A Kereskedelmi Vizek

A kis közjátékot, ami Azumi és Hikuro között zajlott, nem tudom mire vélni. Bárcsak hallottam volna, hogy mit suttognak egymásnak. Minden esetre, Rinnek láthatóan nem tetszett, amit hallott. Épp ezért, egyre jobban izgat, hogy mi volt az. Valahogy ki kellene derítenem. Kár, hogy erre esélyt sem látok. Szívesen barátom után mennék. Úgy tűnik azonban, hogy egyedül akadt dolga. Egyébként sem lóghatok a nyakán. Ez a küldetés fontos, meg kell állnom a helyem. Ami viszont zavar, az Hikuro. Annyira összezavar. Hol azt mondja, hogy megvéd, hol azt, hogy nem. Én pedig nem tudom, hogy melyiknek örülnék jobban. Azt hiszem... Gyávaságom azt tartaná jobbnak, ha ő védene engem. Szívem jelentős része viszont ellenkezőjét sulykolja elmémbe, csak úgy, mint Azumi esetében.
- Hikuro... Amit... Azuminak mondtam, az... Rád is vonatkozik. Kérlek! Csak... Akkor segíts nekem, ha... Ha tudod, hogy te nem fogsz megsérülni - mondom neki zavartan.
Arcomon ott ég a vörös pír. Ez a jelenség... Azt hiszem, mindig zavarni fog. A pisszenésre elkapom fejem. A nekünk jelző alak felé fordulok. Egyszerűen a hideg kiráz tőle. Mégis mit akar tőlünk egy ilyen alak? Egyet hátrálok, akaratlanul is úgy, hogy némileg a nálam erősebb takarásában legyek. Rinn támadó testtartást vett fel. Az a matróz neki sem túl szimpatikus. Torkából halk morgás tör fel, fogait pedig szépen mutogatja. És tessék! Már megint mások mögé akarok bújni. Hikuro úgy tűnik kezelni is kezdi a helyzetet. Én meg csak állok. Félve, hogy bármi is történik. Miért vagyok ilyen gyáva? Pedig... Elhatároztam, hogy megváltozok, akkor... Miért? Nagyot nyelek, megrázom a fejem, majd némi határozottságot erőltetek magamra. Ideje, hogy tényleg tegyem azt, amit eldöntöttem. Előrébb lépek, Rinn viszont azonnal elém ugrik, hogy védjen. Én csúnyán nézek rá. Nem hiszem, hogy sokat tudna ártani ez az alak. Azért odalépek mellé és megsimogatom a fejét.
- Ne aggódj! Tudok vigyázni magamra, emlékszel? Ha pedig kell, hát gyorsan ott termesz mellettem és megvédesz - suttogom fülébe.
Elmosolyodom, úgy nézek rá, lehetőleg nyugtatóan. Ez úgy tűnik, hogy hat. Nem értem, hogy hogy tudok rá így hatni, de most nem is bánom. Minden esetre...
- Ha az ő ökle nem elég fizetség, kaphatsz ezekből is! - segítem ki Hikurot azzal, hogy a farkasra mutatok, s száját mosolyra húzva megmutatom szép, fehér fogait.

Csak mosolygom a maszk mögött s szemeim is barátságosan csillannak.
- Ugyan nem kell mentegetőzni nem vagyok olyan kényes. Hozzá vagyok szokva, hogy néha fagyot talajon szabad ég alatt aludjak kedves Mokubi.
A kérésre nem válaszolok egyenlőre csak a bárpulthoz sétálok és mikor megfogom a kitöltött italt. Aminek furcsa színe van a számomra. Illata viszont nagyon jó. Már alig várom, hogy meg izz lelhessem ezt az érdekes alkoholos italt.
- Nos rendben leveszem a maszkot és nem kell leskelődnie. Cserébe én is kérek valamit majd ott hátul.
Utolsó mondatommal egyidejűleg kezemmel a rögtönzött asztalok egyikére mutattam. Majd míg jobbommal a pohárkát tartottam bal kezemmel meg fogtam a maszkot és picit megemeltem majd le emeltem arcomról. Most már láthatta a férfi, hogy egy fiatal nővel beszél kinek vérszínében pompázik a szeme. Meg sem várva újdonsült italozó társamat az egyik üres deszka asztalhoz léptem és le ültem egy hordóra. Közben a férfit figyeltem mind végig míg lenem ül. Érdekes ember ki fel keltette a kíváncsiságomat nem csak a viselkedésével. Jobban szeretek a lényegre térni általában de talán most kicsit zavarban vagyok.
- Azumi vagyok.
Szolok halkan és hol a férfit hol pedig az italt vizsgálom szemeimmel. Nem tudom, hogy mit kérdezhetnék hogyan is kezdjek hozzá ezért talán hagyom magam az árral sodródni. Hagy tegye fel a férfi az első kérdéseket és mikor már az ital is hat akkor jövök majd én.

A fickó válasza cseppet sem kedvező számunkra. De ha ennyire nem tart tőlünk... Tényleg ennyire alábecsülnek azok után, amit műveltünk? Mégis mit hisznek? Az rendben van, hogy én nem tehetek sok mindent, de hogy merik lebecsülni a többieket? Nem tudnak ezek rólunk semmit. És hogy meri ez az alak egyszerű önvagdalásnak tekinteni azt, amit tettünk? Ezért... Nem, nem szabad semmit tennem, ami tovább rontana a helyzetünkön. Gondolkoznom kell, mi lehet az, ami szóra bírná ezt az alakot? Lehet, hogy csak a szája jár, és ha Rinn megkóstolná kicsit, akkor beszélne, de mi van, ha nem? Még a kapitányt is magunk ellen fordítanánk. Viszont ha őt is bevonnánk ebbe az ügybe? Elvégre nekik is hasznos lenne, ha mi sikerrel járnánk. Az egyik embere pedig lehet, hogy értékes információkat hallgat el. Ha pedig nem értékesek és nem vesszük hasznukat, akkor csak feleslegesen fizetnénk érte. Túl nagy a kockázat. Hikuro, kérlek ne akarj ütni, mert annak rossz vége is lehet... A magamban folytatott rimánkodás viszont nem lehet elég. Fogaim összeszorítom, ahogyan ökleimet is, s egész testem megmerevedik, miközben lázasan agyalok a megoldáson. De mit tudhatnék én, elvégre csak egy genin vagyok. A csapat leggyengébb tagja, egy gyerek, akinek semmi haszna. Nem értem, miért engem választottak erre a küldetésre? Elvégre számos erősebb van nálam. Viszont... Ha most nem bizonyítok, akkor soha nem kapok újabb küldetést, vagy ami... Nem, nem rosszabb, de akkor sem akarok több macskát előkeríteni! Most határozottnak kell lennem és rendíthetetlennek, különben ez az alak könnyedén átver minket és keresztbe tesz nekünk. Kellenek az információk, tudnunk kell, hogy mit hadovál! Szemeim pedig a következő pillanatban kinyitom. Némi erőt sikerült merítenem, így most képes vagyok határozottan a másik szemébe nézni. Intek Rinnek, ki azonnal vicsorogva lép mellém.
- Nos... Mi lenne, ha beszélnénk a kapitánnyal? Bizonyára érdekli, hogy az egyik embere értékes információkat akar elhallgatni a feladatra küldött shinobik elől. Ha pedig nem győzne meg téged... Ha neki adunk egy kisebb összeget, biztosan megengedi, hogy kiverjük belőled a kis titkaidat. Úgy talán több dolgot is megtudhatunk. És bajunk sem lehet, hiszen a hajó legmagasabb rangú embere adna rá engedélyt... - mondom egyszerűen, mi igencsak nehezemre esik.
Jobb volna, ha hozzászoknék ehhez, nem? Elvégre ki tudja, hogy mikor lesz szükség fenyegetésre, vagy ilyesmire. Ezt a matrózt pedig... Ő csak egy ember, nem? Nem ninja, vagy ilyesmi. Őt még... Ha nehezen is, de biztos legyőzném. Ha pedig segítség kell, ott van Rinn és Hikuro. Azért nagyon remélem, hogy nem lesz szükség harcra és anélkül is beszélni fog...

//Elnézést a hosszas várakoztatásért, nem tudtam eldönteni, hogy folytatjátok Gawa nélkül vagy nem, előtte meg tudtátok, hogy sokat dolgoztam. Innentől ahogy írtok megy a válasz is, sőt, felgyorsítom az eseményeket.//

Hikuro & Kyrena

A férfi elkomorodik, majd vigyorogva megvonja vállait. Gawa egyre idegesebb lesz, kezei ökölbe szorulnak, s már el is indulna, mikor a férfi ujját elé tartja.
- Khm...nos, ha elárultok a kapitánynak, higgyétek el, ti kerültök bajba. Egy hajón, a szárazföldtől távol...biztos sokat ér nektek ez az információ, hiszen a küldetésetek forog kockán. - Magyarázta, de azért hátrébb lendült az árbockötélen tartva a biztos távolságot.
- Érdekel, vagy nem? Az életetek múlhat rajta. - sziszegte fogai közül, szinte kárörvendően.

Azumi

A férfi mosolyogva fogadta a társaságod, majd elkísért az általad mutatott asztalig.
- Szóval Azumi. Szép név, ha szabad megjegyeznem. - Mosolygott kedvesen, majd kihúzta a széket, mielőtt leültél volna rá. Egy matrózhoz képest elég sok illemet tanult, az egyszer biztos.
- Mit akart tudni kedves? - Kérdezte leülve veled szemben a kézzel bütykölt kis asztal túloldaláról.

Úgy tűnik, hogy használt, amit mondok. De csak kezdetnek. Aztán viszont... Az a nyomorult ismét vigyorogni kezd. Idegesít, nem is kicsit. És ahogy látom, Hikurot is. Kezei ökölbe szorulnak, már indulna is, de megáll. Az az alak ismét mondani akar valamit. Egy rövidke kioktatást tart, melynek végén az én kezeim is ökölbe szorulnak. Lehet, hogy igaza van, de nagy rá az esély, hogy hazudik. Az ilyeneknél többségben pedig az fordulhat elő. Az sem biztos, hogy amit mondani fog, az a valóság. Nem alapozhatunk a szavaira, de nem is vehetjük figyelmen kívül. Csak az a gond, hogy arról, amit itt hallanánk, meg kellene bizonyosodni. A matróz hátra lendül. A fene enné meg azokat a köteleket. Így még csak leszedni sem tudnánk onnan. Nekem pedig... Nincs pénzem. Legalábbis annyi biztosan nincs, amennyi kellene. Társaim életét nem kockáztathatom azzal, hogy nem szerzem meg az információt. Iménti elhatározásom kezd ripityára törni. Dühöm viszont egyre erősebb. Kezeim ökölbe szorulnak, testem pedig remegni kezd idegességemben. Néhány emlék jut eszembe. Rémes képek, meg kell hagyni. A padlót kezdem bámulni, miközben néhány pillanatra összeszorítom fogaim.
- Szóval mi kerülnénk bajba? Ha megszerzem az információt, nem érdekel. Valahogy megúsznánk. Ha én nem is, de a többiek igen. Mert én elviszem a bajt, ha szükséges. A szavadnak viszont nem adhatok bizalmat... Egy ilyen foghiányos matróz biztosan sokat hazudik. Semmi garancia arra, hogy ha fizetünk, az igazat fogod mondani. De... Nem hagyom, hogy többen megsérüljenek... Csak azért, mert én gyenge vagyok... Nem fogom hagyni... Beszélni fogsz... Valahogy... El fogom érni, hogy megtedd... - sziszegem válaszul, fogaim között.
Az elhatározásom megvan. És valahogy... Úgy, mint máskor is, ha ilyen történik, úrrá tudok lenni zavaromon. Egy ilyen piszok nem érdemli meg, hogy zavarban legyek miatta. Azt már nem! Talán... sőt, valószínű az is segít, hogy ezen embert helyezem azok helyébe, kiken bosszút akarok állni. Szövegelésem közben némi drótot vettem elő. Mindazt, mi nálam volt. Nem olyan nagyon sok, de talán elég lesz. Rinn előtt meglengetem kicsit kezem, hogy figyeljen rám. Aztán ujjaim végét összeillesztem és ide-oda mozgatom kézfejem, mintha valamit húzni akarnék. A farkas biztosan értette a célzást. Másik társamnak viszont muszáj leszek elmondani, hogy mit akarok.
- Hi... Hikuro... Én... T-tudom, hogy csak... egy genin vagyok, de... de... ha jelzek, kérlek tedd, amit Rinn is! - kérlelem kissé zavartan.
Vele szemben már nem vagyok olyan határozott. Főleg, hogy látom, hogy mennyire dühös. Valahogy le kell szednem azt a matrózt és mozgásképtelenné kell tennem. Utána pedig el kell érnem, hogy beszéljen. Nincs más út, fizetésképtelen vagyok. A terv pedig már összeállt fejemben. A drót a kezemben van. Azt szorongatva indulok meg az árbocrúd felé nem sétálva, hanem futva. A chakrámat a lábamba irányítom, hogy fel tudjak rajta rohanni. Ezek után, ha már úgy vélem, elég magasan vagyok, elrugaszkodom és a matróz felé ugrok. A drót egyik végét elengedem, chakrámat pedig átcsoportosítom és a vékony szálba irányítom. A drótot chakrámmal irányítva, megpróbálom megkötözni a célszemélyt, ki ez a foghiányos férfi. Lehetőleg úgy csinálom, hogy az árbochoz kössem, amennyiben túl messze van a fából készült oszlop, egymagában igyekszem megkötni a pasast. A művelet végével a földön kötök ki, előtte pedig jelzek társaimnak. Amint földet érek, Rinn már tudja a dolgát. A huzalt fogai közé kapja és húzza. Remélhetőleg Hikuro is becsatlakozik, így én elengedhetem a szál másik végét és van időm a kézjelekre. Madár, Majom, Kutya, Vadkan... Ezek szükségesek a Kyuuden no Jutsu-hoz. Ha pedig sikerül, kezemben máris megjelenik a villámgömb. Azzal kezemben állok a matróz elé.
- Szóval... Lehet, hogy hasznos vagy? Rendben... Ha végzek veled, majd én magam állok be a helyedre. Biztos vagyok benne, hogy meg tudom csinálni, amit te. Ha pedig mégsem, majd a bundás barátom segít. Tehát... Hajlandó vagy beszélni, vagy ezzel akarsz találkozni? - szólalok meg, amennyiben tervem sikeres.
Remélhetőleg a fickó nincs tisztában a jutsukkal. Ha igen, akkor tudhatja, hogy ez a technika sokkal ártalmatlanabb, mint ahogyan kinéz. Minden esetre... Sok ilyenbe is bele lehet halni. Addig pedig kellemetlen fájdalommal jár. Kár, hogy sokra nem lenne elég chakrám... Kérlek, vedd be! Tovább nem biztos, hogy játszani tudom a kemény legényt... Vagyis... lányt.

- Oh köszönöm. Ritkán találkozni ilyen gesztussal, főleg a mi szakmánkban. Bár azért néha vannak kivételek.
Utolsó mondatom után férfira kacsintok. Most ezt ő csábos pillantásnak vagy valami másnak fogja fel nem igazán érdekel. Minden esetre vannak olyan apró jelek mik elárulják a férfi talán nem csak a hajózásban jártas.
- Köszönöm , de ha tovább fog bókolni elpirulok. Talán ez az italtól nemfog látszani, lesz mire fognom legalább.
Mosolygom kedvesen s látszik az alkohol tényleg ki ül az arcomra. Bőröm enyhén kipirul alkohol hatására és ennek okán tekintetem is huncutabb fokozatba vált.
- Sok mindenre lennék kíváncsi. Történetekre, kalandokra mik meg estek az emberekkel és önnel.
Majd felállok át hajolva az asztalon a férfi arcához érintem az arcom.
- És titkokra emberekről, mit ha kell meg is fizetek. Ezt majd akkor ha kettesben leszünk.
Miközben vissza ülök egy puszit nyomok a férfi arcára. Tekintetem továbbra is igen huncut most már mosolyom is társult hozzá. Ennek az egésznek a mélyén ott lapul valami hívogató érzés. Természetesen ez már csak az álca fenntartása miatt.
-Remélem jó uram, hogy majd később lesz időnk kettesben maradni. Most mesélne nekem valami izgalmas történetet ha szépen kérem?
Két utolsó mondatomnál kérdőn nézek a férfira. Ha van információja akkor azt meg osztja velem némi jutalom fejében. Vette a lapot, hogy tényleg komolyan gondolom ezt. Hát remélem a kissé pajzán természetű meghívásra igent mond.

Hikuro & Kyrena

A férfi még mindig magabiztosan mosolyog, akciódra azért felhúzza szemöldökeit. Látszik, hogy társadtól jobban tart, de nem olyan fajta ficsúr ő, aki felkészületlenül várja az támadásokat, így mozgásodra ő is reagál.
- Kyrena... - Akad el Gawa szava, majd figyeli, ahogy megindulsz a férfi felé. A lábadba áramoltatott chakra fenn tart pillanatok töredékéig az árbócon, s a terved is megvalósulni látszik, mikor éles fájdalom hasít a bal válladba. Földet érsz, és hátrapillantva láthatod, ahogy Rin és Gawa szinte megfújtják ellenfeleteket, úgy húzzák a drótokat, látszólag ártalmatlanítottátok. A válladra pillanatva pedig észreveszed, hogy egy kés áll ki belőle, melyet a végig a férfi kezében szorongatott, te sajnos megfeledkeztél róla. (Pár reaggal ezelőtt megtalálod)Elfogtátok a matrózt, de a kézjeleket még hanyagolnád, csontig nem hatolt a vékony tőr ugyan, de a fájdalom még intenzív.
- Kyrena jól vagy?! - Kiáltotta feléd Gawa, miközben mérgében még erősebbet rántott a dróton, a férfi nem hogy ellenállhatna, lélegezni alig bír.
- Alá...köhö...írtátok...a...köhö...halálos ítéleteteket... - Nyögte ki végül a férfi, miközben küzdött a levegővétellel.

Ayumi

A férfi meglepő módon nem fogadja csábos viselkedésed, ugyanúgy mosolyog, mint eddig. Italából még egy kortyot sem ivott, te viszont már kezded érezni annak hatását...ami meglepő, hiszen pár kortyni alkoholtól nem szabadna bódultnak lenned, mégis azt érzed, hogy forog veled a világ.
A férfi kedves mosolya gúnyosra vált, majd feláll ülőhelyéről és immáron komor tekintetét szegezi rád.
- Óh...elmondok én mindent, mit szeretnél tudni, te Kumogakurei kutya?! - Kérdezte kezeit széttárva, majd háta mögé intett, ahonnan kettő vetkőzni készülő matróz lépett előrébb. Megfordulhat hirtelen a fejedben, hogy ezek most meg akarnak téged szégyeníteni, de a ruha alatt nem mezíttelen testüket véled felfedezni újdonsült "kettős látásoddal", hanem Shinobi öltözékeket.
- Hat a kábítószer fiúk...innentől könnyű lesz. - Mondta, majd koncentrállni kezdett, mire a kezén lévő tetoválás zöldes színben felvillant. Szorult helyzetbe kerültél.

//Ayumi harci szituációba kerültél, bár nem vagy tehetetlen, kábult állapotban vagy. Szédülsz és mindenkiből kettőt látsz, kérlek vedd figyelembe ezt a reagodban. //

Ajjaj ebből baj lesz, ha nem csinálok valamit. Túl sokan vannak, de várjunk csak sokan? Mi történik itt mit adtak be nekem, hogy kettőt láttok mindenkiből? Egy igazi és egy pedig a téves drog keltette hatás. Szerencse, hogy kezemen sebet ejtettem. Így bár ha szenvedek a méregtől a vérzés fel erősítve le redukálhatom a ható időt talán egy kicsit. Meg próbáltam felállni, de abban pillanatban rá jöttem, hogy ez mos nem túl nyerő ötlet. Tompa voltam és szédültem, rögtön vissza is ültem a székre.
- Cöh.....Kumogakurei kutya mi?! Lehet őket segítem most, de valójában nem vagyok Kumogalurei.
Ez csak fél igazság, mert lehet faluban születtem és nevelkedtem. Igazából az őseim fagy országából származnak, hol kicsi szűk közösségben éltek.
Na de vissza a valóságba! Minden érzést össze vetve a drog hatása olyan mintha valami különös részeg állapotba kerültem volna. Férfi kezén meg villanó tetoválásra azonnal fel figyelek. bár ennek jelét nem mutatom. Hát akkor nincs más választásom..... aki ebben a helységben tartózkodik az...ellenségem....Ekkor ért villám csapás ként Kyrena! Ha ezek itt így viselkednek, neki .. most ... veszélyben lehet! kevés az ami fel dühít s felborítja lelki békém. Mikor egy barátom kit szeretek veszély fenyeget, nincs semmilyen okom arra, hogy emberséges legyek....
Még régen hónapokkal ezelőtt történ hasonló utoljára. Az eredmény az egyik támadó fél holt állapotban hevert saját pengéjével át szúrva.
Lehunytam szemeim és már éreztem is, hogy vérem meg pezsdül. Sejtjeim mélyéről fel kígyózott az mi ott lappang bennem mélyen. Nem csak nevem tartozik egy rég letűnt klánhoz, de a vérem is és annak az áldása, vagy talán az átka. Szemeimet mikor kinyitottam immár fájdalmasan emlékeztettet mindenkit a vér színére. Szinte izzott a két piros írisz s benne egy-egy ezüst kör. Majd karom, hol nem fedte ruha, s bőrömön is meg jelentek a jellegzetes tetoválás szerű minták. Mintha testem ér rendszere rajzolódna ki valami különös hátborzongatómódon.
Habár kábult vagyok és kettőt látok több mindenből és mindenkiből ez nem akadályoz meg abban, hogy ítéletet hirdessek testem meg gyalázói felett. Azok felet kik barátom veszélybe sodorták.
A szelem kezek egy pillanat alatt nyúltak ki áldozatok után kutatva. Csak tekintetem volt fenyegető, de mindent leszámítva csendben ültem. Mivel egy láthatatlan támadást igen csak nehéz kivédeni igen csak nagy esélyem van ebben a szorult helyzetben ha gyorsan cselekszem. Döntöttem hát ott támadok mi egy férfin a legsebezhetőbb fájóbb pont. Azt ki velem beszélgetett hamar meg érezte szelem kezek ütését. Tapasztalta miért is a véd a makkot mókusok első és legfőbb törvénye. Viszont mivel kettőt láttam belőle kénytelen voltam mind két férfira lesújtani egyszerre. Majd így tovább célba vettem minden egyes férfit addig míg azok hímtagjukat szorongatva nem fetrengenek a földön. S közben kezeimmel kunai töröket veszek elő. Ha szorulna a helyzet csak férfiak felé dobom egyszer mozdulattal.

A világ meg lódult körülöttem és felemelkedtem. Nem volt elég, hogy az amit meg itattak velem meg zavarta érzékeim. Most még az is, hogy levegőbe emelkedve repülök. Földet érve keményen a fa padlónak csapódom és levegő után kapok.
Szék mellettem hever a földön s nekem csak várnom kell, hogy megtámadjanak. Habár kockázatos, de mint az elsőt ezt kettőt is hasonló kép eltudnám intézni. Nem csak egy módszerrel. Minden esetre úgy fordulok és csúszok a földön, hogy ha egy kisebb robbanás következne be ketté tört asztal fa lapja megvédje testem a záporozó törmeléktől. Persze egy része elfog érni, de az asztallap miatt ez minimális.
Számításaim szerint nagyobb bajom nem eshet már ennél. Amint a két férfi esztelen rohammal a körön belül ér ismét lecsapok egy ikrekre. Ismételten kihasználom, hogy vérvonal képességem támadása normál shinobi szemével nem lehet érzékelni. Ismét az érzékeny pontra csapok le, hogy férfias ékét szorongatva fetrengjen. S majd rögtön a másikat is azon a ponton ütöm teljes erővel. Lépnem kell, menekülnöm innen. Egyetlen gondolat forog most fejemben. Egyetlen érzés az ami most vérem tüzeli mi már forró láva ként csörgedezik. Kyrenát meg kell keresnem, nagy veszélyben lehet. Ha képes volt követni és utánam jönni most... bele sem merek gondolni. Gawát nem féltem persze tudom, érzem tud magára vigyázni. Nem volt ismeretlen számomra ez az érzés. A féltés, a félelem attól olyas valaki sérül meg akit.... Kedvelek akire barátom ként tekintek, akivel meg osztottam a vérem.


Nem vagyok ám kétségbe esve sem, ha tervem nem sikerülne és csak az egyik rogyna a földre. A vastag asztal lap megvéd a robbanástól. Pár pillanattal ezelőtt dobtam el három kunai tört a szemközti falba. Férfiaknak úgy hát magasságban lehetett középen a robbanó cetlis tőrrel.
Ebből a cetliből csak egy darab van. Hatásos, ha egy ember bőrén robban fel. Viszont egy átlagos robbanó cetlinél valamivel gyengébb. Minden esetre elég erőt szabadit fel, hogy a három tör három irányba repüljön el. A robbanás meg zavarhatja a támadóim esetleg el is kábíthatja őket. Ha kivált kép szerencsém van talán mind kettőt vagy az egyiket el is intézi, de ez már puszta szerencse.

Kyrena & Gawa

Kyrena ledermed ellenségei láttán, kik meg sem várják, hogy odaérjenek, már a messziségből kivánni lecsapni a fiatal Geninre, de annyi lélekjelenléte van a lánynak, hogy egy az akadémián tanult jutsuval meglógjon a közelgő kunaik elől. A kések egy hordó oldalán csattannak, míg Kyrena Gawa mellé érkezik, s ekkorra már kutyája is mellette áll és vicsorít az ellenségekre.
Gawa nem tétetlenkedik, viszonozza a kedvességet, a megfelelő kézjelek elvégzését követően már mondja is a varázsszót.
- Kage Bunshin No Jutsu! - Gawa-ból szempillantás alatt öt ismerős shinobi lett, majd mostmár megtöbszörözve kezdtek bele az újabb kézjelek elvégzésébe.
- Rariatto! - Kiáltotta, majd a jobb öklén két igen hosszú elektromos nyaláb jelenik meg, mintha két szarv, vagy kés lenne, félelmetesen mutat a kezén, nem is vár a bemutatásával, megindul ellenségei felé.
- Indulás - Kiáltja még oda neked, mikor elindul a négy a négy elleni harc. Megragadja ép karod és a lejárat felé kezd el hurcolni, remélve, hogy a klónok elég időre lefoglalják ellenfeleiteket.
- Segítenünk kell Azumin. - Tette még hozzá félgőzzel, mikor már majdnem a lejárathoz értek, ám de egy kisebb robbanás zavar meg titeket, mely a hajó aljából érkezik. Úgy tűnik lenn is jó a hangulat.

Azumi

- Vigyázzatok, trükkös kis jószág...gh...valamivel eltalálta a férfiasságom... - Adott egy jótanácsot a tökön vert férfi társainak, akik értetlenül figyeltek téged, de elindulni nem mertek feléd. Kiesnek a körből, így úgy tűnik a második lehetőséget kell választanod, de az sem lesz hosszú életű stratégia, ha nem tudod mivel kihasználni a pillanatnyi káoszt. A nagy darab férfi még mindig a padlón van, de már próbál felülni, hangja kellemesen magas, szép célt ért a vérvonal által mért ütésed.
Viszont ideje eldönteni mit csinálsz, mert ellenfeleid kézjelek elvégzésébe kezdtek. A távolság négy méter és az általad elhajított kunaikat még mindig figyelmen kívül hagyják, melyek ott várnak a hajó oldalába fúródva. (Mivel leírtad, hogy használni kívánod) Aktiválod a robbanó cetlis kunait, amivel szép kis tüzijátékot csinálsz és valóban eltaszítja magától a két másik kunait, de hatalmas szerencse kellett volna ahhoz, hogy azok eltalálják az ellenfeleket és te most ennek híján vagy, viszont a robbanás helyén látod ahogy folyni kezd befelé a víz. Nem nagy a luk igaz, de mégis veszélyes lehet a hajóra nézve.
Ellenfeleid hozzád hasonlóan a földön fekszenek, épp próbálnak felkelni, bár az egyik valamiért nem képes rá. Egy faszillánk fúródott a vádlijába. Téged az asztal valamennyire megvédett, mégis sípol a füled, ami nem kellemes, ha azt nézzük szédülsz is mellé. Nem hallasz pillanatnyilag semmit, ebben a kis helyiségben elég nagy hanggal járt a "pukkanás".

//Kyrena: 85% Ch, Azumi: 90% Ch//

Badum a nagy bada bumm. Ez is meg volt és túl kelet esni rajta egyszer. Akár csak az első korty szeszes italon, vagy valaminek az elvesztésén. Fejem felemelve észre veszem, hogy nagyobb kárt tettem a hajóban mint azt terveztem. Matrózok időben észre veszik pár deszkával és kátránnyal talán kitudják javítani. Mégsem kénytelenek leszünk vissza fordulni a kikötőbe, még nem járhatunk olyan mesze. Most viszont mással kell foglalkoznom. Jelenleg egyetlen dologra kell koncentrálnom azok vagy is az pedig előttem hever a földön. Mind a hárman a földön fekszenek, de az egyik csak próbálkozik a mozgással. Nagy nehezen fel ülök, de még mindig kettőt látok a férfiakból, de a két test nagyon is közeli egymáshoz. Mintha két sejt osztódni akarna épp, talán lehet épp múlik a drog hatása? Mindenesetre még mindig szédülök és fülem is rettenetesen sípol. Fa darabokat pillantok meg kisebb nagyobb darabokat és törmelék közt kunai töröket. Lehet szédülök, de a távolság felmérése még megy. Négy méterre lehetnek nagyjából ami túl nagy. Viszont csupa fegyverként használható tárgy van közelemben. Nos akkor hogyan is kell célba dobni? Gonosz kis mosoly fut végig arcomon és épp feltápászkodó férfiakra nézek. Nem szolok egy szót sem csak cselekszem. Felemelek egy Kunai tört és egy fadarabot mik most felettem lebegnek levegöben. Nem mást akarok mint az egyik duplán látott férfi felé eldobni mind a kettőt, ez egy kis késéssel. Meg várom amíg a fa célba ér ha az igazit találom el akkor sem számítok nagy eredményre. Maximum egy kisebb sérülésre, de nem is az a célom holmi gallyal leverjek valakit. Amint kiderül melyik is a szelem kép rögtön eldobom a Kunai tört. Lehet felső testét képes elcsavarni, hogy kitérjen. Lehet az elözö fa darab láttán elugrik viszont most már betudom tájolni és komolyabb sérülést okozni neki. Második ellenfél támadásakor már térdelek ugrásra készen. Még kétszer támadok ilyen módon közben ugrásra készen. Mi több, hogy ennek különös gyerekesnek tűnő támadás hatás fokát fokozzam más valamit is teszek. Hús és vér kezeimmel is eldobok egy-egy törmelék darabot, hogy ne pazaroljam az értékes időt.

Kyrena & Gawa

A harc elkezdődött a klónok és az ellenséges Shinobik között, míg nem Kyrena gondolt egyet és úgy határozott, véget vet a harcnak egy robbanó cetlis kunai elhajításával. Ismét nagy robbanás mozgatja meg a hajót, s Gawa fintorral az arcán jelzi nem tetszését.
Az, hogy mi lett a robbanás eredménye, már nem láthatjátok, mert lefelé siettek a szállások irányába. Rinn már jóval előre szalad, így eltűnik a szemeitek elől, csupán az ugatása az, mi viszhangzik a folyosón.
Gawa mindenhova benyitogat, de nem találja Azumit, viszont a kapitány szállása be van zárva és nyöszörgést hallotok odabentről.
Gawa kérdőn rád néz, tekintete azt súgalja dönts te, benéztek ide, vagy rohantok tovább és az utolsó lehetőség címén Azumi segítségére siettek.

Azumi & Rinn

Mindenki próbál észhez térni, de te tűntél a leggyorsabbnak, egy fadarabot hajítottál az egyik shinobi felé, aki nem igazán tudott még megfelelően kitérni a támadás elől, kiderült ezzel az is, hogy nem a "szellemképet" találtad telibe. Kicsit hátratántorodik, de a második dobás már végzetesnek tűnik, a kunai tőr leteríti a lábáról, szinte korhadt fadarabként dől el társai mellett.
Eközben a tökön vert férfi már talpon állt, társa is felbátorodott, hogy "főnöke" felébredt. Ellenállásként te törmelékdarabokat dobálsz, amik elől már nevetve kitérnek, el is indulnak feléd, persze óvatosan, hogy ne érjenek hozzád túl közel. Nem tudják minek köszönhető az, hogy kéz nélkül is tudsz ütni, tárgyakat reptetni, de annyi sütnivalójuk van, hogy tudják, ebből a távolságból nem érheted el őket.
Eközben ismét robbanás rengette meg a hajót, ami felülről jött, így már megbizonyosodhatsz afelől, hogy Kyrena is bajba kerülhetett.
A főnök, miután felócsudott, elővett két kunait, az egyik társa felé nyújtotta, s míg te törmelékekkel dobáltad őket, ők is viszonozták a tűzet, a gond csak annyi, hogy négy tör repült feléd, de ebből csak kettő valódi.
Ekkor már beszáguldott Rinn is és nem féltve életét, ráugrik a tetovált kezű mellett álló shinobira, s elkapja karját. Ő lenne a felmentő sereg? Akkor vajon mi történhetett Kyrenaval és a nagyszájú Jouninnal?

[Kyrena: 80 Ch; Azumi 85 Ch]

- Rinn kifelé!
Kiabálok a farkasra miközben oldalra gördülök. Pontosabban el lököm magam a török útjából, minek hatására jó egy méterrel odébb érek földet immár lábaimon állva. Falnak támaszkodva, hisz a hirtelen mozdulatsorozattól szédülés erősebb lett egy pillanatra. Majd egy füstbombát vágok a földhöz mi nem csak engem takar el, de ellen feleimet is a zárt térben. Van időm most egyetlen műveletre, míg a füst nem kezd el oszlani és a padlóra le ülepedni. Egy tekercsből mind a négy kardom elő veszem mit halk pukkanás kísér és más vele járok mi szintén egy kis füst.
Most hálával gondolok arra a furcsa kunoichire aki edzet velem. Meg tanított arra hogyan is jussak el a chakra kontroll egy magasabb fokárra. Hiába a kontroll ha a készlet véges sajnos. Egyszerűen felsétálok a falon majd a mennyezetre.
- Rinn sarokba!
Kiáltok abban a pillanatban a plafonon állva és négy kardot tartva amint meglátom az egyik támadom alakját. Talán a füst segít így kiszűrni a szelem képeket. Amint a füst elégé eloszlót egyenesen mennyezetről kardokat magam alá tartva érkezek a földre, vagy is ellenfelemre. Négy kard, de kettő is elég lenne, hogy célpontom és még szelem képet is felnyársaljam. Utolsó képek szerint pedig a két férfi elég közel volt egymáshoz. Remélem, hogy társa halálát halva hang irányába fordul és támad majd. A helyzet rám is veszélyes hisz a látást meg nehezíti a füst. Ezt előnyömre is fordíthatom ha elég ügyes vagyok, feltéve ha ellenfelem társai halála láttán esztelenül nekem ront vagy elmenekül.

Gawa & Kyrena

A döntés megszületett és Gawa bár tudja, milyen nehéz lehetett ez számodra, elismerően bólint. Mivel az ajtó masszívabb, mint az eddig nyitottak, egy robbanó cetlit helyezett rá, majd távolabb állt, elbújva egy másik ajtó mögött, előtte persze jelezve feléd, hogy tegyél ugyanígy.
Mielőtt aktiválta volna azt, hozzád hasonlóan megidézett egy klónt, persze az erősebbik fajtából és ugyanoda küldte, ahová te is a sajátodat. Megvárta a férfi, míg jelzel felé, majd aktivált, és az ajtó recsegve adta meg magát a kisebb cetli okozta erőnek.
Az ajtó kettéhasadt, de szerencsére nem okozott akkora károkat, hogy a bent lévő esetleges foglyoknak ártson vele, bár ezt biztos figyelembe vette a cédula kiválasztásakor.
Ahogy lépnétek be, érzed, hogy a klónod megsemmisült, utolsó képe egy szembe jövő kard pengéje volt. Látod, ahogy Gawa is furcsán reagál még az ajtón való belépéskor, de nem szól semmit, belép a terembe.
Benn néhány matrózt láttok, a kapitányt és a kísérőt lecsupaszítva, megkötözve, az előttük lévő asztalon pedig egy szerkezet kegyegett furcsa számokkal, melyek 00:20-nál jártak.
- Ez mi lehet? - Kérdezte Gawa közelebb lépve, mikor a 20-as szám 19re váltott, szemei kikerekedtek és ijedten tekintett rád.

Azumi & Rinn

Akciód akár sikeres is lehetett volna, ha a szer nem dolgozna benned és nem éreznéd gyengének magad a téged ért sérülésektől és persze a méreg hatásától, de ígyis egy karcolással megúszod. A kés csak súrolta az oldalad, a pillanatnyi adrenalin miatt fel se tűnne a fájdalom, viszont ruhád szakadása és maga az ütközés jelezte a sérülést.
Azonban megelégeled a történteket, maximum fokozatra kapcsolsz, és füstbombádat a földre dobod. Mindenki "megvakul" és te előkapod kardjaidat, felrohansz a mennyezetre és életbe lépteted nem mindennapi technikád.
Azonban arra nem gondolsz, hogy egy kutya csak a gazdájának engedelmeskedik, így nem tudod mi történhet eközben a kutyával, mivel te se látsz semmit, nem tudhatod, hogy a kardok kiket találnak telibe. Viszonylag meggondolatlan a cselekményed, hiszen társaid is berohanhatnának a terembe, ahogy Rinn is tette, végül is ezen később fogsz elgondolkodni, jelenleg kiéled gyilkos hajlamaidat. Érzed, ahogy a kardok többször is célt érnek, hangos kiáltásokat is hallhatsz, végül megérezve a vér szagát elégedetten konstatálhatod, hogy kardod bizony húst darabolt. Kutya hangot eközben nem hallottál, így bizakodó lehetsz afelől, hogy talán nem bántottad Rinnt, hangokat nem hallasz, a füst azonban még mindig beborít mindent.
Mikor már úgy érzed, hogy végeztél ellenfeleiddel, furcsa zaj üti meg a füled ellenfeleid valószínűsíthető helye felől. Mintha valami szikrázna, mint mikor meggyújtanak egy tüzijátékot. Rinn hangja is immár hallhatóvá válik, morog, vernyákol, s mikor már tényleg tisztul a kép, láthatod, ahogy a kutya össze vissza rohangál, farkán egy levágott karral, mely görcsösen fogja azt. A véres kar szikrázik, az azt borító tetoválások fénylenek, olyan, mint egy miniatűr tüzijáték, egyre erősebb a fénye és egyre több helyre szórja szét a nyers chakrát.
Valószínűleg megvághattad a kézbe ültetett chakra pecsétjét, aminek tudod mi lesz a következménye, a kérdés csak az, hogy Rinn is áldozatává válik-e a bekövetkező szörnyűségeknek.

//Nos, mindketten forduló ponthoz értetek, a kaland legnehezebb döntései előtt álltok. Annyi engedményt kaptok, hogy segíthettek egymásnak tanáccsal, mivel ha itt rossz döntést hoztok, a kaland könnyen balul sülhet el. Meghalni természetesen nem fogtok, de ez nem zárja ki egy kutya elvesztését, a küldetés elbukását, avagy a jövőben is megmaradó sérülések elviselését. Sok sikert, ja és igen, anyukám jól érzi magát. //

- Ez furcsa volt.... mintha nem is két ellenfelem lett volna hanem négy. Éreztem ahogy a kard háromszor húsba mar... és még is....
Az egész érthetetlen volt számomra, de végre úgy tűnt a veszély talán egy időre megszűnt. A hajóba még mindig szivárgót a víz éreztem ezt a nedves padlón. A sós víz illata keveredett a vér fémes illatával. Egy pisszenés sem hallatszott a fehér füstben pedig egyedül álltam immár a négy kard helyén pihent ruhám alatt eddig elrejtett szíjazatban. Mi csak egy bőrpánt volt, de minden kardot egyenként rögzített. Felső ruházatom igen csak megtépázott volt. A törmelék zápor és az a kunai is kárt tett benne. Most, hogy csökken szervezetemben az adrenalin nyilall oldalamba a fájdalom. Kezem oda is szorítom és érzem, hogy valami nedvességet tapintok. Finoman meg nyomom mire fájdalom nyilall oldalamba ismét. Remek... tehát beszedtem egy remek kis sebet...fantasztikus.
- Cöh Kumogakurei kutya mi.....
Hátam a falnak vetem és mély levegőt veszek s azon gondolkodom vajon Rin merre lehet? Mi előtt még berobbant volna éreztem, hogy fent is dúl a parti. Még is most miért van ekkora csend, kiment volna a helységből? Nem mégsem Rin itt van, de mi baja lehet, csak nem sérült meg? Az a furcsa zaj csak nem tűz van egy nedves helységben? Mégsem feltevésem bolond és buta volt. A levágott kar egyik áldozatom végtagja hányta a szikrákat galád módon. Valami vészt jövendölve, valami nagyon rossz dolgot mindenki számára. Szerencse, hogy képességem még aktív. Rin utánalendülök és kinyúlva elkapom a kart. Valós kezemmel meg fogom Rint nyakánál. Egy meleg emberi kéz érintése és egy nyugodt hang.
- Ne mozdulj kérlek. Tudom nehéz, de ne mozdulj.
Most ha kel erősen tartom bal kezemmel s egyik szelem kezet lábai köré tekerem, ha szükséges kénytelen leszek mozgásképtelené tenni Rint. Remélem erre nem fog sor kerülni, és meg ússza sérülés nélkül.... az idő viszont egyre csak fogy. A kart meg ragadom csuklónál míg másik húsvér kezemmel Rin farkát az előtt hol a kar fogja. Meg próbálom minden erőmet be vetve egy nagy rántással a levágott kezet eltávolítani a farokról.

**Ha az első proba sikeres:**
Biztos, hogy ki fog rohanni a helységből, jobb is ha nincs a közelben. Kart kezembe veszem s az időm csak egyre fogy. Körbenézek s ha akad egy kabin ablak azt kinyitva vagy feltörve a kart hajon kívülre juttatom szelem kezeim egyikével. Majd a véres karon lehető legnagyobbat lendítve eldobom lehető legmesszebb a hajó közeléből. Most fordulok csak az ajtó felé, hogy társaim keresésére induljak. A még mindig aktív képességgel. Ellen feleim vérétől mocskosan s be mocskolt kardokkal.


**Az első proba nem lenne sikeres:**

Nem tudtam le rántani a akrdot s ezel talán még fájdalmat is okoztam Rinn nek. Felkészültem rá, hogy erősen leszorítsam akár a földre is. Belém is marna fogait húsomba mélyesztve csak fel szisszenek. Egyik kardom veszem kezembe s ha lehet a kart egyszerűen lemetszem. Nem érdekel, hogy ha a kardom ettől tönkre megy és használhatatlan lesz. Meg próbálok egy pontot keresni ahol a karba vághatok anélkül, hogy pecsétet megsérteném. Talán a csuklónál találok egy ilyen pontot... Ha mégsem lenne ilyen pont Rin re nézek s szemeimben könnyek gyűlnek.
- Kérlek bocsáss meg ezért......
Egyetlen csapással lemetszem a kutya farkát közvetlenül ott ahol a kar megragadta. Majd ha van egy kabin ablak azon kituszkolom a kart szelem kezeimmel s lehető legmesszebb hajítom a hajótól. S eztán ha Rin engedi és nem támad meg, vagy nem szalad el ruhámból letépve egy darabot sebét megpróbálom sebtében bekötözni. Ezek után elindulok szédelegve, hogy társaim meg keresem.

** Ha nem lenne kabin ablak, de a kartól megszabadítom Rint:**
Ablak sehol időm pedig vészesen fogy. Ha berobban a chakra s a pecsét kitudja milyen pusztítást fog eredményezni.... kart kézbe véve ki rontok a folyosóra. Szerencse, hogy egyenes a terep fedélzetre vezető lépcsőig.
Shushin no jutsu (Fürge Test technika) használom, vagy is nem teljes formájában. A testem túlságosan is gyors nem tudok időben megállni és aztán jön a nagy baj. A jutsu alapja, hogy testemen belül áramoltatom a chakrát így hát azt lábaimra koncentrálva felgyorsítom mozgásom, amennyire az csak lehetséges a jutsu bevetése nélkül. Ha végkép muszáj, akkor alkalmazom a technikát. Szelem kezeimet két méterrel magam előtt tartva, talán időben észre veszem a hirtelen felbukkanó akadályokat. Amint felérek a fedélzetre a kart el hajítom olyan messze milyen mesze csak bírom a hajótól majd a fa padlóra vetem magam. Részben védjem magam a robbanástól részben pillanatnyi gyengeség mi rám tört drog miatt.

Azumi

Azumi nagy döntés előtt áll, azonban a vész perceiben nem késlekedik, mindent megtesz a hajó, Rinn és saját biztonsága érdekében. Ahogy gondolta, a kar görcsösen fogja a farkas farkát, s mintha chakra is segítené a végtagot ebben, amolyan búcsúajándékként a felkaszabolt férfitól. A kart mégis letudja faragni a farokról, a csuklónál már véget érnek a villódzó tetoválások és anélkül sikerül lehámozni, hogy az felrobanna. Rinn kénytelen tűrnie a beavatkozást, ő is érzi már, hogy ez nem játék, így szerencsére Azumi még időben végez a kis műtéttel.
Azonban, számítania kellett volna a szikrák okozta égési sérülésekkel, s a szinte lángoló pecsét okozta fájdalommal, de az adrenalin túl árad benne, nem érdekli az égési fájdalom, rohan egyenesen a fedélzetre, bevetve a fürge test technikát.
Itt találkozik, egy régi ismerőssel, Gawaval, ki hozzá hasonlóan, hasonlóan veszélyes szerkezetet cipel, mindketten összenéztek, s bár van egy vicces oldala a dolognak, mégis arcotokról nem fagy le az aggodalom, rohantok amilyen gyorsan csak bírtok.
Végül mindkettőtöknek sikerül elhajítani a robbanásra felkészített tárgyakat, s fedezéket is sikerül találni, ezzel megmentve a hajón lévő embereket, és magatokat. Azumi mellől Gawa egy pukkanással adja tudtára, hogy csak egy árnyék klón volt, mégis most több dolog van, amivel foglalkoznia kell, a drog okozta hatások, a fáradtság és kezeit díszitő sérülések, melyek valószínűleg meg fognak látszódni jó ideig.

Kyrena

Gawa megragadja Kyrena épp vállát, majd egy egyszerű mozdulattal magához húzza őt.
- Oldozd el a foglyokat és élvezd ki a látványt. A többit bízd rám, nem lesz semmi baj. - Mondta mosolyogva, majd hirtelen elengedte a lányt és kézpecsétek alakításába kezdett.
Alkalmazta először a fürge test Jutsut, majd az árnyék klón jutsuval készített magából három klónt. Az egyik felvette a bombát és eszetlenül rohanni kezdett a fedélzet felé, a másik kettő lerohant Azumi és Rinn valószínásíthető helye felé. Az igazi Gawa segített a fiatal geninnek mindenkit eloldozni, közben néha rá nézett és idétlenül elfigyorogta magát, ezzel is próbálva nyugtatni őt.
Hatalmas robbanások rázzák meg ismét a hajót, ezuttal felülről, valószínűleg a robbanó szerkezet sűlt el, mire Gawa Kyrenara pillantott mosollyal az arcán.
- Rinn és Azumi is jól vannak. - válaszolta kacsintva, mire láthatod is, ahogy a két klón áll az ajtóban, s Rinn egyikük kezében van. Nem sérült meg, de a sokk és a fáradtság ami lenn érhette, épp elég volt ahhoz, hogy lettelenül feküdjön a klón kezében. Egyetlen szépség hiba, hogy a farkáról egy kéz csonkja lóg le, görcsösen szorítva az állat végtagját.

//Nos, hát gratulálok mindkettőtöknek. A kaland még ugyan nem ért véget, de a teljesítményért kiosztok nektek fejenként 10 chakrát (Írjátok fel az adatlapra). Lehetne több is, de teljes mértékben nem vagyok megelégedve a döntésekkel, de végeredményben éltek, a hajó is és a legénység is egyben van. Egyszóval ez magában is szép teljesítmény. Kaptok pár kört, hogy lereagáljátok a történteket, ha úgy gondoljátok mehetünk tovább, írjatok egy PM-et.//

//Azumi 55% ch, Kyrena 70% ch//

Eh mi a fene?! Dupla csonka kard darabbal mi szikrázik. Nagy sietségben szinte úgy esek át a felső lépcső fokon. Abban pillanatban hogy fent vagyok már el is dobom a kart. Gawa ott áll mellettem és a fura szerkezettett szintén eldobja. Az, hogy kezeimet sebek borítják cseppet sem tűnt fel. Sebek és a fáradtság túl távoli volt az adrenalin az izgalom teljesen el uralta szervezetem. Éreztem ahogy veszett esztelen sebességgel száguld vérem ereimben. Az, hogy Gawa itt van meg nyugtat. Most már tudom nem is inkább érzem Kyrena biztonságban van.
Amit a kar elröppen a földre vagy is hajó padlóra vetem magam s érzem, hallom a két robbanást. Az biztos ha csak az egyik hajón belül történik akkor mindenki meghalhatott volna. Hanyatt fordulok s az eget nézem mellettem Gawa eltűnik, semmivé foszlik egy kis füst kíséretében. Tehát csak árnyék klón volt... érdekes, előbb is használhat volna. A képességem még aktív, de következő pillanatban megszüntetem. Veszély már elmúlt és nincs szükség egyenlőre arra, hogy készenlétben álljak legalább is remélem. Továbbra is az eget bámulom testem hajóhoz tapad és ringatózok hajóval együtt. Csak ekkor érzem meg az első apró fájdalmat. Ahogyan az adrenalin lassan felszívódik szervezetemben és már nem pörget fel teljesen. Lassan úgy térek vissza a normálisnak mondható emberi keretek közé. A drog hatása még mindig elégé intenzívnek tűnik s ezt csak tetézi még valami.
- Ohh igazán remek....
Kezeim felemelve végig mértem és valóban pompás látványt nyújtott két megperzselt kezecske. Nem égetem meg magam teljesen, de nem volt valami szép látvány akkor sem. Érzem ahogy a tengeri szellő végig simít bőrömön s hasamra teszem kezem míg másika magam mellé. Őrömmel nyugtázom ott nem égtem meg. Furcsa is volna és nem is tudnám miként reagálnám le azt ha félmeztelen feküdnék most itt.