Nyukingou falva

Unottan sétálok a csipet csapattal. Nincs sok kedvem beszélgetni, ezért én nem is hozok fel semmilyen témát, nekem a csend az, ami a legmegfelelőbb jelenleg. Azonban a gyerek egy idő után csevegni kezd. A feltételezésére megrázom a fejem, de nem mondok semmit. Véleményem szerint nincs miért kibékülnünk, nem vesztünk össze. Egy kissé lehet hogy felkaptuk a vizet, de semmi komoly nem történt.
- Az nem számít mire gondolt - szólalok meg. - Ha azt szeretnéd, hogy segítsünk neked, akkor jobb lesz oda figyelned a megjegyzéseidre. Elég rossz dolog történt velem mostanában, ne tetézd a dolgokat.
Ezzel le is zárom a témát és csendben haladok tovább. Ha bármilyen kérdést kapnék, akkor nem válaszolok, csak megyek tovább némán. Pár óra után hangokra leszünk figyelmesek, mire a lány igazi csapatvezetőként viselkedik: azonnal parancsba adja, hogy bújjunk el egy fa mögé. Természetesen elbújok, nem fogok nyíltan kiállni eléjük. A lány azonban kezd gyanús lenni számomra. Miután elrejtőztünk, egy kunait veszek elő. Ha esetleg harcra kerülne a sor, akkor nem fogok még bábhoz folyamodni. Csendben várok a rejtekhelyünkön, készen arra, hogy ha kell akkor támadásba lendülhessek. Viszont a gyerekre is odafigyelek, nehogy ez valami csapda legyen. Ha esetleg megpróbálna lebuktatni minket, azonnal megragadom, befogom a száját és a kunait a torkának szegezem.

Szerencsére a kapuban mindenki ott volt, így talán több lehetőségem lesz végezni a célponttal. Az utolsó alkalommal sajnos kifogytam az 5 érzék zürzavara pecsétekből, de mivel erdőben sétálunk és van nálam olyan papír, amit már korábban elkészítettem, csak az alapanyagnak kell belekerülnie, így ahogy sétálunk és meglátom azokat így összeszedem. Ahogy Kaito, így én sem szólalok meg. Nincs kedvem beszélni és nincs is miről, a lány úgyis elmondja a dolgokat, ha fontos, meg ahogy hallom a kevésbé fontos dolgokat is. A mondatai egy kicsit furák. Nem értem, hogy melyik szülő mond ilyeneket a kislányának. Kaito egyből reagál. Én sem mondhattam volna jobban, szerintem a kislánynak nem olyan rossz, mint hinné. Szülei élnek, van hazája igaz mind a kettőt meg sem közelítheti. Amikor kiadja a parancsot, akkor én is a földre bújok, majd előveszem az egyik bábom, név szerint sango hebitit, azaz a korall kígyó névre hallgató bábomat, majd használva rajta a kawarimi no jutsut, a saját formámra alakítom és miután feltöltöttem a pecsét tárolóját 5 most készített 5 érzék zürzavara pecséttel, hogy én meg elbújjak a bábtartómba, természetesen csak azután, hogy a báb egyik kezébe adtam egy kunait, míg a másikat üresen hagytam, bár. Ugyan beszélni nem tud, de talán a hangkivevítő technika elég legyen, hogy úgy tűnjön, mintha beszélne. Mivel amíg nem akarom használni valamelyik mechanizmusát, addig nincs esélye, hogy lebukjak. Ugyan már értek a két báb irányításához, egyelőre elég, ha egyre figyelek, így a használt bábhoz elindítom a chakrafonalaimat, hogy az megmozduljon, persze nem állok fel, hogy sziasztok, itt vagyok. Megpróbálom az egész műveletet a lehető legészrevétlenebbül tenni a bokrok és a fák takarásában tenni, természetesen a társaimtól nem félek.

A áábal a helycsere gyorsan és könnyen ment és azoon kívül, akit érint senki nem is vette észre a cserét. Gyor és remek ötlet, hiszen így az első támadás a bábot és nem engem ér, plusz egy kis meglepetés lehet annak, aki még nem látott ilyen mechanizmust és ha jól tudom, akkor Sunagakurén kívül elég ritka mesterség, amit űzök. Hallgatom, amit beszélnek, majd meghallok egy ismerős hangot, aminek annyira nem örülök. A kislánnyal ellentétben én nem láttam azt, de nem is érdekel, viszont a felénk folyó sárga folyadék annál inkább, bár arról is csak tippelni tudok, hisszen a bábtartóban azt sem látom. A bábbal némán hátrálok pár lépést, és mikor a vizelés hangja eláll és a zipzárak is a helyükre kerülnek, akkor a bábot újra hátralépésre ösztönzöm, majd leveszi a hátáról a bábtartót és támadásba lendülök. Egyből felrobbantom a pecséteket a báb hasában, majd a két favágó elé lép és a következő pillanatban a két favágóhoz közelebb lépve, nem hagy reagálásra időt,a kezén és a száján kiengedi a mérgező füstöt, amitől ugyan nem ájulnak el, de bebódulnak annyira, hogy a báb könnyen le tudja őket ütni. Ekkor kiugrom a bábtartóból és neki kezdek a tervem második részének, vagyis leveszem néhány ruháját a két férfinak, azért pucérra nem vetköztetem, de a kabát esetleg pulcsi lekerül róluk és a két bábra kerül, mert az a tervem, hogy a férfiakat helyettesítjük a bábokkal, hogy bejussunk a faluba. Nem tudom, hogy Kaito ehhez mit fog szólni, de valamit tenni kell és jó lenne, ha szegény kislányt elengedné. Ugyan nem próbáltam még más bábbal, de van egy technikám, ami könnyen kiküszöbölheti azt, hogy esetleg ne tudjak válaszolni, ha esetleg krez valaki valamit. Ha Kaitonak nincs ellenvetése, akkor felkészítem a két bábot a "behatolásra", majd egyelőre elpakolom őket. A férfiakat nem hagyhatjuk itt, de meg is kell csinálnunk a feladatukat. Megnézem, hogy van-e náluk a fejszén kívül valami, amit a fa elhordására tudnak használni és azt és a fejszéket is elveszem és összekötözöm a kezüket, hogy ne tudjanak szabadulni. Ugyan a gyertyánt nem tudom hol van, amit emlegettek, de em is mehetünk messze, így inkább keresgélni kezdek, hogy esetleg vannak-e mozdítható tönkök és minden, ami a tűzgyújtáshoz kellhet. Nem vagyok favágó, nem fogok vát vágni és csak meglepetést akarunk okozni, nem beleolvadni a közösségbe. Ha kész vagyok, akkor a két pasit felkapom, majd a vállamra veszem a bábjaimat is és szólok a kislánynak, hogy mehetünk tovább. Nem akarok a faluba besétálni, így tisztes távolságból, jól elrejtőzve a szemek elől, megindítom a két favágóhoz hasonlító bábot, amit egy ki chakrával az alakjukra is formáztam, meg a technikát is használom rajtuk, így legalább látom és hallom azt, amit az egyik báb és a hangkivetítő technikával válaszolni is tudok, bár azzal gyorsan lebukunk, de nem is cél a sokáig maradás.

Miután hangokat hallunk, azonnal elbújunk. Amikor elég közel érnek, óvatosan kikukkantok a fedezékből és megnézem kik azok. Két favágó... ráadásul éppen dolgozni készülnek. Eddig nincs is gond, csakhogy hamarosan vizelni kezdenek. Természetesen úgy, hogy ha nem vigyázunk, akkor megfürödjünk benne. A lány hirtelen mozdulatára, azonnal reagálok és a kunaim már ott is van a torkánál. Amikor megmutatja, hogy miért is húzódik, azonnal elveszem a fegyvert a torkától és hagyom, hogy elhúzódjon. Miután végeznek, Yamato támadásba lendül és elintézi a két pasast. Jelenleg csak csendesen figyelem az eseményeket, nem avatkozok közbe. Amikor a falu közelébe érünk, előveszem Hitogoroshi tekercsét és megidézem belőle a bábot.
-Mi a pontos terv? - kérdezem. - Ezt jó lenne átbeszélni, mielőtt bemasírozunk. Véleményem szerint, hagyni kellene elfogatni titeket. Ha szerencsénk van, azonnal a csókához visznek titeket. Én utánatok megyek és ha meglátom, akkor támadásba lendülünk. Ha pedig nem visznek titeket a pasashoz, akkor nagy balhét csaptok, megölsz mindenkit aki túl közel kerül hozzátok. Erre biztos előjön a célpontunk és akkor végzünk vele. Ellenvélemény? - kérdezem.

A látvány nem volt barátságos, főleg nem egy 11 éves kislány számára, aki még nem biztos, hogy fel lett világosítva az élet dolgairól és arról, hogyan is születik a gyerek. Ugyan már megérthette, hogy a férfiaknak más van a lába között, mint neki, de nem akarok én lenni, aki összetöri a lelkivilágát és megrontja gyermeki hitét, hogy a gólya hozza a gyereket vagy éppenséggel más ebben a témában érthető magyarázatot, amit a fejébe plántáltak. Nem tudom mi ütött belém, de gondolkodás nélkül ártalmatlanítottam a favágókat, mert így talán esélyünk van bejutni a faluba és egyből megkeresni a falu vezetőjét, aki átverte az embereket. A kt favágó eléggé ízléstelenül öltözködött és mintha már hónapok óta nem lett volna mosva a ruhájuk. Ha nő lennék a falu papjának már csak azért meg kellene bűnhődnie, hogy ilyen ruhákba járatja az embereket és valami ilyesmit mondanék: "Fúúúúj, ezek az emberek nem mosakodnak? Úgy bűzlenek, mint a három hónapos tornacipő!" Nem tudok igazán nyávogni, mint egy lány, de talán a kedves olvasó el tudja képzelni, hogy mit tenne egy ilyen lány a helyembe.
- Én valamivel békésebb módszert javasolnék, mert nem ölnék meg ártatlanokat, ha nem muszáj. A két bábom besétál a kislánnyal a faluba, hogy megtalálták a közelben. Innen pedig meglátjuk hogyan alakul a dolog, de mindenképp a férfi közelébe kell lopakodnunk, ha ki akarjuk deríteni, hogy kicsoda és miért bánik így az emberekkel. Megölni utána is ráérünk.
Mondom el Kaitonak a saját tervem, ami valószínűleg a lánynak nem fog tetszeni, de ha segíteni akart, akkor segítsen.
- Nem ócska bábok és azok márpedig kellenek, mert különben a tervem nem sikerülhet.
Mondom a magába forduló kislánynak és ha Kaito beleegyezik az ötletembe, akkor elkapom a kislányt és megkötözöm majd a két báb, akiket felöltöztetek a két favágó ruháiból, majd újra a kawarimit használva felvetetem velük a két pacák alakját, egyikéhez kötözöm, hogy így menjenek a faluba.

//Legközelebb szóljatok rám, hogy én jövök. Meló után gyakran eléggé híg az agyam és elfelejtek dolgokat... //

Miközben a favágók vizelnek, addig Yamato szépen elintézi őket. Nem rossz munka, de szerintem eléggé felesleges. Amikor elkezdi vetkőztetni a testeket, nem igazán értem, hogy mit akar. Szerencsére a másik shinobi elárulja a tervét, amit figyelmesen végig hallgatok, majd lassan megemésztem. A kislány természetesen azonnal ellene van, amit meg tudok érteni. Én sem örülnék, ha megpróbálnának mások kezére adni. Ez a favágós dolog nem is lenne rossz ötlet, de mivel nem tudunk róluk semmit, így könnyedén lebukhatunk velük. Ráadásul kitudja milyen eljárásaik vannak a településre való bejutáshoz. Lehet hogy valamilyen jelszót tudnunk kellene. Ha én ilyen gonosz emberke lennék és elfoglalnék egy falut, vagy egy várost, akkor minimum ilyen biztonsági intézkedést tennék.
- A prüntyőnek adok igazat! - szólalok meg végül. - Túl kockázatos terv, így nagyon könnyen az ellenség kezére játszhatjuk őt. Én sem örülnék, ha nekem kellene csak így bemennem. Ha belógunk ott, ahol Oyanshigo mondta, akkor könnyen átlopakodhatunk az egész helyen úgy, hogy nem bántunk senkit. Mondjuk én azért elrejtenék néhány robbanócetlit, ha esetleg menekülnünk kell, akkor legyen egy kis segítségünk... Mit szólsz hozzá prüntyő? - kérdezem a lányt. - Belopózunk, megkeressük ezt a fickót, ha tudjuk kihallgatjuk, ha nem, akkor megpróbáljuk megölni. Legrosszabb esetben pedig menekülünk. Szóval?
Nincs semmilyen egyéb ötletem, mészárlásba pedig nem akarok kezdeni. Nem hiányzik a hírnév... legalábbis még nem és nem ilyen. Mivel jelenleg a kislány a vezetőnk, vagy megbízónk, nem tudom minek nevezzem, így ráhagyom a döntést, melyik tervet szeretné megvalósítani. Én csak tanácsokat tudok adni, az már az ő dolga, hogy megfogadja-e vagy sem. A bőrömet viszont nem viszem csak úgy vásárra!

Mivel a gyereket elüldözték a faluból, csak azért mert gyerek, és nem száműzték ezért nem látom veszélyesnek azt, hogy lekötözve vigyük a falu vezetősége elé, de mivel nem vagyok vezető a csapatban és a csapat sem létezik papíron, így mindenki egyenlő és így mindenki szava egyenlő, tehát az van, amit a többség akar. A kislány mondott valami ötletet, amire Kaito lecsapott és ezzel el is lett döntve a dolog, vagyis nem játsszuk át a kislányt, csalinak használva őt, ahelyett a falon lévő egyik sérülés felé vettük az irányt, amit a kislány mondott. Nem reagáltam, mert éreztem, hogy egy olyan faluban, ahol az a felfogás, hogy csak a kemény munka, ami elfogadható és elüldözik a gyerekeket, mert nem képesek rá, ott valószínűleg a falon keletkezett lyukak sem sokáig fognak ott maradni. Az érzésem bejött, bár hogy egy fuuinba futunk. Ugyan nem ismerem, de ha tippelném kellene, akkor valószínűleg a falat erősítik meg. Így marad az én ötletem vagy ha valaki másnak van jobb ötlete, akkor azt is meghallgatom. Ha nem érkezik jobb ötlet, akkor véghez viszem a tervemet, amit elkezdtem. Megkötözöm a kislányt dróttal, nem csak azért, mert nincs más nálam, hanem azért is, hogy egy kis jó modort tanuljon, mégpedig azt, hogy nem duzzogunk a megmentők ellen. Mivel feltűnő lenne, ha máshonnan érkeznének a favágók, mint amerre mentek, így megkerüljük a bejáratot és az átalakított bábok a lánnyal a főkapun lépnek be, miközben én a közelben leledzem és a hangkivetítő technikával válaszolok a kérdésekre, amiket hallok, bár leginkább néhány mondat van beprogramozva a bábokba, amik ilyenek. " A kislány a közelben volt!" "A vezető elé akarjuk vinni!" és hasonló ilyen mondatok, leginkább semmit mondó mondatok, amik odavisznek, ahova menni akarunk.

//Én azt mondom, hogy maradj Te. Több kört is levezényeltél már, nem látom értelmét az újabb váltásnak.//

Úgy néz ki ma minden ellenünk dolgozik. Mivel elutasítjuk Yamato tervét, azonnal megkeressük azt a járatot, ahol a lány távozott. Szerencsétlenségünkre a mellék bejáratunkat már lezárták, így újabb akadályba ütközünk. Kínomban elmosolyodok és halkan elnevetem magam. Hihetetlen, hogy mennyit szívunk egyetlen kisgyerek miatt, ráadásul teljesen ingyen. Szóval jöhet az utolsó, amit tehetünk. Előveszem a tekercset, ami Utenát rejti és előidézem belőle a páncélt, amit lassan magamra veszek.
- Asszem most van elegem - mondom még mindig vigyorogva. - Bemászunk itt, bekopogunk és megkeressük a fickót. Ha pedig meg van, akkor szépen elbeszélgetünk vele. Yamato, fogd a lányt és másszunk át a falon. Ha már keresztül nem mehetünk rajta, akkor másszuk meg. A páncélban viszont nem bírom el a lány súlyát... szóval te leszel a hordár most.
Ha benne vannak, akkor én máris mászok felfelé. Ha jobb ötletük van, akkor maradok a hátsómon és meghallgatom ők mit mondanak. Most már kezdek hajlani arra, hogy robbantsunk... törjünk be és gyorsan végezzünk a fickóval, hátha elmúlik a befolyása.

Meglehetősen unottan nézek a gyerekre, majd megvonom a vállam és leülök a fal tövében. Leveszem a sisakomat, leteszem magam mellé, majd intek a lánynak, hogy jöjjön közelebb hozzám.
- Mond csak - szólítom meg, amikor már közel van. - Mire szeretnél felbérelni minket? Ha már így lehurrogod a bejutási kísérleteinket, érdekelne mit vársz el tőlünk. Ha kell, valahogy bejutunk és megöljünk a fickót, aki elvileg a problémákat okozza. Mondjuk én már kezdem unni ezt az egészet, pedig még alig csináltunk valamit. Áruld el mit szeretnél és teljesítjük ahogy tudjuk. Nem vagyok egy lángelme, az tény, de ingyen sem szeretek dolgozni. Szóval jó lenne, ha kimondanád mi is lenne a szívesség, amit teszünk neked. Kezdem már unni ezt a jótékonykodást...
Ekkor a társamra nézek, a másik bábhasználóra. Jó lenne összegyűjteni az összes létező bábmestert és közösen létrehozni egy szervezetet, ahol segíthetjük egymást. Most viszont egy gyerek feltart abban, hogy ilyesmit szervezhessek. Ha nem vigyáz, akkor itt hagyom és visszamegyek Konohába.
- Lenne kedved együtt edzeni valamikor? - kérdezem Yamato-t. - Unalmas egyedül bábmesterkedni... Ha a prüntyő nem tudja mit csináljunk, akkor szerintem én lépek innen. Jelenleg még nem rendelkezek olyan stratégiai tudással, hogy egyik pillanatról megtervezzek egy bejutást - ekkor újra a lányra nézek. - Tervrajzok kellenek és több idő. Tudnunk kellene hogy hányan őrködnek a falakon, mikor van őrség váltás. Kellene egy útvonal, hogy merre menjünk, ha bent vagyunk. Ráadásul még azt sem említetted, hogy odabent értenek a harcművészetekhez. Mi csak geninek vagyunk, vagy legalábbis én. Mindig a jounin vezető adott utasításokat, hogy mit csináljunk, vagy esetleg célzott erre-arra. Ha azt szeretnéd, hogy sikeresek legyünk, nagyon sok adatra van szükségünk. Lényegében mindent tudnunk kell a faluról és a fontosabb épületek elhelyezkedéséről. Szóval, ha nincs ötleted, akkor szerintem hagyjuk ezt az egészet...

Nem tudjuk, hogy igazából mit is akar kislány, aki felbérelt minket és ez zavaró. Tervünk már mind a kettőnknek volt, ahogy a kislánynak is, de nem nagyon ismerjük a miértet, így nagyon tervezni sem tudunk. Ha lenne itt egy vezető, egy jounin, ő megmondhatná, hogy mit is kellene csinálnunk, de mivel nincs így nekünk kell kitalálni. A kislány nem hivatalos vezető és még nem árulta el, hogy mi is a feladatunk. Ekkor kiborul a bili a társamnál, ami nálam is kezdett megtelni. A jótékonykodással nincs bajom, csak azzal, hogy igazából nem tudom, hogy mire jótékonykodom. A kislányt elzavarták a falujából. Logikus lenne, hogy azt akarja, hogy aki elzavarta az eltűnjön a faluból. Mert nem csak elüldözte a gyerekeket, hanem ahhoz is köze van, hogy a betegség, ami miatt a falu befogadta hozzá tartozik, valószínűleg köze van hozzá és nem véletlenül. Valami terve van a faluval, csak azt nem tudjuk mi. Már én is gondolkodtam rajta, hogy hagyom az egészet a francba, de a társam mondta ki. Nem ér az egész annyit, hogy kockáztassam az életem. Ekkor viszont eszembe jut valami.
- Szívesen edzek veled később. Stratégiám nekem sincs, hogy bejussunk, viszont ötletem van arra hogyan tudnánk észrevétlenül bejutni. Van nálam festék és ha szerzünk némi ruhát, akkor az egyik bábomat átfesthetjük, hogy úgy nézzen ki, mint egy vándor, aki szállást keres éjszakára. Van egy technikám, amivel képes vagyok azt látni és hallani, amit a báb látna és hallana, ha tudna ilyet. Körbenézhetnénk és megtudhatnánk vele néhány dolgot és utána felmérhetnénk, hogy megéri-e támadni a falut és a vezetőt. Mit szóltok az ötlethez?
Kérdezem a csapatot. Szerintem ez nem egy lehetetlen dolog és nem igényel senkitől sem áldozatot, mégis kideríthetjük, hogy megéri-e a dolog. Leginkább nem, de az a verzió most nem játszik. Várom a véleményeket, mert ennél jobbat nem tudunk. Arra meg majd kitalálok valamit, hogy miért nem tudok beszélni. Talán a kawarimi no jutsu segíthet a dologban, de a beszédet az sem oldja meg. Bár csak itt lenne a kaméleon bábom, azzal nem kéne ilyen drasztikus módszerekhez folyamodni.

A kislány megmutatja, hogy valóban csak egy kislány és nem képzett. Ő csak szeretné visszakapni a családját, amitől a pap megfosztotta. Kezd egyre jobban dűhíteni a dolog és ha legalább lenne egy felnőtt, aki többet tudna, mint a lány. Úgy érzem, hogy Kaito egy kicsit igazságtalan volt, de részben igaza volt. A kislány válasza viszont feldühít, viszont emlékeztetnem kell magam, hogy kiről is van szó. Végig hallgatom a mondandóját, majd némi csend után megszólalok.
- Én önzetlenül segítek, viszont ne várd el tőlünk ninjáktól, hogy általános esetben ne pénzért dolgozzunk. Meg kell vennünk a felszerelést és nekünk is élnünk kell. Tovább kibírjuk étel és ital nélkül, mint egy átlag ember, de végtelenségig mi sem. Tudd, hogy én kiskoromban utcagyerek voltam, akit mindenhonnan elküldtek, mert loptam, de egy igaz ember észrevette bennem a jót és magához fogadott. Ő tanított meg arra, amit tudok. Segítek, mert nekem is segítettek, de ne várd el, hogy a pénz ne érdekeljen.
Én nem tudom, hogy Kaito maradni akar, de én mindenképp. Úgy érzem segíthetek ennek a kislánynak és akkor visszafizethetem az öregnek a jótettét. A feketeség ad egy ötletet, ami talán beválhat.
- Én maradok, akár a társammal, akár egyedül. Légy szíves mondj el mindent! Nem tudom, de szerintem a segítségünkre lehetnek.
Várom a választ és gondolkodom a lehetséges terveken.

//Hidan és Yamato, illetve a kis vakarcs NJK//

A kislány majdnem elsírja magát, amikor leteremtem, de azért szépen visszaszól. Csendben végig hallgatom, egyszer sem szólok közbe. Többnyire igaza van, kivéve azt, hogy mi olyan nagy háborús stratégiát tanultunk volna. Nah, azt pont nem. Elvileg a sikeres genin vizsgát követően került volna erre sor, amikor már csapatokban teljesítünk küldetéseket. Azonban közbejött Iwagakure támadása... Majd lassacskán elhallgat a gyerkőc. Ásítok egy hatalmasat és feltápászkodok a földről.
- Nah, végre mondtál valami hasznosat is... - mondom. - Ha már úgy is éjszaka lenne a legalkalmasabb betörni, akkor menjünk innen mielőtt még meglátnának minket.
Ezt követően, ha távozunk, akkor távolabb kezdem ecsetelni az ötletemet. Ha maradunk még, akkor ott adom elő.
- Nos, akkor a tervem a következő. Este belopakodunk a faluba és elhelyezünk jó néhány robbanócetlit a manus otthonán, otthonában. Ezt követően csak meg kell várni, amíg haza nem tér. Akkor aztán jön a bumm és vége is a csórinak. Esetleg még lehetne figyelemelterelésnek egy támadást is kezdeményezni. A kérdés az, hogy ilyenkor a fickó bebújik-e a kuckójába, vagy nem... Másik ötletem pedig az lenne, hogy a máglyánál támadjuk meg a falut a bábjainkkal. Ha szerencsénk van, akkor el tudjuk tenni a fickót időben láb alól és még el is tudunk menekülni. Vélemények?

A világ nem kegyelmez, tudja, hogy vannak céljaid, de nem vár meg, mert mindig jön a holnap, hogy újra kezd, de a legjobb dolog elkezden, mert csak az kezd újra, aki elbukott. A háború még keményebb, ott nem várnak rád, hogy támadsz-e, mert ha nem, akkor meghalsz. Remélem a faluban sem várnak ránk és egyszerű lesz végezni a pappal, mert nem igazán szeretnék egy falunyi feldühödött emberrel szembeszállni, ha esetleg mégis várnának ránk. A kislány arra, hogy maradunk egy kicsit felvidul és a taknyos orrát hol az én, hol Kaito ruhájába törli. Örömét az őrségváltást jelző harang szakítja félbe, aminek hatására félre is állunk és valamivel arrébb a bozót takarásában várjuk az estét. Elvileg a két favágó felébred, így ő velük is kezdeni kell valamit.
- Mit szólnátok, ha segítenénk a két favágónak és velük mennénk be a faluba? Egy kicsit rájuk ijesztünk és biztos, hogy nem fognak elárulni minket.
Kérdezem, mert van egy ötletem, amivel esetleg a kislányt is be tudnánk juttatni.
- Mit szóltok hozzá?
Mondom el a tervem, miután a kislány elmondta a saját dolgait és azt, amit tud. Nem sok minden, de végül is csak egy csitri, aki épp csak megtanult számolni.