Re: Kitaki no Sato

**Hasegawa Zauki** Kedd Szept. 12 2023, 05:35

/Karu/

Az elemi erőkről sokan beszélnek, ám viszonylag kevesek tudják igazán mi is az. Zaukinak alkalma volt megismernie most. A hegy úgy omlott össze, mintha csupán egymásra rakott sziklák halmaza lett volna, s most a szél ledöntötte... vagy sokkal inkább hurrikán. Pislogni is alig volt ideje, s a vihar már előtte suhant át, társát messze repítve. A villámló aura körül lengte ellenfelük, ki csak idő kérdése volt, hogy Zauki felé vesse célkeresztjét. Cselekednie kellett, s hamar.

Kézpecsétek sorozatába kezdett, s a földre téve kezeit szólalt fel a technika neve
-Mokuton: Jukai Koutan!- Indult meg chakrája mélyen a föld alá.
Egy pillanat alatt zöldellő fák dobták ki maguk a havas völgy közepén. Saját maga valamint ellenfele közé próbált létrehozni egy meglehetősen sűrű erdős részt, ezzel arra sarkalva az idegent, hogy azokon keresztül törve indítsa meg támadását. A fák törtek, szilánkok repültek mindenfelé, mintha valami robbanás lett volna. Ez azonban a fiú számára nem volt váratlan. Az előbbi sebesség, az erő, melyet demonstrált ellenfele nem arról árulkodott, hogy ennyi elég lenne megállítására. Nem... Zaukinak ez sokkal inkább egy esélyt adott. Ahogy a technika létrejött, a fiú az egyik szélsőbb fa tetejére szökkenve gyűjtötte össze megmaradt energiáit, majd koncentrált. Egyetlen olyan technikáról hallott, mely egyszerre biztosíthatja a kellő védelmet és támadóerőt is egyben. A pozitívuma, hogy valószínűleg az egyik leghatalmasabb technika amit a shinobik világa láthatott, ám a negatívuma, hogy ő maga még sosem használta... Hashirama tekercseiben olvasta csupán megalkotásának módját... Most vagy soha, szokták mondani.

Kezeit összecsapva, minden energiáját próbálta a földbe sugározni. Minden erejét megmozgatta, minden tudását bevetette.... ekkor érezte azt, mintha egy rejtett potenciál kezdene feléledni benne, s mintha olyan erőket akarna megszólítani, melyek ezidáig ismeretlennek bizonyultak. Ahogy testének minden sejtje egy hullámhosszon reagált, ahogy chakrájának minden részecskéjét próbálta összesűríteni, valami megérintette. Mintha a hátát támasztaná, s lökné előre, mintha a semmiből, új erőre kapott volna.
-Senpo Mokuton: Shin Suusenju!-
Törné fel a talajt a kolosszális szobor, mely az előzőre csupán nyomokban hasonlít. Méretei gigásziak, kezeinek száma sokszorosa kisebb testvérének. Hashirama ütőkártyájáról van szó, a legerősebb harctéri technikáról, mely ember által bevethető talán. A technika, melyre konoha épült, s melyet emberek és démonok féltek, most Zauki irányítása alatt.

**Kenshiro Karu** Szomb. Szept. 16 2023, 23:17

Még éppen Zaukihoz ebszéltem amikor olyan ütést kaptam, hogy tehetetlen testem messze repült társamtól. Csak a becsapódást éreztem még, aztán minden idegszálam felmondta a szolgálatot... A sötétség végtelen volt és éj sötét, de aztán valahol, a messzeségben egy csepp csapódott bele ellenállhatatlan erővel a végtelen óceánba. Ezt láttam magam előtt, akár csak egy filmet néznék. Aztán rájöttem, hogy nem egy óceánt nézek, hanem valami mást, valami egészen mást. Csupán csak az vert át, hogy felszínen kéknek látszott de mélyen a kékség alatt valami pokoli vörös színben képrézott. Ez a chakra a Nibi chakrája. Tudtam, hogy mit kell tennem. Alá kell merülnöm, ha élni akarok... Azzal egyszerűen csak hagytam, hogy a "gravitáció" legyőzzön és átadtam a testem Matatabinak.
Amikor kinyitottam a szemem körülöttem a talaj több tíz méteres körzetben kék lángok által borított. Ez a Nibinek a tüze, hiszen itt meg mi történt. Ahogy karomra pillantok látom, hogy a bőröm néhány helyen, mintha felrepedt volna, de alatta nem hús meg vér volt, hanem a hömpölygő kék chakra.
A sebed halálos is lehetett volna Kenshiro Karu de meggyógyítottam. Az erőm a tiéd és hagyom, hogy irányíts ezúttal, de a harcunknak még koránt sincs vége shinobi...
Most más volt mint legutóbb, mert akkor nem én irányítottam, most azonban ura vagyok a cselekedeteimnek. Ez az érzés egyszerűne nem is tudom, hogy megmagyarázni... Felemelő. Azonban a pecsét még mindíg így ebben a chalra aurában is látszott gyomromnál és nem is engedte a Nibi chakráját jobban felszínre törni. Éreztem, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa. Viszont most ezzel kell beérnem.
Ekkor azonban körülöttünk egy erdő kezdett a fagyos talajból a felszínre törni. Zauki elkezdte használni a Mokutonját. Ezek szerint ellenfelünk őt vette célba. Vissza kellene érnem Zauki felé, de aztán, ahogy az erdőben próbáltam előrébb hallani, a talaj remegni kezdett és egy sok emeletes ház méretű fa gólem kezdett el kimászni alóla, rajta Zaukival. Ez így nem lesz jó, ha túl sok chakrát használ fel, akkor meghal mielőtt odaérnénk.
Mikor a gólem egyik kezével a földet támasztotta meg, hogy lábra álljon egy erős csapással valami, vagy valaki, nemes egyszerűséggel letörte a támaszkodó karját, de ez a behemótnak mit sem számított hiszen már kezdett egy újat növeszteni a helyére, a másik karjával pedig arrébb tessékelte az ellent, aki ennek hatására jó nagyot hátrált, hogy ne nyomja szövetségesem agyon.
- Zauki készülj, ha befejeztem a támadást te jössz, így vissza szoríthatjuk, ha esetleg sikerül kiütni le is pecsételhetjük. - Mondtam a srácnak, majd felugrottam a levegőbe és kinyújtottam a két karom előre az ellenfél irányába.
Éreztem amint a chakra keresztül fut rajtam, majd mintha csak az adrenalin szabadult volna fel ereimben. Kirobbant a testemből a sötét kontrollálatlan manna. Nem is láttam még a chakrát talán ilyen formájában.
Kenshiro Karu a te tudásod ezen a szinten már nem elég a győzelemhez. Bár a kapcsolatunk nem tökéletes a pecséted megakadályozza, de most mutatok neked valamit az én fegyvertáramból figyelj és tanulj.
Ekkor a kiszabadult chakra a karom előtt egy kisebb sötét gömbbe tömörült, majd a Nibi parancsára szinte kilőtt az erdőn túlra ahol az ellent sejtettük.
Bijuu Dama // Bijuu Bomba
Mondta a Nibi, majd hatalmas robbanás rázta meg a völgyet tarolta le az idézett erdőt és vele együtt engem is. A lökéshullám vissza vetett egészen a gólem mögé. Vajon ezt is túlélte ellenfelünk?

**Hasegawa Zauki** Hétf. Okt. 09 2023, 17:17

/Karu/

Kék, lila, piros, majd fekete... ezek a színek mutatkoztak meg a hatalmas koncentrációban összegyűlő chakratömeg körül. Irreálisan kicsinek tűnt, ennyi energiához... mint a sűrített levegő, robbanásig préselve... persze itt nem pusztán levegőről volt szó, hanem valami sokkal veszélyesebbről. Zauki a labdára tekintve elképedt. Hogy lehetne képes egyetlen ember ilyen szinten összesűríteni, kontrollálni a chakráját? Ez nem természetes, távolról sem. Persze ekkor már leesett számára, s kikerekedett szemekkel emelte fel a buddha egyik kezét maga elé, védelem gyanánt. Ez nem egy ember ereje, ez egy bijuu ereje. A fa kéz eltakarta, ám így is érezte lökésének erejét ruháján, így is látta a robbanás fényét maga mellett. Karu jól mondta, most kellett cselekedniük. A test azonban az előzővel ellentétben nem kezdett újjá épülni. A támadás szedte volna szét teljesen, vagy esetleg a technikát szűntették meg? Újabb kérdések, melyeknek várniuk kellett.

Egy kézpecsétet követően a szobor elkezdett széthullani, aláereszkedve, biztonságban földre juttatva Zaukit. A földre érve érezte tetteinek következményét. A teste erőtlenebbnek hatott... ám ez nem az a fajta fáradtság volt, melyet a chakraveszteség okoz. A méreg kezdte kifejteni hatását. Féltérdre ereszkedve várta meg társát.
-Nem mondtad, hogy ilyeneket is rejtegetsz a tarsolyodban.- Bökött fejével a kráter irányába, melyet a robbanás hagyott.
A dicséretnek szánt mondat után megpróbált feltápászkodni, ám ez csak igen nehezen ment. Tisztává vált számára immár, hogy a chakrájának használata felgyorsítja a méreg terjedését, hogy minden levegővételével segíti azt abban, hogy leküzdje testét, s a korábbihoz hasonló manőverek csupán többszörözik problémáit, mintsem segítenék céljának elérésében. Kicsit kései pillanatban jött a felfedezés... Lábai roskadoztak saját súlya alatt, mintha önmaga tízszeresét cipelné vállain. Láz, enyhe szédülés, kisebb látás zavar...
-Haladjunk, közel kell járjunk.- Kapta le hátáról zanbatoját, melyet az út hátra lévő részén támasznak használ majd.
Ahogy a méreg terjedt, ahogy lassan elkezdte megölni, úgy erősödött az érzés, mely navigálta. Mostanra nem megérzés szintjén volt jelen Orochimaru iránya... sokkalta inkább egy iránytűt érzett fejében.

**Kenshiro Karu** Szer. Okt. 11 2023, 22:39

A lökéshullám letarolt mindent és mindenkit. Nem is képzeltem volna, hogy a Nibi ilyen puszító erővel ruház fel. Viszont a szükség törvényt bont szokták mondani. Eltűntettem ellenfelünket és közben a fa gólem melyet Zauki megidézett végül engem is megvédett a saját támadásom elől. Erre már nem mondom azt, hogy jutsu mert ez annál sokkal pusztítóbb és a Nibi nélkül nem is vagyok képes rá, szóval ez valami elképesztő, de erről még elbeszélgetek majd később a bijuuval, most nincs időnk erre.
Egy kézpecsétet követően a szobor elkezdett széthullani, aláereszkedve, biztonságban földre juttatva Zaukit. A földre érve érezte tetteinek következményét. A teste erőtlenebbnek hatott... ám ez nem az a fajta fáradtság volt, melyet a chakraveszteség okoz. A méreg kezdte kifejteni hatását. Féltérdre ereszkedve várta meg társát.
-Nem mondtad, hogy ilyeneket is rejtegetsz a tarsolyodban.- Bökött fejével a kráter irányába, melyet a robbanás hagyott.
Ekkorra már eltűnt a chakra amely korábban szinte teljesen átitatta és átformálta testemet és normál valómban álltam Zauki előtt.
- Hát őszinte leszek róla ezt a támadást először használtam, szóval még engem is meglepett. Viszont ami téged illet, szintén megleptél, hogy ilyen technikákat ismersz...
Felsegítettem Zaukit, majd útnak indultunk. Jelenleg ő olyan mint egy élő iránytű szóval csendben követtem és csak bízni mertem benne, hogy nem lesz még egy ilyen ellenfelünk mert még egy ilyen találkozást már nem biztos, hogy élve megúsznánk, de hát ki tudhatja, hogy mit rejthet még a kígyó. Annyi furcsa viszont, hogy nem épült újra az egykori Raikage teste. Mintha most úgy elengedett volna minket.
-Haladjunk, közel kell járjunk.- Kapta le hátáról zanbatoját, melyet az út hátra lévő részén támasznak használ majd.
Ahogy a méreg terjedt, ahogy lassan elkezdte megölni, úgy erősödött az érzés, mely navigálta. Mostanra nem megérzés szintjén volt jelen Orochimaru iránya... sokkalta inkább egy iránytűt érzett fejében.
Zauki elég szarukl nézett ki, ahogy úgy botorkált a kardján. Ő még egyszer biztosan nem fog már harcolni, ezért ha ismét harcba szállunk akkor nekem kell elintéznem az ellenfelet. Az is elég valószínű, hogy a Nibi nem fog ismét a segítségemre sietni mint az imént, most úgy visszavonult, hogy alig érzem a jelenlétét.

- Biztosan jól vagy Zauki? Nem nézel ki túl jól. Hogy érzed merre van Orochimaru. Az a helyzet, hogy ha harcolnunk kell még akkor többet nem szabad használnod nagyon jutsukat mert ez a méreg úgy látszik keményen kikészíti a szervezetdet. Mit gondolsz mennyi időd lehet még? Vagy mennyire vagyunk messze?

**Hasegawa Zauki** Vas. Okt. 15 2023, 12:58

/Karu/

Egy pillanat erejéig, mielőtt válaszra nyitotta volna száját, csupán némán nézett maga elé.
-Ahogy mondod... A probléma még nem is a chakra mennyisége. Inkább a chakrám használatára lesz egyre erősebb a hatás. Nem tudom, mennyi van még benne... mármint idő. Sok hasonlót még nem láttam, vagy tapasztaltam, egyedi méregről beszélünk. És sajnos a fennmaradt távolságra is ez a válasz... fogalmam sincs. Olyan ez inkább, mint valami iránytű, nem mondja mennyire vagy közel. De tény, hogy erősödött az érzet pontossága. Először azt hittem, hogy csupán közelebb értünk, de így kis időre rá valószínűbb, hogy a méreg minél erősebben fejti ki hatását, annál erősebb lesz az érzet.- Köszörülte meg kicsit torkát. - Magyarán ha ez igaz, az esélyeink úgy nőnek, ahogy romlanak... Minél közelebb vagyok a halálhoz, annál pontosabb az érzet, annál jobban be tudom határozni a helyszínt. -

Nem egyszerű szituáció ez. Az emberi ösztönök ellen van, hogy tűzbe tegyük a kezünk, ám ha csak így tudjuk megszerezni azt amit kell... A célok az életösztön ellen. Ki mennyit hajlandó feláldozni céljai eléréséhez? A legtöbb egyénnek van egy vonal, melyet csak akkor és kizárólag akkor lép át, ha valami olyan van a láthatáron, melyre szüksége van. Nem mész a cápákkal teli vízbe, ha csak nem éhezel, mert akkor nincs választásod. Ez most más... Az elhivatottság, a céltudatosság nem arról szól, hogy neked valamire szükséged van, hanem arról, hogy a céljaid elérésének érdekében, te meddig vagy hajlandó elmenni. Egy olyan dolog, melyre más talán legyintene, neked mégis a legfontosabb.

Ekkor értette tán meg ténylegesen a lényeget. Egy helyet akar, otthont akar magának és másoknak. Ez viszont nem félvállról vehető. Vagy minden sejteddel dolgozol érte, fejleszted, véded, gyarapítod, vagy eltaposnak, és vissza kerültél a start mezőre. Kezdte megérteni, mi akart volna lenni ez az egész "tűz akarata" és hasonló. Most kezdte megérteni Zauki, mit is akar igazán, mi is az, amit kért. Nem elég egy biztonságos hely, annak fenntartása, annak védelme is az ő dolga lesz... Mint egy falu, egy shinobi falu... De ezúttal másként, az ő szabályai szerint. Ehhez azonban bizalom kell, bíznia kell másokban.
-Rendben, a harc nagyobb részét rád hagyom... Nem mintha szükséged lenne segítségre.- Utalna a korábbi eseményekre. -Addig mesélj magadról kicsit... Honnan a bijuu? Nem kószál egy minden sarkon. A falud tette beléd?- Várná kíváncsisággal, hátha többet oszt meg magáról a férfi, míg menetelnek.

**Kenshiro Karu** Vas. Okt. 29 2023, 17:05

Lassan fogytak lábaink alatt a kilóméterek én pedig Zauki válasza, majd kérdése után egy kicsit csöndbe burkolóztam. Kívülről biztos úgy tűnt mintha most direkt hallgatnék, pedig igazából csak azt nem tudtam eldönteni, hogy elmeséljem-e neki az igazságot. Talán attól féltem, hogy ostobának fog nézni. Bár ha vissza gondolok az akkori önmagamra valóban ostobának nézem magam én is. Hát majd meglátjuk elmesélhetem egy részét biztosan...
- Igazság szerint az egész azzal kezdődött, hogy Kirigakuréban nem bántak a születésemkopr kesztyűs kézzel a hasonló kekkei genkai birtokosokkal mint én. Mivel a klánom öröksége volt a Sav elem, úgy gondolták tisztogatások idejében, hogy én és a hozzámhasonlók csak veszély forrás voltunk a kirigakurei állam számára. Innen emigrált a családom a fű országába ahol nevelkedtem és később a háború alatt itt találkoztam a azzal a kireigakurei shinobival Ao. Nem tudom ismered-e de legyen elég annyi, hogy ennek a tisztogatásnak az egyik nagy alakja illetve ha jól tudom jelenleg a Kirigakurei haderő fő parancsnoka.
Tartottam egy kis szünetet.
- Szóval ez a fickó egy pecséttel elzárta a kekkei genkaiomat és azért, hogy ezt a pecsétet feltörjem úgy gondoltam, hogy ha Jinchuurikivé vállhatok akkor sikerülhet. Ám eddig nem jártam sikerrel. Azóta viszont a többi már nagyjából a bingo könyvekből ismeretes lehet akár számodra is. Rossz társaságban kellett mozognom és törlesztenem. Az utóbbi években viszont már kezdem magam kivonni a világ politikai játszmáiból amennyire csak tudom. Viszont ez a lehetőség amit most felajánlottál ez nagyon kecsegtető számomra is. Bevallom ezért segítek ilyen bőszen.
- Viszont inkább arról mesélj, hogy miként fogjuk Orochimaruból kikényszeríteni, hogy segítsen neked létrehozni egy ilyen államot? Nyilván azt gondolom te is tudod, hogy ő önmagától nem fog odaállni mögéd mint támogató és a nagy hatalmakat sem fogja meggyőzni erről hacsak neki nincs ebben valami haszna. Mi lenne a haszna neki ezen az egészen? Hiszen te is tudod, hogy a kígyónak egy szavát sem lehet elhinni.
- Bevallom őszintén én azért jöttem el idáig, mert tudom, hogy ő vagy az a nyomorult Kabuto tanítványa egy élő Kenshirot kértek az információért, hogy hol van a Nibi. Ezért szeretném eltenni akár őt, akár Kabutot eltenni láb alól, hogy ez ne valósulhasson meg. Bár már nem vezetem a klánomat, de ennyivel tartozom nekik...
Mesélgettem volna még tovább is a történetemet vagy tettem volna fel a kérdéseimet, de ekkor haladtunk el egy ilyen elhagyatottnak tűnő kis fogadó mellett. De ekkor Zauki megállt és mutatott nekem, hogy álljak meg. Összegyűjtöttem a chakrámat és kézpecséteket formáltam.
Kekkai: Tengai Houjin // Akadály: Dóm Módszer

A chakra kupola villámgyorsan szalad végig környezeten én pedig Zauki felé fordulnék és jelezném....

Ajánlott tartalom