Ninja Emlékmű

//Na csak folytatjuk! Ayame szólt, hogy pénteken tud csak írni, mert közbejött neki valami! //

Az emlékmű nem is volt olyan messze, sőt kijelenthetjük, hogy átsétáltál a bokron és már ott is voltál. Nem csoda, hiszen ha jól belegondoltok, Ayame és a jounin fiú ott beszélgettek, mikor titeket is odahívott és bemutatkozott és nőtt a feszültség. Mind a hárman ott áltatok mögötte, ahogyan ő, bár nem láttátok elmosolyodott. Nem fordult meg, ahogyan a kezeit a zsebében pihentette még mindig és így szólt hozzátok.
- Ennek örülők! A Hokage-sama parancsba adta, hogy aki nem tud kettőtök közül együtt működni velem...- szólt ez Akame-nak és Bukemaru-nak- … azt töröljem a ninja képzésből és mivel sokat tud elzárva egy megfelelő helyre kell vinnem.- fordult meg, ahogyan arcán továbbra is kiült az a barátságos pofa – Dejó, hogy ez nem történt meg. De még mielőtt belekezdnénk abba, hogy valóban egy csapattá váljunk, a lehető legfontosabb dolgunk, hogy megtudjuk, megtudjam, hogyan is álljak neki ennek a kemény és fárasztó munkának! – közölte veletek, ahogyan elsétált köztetek és ásított egy hatalmasatt- A mai feladat egy túlélő gyakorlat lesz! - közölte veletek, ahogyan tovább sétált a rönkhöz- Ha képesek vagytok nekem ellenállni húsz percen át, anélkül, hogy akármelyikőtöket is a rönkhöz kötözném átmentettek. Aki azonban a rönkön végzi, azt azonnal kizárom! - közölte veletek, komolyan, ahogyan a tönkre csapott- Fél percetek van felkészülni testileg és lelkileg is4 Nem fogom majd vissza magam! Az ellenség sem fogja!

//Örülök, hogy sikerült haladni Én azt javaslom, hogy ha egy héten belül Bukemaru nem ad életjelet akkor tegyünk valaki mást a helyére. Nekem van egy ismerősöm aki szívesen válalná. Mit szóltok? Jah Karin lenne egy kérdésem. Át tudnád javítani az előtörténetemben a magasságot mert ez azért egy picit durva. Ha lehet akkor olyan 170 cm lenne//

Az emlékmű meglepőn közel volt. Néhány méter és már ott is voltunk. A sensei belekezdett a mondandójába ami eleinte elég rémisztőnek tűnt, de sikerült megnyugtatnia minket. Aztán elkezdet mondani, hogy mi is lesz a mi nap a küldetés. Húsz perc. Ismerem őt tudom milyen erős szóval ha tényleg mindent belead akkor ez számunkra nem lesz könnyű. Talán ha együtt tudnánk működni. Bár ezek után nem hiszem, hogy tudunk bármennyire is együtt működni. Nem értettem mit ért felkészülés alatt. erre nem kell felkészülni. Ha egy valós ellenség támad ránk akkor ő nem fogja hagyni, hogy felkészüljünk. Én rögtön néhány nagy ugrással el is tűntem előlük. Tudtam, hogy hamar megtalál, de ezzel is időt nyerek. Nem szabad nyílt harcba bocsátkoznom vele. Húznom kéne az időt hátha úgy sikerül. Nem igazán akarok velük egy csapatként működni, de attól félek ez másként nem fog működni. Próbáltam minél messzebbre kerülni az emlékműtől.

//bocsánat, hogy ilyen sok időre eltűntem, de most már leszek//

Az emlékműhöz sétáltunk. Én csak szótlanul követtem a többieket, és a hallottakon gondolkoztam. Igaz, hogy a legfiatalabb vagyok mindannyijuk között, és talán nekem van a legkevesebb tapasztalatom, de mégis átéreztem minden szót, ami elhangzott. Mint mikor valaki beveri a lábát, és neked is ugyanúgy fáj, mint neki. A senseire néztem, és most még közelebb éreztem magam hozzá, mintha egy kicsit jobban megérettem volna őt…

Amikor megtudtam, hogy a feladat túlélő gyakorlat lesz, egy kicsit elkedvetlenedtem. Persze szeretek harcolni, de mi lesz a tanulással? Mintha elfelejtette volna, hogy éppen egy Jutsuba kezdtünk bele? Így hogyan törjem meg a Genjutsuit, hiszen abban a legjobb… ~ Nem baj, egyszer már sikerült elvennem tőle a csengőt. Most sem lesz gond! Különben is csak védekezni kell ~ gondoltam, és automatikusan körbenéztem, hogy fölmérjem a terepet. A legjobb tervnek az elrejtőzés tűnt. Hárman vagyunk, és csak egyharmad rá az esély, hogy engem kövessen. Ameddig a többieket hajkurássza, telik az idő. Emellett van 3 füstbombám is, ha engem próbálna követni először. De ebben az esetben a támadás lenne a legjobb védekezés. Még mielőtt le nem jár a fél perc, megpróbálnék minél messzebbre távolodni, és elrejtőzni.

//Bukemaru-t kihagyjuk, mivel nem adott életjelet magáról egy hónapja! Más szóval, Akame szólhatsz a barátodnak, hogy jöhet, ha akar! Amúgy a genin srácot most gyorsan lerendezem ebben a postban! //

Shitsui csak nézte, ahogyan Akame egy szó nélkül eltűnt a szem elől, majd kisvártatva a Ayame is így tett. Mind a ketten az elrejtőzést választották, de Bukemaru- habozott egy kicsit, ahogyan ez lett a veszte. Ő tűnt el leghamarabb a fiú elől. A fél perc letellett, ahogyan a jounin fiú csak elmosolyodott. Nehéz feladat elé állított titeket és ezt most a genin fiú is megtapasztalhatta amit Ayame előző nap.

Éppen hogy megjelent az egyik fán és megpróbálta felmérni a terepet, lebénult, de nem magától. Drótok jelentek meg körülötte, ahogyan ahhoz a fa ágához tapadt, amin állt. Olyan gyorsan, ahogyan reagálni sem maradt ideje.
- Egy letudva!- közölte mögüle Shitsui, ahogyan ezzel Bukemaru félig ki is esett a játszmából, hiszen mozdulni sem tudott és a jounin ráérte akármikor odavinni a tönkhöz. De a két kis hölgy máshogy reagált.

Ayame megpróbált elrejtőzni, de kevés sikertelen Nem látta a sensei-t ami zavarta, így szinte váratlanul érte, ahogyan hirtelen valaki a semmiből megszólalt mögötte. Semmit sem halott vagy látott, olyan csendben közlekedett a jounin, hogy a fiatal genin észre sem vette őt, addig, míg mögé nem került. Eddig nem látta a vele való harc során, hogy ilyenre is képes lenne, de úgy látszik komolyan kell venni, azt, amit mondott. „Nem fogja visszafogni magát!”
- Egy jó shinobi nem hagyja, hogy a hátába kerüljenek ezt jó ha tudod! -közölte veled, ahogyan egy újjal megpökte a hátad és az elég volt ahhoz, hogy lezúz az ágról egyenes a földre. Szerencsédre a lábadra érkeztél, ahogyan abban a pillanatban virágszirmok kezdtek el körülötted forogni és Shitsui hangját halottad mindenhonnét. - Ahogyan csapdába sem engedi magát esni! -közölte veled, ahogyan halk és fájdalmas nyögésre lettél figyelmes a hátad mögül.

Eközben Akame egyre távolabb próbált kerülni mindnekitől, ahogyan éppen hogy elugrottál az egyik ágról, mikor is érezted, hogy átszakítottál valamit. Egy drótot és ezúttal csak a tapasztalatod mentett meg. Néhány gyors ugrással kerülted ki a semmiből éllóbukkanó drótokat, ahogyan a földre érkeztél. Egy csapdát kaptál tellibe, ahogyan kisebb taps közben Shitsui is megjelent az egyik fa mögül.
- Nemhiiába te vagy a legtapasztaltabb, még egy ilyen bonyolult csapdán is túljutottál! -közölte vele mosolyogva- De egy shinobi sohasem hagyja cserben a csapatársait, azt hittem ezt megtanultad már! – közölte veled ezt az okítást is- De mindegy! Tai és genjutsu-t nem fogok ellened alkalmazni! -jelentette ki- Bukemaru elesett a közelharcban, Ayame az illúzióm rabja lett, de te a ninjutsut fogod képviselni! Kezdjük el! - kiáltott rád figyelmeztetőleg, ahogyan kézjeleket formázásába kezdett de van időd reagálni.

Ahogy fák lombjain ugráltam észrevettem, hogy a lábam beleakadt egy drótba. Tudtam, hogy ez csapda ezért néhány ügyes mozdulattal sikerült elkerülnöm. Ekkor a sensei jelent meg. Elmondta, hogy két csapattársamat már sikerült ártalmatlanná tennie és, hogy most én következek. Igen újra ketten szemtől szembe most megmutathatom neki, hogy sokkal jobb vagyok mint akkor. Mikor láttam, hogy elkezd kézjeleket formálni még nem tudtam mit fog csinálni. nem ismerem az elemét így ez nehezíti a dolgomat. Gyorsan felugrottam egy fára és után tovább mígnem kiértem egy kis tisztásra ahol semmi nem volt csak zöld fű és virágok. Ez számomra tökéletes hisz a terep kedvez nekem. Ha a sensei kijön a tisztásra akkor két shurikent dobok felé, de nem őt célzom hanem a körülötte lévő virágokat. Ha ez sikerül akor a Hana Shuriken: Hikarakuyou-t bevetve a virágokat felé irányítom. Ekkor csak egy út lesz méghozzá felfelé. Ha a levegőben van akkor kiszolgáltatottá válik így felé dobok és kunait. Ha sikerül megsebeznem ha nem a Shushin no jutsu-t használva gyorsan eltűnök, hogy megkeressem Ayamét. Ha megtalálom megpróbálom felébreszteni. Először csak bökdösöm rázogatom, de mivel ez nem lesz rá túl nagy hatással mivel genjutsu alatt áll végső próbálkozásként jól pofán csapom hátha attól felébred. Ha igen akkor együtt harcolunk tovább (vagy legalábbis remélem) Ha nem akkor nincs mit tenni szembe kell vele szállnom.

//Beszéltem a haverommal ő nagyon szívesen csatlakozna és, hogy mikor és milyen formában csatlakozhatnak?//

//Rendben, elég ennyi volt várakozásképpen! Írtam neked Akame... de a barátodat elfelejtettem, így neki most írok csak PM-et! //

Shitsui kézjeleket kezdett formázni, ahogyan te abban a pillanatban felugrottál egy fára, ahogyan alattad mindent ellepett a tűz. Egy hatalmas lángcsóva szinte megvakított, ahogyan ezzel rájöttél, hogy a jounin eleme a tűz, emellett pedig nyilvánvaló volt, hogy túl szűk a hely ahhoz, hogy itt az erdő közepén próbálj szembeszállni vele. Gyorsan kereket oldottál, ahogyan alig fél perc múlva kirobbantál a fák közül a virágos tisztásra. Ez volt a legmegfelelőbb hely, itt volt esélyed ellene.
És nem kelet sokat nézegetődnöd, hiszen pont ott, ahol te is kizökkentél a fák közül, ő is megjelent, ahogyan a levegőben megpördült a tengelye körül és ezen mozgás közben még arra is volt ideje, hogy két kunai-t dobjon el feléd. Szerencsédre időben tudtál hátraugrani a kések elől amelyek ellőtted csapódtak a földbe, de ebben egyetemben a kunai vége fel is izzott, ami tudtad mit jelent. Levélbombát. Azonban most alig van időd reagálni, gyorsnak kell lenned!

//bocs, hogy nem írtam//

Mikor a sensei kézjeleket formált felugrottam a fára. A sensei tűz elemet használ, de mivel a fán voltam ez nem ért el engem. Ekkor gyorsan elindultam és hamarosan egy nagy tisztáson voltam. Ekkor a fák közül a sensei ugrott ki és két kunait hajított felém. Sikerült gyorsan elugranom, de ekkor észrevettem, hogy a kunain robbanó jegyzetek vannak amelyek már aktiválódtak és néhány másodpercen belül aktiválódnak. Shushin no jutsut használva megpróbálok a sensei elé kerülne majd a levegőbe rúgni és amíg a levegőben van a Hana Shuriken: Hikarakuyou-t használni és ezzel támadni. Ha ez nem sikerül akkor kicsit hátrálok és egy kunait kapok elő melyet rögtön felé hajítok és miközben kikerüli ütésekkel és rúgásokkal soroznám meg. Ha kettő közül valamelyik sikerül akkor valószínűleg eléggé megsérül és elkezdem keresni a csapattársaimat. ha Ayamét találom meg előbb akkor megpróbálom felébreszteni majd ha nem sikerül végső esetbe adok neki egy nagy pofont, hogy felébredjen. Ha Bukemarut találnám meg akkor egy kunai segítségével levágnám róla a drótokat és együtt indulnánk el a sensei felé.

A levélbombák felizzottak, de te még a robbanás ellőt felkészülve próbáltad a helyzetet a magad javára fordítani. A shunsin no jutsu segítségével próbáltad meglepni a jounin,t méghozzá félig sikeresen, hiszen amit elértél, hogy a robbanás téged ne érjen el! Azonban ezzel mondhatjuk, még nagyon is nem volt vége.
Ahogyan előtte teremtél, azt meglepetésnek szántad, de korántsem volt az. Shitsui a rúgásod elkapva nem engedett el, ahogyan mosollyal az arcán zuhantatok lefelé.
- A legjobb védekezés a támadás! Mi? -kérdezte tőled, ahogyan kihasználva az előnyét a földhöz vágott! Nem erőltette meg magát, ahogyan a földhöz csapódva hirtelenjében mindenek elkezdett fájni, de ezzel még nincs vége! Shitsui feléd eik még mindig és ha nem figyelj akkor még újabb sérüléseket is szenvedhetsz!

A dolgok nem úgy alakultak ahogy én azt elterveztem. Bár a robbanást sikerült elkerülnöm, de a senseihez még csak hozzá sem tudtam érni. Elkapta a lábamat és a földhöz vágott. Az esés pillanatában a testem szinte minden része megfájdult. A fájdalom ellenére felálltam és rögtön kunait ragadtam. Gyorsan elindultam felé és többször megpróbáltam megvágni. Ha nem sikerül akkor hátrálok és két shuriken eldobásával megpróbálok néhány virágot levágni majd a Hana Shuriken: Hikarakuyou-t használva megtámadni. Miközben a virágokat próbálja kivédeni addig én a Shushin no jutsu használatával eltűnök az erdőben, de előbb egy klónt hagyok ott, hogy azt higgye még mindig ott vagyok. Ha ez sikerül akkor megpróbálok minél messzebbre kerülni tőle.

//Kissé félreértetted amit írtam, de most minden tiszta lesz ha igaz!//

Arra sem volt szinte időd, hogy valamit csinálj, egyszerűen oldalra gurultál a földön, ahogyan Shitsui csak a földön lévő helyedre érkezett nyújtott páros lábbal. Ha az elkapott volna, biztosan kiüt, de így megúsztad. Sőt a gördülést kihasználva azonnal felpattantál és egy kuani kés jelent meg a kezedben. Nem próbáltál esélyt, időt hagyni neki! Egyből támadtál újra. De ezek a vágások nem sok mindent értek.
A jounin sikeresen hajolt el az összes próbálkozásod elől, ahogyan az utolsó vágásnál nem hátrált tovább. Megragadta a csuklódat, mivel egy ilyen helyzetben ez az egyetlen lehetőség, ahogyan kifelé tolva a kezedet belépet eléd majd, hogy ne okozzon nagyobb sérülést nyitott tenyerével vágott a mellkasod és a torkod közé, ezzel kerülve el a melleidet. Persze a kezedet is elengedte, ahogyan te jó másfél métert repültél hátra és letarolva néhány virágot, na jó nem is egyet, ezzel megadta neked a lehetőséget.
– Még mindig túl heves vagy! Ez a te nagy hibád!- oktatott ki, ahogyan te nem szóltál vissza.
A földön fekve fogtál kézjelekbe, ahogyan a jounin lassú léptekkel haladt feléd, nem akart csapdába sétálni, de még így is nem volt elég óvatos. Elrejtetted a kézjeleidet, ahogyan megvárva az utolsó pillanatokat, az összes virág egyszerre zúdult a férfira. Az első néhányat sikeresen kerülte el, ahogyan hirtelenjében az összes szirom körbefogta és egyszerre robbantak fel. Nem vártál egy percet sem, nem érdekelt az eshetőség. Azonnal indultál vissza, mert rájöttél, hogy Shitsui ellen még most sincs egyedül esélyed!

//A postba ne írd bele, hogy ráleltél a másik két geninre, csak azt hogy menekülsz és ha van valamilyen terved, azt kigondolod! //

//Átnéztem a jutsu leírását és ez nem robban. Ez csak Shuriken módjára repül az ellenfél felé.//

A tervem megint csak félig sikeres volt. Amikor a kunaiomal próbáltam megvágni akkor sikerült elkapnia a csuklómat. Után közelebb lépett és mellkason vágott. Néhány métert repültem majd földre érkezésemnél letaroltam vagy 10-20 virágot. Ezt kihasználva aktiváltam a jutsut és a virágokat a sensei felé irányítottam. Azok körbevették őt és valószínűleg meg is sebezték. Ekkor Shushin no jutsut alkalmazva eltűntem valamelyik irányba. Számítottam arra, hogy utánam jön így az egyik fa törzsére egy robbanó cédulát helyeztem és attól 50 méterre álltam. Ha a senseit megpillantom akkor aktiválom és ezzel ha meg nem is sérül, de megzavarom, hogy további időt nyerjek magamnak. Megpróbálok minél hosszabb ideig kibírni. Bár érzem, hogy erőm már fogytán van, de azért menekülök minél messzebbre. Mindenhol csak fa és fa. Persze könnyebb az ágakon ugrálva közlekedni mint a földön futva, de nagyon megnehezíti a tájékozódást. Persze ez némileg a hasznomra is válhat mivel a senseinek is nehezebb lesz megtalálni engem. Kíváncsi vagyok, hogy a csapattársaimmal mi lehet. H jól emlékszem akkor a sensei azt mondta, hogy már legyőzte őket, de azért kicsit reménykedek, hogy nem kötötte őket a fához mert akkor megint egyedül maradnék. Mikor már úgy éreztem elég messze értem megálltam és vártam. Kíváncsi vagyok még mennyi idő lehet hátra.

//Bocsi! Összekevertem egy hasonló virág technikával! Bocsi a röviditségért! //

Megálltál, ahogyan egy robbanó címke segítségével csapdába próbáltad csalni a jounin-t. De kevés sikerrel. Ahogyan megjelent és te aktiváltad a jegyzetet, az az utolsó pillanatban besült. De nem magától. Shitsui a kezét a jegyzetre rakva, hatástalanított azt, ahogyan a lombok közül is téged nézett, mintha pontosan tudná, hol rejtőzködsz és ez igaz is lehetett. Éppen ezért, nem is vacilláltál sokat, hanem irány a csapat többi tagja és megpróbálás a segítségnyújtás.
Siettél, ahogyan tudtál, ahogyan hirtelen megláttad Bukemaru-t! Egy fa ágához volt kötözve, ahogyan bekötött szájjal téged nézett és várta, hogy segíts rajta. Megvolt az esély, hogy végre ketten vegyétek fel vele a küzdelmet és ne egyedül.

Amint megláttam Shitsuit aktiváltam a robbanó jegyzeteket. Sajnos rájött a tervemre és így a robbanó jegyzetekre rátéve a kezét azok besültek. Láttam, hogy pont oda néz ahol álltam és éreztem, hogy innen menekülni kéne. Egyre idegesebb lettem mert a terveim rendszerint nem úgy sülnek el ahogy én az akarom. lehet, hogy nem is vagyok olyan jó ninja. Lehet, hogy ezért is vagyok még genin. A tekintete még mindig rám szegeződött és egyre jobban éreztem, hogy észrevett. Gyors ugrással már kint is voltam a a levelek közül és gyorsan elkezdtem menekülni. Reméltem, hogy már nincs sok idő és, hogy nemsokára vég lesz ennek a borzalmas napnak. Hosszú ideig ugráltam fáról fára mikor megláttam Bukemarut. Egy fához volt kötözve. Gyorsan odamentem hozzá és egy kunaial elvágtam a drótot. Ezek után intek neki, hogy jöjjön utánam és tovább menekültem. Mikor már úgy éreztem, hogy lehagytam megálltam, hogy egy kicsit pihenjek. Ettől a sok meneküléstől elfárad az ember. Nem tudtam, hogy most mi legyen. nem volt már semmi ötletem és Bukemaru képességeire sem tudtam építeni mivel nem tudtam, hogy milyen jutsukat tud. Nem tudom, hogy még meddig bírom bár egy kis előnyere tettem szert azzal, hogy Bukemaru már velem van.

Egy gyors nyisszantással vágtad el a kötelet, mely a csapattársadat fogva tartotta, ahogyan az földet érve jól megütött magát, de kicsit jajveszékelve csak feltápászkodott, ahogyan elnevette magát örömében.
- Már azt hittem, hogy végem!- mondta nevetve, ahogyan a megvakarta a tarkóját- Köszönöm szépen Akeme-san! - köszönte meg, ahogyan feltápászkodott, bár elégé kíváncsi volt arra, hogy hogyan is alakulnak a dolgok. - A sensei egyből elkapott, majd megkötözve itt hagyott!- ugrott fel melléd az ágra, hiszen ő a talajra zuhant- Még szerencse, hogy te tudsz vele lépést tartani! -mosolygott rád, ahogyan te intettél neki, hogy most nincs itt az ideje annak, hogy bájcsevegjetek, hiszen a Shitsui is erre tart, és ketten még elég kevesek vagytok hozzá!
De ahogyan megfordultál és indultál volna el, hirtelenjében egy hideg érzés futott végig a testeden, ahogyan a kiindulási pont a torkod volt. Ez nem is csoda, érezted már, hiszen letekintve a egy kunai kést vettél észre, ahogyan biztosan tudtad kié, de hogy miért csinálja, azt nem. Bukemaru állított meg, ahogyan ezzel próbált sakkban tartani.
- Bocsáss meg, de ez nem jött be! Ha jobban figyeltél volna, akkor felismered a helyzetet és nem sétálsz bele a csapdába! Egy shinobi mindig a dolgok mögé lát, azt hittem ezt is tudod!- közölte, ahogyan egy pukkanás kíséretében Bukemaru eltűnt és a helyén Shitsui jelent meg. Belesétáltál a csapdájába és elkapott téged is, méghozzá ahogyan mondta. Ninjutsu-val.

Kiszabadítottam Bukemarut és épp indulni készültem mikor valami hideget éreztem a torkomnál. Egy kunai volt. Shitsui felvette Bukemaru alakját és ezzel vert át engem. Igazat megvallva nem számítottam erre. -Buta vagy. Tudom jól, hogy nem ölsz meg a fájdalomtól meg már rég nem félek. A csapda amit csináltál nem ér semmit. Sőt csak a saját helyzetedet nehezítetted meg.- Mondtam és gyorsan megpróbáltam hasba vágni a könyökömmel. Ha ez sikerül akkor ki tudok szabadítani és még néhány gyors rúgást intézek ellene és utána menekülni próbálok. Ha minden jól meg akkor sikerül lehagynom.

//Ááá ez nagyon kevés lett bocsi //

A cseled meglepte a fiút, ahogyan sikerrel eltaláltad őt, de ezzel egyetemben örülhettél, hogy túlélted. Valóban nem akart megölni, sőt megsebesíteni sem, de ahogyan ezzel a váratlan húzással előálltál, épp időben tudat elkapni a kunai a nyakadtól, nehogy elnyisszantsa vele a kicsi torkodat. De a könyöknek hála, elveszítette az egyensúlyát és az erőhatásnak hála, hátra, vagyis hátra és lefelé repült az ágról, ahogyan a kunai kése, felszántotta az arcodat, egy mélyebb vágást hagyva őt. Éppen az arcod alatt.
Láttad a fiú tekintetett, ahogyan téged néz meglepődve és értetlenül, ahogyan egy ügyes mozdulattal pörgött meg a levegőben és ért talpon a földre. Guggolt, ahogyan felnézett rád. A kés már égen előtte volt, a földbe szúrva, ahogyan villámgyors kézjelekbe kezdve, egyszerűen lebénultál, sőt tisztán láttad, hogy a fa melyen álltál, megelevenedett és körbehálózott, beleolvadtál.
- Most, hogy végre nyugton vagy...- állt fel a földről- … a tesztnek abban a pillanatban vége volt hogy elkaptalak!- kiabált rád mérgesen- Mégis mit hittél, hogy valóban éles harc lesz ez köztünk! - lépett közelebb hozzád- Kíváncsi voltam mit tudtok nem kevesebb és nem több! - csapta össze a kezeit, ahogyan hirtelen olyan érzés volt ez neked, hogy összeroskadsz. Minden ami eddig tartott, egyszerűen megszűnt és olyan volt számodra mintha nem is létezett volna. - Ilyen ostobaságot elkövetni!- csóválta meg a fejét- Éles harcban már halott lennél Akame! Sohasem eshetsz csapdába, mert nem csak magadnak, hanem a társaidat is bajba sodorhatod azzal! Ezt jól jegyezd meg!

A sensei nagyon meglepődött azon amit tettem. Nem számított erre. Elkezdett a fáról leesni és még időben elkaptam a kunait mert majdnem elvágta a torkomat. Az arcomat kicsit megsebesítette, de nem érdekelt túlzottan. Mikor leért a földre egy jutsuval csapdába ejtett. Ezután beszélni kezdett hozzám. Nem érdekelt túlzottan. -Persze csak engem tudsz kioktatni. A többieket fél perc alatt elkaptad és én voltam az egyetlen akit nem sikerült. Én vagyok a legerősebb ebből a csapatból és te mégis engem piszkálsz a baromságaiddal. Nem gondolod, hogy a többieket kéne megtanítanod arra, hogy ninják legyenek? az utóbbiért csak azért vagy kiakadva mert felhasználtam azt amit tudok rólad. Tudtam, hogy nem akarsz bántani és ezt kihasználtam. Egy igazi harcba ha tudsz dolgokat az ellenfélről akkor az nagy előnyhöz juttathat a harcban.- Ezek után éreztem, hogy a jutsut feloldja én meg összeestem. Eddig a jutsu tartott, de amint megszűnt valamiért nem tudtam magamat megtartani. Gyűlölöm ezt az embert. Mindig olyan sokat képzel magáról. Azt gondolja, hogy mindent tud. Viszont ő is tudja jól, hogy még szinte semmit nem tud. Csak a szerencséje miatt jounin. Szerencsés mert tehetséges ebben, de semmi több. Utálom az ilyen embereket. Mások hosszú éveken át gyakorolna edzenek keményen, hogy erre a szintre érjenek neki meg csak tehetsége van. Nem kellet semmit tennie érte. Ráadásul megbízhatatlan és lusta ember. Nem tudom, hogy gondolja, hogy kioktat engem.

Shitsui csak elmosolyodott a kiabálásod és az érzelmi kirohanásod miatt, ahogyan felállt lassan a földről. Közelebb lépett hozzád, ahogyan komoly arckifejezést vágott, de nem szólalt meg. Egy szót sem szolt, ahogyan felugrott melléd az ágra és ahogyan guggoló pozícióban megérkezett melléd, úgy is maradt. Lassan rád nézett, határozottan és férfiasan.
- És akkor mi van?- kérdezte komor hangon, mely mély és férfias volt, nem olyan, mind amilyet eddig megszoktál tőle- Te nem vagy már gyerek! A tudásod megvan ahhoz, hogy chuunin legyél, mégis az alap dolgok csapdájába még mindig belesel! -kiáltott rád- Te vagy a legerősebb a csapatból, mégsem mutatod meg mire vagy képes! - halkult le, ahogyan megvakarta a homlokát- Most komolyan! - nézett fel rád- Neked megvan a tudásod, hogy azt a csapatott vezesd, mégis úgy viselkedsz még mindig mind egy kislány! Nőj fel Akame! Már nem vagyunk gyerekek! - állt fel- Egy shinobi-t nem a technikák tesznek veszélyessé, hanem a tapasztalat, melyet harc közben szerez! Neked van tapasztalatod, nekik nincs! Arra ami ellőttük áll, nem taníthatom meg, csak felkészíhetem őket!- okított ki már megint- Gyere menjünk vissza a gyülekezési pontra! A küldetés ideje már úgyis lejárt!

Elegem van ebből az emberből. Mindig képes kioktatni. A legidegesítőbb, hogy egykorúak vagyunk. Hát ha a tapasztalat mutatja meg, hogy milyen veszélyes a ninja akkor ő nem lehet az. Mert neki alig van tapasztalata. Nem értem, hogy, hogy képzeli, hogy kioktat. Gyorsan elindultam az emlékmű felé ahol eredetileg találkoztunk. Pár perc alatt ott voltam és úgy láttam, hogy én vagyok az első. Gondolom a többieket elkapta és őket most ki kell szabadítani és ezért nincsenek még itt. Egyre idegesebb vagyok. Miért nem tudtak egy normális senseit adni mint minden más csapatnak? Miért mi kaptuk meg ezt a mindentudó kis bolhát?

Shitsui nem szakadt el tőled, hanem végig veled maradt és ahogyan odaértettek a rönkökhöz, tisztán láthattad, hogy a csapatársaid ahhoz vannak kötve. Mozdulni sem tudtak, de mind a ketten maguknál voltak. Ott álltak előtted, ahogyan láthatólag tisztán, kivehetően kicsit irigykedtek rád, hogy te nem ott kötöttél ki. Pedig Shitsui elkapott, de most hogy ott áltatok, mégsem kötözött ki, hanem, letelepedve a harmadik rönk tetejére hatalmasat ásított, ahogyan kezével kitámasztva az állát rád nézett.
- Csak te nem kerültél ide! -jelentette ki nevetve- Ez dicséretes és szomorú esett is! -vakarta meg közben immáron a tarkóját- Túl jó vagy ahhoz, hogy ilyen geninekkel edz! De ketten nem alkothatunk egy csapatott, ezért válasz! Ki legyen a csapatársad! Akárkit is választasz és akárhogy döntesz azt elfogadom egy szó nélkül!

Gyorsan közeledtünk a rönkök felé. Végül mikor odaértünk kicsit sem meglepő módon mindketten ki voltak kötözve. Gondoltam, hogy nekik túl erős lesz majd Shitsui. Engem is úgymond elkapott, de nem kötözött ki hanem inkább választási lehetőséget adott. Nekem kellet kiválasztanom azt a csapattársamat akivel továbbra is egy csapatban akarok lenni. A választás nehéz mivel egyiküket sem ismerem eléggé, de a döntést gyorsan meg kellett hoznom. Ayaméra mutattam. -Ayame továbbra is a csapatba fog maradni. Csak azért mert erős vagy. Erős az akaratod. Nem sok ember van aki egy nála sokkal nagyobbal szembe mer szállni. Te ilyen vagy és ez tetszik.- Fejeztem be a mondandómat. Nem tudom, hogy mit fognak rá reagálni, de nem is érdekel. Engem már nagyon hosszú ideje nem érdekel, hogy mit gondolnak az emberek. Nem kedvelem ezt a csapatot és érzem, hogy sok balhé lesz közöttünk. Nem is értem, hogy miért is kell nekem itt lennem.

//Azért alakult így, mert mind a ketten inaktival lettek! //

Shitsui behunyta a szemeit, ahogyan leugrott a fáról és nem nézett rád. Halkan sóhajtott fel, ahogyan rád nézett, szigorú és férfias tekintettel és ez a múltat ismerve egyáltalán nem jelentett jót! Felállt a földről, de nem szólalt meg, csak félig megfordulva visszanézett a két geninre, majd vissza rád.
- Nem! -jelentette ki, ami meglepetett! -Te vagy az, aki nem marad ebben a csapatban! -lépett közelebb hozzád- Mind mondtam túl jó vagy és túl tapasztalt, sőt az irántam érzett ellenszenved mindenképp akadályozna a tökéletes csapatmunka létrejöttét. -közölte jéghideg pofával veled- Sajnálom Akeme, de ez volt az utolsó teszt! -nézett rád- Ha magadat választottad volna, maradhattál volna, de neked mégsem fordult ez a fejedben igaz? -kérdezte- A csapat fölé helyezted magad, lenézted őket! - fordult meg, ahogyan odasétálva a rönkhöz eloldotta a köteleket- Ez pedig egy éles harcban veszélyes lenne! - vágta el az utolsó kötelet is- Képes lettél volna feláldozni egy társadat magad helyett! Egy Konohagakurei shinobi sohasem tenne ilyet! Nem foglak kioktatni többé! Megbeszélem egy kiváló társammal, hogy okítson ki, hogy sikeresen letehesd a chuunin vizsgát! És akkor végre nem mind mester és tanítvány, hanem mind bajtársak alhatunk egymás mellett!- lépett oda hozzád, ahogyan mosolyogva nyújtott neked kezet.

A küldetés vége! Akeme kap: +15 ch szintett, a többiek csak +5-tött!

//Jah ok. Kicsit azért sajnálom.//

Amit Shitsui mondott nagyon meglepett. Erre nem számítottam. Kicsit örültem is. Végre itt hagyhatom ezt a rakás szerencsétlenséget. Remélem, hogy valami normális tanárom lesz. Bár ezek után már bármi megtörténhet. Azért érdekelne, hogy ki az aki tanítani fog. Shitsui a kezét nyújtotta. Én is odanyújtottam é megfogtam a kezét és utána el is engedtem. -Szóval ki az új tanárom és hol találkozok vele?- Kérdeztem. Az életben nem túl sok jó történt velem, de remélem ezentúl ez másképp lesz. Remélem, hogy az új tanárom rendes lesz és segít, hogy chuunin legyek. Igazából nem is tudom, hogy mi okból lettem ninja. Azt viszont tudom, hogy miért akarok erősebb lenni. Nem állíthat meg senki a célom elérésében. Tudom, hogy ő nem akarná, hogy ezt csináljam, de úgy érzem, hogy muszáj. Elvette őt tőlem és ezért meghal, de ehhez erőssé kell válnom amit ebben a csapatban amúgy sem tudtam volna. Ha Shitsui megmondja, hogy hol találom az új tanárom akkor rögtön elindulok.

Megfogtátok egymás kezét, ahogyan Shitsu elmosolyodott. De a feltett kérdésedre megvakarta a fejét, és kissé visszanézett a másik két geninre. Láthatólag zavarban volt, de hogy miért, azt csak úgy mondta el, hogy közelebb hajolt hozzád, ahogyan a kezét a szája mellé téve, suttogta el neked, azt amit hallani akartál, nem tudtad, mi lehet ennyire titokzatos abban, amit mondani akar, de amint meghallatod, nos, utána mondhatjuk nyíltan, egy kisebb ér duzzadt meg a homlokodon.
- A neve Tousan!- súgta meg neked- És vigyázz vele! Vagyis én vigyáznék! Az olyan fiatal lányok... nos azok a gyengéi! -jelentette ki - Bár lehet, hogy neked tetszeni fog! Örültebb nálam is! Talán könnyeben elcsábít majd mind akartalak! -vigyorodott el, ahogyan hangosan szólalt meg, és gyorsan elhajolt, nehogy lecsapd őt -De majd megkeres! Holnap legyél otthon, ott fog keresni úgyis! -intett neked, ahogyan biztosan elindulsz haza.

//Hozd létre a házadat és oda írj! //

//Itt akkor kezdem én//

Másnap reggel Orokana izgatottan kelt, hogy el ne késsen gyorsan elkészült a reggeli teendőivel és a maradék idejében nekilátott az edzésnek. Délben felhagyott az edzéssel és elfogyasztotta finom és ízletes ebédjét. Majd mindezek után elindult a Ninja emlékműhöz. Mikor megérkezett már fél kettő volt de még senkit nem látott a környéken így hát leült az emlékmű elé és elkezdte olvasgatni a különböző shinobik nevét. -Vajon hány jó ninja számára emelnek még ilyen emlékművet??- Gondolatai ekkor elterelődtek a valóságtól és az édes képzelgés felé szárnyaltak. A szinte eszméletlen genin észre se vette az idő műlását sem az érkező társait.