Ninja Emlékmű
+17
Kagemare Kuzomi
Kusuki Eiko
Sihoji Jori
Hisao
Aida Emiko
Naozumi Yamashita
Arekkusu Orokana
Massugu Bukemaru
Sayuri Akeme
Karin
Hanako Ayame
Hakusho Yoshiteru
Shikaku
Aburame Shui
Kaibutsu Hiroto
Haru Noriko
Kanmiru
21 posters
2 / 5 oldal
2 / 5 oldal • 1, 2, 3, 4, 5
Re: Ninja Emlékmű
Na tessék, úgy látszik ez a nap csak baklövésekből, meg kiosztásokból áll...fogadjunk, most megint én leszek letolva, hogy odaadtam a kunai-t. Pedig biztos vagyok benne, hogy a társaim is ugyanezt tették volna. De ahogy eddig megismertem Shui-t, ő nem erről az oldalról fogja nézni a dolgokat. Hiroto-n pedig már nem is tudok kiigazodni, elég hullámzó kedélyű egyéniség. Igaz, bagoly mondja verébnek...- eközben lemondóan elindultam, ki tudja miért, a központ irányába. A mentegetőzést már eljátszottam, hiába tudtam akárkinek lyukat beszélni a hasába, hiába rukkoltam elő jó érvekkel, a sensei hajthatatlan volt. Az az érzésem, hogy szórakozik velünk...csak eljátssza, hogy mi milyen bénák vagyunk, hogy egész nap nem is találkoztunk, igazából most nevet a markába, milyen jól kicselezett. Lehet, hogy csak azért, mert szégyellte, hogy elbántunk vele...de kár erőlködni, mondhatok akármit, nála nem használ, hiába tapintok a lényegre, ő majd eljátssza, hogy nem tud semmit. Ezért inkább mentem tovább, magamban mérgelődve. Annyira belelovalltam magam, hogy a végén már azt gondoltam, a sensei-nek nem is vagyunk fontosak, meg hogy nem is bízhatunk benne.- haragtól vezérelve, egyre nagyobb léptekkel, és most már látványosan duzzogva vonultam a csapat élén, de lassan lenyugodtam. Egyszer csak hirtelen megálltam, és megfordultam. Végigmértem Hiroto-ékat, és mikor megállapítottam, hogy nem akarnak mondani semmit ( talán még a leszidást is megúszom ), megszólaltam:
- Akkor most hova? Először is jó lenne kideríteni, hogy ki volt az, aki elvitte a kunai-t. Nekem meggyőződésem, hogy sensei csak szórakozik velünk, és igazából nála van, hiszen ki akarna ellopni egy kést...de persze az is lehet, hogy a klónja, vagy mi, mindegy, az az alak még mindig itt van, akkor pedig sürgősen meg kéne keresnünk.
Ezért minél gyorsabban és hatásosabban át kéne fésülni a terepet, lehetőleg úgy, hogy a sensei ne vegye észre, mert a végén még megint "megviccel" minket. Úgy tudom, az Aburame klán jutsujai kitűnően funkcionálnak, úgyhogy Shui, most nagy hasznodat vennénk, most csak te tudsz segíteni. - mondtam, és - bár semmi kedvem nem volt bájcsevegni a történtek után - igyekeztem úgy fogalmazni, hogy a lány ne akadjon ki rajta.
- Akkor most hova? Először is jó lenne kideríteni, hogy ki volt az, aki elvitte a kunai-t. Nekem meggyőződésem, hogy sensei csak szórakozik velünk, és igazából nála van, hiszen ki akarna ellopni egy kést...de persze az is lehet, hogy a klónja, vagy mi, mindegy, az az alak még mindig itt van, akkor pedig sürgősen meg kéne keresnünk.
Ezért minél gyorsabban és hatásosabban át kéne fésülni a terepet, lehetőleg úgy, hogy a sensei ne vegye észre, mert a végén még megint "megviccel" minket. Úgy tudom, az Aburame klán jutsujai kitűnően funkcionálnak, úgyhogy Shui, most nagy hasznodat vennénk, most csak te tudsz segíteni. - mondtam, és - bár semmi kedvem nem volt bájcsevegni a történtek után - igyekeztem úgy fogalmazni, hogy a lány ne akadjon ki rajta.
Haru Noriko- Játékos
- Specializálódás : Egy csiga fut az erdőben. találkozik a rókaával, aki megkérdezi, hova siet. -Ne is mondd- lihegi a csiga.- üldöz az apech! -De hát miért?- kérdezi a róka. - gondolj bele, házam van, a gyereknek is háza van, mindenkinek háza van! Fuss te is, amíg lehet! -Én? De hát miért? -Bundája van az egész családodnak, gyere fussunk!- mondta a csiga, és együtt menekültek tovább. Találkoztak a gólyával, aki szintén érdeklődni kezdett. Mindent elmondtak neki. Menekülj te is!- figyelmeztette a róka. -Én? Miért? Nekem semmi dolgom az apechhel! - Ahha, és az évi kéjutazás Afrikába?!
Tartózkodási hely : Konohagakure no sato
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 171
Re: Ninja Emlékmű
Amikor Noriko átadja a kunai-t és a sensei eltűnik, elvörösödik a fejem az idegességtől. Már majdnem kiabálni kezdtem amikor Shimon egy másik helyről újra megjelenik. Miután befejezi a mondani valóját a kezemet ökölbe szorítom. Nem szólalok meg, csak magamban mérgelődök.
Lassú léptekkel követni kezdem Noriko-t, majd amikor lehiggadok felgyorsítom a lépteimet. A lány valamiért a központ irányába indult el, ami nekünk éppen rossz. Mondjuk, teljesen kiszámíthatatlan ez az alak. Az is lehet hogy csak a szórakozás kedvéért küldött el minket újra keresgélni.
- Szinte biztos vagyok, hogy az egy klón volt. A sensei egy eléggé idióta játékot játszik velünk. - ekkor Noriko vállára teszem a kezemet. - Nagyon jó ötlet, Shui a bogaraival biztos hamarabb megtalálja Shimon sensei-t mintha szaladgálnánk itt a környéken.
Remélem a dicséretem kicsit biztatja a lányt. Ekkor a szőkeség felé fordulok és alaposan szemügyre veszem. Vajon milyen lehet bogarakkal együtt élni? Milyen érzés lehet ez az egész? Az biztos hogy egy nagyon érdekes klán tagja, de ez cseppet sem zavar. Sőt, még az érdeklődésemet is felkeltette. Már alig várom hogy lássam milyen az amikor használja a bogarait.
- Shui, meg tudod keresni a kunai-t? - kérdezem tőle. - Mármint a bogaraid meg tudnák találni?
A kérdésem után kicsit közelebb lépek és megpróbálom kitalálni, hogy hol lehetnek azok a bogarak. Vajon a ruhája alatt foglalnak helyet, vagy hol? El sem tudom képzelni milyen érzés lehet. Vajon folyamatosan mászkálnak rajta? Ha igen, akkor érzi is, vagy már annyira hozzászokott hogy fel sem tűnik neki?
Lassú léptekkel követni kezdem Noriko-t, majd amikor lehiggadok felgyorsítom a lépteimet. A lány valamiért a központ irányába indult el, ami nekünk éppen rossz. Mondjuk, teljesen kiszámíthatatlan ez az alak. Az is lehet hogy csak a szórakozás kedvéért küldött el minket újra keresgélni.
- Szinte biztos vagyok, hogy az egy klón volt. A sensei egy eléggé idióta játékot játszik velünk. - ekkor Noriko vállára teszem a kezemet. - Nagyon jó ötlet, Shui a bogaraival biztos hamarabb megtalálja Shimon sensei-t mintha szaladgálnánk itt a környéken.
Remélem a dicséretem kicsit biztatja a lányt. Ekkor a szőkeség felé fordulok és alaposan szemügyre veszem. Vajon milyen lehet bogarakkal együtt élni? Milyen érzés lehet ez az egész? Az biztos hogy egy nagyon érdekes klán tagja, de ez cseppet sem zavar. Sőt, még az érdeklődésemet is felkeltette. Már alig várom hogy lássam milyen az amikor használja a bogarait.
- Shui, meg tudod keresni a kunai-t? - kérdezem tőle. - Mármint a bogaraid meg tudnák találni?
A kérdésem után kicsit közelebb lépek és megpróbálom kitalálni, hogy hol lehetnek azok a bogarak. Vajon a ruhája alatt foglalnak helyet, vagy hol? El sem tudom képzelni milyen érzés lehet. Vajon folyamatosan mászkálnak rajta? Ha igen, akkor érzi is, vagy már annyira hozzászokott hogy fel sem tűnik neki?
Re: Ninja Emlékmű
Annyira idegesít ez az alak, itt lustálkodik, meg csápol mint egy agyalágyult. Nekem ne jópofizzon, mert egyszer köszönetképp letörlöm az arcáról azt az idióta vigyort és leshet.
Igen, a senseinek már csak a látványa is ilyen heves sértettséget és dacot váltott ki belőlem, rá se hederítettem, amúgy sem csináltam túl sok mindent. Meg ha én szerepelnék, tuti kitalálna valamit, hogy ezért meg ezért nem jó. Tudom, hogy az unszimpátiám kölcsönös.
Nem csoda, ha meg sem lepődök, inkább csak elhúzom a szám, mikor eltűnik a kunaival. Hát én nem fogok vele fogócskázni, annyi szent! Nem az óvodában vagyunk!
Mormogásom akkor hagyom abba, mikor Shimon sensei ismét előbukkan, és teszi az amnéziás lököttet. Halvány sejtelem alakul ki bennem afelől, hogy mi most csúnyán fel lettünk ültetve. Menő, legközelebb küldünk egy fényképet otthonról, amint "áldozunk" ó nagy kunaiságának, ő meg éjszakázhat itt esőben fagyban az emlékműnél, ha nem hisz nekünk. Iszonyat pocsék a humorérzéke ennek a fickónak, és még azt hiszi, mekkora egy jó fej. Ja jó fej, jól fejbe kellene rúgni... Taktikai okokból viszont csendben követem a többieket, csupán magamban fortyogok és még megspékelem távozásom egy görbe nézéssel, ami semmiképp sem fogja meghatni, de legalább az én lelkemnek jót tesz.
Miért kell nekem a nap kicsinyke hátralevő részét is ezzel a két lúzerrel töltenem? Miért nem mehetek haza? Mamoru pedig biztos mesélne valami vicceset, hogy jobb kedvre derítsen. Még az sem zavarna, ha Shirogane vagy Kou halálra húzná az agyam a mai nappal, mert őket büntetlenül agyabugyálhatom el... Nyááá, nem lehetek ekkora nyápic, hoyg rögtön honvágyam van egy kis nehézség miatt. Nem, helyette érvényesítenem kell az érdekeim. Ezt pedig egyedül az Ötödiknél érhetem el. Ő majd figyel rám. Max leüvölti a fejem, de legalább megpróbálom! Mondtam én Shimon-sama, hogy jössz te még az én utcámba! Muhahaha! Már meg is fogalmazódott bennem a revans, csak várd ki a végét!
- He? - eszmélek fel saját nevemre. Arcom el is torzul. - Ehehhe... én? A bogaraimmal? - már a gondolatra kiráz a hideg és hideg izzadtság gyöngyöződik ki a homlokomra. Összekulcsolom a kezem a mellkasom előtt, és elutasítóan hunyom le a szemem: - Ilyen semmiségekre kár pazarolnom a chakrám. Shimon sensei egyértelműen szórakozik velünk, engem még bántalmazott is. Hát ebből nekem elegem van, felveszem a kesztyűt. Ha tanítana is valamit, még elismerném a szükségességét az erőszaknak, de nekem már elegem van ebből az egészből, én leleplezem diktatórikus hajlamait és terrorisztikus módszereit a Hokage előtt! - a végére már színpadias mozdulatokkal is megspékeltem mondanivalóm, annyira beleéltem magam, s a végére bevágtam világmegváltó pózomat. A hatás azonban nem volt túl megnyerő.
- Most meg mit pislogtok? Nincs merszetek, mi? Mert ő a sensei? Hát én teszek rá! - és már el is indultam az említett irányba.
//és ott folytatom Már rég szerettem volna "rátörni" az ajtót Tsunade-samára, de csak amúgy Shui-san //
Aburame Shui- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 65
Tartózkodási hely : Káosz kapui :]
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 155
Re: Ninja Emlékmű
A sensei majdnem egészen hazáig elkísért, majd elmondta a holnapi találkozó helyszínét és idejét. Utána elköszönt és eltűnt. Boldogan rohantam fel a lépcsőkön. Tudtam, hogy a szüleim már otthon vannak, és elmeséltem nekik a harcot, meg azt hogy hogyan szereztem meg a csengőt, és hogy tanultam egy új Jutsut. De semmit sem mondtam nekik arról, hogy mit tudtam meg a vérszerinti anyámról, és hogy a sensei ismerte őt. Nem akartam, hogy ezen idegeskedjenek, hiszen nem nézték jó szemmel, hogy ezt az álmot kergetem. Feleslegesnek, és veszélyesek tartották. Azzal ugyan már megbarátkoztak, hogy ninja lettem, de jobban szerették volna, hogyha inkább másra koncentrálok.
Másnap nem keltem korán, hiszen csak tíz órára kellett kimennem a Ninja emlékműhöz. Rendesen megreggeliztem, és összepakoltam a felszerelésem. Az idő nagyon szép volt, és jól esett a séta is a helyszínre. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen küldetést fog adni a sensei. Megérkeztem, de senki sem volt ott. Az órámra pillantottam, és már majdnem tíz óra volt. ~ Fogadjunk, hogy késni fog ~ gondoltam, majd egy kis idő múlva odamentem a lángot ábrázoló szoborhoz, és elkezdtem olvasni a neveket rajta. Tudtam, hogy ezek az emberek mind a faluért vagy az országért haltak meg. Az járt a fejemben, hogy vajon mi lehetett anyám családneve. Talán ha itt rajta lenne ugyanolyan nevű ember, akkor felkereshetném azt a családot…
Másnap nem keltem korán, hiszen csak tíz órára kellett kimennem a Ninja emlékműhöz. Rendesen megreggeliztem, és összepakoltam a felszerelésem. Az idő nagyon szép volt, és jól esett a séta is a helyszínre. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen küldetést fog adni a sensei. Megérkeztem, de senki sem volt ott. Az órámra pillantottam, és már majdnem tíz óra volt. ~ Fogadjunk, hogy késni fog ~ gondoltam, majd egy kis idő múlva odamentem a lángot ábrázoló szoborhoz, és elkezdtem olvasni a neveket rajta. Tudtam, hogy ezek az emberek mind a faluért vagy az országért haltak meg. Az járt a fejemben, hogy vajon mi lehetett anyám családneve. Talán ha itt rajta lenne ugyanolyan nevű ember, akkor felkereshetném azt a családot…
Hanako Ayame- Játékos
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140
Re: Ninja Emlékmű
Úgy elrepült az idő, hogy azt te észre sem vetted. Már nagyjából húsz perce nézted a szobrot és gondolkodtál anyádról. Minden hülyeség, vagy éppen fontos kérdés eszedbe jutott, olyanok melyekre már tudtad a választ, és melyekre még nem is gondoltál. Néma csend volt ez idő alatt. Csak halk lélegzésed és a táj apró neszei jelezték azt, hogy egyáltalán hogy nem egy másik világban vagy. Hirtelenjében azonban, egy ismerős fiú hangja ütötte meg a füledet. A várt jounin megérkezett és viszonylag keveset is késett.
- Csak nem anyádról gondolkozol ennyire...- fogta meg a válladat, ahogyan addig a percig észre sem vetted, hogy megközelít – Tudod, nem érdemes néha a múlton rágódni!- jegyezte meg, ahogyan melléd lépett. - Csak a szüleim neve van ebbe a kőbe vésve...- mondta halkan- … sohasem ismertem őket, de büszkék lennének rám biztosan! -nézett rád mosolyogva- Élj te is így! Gondolj arra, hogy amit teszel az anyádat boldogsággal tölti meg és így könnyebb elviselni a hiányát. Na de gyere! -szólított fel, ahogyan megfordult és elindult, ahogyan abban a pillanatban egy tekercset dobott a feje felett a kezedbe. - Ez lesz a mai teendőd, de addig még van időnk! -fordult meg- Tanítok neked valamit!-közölte veled mosolyogva.
- Csak nem anyádról gondolkozol ennyire...- fogta meg a válladat, ahogyan addig a percig észre sem vetted, hogy megközelít – Tudod, nem érdemes néha a múlton rágódni!- jegyezte meg, ahogyan melléd lépett. - Csak a szüleim neve van ebbe a kőbe vésve...- mondta halkan- … sohasem ismertem őket, de büszkék lennének rám biztosan! -nézett rád mosolyogva- Élj te is így! Gondolj arra, hogy amit teszel az anyádat boldogsággal tölti meg és így könnyebb elviselni a hiányát. Na de gyere! -szólított fel, ahogyan megfordult és elindult, ahogyan abban a pillanatban egy tekercset dobott a feje felett a kezedbe. - Ez lesz a mai teendőd, de addig még van időnk! -fordult meg- Tanítok neked valamit!-közölte veled mosolyogva.
Karin- Inaktív
Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:
Re: Ninja Emlékmű
Az idő gyorsan elrepült, ahogyan belefeledkeztem a gondolataimba. Nem is figyeltem oda, hogy mi történik körülöttem, csak a szobrot bámultam. Majd a sensei hangjára lettem figyelmes, és mikor a kezét a vállamra tette egy kicsit össze is rezzentem, hiszen észre sem vettem, hogy mögém lopakodott. Persze valószínűleg nem az volt a szándék, hogy rám hozza a szívbajt, de sikerült neki. Habár valahogy mindig mikor megszólal, jobb kedvre derülök. Most is lelket öntött belém. De egy valamiben nem voltam biztos. Anyám azt akarta, hogy ne legyen belőlem ninja. De mégis tanította Shitsuit, hogy ha mégis úgy alakulna, akkor ő legyen a mesterem. Nem vagyok abban biztos, hogy büszke lenne rám, hiszen eredetileg nem is akarta, hogy ezt az utat járjam…
Majd Shitsui megfordult, és egy tekercset dobott felém. Elkaptam, és elkezdtem nézegetni, de nem sokáig kötött le, hiszen amit a sensei mondott az érdekesebb volt.
- Tényleg? Mit? – kérdeztem felcsillanó szemekkel
Majd Shitsui megfordult, és egy tekercset dobott felém. Elkaptam, és elkezdtem nézegetni, de nem sokáig kötött le, hiszen amit a sensei mondott az érdekesebb volt.
- Tényleg? Mit? – kérdeztem felcsillanó szemekkel
Hanako Ayame- Játékos
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140
Re: Ninja Emlékmű
Shitsui elmosolyodott, sőt felkacagott a kérdéseden, bár valószínű volt, hogy nem azon múlat jól, hanem ahogyan felcsillant a szemed az eshetőségen, hogy erősebbé váljál. Na de ismerheted Shitsui-t, ő nem az az ember, aki gyorsan csinál akármit is, vagy éppen elkapkodja a dolgokat. Ez egy shinobi-nak nagyon is jó tulajdonság, de neked, mind a tanítványának, nagyon is nehéz, sőt fárasztó. Hiszen a válassza helyet, egyszerűen csak megfordult és odasétált a közelben lévő tönkhöz és annak tetejére felpattanva kifújta magát, mivel hát ez egy megterhelő feladat volt a számára.
- Tudtad, hogy egy shinobi első képessége, melyet megtanul az a chakra létrehozás és irányítása? -kérdezte tőled, ahogyan rád sem nézett, hanem egyszerűen kitámasztva magát a felhőket nézegette- Ezt az egész életében tanulja és magasan képzett shinobik is képesek újat tanulni ezen a téren. - közölte veled ezt a hírt, majd pedig egyszerűen rád nézet és elmosolyodott ismét. - A shinobi akármire képes a chakrája segítségével, de a lehető legfontosabb képesége, hogy sohase sétáljon csapdába!- emelte fel intően a kezét -Te már megtanultad, hogy hogyan szabadulj ki a fizikailag érő békjokból, de most valami újat fogok neked tanítani. Méghozzá, hogyan is szabadulj ki a genjutsukból! Bár...- gondolkodó arckifejezést vágott -... kíváncsi lennék, mint tudsz a genjutsukról és azok semlegesítési fortélyairól!
- Tudtad, hogy egy shinobi első képessége, melyet megtanul az a chakra létrehozás és irányítása? -kérdezte tőled, ahogyan rád sem nézett, hanem egyszerűen kitámasztva magát a felhőket nézegette- Ezt az egész életében tanulja és magasan képzett shinobik is képesek újat tanulni ezen a téren. - közölte veled ezt a hírt, majd pedig egyszerűen rád nézet és elmosolyodott ismét. - A shinobi akármire képes a chakrája segítségével, de a lehető legfontosabb képesége, hogy sohase sétáljon csapdába!- emelte fel intően a kezét -Te már megtanultad, hogy hogyan szabadulj ki a fizikailag érő békjokból, de most valami újat fogok neked tanítani. Méghozzá, hogyan is szabadulj ki a genjutsukból! Bár...- gondolkodó arckifejezést vágott -... kíváncsi lennék, mint tudsz a genjutsukról és azok semlegesítési fortélyairól!
Karin- Inaktív
Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:
Re: Ninja Emlékmű
Shimon a csendes várakozásba beleszokva figyelte a találkozó fiatal tanítót és tanítványát. Sokat mosolygott; talán személyisége, talán a kellemes kép láttán. Végül, amikor az "óra" komolyabb része elkezdődött volna, inkább felállt, leporolta hátsóját, és kezeit a zsebébe téve sétált ki a szobor árnyékából.
-Shitsui-san, látom komoly edzés következik, így inkább odébb költözöm. Annyit kérnék, hogy ha idetévelyeg egy kis tanítványom, akkor irányítsd a halál erdejéhez, az egyes bejárathoz. - A szűnni nem akaró mosoly kicsit szélesedett, majd Shimon eltűnt a szemek elől.
//Ha minden jól megy Hurima ideérkezik vissza.//
-Shitsui-san, látom komoly edzés következik, így inkább odébb költözöm. Annyit kérnék, hogy ha idetévelyeg egy kis tanítványom, akkor irányítsd a halál erdejéhez, az egyes bejárathoz. - A szűnni nem akaró mosoly kicsit szélesedett, majd Shimon eltűnt a szemek elől.
//Ha minden jól megy Hurima ideérkezik vissza.//
Re: Ninja Emlékmű
//Akkor mégis én írok először.//
A mai nap is úgy kezdődött mint mindegyik másik. Csörgött az ébresztőórám én erre felébredtem és kikapcsoltam. A kezemre néztem melyen volt egy kötés mely egy mély sebet rejtett. Vagyis már nem olyan mélyet mivel már szépen gyógyul. Ez a seb amíg rajtam lesz addig arra a szörnyű chuunin vizsgára emlékeztet amin olyan csúfosan elbuktam. A társaim mind chuuninok és ma új csapatba kerülök. Nemigazán szeretnék újabb emberek társaságába kerülni, de sajnos ezt nem én döntöm el. Még nagyon fáradt vagyok így sikerült kiesnem az ágyból. Bár rám ez jellemző, hogy néha kicsit béna vagyok, de már megszoktam. Ennek köszönhetően szinte meg sem éreztem, hogy a fejem a parkettán koppant. Gyorsan felálltam és folytattam a szokásos reggeli menetrendemet. A fürdőszobába vettem az irányt ahol egy jó ki zuhanyt vettem amitől felfrissültem. Visszamentem a szobámba és felöltöztem. Ezután kimentem az ebédlőbe ahol már a szüleim is ott voltak. Anya épp valami finom reggelin munkálgatott míg apa a pénzét számolgatta. Nem tudom , hogy ebbe mi a jó, de mióta az eszemet tudom mindig ezt csinálja. Van, hogy több hétig nem is látjuk és mikor hazaér akkor is csak a pénzét számolgatja. Nem tudom, hogy a kereskedők körébe ez normális, de szerintem egy olyan embernél akinek családja van nem normális. Leültem az egyik székhez és vártam, hogy megérkezzen a reggelim. Amint hallom a tányér koppanását maga előtt rögtön megfogom az evőeszközt és elkezdem enni. Ma is olyan finom volt a reggeli mint mindig. Anya nem volt a legjobb szakács, de én mindig is szerettem amit ő csinált. Miután elfogyasztottam magamhoz veszem a cuccaimat és elindulok. A mai napon kéne találkoznom a csapattársaimmal és az új senseiemmel. Nem nagyon akarom ezt a dolgot, de sajnos ez a hokage döntése és nem szabad ezzel szembeszegülni. Nemsokára megérkeztem a megbeszélt helyre. Sokáig keresgéltem, de még senki nem volt ott. Felmásztam az egyik fára és egy ágon ülve vártam. A táskámból előhalásztam a mai fekete virágomat és azt nézegettem. Nemsokára megjelent a két csapattársam is akik valószínűleg nem vettek észre mert olyan helyen vagyok ami takarásban van. Sokáig vártunk. Már beesteledett mikor egy ninja jelent meg és elmondta, hogy holnap kell visszajönnünk. Hihetetlen, hogy ilyen történik. Kíváncsi vagyok, hogy a sensei miért nem jött el. Mindegy. Miután mindenki távozott én is elmentem. nem akartam, hogy észrevegyenek ezért is vártam meg, hogy elmenjenek. Mikor hazaértem már nagyon késő volt mivel nem lakok túl közel az emlékműhöz. Fáradt voltam ezért átöltöztem és rögtön aludni tértem. Másnap szép fényes reggel volt. pont ugyanúgy mint tegnap. Ma is úgy kezdődött mint tegnap. Az ágyból való kiesés után a zuhanyzás majd átöltözés és reggeli. Megint magamhoz vette a szükséges cuccaimat és kimentem a emlékműhöz. Ma is én voltam az első így ugyanazon a fán foglaltam helyet és vártam a többiekre. Ezúttal remélem, hogy a sensei is eljön.
//Remélem valahogy így gondoltad Karin//
A mai nap is úgy kezdődött mint mindegyik másik. Csörgött az ébresztőórám én erre felébredtem és kikapcsoltam. A kezemre néztem melyen volt egy kötés mely egy mély sebet rejtett. Vagyis már nem olyan mélyet mivel már szépen gyógyul. Ez a seb amíg rajtam lesz addig arra a szörnyű chuunin vizsgára emlékeztet amin olyan csúfosan elbuktam. A társaim mind chuuninok és ma új csapatba kerülök. Nemigazán szeretnék újabb emberek társaságába kerülni, de sajnos ezt nem én döntöm el. Még nagyon fáradt vagyok így sikerült kiesnem az ágyból. Bár rám ez jellemző, hogy néha kicsit béna vagyok, de már megszoktam. Ennek köszönhetően szinte meg sem éreztem, hogy a fejem a parkettán koppant. Gyorsan felálltam és folytattam a szokásos reggeli menetrendemet. A fürdőszobába vettem az irányt ahol egy jó ki zuhanyt vettem amitől felfrissültem. Visszamentem a szobámba és felöltöztem. Ezután kimentem az ebédlőbe ahol már a szüleim is ott voltak. Anya épp valami finom reggelin munkálgatott míg apa a pénzét számolgatta. Nem tudom , hogy ebbe mi a jó, de mióta az eszemet tudom mindig ezt csinálja. Van, hogy több hétig nem is látjuk és mikor hazaér akkor is csak a pénzét számolgatja. Nem tudom, hogy a kereskedők körébe ez normális, de szerintem egy olyan embernél akinek családja van nem normális. Leültem az egyik székhez és vártam, hogy megérkezzen a reggelim. Amint hallom a tányér koppanását maga előtt rögtön megfogom az evőeszközt és elkezdem enni. Ma is olyan finom volt a reggeli mint mindig. Anya nem volt a legjobb szakács, de én mindig is szerettem amit ő csinált. Miután elfogyasztottam magamhoz veszem a cuccaimat és elindulok. A mai napon kéne találkoznom a csapattársaimmal és az új senseiemmel. Nem nagyon akarom ezt a dolgot, de sajnos ez a hokage döntése és nem szabad ezzel szembeszegülni. Nemsokára megérkeztem a megbeszélt helyre. Sokáig keresgéltem, de még senki nem volt ott. Felmásztam az egyik fára és egy ágon ülve vártam. A táskámból előhalásztam a mai fekete virágomat és azt nézegettem. Nemsokára megjelent a két csapattársam is akik valószínűleg nem vettek észre mert olyan helyen vagyok ami takarásban van. Sokáig vártunk. Már beesteledett mikor egy ninja jelent meg és elmondta, hogy holnap kell visszajönnünk. Hihetetlen, hogy ilyen történik. Kíváncsi vagyok, hogy a sensei miért nem jött el. Mindegy. Miután mindenki távozott én is elmentem. nem akartam, hogy észrevegyenek ezért is vártam meg, hogy elmenjenek. Mikor hazaértem már nagyon késő volt mivel nem lakok túl közel az emlékműhöz. Fáradt voltam ezért átöltöztem és rögtön aludni tértem. Másnap szép fényes reggel volt. pont ugyanúgy mint tegnap. Ma is úgy kezdődött mint tegnap. Az ágyból való kiesés után a zuhanyzás majd átöltözés és reggeli. Megint magamhoz vette a szükséges cuccaimat és kimentem a emlékműhöz. Ma is én voltam az első így ugyanazon a fán foglaltam helyet és vártam a többiekre. Ezúttal remélem, hogy a sensei is eljön.
//Remélem valahogy így gondoltad Karin//
Sayuri Akeme- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 202
Re: Ninja Emlékmű
Miután előzőnap, a kijelölt sensei és a leendő csapattársai sem jelentek meg a megadott helyen, Bukemaru csalódottan kullogott haza. Apja már egy üzenettel várta, miszerint holnap az emlékműnél kell megjelennie és ezúttal remélhetőleg valóban találkozni fog a csapatával. Ez az információ sokat segített a kedélyállapotán, így nyugodtan térhetett aludni. Másnap korán kelt, hogy feltudjon készülni a nagy találkozásra. Miután végzett a fürdőszobában a szokásos reggeli tisztálkodással, a konyhában egy kiadós reggelit pakolt be magába, hiszen kell az energia. Ezután a szobájában felöltötte a shinobi öltözetét, felcsatolta az övét és a katana tartóját, a sort a fejpántjával zárta, amit a felkarjára helyezett. ~ Vajon, milyenek lesznek? Remélem jó haverok leszünk és nem fognak pattogni... Na és a sensei? Vajon lesz olyan erős, mint apa? Sok jutsut fog tanítani? És persze a küldetések... Csak piti feladatot bíznak ránk gondolom... Pedig én készen állnék a magasabb szintű feladatokra, csak hát, mindenki be van tojva a háború miatt. Még szerencse, hogy apa nem ilyen. Kár, hogy ő nem kiképző, simán taníthatna engem.~ Gondolatai alatt belebújt a szandáljába, majd felállt és kiviharzott a házból.-Elmentem!-Intett anyjának, aki a kertben locsolta a virágokat. Mielőtt meghallotta a nő válaszát már útban volt az emlékmű felé, amit egy negyedórás intenzív kocogás után el is ért. ~Nem szeretem ezt a helyet... Itt történt az.~ Gondolt vissza, szerencsétlen balesetére, amikor majdnem meghalt Bukemaru, miközben körbe nézett. Megpillantott pár embert, de mivel nem tudta hogyan néznek ki a társai, csak közelebb ment. A Jounin úgyis tudja kiket keres, majd megszólítja remélhetőleg.
Massugu Bukemaru- Játékos
- Tartózkodási hely : Konoha
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120
Re: Ninja Emlékmű
/Karin/
Teljesen fellelkesültem, hogy tanulni fogok még egy Jutsut, alig tudtam kivárni, hogy válaszoljon, hogy melyik lesz az. Ráadásul Shitsui még húzta az időt azzal is, hogy felült egy rönk tetejére. De végül is megosztotta velem, hogy melyik is lesz az a Jutsu amit megtanít. Bár a nekem intézett kérdés egy kicsit visszavetette a lelkesedésem. Hiszen nem sokat tudtam a Genjutsukról… nem hogy a semlegesítésükről.
- Sajnos nem sokat. – mondtam, és gondolkodón magam elé néztem - Valami olyasmi rémlik, hogy meg kell szakítani a chakra áramlást – mondtam, de arról fogalmam sem volt, hogy ez mit is jelent. Talán egy könyvbe olvastam róla, vagy valahol máshol. Igazából nem nagyon ástam magam bele ebbe a témába. Az akadémián sem volt követelmény, hogy értsünk a Genjutsukhoz. Emellett a családomból én vagyok az egyetlen ninja, így még az otthoniak sem tudnak ilyen téren segíteni. Néha ugyan megpróbáltam behozni a hiányosságaimat könyvek segítségével, de azokat néha meg sem értettem. Mondjuk igaz, hogy a nehezebb olvasmányokat kerestem főként…
Teljesen fellelkesültem, hogy tanulni fogok még egy Jutsut, alig tudtam kivárni, hogy válaszoljon, hogy melyik lesz az. Ráadásul Shitsui még húzta az időt azzal is, hogy felült egy rönk tetejére. De végül is megosztotta velem, hogy melyik is lesz az a Jutsu amit megtanít. Bár a nekem intézett kérdés egy kicsit visszavetette a lelkesedésem. Hiszen nem sokat tudtam a Genjutsukról… nem hogy a semlegesítésükről.
- Sajnos nem sokat. – mondtam, és gondolkodón magam elé néztem - Valami olyasmi rémlik, hogy meg kell szakítani a chakra áramlást – mondtam, de arról fogalmam sem volt, hogy ez mit is jelent. Talán egy könyvbe olvastam róla, vagy valahol máshol. Igazából nem nagyon ástam magam bele ebbe a témába. Az akadémián sem volt követelmény, hogy értsünk a Genjutsukhoz. Emellett a családomból én vagyok az egyetlen ninja, így még az otthoniak sem tudnak ilyen téren segíteni. Néha ugyan megpróbáltam behozni a hiányosságaimat könyvek segítségével, de azokat néha meg sem értettem. Mondjuk igaz, hogy a nehezebb olvasmányokat kerestem főként…
Hanako Ayame- Játékos
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140
Re: Ninja Emlékmű
//Ayame, Akeme, Bukemaru ! Mostantól ti hárman alkottok egy új csapatott! Na de álljunk is neki! //
Shitsui csak lágyan vett egy mély levegőt, ahogyan a bokrok eltakarták előlük a két, nagyon is fontos személyt. Egy pillanattal ezelőtt, még Ayame-ra nézett, ahogyan akármit is csinált volna a két másik geninel, a fiatal és számára jól ismert kunoichi-nek felelt pár szóval.
- Nagyjából! -jegyezte meg- ahogyan oldalra fordította a fejét. - De mielőtt többet is megtudnál erről, jobban tesszük, ha bevonunk ebbe a beszélgetésbe még két embert! -vetette fel az ötletét, ahogyan hangosan elkiáltotta magát. - [color=purple] Akeme -chan, Bukemaru-kun! Itt vagyunk![color=purple] - és bár a két genin mind másképpen reagált erre a szavakra, mégis sejtették, hogy mi a helyzet és csak lassan ott találták magukat a jounin és a másik genin ellőtt. Shitsui mosolyogva és a tarkoját vakarva nézett rájuk, ahogyan közölte velük a tegnapi hiányzásának okát. - Örülők, hogy itt vagytok! Bocsánat, hogy tegnap nem jelentem meg, de teljesen kiment a fejemből! -védekezett az alig tizenöt éves és nálatok alig fél fejjel magasabb, sötét köpenyt viselő, fehérhajú jounin, akit soha nem vártatok volna mestereknek. Persze Ayame tudta, hogy miért késett valójában! Vele volt és egyéb olyan indok, melyet jobb ha megtart magának. - Na minden rendben? -kérdezte mind a három genintől.
//Ne feledjétek! Ayame ugyanannyi idős mind ti! Tegnap végeztt ő is, így osztálytársatok volt, ismeritek őt! Bár a viszonyotokat rátok hagyom! Lehet bonyodalom vagy nem //
Shitsui csak lágyan vett egy mély levegőt, ahogyan a bokrok eltakarták előlük a két, nagyon is fontos személyt. Egy pillanattal ezelőtt, még Ayame-ra nézett, ahogyan akármit is csinált volna a két másik geninel, a fiatal és számára jól ismert kunoichi-nek felelt pár szóval.
- Nagyjából! -jegyezte meg- ahogyan oldalra fordította a fejét. - De mielőtt többet is megtudnál erről, jobban tesszük, ha bevonunk ebbe a beszélgetésbe még két embert! -vetette fel az ötletét, ahogyan hangosan elkiáltotta magát. - [color=purple] Akeme -chan, Bukemaru-kun! Itt vagyunk![color=purple] - és bár a két genin mind másképpen reagált erre a szavakra, mégis sejtették, hogy mi a helyzet és csak lassan ott találták magukat a jounin és a másik genin ellőtt. Shitsui mosolyogva és a tarkoját vakarva nézett rájuk, ahogyan közölte velük a tegnapi hiányzásának okát. - Örülők, hogy itt vagytok! Bocsánat, hogy tegnap nem jelentem meg, de teljesen kiment a fejemből! -védekezett az alig tizenöt éves és nálatok alig fél fejjel magasabb, sötét köpenyt viselő, fehérhajú jounin, akit soha nem vártatok volna mestereknek. Persze Ayame tudta, hogy miért késett valójában! Vele volt és egyéb olyan indok, melyet jobb ha megtart magának. - Na minden rendben? -kérdezte mind a három genintől.
//Ne feledjétek! Ayame ugyanannyi idős mind ti! Tegnap végeztt ő is, így osztálytársatok volt, ismeritek őt! Bár a viszonyotokat rátok hagyom! Lehet bonyodalom vagy nem //
Karin- Inaktív
Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:
Re: Ninja Emlékmű
//Karin ez nem teljesen igaz mivel én vagy 2 évvel idősebb vagyok náluk és a chunin vizsgán egyszer buktam szóval semmiképpen nem lehettünk osztálytársak//
Még mindig a fán ültem és vártam, hogy történjen valami. Kicsit kezdett unalmassá válni a dolog és féltem, hogy az fog történni mint előző nap. Nemsokára viszont hallottam egy hangot amely a nevemet és egy másik ember nevét kiálltja. A hangja idősebbnek tűnt valószínűleg a senei-ünk lehetett az. A fa lombjain keresztül láttam őt és egy lányt is. Gondolom a lány az egyik csapattársam és a másik név a másik csapattársamé lehet. Nem volt túl sok kedvem lemenni a fa tetejéről sőt egyáltalán nem volt kedvem találkozni ezekkel az emberekkel. Viszont muszáj volt így nem tehettem mást mint leereszkedtem a fáról és elkezdtem feléjük menni. Már elég közel voltam hozzájuk és egyre erősebb szorongás jött létre bennem. Minden lépéssel amivel közelebb kerültem hozzájuk egyre nagyobb lett a késztetés, hogy eltűnjek innen, de sajnos nem tehettem. Már ott voltam pár lépésre tőlük mikor megálltam és ottmaradtam. Egy centivel sem akartam közelebb menni hozzájuk. Lehajtottam a fejemet és a szép zöld füvet és a virágokat kezdtem bámulni. Nem mintha túl érdekesek lettek volna. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy az előző csapatomba is volt egy kis harc és meg kellett szerezni valamit a sensei-től. Ha itt is lesz valami hasonló akkor nekem kedvez ez a hely. Szépen lassan emeltem fel a fejemet és kezdtem végignézni leendő csapatomat. Bár így is próbáltam elkerülni, hogy bárkivel is szemkontaktust vegyek fel. Ott álltam és bár három ember is körülvett engem mégis teljesen egyedül éreztem magamat. Egyedül mint valami őrült akit senki nem ért meg. Bár jobban belegondolva ez vagyok én. Egész életembe egyetlen barátom volt mindenki más őrültnek tartott így ha lehetett akkor kerültem a kapcsolatot az emberekkel nehogy újra megismétlődjenek azok a szörnyű dolgok ami már nem egyszer megtörtént velem. A sensei halála óta ezt még kevésbé bírom elviselni. Most már az emberek között olyan erős szorongás ejt rabul amitől még mozdulni sem tudok néha. Most, hogy ott vagyok nem tudom, hogy mi fog történni. Hallottam a jonin mondanivalóját és ezen olyan ideges lettem mint még soha.
-ch gyenge kifogás. mi itt voltunk időben magam meg csak úgy elfelejti és még ninjának meri nevezni magát. Röhögnöm kell. Egyszerűen hihetetlen. Ha egy küldetésre kellet volna elmennie és a sérült társainak akik visszatérnek csak annyit mond, hogy bocsi elfelejtettem? Utálom az ilyen embereket akik ennyire félvállról veszik a kötelességüket. Sőt mi több hánynom kell magától.- Eddig próbáltam elkerülni a tekintetüket és azt, hogy kommunikálni kelljen velük, de most nem bírtam tovább. A mondandóm közben végig a sensei szemébe néztem és így láthatta, hogy minden amit mondok teljesen komolyan mondom. Nem érdekel mit csinál velem. Tudtam, hogy nem fogja annyiban hagyni, de az se érdekel ha bántani fog hiszen ő is tudja, hogy igazam van.
Még mindig a fán ültem és vártam, hogy történjen valami. Kicsit kezdett unalmassá válni a dolog és féltem, hogy az fog történni mint előző nap. Nemsokára viszont hallottam egy hangot amely a nevemet és egy másik ember nevét kiálltja. A hangja idősebbnek tűnt valószínűleg a senei-ünk lehetett az. A fa lombjain keresztül láttam őt és egy lányt is. Gondolom a lány az egyik csapattársam és a másik név a másik csapattársamé lehet. Nem volt túl sok kedvem lemenni a fa tetejéről sőt egyáltalán nem volt kedvem találkozni ezekkel az emberekkel. Viszont muszáj volt így nem tehettem mást mint leereszkedtem a fáról és elkezdtem feléjük menni. Már elég közel voltam hozzájuk és egyre erősebb szorongás jött létre bennem. Minden lépéssel amivel közelebb kerültem hozzájuk egyre nagyobb lett a késztetés, hogy eltűnjek innen, de sajnos nem tehettem. Már ott voltam pár lépésre tőlük mikor megálltam és ottmaradtam. Egy centivel sem akartam közelebb menni hozzájuk. Lehajtottam a fejemet és a szép zöld füvet és a virágokat kezdtem bámulni. Nem mintha túl érdekesek lettek volna. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy az előző csapatomba is volt egy kis harc és meg kellett szerezni valamit a sensei-től. Ha itt is lesz valami hasonló akkor nekem kedvez ez a hely. Szépen lassan emeltem fel a fejemet és kezdtem végignézni leendő csapatomat. Bár így is próbáltam elkerülni, hogy bárkivel is szemkontaktust vegyek fel. Ott álltam és bár három ember is körülvett engem mégis teljesen egyedül éreztem magamat. Egyedül mint valami őrült akit senki nem ért meg. Bár jobban belegondolva ez vagyok én. Egész életembe egyetlen barátom volt mindenki más őrültnek tartott így ha lehetett akkor kerültem a kapcsolatot az emberekkel nehogy újra megismétlődjenek azok a szörnyű dolgok ami már nem egyszer megtörtént velem. A sensei halála óta ezt még kevésbé bírom elviselni. Most már az emberek között olyan erős szorongás ejt rabul amitől még mozdulni sem tudok néha. Most, hogy ott vagyok nem tudom, hogy mi fog történni. Hallottam a jonin mondanivalóját és ezen olyan ideges lettem mint még soha.
-ch gyenge kifogás. mi itt voltunk időben magam meg csak úgy elfelejti és még ninjának meri nevezni magát. Röhögnöm kell. Egyszerűen hihetetlen. Ha egy küldetésre kellet volna elmennie és a sérült társainak akik visszatérnek csak annyit mond, hogy bocsi elfelejtettem? Utálom az ilyen embereket akik ennyire félvállról veszik a kötelességüket. Sőt mi több hánynom kell magától.- Eddig próbáltam elkerülni a tekintetüket és azt, hogy kommunikálni kelljen velük, de most nem bírtam tovább. A mondandóm közben végig a sensei szemébe néztem és így láthatta, hogy minden amit mondok teljesen komolyan mondom. Nem érdekel mit csinál velem. Tudtam, hogy nem fogja annyiban hagyni, de az se érdekel ha bántani fog hiszen ő is tudja, hogy igazam van.
Sayuri Akeme- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 202
Re: Ninja Emlékmű
// Ami azt illeti az én karakterem meg 13 éves, és egészségügyi okokból nem vizsgázott 12 évesen szóval, nekem sem volt osztálytársam. //
Bukemaru pár másodpercig a szemeivel pásztázta a környéket, kereste a leendő társait, de mivel nem tudta, hogy néznek ki a keresés alapból kudarcra volt ítélve. Már épp azon töprengett, hogy sorban megkérdez mindenkit, nem tudnak valamit a csapatáról, amikor meghallotta, hogy valaki a nevét mondja és hívja őt. Ez a személy egy Bukemarunál alig pár centivel magasabb, fehér hajú köpenyes idegen volt. ~Ő lenne a sensei? Hiszen még csak nem is nagykorú... Azt hittem csak tapasztalt Jouninok kaphatnak tanítványokat. Tényleg lefoglalhat mindenkit a háborús veszély ha erre a kölyökre bíznak minket...~ Gondolta a genin miközben közelebb lépett a Jouninhoz, aki mellett egy genin kunoichi állt, mintha őt már régebb óta ismerte volna. A harmadik tag szintén egy kunoichi volt, akit Akeme-channak szólított a sensei. ~Két lány és egy kölyökképű jounin. Remélem legalább tudja mit csinál.~ Gondolatait azonban félbeszakították, Akeme durva szavai, amit újdonsült mesteréhez intézett a lány.~Durva... Ő lenne a lázadó a csapatban a másik meg a stréber? Már össze haverkodott a senseiel, ahogy látom, hiszen együtt voltak, amikor megérkeztem, Akeme meg külön.~ Miután magában már mindenkit elkönyvelt előzetesen, ideje volt, hogy hallatassa a hangját ő is. -Részemről nincs harag, én nem ítélkezem ilyen elhamarkodottan és különben is, azzal, hogy remek shinobivá képez majd engem, jóvá teheti.- Mondta Bukemaru egy barátságos mosolyt is megengedve az utolsó szavainál.
Bukemaru pár másodpercig a szemeivel pásztázta a környéket, kereste a leendő társait, de mivel nem tudta, hogy néznek ki a keresés alapból kudarcra volt ítélve. Már épp azon töprengett, hogy sorban megkérdez mindenkit, nem tudnak valamit a csapatáról, amikor meghallotta, hogy valaki a nevét mondja és hívja őt. Ez a személy egy Bukemarunál alig pár centivel magasabb, fehér hajú köpenyes idegen volt. ~Ő lenne a sensei? Hiszen még csak nem is nagykorú... Azt hittem csak tapasztalt Jouninok kaphatnak tanítványokat. Tényleg lefoglalhat mindenkit a háborús veszély ha erre a kölyökre bíznak minket...~ Gondolta a genin miközben közelebb lépett a Jouninhoz, aki mellett egy genin kunoichi állt, mintha őt már régebb óta ismerte volna. A harmadik tag szintén egy kunoichi volt, akit Akeme-channak szólított a sensei. ~Két lány és egy kölyökképű jounin. Remélem legalább tudja mit csinál.~ Gondolatait azonban félbeszakították, Akeme durva szavai, amit újdonsült mesteréhez intézett a lány.~Durva... Ő lenne a lázadó a csapatban a másik meg a stréber? Már össze haverkodott a senseiel, ahogy látom, hiszen együtt voltak, amikor megérkeztem, Akeme meg külön.~ Miután magában már mindenkit elkönyvelt előzetesen, ideje volt, hogy hallatassa a hangját ő is. -Részemről nincs harag, én nem ítélkezem ilyen elhamarkodottan és különben is, azzal, hogy remek shinobivá képez majd engem, jóvá teheti.- Mondta Bukemaru egy barátságos mosolyt is megengedve az utolsó szavainál.
Massugu Bukemaru- Játékos
- Tartózkodási hely : Konoha
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120
Re: Ninja Emlékmű
Még mielőtt rendes választ kaptam volna, a sensei elkiáltotta magát. Csodálkoztam, hogy miért hívja ezeket az embereket. Majd megjelent két ninja, akik úgy látszott, hogy idősebbek mit én. Egy magas vörös hajú lány, aki első ránézésre inkább visszahúzódó volt, és egy fiú, akinek az arca ismerősnek tűnt valahonnan. Lehet, hogy már láttam az akadémián… Először nem igazán fogtam föl, hogy miért is zavarnak minket. Hiszen éppen tanulni próbálok, erre félbeszakítanak… Emellett nem értettem, hogy miért kell őket bevonni. Ráadásul amint végighallgattam a lány kitörését, már viszketett a tenyerem, hogy képen töröljem. Mekkora egy bunkó. Semmi tisztelet nincs benne. Egyáltalán miről beszél itt? De lecsillapítottam magam. Nem fogok ezzel foglalkozni, nem azért vagyok itt, hogy illemórát adjak. De amikor megszólalt a fiú is leesett, hogy miről van szó. Azért kell őket bevonni, mert Shitsui a senseiük. Amikor belém hasított a felismerés, két érzés ébredt bennem: az egyik a féltékenység, hogy osztoznom kell, hiszen eddig úgy volt, hogy egyedül leszek a tanítványa… bár az tény, hogy egy szóval sem mondta, hogy ez így lenne. A másik meg az undor, hogy ez lesz a csapattársam. Itt kiabál miközben alig látott valamit a világból. Most már nem hagyhattam szó nélkül. Egyáltalán kinek képzeli ez magát, hogy így beszéljen bárkivel is, nemhogy egy Jouninnal. Ha én lennék Shitsui, akkor már kitéptem volna a nyelvét. De a sensei nem arról híres, hogy ilyeneket tegyen. Valószínűleg elmegy a füle mellett.
- Mekkora egy bunkó… - mondtam miközben becsuktam a szemem, és sóhajtottam egyet - Azt hiszed, hogy a világ körülötted forog? – mondtam Akeme-nak címezve. De nem foglalkoztam vele többet. Pattoghat itt napestig, nem fog vele semmit elérni. A fiú legalább normálisnak tűnt. Bár benne is túlteng az önbizalom…
- Mekkora egy bunkó… - mondtam miközben becsuktam a szemem, és sóhajtottam egyet - Azt hiszed, hogy a világ körülötted forog? – mondtam Akeme-nak címezve. De nem foglalkoztam vele többet. Pattoghat itt napestig, nem fog vele semmit elérni. A fiú legalább normálisnak tűnt. Bár benne is túlteng az önbizalom…
Hanako Ayame- Játékos
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140
Re: Ninja Emlékmű
Shitsui homlokán egy enyhe izzadságcsepp jelent meg. Na nem a kialakult helyzet miatt, az átolvasott aktákból nagyjából ennyire számított, szóval nem érte csalódás. Akame múltját és Bukemaru nem éppen jó égéségét is ismerte és még azzal is tisztában volt, hogy nem fognak attól ugrálni, hogy ő lett a mesterük, illetve, attól sem lesznek boldogak, hogy éppen az előző nap nem jelent meg ellőttük. De sebaj, nem a múlt miatt aggódik és izzadott, hanem a jövő miatt. Eszébe jutott mennyire is fárasztó lesz őket tanítani és ez elég volt ahhoz, hogy ne örüljön. De sebaj.
Shitsui elmosolyodott, ahogyan összecsapta a kezeit íntőleg.
- Nyugalom bogárkáim!- szólt rájuk, ahogyan vett egy mély levegőt -Amúgy pedig...- nézett Akamera - … tudom, hogy még mindig mérges vagy rám, mert annak idején hazavágtalak a chuunin vizsgán, de...- közölte veled, ahogyan akkor jutott az eszedbe! Shitsui volt az a tehetséges genin, aki hazaküldött a vizsgáról, mikor tíz perc alatt legyőzött és elvette a tekercset tőled a vizsga harmadik küldetésén- … mára más lett a felállás. Jounin vagyok! És ennek a csapatnak a vezetője! Szeretném, ha némi tiszteletet mutatnátok felém, még ha ez nehezekre is esik. - nézett közben a másik két geninre, ahogyan ásított egy hatalmasat és végül is folytatta azt amit akart. - De a lényeg! Én ismerlek titeket, de az is jó lenne, ha egymásnak is bemutatkoznátok és mondanátok néhány infót a társaitoknak! Révén, azért nem éppen ismerhetitek egymást. Ez pedig gond! -nevette el magát, ahogyan érdeklődve várta mi is sül ki ebből a helyzetből.
Shitsui elmosolyodott, ahogyan összecsapta a kezeit íntőleg.
- Nyugalom bogárkáim!- szólt rájuk, ahogyan vett egy mély levegőt -Amúgy pedig...- nézett Akamera - … tudom, hogy még mindig mérges vagy rám, mert annak idején hazavágtalak a chuunin vizsgán, de...- közölte veled, ahogyan akkor jutott az eszedbe! Shitsui volt az a tehetséges genin, aki hazaküldött a vizsgáról, mikor tíz perc alatt legyőzött és elvette a tekercset tőled a vizsga harmadik küldetésén- … mára más lett a felállás. Jounin vagyok! És ennek a csapatnak a vezetője! Szeretném, ha némi tiszteletet mutatnátok felém, még ha ez nehezekre is esik. - nézett közben a másik két geninre, ahogyan ásított egy hatalmasat és végül is folytatta azt amit akart. - De a lényeg! Én ismerlek titeket, de az is jó lenne, ha egymásnak is bemutatkoznátok és mondanátok néhány infót a társaitoknak! Révén, azért nem éppen ismerhetitek egymást. Ez pedig gond! -nevette el magát, ahogyan érdeklődve várta mi is sül ki ebből a helyzetből.
A hozzászólást Karin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 22 2010, 13:49-kor.
Karin- Inaktív
Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:
Re: Ninja Emlékmű
//Nem a genin hanem a Chuunin vizsgán buktam meg. Jujj Karin ezzel csak még rosszabbá tetted a helyzetet.//
Miután hozzávágtam miden sértést ami eszembe jutott szépen kezdetem egy kicsit lenyugodni. Bukemaru elnézőbb volt mint én amit nem teljesen értek mert tegnap egész nap itt várhattunk. Nem is értem, hogy egy ilyen lusta és megbízhatatlan ember jonin. Ekkor hirtelen hallottam a lány szavait amik nálam teljesen kiverte a biztosítékot. -Sokat képzelsz magadról kislány. Gondolod, hogy te egy fokkal is jobb vagy mint én? Hát tévedsz. Te egy kis gyerek vagy aki semmit nem tud a világról. Sőt nem is tudja mi az igazi fájdalom. Szóval amíg ezt nem tudod addig nem pattogjál itt nekem.- Mondtam, ahogy egyre idegesebb lettem. Ekkor végül a sensei is megszólalt. BOGÁRKÁIM? Adok én neki olyat, hogy napokig a földet fogja nyalni. Ahogy tovább hallgattam a mondanivalóját szemem teljesen elkerekedett és olyan idegesség tombolt bennem, amilyet még senki nem láthatott tőlem. -Te voltál az? Ezt nem hiszem el. Te tetted ezt velem.- Mondtam miközben felmutattam a bal kezemet amin egy kötés volt. A kötést levettem magamról és és egy nagyon mély seb tátongott a csuklómon. Bár hosszú idő telt el, de még néhány helyen látszott a csont. -Tönkretetted az esélyemet, hogy a csapatommal maradjak. ha te nem lennél akkor nem kéne ezekkel együtt lennem. Nem elég, hogy elvertél elvetted az esélyemet, de még van pofád ezt bevallani? - Mondtam. Hihetetlenül ideges lettem. Már a könnyeimmel küzdöttem és ki is csordultak én hátat fordítottam csapattársaimnak. Tettem pár lépést majd egy nagy ugrással egy fa ágán teremtem és onnan egy másik fára ugrottam. Fáról fára ugrálva menekültem minél messzebbre a csapatomtól. Mikor már elég messze értem az egyik fa ágán megálltam. Itt a fák már sűrűn nőttek így kicsi az esélye, hogy megtalálnak. A fa ágán kiengedtem magamból minden dühöt és zokogni kezdem és reméltem, hogy nincs a közelbe senki.
Miután hozzávágtam miden sértést ami eszembe jutott szépen kezdetem egy kicsit lenyugodni. Bukemaru elnézőbb volt mint én amit nem teljesen értek mert tegnap egész nap itt várhattunk. Nem is értem, hogy egy ilyen lusta és megbízhatatlan ember jonin. Ekkor hirtelen hallottam a lány szavait amik nálam teljesen kiverte a biztosítékot. -Sokat képzelsz magadról kislány. Gondolod, hogy te egy fokkal is jobb vagy mint én? Hát tévedsz. Te egy kis gyerek vagy aki semmit nem tud a világról. Sőt nem is tudja mi az igazi fájdalom. Szóval amíg ezt nem tudod addig nem pattogjál itt nekem.- Mondtam, ahogy egyre idegesebb lettem. Ekkor végül a sensei is megszólalt. BOGÁRKÁIM? Adok én neki olyat, hogy napokig a földet fogja nyalni. Ahogy tovább hallgattam a mondanivalóját szemem teljesen elkerekedett és olyan idegesség tombolt bennem, amilyet még senki nem láthatott tőlem. -Te voltál az? Ezt nem hiszem el. Te tetted ezt velem.- Mondtam miközben felmutattam a bal kezemet amin egy kötés volt. A kötést levettem magamról és és egy nagyon mély seb tátongott a csuklómon. Bár hosszú idő telt el, de még néhány helyen látszott a csont. -Tönkretetted az esélyemet, hogy a csapatommal maradjak. ha te nem lennél akkor nem kéne ezekkel együtt lennem. Nem elég, hogy elvertél elvetted az esélyemet, de még van pofád ezt bevallani? - Mondtam. Hihetetlenül ideges lettem. Már a könnyeimmel küzdöttem és ki is csordultak én hátat fordítottam csapattársaimnak. Tettem pár lépést majd egy nagy ugrással egy fa ágán teremtem és onnan egy másik fára ugrottam. Fáról fára ugrálva menekültem minél messzebbre a csapatomtól. Mikor már elég messze értem az egyik fa ágán megálltam. Itt a fák már sűrűn nőttek így kicsi az esélye, hogy megtalálnak. A fa ágán kiengedtem magamból minden dühöt és zokogni kezdem és reméltem, hogy nincs a közelbe senki.
Sayuri Akeme- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 202
Re: Ninja Emlékmű
Miután a két kislány, akik jobban hasonlítottak két vadmacskára, nem túl szépen bemutatkoztak egymásnak a sensei rávilágított arra, hogy már nemcsak Ayame múltjához hanem Akeme kudarcához a chuunin vizsgán is igen sok köze van. ~Hát nem valami udvarias bagázs, és a Jounin sem tudja uralni az indulatokat. Persze Ayame csak a mesterét védte, mire a másik visszavág a tapasztalatlanságával, mert másba nem tud belekötni egyenlőre. Elég fura, hogy mindkét lányhoz van köze... Mi lesz a következő titok, amire fény derül?~ Tette fel magában a költő kérdést Bukemaru, miközben Shitsui próbálta visszavenni az irányítást a csapat felett, nyomatékosította a szerepét, de azzal hibát követett el, hogy elmondta azt hogy ő miatta bukta el Akeme a Chuunin vizsgát. Szegény lányt biztosan nemcsak a kudarc a sérülések, hanem az is megviselte, hogy el kellett szakadnia a csapatától a barátaitól. Ezt az érzést pontosan ismerte Bukemaru is. Amikor Akeme elrohant sírva hősünk megpróbálta követni, ha ez sikerül, akkor nem túl közel merészkedve próbálja meg vigasztalni. -Szia.- Mondja bizonytalanul.-Nézd én nem ismerlek, de ezt tudom, hogy milyen nehéz lehet elszakadni egy csapattól és tudom mi a fájdalom.-Hangjából próbálja éreztetni, hogy nem a sablon szöveget mondja, igazat beszél.-Tudod egy éve pár nappal a Genin vizsgám előtt kijöttem a barátaimmal ide hülyéskedni. A korláton játszottunk, én megcsúsztam és leestem a sziklán. Halálra zúztam magam és majdnem belehaltam. Több hónapig szenvedtem a fájdalomtól a kórházban, miközben a haverjaim levizsgáztak, egy csapatba kerültek és király dolgokban vettek részt.Bár az egyik legnagyobb tehetségnek tartottak mára mára mindenki erősebb az osztályomból és van, aki chuunin lett... Elszakadtam tőlük, egy ilyen kis béna kezdővel nem barátkoznak. Ezért lenne fontos nekem ez a csapat, hogy bizonyítsak és barátokat szerezzek.-Fejezte be a meséjét.-A te sztorid biztosan sokkal izgalmasabb és fájdalmasabb, de mi lenne ha az edzés után elmesélnéd?-Kérdezte mosolyogva, majd leugrott és várta, hogy a lány kövesse vissza a csapatához.
Massugu Bukemaru- Játékos
- Tartózkodási hely : Konoha
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120
Re: Ninja Emlékmű
A sensei nem sokat tett, hogy lecsillapítsa újdonsült csapattársamat. Mondjuk pontosan erre számítottam. Ez persze ahhoz vezetett, hogy még jobban tombolni kezdett. Egyszerűen nem képes észrevenni magát, még jobban feszegeti a határokat. Felé fordultam, és végighallgattam a sértegetését. De a válaszom egy egyszerű mosoly volt. Nem hagyom, hogy felidegesítsen. Semmit nem tud rólam. Nem tudja, hogy én min mentem keresztül. Ebből látszik, hogy még ő is gyerek. Mindenkinek megvan a keresztje, és a maga fájdalmas vagy kevésbé fájdalmas múltja. Kiabál itt össze vissza, és játssza a sértődöttet. Senki nem kíváncsi rá. De a történet érdekesebb fordulatot vett, amikor kiderült, hogy a sensei ellen kellett küzdenie a Chuunin vizsgáján, és miatta bukott meg. Erre letekerte a kezéről a kötést, ami alól egy mély, de már gyógyuló seb került elő. Majd újra kiabálásba kezdett.
- Ne nyafogj már! – mondtam mivel már végkép elfogyott a türelmem, hogy ezt végighallgassam - Ja, az élet nehéz birkózz meg vele! Egy ilyen sírógépnek nem kéne ninjának lennie. – mondtam a lánynak, és komolyan is gondoltam. Ha nem képes megbirkózni a vereséggel, vagy továbblépni, akkor csak összeroppan a későbbiekben. Egy ninja élete még nehezebb, mint egy átlagemberé. Folyamatos kudarcok, és veszteségek érhetik. Ha ez a lány ennyitől kiborul, hogy nem kerülhetett össze a régi cimboráival, akkor inkább ne legyen ninja.
Akeme szemeiből könny szökött ki, majd megfordult, és elfutott. A fiú utána eredt és valószínűleg megpróbálja megvigasztalni. Én nem csinálok semmit. Ha a sensei nem mozdul, vagy nem ad utasítást, nem megyek utána. Még mit nem… előbb tanuljon meg viselkedni. Nem fogom minden egyes küldetésen a siránkozását hallgatni. Nekem is van elég problémám nem érdekel még másoké is.
- Ne nyafogj már! – mondtam mivel már végkép elfogyott a türelmem, hogy ezt végighallgassam - Ja, az élet nehéz birkózz meg vele! Egy ilyen sírógépnek nem kéne ninjának lennie. – mondtam a lánynak, és komolyan is gondoltam. Ha nem képes megbirkózni a vereséggel, vagy továbblépni, akkor csak összeroppan a későbbiekben. Egy ninja élete még nehezebb, mint egy átlagemberé. Folyamatos kudarcok, és veszteségek érhetik. Ha ez a lány ennyitől kiborul, hogy nem kerülhetett össze a régi cimboráival, akkor inkább ne legyen ninja.
Akeme szemeiből könny szökött ki, majd megfordult, és elfutott. A fiú utána eredt és valószínűleg megpróbálja megvigasztalni. Én nem csinálok semmit. Ha a sensei nem mozdul, vagy nem ad utasítást, nem megyek utána. Még mit nem… előbb tanuljon meg viselkedni. Nem fogom minden egyes küldetésen a siránkozását hallgatni. Nekem is van elég problémám nem érdekel még másoké is.
Hanako Ayame- Játékos
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140
Re: Ninja Emlékmű
Akame-t nagyon is meghatotta az esett, hogy rájött, hogy az lett a fiatal mesterre, aki egykoron elvette tőle az esélyt a chuuniná válástól és mellesleg majdnem tönkretette a shinobi karrierjét. Az érzelmek kitörtek belőle, ahogyan a könnyei majdnem eleredtek, de hogy ezt a másik két genin nem lássa, megfordult és elkezdett távolodni, de abban a pillanatban, hogy megpróbált megszökni, hogy a valahol magában eméssze meg a történteket, nem jött össze. Éppen hogy megpróbált elugrani, valami visszarántotta és popsival a porban vágódott hanyatt, ahogyan abban a pillanatban jött rá, hogy mozdulni sem bír. Testét zsinegek hálózták be és bénított meg, ahogyan minden ficergésre a kötél egyre szorosabb lett. Majd Shitsui, mintha ez a világ legtermészetesebb módja lenne, odahuza a porban vonagló lányt a fa törzséhez, a lábba alá.
Abban a pillanatban Ayame is megszólalt és a megviselt, földön fekvő kunoichi-hez szólt, de nem a múltjáról beszélt. Kemény szavakat intézett hozzá, ahogyan a történésekbe Bukemaru is becsatlakozott és megpróbált ott erőt önteni a lányba, ahogyan a szavaiból kiderült a múltjának egyik legsötétebb részlete. Shitsui csak lehunyta a halottak miatt a szemét.
- Elég lesz! - ugrott le a földre, ahogyan abban a pillanatban lehulltak a drótok Akame-ról. - Nem ez volt a célom, bár tudtam hogy ez lesz...- vakarta meg a tarkóját, ahogyan elhúzta a száját- De jobb ha tudjátok, hogy mind a hárman okkal vagytok itt! És ha végre lenyugodtok … -nézett Akamera- … és figyeltek rám... - vette le róla a tekintetét- … akkor elmondom hogy mi is az OK! - sóhajtott fel, ahogyan várta a reakciókat, vagy legalább a csendett.
Abban a pillanatban Ayame is megszólalt és a megviselt, földön fekvő kunoichi-hez szólt, de nem a múltjáról beszélt. Kemény szavakat intézett hozzá, ahogyan a történésekbe Bukemaru is becsatlakozott és megpróbált ott erőt önteni a lányba, ahogyan a szavaiból kiderült a múltjának egyik legsötétebb részlete. Shitsui csak lehunyta a halottak miatt a szemét.
- Elég lesz! - ugrott le a földre, ahogyan abban a pillanatban lehulltak a drótok Akame-ról. - Nem ez volt a célom, bár tudtam hogy ez lesz...- vakarta meg a tarkóját, ahogyan elhúzta a száját- De jobb ha tudjátok, hogy mind a hárman okkal vagytok itt! És ha végre lenyugodtok … -nézett Akamera- … és figyeltek rám... - vette le róla a tekintetét- … akkor elmondom hogy mi is az OK! - sóhajtott fel, ahogyan várta a reakciókat, vagy legalább a csendett.
Karin- Inaktív
Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:
Re: Ninja Emlékmű
Valahogy az elejétől érzetem, hogy ez a dolog nem fog jól elsülni. Tudtam, hogy lesz ma valami ami nagyon tönkre vágja a napomat. Viszont egy perci se gondoltam, hogy ennyire rossz lesz. Próbáltam elmenekülni az új csapatom elől hisz az életbe elég bajom volt nem kellenek még ők is. Menekülésemet viszont a sensei meghiúsította. Néhány kötél tekeredett körém melynek köszönhetően nem tudtam mozogni. Megpróbáltam mozogni, de egyre szorosabb lett csak. Halottam már erről a jutsuról bár a nevét nem tudom. Innentől kezdve nem mozogtam nehogy a kötél szétvágjon. Ayeme durva sértéseket vágott hozzám amiiben részben igaza volt részben meg nem. Nem ismer engem és a múltamat eléggé ahhoz, hogy így beszéljen rólam. valószínűleg ha ő is átélte volna ugyanazt amit én akkor nem így állna a dolgokhoz. Bár amin én mentem keresztül azt még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám nemhogy a csapattársamnak. Hallottam Bukemaru beszédét is. Ő megértőbb volt mint a másik lány és hát ő sem ment át könnyű dolgokon, de én talán még így is jobban szenvedtem. Éreztem ahogy a jutsu enyhül és a kötelek lehullanak rólam majdan a sensei megszólalt. Okkal vagyunk itt? Kíváncsi vagyok mi az az ok. Már mindenkit összeválogattak és mi csak a maradék vagyunk vagy mi? Nem hisze, hogy olyan ígéretes geninek lennénk, hogy amiatt. Most már nem akartam megszólalni hisz érdekelt, hogy mi is az az ok. Nem is tudom miért izgat annyira a dolog hisz bármi is van nem hiszem, hogy jobban tudnánk azután összedolgozni. A köteleket leszedegettem magamról és felálltam úgy hallgattam tovább a sensei mondanivalóját.
//Áh sry ez most nem lett olyan sok//
//Áh sry ez most nem lett olyan sok//
Sayuri Akeme- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 202
Re: Ninja Emlékmű
Bukemaru nem tudta felmérni, hogy szavai mennyire jutottak el a lányhoz, vagy hogy mennyire hatot rá, esetleg segített vele, vagy csak közönyt váltott ki, abban azonban biztos volt, hogy a csapat harmadik tagjának sértései, hamar eljutottak Akeme fejébe. A negatív dolgokat mindig könnyebben fogja fel az ember és sokkal hevesebben reagál rájuk. ~Azért nem kéne sértegetnie, hiszen egy csapat vagyunk vagy mi... Inkább segítenünk kéne egymást, de mit is tudhat erről ez a pisis?~ Gondolta magában, miközben szúrós pillantásokat küldött Ayame irányába. Már a száját is nyitotta volna, amikor a sensei vette át a szót és elmagyarázta, hogy mindhárom geninje okkal van itt, amit ha végre nem pattognak annyira el is fog magyarázni. ~Na erre kíváncsi vagyok, az értelemszerű, hogy az idősebbek új csapatot kapnak és egymást általában de miért pont ő a harmadik tag? És miért két csajjal vagyok egy csapatban?~ Tette fel magában a kérdéseket Bukemaru, amikre remélhetőleg magától is kitér majd a sensei. -Hallgatjuk.- Mondta, miközben csípőjére tette a kezét és minden figyelmét a Jouninra irányította.
Massugu Bukemaru- Játékos
- Tartózkodási hely : Konoha
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120
Re: Ninja Emlékmű
A senseire néztem, és vártam, hogy belekezdjen a mondandójába. Kíváncsi voltam az okokra, meg már elegem volt abból, hogy nem haladuk sehová. Nekem Jutsukat kéne tanulnom, erre ezzel a két alakkal kell bajlódnom. Legalább Akeme már lenyugodott. A földön lévő lányról áthelyeztem a tekintetem Bukemaru-ra. A fiúnak nem éppen kedves volt a tekintete. Hát ahogy látom vele sem fogok kijönni. Pedig alapvetően barátságos vagyok. De a türelmem az véges, és nem fogok jópofizni az biztos. Emellett nem fog az sem hazavágni, ha nem szerzek barátokat. Nem ez az elsődleges célom. Egyenlőre semmi sem fontosabb annál, minthogy elég erős legyek, és megkereshessem anyámat.
Shitsuira néztem - mivel a fiú is kezdett bosszantani, és még a végén nekimegyek – és kíváncsian vártam, hogy mit fog mondani. Bár azt, hogy miért ő tanít engem, már tudtam. De azért érdekelt, hogy megtudok-e esetleg valami új információt.
Shitsuira néztem - mivel a fiú is kezdett bosszantani, és még a végén nekimegyek – és kíváncsian vártam, hogy mit fog mondani. Bár azt, hogy miért ő tanít engem, már tudtam. De azért érdekelt, hogy megtudok-e esetleg valami új információt.
Hanako Ayame- Játékos
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140
Re: Ninja Emlékmű
A jounin fiú immáron csendben nézhetett végig rajtatok, ahogyan az ezt követő szavaiból biztosan rájöttök, hogy mi az a ok, de ami ennél is fontosabb volt, hogy nem titkolózott, hanem minden olyant elmondott nektek, ami szükséges lesz ahhoz, hogy ti hárman tényleg egy csapatott alkothassatok. Shitsui pedig elégedetten tapsolt egyet, ahogyan rátok nézett mosolyogva.
- Na végre! -sóhajtott fel- Mielőtt elmondanám az okot, szeretném ha tisztáznánk egy-két dolgot! - dőlt neki a tönknek, melyen sokáig üldögélt és mely hát nemsokkal volt nála nagyobb- Mind ahogyan már tudjátok, Akame és én ugyanazon korosztály tagjai vagyok, ami zavaró lehet, nemcsak nektek, hanem nekem is. Ritkaság, hogy olyan fiatalon mind én egy genin csapat vezetését bízzák, de még mielőtt tévhitbe esnétek ez nem azért történt mert én is akartam. - hunyta le a szemeit- Hmmm... jobb lesz ha elmondok mindent, így talán tisztán fogjátok látni, hogy mi is az az ok. - nézett Akane-ra. - Akame... Amikor a chuunin vizsgán egymás ellen harcoltunk, egy teljesen más ember voltam. -közölte a kunoichivel, ahogyan a szavaiban tényleg lehetett hallani a megbánást. - Önző, nagyképű és beképzelt, minden olyan hibám megvolt ami nem illet egy shinobihoz. Elszálltam attól a tehetségtől erőtől, ami adatott nekem. - nézett vissza a másik két geninre- De ellenére megkaptam a chuunin rangot, még ha most már tudom, hogy nem érdemeltem meg- sóhajtott fel lágyan- De rájöttem a saját tapasztalataim által, hogy mit is jelent az a felelősség melyet kaptam. -mutatott arra a kis kőtáblára, mely mögöttetek volt- Az összes barátom neve már oda van vésve, a mesteremével és szüleimével eggyüt. Csak azért mert olyan voltam amilyen. Veszélybe sodortam őket és képtelen voltam tenni értük akármit. - Ekkor azonban Ayame-ra nézett- De Ayame anyja megmentett az önvádtól és újra erőt adott, egy lehetőséget, hogy újra kezdjem! Megmutatta mi is az az út, melyen korábban is járnom kelet volna. Megmentett és tanított, ahogyan egy pillanat alatt jounin. De megfogadtam, hogy kétszer sohasem esek ugyanabba a hibába. Ayame tanítását kértem csak a Hokage-sama-tól, de mikor közölte, hogy titeket is vállalnom kell, visszautasítottam. - hallgatott el egy pillanatra. - Azt hittem, hogy akkor annyifelé kell figyelnem, melyre még nem vagyok felkészülve, de amikor átnéztem az aktáitokat, rájöttem, hogy ti ketten ugyanolyanok vagytok mind én egykoron. Elvesszetek, shinobik, akik saját vagy mások hibája miatt megrekedtek az ösvényükön. Rájöttem, hogy abból az életből egyedül nem lehet kijutni, se önszántadból. Az önvád, vagy mások gyűlölése pedig csak vigaszt nyújt egy kis időre, ahogyan ez az egész előbb utóbb felemészt. - lökte el magát a fától. - Nem azt mondom, hogy hívjatok sensei-nek, nem várom el, hogy tiszteljetek mind a mesteretek, csak azt kérem, hogy fogadjatok el társatoknak és ne dobjátok el azt az esélyt, hogy végre valahára elindulhassatok újra azon az ösvényen. - lépett el köztettek, ahogyan megpaskolta Ayame fejét, hiszen a halott szavak egyedül rá nem vonatkoztak. - Gondolkozzatok el ezen és ha döntöttetek akkor az emlékműnél várlak titeket.
- Na végre! -sóhajtott fel- Mielőtt elmondanám az okot, szeretném ha tisztáznánk egy-két dolgot! - dőlt neki a tönknek, melyen sokáig üldögélt és mely hát nemsokkal volt nála nagyobb- Mind ahogyan már tudjátok, Akame és én ugyanazon korosztály tagjai vagyok, ami zavaró lehet, nemcsak nektek, hanem nekem is. Ritkaság, hogy olyan fiatalon mind én egy genin csapat vezetését bízzák, de még mielőtt tévhitbe esnétek ez nem azért történt mert én is akartam. - hunyta le a szemeit- Hmmm... jobb lesz ha elmondok mindent, így talán tisztán fogjátok látni, hogy mi is az az ok. - nézett Akane-ra. - Akame... Amikor a chuunin vizsgán egymás ellen harcoltunk, egy teljesen más ember voltam. -közölte a kunoichivel, ahogyan a szavaiban tényleg lehetett hallani a megbánást. - Önző, nagyképű és beképzelt, minden olyan hibám megvolt ami nem illet egy shinobihoz. Elszálltam attól a tehetségtől erőtől, ami adatott nekem. - nézett vissza a másik két geninre- De ellenére megkaptam a chuunin rangot, még ha most már tudom, hogy nem érdemeltem meg- sóhajtott fel lágyan- De rájöttem a saját tapasztalataim által, hogy mit is jelent az a felelősség melyet kaptam. -mutatott arra a kis kőtáblára, mely mögöttetek volt- Az összes barátom neve már oda van vésve, a mesteremével és szüleimével eggyüt. Csak azért mert olyan voltam amilyen. Veszélybe sodortam őket és képtelen voltam tenni értük akármit. - Ekkor azonban Ayame-ra nézett- De Ayame anyja megmentett az önvádtól és újra erőt adott, egy lehetőséget, hogy újra kezdjem! Megmutatta mi is az az út, melyen korábban is járnom kelet volna. Megmentett és tanított, ahogyan egy pillanat alatt jounin. De megfogadtam, hogy kétszer sohasem esek ugyanabba a hibába. Ayame tanítását kértem csak a Hokage-sama-tól, de mikor közölte, hogy titeket is vállalnom kell, visszautasítottam. - hallgatott el egy pillanatra. - Azt hittem, hogy akkor annyifelé kell figyelnem, melyre még nem vagyok felkészülve, de amikor átnéztem az aktáitokat, rájöttem, hogy ti ketten ugyanolyanok vagytok mind én egykoron. Elvesszetek, shinobik, akik saját vagy mások hibája miatt megrekedtek az ösvényükön. Rájöttem, hogy abból az életből egyedül nem lehet kijutni, se önszántadból. Az önvád, vagy mások gyűlölése pedig csak vigaszt nyújt egy kis időre, ahogyan ez az egész előbb utóbb felemészt. - lökte el magát a fától. - Nem azt mondom, hogy hívjatok sensei-nek, nem várom el, hogy tiszteljetek mind a mesteretek, csak azt kérem, hogy fogadjatok el társatoknak és ne dobjátok el azt az esélyt, hogy végre valahára elindulhassatok újra azon az ösvényen. - lépett el köztettek, ahogyan megpaskolta Ayame fejét, hiszen a halott szavak egyedül rá nem vonatkoztak. - Gondolkozzatok el ezen és ha döntöttetek akkor az emlékműnél várlak titeket.
Karin- Inaktív
Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:
Re: Ninja Emlékmű
//Sajnálom, hogy nem írtam, de az unoka tesómnál voltam és nála nem volt internet. Bukemaru ha a a kis pisist Akeme-ra érted akkor kicsit tévedsz mert ő 1 évvel idősebb nálad és 190 cm maga. Az utóbbi egy kis problémából adódik amit most nemigen mondanék el XD//
Ahogy hallgattam a senseit valahogy teljesen eltűnt belőlem a düh. Rájöttem, hogy tényleg megváltozott és, hogy sokkal szörnyűbb dolgokat élt át mint én. Bár nagyon erős és tehetsége mégis elveszített mindenkit mert nem tudta őket megvédeni. Én nagyon sajnálom őt. én teljesen megértettem mire utal. Rájöttem, hogy azt akarja, hogy ne veszekedjünk egymással és, hogy legyünk összetartó csapat, hogy meg tudjuk védeni egymást és, hogy erős ninják lehessenek belőlünk. Az utolsó mondatában közölte velünk, hogy a ninja emlékműhöz kéne mennünk. Én nem húztam az időt rögtön elindultam. Nem volt annyira messze. Nemsokára már látó távolságba volt. Az emlékmű melyre rengeteg név van felvésve. Úgy vélem, hogy az Ő neve is fent van. Érdekes, hogy a legjobb barátom volt és még azt sem tudom, hogy a neve fent van-e az emlékművön. Jelenleg viszont nem ezért vagyok itt majd talán máskor megnézem. Mikor már ott voltam és hátrafordultam és vártam, hogy a csapat társaim megérkezzenek.
//Bocs, de most valahogy nem sött több//
Ahogy hallgattam a senseit valahogy teljesen eltűnt belőlem a düh. Rájöttem, hogy tényleg megváltozott és, hogy sokkal szörnyűbb dolgokat élt át mint én. Bár nagyon erős és tehetsége mégis elveszített mindenkit mert nem tudta őket megvédeni. Én nagyon sajnálom őt. én teljesen megértettem mire utal. Rájöttem, hogy azt akarja, hogy ne veszekedjünk egymással és, hogy legyünk összetartó csapat, hogy meg tudjuk védeni egymást és, hogy erős ninják lehessenek belőlünk. Az utolsó mondatában közölte velünk, hogy a ninja emlékműhöz kéne mennünk. Én nem húztam az időt rögtön elindultam. Nem volt annyira messze. Nemsokára már látó távolságba volt. Az emlékmű melyre rengeteg név van felvésve. Úgy vélem, hogy az Ő neve is fent van. Érdekes, hogy a legjobb barátom volt és még azt sem tudom, hogy a neve fent van-e az emlékművön. Jelenleg viszont nem ezért vagyok itt majd talán máskor megnézem. Mikor már ott voltam és hátrafordultam és vártam, hogy a csapat társaim megérkezzenek.
//Bocs, de most valahogy nem sött több//
Sayuri Akeme- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 202
2 / 5 oldal • 1, 2, 3, 4, 5
2 / 5 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.