A Kereskedelmi Vizek

Most először gondolkodtam el azon, hogy életem során eddig mi is történt velem eddig. Nem születésem óta, inkább mióta vándorok útjára léptem. Volt most időm ezen gondolkodni bőven miközben a fájdalom teljesen el uralt s már semmi sem tompította az érzetet....
Milyen régen is volt már a hó országa.... majd Konoha és az a lerombolt falú. Yuu tekintete, ahogy meg csillan benne a remény. Az a furcsa idegen ki be fogadót minket sajátjai közé a klánba, igaz nem hivatalosan. Furcsa, hogy hova sodor az élet és a sors. Mintha eleve ez mind előre meg lenne írva s mi csak eljátszanánk a szerepet. Lépteket hallok, de nem emelem fel a fejem csak nézem az eget tovább felhőkkel együtt.
Mily magasztos, milyen fenséges látvány. Már arra sem emlékszek mikor csodáltam utoljára a természet szépségeit, pedig akadémiai évek alatt hogy oda voltam mindezért.
Léptek még közelebb érnek és árnyék vetül rám fejem oda fordítom s Kyrenát pillantja meg két vérpiros szemem. Lehet fáj a kezem, s a kis harc okozta sérüléseim. Nem beszélve arról, hogy fáradt vagyok most leginkább alvásra vágyom. Kezeimre támaszkodva fel ülök és magamhoz szorítom Kyrenát. A fájdalom okozta fintort meg próbáltam elnyomni több kevesebb sikerrel.
- Hé...hé... ne sajnáld.
Meg próbálok Kyrena szemeibe nézni, de a drog hatása miatt ez nem biztos, hogy sikerült. Lehet épp a képzelt Kyrena szemeit nézem. Valami mintha mágnes ként húzna hozzá, lehet csak én érzem ezt a szikrát a furcsa vonzást. Mind két kezemmel meg érintem óvatosan a lány arcát mintha valami... egészen mély érzelem kötne hozzá. Ajkaim meg közelítik ajkait, de még időben észhez térek. Ezt nem szabad, egyszerűen tilos és kész. Arcom arcához ér és újra szorosan ölelem.
- A fontos, hogy te meg úsztad nagyjából. Velem meg nos hát történt már rosszabb is. Ahhoz képest ez kellemesnek mondható.
Csak nyugtatni akarom, de szavaimban van igaz szó. tényleg történt már rosszabb is akkor majd nem belehaltam a kis kalandba.

A vörös arcpír az a tekintet. Tudom jól erre évekkel később is emlékezni fogok, de most egymás karjaiban. A világ békésnek tűnik és minden gond, baj olyan távolinak tűnik mintha soha nem is létezett volna. Majdnem meg tettem tudom talán hiba lett volna, de még is valahol fáj a kihagyott alkalom. Talán soha többé nem kerülünk ennyire közel egymáshoz. Ezért igyekszem minden pillanatát kiélvezni. Mélyen magamba vések minden apró részletet a pillanatról. S elengedem ha távolodni akar mi nehéz lesz majd lelkemnek, de meg kell tennem. Lehet a sors teljesen másfelé fog majd minket sodorni egyszer. Testem megremeg mintha csak az elszalasztat alkalom. A vágy tenné ezt velem, de nem mégsem a drog mi emészti szervezetem. Rombolja érzékeim, és elbódítja elmém igen talán ezért is volt az az elöbbi pillanat. Titkon tudom, hogy ez nem igaz.
- Ssss ne sajnáld azt tetted amit tenned kellett. Köszönöm, hogy bíztál bennem sokat ez sokat jelent nekem.
Még is megtörténik eltávolodunk egy mástól és olyan furcsán tekint rám. Uram isten csak nem csupasz a testem, vagy talán kilátszana egyik mellem? Nem mégsem ruhám vagy is fehér pántok körbe ölelnek s takarnak mindent amit kell. Annyi, hogy véres vagyok, de az igazán... csak semmiség.
- Ne sajnáld majd veszek másikat, ezzel ne törődj. Neked sem ártana majd tiszta ruha, és ha nem tudjuk megoldani Konohában kapsz egy másikat.
Sorolom miközben megpróbálok felállni, de egyenlőre csak térdig sikerül. Aztán tudok csak felállni, de testtartásom bizonytalan. A fáradság és a drog bizony megteszi a hatását.
- Kyr ilyen döntéseket mindenkinek hoznia kell az életben. Legutóbb elmenekülhettem volna, de akkor azt kell feláldoznom ami vagyok. A lelkem és az egész lényemet. Hagyok meghalni egy ártatlan kereskedőt és Yuuzut. Ezért szembe szálltam a támadókkal ami nagy butaságvolt. A végén csak hárman maradtak a kilencből, de nekem már egy csepp chakrám sem volt. Ha akkor nem jár arra az a férfi és seggit akkor most nem lennék itt veled.
Szép mese, jó mese arról, hogy vannak még emberek a világon kik ragaszkodnak elveikhez. Kiknek még számít valamit az élet és annak értéke. Kevésbé sérült kezem Kyrnek nyújtom, hogy segítsek neki felállni.
- Remélem ezen nem rágódsz többet. Gyere kezd hűvös lenni idekint.

Kyre nézek miközben beszél. Ökölbe szorult kezeit és sebét mi így nem fog be gyógyulni. A sok mozdulat folyton.. ah butus lány mi előbb elkel látni a sebed. Persze beszélek én aki szintén elintézte magát nah szép. Csak figyelem s lehető legkedvesebben szólalok meg.
- Nézd Kyr ezt én nem mondhatom meg neked. Ez egy olyan dolog amire majd ráfogsz ébredni. Az miért nem lenél önmagad? Te kedves lány vagy, és ártatlan. A nagy világ még nem érintett meg. A neveltetésed is egyszerűen ilyen. Teljesítsd a feladatod, biz társaidban és képességeikben.
Nem szolok egy szót sem amikor segíteni próbál. Tudom ha el akarnám küldeni nem menne. Nagyon makacs tud lenni néha, csak még nem tudja. Olyan mint egy nyíló virágbimbó ártatlan s érintetlen, de ha egyszer kinyílik. Kiteljesedik lénye olyan ember válhat belőle akire érdemes figyelmet szentelni. Amint bal oldalamhoz ér derék tájon felszisszenek s grimaszolok. Kezeim miatt szinte el is feledkeztem majdnem a sebről oldalamon.
- Ne mondj és ne gondolj ilyet. Igen is hasznunkra vagy és voltál. Kifejezetten örülök neki, hogy segítesz. Tudod szégyellem magam, hogy ezt kel kérnem pont tőled.
Nagyot sóhajtok miközben teszünk néhány lépést.
- Segítenél tudod kezeim bekötözni?
Igazából mást akartam kérni, de nemrég történt fura kis jelenet után nem mertem megkérdezni. Kevés dolog van amitől irtózok. Utálom ha koszos a bőröm, vagy a ruhám.

- Hagyd semmi baj.
Csak mosolyogni próbálok, de ez nem sikerül. Csak Kyre támaszkodva finoman hagyom segítse lépteimet. Az Gawa most mit csinálhat az cseppet sem érdekel. Nyomozót utánam eleget és biztos most a hajó eredeti legénységével beszéli át a dolgokat. Jelenleg legjobban egy fürdésre és alvásra vágyom. Érezni, hogy bőröm megtisztul és majd lassan elnyom az állom. Igen milyen szép is volna az egész egy forró fürdő és egy puha ágy. Persze kezeimet egyedül is betudnám kötözni, de jobb ha ezt másra bízom. Kyrenának bűntudata van amiért én ilyen helyzetbe kerültem. Valahol bántja az, hogy nem tudott többet tenni. Nekem...nekem pedig jól esik a gondoskodás. Egy barát segítsége aki szívesen adja. Ohh miért is vágyok én erre ennyire most? Közelemben legyen, és tudjam mikor mit csinál?
Leérve a fedélközbe rögtön egy kabinba lépünk. Biztos valami szoba lehet, vagy valami hasonló a felszerelése kissé spártai. Én pedig csak ülök és hagyom dolgozni a lányt. Nem szisszenek mikor fertőtleníti kezeim és meg sem moccanok. Csak nézem minden mozdulatát, mintha valahogy teljesen elbűvölt volna.
- Köszönöm a segítséged.
Amint elkészül a kötés kezeim felemelem s mindkettőt ökölbe szorítom majd ujjaim megmozgatom. Egész jó lett a kötés és egy darabig biztosan kitart majd. Amíg nem vérzik át vagy nem kel cserélni.
- Öhm.. hát szóval.....
A fenti helyzetre emlékezve a kérdés kicsit kínos számomra. Még szerencse nem lát most fejembe. Végül is mi baj történhetne ha ott is ellátna. Előbb van még valami ami sokkal fontosabb. Felállok és az ajtóhoz lépve azt bezárom, ha nem lenne zár egy széket teszek oda akadályozva így a bejutást.
- Most te jössz az oldalam még várhat, ha eddig kibírtam. A vállad és a sebeid nem várhatnak. Vett köz és hagy ellássam a vállad és a kezed.
Ellent mondást nem tűrve álltam Kyrena előtt. Sőt ha kell még vetkőzésben is segítek. Miközben válaszolok arra mire rájött.
- Így van ok és okozat vagy mi a szösz. Ezért nem árt mérlegelni minden döntés előtt, de néha kénytelenek vagyunk az ösztöneinkre hallgatni.

Folyton elpirul, talán ennyire szégyenlős lenne és gátlásos? Ki tudja, lehet pusztán nincs a dolgokhoz hozzászokva. Nos tehát azon gondolkodom egészen, hogy is lássam el a vállát. A seb első ránézésre elég mélynek tűnik tehát varrni kellene. Egy ilyen ingatag talajon, vagy is himbálódzó hajon ezt megcsinálni. Főleg sérült kezekkel,s ekkor kezeimre is pillantottam ujjaimat újra megmozgatva. Nem nos cseppet sem lenne jó ötlet az egész.
- A kötés megfelel, és nem félek attól hogyan töknédbe. Pusztán annyi az egész, hogy a te sebed súlyosabb mint ez a kis vágás.
Teljesen gondolataimba vagyok merülve miközben végig mérem a készletet. Vagy is azt ami még van az elsősegély holmik közt. Egy nagy vatta pamacsot veszek kezembe és némi fertőtlenítő szert öntök rá.
- Így van ha nem hagyod, az oldalam soha nem lesz ellátva.
Mondom miközben lány elé lépek és letérdelek a földre. Ajkaim beharapom és óvatosan tétován lányhoz érek. Arcom enyhe piros színt kezd ölteni, de hogy miért az rejtély.
- Nem kell félned nem vagyok perverz s nem akarlak meg eröszakolni sem. Különben is már láttalak ruha nélkül a fürdőben.
Ha felszisszenne Kyrena a kezem elkapom szemeimben bűnbánat fénye csillan.
- Bocsánat, de muszáj meg tisztítani a környékét. Próbálok sietni a tisztogatással, és amint ez meg van egy nagy össze hajtott gézdarabot teszek a sebre.
- Tartsd ezt itt kicsit másik kezeddel.
Kérem kedves hangon s lassan körbe tekerem a gézt teste körül. Figyelve mindenre s számításba véve a mozgást is majd szorosan tekerem körbe. persze nem annyira, hogy folytonos fájdalmat okozzon a kötés. éppen csak úgy, hogy a helyén maradjon váratlan mozdulatoknál is.
- Konohában nem ártana majd meg nézetned. Lehet össze kellene varrni mert elég mélynek tűnik a sebed. Ugye nem is volt olyan vészes?

Abban a pillanatban, hogy Kyr tesz egy bizonytalan lépést ott termek előtte. Meg fogom magamhoz szorítva s nem hagyom elesni. Erre valójában nincs is szükség. Mintha semmi sem történt volna úgy áll most egy helyben. Várja, hogy engedelmeskedjek és én nem ellenkezem. Hagyom tegye azt amit akar, de csak addig pillanatig míg újra nem mutatta az ájulás tüneteit. Mert abban a pillanatban a földre fektettem ha kell.
Egy tekercset teszek még a földre s fel is tárom tartalmát egy szó nélkül. Benne ruhák és energiatabletták, semmi más. Oldalamon pedig meg húzom a fehér pánt széleit. Mire az enged a kényszernek és meglazul majd egyszerű mozdulattal még meg rántom néhányszor és mind a földre hull.
- A fehér szövet jó lesz sebet kötözni.....
Ekkor meg akad a szemem egy nagyon kicsi méretű ruhadarabon. kétség kívül az egy kislányé lehet. Felkapom azt s a földre ülve szeretet teljesen simítok rajta végig. Abban a pillanatba a külvilág mintha megszűnt volna számomra. Nem reagáltam arra, hogy Kyrena épp sebem látja el, és nem is moccantam. Pár perc így telt el mikor fel ocsúdtam mintha elmém most térne vissza.
- Izmok és inak... vágd át őket és a szorítás lehet engedni fog.
Még mindig nem moccanok, de most már Kyrenát figyelem ahogy dolgát végzi.

A kötés, habár nem tökéletes a célnak megfelel. Megteszi a dolgát majd és egy orvos ellátja rendesen majd. Felállok és nyújtózom egyet kezemben a pici ruhával. Oldalamba némi fájdalom nyilall, de most ezzel nem törődőm. A ruhácskát gondosan össze hajtva többi holmira helyezem. Azt vissza pecsételem a tekercsbe, csak ezután öltözök fel. Felső ruházatom szorosan magam köré igazítása után tekercset is vissza helyezem a helyére.
- Úgy sem hinnéd el, ha azt mondanám, hogy a lányom.
El veszem a széket s leülök rá. Kezemmel hajamba túrok és ki igazitok fintorogva néhány gubancot belőle. Ez a másik, ami az idegeimre megy ha a hajam kócos és rendezetlen. Néha egyszerűen kényszert érzek, hogy folyton igazgasam míg tökéletes nem lesz.
- Hát a kapcsolatunk elég bonyolult. Még egy faluban találtam meg amit szinte földig romboltak. Egy shinobi nyomait követve jutottam el oda, annak reményében találok némi infót arról merre is lehet. Aztán a végén felbukkant és kialakuló párbaj közepén ott volt Yuuzu. Elfogtam azt akit kellett, hogy el ítéljék. Yuuzut aki még csak nyolc éves magammal vittem. Ha ott marad előbb vagy utóbb meghalt volna. Néha testvérének hív. Utazásunk során, ténylegesen kialakult egyfajta kötelék köztünk. Lehet nem egy vérből vagyunk, de még is mintha a lelkeink rokonok lenének.
Nem volt túl hosszú a történetem, s talán már észre vette Kyr néha hajlamos vagyok mesélni. Régi kalandokról, vagy legendákról mit innen-onnan csipegetem fel.
- Most egy olyan helyen van, amit épp eszű ember messzire elkerül. Sajnálom, de a te érdekedben nem mondhatom el még az ország nevét sem. Túl nagy és veszedelmes titok a hely létezése.
Mondom miközben felállok és Kyrhez lépek. Vagy is a két Kyrenához kiknek most szemeibe nézek.
- Pihenj egy kicsit.

- Szép is volna, ha pihenhetnénk. Most viszont van jelenleg fontosabb dolgunk is.
Felállok és felöltözök rendesen ha még nem tettem volna meg, de a felsőm szorosabbra húztam és ez a kevés ruha is megteszi most egyenlőre. A hajó tele van hullával, és sérült is. Valamint ott vannak a foglyok is, vagy is akik foglyok voltak. Első lenne biztosítani a hullákat és az eszközöket mivel rendelkeztek. Minden holmit egy helyre tárolni a hullákkal együtt persze. Majd biztosítani, hogy senki ne férjen hozzá Amíg nem érünk Tűz földjére. Már pedig egy matrózt nem bízhatunk meg a feladattal. Hármunknak kell majd felváltva ezt megoldani.
Bár menyivel könnyebb lenne ha fejpántokat találnánk esetleg egy tetoválást. Ami meg mutatná és biztosítaná a támadóink hova tartozását.
- Meny Rinnek szüksége van rád, de szeretném ha utána meg keresnél. Mert ki kelene kérdezni pár embert, ha Gawa ezt még nem kezdte el.
Aztán pedig lehet nem ártana, vagy rögtön a hajón tett károkat kijavítani. Elkel jutnunk konohába valahogy, és ehhez ez a hajó fog kelleni. Az sem ártana, hogy ha kiderítenénk valamit a támadókról.
Az ajtóban állva még elgondolkodom egy pillanatra és Kyr felé fordulok.
- Ha a hajó biztosítva van. Talán meg kelene hallgatni a túszokat és kideríteni a semmire kellő hullák holmija hol van. Most viszont dologra fel! Meg ígérem amint ez lezajlott vendégem vagy egy jó fagyira.
ki és léptem az ajtón, hogy rögtön felkeresem a kapitányt, vagy valamelyik hajóst ki az eredeti legénységhez tartozik. Végig járom a folyosót és hangokat halva tájékozódok. Amint meglátok egy matrózt, vagy benyitva egy szobába szembe találom magam velük már mondom is.
- Nem számít ki vagyok, de a hajó ramaty állapotban van. Kicsit megsérül, és a víz szivárog, nem vészes. Mi előbb orvosolni kell a dolgot, mert végén még valami nagy baj lesz belőle.
Ha kell még segítek is sőt mi több ha egy matróz velem tart megmutatom neki a kérdéses helységet ahol még hullák ott vannak.
- Ha kell tudok segíteni, bár tudásom nagyon csekély mondhatni nulla arról, hogy egy hajót hogy kell meg javítani ilyenkor.

Az egész probléma megoldás már meg is oldódott. A szivárgáson már dolgoznak ami meg nyugtató, legalább eljutunk a célunkig remélhetőleg különösebb események nélkül. Belépek az egyik kabinba ahol már Gawa kezdené is a munka további részét. Ki kérdezni a matrózokat, de meg jelenésem ebben meg állítja. Meg kapaszkodom az ajtóban és végig nézek a társaságon. Remek, legalább ezek egyben vannak és élnek viszonylag.
- Nem nem láttam, sima mattoznak voltak öltözve pont mint ők.
Mutattam a szobában tartózkodókra és beljebb lépve le ültem egy székre. Nagyot sóhajtottam majd férfira nézve folytattam, hisz amit tudok talán lényeges lehet.
- Az egyiknek volt valami tetoválása, elsőre annak látszót legalább is. Aztán mikor harcra került a sor fel izzót és be bebizonyosodott, hogy az egy pecsét jutszu lehet. Nem láttam még olyat ami hasonlítana erre a technikára. Minden esetre harc közben levágtam a kezét és meg sértettem a pecsétet. Át kel vizsgálnunk a hullát, hogy van e valami más nyoma is a jutsunak.
Amint Gawa távozót a matrózok felé fordultam és végig mértek őket. Legalább matrózokhoz híven viselkedtek, meg próbáltak bátrak maradni és bátornak feltüntetni magukat egy nő előtt. Legalább is én ezt láttam, ezt olvastam le arcukról.
- Figyeljenek jól a legkisebb részlet is fontos. Hol és mikor vették fel az új matrózokat a hajóra? Milyen ruhában voltak, és milyen nevet adtak meg? Továbbá hol voltak elszállásolva és hajó milyen részein fordultak meg eddig? Volt valaki aki véletlen hallotta beszélgetésük legkisebb részét is. Ami az állmatrózok közt történt azt is mondja el.
Amint a kérdéseimre megkapom a válaszokat felállok, de még nem lépek ki az ajtón.
- Bármilyen apró részlet lényeges lehet ezt nem győzöm hangsúlyozni. Ha eszükbe jutna valami azonnal keressenek meg minket.

A sok kérdezősködés után egyenesen a fedélzetre sétáltam. Már nem fenyegetett minket veszély így rá értem kényelmes tempóban haladhattam. Közben az agyam azon járt amit eddig meg tudtam. Az a furcsa pecsét jutsu az egyik támadom karján. A shinobik viselkedése harc közben, a tekintetük a szavak. Mind arra utaltak, hogy utálják Kumogakurét vagy azokat akik oda tartoznak. Már ebből rövid afférból nyilván való, hogy nem konohaiak lehetek vagy falunkkal szövetséges nemzet. Tehát csak egy dolog maradt vagy is egy lehetőség maradt.
- Egy hang rejteki csapat volt.
Bökdösöm meg lábammal az egyik hullát.
- Konohának nem áll érdekében, hogy mi itt meghaljunk. már így is elégé gyanúsak nem beszélve erről a támadásról ha belehaltunk volna. Így az elözö követek halála csak egy nagyobb egész kicsi része volt. Két shinobi nemzetet egymásnak ugrasztani, hogy az erős szövetség helyén kétségek csaták legyenek. Így mind két nemzet sebezhető lett volna és legyengült az egymással folytatott kirobbanó harcok után.
Le hajolok, s reménykedve a csodában elkezdem a hullák zsebeit át kutatni.
- A matrózok azt mondták a kísérőjüknél láttak egy levelet. Amin egy hang jegy volt, shinobik, támadás számomra azt jelenti hang rejtekiek lehetek támadóink. Van egy kis szerencsénk a levél vagy itt lesz vagy valahol a hajon, abban még több információ lesz talán.
Meg sem várva a többiek válaszát elkezdtem át kutatni a testeket, hátha találok valamit ami hasznos lehet. Ryu, vagy valami más tárgy ami jellemző lehet a származásukra. Vagy esetleg egy testi jellemző egy tetoválás vagy egy jel. Hullákról, még felsőt és nadrágot is leszedtem. Persze az alsónemű maradt.

Az okfejtésed lehet helyén való, de ehhez először ahogy gondoltad, át kellett kutatnod a hullákat. Kis keresgélés után meg is találod a levelet, melyen a hajótok indulásának időpontja és helye van feltüntetve és bár az alján nehezen kivehető valóban egy pecsét van, mely kódolt, de kivehető a félreérthetetlen jel. Hangrejtek.
Az út további része csendben telt, mindenki próbált megnyugodni, helyrehozták a károkat és elzárták a gyanúsított férfit, aki Kyrena fegyverezett le, ő majd talán többet tud mondani a küldetésről.
Megérkezésetekkor már shinobik fogadtak titeket, a hullákat és a sérülteket a nekik megfelelő helyre szállíttatták és ti magatok is ellátásban részesültetek.
A Hokage fogadott titeket, ahol elmondhattátok a küldetés részleteit, tisztáztátok a két ország közti szövetség stabilitását, egyenlőre a béke fenn maradt.
Ellátást kaptatok, elegendő ételt és szállást, s míg sebesüléseitek meg nem gyógyultak el sem engedtek utatokra.
Megígérte, hogy fel fogja keresni a Raikage-t, hogy vele is megbeszéljék a történteket és megkért ezt ti vigyétek el neki egy levél formájában.

//Jelenleg Konohában tartózkodtok, a küldetés véget ért. Jutalmatok plusz 5 chakra és fejenként 3 ezer Ryo a küldetésért. Villám országába egy bővítés útján is visszatérhettek, tekintve, hogy a kalandnak idő előtt véget vetettünk. Remélem jól éreztétek magatokat, gratulálok a teljesítményért.//

Manabu szavai mélyen elgondolkodtatták a papot. Tanítója mindig is bölcseletekkel látta el Itanashit, azonban ezen bölcseletei néhol oly utakat ígértek, melyek valódi próbatétellel bírnak. Nehéz utak elé állítja a papot, azonban Jashin útja sohasem volt járható az egyszerű embereknek. Az Ő útján csak az erős akaratú, Isten választottjai járhatnak. A tökéletes harmónia útja, melyre hitetlen ember nem képes. Itanashi sohasem bírta elviselni az elkorcsosult emberiséget, látványától is hányingere támadt.
- A hitetlenek bűnhődni fognak. Ez az Ő földje. Én pedig vissza fogom hódítani.
A Hetekről való vélemény némi kételyt támasztott azonban a papban. Azonban Manabu szavaiban igen csak nagy hasonlóságot fedezett fel a nemrég hátrahagyott Shoukannal való beszélgetés között. Ő is a Hetek „korrupciója” elől menekült. Azonban Shoukan másban sem értett egyet. Mégis, a pap szavaira felfegyverezte népét és vár, hogy a pap meginduljon a Nagy háborúba, ahol ő és népe, az első sorokban fog menetelni.
- Manabu. Jashin akarata szent és sérthetetlen. S ki nem érti ezt meg, el fog bukni az Ő kezei által. El fogom hozni az Ő akaratát erre a földre. Az ő birodalmába. Nem számít, hogy férfi vagy nő. Idős, vagy apró gyermek. Szegény koldusa a világnak, vagy másokat kizsigerelő gazdag. Egy falu, vagy akár egy vallási vezető. Eltaposok mindenkit, aki megtagadja az Ő akaratát. Az Ő földje, senki másé. Vérben fog ázni ez a föld… - monológja közben ismét felerősült az ő körülölelő aura, s hirtelen nyugtatta le magát, hogy ne pusztítsa el hirtelenjében az archívum tekercseinek felét.
- Yogenshat nem pusztíthatták el. Véglegesen nem lehet elpusztítani azt, ami elpusztíthatatlan. Ha mégis, elhiheted, hogy legalább annyi lelket fogok küldeni a nagyúr számára, hogy legalább mérsékelhessem dühét. A kapcsolataimnak köszönhetően remélem hamar rátalálok a Yogenshahoz vezető útra, vagy annak egy újabb kulcsára. Köszönöm Manabu a segítséged. Visszatérek és akkor…nem fog senki sem az Ő útjába állni.
 
Itanashi kisétált az épületből, majd teljes harci felszerelésben, felsétált a vékony lépcsők tetejére, az áldozati szentélybe. Álarcát a földre helyezte, majd megállt. Jobb kezében hirtelen megjelent az éles, fekete Kinzokuyanja, majd lassan bal tenyere felé emelte a pengét.
- Jashin, ki bennem élsz, tudd, hogy téged szolgállak. Elindulok utamon hát, melyet te adtál nekem. Elhozom Yogenshat ide, ahol az elsők telepedtek le. S mikor itt az idő, onnan, ahonnan minden kezdődött, visszaszerzem azt, ami a Tied. nem állhat utamba sem halandó, sem más teremtmény. A Te akaratodnál nincs erősebb. – a penge lassan felvágta a tenyerén lévő bőrt, melyből vér csorgadozott lassan, végigfutva ujjain, a földre csöpögött.
- Adj nekem erőt uram, hogy megtalálhassam a Yogenshahoz vezető utat. Adj hatalmat, hogy eltiporhassam ellenségeid, kik megfosztottak téged földedtől, s minket, a követőid üldöztetni kezdték. Mutasd nekem az utat Uram, hogy elhozhassam a Te világod.
Itanashi ekkor megragadta hosszú, fehér haját, átfogta azt nyaka körül, majd az éles pengével levágta azt, s a véres földre hullatta.
- Én, Itanashi, a Te harcosod most elhagyom az Elsők templomát, s mikor visszatérek ide, a hitetlenek birodalma lángolni fog. Fogadd hát vérem ajándékként, s adj nekem erőt, adj hatalmat, az érdemtelenek felett.
Itanashi ekkorra már térdelt a véres kövön, majd felált, tekintete még mindig az ég felé nézett. Majd lenyalta vérét tenyeréről, s felvette maszkját a földről. felöltötte magára, majd megindult a Vaskapu felé. A hatalmas kapu közepére helyezve még vérző tenyerét, megnyitotta a kaput, majd elhagyta a templomot. Teste szinte azonnal beleolvadt a hegység kövezetébe, majd a belsejében iramodott meg sebesen a hegy lábánál található erdőségbe.
Mikor először járt az erdőben, idegen volt számára és veszélyes, ugyanis nem csupán Jashin hívei lakják a területet. Shoun kutyái azonban hátrébb húzódtak, mélyen az erdő sűrűjébe, miután többszörösen ütköztek össze Itanashival. Azonban a pap most nem a nagy erdő felé indult, hanem egyenesen a kikötőbe. Abba, amelybe érkezett, mikor az ő szavára a Démonok országába hajózott. Most pedig készül elhagyni valódi hazáját, s a régi, otthonnak nem mondható, mégis, a pap számára ismertebb földekre tér vissza, hogy beteljesítse a sorsát.
A kikötő, ismervén már a terület ezen felét, talán egy órára lehetett a Hegység lábaitól.
Itanashi érzékei nem jeleztek idegen chakrat, miközben ő maga gyors szökkenésekkel haladt fáról fára. Gondolkodott. Manabu szavai még mindig nem hagyják őt nyugodni. 
~Talán a hetek tényleg oly korruptak, hogy maguknak akarnák Jashin hatalmát és földjét? Az Ő akarata sérthetetlen. S aki nem fogadja el…
- Azt eltaposom! – mondja ki gondolatának végét. A papra hosszú út vár, azonban még csak nem is sejti, Jashin útja mily hosszú még, s közben, mennyi megmérettetést követel meg.

Elérvén a dombot, melynek völgyében a kikötő helyezkedik, körbetekintett. Az árusok bódéi még ott állnak azóta is. Mikor idejött, egy férfi jashinistának adván ki magát, elfogta őt és egy másik férfit, vacsorának szánták a valódi papokat. Azonban Itanashi kegyetlenül megtorolta a férfi árulását és tettét. Sötét köpenyt húzott magára, mely tökéletesen eltakarta a páncélzatot, azonban még így is félelmetesnek festhetett a pap fizikális látványa. Álarca szintén a köpeny rejtekében maradt, míg arcát a sötét csuklya védte. Zöld szemei hajót kerestek a kikötőben. lehetőleg olyanok között kutatott, amely nem lóg ki méretében a többi közül, átlagos, gyors hajót.