Re: Ninja Emlékmű

**Kusuki Eiko** Vas. Okt. 09 2011, 09:20

(Azta hogy mennyire pörög ez a lány)-gondolta Eiko miközben udvariasan közölte, hogy nem régen reggeliztek így most nem kérnek semmit.
- Am bocs hogy elkéstünk, de...
- Otthon hagytunk valamit és haza kellet érte mennünk.
Megkönnyebültem amikor befejezte a mondatomat. Nem akartam különösen ezen a napon felkelni, de hát ha már megbeszéltük a találkát akkor nincs más választás muszáj volt eljönnünk.

**Sihoji Jori** Vas. Okt. 09 2011, 09:44

Okés
Bocs ha túl sokat beszélek de ma túl sok energiám van. Nem szoktam ilyen leni néha 1 szót ki kel húzni belőlem de néha meg túl túl sokat beszélek.Szóljatok ha kicsit kezdek idegesítő leni Aba hagyom a kor csak szólnotok kel. és ha nem hagyom Aba a kor nyugaton üss le Eiko nem haragszom meg tudod nem vagyok egy harag tartó típus lány.Ha Ki pihentétek magatokat el mehetünk akkor sétálni.de csak akkor ha teljesen ki pihentétek magatokat mert lehet el indulunk és az út közepén kifáradtok mind a ketten akkor meg állunk majd piheni egy 10 percre és utána folytassuk asz utat de csak a kor ha akartok meni sétálni nem muszáj meni.

**Kusuki Eiko** Vas. Okt. 09 2011, 09:47

- felőlem mehetünk.
Mondtam majd Ookamira néztem aki bólintott egyett.
- Hova akarnál menni ?
Kérdeztem miközben a melletem álló fiú csak a környéket figyelte és egyik pillanatban megjelent a Cuki (a kutyánk). Nem kültem haza hanem csak a karomba vettem. Ookami nem mondott semmit csak elmosolyodott. Jorira tekintettem és oda nyújtottam neki a Cukit had simogassa meg.

**Sihoji Jori** Vas. Okt. 09 2011, 11:35

De Cuki kis kutyus.Meg nézem hány óra
Hopsz már dél van menyünk ebédelni és utána mehetünk sétálni. induljünk el Ráment eni -elindultak- -5perc volt mire oda értek- -meg ebédeltek és utnak indultak- Tudom hol sétáljünk Járjuk Körbe a falut.10 perccel később Kicsit pihenjünk látom el fáradtatok Kértek valamit el szaladhatok a holdba csak kérnetek kel és már hozam ami kel én nem fáradtam el még agy csomó energiám van szol el mehetek ha kel. -Gyorsan el szaladt a boltba és vet amit ugy látot kel- visza ment és oda ata nekik hagy igyanak vagy egyenek. 10 perccel később újra elindultak sétálni Very Happy

**Kusuki Eiko** Vas. Okt. 09 2011, 14:06

//Javaslom hogy ne dobd össze ennyire//

Miután meg ebédeltünk és Jori megmondta, hogy merre fogunk menni nem szóltam semmit inkább csak csendben türtem a mondandóit. Késöbb elszaladt az egyik közeli boltba és vásárolt ezt azt.
Úgy gondolta, hogy elfáradtunk ezért tartottunk 10 perc szünetet és amikor az letelt tovább indultunk. Ookami mivel már kissé fel felébrett így feltett egy kérdést.
- Majd holnap megyünk edzeni ?
Kérdezte meg egyszerre mind kettőnket.
- Felőlem mehetünk. Nekem 100% hogy lesz időm.
- Te is tudsz jönni Jori ?

**Sihoji Jori** Hétf. Okt. 10 2011, 16:57

Holnap
Tegnap este pont aszt tervezgetem hogy megyek edzeni de így akkor nem leszek egyedül és nyugi Eiko nem leszek az utadban.20 perccel később meg álltak piheni el szaladok a boltba veszek valamit inni meg pár aproságott ezzel el is ment vett eszt aszt és vissza ment kicsit falatosztak és ittak utána újra útra keltek. És el kesztek beszélgetni. Egyszer csak Jori meg vágta valamivel a kezét szerencse hogy volt nála Seb fertötlenitö és kötszer és igy gyorsan el láta a sérülését. Jaj de ügyetle vagyok mindig elvágom a kezem de nem Tom hogy. Hogy ehetek ilyen ügyetlen vajon. Smile

**Kusuki Eiko** Hétf. Okt. 10 2011, 17:07

//Javaslom figyeld meg én hogy irom és az alapján csináld ennél jobbat nem tudok mondani//

Mikor kimentünk az edző pályára Jori még nem volt ott ezért bevártuk és mikor megjött megkeztük az edzést.
- Támagyatok rám!
- Az túl egyszerű lenne.
- Tegyünk egy próbát.
Mikor kimondta én neki támadtam egy tőrrel de azt simán kivédte. 20 perc múlva megáltunk pihenni. Jori elszaladott kajáért és mikor vissza ért és be falatoztunk továb is álltunk. Ahogy sátálgattunk észre vettem hogy Ookami észrevett valamit vagy valakit a közelben. Ekkor ahogy Jori letette egy kőszerü valamire a kezét megvágta magát utána el is látta a sebét.
- Oda megyünk ahoz az emberhez ?
Kérdezte meg Ookami. Mivel tudta hogy nekem édes mindegy így Jorira szegezte a tekintetét.

**Sihoji Jori** Kedd Okt. 11 2011, 15:09

Nekem mind egy mehetünk.
És Mikor oda értünk látom hogy Asaya Yoh és megint elkezte hogy ö neki sokkal több chakrája van és hogy erősebb mindenkitöl. Oda suktam Eiko nak hogy hogy ne vegyenek levegőt addig amíg nem szolok.Elő vetem egy parfüm szerűséget és mondtam Yoh Nak szagolja meg,meg szagolta és össze eset utána montam Eiko ék Nak most már vehetnek levegőt Eiko fel kiáltót hogy: Jori mit csináltál? megölted. Én meg mondtam nevetve nem lesz semmi baja csak alszik. Na Yoh ennyit ér a sok Chakrád egy kis altató gáz és alszol és sose tudod mikor fogsz aludni.Mert ha én aszt akarom hogy aludj aludni is fogsz hidel el. Eiko nem megyünk el a nagyim hoz és a nagypapám hoz. El mondom nektek hogy a nagy mamám Mesterien bánik a méreggel és ti is tanultok tőle a nagy papám meg mesteri kard forgato és töle is tanulhatnátok és nem laknak olyan messze Megyünk?

**Kusuki Eiko** Kedd Okt. 11 2011, 15:17

- Bocs de annyi időnk sajna nincsen.
Ekkor Jori megkérdezte hogy miért. Amire csak azt mondtam hogy még be kell ugranom valakikhez. Mire megkérdezte hogy ő is jöhetne amire én Ookamit haza küldtem, mert ez inkább csajos dolog volt.
- Figyelj Jori nem jössz el velem egy küldetésre ? Ookami azt mondta hogy muszáj lesz edzened magadat. Tsunadeval már megbeszéltem a dolgokat. Egy alap D szintü küldetésről lenne szó. Csupán csak az a kérdés hogy vállalod e ?
Majd végig tekintettem a környéken így biztosra mentem hogy senki nem tugya majd meg hogy mik a küldetésünk részletei.

**Kagemare Kuzomi** Szer. Okt. 12 2011, 15:33

A gőz országában voltam egy küldetés közepén aztán hirtelen megjelentem valahogy Konohában. Nem értettem miért lehet, de ez ilyen mesélős űgy. Azt sem tudom pontosan, hogy mi történt mert a szellemem nem volt a testemben elromlott gép miatt aztán megjavult és megtudtam, hogy a küldetést a mesélő félbeszakította mert? és hirtelen konohában teremtem.
- Na ez furcsa - gondoltam.
Nem érdekelt a dolog, mert ha itt és most szabad véleményt nyílvánitok valószínű, hogy rám esik egy hegy és Kagemare Kuzomiként megszűnök létezni...
Na szóval úgy voltam vele nincs jobb dolgom ezért sétálok egyet, ahogy így járkáltam az utam a ninja emlékmű felé vezetett. Megláttam két lányt és az egyikben felismertem csapattársamat Eikot. Na ez nem vidított fel, mert nem éppen egy túl segítőkész egyén... vagy legalábbis én eddig még ezt nem ismertem fel benne... ki tudja? még alig ismerem.
Azon gondolkoztam gyorsan lelépek amikor is rám nézett. Hát mit volt mit tenni intettem neki és elkezdtem feléjük sétálni. Lassan ballagtam és rájöttem még ez is túl gyors. Gonoltam rá megkérdezem ő tudja-e mi történt, de gondolom őt sem világosították fel ez űgyben....
- Szia Ei-chan és szia...őőő... ki is vagy?

**Kusuki Eiko** Szer. Okt. 12 2011, 15:41

- Szia Kuzomi. Ő Sihoji Jori nem rég ismerkedtem meg vele.
Mutattam be a lányt neki, de nem is mondtam többet mert hát nem is volt több időnk.
- Éppen egy Küldetésre megyünk. Te is jössz ? Jah mellesleg sensei nélkül.
Mondtam kissé zavartan, de nem érdekeltek annyire ezek a dolgok csak a válaszára vártam, mert ha igent mond akkor még be kell ugranunk Tsunadéhoz, hogy megváltozott a csapat felállás stb. , ha viszont nem fogaggya el akkor megkérem hogy távozzon mert a részletekről senki nem tudhat kivéve a feladat teljesítők azaz mi.

**Kagemare Kuzomi** Pént. Okt. 14 2011, 15:12

- Nem. Sajnos engem nem érdekel ez a küldetés. - mondtam.
Elindultam vissza konoha felé...
- Azt hiszem új csapqatot kell keresnem... - gondoltam és már messzejártam.
A nap magasan tűzött fent az égen.
- Vissza a kezdetekhez... azt leszámítva, hogy ez lehetetlen - gondoltam és a maszkom alatt elmosolyodtam.
Konoha utcáin ballagtam céltalanul és úgy éreztem megszabadultam valamitől. Valamitől ami visszatartott. Boldogan mentem tovább és úgy voltam vele, hogy ma hazamegyek és majd holnap beszélek a hokage-samával...

**Sihoji Jori** Szomb. Okt. 15 2011, 07:36

-Szia
-Hogy vagy?
10perc után elkesztem gondolkodni hogy szaladjak el a nagyim hoz úgyis 10perc és ott vagyok és 10percig gondolkoztam és el szaladtam a nagyim hoz. 10percig sétáltam és oda értem. És Be csengetem Kijött a nagyim és köszöntem neki -Szia Rangiku Nagyi -Szia Jori -Hogy vagy? Én mondtam jól és utána a tárgyra tértem Nagyi Kicsit Segítenél Küldetésre megyek kellene pár méreg amit te úgy gondolsz hasznos és nagy papának is szólj hogy itt vagyok mert tőle is. Bement a nagyim és kijött a nagypapámmal és mondtam neki. -Nagypapa dobnál pár tört küldetésre megyek -Persze gyere. És nagypapa adott pár tört ami hasznosan jöhet és a nagyim pedig 4 fajta mérget adott és utána vissza is mentem.

**Kusuki Eiko** Szomb. Okt. 15 2011, 07:48

- Rendben most hogy vissza jöttél elmondom neked a részleteket.
Keztem bele a mondandóba.
- Mivel te még csak egy D szintü ninja vagy így neked lehet hogy kicsit nehezebnek fog látszani ez a küldetés mint amilyen valójában.
Felnéztem az égre és próbáltam elmondani neki érthetően, mert a fiataloknál előfordul hogy alig értik meg.
- Na szóval a feladatunk az hogy elkísérjünk egy Narumi nevű nőt a közeli Atafuka városába és mielőtt még bármit mondanál ne gondold azt hogy egy átlagos személy, habár még fiatal vagy szerintem egy C szintü küldetést velem együtt megtudsz csinálni. Ja és az is előfordulhat hogy ránk támadnak. Szal légy figyelmes.

//Ha Narumi beszél akkor az ilyennel lesz irva//

**Shunsui** Csüt. Júl. 09 2015, 17:51

//Isha Dansei//

Kora reggel volt még, mikor felébredtem. Utóbbi időben már nem kellet a vekkerre hagyatkoznom, hogy ébresszen, mindig hamarabb ébredtem fel az alvásból. A szokásos mozdulatot elvégezve kinyújtottam hosszú kezem és kikapcsoltam az ébresztő órám ébresztését. Ideje volt felkelni és nekikezdeni a reggeli edzésnek. Nem igazán volt kedvem hozzá, pihenni szerettem volna az ágyban, legalább még vagy három-négy órácskát. Arra jutottam, hogy így is teszek, mivel nem volt senki, aki kizavart volna. Gensai Mester és Ryuubi-san tegnap mentek el és azt mondták ma estefele hazaérnek. Lassan kibotorkáltam a fürdőbe, hogy könnyítsek magamon, majd visszafeküdtem. A nyitott ablakon át beáramló reggeli lebegő jól esett és újra álomba ringatott. Órákkal később arra ébredek újra, hogy a nap fénye a szemembe süt. Úgy néz ki tegnap nem jól húztam be a sötétellőt. Kómásan baktattam a nyílászáróhoz és igazítottam meg azt. Így már tökéletes volt. Egy árva napsugár sem jutott be a szobába. Épp aludtam volna vissza, mikor hirtelen felugrottam az ágyból. Eszembe jutott, hogy reggel dolgom van. Majdnem megfeledkeztem a tegnapi levélről és annak tartalmáról. A Sensei üzent, hogy várni fog rám délben a Ninja Emlékműnél. Villámsebesen kiugrottam fekvőhelyemről és ugyanolyan gyorsan lefürödtem. Magamra vettem a ruháim és felszerelésem, majd az előbb elkészített reggelivel a számban, s kezeimben futva indultam meg a levélben leírt hely felé.

**Isha Dansei** Csüt. Júl. 09 2015, 18:18

// Shunsui - Baku-Sensei kezeiben//

A ninja emlékművet az emberek gyakran látogatják, hiszen sokak itt róják le tiszteletüket az elesett bajtársaikért. Jelen esetben azonban csak egyetlen ember álldogált, mondhatni céltalanul, a nevekkel teleírt tábla előtt. Magas volt, fekete zilált hajú, chuunin mellényben. Fiatal volt, talán még huszonöt sincs, de elképzelhető, hogy csak túl jó kondiban van. Bár a leg szembetűnőbb jelenség rajta mégis csak a kardja volt, amit a hátára kötve hordott, és nagyobb volt, mint egy átlagos kard (ehhez hasonló: >Katt<). Kezében egy zsebórát szorongatott, és mikor odaértél egyből zsebre vágta azt.
- Késtél!
Dörren rád, arcán eléggé mérges kifejezés látható.
- Egy Ninjának pontosnak kell lennie, hiszen a megbízó nem szereti, ha megvárakoztatják. És ez nem az Akadémia ahonnan egy ötperces kimaradásér szemhunyás jár!
A Sensei kifújta a levegőt, és normálisabb hangnemben kezdett bele újra.
- A nevem Baku, de neked csak Sensei vagy Baku-sensei. Nem tűrom, hogy tiszteletlenül viselkedj, vagy, hogy még egyszer elkéss. Első és utolsó figyelmeztetés volt. No de a lényeg, ha jól tudom, akkor már volt részed néhány küldetésben egy másik Sensei kezei alatt. De mivel ő most egy időre kiesett a szolgálatteljesítésből, átvettelek. Viszont nem ismerem a képességeidet és azt sem, hogy hogyan vagy képes helytállni különböző szituációkban, szóval egy tesztnek foglak alávetni. Ha átmész, akkor Ninját csinálok belőled, de ha megbuksz, akkor visszaültetlek az Akadémiai padba.
Ha van kérdésed, akkor azt a Sensei megválaszolja, majd utána belekezd a feladat ismertetésébe.
- Fogd… - mondja és ezzel egy narancssárgára színezett nyelű Kunait dob neked, amit te sikeresen elkapsz. – Nálam is van egy ugyanilyen Kunai. A feladatnak két lehetséges megoldása van. Az első, hogy elveszed tőlem az én késem és akkor automatikusan átmentél. A másik, hogy 12 órán keresztül megőrzöd a sajátod, de ha én elveszem tőled, akkor megbuktál. Van egy órád mostantól, hogy kiötöld mihez is akarsz kezdeni. A helyszín ahol a vizsga folyik Konoha egésze, és bármilyen fegyvert vagy Jutsut bevethetsz. Világos?
Kérdezi, majd ismét elfordul előled, és előkapja az óráját, majd szemeit az óra monoton mozgásának szenteli. Nem áll szándékában válaszolni a kérdéseidre, és úgy tűnik, hogy nem is akar innen elmozdulni amíg az egy óra le nem teleik.

// Ha elmész innen akkor a következő posztod égén linkeld nekem a helyet ahova tartasz, és én a következő irományt oda írom, de persze maradhatsz is //

**Shunsui** Hétf. Júl. 13 2015, 09:11

//Isha Dansei//

Még megszaporázott léptekkel is a megadott idő után néhány perccel értem el a Ninja Emlékművet. Nem volt könnyű átkelni az emberi forgatagon, mi az utcákon tolongott. Dél idő tájt az az egyik legforgalmasabb időpont az egész nap, mikor rengeteg ember lézeng az utcákon. Ki vásárol ebben az időpontban, ki épp ebédelni igyekszik és vannak, akik épp hazafelé tartanak reggeli dolguk elvégzése, esetleg félbehagyása után, hogy otthon, a házaikban nyugodtan elfogyasszák oly’ megérdemelt ebédjüket. Ilyenkor majdnem olyan az utak, mint ha egy hangyaboly lenne a falu és az utcák lennének a járatok. Habár nem mindig szoktak ebnyien lenni, mint ma, csak ritkán. Én amekkora szerencsém van, pont most kapom ki, amikor ennyire sietek. Igaz a faluban élők létszáma is növekedett az utóbbi időben elég sokat a Homok falusiak miatt. Nem kevesen menekültek el otthonaikat hátrahagyva, hogy itt húzzák meg magukat addig, míg vissza nem térhetnek a falujukba. Kicsit sajnálom őket, nehéz belegondolni, hogy mit érezhetnek most. A fiatalokat még nem zavarhatja annyira, egy kalandnak tűnhet a egész, egy teljesen ismeretlen helyen. Az idősebbekkel már más a helyzet, azok, akik ott töltötték le fél vagy egész életüket, na nekik már nem annyira könnyű.
A futást abbahagyva lassan lépkedtem az emlékmű felé. Így próbáltam tiszteletet mutatni az emlékműn szerepelt oly’ sok név tulajdonosa felé. Ahogy közeledtem észrevettem, hogy csak egyetlen egy embert látok. Kizárólagosan csak ő lehet a Sensei. Odalépkedem hozzá és meghajolok.
- Elnézést kérek a késésemért! – kértem bocsánatot miközben a földet néztem. A Sensei elég magas volt, legalább az átlaghoz képest, hozzám képeset azonban még így is kisebb volt. Fekete zilált haja volt és Chuuninok megszokott viseletét hordja, a zöld mellény. Elég fiatalnak tűnt, nem lehetett több harmincnál, legalább az arca és testalkata alapján. Első ránézésre, azonban nem ez fogott meg, hanem az a méretes kard, amit a hátán tartott. Időközben a kezében tartott óráját elrakta és megszólalt. Első dolga az volt, hogy lehordott a késés miatt. Felvilágosított arról, hogy ez nem az Akadémia, hol eltűrik, ha néhány percet késik az ember gyermeke.
~ Még jó, hogy nem az Akadémia, még azt kéne! Elég volt az a hat év, amit eltöltöttem ott, sőt sok is volt.
Bemutatkozott és elmondta, hogy szólíthatom öt. Elmondta, hogy nem tűri a tiszteletlenséget és a késést. Ez volt az első és egyben utolsó figyelmeztetése. Bakunak hívják és vagy úgy szólítom simán, hogy Sensei vagy a nevével kiegészítve.
- Értettem Sensei!
Tudomásomra hozta, hogy tudja voltam már néhány küldetésen. Amúgy már hogyne tudná ezt és még sok más dolgot róla, elég, ha csak utánanéz a papíroknak vagy megkérdezi az Akadémiai oktatómat. Meglepődtem, amikor azt mondta tesztelni akar engem, kíváncsi a képességeimre és, hogy egy adott szituációban, miképp cselekszek. Bármennyire is szerettem volna azt a tesztet, mi előttem áll nem lazsálhattam el. Komoly tétje volt, ha nem teljesítem sikeresen, akkor mehetek vissza az Akadémiára és ez teljesen komolyan gondolta. Nem úgy tűnt, mintha hazudna.
A felém dobott kunait elkaptam és vettettem rá egy gyors pillantást. Átlagos fegyvernek tűnt azt leszámítva, hogy narancssárga színű volt a markolata. Közben elmondta mi lesz a teszt feladat. Nehéz volt, szinte lehetetlen egy Genin szinten lévő ninjának. Az volt a dolgom, hogy vagy megszerzem egy, az enyémhez hasonló narancssárgára színezett kunait Baku-Senseitől vagy magamnál tudom tartani tizenkét órán át. Első volt a gyorsabb megoldás, mert ha megszerzem a színezett fegyvert, akkor átmentem. A másik értelemszerűen hosszabb és ha a Sensei veszi el akkor megbuktam. Egy órát adott kitalálni valamit utána készülhetek, mert nehéz dolgom lesz.
- Igen, minden világos! – mondtam és azon nyomban hátat fordítottam neki. Ugyanabban a tempóban hagytam el a helyet, miben jöttem és majd csak kint kezdtem bele a futásba. Gondolkodóba estem, hogy most mit kéne csinálnom. A Senseitől elvenni a kunait közel lehetetlen. Lehetetlen, legalább is, ha nem vetek be valami fondort. Ha viszont leállok vele szemtől-szembe, akkor tuti, hogy elveszi tőlem a színezett kunait.
~ Most mit kéne tennem? ~ tettem fel magamnak a kérdést ~Várjunk csak… fondort mondtam az előbb! ~ villámcsapásként jött az ötlet. Hazafelé vettem az irányt és mire megérkeztem már az ötlet, mi nem rég ötlött fel bennem egy kész tervé vált. A házban egyből a konyhába siettem és a polcról lekaptam egy bizonyos fűszert. A maradékot, mi a kamrában volt azt is elraktam és Gensai Mester műhelyében elvettem egy tubus narancsszínű festéket. Még szerencse, hogy a Mester szereti a művészetet, így nem kell még a boltba beugranom. Majd ha legközelebb találkozok vele odaadom az árát. Gyorsan befestettem két saját kunait és indultam tovább a másik helyszínre. Shu-sanhoz tartottam Ibuki apjához, ahol dolgoztam és még néha napján most is. A tervem egyszerű volt elfogom rejteni az igazi színezett kunait és csapdát állítok a Senseinek, pont, ahogy gyermekkoromban csináltam a barátaimmal. Az idősebb gyerekeket mindig így vertük át. A saké készítő mester most is épp olyannyira volt elfoglalva, mint eddig, így csak köszöntem és bementem az egyik szobába. Elővettem két előre kiszabott rongydarabot és beleraktam az egyikbe az igazi narancsszínű fegyvert, a másikba egy hamisat. Beleraktam egy robbanó cetlit és beleöntöttem a fűszerből egy jó adagot a hamishoz. Egyiket úgy kötöttem össze mint, ahogy Shu-san szokta a sakés övegeket, a másikat szorosabban. A Shu-san félét a többiek közé raktam, a maradék fűszert a zsebembe és kiszaladtam az utcára. Egyszerű terv volt az egész, az egyik csomag lesz a csali és mikor a kezébe veszi majd a Sensei, akkor felrobbantom a robbanó cetlit. Direkt olyan cetlit raktam bele, amely nem robban akkorát, ám mégis van akkora ereje, hogy a fűszert az arcába robbantsa. A fűszertől csípni fogja a szemét, így lesz néhány másodpercem elvenni a fegyverét. A robbanó csomaggal ez volt a célom, tehát kimentem és egy másik jól ismert helyre mentem. Útközben a Transzformációs technikával felvettem egy átlagos gyerek kinézetét, mert normálisan túl feltűnő lennék. Elrejtettem és belekezdtem a bujkálásba. Ha lehetne a kis meglepetésem nélkül szeretnék átmenni, csak a meneküléssel és az elbújással.

/Utcák és terek!/

**Akihiro Jaken** Vas. Feb. 07 2016, 18:46

//Minato//

Eljött egy újabb nap… Kitöröltem az álmot a szememből, majd felpattantam az ágyamból. Bekullogtam a fürdőszobába, megmosakodtam, majd lefutottam reggelizni. Reggeli után már épp futottam ki az ajtón, amikor Kenji bácsikám pont elcsípett.
- Ma ne a kiképzőterekhez menj edzeni – mondta – Azo Sensei látni akar. A ninja emlékműnél kell találkoznotok…
Bólintottam, majd az izgalomtól eltelve futottam végig a falun. Talán új jutsu, vagy ilyesmi. Mivel készülhet a Sensei?
Mikor odaértem a ninja emlékműhöz sehol sem láttam a Senseit. Majd valami furcsa zaj ütötte meg a fülemet. Elindultam a zaj forrása felé, majd elkezdett kirajzolódni egy fa tövében egy alak. Ahogy közeledtem, természetesen már a horkolást is felismertem, ami nem mástól, mint Azo Senseitől jött. Odasétáltam a Sensei mellé, majd „véletlenül” köhögtem egy hangosat.
A Sensei kinyitotta a szemeit, majd álmosan rámmeredt.
- Várom a parancsokat Sensei! – szólaltam meg.

Namikaze Minato Vas. Feb. 07 2016, 23:56

// Fontos megjegyzendő Very Happy

Az NJK-kat azaz Nem Játékos Karaktereket mint pl Azo-sensei én irányítom. Erre a későbbiekben kérlek figyelj ^^ //

Azo morgósan álomittas hangon felkönyököl a harmatos fűből, hogy még csipás szemein át szemügyre vegyen téged.
- Jah… igen Jaken… edzés vagy mi a szösz.
Morogja mintha valahonnan máshonnan kapná a szavakat a szájába. Még szinte ágymeleg, de egy fél perc elteltével ülőhelyzetbe tornássza magát, hogy aztán szemeiből kitörölje a korábbi álmot. Nagyot ásít, majd rád emeli teljesen éber tekintetét.
- Mivel a múltkor volt néhány problémád a Shinobik alap fegyverével, a kézjelekkel, így úgy gondolom, ma egy kicsit az alapokat fogjuk fejleszteni. Erőnlét, elmélet, stratégiák, és pecsétek, kézjelek. Szituációkat fogsz megoldani, és úgy foglak tesztelni, hogy lássam, miként méred fel a terepet, mire vagy képes satöbbi.
Nagyot nyújtózkodik, majd feltápászkodik, és megropogatja a hátát.
- Akkor először is. Disznó!
Szól a parancs. Először lehet csak annyi eset le, hogy mi? De persze Azo nem másra gondolt mint az I azaz a vaddisznó kézjelére.
- Madár, Ökör, Patkány, Kos, kígyó, Sárkány, Kígyó…
És így nyomja vagy öt percig szünet nélkül, egyre gyorsítva a tempón.

Mikor az utolsó parancsszó is elhalt (Majom) elégedetten tekint rád. Persze amennyire az unott feje lehet elégedett.
- Oké töki, ez megy legalább gyakoroltad. Akkor menjünk tovább. Kicsit bújócskázni fogunk, én vagyok a hunyó először te meg aki elbújik. Számolok mondjuk tízig. Ennyi időd van eltűnni mielőtt nekiindulok. Egész Konoha a játszóterünk innentől. Egy!
Ezzel elfordul szemét lehunyja jelezvén, hogy itt az ideje sprintelni.

// A következő poszt mehet Konohába bárhova Very Happy

Maradhatunk itt is de lehet jobb ha máshova mész Very Happy

Majd írj rám, hogy hova ment a poszt //

Ajánlott tartalom