Re: A Kereskedelmi Vizek

Hidan Szer. Márc. 09 2016, 07:30

Bár mérhetetlenül gazdag, Itanashit nem vakítják olyan világi hívságok, mint a pénz, így olyan bő kézzel szórja vagyonát, ami bármelyik világfinak becsére válna. A Barrakúda kapitánya - egy Senchou névre hallgató férfi, hószín varkocsba font hajú és nyakig varrt törzsi tetoválásokkal - az első ajánlattétel után úgy mereszti sárgás szemeit a shinobira, ahogy a részegekre és félkegyelműekre szokás. Nehéz lenne felróni neki, mert a jashnista épp az imént annyi pénzt ajánlott fel neki egyetlen utazásért, amennyiből már talán az egész kikötőt is megvehetné. Addig persze a pallóra sem engedi fel reménybeli utasát, amíg a férfi le nem számolja neki a felajánlott összeget. Amikor nyélbe ütötték az üzletet, a kapitány hátborzongató mosolyt villant a Lidérc felé - az összes foga tűhegyesre van faragva -, beleköp vitorlakötelektől kérges tenyerébe, majd a pap felé nyújtja, hogy így pecsételjék meg szövetségüket. Mindössze egy-két órányi időt kér, hogy a többi foglalót lerakott utast is értesíthessék a korábbi távozásról, valamint hogy minden kihajózáshoz szükséges előkészületet maradéktalanul el tudjon intézni.
Senchou hangosat füttyent az elsőtisztnek - égővörös hajú, lányos arcú kamasz háromszögletű kalapban -, majd egy rövidkézjelsorozatot mutat el neki: mindkét kezével a másik kar csuklójára fog, majd egy kettest mutat, végül pedig ökölbe szorítja jobbját. A hajó második embere hitetlenkedő arcot vág, de amikor a kapitány hozzávág egy teli erszényt erszényt, és sürgető mozdulatokat tesz, a tiszt abbahagyja az akadékoskodást és magában mormogva elhagyja a fedélzetet, hogy a város felé vegye az irányt.
A következő másfél órában a móló és a brigg környéke valóságos cirkusszá válik. Bérelt hordárok egész serege hordja a Barrakúdára hordó- és ládaszám a különböző árucikkeket: sózott heringet és rumot, keleti fűszereket, finom kelméket és jelöletlen dobozokat, amikben minden bizonnyal az illetéktelen tekintetetektől elzárni kívánt portékákat hozzák. Itanashin kívül még három utas érkezik - a fedélzeten elkapkodott mondatfoszlányok alapján eredetileg többel számoltak, de a jashinista ajánlattétele miatt csak a tehetősebb és fontosabb ügyfeleket várják meg.
Az első érkező egy kortalan arcú férfi mélyen ülő szemekkel és gesztenyebarna, egy szalaggal lazán hátrafogott hajjal. Ha ruhatárát egy szóban kellene jellemezni, a hanyag elegancia lenne az: kitűrt, zsabós inge felett régimódi, bokáig érő hosszúkabátot visel, pelerinnel. Övére vastag könyv van láncolva, és a korai kifutás ellenére is minduntalan türelmetlenül pillantgat fehérarany zsebórájára. A második utas egy csontfehér bőrű nő, aki mögött eunuchok egy csoportja egy szekérnyi poggyászt cipel. Szembogár nélküli szeme éles kontrasztot alkot az arcának csaknem egészét borító kacskaringós mintákba rendeződő tetoválásokkal, melyek koponyaszerű kifejezést adnak amúgy szemrevaló vonásainak. Ujjatlan, fekete selyemből szőtt köntöst visel. Csuklyája miatt nehéz lenne megmondani, de mintha kopasz lenne. A harmadik és utolsó ügyfél egy délceg, körszakállas férfi, felnyírt, rozsdaszín hajjal. Türkiz tunikája felett mestermívű mellvértet visel Roshi szimbólumával, aszimmetrikus vállvédővel. Jobb karját karmokban végződő páncél borítja, övén kard és pöröly.
Ezután már csak az elsőtisztre kell várniuk, szerencsére nem túl soká. Húsz láncra vert férfi kullog mögötte, bokájuk és csuklójuk az előttük állóéhoz láncolva. Amint a hajóra lépnek, a legénység felnyitja a fedélközbe nyíló csapóajtót és bezavarják a rabokat. Amint ezzel is megvoltak, rövid készülődés és gyors létszámellenőrzés után felhúzzák a horgonyt és kieresztik a vitorlákat. A metsző nyugati szél belekap a súlyos ponyvákba, a tengerjáró pedig hangos nyikorgással indul meg a tajtékos habokon ringatózva. Fertályóra sem telik bele és már a nyílt tengeren hajóznak...

**Itanashi** Csüt. Márc. 10 2016, 23:23

A mérhetetlen emberi kapzsiság ismét ajtót nyitott Itanashi előtt. Ismervén az emberek gyengeségét, a halál újabb szobába térhet be, ahol megannyi lélek vár a megtisztulásra. Itanashi elmosolyodott, nyugtázva ezzel magának, hogy még mindig képes az egyszerű emberekre hatni. S az előtte kezét nyújtó férfi nagy vígan mosolyogva kezét nyújtja a pap felé. Örült a látványnak, erre semmi kétség. Hisz még nem is tudja, hogy a pap nem igazán szeret üzeletlni az emberekkel, sőt...egyáltalán nem viseli el az emberiséget. S nem is igazán engedi élő embernek mutatni arcát, még ha nem is ismeri senki a valódi énjét. Itanashi a kéznyújtásra szúrós tekintetét a férfira szegezi, majd egy apró fejbólintással nyugtázza az üzlet megkötését. Kezeit egy embernek sem nyújtanák oda. A kárhozottaknak legalábbis biztosan. Talán rossz néven veheti a kapitány, talán megelégedhet egy bunkóval ennyi pénz után. Illetve a papot nem is igazán foglalkozatta a férfiban kavargó érzések. Majd végül szokásához híven, kezeit háta mögött összefogva, katonás lépésekkel sétált a hajó fedélzetére. Nem akart tovább időzni a kikötőben, még ha a kapitány egy legalább órányi várakozási időt kért.
Itanashi a hajóorrba sétált, majd kezeit a korlátnak feszítette, testét némileg előre döntve. Mély levegőt szívott a tenger sós szeléből, miközben zöldes szemei a távolba meredtek.
~Visszatérek. A lidérc visszatér a kárhozottak földjére, hogy ismét elhozhassa Jashin akaratát. S felkutatva Yogenshat visszaszerzem azt, ami a tied, Nagyuram. A papod most visszatér, hogy meghódíthassa a világot.~ az elmúlt egy év, amit a kontinensen töltött, merőben eltért a volt otthonának földjéhez képest. Teljesen átadta magát vallásának virágzó hazájában, s ezáltal a vallást kezdte el üldöztetni az emberek helyett. Talán különös lesz újra shinobik ellen harcolni, s nem Shoun kutyáit vadászni az erdőkben. Visszatér a "civilizált" világba, ahol az emberek pénzért ölnek, hazudnak és fertőzik meg a világot. A démonok országában töltött ideje alatt Itanashi teljesen átvette a vadász szerepét. azonban tisztában van, múltja miatt nem egy nemzet keresi őt, az álarcos jashinistát, kinek vérálarca rámosolyog a holtakra. A sötétség ereje, mely benne izzik ugyan látszólag félelmet kelt a közelben lévő emberek szívében is, s terrorban tartotta az erdőket, azonban a nyugati kontinens népei lehet, hogy felfigyelnek rá. Igaz, most remélhetőleg nem kell átutaznia az egész világon, hisz célja a nagy óceán mögött elterülő Tűz országa. Nem tudja pontosan, mit is keres, csupán azt tudta, hogy Jashin mutatni fogja neki az utat, ahogy eddig tette. Még ha Konoha főutcáján kell is átsétálnia, akkor is mutatni fogja az ő útját. Melyről a pap sohasem térhet le. Az ő sorsa az, hogy ráléphessen jashin útjának legfőbb fokára, s prófétává válhasson. Kopott köpenyét összébb húzva, nyakláncát elrejtve benne fordul az ismeretlen léptek zajának forrása felé. Újabb utas lépett a fedélzetre. Az emberi mocsok legaljának titulálható megjelenésű férfi ismét elkönyvelt egy megerősítő pontot az emberek által kiváltott undor listájába. Az egyetlen figyelemre méltó az oldaláról lógó vaskos könyv volt. Nem gondolta volna, hogy tud olvasni. A férfit követte egy igen különös személy, alkatából ítélve egy nő, kit jónéhány, megbecstelenített férfi hurcoltatva követett. A nő különös sminkje, vagy talán tetoválása rémisztően hathatott az emberekre, a papnak megtetszett a határozott, s az emberiséget gyalázó nő. Nőiesnek tartotta.
A kompánia után nehéz hangzású férfi sétált fel a pallón, vaskos, mégis...mestermunkához hasonlító vértezetbe öltözve. Különös szimbólum díszelgett a mellkasán, s mintha az egyik tekercsen láthatta volna valahol még az archívum soraiban, nem igazán vélte fontosnak. Díszes páncélzata egyszerre volt védelmi, s közelharci eszköze is a férfinak, tekintve a karján lógó karmokat.
~Ő lesz az első, akit a vízbe vetek, ha nem haladunk megfelelő tempóban~ Itanashi a korláton könyökölve, fejét az érkezők felé fordítva szemlélte végig az elkövetkezendő hetek alatt eltűrni kívánt útitársait. Mindenesetre megpróbálta memorizálni a személyekből áradó chakra erősségeket, hogy tudhassa, kikkel is áll szemben, ha netalán létszámcsökkenésre kerülne sor. Remélte azonban, hogy nem kell a teljes legénységet legyilkolnia útja során, hiszen egyedül, nehezen érne partra egy ekkora hajóval. Így egyelőre némán köpenyében sötét rejtekébe húzódva,m távol marad a szociális élettől, márha egyáltalán kialakulhat egy efféle kompániától. Idő közben jónéhány láncra vert embert szállítottak a hajó belsejébe, így az előbb említett emberi kapcsolatoknak adtak még egy pofont. S már nem is érzi annyira kívülállónak a pap, mint ahogy azt az elején gondolta. A hajó elindult, majd igen hamar hagyta maga mögött a démonok országának földjét, s végül az egész kontinenst is, melyet a pap egy apró mosollyal és egy
- Visszatérek - mormolásával nyugtázott.

Hidan Kedd Márc. 22 2016, 06:34

//Kérlek vond le az 50.000. ryout, mert mint írtam, ha nem fizet előre, fel sem engedik Itanashit a hajóra Smile

//

A jashinista alig palástolt undorral üti nyélbe az üzletet a kapitánnyal. A fehér sörényű tengerjáró kaján vigyora kínos lassúsággal hervad le hószín borostával borított vonásairól. Egy darabig értetlenül tartja tenyerét a férfi felé, majd hosszas habozás után kelletlenül buggyos nadrágjába törli azt. Végül egy nyelvcsettintéssel kísért kacsintással próbálja oldani a feszült jelenet, és törődött hangon annyit mond:
- Üdv a fedélzeten, Főnök.
Ezután sarkon fordul, hogy a pár méterrel odébb a vitorlakötelekkel bajlódó elsőtiszthez sétáljon. A vörhenyes kamasz kérdő pillantást vet rá, mire a Barrakúda ura csupán annyit vet oda foghegyről, mielőtt tovább indulna a hajóhídhoz:
- Csak egy újabb beképzelt faszkalap, aki azt hiszi hogy rózsavizet pisál...
Bár vissza sem pillant újdonsült utasa irányába, egyértelmű hogy inkább neki címezte szavait, semmint a lányos arcú kölyöknek. Itanashi szokásához híven máris elkezdett barátokat szerezni a fedélzeten...
Amikor a cifrábbnál cifrább kinézetű utastársak is a fedélzetre lépnek, a pap addig mozdulatlan chakravevői heves rezgésbe kezdenek. Pontos szintjüket nehéz lenne meghatározni, mivel a készülék nem képes különválasztani a különböző személyektől érkező jeleket, valamint azt sem képes megmondani, hogy három nagyjából jounin szintű ninjáról van-e szó, vagy csupán egyikükhöz tartozik az a féktelen erő, amire a rudak reagálnak. Egyetlen beszédes jelre tud csak felfigyelni az elveszett shinobi, amiből következtetéseket tudna levonni az idegenek képességeit illetően... Amikor a hosszúkabátot viselő férfi megérzi az őt pásztázó tekintetet, aranyszín pillantása egy pillanatra keresztezi Itanashiét. Egy jelentőségteljes pillanaton keresztül farkasszemet néz a Sötét Nagyúr önjelölt prófétájával, majd továbbsétál a fedélzet átellenes oldalán található korláthoz. Útközben újfent előveszi a zsebéből a láncon függő órát. Szabad baljának ujjai közé csippenti a szerkezet tetején található felhúzókulcsot, óvatos mozdulattal teker rajta párat, majd az időmérőt tartó jobbjának hüvelykujjával megnyomja a borsónyi pöcköt. A következő pillanatban a chakraérzékeny fém rezgése nagyjából a felére csökken, s már csak a nő és a lovag irányából észlelni jeleket, de így már közel sem olyan intenzív a vibráció, mint korábban...
A férfi ezután, mintha mi sem történt volna letérdel, kinyitja aktatáskáját, amiből rövid kotorászás után egy ecsetre emlékeztető faragóeszközt és egy pár nyolcszögletű érmét vesz elő. Amikor ezekkel megvolt, feláll, s a korlátnak támaszkodva, háttal a tengernek kezd az egyik réztallérral bíbelődni, mintha valamilyen aprólékos mintát próbálna a közepébe vésni.

**Itanashi** Szer. Márc. 23 2016, 23:50

~Hm...Főnök...te lennél az első, aki a hátamba szúrnád a késed~ mosolyog el magában a pap, látván a férfi minimáján, hogy nem épp kedvező számára a pap nyers és tömör megnyilvánulása, s szabályos megtagadása az itteni szokásoknak. Azonban, mivel csupán egy emberről van szó, a papot hidegen hagyta a kapitány átkozása.
- Ezért még a fejedet veszem! - teszi hozzá halkan, mikor fél fülével meghallja a kapitány megjegyzését. A pap továbbsétál, olyan helyre, ahonnan belátja az egész fedélzetet, s közben a tengert is, az orrba. kezeivel megtámasztva a hajó korlátját, fejében nagy és erős, vad hullám kezdett rezonálni, majd azt követte két másik is. A vibráló érzések egyszerre rohanták le Itanashi elméjét. A chakrak ugyan, mivel kis területről volt szó, nehezen lehetett különbséget tenni a források között. A pap szinte azonnal a palló felé szegezte tekintetét, fejét félig elfordítva.
A különös kompániából a könyvet és órát tartó férfira szegeződtek először, ő volt talán...a legkülöncebb a csapatból, hiszen ő tűnt emberi mértékkel a legnormálisabbnak, leszámítva az elhanyagolt ruhaviseletét. Könyv lógott az oldalán, valamint egy kis zsebóra, melyet Itanashi csupán akkor látott meg, mikor a férfi kezébe vette. tekintetük találkozott egy pillanatra, mikor a férfi szemeivel a pap arcát figyelte, kinek arcát nem takarta semmi, így...az egész világ számára ismeretlen arcát mutatva, meredt, zölden világító, gyilkos szemeivel.
A könyvhordó zsebóráját felhúzva hirtelen...ha meg nem is szüntette, de jóval az előző hullám felére redukálta.
~Hm...Szóval ő lesz az. A másik kettő ezek szerint a mostani hullámban osztoznak erejük terén. Azonban ez a férfi...milyen könyv lehet az?~ tekintete ismét az idegen derekáról lógó könyvre szegeződik, a könyv borítóján vagy a gerincrészen egy címet vagy jelet keresve. Majd végül visszafordul a tenger felé, hátat fordítva ezzel mindenkinek. Sohasem volt az a társasági lény, s aki már hallott róla, az tudja, ha Itanashi beszédet tart...ott vér fog folyni. Rengeteg vér.
A pap a hullámzó, sós tenger szelének illatát mélyen magába szívta, a természet illatát, melyet nem mocskolt még be az emberi faj. S egyben a változás szelét is érezte, ahogy végigfúj takaratlan arcán. Lassan egy új korszak veszi kezdetét. S ettől a korszaktól csupán a tenger választja már csupán el tőle. Ugyan nem tudja még, mit is fog találni pontosan, ha egyáltalán talál valamit a Tűz országában, egy biztos. Jashin sohasem küldte őt felesleges utakra, hisz minden, ami a pappal történik, az mind az Ő akarata. S minden lépésével egyre közelebb kerülhet hozzá.
A férfin mindvégig rajta tartja fél szemét, ha nem is, érzékeit biztosan. Ugyan nem képes pontos határok köré szorítani erejét, az évek alatt megtanulta ez alapján megítélni ellenfelét, valamint elmerülni egyetlen hullámban, s érezni, mikor csendes, s mikor háborog, akár a tenger a hatalmas viharokban. Ugyan ez sem tökéletes, a túlélésben azonban...segíthet. Itanashi pedig mindig is túlélt. A túlélésért él.
Zöld szemei láthatják, ahogy a férfi apró érmét vesz elő, s valamiféle segédeszközzel, mintha rajzolni kezdene a felületére. A pap érdeklődését igen csak felkeltette a férfi, nem is művészetének oka, sokkalta inkább veszélyessége, elvégre nem egy napot kell együtt töltenie ezzel a színes bagázzsal. Jobban végigmérve a többieket, a lovag páncélját vizsgálva a pap valahol meglátta a szépséget, a fém gyönyörű megmunkálásának szépségét. S rajta azt a szimbólumot. Mintha már látta volna...valahol, a Vértemplom archívumának sorai között, ám akkor nem szentelt neki túl sok időt és energiát, mostanra látva azonban talán valamiféle nemzet vagy esetleg valamiféle nemesebb címer. A fordított kalapács jelképe azonban lehet, hogy magára a mesterre utalhat, aki megalkotta a páncélt. Ha visszatér, Manabutól elkéri a kontinens főbb címereinek leírását, most azonban a lovag nem volt érdekében a papnak, egyelőre, a korongját faragó férfin gondolkodott. Ki is lehet ő?
~Ha követett volna, azt már megéreztem volna, rég találkoztam utoljára ekkora chakramennyiséggel. S az az óra...mintha tudná, hogy őt figyelem és szándékosan rejtette el chakraját.~ Itanashi ezen gondolataival van épp elfoglalva, miközben a hajó egyre jobban tör előre, a megbeszéltek szerint. Tudta, hogy az ő sötét erejét érzi az egész hajó, ha akarta volna sem tudta volna eltakarni azt a hideg és különös aurát, ami körülfogta a papot. Melynek szagától Shoun kutyái messziről elkerülik a Vértemplom erdejét. Ha a férfi tudja, hogy a pap megérezte az ő erejét, akkor valószínűleg ő is érzi Itanashiét. Szerencsére, vagy épp szerencsétlenségére a pap, sohasem szégyellte erejét. ha pedig ez a férfi bármivel is próbálkozna az út alatt, Itanashi gondoskodni fog róla, hogy Jashin áldozatának testéből jóllakjanak a halak.
A pap pedig idő közben, helyét tartva, a földre vagy egy esetleg ott heverő tárgyra, hordóra, ládára, vagy bármi másra ül, majd mély levegőket véve, gyengébb meditációba kezd. Erejét nem csupán a hajó utasai ellen vetheti be az út alatt, hanem meg kell küzdenie a földmesteri címet ugyan nem birtokló, mégis azonos szinten lévő papnak a lehető legnagyobb ellenfelével...a vízzel. Remélhetőleg a viharok elkerülik őt, vagy ha mégis sor kerülne rá, remélhetőleg Jashin megóvja a hajót a széteséstől.

Hidan Kedd Ápr. 05 2016, 04:22

Ahogy a jashnista alaposabban szemrevételezi az idegen övére csatolt vaskos, fekete bőrbe kötött könyvet, semmi hétköznapitól eltérőt nem lát, azonkívül hogy rengeteg könyvjelző lóg ki a lapok közül. A kemény borítás gerincén aranyozott, cikornyás írásjelekkel a cím szerepel, de ekkora távolságból a pap csupán egyet képes felismerni közülük:

A Kereskedelmi Vizek - Page 4 120px-%E5%9B%9B-order

A délután hátramaradó része különben eseménytelenül telik. A zsebórás férfi továbbra is az érmének szenteli minden figyelmét, aprólékos mozdulatokkal vési, faragja a szimbólumot, amit korábban elkezdett. Többet nem pillant Itanashi felé, láthatóan teljesen leköti munkája. Amikor pár óra múltán abbahagyja a dukát karcolgatását, egy hanyag mozdulattal bepöcköli azt a tenger habjai közé, majd elővesz egy másikat és elölről kezdi az egészet...

Négy napja már, hogy a Barrakúda elhagyta a Démonok Országának partvidékét, négy nap keserves tétlenségre kárhoztatva a prófétát. Az egészben az a legrosszabb, hogy tudja, hogy ez még csak a kezdet... Jobb híján a legénységet és az utasokat tanulmányozta a hószín hajú halálosztó. A kapitány még mindig úgy néz rá, mint a véres rongyra. A kantinban felszolgált koszt rémes, s bár nem kóstolta mások ebédjét, de napról napra kovácsolódik bizonyossággá a papban a gyanú, hogy nyers bemutatkozása miatt a hajó ura utasította a szakácsot, hogy az összes mócsingot neki tartogassa. A vörhenyes elsőtiszt az egyetlen a legénységből, aki nem pisál a fedélzeten mindenki szeme láttára, és számtalan más apró jel is utal arra, hogy a kölyök valójában a szebbik nem képviselője. A hosszúkabátos idegen ritkán mutatkozik, vagy ha mégis, akkor szorgalmasan jegyzetelget egy naplószerűségbe, vagy az óráját fürkészi. A halálarcú nő azóta nem mozdult ki kabinjából, hogy bevonult oda. Az eunochok hordják neki az ételt. Fura, de mintha kevesebb lenne belőlük, mint amikor a fedélzetre léptek... A három idegen utas közül talán a lovag éli a legaktívabb társasági életet: naphosszat olcsó sört vedel és csirkecombot eszik - ami inkább tűnik egy kövér patkányéhoz tartozónak... - borsos felárral. Talán ő az, aki a leginkább jóban van és a legtöbbet beszél a legénység tagjaival, akik nemkülönben sötétek mint a vakond belső zsebe.
Itanashi éppen kényelmetlen, dohszagú szalmazsákján próbálná jobb híján álomra hajtani a fejét, amikor a vészharang éktelen csörömpölésére és alig artikulált kiáltásokra lesz figyelmes. Bár a nagy részüket képtelen kivenni a háttérzajból, egy baljós mondatot azért sikerült elkapnia:
- MINDENKI A FEDÉLKÖZBE! KIRIGAKUREI ŐRNASZÁDOK A LÁTHATÁRON!

**Itanashi** Csüt. Ápr. 07 2016, 00:26

~Mégis…ki lehet ez a fickó? – mereng el a pap, miközben a szemlélt férfi kezébe egy apró tallért fogva, rajzolni, farigcsálni kezdte, s nem hagyta abba órákon át sem. Miután készen lett vele, egy könnyed mozdulattal hajította a vízbe, majd egy újabb tallérral kezdte kitölteni a nap hátralévő idejét. Itanashi nem várta meg a sötétedést, inkább vonult vissza ő maga is a kabinjába, és tette az egyetlen dolgot, amit tehetett…meditált. Érzékei kiterjednek az egész hajóra, így ha a férfi ismét chakrat áramoltatna ki, azt megérezné. Az ágy mellé a földön foglalt helyet, majd kezeit térdén támasztva, gyomra előtt összetéve, mély transzba esett. Nem is hagyta el kabinját aznap.
A földön ébredt a pap. Ablakán a nap sugarai ragyogtak be, megvilágítva az egész birodalmát. Álarcát és főbb felszereléseit egy tekercsbe zárva rejtette el a kabinban, s köpenyének takarásában sétált fel a fedélzetre. A páncélozott harcost pillantotta meg, miközben az nagyokat nevetve, mosolygott és ivott a legénység néhány tagjának társaságában. Még a lépcsőn megállva tekintett a kapitány felé, kinek szemében sértődés és gyűlölet keveredett, azonban Itanashi érzelemmentes arcát nem törte meg a bűntudat. Idejét sem tudja, mikor érezte utoljára, ha érzett valaha is. Eddigi életének nagy részét az emberek között élte, a halandók mocskában, két hetet, levágott végtagokkal is túlélne egy ellenszenves féreg társaságával birkózva. Mély levegőt szívva a sós tengeri szélből, a papot nyugtató érzés fogta el. A tisztaság illata. A változás szele. A próféta közeledésének szele. Nyugtató levegővételeit a nem messze csámcsogó férfi zavarta meg, Itanashi felé fordult, majd rideg, zord zöld szemeivel a férfira tekintett, s figyelte őt néhány másodpercen át. Végül elfordulva a lépcső elé vette irányát, és visszatért a kabinjába. Bezárta az ajtót, majd ismét a földre ült.

Valahol messze járt. nem tudni pontosan, hol…sötét volt. Teljes sötétség. Itanashi pedig ott állt, pontosabban lebegett a sötétség közepén. Egy hang szólította meg, hideg, lelketlen hang.
- Uram! – válaszolt.
A pap elméjében ismételten lejátszódott a párbeszéd, mely mostanság igen csak nagy visszhangot keltett fejében. Nagy feladatok, és annál is nagyobb célok, Jashin, az Egyetlen hatalmának kiterjesztése. Itanashi imádkozott álmában, a nagyúr felé, hogy óvja őt ebben a kiszolgáltatott helyzetében. Ugyan a papot sohasem keltett félteni, jobb neki a szilárd talajon harcolni, mint az óceán közepén egy törékeny hajón. Mert ha harcra kerülne sor, lehet, hogy a Burakkuda utolsó útjára indult. S mivel érzi saját helyzetének hátrányát, mindent meg kell tenni, hogy a hajó épségben partot érhessen, vagy legalább megközelítse. Bármi is történjen, Itanashinak a hajót kell óvnia, ahhoz, hogy beteljesítse Jashin következő feladatát, és, hogy rálelhessen a Yogenshahoz vezető kulcsok egyikére. A Burakkuda nélkül nincs esélye. S talán nem is a tudat, hogy nyílt vízen kell harcolnia, hanem a tény, hogy egy emberre van bízva sorsa, igencsak elszomorítja őt. Látta a kapitányon a vacsora alatt ismét a dühöt, melyet a pap jelenléte váltott ki, ezért, inkább kerülte is a közös időtöltéseket, ahogy mindenki mással is.
A koponyaarcú hölgy szolgái érkeztek a vacsoráért, majd összepakolva az adagot, visszatértek úrnőjük rezidenciájába. Az étel pocsék volt, pedig azt hitte, talán jobb ételekhez fog jutni, ha emberke között lesz, szerencsére a pap nem rendelkezett túlságosan is nagy igényekkel ilyen téren sem. Az egészséges jóllakottság érzete nélkül tér vissza a kabinba, s ki nem tér másnapig. Természetesen a földön kelve ismételten. Feje a szalmazsáknak támasztva lassan fordul át másik oldalára. Különös álma volt. Egyetlen emléke egy árnyék volt, mely egy utcán tekintett felé. Ugyan a részletek elvesztek, a visszaemlékezés próbái miatt kialakult különös érzettel gazdagodva sétált a fedélzetre, tekintve ismételten a kapitány felé, majd az orrban hallva a páncélozott történeteit.
A különös idegen is fellátogatott a fedélzetre, éppen az órájával babrálva valamit. Ez a férfi váltja ki a papból a lehető legszélsőségesebb opciókat, hiszen a férfi vagy segítőtársa lehet, vagy a legnagyobb ellenfele, amíg el nem érik a partot. Azonban egyelőre úgy tűnt, a férfi elvan a saját kis világában, ahogy mindenki más is ezen a hajón. Lényegében a katonán és a legénységen kívül nem létezett szociális élet a hajón. A koponyaarcút azóta nem látta a pap, amióta felszállt a hajóra. Talán ezt kellene neki is tennie. Azonban Itanashi nem bírja a bezártságot, a dohos szagot, ki kell szellőztetnie a fejét az órákon át tartó meditációk után.

Negyedik napja már, hogy Itanashi a hajón tartózkodik. S ezalatt nem mutatott be egyetlen áldozatot sem. Ha nem akad senki az útjukba, lehet, hogy a legénység, vagy az így is feltűnően fogyatkozó eunuchok egyik tagját felkeresi az éjjel, hogy Jashinnak, egy idegen vérét adhassa. Ugyan meditációi előtt apró vágást ejt tenyerén, megkóstolva és áldozva ezzel saját vérével, mégis, a Vér Istenének idegen vérre van szüksége. A szalmazsákján fekve hallotta meg a figyelmeztető kiáltásokat.
- Kirigakure?! Átkozottak, nem állhatják útját a hajónak. Jashin küldetését végzem, nem állhat az utamba egyetlen halandó sem. – mondja, majd hirtelen tör ki kabinjából, miután tekercsét kulcsra zárta, majd a Meisai Gakure no jutsu segítségével a fedélzet felé sétál, egyenesen a kapitány mellé.

- Az egyességünk úgy szólt, hogy megállás nélkül éri el a hajó a partot. Én álltam a részem, most pedig önön a sor, kapitány. – szólítja meg a láthatatlan hang, akár egy lidérc, melynek vészjóslóan sötét hangjában a pap hangját vélheti felfedezni a kapitány, ám Itanashit nem láthatja. A pap odébbállt, s várta a kapitány reakcióit. Remélhetőleg nem tesz semmi meggondolatlant, vagy éppenséggel olyat, melynek következtében a halál az egyetlen dolog lesz, amiért sírva fog könyörögni. Majd végül a többiek mellé sétál, ekkorra már feloldotta álcázó technikáját. Most kiderül, hogy mire is képes a hajó a nagy nemzetek hajója ellen, mindenesetre Itanashi nem túl bizakodó a Burakkuda védelmében és fegyverzetében, így felkészül lelkiekben egy esetleges támadásra. S ugyan milliók üthetik annak a markát, ki elviszi a pap fejét, szerencséjére arcát mindösszesen három személy ismeri, mindenki más számára egy ismeretlen, húszas éveiben járó, sebhelyes, és elszánt férfi tekintetét láthatja. Az arcot, mely egykoron Djuka Sendohoz tartozott, ám vele együtt megsemmisült a robbanásban és a tűzben, mely a Fű határán lévő házban esett azon a bizonyos éjszakán. S ennek tudatában a pap némiképp megnyugodott, hiszen a hajón vannak nála feltűnőbb személyek is, akik netalán jobban felkelthetik Kirigakure érdekeit.

Hidan Pént. Ápr. 15 2016, 16:49

Itanashi láthatatlanul lép ki a valósággal nyüzsgő fedélzetre. Az éjszakai égbolt percről percre kövérebb és szaporábban záporozó esőcseppekben sírja el bánatát a végtelen óceánnak. Az egyetlen szegényes fényforrást az olajlámpások lángocskái jelentik, melyek makacsan dacolnak az üvegbúrákba is befújó metsző szél erejével. A Kapitány a hídon áll a kormányosnak háttal, onnan kiáltja parancsait a köteleken és árbocokon majomszerű ügyességgel fel, s alá mászó matrózainak. A jashinista semmiből jövő hangjára először riadtan összerezzen, majd bosszúsan fordul a sűrű vízpermetben kirajzolódó sziluett felé:
- Legközelebb megtehetné, hogy nem oson a hátam mögé, amikor épp valaminek a közepén vagyok Főnök. A szar is keresztbe állt bennem! Én is éppen próbálnám a munkámat végezni, ha nem tartana fel a fontoskodásával valaki minden kikúrt öt percben! Menjen vissza a fedélközbe, hogy ne legyen senkinek az útjában, én pedig megteszek minden tőlem telhetőt!
Részéről ennyivel le is tudta a beszélgetést, figyelmét újfent teljesen a legénység irányítására fordítja, s közben ideges pillantásokat vet a horizonton kirajzolódó kisebb flotta felé. Hat naszád, mindegyik kisebb - és egyúttal gyorsabb is - mint a Barrakúda.
- Hat csomóval balra, farvitorlát kiengedni! Korbácsoljátok meg az evezősöket, vagy ígérjetek nekik extra vacsorát!
A kormányos hebegve-habogva próbálja összeszedni a bátorságát, hogy kifejezze nemtetszését:
- De... De akkor egy erősebb oldalszél bármikor eltörheti az árbocot, vagy még rosszabb felboríthatja a hajót! És ha balra fordulunk...
- Akkor egyenesen a vihar közepébe hajózunk, mintha nem tudnám! Ne akarj kioktatni a tengerjárásról, már akkor gályákat fosztogattam, amikor még csupaszpöcsű kadét voltál, hogy a Suijin cifrázza ki azt értetlen pofádat! Ez az egyetlen esélyünk!
Vág a másik férfi szavába a hajó ura, majd az utolsó szavánál egyszerűen félrelöki a fickót, hogy maga vegye át a kormánykereket.

A Lidérc technikáját immár feloldva lép a fedélzet alacsonyabb szintjére, ami a legénységet kivéve majdnem teljesen kiürült. De csak majdnem. A titokzatos idegen sebes léptekkel sétálgat ide-oda a korlát mentén, miközben idegesen magában motyog, s persze végig az óráját babrálja közben:
- Nem! Ennek nem így kellene történnie! Ennek nem most van az ideje... Vajon mit csinálhattam rosszul? Talán ugranom kellene? Nem... Azzal túl sok időt veszítenék. Használnom kell... Azt.
Ilyen és ehhez hasonló értelmetlen körmondatokban tanácskozik magával, szinte teljesen kizárva és tudomásul nem véve a külvilágot. Ha Itanashi meg is szólítja, a férfi figyelemre sem méltatja őt, mélyen ülő szemei a fekete habokat fenyegető gyorsasággal szelő hajókat figyelik árgusan. A távolság már-már nevetséges ütemben csökken a brigg és a szoros alakzatba fegyelmezetten tömörült hajóraj között. Az idegen zsebébe csúsztatja, hosszú, csontos ujjait, majd egy ugyanolyan érmét vesz elő, amit korábban a fedélzeten farigcsált. Amikor a kirigakurei tengerjárók már csak harminc méternyire vannak tőlük, azok tüzet nyitnak az orrba állított ballisztákkal, mire a Barrakúda legénysége olajos hordókból égő gyolccsal rögtönzött bombákat dobál a víztükörre, amik feltehetőleg direkt találat esetén robbannak. A férfi abbahagyja a motyogást és elszánt tekintettel nézi a tatkorlátnak támaszkodva a csáklyázásra bőszen készülő kisebb flottát. Amikor már csak kőhajításnyira vannak, elhajítja az érmét, hogy az a hullámzó tengeren kacsázva egészen a hajókig pattogjon. Ekkor egy egykezes kézjelet használ, mire a következő dolog történik: a dukátból először fekete tinta kezd fröcskölni, a ráfestett jelet a térben kirajzolva maga körül. A fekete anyag szép lassan egy gömbbé formálódik és körülbelül tíz méteresre dagad. Aztán a forma hihetetlenül sebességgel beszűköl, és minden amit elért eltűnik, mintha nyomtalanul az enyészeté lett volna. Az élen haladó naszád felét mintha levágták volna. Magatehetetlenül csúszdázik a tengerben nyílt lyukba, egy másik hajóval egyetemben, mielőtt a roppant víztömeg összezárulna fölöttük. Az idegen elfojt egy halk káromkodás az orra alatt, amikor látja, hogy négy még mindig épen maradt. Újfent kabátzsebébe nyúl, ezúttal egy kicsit különböző érmét vesz elő. Ezt magasabb ívben hajítja a már-már a Barrakúda farát karcolgató raj felé, majd amikor a dobás lendülete kezd megtörni, tehát az érme elérte röptének csúcspontját, ismét kézjeleket formáz. Ami most történik, az ugyanaz mint az imént csak visszafelé: a tintából kirajzolódó gömb körül nem eltűnik, hanem megjelenik valami: irdatlan mennyiségű víz, a semmiből előtűnve. A levegőből zuhanó áradat nemes egyszerűséggel elmossa az ellenséges hajókat, legtöbbjükből csak egy rakás palánkot és vízi hullát hagyva. Az idegen remegő lábakkal, mégis diadalmas mosollyal kapaszkodik a korlátba, mielőtt eszméletlenül összerogyna az esővíztől lucskos fedélzeten...

**Itanashi** Vas. Ápr. 17 2016, 20:34

~Kirigakure! – tekint a pap oldalra, miközben az esőben ismét a fedélzetre sétál, az árnyakban mozogva a kapitány háta mögé. ~ Átkozottak. De nem akadályozhatnak meg. – gondolatai egyre inkább a komoly és erős eszközök bevetését kezdték volna elkezdeni, mikor is megállt, majd nyugodalmas, mégis mély és sötét hangján, a kapitányt szólította meg.

- Az ön érdekében ajánlom, hogy rázza le azokat – mondja, majd elindul vissza a fedélzet lépcsője felé, hogy megvárja az események folytatását. Azonban a hirtelen mögöttük termő hajóraj igencsak kétségessé tette a menekülés lehetőségét. Itanashi megállt a fedélzeten, s nézte, ahogy a legénység hordókat dobál a vízbe, hátha valamelyikük eltalálja a támadó raj valamelyikét. Azonban Itanahsi figyelme a különös idegenre terelődött, aki az esőben fel s alá sétálva, halk, zavart beszélgetésbe elegyedett saját magával. Itanashi csupán hallgatta őt, nem avatkozott közbe. Majd figyelmét ismét a háta mögött egyre inkább felzárkózó hajók felé vetette. Ha így folytatják, a Burakkuda hamarosan lyukak tucatjaiban fog a habok martalékává válni. Ezt pedig a pap nem hagyhatta. Épp chakraját koncnetrálta volna, hogy egy erősebb, elsöprő támadással hullámot gerjeszthessen hátuk mögött, mikor a dadogásból újabb mondatot vélt felfedezni.
- Be kell vetnem Azt. – mondta, mire a pap zöld szemei a férfi felé irányultak.
A férfi a korábbiakhoz hasonló, mintázott érmét vett elő, majd a vízbe hajította. Az érme a hullámokon keresztül lassan elérte az első hajókat, majd valamiféle különös jelek rajzolódtak ki a hajók orrában. Hirtelen egy hatalmas gömbbé duzzadt. Sötét, tintával fedett gömbbé, mely a hajó elejét is elrejtette. Mikor megszűnt a gömb, a hajók félbeszakadva kezdtek el süllyedni. A pap csupán nézte, ahogy az első sorokban haladó hullámtörők mostanra egy megcsonkult hajón próbálják a lehető legmagasabb pontját elérni a süllyedő bárkának.
A látvány valósággal lenyűgözte a papot, s gondolkodóba esett. Azonban mielőtt bármi komolyabb témán is kezdhetett volna agyalni, újabb hajók törtek elő a roncsok közül, s a raj megmaradt hajói ismét üldözőbe vették a Burakkudat. A férfi ezen felbőszülve újabb érmát hajított, nagyobb, magasabb ívben az előzőhöz. A jelek ismételten kirajzolódtak, azonban a gömbből ezúttal hatalmas mennyiségű víz és fatörmelék zúdult elő, egyenesen a megmaradt üldözőkre. A hatalmas mennyiségű víz megsemmisítette a megmaradt Kirigakurei flottát, s akik túl is élték, remélhetőleg jó ideig nem fognak tudni jelezni az országnak. A férfi összeesett a bemutatója után, teste a vizes fedélzeti padlóra hullott. Itanashi csak nézte őt. S mindeközben az imént látottakat próbálta feleleveníteni, és elemezni.
~Nagyban hasonlított a Fuuka Houin technikára, működésében talán meg is egyezik. Azonban a férfi képes volt kiterjeszteni a pecsét felületét és ezáltal a hatótávolságot is. Ezáltal az anyagok sokkalta nagyobb mértékben és gyorsaságban pecsételődnek le. Valamint a feloldással is nagyobb területen lesz hatással. – Itanashinak eszébe jutott, mikor a farkas nővel harcolt a Fű határán. A nő által idézett farkas savas váladéka, melyet a pap felé köpött, ugyan lepecsételődött a tenyerén lévő jelképbe, mégis megsértették a kezét, mikor ujjai túlságosan közel és sok ideig érintkeztek lényegében a savval. Eszébe jutott, mikor a gyilkos széltechnika ellen vetette be valahol, a mély erdők közepén a Démonok országának északi területein. Ezzel a technikával képes lehet tökéletesíteni a Fuuka Houint, és egy szempillantás alatt eltüntetni mindent és mindenkit, aki az útjában áll.
~Egy újabb kártya, mely eldönthetné végleg az Istenek háborúját. Ha képes lennék ellenségeimet egy szempillantás alatt eltüntetni, képes lennék egyetlen technikával megsemmisíteni a városaikat. Nagyban megfordíthatná a helyzetet otthon.

A hajó remélhetőleg megmenekült, s bár a férfi kiléte egyre csak különösebb, úgy tűnt, sokat köszönhet neki a legénység és a pap is. Itanashi csupán figyelte a férfit, vajon felkel e vagy teljes kómába rántja magával a sötétség?

Jiraiya Vas. Május 08 2016, 14:33

// Elnézést a késésért, csak rengeteg a dolgom ^^ +5 Chakra kárpótlásul //

Rejtélyes és nagyon is érdekes, főleg, hogyha maga, Itanashi is felfigyelt erre a férfira és a technikájára. Bár szemlátomást rengeteg erőt emésztett fel a technika, vagy éppen csak a stressz tenné? Az viszont biztos, hogy amikor a férfi használta a Jutsut, Itanashi chakrarúdjai mérhetetlen erővel kezdtek rezegni. Ez idő alatt egyetlen egy ellenfele, vagy éppen társa technikája vagy bármiféle chakrafelszabadítása sem váltott ki ilyen mértékű reakciót ezekből a csövekből. Egyedül talán a Nibi chakrájával hasonlítható össze, ám valószínűleg ez a mértékű chakratömeg és a Nibi chakrája sem volt már teljesen megkülönböztető egymástól, mivel a chakravevő rudak nem tudtak már jobban vibrálni...
Amint tehát a férfi megtámaszkodott és diadalittasan tekintett előre, a lábai elgyengültek. Itanashi ebben a pillanatban már nem érezte a rudak rezgését a testében, ami annyit jelent, hogy a férfi chakrája elég nagy mértékben lecsökkent. Ám bármit is tenne Itanashi, máris megjelent néhány matróz, akik felkapták a férfit és levitték a fedélzetről a Kapitány utasítására.
- Ezer ördög és pokol! Ezek a ködférgek nem fognak többet tekeregni.
Mondta, majd megállt Itanashi mellett és villódzó tekintetével a férfira nézett. Persze a Pap tudhatta jól, hogy ez a tekintet nem neki szól, csupán az adrenalin adta löket, a gyűlölet és harag pedig csak a Kirigakurei hajóknak köszönhető.
- Nos? Elégedett főnök?!
Kérdi egy vészjósló félmosollyal, majd ha Itanashi nem tartóztatja fel bármivel is, akkor hátat fordít és azonnal adja ki az újabb utasításokat a matrózainak. Vajon a kapitány mit tud erről az emberről és Ő most hol lehet? Milyen technikát használt? Rengeteg kérdés és rengeteg lehetőség áll most Jashin e Világi Prófétája előtt...

**Itanashi** Szer. Május 11 2016, 12:48

A pap felsétált, szinte a korlátig, s onnan nézte végig, ahogyan a hajó eltűnik. Minta egy láthatatlan démon kettészelte volna, s magával ragadta a fél bárkát. S az a chakramennyiség, amely felszabadult eközben… Itanashi közeledik a korláthoz, hogy jobban szemügyre vehesse a flotta első tagjainak süllyedő maradékát. Hallotta a kiáltásokat a matrózoktól, kik foggal körömmel tépték fel magukat a megmaradt fedélzet fapadlózatán. Ekkor újabb érme repült, immáron a magasba, s hamarosan temérdek mennyiségű víz zubogott a süllyedő hajók mögötti flotta tagjaira. A víz fát és egyéb, darabokra tört anyagot sodort magával, melyek nemes egyszerűséggel szakították fel a megmaradtak fedélzetének felületét. Az összes kirigakurei őrnaszád megsemmisült.

Itanashi fejében újragondolta a látottakat, miközben a benne lévő rudak hihetetlenül vad és erős rezgései lecsökkentek, s oly könnyed és szinte észrevehetetlen állapotukba jutottak, melyet nem éreztettek a pappal, amióta a hajón tartózkodik. Kifáradt a férfi, ezt tudta, mégis…az imént látottak alapján nagy harcos lehet, ki talán rendelkezhet nem egy hasonló és különleges képességgel. A Démonok országa, az elmúlt húsz év alatt látott ellenfelek után mindig is tartogatott különlegességeket a pap számára. Egy teljesen más világba került, ahol úgy tűnik, még számtalan erejű személlyel fogja összesodorni a sors szele.
Matrózok veszik körbe a férfit, majd a könyvet hordó férfit felsegítve, leviszik az alsóbb részeibe, a hajó belsejébe. Újra csendes lett minden. csupán a hajó oldalában megtörő hullámok hangja zengi be az atmoszférát. Valamint néhány lépés kopogása. A kapitány közelíti meg a papot. Látszik rajta, megviselte az üldözés, ám mégis, diadalittas hangon szólította meg a papot. Mintha bizonyítania kellett volna. S bár nehéz volt bevallania a papnak, bizonyított is.
- Szép munka volt, kapitány – válaszolt a pap, majd az utolsó szava után keserűen nyelt, majd fojtatta. - Ha így haladunk, s időben megérkezünk, nem marad el a jutalmuk. – a pap lassú sétába kezdett a korlát mentén, s következő szavaival invitálta magával a kapitányt.
- Igen csak szemre méltó és képzett tagjai is vannak a legénységének. Ugyan a matrózai helytálltak a menekülésben, mely dicséretre méltó, azonban árulja el nekem, a férfi, a könyvvel, honnan érkezett. – kérdezte a pap. Itanashi valóban ki akarta deríteni a különleges férfi múltját, s erejét, ezáltal képes lehet meglátni a jövőjét. Egy biztos, s ezt még nehezebb volt kimondani magának, mégis úgy érezte, a férfi megmentette őket. A kapitányt nem engedi el válaszok nélkül, úgysem tudna hova menekülni. Ha a kapitány beszédes kedvében van, Itanashi próbálja megtudakolni a másik kettő személy kilétét is, azonban ebben a néhány napban úgy tűnt, a könyvet hordó férfi volt a legszorosabb kapcsolatban négyük közül.
A pap egészen a hajóorrig sétált, majd megtámaszkodva a korláton, világító zöld szemeivel, sebes arcával, s a tőle megszokott erős tekintettel, álarc nélkül most mégis oly vágyakozó tekintettel nézett előre, a végtelen tengeren túlra.
- Hosszú küldetésen vagyok. Szükségem van olyanokra, akik erejükkel páratlan dolgokra képesek. – kezd bele a pap egy rövidebb beszédébe – Valamint, szükségem lesz egy hajóra is, mellyel visszatérhetek majd a Démonok országába. Egy hajó, mely összeköti számomra a két kontinenst. Ha a megbeszélt időpontra megérkezünk, akkor véglegesen bizonyított kapitány, s azt megígérhetem, teletömhetik zsebüket attól, amit kaphatnak a szolgáltatásukért.

A kapitány válaszaitól függetlenül, visszaengedi a hajó irányítására a férfit, ő maga pedig visszatér kabinjába, s a kapitánytól megismert információk tudatában, valamint saját tapasztalataival összegezve, megpróbálja elismételni a technikát.
Nem az érmék voltak a lényeg, ez biztos, azok csupán közvetítők voltak. Itanashi a kabinban leveti magáról kabátját, valamint kesztyűit, ezzel felfedve a kezein lévő pecséteket. Egy-egy pecsét a csuklón, egy másik páros pedig szinte közvetlenül alatta foglalt helyet a pap bőrén. Végül helyet foglalt az ágya szélén, kezébe veszi nyakláncát, miután megalkotott néhány kézpecsétet. A két tenyere felfelé nézve hever térdein, Jashin jele pedig bal tenyerében hever. Alig látható, szürkés aura formálódik ki a csuklóját ékesítő pecsétből. A ködszerű chakra körbefonta a láncot, majd egy szempillantás alatt eltűntette.
- Kai – mondta halkan a pap, mikor az imént eltűnt ékszer megjelent jobb tenyerében. Ezután ismételten lepecsételte és visszahozta a bal kezébe. A Fuuka Houjin nem egyszer tett jó szolgálatot már, s mindig is érezte a pap, nem merülhet ki ennyiben a technika. A fedélzeten látottak pedig bizonyították állításának igazát. A kulcs a két technika között pedig a férfiból kiváltott chakramennyiségi különbség lehet. Míg a Fuuka Houin egy alig látható aurával öleli át az adott tárgyat, addig a férfi technikája egy szabályos, és igen méretes chakragömbbé alakította a pecsétből kiáramló chakrat, ami mindent magában szívott és lepecsételt, ami ebbe a gömbbe került. Sokkalta veszélyesebb támadóerővel rendelkezik a nagyobb felületű védelmen kívül. Itanashi nem gondolta volna, hogy ilyenre is képes lehet a kettős pecséttechnika. Szinte tökéletes a nagyobb területek megsemmisítésére, márpedig a kontinens igen csak…hatalmas.

Elméleti szinten talán megértette és kilogikázta a pap a technika működését, azonban ahelyett, hogy azonnal hozzáállna, inkább lehunyja szemeit, és erős koncentrációba kezd. Kiürítve elméjét, megszünteti a világot egy időre, s mély transzba esik. Amennyiben a valós világban nagyobb chakra jelenne meg a hajó nagyobb környezetében, vagy netalán a férfi visszanyerné erejét, a benne lévő rudak úgyis kirántják őt a transzból, talán ezért is volt képes mindig elmélyülni a lehető legjobban, hiszen tudta, hogy mindig érezni fogja a közelgő ellent. A meditáció során pedig chakrat kezd el halmozni, nem is kevés chakrat. Ugyan nem bonyolult, mégis nagy koncentrációt és temérdek chakrat igénylő képességről van szó.

Jiraiya Csüt. Május 19 2016, 17:14

A Vérpap, Jashin prófétája új lehetőségeket fedezett fel abban az emberben és abban a technikában. Ezt nem is várta volna másképpen senki, ugyanis aki az erő megszállottja, aki erőre vágyik egy cél érdekében, az minden lehetőségre felfigyel és kapva kap az alkalmon, ha lát valamit, amivel növelheti ezt az erőt. Ám ezúttal Itanashi olyan dologba fogott, amivel nem lesz olyan könnyű dolga, mint azt elsőre gondolja.

A kapitány miközben Itanashi beszélt hozzá, folyamatos utasításokat adott. Persze csak 10%-ban figyelve másra, elvégre akármennyire is próbálta volna titkolni, érdekelte az, amit a titokzatos fickó mond. Végighallgatta, majd elgondolkozott egy picit.

- Nincs sok információnk az utasainkról. Nem kérdezünk semmit, ahogyan önnél sem. Aki képes fizetni és eleget fizet, az jöhet velünk. Ez a fickó is így tett, bár elég furcsán kezdett viselkedni, amikor bejelentettük, hogy előbb indulunk. Sőt. Sokkal inkább úgy tűnt, mintha számított volna erre és már útra készen volt. Már megfigyeltem, hogy mindig az óráját nézi és azokkal a furcsa érméivel baszakszik. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmire képes.

Akkor a kapitány elhallgatott, a hajó pedig még gyorsabban kezdte el szelni a habokat, ezzel együtt pedig a szél is erősebben kezdett fújni. A zord arcú kapitány néhány bicegő lépéssel követte Itanashit a hajó széléig, majd hallgatta amit mond.

- Ha eleget fizet Főnök, biztosíthatom, hogy az embereim a seggét is tisztára nyalják a parancsomra!

Neveti el magát a kapitány, majd ezzel a jókedvvel vonult el.

- Gyerünk ti aszott kukacok, feszüljön az a vitorla! Hozzon valaki egy üveg rumot!

Majd a kiáltásai a süvítő szélben teljesen elvesztek.

Itanashi visszavonulba a kabinjába próbálgatta képességeit. Kilogikázta ugyan a technika felületes működési elvét, ám sokkal több dolog rejlik a háttérben. Tény és való, hogy rengeteg chakrát emésztett fel a technika, amit az a fickó használt, de vajon mi lehet az a titokzatosság, ami körbe lengi őt? A kapitány se tud sokkal többet, és világos lett Itanashi számára is, hogy a másik két chakrahasználó utasról sem tud többet. Így viszont hogyan derít fényt a technika és a férfi titkaira? Bármit tesz, valószínűleg semmi nem jelenthet a számára akadályt. Elvégre, Ő Itanashi, Jashin Prófétája!

// Nem sokat tudtál meg a kapitánytól. Az elmélet természetesen jó, viszont ahhoz, hogy konkrétan tudj haladni és konkrét tudásra tegyél szert, több információt kell szerezned. A kérdés csak az, hogy hogyan és kitől? //

**Itanashi** Hétf. Május 23 2016, 02:43

A pap a hajó szélén sétált, csendesen hallgatva a kapitány szavait. Sajnos azonban nem ő lesz az embere, ugyanis az öreg hajós hajója nem csupán Itanashi számára a tökéletes jármű. Ugyanis nem elég, hogy gyorsasága, egyelőre úgy tűnt, alulmaradt a kirigakurei flotta mögött, mégis, a menetidő tartható. Emellett az inkognitó, mely teljes biztonságot nyújthat az utazók számára.
A pap furcsállotta, mikor a kapitány a férfi viselkedéséről kezdett el beszélni. Az óra és az érmék valóban az állandó cselekvéseit képviselik, mégis, a pap megtudta, hogy a férfi számára is fontos a gyorsaság. Ez talán előny lehet, főleg, ha újabb flotta veszi őket üldözőbe. Itanashinak bármennyire is fájt, be kellett látnia, hogy ugyan felveszi ő maga is egy hasonló méretű hajóhaddal, melyek rájuk támadtak, mégis…hiányolta a szilárd talajt a talpa alól. S a sors úgy hozta, bármennyire is ellene van, ismét emberekkel kell szövetkeznie, hogy elérhesse célját. S ha az egyetlen út az emberek oldalán vezet, sajnos a papnak fejet kell hajtania, és törekedni, a mihamarabbi teljesítésre.
- Csupán álljanak készen. – teszi hozzá a pap a kapitány elmosolyogtató ajánlatához, majd elhagyva a fedélzetet, kabinjába sétál.

Miközben ékszere egyik kezéből a másikba kerül egy szempillantás alatt, mélyen gondolkodni kezd. Végül lehunyva szemeit, hosszú és mély meditációs transzállapotába kerül. Talán két-három órát is eltölthetett ott, miközben chakraja folyamatosan keringett körülötte a légkörben. A halványszürke aura, mely körbevette a papot, nyomot hagyott az ágy szélén, ám a pap ezúttal kézben tudta tartani a chakra porlasztó hatásának erősségét. A jelenlegi aura csupán a jéghegy csúcsa, mely kiszökött az áramlás során. Lassan nyitva ki szemeit, felkelt, majd az asztalához sétált. Nagy kortyot ivott az ott található pohárból, majd kinyitva az ajtót, kisétált. Fellépkedett a fedélzetre vezető lépcső fokain, majd az orr felé sétált. Mély levegőt szívott ismételten az óceán sós széláramlatából, majd körbetekintett. A férfit kereste. Valahogy rá kellett vennie, hogy mutassa be még egyszer. Nem mintha nem rögzül volna minden egyes kockája a látottaknak, mélyen az elméjébe, mégis…látnia kellett még egyszer.
Amennyiben megtalálja a fedélzeten, közelebb sétál, majd a férfitól néhány lépésnyire megáll, s kezével a korlátnak támaszkodik. Zöld szemei elvesznek a végtelen tenger vízét figyelve, miközben megszólítja az idegent.
- Amit ma produkált, az…igen csak kiemelkedő teljesítmény. A legénység hálás lehet most magának. Azonban…nem gondolkodott még azon, hogy…irányítsa is ezt az erőt?
Amennyiben Itanashi látja a férfin az érdeklődés és a kíváncsiság jeleit, folytatja.
- Láttam magán, milyen beleéléssel díszítette azokat a tallérokat. S mindezt elhajítja néhány hajó miatt? Miért nem próbálja meg irányítani? Egy erősebb széllöket visszafújhatta volna az érméjét a hajóra, azzal pedig mindnyájunk sorsát megpecsételi. Azonban úgy tűnt, kezében tartotta az irányítást– ecseteli Itanashi saját észrevételeit, majd ha a férfi válaszra méltatja, meghallgatja, Mindeközben figyeli a férfi mimikájának rezzenéseit, s testének reagálását a válaszok között. A pap sokat figyelte már a férfit, a különösebb, kissé félénk magatartása, óriási hatalma mellett is, képes lehet azonnal lebuktatni, ha hazudik a papnak. S kik hazugságokba burkolóznak, azok általában félnek, s ez a chakrajuk mozgásán is érezhető, amennyiben a pap jobban figyeli őt. Nem kérdezett semmit, hanem megpróbálja rávenni a férfit, hogy magától mutassa be ismét a technikát.
- Árulja el, honnan jött? – teszi fel kérdését ezután Itanashi. Kíváncsivá tette őt a férfi, s tudni akarta, hova valósi, és miért oly sürgős számára a menekülés. Vagy talán valamely más Isten küldetését végzi ő is…lehet. Talán azért siet oly mértékben, mert nem akar szégyenkezni ura előtt.
Az idegen oly különösnek tűnt a pap számára. A kissé ideges, s saját magát lekötő férfi hidegvérrel és szinte rezzenéstelen arccal végzett ki és hagyott megfulladni megannyi embert. Számára az idő fontosabb volt, mint azon hajók legénysége, melynek minden tagja már a vízben lebeg valahol. Itanashi sem tett volna másként, ezért is furcsállotta őt ennyire.
Bárhonnan is jött, egy biztos, a kontinens tartogat számára még sok új és különös személyt és képességet.

Jiraiya Csüt. Május 26 2016, 18:55

// Mivel Hidan szokás szerint egy zseniális kalandötlettel állt elő még az átadás előtt ,így nem szívesen rondítanék bele, ezen kívül jelezte, hogy a következő körben már visz téged, így nem haladunk most sokat ^^ //

Bár számára nem tűnt fel mély meditációja alatt, de a legénység több tagjai is elhaladt Itanashi kabinja előtt, az alatt a pár óra alatt, miközben ismeretlen borzongás fogta el őket. Amikor már elegen érezték ugyanazt az érzést, valóságos pletykák kezdtek keringeni a gonoszról, amely megkörnyékezte a hajót és magáról Itanashiról, aki felől áradhat ez az egész... Egy hajóút alatt, az ilyesfajta bizalmatlanság és pletykák aggodalomra adhatnak okot, főleg akkor, hogyha a pletykák alapja egyedül van. Olyankor nem képes megvédeni magát a többség akarata ellen... Persze ez esetben ez teljesen másként van. Nem kizárt, hogy Itanashi pillanatok alatt vehetné át a hajó irányítását egy röpke erődemonstrációval, így nincs mitől tartania. Vagy mégis?

Bár nem látta, de egy ismeretlen szempár jelent meg szobája egyik eldugott szegletében, kellő távolságot tartva a Jashinistától, ám amit látott az elborzasztotta, így néhány másodperc elteltével a szem el is tűnt.

Itanashi most a fedélzeten kereste emberét, ám nem találta. Valószínűleg, még mindig a kabinjában tartózkodik. Azonban a látott valami mást. A furcsa, halál ábrázatú hölgy egyik szolgáját, amint idegesen mered a távolba, haja pedig lobog a szélben. Valami talán nincs teljesen rendben? Esetleg Ő tudhat valamit arról, hogy hol van a férfi, hogy melyik kabin az övé? Már ha persze Itanashi ott akarja őt "zavarni". A hajó nem olyan nagy, így könnyen megtalálható rajta bárki.
Így ha Itanashi nem óhajt beszélni a fiúval, akkor visszatérhet a kabinokhoz és egyesével végignézheti az összes kabint, hogy hol lehet a férfi. Persze meg is kérdezhet valakit... Menet közben viszont, ahogyan indulna meg lefelé a lépcsőn, egy csuklyás alakba botlik, aki felemeli lassan a fejét. Jól láthatóan az a személy, akit keres. Arcán fáradtság és testén gyengeség látszik. Néhány másodpercig hezitál, majd leveszi a csuklyáját.
- Itanashi... (?)
Mondja halkan magának, majd a szemei kikerekednek. Láthatóan észrevette magát... Vélhetően amit csak gondolataiban vitt volna véghez, "mondott" volna ki, most a száján távozott, így némileg zaklatottan, de gyorsan hátat fordított, majd előkapta az óráját és rápillantott. Mi ez az egész?

**Itanashi** Pént. Május 27 2016, 23:16

A pap a sötétségben sétált. nem látott semmit, mintha nem is létezne, a semmiség, a végtelenség útján járt. érzékei egyszerre észleltek mindent és semmit, s egyszerre látott mindent és semmit. Elveszett a sötétségben. Csak sétált. Azt is meg merte kockáztatni, hogy nem önakaratából sétált. Mintha testét nem is maga irányítaná. Talán így is volt. Egyetlen egy tényező volt, melyben tisztában volt. A mindent átható sötétség, az az erő, ami körbeveszi őt, és a sötétségben tartja őt, folyamatosan halad át testén, szinte felszaggatva húsát a heves tempó alatt. A sötétben sétált, mikor valami különös érzet rázta meg a teljes semmiséget.
Itanashi mély meditálásában némi chakra lökéshullámát észlelte, ahogy szinte kellemesen simogatják testét, bizsergő érzete azonban oly parányi volt, hogy még a gondolatát sem vetette fel meditációjának, s teljes chakraáramoltatásának félbeszakítását. Ismét visszatért a sötétségbe, elveszve a semmiben.
Az ajtó csendesen nyílt ki, majd a pap kilépve kabinjából, maga mögött visszazárva az ajtót, elindult, hogy megkeresse az idegent, ki megmentette a saját, egyben talán a pap életét is. Itanashi tudni akarta a technika titkát, s eltervezte, hogy felkutatja a férfit, s valamilyen módon, de ráveszi, hogy elárulja titkait. Igen veszélyes alak, s annál rejtélyesebb. Nagy ellenfél lehet, azonban még nagyobb szövetséges is, amennyiben útjaik nem keresztezik egymást. Mire lehet képes ez a shinobi, aki egyetlen technikával elsüllyesztett egy flottát?
Itanashi lassú léptekkel sétált fel a fedélzetre vezető lépcső fokain, csizmája súlyos, mély hangon koppant minden érintkezésénél. Felérve a nagyobb, nyílt részére a hajónak, a pap egyetlen olyan személy látott csupán, aki nem a matrózok soraiból való. Mégpedig a csontváznő egyik szolgáját. Ideges tekintettel meredt a távolba, mire a pap közelebb sétált a korlát -és az eunuck- felé. Zöld szemei próbálták kutatni a lobogó hajú szolga tekintetének célját, hátha meglátott valami olyasmit, ami ily riadt tekintetet varázsolt arcára. Habár amellett a nő mellett nem csodálná a pap, ha minden rabszolgája ilyem ijedt tekintettel nézne a nap huszonnégy órájában. Ugyan a pap csupán felszállni látta őt, félelmetes látványt nyújtott, mely a papban egyfajta vonzást indított be. Kellemes órákat tudnának elbeszélgetni a nővel, az biztos.
A pap nem szólította azonban meg a férfit, hanem úgy döntött, maga keresi fel az idegent. Bármi is adott okot a férfi aggodalmára, most fontosabb, hogy megtalálja a férfit.
Úgy tűnik a sors, vagy épp Jashin, ma is kegyes a paphoz, ki épp, hogy megfordult, hogy visszatérjen a kabinok szintjére, egy csuklyás alak sétált fel a lépcsőn. A nehezen sétáló férfi fáradt arccal lépkedett felfelé a lépcsőn, talán csupán most lett annyi ereje, hogy a friss levegőre sétálhasson. Itanashi ránézett a férfira, ki viszonozta, ám mielőtt a pap megszólíthatta volna, a férfi egy nevet ejtett ki a száján. Ugyan nem mondta hangosan, a pap mégis tisztán értette. Az ő nevét ejtette ki. Látta, hogy a férfi ijedten, talán ijedtebben, mint az eunuck, figyelt fel szavára. Ő maga sem akarta talán kimondani a nevet, hisz, aki ismeri az ő nevét, az tudja is, hogy mire képes.
- Ön napról napra egyre több meglepetést okoz. – mondja a pap, némiképp elmosolyodva. Féloldalasan elfordulva a férfitól, ismét a korlátot vette célba. Chakraja, mely alig pár percre oly nyugodalmasan keringett, mostanra ismét kavarogni kezdett – Úgy tűnik, a Démonok országát nem egy különleges képességgel megáldott személy lakja. Azonban ez a név…messze innen terjedt el. Tehát nem idevalósi. S aki ismeri ezt a nevet, az tudja is, hogy milyen utat járt meg a hordozója. Ebből kifolyólag ön keresi a névviselőt. Ha el akarta volna fogni, már megtehette volna, de nem tette. – chakraját egyre jobban gyűjtötte, míg végül alig látható, világosszürke aura kezdte körbelengi a papot, hideg, kísértetien légkört alkotva a fedélzeten szélén. - Láttam mire képes, mindenki látta a hajókat. Hogy mit is művelt velük. Ön embereket ölt, nem is egyet. Akárcsak a név viselője kezéhez is megannyi vér tapadt már. Shinobikat és civileket. Nem válogatott. Nem kímélt. Mert vezeti önt valami. Ahogyan a név viselőjét is. S féltette útjának sikerét. Ahogyan ő is. Amit ma tett, azt sokáig fogják emlegetni ezen a bárkán. Lehetünk akárkik, a tettek fognak nyomot hagyni a történelemben. S a tettekkel alakíthatjuk sorsunkat. Amit ma láttam, elgondolkodtatott. Ilyen összetett és veszélyes technikát csak egy olyan bíz szinte a véletlenre, ki vagy ostoba, vagy épp biztos a győzelmében. Az elrepülő érméi egy nagyobb szélben a mi hajónkat, vele együtt minket is megsemmisíthetett volna. Képzett, mégis… bizonytalan. Talán az ön számára mond valamit ez a név, azonban – tekint körbe – számukra oly idegen és ismeretlen. Maga mégis… megijedt, mikor a nevet említette. Látom a szemeiben… – tekintett vissza a pap, egyenesen a férfi szemeibe nézve, miközben szürkés aurája egyre jobban veszi körbe testét. -… Hogy fél. Netalán, a névtől? Vagy éppenséggel a viselőjétől? – teszi fel egyetlen kérdését a pap az átlagosnál mélyebb, s határozottabb hangján. A férfi reakcióitól függően fog a pap reagálni, védelmét rövidebb hegyi beszéde alatt kellően megalapozta ahhoz, hogy szinte bármilyen közelharci támadásnak ellenálljon. Azonban Itanashi reméli, hogy válaszokat kap, ugyanis a férfi kiléte egyre jobban érdekelte őt. Meg akarta tudni, miként hozta létre a technikát és pusztított el egy egész flottát.

Hidan Csüt. Jún. 02 2016, 08:32

Pár feszült pillanat erejéig a gyötört arcú idegen idegesen pillantgat hol Itanashira, hol pedig a keze ügyében tartott zsebórára. Végül mélyet sóhajt, s leereszti a karját maga mellé, majd amennyire roskatag állapotából telik, kihúzza magát. Lelkének gesztenyebarna tükrei rebbenés nélkül állják a pap zöld szemeinek szigorú pillantását, mellyel talán máris több bátorságot mutatott fel, mint amennyire az emberek többsége képes lenne. Amikor a halvány, romlott aura terjeszkedni és sűrűsödni kezd a jashinista körül, a férfi kimérten hátralép, pont akkorát hogy ne érje el a sötét dicsfény, egy centivel sem többet. Kesztyűs hüvelyujja egy pillanatra sem mozdul el a markában tartott időmérő csappantyújáról. Hangja bár erőtlen, mégis természetes hangsúllyal beszél, nem csöpög hitvány, páni félelemtől:
- Ugyan kérem, biztosíthatom hogy semmi szükség ilyen kicsinyes erődemonstrációra, elvégre csak beszélgetünk, nemde? Biztos vagyok benne, hogy maga sem örülne ha híre menne a fedélzeten, hogy ilyen képességekkel bír... És nos... Minden amit mondott az imént helytálló. Talán a legfontosabb mind közül, hogy tetteinkkel mindannyian alakítjuk a világ históriájának menetét. Ki-ki a maga módján, ki többé, ki kevésbé. Igen, megöltem azokat az embereket. Hatvanhármat, hogy egészen pontosak legyünk. Nem volt túl kedvemre való, mégis, azok a kirigakurei tengerészshinobik gyalogok voltak csupán a történelem sakktábláján, jelentéktelenek a nagyobb jó szempontjából. De maga...
A férfi hangszíne itt egészen megváltozik, egészen átszellemült lesz, és mintha némi lelkesedést is felfedezni vélne a Próféta...
- Maga viszont futár! Életútjának jelentősége túlmutat a maga, vagy bármelyik halandó képzeletén... Még sok mezőn kell átlépnie, mire beteljesítené sorsát. Némelyik, fekete lesz, mint a csillagtalan éjszaka, mások pedig több reménnyel kecsegtető fehérek... Az én dolgom pedig az, hogy biztosítsam a táblán maradását, mely végső soron segít megakadályozni egy olyan sakk-mattot, ami a világunk összeomlásával fenyeget. Hogy segítsek magának kijátszani a végzetet, a vészesen közeledő ítéletet, mely osztályrészéül jutott. Én semmit nem bízok a véletlenre Itanashi... De a Sors szeszélyes jószág, melynek természetét a legbölcsebbek sem képesek felfogni.
A szavait átitató pátosz, amilyen gyorsan jött, oly fürgén el is illan, amikor a shinobi a félelemről kérdezi. Arca elkomorul, szeme alatt a szarkalábak hosszúra nyúlnak. Hangja eddig lágy volt, mint az őszi szellő, de most a feltámadó vihar erejével szól:
- Igen félek. Nem magától, elhiheti, vannak magánál sokkal félelmetesebb dolgok is az életben. Félek mert láttam, amit maga nem, s ha kegyes magához a Sors, soha nem is fogja. Félek, mert tudom, hogy az Idő kontinuitása olyan mozaik, amelyben végzetes eredményekhez vezethet a legapróbb darab elmozdulása is! De az Idő... Mintha önálló életet élne. Az őrnaszádok érkezése sem akkor történt, amikor történnie kellett volna... Ahogy maga sem a megfelelő időben érkezett hozzám. Ezért voltam olyan rémült Itanashi. Mert ezek a jelentéktelennek tűnő mozzanatok lehet hogy a vesztünket jelentik. Talán csak a magáét. Talán csak az enyémet. De az is lehet, hogy mindannyiunkét.
Az idegen egy hirtelen mozdulattal előrelép és megragadja Itanashit a gallérjánál, hogy maga felé fordítsa a Lidérc tekintetét. A pap látja, hogy a kétségbeesés vet lobot a férfi szemeiben, ahogy fojtott hangon kiáltva szól hozzá:
- Nem hagyhatja hogy elkapják a Nibi jinchuurikéjét! Érti?! Ígérje meg! Különben mind elvesztünk!
A pillanatnyi téboly azonban nem tart sokáig, a rejtélyes fickó mintha csak tudatára ébredne, hogy a tűzzel játszik, elengedi a nukenin kabátát és egy egyszerű mozdulattal visszasimítja helyükre annak hajtókáit.
- Bocsásson meg, elragadtattam magam... Maga is megértené, ha tudná mindazt amit én. De sajnos nem lesz időm mindent elmondani, annak nagyon is szűkében vagyunk. De mielőtt bármibe belevágnánk, elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Kouryo (Utazó).

**Itanashi** Vas. Jún. 05 2016, 19:13

A pap egyre nagyon csodálattal kezdte hallgatni a férfit, ki nem rejtve véka alá gondolatait, vízfolyásszerűen kezdte önteni magából a szót. Azonban a pap felfigyelt valamire. A férfi gondolatai nem egy ponton egyeztek meg Itanashi által gyakran ismételt szavakkal, s elméleteivel, nézeteivel a világot tekintve. Bölcs és sokat látott férfi állt a pap előtt, ki látszólag, korántsem félt tőle.
Itanashi mélyen elgondolkodott minden egyes szaván, s eközben azon agyalt, ki lehet ez a különös idegen, vagy inkább, hogy mire is képes. A válasz összképe egy nagy kirakós, melynek ugyan jó néhány darabját még a helyére kell illeszteni, lassan kezdett összeállni a papban egy igen csak merész elgondolás. Aztán a férfi közelebb lép, s megragadja Itanashi kabátjának gallérját, hogy maga felé forsdíthassa.
- Honnan tud maga a Nibii jinjuurikijéről? – teszi fel a kérdést a pap, ám ahogy elhagyta száját az utolsó szó, azonnal felteszi magának a kérdést, talán már látta őt is? Ahogy a kirigakurei flottát is? Vagy ahogy őt is? Itanashi távolodni kezd a férfitól, s a fedélzeten található legénységtől is, s magával invitálva Kouryot, egészen a hajóorrig megy, hogy ne hallhassa azt, amiről beszélnek.
- Ha valóban igaz, amit mondott, tudhatja, hogy az én sorsom más vizekre evez. Otthonom épp most hagytam el, ám vissza fogok térni. A világ kellően romlott és elkorcsosult, beszennyeződött az emberi ártalomtól, a hazug szavak mérgétől. S talán nem kapott elég leckét az emberiség még. S ha az Istenek úgy rendelik el, talán meg is fogják kapni mindazt, amit érdemelnek. Ha valóban képes látni, mi történik a jövőben, akkor ezeket is látnia kellett.
Itanashi előre tekint, a végtelen tengerbe, zöld szemei elmerengek a távolban.
- Sok mindent láttam már én magam is, és éltem át. Korom ellenére bejártam már egyszer a világot, s tudja mit láttam? – néz vissza,a férfi szemeibe a pap.
- Szegénységet. Nyomort. Háborút. Vért. Bárhova is mentem, mindig ugyanazt tapasztaltam. Az emberek ölték egymást, hátba szúrták egymást. Azonban őket nem vezette sem Isten sem démon. Csak is a pénz. El tudja képzelni, mire képes az emberi kapzsiság? Talán még ön sem látta mindazt, amivé az emberi faj válhat még. Ezeknek nem számít sem a hagyomány, sem pedig a régi értékek. A pénztől elvakulva bármire képesek, nincs Isten, ki megálljt parancsolt volna. Mindezidáig… - itt némiképp megállt, majd ismét előre fordult, szemeit levéve a férfiról.
- Azonban az Istenek megelégelték az emberi visszaélést. S ahogy mondta, sok van még hátra az ösvényen, melyet nekünk szántak, mégis…ha eljutunk a végére, akkor beteljesítve sorsunkat, új világot teremthetünk. Olyat, ahol nem a pénz fog életek között dönteni. Nem a föld lesz a hatalom jelképe. Hanem az isteni akarat. Egy ember rendelkezhet bármekkora hatalommal is, mégiscsak, páratlan képessége ellenére is…ember marad. De azok, kik isten nevében járják sorsuk ösvényét, fontosabb szerepre hivatottak. Ön is mondta, a sors kifürkészhetetlen, mégis…hisz abban, amit látott. Akkor azt is látnia kell, hogy hamarosan…újabb háború veszi majd kezdetét. Ahol az Istenek visszaveszik mindazt, amit adtak az embereknek. Ahol az emberiség megtanulja ismét félni az Istent. Egy háború, amelyben nem a falvak, nem az emberi érdek, és legfőképp nem a pénz fog dönteni. Hanem a félelem és a hit. Mert aki fél, az egyszer hitre talál. S aki hisz valamiben, s Istene által meghallgatást nyer, az erősebb mindenkinél. Sokuk öncélúan jelölik ki magukat eme pozícióra. Ha ismer engem, tudhatja, mi történik az effélékkel. Akik bemocskolják egy Isten nevét. – Itanashi utolsó szavai közben ismét a férfit nézte, gyilkos zöld szemeivel mélyen a férfi tekintetébe meredt, mintha be akarna jutni az agyába, s előhozni legszörnyűbb rémálmait. Végül Itanashi megfordul, s lassú léptekkel indul a fedélzet felé, egyenesen a kapitány kabinja, az irányító felé. Fémpántolt bakancsa nagyot csattan a hajó faburkolatán. Néhány hangos koppanás után azonban újra megáll, s csupán fejét félig elfordítva teszi fel utolsó kérdését.
- Mondja, Kouryo. Ön bölcs embernek tűnik. Ritka az ilyen. Ön hisz valamiben?

Hidan Szomb. Jún. 11 2016, 07:14

- Onnan, ahonnan én jöttem mindenki tud róla. Ahogy magáról is...
Feleli szórakozott félmosollyal az Utazó, majd egy könnyed mozdulattal félresöpri a lábára lógó hosszúkabátot. Bőrövének csatja láthatóan egy fejpántból készült, azonban a rajta látható szimbólumot Itanashi egyik ismert faluhoz sem tudja társítani - egy óra van rajta. A férfi lecsatolja a derékszíjára erősített keményfedeles könyvet, így a papnak lehetősége nyílik végre egy tüzetesebb pillantást vetni a gerincen futó címre: "A Negyedik Shinobi Világháború". Kouryo felcsapja az ódon atlaszt valahol a negyede, harmada körül, és egy a többi laptól láthatóan eltérő stílusú, megsárgult papírost vesz ki belőle, majd nyom a Lidérc kezébe. Ahogy a shinobi jobban szemügyre veszi, láthatja hogy egy konohai érdekeltségű, neves hírújság vezércikke az. Ha a valószínűtlenül megfakult betűk nem is ébresztenének gyanút a jashinistában, akkor a jövő havi keltezés egészen biztosan. A fejlécen található dátum ugyanis huszonnyolc nappal későbbi, mint a mai. A nyomtatványon egy bekezdés van kiemelve, feltehetően a titokzatos idegen keze munkája:

"... Legfrissebb értesüléseink szerint két nemzetközileg körözött bűnöző támadta meg Tenshukaku no Ibara erődítményét, ismeretlen indítékoktól vezérelve. A magas szintű elveszett shinobik és a helyőrség katonái között kibontakozó harcban féltucat levélfalusi is életét veszítette, és még többen súlyosan megsérültek. A Töviserőd maga is súlyos károkat szenvedett, határvédelmi funkcióját meghatározatlan ideig ellátni képtelen. Súlyos áldozatok árán, de sikerült megfékezni a két támadót, akik feltehetően az Amegami néven ismertté vált terrorszervezethez köthetőek. Egyikük, az Itanashi néven elhíresült jashinista pap a helyszínen életét veszítette, a konohai Hyuuga A. keze által. A férfit később a helyszín biztosításáért felelő különítmény tagjai az elhunytnak hitt Djuka Sendoként azonosították. Társát, akinek nevét nemzetbiztonsági okokból az illetékes szervek nem hajlandók kiadni, élve elfogták, kihallgatása jelenleg is folyik az ANBU Gyökér egyik épületében. Egy nevét elhallgatni kívánó forrás azonban lapunk tudomására hozta, hogy a foglyul ejtett ninja nem más, mint a Kenshiro klán volt elöljárója, Kenshiro Karu, aki egyes értesülések szerint a Kétfarkú Macskadémon jinchuurikije is. A Rokudaime Hokage felügyelete alá tartozó ANBU Ne sem megcáfolni, sem pedig megerősíteni nem kívánta ezeket a szóbeszédeket..."

Az Utazó türelmesen vár mindaddig, amíg Itanashi végigolvassa az egész cikket, s csak azután szólal meg ismét, hogy a zöld szempár felemelkedik a sorok közül.
- A többi pedig már történelem. A Nibit kiszívják a hordozójából, ami mondanom sem kell a jincuuriki halálához vezet. Hosszas kísérletezés után soha nem látott fegyvert készítenek a bijuuból, amit Iwagakure no Saton tesztelnek. A falu teljes egészében megsemmisül, a Víz Szövetség kisebb országai azonnal kapitulálnak, csak Kirigakure és Otogakure állnak ellent makacsul Konoha égbe szökő égiszének. A Köd kémei kiderítik a démonbomba elkészítésének titkát, maguk is elfognak egy párat és a Hanggal karöltve olyan offenzívába kezdenek, ami olyan pusztítást hoz az egész kontinensre, amit maga elképzelni sem tud. A rejtekfalvak végül belefáradnak a költséges és önpusztító hadakozásba, megszületik az ingatag béke. A keleti kontinens meglátja a kialakult hatalmi vákuumban rejlő lehetőséget és a legyengült nyugati leigazására tör, és azonnal a Negyedik után, megkezdődik az Ötödik Világháború, amely minden eddiginél több borzalmat hoz a földekre. Az egy zászló alatt egyesülő rejtekfalvak utolsó elkeseredésükben kétségbeesetten használják fel ellenfeleiken ellen megmaradt csodafegyvereiket. Az eredmény: nukleáris tél mindkét féltekén. Tudja mivel fogják vívni a Hatodikat ninjutsu és kunai helyett Itanashi..? Kövekkel és botokkal. Láttam mivé válhat az emberiség. Az élet koldusává! Csak félelem lesz, a hit értelmét veszti majd a terméketlen világban, ahol az egyetlen cél a meddő Föld megerőszakolása lesz, hogy holnapot lophassunk magunknak. Még mindig azt gondolja, hogy ez az istene akarata..? Azt gondolja hogy a kis barátait Chino Kyokai szikatemplomában majd megkíméli a kérlelhetetlen vég? Nem... Az nem válogat, vesse a hitét akárkibe is. Mi Jikigakurében is elkövettük ezt a hibát... Azt hittük ennek így kell lennie. Hogy minket nem érint... De a kataklizma végül az én falum életébe is begyűrűzött. Bár rendünk az Idők kezdete óta őrködik a világ felett, sohasem avatkoztunk be erőszakosan a Sors működésébe. De a szükség törvényt bont, meg kellett törnünk a tabut. Ezért vagyok itt. Hogy segítsek magának túlélni azt, ami magára vár. Sajnos nem tarthatok önnel, dolgom végeztével még számtalan helyet és időt kell bejárnom, mert mindaz ami most történik, csak egy darabja egy végeláthatatlan kirakósnak.
A sötét pap végső kérdése mintha kicsit váratlanul érné a végítéletről hosszan beszélő férfit. Pár pillanatra elhallgat, csak némán ballag a Lidérc nyomában a hajóhíd felé, s csak pár perccel később szólal meg:
- Hogy miben hiszek..? A determinációban. Az előre elrendeltetettségben. De hogy ki vagy mi írja a Sorsunk? Magam sem tudom. Tudós ember lévén mindig azt kerestem, amit tudhatok, azzal szemben amit hihetek. Számtalan világot megjártam már... Birodalmakat láttam felemelkedni és összedőlni mint egy kártyavár, egyéni sorstragédiák és dicső életutak számtalan sorát. És mégsem érzem úgy, hogy közelebb lennék valamiféle végső igazság őslényegéhez, mint bármelyik marhapásztor. Nem hiszem, hogy valaha is górcső alá vehetnénk az "isteni igazságokat." Éppoly megfoghatatlanok számunkra, mint egy jól fűtött szobából nézni a vihart. Tegyük fel, hogy soha nem hagytuk el ezt a szobát, csak azt ismerjük, amit az üvegtáblákon keresztül megpillanthatunk. Nem látjuk az erőt, amely irdatlan erejével akár évszázados fákat kicsavar a helyéről, mégis tudjuk, hogy az a szél. De ha soha nem lettünk volna odakint? Csak a fák hajlongását látnánk, nem tudnánk mihez társítani, de a nemtudás ténye még nem változtatna azon a tényen, hogy a szél műve az egész. Talán valahogy így lehet ez a mi világunkkal is... Csak a végeredményt látjuk, azt ami mögötte van, csak sejteni tudjuk. De az nem is fontos az, hogy miben hiszek Itanashi. A lényeg az, hogy mit tehetek. Eleget beszéltem már, talán többet is elárultam magának, mint valaha is szabad lett volna. A rendem titkos technikáiba nem áll módom bevezetni... De talán segíthetne a túlélésében az a mutatvány, amivel eltüntettem a hajókat a minap. Mit gondol, képes lesz rá?

**Itanashi** Hétf. Jún. 13 2016, 14:32

A pap kérdésére a férfi egy újabb titkát fedte fel a pap előtt. Mégis…honnan jöhetett ez a különös idegen? Az Utazó köpenyét odébb dobta, s ezzel felfedve egy, a pap számára ismeretlen szimbólummal ellátott fejpántot, mely övként funkcionált. Ekkor Itanashi rápillantást nyerhetett a férfi övén lógó vaskos könyv bordarészére, melyen a cím immáron olvashatóvá vált. A papot napok óta furdalta a kíváncsiság, miféle könyvet cipelhetett a derekán? Majd elakadt a lélegzete.

~Ez valami trükk lehet. Talán genjutsu.

Miközben a pap magában merengett, szemeivel végigkövette, ahogy a férfi felemeli, majd felnyitja, s egy kitépett lapot vesz ki belőle. Itanashi felé nyújtja. A pap fel sem figyelve a férfira, zöld szemei szinte azonnal értelmezték és olvasták a megkopott papírost. A kiadó épp egybeesett úti céljával, mely némiképp elgondolkodtatta, mi is történt a háborúban, míg távol volt. Szemei a kiemelt részt olvasták. A második sornál azonban némiképp felnézett, s újra megvizsgálta a papírost. Kezében megremegett a kopott lap.

- De hisz…Ez nem lehet – mondta ki hangosan, mikor meglátta a nyomtatvány dátumát.

~Nem lehet valós a dátum.

~ Pedig az - szólt oly rég óta ismételten a hideg, mély hang.

Itanashi újból elolvasta az első két sort, majd továbbolvasta a kiemelt részt. Zöld szemei egyre inkább tágultak, ahogy haladt a sorok között.Mély lélegzetet vett, s néhol nagyot nyelt. Oly sok idő után, talán most érzi ismét, hogy nem elég erős. Hogy képes elbukni, s ez megtántorította némileg. Nem akart hinni a szemének.

- Ez…ez hazugság. Ez nem lehet igaz. – mondta a férfinak, majd leengedte kezével a cikket. - Kouryo. Mégis…hogy lehetséges ez?

A férfi azonban válasz helyett, folytatta a cikket, s annak következményeit. Az Utazó egy fegyverről beszélt, melyet a Bijuuk erejéből eredendő pusztításra alkotnak meg. Itanashi tapasztalta már a Bijuuk erejét, s ugyan a Nibii elfogásakor a helyzetük igen csak kedvezően alakult, el sem tudná képzelni, mi történt volna, ha a Nibii hazai pályán harcolhat.

~Talán ez az a fegyver, amire a Templomnak, s Jashin-samanak szüksége lehet. A fegyver, ami képes eltiporni egy egész várost, képes eltörölni és teljesen kitörölni még a történelemből is létezését.

Kouryo ezután egy nagyobbat ugorva az időben, újabb háborúról beszélt, melyben kelet és nyugat viaskodik. A fegyver újbóli bevetése pedig…kiirtja az emberiséget. Az eszközöket felváltja a kő és a bot, a virágzó birodalmakat, a hatalmas városokat pedig visszavesz a természet. A föld újrateremti az életet, s kap egy újabb esélyt, hogy élhessen.

~Ez…ez az Ő akarata.

Itanashi némiképp elmosolyodik, majd felnevet. Mosolyogva, merengő és gondolkodó tekintete a férfit veszik ismét célba.

- Hát mégis igaz lenne? A sorsom, az egész életem. Valóban azért jöttem a földre, hogy megtisztítva az emberiséget, új birodalmat teremtsek. Ha valóban igaz, amit mond, beigazolódik a Vértemplom szerzeteseinek jövendölése. Hát igaz, hogy az emberiség ki fogja magát irtani egy nagy háborúban, s néhányuk, kik túlélik, saját kezeikkel fogják felépíteni a világot. A világot, mely az elpusztult és hamuvá égett földekre épül. A világot, mely a múlt félelmeiben nevelkedik. A félelem világa. Ahol az emberek rettegni fogják mindazt, amit elődeik megtettek. Mert a világ elfordult az istenektől. S azok bosszút állnak. Az emberi makacsság, a pénz utáni hatalomvágy, az elkorcsosult elme végül saját vérét fogja kiontani. S Isten ellen elkövetett bűnük következménye a halál. S mégis...engem tartanak szörnynek, azért, amiket tettem. Nem is különbözünk nagyon, ugye? Az új emberiség megtanul ismét hinni, mert semmi másuk nem fog maradni, csupán a félelmeik és a hitük. Hogy hiszik, hogy az istenek meghallgatva sírásukat, meglátva arcukon a könnyeket, hallván éhező gyomrukat, újból megáldja őket táplálékkal és otthonnal. S ők hálásak lesznek az isteneknek. Legfőképp Jashinnak, ki megmutatta előre sorsukat, s hívőivel szétkürtölte a világ minden részén. – Itanashi tart egy kis szünetet, majd visszaveszi tekintetét a tengerről, melyre beszéde közben elkalandozott, s zöld szemei ekkor szinte ismét oly harci lángban égtek, melyek csak egyet jelenthettek. Majd ismét elmosolyodott.

- Jashin akarata volt, hogy találkozásunk bekövetkezhessen. Mert látta, hogy Prófétája az életét adja sorsának beteljesítéséért. S talán…ez indokot adott arra, hogy a múltban, vagyis a jelenben, megváltoztathasson valamit, ami kihatással lesz a jövőre. S Jashin most, újabb ajándékára leltem utam során. Én pedig elfogadom az Isteni megsegítést. Ha maga valóban azért jött, hogy segítsen nekem, akkor annyit megígérek, hogy túlélem az elkövetkezendő egy hónapot. Közel járok Nagyuramhoz, s kapván egy esélyt saját sorsom megváltoztatására, elfogadom a segítséget. Különleges képességekkel vagy megáldva, mégsem hiszed, hogy van egy megfoghatatlan valami, vagy valaki, aki dönt sorsok között, s képes megváltoztatni az elrendeltséget? Most pedig azon vagy, hogy te magad is megváltoztasd mások sorsát.

A pap lassú sétába kezdett a fedélzeten, lehetőleg kerülvén az embereket.

- A flottán alkalmazott technikád igen csak nagy segítség lehet, ha olyan ellenféllel nézek szemben, aki képes legyőzni. Elméleti síkon már majdnem megfejtettem a látottak alapján, szerencsére én magam is rendelkezem hasonló képességgel. Azonban az a burok, mely kitört az érmékből…igen csak látványos volt– ekkor ismét bemutatja a kabinjában gyakorolt mozdulatot, s pengéjét egyik tenyeréből a másikba idézte meg egy pillanat alatt. Majd vissza. Miközben ezt gyakorolta, újabb kérdést tett fel.

- Mesélje el, mi az a Tövis erőd? És azt, hogy miért mentem oda? Mit keresek? – kérdezte, s remélte, hogy választ kap. Ugyanis fogalma sincs még most sem, hogy miért is indult pontosan a kontinensre. Csak azt tudja, hogy sorsa előre meg van írva. halálával valóban elérheti egy napot Jashin birodalmának megszületését. S most, hogy kapott egy újabb esélyt, hogy túlélje saját végzetét, mindent megtesz, hogy ő maga hozhassa el a birodalmat és tűzhesse ki az első zászlót.

~Az emberek templomot fognak építeni az új kor hajnalán. templomot, mely elérheti Őt, az Egyetlent, s ki bármikor elfoglalhatja ismételten az őt megillető helyet.

- Mutassa meg még egyszer a technikát.

Hidan Csüt. Jún. 23 2016, 03:54

Fáradt hangú kuncogás rázza az Utazó törékenynek tűnő alkatát, ahogy Itanashit hallgatja. Sötét szemei azonban nem nevetnek, a komor fénnyel csillogó barna lélektükrök sarkában meg sem rezzennek az izmok.
- Tudja Itanashi... Jó párszor találkoztunk már az eljövendő múltban, de maga mindig képes valami újat mutatni, meglepetést okozni. De ne legyenek illúziói! Nem osztozom a gyermeteg babonaságaiban és fatalizmusában. Pusztán azért segítek, mert ez a legegyszerűbb útja céljaim elérésének. De ha a jövőben maga valós fenyegetést fog jelenteni az emberiség számára... Nos mondjuk úgy, hogy akkor lehet hogy maga lesz a másik hajón.
Ezután, mintha csak mi sem történt volna, visszavált szokásos hangnemére, hogy megválaszolja az újabb nekiszegezett kérdéseket:
- Tenshukaku no Ibara, a Tövis avagy Vadrózsa Erőd a Tűz-, a Vízesés- és az Eső Országainak találkozásánál található határvédelmi helyőrség, mely egyfajta összekötőként szolgál Taki és Konoha között, illetve őrtoronyként is szolgál Amegakure erői ellen. Stratégiailag kiemelt fontosságú, csakis a legjobbak legjobbjait válogatják ki a védelmére, bár félreeső mivolta miatt az erőd lakossága meglehetősen alacsony. Maga és a Kétfarkú jinchuurikije váratlanul, szinte a semmiből bukkant fel és támadta meg a fellegvárat, ismeretlen okokból, nagyjából pár héttel a kontinensre érkezése után. Kutatásaimnak köszönhetően rábukkantam egy másik, kevésbé nagy hírverést kapott cikkre is, mely két shinobi betörését említi a Tűz Templomába. A személyleírás nagyon is illett magukra. Valószínűleg itt jutott valami a tudomására, ami erre a meglehetősen kockázatos vállalkozásra inspirálta. Sajnos csak eddig terjed a tudásom.
Kouryo csizmatalpai hangosan koppannak a fedélzet deszkáin, ahogy hosszú, de ráérős léptekkel a hajófar felé veszi az irányt. Egészen addig a korlátlan támaszkodva bámulja a végtelen óceánt, amíg kisvártatva meg nem szólal a vacsorára hívó kolomp. Ekkor a közelben őgyelgő utasok és a legénység is a kantin felé veszi az irány, s így legalább biztosan tudhatják, hogy megszabadultak a kotnyeleskedőktől legalább fél órára. Ekkor a rejtélyes időfalusi előhalász egyet a korábban látott nyolcszögletű dukátokból, s kesztyűs tenyerén a Lidérc felé nyújtja azt, hogy a shinobi közelebbről is szemügyre vehesse.
- Amit az imént bemutatott, ugyan pofás kis bűvésztrükk, azonban attól tartok, ennél többre lesz szüksége, ha szembe akar nézni a magára leselkedő veszélyekkel. Jól figyelje meg ezt a szimbólumot Itanashi, mert ez a formula az egész technika lelke. De előtte pár szó a fuuinjutsuról... A pecsétek művészete, ahogy a hagyományos ninpou is, energetikai archetípusok, ősminták együttesét használja fel ahhoz, hogy az emberi szervezetben rejtőző potenciált változatos formákba rendezze. A kilenc alap kézpecsét mind egy-egy ilyen ősminőségnek felel meg, s ugyan a lehetséges kombinációk széles tárházát kínálja, ha praktikusan akarunk eljárni, szeretnénk minél rövidebb kézjelsorozatot alkalmazni. Minél magasabb szintű egy ninjutsu, annál több kézjelet igényel általában. A pecséttechnikák köztudottan a shinobi művészetek magasiskoláját képviselik, ezek általában olyan erőt képviselnek, hogy kézpecsétekkel való megalkotásuk órákba telne. Itt jönnek képbe a hexagrammok és hasonló szimbólumok. A geometriai sajátosságok ugyanúgy megfeleltethetők energetikai mintázatoknak, ahogy a kézpecsétek, sőt, talán jobban is, mert itt a formák végtelen lehetősége is rendelkezésünkre áll. Ezekbe a kétdimenziós síkidomokba chakrát vezetve az elérni kívánt hatás késleltethető, mert a mértani sajátosságok alapján a használt mandala képes tárolóként szolgálni a használó chakrájának. Minden szög és hajlat olyan jelentőséggel bír, amit nem tudok eléggé hangsúlyozni... Elég egy felesleges, vagy hiányzó vonal és a jutsu máris a használója ellen fordulhat, vagy hasonló végzetes következményekkel járhat, ha valaki felelőtlenül jár el. Szóval az első feladata az lesz, hogy megtanulja tökéletesen lerajzolni ezt a jelet.
A Kereskedelmi Vizek - Page 4 Ap,550x550,12x16,1,transparent,t.u4

A Kereskedelmi Vizek - Page 4 Ap,550x550,12x16,1,transparent,t.u4

Amikor a Próféta már elég időt kapott, hogy alaposan szemrevételezze a téglalapok látszólag véletlenszerűen elhelyezkedő együttesét, a férfi egy elegáns mozdulattal a tengerbe pöcköli az érmét, s amikor a Barrakúda kissé távolabb a vízbecsapódás helyétől, egy egykezes kézjellel feloldja a pecsétet. A táguló fekete gömbből ezúttal alig látszik valami, csak a teteje bukkan fel a fehér habok alól. Aztán eltűnik, a körülötte hánykolódó tengervízzel együtt, Egy pillanatra tisztán kivehető, hogy gömb alakban minden eltűnt a rézkorong körül, nagyjából tíz méteres körzetben. Egy másodperccel később a víztömeg azonnal betemeti a lyukat, s olyan nyugodtnak tűnik az óceán, mintha mi sem történt volna.
- A jel megalkotása után a következő lépés azt, hogy egy képzett shinobi teljes chakrakészletének túlnyomó hányadát áramoltatjuk a szimbólumba. Ez egyszerűnek hangzik, de a pecsétek sem írhatják felül a fizika törvényeit, kapacitásuk véges. Tehát ha ilyen mennyiségű energiát akar belepréselni egy fuuinba anélkül hogy felrobbantaná magát, akkor azt olyan sűrűvé kell tennie, amennyire csak tudja. Először a magot kell megalkotni, ami az egész technika szíve lesz és egyben a jelenség legsűrűbb és legkisebb pontja. A chakra kétharmadát három gombostűfejnyi térbe kell szorítania, a mandala közepén található három alakzatba, míg a maradék harmad hígabb állapotban terül szét a pecsét többi részében. Utóbbi felelős azért a vizuális hatásért, amelyet a minap láthatott a Ködflottán demonstrálva. A lepecsételt chakra terjeszkedni kezd, mint egy tintafelhő, és mindent, amihez hozzáér megjelöl. Ezután a pecsétben kialakult nyomáskülönbség miatt a rendkívüli nagy tömegű középpont instabillá válik, és anyagi tulajdonságai életbe lépnek. Ergo a gravitáció törvénye alapján magába ránt mindent ami körülötte van, szubatomi szintig. Mint egy miniatűr fekete lyuk. Amikor a pecsét a végletekig összehúzódott, az irdatlan nyomás erejének megadva magát, megsemmisül, magával rántja mindent, amit beszippantott. Keressen meg, ha képes teniszlabdányi nagyságban ugyanezt. Nem lesz könnyű, elvégre a technika erejét pont a belefecskendezett chakra tömege adja, viszont nem hagyhatom, hogy a kísérleteivel nagyobb kárt tegyen a hajóban. Ha eléggé besűríti a chakráját, akkor kisebb méretben is lehetséges ugyanez. Jó munkát Itanashi!
Meg sem várva a jashinista válaszát, az Utazó sarkon fordul és a fedélköz felé veszi az irányt.

//Rendben, azt hiszem végre belevághatunk a tanulás részébe. A poszt hosszúsága, amiben gyakorlod a pecsét rajzolását, rád van bízva, viszont minél hosszabb és szebb posztokat írsz, annál hamarabb nekiállhatunk a tényleges kalandnak.//
//2016.07.02 - kérésre az utolsó bekezdést módosítottam.//

**Itanashi** Szer. Júl. 06 2016, 21:04

- Nem azt akarom, hogy ossza, az ön szerint csupán babona, saját belátásom szerint Isteni akaratom. – kezdett bele a pap, miután türelmesen végighallgatta a férfit. Számos oly dolog világosult meg Itanashi előtt, melyeket valahol mélyen érzett, de talán sohasem volt elég bátorsága kimondani. Teljes őszinteséggel nem.
Mindezidáig.
- Én csupán azt akarom, hogy belássa maga is, egy olyan férfi, ki átutazta már a múltat és a jövőt. Látta a volt idők nagy csatáit, és belekóstolt a jövő keserű ízébe. Az emberiség pedig ezek szerint valóban oly elkorcsosult lényekké alakultak a pénz és a hatalom vágyától, mely teljesen felőrölte emberi mivoltuk, felrúgva normáikat, melyekkel egykoron építettek és alkottak, most ugyanazon kezekkel rombolják le mindazt, amit valaha közösen teremtettek. Maga is tudja, hogy nem az én halálom lesz az emberiség megbűnhődésének megkezdése. Nem az én megmentésem fogja megóvni és megváltoztatni az emberi fajt, jobb útra téríteni. Mindenkit nem menthet meg. S egyszer csak lesz valaki, kinek halála bevégezteti mindazt, amelynek jelenjéből ön érkezett. – némi levegővétel és hatásszünet után folytatta.
- Talán babona, talán valóság, egy biztos, az én megmentésem nem az emberiség védelmében irányult. Ön most csupán azért van itt, mint ahogy maga is mondta, sorsunk előre el volt rendelve. S az én sorsom, hogy bevégezzem Jashin-sama Földi munkáját és visszaállítsak egy birodalmat, mely egykoron virágzó földjein mára hitetlen, elkorcsosult emberek tanyáznak és mérgezik a talajt. Az én feladatom, hogy ennek véget vessek. Hogy egyszer s mindenkorra, visszaállítsam a birodalmat, ahol nem lesz lopás, nem lesz emberi gyarlóság. Talán nem magának kell elmagyaráznom, mire is képes a félelem. A félelem képes rettegésben tartani ezreket. Képes megbotránkoztatni az embert, s képes szörnyű tettek árán ugyan, de elérni azt, hogy megtanulja mindenki, bűneire nem találhat vigaszt, míg nem bűnhődött eleget. Visszaállítom a földet, ahol az emberek félni fogják az Ő nevét, s a félelemből táplálkozva, később az Ő tanításaival leküzdhessék saját félelmeiket, s oly erő birtokába kerülhessenek, melyek képesek fenntartani egy virágzó birodalmat. Ahol Ő lesz az uralkodó, s mindenki félni fogja az Ő nevét. - Itanahsi látszólag ugyan elkanyarodott az eredeti beszélgetés tárgyától, azonban ekkor a gyilkosan világító zöld szemei a férfi tekintetét vették célba
- Ha valóban azért akart engem megmenteni, hogy ezzel megóvhassam a Jinjuuriki halálával kezdődő történetének, a jövőre festett képét, talán magához a Jinjuurikihez kellett volna fordulnia. Ön azonban nem így tett. Ön most azért van itt, mert Jashin-sama ezt akarta. Hogy én élhessek, s beteljesíthessem sorsom. Újabb próbatétel elé állít, melyben változtathatok sorsomon, s ezzel előrébb juthatok az Ő érdekeiben. S talán ha teljesítem feladatom, talán elnyerhetem a végső címet. S ha látott már engem, ismer már engem, akkor egy dolgot tudnia kell. Nem tűröm, ha az utamat állják. Ön bölcs ember, Kouryo. Be kell látnia, hogy bármit is tegyen, az emberiséget megmenteni a végső elpusztulástól nem lehet. Hisz mikor választhattak a két út előtt, a többség a rossz utat választotta, így sorsuk megpecsételődött. Tetteiket nem moshatja el az eső, nem fújhatja el a szél. Még a Nap ereje sem képes elégetni mindazt a mocskot, melyet maguk után hagytak. Lesznek, kik újra választhatják sorsukat, kik ismételten megkapják a lehetőséget egy jobb út felé. De mindenkit megóvni nem lehet. Hiszen akkor sohasem bűnhődnek, s ezáltal nem fogják megérteni tetteik súlyát.
Itanashi némiképp odább állt, majd néhány mélyebb levegő után elnémult, s tovább hallgatta a férfit. Kouryo a fuuinjutsukról mondott hosszas elemzése újabb fejezettel bővítette a pap tudástárát, melyet a különböző pecsétekről eddig tudott. Ugyan számos pecséttechnikát ismer, nem egyet saját maga fejlesztett is ki, mégis, az előre elkészített pecsétek közül igen csak keveset ismert. Legalábbis most így érzi. A pap gondosan hallgatta végig az idővándor kifejtéseit, miközben szemeivel a kezébe került korongot vette szemügyre. A férfi szavait egyeztette a kezében látható apró, mégis jól kivehető szimbólumokkal. Valóban tökéletes alakzatok voltak felvésve az aprócska rézkorongra. Mindenközben elmélkedett a jövőbeli helyszínen, mely az esetleges koporsója is lehet egyben.
~Hm. Igen komoly stratégiai fontosságú erőd. Talán a Yogenshahoz vezető eszközök egyike rejlik ott. Ha valóban egy ilyen helyre teszem be a lábam, akkor biztos, hogy Jashin jó úton vezetett idáig. S látván egyszer elbukni harcosát, most megadja a lehetőséget, hogy újraírjam saját sorsom, és ha kell, a földig romboljam az egész erődöt. Azonban...egy Konohai határerőd jóval védettebb és nehezebben bevehető, mint bármely másik határvédő bázis, melyekkel oly rég találkoztam. Nem lesz egyszerű bejutni, s annál is nehezebb lesz kijutni. A kérdés csupán az, hogy mit találok ott~ elmélkedett magában, miközben számtalanszor megforgatta az apró érmét, s alaposan szemügyre vette a rajzokat. Felfedezett valamit. A korongot nem forgatta többé, talán megtalálta a tökéletes szöget, melyet könnyedén megjegyezhet.
A férfi a tengerbe hajította végül érméjét, majd ismételten feloldva a pecsétet, az eddig ecsetelt reakciók és folyamatok most újra a pap szemei elé tárulhattak a gyakorlatban.
Az aprócska, fekete gömb, mely a jelekből tört elő, hamar megduzzadt s egy hatalmas, szabályos gömbbé duzzadva, magába nyelte a vizet, kisebb örvényt okozva a nyílt tenger felszínén. Végül a gömb megszűnt, s a tölcsér helyére ismételten víz zúdult, betömve a keletkezett üres területet, visszaállt az egységes hullámzásra.
Végül szakaszokra bontva a technikát, a pap nekiállt, hogy sikeresen elsajátíthassa az első lépcsőfokát, egy új erő megtanulása érdekében.
Ugyan a vándor nem hagyott túl sok időt a papnak, így próbálta beszéde közben is elemezni az érmét, megakadt egy bizonyos szögben a tekintete, melyre képes volt visszaemlékezni.
Téglalapok és négyzetekből álló, véletlenszerű elosztásából kirakott képet ugyan kissé nehéz feleleveníteni, mégis megpróbálkozott. Két részre bontotta az emlékébe vésett szimbólumot, majd először a külső gyűrűvel kezdte.
A Jashinista szimbólumot véve alapjául emlékei szerint bármely formációban is rendezkedtek el a téglalapok és négyzetek, oldalról mindegyik nyitott volt, csupán felette vagy alatta volt telített szimbólum. Ebbe egy kört is képes lenne belerajzolni. A pap pontosabban fordítva alkotta meg a képet. Egy kört vésett fel, majd annak négy, egymástól szabályos távolságra. A bal felsőt nevezte ki a Hit körének, tőle órairányában pedig következett a Lélek, a Vér és a Test. Eme négy fogalom jelképezte az Ő akaratát. A hit volt a legerősebb, mely semmiképp sem inoghat meg sem a külső, sem a belső irányba, így nem képes sem külsős sem szektatag megtéríteni őt. Lelke ugyan kívülről sebezhetetlen, áttörhetetlen, belülről mégis segítségre van olykor szüksége, egy-egy bölcs társra, ki lelkét edzi. A Vér az, mely nyitott bármilyen irányba, hiszen a Vér Istenének, a kívülállók közül kiszemelt áldozatokon túl olykor saját vallásának híveit, saját vérét kell ontania, hogy egységben maradhasson a kör, így az a leginkább nyitottabb. Végül a Test, mely ugyan kívülről megtörhet, megsebződhet. Azonban hiába törik el a csontjait is, nem képesek a teljes áttörésre, mivel belülről áthatolhatatlan.
Itanashi így magyarázta saját magának, s némiképp a férfinak a vésés közben kialakult képét a szimbólumnak.
- S most, hogy a kör teljes, következzen a középső gyűrű, mely a fordított háromszögre hasonlító alakzat, amellyel végleg megmagyarázza az előbbieket. Minden, ami történik, az Ő jelét viseli.
A pap végül befejezte a rajzolást, s megalkotta a szimbólumot. Következhet a második fázisa a technikának. Ez már kissé közelebb állt a paphoz, mint a faragás, mégis…szintbéli különbségek lehettek talán saját tudástára és a technika között. Ugyan chakrat koncentrálni egy adott pontba nem volt nagy akadály. Azonban nagymértékű chakrat koncentrálni különböző szimbólumokba, majd azt a végletekig sűríteni. Ezután a sűrített chakrat mozgatni kell, s kiterjedésével egyidejűleg a minden vele érintkezésbe kerülő objektív, legyen az tárgy vagy élőlény, ugyanúgy megjelölésre kerül. Ez nagyban hasonlít a Fuuka Houin technikára, azonban annál egy konkrét anyagra kellett koncentrálni. A sűrített chakrat végül teljes egészében el kell engedni, s lepecsételni mindazt, amit megjelölt a chakra.
Azonban, ahogy Kouryo mondta, egyelőre egy kis méretű gömböt kell létrehozni. A technika túlságosan is sok chakrat igényel, s elég egy rossz mozdulat, s a hajó a pappal együtt, megsemmisül.
Itanashi kabinjába sétált, miután egyedül maradt, s parányi lakosztályának rejtekében, nekilátott, hogy megalkothassa a technikát. A szimbólumot négy fémlemezre véste, majd az elsőt kézbe véve, elkezdte chakrajat koncentrálni, keringetni, végül a szimbólumokba tölteni. Kouryo javaslatára először a technika magját töltötte meg chakraval a pap. A középen lévő, Itanashi számára a fordított háromszöget jelölő véset megtelt chakraval, s fekete belseje szinte már ragyogott. Majd a pap egységesen kezdte megtölteni a jeleket. Eközben különös imába kezdett.
- Hitemmel élek a nagyúr nevében, ki segít ezen a Földön. meg nem remegtetheti senki. Lelkemmel szolgálom Őt örökké, a tudás mindig is a tanítóm lesz. Véremmel fogom megjelölni mindazt, aki az utamba áll. Elmosok vele mindenkit. S testemmel fogom védelmezni az ő akaratát. S ha csontjaim el is töritek, a testemet nem tudjátok. Jashin, ki belém látsz, adj számomra erőt, adj hitet, adj hatalmat, az érdemtelenek felett, s neved, egy világ fogja rettegni.- Itanashi eme szavakat mormolta, miközben chakrajával megpróbálta a pecsét magját a lehető legjobban megtelíteni, majd ezután a körülötte lévő szimbólumokat is. Ugyan nem fektetett bele annyi chakrat, mégis, igen csak hozzányúlt készleteihez. próbálta a frissen átültetett chakrat kordában tartani, fékezni, a jelekbe zárt erőt. El fog jönni a pillanat, mikor a börtön falai megremegnek, s a pecsétek megtörnek. Ott fog kiszabadulni a gonosz ereje, s magába szív mindent, mi elé kerül. A pap már érezte, jó úton jár, miközben rezzenéstelen tenyerében még mindig ott tartotta a fémlemezt. Mélyen koncentrált, imája ismétlődni kezdett, mígnem el nem éri a végső pontját a technikának, s a szabadjára engedett chakra nem duzzad a kívánt nagyságúra.

Hidan Csüt. Júl. 14 2016, 06:54

Miután a jashinista magára zárta szűkös kabinjának ajtaját, nem vesztegeti sokat az idejét és az Utazó által javasolt irányelvek alapján munkába is kezd. Gondolatban legszentebb vallási jelképének elrendezkedéséhez próbálja hasonlítani a látott szimbólumot, hogy a különböző elemek közötti távolság és kapcsolat a lehető legegyértelműbb és legpontosabb legyen. Mivel a fuuinjutsu tudománya nem idegen Itanashi számára, így nem kell különösebben sokat vesződnie a látszólag véletlenszerűen elrendezkedő piktogramok felvésésével. Ugyan amit most tenni készül, az merőben különbözik azoktól a pecsétektől, amiket ő ismer és szokott használni, azonban végső soron egy tőről fakad velük, s így már magáénak tudhat némi gyakorlatot a megalkotás terén. A különbség csupán annyi, hogy itt nem tisztán chakrából alkotja meg a rajzolatot, hanem egy foglalatot, csatornát biztosít energiáinak, hogy azok stabilabbak lehessenek a felszabadítás pillanatáig.
Ezután következik a munka neheze. Az előkészítéshez használt fémdarabot a szűkös szoba íróasztalára helyezi, majd fölé görnyedve a hallott módon és sorrendben kezdi áramoltatni chakráját. Eleinte teljességgel eredménytelen próbálkozásnak tűnik, azonban egy-két perc folyamatos koncentráció után mutatkozni kezdenek az első chakrahatások. A pap mélyből fakadó gyűlölettől destruktív ereje rövidesen kikezdi nem csupán a véseteket, hanem magát a matériát is, amire felvitte azokat. A vékony acéllemez panaszos sírással hol behorpad, hol pedig felpúposodik, szélei pedig úgy hajlanak fel, mint a tűzbe tartott pergamen. A jelekből olvasva, valamint számtalan csatában edzett érzékeit használva is épp időben sikerül elrántania a kezét, mielőtt a megalkotott pecsét egy labdányi sötétlila burkot lökne ki magából, az enyészetnek követelve mindent ami az útjába kerül, beleértve az asztal jókora darabját is. Nem úgy tűnik, mintha sietne összeesni: térfogatát megtartva mételyezi a vele érintkező anyagokat, ámbár nem olyan gyorsan tüntetve el őket, mint a Kouryo által mutatott demonstráció során. Sokkal inkább olyan, mintha savban maratná a kísérleti alany hálátlan szerepét betöltő bútort. Ez valószínűleg sokkalta inkább az idő előtt felszabadult chakra munkája lehet, mint a megbomlott karcolatoké. Ha valamilyen módon sikerre akarja vinni újabb vállalkozását, Itanashi kénytelen lesz valami kerülőutat találni, hisz energiái immár olyannyira negatív természetűek, hogy tönkreteszik a munkához használt anyagot, s vele együtt a pecsétet is.

**Itanashi** Csüt. Júl. 14 2016, 11:41

Itanashi határozottan rántotta el kezét, s ugrott hátrébb az asztaltól. A hajókon alkalmazott gömb gyorsan és váratlanul jelent meg az asztal közepén. Az érme, mióta Itanashi chakrajaval találkozott, folyamatosan deformálódott és károsult. A pap azt hitte, az érme teljesen megsemmisül, így a pecsét is deaktiválódik, mielőtt még kifejthette volna hatásait, ám a pap tévedett. A használhatatlanná vált érme felületére felvésett pecsét megsérült ugyan, de a papnak sikerült az asztal egy kisebb részét hamar felemésztette a folyamatosan maró és pusztító hatású chakra, amely a gömbből áradt. A fekete energiából alakult gömb ugyan nem tüntette el azonnal a kabin egyik bútorának részét, ahogy a Vándor tette a hajókkal, mégis...Itanashinak tetszett a látvány. Lelki szemei előtt ellenségei jutottak eszébe, hogy fognak majd Istenükhöz fohászkodni, miközben a technika lassan felemészti őket. A pap sokkal inkább preferálta a lassan kivitelezett és bekövetkezendő halált, egyfajta spirituális erőt adott számára ellenfeleinek haldokló látványa. Élvezte hallani utolsó kiáltásaikat, s élvezte látni szemükben saját hitük elvesztését és az élet elmúlását. A két fázis közti idő mutatta meg valójában, ki az, ki haláláig kitartott hite mellett. Sokaknak változik meg a tekintetük a halál előtt. Egész életük újrajátszódik, s számos helyen találkoznak ismét a hibákkal, s mindazzal, amit tettek. Sokuk ábrándul ki hitéből, s akarattal hajítja el magától mindazt, ami eddig éltette, hogy ezáltal megbocsátást nyerhessen. Itanashi ezen embereket gyűlölte talán leginkább. Azonban voltak olyanok, kik ugyanazzal az elszánt tekintettel kerültek a túlvilágra. Szemükben a fény kimúlásánál is meglátszott határozottságuk. S ez talán mindennél fontosabb ahhoz, hogy következő életünkben az Istenek megjutalmazzanak mindezért. Itanashi sokszor elemezte ellenfeleinek reakcióit a haláluk közben. S megannyiszor látta a hamis istenekből való kiábrándulást, hallotta a reményvesztett fohászkodásokat. Kevesen tartottak ki, s vitték hitüket egy másik világba. Ha tisztelni nem is volt képes, de elismerte ezen embereket, ez pedig még nagyobb dicsőséget nyújtott számára, amikor egy másik isten választottjával került össze...
Itanashi megrázta a fejét. A pap elbambult a lyuk vizsgálása közben, gondolatai messzire repítették ismét, majd végül felkelt, s elővette a megmaradt három érmét.
- A halandók sohasem érthetik meg teljes egészében az Istenek hatalmát. Így eszközeik sem képesek kordában tartani az efféle erőket. - mondta, majd letette őket, az asztal szélére. Ujját csuklójához emelte, mire a kezében egy rövidebb, borotvaéles, fekete rúdformájú eszköz került. A Kinzokuyant a Föld országának Déli hegységeiből kapta, Jashin és néhány követőjének a fegyvere volt. A matt fekete eszközök oly fémből készültek, melyek képesek felfogni, és saját épségüket megtartva, áramoltatni a pap chakraját, ahogy azt számos képességében meg is teszi.
Itanashi a fegyverre kifinomultan, lassan és annál pontosabban, s precízebben véste fel ismételten a jelet, mely a technika alapját adja. Figyelemmel vágta le a sarkakat, nehogy hiba csúszhasson még egyszer számításaiba. Amennyiben elkészült a rajzokkal, a tőrt a megmaradt asztal közepébe döfve, hátrébb állt. Két kezét a meditációjánál alkalmazott pecsétet formálja, hogy a lehető legjobban tudja chakraját koncentrálni, s irányítása alatt tartani. Újrapróbálta feltölteni a pecsét magját a sötét, gyilkos chakraval.
Ha sikerült egy sérült érmével megalkotni, sikerülnie kell a saját fegyverével is, s ezzel a tudattal számolva, jóval nagyobb hatást is vár, így a pap a pecsétbe kerülő chakra megfelelő irányítására figyelne leginkább. Nem akarja, hogy kitörve a gömb, felmorzsolja a fél kabinját, így a legelején egy tenyérnyi gömb megalkotására törekszik, s annak a végső stabilizálását. Ha Itanashi szerint kellően stabil a fekete pecsétgömb, akkor folyamatos, mégis, alacsony töltetekkel, elkezdi növelni azt.
- Közel járok. Érzem. Elszórt jeleid felismervén tudom, hogy jó irányba haladok. Hamarosan elérlek téged, Nagyuram. Akkor pedig, senki sem fog a Te utadba állni. - mondja magában, miközben egyre több chakrat áramoltat a pecsétbe, s ezáltal a stabilizált gömbbe.

Hidan Pént. Júl. 29 2016, 17:25

Miután kellőképp kigyönyörködte magát első igazi áttörésének pusztító eredményében, Itanashi nekiáll kielemezni a helyzetet, s az őt sikertől visszatartó tényezőkben. Hamar felismeri, hogy a kudarc oka a hétköznapitól merőben eltérő chakrája lehet, így alternatív megoldás után néz. A jashinistáktól kapott speciális fémrudak nem csupán ellenálló mivoltuk miatt előnyösek a pap számára, hanem azért is, mert hosszú évek óta közvetlen kapcsolatban voltak a férfi kártékony életenergiáival, így szerkezetük hozzáidomult a sötét chakrához, könnyebben fogadják be azt.
Amikor elkészült a fuuinhoz felhasznált anyag méretre szabásával és formázásával, az önjelölt próféta ismét nekiáll aprólékos mozdulatokkal kidolgozni a Kouryo által mutatott bonyolult piktogram-együttest. Miután ezzel is megvan, a szebb napokat is látott bútordarabba vágja azt és a végletekig figyelve a mértékletességre telíti meg a szimbólumot elfajzott esszenciájával. A vésetek szépen lassan megtelnek a sötéten izzó chakrával, mintha csak valami sűrű folyadékot öntenének a vágatokba, azonban amikor a Yami no Chakra elér egy kritikus mennyiséget, nem "buggyan" túl a peremen, hanem elkezd besűrűsödni, s már-már feketére színeződik, mire a shinobi befejezi a folyamatot.
Az elveszett ninja ezután hátrébb lép és egy egykezes kézjellel feloldja a pecsétet, s fürkész tekintettel figyeli, mi fog történni ezután. A karcolatokba zárt energia természetének engedelmeskedve próbálja visszanyerni ideális térfogatát. Ahogy ezt eléri - s egyúttal folyamatosan veszít tömörségéből -, színe folyamatosan halványul, bár így is csupán a sötétlila egy halványabb árnyalatáig. Az épp hogy áttetsző gömb nagyjából az előbb látott méretre dagad, annyi különbséggel, hogy ezúttal nem lassan emészti, rohasztja a környező fát, hanem egy az egyben elnyeli. Egy ideig így marad, megtartva formáját, azután, ahogy azt az Utazó megjósolta a hirtelen változástól ingatag lesz a középpontja és észveszejtő gyorsasággal elkezd összeomlani a jutsu, az immár üres centrumba pecsételve minden matériát, amivel a chakra korábban érintkezett, mintha azok sose léteztek volna. Még ha apró mértékben is - ezzel egészen biztosan nem fogja elérni a kívánt pusztító hatást -, de úgy látszik, hogy Itanashi megoldotta a rábízott leckét. Itt az ideje, hogy belevesse magát az igazi kihívásba.

**Itanashi** Szomb. Júl. 30 2016, 16:45

A pap készen állt, hogy az eddig látott és tapasztalt, az előző kísérlet kudarcaiból táplálkozva, megismételje a technikát. Kellő távolságban állva az asztaltól, a fába döfött, jelekkel felkarcolt rúdba vezette chakrajat, majd megkezdte a létrehozását. A centrumba töltött chakra segítségével el is tudta indítani a folyamatot, majd ahogy a szimbólum külső karaktereit is elérte a chakra, a jutsu aktiválódni látszott.
A rúd közepén egy apró, s legalább oly sötét, mint maga a fekete rúd, gömb jelent meg, mely hirtelen tágult az előző kísérletben elért fejméretű gömb nagyságára. Színe ezután megfakult, s átlátszó, szürkés aurában kezdett el pompázni, s szinte azonnal felitatta anyagával az asztal azon részét, melyre kivetült a sugara. Majd a centrum megremegett, s elindult a második folyamat, végül egy szempillantás alatt, reccsenés és törés nélkül, egy tökéletes és sima élű lyukat hagyott maga után. Miután a gömb magába szívta a fát, és lepecsételte magába a rúdba, a technika feloldódott, fa eltűntével pedig a tőr leesett a földre, majd lassan közelebb gurult a paphoz. Itanashi lehajolt, majd felvette a földről eszközét, s lassan megforgatta. Elégedett volt.
A fedélzetre sétált, hogy némi friss levegőt szívhasson. Ha meglátja a Vándort, közelebb lép, és röviden annyit mondd.
- Megalkottam.
Ha viszont a vándor nincs a fedélzeten, a hajóorrba sétál, s cigarettát vesz elő, majd rágyújt. Egy kis levegőt megérdemel, majd utána felkutatja a férfit.
Gyufáját a tengerbe pöcköli, s végignézi, ahogy az apró, égett fadarab lehullik a víz felszínére, majd háborúba kezd a hullámokkal.
A füstöt fújva elgondolkodik, míg zöld szemei a távolba tekintenek. Emlékek törnek fel Karuról, kivel úgy tűnik, a sors ismét összehozza őket. hamarosan kiderül, milyen erőre is tehetett szert a Nibii erejéből, s mennyire volt képes felhasználni azt. Karu mindig is elhivatott volt, ha a saját erejét akarta növelni, kitartása majdhogynem a pap fegyelmével vetekedett. Emlékek törnek fel Mirubiról, akire talán a leginkább kíváncsi. A fiú ugyan csalódást okozott a pap számára az utolsó találkozásukkor, Itanashi pontosan tudta, hogy Mirubiban mekkora erő és tudás lakozik. Csupán nem mutatkozott meg a valódi énje a legutóbbi alkalommal. A fiún elhelyezett pecsét segítségével a jashinista talán képes lesz felkutatni őt, ha bevégezte Jashin küldetését. Márpedig be fogja. Mindent el fog követni, hogy ne okozhasson csalódást a Nagyúrnak, s ha megváltoztatta sorsát, a túlélésért, akkor nem hagyhatja, hogy bárki is az útjába állhasson.
Itanashi sok embert ismert a kontinensen, ám csupán pár név elevenedett fel benne. Rikuno felől azóta nem hallott, amióta a Hozukijoban hagyott klónjával el nem érték a Fű határát, s harcba nem elegyedtek. S volt még egy név...Naka.
A Hyuuga lánynak ígéretet tett, miszerint felkeresi őt, ha visszatér a kontinensre. Másfél év telt el lassan azóta, ám a pap nem gondolta, hogy ily hamar be fog következni. A lányon is elhelyezett egy pecsétet a pap, még a Folyók országában, hogy ha valóban visszatér, akkor felkutathassa. Vajon hol lehet most? Mit csinálhat?

Hidan Szer. Aug. 17 2016, 05:48

Itanashi dohos kabinjának magányát újfent a fedélzet nyüzsgésére cseréli, hogy számot adjon titokzatos tanítójának kitartó munkája gyümölcséről. Kouryot ugyanott találja, ahol elváltak egymástól pár nappal ezelőtt. Az Utazó háttal áll a papnak, a korláton léhán támaszkodva mered a végtelen horizontba vesző arany hídra, amit az alkonyi Nap fénye fest a lustán morajló óceán víztükrére. Amikor a jashinista már egészen közel ért hozzá, a férfi komótosan a zsebébe nyúl és elmaradhatatlan zsebórájára pillant.
- Késett.
Jelenti ki, még mindig a tengert bámulva, kissé dorgáló, s mégis szelíd hanggal, noha mindketten jól tudják, hogy nem beszéltek meg időpontot következő találkozójukra. Ahogy hátrafordul, arcán félmosoly játszik, de amilyen gyorsan jött, ugyanoly fürgén el is illan ez az apró gesztus. Fura benyomás, de ebből a szögben valahogy egészen emlékeztet az időfalusi fizimiskája Mirubiéra, pontosabban annak egy idősebb, kiegyensúlyozottabb mására. Persze szeme színe, s néhány jelentősebb vonása is eltér, de mégis van valami eltéveszthetetlenül azonos ebben a két arcban. Kisugárzása azonban teljesen más lapra tartozik: ebben az illetőben nincs egy szemernyi vívódás sem, csak hideg pragmatizmus.
- Fogadja őszinte elismerésem Itanashi. Amit maga az elmúlt pár nap alatt elért, az sokaknak hetekbe, hónapokba telik. De mint mondtam, az időnek szűkében vagyunk, mivel attól tartok a kikötés pillanatától kezdve útjaink elválnak, s ennélfogva nem asszisztálhatok tovább a próbálkozásaiban. A mai este itt fogunk gyakorolni, vacsoraidőben, amikor a legkevesebb mozgás van a hajón, így elkerülhetjük az egyszerűbb népek tolakodó, fürkész tekintetét. A feladata az lesz, hogy akkora vákuumot generáljon egy vízbe dobott pecséttel, ami legalább tíz méter átmérőjű örvényt generál. Ha javasolhatom, próbálja meg minél messzebb kacsáztatni a tárolónak használt objektumot, persze csak amennyiben nem óhajtja, hogy mindannyian itt vesszünk hullámsírba. Az elsajátítás folyamata alatt ugyanis előfordulhat, hogy a pecsétet létrehozó személy, amíg nem tapasztalta ki a kellő mértékeket, akkora mennyiségű chakrát présel a fuuinba, hogy aktiválódáskor a létrehozót is elérheti a gömb. Még valami... Bár nem túl... Khm... Egészséges az emberi szervezetre nézve, létezik ennek a technikának egy másik létrehozási módja is, mégpedig amikor magára festi fel a szükséges szimbólumokat. Harcban ugyan nem veszi hasznát, de kifejezetten előnyös, ha magunkkal akarjuk vinni titkainkat, s ha szerencsénk van hóhérunkat is a sírba. Sőt, az ötödik shinobi háborúban nem egy öngyilkos századot láttak el ezzel a pecséttel, hogy az ellenfél arcvonalai mögé nyomulva rendezhessenek masszív pusztítást. Mivel ennek a módszernek nincs lehetőségünk a gyakorlati praktizálására a halála nélkül, javaslom hogy ettől most tekintsünk el, csak érdekességként szerettem volna megemlíteni, milyen sokféleképp használható ez a jutsu.
Kouryo ismét az órájára pillant, s némán tátogva figyeli a másodpercmutatót, mintha csak visszaszámolna. Pár pillanattal később megszólal a kantinba hívó harangocska, a hajó utasai pedig sietősen igyekeznek, hogy megkaphassák a legjobb falatokat. Az időfalusi egy pár másodpercig fürkészi az egyetlen fedélzeten maradt személyt: az árbockosárban posztoló őrszemet, majd lenyomja a csappantyút az óráján és többet ügyet sem vet a fent kuksoló férfira.
- A működési elv természetesen ugyanaz lesz, mint a korábbiak során, de ettől még nem lesz könnyű a dolga. Amíg nem tökéletesítette a módszerét, ragaszkodom hogy minden próbálkozásnál jelen legyek, máskülönben nem lenne senki, aki helyrehozza, ha valami balul sül el. Ezen a szinten olyan szinten be kell sűrítenie energiáit az apró közvetítőbe, amennyire csak a fizika törvényei engedik, máskülönben sem az a belső feszültség, sem pedig az effektív használathoz szükséges chakramennyiség nem fog létrejönni. Szeretne tenni egy próbát máris vagy vannak még kérdései..?

//Szeretném, ha írnál egy hosszabb posztot, amiben részletezed a próbálkozásokat, amik egészen a hajóút végéig is eltarthatnak. Ezeket a heteket tetszés szerint kitöltheted bármilyen egyéb tevékenységgel is (ésszerű határok között persze Smile

), ami úgy gondolod színesítené a kontinensre való utazás történetét. Kouryot szabadon használhatod ebben a posztban, mint NJK-t, ha szeretnéd, ismered annyira a játéktechnikát, hogy tudsz javaslatokat adni a szájába. Posztod záróposzt is lehet egyben, de ha szeretnéd, még mehetünk egy kört utána, a Te választásod.//

Ajánlott tartalom