jobbra a 3. ajtón be. Kellemes itt tartózkodást!- adja át a szobakulcsot.

Hősünk udvariasan bólint, majd indulna is felfele a lépcsőn. Lábujjai az út során szinte teljesen átfagytak, de a fogadó meleg hamar felolvasztotta s kellemes bizsergés járja most át a végtagokat.

A bejárati ajtó csengője csilingel, ahogy egy újabb átfagyott szerzett toppan be a meleg előtérbe, ám ez az újonnan érkezett személy ismerős arccal rendelkezik. Nara Akane. Fehér bőre még inkább kiemeli vöröslő arcát, amit a kinti hideg okozott. Egy apró mosollyal várja beljebb tértét, amit persze jó pár cifra káromkodással karöltve fűszerezi meg.

~Nem is ő lenne...~ mosolyodik el magában.

-Hé, Akane...- szól oda neki, majd lesöpri a válláról a havat. - Csak nem beléd kötött egy hóember idefele és lefejelted?- vigyorodik el pimaszul.

Egy kis csipkelődés, egy kis káromkodás ott, egy kis kuncogás itt, egy jóbaráti ölelés útközben.

-Neked is ezt a világvégi küldetést nyomták a kezedbe?- kérdezi s miközben mesél, elindulnak a recepcióra.

Akane bemondja a nevét a hölgynek, az elkezd hevesen az aktáiba keresgélni, majd a gépbe, majd újra az akták közé, miközben egyre több izzadtságcsepp jelenik meg az arcán.

-Úgy tűnik egy kis adminisztrációs gond adódott. Nara Akane nevű foglalás nincs a rendszerünkben.- válaszolj a hölgy.

A Kunoichi-t ismerve, biztos újabb káromkodási rohamot indít el szegény recepciós hölgy felé, aki próbálja magát védeni minden fellelhető eszközzel és fortéllyal, hogy megnyugtassa a vendéget.

-Sajnos nem tudok így üres szobát biztosítani, de látom az Úrral jóban vannak. Neki egy nagy franciaágyas szoba lett kiadva, szerintem ha beleegyeznek meg tudják kényelmesen oldani a helyzetet.- próbálkozik a recepciós menteni a menthetőt.

Yoshitaro arca az enyhén kipirult arcszíntől a látható vörösödésig változott, mint valami megveszett színskála.

~Óh anyám...mint valami vígjátékban...~ hajtja a fejét tenyerei közé.

-Rendben, rendben!- szakítja félbe a két felet.- Zárjuk le a cirkuszt: a hölgy akkor a szobámba alszik. Kettő teát kérnék ez esetben.- teszi még hozzá, miközben próbál úgy tűnni, ő is füstölög magában.

A cuccaikat felkapva indulnak is az emeletre, ahol egy szűkebb folyosó várja őket. Betérnek jobbról a harmadik ajtóba és végre fellélegezhetnek, ledobhatják magukról a túlsúlyos meleg ruhákat és egyéb felszerelést. A szoba felépítettsége nagyon egyszerű: a normál méretű szobában van egy franciaágy, mindkét oldalán 1-1 éjjeli szekrény, bal oldalt egy ruhásszekrény, szembe az ággyal egy kis asztalt két székkel, mellette a bejárat a fürdőbe, a szoba jobb oldalán pedig az ablakok vannak. A narancssárga hajú Jounin kicipzározva magán hagyja a fölsőt, mert annak ellenére hogy a fűtés működik -mondjuk nem maradéktalanul jól-, valahol mintha a meleg így is kiszökne.

Morgolódva a fűtésnek esik és megpróbál valamit csavarni rajta, hátha sikerülne megszerelni miközben Akane is ledobja magáról a fölösleges ruházatot.

-A fene esne belé..!- morog egyet, mert sikerült már másodjára megégetnie magát a radiátorral.- Ósdi vacak... szardarab...grr...- dörzsöli össze a kezét, majd ahogy hátrafordul megpillantja társát.

Éden fekete szemei már-már kuncogva figyelik szerencsétlennek mondható próbálkozását, hosszú fekete haja pedig lágyan libben a lány háta és karcsú dereka mögött.

~Szép a ...haja...~ konstatálja magában az évtized megfigyelést, majd gondolatmenetét megzavarva egy halk kopogás kíséretében nyílik is az ajtó.

Egy szobaasszony ugrott be, tálcával a kezében, melyen ott virított a gőzölgő tea és két díszes facsésze. Óvatosan lehelyezi az asztalkára s távozik is.

-Öhm...- vakarja meg az arcát.- Teát? - kérdezi bohókásan.

Remélhetőleg Akane elfogadja az invitálást egy forró nedűre, ami ilyen hidegbe igazán jól tud esni, felmelegíti a testet és a lelket egyaránt. A beszélgetés picit lassan indult be az elején, de utána mint a vízfolyás, úgy özönlöttek a témák a leghülyébb témáról is.

~¤¤¤~

-Láttad az északi fényt a hegyek felett? - kérdezi és élvezettel szürcsöl bele az édes italba. - Valami lélegzet elállító látvány...- néz bele némán az üresedő teás csészébe és elmereng magában.

~¤¤¤~

Az idő lassan már éjfél körül jár. Tényleg igaz amit mondanak: ha jó társaságban van az ember, az idő szó szerint elrepül. A közös szoba "problémája" igazából csak most kezd kiütközni. Mondhatni már robotszerűen fekszik be az ágyba és kezeivel szemhéját dörzsöli.

~Nyugi. Csak egy... kolléga. Csak egy...~ mondja magában, aztán megérzi ahogy az ágy lágyan megmozdul a másik oldalán s szíve rögvest a torkában dobog.

Amit nem is olyan rég érzet, hogy az idő milyen gyorsan képes elfolyni, ennek teljes ellentettjét érzékeli most: óráknak tűnő percekig némán fekszenek egymás mellett. A távolból halk süvítést lehet hallani, valahol tényleg eresztheti ki a meleget a szoba. A szoba hibája miatt hol a meleg, hol a hideg érvényesül jobban, függetlenül a kinti hideg szél csapkodásától, ami eléggé kellemetlenné teszi az éjszaka eltöltését.

-Ha öhm...fázol vagy ilyesmi, nyugodtan...öhm...- jönnek szinte akaratlanul a szavak az ajkára.

~Mi. a faszt. csinálsz. Yoshi-fiam?!~ kérdezi meg önmagától és legszívesebben lefejelné a mellette lévő bútordarabot olyan erővel, hogy az pár napra tuti kómába ejtené.

Aztán csak a kellemes melegét érzi meg a bal oldalán, ahogy szinte már egy nádszálnyi test halk vacogással közelebb húzódik hozzá. Furcsa érzés kerítette hatalmába. Egy régi érzés volt ez, olyan boldog, kellemes, szeretetteljes.

Az álom gyorsan utolérte a férfit, miközben akarva-akaratlanul közelebb húzódott a mellette lévőhöz.

~¤¤¤~

Másnap reggel Akane ébresztette, ahogy éppen összepakolni készült a küldetésre.

-Ohayo...- dörzsöli meg a csipás szemeit, majd elindul ő is felkészülni egy újabb kalandra.

Fél órába sem telik bele, mindketten menetfelszereléssel készen a szálló éttermi részében tömik magukba a reggelit, leszögezve hogy az itteni étel végül is nem teljesen reménytelen és még ehető is.

Egyelőre nincsen más dolguk, mint várni a csapat többi résztvevőjét és megkezdeni az eligazítást.

----

Felszerelés:
5 db Shuriken
5 db Kunai
1-1 db Shuriken és Kunai tartó lábra rögzítve
1m dróthuzal
1 db hátizsák
Némi száraz étel
3 db tekercs (ebből az egyikbe váltó ruházat van lepecsételve)

Vásárlás:
1 doboz Energiatabletta (-3.000 Ryu)
1 db Elsősegély készlet (-500 Ryu)
5 db Robbanó jegyzet (-200 Ryu x 5 = -1.000 Ryu)

Összesen: - 5.500 Ryu

**Nakahara Saki** Szomb. Jan. 25 2020, 22:08

[Szilánkok]

A reggel szokásosan indult Saki számára, és a mai napra semmilyen megbízást nem adtak neki. Azt tervezte, reggeli után utána olvas bizonyos jutsuknak, amikkel korábban találkozott, mégsem ismerte annyira behatóan egyiket se. A kórházban szintén szívesen fogadták segítségét, ezért amikor éppen szabad napot vehetett ki, gyakran látogatott el oda. Édesanyja reggelire miso levest készített, a hidegebb napokon mindig jól tudott esni, felmelegítette az egész testet. A kunoichi terveit azonban felforgatta a bejárati ajtón hallatszódó néhány koppanás. Valami érkezett, bizonyára a genint kereste, ebben az órában más nem igazán jöhetett szóba.
- Jó reggelt! - a shinobi küldönc köszönt, majd belépett az ajtón. - Nakahara Sakinak hoztam üzenetet.
Gyorsan átnyújtotta a tekercset, aztán amilyen gyorsan érkezett, távozott a házból.
Az üzenetben csupán annyi állt, küldetésre megy, amilyen gyorsan csak lehet, jelenjen meg az irodában. Szokásos felszerelését vette magához, majd elindult a hóval borított utakon, egyenesen falu vezetőjéhez igyekezett.
*Milyen küldetés? Nagyon hirtelen jött az egész.* Töprengett el Saki, miközben lábai vitték az úti célja felé.
Az irodához érve kopogott néhányat az ajtón és várta, hogy bebocsátást nyerjen. Mint mindig, a vezető előtt papírhalmok tornyosultak, valószínűleg szisztematikus kupacokba szedve, hogy jobban átlássa a feladatait. Éppen valami fontosat olvashatott, arcán gondterheltség nyomai mutatkoztak.
- Nakahara Saki, kerülj beljebb! - invitálta a kékesfekete hajú lány, miközben mindent eltett a keze ügyéből. Némi keresgélés után maga elé nyújtott egy tekercset. Arckifejezéséből ítélve, egyenesen a kunoichinek szánta, aki némi hezitálás után elvette, ám egyelőre nem olvasta el a tartalmát.
- A Fagy országából érkezett megbízás, több országnak küldték ki az üzenetet - kezdett bele az ismertetésbe. - Egyre több gyereket rabolnak el az országban, emiatt kérik a segítségünket. Az elkövetőt vagy elkövetőket holtan akarják látni. Kitaki no Satoba kell menned, a Reggeli Fény Fogadóban biztosítottak számodra szállást.
Tekintetével a geninét kereste, aki igyekezett minél észrevétlenebb maradni, habár egyedül ő tartózkodott az irodában a vezetőn kívül. Saki szíve egyre hevesebben kezdett dobogni, ahogy megismerte az információkat.
*Holtan? Talán nem engem kéne küldeni.* Belső hangja aggódóan csengett, és bár arcára igyekezett viszonylagos semlegességet erőltetni, sötétkék szempárja mindent elárult.
- Tisztában vagyok vele, hogyan szerepeltél a Chuunin Vizsgán, ahogy azt is tudom, a küldetések alatt miként viselkedsz - orrnyergét két ujjával masszírozni kezdte. - Ha tehetném elküldeném veled Hamada Fuyut, vagy Shiroi Yuét, hiszen már ismered mindkettejüket, viszont őket jelenleg más-más megbízatásra küldtük ki. Van már annyi gyakorlatod, hogy elvállalhass nehezebb küldetést egyedül. Végezd el sikeresen a feladatot, segítsd a többi nemzet küldöttét! Holnap reggel indul a hajó, ami elvisz a Fagy országába.
A beszéd végére Saki érezte, a kudarc szóba sem jöhet a küldetésnél. A falu vezetője genin rangja ellenére bízott benne annyira, hogy elküldje egy idegen országba, ahol komoly feladatot rónak rá. Viszont megfordult a fejében, talán más is lehet amögött, hogy őt választották a küldetésre. Magasabb rangot nem szerzett, sosem emelkedett ki igazán semmiben. Orvosi képzettsége ugyan egyre jobbá vált, mégsem lehetett rá a kiváló vagy a nélkülözhetetlen jelzőt aggatni. Az esetleges halála semmilyen veszteséggel nem sújtaná a falut. Vérében keringő különleges képességéről kevesen tudtak, egyelőre szülei előtt is titokban tartotta, vagyis felhasználni sem tudták. Elképzelhető, hogy rémeket látott csupán, vagy felfújta ezt az egészet és igazából tényleg ő volt az egyetlen elérhető shinobi, akikre ilyen jellegű küldetést rá mertek bízni.
A Szél országával ellentétben, ahová készült, hasonló időjárási viszonyok uralkodtak, így a könnyedebb váltás ruhákat nyugodtan itthon hagyhatta. Szokásos ninja öltözéke alkalmazkodott Yukigakure körülményeihez, ezért főleg meleg nadrágot, pulóvert és kabátot készített össze, vagyis minden olyasmit, amit szülőhazájában is hordott. Ezeket lepecsételte és hátizsákjába pakolta, orvosi felszerelésének nagy részével, lepecsételt mini laborjával és az élelemmel, itallal együtt. Széles övtáskájába került a drótja, amit ugyan még sosem használt igazán, úgy volt vele, bármikor jól jöhet, valamint 1 db kunai kése és 5 db shurikenje. Ezek mellé pakolta 5 db füstbombáját, amiket szintén amolyan valamire csak jó lesz alapon hordta magánál. Bal lábán található fegyvertartójába 4 db shurikent pakolt, ha esetleg ezekhez gyorsabban hozzá kellett férnie. Mivel a senbonnal egyre ügyesebben bánt, a jobb lábára felszerelt tárolóba pakolta mind a 10 db-ot.

Délután útnak indult, hogy estére a kikötővárosba érjen. Egy éjszakát kellett eltöltenie az egyik fogadóban, mert Napnyugta után még tapasztalt ninják sem kockáztattak az utat a hegyeken keresztül. Korán elaludt, ami azt jelentette, hogy hajnalban már talpon volt, igyekezett megtalálni a hajót, ami egyenesen a Fagy országába vitte. Némi kérdezősködés után megtalálta, amit keresett. Kissé viharos időt jósoltak, ám a kapitány szerint nem volt miért aggódni. Az utat nagyjából 6-7 napra becsülte, persze sok minden függött az óceáni viszonyoktól is. Mivel nehéz rakomány nélkül szálltak vízre, a lassúságtól sem kellett tartani. Kezdetben jól tudtak haladni, napsütés, némi felhőzet és megfelelő irányba fújó szél segítette a hajót.
Az ötödik nap délutánján feltámadt a szél, viharossá vált és megnehezítette az utat.
- Jól van emberek, kikötünk Tészták országának partjainál, nem akarok kockáztatni! - jelentette be a kapitány, aztán a sziget felé vették az irányt. - Az éjszaka el fog vonulni a vihar erősebbik része, onnantól pedig folytathatjuk tovább az utat. Senki ne mászkáljon el a hajóról, amint lehet indulunk és szeretném, ha mindenki rajta lenne, amikor ez megtörténik!
Valóban csendesedni látszott az eső, a szél sem fújt már annyira, ezért tovább indultak. A készleteket is feltöltötték a kikötőben, így már semmi komolyabb veszély nem fenyegette az utasokat vagy a hajót. Reménykedtek benne, egy esetleges újabb vihar már elkerüli őket. Saki az út nagy részét a kabinjában töltötte, vagy a fedélzeten sétálgatott. Félénk természete miatt senkivel sem kezdeményezett beszélgetés, de ha kérdezték, válaszolt.
A kis kitérő miatt végül plusz három napba telt megérkezni a Fagy országának egyik legnagyobb kikötőjébe. Összesen nyolc napot ölelt fel az út, mert a széljárás kicsit megfordult, már nem támogatta a vitorlást, ezért haladtak lassabban. A kunoichi útját előre biztosították, a falu állta a hajózás költségét. Bár a Hó országának nagy kikötővárosa is állandóan nyüzsgött, a kékesfekete hajó genint meglepte, mennyi ember fordult meg ezen a helyen.
Úgy határozott, rögtön nekiindul Kitaki no Satonak, hiszen lassabban ért partot, mint tervezte. Közben megütötte a fülét egy kissé furcsa beszélgetés.
- Na, az biztos, hogy most akkor sem mennék a hegyekbe, ha fizetnének érte! - civil rakodómunkásnak nézett ki a negyvenes éveinek végén járó férfi. Kezével legyintett egyet, aztán felkapta az egyik fából készült dobozt.
- Úgy-úgy, azt beszélik démonok rabolnak el gyerekeket! A háborúnak talán vége, de valami mindig a nyakunkba szakad - helyeselt a társa, aki már eleve két zsákot fogott.
Saki arcára döbbenet ült ki. Sosem tartotta magát babonásnak, ám a démonok említése nyugtalanságot ültetett a szívébe. Kabátját szorosabban összehúzta magán és elindult a megadott térkép alapján a faluba. Ninja tempót diktált, teste már hozzászokott a hóban való közlekedéshez, ezért könnyedén vette ezt az akadályt. A hőmérséklet miatt sem aggódott, melegen öltözött. A laposabb partvidéket lassan fenyőerdők és a magasba emelkedő csúcsok váltották fel.
*Mintha a Hó országában járnék.* Állapította meg a kunoichi. Egy nagyobb útvonalat választott, ami egyenesen Kitaki no Satoba vezetett, legalább is a térkép szerint. Fél nap alatt megtette a távot, néha ugyan megállt pihenni, mégis igyekezett még az éjszaka beállta előtt megérkezni a faluba.
A főkapunál két őr fogadta, akik rögtön megállították.
- Mi célból érkezett a faluba?
- A nevem Nakahara Saki... és... Yukigakure megbízásából érkeztem - nyújtotta át a tekercset, amit még a vezetőtől kapott.
A papírok bemutatása után viszonylag hamar beengedték, hiszen tudta igazolni magát, illetve szándékait is. Útba igazították a fogadó felé, ahol szállást foglaltak a geninnek.

Könnyen megtalálta az épületet, még ilyen kései órában is fény szüremlett ki az ablakokon. Belépve megcsapta a zárt tér meleg levegője. Már többen megérkeztek Reggeli Fény Fogadójába, valószínű a küldetés miatt voltak itt. Saki igyekezett feltűnésmentesen a recepcióhoz sétálni.
- Jó estét! - köszönt kissé meghajolva. - Nakahara Saki vagyok, elvileg foglaltak szobát a nevemre.
- Jó estét! Üdvözöljük a Reggeli Fény Fogadójában, reméljük minden elnyeri majd a tetszését!
Valószínűleg sokadszorra hadarta el a hölgy ezt a szöveget, mégis igyekezett nagyon kedves lenni. Némi keresgélés után előkapta az egyik kulcsot.
- Igen, megvan! A második emeleten a negyedik szoba - közben Saki kezébe nyomta a kulcsot, amin elég feltűnően jelölték meg, pontosan melyik szobához tartozik.
- Kö-köszönöm! - ismét meghajolt.
Lopva pillantott csak körül, viszont közben igyekezett megfigyelni a környezetét. Tudta, hogy együtt kell dolgoznia a többi shinobival, mégsem érzett elég bátorságot magában, hogy hosszabb ideig maradjon az épület alsó szintjén. Mielőtt elindult volna a lépcsőn, rendelt magának teát, mégis csak hosszú időt töltött a hidegben, jól esett a felmelegedés. Előre küldték, mondván nemsokára felviszik a szobájába az italt. Lépcsők sokaságán vezetett az út, hiszen a második emeletre kellett felmennie. A folyosóra fordulva megkereste a negyedik számú szobát és benyitott.
Egyszerű, szimpla ágy foglalt helyet az egyik falnál, mellette éjjeli szekrény állt. A helyiség másik végébe szekrényt tettek, ha esetleg valaki több csomaggal érkezett, esetleg szeretne kipakolni. Saki az ablakhoz sétált. A sötétben nem igazán tudta kivenni a falu részleteit, reggelig várnia kellett ezzel. Táskáját berakta a szekrénybe, ő maga pedig az ágyra ült.
*Vajon milyen lesz a küldetés? Tényleg démonok állnak a háttérben? Valószínű inkább alvilági személyek, akik abban lelik örömüket, ha másokat bánthatnak.* Gondolataiból kopogás riasztotta fel, meghozták a rendelt teát.
Várt egy kicsit, amíg kihűlt, aztán szépen elkortyolgatta a gőzölgő italt. Kifárasztotta a ninja tempó, ezért gyorsan elment aludni. A fogadó vendégterébe már nem ment le, úgy volt vele, vár reggelig azzal, hogy megismerje kikkel fog együtt dolgozni. Álom nélkül telt el az éjszakája.
Reggel tovább aludt, mint tervezte, cserébe jóval kipihentebben ébredt. A Nap már felkelt, ezért gyorsan felöltözött és magához vette a felszerelését. Óvatos léptekkel ment le a lépcsőn, majd a vendégtérbe érve megpróbált szinte láthatatlanná válni.
*Menni fog!* Sulykolta magába, amitől kicsivel magabiztosabbnak kezdte érezni magát. Azt az információt kapta, eligazítást fognak tartani, amiben elárulják a küldetés részleteit.

//Felszerelés:
1 db kunai - övtáskában
9 db shuriken - 5 db az övtáskában, 4 db a bal lábán lévő fegyvertatóban
5 db füstbomba - övtáskában
10 m dróthuzal - övtáskában
10 db senbon - jobb lábán lévő fegyvertartóban
alap elsősegély készlet

Tekercsbe pecsételve:
Váltás ruhák

Különleges B rangú mini labor, melyben megvan minden, ami a C rangú minilabor, csak másfélszer annyi belőle + két harci pecséttapasz melyet, ha felhelyeznek egy ember sebének tájékára, automatikusan elárasztja gyógyító chakrával. A gyógyítás lassú, de biztos. Vágott sebeket 1 perc alatt, közepesen mély sebeket 5 perc alatt, míg mély, belső vérzéses sebeket 15 perc alatt.

A Hó országi kikötővárosban az egy napi szállás díjára kérnék egy összeget.//

**Shikoku Naoki** Vas. Feb. 02 2020, 02:37

//Elnézést kérek a késésért!//

[Szilánkok]

Naoki sietve haladt végig a Kazekage irodája felé vezető folyosón, pillantást se vetve az itt-ott álldogáló őrökre. A chunnin szemmel láthatóan teljesen a gondolataiba volt merülve és talán észre se vette, hogy mások is a környezetében vannak. Ez nem biztos, hogy a helyes hozzáállás volt tekintve sétájának a helyszínét, azonban valami oknál fogva senki sem állította meg, hagyták hadd haladjon célja felé.
A fiú végül a kazekage irodája előtt eszmélt fel. A fejében visszaidézte a hírvivő shinobi szemében megcsillanó együttérzést, amikor egy fél órával ezelőtt átadna neki a kazekage idézését, de még mindig nem tudta hova tenni ezt az egészet, hiába töprengett rajta egész idefele úton. Amolyan feladásképpen nagyot sóhajtott, majd lenyomta a kilincset. Félig már az ajtón belül volt, amikor eszébe jutott hogy talán kopognia kellett volna előbb, de ekkor már nem volt megállás, belépett és szemeit a falu vezetőjére emelte. Gaara a szokásos kifejezéstelen tekintetével nézett vissza rá és csak biccentett, reagálva Naoki köszöntésére. A chunnin ehhez már teljes mértékben hozzá volt szokva, azonban a történet nem a szokásos módon folytatódott - amiből Naoki rosszat sejtett. Általában a kazekage nagyon elfoglalt, ezért nem tölt el túl sok időt a küldetések kiadása során, hamar átadja a részleteket tartalmazó papírokat, majd némi szóváltás után elengedi a beosztottjait. Éppen ezért kezdett el Naoki szíve egyre hevesebben verni, ahogy ott állt a kazekage előtt, de Ő csak bámult rá, mintha a tekintetével darabokra akarná szedni a chunnint. Na nem mintha ellenséges lett volna a pillantása, sokkal inkább kutakodó, amit Naoki abszolút nem tudott mire vélni. Pár kényelmetlen perc után végül megtört a csönd a fiú nagy megkönnyebbülésére.
- Egy küldetés miatt hívtalak - szólalt meg Gaara, szemeit továbbra se véve le a chunnin arcáról.

Naokinak egy pillanatra küzdenie kellett magával, hogy ne forgassa meg a szemeit. Egy küldetés miatt? Ennyit magától is kitalált, sokkal jobban érdekelte volna, hogy miért érzi úgy hogy nem egy átlagos küldetésről van szó? A fiú a megszokások embere volt, mindennek megvolt a maga rutinja és a módja ahogy azok működnek. Még a küldetések kiadásának is. Gaara akkor se viselkedett másképp, amikor Naokinak a múltkor kiadott egy B szintű küldetést. A mostani viselkedése viszont teljesen eltért a megszokottól és akkor ráadásnak még ott van a hírvivő shinobinak a tekintete is...
- Ez a küldetés nem éppen szokványos - folytatta végül a kazekage, miközben felállt, az egyik közeli polchoz sétált és levett róla egy papírokkal teli paksamétát. - Legalábbis a számodra nagyon új lesz - tette hozzá ahogy visszasétált az asztalhoz és lerakta a küldetés részleteit tartalmazó csomagot maga elé az asztalra, de úgy hogy az Naoki felé nézett. A chunnin vette az utalást, odalépett az asztalhoz, kinyitotta a paksamétát és elkezdte olvasni az első oldalt. Gaara némán figyelte ahogy a fiatalabb shinobi arcán először meglepődöttség, majd ahogy tovább olvasott, zavarodottság jelent meg. Ideje volt megmagyarázni a dolgokat.
- Egy ideje már chunnin vagy és egészen jók a statisztikáid. Úgy gondolom itt az ideje, hogy több felelősséget vállalj magadra. Bár ez egy A szintű küldetés, de nem leszel egyedül. Ahogy olvashattad, már shinobik is jelen lesznek, amik remélhetőleg könnyítenek majd a helyzeten, nem pedig az ellenkezője. Ez a tökéletes küldetés arra, hogy megmutasd méltó vagy arra, hogy komolyabb feladatokat bízzak rád.
Gaara eddig kutató tekintetébe itt beköltözött némi melegség, még ha ez az arckifejezésén nem is látszódott. Naoki egy ideig csak némán nézett vissza a kagéra, arcára mintha rá lett volna fagyva a korábbi értetlenség, de ez hirtelen megtört ahogy a chunnin elmosolyodott.
- Köszönöm, Kazegake-sama! - hajolt meg hirtelen ezzel kicsit meglepve Gaara-t, aki végül nem fűzött kommentárt a dologhoz, csupán intett egyet ahogy elbocsátotta.
- Várom a mihamarabbi jó híreket!

Egy kis idő múlva Naoki az utcán találta magát, ahol a küldetésen gondolkodva sétált, nem is figyelve oda hogy merre viszik a lábai. A küldetésnek két nagyon fontos részlete volt, ami nem kevés gondolkodnivalót adott a fiatal chunninnak. Az első értelemszerűen a szint, ami A volt. Eddig B volt a legmagasabb szintű küldetés amit Naoki valaha elvégzett, azok is a B szint alján voltak. Ez egy nagyon nagy ugrás volt számára és csak nehezen tudta visszafojtani az elégedettségét, amit ezzel kapcsolatban. Régóta vágyott már rá, hogy valami komolyabb dologban vegyen részt, még ha ő soha nem is vallotta volna be másoknak. Igazából ő pontosan erre vágyott, ami történt: nem ő kéri a küldetést, hanem a kage magától gondolja úgy, hogy alkalmas lesz rá. Naoki pontosan erre az elismerésre vágyott, úgyhogy most nem volt számára egyszerű az arcán terpeszkedő vigyorral szembeni küzdelem. Egészen addig, amíg eszébe nem jutott egy másik fontos részlet a küldetéssel kapcsolatban. Ez pedig az a tény, hogy a küldetés feladója kifejezetten azt kéri a résztvevőktől, hogy végezzék ki az emberrablókat. Naoki jópár küldetésben részt vett már, de a legmagasabb szintű testőr-küldetések során se kellett embert ölnie. Elég volt megsebesíteni és elfogni kliense támadóit, nem volt szükség felesleges vérontásra. Itt viszont erről szó sem volt, a gyilkolás kifejezetten kérvényezve volt. Úgy tűnik ekkora a különbség egy B és egy A szintű küldetés között... Naoki egyelőre elnyomta az ez irányú kétségeit és elindult hazafele, hogy felkészüljön az útra.

Másnap reggel hátán a hátizsákjával még beugrott a fegyverboltba, hogy vegyen kettő 15 méteres drótot, majd a felszerelésével elégedetten elindult a hosszú útra. Naoki szerencsére hozzá volt szokva a hosszabb utazásokhoz, így gyakorlottan vette az akadályokat. Ráadásul útiránya az első szakaszon megegyezett azzal, mint amikor Konohába ment, így egyáltalán nem okozott problémát az átutazás a Folyó Országán, majd a Tűz Országának a déli részén.
Bár ez így nem egészen igaz, ugyanis történt egy kis közjáték amikor Naoki letért a Konohába vezető útról. Nem régóta tért le, amikor egyszer csak észlelte, ahogy ismeretlen shinobik jelentek meg körülötte az erdőben és vele párhuzamosan kezdtek el haladni. Végül Naoki kénytelen volt megállni és konfrontálódni velük. Mint kiderült, az ismeretlenek Konohai határőrök voltak, akik minden áthaladó shinobit követnek titokban, de ha nem csinál semmi gyanúsat, illetve Konoha felé halad, akkor nem jelennek meg. Naoki esetében kicsit gyanús volt, hogy dél felé tartott, ezért jelentek meg előtte. Eltelt egy kis időbe, amíg a chunnin igazolni tudta magát, de persze a hasonló küldetések esetén megvan ennek a rutineljárása, szóval hamarosan újra útnak indulhatott. Végül elért a tengerhez, ahol az otthon kapott pénzből felszállt egy hajóra, amelyik a Fagy Országa felé tartott.
Ez viszont eléggé új élmény volt Naokinak, aki bár folyami hajón ült már, tengerin még soha. Így szerencsétlen a hajóút első részét a korláton áthajolva töltötte, hogy könnyítsen magán - több, kevesebb sikerrel. Pár nap elteltével végül gyomra sikeresen alkalmazkodott a körülményekhez, épp időben ahhoz hogy el tudjon riasztani egy igencsak szerencsétlen kalózhajót, akiknek sikerült az évnek azon 3 napja közül kiválasztani fosztogatásra az egyiket, amikor ezen az útvonalon egy shinobi utazott a célpont fedélzetén. Ezen akciója következtében Naoki kisebbfajta sztárrá változott a hajó utasai között, amit a chunnin értelemszerűen nehezen viselt, így az út további részét többnyire a kabinjába zárkózva töltötte.

A Fagy Országa igencsak kis területű, így miután hajnalban kikötöttek Naoki még a reggel elért Kitaki no Sato-ba. Miközben a papírjait vizsgálták a falu határában az őrök, Naoki hallotta ahogy az egyikük valamit mormog arról, hogy végre az utolsó is megérkezett. A chunnin azonban hiába próbálta kiszedni belőlük, hogy hányan vannak itt rajta kívül, a két férfi egyszerűen megtagadta a választ és közölték vele, hogy az eligazításon majd mindent megtud.
Bár tény, hogy Naoki járt már elég sok idegen országban, legtöbbször baráti, szövetséges országok voltak ezek és eddig mindig voltak vele falujabeliek is. Most volt az első, hogy egyedül, egy semleges országban, egyértelmű szövetségek nélkül kellett boldogulnia. Ezért próbált meg Naoki minél több infót kinyerni az őrökből - sajnos nem sok sikerrel. Végül abbahagyta a próbálkozást, csak útbaigazítást kért a Reggeli Fény Fogadó felé, ami az egyetlen támpont volt a számára. Pár nem tudta mikor fog megtörténni az eligazítás, de volt egy olyan sejtése, hogy azonnal hogy mindenki megérkezik akit vártak. És ha hihet az őrnek, akkor ő volt ez az utolsó valaki, úgyhogy nem volt semmi oka arra, hogy ne nézzen el a fogadóba. Ráadásul reggel volt és ő még nem reggelizett.
Ahogy benyitott az ajtón, azonnal észrevett bent néhány oda nem illő egyént, akik nyilván a többi shinobi voltak. Naoki azonban úgy tett mintha nem vette volna észre őket, egyenesen a pulthoz lépett és rendelt magának egy szerény reggelit. Amint megkapta, leült és lassan enni kezdett, közben egy pillanatra sem nézve fel a tányérjából. Nem igazán tudta, hogy ebben a helyzetben miként viselkedjen, ezért az ál-ignoranciát választotta. Csak remélni tudta hogy történni fog valami, mielőtt elfogyna előle a reggeli.

Felszerelés: 5-5 kunai, 5-5 shurriken a combja két oldalán lévő tartóban; 2 acéldrót (10 m) az övtáskájában, 2 acéldrót (15 m) egy tekercsbe pecsételve az övtáskájában, 3-3 füstbomba és 15 robbanó cetli szintén az övtáskájában.

**Nara Akane** Vas. Feb. 02 2020, 19:07

Az északi szél hűvös füttyszóval suhan végig a dérlepte síremlékek végeláthatatlan, tömött sorai között. Dermesztő szellőujjai egy rég nem látott szerető gyöngédségével túrnak a lány gyászlobogóként csapkodó, hollófekete tincsei közé. Vigasztaló, halotthideg kezei lágyan morzsolják el a hangsúlyos járomcsonton bágyadtan végigcsúszdázó könnypatakocskákat.

Akane sosem szerette ezt a helyet. Ahogy a személytelen gyászszertartásokat, semmitmondó ceremóniákat sem. Mindig is úgy gondolta, hogy az élők szíve a holtak igazi temetője. És most mégis itt van, az egykori mestere, valamint csapattársa emlékére emelt gránittömb mellett félszegen toporogva. Sírkőpucolástól kiszáradt, cserzett és vörös kezeiben két csokor, csaknem kőkeményre fagyott krizantém.

- A hiányotok...

Kezd bele halkan, de hangja elcsuklik a torkába toluló, fojtogató gombóc epés ízétől.

- A hiányotok belém fűződött. Mint fonal a tűbe... És mindent, amit teszek, annak színével varrom.

Suttogja erőtlenül, miközben a virágokat egy óvatos mozdulattal a síremlékek talapzatát borító, vékony hótakaróra helyezi. Egy pár kenetteljes pillanatig csendben mered maga elé, mintha várna valamit. Bármit. De mind hiába, szipogó szavaira csupán a hűs fuvallatok ölelésében hajlongó, kopasz fák panaszos nyögdécselése felel.

- Hívattál, Hokage-sama..?

Teszi fel a költői kérdést a résnyire nyitott ajtón finoman kopogva a Nara, majd szinte meg sem várva a választ beljebb lép a Tűzárnyék székhelyéül szolgáló, ovális terembe.

- Úgy van Akane-san, kérlek kerülj... Beljebb.

Válaszolja a fehér hajú férfiú. Még szinte egész arcot elfedő maszkja sem palástolhatja azt a ki nem mondott, enyhe rosszallást, amit az árnyékmester önkényes felhatalmazottsága vált ki belőle. A lány Kakashi asztala felé lépkedve lopott pillantásokkal méri fel a nemrégiben gazdát cserélt iroda minden egyes apró szegletét. A bútorzat és egyéb berendezések csaknem változatlanok, ahogy elhelyezkedésük is. A garnitúra egyetlen lényegi változása, hogy egy másik segg lenyomata van az ablakoknak háttal állított széken. És mégis... A szoba valahogy mintha barátságosabb atmoszférát árasztana, mint Danzou statáriális uralma idején.

- Hat és fél Hokage hivatali ideje alatt senkinek nem jutott eszébe, hogy az asztal másik oldalára is tehetne egy széket, Kakashi-sama..? Nem mintha köszvényes lenne a térdem, vagy ilyesmi, csak számomra valahogy piti és mesterkélt próbálkozásnak tűnik ez arra, hogy implicit módon kényszerítsük ki a shinobihierarchia alá- és fölérendelt viszonyrendszerén alapuló, formális tiszteletet... És ha már itt tartunk, egy sztripperrúd is otthonosabbá tehetné a helyet, tudod, csak hogy tartsa valami a plafont. Ha már itt tartunk, nem ártana egy borszökők...

- Mondd csak Akane, az elődeimnek is ilyen szabatosan adtad elő a dekorációra vonatkozó tanácsaidat?

A Másoló Ninja sietve vág a lány szavába. Feltehetően azzal a jogos szándékkal, hogy megelőzze a javaslattétel odáig való fajulását, hogy a robotok és dinoszauruszok közötti harcoknak otthont adó küzdővermek létrehozása az alagsorban szóba kerülhessen. A férfi láthatóan annyira meg van döbbenve az éjszín hajú jounin könnyelműségén, hogy még felháborodni is elfelejtett.

- Nem mondhatnám...

Vonja meg a vállát a kunoichi, smaragd tekintetét szórakozottan forgatva.

- De ők nem is vettek tőlem füvet az Akadémia mögötti sikátorban, hogy el tudják viselni az átok tanítványaikat. Hisshi, Hokage-sama!

- A széket megfontolom, ha ezt nem ordibálod többet az irodámban.

Válaszolja kedveszegett, beletörődő hangon a Tűzárnyék, miközben egy dossziét halász elő a fiókjából, majd az asztalon Akane felé csúsztatja azt.

- De addig is sürgetőbb feladataink vannak.

- Azt látom...

Feleli a Nara gúnyos mosollyal, a meggyőzöttség legkisebb szikráját sem mutatva, miközben pillantása szinte keresztülégeti az Icha Icha Takutikusu hokageasztalon heverő, díszborítós kiadását. Egy óvatos mozdulattal kioldja az aktát összefogó madzagot, majd zöldes tekintetével sebtében végigfutja a küldetés leírását. Mandulavágású szemei egyre inkább szkeptikusan húzódnak résnyire, ahogy jobban átrágja magát a szövegen.

- Minden tiszteletemmel és legkevésbé sem azért, hogy gátlástalanul nyálazzam a saját farkam, de... Ez a küldetés mintha kissé a kompetenciahatáraim alatt lenne Hokage-sama. Ezeknek az embereknek különben sem shinobiközreműködés, hanem polgárőrség, bébicsősz és nem utolsó sorban elmeorvos kell. Cukrosbácsik és démonok, komolyan..? Ez valahogy nem az én asztalom... Mondd csak, nincs olyan falu mostanság, ami nyomja a tyúkszemed? Hozz egy radírt meg egy térképet, és már itt sem vagyok.

- Nem hiszem, hogy kötelességem lenne megindokolni a döntéseim...

Kezd bele enerváltan Kakashi, látszik hogy a türelme végét járja.

- De hogy jobban felfogd a küldetés fontosságát, most mégis megteszem. A falu bár kis lélekszámú, jelentős természeti erőforrásokkal rendelkezik, valamint közel fekszik a helyi Daimyo rezidenciájához, ezért a küldetés teljesítéséért járó honorárium aránylag magas a várható veszélyekhez képest. Gondolom nem kell részleteznem, hogy minden ryou számít a jelenlegi gazdasági helyzetben. Ezenfelül fontos, hogy a Rejtett Levél reprezentálja magát a nemzetközi felhívásokon, mert a hathatós közreműködés ezekben az ügyekben még több megbízást fog eredményezni a falu számára. Az ok, hogy miért pont téged küldelek, rendkívül egyszerű: nem engedhetjük meg egy egész csapat kiküldését, gennineket pedig nem tehetek ki ilyen veszélyeknek ennyire távol a falutól. Na meg persze az sem mellékes, hogy minden perc, amit a faluhatáron kívül töltesz, jelentős összegeket spórol meg a konohai rendfenntartásra szánt költségvetés számára.

A lány fájdalmasan felszisszen az utolsó mondatnál, majd a fogait szívva visszakérdez:

- Touché, Kakashi-sama. Ez utóbbit a spangli említése miatt kaptam, ugye..?

- Természetesen.

- És mikor kell indulnom?

- Amilyen kellemes ez a beszélgetés... Az azonnal is túl késő.

Arra való tekintettel, hogy a Fagy országi tél még a konohainál is sokkal zimankósabb lehet, Akane a szokásos ruházatánál jóval rétegesebben öltözik fel az indulás előtt. Persze lehet, hogy a célország neve csak aljas átbaszás, vagy épp csapnivaló píár eredménye, és valójában egy fülledt, pálmafákkal teli üdülőparadicsomról van szó, sose tudni, úgyhogy a bikini sem marad ki az elpakolt ruhák tömkelegéből. Ezenfelül lepecsételve eltesz még egy fodrászatra, kozmetikára és patikára való felesleges civilizációs- és élvezeti terméket, valamint egy gumicsirkét és egy ukulelét is, mert azok bármikor kellhetnek.

Fázós jószág lévén lábaira három réteg fekete harisnyát és bélelt, térdet ölelő bőrcsizmát húz, felsőviselete pedig egy vastag, fehér gyapjúpulóverből és egy gesztenyebarna dzsekiből áll. A téli kollekciót megkoronázandó, indokolatlanul hosszú sállal, kötött fejpánttal és fülmelegítővel egészíti ki az előbbieket. Utóbbit szimplán azért, mert a Kunoichi magazin azt írta múltheti számában, hogy ez most baromi trendi.

A falu főbejáratától párszáz méterre a Nara hirtelen megtorpan, majd gyanakvó pillantásokkal felméri, hogy nincsenek-e kíváncsian pislogó szemek a bozótosban. Egy mikuláscsomagra hajazó valamit kotor elő a zsebéből, majd enyhe fintorral felnyitja a zacskót lezáró csomót. A bizarr szatyorral ügyetlenkedve elmutogatja az idézés kézjeleit, majd a kanócánál kirántja a használt tampont a zacskóból és izomból földhözbassza az intimhigiéniés alkalmatosságot.

- Kuchiyose no Jutsu!

Kiáltja a technika nevét, mire a következő pillanatban egy meglett orrszarvú termetére hajazó, szárnyas bestia sziluettje bontakozik ki a jutsu létrehozását követő füstből.

- Mi a jó büdös pi... Akane, tudod hogy nem számítok túl sokra, ha rólad beszélünk, de ez még tőled is kritikán aluli!

Dörmögi hökkentséggel vegyes lemondással az óriási bőregér, miközben fejét hatalmas szárnyába temeti mérhetetlen megvetése jeleként.

- Ugyan már, kímélj meg a gyerekes finnyáskodásodtól Nimruil! Van fogalmad róla, hogy milyen cseszettül fájdalmas beleharapni a saját hüvelykujjadba?! Ja nem, mert nincs is olyanod!

- Ami azt illeti van, nézd ezt a pici, kis bütyköt itt a szárnyam közepénél...

A lányt orvosi önérzete azonban meggátolja abban, hogy az állatélettani helyreigazítást a legcsekélyebb mértékben is figyelembe vegye, így továbbra is csak mondja a magáét:

- Azt hinné az ember, hogy meg lehet szokni, de kurvára nem! Ha már egyszer az ontogenezis azzal büntetett, hogy nőnek születtem, miért akkora igénytelenség, ha az amúgy is elfuserált piros betűs napokon próbálok annyival könnyíteni, hogy nem kínzom magam feleslegesen? Anyukám mindig azt mondta, hogy ha az élet hozzádbasz egy citromot, igyál mellé tequilát!

- Ez a fajta nevelési attitűd mondjuk megmagyarázná egynémely szociális-mentális deficited...

- Nem kell áltudományos szavakkal körülírnod, hogy lett elkúrva a gyerekkorom, van akit ezért fizetek.

- Menthetetlen vagy... Inkább csak felejtsük el. Miért idéztél meg?

- El kell jutnom a Fagy Országába, a csizmim meg zsír új, nem akarom, hogy elkopjon. Kéne egy denevértaxi.

Feleli a kunoichi szórakozott hangsúllyal, majd a csendben vonakodó erszényes mellső végtagjára lépve felkapaszkodik az állat hátára. A behemót kitárja bőrvitorlás szárnyait, majd egy nagy rugaszkodással a levegőbe szökken. Pár perc múlva már madártávlatból szemlélik a Tűz országi láthatárt.

- Hé, Nimruil. Mi lesz, ha a denevér nekirepül a falnak?

- Csak essünk túl rajta.

- Mindenevéres. ÉRTED? MINDENEVÉRES! MWUHAHA!

- Valahogy úgy érzem, hogy kibaszott hosszúnak fogom érezni ezt az utazást...

A szelek szárnyára potyautasként felkapaszkodva a Tűz Országának határáig vezető nagyjából egynapos utat alig pár óra alatt teszi meg a hatalmas bőregér és különc lovasa. Persze ennek a kivételes sebességnek is megvan a maga sarca, mint minden kerülőútnak az életben. A jéghideg, metsző menetszélben dideregve Akanét több ízben is elkapja a késztetés, hogy útját mégis inkább gyalogszerrel, a többé-kevésbé szélvédett erdőkben folytassa. Ha nem szorítaná az idő, minden bizonnyal így is tenne.

A határvidéken csodálatos látvány fogadja a firmamentum vándorait: a Vég Völgyében, a vízesés alatt található tengerszem vize tükörjéggé fagyott. A szédítő magasságokból egészen úgy tetszik, mintha a kopár, téli álmot alvó rengeteg lelkének gleccserkék tükre nézne fagyos tekintettel rájuk. Egészen kiskora óta nem járt hazájának eme ikonikus emlékhelyénél, ahol a Rejtett Levél két alapító atyjának tájformáló, gigászi küzdelme zajlott emberöltőkkel ezelőtt. Monumentális szobraik a vízesés két oldalán örök mementóként szolgálnak legendás tetteikről az utókor számára. A lány amióta csak eszét tudja, gyakran környékezte meg az a nárcisztikus ambíció, hogy maga is rajtahagyja kezének nyomát a világon. Persze, a Shodai Hokagével felvenni a versenyt egészen önhitt és felesleges próbálkozás lenne... De talán szerényebb eszközökkel otthagyhatja névjegyét az eljövendő generációk számára.

- Nimruil, kérlek ereszkedj alább. Támadt egy epikus ötletem!

- Miért van olyan érzésem, hogy legközelebb egy fogdán fogsz megidézni..?

- Csak csináld! Esküszöm mókás lesz.

A küldetésben megjelölt falutól pár mérföldre Akane úgy dönt, hogy az út hátralévő részét gyalogszerrel fogja megtenni, így visszaküldi bőrszárnyú társát az otthonául szolgáló cseppkőbarlangba. A hírszerzés értesülései szerint Kitaki no Sato lakosai babonás, maguknak való emberek, akik árgusan hunyorgó szemekkel figyelik a kívülállók minden lépését. Még csak az hiányozna, hogy az árnyékmestert az apokalipszis repülő pokolfajzaton vágtázó lovasaként azonosítsák, vagy hasonló baromságokkal álljanak elő. Arról nem is beszélve, hogy az árnyékmester jutsuarzenálját kevésbé vallásos emberek is hajlamosak lehetnek istentelennek bélyegezni. Retkes muglik.

A Nara csupán egyetlen istent hajlandó elismerni: a Tudományt. A ködös, kétértelmű kinyilatkoztatások és próféciák bizonyító ereje eltörpül az empíria szilárd, kézzelfogható valósága mellett. Ha létezik is bármi természetfeletti, az bizonyára csak olyasvalami lehet, ami valójában nagyon is evilági, csak éppen még nem találták meg a létezését magyarázó elméletet. A hiedelmek és téveszmék maradjanak csak meg az intellektuálisan deprivált anyabaszók ópiumának.

A település főbejáratához érve a kapunál strázsáló, marcona kinézetű őrök szigorú tekintettel keresztezik a lány előtt naginatáikat, elállva a bejutás útját. Bár a megfelelő menlevelek és igazolványok felmutatása után tartásuk már kevésbé fenyegető, droidfegyelmükön így sem képes áttűnni semmilyen érzelem.

A Reggeli Fény Fogadójához vezető utcákat róva Akane kénytelen szembesülni azzal, hogy a civil lakosság sem szívélyesebb a szúrós pillantású katonáknál. Viselkedésük pont olyan hűvös, mint a hófödte hegyek felől süvítő, kövér hópelyhekkel terhes szél. A járókelők alig palástolt megvetéssel és gyanakvással kísérik minden mozdulatát, mintha nem is a segítségükre érkezett volna, hanem az életükre törni. Útját végig rosszalló tekintetek kereszttüzében és fojtott hangú suttogásoktól kísérve kénytelen megtenni.

~ Ha ennyire örülnek nekem, akár maguk is megmenthetik a kibaszott kölkeiket... ~

Fut végig a lány agyán a vitrioltól csepegő gondolat, de egy pillanat sem telik bele, és máris magát korholja, amiért érzéseit hagyta a szemellenzős plebsz szintjére alacsonyodni. Végül is, a gyermekek nem tehetnek arról, hogy szüleik hogyan viszonyulnak a külvilághoz. Senki sem érdemli, különösen egy fiatal, ártatlan lélek nem, hogy elrabolják, akármilyen céloktól is vezérelve ragadják el őket családjaiktól.

Ahogy a kunoichi kesztyűbe bújtatott ujjait a taverna ajtajának kilincsére kulcsolja, egy pillanatra különös, nyugtalanító érzés kapja el. Azonban nem sok ideje marad a feszélyező benyomáson elmélkedni, ugyanis a következő pillanatban egy keményre gyúrt hógolyó csapódik a tarkójának. Hódarától eldugult fülében kárörvendő gyermekkacaj csilingelő hangja ver bosszantó visszhangot.

- Hogy a márciusi hóember bassza cserepesre a pimasz kis pofátokat a fonnyadt répafaszával!

Villámsebesen fordul sarkon, a dobás feltételezett irányába kapva tekintetét, de legnagyobb döbbenetére az egész utca néptelen. Sehol egy sikátor, kapualj vagy hordó, ahova elbújhattak volna szemtelen kis szarrágók. Az utca túl hosszú ahhoz, hogy egy kölyök futótempója alapján ennyi idő alatt észrevétlenül eltűnhessenek az átkozott csínytevők. A csúfondáros nevetést azonban mintha még mindig hallaná, bár képtelen megmondani, melyik irányból... Szpúúki esz fákk.

Akane vállát bosszankodva söpörgetve lép be a fogadó előterébe. Sápatag szívarca - melyre rózsaszín foltokat csókolt a kinti zimankó - azonnal felderül, amikor Yoshitaro kaján vigyorra húzódó tökfejét pillantja meg maga előtt.

- Hóember..?

Kérdez vissza értetlenül, de egy másodperccel később eszébe jut, hogy a férfiú könnyedén meghallhatta kinti káromkodását.

- Ja igen. És veled is mindjárt ugyanígy teszek, ha nem húzol bőrt arra a kárörvendő, faszevő mosolyodra! Csak találjak egy kibaszott sámlit...

Vágja oda mímelt durcássággal, majd lábujjhegyre állva átöleli - olybátűnik - állandóssá vált bajtársát.

- Nyomhatták volna a sápkóros kis püspökfalatomba is bassszákmeg... Mondtam is a Hokagének, hogy annyira hiányzik nekem ez a kiruccanás, mint kígyónak a lábszárvédő. De tudod hogy megy ez.

Veti oda foghegyről, miközben könnyed léptekkel elsuhan a narancsszín hajú felhőfalusi mellett a recepció irányába. Halkan üdvözli a portás hölgyeményt, de az láthatóan úgy meg van zavarodva a neve hallatán, mint csecsemő a topless bárban. Akane türelmetlenül topogva, egymásba font karokkal várja, amíg végre megtalálják a foglalásával kapcsolatos dokumentumokat, de mind hiába. Úgy látszik, hogy ez nem az ő napja.

- Úgy tűnik egy kis adminisztrációs gond adódott. Nara Akane nevű foglalás nincs a rendszerünkben.
- Semmi gond, a legjobbakkal is megeshet. Akkor majd alszok a szabad ég alatt. Csinálok párnát a hóból, meg keresek pár újságpapírt, hogy betakarózzak. Pont olyan lesz, mint otthon!
Válaszolja a Nara nyájaskodó hangon, indifferens mimikával.
- Köszönjük a megértését!

- Hogy az a gennymocsárban fuldokló, siralomházban penészes mosóporokat lopkodó, cemende édesanyád rántsa ki öklözőzsírban az utolsó vacsorádat! Há' hogy aludnék kint a mínuszhúszban te megveszekedett, agyembóliás picsa?! Az irónia nem az a hely, ahol az irónok élnek, értem?!

- Sajnos nem tudok így üres szobát biztosítani, de látom az Úrral jóban vannak. Neki egy nagy franciaágyas szoba lett kiadva, szerintem ha beleegyeznek meg tudják kényelmesen oldani a helyzetet.

Az abszurd jelenetben beállt, pillanatnyi kínos csöndben Yoshitaro valószínűleg épp időben veszi észre, hogy a recepciós árnyéka önálló életre kelt. A nő mögött magasló, éjfekete sziluett mintha egy fojtózsinórral közeledne mit sem sejtő gazdája felé, amikor a shinobi készségesen felajánlja, hogy osztozik Akanéval saját lakosztályán.

- Az egyiket steviával, citromfűvel és két deci vodkával, ha kérhetem.

Veti oda fogcsikorgatva a pokolra kívánt szállodaszolgának, majd meg sem várva a választ sarkon fordul, és a közös szoba felé veszi az irányt.

A hűvös, puritán kis odú, amit az itteniek szobának csúfolnak, pont annyira kielégítő az ügyféligények terén, mint a szakszerű fogadtatás és adminisztráció.

- Micsoda pompás nászutaslakosztály...

Jegyzi meg a meggyőződés teljes hiányával, miközben fél lábon ugrálva próbálja leküzdeni magáról hosszú szárú csizmáját. Hidegebb klímához igazított viselete miatt a vetkőzés több mint öt percet vesz igénybe, akár eszkimósztriptíznek is elmenne. Egészen úgy érzi magát a kunoichi, mintha egy hagyma lenne: réteges és büdös.

Utóbbit kiküszöbölendő, amikor az utolsó harisnyáig és pólóig lehámozta magáról a felesleges göncöket, azonnal a fürdőszoba felé veszi az irányt. Miután elfordította a kulcsot a zárban, teljesen lecsupaszítja magát és dideregve kocogó fogsorral a tusolókabinba lép. Szinte már meg sem lepődik, hogy víz helyett valami híg fosra emlékeztető, épphogy langyos valami csöpög a zuhanyrózsából. Nem is beszélve a fűtött törölközőtartók hiányáról. Kibaszott barbárok.

Ahogy törölközőbe csavart testtel a tükör elé lép, szomorúan konstatálja, hogy bár sikerült pár kilót leadnia az utóbbi hónapokban, jelenleg inkább girhesnek, mint karcsúnak lehetne nevezni idomait. Egykor feszes, rózsaszín arcbőre megereszkedett és tompa színűvé fakult, ábrázata beesettebb lett, elmélyültek rajta az állandósult nyomott hangulat szántotta barázdák. Elcsigázottságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy búval bélelt önmustrája közben az egyik pillanatban látja a saját tükörképét pislogni...

Miután fogat mosott és bevette a csaknem maréknyi, receptre kiváltott antidepresszánst és antipszichotikumot, kénytelen szembesülni azzal a bosszantó ténnyel, hogy mivel nem számított hálótársra, így alvósruhát sem pakolt a poggyászába.

~ Bassza kavics, majd lopok Yoshi cuccai közül... Ha a térdemig talán nem is fog leérni a pólója, a bukszámat legalább kitakarja. ~

Gőzölgő, törölközőbe bugyolált testtel, a hideg parkettán pipiskedve, lábujjhegyen szaladva a lakrész végében található fűtőtesthez siet. Persze csak miután felmarkolta az éjjeliszekrényen pihenő, felturbózott teáját. Vékony ujjait a bögre jóleső forróságában melengetve, még mindig vacogva nyomja frottírral borított fenekét a radiátornak.

Kumoi barátja értetlen tekintettel követi a lány hiányos öltözetű ténykedését és láthatóan feszélyezve érzi magát a Nara frivol viselkedésétől. A kunoichi valahogy mindig úgy gondolt Yoshitarora, mint aki kívül erőtől duzzadó férfi, lelke mélyén pedig naiv szűzlány. A pápa hozzá képest egy perverz őrült, Akane pedig maga a Sátán. Elképzelni sem tudna jobb szórakozást az ifjú shinobi zavarba hozásánál.

- M-mit csinálsz..?

Kérdezi félszeg hangon a narancs hajú férfi.

- Neked minek tűnik baszdmeg? Melegítem a vacsorádat.

Válaszolja gonoszkás mosollyal a Nara, és látható elégtétellel figyeli, ahogy barátja előbb magára prüszköli a teáját, majd arca szégyenlős rózsaszínről rákvörösre vált.

~ Imádom ezt a csávót! Olyan mint egy humanoid kaméleon. Vajon beférne az otthoni szobámba egy akkora terrárium, ahol kényelmesen ellehetne..? ~

- Nem bírnád azt, ha én belédharapnék.

Vág vissza a felhőfalusi, láthatóan férfiúi önbecsülése utolsó foszlányaiba kapaszkodva. A barátságos civódás közepette néha egészen könnyű elfelejteni, hogy holnap már olyan szörnyetegekre kell vadászniuk, akik gyerekek elrablásából űznek sportot.

Az ágy kényelmetlen, a csontig maró hideg pedig még a vastag takarók és a maximumra tekert fűtés ellenére is makacsul ólálkodik körülöttük. Az enyhet adó álom órák óta várat magára. Az ódon függönyökön átszökő utcafény valósággal életre kelti a sötétségbe borult szoba komor árnyait, s Akane fáradtságtól égő szemekkel bámulja a plafonon lassan keringőző lidérceket. Az utolsó téglájáig utálja ezt a minden bájtól elhagyatott várost. Még a lélegzete is nehézkes, a szorongás ólomsúllyal üli meg zaklatottan pihegő mellkasát. Úgy látszik, a szervezete kezd egyfajta rezisztenciát kifejleszteni az altatókkal szemben, mert már fél óra is eltelt, mióta bevette a másodikat. Sosem olvasott Nietzschét, mégis egyre inkább úgy érzi, hogy ahogy ő a sötétségbe mered, hogy az visszatekint őrá. Yoshi valószínűleg felfigyelt nyugtalan fészkelődésére, vagy halk vacogására, mert akadozó hangon megszólítja őt:

- Ha öhm...fázol vagy ilyesmi, nyugodtan...öhm...

~ Akkor mi?! Nyugodtan leszophatlak, hogy legyen valami meleg a pocakomban? Felnőtt ember vagy banyek, ne dadogjál! Ah, egy szemétláda vagyok... Hiszen csak jót akar. Sosem ismertem még egy ilyen mulya és romlatlan lelkű gyilkost... Remélem a teste is olyan meleg, mint a szíve. Nincs ebben semmi kivetnivaló, az eszkimók is így csinálják... Mondjuk ők anyaszült meztelenül. Meg bálnazsírt zabálnak és szétkúratják a nejeiket minden jöttmenttel. Igazából totál elbaszott nép, de az összebújós dologban lehet valami... ~

A Nara végül - rá cseppet sem jellemző módon - a hallgatás mellett dönt. Bármit mondana, ez már csak kínosabb lehetne. Pár apró mozdulattal közelebb vergődik a - lámpa se kell hozzá, hogy tudja - félszegen pironkodó shinobihoz. Idejét sem tudja, mikor bújt így hozzá valakihez. Szinte már el is felejtette, milyen megnyugtató érzés egy másik ember érintése. Alig telik bele pár perc, és máris halkan szuszogva alussza az igazak álmát...

A hajnali Nap első, bágyadt sugarai kiskifli pózban érik az árnyékmestert. Elnyújtott, öblös ásítással kezd fészkelődni, de alig tud megmozdulni a testére kulcsolódó, izmos karok szorításában. Ahogy fordul egyet, valami kellemetlen nyomást érez csípőtájékon.

- Mégis miféle elborult, paranoid szerzet hord magánál tonfát az ágyban..?

Kérdezi álmoskás hangon halkan horkoló, épp ébredező hálótársától. Közben a reggeli tompultságból bútoló Win98 végre beáll az agyában, így nem kell több pár másodpercnél, hogy összerakja a kirakós hiányzó darabjait.

- Elnézé... Bocsá... Gomme... Nem tehetek róla! A természetes biológiai folyamatok nem tartoznak a hatáskörömbe!

Krákogja vérvörös arccal a fiú és láthatóan szomorúan konstatálja, hogy az álmok kellemes - és minden bizonnyal nedves... - langymelegéből a valóság kérlelhetetlen hidegébe csöppent.

- Öhm... Erről ne beszéljünk többet.

Nyögi zavartan Akane, miközben sietős mozdulatokkal kikászálódik az ágyból. Nagyot nyújtózkodik, majd hozzálát az öltözködéshez. A készülődés hátramaradó szakasza mindkettejük részéről kínos csendben telik. Az utasítások szerint rövidesen randevújuk lesz az őket felbérlő személlyel.

- Tamago gohan, mandulás kávé két cukorral, kevés tejjel, sok viszkivel.

Adja le barátságtalan hangon rendelését az étkezdében, majd a pultnak támaszkodva elkezdi felmérni a kantinban összegyűlt vendégseregletet. Egészen biztos abban, hogy a shinobifelszerelést viselő személyek ugyanazon felhívásra érkeztek, mint jómaguk, elvégre ki akarna egy ilyen helyre önszántából utazni..? Két maszkos szerzet. Biztos olyan rusnya szerzetek, hogy a bába inkább a méhlepényt rakta pólyába helyettük, de hát nem lehet mindenkivel olyan kegyes az anyatermészet, mint Akanéval. Három másik, két lány, egy fiú. Első pillantásra zöldfülűnek tűnnek, de a kunoichi már elég régóta van a szakmában ahhoz, hogy tisztában legyen azzal, hogy a Shinobi Világban vajmi keveset érnek az első benyomások a prediktivitás terén. Egyelőre nem szólítja meg egyiküket sem, tisztes távolságból figyeli a viselkedésüket, bármi olyan apróság után kutatva, ami hasznára válhat a későbbiekben.

**Uchiha Kagami** Hétf. Feb. 03 2020, 02:30

/Szilánkok/

~ Kawachi ~

Megkaptad a küldetést. Bár még csak oinin tanoncnak nevezhetted magadat, Kirigakure no Sato engedélyezte számodra a maszk viselését, hiszen a legjobb, hogyha ezekben a vészterhes időkben a shinobijaik arcát nem fedik fel minden jöttment előtt. Vásárlásaidat gyorsan elintézted, majd pedig irányt vettél egyenesen a hajóhoz. A tenger... az oly' csodás tenger szele érintette meg tested fedetlen részeit. A sós vízpára behatolt maszkod szemrésén és csípte a pupilládat, de ez a csípés élettel teli volt. A hullámzó, habzó, soha véget érni nem akaró víztömeg végtelen kéksége mindenkit megbabonázott. A tengerészeken olyan arckifejezést láthattál, amelyet szárazföldin sosem: a tenger iránti végtelen szerelmet. A feleségük, szeretőjük, lányuk, anyjuk... mindez számukra a tenger volt egyszerre. Nem mintha romantikus alkatok lettek volna, marcona tekintetükben azonban volt valami megfoghatatlan. Persze, mindez számodra valószínűleg semmit sem jelentett, te csak át akartál kelni végre ezen a rettentően hatalmas kékségen, hogy elérhess úticélodhoz.

Hosszú útnak néztél elébe és ezen a hosszú úton gyakorlatilag szinte semmi sem történt. Egyszer azonban, amikor már a második hajón ültél, egy kis szigetcsoport mellett hajóztatok el: veszélyes vizek voltak a kapitány szerint, még a viharnál is veszélyesebb dolgokat rejtett magában; zátonyokat. Csak a legjobb hajósok merészeltek erre jönni és a kapitány volt olyan gyakorlatias, hogy annak nevezze magát. Szigetek közt hajóztatok, azonban sosem kerültetek túlzottan közel egyikhez sem. Mint megtudhattad, kisebb népcsoportok lakták ezt a helyet, olyanok, akik főleg egymással kereskedtek. Réges-régen, állította a kapitány, ezek a népek megtámadták az itt áthajózókat, ma már azonban nem volt ilyen probléma, köszönhetően néhány kölcsönös megegyezésnek. Hajótok alig haladt, majd' egy napotok csak a szigetek közti navigálással telt... mikor éjszaka, kimenve a friss levegőre a fedélzetre, az egyik sziget igen közel került hozzátok. Állítólag az volt a legjobb út, ha mellette hajóztatok el, de a parthoz közelebb menve bármikor megfenekelhetett volna a bárkátok.

A sziget nem volt kicsi s partján kunyhókat láthattál. Bár messze volt, a fáklyák tüze bevilágította, majd hirtelen hatalmas fényesség árasztotta el a környezetet, miután az első kunyhó kigyulladt... amit követett a második és a harmadik is. Tisztán ki tudtad venni, hogy mi folyt éppen odalent: harc. Embereket láttál egymásnak esni, kard a kard ellen, test test ellen. Az egyik kunyhó mellett egy páncélos férfi úgy viselkedett a naginatával, mintha csak a karja meghosszabbítása lett volna, s nehéz ruházata ellenére is kecsesen mozgott: senki nem tudott hozzáérni, egészen... egy szempillantás volt az egész. Valaki hátulról döfött bele egy katanát, majd bunkósbotokkal ütlegelték a fejét, mígnem a füst eltakarta előled a jelenetet. Ha megpróbáltál volna lemenni, a tengerészek rögtön visszatartottak, mondván, hogy az ő ügyükbe nem lehet belefolyni. Ha valaki megteszi, oda az egyezségnek. Ez esetben pedig bizony ez az út többé nem lesz használható a hajósok számára. Valamit valamiért ugyebár... s ezt követően érkeztetek meg. Egy pillanatra mintha a messzeségben láttál volna egy ladikot is, ami a sziget másik oldaláról került, rajta két alakkal, de a felszálló hajnali köd hamar eltüntette őket a szemed elől.

Amint kiszálltál a hajóból, elsőnek a hideg csapott meg téged. Készülhettél volna jobban is ide... de hát sosem jártál erre, nem? A matrózok nem tudtak szolgálni semmivel sem, ami melegíthetett volna és az oinin egyenruhád eléggé szellős volt... hiszen ez volt egy oinin egyenruha lényege. Bár egy shinobi szervezete többet bírt az átlagnál, a konstans fagypont alatti hőmérséklet bizony kikezdett téged. Hirtelen ért a váltás. Az egyik matróz adott pár gyolcsot neked, amivel a nemesebb testrészeidet védhetted meg a lefagyástól, de az út még shinobi tempóval is igen megterhelő volt ebben a fagyban. A lábad, bár zárt cipő volt rajtad, folyamatosan nehezedett el és érezted, hogy valami nincsen rendjén odalent. A kezedet még-még védte a kesztyű, de a hideg behatolt a cipődbe és a jobb lábfejeden lévő középső lábujjadat nem érezted. Az akaratod és végtére is shinobi léted végül behajtott a célba, viszont nehezebben szedted a levegőt, mire felértél a hegyen lévő faluba és a taknyod úgy elkezdett folyni, hogy le kellett venned a maszkodat.

Kitaki no Satoba érkezvén furcsa érzésed támadt. A tarkódban bizsergést éreztél s hiába fordultál meg többször is, senki sem követett téged. A helyiek furcsán néztek rád, néhányan megvetően pillantottak a jelképre, amelyet magadon hordoztál, de senki sem állt az utadba. Ugyan miért is tették volna? Civilek voltak. Viszont, mintha már számítottak volna a jöveteletekre... kérdezned sem kellett, az egyik kocsis útbaigazított téged a Reggeli Fény Fogadójához, miután véletlenül majdnem elütött téged az utcán. A friss hó ropogott a talpad alatt s a szállingózó pelyhek az estében is jól kivehetőek voltak. A fogadóba benyitva az Izakaya stílusú bár melege fogadott téged és hamarosan megpihenhettél: mennyivel jobb is itt, mint a tengeren ugye? Most, hogy szemügyre vehetted a lábadat rendesen, láthattad, hogy a már említett lábujjad teljesen elkékült és a mellette lévők sem éppen voltak túl jó állapotban, viszont egy örömhír: legalább fájtak. A középső lábujjad viszont... ha megfogtad, egy reccsenést hallhattál és teljesen fájdalommentesen emelhetted le a helyéről. A fagy kiégette a sebet, nem kellett törődnöd vele. Azonban, ez nem volt hatalmas veszteség egy shinobi számára. Egy középső lábujj még nem jelentette a véget, nem tett harcképtelenné, csak... zavaró lesz az első pár hónapban. Ha orvost kértél, az izakaya egyik vendége megnézett téged, állítása szerint ő egy itteni gyógyító. Adott pár gyógyfüvet, tett rá egy kötést és közölte veled, hogy örüljél, hogy nem a fejed fagyott el, majd ellátott egy jó tanáccsal: holnap nyit a piac, vegyél valami béleltebb ruhát magadnak. A másik lábadat lehet, hogy jobban terhelted, de csodával határos módon, annak nem volt semmi baja. A bizsergés viszont nem hagyott nyugodni...

~Shibo~

Nem sokat teketóriáztál az útrakeléssel, hiszen igen feltűnő jelenség voltál, bár az eszközválasztás igen meglepő volt, ezt még neked is be kellett látnod. Mindenesetre az utatokat lekötötte, hogy kerüljétek az igazán nagy, nyílt vizeket és lehetőleg végig part mentén haladjatok, ami nem volt túlzottan nehéz, azonban néha majdnem kisodródtatok. Kis incselkedéseteken és a saját unaloműzéseden kívül más szórakozást nem igazán tudtatok találni a sós kékségen sodródó lélekvesztőn... amíg el nem értetek a szigetekhez. Az érintetlen, vad természet tárult elétek néhány helyen: a halak kiugráltak a vízből és a szigetcsoportokon futkorászó négylábúak valószínűleg sosem láttak embert testközelből. A madarak károgása messzire vitte jöveteletek hírét, de ugyan kinek árulták el? Csak nem a halaknak, akiket kikapkodtak a vízből? Vad volt és gyönyörű az érintetlen természet... aztán megláttatok más szigeteket is.

Ahol a nagy hajónak nehéz volt a mozgás, ott nektek könnyebb, de a nagy szigetet ti - a tőletek messzebb lévő hajóval ellentétben - a másik oldalról kerültétek meg, hiszen egy ladiknak ott jóval egyszerűbb volt manővereznie. - Itt nehéz lesz part mentén maradni, te vécépapírba gyomlált hulladék - közölte veled "kedvesen" a csónakos és átvette az evezést, ha eddig te hajtottad volna a kis lélekvesztőtöket. Az éjszakát szerencsére bevilágította a szigeten lévő fáklyafény, s mikor épp elhaladtatok egy nagyobb, kiálló szikla mellett, felnézve egy csoportosulás tárult a szemed elé. Tisztán kivehető volt, amint egy ünnepi kimonós alak állt ott, fáklyával a kezében és félkörívben álltak körülötte mások. Az egyikük rámutatott, mire az alak kiejtette a kezéből a fáklyát, ami majdnem a ladikotokra zuhant; amint beleesett a vízbe, szisszenve oltódott el. A felszálló füst alapján a túloldalon is történhetett valami, azonban ezt nem láthattátok... - Ki ne szállj, mert nekicsapódsz egy sziklának, aztán a pólyáidon húzhatlak a partig - hallatszott útitársad hangja, s mintha a fent lévő események megigéztek volna téged...

Az alakot most a többi fáklya világította be. Mások is ünnepi kimonót viseltek és egyikük a szikla szélén álló alakra mutatott. Hangját elnyelte a feltámadó szél, de a "és mától nem viseltethetsz ranggal köreinkben" foszlányt elcsípte a füled. A többiek leszedték róla a kimonót és már otthagyták volna, amikor az alak nemes egyszerűséggel levetette magát. Láttátok a zuhanását, a csillagos ég bár csak egy sötét árnyat mutatott a zuhanó testből, nem messze tőletek csapódott be. A ploccsanás és a holdfényben elsötétedő víz igen egyértelművé tette a sorsát. Vajon mi lehetett ez? Nos... erre választ nem kaptál és nem is tudtad, hogy valaha fogsz-e kapni.

Ezt követően te is hamar megérkeztél Kitaki no Satoba. A Fagy Országának kikötőjében láttad azt a hajót, ami a sziget másik oldalán ment el, egyértelműen kereskedőbárkának tűnt a méretei és az épp rakományt kihordó matrózok láttán. Utad innen egyszerű, de fázós volt: gondolhattál volna a melegebb ruhákra is. A hőmérséklet konstans fagypont alatt volt és tudtad, vagy veszel valamilyen bélelt ruhát, vagy cseszheted. Hát... cseszhetted. Semmi nem volt nyitva, de a pólyáid szerencsére megvédtek valamennyire az elemektől. Az úton felfelé, Kitaki no Satoba bizony a hideg téged is kikezdett, s mire felértél a lábaid igencsak fájtak. Ha megnézted őket, már kezdtek elkékülni: egyedül a pólyák miatt nem estek le a lábujjaid és maradtak meg az ujjaid is. A kandalló melege kellett neked és láttad, amint a teljesen felfegyverzett alak éppen az egyik lábujját kapta le a helyéről... az érzés benend is megvolt, ami benne is. A furcsa bizsergés a tarkódban téged sem hagyott nyugodni...

~ Zouo ~

Hogy miért küldhettek el téged ide? Nos, az jó kérdés. Lehet azért, amit említettél, lehet azért, mert téged találtak a legmegfelelőbbnek erre a feladatra. Mindenesetre útra kellett kelned és ezúttal bizony egyedül. Szerencsére nem voltál rest magadnak melegebb ruhákat beszerezni, így nem kellett aggódnod a Fagy Országában jelenlévő hidegtől... s utadat gyalogszerrel megtenni, nos az bizony igen érdekes döntésre vallott, de hát így lehetett a legtöbbet látni a világból, nem? Nos... nem. Shinobi tempóval haladva bizony nem volt könnyű a tájat figyelni úgy, hogy maximum addig terjedt ez a a figyelem, hogy a környezetedet mérted fel, nehogy megtámadjanak téged. Azonben veszélynek semmilyen nyoma sem volt... senki sem akart megtámadni, senki sem tört az életedre, vagy a magadnál hordott ingóságaidra. Tán túl nyugodt is volt minden...

Valahol a Gőz Országában, egy városkában pihenhettél meg éppen, amikor egy tömeget láthattál. Egy meztelen férfit vonszoltak maguk után a földön, láncokkal kötözték meg. - Le a zsarnokkal! - kiáltozták és hamarosan kikötözték szerencsétlent egy oszlophoz. Az emberek sorba álltak és egyesével, egy-egy kiskéssel a kezükben nyestek le némi bőrt az áldozatukról. - Ne avatkozz bele - szólt oda neked valaki, ha megpróbáltál volna kíváncsiskodni. - Városunk az elmúlt években ennek az embernek a kegyetlenkedésével küszködött. Eddig tűrtük. Azt fogja kapni, amit a szeretteinkkel tett, élve nyúzzuk meg, majd égetjük el, hogy soha ne térhessen meg a túlvilág keblére - mondta neked az illető és ő is elindult egy késsel a kezében. Az illetőről hamar lekerült az utolsó bőr is, végül az oszlop alá hordott fát meggyújtották és láthattad, amint a zsarnoknak nevezett férfi igen hamar elhamvad. Az égő hús szaga és a kutyák nyammogása, miközben a lehullott bőrcafatokat rágcsálták még sokáig az orrodban és füledben maradt.

Utad innentől kezdve igen eseménytelen volt. A meleg ruhák vásárlása még időben megtörtént, már kezdett lehűlni a levegő, mikor pedig felértél a hegyekbe, még így is érezted, hogy a szabadon lévő bőrfelületeid - például az arcod - lassan jégszoborrá változnak. Mindenesetre aggódnod nem kellett és elérted Kitaki no Sato határát, ahol az őrök leellenőrizték a papírjaidat és beengedtek, de előtte útbaigazítottak a fogadó felé. Az emberek... furán néztek rád és a tarkódban valamilyen érdekes bizsergés kezdődött, amint betetted a lábad ide. Nem tudtad ezt az érzést megmagyarázni, nem olyan volt, mintha valaki figyelt volna.... annál sokkalta másabb. Sosem éreztél még ilyet és ha hátra is fordultál, vagy figyeltél a házakra, senki nem rejtőzött az árnyakban, hogy rádvesse magát. A bizsergés nem hagyott nyugodni....

A fogadóban megkaptad a rendelt ételedet és italodat, s láthattad a többieket is. Elég könnyű volt meghatározni, hogy az éppen a lábujját elvesztő, fegyveres alak az egyik, a másik pedig a szintén idegennek tűnő, bepólyált alak. Harmadikként érkezhettél ide, a helyiek pedig bizony megvetően figyeltek titeket. Nem szerették errefelé a shinobikat, de ennek megvolt a maga oka ugyebár. Azonban nem voltak elleségesek veletek kifejezetten, melynek oka rejtve maradt előtted, hiszen azt várhattad volna, hogy nem igazán tűrik meg egy ilyen fogadóban a magadfajtákat. Talán valami volt a hátterében? Nos, a válasz nem sokáig késlekedett...

~Yoshitaro~

A hegyek... azok a bizonyos hegyek. Valóban otthon érezhetted magad köztük és most elhagyni kényszerültél azokat. Sokat nem kellett teketóriáznod, Darui elküldött téged erre a küldetésre, hát ideje volt menned. Mindig akadt valami, amit Kumogakure egyik legtehetségesebb jouninjának a nyakába aggathattak ugyebár. Most sem volt ez másként, tehát menned kellett. A karaván valóban rendes emberekből állt és igen jó tanácsokkal láttak el téged a jövőt illetőleg. Valóban ennyire vallásosak lennének a helyiek, hogy démonokat hibáztatnának a gyermekek elrablásáért? Érdekes eshetőség lett volna, de hát ugyebár démonok nem léteztek, hacsak a Bijuukat nem annak nevezzük. Mindenesetre, a karaván tagjai az alkoholmámorban figyelmeztettek téged.

Hogy nem történt volna semmi? Nos, valóban nem sok. Az egyetlen említésre méltó esemény az volt, hogy az egyik kisebb faluban egy gésaház előtt egy nő éppen hangosan férfiakat osztott ki. - Idefigyeljetek ti utolsó szemét fasszopó férgek, ha nincs legalább kétszázezer ryotok, nemhogy a farkatokat nem vehetitek elő a nadrágotokból, de még csak rá sem nézhettek a lányaimra, felfogtátok?! Takarodjatok innen a fenébe, most, mielőtt kiheréllek benneteket. Nem értettétek meg? Húzzatok innen! - ezt a nőt bizony nem kellett megvédelmezni. Volt benne valami... valamilyen érdekes kisugárzás. A férfiak azonnal szétrebbentek és a gésa rád pillantott. Arcán dühvel keveredő elszántságot láthattál, majd pengés legyezőjét maga elé tartva, visszavonult a házba. Lépteiben szintén volt valami, ami fennköltséget sugárzott s cipellői csak úgy kopogtak, amint a tolóajtó kinyílt előtte és beviharzott rajta. Még hallottad, amint maga elé mormogja, hogy "férfiak..." és ekkor tűnt el a házban.

Az út további része már tényleg eseménytelen volt. Az idő már hűlt, amikor felvetted a kabátodat és elindulhattál a hóban Kitaki no Satoba. A ropogó hó a talpad alatt hamar kikezdett téged és érzékelhetted, ahogy fokozatosan elkezdett elfagyni a bal lábadon az egyik lábujjad. Lehet, hogy cipőt sem ártott volna venni valami normálisat... bár a shinobiknak magas volt az állóképessége és a fagytűrése, ez most igen hirtelen ért téged. Bár a hegyekben laktál - talán ez mentett meg a komolyabb bajtól - ilyen hidegben még nem volt részed. Ott fent sem volt ennyire erős a fagy. A hó vakított, s a kitaposott ösvény sem segített abban, hogy ne kezdjenek el kékülni a lábfejeid. Mire elérted Kitaki no Sato határát, könnyes búcsút mondhattál az egyik lábujjadnak: csoda, hogy csak annak az egynek, a bal lábfejeden a kislábujjad mellettitől kellett megszabadulnod. A kabát szerencsére megvédett attól, hogy tüdőgyulladást kapjál. Állítólag a Raiki előtti Raikage félmeztelenül is képes volt sétálni ilyen fagyban... mikor leszel te képes ilyenre? Nos, ez csak idő kérdése lehetett, de egyelőre igen problémásnak tűnt a lábujjad elvesztése... még akkor is, hogyha nem akadályozott téged semmiben, csak zavaró volt a "lyuk", ami keletkezett a sorban.

Egyáltalán nem fájt, azt meg kellett hagyni. A fagy kiégette nálad is a sebet és úgy vált el a lábfejedtől, mintha csak letörtél volna egy kiálló valamit róla. Hogy eltetted, avagy eldobtad-e... az rajtad múlott. Mindenesetre, végre beértél Kitaki no Sato falain belülre, és nálad is elkezdődött a sehová sem tehető bizsergés a tarkódban, ami nyugtalanító hatással volt rád. Amint beértél és elintézted, hogy Akane mellett lehessél egy szobában, már csak annyi dolgod volt, hogy kipihend az út fáradalmait, hiszen abból volt egy pár. Talán a konohai nő helyrerakja a lábadat... talán nem. Mindenesetre láthattad a többieket is, viszont mivel egyből felfelé vetted az irányt, így csak másnap találkozhattál velük az izakaya bárban az eligazításon... de ez a bizsergés igen zavaró volt...

~ Saki ~

Hó. Neked ez legalább nem lesz újdonság. Ígéretes genin voltál, de a chuunin vizsgán való szereplésed vissza is vethette volna a karrieredet, hogyha most nem küldtek volna el téged erre a küldetésre. Egyedül... geninként. Vajon alárendelt leszel, a geninjobbágy szerepét kell majd betöltened a sok chuunin és jounin között? A válasz persze váratott magára, mindenesetre útnak indultál, amikor kiadták a küldetést. Kellően felkészültél az útra és mivel a klíma is hasonló volt ahhoz, amihez itt hozzászokhattál, így öltözéked teljesen megfelelő volt ahhoz a terephez, ahová készültél. A Hó Országában a kikötővárosban találtál magadnak szállást, azonban ott még belefutottál egy kis incidensbe, mielőtt még megaludhattál volna.

A civil népek igen érdekesek voltak, valljuk be. Most éppen a főtéren gyülekeztek össze és egy férfi állt egy akasztófa alatt lehajtott fejjel. Kopaszra borotvált fején pecsétsort láthattál vibrálni. Fehér köpönyeget viselt magán a gyógyítók jelével ellátva. Egy törvényszolga olvasta éppen a vádakat ellene. - Embereken való kísérletezés, ikerkísérletek, shinobikból való chakra kinyerése, annak civilekbe történő oltása, kínzások, élveboncolások. Több rendbeli emberölés, szándékos gyújtogatás, halottgyalázás, kegyeletsértés, kihantolás. A fentebbi vádakban mind bűnös. Az ítélet halál - ennyit mondott csak és meghúzta a kart, az orvos pedig néhány percig rángatózott, majd kimúlt. Ha érdeklődtél egy kicsit, akkor megtudhattad, hogy valóban megállták a helyét a fentebbi vádak és több hónapnyi nyomozásba került megtalálni ezt az elvetemült sorozatgyilkost, aki több közeli faluból is szedte az áldozatait. Most végre megbűnhődött.

A fogadós nagyjából 2.500 (kettőezer-ötszáz) ryot kért el tőled az egy éjszakányi szállásért, de ebben benne volt a vacsora és másnap egy gyors reggeli is. Útközben hallhattad a mendemondákat a démonokról, amelyek a szívedbe nyugtalanságot költöztettek. Innentől az utad már tényleg eseménytelen volt és beértél Kitaki no Satoba. A többiekhez hasonlóan téged is hatalmába kerített a megmagyarázhatatlan bizsergés a tarkódban. A helyiek veled mintha... mások lettek volna. Mintha nem vetettek volna meg annyira, tán azért, mert közel ugyanolyan helyről származtál, mint ők. Látták rajtad, hogy otthonosabban mozogsz a fagyban, mint azok, akik előtted estek be ide. Barátságosabban igazítottak útba és még az egyik bódéból meg is kínáltak egy kis forró csokoládéval. Tényleg ennyit számítana a kulturális hasonlóság? Lehet. Lehet, hogy nem, csak átvertek, ezt neked kellett eldöntened. Mindenesetre a fogadóba beérve már megnyugodhattál és kipihenhetted az út fáradalmait. Csak az a fránya bizsergés ne lett volna....

~ Naoki ~

Gaara. Gaara adta ki a küldetést neked. Végre méltónak talált arra, hogy rád bízzon egy olyan küldetést, ami magasan megugrotta az eddigieket, amelyeket elvégeztél. Nem voltál hát rest elindulni, s a perzselő hőségből hamarosan kiértél a normálisabb éghajlatú területekre. Útközben volt időd elgondolkodni azon, hogy mégis mi végre teremtettek benneteket shinobikat, hogyha kimondottan mások meggyilkolását kérik tőletek és el kell végeznetek azt a feladatot. Tényleg ez lenne a sorsotok? Tényleg ezt kell tennetek? Ölni... pénzért? Ölni mások parancsára? Nos, a válasz ezek szerint igen volt, hogyha éppenséggel emiatt indultál el. Mindenesetre, az első megállódnál akadtak bizony érdekes dolgok.

Valahol a Tűz Országában pihenhettél meg és tankolhattál fel egy kis nevenincs faluban, amikor hirtelen énekszót hallhattál. Ha felfigyeltél erre, akkor láthattad a szentély felé igyekvő "tömeget", mintegy húsz főt, amint egy apró, alig fél méternyi hosszú koporsót vittek magukkal. - Bölcsőhalált halt - közölte veled az előtted álló élelmiszerárus. - Tragikus dolog - vont vállat és kérte a pénzt, ha vásároltál valamit. Valóban tragikus volt egy olyan gyermek halála, aki éppen csak megszületett. Semmit sem láthatott a világból, abból a világból, amely megannyi lehetőséggel kecsegtethetett volna számára. Azonban... valóban ilyen tragikus lett volna? Hiszen ez a világ megannyi veszélyt is rejtett magában s lehet, hogy ez a gyermek járt a legjobban azzal, hogy meg sem ismerhette azokat. Minden éremnek három oldala volt és ő most ott maradt az érem szélén, a semmiben. Tán ő járt tényleg jobban...

Az első, ami Kitaki no Sato felé menve megcsapott, az a hideg volt. Gondolhattál volna hamarabb is a melegebb ruházatokra, a shinobi felszerelésed igen szellős volt. Összvissz egy köpönyeget és némi gyolcsot kaptál egy fausitól, valahol még a hegyek lábánál, de ez csak arra volt jó, hogy ne fagyjanak le a tökeid a szó legszorosabb értelmében. A lábad már kékült neked is, mint sok más társadnak, legalábbis elkezdett érdekes árnyalatokat felvenni, amikor lenéztél rá. A tüdőd igen ramaty állapotba került a hideg levegőtől és minden lélegzetvétel fájt. Szerencsére egy viszonylag rövid úton mentél a találkozási pontra és a shinobi átlagsebesség miatt nem fagyott le semmilyen kiálló testrészet, de amint "az utolsó is beért", érezted, hogy nagyon gyorsan meleg teára lesz szükséged. Homlokod forró lett és rázott téged a hideg. Tényleg elég lett volna ennyi ahhoz, hogy belázasodj? Egyedül te érkeztél meg reggelre, a többiek már odalent voltak. A bizsergés a tarkódban azonnal mejgelent, amint beléptél a városkába és mivel voltál már lázas valószínűleg, így tudtad, hogy ez nem annak a tünete...

~Akane~

Hát, a Fagy Országa végül nem lett átbaszás, mindenesetre neked kellett legkevésbé tartani a fagyhaláltól, vagy a fagysérüléstől. Kilépőd igen érdekesre sikerült a Tűz Országából, köztük Konohából, a denevérfuvar pedig határozottan repített téged a szelek szárnyán. A kis heccelésed a Vég Völgyében igen hathatósra sikerült, azonban kicsit később valami érdekes fogta meg a szemedet fentről: leszálltál hát, hogy megnézzed. Nem volt semmi különös, még gondolhattad is, hogy teljesen felesleges volt a leszállás, aztán hirtelen a kis községben, ahol földet értél - enni azért nehéz volt odafent és valamit harapnia kellett az ember kunoichijének, ha nem akart éhezni ugyebár - megláttál egy férfit. Egy igen... csontsovány férfit. Láthatóan az éhhalál küszöbén volt, reménykedve figyelte a kezedben tartott falatot, de orvoosi ismereteidnek hála igen hamar meg tudtad állapítani, hogy nagyjából... percei lehettek hátra. Nos, ez is történt. Előtted feküdt a porba és mire leért az arca, már nem lélegzett. Ennyi volt az élete. Mindenki más a közelben csak vállat vont, majd megjelentek páran, hogy eltakarítsák a halott hajléktalant.

Ennyi. Az emberek eddig törődtek a másikkal. A társadalom kivetette magából és az élete itt ért véget, mások megvető tekintetének a kereszttüzében. Még az sem érdekelte az embereket, hogy egy óriási denevéren szállt le közéjük valaki, bár páran megkértek, hogy legyél szíves távozni, ha nem veszel semmit a kereskedőktől. Valóban csak ez lett volna? Meghal egy ember... és senki sem törődik vele? Hagyták halálra éhezni a szerencsétlent, egy falat kenyeret nem adtak neki. Valószínűleg régen még fel is lehetett puffadva, de most már csontsoványan feküdt előtted. Anatómiailag pontosan kivehetőek voltak a csontjai, annyira lefogyott.... talán még a szél is elrepítette volna őt, hogyha feldobod a testét. Jó gondolkodási alapot nyújtott a továbbiakra, az egyszer biztos...

Innen már igen egyszerű volt az utad. A denevértaxi tovább vitt téged és néhány mérföldnyire lerakott a városkától. A hóban való gyaloglás a sok réteg ruházat miatt nem jelentett számodra nagy akadályt, s bár még így is fáztál, mindened védve volt az elemektől. Amint bementél, elkezdődött valamilyen furcsa bizsergés a tarkódban és ez a bizsergés nem akaródzott elmúlni még akkor sem, amikor befeküdtél Yoshitaro mellé. Előtte azonban a pislogó tükörképed... mintha tényleg... még egyszer megismétlődött. Para volt ez a hely és nem is csak a fogadó felszereltsége miatt, hanem mert akkor pislogott a tükörképed, amikor a tarkódban jobban érezted a bizsergést, ami egyáltalán nem múlt el. Mindenesetre együtt alvásotok javított kicsit rajtad, de érezted, hogy kellenének azok a pirulák, lehetőleg még nagyobb dózisban... és az a kellemetlen, állandóan ott lévő bizsergés csak nem akart megszűnni....

~Mindenki~

Másnap reggel kezdődött az "eligazítás". Hát, legalábbis valami olyasmi. Ott voltatok lent, találkozhattatok a köhécselő, krákogó Naokival is végre. Könnyen felismertétek egymást, hiszen nehezen lehetett volna benneteket összetéveszteni. Szedett-vedett shinobi társaság voltatok, ennyi, semmi több. A fogadós kiszolgált titeket és ti csak vártatok és vártatok és vártatok... mígnem nyílt az ajtó. Tömjén szagát hozta be a szél, a csípős szag köhögésre késztett sokatokat; nem úgy a civileket, akik azonnal letérdeltek és énekelni kezdtek. Az ajtón először egy csuhás férfi lépett be, kezében a füstölővel és becsatlakozott az énekbe. Mögötte pedig... a legszebb nő, akit eddig láttatok. Fehér kimonót viselt, vörös haja pedig a derekáig érhetett, vagy még hosszabb is volt. Porcelánarcán semmilyen sminket nem viselt, egyedül ajkait rúzsozta ki... no meg kicsit kihangsúlyozta a szemeit. Csilingelő hangon énekelt ő is és kezeit felemelve köszöntötte a népet, akik most leborultak és halk imába kezdtek. A nő mögött még három tömjénező alak jött be, akik a bár egy-egy sarkában megálltak és úgy figyelték a szertartást.

Ami igen hamar véget ért. Pár percet követően az énekszó elhalt végre valahára és a nő határozottan megindult felétek. - Shiawase Zouo, Nara Akane, Nakahara Saki, Hamacho Yoshitaro, Shibo, Shikoku Naoki és Katsumi Kawachi. Köszöntelek benneteket Kitaki no Sato városkájában - üdvözölt benneteket... név szerint. Mindannyiótok nevét tudta, kérdezés nélkül. A hangjában volt valamilyen megmagyarázhatatlan él, ami olyan hatást kölcsönzött neki, mintha jeget csiszoltak volna éppen. - Kérlek, gyertek velem - fordított nektek hátat és kivonult a fogadóból, a tömjénezők követték. A falusiak félreérthetetlenül mutatták nektek a kiutat. Ha követtétek a nőt, az határozott léptekkel vonult egyenesen az egyik szentély felé, amelyet a helyiek csak úgy emlegettek, mint Inari temploma. Robosztus épület volt, az általatok ismert építészeti stílus jegyeit viselte magán, viszont oromzatát egy tekeredő sárkány díszítette.

Amint beléptetek, máris nem volt olyan hideg, viszont a tömjén füstje már-már fojtogató volt. - Üdvözöllek benneteket Inari templomában - hajolt meg szertartásosan a nő. - Én vagyok Kitaki no Sato és a Fagy Országának legfőbb Mikoja. Megszólításom szimplán... Miko-san. A nevemet már réges-régen elhagytam, amikor Inari szolgálatába szegődtem. Hallottatok már Inariról? - kérdezte kíváncsian, de jól tudta, hogy egyikőtök sem hallott még róla. - Inari a Fagy Istennője. Nem csak az országunké, hanem a hóé, a jégé, a viharoké. Inari védelmez bennünket és ő jön el értünk, hogyha eljött az időnk. Az ő színe előtt álltok most és akkor, amikor hozzám beszéltek, hozzá is beszéltek - nézett rátok jégkék szemeivel. A templom belülről egyszerű elrendezésű volt, kis párnák jelölték a térdelő helyeket, a bejáratnál volt egy cipőtartó, elöl pedig egy női alak szobra, aki igencsak hasonlított a Miko néven bemutatkozó nőre. - A mindenkori Miko kötelessége, hogy hasonlítson Inari úrnőre - előzte meg a kérdéseiteket. - Gondolom fáztok. Bátorkodtam azoknak beszerezni néhány melegebb ruhát, akik nem készültek ennyire az útra - mondta és tapsolt kettőt, mire a tömjénezők közül az egyik eltűnt és előjött egy nagy csomaggal, melyben szőrmebéléses kabátokat, nadrágokat és bakancsokat találhattatok. Mindegyik passzolt rátok.

- Betekintettem a múltatokba és a jövőtökbe. Láttam, honnan érkeztetek és merre fogtok haladni. Láttam, hogy kik a barátaitok és az ellenségeitek. Közülük senki sincs itt fent. Idefent csak a szél lesz az állandó társatok. Nos... gondolom tudjátok, mi végre lettetek ide hívva. Gyermekeink a jövőt jelentik számunkra. Nem engedhetjük, hogy a jövőnket elvegyék tőlünk. Inari úrnő szószólójaként kérlek benneteket, hogy göngyölítsétek fel ezt az ügyet és hányjátok kardélre azokat, akik ezt merészelték tenni a nyájammal - szólt és hátat fordított nektek. A szoborhoz lépett és annak két kezén lévő ujjairól levett... valamit. - Tudom, hogy utatok majd a hegyekbe fog vezetni titeket és azt is, hogy szembe fogtok nézni a gonosszal. Nem akarom, hogy készületlenek legyetek, ezért adom nektek ezt - fordult felétek és egy tálcát tartott a kezében, rajta hét darab, kör alakú medállal. Mindegyikbe egy jelet véstek, a Fagy Országának szimbólumát. Az egyik tömjénező letette a füstölőjét és elkezdte feladogatni rátok. Azonban... a medálokból mindannyian észveszejtő chakrát éreztetek és amint hozzátok ért, mintha rezonált volna veletek. Hirtelen mindannyiótok tarkóbizserégse elmúlt, mintha sosem lett volna. - Bánjatok bölcsen velük. Egyszer segít önszántából, utána fizetséget kér érte - hangzott a Miko magyarázata.

- Kezetekbe helyeztük a jövőnket, külföldi shinobik. Ne kótyavetyéljétek el, vagy Inari úrnő haragjával lesztek kénytelen szembenézni. Mától fogva rajtatok múlik a Fagy Országának továbbhaladása. Remélem, sikerrel fogtok járni - hajolt meg a Miko. - Most menjetek. Nyomozzatok - intett nektek és a tömjénezők elé álltak, mintegy jelezve, hogy ez a beszélgetés eddig tartott. A férfiak énekelni kezdtek és hamarosan dobszót hallottatok. A tömjénezők mögött a Miko meztelenre vetkőzött és táncolni kezdett, majd erős chakrát éreztetek és mindegyik mécses egyszerre gyulladt meg a templomban, a fáklyákkal együtt. Éreztétek, hogy nem igazán volt itt maradásotok... de hol kezdjétek?

//Következő posztotokban ennek lereagálását kérem, továbbá állítsatok fel egy tervezetet, hogy miként fogtok továbbhaladni. A Miko semmilyen kérdésre nem fog válaszolni, mivel szertartást készít elő. A medálokból a természetestől eltérő, de nem természeti és nem sötét chakrát éreztek. A medálotok színei:

- Yoshitaro: sárga

- Akane: fekete

- Naoki: fehér

- Saki: kék

- Zouo: vörös

- Kawachi: zöld

- Shibo: lila

A hely atmoszférája mindannyiótokra nyugtalanító hatással van, ezért -4 Épelmét vonok tőletek. Egyelőre ez csak a bizsergésben mutatkozik meg.

Határidő:

2020.02.15 23:59 és remélhetőleg akkor 16-án fogok tudni írni én is

Sok sikert mindeninek.//

**Shibo** Hétf. Feb. 03 2020, 15:44

Az egyszerű embernek talán különösnek, nem megfelelőnek tűnhetett választása a hosszú útra, benne is felderengett valami ebből a gondolatból, ám rég nem kötötték a társadalom korlátai és olykor furcsa szabályai, melyek néha, így jelen esetben is megóvásukra törekedtek. Persze állítása szerint épelméjű volt, mégis a normálistól eltérő, ám most nem érezte úgy, hogy sok választása lenne, ami egy kissé frusztrálóan hatott rá. Már eleve kockázatot vállalt azzal, hogy útnak indult, most, ezen a helyen ez fokozottan igazzá vált. Habár simulékony jellemével és apatikus hozzáállásával képes szokott lenni beolvadni az emberek közé, nem szívesen tapasztalta meg a civilizáció legaljának mocskát. Most pedig még ez alá kell ásnia, bár nem rég ő is ezen események lánculatának tagjává vált. Nem szerette ha nem irányíthat és az ilyen helyzetek mindig kizökkentették a saját kis belső világából. De a remény, hogy újra életsugár költözik kihüledező szívébe túl csábító volt. És a gyermekek el vannak vetve.

Az ártatlan mégis könyörtelen természet újfent lenyűgözte, a világ kettősségét saját magához tudta hasonlítani, akármilyen bizarr lett is volna ez a gondolat másnak. Ez az apró töredéke lelkének megnyugtatta. De persze közel sem annyira, hogy azt rendesen működőnek lehessen nevezni. Nem törődött a tutajos óvva intésével -már ha annak szánta-, zavartalanul szemlélte a tenger vad szépségét.

- Kár lenne ha odavesznél, bőrarcú barom - válaszolta élcelődésére. Magát persze egyáltalán nem féltette. Amúgy sem gondolta igazán, hogy kár lenne érte. De van egy küldetése.. Amihez meg kell hozni lépéseket. Az elképzelés mindenesetre elégikus volt.

A szikla elvonta figyelmét a másikról, ahogy felpillantott a szeme elé tárult egy csoda; az emberi fejlődés újabb ékes példája. Habár ez több volt, mint aminek előszőr tűnt. Szertartás volt. A rangjától megfosztott ember, hogy visszanyerje, vagy megtartsa büszkeségének maradványait a tengerbe vetette magát. Ámulattal, talán áhitattal, a csónak oldalára dőlve, fejét öklén pihentetve -nem törődve azzal, hogy mozgása majdnem kibillentette őket egyensúlyukból-, figyelte a megvilágított jelenetet. Jól tudta, meg is értette, miért játszódhatott le a jelenet, habár a mögötte álló történetet nem ismerte. Ujjával kényelmesen fodrozgatta a sötétedő víz hullámait, majd vöröslő ujjait kéjkedve lenyalta. A révésznek majdnem torkán akadt saját nyála ahogy megakadt a nyelésben.

Innentől az út eseménytelenül telt; Shibo alkalmanként, hogy újra megízlelje az édes pillanatok nedűjet, ismételten végignyalt ujjain, ám a sós víz egyre fakóbban adta vissza ugyanazt az érzést, így egy utolsót nyalintva kellemes hangulatban, de kissé bosszúsan szállt ki a lélekvesztőből.

- Az elválás édes fájdalmára - dobta oda az út árát a fedélzetre és búcsút intett kellemes társaságának. Szívében nem maradt nyoma haragnak, ahogy önbecsülésén sem esett csorba, ahogy távozott, már el is felejtette a történteket.

Nem volt felkészülve a hidegre. Váratlanul érte. Valahogy úgy képzelte, ebben is meg lehet lelni a gyönyörűséget. Pedig többször is átélte már. Akkor nem is ilyen hatással volt rá. Habár mindig pattanásig feszítették idegeit, hasonlót sosem érzett. Talán mégis "finoman" bántak vele.

Hiro elkeseredetten küzködve tornázta fel magát a hegy csúcsa felé törtetve. Útját nem állta el a hó; a fagy; a jég; a fájdalom; az éhség; a szörnyűség; a halál; az élet. Vállán átvetve a kötelet hurcolta magával két "rakományát" és nem volt hajlandó feladni. Pedig látszólag azt várták tőle. Szinte kényszeríteni akarták, hogy hagyja ott társait. Ám ő kérlelhetetlen volt. Nem volt képes a halálukra hagyni őket, ahogy azt az előtte beérkezők tették. Inkább maga is ottmaradt volna velük, márpedig a küldetés ezzel kecsegtetett. Matsou szikrázó szemekkel, habzó szájjal, majomként ugrálva biztatta, hogy tegye meg. Az ifjú shinobi ellenállt.

- Kik ők neked? Senkik! Hagyd itt őket! Nem bírod! Még félúton sem vagy. Rosszabb sors vár rád, mint rájuk, mert tudod, hogy tehettél volna a halálod ellen! Az ilyenekre nem vár üdvözülés.

- Ők.. emberek. Ők.. a vallás követői. A vallás alapjai. Nélkülük én sem vagyok.. többé. Ha itt hagyom őket, nem leszek.. többé.

Minden szó mintha újabb súlyt pakolt volna az amúgy is nehéz vászon-szánkóra, vállába egyre élesebben szúrt a fájdalom. Éllel tekintett mesterére, aki az előtte álló út felé biccentett.

És akkor meglátta az út végét. Újra fellelkesülve, megállás nélkül fejezte be a visszamaradó utat. Ott aztán ledőlt a hóba és azt a kezével markolva arcába dörzsölte. Újra érezte, hogy él. Túlélte. És neki köszönhetően még ketten. A siker élménye elnyomta a fájdalom maró érzését és testét is sokkal könnyedebnek érezte a teljes testét átható fagyás ellenére.

Azóta sok idő eltelt. De sosem felejti, hogy mentette meg Dojot és Kanashimit. Később, mint kiderült, csak ő teljesítette a küldetést az elvártaknak megfelelően ezért megfelelően megünnepelték diadalát. Most ilyen nem fog történni. Csak a csontig hatoló hideget és a lábujjaiból kiszivárgó életet érezte. Ez még tőle is meggondolatlan volt, ám hálás lehetett magának, hogy mindig pólyában járt. Most érezte is ennek életmentő hatását, enélkül jó eséllyel hasonlóképpen járhatott volna ahhoz az éjszához.

A fogadóba beérve rögtön a kandallóhoz sietett, hogy ott melegedjen fel. Ezt persze az után, hogy már helyet foglalt, hirteken felpattanva sietett oda és elszörnyűlködve látta, ahogy a felfegyverkezett alak saját lábujját töri le. Látott már sokkal rosszabbat is, mégis, így, hogy vele is majdnem megtörtént, egy röpke pillanatig rémület fogta el, aztán halk kuncogásban tört ki, amit társa balszerencséje és az őt elfogó érzés okozott.

Miután visszatért asztalához, szenvedélyes farkasszemnézésbe kezdett a pultossal. Az a már övének gondolt pénz iránti szenvedéllyel, barátságtalanul méregette, míg ő a kínos pillanat szenvedélyével, meleg tekintettel nézett vissza rá. Végül, mikor úgy érezte, már elég ideig húzta az idegeit, kezét magasba emelve rendelt egy forró teát.

Egyre többen tértek be a bárba, egyesek a felső szintekről, mások a kinti hidegből belépve tértek oda hozzá. Ahogy kereste a potenciális társakat, szeme megakadt egy fiatal férfin, aki sokatmondó pillantásokat vetett a vele érkező nőre. Már akkor kiszúrta, ahogy megérkeztek.

- NANI? - csapta kezeit az asztalra, minek köbetkeztében az épp felszolgált tea kiborult, nem kevés bosszuságot okozva a fogadósnak. - Mármint NÉNI! Ő A NÉNIKÉM!

Bal kezét a magasba tartva, olyan egyenesen háttal állva, mintha szalutálna, jobb kezével Akanéra mutatott, majd, remélhetőleg mielőtt az felocsúdna esetleges meglepetéséből, rohanni kezdett felé, hogy átölelhesse.

- NÉNIKÉM! - Ezzel egyrészt korábbi kirohanását akarta palástolni, másrészt kellemetlen helyzetet akart teremteni. Ha a narancssárga hajú, shinobinak vélt egyén közbelépne, megpróbálja bal kezét az arcába nyomva eltolni, hogy megfelelően üdvözölhesse a kunoichit.

A kimeneteltől függetlenül igyekszik a kettősük közelében maradni, amíg az ajtó ismét ki nem tárul, térdre kényszerítve ezzel a bent lévő civileket.

A hölgy gyönyörű volt, még a Pillangó sem érhetett fel szépségével. Ennek ellenére mégsem szentelt neki különösebb figyelmet; sok szép nőt látott már, legtöbbjük saját magukat szégyenbe hozva vörös lámpák fényébe burkolózott. Így tehát nem volt rá különösebb hatással; egyszerűen tudomásul vette, elismerte. Shibo maga is térdre borult, két kezét kinyújtva a földre helyezte, ám ő hamarabb felemelkedett, mint a maradék, valószínűleg ezzel is kitűnve közülük.

Ahogy felsorolja a neveket, a férfi pillantásával az övét követi, hogy lássa, kit szólít meg éppen. Már mindet megfigyelte; gyenge jellemek voltak. Kivéve az az ébenfekete hajú lány. Benne szunnyadt valami. Saját neve hallatán annyira meglepődik, hogy még jelentkezni is elfelejt. Nem kellett volna, hogy számítsanak rá, ő nem egy falu megbízásából érkezett. Nem látható felvont szemöldökkel mérte a vallási vezetőt, majd egy vöröslő nyakat megpaskolva indult el a többiek közt haladva. Innen többet is megfigyelhetett, mint hátul maradva; például hogy ki maradt leghátul.

A robusztus épület lenyűgözi, mint minden hasonló építészeti csoda; ez nagyob hatással van rá mint az emberek által általában nagyra becsült dolgok. Pedig ezt is ők alkották. Nyilván egy felsőbbrendű nép leszárnazottai lehettek... Vérrokonai.

Shibo szeretett volna, de nem tudott tüzetesebben utánanézni a vallásnak; mégis érdekelte minden emberi hit és annak háttere, így hálás volt a nőnek, mikor az röviden bemutatta.

- Hali - int a Miko felé, Inarinak intézve köszöntését.

A meleg ruhákat meghajolva megköszöni; ez nagy segítség, több, mint amit várhattak és valószínűleg hasznosabb, mint bármi más, amivel előhozakodhattak. Ugyan nem hitte el a múltjukról való beszámolót -elvégre ki akarna betekinteni az ő múltjába?-, ám nem is nézi le hite miatt. Egy hit követői képesek bármit elhitetni magukkal, ám ezért senkit nem szabad megvetni, vagy elvetni szavaik igazának lehetőségét.. Elvégre a nevét is tudták. Ez egy fontos meggyőződés, egy támpont az ember életében, ami utat mutathat, ám le is téríthet róla. De egy biztos volt; ez a nő hasznára lenne az ő vallásának is. Ha ennek vége, majd megtéríti.

Vallásos ember lévén szeretett volna többet is tudni az eszméikről, ami ráadásul a küldetésükre is kihathat, ám talán még lesz alkalma prédikációkat hallgatni. Ebben a faluban elvégre mindenki ugyanúgy viselkedett. Illett rájuk a nyáj megszólítás. Őszinte... Az ilyen veszélyes.

Ahogy meztelenre vetkőzik, hirtelen neki is kedve támad hasonlóképp csekekedni, ám szende jelleme miatt inkább csak megpróbál jobb belátást nyerni, amit az előtte állók gonosz módon kitakartak.

Néhány pillanatig elmélyülten figyelte a kapott tárgyat; már biztos, hogy hasznos szövetséges lenne. A különös bizsergés, amit valószínűleg a hely nyomasztó közege okozott, elmúlt. Érezte a medálok átható erejét és meg akarta szerezni. Át akarta élni. Be akarta takarni magát vele. Előbb azonban valóban le kell vetkőznie.

- Szóval.. Kinek a múltjában látott még 11000 vesszőt? - kérdezi inkább megszabadulva bűnös gondolatától, majd körbetekintve megállapodik a pillantása Zouon. - Amúgy te nem félsz, hogy téged is elrabolnak?

Ezután a láthatóan legfélénkebbet, Sakit veszi célba és álló helyükben átkarolja őt.

- Szia - beszéde fesztelen, mint mindig.

//Kérnék egy árszámítást az útra, teára, esetleg a takarításra.//

//Elnézést kérek itt is a minőségért, telefonról írtam.//

**Hamacho Yoshitaro** Pént. Feb. 07 2020, 01:28

//Szilánkok//

A narancssárga hajú férfi kellemetlenül érezte magát, ahogy az ágy szélén ült. Nem csak a pár perccel ezelőtti természetes reflexekből adódó incidensről volt itt szó, hanem az előző napi sérüléséből: elvesztette az egyik lábujját. Ugyan nem volt annyira fontos egy Ninja életében egy apró végtag elvesztése, másik karokat-lábakat vesztenek el, aztán valami mechanikus szerkezetekkel helyettesítik és élik tovább mindennapjaikat. Ez az aprócska kis fickó viszont valamiért nagyobb hiánnyal sújtotta le szívét, mint bármi mást. Egy olyan apró dolog elvesztése, amit azt hitt, sosem lehet igazából elveszteni.

-Így volt eredetileg, ugye?- kérdezi Akane.

Yoshitaro kérdően lepillant a sebesült lábárra, majd megpillantva a lány ördögi vigyorát és hogy az aprócska szerzet fejjel lefelé akarná visszahelyezni, legszívesebben a kezeibe temetné arcát.

-Haha, nagyon vicces, majd esetleg hátra fele kezdek el vele járni.- morgolódik egyet.

-Ahj, ne duzzogj már, csak egy poén volt.- válaszolja, majd elkezdi a munkálatokat a lábujj visszahelyezéséért.

Még csak épp elkezdte a műtét, mire hősünk nem akarván lenézni a két lába között munkálkodó Kunoichi-re oldalra tekint és egy apró pír kíséretében megszólal.

-Köszönöm.-

~×××~

A szálló reggelije talán éppen elegendő volt ahhoz, hogy vendégeit le tudja ültetni és kiszolgálni az étkezések során, viszont hogy a küldetésre való találkozót és eligazítást is pont ennek a nem túl nagy éttermi részébe helyeztek, kicsit kezdett túlzsúfolt lenni a hely. Reggelire egy szimpla kávét kért és néhány szendvicset kért, amivel egy nagyobb energia-löketet kapna a nap első felében. Egyébként Yoshi csak nemrég tért rá a kávéfogyasztásra, eddig mindig a korai ébresztő edzés és egy jó hideg gyümölcslé volt számára az ébresztő, de amióta mindenfelé járkál politikai ügyeket intézni, kénytelen volt valami olyanra rászokni, ami ébren tartja.

Elmerengve néz körbe, majd tekintete megakadt a mellette reggeliző ébenfekete hajú Kunoichi-n: egy szimpla tojásos-rizses meleg ételt majszol, miközben igen erős kávét szürcsöl mellé. Az alkoholról ne is beszéljünk, hősünk sosem értette hogy képes kávéhoz - vagy bármi máshoz - szeszes italt fogyasztani. Talán bátyjával, Raiki-vel ivott utoljára, mikor kinevezték Raikage-nak és majdnem a földig romboltak egy kocsmát...és a mellette lévőt.

Tekintete továbbhalad hajáról sápadt és kicsit összeesett arcán: szomorúságot érzett. Ismerte még őt akkor, mikor arca ennél javallta teltebb és életvidámabb volt. Természetesen most is eléggé energikus, de inkább arról van itt szó, hogy a folyamatos depresszióját próbálja ezekkel elrejteni. A bogyókról meg ne is beszéljünk...

~Boldoggá akarom tenni...megérdemli...hogy őszintén mosolyogjon végre...~ pattan ki a fejéből, ahogy bambulásából ráébred, mennyire is félreérthető mondat lett volna, ha ezt hangosan is kijelentette volna. Gyorsan lehúzza a bögre alján található nedűt, mire a szoba túloldaláról egy hang üti meg a fülét.

-NANI?!- s érdeklődve elemeli a bögrét az arca elől.

Egy nyakigláb kötésekkel teli személy mutat feléjük, majd megköszörüli torkát és folytatja harsány kitörését.

-Mármint NÉNI! Ő A NÉNIKÉM!- és önfeledten rohan Akane felé.

Ha lett volna még valami abban a kávésbögrében, biztos kiköpte volna a meglepődéstől. Maga a helyzet eléggé komikusra sikeredet, arról nem is beszélve hogy mindenkinek felkeltette az érdeklődését ez a kis közjáték.

-Esetleg eltitkolt gyerekeid nincsenek még véletlenül?- böki oda gúnyosan.

Hirtelen az ajtók kicsapódnak és szinte már természetellenes hideg kezd el beköltözni az étkező melegébe.

~Valaki itt barlangba lakik, hogy nem képes maga után bezárni az ajtót maga után, a pofátlan fajtájába már.~ mérgelődik magában a férfi s már állna fel, hogy illemre tanítsa az illetőt, mire megpillantja a papokat és megérzi a velük érkező tömjénes levegőt.

-Mi a...- kezdett volna bele, mire a körülötte lévő valószínűleg helybéli vendégek és a fogadós letérdepelve elkezdtek énekelni.

Némán figyelte az eseményt, míg a helybéli kulturális vezetők között fel nem tűnt egy nő, aki úgy tűnt, mintha csak egy nagy jégtömbből faragták volna ki. Az arca, az alkata, a szemei, mint lélegzetelállítóak voltak, ám valami nagyon taszította a nőben. Mintha az arca hasonlított volna előző kedvesére, Fujishima Hana-ra. Bár az exe arca sokkalta merevebb volt, a nem rég betoppanó szerzet arca inkább kerekebb volt, szinte már tökéletesen. Mikor a hölgy elkezdte megnevezni őket, háta rendesen borsódzott mikor hozzá ért a névsorolvasásban.

A Shinobi-bagázs követte a vallási menetet egy közeli templomba: az építmény egy egyszerű, de annál kidíszített belső térrel rendelkezett, egy nagyobb oltárral és bár színes ablakkal. A jég-hölgy elkezdte beszédét és amikor elkezdte Istennőjükről beszélni, azzal a mámoros kiejtéssel, Yoshi a pad szélére könyökölve a kezébe temette arcát.

~Remek, tehát tényleg egy szektás banda az egész. Fantasztikus lesz velük szót érteni.~ morgott magában és talán most vette észre igazán, hogy a tarkójából jön az a furcsa bizsergés, zúgás, ami azóta kísérti, mióta betette a lábát a környékre.

Amire már hősünk is felkapta a fejét, az az aprócska szeretet csomag volt mindenki számára: meleg kabát, nadrág és csizmákat osztogattak is. Mint egy éhes gyermek a húsvéti ebéd előtt, úgy nyúlt egy vastag bélésű csizmáért. Soha többet nem akarja átélni ezt a lábujjvesztést és így kivitelezhető lesz majd. A nadrágot is elfogadta és a ugyan volt már vastag kabátja, sosem lehet tudni mikor jön kapóra egy extra réteg.

~Belenézett a jövőnkbe...Azt a Ninjuu-k sámánjai tudnak és ami a jövőben látnak, egyáltalán nincs kőbe vésve...~ s kétkedően hallgatja végig, majd veszi át a medált.

A zúgás elmúlt, ami a háttérben folyamatosan nyomás alatt tartotta.

~Lehet mégis csak van valami igaz ebben a rejtélyes Hó Istennőben...~ vizsgálja meg alaposan a sárga medált, amit kapott.

Éppen kérdezni akart volna a talizmán után, mire a papi hívek körbeálltak, majd a nő egy laza mozdulattal lehántja magáról ruhát és meztelenül elkezd egy rituális táncot járni.

A Jounin feje akkorát bakkan, hogy majdnem az előtte lévő padot fejeli le.

~Egy eszement szekta és még nudiznak is. Lehet nem csoda, hogy azok a gyerekek eltűntek.~ dörzsöli meg szemeit, majd elindul a kijárat felé.

~Hol lehetne kezdeni a nyomozást...Ahogy látom, Fagy Hercegnétől nem tudunk meg semmit, amíg mutogatja magát hívőinek.~ s rövid időre gondolkodóba esik.

-Szerintem kezdhetnénk a Daimyou otthonánál, esetleg a helybéli rendfenntartó erők kapitányánál, megérdeklődni melyik családnak a gyerekét rabolták el, majd a családokhoz is elmehetnék körbeérdeklődni, hátha találunk van valami közös pont az elrablásokkal kapcsolatban.- dörzsöli meg az állát. -Ami viszont engem illet, én most elhúzok egy pillanatra átvedleni valahol.- teszi még hozzá.

**Nara Akane** Pént. Feb. 07 2020, 11:58

A reggeli arcmosástól felfrissülve végre némi szín költözik Akane másnaptól betegsápadt, szívalakú arcára. A kunochi a szájában tartott fogkefén keresztül hamisan dudorászva lép ki a fürdőszobából, hogy megsürgesse kicsit hétalvó szobatársát. Ugyan még maradt egy kevés idejük a megbízó várható érkezéséig, szeretne minél korábban nekilátni a napindító étkezésnek. Korgó gyomorral ugyanis végtelenül alacsony az ingerküszöbe, így minden egyes további csapattaggal exponenciálisan nő annak az esélye, hogy egy gyenge pillanatában fültövön talál baszni valakit egy épp keze ügyébe kerülő szívlapáttal.

- Yoshi! Banyek rosszabb vagy, mint egy nő, esküszöm.

Hümmögi szemrehányóan két gargarizálás között, amikor azzal kénytelen szembesülni, hogy társa még odáig sem jutott el, hogy zoknit húzzon a lábára. Pillanatnyi fáziskéséssel ugyan, de feltűnik neki a felhőfalusi lábának természetellenes, hol halottfehér, hol üszkös fekete színe, a 'gyűrűslábujj' hiányával egyetemben. A szájában habzó fogpaszta egyik felét azonnal tüdőre veszi páni döbbenetében, a másik felét rekedtes káromkodással köhögi a szoba parkettájára.

- MI AZ ÜSZKÖS LÉBEN ÁZTATOTT, TRÜFFELKRÉMES, MEGGYMAGOS SZARRAL MEGHINTETT, HÉTFELÉ LÁNGOLÓ ISTENNYILÁT GONDOLTÁL, HOGY ILYEN LÁBBAL FEKSZEL LE ALUDNI TE SZERENCSÉTLEN?!

Pár gyors lépéssel az ágyon ülő shinobihoz siet, majd elé térdelve a Shousen no Jutsutól zöldesen derengő kacsói közé kapja a szebb napokat is látott lábfejet. Apró ujjai eközben a Shiatsu masszírozó mozdulataival próbálják beindítani az elhalt szövetek vérkeringését.

- Nem csodálom, hogy ilyen vígan szalutál az Őrmester, a lábadba már nem sok vér jutott... De most komolyan Cicavirág, anyukád nem mos elég zoknit, vagy csak teljesen debil vagy? Miért nem egyből tangapapucsban jöttél? Remélem megvan még a lábujjad, nem hagytad el, vagy fűzted nyakláncra, vagy valami hasonló baromság...

Korholja anyáskodón a nála idősebb férfit, miközben gyógyító chakrája hatására remélhetőleg elkezd visszatérni az élet az elfagyott végtagba. Amennyiben Yoshitaro nem bizniszelte el a lábujját mondjuk naptejre - ezek után az sem lenne épp drámai fordulat... -, úgy Akane cérnát és tűt halászik elő elsősegélydobozából.

- Így volt eredetileg ugye..?

Kérdezi egy ördögi mosollyal, miközben visszahelyezi a letört kis testrészt a lábujjak közötti kis szünetbe. Körömmel lefelé.

- Ajh, mit húzod a szád, csak egy poén volt!

Böki oldalba incselkedve barátját, amikor látja, hogy Yoshitaro valahogy kevésbé találja viccesnek helyzetüket, mint ő. Aztán munkához lát.

A gyors elsősegélynyújtás után végre belépnek a fogadó étkezdéjébe. A vendégek egészségügyi állapotát elnézve, a helyiség egy tüdőgondozó menzájának sem lenne utolsó. Azonban túl sok ideje nincs bámészkodni, mert alighogy átlépték a küszöböt, egy pólyába bugyolált, láthatóan súlyos szellemi fogyatajtékkal élő mandró iramodik felé. Teszi mindezt úgy ordítva, mint a kovács aki a forró vas helyett a farkára csapott a kalapácsával. Nem is tüdőgondozó ez. Sokkal inkább pszichiátria. Az ilyeneknek nem fegyvert, hanem kényszerzubbonyt kellene adni. Akkor aztán naphosszan vígan rághatná a gumiszoba falát, meg dobálhatná szarral a zárkaajtó ételbeadóján keresztül a minimálbéren tengődő egészségügyi szakszemélyzetet.

~ Mi a rongybatekert, lázrohamtól megveszekedett, kurva élet fasza folyik itt..? ~

Fut át a Nara agyán a Kazinczy-díjas gondolat, amikor a hátborzongató idegen nekifutásból a nyakába veti magát. Lányos zavarában annyira megilletődik, hogy a legkézenfekvőbb reakciónak az tűnik számára, hogy az ösztönös üss vagy fuss válasz helyett még rá is erősít szerencsétlen tébolyult téveszméire.

- Öhm... Sz-szia... Öcskös...

Nyögi elhaló hangon, miközben döbbenettől erőtlen mozdulatokkal viszonozza az ölelést. Mielőtt óverprotektív kísérője a védelmére kelhetne, a lány elkezdi lefejtegetni magáról az eszelősen csimpaszkodó evolúciós hátrabukfenc szorosan ölelő karjait.

- Őőő... Ő itt a kuzinom. A Cotard-szindróma egy ritka válfajában szenved, kiskora óta azt hiszi, hogy egy múmia.

Itt lejjebb viszi a hangját, majd közelebb hajolva a narancs hajú shinobihoz ezt suttogja:

- A szülei egy kicsit... Nos tudod... Testvérek.

A színjátéktól függetlenül az árnyékmester smaragd íriszei ezt ordítják: "MENTS MEG BASZOD!" Ehelyett Yoshi mit csinál? Zabigyerekekkel poénkodik. Olybá tűnik Akane excentrikus, impulzív természete megállíthatatlan romlásnak indította a felhőfalusi egykor regényhőshöz illő lelkét.

- Hehehe... Valaki humorbonbont reggelizett... Baszomaszádat.

Nyögi zavartan nevetgélve, idegesen vakarászva tarkóját.

~ Basszus, tud róluk! Ez tudjátok mit jelent, ugye csajok..? Ne tedd kérlek, ő a barátom! Majd kisírjuk magunkat a ravatal után. És utána Szívek Szállodáját nézünk? Természetesen. Úúú, a temetőből hazafele menet vegyünk pisztáciás fagyit! És egy új elemet Chinko-sanba! ~

A reggeli elköltése, bár az ételre nem lehet panasza, korántsem nevezhető idillinek. Ebben lehet közrejátszik az a csekélyke tény is, hogy egy nyakigfáslizott kretén mániákusan a nyakába liheg egész idő alatt.

~ Hallgatnom kellett volna Anyára, amikor azt mondta, hogy ne lopjam el a fáraó kincsét... ~

A háborodottak 'fáklyásmenete' azonban közel sem ér véget. Óh nem, még el sem kezdődött igazán... Ahogy a bejárati ajtó halk, panaszos nyögéssel kitárul, csontig maró, tömjénnel terhes huzat söpör keresztül a terem állott, kandallómeleg levegőjén. Az ájtatos droidikák azonnal térdre vetik magukat, ahogy a fehér csuhát viselő papféleség átlép a küszöbön. A szerzetes maga is csatlakozik a halk, mégis átható zsolozsmázáshoz. Lehet ez az egész még abszurdabb és zavarba ejtőbb..? Kitaki no Sato bí lájk: "Hold máj fáking bíír!"

~ Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok római katolikus lakik errefelé... ~

Az árnyékmester ugyanakkor soha nem volt az az istenfélő típus. Fesztelen, könnyed mozdulattal fordul a pulttól az érkezők felé, majd úgy könyököl háttal a söntésre, mint aki valami fergeteges matinét készül végignézni. Kávéja maradékát egy hajtásra lehúzza, majd a bögrét oda sem pillantva a csaplár felé tartja.

- Az előbbit, kávé, cukor és tej nélkül.

- De hát...

- Ne kelljen kétszer mondanom.

Sziszegi a fogai között enyhén fenyegető hangéllel, mire a pultos némi habozás után lehajol a viszkisüvegért, hogy újabb kört töltsön Akanénak. Az égetett szesz első kortya azonban majdnem a lány torkán akad, ahogy megpillantja az ajtón belépő, embergúnyába öltözött tökélyt.

~ Hmm... Naggyonszia! ~

A nő állhatatos, rezzenéstelen mimikája, akár a méltóság elefántcsontba faragott arcképe. A formás, fehér kimonóba bújtatott vállakról aláomló hajzuhatag, mint egy pompás palást, amelyet bármelyik király méltán irigyelhetne. Az áramvonalas, karcsú idomokon sehol egy kósza, felesleges kiló. Mindenhol ott gömbölyödik, ahol kell.

~ Hogy rohadna meg érte! ~

Bosszankodik irigykedve a Nara, majd kicsinyes dühében második italát is kivégzi egyetlen korttyal. A gyönyörű asszony egyesével, név szerint szólítja meg őket. Nagy cucc. Aktát olvasni Akane is tud. A kunoichi smaragd szeme árgusan követi a papnő gleccserkék pillantását, próbálva minél több nevet memorizálni a világvégére delegált különítményből. Több-kevesebb sikerrel. Néha még a sajátját is gondot okoz megjegyezni...

Az angyali jelenés a kenetteljes belépőt követően felszólítja a társaságot arra, hogy kövessék őt. Akane egy sokatmondó pillantást vet Yoshitarora, majd egy hetyke mozdulattal elrugaszkodik az italméréstől, és sereghajtóként a kivonuló emberek nyomába ered. Kifelé menet k százzal dob egyet zsebmetszésre, és mintha mi sem lenne természetesebb, egy fürge mozdulattal einstandolja az egyik még reggeliző vendég vajas pirítósát.

Inari szentélyébe lépve az éjszín hajú lány ugyan nem kap azonnal lángra - előzetes aggodalmaival ellentétben... -, viszont ha lehet, a levegő még a fogadóénál is orrfacsaróbb. És ha Akane érzi így, az már igazán jelent valamit, elvégre az ő hálószobájában is hasonló légviszonyok szoktak uralkodni. Persze az egészen másfajta tömjén eredménye...

A legfőbb Miko a kötelező formalitásokat követően röviden ismerteti a külhoniakat egyházi tisztségeivel, valamint az eszkimóhittan alapjaival. Ezután tapsszóra az alázatos templomszolgák személyre szabott vöröskeresztes segélycsomagokkal látják el a nyomozással megbízott csapat kevésbé előrelátó tagjait. Olybá tűnik a falubéliek előre számoltak azzal, hogy egyeseknek szüksége lehet erre... Furcsa. Vajh mi mindent tudhatnak még róluk? Ezek szerint érkezésük óta folyamatos megfigyelés alatt állnak... Ami persze érthető biztonságpolitikai intézkedés, amikor idegeneket engednek a hazájukba, de ettől a levélfalusi kunoichi még nem érzi magát kevésbé feszélyezve tőle.

Ahogy a soron következő mondatoktól sem. Bár a jouninnak szemernyi kétsége sincs afelől, hogy Miko-san vizonárius maszlagja nem több, mint szemenszedett parasztvakítás, valahogy mégis kényelmetlenül érinti a gondolat, hogy a porcelánbabát idéző papnő a veséjébe lát.

- Miko-san!

Szól közbe nyálas pirítósmorzsát köpködve az előtte elterülő imaszőnyegre. Illetlenségét szertartásos meghajlással próbálja ellensúlyozni, persze ez utólag olyan kevés, mint Geronazzo Mariának a normál labelló. De ha Inari földi helytartója valóban pillantást vetett a múltjába, akkor azt is tudnia kellett, miféle egyszemélyes kataklizmát szabadít Akane személyében magára és országára. Ki mint vet, úgy arat.

- Ha láttad a jövőnket, kérlek áruld el, kit kapunk el a küldetés végén tettesként! Igazán meggyorsítaná az elkövetők kardélre hányását.

Közbevetését mások lehet arcátlan tiszteletlenségnek könyvelnék el, a Nara azonban egy pillanatig sem érzi jogtalannak felszólítását. Aki gátlástalanul hazudozik az ájtatoskodó, mindentudó imázs fenntartása érdekeben, a legkevesebb, hogy emelt fővel viselje következményeit. Bár valami azt súgja az árnyékmesternek, hogy az itt élők meglehetősen jól tűrik a logikai ellentmondásokat...

A következő percekben sor kerül a papnő által ajándékba adott talizmánok ceremoniális felaggatására. Akane először vonakodva hajt fejet a templomszolgának, elvégre nincs ideje ilyen törzsi, babonás baromságokra. Az amulettből áradó, szinte mellbe vágó erő pedig csak fokozza amúgy is vigiláns gyanakvását. Viszont amikor a medalion lánca a nyakába kerül, a lányt szinte már egy teljes napja kínzó fejfájás mintha varázsütésre megszűnne. Talán tényleg lehet valami a birkanyáj vallásos téveszméi mögött. Példának okáért fuuinjutsu.

- Egy Algoflex Rapid is megtette volna, de köszönöm.

Súgja halkan, mosolyogva a szerzetesnek, majd vékony ujjai óvatosan a nyakában függő medálra fonódnak.

~ Hmm... Fekete, mint a vakond belső zsebe bevarrva. Az ízlésemet legalább eltalálták. ~

A csipetcsapatnak még felocsúdnia sincs ideje a rájuk zúdított, gyerekmesébe illő szarságokból, egyik furcsaság követi a másikat. Miko-sannak úgy látszik túlságosan melege lett a szentély állott levegőjében, mert a szemérem legkisebb szikráját sem mutatva szabadul meg a felesleges textiltől. Az említett szemérem hiányát ellensúlyozandó, annak dombjából an(n)ál többet látni. A tökéletes, tejfehér test igéző látványa még Akane pillantását is rabul ejti. Sosem érzett kifejezett vonzódást saját neme iránt, de meg kell hagyni: azokba a mellekbe még ő is beletemetné az arcát. Még szerencse, hogy az összes készpénzét a fogadóban hagyta, lehet most túl erős lenne a késztetés, hogy megdobálja pár zöldhasú ryocskával a papnőt... Egészen úgy érzi magát, mint a Tágra zárt szemek tematikájú farsangi buliján.

Amikor sikerül elszakítania tekintetét az erotikától fülledt rituáléról, zöld lélektükrei sarkából Yoshira pillant. A felhőfalusi éppoly meglepettségtől - tényleg attól? - kikerekedett szemekkel nézi a lágyan ringatózó, pőre szexistennőt, mint a kunoichi egy pillanattal előbb. Persze mit kell ezen meglepődni, elvégre férfiből vagy miből van. Felnőtt, egészséges, egyedülálló férfi, a legtermészetesebb dolog, ha tetszik neki egy meztelen spiné látványa. Akane is megnézte, pedig neki nincs is farka. Akkor mégis mi ez a csendesen fortyogó, sértett harag a lány lelkében? Talán... Féltékenység? Nem... Nem! Az teljességgel lehetetlen. És mégis, szinte maguktól tolulnak az epés szavak halvány ajkaira:

- Ha kiesik a szemed a helyéről, azt már nem tudom olyan könnyen visszarakni, Állócerkapitány...

Suttogja haragos, fojtott hangon a Nara, miközben jobbjával alig észrevehetően a kumogakurei oldalába könyököl. Mielőtt azonban a elfajulhatna a szappanoperába illő jelenet a felhő- és levélfalusi jouninok között, szúrós tekintetek kereszttüze és egy tessékelő mozdulatokkal közeledő szerzetes adja tudtukra, hogy kívül tágasabb.

- Hé, hol lehet felvenni a vallást?

Kérdezi incselkedően kötekedő hangon, miközben nyakát nyújtogatva még próbál egy utolsó pillantást vetni a maguktól lobbanó mécsesek és fáklyák fényében érzékien vonagló szajhapapnőre.

A fagy- és indokolatlan nudizmus istennőjének temploma előtt csoportba verődve végre alkalma nyílik tüzetesebb pillantásokat vetni az ideiglenes kollégákra. A morcos tekintetű, hófehér hajú lány valamiképpen ismerős neki, de ha agyonütnék se tudná megmondani honnan. Mondjuk ahányszor járt Kusagakure no Satoban, nem lenne épp meglepő fejlemény, ha futtában már látta volna valahol. Bár korából adódóan nem valószínű, hogy túl sokat járt volna azokba a kocsmákba, amiket Akane olyan előszeretettel látogatott a faluban.

- Bár Miko-san már volt szíves megadni a nekünk járó felkonfot, azt hiszem, illő lenne bemutatkoznom.

Ragadja magához a szót, amennyiben más nem teszi.

- Nara Akane no Konohagakure, jounin, medikus kunoichi és hobbinekromanta. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem ha a lehető leggyorsabban kézre akarjuk keríteni a faluban ólálkodó Kevinszpészit, az lenne a lehető legjobb ötlet, ha egy-két fős csoportokra szakadva nyomoznánk. Mindenki elmondja, hol szeretné kezdeni a kérdezősködést, és ha napnyugtáig nem tér vissza a Reggeli Fény Fogadójába, akkor a többiekkel a keresésére indulunk. Mivel láthatóan többen még kiskorúak vagytok, önzetlenül vállalom, hogy a két-két helyi szakéfőzdében és kaszinóban magam fogom végezni a vizsgálatot. Most mi van?! Ne nézzetek rám úgy, mint a patológiás hazudozó a poligráfra! Az eltűnt gyermekek szülei gyakran néznek a pohár fenekére, pszichológiai tény! Nos, ha mindenki eldöntötte, hova menne, én visszatérek a szállásra a felszerelésemért.

Amennyiben nem érkezik ellenvetés és sikerül egy közös tervben megállapodni, úgy Akane első útja utóbbi kijelentésének megfelelően Yoshival közös szobájukhoz vezet. Mivel a reggelihez nem fagypont alatti hőmérsékletre készülve érkezett, kiegészíti eddigi viseletét néhány melegebb ruhadarabbal, valamint magához veszi számszeríját és sosemhasznált katanáját. A két nagyobb málháspecsétet ezúttal nem viszi magával, felesleges, holt teher lenne csupán. A lakrész őrzését az egyik pecsétből megidézett Zombi Bunshinra bízza - kinézetre azonos létrehozójával, tulajdonképpen egy Kawarimivel álcázott, élőhalott báb. Mind az 5000 ryounyi költőpénzét elteszi, mert annyira nem bízik a saját klónjában sem, hogy ne gyanakodjon arra, hogy az egészet elherdálná agyvelőkoktélra.

Indulás előtt tesz egy kitérőt az étkezde csapszékére, rendezni a korábban fogyasztott tamago gohan, kávé és pia árát. A szállásdíjat csekken postázhatják a Hokage részére, mert nehogy már elmenjen a küldetés után kapott zsold az itt töltött időre. Mielőtt végleg távozna a fogadóból, előbb a pultosnál kérdezősködik arról, hogy mit tud az eltűnt gyerekről. Amennyiben a csaplár nem tud érdemi információval szolgálni, úgy lépteit meggyorsítva, egyedül vagy többedmagával a Villámsárkány Sóhaja felé veszi az irányt.

**Nakahara Saki** Szer. Feb. 12 2020, 22:30

[Szilánkok]

A fogadótérbe leérve Saki a pulthoz sétált. Az előző este elfogyasztott teájának a csészéjét fogta a kezében és óvatosan letette. Páran már gyülekeztek a helyiségben, reggelivel indítva a napot. Noha igyekezett a feltűnést kerülni, mások nem így gondolták. A hangzavarra megfordult és látta, amint az előző este érkezett fekete hajú kunoichi éppen próbálta magától távol tartani a pólyába tekert shinobit. A Hó országából érkezett lány személyiségéből fakadóan csöndesen szemlélte az eseményeket. Amikor elindult erre a küldetésre számított rá, hogy különböző temperamentumú és viselkedésű ninjával fog együtt dolgozni, mégis megijedt kicsit ettől a közjátéktól. Jobban összehúzta magát, és hátrébb lépett, háta egyenesen a pultnak nyomódott. Ahogy egyre többet figyelte leendő csapattársait, úgy vált világosabbá, a narancssárga hajú férfi szinte le sem vette tekintetét a kunoichiről, vagyis talán gyengédebb érzelmek fűzték hozzá, mint egyszerű shinobi partnerség. Régi csapattársának, Fuyunak is megvoltak a maga furcsa megnyilvánulásai, mégsem tudta igazán hová tenni ezt a beszédstílust, amit a zöld szemű nő adott elő. Viszont megnyugodott, határozottságot sugárzott magából, vagyis nyugodtan rábízhatta a döntéshozó szerepet. Ezen kívül még ismerősnek is tűnt neki, de azt nem tudta, pontosan hol találkozott vele. Akárcsak a fehér hajú lány. Mintha részt vett volna a Chuunin Vizsgán a Szél országában. Hószín hajkoronája tűnt fel, Fuyun és Yuén kívül nem sok olyan emberrel találkozott a megmérettetés alatt, aki ilyen tincsekkel büszkélkedhetett. Közben befutott egy újabb ninja, a Fagy országa láthatóan nyomott hagyott rajta.
Amint valamennyire lenyugodtak a kedélyek, újból visszafordult a fogadós felé. Arcára kiült a zavarodottság, viszont a korábbi bosszúságok miatt szinte alig foglalkozott Yukigakure küldöttének érzelmi állapotával.
- Jó reggelt! - köszöntötte a fogadós, aki kiszolgálta a vendégeket. - Mivel szolgálhatok?
- Jó reggelt! - hajolt meg kicsit a genin. - Miso levest és onigirit kérek szépen.
A hideg miatt fel kellett készülnie, és egyelőre azt se tudta, mennyi ideig lesznek távol, ha egyáltalán elhagyják a falut. A forrón gőzölgő leves egész testét átmelegítette, a tartalmának köszönhetően pedig az éhséggel sem kellett hamar megküzdenie. A rizslabdát csupán azért rendelte, mert édesanyja gyakran készített azt reggelire és az egyik kedvenc ételévé vált az évek alatt. Kifizette az árát és az egyik félreeső asztalhoz ment elfogyasztani a nap első és legfontosabb étkezését.

A reggeli alatt volt ideje elmerengeni a Hó országának kikötővárosában történteken. Azt gondolta, a hajóút lesz a legviszontagságosabb, mégis még szülőföldjének elhagyása előtt nem mindennapi esemény tanúja lehetett. A shinobi világ és a háború miatt szinte el is felejtette, a civil lakosság másféle büntetés végrehajtási eszközöket alkalmazott. Csendben érdeklődött, mégis mit követett el, akit akasztásra ítéltek. Amikor meghallotta a vádakat, kezét szája elé kapta, sötétkék lélektükreiben félelmet látott, aki jobban megnézte. Saki jól ismerte a ninjákat, hiszen ő is megkapta a kiképzést. Olvasott veszélyes és kegyetlen orvosi technikákról, mégis konkrét cselekedeteket hallani jóval nagyobb sokként hatott rá.
*Miért... miért? Az orvosok arra teszik fel az életüket, hogy segítsenek az embereknek. Kunoichi vagyok, elvileg képesnek kéne lennem könnyedén elvenni más életét, közvetlenül mégsem tettem meg. A gyógyítók jelét viselte, közben elárulta azt.* Felfogta a szörnyűségeket, mégse akarta elhinni. *Remélem velem sosem történik meg ez. De mi van, ha mégis? Ha egyszer elnyel a sötétség...*

Gondolataiból az izakaya ajtajának nyílása és a hideg levegő beáramlása hozta vissza a jelenbe. Az idő múlását alig figyelte, a türelmetlenség jelét egyáltalán nem mutatta. Az időjárási viszonyokhoz hozzászokott az út alatt, és most is szokásos ninja öltözékét viselte, ami védelmet biztosított a zord időjárás ellen. Kabátját húzta csak kicsit összébb - a fogadóban viszonylagos jó idő uralkodott ezidáig.
Először a papokra lett figyelmes, aztán a beáramló füstre, aminek édeskés, mégis csípős illata volt. A fogadós és a civilek azonnal felugrottak, majd imába kezdtek. Saki hallomásból ismert néhány vallást, közvetlen közelről viszont egyiket sem látta, vagy tapasztalta meg. A Hó országa amúgy is inkább a technológiához nyúlt, bármiféle természetfeletti imádatát régen maguk mögött hagyták a lakók. A sziget benépesülésekor valószínű még másként gondolkodtak. Nui anyó történeteiből ezeket szűrte le az ifjú genin.
A fehér csuklyás alakot követte egy porcelánfehér bőrű és vörös hajú nő. A kunoichi még soha nem látott ehhez fogható szépséget, első pillantásra tökéletesnek tűnt. Valami furcsát mégis érzett, a tarkójában lévő bizsergésen kívül. Egyszerre vonzotta és megijesztette a hölgy, maga sem tudta pontosan megmagyarázni az érzéseit. Énekhangja, mint a sok apró jégkristály, úgy csilingelt. A tömjén erősebb illatára köhögni kezdett, de aztán hozzászokott a füsthöz. A kis szertartás után a nő megindult a ninják felé és mindenkire rápillantva nevén nevezte a különítmény tagjait.
*Honnan tudja, ki kicsoda? A falvak vezetői elküldték a neveket?* Csodálkozott némileg a kékesfekete hajú lány. Amikor a zafír szempár egyenesen rá nézett, olyan érzés fogta el, mintha a lelkébe látott volna. Inkább a fogadó padlóját kezdte el nézni.
Eligazítás helyett elindultak az egyik közeli szentély felé. A civilek félreérthetetlen jelzést tettek arra vonatkozóan, mit várnak el a shinobiktól. Még Saki is érezte szúrós tekintetüket, pedig vele előző nap kedvesen bántak, még forró csokoládéval is megkínálták. A vörös hajú teremtés határozott léptekkel indult meg. Yukigakure geninje teljesen összehúzta magán a kabátot, úgy lépett ki az izakaya melegebb teréből. Cipője alatt ropogott a hó, ismerős érzések kerítették hatalmába. Tényleg úgy érezte, szülőföldjén halad keresztül. A falu jóval csendesebbnek bizonyult a Hó országának rejtett falvánál, egyedül a menet törte meg a viszonylagos nyugodtságot. A sötétkék szemű lány igyekezett hátul maradni, elkerülve a többiek kíváncsi tekintetét, pedig pont neki volt a legegyszerűbb közlekedni.
Azonnal feltűnt neki a szentély oromzatán megformázott sárkány. Belépve kellemes meleg, viszont annál kellemetlenebb tömjén illat csapta meg a lányt. Ezúttal megúszta köhögés nélkül, kezdett hozzászokni az émelyítő füsttömeghez. A női alak szobra azonnal megragadta tekintetét, szinte megszólalásig hasonlított a vörös hajú papnőre. Ahogy Miko-san ismertetni kezdte, mégis kicsoda pontosan Inari, a fiatal genin egyre inkább a tarkójába befészkelődött bizsergésre figyelt.
*Inari-san...* Belső hangja szinte lágyan énekelte az istennő nevét. A hó és jég szavakat kristálytisztán értette, mintha direkt szólították volna. Figyelme egyre inkább a műalkotásra összpontosult. Valószínű némi információ el is siklott füle mellett, mert nem a beszédre koncentrált.
Amikor az egyik tömjénező eltűnt, majd csomaggal tért vissza, Saki udvariasan visszautasította a kabátot és a lábbelit. Készült a hidegre, vagyis inkább saját országának megfelelő felszerelést hozott magával. A fogadóban jó pár meleg holmit hagyott, amiket tervezett felvenni, ha még zordabbra fordulnának a körülmények.
*A szél amúgy is a társam.* Tette hozzá magában, amint meghallotta a vörös hajú nő szavait. *Azt mondták, a hó és jég gyermeke vagyok. Vajon ezért küldött ide a falu vezetője? Talán csak véletlen, kevesen tudják milyen erő kering az ereimben.*
A gonosz hallatára némileg összerezzent és érezte a torkában összegyűlő gombócot, amit csak néhány próbálkozás után sikerült lenyelnie. Bár nem tudta, mégis hogyan lehetett képes a múltba és a jövőbe tekinteni a Miko, sok mindent tapasztalt az elmúlt néhány hónapban, ami miatt kevésbé kételkedett szavaiban.
Amikor a medált megkapta és hozzáért, erős chakra kisugárzást érzékelt. Amióta megérkezett, a bizsergés nem akart szűnni, ám a medál mintha elnyomta volna ezt a kellemetlen érzést. Rezonált vele és kék színben tündökölt, mint a víz. Meghajolt Miko-san felé, ezzel mutatva ki köszönetét a segítségért.
*Miko-san tudja?* A kérdést csak belső hangja tette fel és még abban sem volt biztos, hogy szeretne rá választ kapni.
Eddig is furcsaságok követtek furcsaságokat, de amikor a vörös hajú papnő levetette ruháját és táncba kezdett, Saki arcára jól megfigyelhető módon kiült a döbbenet és a csodálkozás keveréke. Igyekezett elfordítani tekintetét, mégis oda-odapillantott, megfigyelve a tökéletes alakját. Mielőtt még elindulhattak volna, a pólyába tekert férfi hirtelen átölelte és megszólította.
- Ü-üdv... Shibo-san... - közben igyekezett valahogy kifordulni a köré fonódott karból. Furcsállta a viselkedését, először találkoztak, mégis ennyire közvetlenül beszélt vele. Zavarba jött és nem igazán tudta kezelni a kialakult helyzetet.
Ötletek röppentek fel a többiektől, Yoshitaro a Daimyouval és a rendfenntartó erőkkel tervezett beszélni, míg Akane a kaszinókat választotta ki helyszínnek. Amikor Yukigakure küldöttére került a sor, újfent azt kívánta, bárcsak valahol máshol lenne.
- Nakahara Saki... - kezdett bele halkan a kékesfekete hajú kunoichi. - Yukigakure geninje vagyok, medikus ninja és Suiton használó.
Egyelőre ennyit mondott el magáról, azokat úgyis ismertette, amikhez a legjobban értett: a gyógyításhoz és a Víz elemű technikákhoz.
*Hol kéne kezdeni? Még ha alaptalanul babonásak és hisznek a démonokban, valamennyi igazság rejtőzhet a mesék mögött.* Töprengett el a Hó országának küldötte.
- Azt hiszem... a Mesemondók Mezejére megyek - mondta ki végül hangosan is tervét.

A fogadóba visszaérve felment a szobájába. Az eligazításra nem vitt magával semmilyen fegyvert, felszerelést, így azokért mindenképpen vissza kellett mennie. Különleges orvosi felszerelését egyelőre hátrahagyta, csupán az alap elsősegély készletet vette magához. Széles övtáskáját és fegyvertartóit se hagyta a szobában, inkább biztosra ment. Megvárta, csatlakozik-e valaki még hozzá, aztán elindult a Mesemondók Mezeje felé. Nui anyó sok mindent mesélt neki, amiket először csupán színes történeteknek vélt, aztán kiderült, sok igazság rejtőzött bennük. Talán még a gyerekekről is megtud egyet s mást.

**Shiawase Zouo** Vas. Feb. 16 2020, 00:44

[Szilánkok]

//Elnézést a pici megcsúszásért, elszámoltam magam ˇˇ//

Míg várom a rendelésem, két alakot szúrok ki, akik kitűnnek a tömegből, hiába próbálnak elvegyülni. Valószínűleg hasonlóan feltűnő vagyok magam is. Eleve a ruháink sem passzolnak kifejezetten, másrészt, s ezen sehogy sem lehetne változtatni, a helyiek elég láthatóan elkülönülnek tőlünk. Ez akkor is árulkodó lenne, ha minden más stimmelhetne is. Igaz, nem mindenhol lenne ennyire szembetűnő, de itt, ahol a helyiek görbe szemmel néznek ránk, ismeretlenekre, eléggé visít, nagyon meg sem kell erőltetnie magát senkinek, hogy észrevegye. Mindegy is, mert amúgy sem akartam elrejtőzni. Büszke kusagakureiként kívánok teljesíteni, és nem titkoltan szeretnék mindenkit lepipálni érdemekben, mert akkor tehetném a legnagyobb szolgálatot a Léleknek.
Egy dolog viszont azóta idegesít, hogy beléptem a faluba. A fejemben furcsa, bizsergető érzés motoszkál, amitől az ösztöneim tombolnak nyugtalanul odabenn. Ha csak magam miatt léteznék, elhagynám ezt a helyet, nem törődve semmivel. Nem azért, mert gyáva lennék, nem azért, mert tartanék bármitől is, egyszerűen csak az ösztönöm, mint az állatoké, azt súgja, jobb, ha innen elmegyek, mert valami olyasmi történik velem, ami nem tetszik, mert nem tudom irányítani - még megérteni sem. Mert tudom, hogy kiváló kiképzést kaptam, tudom, hogy észre kellene vennem, hogy ha figyelnek, de semmi ilyesmire nincs nyom, mégis úgy érzem, hogy állandóan bámulnak, vizsgálgatnak, figyelnek, s persze, itt a fogadóban jó pár szem rám szegeződik, de kinn az utcákon ti sez volt az érzésem, pedig sokszor senki nem volt a közelben. Felidéződik a küldetés szövegéből, hogy a falusiak természetfeletti erőkre gyanakszanak, s bár nem vagyok babonás, és nem hiszek sok mindenben, mégis eljátszom a gondolattal, hogy igaz lehet, hogy valami több motoszkál itt, mint ami elsőre látszik. Nem feltétlenül természetfeletti, de hogy alattomos és ravasz, az bizonyos.
Ahogy kiadják a rendelésem, tájékoztatnak, hogy az eligazításra csupán holnap fog sor kerülni, így hiába vérok itt még órákat. Kérek is inkább egy szerényebb helyet, ahol elalhatok - kapok is egy nagyon pici szobát, ami inkább raktár, de nem különösebben érdekel. Nyilvánvaló, hogy csak le akarnak húzni, s egy pótággyal rendezték be ideiglenesen a kis helyiséget, de a célnak megfelel, így nincs különösebb kifogásom ellene. Itt legalább nem keresnének senkit, így a fogadó tulajdonosain kívül sok mindenkivel nem kell számolnom, aki meg akarná zavarni az álmom. Ennek ellenére nem engedhetek meg magamnak hibát, ezért éberen, ülve tervezek elszenderedni a kapott ágyamon.
Hogy voltaképp vége a teendőknek, s várakozásra vagyok kárhoztatva, az utam egyetlen említésre méltó eseménye kúszik be az agyamba. A férfi, akit felkoncolt a tömeg. Ajkamra önkéntelenül is különös, nálam már mosolynak számító arckifejezés ül ki, amolyan elégtétellel életet kioltó, démoni mosoly, olyan, ami nem illik ilyen fiatal arcra, mégsem az első, hogy felvillantom. Mert a férfiről óhatatlanul múltbéli emlékek törnek fel. Arc már homályos, nem emlékszem rá. Az undort keltő érintése is halovány, távoli valami ködfátyolon keresztül, de az érzés, ahogy a testébe mar a penge, ahogy feltépi a húst, s fröcsköl a vér, fémes szagával betöltve az elhaló hangok helyét, a mai napig teljesen tiszta és még annál is mámorítóbb. Még arra is emlékszem pontosan, mennyire viccesnek találtam, hogyan válik ragadóssá az alvadó vér, s ahogy akkor, most is magam elé emelem a jobb kezem, hogy ki-be csukogassam az ujjaim, imitálva az akkori mozdulataim.
“Le a zsarnokkal!”, zúgta a fejemben a tömeg, “Le a zsarnokkal” suttogtam velük én is. Lám, egy tömeg is lehet “Én”, és gyűjthet elég erőt, hogy felszabadítsa magát. Ez a tapasztalt új volt: hogy az emberek parancs nélkül, összefogás nélkül is eljuthatnak addig a pontig, hogy egyként cselekszenek. Nem úgy, mint a kötelezően összetett ninja csapatok. Nem úgy, mint a hadsereg, ami egyként mozog parancsra. Hanem úgy, mint egy valóban eggyé vált entitás, amely a gyűlöletből táplálkozva mindenféle összebeszélés vagy közösködés nélkül mégis egyként cselekszik. A sok test egyként cselekedve válik valóban egy egésszé, hogy felszabadítsa magát az érdemtelen, alantas, undorító, magát Léleknek képzelő férgek mondvacsinált hatalma alól. Ahogy én is megszabadultam Kotorou-tól.
Vajon egy ilyen, ösztönösen született entitás, amikor ismét szétbomlik elemeire, szabad marad, vagy ismét tűrnie kell valaki más ráerőszakolt akaratát, mielőtt újra fellázad, vagy nem talál egy megfelelő Lelket magának, akinek érdemes alávetnie magát - s egyben felerősödnie, felnőnie hozzá?

* * *

Az éjszakám nem telt túl jól. Alapból is igen éberen alszom, ugrásra készen, de a fejembe beköltöző bizsergés és a hozzá tartozó ösztönös menekülési kényszer még nehezebbé tette, hogy egyáltalán elaludjak, az álom pedig messzire került, mert minden apró neszre felébredtem.
Ez rányomja a bélyegét a hangulatomra, magamhoz képest is rosszkedvűen semleges vagyok, ahogy minden cuccom - mivel felesleges dolgot nem hoztam magammal, nincs mit itt hagyni, de amúgy is jobban szeretem, ha nálam van mindenem - összepakolva indulok útra le, a bár részbe, hogy reggelizzek.
Mivel korán van még, csak pár ember lófrál itt, ők is többnyire alkalmazottak. A reggelim egyszerű, egy adag sushi és egy bögre forró kakaó tejszínhabbal a tetején.Egy pillanatig megfordul a fejemben, hogy már most nekiállok kérdezősködni a feladattal kapcsolatban - tegnap is meg kellett volna tennem, de valahogy akkor nem tűnt fontosnak, kárhoztatom is magam érte, mert elvesztegettem rengeteg időt -, de végül arra jutok, hogy az nem tüntet fel profibb színben, ha nekiállok a saját szakállamra dolgozni, mert jó eséllyel azért van az eligazítás, hogy a már összegyűjtött információkat megkapjuk. Türelemre intem magam hát, és elvacakolok a reggelivel, hogy múljon az idő.
Az idő előrehaladtával fokozatosan bukkannak fel a feladat további szereplői. Tegnap csak a bepólyált férfit és a maszkos férfit láttam, mielőtt felvonultam volna a szobámba, ma viszont többen vagyunk. Mi több, akadnak ismerős arcok is, ami számomra azért is meglepő, mert sem szociális típus nem vagy, sem nem jártam sok helyen. Ellenben az arcmemóriám jó, ha más shinobikról, kunoichikről van szó, így azonnal felrémlik a chuunin vizsga.
A fekete hajú konohai kunoichi jounin, ott volt az írásbelin. Elég furcsa állapotban volt, amire elég magyarázattal szolgál, hogy most is szerepel a rendelésében alkohol. Ő későbbről már nem rémlik, igaz, a későbbi feladatok során nem sok felügyelővel volt dolgom vizsgázóként.
A másik ismerős arc Hó Országából való. A lány eljutott a selejtezőkig, de azt már nem tudom, végül chuunin vált-e belőle. Azt tudom, hogy a mérkőzését elbukta. Nem tűnt összeszedettnek, viszont még így is impozánsabb jutsukat mutatott be, mint amiket én ismerek. Még a keresztneve is rémlik, Saki.
A harmadik ismerős egy ifjú shinobi, Naoki szintén a chuunin vizsgáról, bár őt futólag láttam Konohában is, az új Lélek - Hokage - beavatásakor is. Jelen pillanatban elég rossz bőrben volt, bár nem csodálom, a lenge öltözék nem segíti az egészség megőrzését ebben a hideg országban.
Ebből a szempontból is két részre oszlott a társaság, voltak mások is, akik készületlenül érkeztek ide, s voltak, akiknek legalább annyi józan eszük volt, hogy felöltözzenek, s ez nagyjából el is hintette bennem a magvakat azzal kapcsolatban, ki az, aki totál agyalágyult, s ki az, aki talán hasznosítható lesz abban, hogy a küldetésben sikerrel járjak.
Mást egyelőre nem voltam képes megállapítani. Maximum azt, hogy az, aki az eligazítást tartja, szereti elhúzni az időt. Azt hittem, sürgős dolog, ha eltűntek után kell nyomozni, mert van bizonyos időhatár, ameddig remélhetőleg élve rá lehet bukkanni, de ennek esélye minden perccel csökken, de úgy tűnik, vagy nem fontos, élnek-e, halnak-e, vagy máris úgy sejtik, hogy aki eltűnt, az egyben halott is. Ez utóbbi mondjuk teljesen elfogadható hozzáállás, hiszen ha valaki nem képes magát megvédeni, akkor elveszett, hacsak nem elég találékony, hogy valahogy kicsusszanjon a fogvatartói kezei közül. Az élet már csak ilyen. Lehet, szépíteni civilizációs maszlagokkal, de továbbra is farkastörvények uralkodnak. A természet pedig nem egyszer bemutatja: vagy ölsz, vagy megölnek.
A hosszúra fagyott pillanat végül az ajtó nyílásával törik meg. Azon azonban nem lép be senki, hanem csak valami furcsa szag kezd terjengeni, ami émelyít. Nem is vagyok képes megállni, hogy ne köhögjek tőle, míg be nem fogom az orrom.
Már ez az átható szag elég, hogy a helyiek felálljanak, majd ájtatosan letérdelve énekelni kezdjenek. Megittam a kakaóm utolsó kortyát, amely már teljesen kihűlt, s felállok, hogy felkészültebb pozícióból figyelhessem az eseményeket, szabad kezem a táskámhoz kúszik, bár nem hiszem, hogy fenyegetve kellene éreznem magam. Az óvatosság viszont sosem árt, ha az ember nem szereti a kellemetlen meglepetéseket. Abból épp eleget kaptam a chuunin vizsgán ahhoz, hogy még jobban meggyűlöljem őket egy egész életre.
Az első alak, aki nagy nehezen felbukkan az ajtóban, egy csuhás férfi, kezében füstölő. Tehát innen ez a szag. A második pedig egy nő. Akit érdekel a külső, az minden bizonnyal elámul, rám nem tesz különösebb hatást. Őt követte még három alak, szintén bűzfelhőt hordozva magukkal.
Az egész társaság elég szokatlan jelenség volt számomra. Tudom, hogy vannak olyan vallások, amik szeretik az ilyen maszlagokat, nekem viszont nem tetszik ez a színpadiasság, a falusiak teljes odaadása, önkéntes alávetettsége. Nem tetszik, mert nem érzek mögötte valódi, kiérdemelt tiszteletet, csupán babonák fonákjába szorult, burkolt erőszaknak való behódolást. Mert számomra minden vallás ugyanaz: ha nem fogadod el az én igazam, s élsz a szabályaim szerint, egy senki vagy, akire rá kell erőszakolnom magam hittérítés címszóval.
Ha magam miatt lennék itt, valószínűleg másképp cselekednék, de mint Kusagakure küldötte, türelmesen, állva kivárom az egész hercehurca végét, majd ahogy a nő végül kilép, ezzel jelezve, hogy ő a küldött - bár mivel ő a fontoskodás középpontja, nem volt meglepő, hogy ő az eligazítónk -, végig őt figyelve, pillantását állva várok, megrendíthetetlenül.
Csak a nevem hallatán rezdül meg egy izom az arcomban egy pillanatig. Különösen nagy hatása van ennek, mert az én nevemmel kezdi, s ezért nincs időm felkészülni erre a meglepő dologra. Összébb vonom gyanakvón a tekintetem, s valamiért olyan érzésem támad, hogy ő tehet arról, hogy zsibog a fejem. Nem tudom a dolgok mibenlétét, de már tapasztaltam meg genjutsu hatását például, s a chuunin vizsgán is sok számomra ismeretlen dolgot tapasztalhattam meg ahhoz, hogy úgy érezzem, a fejem zsibongása egy technika, amivel a nő él. De hogy mi a szándéka vele, azt nem tudom. Azt viszont határozottan tudom, hogy ez a felismerés - igazából csak elmélet, mert semmi bizonyítékom - végtelen ellenszenvet szül bennem. Gyűlölöm, ha megsértik az autonómiám, és ezt most az ez elleni támadásként fogom fel, amit nem fogok neki sosem megbocsátani, így jobban jár, ha soha többé nem futunk össze. Mert más körülmények között ezért kioltom az élete lángját!
Ezen érzés miatt az utasítást, hogy kövessük, is rossz néven veszem. Apró ciccentéssel figyelem, ahogy kilibben az ajtón, de nem késlekedek. Minél előbb végzünk, annál előbb nyerem vissza a felhatalmazást arra, hogy kinyírjam ezt a némbert, így elsőnek, de minimum az elsők között követem.
A nő egy szentélybe vezetett minket. annak egyetlen különleges eleme volt, az oromzati részen tekeredő sárkány, amúgy teljesen átlagos szentélynek tűnt. Épp csak hatszor büdösebb. Immáron két kézzel szükséges eltakarnom az orrom, de még a szám is, hogy minél kevesebbet kelljen belélegeznem ebből az elviselhetetlen valamiből. Tekintetem körbefuttatom a helyiségen, elidőzve a szobornál, felfedezve jellegzetességeit - bár ez abban merül ki, hogy kiköpött másának tűnik az előttünk álló nőnek.
Aki ismét belekezd a szertartásos időhúzásba. Számomra ezzel azt is eléri, hogy máris gyanússá váljon, még ha látszólag akadnak, akik igen jó néven veszik gondoskodását. Lehet, én is örülnék a meleg holmiknak, ha annyira agyalágyult és életképtelen lennék, hogy nem hoztam magammal meleg ruhákat.
Csak ezután térünk végre a küldetés lényegére. Sok újat nem tudok meg. Bár a szövege szép : gyermekeink a jövőnk, én pont az ellenkezőjét érzem továbbra is, mert ahelyett, hogy a részletekbe bocsátkozna végre, feltárva, amit eddig tudnak, tapasztaltak, helyette mindenféléről beszél, majd felajánl medálokat is. Azokat kérdés nélkül akasztják a nyakunkba - lám, máris kezdődik az erőszakos térítés. Az születő ellenkezésemet azonban megállítja a medálból kisugárzó chakra, ami mintha némán beszélt volna hozzám. Még a bizsergés is elmúlt a fejemből. Tekintetem összébb szűkül, ahogy magam elé emelem a vörös tárgyat, s kivételesen az eszembe vésem a Miko szavait: “Bánjatok bölcsen velük. Egyszer segít önszántából, utána fizetséget kér érte”.
Nem kell sokat hezitálnom, hogy határozzak, amint kilépünk innen, a medált azonnal leveszem, és elpecsételem. Nincs szükségem a segítségre egyfelől, másfelől nem szimpatizálok vele, mert a bizsergés hiánya is gyanakvással telít el. Mi van, ha a bizsergés azért volt, mert az agyam ösztönösen ellenállt, s most kapcsolatot teremtve velem, e tárgyon keresztül akar majd használni. Na nem! Ezért is van, hogy míg a többiek állnak, én máris kifelé indulok - épp csak nem férek ki a bámészkodó társaimtól -, mikor felszólít minket, hogy távozhatunk, s nem különösebben hat meg, hogy utána vetkőzni kezd. Számomra a felszólítás egyértelmű, mehetünk, itt már többre nem számíthatunk - ez sem segíti a nőt, hogy lekerüljön a potenciális gyanúsítottak listájáról, mert semmi kézzel foghatót nem mondott, csak a kezünkbe nyomott egy medált. Hiába is akar megrémíteni a hókuszpókuszával, a lehető legnagyobb élvezettel fogom kiontani a beleit, ha valóban ő áll a háttérben.
Mikor már azt hiszem, végre kiléphetek a szabadba, szabadulva a medáltól, a pólyás fejű szólít meg, s bár a nevem nem mondja, pillantása elég, hogy egyértelműen nekem szóljanak a szavai. Közömbösen állom és viszonzom a pillantását, miközben magabiztosan felelem: - Nem, inkább örülnék neki. - Kétségtelenül leegyszerűsítené a dolgom, s biztosabban szerezném meg a falvam számára a sikert.
Ezután végre semmi nem akadályoz abban, hogy kilépjek. Ahogy megfogadtam - ha tudom -, leemelem a nyakamból a medált, és jobb híján egyelőre a combomra erősített táskába teszem, mivel a többiek is kilépnek, s máris jön a chuunin vizsgán is gyűlölt rész, mutatkozz be, és mondd el, miben vagy jó. Na persze!
- Shiawase Zouo, Kusagakure-i chuunin. - Ennyivel zárom rövidre a bemutatkozásom, nem árulva el semmit a képességeimről. Egyrészt nincs mivel kérkednem, másrészt nincs rá szükség, hogy tudjanak bármiről is. Nem vagyunk egy csapat még kényszerből sem. - Információért cserébe magam is átadom, amit sikerül megtudnom, de azon kívül nem tekintem magunkat egy csapatnak, erre ugyanis nem kaptam parancsot - tájékoztatom őket a fair play szabályai szerint.
Mivel a többiek is terveznek, eszerint módosítom a saját elképzeléseim: - A piactérre megyek - jelentem ki. Ha ott folyamatosan zajlik a kereskedés, akkor minden bizonnyal több ember is megfordul ott, ráadásul az ilyen helyeken terjednek a szóbeszédek, pletykák. A kumogakurei úgyis azt tervezi, hogy a hivatalos szervekhez megy, így ő kideríti azt, mi az, amit tényszerűen lehet tudni az eltűnésekről, így talán könnyebb lesz a szóbeszédeket is értelmezni, illetve akár hallhatok is olyasmit, ami rejtett igazságokat hordozhat. Ha itt nem találnék semmit, akkor második célom a Suzume játszótér lenne. A gyerekeket sokszor lebecsülik, pedig sokszor többet tudnak, mint a felnőttek, így nem árt náluk sem érdeklődni, mit hallottak, tapasztaltak. Ha mellesleg meg bejön a pólyás fickó provokációnak szánt felvetése, még az is lehet, hogy a fiatal arcom elég lesz hozzá, hogy megoldjam a rejtélyt.

**Shikoku Naoki** Vas. Feb. 16 2020, 03:45

//Eléggé előrehaladtam a tervezésben, a végét nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni, ha a tervek végrehajtása előtt még történik valami.//

Naoki éppen aznapi reggelijét vásárolta meg az egyik kis faluban, amikor hirtelen egy kisebb csoport jelent meg az egyik kis utcácskából kifordulva. Egy kisméretű koporsót vittek magukkal és énekelve vonultak a helyi szentély felé. Az egyik helyi felvilágosította a chunnint, hogy egy bölcsőhalált halt gyermeket temettek, ami sajnos az ilyen elszigetelt falvakban még időnként megtörtént.
Naokit megütötte a dolog, hiszen ahol jelen vannak a medikus shinobik, ott hasonló dolog nem igen történhet meg, így Ő még nem találkozott ilyen esettel. Elgondolkodva figyelte a csoport lassú vonulását. Az énekszó, a vonulás monoton üteme és az esemény tragikussága valahogy különös elenyt alkotott, ami egy pillanatra uralma alá vonta Naokit. Hirtelen, mint aki egy álomból ébredne fel megrázta a fejét hogy kitisztítsa a gondolatait, majd egy utolsó pillantást vetve a már jócskán eltávolodott csoportra, tovább indult a tengerpart felé. Gondolatai közül viszont még sokáig nem távozott ez az élmény, valamiért furcsán nagy hatással volt rá és Naoki nem értette miért. Márpedig ő gyűlölte ha valamit nem értett, úgyhogy ez okozott neki némi frusztrációt. Valamiért kezdett egy olyan érzése lenni, hogy ez a küldetés nagyon más lesz mint az eddigiek. Ezt a megérzését se tudta volna ezen a ponton megmagyarázni, de lehet hogy lassan meg kell majd szoknia, hogy nem mindent fog tudni megmagyarázni...

Kitaki no Sato-ba érkezve rá kellett döbbennie, hogy bár készült a hidegre, de alaposan alábecsülte az itteni körülményeket. Miután kiszállt a hajóból, nem kellett sok hozzá hogy alaposan átfázzon, sebességének köszönhette egyedül, hogy komolyabb szövődmények nélkül megúszta a történetet. Mintha ez nem lenne elég, még egy fura bizsergés is elkezdődött a fejében, amint belépett a faluba, amit nem tudott hova tenni. Csak remélni tudta, hogy ez csak az itteni éghajlat miatt van és idővel majd elmúlik.
Nem sokkal megérkezése után már a forró teáját szorongatva várakozott a fogadóban, miközben megpróbálta chakrájával konszolidálni az állapotát. A sunagakurei shinobiknak az egyik legnagyobb nemezise mindig is a hideg volt, illetve az ebből fakadó megfázás és szövődményei. Ezért genin éveik során minden szél-shinobinak megtanítják hogyan tudnak segíteni magukon egy bizonyos szinten, ha ilyen szituációba kerülnek. Alapvetően a chakra minden testet megerősít, ellenállóvá tesz, ezért is kevésbé betegek a shinobik. A megfázás enyhítésére a chakrát az otthon tanult módon próbálta specifikus helyekre vezetni a testében, ahol az ki tudja fejteni a hatását. Itt persze szó sincs teljes gyógyulásról, hiszen a chakra nincs felhasználva, csupán jelen van, de a tüneteket némileg talán kezelni tudja vele, illetve esetleg a betegség súlyosbodását el tudja kerülni. Akárhogy is, mindehhez idő kellett, tehát tulajdonképpen Naokinak pihenésre volt szüksége. Összességében tehát nem igen bánta volna ha egy ideig még békén hagyják, de sajnos hamarosan csalódnia kellett.

A chunnin-nak nagyon furcsa érzése támadt, amikor belépett a nő a követői kíséretében és elvégezte ezt a rövidke szertartást. Egyrészt az egész teljesen abszurd volt, nagyon nem evilági. Másrészt viszont valamiért teljes erejével feltörtek az emlékei az ide útról, amikor találkozott azzal a temetési menettel. A megmagyarázhatatlan dolgok polcára felkerült egy újabb dolog: nem tudta volna megmondani hogy miért, de valamiért nagyon deja vu-ja támadt.
Az egyetlen racionális magyarázat amit elő tudott szedni, hogy ő eddig nem igen találkozott a vallásosság ilyen egyértelmű megnyivánulásával, ezért benne ez az egész fura érzéseket vált ki.
A nő végül befejezte az éneklést és a shinobikhoz lépve a nevükön szólította egyesével mindannyiukat. Elhangzott pár ismerős név, ami Naokit fura érzéssel töltötte el. Mind a chunnin vizsgán, mind Konohában mint szövetségesek találkoztak, itt viszont ha nem is ellenségek, de potenciális riválisai voltak egymásnak. Részben ezért nem köszöntötte őket külön a chunnin, mikor megérkezvén meglátta őket a bent ülők között. Ha esetleg összeakadna velük a szeme, akkor egy biccentéssel üdvözölné őket. (Yoshi, Akane, Zouo, Saki) Tulajdonképpen az egész csapatból csak 2 embert nem ismert, de most az ő neveiket is megjegyezte.
Az üdvözlés után a nő magával invitálta az egész csapatot és a helyi szentélybe vezette őket. Naoki nem egészen tudta mire megy ki itt a játék, de úgy volt vele hogy idegen helyen van, így megpróbál alkalmazkodni és elfogadni a helyiek viselkedését. Legalábbis addig, amíg ez egyértelműen nem irányul ellene, vagy a küldetés sikere ellen. Miután ezt így elhatározta magában, egy röpke sóhaj kíséretében feltápászkodott és a nő után indult.

A szentély elég jól nézett ki, csak ne lett volna az a töménytelen tömjénfüst bent... Naokinak most egyébként sem volt teljesen rendben a tüdeje, így alig várta hogy kiszabaduljon onnan. De egyelőre fogait összeszorítva megpróbált odakoncentrálni a nő mondókájára. Sajnos nem sok hasznos dolog hangzott el, de a chunnin azért memorizált minden elhangzott információt, hátha hasznos lesz még egyszer. Ezután megtörtént az eddigi nap fénypontja, amikor kiosztották a melegebb ruhákat, amire Naokinak igencsak nagy szüksége volt most.
Végül Miko végre elkezdett a küldetésről beszélni, viszont ez se a szokványos módon történt. Belenézni a jövőbe? Ez eléggé érdekelte volna a chunnint, de valamiért olyan érzése volt hogy a nő csak szórakozik velük. Úgy összességében úgy érezte, mintha egy nagy színpad kellős közepén állna és bámulná a színészeket, de aztán gyorsan helyrerakta önmagát: más ország, más kultúra, nem gyanús, csak más. Naoki itt már érezte, hogy ezen a küldetésen folyamatosan közelharcot kell majd vívnia önmagával, hogy a beidegződéseitől el tudjon térni. Legtöbbször ami a normálistól eltér, az gyanús. Itt kb minden eltért a normálistól, de minden nem lehetett gyanús, így a kettő szétválasztása igazi nagy feladatnak mutatkozott.

Rögtön itt volt a nő agresszivitása. Egy papnőről van szó, akinek a vallása eddig nem tűnt túl erőszakosnak. Szóval mi az oka annak, hogy kifejezetten gyilkolást várnak tőlük. Nem is érdekli őt a gyerekrablók motivációja, tervei, esetleg pontos létszámuk, vezetőjük kiléte, belsős kapcsolataik, informátoraik? Mert ezen utóbbi két dolog nélkül nem igen lehet gyermekeket rabolni egy faluból úgy, hogy senki nem vesz észre semmit. Ennek nagymértékben belső munkának kell lennie. Miért nem akar ebből semmit sem kideríteni a Miko? Miért kellett kivégezni mindenkit az elkövetők közül?
Naokinak nagyon sok minden furcsa volt ebben a történetben, de nem akart semmit sem elsietni, egyelőre még a teljes történet sem volt számára világos.
Viszont a nő következő mondatára nagyon meg kell erőltetnie magát, hogy ne szólaljon meg. A Miko szerint útjuk a hegyekbe fog vezetni, állítólag "látta" mindezt. Akkor most mi után is nyomoznak? Szimplán mondja meg hova menjenek... Eddig is volt egy olyan érzése, hogy a nő csak szórakozik velük, de ezek után ezen érzése csak még inkább megerősödött. Viszont annak semmi értelme nem lett volna, hogy a Fagy Országa idehívjon egy csapat shinobit, hogy aztán ártsanak nekik. Ez diplomáciai öngyilkosság lenne. Szóval azt Naoki elfogadta, hogy a nő valószínűleg az oldalukon van, csak azt nem értette hogy miért nem képes minden segítséget magadni nekik? Végül aztán ezt is a vallásuk furcsaságára kente és újfent emlékeztette magát: nem kell mindent megmagyarázni.

Naoki mostanra szinte már meg is feledkezett a bizsergésről. Megvolt az a képessége, hogy bizonyos külső vagy belső hatásokat eldobozoljon a fejében, így ezt a bizsergést is tudatalattijának egy elfeledett zugába tolta. Amikor viszont megkapta a medálját, ez az érzés megszűnt és a hiánya azonnal feltűnt a chunninnak. Nem lehetett véletlen, így amint meghallgatta a nő magyarázatát az ékszert illetően, azonnal lekapta magáról és elkezdett vele kísérletezni, teljes mértékben ignoránsan arra nézve, hogy ezt nem egészen illik, tekintve, hogy ajándékba kapták.
Ez egy olyan dolog, hogy ha Naokinak támadt egy elmélete, akkor abban semmilyen hó vagy fagy isten nem akadályozza meg , hogy azonnal letesztelje.
Először csak szimplán leveszi magáról, hogy visszajön-e a bizsergés, ha nem akkor megszünteti a közvetlen testi kontaktot és az egyik kesztyűjét felvéve fogja meg a medált, majd ha így se jön vissza a bizsergés akkor lerakja a földre és elkezd tőle távolodni.
Amelyik ponton vissszajön a bizsergés, ott megáll, visszarakja magára, majd újra leveszi, hogy biztos legyen a hatásában. A kísérlet eredménye messzebre vezet, mint első pillanatra látszik. Ahogy nyilvánvalóvá vállt, hogy a "tájékoztatás" véget ért, Naoki azonnal teljesen a gondolataiba merült, ahogy a következményeken filózott, szokásához híven majdnem teljesen kizárva a külvilágot.

A bizsergés akkor kezdődött amikor belépett a faluba. Vajon megszűnne ha elhagyná a falut? Ezt a kérdést Naoki feljegyezte magában mint tesztelendő elméletet. Az viszont biztos, hogy a medál megszünteti a bizsergést. Tehát a faluban van valami, ami bizsergést okoz és ezt a medálban levő chakra megszünteti? Itt Naokinak le kellett állítania magát, ugyanis a többiek elkezdtek ötletelni és tervezgetni, ráadásul úgy érezte hogy neki muszáj leülnie valahova egyedül és végiggondolni ezt az egészet. Ezt nem lehet csak így futva elintézni...
Végignézett a többieken, hát nem semmi csapat voltak. A maszkos, akit Shibo-ként szólított a Miko eléggé fesztelenül viselkedett, főleg a társaság két fiatalabb női tagjával. Bár ha emlékezete nem csal, Akanéval is volt egy epizódja az illetőnek még a fogadóban. Naoki mindenesetre nem igen tudta hova tenni a viselkedését. Yoshi és Akane azonnal konkrét tervekkel jöttek elő. Ahogy azt el lehetett várni tőlük, elvégre ők ketten voltak a két legmagasabb szintű és legtöbb tapasztalattal rendelkező shinobi a csapatban. Naoki bólintott egyet Akane indítványára, hogy a Reggeli Fény-ben találkozzanak napnyugtakor majd végignézte ahogy Zouo könnyedén kezelve Shibo incselkedését, szintén előállt egy tervvel, ahogy a láthatóan magát kényelmetlenül érző Saki is. Naoki egyébként is le akart ülni valahova hogy átgondolja a dolgokat, így számára egyértelmű volt, hogy hova fog menni.

- Ebben az esetben én kifaggatom a két fogadóst. - közölte a saját tervét. - Egyébként Naoki vagyok, Sunagakure-ből, chunnin - tette hozzá szinte mellékesen, miközben szemei egy pillanatra megpihentek Zouo-n, akivel osztozott a cím megszerzésének emlékén.
- Akkor napnyugtakor a Reggeli Fényben! - köszönt el a csapattól, majd nekiindult, hogy felkutassa a másik fogadót. Mivel a Reggeli Fényben volt a találkozó, logikusnak tűnt hogy a másikban kezdje a nyomozást.
Nem akarta elsietni a dolgot, direkt nem is kért útbaigazítást, megpróbálta egyedül felderíteni a falut. Valószínűleg jó ideig itt lesznek és egy ilyen küldetés során egyáltalán nem hátrány ha van helyismeretük. Eltelt egy kis időbe, de végül rálelt célpontjára; nagy cégér hirdette a Smaragd Kasa fogadó nevét.
Bement, kért egy meleg teát, majd leült egy üresebb sarokba és következett a Naokitime. Ezalatt a szokásos fejbezárkózós, külvilágkizárós solo-brainstormingot kell érteni. A chunnin elsődleges célja az volt, hogy egy listát készítsen azokról az információkról, amiket be kell szereznie, vagy le kell tesztelnie.

A faluból kilépve megszünik-e a bizsergés? A helyieknek bizsereg-e a feje? Ha igen, ők is medállal szüntetik meg a dolgot? Ha nem, miért nem? Úgy általában mit tudnak a bizsergésről, tudatában vannak annak, hogy egyáltalán létezik? Mit tudnak a medálról?
A társainak bizsereg a feje?Ha igen, a medál megszünteti nekik is?
Hegy, gonosz. Ezek elhangoztak a Miko-tól. Mit tudnak erről a helyiek? Mi van a hegyen? Hol van a hegy? Milyen gonoszról beszélhetett a Miko?
És persze a küldetéshez legszorosabban kapcsolódó információk: mikor kezdtek eltűnni a gyerekek? Honnan tűntek el a gyerekek? (Iskola, otthon, utca) Mikor tűntek el a gyerekek? (napközben, éjszaka) Milyen gyerekek tűntek el? (szegények, gazdagok) Van-e valami, ami első ránézésre közös az eltűnt gyerekekben azt leszámítva, hogy mindannyian gyerekek? Fiúk vagy lányok tűntek el, esetleg vegyesen mindketten? Milyen erőfeszítések történtek eddig az ügy felgöngyölítésének az érdekében? Milyen népszerű elméletek vannak az elkövető/k kilétéről a falusiak körében? Amióta elkezdtek eltűnni a gyerekek, jártak-e idegenek a faluban?

Miközben Naoki ezt végiggondolja, a chakrájával próbálná a megfázását kordában tartani, vagy enyhíteni.
Amint végzett, elsődlegesen a fogadóshoz/pultoshoz menne és feltenné neki ezeket a kérdéseket, esetleg potenciálisan egy-egy helyinek is, akik ott a pultnál vannak.
Ezek után mielőtt átmenne a Reggeli Fénybe, kimenne a falu határába letesztelni a falu elhagyós dolgot. Kíváncsi rá megszűnik-e a bizsergés a falun kívül? Aztán folytatná az útját a másik fogadóba. Odaérve a kérdéseket ugyanúgy feltenné az ottani fogadósnak és pár helyinek, majd rendelne egy forró teát és várná a többieket.

**Katsumi Kawachi** Hétf. Feb. 17 2020, 12:19

Vásárlásaimat könnyedén elintéztem és meg is indultam a kikötőbe, hogy ott találjak egy hajót, ami elvisz a helyszínre. A tenger látványa annyira nem hatott meg, lévén láthatom eleget. Nem is nagyon foglalkoztam vele. A tengerészek arcán látható tenger iránti szerelemtől. Egyetlen szerelmem már hónapokkal ezelőtt meghalt, láttam a testét és nem volt túl szép látvány. Azóta mintha a pozitív érzelmek kihaltak belőlem, de az biztos, hogy együttérezni vagy hasonlókat. Az út eseményektelenül telt, egészen a második hajóüt második feléig, ahol a kapitány azzal henvegett, hogy ő milyen nagy kapitány, hogy az itt lévő zátonyok ellenére is képes erre jönni, mert bízik annyira magában, hogy át tudja vezetni a hajót. Nem igazán érdekelt, hogy mekkora kapitány, érjek el a célomhoz és ennyi bőven elég lett volna, de a henge arcára próbáltam valami érdeklődés félét erőltetni. A történetek a régi kalózokról sem igazán érdekeltek, de ha már elkezdte, akkor nem akartam bunkó lenni, hogy félbeszakítva visszavonulok a szobámba.
Az éjszaka folyamán vettem észre valamit. Először csak a falu fénye látszódott, ahogy a fáklyák megvilágították, majd hatalmasabb tűz keletkezett és lassan felfogtam, hoy a falu ég. A kapitány figyelmeztetése előtt sem igazán akartam beavatkozni az ügyeikbe. Hol érdekel engem néhány vadember egymással való torzsalkodása. A távolból mintha egy tutajt láttam volna két emberrel, ez jobban felhívta magára a figyelmet, mint, hogy emberek ölik egymást. Láttam eleget a háborúban, én magam is öltem, így nem újdonság. Viszont gyanús a kis tutaj, bár nem sokat láttam belőle és jobban megfigyelni sem tudtam, mert a hajnali köd eltüntette a szemem elől.
Sosem jártam a fagy országában, de a neváéből adódóan jobban felkészülhetem volna. Bár a cipőt zoknival hordom, de valószínűleg az is kevés lesz. Érzem, ahogy a hideg átjárja a testemet és szinte a lelkembe mar. A kesztyű ugyan az ujjaimat megvédi és a ruházatom is véd valamennyire, de elég szellősen öltőztem. Ugyan próbáltam elterelni a figyelmemet a hidegről, még így is éreztem, hogy a lábamon valami nem teljesen stimmel. Nem éreztem az ujjaimat. A taknyom is elkezdett folyni, sőt annyira, hogy a maszkomat is el kellett távolítani. Nem érdekelt az illem, így csak egy mozdulattal kifújtam a földre a taknyot orosz zsebkendőnek hívott formációt használva, bár nem tudom, hogy kik azok az oroszok, de nem foglalkoztam vele. A faluba érve érdekes bizsergést kezdtem érezni a tarkómon, de hiába kerestem a forrását nem láttam. A helyiek tekintete nem zavart, pont annyira foglalkoztatott a dolog, mint amennyire ők tetlegességgel válaszoltak a jelenlétemre. Érdekes dolgok történnek az utcán, nem tudom, hogy, de majdnem elütött egy kocsis, aki aztán útba is igazított. Egy forró tea és leültem az asztalomhoz, ahol aztán megnézve a lábamat érzéstelenítés nélkül egyszerűen letörtem a középsőujajmat, majd zsebretettem. AMint lehetőségem lesz rá egyszerűen megszabadulok tőle.
Egy kicsit átmelegettem, majd egy helyi gyógyító egy kicsit ellátta a "sebet" és javasolta, hogy másnap vegyek melegebb ruhákat. A pénzem elfogyott, nagyon kevés maradt, így inkább reménykedtem, hogy a megbízónk ad ruhát. Sok minden nem történt a nap további részében csak a csapattársaim érkeztek meg, kisebb nagyobb zajt csapva. Nem igazán érdekelt a lejátszódó jelenet, hogy ki kinek a rokona meg dolgok. A szindrómás és a múmiás megjegyzésen belül egy kicsit elmosolyodtam, de nem engedtem meg magamnak, hogy ez látszódjon az arcomon. Minden is lezajlott, amikor tönmjént éreztem, ami egyre erősebb lett. Aztán egy csuhás félrfi lépett be, majd egy nő. Nem követtem a civilek, sem a társaim példáját tovább ittam a teámat és figyeltem a nőt, hogy mit csinál. Nem tudom, hogy ki ő és mit akar, sejtettem, hogy ő a megbízónk, de sem vallásos nem vagyok, sem hajlandó senki előtt hajlongani a Mizukage samát leszámítva. Ahogy a neveket olvasta fel a múmia sráchoz hasonlóan követem a tekintetét, hogy ki kicsoda és próbálom megjegyezni a neveket. Köszöntés után csak annyit mondott, hogy kövessük, így megittam a teám utolsó kortyát, majd elindultam az áhítatos nő után. Az épület, ahova mentünk ismerős stílusban építették, egyedül a sárkány volt rajta nem szokványos. Annyira nem érdekelt, sem ez, sem a vallás. Belépve elmondta, hogy a falu valami Inari nevű istenséget követ és ő magát Mikonak hívják, vagyis nem ez az igazi neve, de már rég elhagyta mikor az Istennő szolgálatába lépett. Rövid magyarázat után, ami számomra teljesen semleges információ volt. ~Vajon henge vagy valami hasonló technikával érte el vagy orvosi úton a hasonlóságot?~ Rövid magyarázat után ruhákat és valami medált adott különböző színekben. Kabátot és bakancsot vettem magamhoz, elővettem már régen használt kendőmet és felkötöttem az arcom elé a maszk alá. Nem igazán akartam reagálni a dolgokra, megvártam a társaim reakcióját és terveit és majd alkalmazkodom. Nem mintha akarnék, de nem szeretek beszélni és a vezető szerepet, így ezt meghagyom másnak. Valamint nem bízok társaimban, lévén mindenki ellenséges faluból származik, így még annyi okom sincs beszélni, mint amúgy. A kumoi jounin egyből helyszínt javasol, míg a konohai a bemutatkozást javasolja. Jelenleg a kumoi bohóc javaslata jobban tetszik, lévén kevesebbet kell beszélnem, de ha kell, akkor röviden bemutatkozom. Az átöltözéssel nem igazán bajlódok, egyszerűen felveszem a kabátot, majd a cipőt és a nadrágot is felhúzom a rajtam lévőre. Közben figyelek a bemutatkozásra és elsőre csak a kusai felfogása tetszik. Így mindenki után közlöm is a véleményemet
- Taira Samba, kirigakurei oinin.- Kusaihoz hasonlóan én sem tartom magunkat csapatnak, csak ninjáknak, akik ugyanazt a feladatot látják el. Nekem mindegy mit csinálok, csak mondjátok és megteszem. Magam Yoshitaroval tartok, de nem bízok az alkeszban, így ő is kap egy társat, valamint a fiatalabbak is.
Fél tigris kézpecsétet mutatok, aminek hála egy pukkanás és némi füst kiséretében két hasonmásom jön létre, amik közül az egyik Akanéval tart, míg a másik létrehoz még 1 klónt magából, hogy azok közül is az egyik a múmia sráccal tartson, míg a harmadik a Naoki vagy Zouo társa lesz. Én magam meg Yoshival tartok. Nem szeretem ennyire szétosztani a chakrám, de egyelőre nem számít annyira, hiszen csak nyomozni fogunk.

**Uchiha Kagami** Hétf. Feb. 24 2020, 00:34

/Szilánkok/

~Mindenki~

A templom ajtaja becsapódott. Bármit is kérdeztetek, a Mikor nem volt hajlandó válaszolni. Elmondta, amit kellett, innentől kezdve pedig a szertartást végezte, ahol nektek, mint külföldieknek nem igazán volt jelenésetek. Mindenesetre az utasítást megkaptátok és innentől kezdve csak rajtatok állt, hogy mégis mit fogtok tenni a továbbiakban. A Miko egyértelműen közölte veletek a feladatotok részleteit, legalábbis a saját értelmezése szerint. Most már immáron voltak meleg ruháitok, viszont a sérüléseitek megmaradtak. Bár Yoshitaronak Akane megpróbálta visszailleszteni a lábujját, a gyógyító technika valamiért nem működött a teljesen elhalt szöveteken: a lábujj egyszerűen újra leesett. Ez van. Egy lábujj ugyan mi egy shinobinak? Semmi, legalábbis annak kellett lennie. Inkább, mint a fejed, nem? Bár a fagy először a legkevesebb vérellátottsággal lévő részeket támadta meg, ettől függetlenül, ha most nem öltöztetek volna át, már valószínűleg az első hóbuckán aludnátok. Mindenesetre most itt volt az ideje annak, hogy eldöntsétek, merre tovább....

Azonban, mielőtt még megindulnátok, igen sok dolog történik egyszerre. Az első, hogy bárki, aki megpróbálja közületek levenni a medálját, annak egész egyszerűen nem sikerül. A lánc mintha összeszűkülne, amint levennétek, ha pedig levágnátok, semmilyen kés, még szél elemű chakra sem vágja át a szemeket. Ezt talán még a méltán híres Hyuugák sem tudnák átvágni... és ez csak az első a sorban. Így, a kísérletedet nem tudod véghezvinni Naoki. A Miko pedig nem válaszol erre, hogyha megkérdezitek, hogy miért nem tudjátok levenni. Amint kiértek a templomból és nekiállnátok tervezni, mindannyiótokat valamilyen furcsa érzés kelti hatalmába. Akane, amint nekiállsz babrálni a fekete medált, hirtelen erős éhség kerít hatalmába. Úgy érzed magad, mintha az elmúlt egy hétben nem ettél volna egy falatot sem, a gyomrod táplálékért kiáltozik. Egy egész őzet képes lennél most, itt helyben megenni, hogyha valaki eléd tálalná. Mindezek mellé, éhezési tüneteket is észreveszel magadon: elkezdesz elgyengülni, a vérnyomásod drasztikusan lecsökken, a vércukorszinted szintúgy érezhetően a béka segge alá kerül. Mintha tényleg nem ettél volna semmit jó ideje... tudod, hogy bármit is teszel, először csillapítanod kell az éhségedet...

A shinobik fiatalok.... de te túl fiatal vagy, Naoki. Túl fiatal ahhoz, hogy meghalj. Most kezded igazán érezni, hogy ez az egész "szakma" nem neked való. A történelem folyamán emberek százai, ezrei, tízezrei haltak meg ilyen fiatalon, csak azért, mert értettek a chakrahasználathoz és a rejtekük valamilyen indíttatásnál fogva úgy döntött, hogy őket fogja felhasználni a katonai erejük megnövelésére. A világ romlott volt és még azelőt elhunyhatál, hogy megízlelhetted volna az alkoholt. Születhettél volna jobb korba is, egy olyanba, ahol nem állandósult diktatúráknak a hadseregét erősíted, de most már ez van. Mindenesetre az érzés, hogy túl fiatal vagy még a halálhoz, folyamatosan erősödött benned. Vajon ez a küldetés lesz majd az, ami végezni fog veled? Vajon egy másik? Netán megéred azt a kort, amikor azt mondhatod, hogy most már készen állsz a halálra? Eszedbe jut megannyi társad, akik fiatalon lelték a halálukat, messze Sunagakure homokkő falaitól, messze a sivatagtól, messze az otthonuktól.... vagy akár az otthonukban. Volt értelme egyáltalán bárminek?

Az orvoslás jó dolog. Segíteni lehet más embereken vele, viszont... túlzottan is felszínes. Oly' sok még az ismeretlen, nemdebár? Az emberi testet kívül-belül ismerjük, de mi lenne, hogyha megpróbálnánk talán... valami újat alkotni? Valami maradandót, amivel a nevünk is fennmaradhat ebben a kegyetlen világban... valamit, aminek hallatán és láttán az emberek elismerően bólintanak és azt mondják, hogy "igen, ő az, aki segített nekünk". Teremteni kell valamit... az orvostudomány áttöréseit előrébb kell hozni és ennek teljesen mindegy, hogy ki fogja kárát látni és ki nem. Ahhoz, hogy végre rendesen lehessen mindent diagnosztizálni és gyógyítani, át kell kelni az erkölcs és az etika határán, le kell küzdeni a társadalmi normák által elénk tárt akadályokat és megmutatni a világnak, hogy a saját szűklátókörűségük okozta eddig a vesztüket. Ezek az érzések kavarognak benned most, Saki. Ezek az érzések valamiért mintha mindig is a tieid lettek volna, mégis oly' idegenek tőled... tényleg a te gondolataid lennének? Hirtelen kísérletezni támad kedved és mindegy, hogy emberen vagy éppen állaton, csak legyen alany, akin kipróbálhatsz néhány új elméletet...

Adrenalin. Vérgőz. Vér, por, belek, végtagok, szarszag. Ezek rohannak meg téged, Kawachi. Érzed, amint bensődet elönti valamilyen kontrollálatlan energia, valami, ami ki akar törni belőled. Harcolni akarsz, minduntalan küzdeni valakivel, nem számított, hogy emberrel vagy állattal, férfival, vagy nővel... a lényeg a harc volt. Az érzéseid már-már tetőfokra hágnak, amikor hirtelen a gyomrod környékén erőteljes fájdalmat vélsz érezni. Ha lenézel, semmi sincsen ott, senki nem szúrt le téged, de a fájdalom erősödött, még a folyó vér melegét is érezni véled magadon. A fájdalom a mellkasodban is megjelenik, a légzés nehezebbé válik, kapkodni kezdesz az éltető oxigén után. Mintha több karddal és lándzsával szúrtak volna át egy időben. A fájdalomtól össze is roskadsz hirtelen, hacsak nem kap el valaki téged a társaságból. Sosem éreztél még ilyen mértékű fájdalmat, olyan érzésed volt, hogy bármelyik pillanatban meghalhatnál. A folyamatos halálközeli élmény nincs rád épp jótékony hatással, azonban össze kell szedned magad, ha nem akarsz gyengének tűnni a többiek szemében.

A helyi vallás furcsa, szentigaz. Érdekes, amennyire hisznek... fanatikusabbak lennének nálad is? Kizárt. Vagy mégis? Nem tudhatod. De valamiért imádkoznod kell. Imádkoznod kell ahhoz, aki teremtett titeket, teljesen mindegy, hogy miként nevezik egyesek. Az is mindegy, hogy ebben így hiszel-e vagy sem, Shibo. Egész egyszerűen úgy érzed, imádkoznod kell, térdre borulva hálát adni mindenért, ami még eleven, mielőtt még megszűnne annak lenni. Az élet gyorsan elrohant, hamarabb, minthogy a hó itt elolvadjon. Talán egy ima segíteni fog.... segíteni fog, hogy ne essél ki a felsőbb hatalom kegyeiből, hogy eljöhessen az, amit célul tűztetek ki magatok elé. De vajon tényleg működni fog az áhítat? Mintha minden egyszerre nyerne értelmet és vezítené el az értelmét. Az egyetlen dolog, aminek van értelme épp számodra az az, hogy semminek sincs értelme. És mégis mindennek van értelme. Lenne? Nem lenne? Őrület... az kavarog benned. Persze nem őrülsz meg, de mintha valaki más lenne őrült... benned.

Férfiak. "Férfiak". Hallasz egy csilingelő női hangot. Deja vu, Yoshitaro. Minden porcikádban érzed, hogy ezt már hallottad valahol... majd hirtelen ránézel férfitársaidra és emésztetlen gyűlöletet táplálsz feléjük. Csak a farkuk után mennek. Nincs más gondolatuk, csak a szex. Ha megnéznek egy nőt, azonnal az jár a fejükben, hogy miként lehetne levarázsolni róla az alsóneműt. Tényleg ilyen lenne a saját nemed? Tényleg ilyenek lennétek? Jobbnak kéne lennetek... nem tudsz másként tekinteni a többi férfira, csak nőgyűlölő, hímsoviniszta férgekként. Ez te lennél? Ez vajon tényleg te vagy? Vagy valaki belemászott a fejedbe? Mintha a te gondolataid lennének, de mégsem a tieid. Ezek a férfiak csak ki akarják használni a nőket. Az a pólyás is úgy próbálta mereszteni a szemeit a gyönyörű papnőre, mintha az élete múlt volna azon, hogy fedetlen kebleket láthasson... ugyan mi végre léteznek az ilyenek? Persze, a fajfenntartásért kellettek, de vajon az ilyen tényleg megérdemelte, hogy a magvait elvethesse egy szent anyaméhben? Védeni akarod a nőket, meg akarod őket óvni a férfiaktól... ösztönösan közelebb húzódsz Akanéhoz, hogy takard a többiektől. Akane a te... "lányod". Nem apa-gyermeke kapcsolatban, hanem valahogy máshogy. Mintha a védenceddé avanzsált volna. Majd, amikor a pólyás átkarolja Sakit, azonnal mozdulsz, hogy megvédd a lányt...

Gyengék. A gyengék elhullanak. A gyengéknek vezető kell. A nehéz idők kemény embereket szülnek, a kemény emberek virágkort teremtenek, a virágkor gyenge embereket teremt, a gyenge emberek pedig nehéz időket szülnek. Ez az örök körforfgás és a kemény embereknek fel kell állniuk, az élen kell lenniük és vezetni a többieket, hogy elhozhassák a virágkort. Ezek itt... gyengék. Vezető kéne nekik. De nem túl gyengék ahhoz, hogy az élükre állhas, Zouo. Az érzés, hogy neked kéne vezetni mindenkit, egyre-másra erősödik, mígnem az a késztetés nem jár át, hogy ki kéne állnod szavalni, átvenni a vezetést, felgyújtani a templomot és felülni a trónra. Majd, amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is múlik, de még mindig úgy érzed valamiért, hogy te vagy a legalkalmasabb itt a vezetésre. Az egész csapatnak a te szavaidat kéne innia. Hiszen Chuunin lettél! Chuunin lettél a vizsgán, csapatvezetővé neveztek ki, s most mégis alárendeltként vagy itt. Ez nem járja... szemeddel a legkisebb rangú egyént, Sakit keresed meg és nonverbálisan érezteted vele, hogy ő az, akinek itt kuss a neve. Mégis mi ütött beléd? Ez te lennél? Netán valaki más?

~ Shibo ~

A többiek elmentek mellőled, csak te maradsz itt a templomnál. Az épület robosztussága igen meglepő, még mindig olyan, mintha bármelyik pillanatban maga alá temethetne. Hamarosan kitárul a kétszárnyú ajtó és lassan kisorjáznak a tömjénezők. A Miko ezúttal hófehér kimonót visel, olyat, amilyet a szamurájok szoktak, amikor az utolsó útjukra vonulnak. Mögötte pont egy ugyanilyen hófehér ruhában lévő, lófarkas férfi sétált ki a szentélyből és a közeli kis téren állnak meg. A tér furcsaságát leginkább az adta, hogy a Sakura fák, melyek körülölelték, éppen virágoztak. Először is, érthetetlen volt, hogy ilyen magasan cseresznyefa nőjön, no meg ebben az időben virágozzon? A szél feltámadt, feléd vitte a tömjén csípős illatát és a sakura virágok úgy kavarogtak a levegőben, mintha egy kisebb vihar kavarta volna fel őket. A tömjénezők körbeállták a férfit, aki egy hófehér tatamin állt, melynek végén egy kis fatartón egy tsuba nélküli tanto feküdt. Mögötte egy szamurájvértes alak álldogállt, katanával a kezében. Csak nem.... vajon arra készültek?

A Miko a legyezőjét maga elé tartotta és bólintott egyet. A fehér ruhás alak szertartásosan meghajolt, ezt követően letérdelt a tatamira, majd először bal kezével érintette azt, utána a jobbal és térdelve is meghajolt még egyszer, ahogy az szokás volt. Jobb kezével benyúlt a kimono bal oldala alá, a szívéhez és lehelyezett maga mellé egy hosszú fadarabot, rajta írással. Vett egy nagy levegőt, lehúzta magáról a kimono felső részét, majd nemsokára mezítelen felsőtesttel térdelt. Levette a tantot a tartóról és egy utolsó sóhajjal a hasába szúrta. A mögötte álló szamuráj csak várt és várt, míg a tanto egyszer csak egy kis felfelé ívelő vágást is ejtett a hasfalon a vízszintes után... s a katana lecsapott. A fej elvált a törzstől, a hasból kiinduló vér pedig vörösre festette a hófehér tatamit. A tömjénezők halk énekbe kezdtek, melyhez a Miko is csatlakozott. A vér lassan befestette a havat is és nemsokára erőteljes chakrát éreztél áramolni. A sakurafákon több hajtás jelent meg, mint eddig és a hőmérséklet is mintha kicsit... megemelkedett volna. A szeppuku szertartásnak vége volt és ha bárkihez is hozzá kívántál volna szólni, nem válaszoltak. A Miko visszatért a templomba, a testet pedig elvitték, hogy elégessék. Idefent nem temették a halottakat, a föld túl kemény volt ahhoz... ~ Imádkozz, Shibo... ~ hallottál egy hangot a fejedben és hirtelen úgy érezted, mintha zuhannál...

~ Yoshitaro és Kawachi ~

- Én aztat nem tudom - válaszolta nektek a rendfenntartók kapitánya. Könnyű utad volt idáig és végre nem fagytál meg lépten-nyomon. - Elkezdtünk nyomozni, az szentigaz. Annyit tudok mondani, hogy shinobik lehetnek. A Miko szerint erős chakra áramlott ott, ahol elrabolták a gyerekeket. Szerintünk a hegyekbe vitték őket, de mondom, én aztat nem tudom, hogy kik lehetnek - köpött ki a földre. Nem igazán tetszett neki, hogy itt voltál. - Annyit mondhatok még, hogy a gyerekek közül fiúk és lányok is tűntek el vegyesen, a legidősebb tizenhat éves, a legfiatalabb pedig három. A lányom. Inarira mondom, ha megtalálom azt a férget, aki elvitte a lányomat, az utolsó bőrt is lehántolom róla és a szentélyben fogom felakasztani a Hóúrnő szobrára, neki ajánlva a lenyúzott, besózott testét!

Aggódó apa. Ez a fajta férfi rendben volt. Egy férfi, aki egy lányért aggódik. ~ Ő sincs rendben ~ hallottál egy csilingelő hangot a fejedben Yoshitaro, határozottan női hangot. Ezt a hangot már hallottad valahol... de hol? Erre kellett rájönnöd. - Yokai volt! - kiáltotta az egyik őr hátulról, aki éppen az íját vonta be valamilyen zsíradékkal, talán, hogy ne keményedjen meg a rugalmas fa. - Mondom én, hogy démonok voltak. Hallottál már a szárnyas rákok történetéről? - kérdezte tőled. Biztos nem hallhattál róla. A fiatal őr azonnal felpattant az ülőhelyéről és egész közel ment hozzád. - Beszélik, hogy a Yokaiok évezredente megjelennek, hogy áldozatokat vigyenek magukkal. Régen szárnyas rákokként jöttek a földre...

- Maradj csendben, Aoi! - kevert neki le egyet az őrkapitány. - Még egyszer eretnek beszédet hallok tőled, elviszlek a Mikohoz és akkor megízleled, hogy milyen a tisztítótűz! Bocsássatok meg külföldiek, Aoi nem tudja, hogy mit beszél. Fiatal és azt hiszi, hogy támadhatnak eretnek gondolatai. Nekünk kell kigyomlálni azokat. Démonok léteznek, de nem úgy, ahogy azt ő gondolja - nézett a fiúra szúrós szemmel, aki visszatért az íjának ápolásához, láthatóan megrettent a Miko várható haragjától. - Az emberektől jobban félek, mint a démonoktól. Gonoszabbak tudnak lenni és komiszabbak. Nincs is rosszabb egy eretneknél. Én azt mondom, menjetek a hegyekbe.

- De a mono...

- Azt mondtam, maradjál csendben, Aoi!

Ennyit tudhattatok meg az őröktől... és neked Kawachi, nem akart megszűnni a fájdalom és halálhörgést hallottál a fejedben...

~ Akane ~

Bejött a sejtésed. Sok lezüllött szülő dekkolt itt, akik alkoholba fojtották a bánatukat, és ebben a fogadós is megerősített, amikor elédtolta a sertéspörköltet, amit behabzsoltál, de mégis éhes maradtál. A város sakékimérdéje egy igazi csehó volt, olyan, amilyennek képzelted. Odabent úszott minden a cigarettafüstben és az alkoholszagban, néhányan a saját hányásukban fetrengtek. A csapos rád nézett és kérdés nélkül vágott eléd egy dupla sakét, melyhez valamilyen keserű, átlátszó italt is adott. Tán elért ide is a híred? Mindenesetre a csapos utána kérte a pénzt és mindenki úgy nézett rád, mint valami UFO-ra és nem azért, mert azonosítatlanul repültél. Látszott rajtuk, hogy gyűlölték a külföldieket, minden idegszálukkal arra koncentráltak, hogy mit fogsz tenni. Végül... a támadáson kívül bármit is tegyél, figyelmen kívül hagynak annyira, amennyire egymást szokták. Az emberek a továbbiakban ugyanazt művelték, amit eddig: kockáztak, szkanderoztak és ittak.

Csak az a rohadt éhség ne lett volna... még az alkohol sem segített rajta. ~ Szar, ugye? ~ hallottál egy gyenge, elhaló férfihangot a fejedben. Az éhség, ha lehet, még jobban lecsapott rád. Még a saké sem tudta orvosolni, pedig rizspárlat létére tápértékkel kellett volna rendelkeznie. - A gyerekek után nyomoztok, ugye gaijin? - kérdezte tőled a csapos. - Hadd mondjak valamit: menjetek el, mielőtt még a Yokai-ok megszállnak titeket. Mielőtt még ti is áldozatul estek a démonoknak, amik köztünk járnak. A Miko titeket nem védhet meg, gaijinok vagytok, titeket Inari ölelő karja nem fog be. Érzed már, hogy milyen ez a hely, ugye? Én mondom neked, hogy ez csak rosszabb lesz. A Hitünk titeket nem véd, amíg nem fogadjátok el. Ha el is fogadjátok, akkor is teljes szívből kell átélnetek Inari kegyelmét. Jól figyelj, Gaijin... - sóhajtott a csapos.

- Tudom, hogy konok fajta vagytok ti shinobik. Akkor se mentek el, ha a helyiek gyűlölnek titeket. Ha nagyon a végére akarsz járni, menj fel a hegyekbe, de ott már ennyire sem lesztek védve, mint itt. Ott járnak a Yokaiok, áldozatra lesve...

- Maradj csendben, Haruki! Milyen eretnek beszédet tartasz te? A démonok évezredek óta nem járják a földünket, amióta az utolsó előtti, előtti, előtti, előtti, előtti, előtti, előtti Miko el nem űzte őket! - szólalt meg valaki az ivók közül. Hirtelen felismered az egyik tömjénes alakot. - Még egyszer eretnek beszédet hallok tőled, el foglak égetni!

A csapos innentől egy szót sem szólt hozzád...

~ Saki ~

A mesemondók terén most is gyerekek gyülekeztek. Egy öreg férfi, kinek oly' ritkás szakálla volt, hogy selyemszálanként lógott az álláról, mosolyogva figyelte őket. Hogy nőhetett ilyen szakáll? Lehet fel kéne vágni az állát és megnézni a szőrtüszőit... ~ És akkor megtudhatunk mindent a szakállakról, nem lenne jó? ~ hallottad a fejedben a férfihangot, amely mintha ismerős lett volna valahonnan. A gyerekek hamar letáboroztak a hóban, az öreg pedig összeutötte a tenyerét, mire meleg fuvallatot éreztél és a körülöttetek lévő fáklyák meggyulladtak. Chakrahasználat! Az öreg tán shinobi lett volna? Így még érdekesebb az a szakáll...

- Voltak valaha idők, mikor még maga a chakra sem létezett. Mikoron csak szamurájok és katonák járták a vidéket, hogy fenntartsák a rendet és megvédjék a polgárokat. Ebben az időben, a hegyen állt egy kis falu, a mi kis Kitakink, melyet összesen két család alkotott, kiket a Daimyou azzal ajándékozott meg, hogy bányászhattak. Tisztes életet éltek, mígnem egyszer csak megjelent a chakra a világban és a shinobik lesújtottak reánk, hogy övék lehessen minden kincsünk. De Kitaki ellenállt. A hatalmas és mindent látó Inari a védelmébe vett minket, cserébe csak feltétlen hitünket kérte. A Hit, amely megvéd bennünket a külföldiektől és az ő ármányaiktól a mi mentsvárunk.

Sokatok barátai nem kerültek még mindig elő. Soha ne hagyjon el benneteket a remény, a hit! Elő fognak kerülni, épen és egészségesen, ha Inari is úgy akarja. Magatokra vigyázzatok. Soha ne menjetek ki a faluból, ne bízzatok meg az idegenekben, de hallgassatok a szüleitekre! Figyeljetek jól oda. Ma nem mondok mesét. Ma az a tanulság, hogy nem szabad egyedül császkálni a határon túl, ahová Inari keze már nem ér el. Figyelmezzetek Istennőnk szavaira, és ne engedjétek, hogy az eretnekség beférkőzzön az elmétekbe!

- De a Yokaiok... - kezdett bele az egyik gyerek, mire az öreg lehurrogta.

- Fejezd be ezt az eretnek beszédet, Haku! Tudod, hogy mi az eretnekek büntetése, ugye?

És a gyerekek ennek hallatán szétszéledtek...

~ Zouo ~

Akkor érnek be a gyerekek a játszótérre, amikor te is odaérsz. Mintha félnének valamitől... aztán hirtelen nekiállnak játszani. Hóembert építenek, szánkóznak és láthatóan igen jól szórakoznak. Valamelyik fogócskázni hív téged. Ha játszol velük, akkor látszólag kimondottan élvezik, amíg észre nem veszik a fejpántodat. - Külföldi - néz rád az egyik és azonnal félrehúzódnak. - A papa azt mondta, hogy nem beszélhetünk külföldiekkel - közli veled az egyik fiú és a legtöbbje elfut. Az egész jelenet teljesen szürreális. A végére csak egy kislány marad, aki a plüss rókáját szorongatja és félve néz rád. - Ugye nem rabolsz el? - kérdezi tőled remegő hangon. Alig lehet hat éves.

- Papa a bányában dolgozik, anya pedig szabónő. Nincs pénzünk, ha elrabolsz. A bátyám otthon olvas valami hülye könyvet, amitől repkednek a bögrék. Félek hazamenni - kezdenek el a kislány könnyei potyogni és hirtelen átöleli a derekadat. - Segíts, kérlek! Shinobi vagy, te meg tudod állítani bátyuskát, hogy ne csináljon butaságot! Segíts! Gyere, gyere, megmutatom, hogy hol lakunk. Bátyuska elvette apuci könyvét és valami fura történt. Félek... Félek Zouo-san! - néz rád kék szemeivel a kislány. Vajh honnan tudta a nevedet? A kérdés az volt csak, hogy vele mész-e, vagy a sorsára hagyod....

~ Naoki ~

- A hegy északra van - válaszolja neked a fogadós. - Egyenesen arra felfelé. A gonosz, pedig ami lakozik ott.... nem beszélhetek róla. Eretnekség. Az eretnekségért pedig a tisztítótűzre fognak vetni engem is és téged is. És azt nem akarod, gaijin. A medálotok Inari védelme a gonosztól, ami közöttünk járkál. A Miko azért adta nektek, hitetleneknek, hogy Istennőnk védelmét élvezhessétek ti is, még úgy is, hogy nem követitek őt. Nem mondom, nem értem, hogy miért tette, de sosem kérdőjelezem meg a döntését. Te se tegyél másként, ha életben akarsz maradni errefelé, ahol zordabb az idő, mint abban a homokozóban, ahonnan jöttél. A gyerekek mindig éjszaka tűntek el és mindig az utcáról. De, ha engem kérdezel, Gaijin... akkor menjetek a hegyekbe.

De! Vigyázzatok. Arrafelé élnek azok az eretnekek, akiket nem tudtunk átadni a tisztítótűznek. Szentségtelen dolgokat imádnak, olyanokat, amelyeket nem szabad a szánkra vennünk. Javaslom, hogy inkább menjetek el és...

- A Yokai-okról beszélsz? Mondd meg neki, hogy démonok élnek ott, te ütődött!

- Maradjál csendben, vagy jönnek a Templomőrök! - torkollja le a fogadós a közbeszóló vendéget, aki tovább üti a vasat. - Te is tudod, hogy a szárnyas rákok megint itt vannak! Mondd meg neki, mondd meg neki! Mondd meg neki! - visongja a nő és nekiugrik a fogadósnak, mire két marcona férfi teperi le a földre a vonagló nőszemélyt. Fiatal volt... nagyon fiatal, alig húsz éves lehetett. Az egyik férfi egy sakésüveggel fejbevágta, mire kinyúlt. Tényleg csecsemősírást hallottál volna a fejedben? - Na, így már jobb lesz. Vigyétek a Mikohoz, hadd adja át Inarinak.

//Mindenkitől 4 Épelme pontot vonok a megtapasztalt érzésekért és további négyet azért, mert a medált nem tudjátok sehogy sem leveni, így összesen 8 ÉPE pontot vesztettek ebben a körben. Mindkettő igen nyugtalanító hatással volt rátok. A határidő

2020.03.07 23:59

és akkor vasárnap én is tudok reagálni.//

**Shibo** Hétf. Feb. 24 2020, 12:39

Miért nem fogadja el senki? Pedig ő próbálkozik jó színben feltűnni, ha már a lábujjainak nem is sikerül.. Tényleg. Először a fekete hajú kunoichi állítja, hogy a szülei testvérek, mire, mentegetés helyett még rá is tetéz az "Ikrek!" kijelentéssel, majd Zouo pillant rá közömbösen, már-már hidegen, amire egy nyelvöltéssel felel, de Saki.. A drága Saki, miért próbál meg kibújni az öleléséből. Félénk természete és zavarba esése csak még tovább vonzotta Shibot. Aaaanyira cuki volt. Mármint Shibo. A narancshajú asszonyok hőse, mintha csak egy szombat reggeli képregényben szerepelne, ahol a pólyás volt a gonosz, egyből az ijedt, védtelen lány segítségére siet. Ő azonban nem tudja elfelejteni Akane korábbi kapitányos jelzőjét, ami csak megerősítette abban, hogy mi történhetett az éjszaka.

- Hé, tudjátok mi a mottóm, carpe diem, carpe noctem, carpe coles - böki oldalba a kumoi ninját. Nem a hóországi lányra gondolt ezzel, hanem a fiú esti "kalandjára", bár előfordulhat, hogy félreértelmezi.

Az ötletére azonban, miszerint át kellene öltözni, ő is azonnal félrevonul. Két lépést.

- Aki nem néz ide, az leszbikus - jelenti ki fennhangon és elkezd vetkőzni. Csak eljutott idáig.. Habár a pólya miatt amúgy sem látni semmit, alaposan körbetekerte magát mindenhol. Egyébként meglepően szemérnes volt, ha nem lett volna, mi takarja, nem mulatott volna ily vidáman. Amennyiben nem engedik, hogy a templomban átöltözzön, úgy ezt később a Reggeli Fény Fogadójában teszi meg.

A derűs hangulat azonban nem tartott ki sokáig. Lehervadt a mosolya, amikor belül motoszkálni kezdett valami, amit ő nem akart. Hirtelen úgy érezte, imádkoznia kell. Habár vallásos volt, soha egy imát sem mondott el, a hite ezt nem követelte meg. Abban elég volt.. hinni és az érdekében cselekedni. Most valami belső késztetés mégis arra vezette, hogy mondjon hálát és fogadjon el valami idegent.. A belső énének tükörképe mintha megváltozott volna. Nem arra vágyott, amire eddig mindig. Valami többre, mégis kevesebbre, az ürességre, az idegenre. Pillantása a medált pásztázta, ám nem akart megválni tőle. Többen megpróbáltak megszabadulni az ajándéktól, ő azonban tudta, hogy okkal kapták. A hitnek nagy ereje van és ha ezt képesek voltak materializálni.. Hatalmas energiákra tehettek szert. Ezért nem állt ellen, inkább közrejátszott. Magában elmondott egy imát, melyet az életnek címzett.

"Mindenható izé, mi körülölel,

Légy az enyém, ne vess meg,

Mindig pártoltál, vezettél,

Most se legyen ez másképp.. Izé."

Többre nem futotta. Nem tudta, hogyan is szóljon Inarihoz. De gondolatai őszinték voltak. Bár nem ütközött volna az ő hitével, mégsem fogadta el a vallást, ugyanakkor képes volt beleélni magát az áhitatba és nem utasította el. Tény, itt mindenki buzgóbb volt mint ő. Habár ő megőrült elképzeléseiért, egy pillanatig sem gondolta, hogy akarata erősebb az itt lévőkénél.. A hitnek sok fajtája van és sokféleképpen lehetett kifejezni. Nem tudta, melyik az erősebb, de tisztelte a hívőket. Ezzel remélte, hogy letudta a napi jótettét és igyekezett nem foglalkozni belső hangjával, így ismét visszatérhetett önmagához, amennyire ezt az érzés engedi.

Kiszambázik a a Sambának bemutatkozott oinin mellett úgy, hogy a tánc félreismerhetetlen legyen és két karját a levegőbe lendítve kiugrik a szabadba.

- Shibo vagyok - szótagolja elváltoztatott, gyermeki hangon. Tekintete hosszú ideig elidőzik a korábban megölelt lányon, szeretne vele tartani. Ha a narancshajú ezt észreveszi és önkényes dühében megindulna felé, egyszerűen megpróbálja kikerüln és megfogni a karját, úgy irányítva, hogy egymást karolják át. Talán önkívületi állapotában meg van annyira döbbenve saját érzéseitől, hogy ez sikerül is. Vajon a többiek is hasonlón mentek keresztül, mint ő? Habár nem ismerte őket, ha bármelyiken is kiütköznének az ellentmondásos érzések, azt valószínűleg észrevenné. Végül, mivel mindenki a maga útjára megy, ő is inkább egyedül indul. A térképet már rég memorizálta magában. Az ilyenek, bármennyire is hihetetlennek tűnt volna külsős szemlélőnek a viselkedése alapján, könnyen mentek neki. - A Suzume Bushi iskolába megyek. - Mondja tárgyilagosan.

- A gyerekrablások gyakori indoka a hittérítés - kezd rövid "szentbeszédébe", mielőtt mindenki útjára indult volna. - Ebben a faluban mindenki egyforma.. Hitbuzgók. Ha bárki máshogy viselkedik, mint a többiek, az esélyes, hogy eldobta a hitét és másokat is át szeretne téríteni, így gyanússá válik. Ha tippelnem kellene.. Azt mondanám az itteniek által eretnekeknek bélyegzettek állnak a háttérben. - Mondandójának befejeztével elengedi a többieket.

Ám mégsem indul el. Ha nem engedték, hogy odabent átöltözzön, úgy felveszi a felsőrészt, ám az alsót még ilyen hidegben nem cseréli ki, csupán felhúzza már eleve rajta lévő ruházatára. Samba klónokat hoz létre és az egyik mintha rá lenne akadva. Akármerre indul el, követi. Shibo megpróbál többször elszaladni, majd egy kört leírni futva, hogy megnézze, azt csinálja-e amit ő. Mindig is vágyott egy majomra.

Aztán ismét megtörtént.. A belső érzés emésztette, amint ismét lejátszódott előtte a csónakúton megtörtént esemény. Egy vélhetően rangjától megfosztott egyén vedlette le hitének mivoltát, valószínűleg eretneknek bélyegezték. Az egész azonban közel sem tűnt olyan magasztosnak, mint korábban. Talán mert most testközelből láthatta a saját életét értelmetlen oknál fogva kioltó egyént. Meg mert nem nyalhatta fel a vérét. Habár megértette, elfogadni nem tudta. Ugyanis továbbra is benne volt ez a belső ellentmondás. Imádkoznia kellett, ugyanakkor mégsem dobhatta csak úgy el saját hitét. Nyilván a lánc okozta ezt az érzést, mégsem kívánt megszabadulni tőle. Át akarta élni. Minél többet tapasztal, annál erősebbé válhat saját hite, ha képes megtartani. Mégis.. Itt azt akarták, hogy vesse alá magát nekik. Ha a sejtése helyes és valóban eretnekek állnak emögött, őket meg akarják téríteni és az eretnekekkel így bánnak.. Akkor mit tesznek majd velük, ha nem térnek át? Egyet biztosan tudott nem akarta elveszíteni hitét, hisz akkor magát vesztette volna el, egész addigi élete értelmetlen lett volma. Ezért minél előbb meg kell oldaniuk ezt az ügyet, hogy minél kisebb legyen a csábítás. A cseresznyfa pedig véleménye szerint, akármilyen hihetetlennek tűnhetett is volna kimondva, az eretnekek életéből, vagyis holtából táplálkozhatott. Emlékeztető volt ez a lakosok számára, hogy mi történik, ha felhagynak tevékenységükkel, valamint hogy nekik a fagyot kell tisztelniük. Vajon kirügyezne ha egyikük meghalna? Majd kipróbálja. Persze nem magán.

Magát nem meghazudtolva, gombóccal a torkában ugyan, de elismerően bólint és magasra tartott kezekkel tapsol a "műsor" végeztével -valószínűleg hasonlóképp járt volna el, bár sokkal kegyetlenebbül-, majd belső hangjára hallgatva letérdel és imádkozni kezd. Ismét őszintén, de nem megtérve. Mielőtt a a Suzume Bushit veszi célbaz ha nem sikerült odabent átöltöznie, visszatér a Reggeli Fény Fogadójába, hogy ezt megtegye.

Ezután -a "rakományával" nem törődve- valóban megindul az iskola felé. Útközben alaposan megnézi a Soba Sarasu éttermet és a Selyem és Ezüst Kereskedőházatz valamint kiemelt figyelmet kerít a felvonulási terület kivizsgálására - előbbi kettőben gyanúkeltő nyomokat keres miközben elhalad mellettük, utóbbiban a hibákat, a réseket; tudni akarta, hol hibázhattak az utcák felügyeletekor.

Ha megérkezik céljához, először a papokat kérdezi, akik tárgyilagos felvilágosítást adhatnak, majd áttér a gyerekekhez, akikből sokkal inkább szeretne információkat kinyerni. Nagyon fontos, hogy egy gyereknek mit tanítanak és hogy ők hogyan fogják fel, hogy élik meg. Még az is lehet, hogy maguktól szöktek el. Barátságosan megközelíti őket és biztosítja, hogy azért van itt, hogy segítsen. A kérdései azok lennének, hogy mit tudnak mondani a vallásról, mennyire erős a hitük, mit várnak el, mit tiltanak, mi történik az eretnekekkel, különösen a gyerekekkel, mennyire erős a hitoktatás, mi a véleményük a gyermekrablásokról, véleményük szerint miért történhetett, miféle gyerekeket raboltak el, félnek-e, az elrabolt gyerekek féltek-e, voltak-e kétségeik, mit tesznek, tettek a megtalálásuk érdekében, mit tudnak a Mikoról, miként tekintenek rá, mi található a hegyekben és hogy léteznek-e poéta Yōkaik. Ezen túl jelzi, hogy ha van még valami amit tudnak, vagy szeretnének elmondani, nyugodtan megtehetik. Ha az egyik gyerek, vagy pap feladná a kérdéseket, továbbmegy a következőhöz és nem teszi fel újra ugyanazt a kérdést, amit már korábban megtudott (csak a gyerekeknek azt, amit már a papoktól hallott, elvégre nekik más a világlátásuk) - ebben a faluban mindenki egyforma, így elég csak egyszer végighallgatnia. Közben barátságos gesztusokkal jelzi, hogy csak segíteni szeretne és benne megbízhatnak. Végül -tudomást véve a jelenlétéről- Sambához fordul, jelezvén, hogy kérdezhet, ha szeretne. Ha a sokadik gyerek sem válaszol a kérdéseire és kérik tőle, kelletlenül lazít a pólyáján, majd le is tekeri azt, hogy elnyerje a bizalmukat. Ha ez megtörténik, gondosan ügyel rá, hogy társa véletlenül se láthassa arcát, majd miután végeztek az övtáskájában található tekercsekkel újra beköti magát.

//Szerkesztve.//

**Hamacho Yoshitaro** Szomb. Feb. 29 2020, 13:26

// Szilánkok //

Kényelmetlenül érezte magát. Teljesen egészében, lényében, mindenben, amit csak neme jelképezett. Ragadott tőle, mocskosnak érezte magát. Férfi. Ez volt ő. Egy bűnös lény, aki naphosszat a földet járja, eszik, iszik, gyilkol, baszik és aztán a legkisebb lelkiismeret nélkül elalszik, majd újra kezdi az egész istenverte kört. Undorító...Undorító mind.

"Férfiak..."

A kábulatból az ajtó becsapódása ébresztette fel. Olyan volt, mintha csak fátyolos tekintettel pillantott volna a világra és csak néző ebben a színházi darabban, de a vastaps visszahozta őt a valóságba. Már amennyire ez a hely valóságosnak minősíthető...

Viszketés. Enyhe bizsergést érzett a mellkasán, ami szépen lassan kezdett átalakulni azzá az idegesítő viszketés érzéssé, mintha csak egy szúrós pulcsit hordott volna. A jelenlévőkkel ezalatt megbeszélték, hogy szétválva információt és támpontokat keresnek a nyomozással kapcsolatban. A csapat egyik tagja megpróbálta levenni nyakláncot, mire az elkezdett szűkülni a nyaka körül és bármivel is próbálta elpattintani a nyakláncot, az sikertelenséggel zárult. Hősünk szívét nyugtalanság fogta el...

Valaki a közeli óvoda/játszóteret veszi célba, valaki körbekérdezősködik, valaki hősünkkel tart kikérdezni a helyi rendfenntartó egységeket és hát... van Akane, akinek első dolga elmenni a legközelebbi kocsmába. Természetesen a kocsmák adják az információk és pletykák java részét, Yoshitaro sejtette hogy társa nem csak kérdezősködni megy oda, hanem fogyasztani is a helyi szeszes italok bő vagy igen szegény szeszes ital választékából.

~Tényleg szükséges ez neki...? Miért...kínozza önmagát...~ s némán nézi, ahogy a Konoha-i Kunoichi útnak indul.

Valamiért ingert érzett arra, hogy rögtön utána szaladjon és felkapva őt eltűnjenek innen, erről a rémes helyről...

-Induljunk. Később találkozzunk a szállásnál és megbeszéljük milyen információkat tudtunk összeszedni.- beszélt első sorban a csapatnak, majd ránézett a Kawachi nevezetű Kirigakure-i Shinobi-ra, ki miután létrehozta klónjait, követte őt.

A hó hangosan ropogott a lábuk alatt a helyőrséghez való út során, valószínűleg az este alatt újabb adag eshetett. Yoshitaro-t nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy Akane elment "egyedül" egy kocsmába a küldetés közepén. Persze a Kawachi nevezetű Ninja elküldött vele egy klónt, de ez egy cseppet sem nyugtatta meg. Egyrészt Köd Rejtekből származott, ellenségnek számított még a háború végeztével: hiába nem szerette az országokkal előítéletes lenni, de nem egyszer találkozott hazug és megtévesztő Víz Ország-i harcosokkal. A másrészt és ez egyben a legfontosabb indok is: férfi volt. Egy mocskos, perverz, erőszakra éhes férfi, aki bármikor rávetné magát egy esetlen nőre, csak hogy a gyilkolás mellett valami változatosság is legyen...

-A maszkot legalább alvás közben le szoktad venni...?- kérdezi a semmiből.

A kérdést határozottan indulat szülte a fejében, mégsem annak akarta szánni. Mintha...

Ki...?

A helyőrség kapitányával való beszélgetés igen egysíkúra sikeredett és sajnálatos módon nem épp a legkézenfekvőbb információk voltak, amikkel el lehetett volna kezdeni.

~Szedjük össze, mit tudunk eddig: gyerekek tűnnek el és démonokat okolnak értük. Démonok, akik visszajárok "vendégek" és elvileg szárnyas rákok. A hegyekbe laknak... A Miko nevezetű nő és most a gárda kapitány is azt mondja. A hegyekbe találjuk meg a választ. Bár a tegnap fagysérülés miatt nincs sok kedvem megint a hidegbe captatni, arról nem is beszélve hogy dél környékén járhatunk, egy hegyet átkutatni Az egyetlen használható nyom, hogy erős Chakra lenyomatokat hagytak hátra az elkövetők. Nem igazán vagyok szenzor, de anno egy pici rám is ragadt mikor még ... ~ folytatta volna a gondolatmenetét, de megint hallotta a csilingelést.

Egy női hang. Viszketés a mellkasán. Megint hallotta a suttogást. Egy furcsa énekszó követte, mintha nők énekeltek volna, de nem egy kellemes dallamot, sokkalta inkább...vérfagyasztó volt.

Ekkor pillantotta meg az egyik közeli kunyhósarkánál: egy véres kéz feküdt a hóban.

-Mi a...- húzta össze szemét és ösztönösen a lábára helyezett tartóból egy Kunai-ért nyúlt.

A vélhető tulajdonosa többi részét a ház takarásában volt, de már látszatra meg tudta mondani, hogy egy kecses női kéz volt az. Az énekszó egyre intenzívebb lett és szíve a torkában dobogott, ahogy heves léptekkel megközelítette. Mindjárt meglátja...!

A ház ajtaja kinyílik és egy dühös férfi sétál ki rajta, aki észre sem veszi a narancssárga hajú férfit. Megint egy férfi?

Mire újra odapillant, a kéznek -sőt az egész vélhető testnek- nyoma sincs. Sem egy vércsepp, sem egy belesüppedt testlenyomat a fehér hótakaróba, mintha ott sem lett volna.

~Láttam... Biztos egy kéz volt és ez a női hang...Csak nem...Hana?! Visszatért volna? De még ő sem képes eltüntetni így egy hullát, vagy...mégis?~ pánikszerűen elkezdte a környéket vizslatni, de a falu szokott látványát nem bolygatta meg semmi.

A templomtól való elindulás óta érezte a késztetést hogy folyamatosan Akane mellett legyen, hát még most, miután úgy érezte volt partnere térhetett vissza és ki tudja, hogy emberi vagy épp démoni mivoltában.

Hogyan...?!

~A kocsma!~ jutott eszébe és otthagyva a Kirigakure-i Jounin-t már rohanna is az említett hely fele.

Beletelik pár percbe, de sikerül megtalálni a krimót és belép az ajtón. Akane az egyik asztalnál ül háttal, mögötte pedig egy kövér férfi áll s valamit tart a kezében. Meg akarja támadni talán? Esetleg rávetni magát az undorító, romlott habtestével és teljesen elnyelni ŐT?! A drága társát?!

Yoshitaro-t soha nem látott düh fogta hatalmába és dübörgő léptekkel közelítette meg halálos ellenfelét. Szerencsére a Kunai-t útközben már visszahelyezte idefele jövet a megszokott tartójába, így csak puszta kezét használta... Megragadta a férfi kezét és magasra emelte, hogy puszta erejével leszakítsa azt, amiért egyáltalán rá mert nézni a feketehajú Kunoichi-re.

"Férfiak!"

Üvegcsörömpölést hallott. Nem tudta, hogy a valóságban vagy a lelkében hallotta. A zúgás, a viszketés a mellkason, a női hang és az énekszó is teljesen elnémult...

TAAAAAAAKAROOODJ INNÉT!

HOGY VAN MERSZED A HÍRNÖK SZENTÉLYÉBE LÉPNI, DÉMON!

HOGY VAN MERSZED A BIRODALMÁBA LÉPNI?!

TAKAROOOOOOODJ....

A lelkében dúló óriási tengeri vihar egyszer csak elcsendesült. Pislákolva nézett maga elé: a rémült kocsmáros idegesen próbált kijönni a férfi keze szorításából, Akane meg nem tudta eldönteni, hogy nevessen vagy dühöngjön. Alkohol szagot érzett magán. A férfi kezében egy feles pohár volt. Csak...kiszolgálta őt. A Jounin pedig olyan hevesen ragadta meg a kezét, hogy a pohár nedűjét magára öntötte.

-Én...öhm...- majd zavartan nyelt egyet.- Elnézést, de igen koszosnak láttam a poharat. Mostanában eléggé elterjedtek a betegségek, nem szeretném ha a partnerem bármit is elkapna...- s bárgyú vigyorral a pultosra nézett.- Kérnék két felest, köszönöm.- fogta rövidre és egy nagy sóhaj kíséretében leült a székre Akane mellé.

Felkönyökölt az asztalra és tenyerébe temette arcát, hagyta hogy az alkohol bódító illata megtöltse orrát.

~Most...Most tisztán tudok gondolkodni...Csak illúziók voltak...De kínos...~ mondta magában és ahogy leengedte kezeit, arcát komikusan megnyújtotta egy picit.

-Istenem...rendben vagy, nincs bajod...- suttogja, majd belekezd mondandójába. -Sikerült valamit kideríteni a rablássokkal kapcsolatban... A helyszínen nagy Chakra lenyomatok hagytak hátra az elrablók, amiket talán követni tudnánk. A másik...- ekkor ért oda a morcos kiszolgáló és csapta le a két felest, aminek egy részét ki is lögybölte.- ...a másik, hogy ez a hely nem normális. Valami természetellenes aura lengi körbe. Bizsergést, fájdalmat és furcsa gondolatokat, illúziókat kelt a fejembe és nem hiszem, hogy csak nekem. Ez nem valami hokúsz-pókusz, ne megy szimpla Genjutsu...- majd határozott mozdulattal lehúzza a felesét. -Meg kell találni a forrását. Ez vagy a hegyekbe található, amitől annyira félnek a civilek, a démonok miatt, vagy...Maga a templom. Esetleg az úrnő és a szekta gárdája. Valamiért úgy érzem ez a forrás összeköttetésben van a gyerekrablásokkal. - körbe néz és reméli, hogy senki sem hallgatja ki őket.- Mindenesetre van egy tervem, de kellene a segítséged. Benne vagy?- kérdezi egy mosollyal.

Ha Akane belemenne, akkor visszamennének a szállásra és a Kumo-i Jounin felülne az ágyra törökülésbe, egy lágy meditációs pózba. Mély levegőt venne és elkezdene Természeti Energiákat összegyűjteni. Nem sokat, éppen csak annyit, hogy egy rövidebb időre megnőjenek az érzékei és le tudja tapogatni a faluba található őrbódét, a kapitány szállást, ahonnan a gyerekét rabolták el, esetleg pár másik házat. A Sen'nin forma a lehető legtermészetesebb forma, tiszta, mint a hó maga.

Hogy miért kérte a Kunoichi segítségét? Mert önmagában a hely természetellenes és fél, hogy a megnövekedett érzékei miatt mellékhatások léphetnek fel, amihez mindenképp jól jön egy segítő kéz...

"Férfiak..."

MONDOM TAKARODSZ!

**Nakahara Saki** Hétf. Márc. 02 2020, 22:40

[Szilánkok]

Alig szabadult ki Shibo öleléséből, más miatt kezdhetett el aggódni. Furcsa érzés kerítette hatalmába, a mellkasából indult ki és szép lassan szétterjedt egész testében. A gondolatok, amik hatalmába kerítették tőle származtak, mindig is ott bujkáltak benne. Vagy mégsem, hiszen közben olyan idegennek hatottak.

Élet és halál, dönthet felette. Belefoghat egészen új kísérletekbe, amik előre viszik az orvostudományt. Gyávák mind, félnek a változástól, még a tudományos központnak mondott Gishi kutatói is!

A templom ajtaja hangos robajjal csapódott be, vagyis Saki újra a külvilágra koncentrált, vagyis a többiekre. Ekkor találkozott tekintete Zouoéval, aki csupán nonverbálisan éreztette, hol a helye, mégis felért a legtöbb szidalommal, kiabálással, amiket az évek során rázúdítottak. Valóban egyből tudta hol a helye, hiszen a faluvezető is megmondta, mást nem tudott erre a küldetésre kijelölni. Azért lehetett itt geninként - jouninok és chuuninok között -, mert kizárólag őt találták, annyi gyakorlattal, hogy esélye lehetett elvégezni a feladatot. Egy pillanatra összerezzent, ám ekkor figyelme újfent máshova fókuszálódott, egészen pontosan a faluba legutoljára érkező Naokira. Közben rájött, vele szintén találkozott a Chuunin Vizsgán, ezért volt annyira ismerős. Akane pedig az első fordulóban felügyelte az írásbeli tesztet. A jelenlévőkből eddig egészen sokakkal hozta össze az útja, közelebbről senkit sem ismert. Naoki megpróbálta levenni a nyakláncot, viszont az elkezdett egyre jobban összeszorulni a nyakán. A Hó országi genin szívébe nyugtalanság költözött, hiszen gondolt rá, esetleg később levenné. Azok a furcsa gondolatok akkor törtek rá, amikor a kék színű ékszert megkapta. Rezonált vele, a bizsergést megszüntette, akkor teljesen őszintén fogadta az ajándékot, még örült is neki.
Amikor észrevette, milyen állapotba került a maszkos, megpróbált segíteni neki, hogy ne essen a földre. A pólyába tekert ninja közeledését félénken fogadta, elhatárolódott érintésétől, medikusként azonban nem hagyhatott magára sérültet. Arra nem lett volna elég ereje, hogy magától megtartsa a férfit, ezért reménykedett benne, más segít neki. Egyelőre Shibo viselkedése sem lazított az egyre felgyülemlő feszültségéből. Megjegyezte, ki merre indult el, azonban nem reagált senkinek a mondandójára.

Hírnevet szerezhet magának, mindenki róla beszélne és többé nem a ninjának alkalmatlan ijedt kislányt látnának benne. Csupa új ötlet kavarog a fejében. Muszáj lesz megvalósítania valamelyiket. Állatot ugyan nem igazán látott az útja alatt, embereket viszont talál bőven. Akár falubelieket, vagy éppenséggel a csapattársait. Igazából az a legjobb, hogy civilek és shinobik egyaránt körülveszik, részletekbe menően tanulmányozhat mindenkit.

Senki sem tartott vele, aminek igazán örült. Ugyan dolgozott már korábban csapatban, furcsa gondolatai miatt inkább egyedül szeretett volna eljutni a mesemondók terére. A nyaklánctól ugyan szívesen megszabadult volna, Naoki próbálkozása megmutatta, minden igyekezet hiábavalónak bizonyult az eltávolítását illetően. Bármennyire is örült a bizsergés megszűnésének, félt attól a hatalomtól, amit a kezébe adott. Vagyis inkább a fejében megbújó hangoktól rettegett, mert egyelőre sehogy sem tudta elűzni, vagy irányítani azokat.
A hóval fedett utcák látványa nyugtatta meg valamennyire, hiszen emlékeztette szülőföldjére. A csizma alatti ismerős ropogás egyszer csak megszűnt, amikor elért a térre, meglepődve tapasztalta mennyi gyerek gyűlt össze. Először a távolból szemlélte az eseményeket, a biztonság kedvéért ellenőrizte felszerelését, amit a fogadóból hozott magával.
*Azt hittem, a gyerekrablások miatt senkit nem engednek el otthonról, mégis eljöttek meghallgatni az öreget.* Belső hangja csodálkozva állapította meg a tényeket.

Nahát, milyen érdekes az öregember szakálla! Elkülönülő selyemszálakként ékesíti arcát, olyan jó lenne megtudni, miért pont így nőtt. Ha már orvoslás, ezen ismeretek segítséget nyújthatnak a megértésében.
*És akkor megtudhatunk mindent a szakállakról, nem lenne jó?*
A hang olyan ismerősen cseng, biztosan hallotta már valahol. Egyelőre azonban kérdéses számára, mikor és hol találkozhatott a tulajdonosával. Biccent egyet a fejével, mintha csak egyetértene, igenlő választ ad. Az öreg úgy tűnik chakrahasználó, a fuvallat és a tűz ezt látszik alátámasztani. Minden megvan a tanulmányozáshoz, a folyamat szinte magától értetődő. Ugyan hideg van, az Ondochousetsu technika segítségével megfelelő hőmérsékletűre csökkentené a testet. A Shinreiten no Jutsut műtétek elvégzésére használják, viszont az egyik fegyverét segítségül hívva biztosan kitalálna valamit az eljárásra. Muszáj kreatívnak lennie, az a szakáll nem rejtheti el a titkokat előle.

Szinte észrevétlenül ért közelebb a gyereksereghez, akik a férfira koncentráltak. Saki szintén figyelmesen hallgatta az öreg minden szavát. Mese helyett inkább a falu történetét mondta el a közönségének. A genin ebből sok mindent leszűrhetett, többek között azt is, hiába viselkedtek vele kedvesen előző este, mégis kívülállónak tartották, aki bajt hoz Kitaki no Satora. A falu története legalább olyan messzire nyúlt vissza, mint a jegesmedve és a vadász története, amit Nui anyó mutatott meg neki.
*Ran-san, Aina, Nui anyó, kérlek adjatok erőt a küldetéshez!* Futott át kétségbeesetten az agyán.
Amikor az egyik gyerek felhozta a yokaiokat, a férfi azonnal csendre intette és felhozta az eretnekek büntetését. Ettől minden fiatal megrémült és gyorsan szétszéledtek. Chakrája segítségével valamelyikőjüket biztosan utolérhette volna - különösen a Haku nevű érdekelte -, ám jelenlegi állapotában inkább tőlük igyekezett távol maradni.
*Miko-san azt mondta, a hegyekbe megyünk, az öreg pedig a határon túli területeket emlegette. Elmondom a többieknek, hogy ott kéne elkezdeni a kutatást.* Összegezte magában a kunoichi.

Egy szívdobbanásnyi idő, pislogás. A lefejezett orvos biztató mosolya.

Saki arra lett figyelmes, hogy szinte egészen egészen közel állt az öreghez. Bal kezével az övtáskájánál babrált, mintha az egyetlen birtokában lévő kunait kereste volna.
- E-elnézést - dadogta halkan, majd azzal a lendülettel igyekezett hátrébb kerülni a férfitól. Egy pillanatra elvesztette egyensúlyát, ám shinobi képzésének hála elkerülte az esést. Balját szinte kirántotta a táskából és szorosan maga mellé tette. Tekintetét lesütötte, a havas talajt bámulta. Végül csak összeszedte bátorságát és újból megszólalt.
- Miko-san megbízásából jöttem - azt remélte így jobban megnyílik majd neki a mesemondó. - Minket kértek fel... szóval mi keressük a gyerekeket. Tudna esetleg... bővebbet mondani?
Amennyiben a férfi bármilyen információval tud szolgálni, meghallgatja. Fontos lehet a nyomozás szempontjából, bármennyire is jelentéktelennek tűnik. Látómezejében apró hópelyhek jelennek meg, pedig az időjárás teljesen tiszta. A csípős hideg pedig amúgy is az ország velejárója. Igyekszik megtartani a kellő távolságot, ha esetleg az öreg közelítene felé, óvatosan hátrébb lépne. Azok a gondolatok folyamatosan kísértik, hozzáragadtak és egyelőre sikeretlenül próbál szabadulni tőlük. Érzi, ahogy szíve hevesen ver a mellkasában.
Ha esetleg az öreg semmibe veszi, vagy tovább áll, a kunoichi visszaindul a fogadóba.
Minden egyes lépést bizonytalanul, reszketve tesz meg. Út közben megáll egy félreesőbb helyen és előveszi övtáskájából a kunait. Saját szemével látta, ahogy Naoki kudarcot vallott a medál eltávolításával, mégis muszáj megpróbálnia. Bal kezével megragadja a medált, megpróbálja átfűzni a fején, közben pedig jobbjában fogott fegyverével igyekszik elvágni magát a nyakláncot. Érzi, ahogy szűkül a nyaka körül, fulladozni kezd, aztán köhögni, míg végül abbahagyja a próbálkozást. Vesz néhány mély levegőt, ez remélhetőleg némileg megnyugtatja.
Fél, vagyis inkább egyenesen retteg. A küldetéstől még nem is annyira, mint a fejében megszülető sötétségtől. Minden erejével próbál ellenállni, megakadályozni a gondolatok tettekké formálódását.
*A medál okozza ezt? Vagy a hely teszi és Miko-san ajándéka tényleg megvéd?* Teszi fel magának sorra a kérdéseket. Bár ezekre nem kap választ, azt megfogadja, ameddig csak képes rá, küzdeni fog az új és ijesztő elhatározásai ellen.
A fogadóba visszaérve várja a többieket és csak utána mondja el, miket tudott meg.

**Shiawase Zouo** Szomb. Márc. 07 2020, 19:25

[Szilánkok]

A tervem az volt, hogy leveszem a medált, és elátkozom magamban az egész hülyeséget a Mikoval egyetemben, aki ilyen nyakörvekkel akar kutyájává tenni, de azt kell tapasztlanom, hogy a medált egyszerűen képtelen vagyok levenni. Mi a?!... Iszonyatosan felforr a vérem a tapasztalatra, és bár a harag nem tör a felszínre, érzem, ahogy elborít: átkozott légy, Miko! Ezt a kölcsönt még visszakapod! Senki, de senki nem tehet engem szolgájává önkényesen! Hevesebben, mint átlagosan tenném, kapom elő az egyik kunaim, hogy egyszerűen levágjam ezt a vacakot a nyakamból, de ismét csak ellenáll nekem. Egyre idegesebben nyesegetem, de semmi, de semmi karcolás nincs a nyaklánc egyetlen pontján se. S egyáltalán nem nyugtat meg, hogy nem csak én járok így.
Nem kérdés, hogy most már még motiváltabb vagyok, hogy minél hamarabb végezzünk az egész küldetéssel: az csak külön jutalom lenne, ha valami módon a Miko torkát is elvághatnám. El is képzelem, ahogy a csinos, fehér nyakát keresztülmetszi a pengém, s mindene vörösbe borul.
Észbekapva tolom félre a gondolatot, a többiekre figyelve. Mindenki felfed magából annyit, amennyit gondol. Naoki és Saki is jelét adja egy pillantással, hogy szintén felismert engem, ahogy én is őket. Bár sok minden nem maradt meg. Szerintem hasonló benyomást hagytam maximum én is bennük.
Pedig sokkal jobb vagyok ennyinél. Elnézve a fejetlenséget, amit produkálunk, megfogalmazódik bennem, hogy az lenne a legjobb, ha mindent irányíthatnék. Sokkal okosabb és intelligensebb vagyok, mint gondolnák, mi több, meg merem kockáztatni, a legjobb vagyok mindünk közül. Olyan alapvető hibákat ejtenek, annyira bizalmaskodóak, annyira azt hiszik, hogy bárkire rá lehet akaszkodni, annyira azt hiszik, hogy mindenki mindent eltűr, pedig az a nagykutya, aki a legerősebb, a legközelebb áll a tökéletes testhez. Ez pedig nyilvánvalóan én vagyok. Hiszen én már felfogtam, hogy mi a feladatom, ők még éretlen álomképeket kergetnek.
Szétnézek, de mégsem vagyok a kinyilatkoztatásomban olyan biztos. Pedig így kellene lennie. Hogy helyreállítsam az egómat, a hó falusi lányra pillantok, tekintetembe sűrítve minden felsőbbrendűségemet, s rá zúdítva. Elégedettség jár át, ahogy láthatóan behódol.
Ez elegendő elégtétel arra, hogy elengedjem, hogy nem lehetek vezető, elvégre egyedül is tökéletesen boldogulok. Ahogy elboldogultam mindig is, abszolút nincs szükségem senki segítségére, nem is tűröm el, hogy bárki ilyesmivel próbálkozzon. Kawachi klónjának is egyértelműen jelzem, hogy tipli van, az én nyomomban ne rohangáljon, ellenkező esetben kénytelen leszek leharcolni a dolgot. Elvégre világosan kijelentettem, nem tekintem magunkat csapatnak, nem is érzem kötelességemnek elviselni a basáskodását. Senki basáskodását. A korábbi kép, amelyben a Mikot belepi a vér, most az ismeretlen víz országi shinobi képére cserélődik, épp csak mivel az arcát sem ismerem, képzeletemben az csupán egy véres, pépes massza.

//Ha nem értene a szóból a klón, akkor úgyse jutok tovább, és akkor viszont a karakterem valóban harcolni fog, kezdésnek előidézve a tekercséből a Kami no Tsura nevű fegyverét, ami olyan, mintha két katanát összeforrasztottak volna a markolatuknál fogva egymással szemben, így a többi csak akkor lép érvénybe, ha erre a harcra nem kerül sor, vagy valami eltéríti őt ettől, s egyedül mehet a dolgára végeredményben. A lényeg, hogy csak akkor indul el, ha magányosan teheti azt.//

[Ha konfliktus nélkül elindulhatok magamban]

Ahogy magamra maradok, elgondolkodom rajta, miért is reagáltam ennyire hevesen. Nem szokásom így érezni. Általában inkább óvatos vagyok, és mielőtt érvényesíteném a saját akaratom, kiismerem az "ellenfeleim", most mégis úgy éreztem, senki sem állhat az utamba, olyan felsőbbrendűség érzés töltött el, amilyen legutoljára ennyire tisztán akkor járt át, mikor végeztem Kotorouval, felszabadítva saját magam.
Mivel a piacon nem jártam szerencsével, a játszótérre megyek, ahova épp akkor érnek a gyerekek, mikor én. Ahogy figyeltem őket, közeledve, mozdulataik tele voltak félelemmel, óvatosak voltak, körültekintőek. Mondjuk megértem. Ha nem vagy képes megvédeni magad, félelmetes az, hogy valósággá válnak a történetek: elvisz a részfaszú bagó. Vagy a mumus. Hasonlók. Kinek mit mesélnek be.
Pedig az esetek java részében azoktól kell a legjobban tartani, akik a leginkább bizonygatják, hogy szeretnek.
Idő közben a gyerekek feloldódva kezdenek játszani. Mintha megszabadultak volna a félelmeiktől, ami miatt, hiába gyenge és szerencsétlen kreatúrák, kivívják minimális tiszteletem. Pontosan tudom, milyen nehéz akár csak ideig-óráig felülemelkedni a félelmeinken, amíg kiszolgáltatottak vagyunk.
Az egyikük lelkesen invitál fogócskázni, de megőrizve komolyságom rázom meg a fejem. Egyből leesik nekik, hogy nem tartozom ide. Pozitívum: ha még ők is benyelik, hogy gyermek vagyok, talán tényleg sikerülhet közelebb jutnom a rejtélyhez azzal, hogy elraboltatom magam, miután kiderítettem, amit csak lehet, arról, hogyan és merre tűntek el a korábbi áldozatok.
Bár a félrehúzódásuk nem könnyíti meg a dolgom, mégis büszkén húzom ki magam, felemelve a fejem - az orrom talán a szokottnál is "magasabbra emelve" -, hogy milyen félelmetesnek tűnök magam is. Élvezem ezt a fajta figyelmet, a feszültséget a levegőben, a szemekbe visszatérő figyelmet. Egy nap, ráadásul hamarosan, hasonló pillantással fog méregetni még az öt Kage is! Tökéletes alapanyag vagyok, és a chuunin vizsga bebizonyította, hogy képes vagyok gyúrni, formálni magam, mi több, felülmúlni mások elvárását - még akkor is, ha a meccset elbuktam, részletkérdés, hamarosan sokkal, de sokkal erősebb leszek. Talán már most képes lennék legyőzni azt a bábos srácot!
Azonban a pillanat és a lehetőségem is múlik, mert ahogy az egyik fiú meg is fogalmazza, ami mindannyiuk számára egyértelmű, szétszélednek. Basszus, elméláztam az időt. Ilyen hibákat nem engedhetek meg magamnak!
Kívül közömbös arccal, belül azonban mérhetetlen mohósággal és bizonyítási kényszerrel fordítom hát minden figyelmem a megmaradt kislány felé. Ugyan a hangja remeg, mégis itt maradt. Nem kell sok, s máris felfedi, hogy voltaképp azért, mert ahova menekülhetne, még borzalmasabb hely, mint itt maradni, és szembe nézni a kényemmel-kedvemmel. Amit mond, annyira felkelti a figyelmem, hogy még azt is elengedem a fülem mellett, hogy tudja a nevem - egyszerűen nem érdekel, hogy ma ez már másodszor történik meg, az óvatosságomon, távolságtartásomon győzedelmeskedik a becsvágyam, amely észrevétlen egyre inkább hatalmába kerít. Idegenként kellene tekintenem rá, mégis valamiért mégis inkább kedves ismerősként ölelem magamhoz, mert megnyugtat azok után, hogy a chuunin vizsga óta folyamatosan csak kételkedtem magamban és a képességeimben.
- Nem rabollak el. Nem izgatsz különösebben, s a plüss rókád sem tűnik értékesnek - jelentem ki minden plusz értelmet hordozó felhang nélkül. Nem megnyugtatni kívánom a lányt, csupán kijelentem a nyilvánvalót. Hogy nincs bennem szándék a megnyugtatására, azt mutatja az is, hogy minden finomkodás nélkül taszítom el magamtól, idegenkedve az ölelésétől. Bűntudt nélkül nézem, ahogy a mozdulatom hatására csúnyán elvágódik. Megérdemelte. Gyűlölöm, ha megérintenek akaratom ellenére! Azonban mielőtt felállva elszaladhatna a gesztusom okán, hozzáteszem utasítva: - Viszont a bátyád könyve érdekel. Mutasd az utat!
Egy könyv, amelyből meg lehet tanulni reptetni a bögréket. Valami titkos technikákat leíró kötet lenne? Nem bánnám, ha rá tehetném a kezem ilyesmire. Senkinek nem beszélnék róla, az biztos, ahogy az is, hogy minden ilyen technikának nagy hasznát tudnám venni. Mert számomra az, hogy a fiú bögréket reptet, nem természetfeletti rejtély, könnyedén, minden fennakadás nélkül magyarázom meg magamnak a dolgot egyszerű chakrahasználattal. Elvégre mi is sok mindenre képesek vagyunk, ami a civil emberek számára már szemfényvesztés meg mágia. Ez sem lehet másmilyen. Ugyanakkor - mivel a legjobb vagyok a legjobbak között is -, a visszaút közben kérdezgetek a lánytól. Főként az érdekel, mit tud az elveszett gyerekekről. Milyen idősek voltak, merre laktak, hol tűntek el, vagy hol látták őket utoljára az eltűnésük előtt, mely napszakban tűntek el? Hallott-e velük kapcsolatban szóbeszédeket? A felnőttek mit mondanak, mi történhetett velük, hol lehetnek? Illetve az is érdekelne, mielőtt bármit is tennék az érdekében, hogy a bátyja milyen idős, milyen testfelépítésű, mit tud a titokzatos könyvéről, honnan kaphatta, illetve hogy mi mindenre képes még a könyv tudását alkalmazva a bögrereptetésen kívül? Illetve azt se árt tudni, van-e nála fegyver úgy általában. Hiszen célom lerendezni ezt az úgynevezett testvért, s még inkább célom megszerezni a könyvét. Aztán meg folytathatom a küldetést az alapján, amit sikerült megtudnom. Nem kérdés, ha ilyen pluszokkal egészítem ki a sikeres küldetést, a Lélek roppant mód elégedett lesz velem, s talán kiemelt státuszba is kerülhetek a képzeletbeli listáján. Öntelt mosoly kúszik a szám szegletébe, ahogy szinte már érzem is a siker ízét a számban.

**Katsumi Kawachi** Vas. Márc. 08 2020, 21:40

//Szilánkok//

//Shiboval tartó klón//

A klón követi a múmia srácot, de több kört, amit megtett nem hajlandó utána csinálni. Annál nekem, de még a klónnak is több önbecsülése van, hogy majmot játszon. Az volt a parancs, hogy kövesse és vigyázzon rá, de nem minden áron. Mindössze információ szerzésre jött létre. Miről? A "csapat" tagjai által megszerzett tudást és magukról a tagokról. Információszerző képességéről és esetleg technikáikról, valamint a személyiségükről. Amennyiben a srác kiszórakozta magát a klón úgy tesz, mintha feladná a követést, majd tisztesebb távolságból a meisai gakure no jutsu segítségével rejtőzve követi.

//Zouoval tartó klón//

Nem igazán érdekel senki komplexusa, hogy mit akar vagy mit nem. Mégha a saját falum genninje vagy chuuninja lenne sem hagynám, hogy egyedül menjen egy idegen faluban. Most méginkább nem engedném. Saját magamon érzem a hely rossz kisugárzását. A klón megkapta a parancsot. Ugyanazt, mint az előző. Amikor zouo megidézte a fegyverét a klón kézpecsétekbe kezd az idézés: kardok tánca technikához és két ninjato kerül elő a semmiből. Mivel a történet tőlem valamivel távolabb történik és a két fegyvert a hátamról idézte meg a klón, így egyből a legrosszabbra gondolok, hogy megtámadták a csapatunkat. A chakrakapcsolaton keresztül megpróbálom elérni a klónokat és kideríteni az idézés okát. Amennyiben a klón képes válaszolni és kiderül számomra az ok, azt a parancsot adom neki, hogy vonuljon vissza és láthatatlanul kövesse a lányt. Ugyan nem ismerem a lány kardforgató képességeit, de magamról tudom, hogy kenjutsu specialistaként nem biztos, hogy a saját csapattársamban kéne kárt tennem. Bár legszívesebben megtenném, már csak a saját érzéseimből, ami egyszerre tűnz idegennek és ismerősnek. Annyi engedményt kap a klón, hogy ha már Zouo harcolni akar, akkor felmérés szintjén harcoljon vele, de időben vonuljon vissza.

//Eredeti test//

Furcsa érzések támadnak meg. Mintha újra a fronton lennék. Halál, hullaszag és egyéb olyan emlékek, amik talán sokaknak hányingert okozna. Egy olyan érzés kerít hatalmában, ami amúgy is mindig bennem van. Mégis mintha ezúttal az érzés nem belőlem indult volna ki. Harcolni és ölni akarok, lényegtelen, hogy kivel vagy mivel. Az évek alatt annyira fejlesztettem magam, hogy képes vagyok elnyomni az érzést. Bár most valamivel nehezebb, mintha a hely kezdené átvenni felettem az uralmat és már nem teljesen lennék önmagam. Rövid ideig tartó vérgőz után fájdalom kezdi átvenni az érzés helyét. Aztán a testem többi részén is kezdi átvenni az érzés. Mintha különböző fegyverekkel szúrtak volna át. Egy kicsit össze is rogyok, de nem esek a földre. Megpróbálom a legkevésbé feltünő módon tenni ezt és ha valaki közelítene, hogy elkapjon arra szúrós tekintetttel nézek, már ha látná a tekintetemet. Ha ez nem elég, akkor morcos hangot is adok a közelítő felé és ha ez sem elég a hátamon lévő katanát fogom meg, hogy nyomatékosítsam a szándékot. Ugyan a legtöbb kardforgató azt mondja, hogy a kardot csak akkor húzd ki a hüvelyből, ha használni akarod. Esetemben ettől nem kell félni, ha egyszer kihúztam a kardot, akkor az használva lesz. *Nem túl kényelmes ebben aludni.* Mondanám, hogyha vicces kedvemben lennék, de ehhez még a hely negatív kisugárzása is kevés, hogy én vicces legyek.
- Igen.
Zárom rövidre a válaszomat, mivel amúgy sem szeretek beszélni, na meg hülye kérdésekre még annyira sem szeretnék válaszolni. Ahogy eddig sem beszéltem sokat, így igazából a történések további folyását is csak némán követem, bár a srác reakciója, akit letorkoltak, érdeklődést váltott ki. Viszont a kumoi jounin cselekedetei annyira nem érdekelnek. Sem Akanéval való interakciója, sem egyéb cselekedetei. Arra sem veszem a fáradtságot, hogy kihallgassam a beszélgetést. Egyedül az információk összegyűjtése és feldolgozása érdekel, de nincs okom kételkedni senki szavahihetőségében vagy abban, hogy elhallgatnak valamit. Nem akarok belemászni a személyes dolgaikba, de én sem engedek senkit közel. Nekem ez így tökéletes, ezt szoktam meg és nem akarok ezen változtatni.

**Shikoku Naoki** Hétf. Márc. 09 2020, 14:52

//Kicsit kapkodva írtam és sajnos nincs időm átolvasni sem, szóval elnézést kérek a minőségért!//

Naoki egy meglepett és egyben dühös pillantást vetett a Miko-ra, ahogy érzékelte hogy nem tudja levenni a nyakláncot. Választ viszont nem kapott kimondatlan kérdésére és volt egy olyan érzése, hogy itt felesleges is próbálkoznia ezzel kapcsolatban. Aztán viszont eszébe jutott amit már korábban is átgondolt, ha a Mikor bántani akarna shinobikat, akkor nem egy nyílt küldetésen toborozná össze őket. Elvégre elég nehéz lenne megmagyarázni a rejtett falvaknak, ha esetlegesen eltűnne az egész csapat. Sőt… Naoki itt egy pillanatra megállt, ahogy egy érdekes gondolat férkőzött a fejébe. Akárhogy is nézzük a dolgokat, a Mikor tulajdonképpen láncra verte őket. Ha bármelyikük is elhalálozna ezek után, Kitaki no Sato-nak igencsak nehéz lenne kimagyaráznia magát, hacsak nem teszik el láb alól az egész csapatot, azaz a nyakörvek ténye nem derül ki. Ez viszont a már korábban felvetett okokból nem lehetséges. Tehát az az opció marad, hogy a medálok nem ártó szándékúak, hanem valamilyen módon segíteni fogja őket. Amint Naoki eljutott erre a konklúzióra, kissé meg is nyugodott. Bár a Mikor szándékai úgy tűnik tényleg nem rosszak, de a módszereiben a chunnin nem kevés kivetnivalót talált. Segíteni vannak itt, erre szó nélkül rájuk tukmál valamit, amit még csak meg sem magyaráz…

Naoki vetett egy félpillantást a társaira és konstatálta hogy nyilvánvalóan ők se vették túl jó néven a dolgot. Már ami a többséget illeti, volt akiket egyáltalán nem zavart a dolog. Naoki egy fél pillanatig fontolgatta, hogy megosztja a többiekkel a gondolatait, miszerint szerinte a medál segíteni fog nekik, de aztán elvetette az ötletet. Emlékeztette magát, hogy bár itt együtt dolgoznak, de egyáltalán nem szövetségesek. Konoha, Kumo és Kusa talán kivétel lehetne itt, de túl sok energia lenne csak velük külön megosztani, az infó nem ért ennyit. Meg aztán, simán lehet hogy más is eljutott erre a következtetésre. Akárhogy is, ideje volt nekiállni az információgyűjtésnek.
Amint Naoki kilépett a szentélyből, újra megpróbálta levenni a medált, hátha csak a szentélyben nem volt ez lehetséges. Amint viszont hozzáért a medálhoz, hirtelen egy nagyon furcsa érzés kerítette hatalmába. A semmiből jött az egész és hatalmas erővel zúdult rá, ezzel teljesen meglepve a shinobit, aki mindig magasan fenntartotta mentális védőfalait. A negatív érzések lassan teljesen leuralták az elméjét, ahogy hullámokban ostromolták a még védett részeket. Mi értelme ennek az egésznek? Miért van itt? Miért shinobi egyáltalán? Megéri a szenvedés? Az áldozat? Bosszú, megbecsülés, elismerés, erő, befolyás. Mi értelme ezeket megszerezni? Mi a garancia egyáltalán arra, hogy ezeket el fogja érni? Egy életen keresztül küzd, hogy elérje a céljait, de a siker egyáltalán nem garantált. Hiszen ez egy nagyon veszélyes „szakma” bármikor meghalhat. Akár itt is. Fogalmuk sincs ellenfeleikről, vélt szövetségeseik nem adnak nekik információt, helyébe csak még több rejtélyt pakolnak eléjük. Társaiban sem bízhat, teljesen egyedül van. Akár ez a küldetés is lehet neki az utolsó. Akkor végképp felmerül a kérdés: mi értelme volt az eddigi küzdelemnek.

Naoki teljesen összegörnyedt a hirtelen mentális támadás alatt, fogait összeszorítva próbált leülni és felvenni egy meditációs pózt, hogy ellen tudjon állni a nyomásnak. Tudata maradékával felvett egy védekező pozíciót és felkészült az ellentámadásra. Egy dolog volt számára biztos, hogy a támadás akkor jött, amikor megpróbálta levenni a medált. Az előző gondolatmenetből kiindulva kizárta, hogy maga a medál lenne az oka ennek a támadásnak, akkor viszont sokkal inkább az valószínű, hogy egy külső hatás van, amitől pont a medál védi meg, ez lehet az egyik (ha nem az egyetlen) funkciója.
Szóval Naoki abbahagyta medálja birizgálását és összeszedte a gondolatait. Bár a negatív gondolatok amik érték igencsak intenzívek voltak, a fejében levő rendet és logikát nem tudták teljesen megtörni.

Miért kell értelmet keresni? Ha most meghal, az a saját képességeinek a hiányosságát bizonyítja. Tehát ő maga tehet róla ha gyenge, ha fiatal, ha tapasztalatlan. Igen meghalhat. De ha ez megtörténik akkor már úgyis mindegy. Ha viszont tehet valamit ellene, ha van módja erősebbé válni, ha van módja annak, hogy át-át verje a halált, akkor miért ne próbálná meg? Miért ne küzdhetne teljes erejéből addig amíg az ereje tart? Ha valami erején felüli éri, akkor úgyse tehet semmit. Tehát mit tud tenni? Elfogadja a sorsát. Megváltoztatni nem tudja azt, azon viszont tud változtatni, hogy milyen felkészülten várja a jövőt. Tehát igenis van értelme az erőfeszítésnek. És a halál? Igen, fél tőle. De teljes erejével fog elleni küzdeni és a sorsára bízza a végkimenetel eldöntését.
Naokinak nem kevés idejébe került leküzdeni ezeket a negatív gondolatokat, de végül sikerrel járt. Nem volt benne biztos, hogy ezt csak önmagának köszönhette-e, vagy a medál is segített, de jelen helyzetben ez nem is számított. Amint kissé összeszedte magát, folytatta információ-szerző körútját, de fejébe vissza-vissza tért az iménti epizód. Megpróbálta magában emészteni, feldolgozni az egészet.
A fogadós szavait meglepő nyugodtsággal fogadta. Gonosz, ami ellen a medál védelmet nyújt? Naoki megpróbálta a fogadós szavairól lehámozni a vallásos babona mázát és az eredmény megerősítette abban, amit eddig csak sejtett. Tényleg van egy konstans befolyás a faluban, ami ellen a medál véd. Ezek szerint, amikor először jött a faluba, ezért érezte magát furcsán, a befolyás elkezdett rá hatni. És mielőtt kifejtette volna a hatását, a medál levédte. Azonban amikor megpróbálta levenni, akkor újra felerősödött. Naokit nagyon érdekelte volna, hogy mi ez a befolyás. Azt kizárta, hogy valódi démonok lennének az ellenfeleik, de ha egy shinobi áll az egész mögött, akkor az legalább ugyan olyan rossz hír. Aki egy ilyen technikát képes fenntartani, az bőven meghaladja Naoki szintjét.

Viszont csapatukban voltak igencsak erős shinobik is, így Naoki nem aggódott túlzottan. Az viszont tény, hogy ezen a ponton Ő egyedül nem tudott volna tovább haladni, szóval mindenképpen meg kell osztani információit a többiekkel. A fogadós szavai alapján ha ez a „hegy” nem is az emberrablók bázisa, de bizonyára összeköttetésben van velük, ezért mindenképpen el kell majd menniük oda. Viszont valamiért ott olyan „eretnekek” élnek, akiket nem tudtak a „tisztítótűzre” vetni. Ergó, valószínűleg olyan erejük van, ami meghaladta a falu erejét. Ami azt jelenti, hogy tényleg szükség lehet a teljes csapatra, ha meg akarják oldani ezt a rejtélyt.
Naoki a nap végét a fogadóban köszöntötte, ahol várta társai megérkezését. Addig meg is vacsorázott, illetve átgondolta hogy mi az amit meg akar osztani a többiekkel és mi az amit nem. Amennyiben a többiek megérkeznek és történik információcsere, úgy a következő dolgokat mondaná el: az egész falut és környékét valami a befolyása alatt tartja, ami hatással van minden nem helyire – és talán a helyiekre is, ezt nem tudja biztosan. A medál részben megvéd ettől a befolyástól, de ez sem biztos hogy abszolút. Létezik egy „hegy” nevű hely, ahol kitaszítottak, „eretnekek” élnek, akiktől a falu lakói rettegnek. Valószínűleg az a hely kapcsolatban áll az emberrablásokkal. Végül azt említené meg, hogy ezeknek az eretnekeknek a szintje valószínűleg jóval magasabb, mint a falubeli őröké.
Amint ezt közli, Naoki mellétenné, hogy időhiány miatt az információk egy része csak feltételezés, szóval ne vegyenek mindent készpénznek. Ezután pedig visszavonulna és figyelné, hogy a többiek mire jutottak, illetve mihez kezdenek az információval. Ő szándékosan nem akar tervet javasolni, ezt meghagyja a többieknek.

**Nara Akane** Hétf. Márc. 09 2020, 22:33

A nyugtalanító atmoszférájú szentély ajtaján kilépve, a medálját babráló Akanén hirtelen ellenállhatatlan émelygés és erőtlenség lesz úrrá. Látása elsötétül egy pillanatra és sápadtan, rogyadozó lábakkal botlik előre. Talán el is esne, ha nem kapaszkodna meg az utolsó pillanatban a mellette lépkedő, komor hallgatásba burkolózott Yoshitaro vállában. Mardosó éhségtől kopogó szemeiben mohó lobot vet a templombejáratot megvilágító fáklyák fénye. Nemhogy egy egész őzet képes lenne felfalni... Bambán tétovázó társain végigpillantva hirtelen azon kapja magát, hogy összefut a nyál a szájában. Talán nem is ez a legmegdöbbentőbb az egészben... Hanem hogy alig-alig érez szégyent az embertelen késztetés miatt. Elvégre nem is shinobik ezek a nyámnyilák, hanem áldozati bárányok. És még sejtésük sincs róla, hogy a Nőstényfarkas a kertek alatt ólálkodik.

~ Asakraf kenrebme rebme! ~

Hallja visszhangozni az értelmetlen szavakat kusza, álomszerű gondolatfoszlányai között, mintha kielégülésért szűkölve sóvárgó ősvalója valamiféle elfeledett, holt nyelven szólna hozzá. Akarva-akaratlanul is eszébe jut a sorsára hagyott, csont és bőr koldus. Vajon ugyanezt érezte ő is, amikor azt a falatnyi ételt bámulta epekedve, amit a Nara végül puszta haszonelvűségből megtagadott tőle..? Oda kellett volna adnia neki, de mégsem tette. Igaz, csak másodpercei voltak hátra, semmi értelme nem lett volna... De mégis... Egy szemernyi irgalom még a reményteleneknek is jár. Sőt! Nekik jár csak igazán.

~ Mi az ordas toportyánfasz történik velünk?! ~

Kiált fel tudata egy sokkal ismerősebb tónusban és stílusban. A korgó gyomrú kunoichi éjfekete üstökét erőtlenül csóválva próbálja lerázni magáról az erőszakosan betolakodó gondolatok és érzések okozta kábulatot. Jeges borzongásként fut végig gerincén a páni riadalom, amikor azt látja, hogy a csapat tagjai mind hiába próbálnak megszabadulni a Miko által adott amulettektől. A függő lánca, mintha csak valami alattomos, átvághatatlan lián volnék, mind szorosabbra és szorosabbra fonódik nyakukon, ahogy megpróbálják levenni azokat. Nem kell éppen géniusznak lenni ahhoz, hogy egyből arra következtessen az árnyékmester, hogy a többiek is hasonló megpróbáltatásokon mennek épp keresztül.

~ Az az álnok szuka! Még hogy ingyen segít... Kíváncsi leszek, milyen lesz, amikor valóban fizetséget kér az állítólagos oltalomért. ~

Bár túl sok ideje nem volt felmérni az idegen ninják viselkedését, a metakommunikációjukban beálló változások még így is szembetűnőek. Kivéve Shibot. Ő láthatóan ezelőtt sem ismerte a személyes tér és normatív viselkedés fogalmait, így az, hogy kibaszottul fura, nem túl nagy változás a korábbiakhoz képest. Yoshit majd szétveti a hőskomplexusindukált tesztoszteronfröccs a pólyába tekert holdkóros személyeskedő gesztusai láttán. A neve alapján igencsak táncoslábú oinin láthatóan valamiféle fizikai jellegű nehézséggel küzd, akárcsak Akane. Az eddig sem túl barátságos, felvágott nyelvű kiscsaj Kusagakuréből, ha lehet még ellenségesebb tekintettel méregeti őket, különös figyelmet szentelve a vele nagyjából egykorú, kékesfekete hajú kunoichinek. Az ilyet jól szájba kéne rúgni, hogy megtanulja a helyét a Shinobi Világban. Saki és Naoki ellenben nem feltűnősködik semmilyen formában, az ő testbeszédükből vajmi kevés tanulságot tud levonni a levélfalusi jounin. Az egybegyűltek egymáshoz viszonyított kompatibilitását figyelembe véve... Talán valóban jobban járnak, ha mindenki a saját szakállára dolgozik a küldetés alatt.

A maszkos ködfalusi néma árnyként követi a lányt, amerre csak megy. A hallgatag fickó már a szentély előtti gyülekezőnél sem lopta be magát túlzottan a konohai szívébe, a tény pedig, hogy az ő jóváhagyása nélkül állít egy Kage Bunshint a nyomába, csak tovább fokozza bizalmatlanságát. Akane kíváncsi lenne, hogy kihez húz a vadász shinobi hűsége... A meggyilkolt Mei maroknyi renegátjához, vagy az állítólag hamvaiból feltámadt Shodai Mizukage által vezetett Vérködhöz. Nem mintha sokat számítana... Kiri vagy Chigiri, ezek csak üres frázisok, tetszőlegesen felcserélhető címkék, amelyek ugyanazt az ősi ellenséget takarják.

- Figyelj Tango, valamit tisztáznunk kell...

Fordul hátra a nyomában baktató Árnyékklón mellének szegezve mutatóujját.

- A helyiek láthatóan amúgy sem lelkesednek túlzottan a jelenlétünkért... A tény pedig, hogy egy busójárásról elszabadult, néma madárijesztő liheg folyamatosan a nyakamba, nagyjából zérusra redukálja az esélyeim, hogy használható információkat szedjek ki ezekből a havasi tuskókból. Egyszóval tartsd tőlem a távolságot, rejtsd el a jelenléted, bármi, csak ne kerülj az utamba, ne legyél a lábam alatt! Remélem megértettük egymást...

~ ... Vagy elevenen felzabállak! ~

A bőséges reggeli ellenére Akane mohón lapátolja magába a szakéfőzdében felszolgált sertéspörköltet. A minősége ugyan elmarad a Reggeli Fényben elfogyasztott reggeliétől, a lányt ez most egy cseppet sem érdekli. Akár egy eleven, saját szarában dagonyázó disznót is elé tehettek volna, azt is megenné a legkisebb fintor nélkül. A három kismalacról szóló gyerekmese jut eszébe, amit édesanyja mesélt neki majd minden este, lefekvéskor. Kölyökkorában mindig a kurta farkú jószágoknak szurkolt... Most azonban sokkal közelebbinek érzi magához a szegény farkast, aki semmi egyebet nem tett, minthogy a természete által diktált driveoknak engedelmeskedett.

~ Szar hát! Mit sem használ a zabálás...Nem ehetek addig, amíg ki nem durranok. Valamit tennem kell! ~

Evőpálcikáit csalódott haraggal ejti a megüresedett, zsíros tányérba, miközben törődött sóhajokat eregetve hallgatja a babonás csaplár sületlenségeit. Miközben ujjaival szórakozottan körözget a kesernyés italt tartalmazó pohár peremén, egyre csak próbál rájönni sanyarú állapotának okára és talán gyógyírjére is.

~ Átkok márpedig nem léteznek! A tudomány embere vagyok, nem adhatok hitelt a parasztok gyermeteg hiedelmeinek... Csak egy használható hipotézisre van szükségem. Az éhségérzet nem a gyomorban, hanem az agyban keletkezik... Tehát a medál valamilyen chakrabehatással befolyásolja a fejemben lévő neuroanatómiai struktúrákat. Akkor nem kell mást tennem... Mint egy egyenértékű chakramennyiséggel befolyásolni a jóllakottsági központ nukleuszait. Szájensz biccs! ~

Hirtelen jött lelkesedéssel lehajtja szakéja maradékát, majd a Shindan technikát használva lefuttat egy gyors diagnózist tulajdon agyán, idegen behatás után kutatva a chakrával végzett szkennelés közben. Tapasztalt medikus kunoichi lévén jól ismeri az emberi agy szerkezeti felépítését, így képzeletében könnyedén tudja lokalizálni a ventromediális hipotalamusz magvait. Patkánykísérletek bizonyították, hogy e terület ingerlése telítettségérzetet okoz, az evési viselkedést azonnal megszünteti. Nincs más dolga, mint irio chakrával enyhén stimulálni az itt található kemoszenzitív receptorokat, amelyek a vér kémiai összetételét érzékelve keltenek telítettségérzetet. Persze könnyen meglehet, hogy kísérlete kudarcba fullad... De sose tudhatni, amíg nem tett próbát vele.

- Neked nincs gyermeked ugye..?

Kérdezi váratlanul a söntés túlfelén álló férfitól.

- Másképp nem akarhatnád, hogy az emberek, akik az elveszett kölykök megtalálására lettek felbérelve, máris távozzanak. Különben is... A hőn szeretett Mikotok hívott minket a faluba... Nem eretnekség az ő akarata ellen ágálni? Akárhogy is... Köszönöm a tanácsaid.

A csapost, bár stílusa nyers és bárdolatlan, úgy látszik mégis valamiféle irántuk táplált jószándék vezérli, elvégre a maga mogorva módján hasznos tanácsokkal próbálja ellátni a Nara kunoichit.

~ Már megint a hegyek... Pont, ahogy a vörös ribanc mondta. Valahogy úgy érzem, nem kerülhetjük el azokat a hófödte ormokat... Na de hogy yokaiok?! Miért nem mindjárt Babadook és Szlendermen..? ~

Túl sokat azonban nem tud meg a falusiak démonokról szőtt babonáiról, mivel az egyik korábban látott véresszájú szentfazék egyből máglyahalállal való fenyegetőzéssel fojtja a csaplárba a szót. Fasza. Nagy nehezen talál végre egy helybélit, aki hajlandó beszélni, erre egyből kispadra ülteti a többi. Azonban a templomszolga közbevágásában volt egy apró részlet, ami nem hagyja nyugodni a levélfalusit...

~ Azt mondta évezredek óta... És ha jól számolom, az állítása szerint ez a nyolcadik vagy kilencedik Miko. Persze nem lennék meglepve, ha ezeknek a tajsuttyó, faszeszű, ájtatoskodó szerencsétleneknek még abakusszal sem menne az összeadás-kivonás... De feltéve, hogy nem téved, túloz vagy hazudik... Vagy alsóhangon több száz évig élnek ezek a papnők, vagy hatalmas kihagyások vannak kettő megválasztása között. Mindenesetre a csaposban úgy látszik, keresztbe állt a szar a félelemtől. Azt hiszem, itt az ideje vennem egy hittanórát! ~

Akane visszafordul a keze ügyében lévő poharat reszketve törölgető csaplárhoz, majd ennyit mond neki:

- Még egy pohár, és egy üveg a legjobb piádból.

Miután megkapta rendelését, a poharakat és a palack szakét felmarkolva az imént acsargó templomszolga asztala felé veszi az irányt. Pár pillanattal később az Akane kezében tartott poharak talpa hangosan koppan a férfi asztalán. Kérdezés nélkül helyet foglal vele szemben, majd egy jelentőségteljes mosollyal tölt az égetett szeszből mindkettejüknek.

- Mesélj még nekem az első Mikóról.

A lány szándékosan nyitott végű, pontosító kérdésekkel próbál minél többet és többet kihúzni a papnő segédjéből, ha pedig ez kevésnek bizonyulna önmagában, mindig újabb és újabb kör szakéval próbálná jobban megoldani a fehér ruhás fickó nyelvét. Ki volt az első Miko és mivel üldözte el a vidéket kísértő démonokat? Mitől lehetetlen, hogy visszatérjenek, ha évezredekkel ezelőtt valóban léteztek? Ha a yokaiok nem jöhetnek számításba, kiknek és miért lenne érdekében elragadni a gyermekeket? Hogy történhetett mindez, ha a falu Inari védelmét élvezi? A jelenlegi Miko mióta szolgálja a Fagyistennőt főpapnőjeként? Mi vár rájuk a hegyekben? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel próbálja feltérképezni a helyi hiedelemvilágot, árgusan figyelve a legapróbb információmorzsákra is, amik hasznosnak bizonyulhatnak a küldetés sikeres és mihamarabbi teljesítéséhez. Hogy tudata tisztaságát többé-kevésbé megőrizze, miközben ő maga is együtt iszik a templomszolgával, a szervezetébe kerülő alkoholt chakrával próbálja semlegesíteni. Ő maga még sosem próbálta ezt a trükköt, elvégre miért költene pénzt valamire, ami aztán be se üt... De nem hangzik túl bonyolultnak, nála sokkal képzetlenebb kunoichik is képesek lehetnek rá.

Épp egy újabb körért indul, amikor dulakodás és üvegcsörömpölés zaja harsan közvetlenül mellette. Ez még nem is lenne annyira meglepő, elvégre egy hitvány, késdobáló csehóról van szó... De ahogy ösztönszerűen oldalra kapja a fejét, legközelebbi barátját látja ádázan acsarogni a kocsmárosra. A szerencsétlen, megilletődött csaplár meg úgy remeg, mint a családi fénykép a traktorablakban. Az még hagyján, hogy az iménti rendelése a retkes padlón kötött ki, de most már végképp baszhatja a nyomozását is, ez ilyen közjáték után nem fog vele szóbaállni a templomszolga, bármilyen részeg legyen is.

- Hogy a hólyagos himlő húzza harmonikába a hátadat, ez mégis mi a kurvaélet huzagolt, köpcös faszára volt jó?!

Torkollja le fojtott hangon, mégis láthatóan pattanásig feszült idegekkel az indokolatlan dühéből ocsúdó felhőfalusit.

- Értékelem, hogy így aggódsz az egészségemért, de kötve hiszem, hogy egy pillanatig is komolyan gondolnád, hogy egy koszos pohártól fogom benyalni a koronavírust.

Teszi hozzá valamivel nyugodtabb hangnemben, majd egy határozott mozdulattal lehajtja a Yoshi által rendelt szakét. Ezután feláll székéről, majd a kumoiba fojtva a szót, belekarol a férfiba és elkezdi kifelé rángatni a kocsmából.

- Gyere partner... Azt hiszem, ezeket a részleteket nem éppen itt a legszerencsésebb megvitatni.

Az ivóból távozva, a Hamacho kérésének megfelelően a Reggeli Fény Fogadója felé veszik az irányt.

**Uchiha Kagami** Csüt. Márc. 19 2020, 23:57

/Szilánkok/

~ Shibo~

(Hadd pontosítsak neked: imákat nem az ő istenükhöz, hanem ahhoz intézel, akiben/amiben hiszel. Annak érzed szükségszerűségét)

Át tudtál öltözni problémamentesen. A kis közjátékot és imáidat követően a nyakadba akaszkodó klónnal együtt indulsz meg a Suzume Bushiba, hogy információt szerezz. Az egyik helyi templomőr tart éppen órát és csak aztán foglalkozik veled, miután a gyerekek szünetre mehettek. - Mire lennél kíváncsi, gaijin? - kérdezte tőled, mikor pedig előadtad a kérdéseidet, a templomőr sóhajtott egyet. - Rendben, gaijin. Inari a mi megmentőnk. Az, aki Kitaki no Sato-t megmentette a pusztulástól. Mind hálával tartozunk neki és figyelő szemünket a Makyo no Gen'ei-re vetjük addig, amíg azt kell tennünk. Amióta csak világ a világ ezt tesszük és imádkozunk a Mi Mikonkért, Inari földi megtestesüléséért, hogy örökké éberen vigyázzon ránk. A gyerekeink pedig a jövőnk: nem engedhetjük, hogy eltévelyedjenek az eretnekek útjára, hiszen nem akarjuk őket a tisztítótűzre helyezni. Márpedig az eretnekek büntetése ez.... legyen akármennyi idős is. És épp ezért nem engedem, hogy hozzájuk szólj. Ha megteszed, a vendégszeretetünk hamar elmúlhat. A gyermekeinket éppen elég sok probléma éri, nem kell még nekik egy másik vallás követőjével is beszélniük. Bármi, amire kíváncsi vagy, elmondom én, az ésszerűség határain belül persze. Először is, nem írunk elő napi imákat, de a Mikót meg kell tisztelnünk, hiszen ő Inari földi helytartója és hasonmása. Akkor kell imádkoznunk, amikor csak tudunk, de nincsen napszakhoz kötve. Tilos minden más vallással megismerkedni, tilos azokat követni és tilos más vallások képviselőinek ágálásait meghallgatni. Tilos még az élvhajhász életmód, a torkosság és a tudatos rossz cselekedet. Ennyi nagyjából.

~ Én segíthetek, hogy a gyerekek is megnyílhassanak előtted, Shibo ~ hallottad a már korábban is hallott hangot. ~ Csak kérned kell és megteszem. Nem kérek érte semmit... Csak kérd és jövök, hogy segíthessek, Shibo.... ~ A hang mellé érezhetően erős chakralöket is társult. Hirtelen a tanterem másik oldalában egy halvány alakot véltél felfedezni, papi csuhában állt és bátorítóan nézett rád; csak a szemed sarkából láttad, hogyha egyenesen ráfókuszáltál, akkor azonnal elűnt onnan, majd amint félrekapnád a fejed, újra megjelent. A medálod elkezdett felmelegedni, lassan már égetett téged. Vajon érdemes lenne hívni... azt, aki kéri? Vajon történni fog valami? Vajon érdemleges dolog fog történni, vagy... semmi? ~ Ne habozz.... csak így tudhatod meg, amit meg akarsz tudni.... csak így állíthatod meg a gonoszt....

~ Yoshitaro & Akane & Kawachi ~

- Sok, sok Miko. Sok volt - nézett rád a részeg templomőr, Akane. - Az Első Miko.... ő volt az, aki segített Kitaki no Sato talpraállásában. Az, aki elzárta a démonokat és nem engedi ki őket soha-soha-soha többé. Kezében volt a TÉL EREJE! - kiáltott fel. - A Tél űzte el a démonokat.... és zárta el őket, messze innen a hegyekben. Az Első Miko meghagyta, hogy soha többet nem beszélhetünk róluk, a szárnyas rákokról. Mondom én neked: gombaként nőttek ki, azt tartják a legendák, melyeket őrizünk - fogta suttogóra a hangját. - Nem születtek. Jöttek az égből és úgy szaporodtak, mint a gombák. Mondom neked: ők rabolják el a gyerekeket. - Úgy nézett ki, a sok saké megtette a hatását, ráadásul senki sem figyelt rátok. - Mikónk már évszázadok óta vigyáz ránk. Az Első akkor volt itt, amikor még a chakra sem létezett, amit ti használtok. És... a hegyek... az eretnekek... - a hangja elhalt, majd hirtelen erős hőséget éreztél. A templomőr szemei lángba borultak: a szó legszorosabb értelmében. Füstölni kezdett és már sikoltott volna, amikor lebukott a székről. Égett hús szagát érezted.

Teljesen szétégett belülről. Hús.... Mit sem ért a kis próbálkozásod az Irio chakrával. Az éhséged kezdett nagyon-nagyon feltörni. Az emberek most már figyeltek rátok, de csak addig, amíg két marcona tekintetű férfi fel nem kapta a holttestet és elindultak azzal kifelé az izakayából. Kopogott a szemed, és nem az ajtón.... majd a medálod elkezdett égetni téged, oly' erővel, hogy már a bőröd is kipirosodott. A fogadó oldalában, a szemed sarkából egy halvány csontvázat pillantottál meg, amint a falnak támaszkodott és rád vigyorgott. Anatómiai ismereteidnek köszönhetően meg tudtad állapítani, hogy férfi csontváza lehetett, de mintha senki más nem látta volna. - Ha azt akarod, hogy elmúljon, csak egy szavadba kerül. Egyetlen egy szavadba, Akane - hallottad a sírontúli hangot. - Nem sokba, csak egy: "kérlek, kedves Gashadokuro-san, nem szeretnék többet kajára gondolni, légyszike, segíts, hogy ne akarjam felzabálni a hullát, amit éppen kivisznek innen". Oké, ez több, mint egy szó, de a lényeg változatlan. Vagy, éhezhetsz tovább is, de akkor garantálom, hogy perceken belül elájulsz, két napon belül pedig meghalsz. Szar lesz, velem is ez történt.

Vajon érdemes megpróbálni?

A kis információszerző körutadnak köszönhetően igen sok információval térsz vissza, Yoshitaro. A férfiakkal kapcsolatos megvetésed.... majd pedig irány a kocsma. Kawachi klónja lemaradva követett csak téged, mikor beléptél és megejtetted a kis közjátékodat, mely majdnem elrontotta az épp a részeg templomőrt kikérdező Akane "vallatását". A kis közjáték senkit sem érdekelt, őszintén szólva. Ahogy a pohárról magyarázkodtál, abban a pillanatban égett el belülről a férfi és megláttad, amint Akane a földön térdelt és nyáladzott. Ki tehette ezt vele? Mi történhetett vele? - Nem akartam férfit kapni - hallottad az ismerős női hangot. - De, ha már így alakult, drágalátoskám, van egy ötletem. Ha szépen megkérsz, akkor egy ideig felfüggesztem azt, hogy úgy lásd a világot, ahogy én szoktam látni. No? - oldalra pillantva megláttál egy nőt... egy nagyon ismerős nőt. Gésaruhában állt és a legyezőjét maga előtt tartva kuncogott. - No? Mondd, hogy "kérlek szépen, Kifujin-sama, nem akarom magamat gyűlölni." És akkor talán megengedem, hogy a természetből hívd az erődet...

A medálod téged is égetni kezdett. A kísérleted arra, hogy természeti chakrát gyűjtsél, teljesen kudarcba fulladt. Mi a fene történik itt?

Lemaradtál, de nem sokkal. Hamarosan beértél te is, abban a pillanatban, amikor épp kivitték a belülről összeégett templomőrt, Kawachi. A fájdalom a mellkasodban nem szűnt meg, sőt, most erősödött fel igazán. A kép, ami eléd tárult, igen érdekes volt: Yoshitaro és Akane a földön térdeltek és néztek valamit... valami láthatatlant a fogadó oldalában. A vendégek furcsán tekintettek rájuk, de a legtöbbjük csak visszatért az italához. Amint bármit tettél is volna, a fájdalom úgy elkapott, hogy összeestél. A tetejébe még a medálod is elkezdett felforrósodni, majd érezted, amint minden információ visszajutott beléd, amelyet az árnyékklónjaid hordoztak. A technika a koncentráció megszűnésével feloldódott. - Megszüntethetem - hallottál egy hangot. Ha felnéztél, egy páncélos férfit láttál, naginatával a kezében. Ismerős volt, nagyon is. A gyomrából vér csorgott a földre. - Csak kérned kell, Kawachi és megszüntetem. Segíthetek, de csak akkor, hogyha megkérsz. Ez rosszabb lesz.... sokkal rosszabb....

Megéri?

~ Zouo ~

(Mivel Kawachi klónja visszavonult, harc nélkül indulhatsz meg. Azonban tudod, hogy követ valahol, így óvatosan kell mászkálnod. Úgy döntöttem, hogy a klón elveszt szem elől, így az itteni információkat Katsumi Kawachi nem fogja ismerni!)

Követted a kislányt, aki útközben nem igazán válaszolt neked, csak ment előre. - Gyere, gyere, gyere! - kiáltozott neked és nemsokára egy nagy, kétszintes lakóépület előtt álltál. A bejárati ajtó félig nyitva volt, a kislány pedig a tornácon álldogált. - Menj be. Mentsd meg a bátyuskámat! - kérlelt téged. Ha beléptél, akkor... a levegő hirtelen jóval melegebb lett. Mintha valaki felcsavarta volna a fűtést, a víz azonnal levert téged. Odabent enyhén pislákolt egy lámpa.... a levegő pedig elkezdett vibrálni. Minden apró porszemet láttál... majd a látóteredbe belebegett egy bögre. Majd még egy. Aztán egy kés. A kést követte egy.... fotel? Igen, egy fotel. Az összes tárgy a nappaliban lebegett és kántálást hallottál a felső szobából, majd... abbamaradt. De a tárgyak ugyanúgy lebegtek, és a legrosszabb, hogy nem éreztél semmilyen chakrát keringeni körülötted.

- Apa? - hallottál egy nyöszörgő hangot fentről, majd lépések zaját a lépcsőn. Nyikorgás. Cuppanó hangok. Mintha polipcsápok lettek volna. - Apa... rosszatt tettem - most már egy árnyat is láttál a lépcsőfordulóban. - Elmentem a templomba, apa.... elhoztam a könyvet.... a rejtett könyvet, apa... - a látóteredbe hirtelen a legrosszabb rémálmodnál is túltevő valami lép be. Ez a valami.... valaha gyerek lehetett. A lábai nyálkásak voltak, a jobb keze pedig ránőtt egy könyvre. Az ujjai átérték a borítót és a húsa ott tekeredett azon. De a feje... az volt a legrosszabb. Nyúlványok álltak ki belőle és lapos volt, háromszor akkora, mint egy átlagos fej. Két szája volt, a bennük lévő hegyes fogak közül nyál csorgott. - Beszéltem, a másik istennel, apa - nézett rád, majd hirtelen mind a hat szeme egyszerre pislogott. - Te nem apa vagy. TÁVOZZ! - üvöltötte el magát és mintha valaki kirántotta volna a talajt a lábad alól.

Lökést éreztél és egy hatalmas csattanást hallottál. Utána következett a fájdalom. Te csattantál a falnak. - TÁVOZZ INNEN! - hallottad a hörgéssel egybekötött üvöltést. A könyv kinyílt és nemsokára az összes lebegő tárgy közül a kések és a hasonló éles dolgok feléd kezdtek indulni. Lassan, de biztosan forogtak az irányodba. ~ Engedj ki, Zouo.... engedj ki, különben meghalsz.... Együtt legyőzhetjük őt.... és elvehetjük a könyvet ~ hallottál egy hangot a fejedben és a medálod hirtelen égetni kezdett téged. Tényleg ennyi lenne? Tényleg meghalnál, ha most nem engedelmeskedsz a hangnak? Egy módon jöhettél csak rá....

~ Saki ~

Az öreg furcsán nézett rád, majd beszélni kezdett. - Örömmel látom, hogy a Mesemondóhoz tévedtél, külföldi! Bár érdekes... mintha nem lennél egyedül. Mintha valaki ott lenne körülötted és benned is. Látom, de mégsem látom. És közben ő lát engem. Annyi baj legyen. Nem sokat mondhatok neked. Talán annyit, hogy először is, hagyd abba a filozofálást a szakállamról, mert nem szeretem, hogyha azt bámulják. Ezen kívül, tán annyit tudok mondani, hogy a gyermekeinket elrabolták. De ezt te is tudod. Korra és nemre való tekintett nélkül, a lényeg, hogy gyereket visznek. Az én dolgom segíteni nekik, figyelni rájuk és megmondani, hogy vigyázzanak magukra és egymásra. Maradjanak otthon a családjukkal. A te dolgod a felkutatás és a likvidálás, nemdebár? - mosolygott rád az öreg, majd folytatta. - Ne habozz majd, ha meg kell tenned. Ezek a fattyak elveszik a jövőnket. Elveszik tőlünk azt, ami miatt felépítettük Kitaki no Sato házait. Nehéz munka volt megtenni. Ha mese érdekelne, maradhatsz.... de többet nem tudok segíteni.

Amennyiben elindultál vissza a fogadóba, belépéskor érdekes dolognak lehettél szemtanúja. Akane és Yoshitaro térdelve fogták a medáljukat és néztek valamit a fogadó túloldalában, míg Kawachi a földön fetrengett. A helyiek pedig semmiféle szándékot nem mutattak afelé, hogy segíteni akarnának nekik. Csak iszogattak tovább. - Adhatok erőt, hogy segíts nekik - hallottál egy hangot. Egy férfit láttál a bárpultnál ülni, a hónalja alatt tartotta a fejét és éppen sakét töltött a másik kezével a szájába. - Csak kérned kell és elmúlik a fájdalmuk. Meggyógyítom őket. A tiéd is elmúlhat. Egy időre elmúlik minden késztetésed. Nos? - nézett rád, de ha egyenesen rápillantottál, akkor eltűnt azonnal. Csak akkor láttad, hogyha a szemed sarkából nézted őt. A medálod elkezdett égetni téged...

~ Naoki ~

Visszatértél a fogadóba a kétségeiddel és az információiddal együtt... és az a kép fogadott, ami Sakit is. Nagyjából egy időben értetek be. Mi történhetett itt? - Vissza akarod kapni a reményt? - hallottál egy nagyon-nagyon távoli hangot. Nem láttad, hogy kitől jött. - Ha vissza akarod kapni, akkor szólíts és jövök - hallottad és nemsokára megláttál egy... csecsemőt. Két lábán állt és fekete szemekkel nézett rád, körülötte lilás lángok égtek. - Visszaadom a reményt.... én segíthetek neked, Naoki. Ne juss arra a sorsra, amire én jutottam - mondta neked és közelebb lépett hozzád. Te is térdre estél, a helyiek most már azért felpillantottak. - A gyógyítónak itt nincs esélye, nem segíthet se neked, se a többieknek csak a lánynak. Csakis a lánynak....

Vajon ez a módja annak, hogy megszabadulj az állandó reménytelenségtől? Nos, ezt ki kellett próbálni ahhoz, hogy megtudd az eredményt...

//A hangok miatt mindenkitől vonok 3 épelme pontot. Zouotol azonban 10-et vonok most összesen azért, amit látott. A továbbiakban az irányításmániád fokozatosan jelenjen meg, ha kérhetem, már egészen a részeddé kezd válni. A többiektől ezen kör teljes lereagálását kérem. Nem reagáltam a túlzottan előreszaladó cselekedetetekre, ahogy azt észrevettétek, ez a jelenlegi kör érzetének megtartása miatt történt. Akinél kevesebbet írtam az azért történt, mert a reagjában nem történt olyan cselekvés, amelyre többet kellett volna írni a meglévőnél.

Határidő

2020.03.30 23:59

#maradjatokegészségesek

#stayathome

#karanténposzt//

Ajánlott tartalom

Kitaki no Sato

Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato

Re: Kitaki no Sato